Azt a jó ku**a! Ezz nagyon durván néz ki.
Cifu kösz a videokat királyak, egyébként egy türelmes haditechnika mániás gyûjthette össze a russian arms ingyenes részérõl, mert néhány híresebb nekem is megvolt innen!
LoL, bár a Khastan tényleg a Tunguska-M-re alapoz, ugyanaz a irányító- és rakétarendszere, de tényleg más gépágyúval szerelték fel, A Khastan-M 2db GSh-6-30K 30mm-es Gatling-gépágyúval rendelkezik, míg a Tunguska-M ugye 2db 2A38M egycsöves 30mm-es gépágyúval...
Ezt jól benéztem, maxima mea culpa...
KHRIZANTEMA-S egy univerzális rakétahordozó/indító jármû, ilyenek voltak korábban is az orosz hadseregben, BRDM ill. BRDM-2 kasznira szerelve. A KHRIZANTEMA-S annyiból rendkívûli, hogy egy lézeres illetve egy radar célravezetõ rendszere is van, úgyhogy pl. légi célok ellen használhatja a lézeres rendszert, amennyiben a repülõgép/helikopter radarzavaróval (ECM) van ellátva, míg szárazföldi céloknál használhatja a radart, ha esetleg füstfüggönnyel védekeznének a lézeres irányítású rakéták ellen.
A Khastan a Thunuskára alapoz, és ugyanaz a 30mm-es gépágyúkkal van felszerelve, mint a Tunguska-M.
de én csökkentett sugárzásu urán magvas lövedéket olvastam egy könyvben
1.: A "Minigun" az a M134 7,62mm-es Gatling géppuska megnevezése (mint az M61 esetén a "Vulcan"). Az A-10A beépített fegyvere a GAU-8A "Avenger" 30mm-es Gatling gépágyú.
2.: Elolvastad a #1054-es hozzászólásomat? Ott van benne. A "Staballoy" nevû lõszer gyengített uránium magvas, tehát az Urán-235-tõl (amely erõsen rádióaktív) megfosztott, csaknem teljes tisztaságú Urán-238-as izotópból áll. Ez nem rádióaktív, tehát nem sugároz. Ami miatt mégsem túl egézséges, az az, hogy erõsen mérgezõ nehézfém, mint az ólom, vagy a higany.
de az a10 be csökkentett sugárzásu urán lövedéket használó minigun van vagy semmi sugárzása sincs a lõszernek??
Thanks Cifu!
Miért gondolod, hogy ami orosz, az egybõl rossz is? Lásd még a Mi-17 helikopter esetét - még Kanada is ezt választotta egy tenderben, pedig a Sikorsy és a Boeing is pályázott. Vagy ott van Dél-Korea esete, amely a BMP-3-at rendszeresítette, holott az USA felajánlotta nekik az Bradley M2-õt.
A Gripen esetén orosz fegyver rendszeresítésérõl szó sem lehetni, mivel nincs integrálva a gép rendszereihez, ergo nem lenne képes használni azokat.
Azért cirka ~1 millió $-os áron nem fognak nekünk jó állapotban lévõ C-130-ast adni, ebben kár is reménykedni, vagy reális ár jó gépért (10-20 millió $, függõen az altipus és az állapotától), vagy alacsony ár romos gépért, amire még rá kell költeni x milliót, hogy valóban repülhessen is. Ez olyan tévhit, mint ami anno az volt, hogy hát az amiknak a sivatagban van többszáz lekonzervált F-16-osuk, amelyekbõl majd potom pénzért oda fognak adni nekünk ennyi és ennyi darabot, sõt, talán az MLU felújítást is megfinanszírozzák, hiszen hát szövetségesek vagyunk - hát egy frászt, õk sem hülyék...
Ez esetben a 600 millió szerintem többé-kevésbé jól lett elköltve, egy ilyen gép (amely ráadsul modernebb, mint a korábbi négy An-26-osunk) ára bizony 2-3 millió $ állapottól függõen, nekünk pedig nem volt elég a 4 gép, hiszen legalább kettõnek folyamatosan forognia kell most Irakba. Hogy egyesek szerint 116 millióért is lehetett volna ilyen álapotú gépet kapni, az nagyon érdekes, de csodálkoznék, ha igaz volna...
ilyen döntésekhez hosszutávú, egységes program kéne, ami nincs, mert a magyar honvédelem a túlélésért küzd, fõképp a hatalmas vizfej miatt, mely szerint minden jó ugy ahogy van, ezért ha valamit változtatnak, az általában nem átállás egy másik rendszerre, hanem a jelenlegi kisebb, "olcsóbb" verziója
Ez mind oké, de már nem a Varsói Szerzõdés országa vagyunk, hogy orosz konstrukciókat eröltessünk, amelyeket elõbb-utóbb úgyis kivonnak. Én is azt támogatom, hogy vegyünk sok szállító gépet, de azok többfunkciósak legyenek. na ilyen a C-130. Ebbõl nem kéne sok, de mégis NATO komp. lenne és korszerû is. Valóban át kéne képezni a mûszaki és repülõ személyzetet, mint hozzátettétek a felszerelés is változna, de ez mindig így volt. A Gripeneknél is új a fegyverrendszer, ott sem hinném, hogy az orosz cuccost eröltetnék. Ne felejtsétek el: NATO tagok vagyunk. Az USA-nak is érdeke, hogy jól felszerelt szövetségesei legyenek, ha már a francia és német NATO szövetségeseik kevésbé állnak mellettük. Valószínûleg áron alul lehetne beszerezni Herkuleseket, sõt vsz 600 millióból lehetett volna venni akár 3 db gépet is. Olyan ez, mit a pisztolyvásárlás: ahol vagy nem gondolkoztak, vagy haveri alapon ment az egész. De mivel ez a mi pénzünk, amit felõlem fordítsanak honvédelemre, fejlesztésekre, de akkor olyan fegyvereket is vegyenek. Jelen esetben ue igaz a szállítókapacitásra.
A dolog ott kezdõdik, hogy az ex-szovjet/orosz gépekhez metrikus szerszámok kellettek, és ezek voltak/vannak is. Egy amerikai géphez angolszász rendszerû (inches) szerszámkészlet kell. Aztán folytatódik azzal, amit Cat is említett, vagyis hogy mind a földi kiszolgáló, mind a hajózószemélyzetett át kell képezni a tipusra. A vége pedig az, hogy két tehergéptipus üzemeltetése mindenképpen drágább, mint egy (dupla képzés, alkatrészek, üzemeltetés), vagyis csak akkor érné meg egy új tipust rendszeresítweni, ha az elõzöt leváltjuk, namost az An-26 flotta eddigi négy gépét nemrég újították fel teljesen, tehát ez így teljes pénzkidobás lenne (persze már volt rá példa: a Szu-22M3-asainkat azután vontuk ki a 90-es évek közepén, miután teljes nagyjavításon estek át...).
Anno az USA ajánlott olcsón használt, tartalékba helyezett C-130-asokat, de anno ezt elutasította a magyar vezetés, a négy gépet a Román légierõ vette meg, de elég sokat rájuk kellett költeni, hogy teljesen használhatóak legyenek.
Szvsz nem lenne rossz ötlet egy nagyobb, kompetensebb légi kapacitás, ugyanis ha már úgyis a külföldi szolgálatot eröltetik a vezetõk, akkor sokkal jobban használható lenne egy nagy hatótávolságú, nagyobb teherbírású tehergép rendszeresítése. Ez lehetne a már említett C-130, a korábban hírbe hozott An-70 vagy a jövõ zeméje, az A400M. Csakhogy egy-egy ilyen gép ára 40-70 millió $....
Ha racionálisan nézem, inkább egységesíteni kellene az EU-n belüli katonai rendszert, csakhát erre reális esély egyenlõre nincs, mivel ez egységes külpolitikát is feltételezne....
an-26hoz van itthon cserealkatrész, ismerik a szerelõk, van rá vizsgájuk a pilotáknak, egyszóval tudják használni
a herculest nem tudnák
Szerintetek mennyi valójában egy ilyen gép ára? Nem lett volna egyszerübb és "NATO kompatibilisebb" beszerezni egy Herculest drágábban, de az tényleg megbízható, jó minõség, igazi csapatszállító?
Vállalásainak egyötödét már teljesítette a Gripen
A Gripen International tavaly decemberig egyötödét teljesítette tizennégy repülõgép lízingjéhez kapcsolódó ellentételezési programnak, amelynek összértéke 191 milliárd forint. A cég pénteken nyújtja be a gazdasági tárcának a legújabb, 22 milliárd értékû exportszervezési offset csomagját.
A Gripen International vállalta, hogy a lízing értékének 110 százalékát elérõ ipari együttmûködési programot valósít meg, amelynek egyharmadát (32 százalékát) svéd cégek magyarországi beruházásai teszik ki. Az ellentételezés értéke 191 milliárd forint, ebbõl tavaly decemberig 41,4 milliárdot teljesítettek. A Gripen International pénteken nyújtja be a gazdasági tárca ellentételezési bizottságához a múlt év végéig lezárult, 87 millió euró (mintegy 22 milliárd forint) összegû legújabb exportszervezési offset csomagját - mondta Yvonne Rosmark, a Gripen International programigazgatója. A bizottságnak 30 napja van az elbírálásra, amely további 30 nappal meghosszabbítható.
A Magyarországra szánt elsõ Gripenek 2005 januárjában gördülnek le a gyártósorról, novemberben pedig befejezõdnek a repülési tesztek. Az elsõ öt Gripen 2006 márciusában érkezik a Kecskeméti repülõtérre. A negyedik generációs repülõgépek minden tekintetben - kommunikációs rendszer, lézervezérlésû fegyverzet, a levegõben való tankolás lehetõsége - megfelelnek a NATO követelményeknek. A tíz éves licenszszerzõdés keretében svéd szakértõk segítségével 15 pilótát és csaknem negyven fõs technikai személyzetet képeznek ki. A pilótákat háromszor öt fõs csoportokban oktatják, a kurzusok 2005 januárjában, 2006 júliusában és 2007 augusztusában kezdõdnek.
Elvakít, kb. olyan, mintha belenéznél közelrõl egy 1000 Wattos fényszóróba....
A Vietnami tapasztalatok azt mutatták, hogy a szárazföldi csapatok támogatására egy hangsebesség alatti, erõsen felfegyverzett és páncélzott, nagy túlélõ képességû harci gépre van szükség. Másfelõl pedig szükség volt az Európai hadszíntéren valamilyen módon ellensúlyozni a Varsói szerzõdés rendkívül nagy létszámfölényben lévõ tankjait. Ezekre az alapokra lefektetve tendert írtak ki, melyekre az Northrop A-9 és az Fairchild A-10 gépek jelentkeztek, a gyõztes pedig az A-10 lett, ám kisebb módosításokra volt szükség, és megszületett az A-10A.
1975 és 1983 között összesen 713 darabot gyártottak e típusból (érdekesség, hogy a kétüléses A-10B-bõl csak egyetlen darab készült). A gép gyakorlatilag a fõ fegyvere, a GAU-8 Avenger 7 csövû, gatling rendszerû, 30mm-es gépágyú köré épült, amelynek tûzgyorsasága 2100 vagy 4200 lövés/perc (a pilóta választhatja meg) és a törzs alsó felének jó két harmadát a gépágyú és lõszerdobja fogalja el, melyben 1174 lõszer található. Emellett maximálisan 7258 kg-nyi fegyverzet függeszthetõ a szárnyak és a törzs alatt található pilonokra, ezek lehetnek AGM-65 Maverick irányított rakéták, 70 mm-es irányitattlan rakéták, szabadesésû [gyújtó, páncéltörõ, repesz vagy kazettás] bombák, gépágyúkonténerek és AIM-9 Sidewinder levegõ-levegõ rakéták. A gép igen jó túlélõképességgel van megáldva, a pilóta egy titánium "kádban" ül, és a fõbb egységeket páncélzat védi, és a hajtómûvek érdekes elhelyezése is azt szolgálja, hogy ha az egyiket találat is éri, a második hajtómû lehetõleg ne sérüljön.
Eredetileg 8.000 repült órára tervezték a gépet, amely 2005-ben járna le, de az elsõ Öböl-háború után a politikusok és a katonai vezetõk ezt 2016-ig tolták ki (ez kb. 12.000 repült órát jelent gépenként), de már vannak tervek az üzemeltetés 2028-ig való kitolására is (ez 18.000-24.000 repült órát jelentene).
A gép fõ alkalmazási taktikája a szorosan föld feletti repülésbõl való rácsapás, majd egy kör után újabb rácsapás, ha szükséges. A gépágyúhoz rendszeresített, Staballoy nevû uránium maggal ellátott páncéltörõ lõszere a tévhittel ellentétben nem sugárzó, és nem kimerült fûtõelemek anyagából készült, hanem az uránérc U238 jelû nem radioaktív elemébõl, azonban mint minden nehézfém, ez is erõsen egészségkárosító hatású, viszont ez a lõszer a gyakorlatban még (a természetesen tévedésbõl történt baráti tûz által) az M1A1 harckocsi oldalpáncélzatát is képes átütni.
A Sivatagi Vihar kétségkívül sokat javított a gép renoméján (nem teljesen ok nélkül: az A-10A tipus egymagában 987db harckocsi kilövésével dicsekedhet), mivel addig nem volt népszerû az amerikai politikusok körében, márpedig a repülõgépekkel kapcsolatosan õk mondják ki a végszót. A Sivatagi Vihar ugyanakkor rávilágított a gép hiányosságaira is, mint például arra, hogy nincs beépített éjjellátó berendezése - igaz ezt a találékony pilóták úgy orvosolták, hogy az egyik Maverick rakétájuk infravörös kameráját használják éjjellátó berendezésként. Szintén hátrány, hogy a gép egyik pillonját "kibérli" az AN/ALQ-119 ECM konténer, mivel a gép nem rendelkezik beépített ECM rendszerrel. A 90-es években több módosításon is átestek, de ennek ellenére még mindig az Amerikai Légierõ legegyszerûbb elektronikával felszerelt gépei.
Olykor találkozni az OA-10A megnevezzésel is, amelynél az "O" az Observer vagyis megfigyelõt jelenti. Az OA-10A gépek feladata az elõretolt harctéri megfigyelés, a tüzérségi vagy légicsapások eredményességének gyors ellenõrzése, és szükség esetén a célok kijelölése, ehez pedig egy felderítõkonténerre, és megfelelõen átalakított kommunikációs rendszer kellett - az OA-10A ebben különbözik a sima A-10A-tól. Erre a vietnami háborúban egyszerû civil gyártámú propelleres gépeket használtak, de ezek könnyû célpontjai voltak akár egy egyszerû légvédelmi géppuskának is, így a 80-es évek elején felmerült, hogy ezt a feladatot is az A-10 veszi át. Mindemellett ezt a feladatot ma már pilótanélküli gépek végzik.
Fõbb adatok:
Hossz: 16,26 m
Fesztáv: 17,53 m
Magasság: 4,47 m
Max. Felszállósúly: 22.680 Kg
Max. Hasznos teher: 7.258 Kg
Max. rep. sebesség: 706 Km/h
Utazósebesség 1525 m-en: 623 Km/h
Hatósugara 2 órás bevetésnél 18 db Mk82 227Kg-os bombával és 750 gépágyúlõszerrel: 402Km
Hajtómû: 2 db TF34-GE-100 Gázturbinás Sugárhajtómû, egyenként 41,12 KN tolóerõvel
Fegyverzete: 1 db GE GAU-8/A 7 csövû Gatling-gépágyú max. 1174 lõszerrel
11 db felfüggesztési pont a törzs (3 db) és a félszárnyak (4-4 db) alatt, melyekre max. 7258 Kg-nyi fegyverzettet lehet függeszteni. Ezek lehetnek SUU-23 20mm-es gépágyúkonténerek, Mk81/Mk82/Mk83/Mk84 hagyományos vagy Paveway I/II/III lézerirányítású, szabadesésû légibombák (jellegzetes bombafelfüggesztések: 28 db Mk82 227Kg-os légibomba, vagy 6 db Mk84 894 Kg-os légibomba), CBU-87/89/97 kazettásbombák, MK 77/78 gyújtóbombák, Mk79 napalmbombák, AGM-65 Maverick rakéták (akár 12db-ot is vihet), AIM-9 Sidewinder levegõ-levegõ rakéták.
2003-ban a rendszerben álló gépek számai:
USAF aktív állomány: 72db A-10A és 72db OA-10A
ANG (légi nemzetõrség): 64db A-10A és 30db OA-10A
Tartalékba helyezve: 24db A-10A és 12db OA-10A
Az 'Iraqi Freedon' hadmûvelet (ie.: II. Öböl-háború) során Bagdad felett megsérült A-10A
A Flashbag igen erõs fény és hanghatást hoz létre, így bénítva meg pár pillanatra a körzetében lévõ embereket. A tévhittel ellentétben az elfordulás nem jelent védelmet ellene, mivel a gránát robaja ekkor is hat rá, és a fény is bizonyos fokig, mivel a rendkívûl erõs fényhatást a környezet tárgyairól visszaverõdik.
Szeretnék (a flashbang.en kivül) egy kibeb@szott nagy 20 oldalas ismertetõt az A-10-rõl. Nemtudom ez mennyire megoldható, de aki ráér és szívesen csinálja (és jóül tud angolul) akkor anak nagyon megköszönném.
Aha... :)))
Pakisztán persze elötte pár nappal végzett tesztindítást a rövid-hatótávolságú Ghauri stratégiai rakétával. Enyhüljünk, de azé' tudd milyen fegyvereink vannak és mire vagyunk képesek...
na, akkor mégegy indiai hir :)
india öt év óta elõszõr ismét krikettmeccset játszik pakisztánnal
a krikettet az angolok honosították meg, mindkét országban nemzeti sportnak számít, és a mérközés a kettejük közötti kapcsolat enyhülésének jele
Sorry, de kicsit betegeskedem, és úgy zúg a fejem, hogy alig birok összeszedetten gondolkodni...
Azért egy-két hír:
Oroszország hivatalosan is átadta az Admiral Gorshkov repülõgép-hordozót Indiának, az átadás Március 9.-én, Szeverodvinszkban történt, ahol a SzevMash haditengerészeti dokkban az elkövetkezõ 52 hónapban a 44.000 tonnás Kiev-osztályú hordozót képessé teszik a MiG-29K hajófedélzeti vadászbombázó indítására és fogadására, amihez ugrósánc-szerûvé kell alakítani a hajó orrát. A hajó a vadászgépek mellett még feltehetõen Ka-28 tengeralatjáró-elhárító helikoptereket fog szállítani.
Az Admiral GORSHKOV még régi formájába, fedélzetén Ka-25 tengeralatjáró-elhárító helikopterek.
Egy MiG-29K teljes harci díszben - érdekes, hogy a jelenlegi tervek szerint kizárólag India fogja rendszeresíteni a tipust, mivel oroszország a Kuznyecov hordozóra a Szu-33-at választotta.
Egy koncepció az átépített hordozóra
A MetalStorm bejelentette, hogy sikeresen elvégezték a 40mm-es, helikopterre szerelt gránátvetõ változat elsõ lõpróbáit. A tervek már készen állnak mind a helikopterekre, mint a repülõgépekre/UCAV-okra szerelhetõ változatokra, de a kivitelezésnél akadályokba ütköztek (túl nagy visszarugás, illetve túl nagy tömeg), ezért némi késést szenvedtek a kisérleteknél.
Nem kötnék engedélyhez a gáz- és riasztópisztolyokat
A tervek szerint május elsején lép érvénybe az új fegyvertörvény, mely az eddigi gyakorlattal ellentétben a gáz- és riasztófegyverek tartását nem, azonban a flóbertpisztolyok birtoklását engedélyhez kötné.
Engedélyhez kötné a flóbertpisztolyok megszerzését az új fegyvertörvény, melyet a kormány pénteken nyújtott be a parlamentnek. A törvényjavaslat indoklása szerint a flóbertpisztolyok alacsony csõtorkolati energiájuk miatt ugyan élet kioltására nagy valószínûséggel nem alkalmasak, ám az uniós irányelvek értelmében lõfegyvernek minõsülnek. Magyarországon körübelül kétszázezer ilyen típusú fegyvert tartanak, melyek egy része még azonosítószámmal sincs ellátva.
Ha a törvényt elfogadják, akkor a flóbertpisztolyok további tartásához legkésõbb május 31-ig engedélykérelmet kell benyújtaniuk az eddigi tulajdonosoknak (az ügyintézés ideje legfeljebb 180 nap). Ennek költsége, akárcsak az egyedi azonosítószámmal való ellátás, a kérvényezõt terheli. A lehetséges flóberttulajdonosok körét majdan kormányrendelet szabályozza, de a fegyver alacsony veszélyessége miatt a megszerzését feltehetõleg nem fogják szigorú feltételekhez kötni.
Gáz- és riasztópisztolyt bárki kérhet
A jelenlegi szabályozás szerint fegyvertartási engedélyt magánszemély sportvadászat, sportlövészet és lövészeti oktatás céljából, valamint szolgálati és önvédelmi célból kérhet. Utóbbi esetben maroklõfegyvert külön indok nélkül fegyveres szervek hivatásos állományú tagja, bíró, ügyész, ügyészségi nyomozó, pénzügyi nyomozó, országgyûlési képviselõ, a kormány tagja, államtitkár, helyettes államtitkár, minisztériumi fõosztályvezetõ, polgármester, illetve fõpolgármester kaphat.
Emellett lõfegyverhez juthat az is, aki bizonyítja, hogy tevékenysége miatt élete, testi épsége fokozott védelmet igényel. A törvénytervezet szerint azonban gáz- és riasztópisztolyhoz ezentúl bárki engedély nélkül hozzájuthat, így az eddigi gyakorlattal ellentétben a leendõ tulajdonosok pszichológiai alkalmasságát sem fogják vizsgálni.
Európai lõfegyvertartási engedély
Az uniós csatlakozás az európai lõfegyvertartási engedély bevezetését is megköveteli. Ez azonban nem jár együtt a jelenleg érvényes engedélyek cseréjével, a fegyvertulajdonosoknak csak akkor lesz rá szükségük, ha lõfegyverüket az unió más tagállamába is magukkal kívánják vinni. Az európai lõfegyvertartási engedély kiadására a rendõrség jogosult. Az új törvény május elsején, az ország uniós csatlakozásának napján lépne érvénybe. Addig még az Országgyûlés illetékes bizottságainak is meg kell tárgyalniuk, hogy parlamenti vitára, majd szavazásra bocsáthassák.
Fogalmak a fegyvertörvény tervezetében
Tûzfegyver: a törvény mellékleteiben meghatározott gépszerkezet, amelybõl a kiterjedõ forró gáz tolóereje által meghajtott szilárd anyagú lövedék lõhetõ ki, kivéve: ha külön jogszabályban meghatározottak szerint hatástalanították; riasztásra, jelzésre, életmentésre, állati vágóhídon történõ leölésre vagy szigonnyal történõ halászatra, illetve ipari vagy mûszaki célokra tervezték, feltéve, hogy csak az itt megjelölt célokra használják; muzeális fegyvernek tekinthetõ.
Légfegyver: a sûrített levegõvel vagy egyéb sûrített gáz felhasználásával üzemeltetett, szilárd anyagú lövedék kilövésére alkalmas fegyver.
Lõfegyver: a tûzfegyver, valamint az a légfegyver, amelybõl 7,5 joule-nál nagyobb csõtorkolati energiájú, szilárd anyagú lövedék lõhetõ ki.
Flóbert lõfegyver: olyan tûzfegyver, amely kizárólag flóberttöltény mûködtetésére alkalmas.
Flóberttöltény: olyan egybe szerelt töltény, melyet gyúelegyes töltényhüvelybõl és lövedékbõl szereltek össze, lõport nem tartalmaz és hüvelyhossza nem haladja meg a 10,5 millimétert.
"légpuska minek számít amúgy?"
7.5 J alatt szabadon tartható, felette engedélyköteles. Ez minden fegyvernek látszó tárgyra fennáll.
Ghostnak lehet igaza. A videó valójában két képsorozatot tartalmaz, az elsõnél nem igazán lehet kiveni a tipust, de valószinüleg egy Pz III. vagy IV., a második képsorozatnál szerintem egy kései Pz III.-ast látunk, amit egy IL-2 sorozza éppen. A jármû hátulján lévõ üzemanyaghordók (?) érdekesek, eddig nem nagyon láttam olyan képet, ahol így tárolták volna az üzemanyagot - de ez nem jelent semmit, annyira nem vagyok otthon a II.VH-ban... :)
Megszûnt a kétpólusú világrend; szétszóródott, láthatatlanná vált a korábban oly könnyen definiálható ellenség. A váratlan és mindenhol jelenlévõ fenyegetés reakciójaként, háttérbe szorulnak a hagyományos – valószínûségi, statisztikai jellegû – háborús játékok. Az ágensalapú modellezés komplexebb kimenetekkel kecsegtet.
Ez a Shkval érdekes, miért nem használják tengeralattjárók esetén is, pl menekülésre? kilõnek rá egy torpedót, vagy vadásznak rá helikopterek, és akkor elhuz 300km/h sebességgel akkor nem tudják követni se hajók, se vizibombák se semmi, és kormányozni se kell
20-30 kilométerre eltávolodik, ami az életet jelentheti
Akkor elõször is egy kis áttekintés. Jelen korunkban a tengeralatjárókat (jelölés elsõ betüje: SS) két fõ módszerint osztályozzuk: egyfelõl vannak a "hagyományos meghajtásúak", amelyek legtöbbször dizel-elektromos meghajtásúak (jelölésük: utolsó betü K), és vannak a "nukleáris meghajtásúak" (jelölésük: utolsó betû N), a másik mód a feladatkörük. A "vadásztengeralatjárók" feladata az ellenség vízalatti vagy vízfelszini jármûveinek leküzdése (nincs külön jelölése, ez a 'hagyományos' feladatkörük), a "rakétahordozó tengeralatjárók" nevüknek megfelelõen stratégiai csapásmérésre készültek, ballisztikus rakétáikkal több ezer kilométerre lévõ nagyvárosokra vagy katonai célpontokra is képesek nukleáris csapást mérni (jelölése: középsõ betû B), az utolsó feladatkör pedig a "robotrepülõgép-hordozó tengeralatjáró", amelyek legtöbbször az ellenséges vízfelszini célok leküzdésére vagy ellenséges szárazföldi célpontok elpusztítására alkalmas robotrepülõgépeket indíthatnak (jelölésük: középsõ betû G), itt jegyezném meg, hogy az utóbbi idõben sok vadásztengeralatjárót képessé tettek robotrepülõgépek hordozására és indítására, de nem ez az elsõdleges céljuk, ennek megfelelõen nem kapják meg a "G" jelölést. A nemzetközi jelölés a fentiek alapján áll össze, tehát egy hagyományos meghajtású vadásztengeralatjáró jelölése SSK (SS mint tegeralatjáró, és K, mint hagyományos meghajtású), egy nukleáris meghajtású robotrepülõgép-hordozó tengeralatjáró jelölése pedig SSGN (SS, mint tengeralatjáró, G mint robotrepülõgéphordozó, és N, mint nukleáris meghajtású).
Az SSN-774 USS Virginia, a legújabb amerikai vadász-tengeralatjáró
A fegyverzetüket a feladatkörük határozza meg, minden tengeralatjáró rendelkezik torpedóvetõ csövekkel, amelyek a legtöbb esetben ezek 533mm-esek, és általában max. 7 méter hosszú torpedókat képesek indítani. A 70-es évek vége óta a szovjet tengeralatjárókon feltüntek a 650mm-es torpedóvetõ csövek, amelyekbõl ilyen átmérölyû torpedókat lehet indítani, illetve az amerikai Seawolf-osztályon 660mm-es torpedóvetõcsöveket használnak, de ezekbõl jelenleg továbbra is 533mm-es torpedókat lõnek ki. A nagyobb torpedóvetõ csövek értelme az, hogy a legtöbb hagyományos töltetû tengeralatjáró-elleni torpedó robbanófeje kumulatív elven mûködik (ezt már körberágtam a tüzérségi lõszereknél), és a nagyobb átmérõ hatásosabb átûtöerõt jelent.
A hajók ellen használt torpedóknál a lényeg az, hogy a hajó gerince alatt robbanjon, mivel az ekkor létrejövõ erõhatások szabályosan kettétörik a hajót.
A torpedók meghajtására három fõ mód létezik, az egyik az elektromos meghajtás, mikor akumulátorokról táplált villanymotor forgatja a hajócsavarokat, szintén hajócsavaros megoldás amikor valamilyen gáz-meghajtású (általában hidrogén-peroxid) turbina- vagy dugattyú-meghajtást alkalmaznak, a harmadik megoldás pedig a reaktív meghajtás, ami egy víz alatti rakétahajtó-szerûség, és egy kémiai reakció hozza létre a tolóerõt. A torpedók legtöbb esetben kétféle sebességre képesek, egy gyors (tipustól függõen 50-70 csomó (1 csomó = 1,852km/h)) és egy lassú (30-50 csomó) sebességre, és a hatótávolságuk ennek megfelelõen ~50 vagy ~30km körül van (persze ezek most nagyon durva adatok, és fõleg a nyugati tipusokra igazak).
Egy kivétel akad, mégpedig a VA-111 "Shkval", amely egy torpedóvetõ csõbõl kilõhetõ speciális... valami... A Shkval ugyanis egy szuperkavitációnak nevezett jelenséget használ ki, amelynek a lényege, hogy a vízbe merült test körül létrejövõ gõzbuborékok jelentõsen lecsökkentik a test ellenállását. Ez a jelenség hajócsavarok esetén jelentkezik pl., és ott káros, mivel a hajócsavar nem tudja átadni a mozgási energiáját a víznek. A Shkval viszont ezen jelenlség segítésével képes döbbentes sebességek elérésére (pontos adat nem ismert, de 200 és 300 csomó (!!!) közé teszik). Ennek persze ára van - a Shkval egyszerûen túl gyorsan és túl zajosan halad ahoz, hogy irányítani lehessen, ezért csak "egyenesen elõre" elv érvényes rá - cserébe létezik nukleáris robbanófejjel ellátott változata, amely 2-3kT robbanóerejével elég nagy terültre hat ahoz, hogy ne kelljen tökéletes találat. (érdekesség: 1995-ben az oroszok "piacra dobták" a Shkval butított verzióját, Shkval-E néven, amelybõl a Kína, Irán és Franciaország is vásárolt. Az oroszok szerint a technológia nem visszafejthetõ....)
VA-111 "Shkval"
A torpedók irányítására két fõ változat létezik, az önírányító torpedó saját szonárral rendelkeznek, és magukat vezetik célra, míg a távírányított torpedók dróton keresztûl kapják az utasítást a tengeralatjáróról.
A tengeralatjárók (fõleg a nukleáris meghajtásúak) másik fõ fegyvere a robotrepülõgépek, amelyeket vagy a torpedóvetõ csõbõl indítanak, vagy pedig külön vetõcsövük van (pl.: a Los Angeles-osztályú tengeralatjárók második fele már 15db függõleges indítócsõvel rendelkezik, amelyekben Tomahawk robotrepülõgépek vannak). A robotrepülõgépek elsõdleges használata a szovjet/orosz stratégiában az ellenséges felszini flotta leküzdése, alapvetõen hagyományos (de természetesen szükség esetén nukleáris) robbanófejû robotrepülõgépek alkalmazásával - nem is titkoltan ennek lényege az USA repülõgép-hordozói által vezetett hadmûveleti csoportok (Battle Group) elpusztítása. Erre a feladatra csúcsosodott ki az Oscar I. és II. osztály, amelybe a nemrég katasztrófát szenvedett Kurszk is tartozott.
Az amerikaiak inkább a szárazföldi célok ellen bevethetõ robotrepülõgépeket tekintik hasznosnak, ennek megfelelõen a START II. korlátozásai miatt leszerelni kényszerült 4db Ohio-osztályú SSBN-eket SSGN-ekké alakították, amelyek nem kevesebb, mint 154db Tomahawk robotrepülõgépet képesek hordozni és indítani.
A robotrepülõgépekrõl most nem kívánok bõven írni, mivel magukban megérnek egy külön misét (illetve már kissé fáradt vagyok :)).
A harmadik fõ fegyverzetük a ballisztikus rakéták, amelyek jellemzõen közepes (néhány ezek km) és nagy (interkontinentális, vagyis akár 7000km-nél is nagyobb) hatótávolsággal rendelkeznek. Ilyen tengeralatjáróik jelenleg az Oroszoknak, az USA-nak, Angliának, Franciaországnak és Kínának van (Kína jelenlegi SSBN-je viszont rövid hatótávolságú, vagyis alig egy-két ezer km hatótávolságú rakétával felszerelt SSBN-el rendelkezik).
A tengeralatjárók felderítése több módon is törénhet, de még mindig a legáltalánosabb a halgatózás, tehát a passzív szonár alkalmazása. Mivel a víz igen jól vezeti a hangot, ideális esetben egy kellõen érzékeny hidrofon akár több száz km-re is "elhallhat". Ez ellen csak úgy lehet védekezni, hogy a tengeralatjáró olyan csendes marad, amennyire csak lehet. Az összes fedélzeti gépet, lehetséges zajforrást olyan csendesre tervezik, amennyire csak lehet, és a nagyobb rezonanciát keltõ gépeket gumibakokra helyezik. Az orosz hajók külsõ burkolatára rugalmas "táglákat" rögzítenek, amelyeknek a hangelnyelés a feladata. Érdemes tudni, hogy a NATO egy, a világ összes tengerére kiterjedõ víz alatti lehalgató-hálózatott telepített, így (elvileg) ami a vízben történik, arról õk tudnak (feltehetõen ez nem teljesen így van persze).
A másik fõ módszer a mágneses-anomália érzékelése. A tengeralatjárók többszáz, vagy több ezer tonna acélból készülnek, és egy ekkora fémtömeg már megfeleõen érzékeny mûszerekkel kimutathatóak - mivel a föld mágneses mezejét minimális mértékben befolyásolják. Az ilyen érzékelõket általában repülõgépekre vagy helikopterekre telepítik, mivel csak így lehet kellõen hatékonyan átfésülni egy területett. Ez ellen is létezik védelem, mégpedig ha a fémtestet vagy nem mágnesezhetõ acélötvözetbõl készítik, illetve ha demagnetizálják azt. Mindkét eljárás elég drága, és a második ráadásul nem is hoz tartós eredményt.
Egy P-3 Orion tengeralatjáró-elhárító repülõgép. A gép farkán lévõ "nyúlván" rejti a mágneses-anomália detektort. A tengeralatjáról felderítésére továbbá ledobható szonárbójákat visz magával.
Meghajtás terén jelenleg két fõ igéretes megoldás van, az egyik az MHD (Magneto-Hidrodinamika), amelynek lényege egy csõ, amelynek falában (folyékony) fémet keringtetnek (bár pontosan nem tudom, mi módon), és az emiatt létrejövõ mágneses mezõ mozgatja a csõben áthaladó vizet. Ez a megoldás teljesen hangtalan lenne, ám jelenleg csak igen szerény mértékû tolóerõt sikerült kisajtolni ebbõl a megoldásból.
A másik megoldás lényege pedig az, hogy a jármû orra és fara között elektromos feszültséget hoznak létre, és ez a hajótest mentén vízáramlást hoz létre - elõre hajtva a tengeralatjárót. E megoldás is inkább kisérleti szinten van.
A harmadik, még felmerülhetõ megoldás a szuperkavitáció kiterjesztése a tengeralatjárókra. Mindenképpen nagy dobás lenne egy olyan víz alatti harcjármû, amely akár többszáz km/h sebességel haladhatna - ám igen komoly technikai akadályai lehetnek, és eddig látványos sikert ilyen meghajtással csak az oroszok értek el.
A hagyományos meghajtás kiváltására szintén vannak ötletek. Az egyik az üzemanyagcella, amikor a tengeralatjáró oxigén és hidrogén reakciójából nyerne energiát akumulátorok alkalmazása helyett. Egy ilyen tengeralatjáró már készült az 1980'-as években, mégpedig egy nyugatnémet hajógyárban, de úgytünik nem hozott áttörést, mivel nem követte több. A svédek a zárt-mûködésû Stirling-motorral kisérleteztek, át is építették egyik tengeralattjárójukat, és úgytünik ez a megoldás bevált, mert az új, közös Dán-Svéd tengeralatjárót a tervek szerint ilyen rendszer fogja a víz alatt hajtani.
Az egyenlõre még csak tervezõasztalon létezõ Viking-osztályú tengeralatjáró.
Cifu, tengeralatjárokrol nincs valami jo kis anyagod? Fõleg az orosz és usa dobozok érdekelnének :)
Az a nagy baj, hogy egy annyira szedet-vedett a fegyvertörvény, hogy az valami katasztrófa, ráadásul sok-sok kiegászítõ rendelettel van megbolondítva az egész (ugye az erõsorrend: Alkotmány > Törvény > Rendelet). Így aztán vannak néha igen érdekes furcsaságok.
De a téma "csodája" az, hogy úgy beszélnek a bolitikusok, mint egységesek lenne az EU-ban a fegyvertartásra vonatkozó törvények - na ez messzemenõen nem igaz...
hirekben most nézem ezt a flobertes dolgot.... azt mondja az egyik egyesulet hogy a belugyminisztérium rosszul értelmezi az unios szabályozást, és az unioban nem kell engedély rá.
Kérdés: mi az hogy rosszul értelmezik? Én ezt ugy képzelem hogy vannak bizonyos szabályok amik le vannak irva, hogy lehet ezt félreértelmezni? le van irva hogy kell rá engedély vagy nincs le irva? az ilyenektõl falra tudok mászni...
A Francia hadsereg "kontrázott". 796 millió Eurós áron megrendeltek 22.600+9.000 darab FELIN (Fantassin à équipements et liaisons intégrées; Integrált Katonai Felszerelés és Kommunikáció) rendszert a SAGEM francia cégtõl.
A FELIN "tartalma":
-Kézifegyver (FAMAS G2 gépkarabély, Minimi könnyû géppuska és FRF2 mesterlövészpuska), speciális optikai rendszerrel ellátva, amely infravörös v. fényerõsítõ módban éjjel is használható. A FAMAS fegyver optikai egysége egyben egy videókamerát is tartalmaz, amely képet közvetít a katona sisak-kijelzõjére.
-A sisak a védelmi funkciókon kívûl el van látva egy "egyszemes" kijelzõvel, amin vagy a fegyver kamerájának képe, vagy a sisakon lévõ infravörös kamera, vagy pedig feljebbvalók által küldött információk jeleníthetõek meg.
-A kommunikációs rendszer raj- vagy zászlóalj szinten képes majd titkosított és zavarás ellen védett módon többszintû adat-, hang- és képtovábbításra.
-A FELIN központi egysége a katona hátán, vagy derekán foglal majd helyet, a rendszert egy nagysebességû adatbusz (tessék figyelni: USB 2.0! :)) köré építették fel, amely egyfelõl energiát biztosít a különféle alrendszereknek (fegyverkamera, sisakrendszerek, kommunikációs rendszerek, stb.), másfelõl biztosítja az adatforgalmat ezek között. Ez az egység fogja tartalmazni az akumulátort is, amely a tervek szerint 24 órás folyamatos használatra elegendõ.
-A ruházat desingja nem változik különösebben, de víztaszít, ugyanakkor jól szellõzõ anyagból készül, a katona felsõtestét pedig egy könnyû, de igen ellenálló golyóálló mellény védi majd.
A rendszert 2007 közepén kezdik el szállítani, és a tervek szerint 2008-ra a francia gyalogság 2/3-a ezzel lesz felszerelve.
Érdekesség, hogy nem esik szó a Giat PAPOP-ról (PolyArme POlyProjectiles), amely a "Francia OICW", és vérmes reményeket fûztek hozzá. A fegyver az OICW-hez hasonlóan egy 5,56mm-es gépkarabélyból és egy gránátvetõbõl áll, amely azonban 35mm-es (az OICW gránátvetõje ugye csak 20mm-es), és 3 lõszert befogadó csõtára van. A PAPOP is rendelkezik egy beépített optikai egységgel, és a tervek szerint egy kis ballisztikai számítógéppel is.
Ami érdekes:
-Mi lesz a sok flóbert-pisztolyal? Kötve hiszem, hogy a tulajok majd nekiállnak fegyvervizsgát tenni...
-Gáz- és Riasztófegyver téma. Önvédelemre egy gázfegyver mindenképpen ideális, de csak akkor, ha az ellenfélnek nincs valódi lõfegyvere. Ezen kívûl elõre látom az újsághíreket, hogy XY bár elött két csoport hülyére lõtte egymást gázpisztolyal...
-És mi lesz az elektromos sokkolókkal, gázspray-kel, viperákkal, stb., stb. ?
-Eledig lehetett bármely civilnek is engedélye automata lõfegyverre, más tárgynak álcázott tûzfegyverre, páncéltörõ- v. robbanólõszerre vagy hangtompítóra?
Informatika és tudomány
link
kösz