hát érdekes kérdés, mert mi van, ha az új vezetés teret ad Gerd von Rundstedt (már ha jól emlékszem, hogy az ő ötlete volt) taktikájának, mégpedig az okos visszavonulásnak, szövik százezreinek téve pokollá az életét? Mit szóltak volna a civilek ahhoz, hogy több százezerrel több szövi esik el Európa felszabadítása közben? Még jobban megbüntetik a németeket, vagy kapnak pár engedményt?
Miért is? Az sem ír egy szót sem arról, hogy számítana az, hogy Németország vezére ki. Ugyanúgy megszállták volna Németországot a 1944-es fegyverletétel esetén is, csak nem romhalmaz nagyvárosokkal tették volna, ennyi lett volna a különbség.
Akkor viszont Jalta és Teherán + a jaltai világrend elvileg kilőve.. doesn't it?
Ha feltétel nélkül leteszik a fegyvert, akkor well done. Jöhetnek. Különbéke kizárva. A szövik ne, hitler, hanem Németország feltétel nélküli kapitulációját határozták el. Tök mindegy, hogy ki hajtja végre. Utoljára szerkesztette: molnibalage83, 2019.01.08. 13:52:37
Igen, csak Rommel meg saját sikereit köpte szembe, mert a front mentén széthúzott erő hátránya pont az lett volna, ami miatt elkalapálták a franciákat 1940-ben. A parthoz közelebb összevonva egy helyen az erőket azt jelentette volna, hogy ha máshol szállnak partra, akkor még nehezebb elvergődni oda, mert Párizshoz képest volt sugaras a közlekedés. Tehát mondjuk Normandiából Calais-be vagy mondjuk bárhova máshova átdobni erőt azt jelenti, hogy van saját lábon kell fullba odamenni, vagy vissza vasút/úton Párizsig és onnan a cél felé.
Egyik sem volt megoldás. Pontos a szövi légifölény miatt. Ezért van az, hogy egyiket a másik fölé tenni nem okozott volna eltérést. Ezért dőlt el ekkora már régen a háború, mert a németek már az erő összpontosításra is képtelenek voltak.
Ha már what if: tegyük fel, 1944 júl. 20-án a Führer odavész a merényletben, a kulcsfigurák pedig átveszik a kormánypálcát. Mennyire lehetnek tárgyalóképesek a szövetségesek szemével?
Úgy emlékszem Rommel önéletrajzi könyvében is olvastam róla, hogy ő az mellett kardoskodott, hogy a páncélosokat az egész part vonalon ássák be a part közelében, mert már megtapasztalta milyen nehézkes a mozgás szövetséges légifölény alatt Afrikában és jobb pár páncélos az első hullám beérkezésekor a parton, mint az egész tartalék 3 napon belül. Ráadásul arra is mérget vett, hogy szarrá is fogják bombázni az utakat, meg a rajta vonulókat. Mint ahogy ez meg is történt. Viszont Jodl és a többi tábornok egy összevont stratégiai tartalékot akartak jóval hátrébb, ahol biztonságosan kivárhatják, hogy mi is lesz az igazi partraszállás helye és oda bevetik őket. Ennek a rajtparancsához kellett Hitler személyes engedélye.
""It was four hours since the first [unconfirmed] news started to trickle in that the invasion would begin that night... Hitler [who hadn't been informed of the rumors] went to bed [in the the Berghof on the Obersalzberg] not long after [Joseph] Goebbels had left, probably around 3 a.m [after watching a film with him and Eva Braun]. When [Albert] Speer arrived next morning, seven hours later [around 10 a.m.], Hitler had still not been wakened with the news of the invasion. In fact, it seems that the initial skepticism at the Supreme Command of the Wehrmacht that this indeed was the invasion had been finally dispelled only a little while earlier, probably between 8.15 and 9.30 a.m. Influenced by German intelligence reports, Hitler had spoken a good deal in previous weeks that the invasion would begin with a decoy attack to drag the German troops away from the actual landing-place. In fact, Allied deception through the dropping of dummy parachutists and other diversionary tactics did contribute to initial German confusion about the location of the landing. His adjutants now hesitated to waken him with mistaken information." (Ian Kershaw. 2001. Hitler 1936-1945: Nemesis. p. 639)"
"The Führer issued a directive that Germany’s armored forces, which were kept well back from the beaches, could only be deployed upon his personal order.
Compounding the situation, Hitler had gone to bed late on June 5 and gave orders that he was not to be awakened for any reason. His staff obeyed that order; by the time Hitler woke up, it was too late to stop the invasion."
Megnéztem gyorsan a kurszki veszteségeket és nagyvonalúan 10-el elosztottam az átlagos napi veszteségekhez
Tehát a németek durván 5400 embert, 25-30 harckocsit és rohamlöveget, valamint 50 löveget és 15 repülőt naponta.
Igen, így jobban szemügyre véve valóban elenyésző harckocsizó veszhetett oda a bokorugrókhoz képest.
Ha Pas-Des-Calais-nál szállnak partra, akkor is szövetséges siker a végeredmény. Persze ehhez feltételezzük, a nyugati erőket lecsupaszítják, mert kell az ember anyag a keleti frontra, továbbá működik a megtévesztés. Ezek nélkül is sikeres lehet, de a normandiai harcok vérességét figyelembe véve, ha északi területeken vívnak meg, sem teszi a harcokat egyszerűbbé. Ha a Németországtól való távolságot nézzük, közelebb kerülnek a szárazföldre + a kikötőkhöz, de nehezen haladhatnak előre, amennyiben ostrom alá veszik a kikötőket. De ha beveszik, az azonnal lerövidíti az utánpótlást, így pedig benyomulhatnak Németországba, a Rajnát 1944 szeptemberben érik el és decemberben átkelnek. 3 hónappal korábban lehetnek Németországban, de ettől a német állam még nem adná meg magát. Franciaországból sem szabadítanának fel akkora részeket, amekkorákat Normandiával elértek. Ahonnan kisöpörhetik a német erőket Párizs előtt, az Belgium, valamint Hollandia bizonyos részei-bár nem az egész. A többi a Dragoon hadműveletre hárulna, De Gaulle pedig először Marseilles-ben alakíthat kormányt. Akik az Overlord keretén belül lépnek partra, azok ironikus módon keményebb összecsapásokkal nézhetnek szembe, valószínűleg a Somme vonala mentén, ott támadhatják őket oldalba a német hadosztályok Közép- és Nyugat-Franciaországban. A németek Elzász-Lotharingián keresztül a Rajnához vonulhatnak vissza, nehogy Délről elcsípjék őket, de így is fenyegetést jelenthetnek az Északon harcoló szövetségesekre. Mindezen kihívások ellenére a szövetséges erők a szovjetek előtt elérhetik Berlint, ott lehetnek 1945 februárban Magdeburgnál, Lipcsénél, Linznél, továbbá felszabadíthatják a cseh régiót és Ausztriát. Ez a német megszállást nem változtatná meg, mivel az angolszászok kivonulnának a szovjetekkel közösen megállapodott területekről. Viszont Pas-De-Calais inváziója elindíthat egy gyorsabb vagy korábban indított szovjet támadást, így még ha '44 szeptemberében a nyugatiak el is érik a Rajnát, a szovjetek már ott lehetnek a másik oldalon, ez pedig változtathat a német megszálláson. (Hamarabb érnek Nyugatról Németországba, de a francia libération késlekedhet, ami nagy eséllyel nem tölti el örömmel De Gaulle tábornokot)
In: Alexander Rooksmoor: Other Roads II: Further Alternate Outcomes of the Second World War Utoljára szerkesztette: robgros, 2019.01.08. 11:27:48
Ez meg hogyan jönne ki? A páncélosokból azért igen jó aránnyal ki tudtak jutni sokszor a kezelők találat esetén is. 2500 fős napi halott veszteség esetén annyi elvesztett jármű jön ki, hogy kb. 2-3 nap alatt 0-ra értek volna a német erők. Hatalmasat pislogtam ezen a feltételezésen.
Nem túl sok könyv említi meg érdekes módon manapság a felébreszteni problémát, a Leghosszabb Nap című igen, de azért valljuk be, azon bőven talált fogást az idő.
Páncélosok nem voltak part közelében. Volt egy Párizs és Partok között valahol egy erő, de a főerők Párizs környékén dekkoltak és kb. 1 héttel a partaszállás után verekedték ki magunkat nagy nehezen a harctérre.
Ennek az elején van említve 2. perc táján, de talán más videóban is, mert rémlik olyan videó, ahol térkép is volt a duma közbe ezzel. De az is lehet, hogy rosszul emlékszem.
Oké, de Kurszknál főleg páncélosokat veszítettek, meg páncélgránátosokat. Szóval ha a napi 5000 főből a fele páncélosban lelte halálát, akkor az többet nyom a latban, mintha 2500 extra páncélgránátos esik el.
Szóval a Führert azért nem merték felébreszteni, mert azt hitték ez csak a csali és ha majd jön a fő támadás, akkor majd felébresztik. Stimt, logikus.
Oké, akkor A scenario, a páncélosok kapnak riasztást az első hullám beérkezésekor, B, nem, mert Hitler rossz kedvűen kelt fel és nem merték neki rögtön tálalni a helyzetet (ami szintén igaz volt aznap).
Stimt, de ez egy partraszállás - nem tudom, mennyivel terveztek, de raknék rá egy sört, hogy ha előre látják ezt a számot, már nyúlnak is a tollért aláírni.
Vagy a Hürtgeni erdőhöz képet. Már azért mondják húsdarálónak, mert az intenzitása volt példátlanul magas nem az abszolút veszteség. 2,5-3 óra alatt kb. 2500 halott egy alig pár km-es partszakaszon. Kurszknál napi német veszteség csúcsa 5000 halott táján volt. 24 és nem 3 óra alatt.
Bár nem állok neki mélyebben beletúrni éjfél magasságában, valamint nem fogok a halottakon ugrálni, de én azért nem tartom kirívó "húsdarálónak" még az US néhány egyéb műveletével összevetve sem, nemhogy más zászlók alatt. A PR-ja nagyon látványosra sikerült, de ennek árnyékában elsikkadnak mind m'ttomén, az iwo jimai elesettek, mind maga a valóban óriási teljesítmény, magának a partraszállásnak a szervezése és levezénylése. Ismét csak: nem a bokorugró érdemét kisebbítendő, szimplán csak megfordítva az érmét. "Ontopic", a tudásomat bőséggel volna mivel kiegészíteni a véleményem jobb megalapozottságához, de szubjektíve úgy gondolom, a partraszállásnál kellőképpen biztosra mentek. Bár emlékszem az első hullámtól olyan idézetre, hogy "egy söprűvel lesöpörhettek volna minket", de a németeknek nem sok lapot osztottak, érdemi légi és pláne vízi ellenállás nélkül ilyen erőtartalékok ellenében.
Szerintem akkora erőkoncentráció esetén sikerült volna.
A légifölény így is a szövetségesek oldalán volt + németek is már rég túl voltak a fénykorukon.
Az Omaha Beach is kész húsdaráló volt de pár óra elteltével ott is sikerült megvetni a lábukat. Nagy veszteségekkel de sikerült volna megvetni a lábukat.
Szerintetek, ha a szövetségesek nem Normandiában szállnak partra, hanem ott, ahol a németek leginkább várják, de minden egyéb tényező ugyanúgy történik meg (a führert nem merik felébreszteni és a parancsa nélkül az ellentámadás késlekedik, stb.) akkor mi lett volna a végkifejlet?
A partraszállás akkor is sikeres lett volna, csak többszörös veszteség árán?
A Zerók is szépen leiskolázták a bázist. Azt meg hogy nem használták jobban ki a győzelmet a vezetők hibájának köszönhető. A német gépek is hasonló eredményt értek volna el.
Az amúgy az igaz, vagy csak legenda hogy először azt hitték, hogy a németek támadták meg Pearl Harbort, mert hát a Sárga Majmok erre nem lehettek képesek. :)
Épp ma adták a Filmnow csatornán Bay egyik gyöngyszemét, a Pearl Harbort, ennek kapcsán van két felvetés: 1, mi lett volna, ha a Luftwaffe gépeivel és személyzetével gyepálják meg a bázist? 2, mi történik, ha Michael Bay helyett Christopher Nolan rendezi a filmet?
Hitlerrel az alap probléma az volt, a maga tizedesi eszével abban a hitben élt, a világ csak körülötte forog. Igen pocsék geopolitikusnak mondható.
Jó ötletek de a Valkűr ugyebár kikötötte, hogy a II. VH-t mindenképpen meg kell vívni. Szóval a "nem kezdek háborút és maradok sima politikus" opció nem játszik.
Én is azt tartom a legjobb megoldásnak hogy normális kapcsolatot kell kiépíteni a hatalmakkal + normálisan tárgyalni velük. Hitler tudta, hogy hogyan kell háborút kezdeni, de befejezni már nem nagyon tudta. Ha kicsit eszesebb lett volna, akkor sztem összejöhetett volna a béke az angolokkal. Azért 1940 -ben még nyoma sem volt annak a fanatizmusnak -minkét oldalon- ami miatt lehetetlenné vált a békekötés.
Nem kezdek bele a háborúba, se népirtásba, hanem gazdasági felvirágoztatás a célom és light-os diktátorként tök jól élek vénségeimig.
Röviden: Münchennél satufék, onnan majd valahogy kihúzzuk :D Nyugatiakkal nagyon jóban lenni, kicsit egyezkedni velük, ha az érdek úgy kívánja, engedni a kéréseknek. A kommunistákkal nem egyezkedünk semmi szín alatt.
A fegyverfejlesztők versengését leállítani, illetve el sem kezdeni. Irreális ötletekre egy fillért sem kiadni. Mindent alaposan teszteljenek le és készüljünk a világ elleni harcra, tehát minden fegyverünk jó lenne, ha működne hóban-sárban-homokban is.
Az összes brit gyarmatnak és a szigeti kisebbségeknek teljes szabadság elismerése ha fegyver ragadnak a britek ellen. Gőzhenger Lengyelekre, Franciákra ugyanúgy, ahogy történt. Dunkirknél mészárlás. A szovjet közös határon csapdák előkészítése a várható támadásokra. A stratégiai tartalék a fronttól távolabb összpontosítva, hogy a támasók első hulláma ne érje el azonnal és váratlanul.
UK térdre kényszerítése első lépés, a fegyvernemeket összefogni, nincs versengés. A gyárak, kikötők és hadihajók összpontosított támadása hajókkal, tengeralattjárókkal, bombázókkal. A felszíni flottát mindig kísérje egy tucat tengeralattjáró is, amint az ellenség felszíni flottája megjelenik a kezdeti tüzérségi párbaj alatt a tengók szórják meg őket és közben érkezzenek be a bombázók, vadászkísérettel.
Ha kivívtuk a légifölényt és a brit hajók száma is lecsökkent drasztikusan lehet meglengetni a békeszerződés lehetőségét. Civileket direktben bombázni nyema, a zsidókat sem piszkálni odahaza. Maradjon csak a sok nagy lángész otthon. Ha a britek belemennek, akkor az USA is nehezebben száll partra, ha nem tud előtte átcuccolni Britanniába.
A szovjet támadást véresen megállítani hasonló veszteségeket okozva, mint a Barbarossa első évében, majd előretörni, de nem teljes fronton, hanem Moszkvára és az északi térségre koncentrálva.
Miután durván bekarmoltál a szilveszteri bulin arra ébredsz, hogy te vagy Adolf Hitler 1934 január elsején.
Éppen a csipát dözsölőd ki a szemedből amikor egy Wágneri opera taktusaira egy Valkűr jelenik meg előtted és közli veled hogy bár még csak 1934-van de a II. VH-t mindenképpen meg kell vívnod, szóval nem kerülheted hiába van még 5 éved addig.
Mit tennél hogy megnyerd a IIVh-t vagy hogy legalább jobban jöjjél ki belőle?
Mely fegyvernem képviselhetett egyáltalán fenyegetést?
A Wehrmachté Churchill részéről igen, végszükség esetére, ha Sztálin megpróbált volna tovább nyomulni. Tudtommal a lefegyverzett német egységeket egy ideig együtt tartották a britek a háború végén ilyen esetre.
Más: a háború befejezése után fölmerült bármikor a Wehrmacht vagy a Waffen-SS újbóli felhasználása, bevetése?
Nem voltak azért a japók mindig eredménytelenek, ez volt az egyetlen komoly ütközet 1945-ben, ahol nagy veszteségeket okoztak:
Bár a "harcedzett" (akkor már régóta gyakorlatilag megszálló csapatok voltak) Kvantung-hadsereg 1945-ben már árnyéka volt a korábbinak és létszámban is kisebb volt, mint a szovjet inváziós erő. A felszerelése pedig nagyjából 1941-es szinten volt, miközben a szovjeteké jócskán fejlődött négy év alatt ugyebár (bár ebben a hadjáratban még utoljára használtak a Távol-Keleten maradt BT-7-eseket, T-26-osokat is).
A Mandzsúriában állomásozó alakulatok voltak, amelyek szuicid módon, testükre pakolt robbanóanyaggal próbálták semlegesíteni a szovjet páncélosokat, mire azok már messziről leszedték a rohamozókat?
Persze, hogy megkajálták, mert kb. 1939 lengyel színvonal alatti haderőre támadtak rá 1945-ös haderővel. Viszont halkan kérdezem, hogy a 30-45 tonnás acélszörnyeiket hogyan is tették volna partra Japánban...? Hogyan látták volna el őket?
Két teljesen más dolog szárazföldön előrenyomulni és ugyanezt megtenni egy olyan vízfelület túloldalán, ahol nincs híd és út a két part között, de még kikötő sem...
Mivel várták volna őket, hiszen a Jimmyket délről várták, ott még volt valami hadseregük, de már amellett is bambuszlándzsás osztagokat is felállítottak, csapataik szétszórva Burmában, Indokínában, stb., a híres és harcedzett Kvantung-hadseregük Mandzsúriában volt és Szergejék azt is megkajálták vodka után pár nap alatt (hazavinni már képtelenek voltak mert a japán hajózást taccsra tették az ami tengók, a végén már dzsunkákra, bárkákra és nagyobb halászhajókra is vadásztak).
"Na ez az előny érdekelne. Mit tehetnek, ami a mi idővonalunkban nem lehetséges?"
Teljesen más lehetett volna a Távol-Keleten a világháború utáni felállás, talán ugyanazt elérhették volna mint Ausztriával - legalábbis reális cél lehetett volna Szergejnek. Kivonulás - de feltételekkel, menjen haza Samu bácsi is, Japán örökre semleges legyen, területén nem lehetnek külföldi katonai támaszpontok (ne feledjük, Okinawa is Japánhoz tartozott, tehát adott esetben jó nagy szakasz hiányozna az USA ázsiai támaszpontláncából), és akkor ugye a Japán Önvédelmi Erők se rendelkeznének azzal, amilyen technikával ma! VAGY - a Szu. marad az elfoglalt japán területeken, és ugyanúgy berendezkedik mint a megszállt Németországban + elfoglal/felépít egy-két óceáni flottatámaszpontot is. Valószínűleg más lett volna a hozzáállás a koreai háborúhoz is ha Japán egy részén a Vörös Hadsereg állomásozik az US Army és Air Force hátában. Nagyon sok a "ha", de nagyon sokféle lett volna Sztálinnak a lehetősége is ... így viszont az egész Távol-Keletet (is) az USA ellenőrzi katonailag a Csendes-óceán felől. Kína most próbál kitörni, majd kiderül mi lesz az eredmény (lehet hogy nekünk semmi jó nem lesz belőle, már annak is örülnek ha rossz se lenne ...).
Amiket semmiféle komoly erőkkel nem védtek. Egy D nap jellegű partaszállás huszadát sem tudták volna megcsinálni, márpedig a főszigeteken várták volna őket...
Ez így van, Szergejék mégis odaértek arra a 4 kis szigetre amik látótávolságban vannak Japánhoz, sokkal közelebb mint a szovjet/orosz területek (lehet hogy csak teherhajókkal, halászhajókkal, vagy/és az USA-tól kapott kétéltű teherautók ezreivel - de ott voltak). Ha Szahalinról vagy/és Kamcsatkáról ezeket a távolabbi szigeteket el tudták érni, akkor a japán part ehhez képest már csak békaugrás lett volna. Csakhogy közben a japok feltették a kezüket így nem mehettek tovább mert akkor már az US Navy jogosan avatkozott volna be - azzal pedig tisztában voltak hogy ott nincsenek egy súlycsoportban.
Fogalmazzunk úgy, hogy nem minden megállapításával értek egyet, de azért vannak benne helyes megjegyzések is.
Konkrétan az a része marhaság, hogy 13 millió katona kéne a megszálláshoz, mert a country core résznek ellentmond. A II. vh alatt is, ha elfoglalták volna Moszkva, Leningrád és Sztálingrád vonalig és tartják, akkor azzal kb. vége lett volna a Szu-nak, mint hatalomnak és senkit nem érdekelt volna az ország többi része.
Ez ma is igaz. Ha az európai rész nagy központjait elfoglalná valaki akkor kb. vége is lenne a történetnek. Persze ez atomfegyverek miatt lehetetlen, de ettől még a 13 misis kijelentésnél és majdnem félrenyeltem. Utoljára szerkesztette: molnibalage83, 2018.12.03. 14:36:54
A szovjet (és ma az orosz is) csendes-óceáni flotta 45 óta csak két úton tud KIJUTNI a Csendes-óceánra, vagy Japán és Dél-Korea között (egyik se haver nekik) a Csushima-szorosban, vagy Japántól északra szintén tengerszoroson át, amit a japok erősen szemmel tudnak tartani. Ha elfoglalták volna bármelyik nagy japán szigetet, akkor annak keleti partján már OTT LETTEK VOLNA az óceánon - ellenőrzés nélkül. Ez kereskedelem szempontjából se mindegy, de katonailag-stratégiailag még nagyobb előny lett volna nekik. Ha ott 45 után békeidőben be tudtak volna rendezkedni szerintem ma is ott lennének, ugyanúgy mint azon a Japán által vitatott 4 kis szigeten - pedig azokon se kikötő, se flottatámaszpont ...
Egy folyón uszállyal is át lehet kelni és soha a büdös életben nincs rajta vihar, meg lehet hidat is verni. Japán és Ázsia között meg egyik sem játszik és azért tenger és óceán esetén az áramlatok is "picit" mások, mint egy folyón.
Nana, azért Szergejék Berlinig átkeltek néhány patakocskánál sokkal nagyobb folyón is, és a Tamany-félszigetről a Krímbe is - ráadásul ezt még a 43-as lehetőségeikkel érték el!!, és ez azért mégiscsak tengerszoros - mint amik Japán és Kamcsatka meg a Kuril-szigetek között vannak. Jelenleg is közelebbről nézhetik a japán partokat mint saját hátországukat, úgyhogy az a jóval kisebb távolság már nem lett volna nekik nagyobb feladat, a japán megadásban valószínűleg ez is közrejátszott, nemcsak az atombombák.
Vagy már bomba sem jutott a gépre és a pilóta is annyira volt kiképzett, hogy egy rombolót nem tudott egy cirkáló vagy csatahajótól megkülönböztetni.
Mondjuk egy repülőgép önmagában annyira puha, hogy romboló és cirkáló esetén is max a felépítményben okoz kárt a motor és egyéb fődarabbal, de övpáncélnak oldalról nekirepülni nem túl sok eredményre vezető cselekedet.
'Ezzel teljesült volna minden korábbi orosz cár és politikus ősi álma, fagymentes, nyílt, más hatalom által nem ellenőrzött kikötők szerzése a világóceánokhoz!!' Adott volna ez valami pluszt a későbbi hidegháborús vetélkedéshez? Már amennyiben össze lehet hozni egy ilyen vállalkozást..
'tgy?' Utóbbi időben komával így rövidítjük a US Marine-t :)
Igen, ismertem, de ez csak azt jelzi, hogy nem robbant fel a gépen lévő bomba, vagy azt már korábban kioldotta és csak egy a gépet ért találat után vezette?? azt a hajónak. Ha ott csak egy 250 kilós bomba felrobban nem ilyen szerény árnyképet hagyott volna, hanem egy kb. 3x ekkora roncsolt kráter maradt volna a hajó oldalán ... szóval itt óriási szerencséjük volt Jimmyéknek!!
Kérdés hogy Szálin résztvett volna-e ebben, vagy a Vörös Hadsereget ugyanúgy harcba vetve boldogan elfoglalta volna a négy kis mini-sziget mellett min. az északi Hokkaidót is, esetleg még többet Japánból? Ne feledjük: szerződéses kötelezettsége volt rá a Szövetségesek felé, hogy az európai béke után 3 hónapon belül harcba száll Japán ellen, másrészt neki aztán soha nem számítottak a saját veszteségek, csak az elért eredmények!! Ezzel teljesült volna minden korábbi orosz cár és politikus ősi álma, fagymentes, nyílt, más hatalom által nem ellenőrzött kikötők szerzése a világóceánokhoz!! Majd pont Sztálin mulasztotta volna el ezt?!! Mandzsúria helyett először támadhatott volna J. felé is, az USA meg leshette volna a kiéheztetés eredményét, semmit nem tehetett volna a Vörös Hadsereg ellen, hiszen a Szu. csak teljesítette volna szerződéses kötelességét ...
Szerintem az a kevéske atomfegyverrel végrehajtott csapás is érzékenyen érintette volna Európát, emellett egy, a két fél közti békéltető konferenciát is el tudok képzelni.
Statisztikailag meg kellene nézni, hogy a kamikaze támadások során bevetett gépmennyiség és elvesztett pilóta mennyiséggel azt megelőzően milyen eredményt sikerült elérni úgy, hogy akkor a környezet még megengedőbb is volt. A K. támadások már a totális jenki légifölény, radaros rombolók korszakában sokszor teljesen elavult gépekkel és kezdő "pilótákkal" történt.
Sztálin legfeljebb Európában tudott volna atomcsapást mérni rohadt kevés atomfegyverrel vagy esetleg Koreában, de ennyi. 1951-53-ban az amerikai atommonopólium szinte teljes volt. Az, hogy volt néhány kísérleti robbantás az nem jelentette azt, hogy ahhoz valós képesség is társul. Az '50-es évek második felében vált valóra igen korlátozott léptékben a szovjet interkont. csapásmérő képesség. Az persze más kérdés, hogy az U-2 repülések előtt erről sok fogalma nem volt az USA-nak...
szerintem az már bőven a hülyeség határán belül van ha valaki képes időt erőforrást és élőerőt arra fordítani hogy öngyilkos küldetésekre küldje a pilótáit csak hogy minél tovább kitartsanak, főleg mikor hiánycikknek számít minden nyersanyag, innentől már csak egy apró lépés bambuszlándzsával tankok ellen küldeni az épphogy csak kiképzett japán félkatonai alakulatokat.
még a németek is gyorsan belátták jobban járnak ha inkább nyomnak egy k98 puskát a katonának a kezébe mint hogy valami vadbarom öngyilkos küldetésre küldjék ami az se biztos hogy sikerülne.
ha jól tudom a japán kamikáze támadásoknak az eredményei elégé hullámzó volt, ha jól emlékszem egyszer láttam is egy képet ahol a pilótának nem sikerült elérnie semmit se azon kívül hogy ott maradt a gépének a körvonala a hajó oldalán.
McArthur pattogását azért állították le -tudtommal-, mert nem volt tiszta a kép, vajon a grúz diktátor nem pöccen-e be e húzás miatt és intéz valamilyen megtorló lépést. Amolyan kölcsönkenyér visszajár...
Ahogy emel írta, az idők végezetéig. Sorvezetőnek pár gondolat...
Az USA vezetőjének nem azon kell morfondíroznia, hogy hány japán életet lehet megkímélni, hanem hogy hány amerikait. Trumannak fogalma sem volt alelnökként sem arról, hogy atomprogramjuk van. Ő úgy került elnöki székbe, hogy rá várt egy olyan hadművelet eredményének majd a kommunikálása, ahol több százezer halottal számoltak. Ehhez képest közölték vele beosztottjai, hogy itt van egy aduász. Rohadt drága volt, sokáig dolgoztak rajta és kecsegtet azzal, hogy talán mégsem kéne partaszállni Japában.
Ezek után egy olyan háborúban, ahol már könyékig jártak a vérben és perzselték fel sorban a városokat atom nélkül is igen álszent az, aki faarccal röhögés nélkül képes kimondani azt, hogy "én nem használtam volna".
És persze a legironikusabb az, hogy tényleg megölt 300k civilt a két bomba és a hosszútávú hatásától még tízezrek szenvedtek, csak éppen megmentette az a tízmilliós nagságrendű civilt, akiket az elvakult japán baromarc "vezetők" nekihajtottak volna lándzsákkal és magukra szerelt bombákkal a jenkiknek.
Vagy, ha skippelik a partaszállást és blokádot, akkor is milliók haltak volna éhen. Persze azon emberek rokonait és magukat a hallottakat nem vigasztalja a haláluk, de pusztán a számokat nézve nincs racionális érv amellett, hogy nem volt jó ötlet bevetni a bombákat. Az már csak mellékhatása az egésznek, hogy annyira borzalmas tapasztalat volt, hogy azóta se merte senki használni még olyan esetekben sem, ahol az ellenfél direkben nem tudott volna visszaütni. Semmi sem akadályozva volna meg, hogy Vietnámban leatomozzák Haonit és Haiphonog és a határon levő összes hidat. Game over, ennyi. Vagy pl. Koreában. A lehetséges politikai következmények miatt mégsem merték bevetni és amikor a nagyhangú - de egyesek szerint kevés értelemmel megáldott - McArthur pattogni kezdett, hogy atomozni, akkor villámgyorsan nyugdíjazták "érdemei elismerése mellett". Lefordítva a polkorrekt szöveget, páros lábbal rúgták ki az öreget...
És mi van, ha Truman az invázió helyett a blokádot -és ezzel együtt a kiéheztetést- választja, abban bízva, a korgó gyomor majd csak rábírja a japókat a megadásra? Igaz, hogy lesz egy 2. Leningrád, de a tgy-ket meg lehet kímélni...
igen ezzel én is tisztában vagyok, ugyanakkor itt a japókról van szó akik nem szaroztak beleültetni bárkit akár még a kamikaze gépekbe is ha kellett, én simán kinézem belőlük hogy akár még a kétfedelű gépekkel is felküldték volna az újonc pilótákat a p-51 ellen ha lett volna rá lehetőségük.
Amíg egynél több ember él a Földön és egyiküknek eltér a véleménye a többitől, addig vita tárgya lehet bármi, így a Japán elleni atomtámadás is. Persze ezt nem az USA-ban, Angliában vagy Ausztráliában kell vitatni, ahonnan ki tudja hányan haltak volna bele vagy nyomorodtak volna meg egy Japán anyaországi partraszállásnál!? Azért ne tessék már elfelejteni hogy voltak akik még a két atombomba után is folytatni akarták a harcot, és személyesen az istenként tisztelt Tenno-nak kellett helyretenni és leinteni a harciasokat! Másképpen is fellehet tenni a kérdést: amerikai családként a három fiúból egyik sebesülten, kissé sántán jött haza Európából, a másik kicsit megégett egyik kamikazétól telibetalált hajón, a harmadik meg tengerészgyalogosként túlélte Saipant és Okinawát, és 45 nyarán bevetésre készen várja a "hogyan tovább"-ot. Te mire szavaztál volna a helyükben, atombomba vagy partraszállás?!! És ha Truman a partraszállást választja, aztán onnan hazajön több tízezer hullazsák meg néhány-százezer nyomorék, később meg kiderül hogy voltak ott atombombák is, csak éppen a raktárban tárolták ... szóval ott is durva előjellel figyelt volna a "hogyan tovább" egy amerikai elnöknek ... mindenki más meg kívülállóként, a partvonalon kívülről könnyen vitathat bármit! De vajon ő odaküldte volna-e a fiát/unokáját/szomszéd fiát/unokaöccsét stb. partraszállni az atombomba helyett?!!
Egy háborúban semmilyen repülőgép nincs a raktárban eldugva, a legrégibb és leglassúbb kétfedelű is alkalmas a kezdő pilóták első repüléseire, azok alapkiképzésére. Nem lehet egy rizsföldekről vagy teherautó volánjától bevonultatott abszolút kezdőt rögtön egy Zeróba, Raidenbe vagy Hienbe beültetni, így bizony szükség van a legrégebbi "csotrogány"-okra is - főleg ha pilótahiány van. Nem véletlenül lőtték ronggyá ezeket is a Mustangok, a Jimmyk nagyon jól tudták hogy akiket a roncsokkal már nem tudnak kiképezni, azokkal nem fognak találkozni a levegőben mint korszerűbb gépek harcképes pilótáival.