Világszerte pánik a zeneiparban

A konferencián elhangzott beszédeket és beszélgetéseket természetesen nem lehet teljességében feldolgozni egy írásban, de néhány figyelemreméltóbb részletet mégis érdemes kiemelni. A francia Vivendi például egy teljesen új, főként filmekre koncentráló modellben látja az első lépést a jövő felé. Sylvie Forbin alelnök szerint hamarosan bemutatnak egy legális letöltő oldalt, ahonnan első körben mobil eszközökre lehet majd filmeket, offline- és online játékokat letölteni. Ezzel az új szolgáltatással kezdik el megalapozni a következő évek stratégiáját, melyben többek közt szerepel a közösségi szájtok bevonása is.

Nem egy rivális MySpace/YouTube szolgáltatásban gondolkodnak, de mindenképp egy fizetős közösségi hálót hoznának létre, aminek a lényege, hogy az új koncepciókat minél gyorsabban be lehessen ültetni a köztudatba. Az elképzelésük lényege a felhasználókkal való együttműködésen alapul, ahol egy csoport megoszthat bármilyen tartalmat egymás között (függetlenül mindenféle licencektől), ha pedig kitalál valamilyen új dolgot, akkor azt meg is valósíthatja.

Az oldal célja, hogy minél fogyasztóbarátabb legyen, de ennek ára van: fizetni kell érte, mint bármely klasszikus privát klub tagságáért. A kiadók számára ebben a modellben az lehet majd fájdalmas, hogy 50 millió eladott lemezen ezen túl nem fognak milliárdokat keresni, sőt, előbb-utóbb a lemezeken semmit nem fognak keresni, hanem egy (fi)x összegért a neten keresztül juthat hozzá mindenki a vágyott tartalmakhoz.


A szintén francia Pascal Rogend (SACD) kitért arra is, hogy a mostanság még mindig TV alapú hirdetési tortát is át kell szeletelni és a büdzséket át kell tolni az internetre. A legjobb működő példa a Joost, ami már beta állapotban is több kiadó érdeklődését keltette fel. Eddig az új technológiák kizárólag a telekom cégeknek hoztak profitot, de ennek vége kell hogy legyen, és mindenkinek részesülnie kell belőle a békesség kedvéért. Ráadásul, ahogy a new yorki jogász, Steve Gordon elmondta: a felvételek készítésének költsége folyamatosan csökken, hiszen egyre több tartalom mellett egyre olcsóbb szoftverekkel, és egyre olcsóbb terjesztési költségekkel lehet számolni. A régi időkben 50 000 dollár befektetés megtérüléséhez legalább ugyanannyi darab lemezt kellett eladni a nullszaldóhoz, de egy p2p hálózaton való terjesztés mellett ugyanehhez a szinthez elég 3000 albumnyi zenét értékesíteni.

Susanna Cope (a konferencia általam Musinger Ágnes-díjasának választott előadója) látszólag nem érti még mindig a lényeget. Felismerte, hogy az internet egy globális dolog, de a jogosítások miatt mindenképpen szegregálná a közösségeket, a területeket. Jól látja, hogy Európa szerzői jogilag egy igazi dzsungel (biztosan nem hallott még a Lévai Katalin-féle anyagról), de abban szinte biztosan téved, hogy emiatt a közösségeket osztályozni (!) kell, szét kell választani őket, legalábbis addig, amíg a verseny le nem nyomja az árakat.

Mark Selby, a Nokia képviselője eleinte szimpatikus gondolataiban arról beszélt, hogy manapság egyre nagyobbak és egyre szebbek, olcsóbbak az óriáskijelzők (LCD/plazma TV), az emberek többsége mégis komolyabb érdeklődést mutat a mobil eszközeik apró kijelzőjén való multimédiafogyasztásra. Ez a Nokiának mindenképp jó hír, hiszen abban a világban ahol 4 milliárd embernek van fogkeféje, ott nemsokára 3 milliárd embernek lesz mobiltelefonja. Lesznek olyan mobilkészülékek, amiket elhanyagolható mennyiségben használnak majd csupán hanghívásra és a fókusz a tartalmon lesz.


Selby szerint a megosztás demokratizálódása kedvez a felhasználók által gyártott tartalom terjedésének (amit egyébként ő egy "undorító kifejezésnek" tart), így a jövőben az olyan készülékek lehetnek sikeresek, amik veszik ezt az akadályt is. Egy anekdotát mesélt el Henry Fordról: az első T-modell kiadásakor megkérdezték Fordot, hogy végzett-e piackutatást az emberek között, hogy lesz-e igény erre az újfajta járműre. Erre az öreg csak annyit mondott: Igen végeztünk, de csak gyorsabb lovakat akarnak! Jelenleg a gyorsabb ló a tartalmak újabb technológiákkal való megvédése, de aki azt hiszi, hogy ez működik, az szálljon le a földre.

A beszélgetésekből egyébiránt kiderült, jelenleg a zeneipar valóban el lehet keseredve, hiszen a mostani helyzetben a hardvergyártók és a telekom cégek zsírosra keresik magukat az ingyenesen (illegálisan) letölthető zenéken és filmeken, míg az azt létrehozó réteget képviselő kiadók meg senyvednek és kénytelenek évről-évre nagyobb csökkenést elkönyvelni. A DRM ugyan pengeélen táncol jelenleg, de mindenképp túl fog élni, igaz a célja később nem a másolásvédelem, hanem a jogosítás lesz. Egyelőre viszont mindenki szkeptikus: a szakértő közönség kérdéseiből kiderült, hogy a lánglelkű reformerekkel nagyon sokan nem értenek egyet. A lengyel, olasz, francia, angol, szenegáli stb. küldöttek nagyrésze elkeseredett volt, és nem győzte meg őket a lelkesítő beszéd.