Azért nem hittem volna hogy ennyire (számomra) jelentéktelen országok (arra céloztam hogy nem olyan híres mint a kis Francia, vagy Olaszország...), ilyen futurisztikus és technikailag igencsak élenjáró haditechnikai csodákat alkotnak. (micsoda mondat vazz .) Nézzétek meggyire megvan döntve a front-páncélja a tanknak. A lövegnek meg, szerintem nagyon jó tereptulajdonságai lehetnek... De majd megcsinálom egyszer a leírásukat...
Túl magas és tömzsi szerintem, de biztos jó! :D Mámint az elefánt.. :D
Ja, igen... De nem az én utasításomra, mindenki öncéluan fejleszti az oldalt, nem kötelezõ résztvenni benne. Csak azért mondom, hogy ne nézz hajcsárnak. :D
No kíváncsi vagyok mitszóltok a következõ önjáró löveghez. Nekem nagyon tetszik, tippeljetek melyik a gyártó ország!
Na?
AZ is röhej amikor megáll a gõzkatapulton!
Egy anyahajón ha lefújnek egy támadást de a gépek már a gõzkatapulton állnak és már az utánégetõt is bekapcsolták meg a CAT-be is befogták a futómûszáron lévõ bigyót akkor már nem állhat le a felszállás mert egy gõzkatapultot nem lehet csak úgy leállítani, ha a támadás mégis sztornó a gépek felszállnak tesznek egy kanyart aztán leszállnak.
Meg az is baromság ,hogy összvissz 2 gép volt a fedélzeten.Meg a fegyverek is változnak a különbözõ vágásoknál ,és mivel készítik a felvételeket a gépen egyszer sem láttam felderítõkamera konténert még Flir berendezések sem voltak rajta (vagyis voltak de néha eltûntek)
Az egész egy nagy szar volt!
Meg az a görényfejû faszi bosszút akart rajta állni egy kifogyhatatlan tárú AK47-essel VÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ
Igen az orosz lovagok egyik Su-27-ese volt. A pilóta utána szépen kiszállt megnézte, hogy nem ért e le a gép orra majd futóra állították és másnap elrepült a többi géppel. "Csak" 2db indítósínt kellett cserélni. Amúgy mákja volt, hogy éppen rajta volt a sín ugyanis nem szokták a törzs alattit rárakni. Amúgy badarság amit mondtál Kata, hogy szándékosan akarta megmutatni, ugyanis ez nem játék. Senki nem kockáztatná az életét, vmint a karrierjét ilyesmiért, pláne egy 20-on millió dolláros gépet... Egyszerûen a tower is bealudt meg a pilóta is. Végül happy end lett. A közönség meg látványos "bemutatót" látott.
Cifu jó a topic, csak így tovább!
Üdv!
42nd_Reaper
Belinkelve volt super flanker. A baleset sima 27-es volt, ami Szlovákiában történt. A kép csak illusztráció volt. Amúgy ha a 27-es leszállt úgy, a superflanker is tuti le tud. :)
Biztos, hogy Super Flanker (Szu-35/37) volt az? Nem tudtam, hogy az is szenvedett ilyen balesetett - egy Sz-27-es úgy két éve csinált ilyet Szlovákiában, arról tudok.
Szu-37 "Super Flanker"
Egy másik "Super", ezúttal egy "Super Cobra" ügyködik...
Az a bizonyos film egy teljesen szokványos hollywoodi akciófilm, ergo semmi köze a realitásokhoz. Kezdve ott, hogy az F/A-18E/F "Super Hornet" 2000-ben lépett szolgálatba, a film története pedig 1996-ban játszódik - hõsünk mégis ilyen géppel vág neki az útnak, ráadásul a felszálláskor még nincs is semmiféle fegyverzet a gépen, aztán repülés közben hogy-hogynem egyszeriben csak ott a szárnyak alatt és végein feltünnek a rakéták - hiába, ezek az NAVY karbantartók csodákra képesek :)). Az a bizonyos lelövés is erõsen nevetséges, egyfelõl a ZRK-SD "Kub" rakétaindító jármûhöz kellene egy "Kvadrant" radarjármû is, amit nem látunk. Aztán a rakéta gyorsítófokozatának kiégési ideje ~10 másodperc, ezután már csak a lendület viszi. Arról nem is beszélve, hogy egyetlen légvédelmi rakéta sem képes újra ráfordulni egy repülõgépre - újabb hollywoodi csodafegyver....
Viszont a sérülés része történetesen valóban így megy. A legtöbb légvédelmi és levegõ-levegõ rakéta harci feje nagy repeszhatású robbanótöltettel van ellátva, mivel a gépek külsõ burkolata papírvékony, nem nehéz azon áthatolni és végzetes sérülést okozni (a lyukakba belekap a menetszél, és szabályosan széttépik a repülõgépet).
Nem tudom ki látta az "Ellenséges Vonalak Mögött" címû filmet, de abban volt ilyen karátacsõ lövedék szerû rakéta, ment az F/A-18 Hornet után amikor viszonylag közel ért hozzá, kinyílt, és mintha puska lenne kilõtte a golyókat és szarrá roncsolta a repcsit.... Csak így eszembe jutott. :D
Na, akkor a nehezebb téma, a nagyûrméretû fegyverek lõszerei. Megjegyzem, hogy a 12,7mm illetve a feletti ûrméretû lõszerek tartoznak ide, egészen a hajóágyúkig, szóval eléggé szerteágazó téma...
Elõzmények: A kézifegyvereknél már kitértem a lövedék stabilizásárára, itt ez megint elõkerül: két fõ metódus létezik, az egyik a forgásstabilizált, amikor a csõ belsõ belületén kiképzett órmózat készteti forgásra a lövedéket (huzagoltcsövû fegyver), illetve a szárnystabilizált, amikor a csõ belsõ felülete sima, és a röppálya stabilitását a lövedék végére szerelt szárnyakkal érik el (simacsövû fegyver) - ez utóbbi fajta lõszerek jelölésében mindig megtalálható az FS (Fin Stabilized - Szárnystabilizát) jelölés (pl.: APFSD). Mi az elõnye ez utóbbinak? Nos eredetileg a középkori ágyúk egészen a Napoleoni idõkig (XIX.sz.) sima csõvel készültek, ekkor kezdtek el huzagolt csövû ágyúkat alkalmazni, amelyek sokkal pontosabbak voltak elõdeiknél. Egészen a II.világháborúig a huzagolt csõ egyeduralkodó volt, amikor a HEAT (errõl késõbb) lõszerek elkezdtek elterjedni. A HEAT lövedékek hatásfokát rontja a lövedék hossztengelykörüli forgása, így elõnyösebb, ha a hosztengelye körül stabil - vagyis a forgásstabilizált megoldás. A simacsövû ágyú további elõnye, hogy akár rakétát is lehet kilõni belõle, az elsõ ilyen az eredetileg a M60A2 számára tervezett 152mm-es "Shielagh" rendszer, amit az M551 Sheridan könnyû harckocsi is használt - bár a rendszer olyan katasztrófálisan rossz volt, hogy az M60A2 egyálltalán nem állították rendszerbe, és a Sheridan-ból bár legyártottak több, mint 1500 darabot, csak korlátozottan használták, és alig 10 éves szolgálat után, már 1978-ban elkezdték kivonni, bár még ma is szolgál az "Agresszor" kiképzõegységnél. A szovjeteknél a T-62-vel, már a 60-as évek elején szolgálatba állt az elsõ simacsövû ágyúval szerelt harckocsi, míg a NATO-ban elég lassan, csak a Rheinmetal 120mm-es ágyújával kezdett elterjedni - még az M1 Abrams elsõ sorozatváltozata is azt a 105mm-es huzagoltcsövû ágyúval lett legyártva, amely a (a kései Centurion harckocsikban alkalmazott) brit L7 ágyú amerikai változata volt.
Az ágyúk alapvetõen háromfajta lõszert használhatnak:
Egyesített lõszert, osztott lõszert és hüvely nélküli lõszert. Az egyesített lõszer lényegében megegyezik kézifegyvereknél ismert lõszerrel - a lövedék a hüvelybe szerelt állapotban áll rendelkezésre, így a meghajtótöltet védve ven a külsõ behatásoktól és az idõjárás viszontagságaitól. Ilyen a legtöbb kisebb kaliberû ágyú lõszer, és az összes gépágyúlõszer.
Az osztott lõszernél külön tárolják a lövedéket, és a meghajtótöltett magába foglaló hüvelyt. Ez abból a szempontból elõnyös, hogy egy nagyobb ûrméretû egybeszerelt lõszer méretei és tömege igen jelentõs lehet, két kisebb darab pedig könnyebben kezelhetõ, szállítható. A másik elõnye az, hogy bizonyos változatoknál meg lehet határozni mennyi meghajtótöltet használjanak fel, így alapjaiban lehet befolyásolni pl. a lõtávolságot.
A hüvely egyébbként is sok problémát okoz, mivel egy harckocsi esetén pl. a harctérben elég kevés hely van, és ott is folyamatosan útban lennének az ellõt hüvelyek. Erre megoldást az teljesen vagy részben elégõ hüvelyû lõszerek jelentenek, amelyek általában papírból vagy valami hasonló, könnyen elégõ anyagból készülnek, és a tüzelés alatt teljesen elégnek, a részben elégõ hüvelynél csak a csappantyúval szerelt hüvelyfenék készül fémbõl, és ezt már könnyebben el lehet távolítani a harctérbõl (ilyen részben elégõ lõszert használ a Szovjet/Orosz 125mm-es 2A46 ágyúcsalád is).
Léteznek még hüvely nélküli lõszert használó fegyverek is, ilyenek pl. a régi csatahajók hajóágyúi, ahol a lövedék után szépen beraktak x darab meghajtótöltetett, függõen a kívánt lõtávtól.
Kicsit félreesõ téma, de ide kivánkozik a meghajtótöltetett magába foglaló fegyverek esete: ilyen a legtöbb hátrasiklás nélküli ágyúk (Recoilless Guns), amelyeknél súlycsökkentés céljából elhagyják a nehéz lövegtalpat és a visszarúgást elnyelõ- illetve helyretoló berendezéseket, és a reakcióerõt egy ellenreakcióval egyensúlyozzák ki - ami legtöbbszõr annyit jelent, hogy az ágyú zárszerkezetén nyilások vannak, és az itt kiáramlõ égéstermék energiája ellensúlyozza a kirepülõ lövedék energiáját. Ennek köszönhetõen olyan könnyûre lehet építeni a fegyvert, hogy azt szétszerelve 3-4 ember is könnyedén elviheti a hátán. Az aknavetõk esetén is maga az aknagránát tartalmazza a meghajtótöltetett.
A nyomjelzõs lövedékek jelzése "-T" a jelölés végén.
A páncéltörõ lõszereket két fõ változatban különböztetjük meg, egyfelõl a KE (Kinetikai Energiájú) lövedékek, amelyek a becsapódás fizikai erejével ütik át a páncélzatot, másfelõl a HEAT (High Explosive, Anti-Tank) lövedékek, amelyeknél egy formázott robbanóanyag elött egy fém kúp található, és a becsapódáskor felrobbanó töltet a fém kúpot megolvasztja és összesûríti egyfajta olvadt fémtüskévé, és ezt nagy erõvel elõre nyomja, akár 10km/s sebességgel. A legtöbb páncéltörõ rakéta ez utóbbi elvet használja.
A HEAT lövedék mûködés közben
Elõre szólok, hogy a jelöléseknél irtózatos kavarások vannak (pl.: APDS-T lõszert simán AP-T-nek írják, HEFS lõszert simán HE-nek, stb.), úgyhogy kissé átláthatattlan lesz a dolog...
AP - Armour-Piercing - Páncéltörõ
(nem találtam ilyen képet)
Na ez az, ami alig létezik. A lövedék ez esetben egyetlen darab, tömör, nehéz és kemény fémbõl készült, hegyes orral. A két világháború között még létezett ilyen lõszer, azóta azonban nem használják.
APHE - Armour-Piercing, High-Explosive
Egy olyan AP lövedék, amelynek a fenékrészében kis mennyiségû robbanóanyag található. Becsapódás után néhány századmásodpercel robbant a gyújtószerkezet, így ideális esetben a páncélt átütve, a harckocsi belsejében robban fel, nagy pusztítást okozva. A második világháborûban általános páncéltörõ lõszertipus.
Az USA által a második világháború elött kifejlesztett lõszer. Egy AP lövedék, amelynek orrát levágták és egy lágyabb fémbõl készült orr került a helyére, amely becsapódáskor eldeformálódott, és megvezette a lövedéket, így az kisebb esélyel pattant le a páncélzatról.
Az elöbbi kettõ ötvözete. A keményfém lövedék elött egy lágyabb fém orr található, amely a lövedék lepattanását próbálja megakadályozni, azon pedig egy vékony fémlemezbõl készült, légellenállást csökkentõ szélsapka található. Álltalánosan használt páncéltörõ lõszer a második világháborúban.
HVAP - High Velocity Armor-Piercing - Keményfémmagvas Páncéltörõ Lõszer vagy Ûrméret Alatti Páncéltörõ Lõszer
A lövedék egy szélsapkás (1), álltalában könnyûfém burkolatú (2), amelyek a kemény, nehéz (álltalában Wolframból készült) páncéltörõ magot (3) veszik körbe. Becsapódáskor a mag kisebb átmérõje adja át a mozgási energiáját a célpontnak, így nagyobb az átütõereje. 1941-tõl használták a németek, de megtalálható volt a legtöbb hadseregben a második világháborúban. Megnevezése körül vannak problémák, az orosz 30mm-es "AP-T STING" jelölésû lövedék (amelyet a BMP-2, BMP-3 vagy a Ka-50 gépágyúja használhat) is valójában egy HVAP lövedék, de nevezik még APCR-nek is (Armour Piercing Hard Core, Keményfémmagvas Páncéltörõ Lövedék).
Az elöbbi továbbfejlesztett változata. A külsõ köppeny a csövet elhagyva levállik a magról, így annak kisebb a légellenállása. Az egyik legálltalánosabb páncéltörõ lõszer huzagoltcsövû fegyverekhez.
Egy új jövevény, nemrég kezdte meg hódító útjátt a kisebb méretû gépágyúk esetén (20, 25, 27, 30 és 35mm-es gépágylõszerek készülnek tudtommal ilyen fajtából). Egy olyan APDS lövedék, amelynek nehéz magja becsapódáskor szabályosan szétmálik, széttöredezik, ezért becsapódás után viszonylag nagy területen fejti ki hatását. Elõnye, hogy könnyebb páncélzott jármûvek, légi jármûvek és élerõ (ember) ellen is nagyon hatékony.
Csak most térek ki külön a Szárnystabilizált lõszerekre - ugyanis jelenleg ez a legálltalánosabban használt páncéltörõ lõszer harckocsiknál. A lövedék végülis egy nyílszerû, vékony, nehéz és kemény anyagból készült mag, amit egy keskeny köppeny vesz körül, és ez a köppeny a csõbõl való távozás után levállik róla.
Ez is egy kivétel. Ezt a megjelölést a kimerült uránból készült páncéltörõ lövedékekre szokták használni (helyesebben így: APFSDS-DU, APDS-DU, stb.). A téma külön megér egy misét, de egy általános tévhitet el kell oszlatni: a kimerült urán az U-238-ast jelöli, és azért kimerült, mivel a rádióaktív U-235-östõl meg van "tisztitva". Rádióaktivitása minimális, de ellenben nagyon mérgezõ nehézfém, emiatt erõsen környezetszennyezõ. Van még egy csúnya szokása: a becsapódáskor keletkezõ hõtõl begyullad, és iszonyatos tûzet okoz (elég az iraki tankokra gondolni - mindegyik csontra ki volt égve). További probléma vele, hogy becsapódás után keletkezõ finom uránpor (urán-oxid pontosan, ha jól tudom) könnyen belélegezhetõ, és erõsen mérgezõ mivolta miatt ez nem túl egézséges.
API - Armour Piercing, Incendiary - Páncéltörõ-Gyújtó Lövedék
Elsõsorban géppuskákhoz, gépágyúkhoz használatos lõszer. A páncéltörõ mag elötti rész üreges és valamilyen tûzkeltõ (álltalábab magnézium vagy cirkónium alapú) anyaggal van feltöltve, amely a becsapódáskor keletkezõ hõtõl meggyullad.
HE - High Explosive - Robbanó Lövedék
Hagyományos robbanólövedék. A lövedék testében elhelyezett nagy mennyiségû általában becsapódáskor felrobbannó robbanótöltetett látták el. A repeszhatást a lövedéktest kiképzésével (elõre meghatározott gyengítésével) érik el - ezt szokták PFHE (Pre-Fragmented High Explosive - Repesz-Robbanó Lövedék) jelöléssel is illetni, vagy simán FRAG lövedéknek nevezni.
HEI - High Explosive, Incendiary - Robbanó-Gyújtó Lövedék
Robbanólövedék, amely gyúlékony (általában magnézium tartalmú) töltetett kapott.
HEAT - High Explosive, Anti-Tank - Kumulatív Páncéltörõ Lövedék
A II. Világháboróban debütáló, a Monroe-effectre építõ páncéltörõ lövedék. A lényeg: egy formázott robbanóanyag elött egy fém (álltalában réz) kúp található, és a becsapódáskor felrobbanó töltet a fém kúpot megolvasztja és összesûríti egyfajta olvadt fémtüskévé, és ezt nagy erõvel elõre nyomja. A HEAT lövedékkel két probléma van: egyfelõl a lövedéktest forgása csökkenti a hatásosságot (a centrifugális erõ "széthordja" a robbanás erejét), ami miatt a huzagoltcsövû ágyúkból használt lövedékekben legtöbbször egy csapágyazott "ágyban" feküdt a belsõ rész, amely így a röppálya alatt viszonylagos nyugalomban volt. A másik probléma, hogy a hatásossága arányban áll a robbanótöltet (és a fémkúp) átmérõjével, vagyis minél nagyobb az ágyúcsõ, annál hatásosabb lehet a belõle kilõtt HEAT lövedék (ugye rakétáknál az átmérõ nem szokott problémát okozni). Mivel a 80-as években feltüntek a HEAT lövedékek elleni védekezésül az úgynevezett reaktív páncélzatok (amelyek gyakorlatilag formázott robbanótöltetek a páncélzat külsején, és egy HEAT lövedék becsapódásakor felrobbanva a "fémtûskét" más irányba terelik el), létrehozták a "Tandem-Charge HEAT" lövedéket, amelyben az elsõ, még kisméretû "fémttüske" csak a reaktív páncélzatott süti ki, majd ezután robban fel a fõ töltet, amelynek "fémtüskéje" már akadálytalanul hatolhat át a páncélzaton.
HEDP - High Explosive, Dual Purpose - Kettõs Feladatkörû Robbanólövedék
Alapjában véve egy HEAT lövedék, de a robbanótöltete úgy van kiképezve, hogy jelentõs repeszhatást végezzen. Némileg kisebb a páncéltörõ képessége, viszont a kettõs cél miatt a harckocsi mégis jobban kihasználhatja lõszerkészletét, hiszen egyfelõl a lövedék felhasználható régebbi tankok, vagy kevésbé páncélozott jármûvek, épületek ellen, másfelõl gyalogság ellen is jól használható. Olykor HEAT-MP (High Explosive, Anti-Tank -Multi Purpose) vagy MPAT (Multi-Purpose Anti-Tank - Többcélú Tankelhárító Lövedék) jelöléssel is illetik.
HESH - High Explosive, Squash Head - Rogyókupos Robbanólövedék
(nincs kép)
Egy újabb kettõs célú lövedék. Egy olyan robbanólövedék, amelynek orra berogy találatkor, és ekkor robban a töltet. A robbanás által keltett lökéshullámoknak köszönhetõen a harckocsi páncélzatának belsõ részei leszakadnak, ezek repeszhatása a harctérben teszi harcképtelenné a személyzetett (ez szép kerek mondat volt ). Az USA fegyveres erõinél HEP (High Explosive, Plastic) jelöléssel illetik.
TP - Target Practice - Gyakorlólövedék
Robbanótöltet nélküli, de éles gyakorlólövedékek céllövészeti gyakorlatokhoz.
Elsõsorban gépágyúkba való lõszertipus, amely kemény külsõ köppenyt és késletetett gyújtószerkezetett kapott. Robbanótöltete gyúlékony töltetû. Könnyen páncélzott célok és élerõ ellen használatos többcélú lõszer.
Canister - Kartácslövedék
Eléggé brutális lõszer. A lövedék maga egy vékony fémtartály, amelyben akár ezernyi fémgolyó is lehet, amelyet a csõ elhagyása után nem sokkal szabadjára eneged. Elsõsorban nem vagy csak könnyen páncélzott célok ellen, illetve élerõ (ember) ellen használatos. Hatótávolsága viszonylag kicsi (az M1A1-hez szánt kartácslövedé esetén a hatásos lõtávolság 500 méter), de a pusztító ereje elementális...
Nos nyilván kihagytam pár lõszertipust, de bevallom kissé nagyon elfáradtam (nem kevesebb, mint 4 órája kezdtem el írni...), úgyhogy egyenlõre ennyi, ha valami kimaradt, akkor egy szó, és máris pótlom :)
Imádom a repülést, egyik expasim révén egész közel is kerültem hozzá, és van lövésem pár dologhoz, úgyhogy kéretik nem lehurrogni, mit keresek itt. :P
Ez a kedvenc gépem, egyik bemutatón leszállt a hajtómûgondolákra erõsített rakétasínekre. Szikrázott mint a fene. Mikor megállt, felemelték, kiengedte a kerekeit és szépen elgurult, mintha mi sem történt volna. Az oroszok azt mondták, hogy mûszaki hiba volt, de mindenki sejtette, hogy a pilóta csak meg akarta mutatni: a gép ezt is tudja.
kiegészítés: több oldal helyett több tíz oldal. Szerepel ott egy magyar katona beszámolója a szovjet gyalogsági támadások taktikáiról 1944-ben.
Kis kiegészítés a 2. világháborús témához.
1. A német morál
1942-ben kb. 16000 katonáról tételezték fel, hogy átszökött az ellenséghez, és kb. 3000-et ítéltek el emiatt.
1944-re ez a szám 10.000 / 216.000-re változott. Azaz 3-szor annyi embert ítéltek el bíróságokon, de kb 13-szor annyi esetben gyanították, hogy nem eltûnt, hanem átállt az ellenhez.
2. A JSZ1-et elõször 1944 februárjában vetették be, a JSZ-2-t pedig 1944 áprilisában.
3. Érdekes módon a szovjet veszteségek élõerõben és harckocsikban nagyjából ugyanakkora értéket mutatnak a háború elején ,mint 1945-ben. A különbség csak az az, hhogy mindezt sokkal szélesebb arcvonalon tették.
4. Nem akarom most beidézni A keleti hadszíntér és Magyarország 1943-1945 címû könyvet, aminek Számvéber Norbert az egik szerzõje. Annak a végén van egy több oldalas összefoglaló a magyar, német és a szovjet hadseregrõl, fegyverzetérõl, felépítésérõl, létszámáról, veszteségeirõl, taktikáiról. Azt hiszem, ami témában eddig hozzászóltam itt, azt ott pontosan le van írva, akit érdekel, ott mindenre megtalálhatja a választ, mennyire voltak érzéketlenek az szovjetek az emberveszteségekre, mennyire voltak überászok a németek, mennyire voltak jók, avagy rosszak az egyes fegyverzetek, és egyáltalán hogyan voltak ellátva. Azt hiszem, a könyv adatai hitelesnek tekinthetõk, aki ismeri a szerzõket kicsit is, tudja, hogy mindig hiteles dokumentumok alapján írnak.
Cifu! tank lövedékek lesznek? pliiiz
Az "amik" csak két kisérleti gépet csináltak (X-29A és X-29B), amelyek 1984-tõl 1992-ig repültek. Ezek a gépek kizárólag az elõrenyilazott szárnnyal kapcsolatos, illetve néhány más áramlástani kisérlethez használták fel. Jelenleg mindkét gép múzeumi kiállítási tárgy.
Hát ennek is vannak elõnyei és hátrányai. Vannak elõnyös tulajdonságai aerodinamikai részrõl, de szerkezetileg sok a probléma vele, és az oroszoknak sem úgy sikerült megvalósítani, ahogy eredetileg akarták. Az elsõ terveken még "Teljes Cannard"-elv érvényesült volna, tehát az elõrenyilazott szárny a gép hátsó részén, az orron pedig egy kacsaszárny (vezérsík) - valami olyasmi, mint az X-29 volt. Aztán annyi probléma lépett fel a tesztek során, hogy a végén egy ilyen vegyesfelvágott lett: elöl a kacsaszárny, "középen" az elõrenyilazott szárny és a gép farkán van két csökevényes vizszintes vezéssík.
Mindenestre ha sikerül végigvinni a tervet (amiben a magas költségek miatt én nem vagyok biztos), akkor ez lehet az elsõ rendszeresített elõrenyilazott szánryú repülõgép (a német légierõben is kisérleteztek elõrenyilazott szárnyú gépekkel, de azok megrekedtek a tesztgépek szintjén, mivel egy elõrenyilazott szárny esetében nem mûködnek a hagyományos irányítási metódusok - az X-29 esetén pl. 3 számítógép feladata volt a különféle kormányfelûletek irányítása).
Mindenestre nem túl népszerû az elõrenyilazott szárny koncepció, a jelenlegi gépeknél a hagyományos hátranyilazott szárny, vagy a deltaszárny mellett döntöttek - a JSF tenderre sem neveztek be elõrenyilazott szárnyú gépet...
Elõrenyilazott szárny rulez!
Annyira teszik ez a koncepció. És ha jól tudom sokkal jobban is mûködik a gyakorlatban ez a szárny mint a hátranyilazott
Ha ilyen sikeres volt a kézifegyverlövedékek ismertetése, akkor megéri belevágni a nagyûrméretû fegyverekébe is - na majd ha sikerül idõt szorítani rá :)
Addig is egy kis szemezgetnivaló: aki még nem ismeri, azoknak kötelezõ megnézni: HKPro.com
Na, akkor Ghost kérésére egy kis lõszerismertetõ, elõször is a kézifegyverekrõl:
Elõvezetés: a kézi lõfegyverek szinte kizárólag huzagolt csõvel rendelkeznek, ami annyit tesz, hogy a csõben lévõ (általában 6, arányosan elhelyezett) órmózat van, amelyek adott csõhosszon bizonyos számú menettel rendelkeznek (tehát mondjuk 500mm-en egy teljes fordulatot végeznek az órmózat által megvezett lövedékek), amelyekbe a lövedék belepréselõdik, így azt megvezetve forgó mozgásra kényszeríti. Ezt hívják forgásstabilizált lövedéknek. A lövedék a csövet elhagyva forgó mozgást végez hossztengelye körül, így röppályája stabilizált, ha nem így lenne a lövedék orra elfordulna, bukdácsolni kezdene, amely nemcsak a lõpontosságra van káros hatással, de a hatásos lõtávolságot is jelentõsen csökketni.
Kézi lõfegyverknél ugye még ott van a sörétespuska, amelynél nincs huzagolás, mivel a sörétrajt (a kilõtt sörétszemek összesége) az nem lenne képes megvezetni, ezt a csõ csõszáj felé nézve bizonyos (kis) mértékû szükülése végzi, amelyet a csõszájnál lévõ úgynevezett "choke" fejezi be (ez a sörétraj végsõ röppályáját határozza meg), amely sok sörétes puskánál cserélhetõ is, így az adott körülményekhez legjobban illõ choke-al lehet felszerelni a fegyvert. A különféle choke-ok különféle sörétmérethez készülnek, illetve alakjuk befojásolja a sörétraj alakját, szóródását (pl. ha közeli célpontra akarnak lõni, akkor a choke nem szûkûl egyáltalán, így nagyobb felületen szóródnak szét a sörétszemek, ha távolira, akkor a choke jelentõsen szûkûl, így a sörétraj egyben marad). A sörétespuskák egyik legnagyobb elõnye, hogy rengeteg féle lõszert lehet kilõni belõle, kezdve a "slug"-ig, ami egyetlen nagy lövedék (értelemszerûen jelentõs pusztítóerõvel), át a különféle gázlövedékekig (pl: könygáztöltetû) egészen a gumilövedékekig.
Még a XIX. század végén az orosz cár látva a robbanó- és repeszehatású kézifegyverlövedékek hatását, kezdeményezte azok háborús tiltását. Az errõl szóló nemzetközi egyezmény 1899 július 29.-én lett aláírva, Hágában, ez az elsõ Hágai egyezmény (amit sokan a Genfi egyezményel kevernek, amit 1925-ben az I. világháború tapasztalatai alapján a harci gáztámadások tiltására hoztak tetõ alá). A szöveg pontosan így szól:
"Declaration on the Use of Bullets Which Expand or Flatten Easily in the Human Body..."
"Nyilatkozat az olyan lövedékek (használata ellen), amely az emberi testbe (csapódva) könnyen kiterjeszkedik vagy szétlapul (magyarul "gombásodik")."
Ennek a feltételnek az FMJ (errõl késõbb), vagyis a teljesköppenyes lövedék felel meg. Tudni kell még, hogy a Hágai egyezmény csak abban az esetben kötelezõ érvényû, ha az aláíró nemzetek közül kettõ vagy több egymással háborús állapotban van.
A 60-as években mind a NATO, mind a Varsói szerzõségben olyan lövedékeket kezdtek tervezni, amelyek ugyan betartják a Hágai egyezmény szövegét, de a testbe csapódva mégis jelentõsen nagyobb kárt képesek okozni, mint korábbi társaik. Az új, kis ûrméretû lõszerek ugyanis kisseb energiával csapódnak a célba, vagyis kevésbé lennének hatásosak, mint a régi lõszerek, így 7N6 jelû 5,45x39,5 mm-es lõszer (AK-74 család) különleges kiképzésû lett: a lövedék egy rézzel futatott acél burok volt, melynek az elsõ 3 mm-en része üreges, az ezt követõ, szintén 3mm-es rész ólommal van kitöltve, míg fennmaradó mintegy 12 mm-t acél tölti ki. Ennek eredményeképpen a lövedék a stabilitása alsó határán repül a cél felé, és az elsõ szilárdabb tárgyba csapódva bukdácsolni kezd, igen hosszú és girbe-gurba sebcsatornát hoz létre és így a méretéhez képest rendkívül súlyos sebet képes okozni. Persze az amerikai lõszer is hasonló jellemzõkkel bír: az 5,56x45 mm-es M855 NATO lõszer lövedéke is a stabilitás határán repül a cél felé, és a célba érve szilánkosodásra hajlamos, ami újabb sebcsatornákat jelent. További érdekesség, hogy az egyesült államok SOCOM (Special Operations COMmand - Különges Mûveletek Parancsnoksága) egységeinél rendszeresített MK23 Mod 0 (a HK USP .45ACP ûrméretû, kifejezetten a SOCOM számára készülõ változata) részére 1993 óta JHP lõszert használnak.
Olykor lehet látni "-T" jelölést egy lõszertipusnál, ez annyit tesz, hogy nyomjelzõvel ellátott lövedékkel szerelt lõszer.
Pisztolylövedékek:
FMJ - Full Metal Jacket - Teljesköppenyes lövedék
A belsõ (álltalában) ólommagot egy kemény (álltalában sárgaréz) burkolat veszi teljesen körül. Becsapódáskor nem gombásodik, így nagy átûtõerõvel rendelkezik, amibõl következik, hogy egy ilyen lõszer viszonylag könnyen képes átûtni mondjuk egy ajtót vagy akár egy embert. Ezzel a fajta lõszerrel megbízhatóan mûködik minden öntöltõ pisztoly/géppisztoly, míg az üreges hegyû lõszerekkel egyes fegyverek megbízhatattlanúl mûködnek.
JHP - Jacketed Hollow Point - köppenyes-üregesorrú lövedék
Alapjaiban megegyezik az FMJ lõszerrel, de a lövedék orra "le van vágva" és egy furat van az ólommag elején. Becsapódáskor emiatt a lövedék szétnyilik, gombásodik, jelentõs sebet okozva. Átütõereje kicsi, mivel energiáját nagyobb mértékben adja le célba csapódva.
SJHP - Semi-Jacketed Hollow Point - Félköppenyes-üregesorrú lövedék
A JHP-hoz képest a rézköppenyének elsõ része hiányzik, így nagyobb a gombásodás mértéke.
SP - Soft Point - Puha orrú lövedék
Mint egy FMJ lövedék, amelynek az orrán hiányzik a köppeny. Kevésbé hajlamos a gombásodásra, mint az üreges orrú lövedékek, de azoknál nagyobb átütõerõvel is rendelkezik.
FMC - Full Metal Cone, Truncated Cone - Teljesköppenyes csonkakúp orrú lövedék
Alapjaiban egy FMJ lövedék, amelynek az orra azonban egy csonkakúpra emlékeztet, legtöbbször kissé a csonkított rész után homorú, de ez a rész is köppenyezet. Az FMJ lövedéknél jobban, a JHP lövedéknél kevésbé gombásodik, viszont nagyobb az átütõereje, mint az SP lövedéknek.
LWC - Lead Wadcutter - (nincs rá rendes magyar szó)
Csaknem teljesen tömör ólomhenger. Sportlövészetnél céllövészetre használják, mivel a lõlapon nagyon szép kerek lyukat csinál. Formájából adódóan azonban nem a legjobb a lõballisztikája...
LSWC - Lead Semi-Wadcutter - (nincs rá rendes magyar szó)
Hasonló a Wadcutter lövedékhez, de az orra némileg kúposra van kiképezve, némileg jobb lõballisztikát nyújtva.
RNL - Round Nosed Lead - Gömbölyûorrú ólomlövedék
A régi XIX.sz.-i revolverek lövedéke, olykor ma is használják revolverekbe, mert igen olcsó.
Puska- és Közteslõszer-lövedékek
FMJ - Full Metal Jacket - Teljesköppenyes lövedék
A belsõ (álltalában) ólommagot egy kemény (álltalában sárgaréz) burkolat veszi teljesen körül (az elõzményekbe leartakból látható, hogy azért itt már messze másféle megoldások is vannak). Becsapódáskor nem gombásodik, így nagy átûtõerõvel rendelkezik. Standard katonai lövedék.
FMJBT - Full Metal Jacket Boat Tail - Teljesköppenyes, elkeskenyedõvégû lövedék
Az FMJ-k fejlesztésének eredménye, a lövedék vége kúpos kiképzésû, ami csökkenti a légellenállást, így jobb ballisztikai teljesítményt biztosít nagy lõvtávon. Mesterlövészfegyverekhez szinte csak ilyen lövedéket használnak - vagy a következõt:
HPBT - Hollow Point Boat Tail - Puhaorrú elkeskenyedõvégû lövedék
Alapjaiban megegyezik az FMJBT-vel, de az orra üreges, így gombásodásra hajlamos. Mesterlövészek kedvelt lövedéke.
SP - Soft Point - Puhaorrú lövedék
Akár az FMJ, csak az orra vége "le van vágva", így kilátszik az ólommag. Gombásodásra erõsen hajlamos lövedék, viszont átütõereje kisebb annál. Létezik ennek is elkeskenyedõfarú változata is.
Sörétes puskába való lövedékek
Megjegyzés: a legtöbb "nem hagyományos" sörétespuskába való lõszert kézi mûködtetésû sörétespuskából ("pump shotgun") szokták kilõni, az félautomata sörétespuskáknak legtöbbször gondot jelentenek ezek a lövedékek, nincs megfelelõ gáznyomás ahoz, hogy a töltés-ûrítés fázis végbemenjen.
Regular Shotgun Cartridge - Hagyományos Sörétes lõszer
Általánosan használt lõszer vadászatra, céllövészetre illetve ritkán de használják rendfentartói/katonai célra is. Különféle méretû söréttel lehet tölve (Általánosan 2.03mm és 5,59mm közötti sörétméret fordul elõ).
Buckshot Cartridge - Szarvassörét
Nagyméretû sörétszemmekel töltött lõszer (a sörétek mérete 6.1 és 9.14mm közötti), vadászok a nagytestû emlõsök ellen (pl. Szarvas) használják. Katonai célra a duppla nullás jelzésû lõszert szokták használni, amely 9db 8.38mm-es sörétszemmel van töltve. Közelharcban döbbentes sebeket képes ejteni.
Sabot Slug - Ûrméret alatti lõszer
Ennél a változatnál a csõ ûrméreténél alig valamivel kisebb, egyetlen darab lövedék hagyja el a csövet. Nagy pusztitóereje van, katonai célra is használják.
Rifled Slug - Huzagolt lõszer
Forgásstabilizált lövedék, amelynél a hossztengely körüli forgást a lövedék köppenyén lévõ ferde kiképzésekkel éri el. Szintén megtalálható katonai egységeknél.
Flechette - Szárnystabilizált nyíl(?)
A löszerben bizonyos számú szárnystabilizált nyílacskák vannak, amelyek viszonylag nagy lõtávot biztosítanak, és igen jó átütõképességgel rendelkeznek (pl. golyóálló mellénnyel szemben. Anno a Steyr egy ACR nevû kisérleti fegyvert épített ezen elv köré, de a programra nem tartott igényt az US Army. Az USA fegyveres erõinél rendszeresített 12-es ûrmétretû Flechette lõszerben 32db kis nyilacska van.
QB 8
(sajnos nem találtam képet róla)
Az USA fegyveres erõi által használt 12-es ûrméretû sörétes puskába való "páncéltörõ" lõszer. 8db sokszögletû (nem tudom a matematikai megnevezését, de aki játszott már szerepjátékkal, akkor képzeljen el egy 8 oldalú kockát) rész-lövedéket lõ ki, amelyek acélból készültek. Ezek a rész-lövedékek igen jó átütõerõvel rendelkeznek, így akár könnyen páncélzott jármûvet is harcképtelenné tehet.
Ferret Round - "Vadászmenyét" lõszer
Szárnystabilizált lövedék, amely nagy lõtávolságra is viszonylag pontos (itt olyan 100-150 méterre kell gondolni). Elsõsorban különféle gáztöltettel gyártják, mint pl. könnygáz.
Mivel alig pár darabbal rendelkeznek, van rá egy tippem, hogy csak a legtapasztaltabb pilótáik repülnek vele.
Kicsit hasonló lehet a dolog, mint Harrier amerikai alkalmazásánál. Ott ugye az elsõ gépeket az USMC tesztpilótái vezették. Mondani sem kell, hogy nem is volt baleset a gépekkel. Aztán megkezdõdött a hajózószemélyet kiképzése (ráadásul helikopterpilótákból - mondván, hogy ez is tud lebegni, az is tud lebegni), és alig tapasztalt pilóták kerültek a gépekre, hirtelenjében borzalmas lett a baleseti statisztika.
ha már helikopterrõl van szó (és a chinookrol) egy nem egyszerű művelet, leszállás féltalppal :)
A koaxiális rendszer sokkal bonyolultabb, elég ha megnézed egy fényképen a Ka-50 rotoragyát és utána egy bármely hagyományos helikopter rotoragyát - látható, hogy nem egyszerûen 2x annyi alkatrészrõl van szó. A bonyolultság pedig nem elõnyös, mivel az elõrevetíti a megbizhatattlanságot - nem véletlen, hogy a Kamov cégen kívûl egyetlen más helikoptergyár sem foglalkozik koaxiális elrendezésû helikopter fejlesztésével. A Kamov már lassan 50 éve foglalkozik ezzel a megoldással, van tehát tapasztalatuk bõven.
Hátulütõje még a rendszernek, hogy a két ellenforgó rotor könnyen káros örvényeket kelthet, amelyek rontanak a hatásfokon. A Kamov helikopterjei egészen a 80-as évekig alacsonyabb teljesítményre voltak képesek, mint a hagyományos elrendezésû gépeket gyártó Mil iroda gépei. A Ka-50 az elsõ a koaxiális gyártmányaiból, amely már képes jelentõsen meghaladni a 200km/h sebességet vizszintes repülésben. Egyszóval inkább hátrányai, mint elõnyei vannak ennek az elrendezésnek, és a gyártók közben már találtak más utakat a farokrotor nélkülözésére.
Az egyik megoldás a Boeing Vertol legismertebb gyártmányai, a Chinook és a Sea Knight, amelyeknél egy hosszúkás doboztest elejére és végére szereltek egy-egy fõrotort. Ez azonban inkább csak a teherszállító helikoptereknél jöhet szóba, ahol a dobozszerû test amúgy is elõnyös. Ennél a megoldásnál továbbá a mozgékonyság jelentõsen gyengébb, mint a hagyományos megoldásnál.
A másik reális lehetõség a McDonald-Douglas (azthiszem ez is Boeing már:)) MD 600-as helikoptercsaládján debütáló megoldás, amikor a faroktartó egy csõ, amelyben levegõt préselnek a faroktartó végén lévõ állítható zsaluzathoz, amely a kiáramló levegõt a megfelelõ irányba tériti el, így egyensúlyozva ki a fõrotor centrifugális erejét.
Ezen kívûl van még pár lehetõság (pl. a Billenõrotoros gépek, a'la V-22 Osprey), de ezek még csak fejlesztési stádiumban vannak.
Informatika és tudomány
.) Nézzétek meggyire megvan döntve a front-páncélja a tanknak. A lövegnek meg, szerintem nagyon jó tereptulajdonságai lehetnek... De majd megcsinálom egyszer a leírásukat...
:
ez szép kett és mégegyszer kössz
). Az USA fegyveres erõinél HEP (High Explosive, Plastic) jelöléssel illetik. 
