A Vampyre Story

Mindezektől függetlenül a játék hangulatos, kellemes kikapcsolódást nyújt, továbbá az elmés poénok is különös ízt adnak A Vampyre Storynak. Itt azért megjegyezném, hogy nem árt a komoly angol tudás, hogy megértsük az események lényegét, továbbá komoly háttérismeret az amerikai popkultúráról, ugyanis a fejlesztők sorra olyan vicceket pufogtatnak, amiket csak akkor érthetünk meg, ha valamennyire képben vagyunk ilyen téren. Ezekről nem szívesen mesélek, érjen mindenkit meglepetésként egy-egy mosolyfakasztó humorbon-bon.

Viszont van valami, ami mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Ez nem más, mint hogy a játék egy nagy bughalmaz: rengeteg olyan bosszantó és idegesítő hiba akadt benne a tesztelés során, ami miatt sokszor azt érezte az ember, hogy érdemesebb lenne abbahagyni az egészet. Az átvezető videók hol megakadnak, hol átugranak bizonyos jeleneteket, az arcmimika abszolút nem követi a hangot, ráadásul esetenként fogja magát a játék és spontán módon kilép.

A mentés körüli hercehurca is illúziórombolónak bizonyult. Mindezt azért nehéz megérteni és felfogni, mert több mint két év állt a fejlesztők rendelkezésére, mégis apró, de annál bosszantóbb hibákat hagytak A Vampyre Storyban. Ha ezeken túl tudjuk tenni magunkat, akkor garantáltan jól fogunk szórakozni, mert az elmúlt évek egyik legviccesebb, legszebb és leghangulatosabb kalandjátékával állunk szemben, ami a klasszikus point-and-click vonalat erősíti, manapság ez pedig nem igazán jellemző.

Grafika: A játékmotor a mai trendeknek megfelelően 2,5D-s megvalósítással operál, ami nagyon jól muzsikál. A karakterek kidolgozottsága nagyon pofás, a gótikus, középkori, sötét, darkos hangulatot pedig egy az egyben visszaadja a játék. A néhol élénk színek használata kitűnő kontrasztot teremt.

Kezelőfelület: Klasszikus point-and-click irányítással találkozunk, így nehéz bármi rosszat mondani erre a részre. Ötletesen kivitelezett inventoryval van dolgunk, amin könnyű kiigazodni, az irányítás pedig a stílusra jellemzően végletekig egyszerű.

Játszhatóság: A rengeteg bug ellenére a játék képes órákra magába szippantani, ami különös atmoszférájának és a szikrázó poénoknak köszönhető. Emellett a játék főhőspárosa, Mona és Froderick kitűnő duó, élvezet őket hallgatni.

Intelligencia, nehézség: A fejtörők és a küldetések nem túl bonyolultak, kisebb gondolkodás után minden küldetés teljesíthető, a tárgyak kombinálása is egyértelmű, az ellenfelek ugyan szívósak, de többnyire nem okoznak komolyabb kihívást.

Hangok, zene: Hangulatosak a felcsendülő muzsikák, a szinkronszínészek is kitettek magukért, ügyesen adják vissza a kor francia akcentusát, így ez is megérdemel egy csillagos ötöst.

Összegzés: Egy nagyon jó alapötletet puskázott el az Autumn Moon Entertainment vezetősége, ráadásul a félbeszakított sztorival és a lezáratlan mellékszálakkal totálisan elveszik az ember kedvét, hiszen úgy érezheti a játékos, hogy a kemény munka után nem kapta meg a jól megérdemelt jutalmát, arra még sokat kell várnia. A sorozatos baklövések ellenére a játék hangulatos, de kiemelkedő produkció helyett csak épphogy a középmezőny fölé képes emelkedni.