2013. február 10. 07:47, Vasárnap
Grafika: Az Ace Combat: Assault Horizon esetében nem is annyira a kissé monoton játékmenet, mint inkább a grafika jelenti a legnagyobb negatívumot. Habár egy eredetileg 2011-ben megjelent konzolos videojáték PC-s portjáról beszélünk, de így is szemet szúrnak az alacsony felbontású textúrák, amelyek nem csak a környezet esetében figyelhetők meg, hanem gyakran a repülőgépmodelleknél is. Különösen csúnyára sikeredtek mindemellett a törés-animációk, de a belső műszerfalak is puritán megvalósítást kaptak, ami leginkább a sugárhajtású repülők esetében igaz.
Érdekesség, hogy a játék grafikai teljesítménye valamiért igencsak hullámzik. Jól néznek ki például az átvezető animációk, sőt, mintha a helikopteres küldetéseket is egy teljesen más grafikus motor hajtaná meg, de a vadászgépekkel végrehajtott feladatok közben jobb nem elidőzni a modelleken vagy az objektumok megvalósításán. Szerencsére az optimalizálással nincsenek problémák, de főleg egy PC-s változat esetében illett volna jobban és részletesebben kidolgozni a küllemet.
Kezelőfelület, irányíthatóság: A konzolportok esetében általános problémát szokott okozni a rosszul kivitelezett kezelőfelület, illetve az irányítás. Előbbi mondhatni teljes egészében hibátlan és egyszerű lett, viszont az irányíthatóság a szokásos problémáktól szenved. A készítők becsületére váljék, hogy igyekeztek a legjobbat kihozni a játékból ezen a téren, így még egy billentyűzettel is kiválóan teljesíthetők a küldetések, de a kamerakezelés – főként a helikopteres bevetések esetében – kis híján a borzasztó kategóriába helyezhető. Az általános alapszabály éppen ezért az Ace Combat: Assault Horizon esetében is él, miszerint kontroller, de inkább egy joystick nélkül inkább neki se álljunk.
Játszhatóság: A küldetések többsége ugyan már az unalmasságig el lett nyújtva, de ennek köszönhetően bőven 8 óra felett van a kampány játékideje, ami a rengeteg repülőgép és fegyverzet miatt legalább egy újrajátszásra érdemes. A szavatosságot erősíti továbbá a kooperatív és a kompetitív többjátékos mód megléte, amelyek kivétel nélkül újabb izgalmas élményekkel szolgálnak a rajongók számára.
Intelligencia, nehézség: Az Ace Combat: Assault Horizon küldetései során igencsak hullámzó teljesítmény figyelhető meg a mesterséges intelligencia és a nehézség tekintetében. Összességében mindkét összetevő átlagosnak nevezhető, de talán a mesterséges intelligencia az, ami komolyabb problémákat okoz, így általánosnak számít például, ha minden ellenség minket támad, de túlontúl észrevehető az is, amikor az ellenfél vadászai kizárólag a mi rakétáinkra várnak, csapattársaink ugyanis hiába repülnek körülöttük túlerőben, valamiért mégsem képesek kiiktatni őket. A nehézséggel kapcsolatban gyakori probléma, hogy leginkább nem is az ellenfelek, sokkal inkább az irányítás és a kamerakezelés okozza majd számunkra a legtöbb fejtörést.
Hangok, zene: Habár a hangok és a zenék terén a mai videojátékok többsége már képes minőséget produkálni, de az Assault Horizon ezen a téren is problémás esetnek számít. A zenék ugyan nem hiányoznak a háttérből, de az erőteljesebb robbanáseffektek, vagy a sugárhajtás hangjának előtérbe helyezése már igen, akárcsak az a lehetőség, amivel azt az éles sípolást lehetett volna kikapcsolni, ami az ellenfél befogását jelzi számunkra minden alkalommal.
Összegzés: Az Ace Combat: Assault Horizon összességében nem lett egy rossz játék, sőt, PC-n egyértelműen a legjobb árkád repülőgépes címek közé helyezhető, viszont képtelen volt arra, hogy kiemelkedjen az átlagból, ami főleg a kissé monoton játékmenetnek és a grafikának tudható be. Ha nagy rajongói vagyunk a stílusnak, biztosan ebben is örömünket fogjuk lelni, de ne közelítsünk hozzá túl nagy elvárásokkal, így csak pozitív csalódás érhet majd.