The Saboteur

Grafika: A megvalósítás közel sem korszakalkotó, a karakterek mimikája néha igencsak megbicsaklik. A textúrák lehetnének jóval kidolgozottabbak, élesebbek. Párszor komolyabb hibák is előfordulnak, mint a falon vagy egymáson átzuhanó holttestek, illetve a lehetetlen testhelyzetek. Összességében a grafika szintjéhez képest nagyon magasnak érzem a gépigényt. Védelmére szóljon, hogy a fizika modellezése kifejezetten dicséretes, és a fények, illetve színek megválasztásával kivételesen erős atmoszférát teremtettek a készítők.

Kezelőfelület, irányítás: A HUD tökéletesen áttekinthető, minden szükséges információt azonnal láthatunk, erre panasz nem lehet. A billentyűzet-egér kombináció kifejezetten jól működik, az irányíthatósággal kapcsolatban elvétve találkoztam pár elhanyagolható hibával. Kontrolleres irányításra is van lehetőség, arról viszont sajnos nem tudok nyilatkozni.

Játszhatóság: A szükséges technikákat gyorsan és könnyen érthető formában magyarázza el a játék oktató szekciója, ezekkel valószínűleg senkinek nem lesz problémája. A fő történetszál mellett rengeteg mellékküldetés áll a rendelkezésünkre, illetve barangolhatunk a helyszíneken és vadászhatunk a rejtett extrákra. A hangulat és a rengeteg tennivaló miatt az újrajátszási tényező sem elhanyagolható.

Intelligencia, nehézség: A mesterséges intelligencia a náci katonák esetében egészen jól teljesít. Bár ők sem tekinthetők zseninek, de azért a fedezékeket használják, és néha még együtt is működnek. Ugyanakkor az utcákon mászkáló gyalogosok rosszabbak a birkáknál - legalábbis azokban az esetekben, mikor autóval vagyunk. Mindent összevetve nehézséget csak a túlerő fog okozni, nem az, hogy túl taktikusak lennének a német katonák.

Hangok, zene: A környezet hangjai kellően biztosítják az élő légkört, az autók és fegyverek hangja szintén megfelelő. Ugyan némi eltérés van a történet szerinti idő és a játékban hallható zenék létrejötte közt, de a felcsendülő dallamok tökéletesen passzolnak a játék világához, hangulatához. A szinkron esetében egyes helyeken néhol hiányzik az élet a dialógusokból, illetve a francia szereplők akcentusa valami borzalmas. Szinte biztos vagyok benne, hogy nem anyanyelvi franciák adták hozzá a hangjukat.

Összefoglalás: Ha összességében nézzük, akkor a The Saboteur bár minden bizonnyal esélytelen az év legszebb játéka címre, ugyanakkor színkezelésével nagyon egyedi és erős hangulatot teremt. Ugyan semmi korszakalkotót, kiemelkedőt nem nyújt, de amit kapunk az jól bevált elemek kellemes, jól működő keveréke egy erős atmoszférával bíró világba helyezve. Sajnos a Pandemic nincs többé, de legalább elmondhatják, hogy minőségi darabbal fejezték be munkájukat.

A játékot bemutató videó