The Chronicles of Riddick: Assault on Dark Athena

The Chronicles of Riddick: Assault on Dark Athena

Butcher Bay-ből való szökésünk után azonban nem örülhetünk sokáig, ugyanis mentőkompunkat röviddel a felszállás után fejvadászok veszik célba. Hősünk szerencséjére, találékonyságának köszönhetően sikerül kicsúsznia az őrök markából, így szabadon vághat neki a Dark Athena csatahajó felfedezésének. Ahogy az első részben, feladatunk itt is a menekülés lesz, és bár elsőre ez végtelenül egyszerűnek és unalmasnak tűnik, sajnos hamar rá kell jönnünk, hogy dolgunkat rengeteg tényező nehezíti, hiszen az egyetlen mentőkomp működésképtelen.


A The Chronicles of Riddick: Assault on Dark Athena ugyanazokra a sémákra és elemekre épít, mint a felújított Escape from Butcher Bay, azonban így is bőven akadnak eltérések. Mind a játékmenetben, mind a helyszínekben, mint a sztori vezetésében. A játékmechanizmusban szinte egy az egyben csírájában fojtották el a fejlesztők az első rész erősségének számító lopakodós, főbb karakterekkel társalgós, kaland egyveleget. Cserébe viszont kapunk egy kemény, kegyetlenséggel és brutális kivégzésekkel átitatott második részt.

Ez tehát inkább akciójáték, ezzel egyben veszít is vonzerejéből, hiszen ilyet már nagyon sokat láttunk. Ehhez párosul a játéktér egyhangúsága, mely közel sem olyan változatos és érdekes, mint a fegyház. Cserébe kaptunk egy teljesen átlagos küllemű, mindenütt csillogó fém borította hajót, ahol minden helyiségnek megvan a maga szerepe, tehát a történetvezetés szempontjából érdekes, de összességében nem igazán tudja lázba hozni a játékost. Ráadásul sokkal lineárisabb a produkció, így az első rész 10-15 órás játékideje helyett mindössze 5-6 óra szükségeltetik az Assault on Dark Athena cselekményének felgöngyölítéséhez.


Ettől függetlenül a sztori második felvonása nem igazi csalódás, csak a Starbreeze Studios minden bizonnyal kifogyott az ötletekből, esetleg a pénzből, és megeshet, hogy az időből is. Az első rész értelmét és lényegét adó elemek háttérbe szorításával a folytatás nem több, mint egy mezei akciójáték, amiből tizenkettő egy tucat, így kár, hogy az amúgy nagyon jó koncepciót elrontották a fejlesztők. Külön-külön talán az első rész tudná megállni a helyét a piacon, az Assault on Dark Athena a gyengébb kivitelezése miatt minden bizonnyal bukásra lenne ítélve, azonban a kettő az egyben akció révén a történetmesélés egybefolyik, így egy olyan sztori részesei lehetünk, ami szépen lassan ível felfelé, tele van csavarokkal, változatossággal, így egy percig sem enged szorításából.

Grafika: Mindkét játék esetében erősen érződik, hogy kevés figyelmet szenteltek a küllem tökéletesítésére. Az első és második rész esetében erősen műanyagszagú az egész játék, a helyszínek főleg az első epizódban nyújtanak változatosságot, de összességében szürkeségbe és unalomba fulladnak.

Kezelőfelület: A játék alapvetően akciójáték, rengeteg benne a gyilkolás, és a lopakodós elem, éppen ezért fontos a kamerakezelés, ami mindkét rész esetében tökéletesen muzsikál, így az esetleges platformrészeknél sincsenek idegtépő jelenetek.

Játszhatóság: Az Escape from Butcher Bay még napjainkban is megállja a helyét, izgalmas, pergős, változatos és az összes elegyített elem olyan dózisban lett adagolva, hogy lehetetlen megunni és letenni. Ezzel szemben a folytatás kicsit laposabb lett, több az akció és kevesebb a lopakodás, beszélgetés, kalandok felkutatása, ami alapvetően nem probléma, de egy idő után önismétlővé válik a második rész.

Intelligencia, nehézség: A játék mesterséges intelligenciája csapnivaló, az őrök hihetetlen buták, könnyen kijátszhatóak, így kihívás nélküliek az akciójelenetek, amik csak akkor nyújtanak némi nehézséget, ha egyszerre több őrrel kell vívnunk.

Hangok, zene: Vin Diesel hangját a cikkben az egekig magasztaltam, több hozzáfűznivalóm nincs is.

Összegzés: Az Atari egy ügyes húzással kettő az egyben csomagként kínálja a Riddick-filmek játékadaptációját, melyek teljes értékű tagjai a franchise-nak. A 2004-ben debütált első rész még mindig hihetetlenül izgalmas, érdekfeszítő, feszes tempójú, a második epizód viszont csak halvány mása az elsőnek, ennek ellenére a két rész egymás utáni végigjátszása erősen ajánlott.