én mindíg egy közúti balesetbe képzeltem (meg néha még ma is) magamat. de nagyon rég óta, 2001-02 magasságában biztos agyaltam már errõl, annyira jól emlékszem rá, hogy épp egy felüljáróról repültem le :D volt azóta már minden ebben a témában. és igazából nem is öngyilkosság formájában hanem mint baleset, de akkor is, ép ember nem szokott ilyenekrõl gondolkozni hogy autóval balesetet szenved és meghal. amúgy annó én jártam pszichomókushoz meg pszichiáterhez, féltem az emberektõl meg a tömegtõl, kaptam is 1-2 gyógyszert, és ezalatt megfordult pár öngyilkossági GONDOLAT, de szerencsére csak ritkán és akkor is csak kósza gondolat formájában. most már minden ok, de ez az autós szar még mindíg velem van.
Azaz. :) Velem meg régebben volt olyan, kb 2 éve, hogy minden nap (leginkább hétköznaponként) úgy keltem fel mindíg, hogy ébredés után percekkel úgy éreztwm, hogy semmi keresnivalóm sincs ezen a világon, teljesen feleslegesen élek, "pazarlom" a föld erõforrásait. Ez azért is furcsa, mert akkoriban még sose gondoltam öngyilkosságra. Mára reggelente ez az érzés teljesen elmúlt, viszont öngyilkosságra gyakran gondolok nap közben. :S
Hát... gyogyulgató stádiumban vagyok jelenleg... tûélen táncolok, jelenleg van értelmi miért felkelnek, van kiért elviselni a szar világot... de gyakran kavarognak még mindig öngyilkossági gondolatok fejemben... noha csak a gondolattal játszok nem tenném meg... érdekes, olyan mintha két vagy több ember lennék... egyszer megfeledkezed arról hogy valaha is próbálkoztam kísérlettel, vagdostam magam, vagy voltak gondolataim... máskor pedig kavarognak a gondolatok a fejemben...
anno engem is egy nõ húzott ki ebbõl az egészbõl, aztán persze szakítás lett a vége és sokkal mélyebbre kerültem, mint azt elõtte képzelni mertem volna. Szóval csak óvatosan ezzel.
Elegem van az életbõl, egyetlen vágyam, hogy végre megszünjek, hogy miért? Nem tudom, vagy csak nem akarom még magamnak se bevallani. Nem akarok reggel felkelni, nem akarok lefeküdni, nem akarok. Szeretném ha vége lenne e földi pokolnak, soha nem volt senkim, és ezért senkit nem hibáztatok, habár sokak szerint csak én vagyok ezért a hibás, de én tudom, hogy mindent megtettem ami tõlem tellett, hogy másképp legyen, többet nem tudok, majd inkább egy másik életben, új esélyek új felállás, ott lehet, hogy lesz valakim, akit szerethetek, és ha õ nem is szeret, de mellettem lesz.... remélem... de ha nem úgy lenne, akkor is ennél csak jobb lehet, csak jobb. Vennék egy kötelet, felkötném magam.... de egyszerûen félek megtenni, félek... hogy mitõl? egy az, hogy levágnak, vagy még azelõtt rajtakapnak, és valami úton túlélem, utána még rosszabb lenne, még ennél is... folyóbaugrás.... képtelen volnék megtenni... ehhez sincs bátorságom, erek vagdosása... mérgek... ebben nem biztos meg lehet halni, úgyhogy hiába gondolkodom már több éve, hogy véget szeretnék vetni az egésznek, még erre való se vagyok.... de még nem adtam fel, minden nap vezetek egy kisautót, minden nap a határait súrólva hajtok vele, csak egyszer kellene 1 másodpercig legyen akkora bátorságom, hogy megrántsam a kormányt, egy szembejövõ kamionnak, vagy egy fát megcélozni... de még arra az 1 másodpercre is olyan életÖSZTÖN van... egyszerûen nem tudom megtenni, minden este itthon sírok, senki nem látja, de a világhálónak köszönhetõen már sokan tudják, utolsó mentsvárként próbáltam oda beilleszkedni, oda se sikerült ott is én voltam a hibás, mert eleinte egész jól ment, de mégis az egy másik világ, és a legközelebbi ismerõsöm is sok sok kilométerre lett. Én csak annyit szeretnék, hogy legyen bárkim.... vagy haver, akivel legalább havonta egy sör mellett eldumálni... mondtam volna többet is egy hónapnál, de nem mondtam, nem akarok én önzõ lenni, csak kis emberi kapcsolatot szerettem volna, Barát... 1 szó, nekem mégis hatalmas jelentése van... lehet csak azért hatalmas, mert sosem volt benne részem, lehet, hogy tényleg olyan rossz ember vagyok, aki ilyet nem érdemel meg, lehet... de az, hogy én ezt így szeretem, csak azt ne mondja senki. még egy évvel ezelõtt nagy céljaim voltak, 21 évesen kitûztem egyik szilveszterkor, hogy a következõ szilveszterig szerzek magamnak egy csajt, vagy öngyilkos leszek.... és mint látjátok, még élek... csajom...az nem is volt, mostmár azt hiszem, nem is lesz, és már nem is bánom, legalább megismertem magam, hogy nem vagyok szavatartó... azóta nem igértem senkinek semmit, legalábbis olyat nem, amit komolyan gondoltam, mostmár nem érdekel, az életemben egyetlen cél maradt, becsületem visszaszerzése öngyilkosság által. Elegem van tanácsokból, eleget kaptam, meg magam is ki tudom találni, hogy hogyan kellene megoldani... csak nem tudom megtenni, hogy miért, nem tudom. Sokan mondták, hogy de tudom, csak sajnáltatni szeretném magam, lehet, én inkább csak annyit szeretnék, hogy vagy változzon valami bármi, valaki legyen a barátom, vagy sokkal nagyobb szintû vágyam, amit már nem is érdemlek meg, hogy legyen egy barátnõm, akit szerethetnék, annyi szeretetet próbálnék adni neki, annyira vigyáznék rá, annyira szeretnék mindent úgy csinálni, ahogy neki a legjobb lenne, õ lenne az életem értelme, és örökre hálás lennék neki, tudom, hogy nyálasan hangzik, talán, mert nyálas is, de ha az, hogy mindenek felett szeretném nyálas, akkor azt is bevállalnám érte, hogy nyálas vagyok.... de erre ezély nem látszik, és a legfájdalmasabb, hogy leéltem 23 évet, és még nem volt 1 barátom... barátnõm még annyi sem, nem tudom, hogy kell valakivel dumálni, nem kicsit lettem antiszociális. Szó szerint megtörtént az a beszólás, hogy képzeletbelei barátai is kiközösítették, és még mindig nem szeretném sajnáltatni magam, én vagyok a hibás, és nem is tagadom, nem tudok rajta módosítani, de nincs mit tennem, csak reménykedem, hogy egyszer meg merem rántani a kormányt, és többet nem fogok esténként egy doboz elõtt sírni, tudom, hogy senkinek nem hiányoznék, nem is baj ez, csak tudnám már egyszer megtenni, csak 1 szer.
magány...és szeretet hiánya... minden ezek miatt van... nálam is emiatt lettek a dolgok...
ha az a vágyad, hogy szerethess valakit... akkor nem lehetsz rossz ember...
Tudom, hogy nem vigasztal, én lassan 20 éves leszek, és még nekem se volt sohase barátnõm. Volt viszont egy korszak, amikor nagyon tetszett valaki, ideállá vállt (még most is az), de idõvel sikerült túltennem magam rajta. Igaz nagyon fájt, még most is fáj, de már nem annyira. Azzal vígasztalom magam, hogy nálam csak jobbat érdemelhet, neki így mindenképpen jobb, míg nekem ugyan nem. Eléggé gyáva duma, de ha személyesen ismernél akkor megértenéd, ugyanis nem igazán vagyok 100 %-os, kibaszott velem az élet rendesen. Barátom mondjuk 1 van, bár csak iskolába találkozunk, személyesen nem mászkálunk egymáshoz, de vele közölhetek bármit, nem nevet ki. Haverom viszont van egy csomó, de igazából nem érdekelnek. Barátokra van/volna a legnagyobb szükség az életben. A gond az nálam, hogy én igazából ismerkedni se igazán akarok, tulajdonképp lassan nem is tudom mit várok az élettõl. :( Lehet élni így függetlenül is, szingliként, vannak elõnyei, de ha nagyon lent van az ember, azért csak jó, ha van mellettünk valaki.
mi ? figy, lazán kell az életet felfogni !!! elment, sebaj jön másik, ja és ne hagyd h kihasznáéjanak, me a nök ilyenek, mindig jön nekik jobb, ill neked is mindig lesz jobb, ne add fel wazze...kitartás
miért hiszed, hogy ha megtennéd, utána jobb lenne? Miért gondolod, hogy a halálon túl nincs szenvedés? senki nem jött át onnan, és mondta neked, hogy ott jobb. a földi életed egyetlen lehetõséged a boldogságra, hogy tégy valamit, csak ebben lehetsz biztos. ez az esélyed van, és még nem fogyott el. még nagyon sok van.
becsületed nem akkor õrzöd meg, ha véget vetsz az egésznek. az menekülés. becsületben maradsz, ha küzdesz, ameddig erõdbõl telik. ha szembe mersz szállni ezzel a kihívással, amely a vereségeddel fenyeget. ha vállalod tovább a szörnyû megpróbáltatásokat, nem mondhatod, hogy elfutottál. nem mondom, hogy meg lesz a gyümölcse. nem állítom, hogy elõbb-utóbb boldog leszel. de becsületére válsz az embereknek.
én személy szerint szembenevetem a sorsot. nem hagyom, hogy elvegye a jókedvem. amíg van bennem humorérzék, bírom.
egyik kedvenc filmem a Brian élete. Nyugodt szívvel ajánlom mindenkinek, aki még nem látta. A szívemhez legközelebbi jelenet a legvége: az emberünket keresztre feszítik, és mindenki, aki valamit tehetne érte, cserbenhagyja. Akkor kezdi el a mellette megfeszített énekelni a híres dalt, Always look on the bright side of life. Mindig az élet napos oldalát nézd. Mindig van napos oldal. Mindig van, aminek lehet örülni egy hangyányit legalább. Ragadd meg ezeket, tudj örülni apró dolgoknak, amik egy kicsit is melengetik a szíved. http://www.youtube.com/watch?v=jHPOzQzk9Qo
A halál után, ha jobban belegondolsz, nincsen olyan, hogy neked vagy jobb lesz, vagy rosszabb, hanem csak az lesz, hogy: SEMMI. Mintha aludnál, azzal a különbséggel, hogy nem tudsz álmodni, sose kelsz fel, nem érzel semmit, mert nem létezel. Ennyi. Sokan ezért, ebbe belegondolván cselekednek gondolom én. Amúgy van benne valami, ugyanis így garantáltan meg lehet szabadulni minden szenvedéstõl, az élet minden bajától, amikbõl nekem is kijut bõven, de én akkor se leszek öngyilkos sohase, mert nem csak magamra gondolok. Sajnos. :( amúgy tök jól néz ki a videó mellett a "Releated Videos" résznél ez, hogy: "The Penis Song - Monty Pythons". Nem is illúzióromboló. :D
"MEGHÍVÓ RENESZÁNSZ ÉS LÉLEK – KULTÚRA ÉS MÛVÉSZET EGYÜTT, A LELKI EGÉSZSÉG SZOLGÁLATÁBAN A Hungarofest Kht. – Reneszánsz Programiroda és a Magyar Pszichiátriai Társaság tisztelettel meghívja Önt és partnerét 2008. október 11-én, a Lelki Egészség Világnapja alkalmából szervezett egész napos programsorozatára. Helyszín: Petõfi Irodalmi Múzeum (H-1053 Budapest Károlyi Mihály u. 16. ) Idõpont: 2008. október 11.
A Lelki Egészség Világnapjának fõvédnökei: § Dr. Hiller István, oktatási és kulturális miniszter § Dr. Székely Tamás, egészségügyi miniszter
Védnökök: § Demszky Gábor, fõpolgármester § Szûcs Erika, szociális és munkaügyi miniszter
A nap programja:
09. 30 – 10. 00 Regisztráció 10. 00 – 13. 00 Köszöntõk, plenáris ülések, A mentális egészség javításáról szóló stratégiai program társadalmi egyeztetésének meghirdetése 13. 00 – 14. 00 A Magyar Pszichiátriai Társaság sajtótájékoztatója 13. 00 – 19. 30 Elõadások, kerekasztal-beszélgetések meghívott elõadók és civil szervezetek részvételével, gyermekprogramok, kulturális programok 19. 00 – 20. 30 Palya Bea koncertje
PROGRAM RENESZÁNSZ ÉS LÉLEK – KULTÚRA ÉS MÛVÉSZET EGYÜTT, A LELKI EGÉSZSÉG SZOLGÁLATÁBAN 2008. OKTÓBER 11 – PETÕFI IRODALMI MÚZEUM
DÍSZTEREM
10. 00 – 10. 15 Köszöntõt mond: dr. Kurimay Tamás, a Konferencia elnöke (Magyar Pszichiátriai Társaság) Rubovszky Rita, a Hungarofest Kht igazgatója dr. Harmatta János – a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke
10. 15 – 11. 00 Matt Muijen M. D. , Ph. D. – WHO – Europe, Regional advisor – Európai országok lelki egészséggel kapcsolatos felmérésérõl és WHO ajánlások Magyarország részére Üléselnök: Prof. Bitter István SE Klinika igazgató
11. 15 – 11. 35 Prof. Dr. Rihmer Zoltán – Dr. Purebl György - Depresszió és öngyilkosság 11. 35 – 11. 55 Prof. Dr. Rajna Péter – Az idõs korról másképpen? 12. 00 – 12. 30 Prof. Dr. Czeizel Endre – A magyar mûvészek családfái – Szükséges-e a mûvésztehetségnek szenvedni?
14. 00 – 14. 30 Prof. Dr. Bitter István: Implementis – on-line segítség a lelki egészség megõrzéséért folytatott európai munkához 14. 30 – 15. 15 Valachi Anna - Mûvészet és pszichoanalízis „Csak ültünk ott, mi három árva, ki-ki magában, egyedül”- József (Attila) és testvérei: a családvesztés közös traumájának egyéni feldolgozási lehetõségei Bánffy Edit elõadómûvész – József Attila – Naplórészletek/versek felolvasása 15. 15 – 16. 00 Popper Péter – Kultúra – Vallás és Lelki egészség 16. 10 – 16. 55 Jankovics Marcell - Giccs és lélek 17. 00 – 17. 30 Tari Annamária workshopja a családi problémákról 19. 00 – 20. 30 Palya Bea koncertje, részletekkel Weöres Sándor Psziché címû mûvébõl
LOTZ TE "
A rendezvény ideje alatt sok szeretettel várunk minden kedves érdeklõdõt, egy jó beszélgetésre az életrõl, halálról, öngyilkosságról az Életlánc Egyesület standjánál.
Az a legszarabb amikor tudja az ember hogy az egyetlen megoldás a halál, de nincs ereje még a az öngyilkossághoz sem. A teljes bizonytalanság meg a kilátástalanság a legszarabb. Már el sem tudok képzelni olyan helyzetet, amikor azt mondanám hogy OK, 100% minden rendben van, ilyen nem is volt, és nem látok rá semmi esélyt hogy lesz.
most nem azért, de az élet mindig is szar volt és mindig is szar lesz... Csak rajtad múlik, hogy mit kezdesz vele. Még ha nagyon elbaszott életed van akkor is tehetsz ellen mert csak rajtad múlik. Csak az emberek (meg énis) szeretek a jelenbe kapaszkodni ahelyett hogy vmit csinálnék magammal és megváltoznék... De pont azért vannak a barátok, hogy ebben segítsenek....
így igaz... (bár a vége nem feltétlenül igaz) "szerencse" és akaraterõ, meg persze temérdek kitartás...
nos én akkor leszek öngyilkos ha megcsonkítanak valamivel pl 1 karom lesz vagy hasonló amúgysem félek a haláltól!
Ez teljesen igaz. Sok ember csak kesereg a sorsán, hogy milyen a szar neki meg jaj milyen vacak az élet. Ahhoz viszont meg túl lusta, hogy változtasson rajta.
"Ha majd belefáradsz abba, hogy az legyél, aki nem vagy, akkor majd végre élvezheted az életet." Mellesleg rájöttem már régen, hogy nem az én életem a legszarabb. A napokban ölték meg 4 éve ismert osztálytársam apját. Amúgy is elég szegényesen éltek, ez most nagyon odavágott az életüknek. :S
Volna egy apró problémám,apró mert tényleg az.Nem tartom magam rossz embernek mert általában önzetlen vagyok,vannak barátaim akik a tûzbe mennének értem és fordítva.Suliba járok,mellette dolgozom,családom nagyon szeret öcsém példaképe vagyok hogy büszkélkedjek kicsit,a távolabbi rokonok is nagyon szeretnek szóval minden megvan a boldogsághoz egy dolgot leszámítva. Sose volt még barátnõm(ebbõl ugye leszûrhetõ hogy fiú vagyok).És nem egyedül akarom leélni az életem pedig akkor kellene valaki.A gond az hogy én akárhányszor próbáltam bárkivel összejönni a lényeg én leszedem a csillagot is az égrõl érte,kitiprok magamból mindent,majd bele gebedek, és varázsütésre lesz egy lány aki boldogan él mással én meg megyek a levesbe.Nem értem miért van ez.Teljesen tönkrementem már idegileg,idehaza kötelezõ színdarab "a minden rendben van",a barátaim próbálnak segíteni de nem tudnak.Képtelen vagyok kilábalni,a sokszoros csalódásban mindig darabokra tört a szívem és már elfogyott az erõm,képtelen vagyok össze legozni megint,és nem is igazán látom értelmét hogy minek?Miért?Hogy utána megint összetörje más?Nem bírom már elviselni hogy akárki akit mindennél jobban szerettem,annak sosem kellettem.Így is már olyan gyönge volt,több sebbõl vérzett.És már kiült az arcomra a fájdalom,évek óta nem bírok mosolyogni.Fáj minden perc,félek emberek közé menni mert tudom hogy ferde szemmel néznek rám.Félek már a nõktõl is,ha túl közel kerülök hozzájuk csak bajom lesz(ettõl még nem érzem magam hominak).Nem bírok az emberek szemébe nézni.Félek a holnaptól hogy rosszabb lesz.Pedig mindenem meglenne,de akármim van,nincs értelme,ha közben az nincs amire leginkább szükségem van.Évek óta meg akarok halni,csak nem megy.Nem megy mert épeszû ember nem tesz ilyet szerintem és még épeszû vagyok.Sajnos.Nem bírok aludni,állandóan sírok s ráadásul bármikor rám jön.Nem bírok kijönni ebbõl a gödörbõl mert tudom ha kijövök csak egy másikba esek bele,akkor meg minek?Csak hát megtenni sincs bátorságom mert gyávaságnak tartom,talán ezért élek még.Viszont egyre erõteljesebben folytatok önpusztítást.Sokszor vagdosom magam.És a legrosszabb hogy egy pici probléma miatt.És mielõtt jönne a sok zápor hogy errõl én tehetek,hát szerintem nehezen találnék olyan férfit aki többet tett le az asztalra azért hogy boldog legyen párja oldalán.Már úgy érzem isten ellenem van,vagy valami nagyobb erõ tiltja meg hogy boldog legyek.Én már nem tudom mit higgyek.De azt tudom hogy rám itt nem vár más csak magány,amitõl mélységesen félek...És most kerültem oda hogy kritikusan hajlok afelé,hogy bevállalom a gyávaságot csak szûnjön meg a szívfájdalmam. Ha valaki olvassa ezt,kérem.Könyörgöm.Segítsen.Akár mivel.Jó vagy rossz szóval egyaránt.Tudom hogy dilis vagyok mindig is az voltam.Csak eddig humor formájában nyilvánult meg,de már elvesztettem mindenem legbelül és képtelen vagyok bármit is értékelni.Úgy érzem mintha a lelkem már meghalt volna és csak egy üres test bolyong a hétköznapokban.Kétségbe estem. Mindent köszönök elõre is...
tul gorcsosen allsz a temahoz, meg kene probalnod ellazulni. a csajoknak nem szabad lehozni a csillagot is, mert akkor csak jot rohognek hogy milyen papucs vagy. hatarozottnak kell lenned, viccesnek, es nem szabad folyton a nyakukban loholni, kell hogy hagyjal 1 kis urt magad utan, titokzatosnak kell lenned, azt marhan birjak, hisz rohadt kivancsiak :D
Teljesen átérzem a helyzeted. Nekem most lett vége egy kapcsolatomnak, nagyon szerettem az illetõt, amikor õ egyszer csak közölte, hogy nem érez semmit, és nem akarja folytatni. Világ dõlt össze bennem, egybõl alkohol, dohányzás, nem is vagyok rá büszke... De keresd a társaságot, mindig ha tudod, velük ellazulhatsz, és ne fogd fel ezt ilyen komolyan. Majd jön a nõ ha kell, és ha a barátaid is megértik, teljesen jó, ne parázz ilyenek miatt, jönni fog :) Öngyilkosságra meg véletlen se gondolj. Bennem is átfutott egyszer-kétszer, de még ha neked jobb is úgy, mi lesz azokkal akik szeretnek? Te egy csaj miatt ki tudsz borulni, akkor a szüleid mit éreznének ha te elmennél? Több ember életét rontanád el. Nekem is darabokban van a szívem jelenleg, de hiszem hogy lesz még jobb is...
Görcsösség,ellazulás,igen ezeket mondták már.De mégis hogy lazuljak el?Nem bírok magamtól,ha meg elmennék bárhova mulatni,abból csak az lesz hogy elrontom mindenki buliját azzal hogy szomorkodom,látva az arcokat.Tudom sok mosoly mögött mély fájdalmak lapulnak másoknál,de mégis hogy képesek jól érezni magukat irigységgel tölt el.Én erre már képtelen vagyok.Karácsony,szilveszter,bulik,partyk,utazás.Mind ugyan az.Rossz rám nézni.Utálom a "papucs" szót.Azért lennék az mert mások örömét a sajátom elé teszem?Nem vagyok képes máshogy látni,mivel saját örömöm már nem létezik.:( Nem bírok tovább nélkülözni,ideig darabig megy de mindig nyom a tüske,hogy nincs.Busz és villamos után nem futok,mert jön másik,de nõ már aligha.Én úgy érzem titokzatos vagyok,mer eleinte mindig õk keresnek engem,csak ezután megváltozik minden,a szerepek,és én leszek az ki keresem õket.Ez azért van mer erõltetem?Nem bírok másmilyen lenni,szükségem van rá. És bár tudom hogy sokak keseregnének halálomon,de valakinek önzõnek kell lennie,vagy nekem azzal hogy nem érdekel mennyire fog nekik fájni,vagy a szeretteim lesznek önzõk,hogy nem engednek el,és nézik szomorúságom ölbe tett kézzel segítségen agyalva.Mert nagyon nem érzem azt hogy bárki tudna segíteni,de haloványan él még talán a remény ami épp elhagyni készül már.
mozdulj ki otthonrol, menj el turazni, bringazni,korizni, sportolj. onbizalmat es magabisztossagot ad. hetvegen meg csocsozzal, billiardozal a haverokkal, akkor nem unatkozol, jobb kedved lesz tole, es lehet hivni vadidegen csajokat jatszani, kozben jol lehet ismerkedni. az olyanokat akikbe szerelmes vagy, de nem volt semmi kztetek felejtsd is el. olyanokat keressel akiket az eletben nem lattal meg, akkor nincs rajtad kenyszer hisz nincs veszitenivalod...
Nem hatnak meg ezek az álságos szavak.Mert ezek álságosak.S hogy miért?Hihetetlen hogy nincs olyan nõ a környezetedben,környékeden aki ne fogadná szívesen közeledésedet.Biztos van,biztos lenne ha próbálkoznál.Hol itt a probléma?Kettõ lehetséges.Van mindig egy olyan nõ aki nem viszonozza érzelmeidet,nem tetszel neki az olyan után hiába fogsz futni!Például te sem örülnél ha valami olyan csaj lenne oda érted akit visszataszítónak tartasz...Tehát azzal szart se érsz ha egy olyannak csapod a szelet akinek nem tetszel,gondolj bele az adott lány helyébe...ez a gond.szóval ez a te bajod!adj már le az elvárásaidból!ne akarj olyan nõt aki teljesen különbözik tõled!!
ugy beszélsz mintha a srácnak mindegy lenne hogy milyen a nõ. hát kurvára szerintem neki sem kell minden jöttment... én is épp vadászok, de gõzöm sincs hogy kit kéne mert a szintet lejebb adni nem akarom, és azért ész is kéne bele.
Csak arra akartam utalni hogy egy kocka ne akarjon fullos csajt....Tehát aki nem jár sehova sosem,tök mindegy hogy hova,kivel,kikkel annak nincs sok esélye.csak hogy tudd nõknek is lehetnek elvárásaik..arra akartam ráébreszteni hogy attól nem lesz jobb neki hogy jó mátírt csinál magából,TEHÁT NE VESZTEGESSE AZ IDÕT OLYANRA AKI LE SE SZARJA...mert akár meg is ölheti magát,vagy odaadhatja a vagyonát,vagy teljesen imádhatja a csajt nem lesz semmi....
Félreértesz.Egy: nem vagyok kocka,s akikkel próbálok összejönni nem címlaplányok.Tény hogy most nem járok el sehova,mert próbálj meg úgy elmenni akárhova hogy tudod csak rosszul érzed majd magad.Nem volt mindig így,ezt mindenki tudja rólam környezetembe,szerettem bulizni,rendre én szerveztem a legtöbbet mert nekem volt hozzá idõm.Szóval nem arról van szó hogy én egész életem a 4 fal között a gép elõtt töltöm mint azt feltételezed és a "fullos" plázacicákat kergetek.Épp ellenkezõleg,mindig a legszolidabb,átlagos kedves aranyos lányokkal próbálok kezdeni akiknek rendre még tetszek is.De mégis elutasítanak.Ezt értsd meg! Másrészt.Nem kergetek olyan álmokat amelyekrõl tudom hogy sosem teljesülhetnek.Akikkel próbálok összejönni általában tetszem is,sok idõt töltünk együtt és valahogy mégse jön össze.Ezt nem értem.Szó sincs olyan szekér utáni futkosásról.Ezért rossz,ezért nem értem mi van.
Próbálkozz minél többnél,ne egyre koncentrálj tehát elõbb utóbb össze fog jönni...
Én már nem érzek magamban erõt ahhoz hogy megint próbálkozzak.Elfogyott az önbizalom,és talán jó okkal.Szóval vettem a lapot az élettõl amely a legnagyobb tanító mester.Köszönöm mindenkinek a segítséget,jó látni hogy vannak még segítõkész emberek.Még van egy befizetett síutam február elején de onnan ha megjöttem azt hiszem megteszem amit tennem kell.
Üdv mindenkinek.
ez nem megoldás semmire. nagyon sok embert törnél össze, és ha magadtól elveszed az életet az övékét is el fogod, mert szeretnek téged, például a szüleid, barátaid. gondolj erre. hidd el, lesz ez még sokkal jobb, mindenkinek vannak nehéz idõszakai.
Én úgy ismerem a mondást: "Lesz ez még így se!" És abból végképp nem kérek. :S Tudom nem megoldás,de nincs más céljaimat kiszolgáló választás.Várni nem érdemes,keresni kereshetek nem kellek mert eddig is ez volt a trend eztán is az lesz.Akkor meg?Mi maradt? El tudom képzelni milyen rossz lesz nekik.Ezért fájt meghozni a döntést,elég régóta vacilláltam is vele.De végül elfogadtam azt,amire szánt az ég,még ha mások el is hiszik hogy önmaguk sorsának kovácsai,mert részben azok.Sajnos nem lehetetlen,hogy ne létezzen olyan ember,akinek nem létezik boldogsága.És sajnos én közéjük tartozok,de már nem sokáig,ez vigasztal...
vannak ennél rosszabb dolgok is: példaúl ha elvesztesz valakit, akivel a jövõdet tervezted, csak hogy a nõknél maradjunk. Ezért kár lenne felvágnod az eredeidet, legalább várd meg amíg igazán kitol veled az élet.
Hitét vesztett! Küldtem egy üzenetet neked, majd légyszi olvasd el.
ha még nem weedeltél, elött tégy egy próbát vele, hátha befolyásol valamit.
egyénként amikor véget ért a kapcsolatom én is egybõl alkohol-cigi-fû, és nem érdekel hogy káros, kurvajól kikapcsolt. segített feldolgozni és ez számít. bár még mindig nem vagyok túl rajta, de könnyebb...
Szeretném megköszönni mindenkinek aki próbált segíteni jótanáccsal.Amiket csak bírtam megtartottam hátha segítenek.bár nem sok eredményt tudok felmutatni így marad az én általam sem kedvelt megoldás.Pénteken indulok telelni hát ha minden jól alakul nem kell a hazaérkezés utánra terveznem...Köszönöm tényleg mindenkinek.Minden jót kívánok.
"Sajnos nem lehetetlen,hogy ne létezzen olyan ember,akinek nem létezik boldogsága.És sajnos én közéjük tartozok,de már nem sokáig,ez vigasztal... "
Hülyeség + hülyeség. Ha CSAK szellemi eredetû a problémád, akkor kilábalsz belõle, és utólag te is röhögsz majd magadon. (Bocsi, de mindenkinek vannak problémái) Ha megfutamodsz, elveszed ennek a lehetõségét. Gondolj arra h most valszeg depis vagy, az meg TÉNY, h olyankor eltorzult valóságot érzékelsz. Az is TÉNY, hogy ilyen állapotban nem lehet komoly döntéseket hozni. Pont. Nem lehet tovább ragozni. Ne legyél hülye;)
szerintem menj el egy pszichológushoz MOST!!! amíg még nem késõ. mi itt nem fogunk tudni segíteni neked, de õ igen, hidd el. ne habozz , most szépen menj oda a telefonkönyvhöz (vagy az interneten keress), keress ki egy rendelõt és tárcsázz még MA! nem viccelek. akár ezen is múlhat a boldogságot, és ha így van, kár lenne nem meg próbálni.
Ilyen esetekben már nem biztos, hogy az elég. Inkább pszichiáter, mert ha ennyire súlyos a helyzet, muszáj valamilyen gyógszert szedni.Persze az se jó, mert könnyen úgy találhatja az ember magát, hogy féltucat bogyó a napi adagja. Arról nem is beszélve, hogy függõséget okozhat. Meg hát az biztos, hogy a pszichológus/pszichiáter nem mindig az igazat mondja a betegnek. Végülis érthetõ, azért kapja a fizetését, hogy lenyugtassa õket. Ha egyenesen megmondaná az igazat, kicsit megugrana az öngyilkosságok száma.
Szerintem meg abszolút nem szabad, hogy elmenj a végsõkig!!! Az élet többrõl szól, minthogy azon bánkódj, hogy nincs barátnõd. Igen nagyon szar érzés, hogy valakibe idõt és energiát fektetsz bele és utána otthagy de nem ér egy nõ sem annyit, hogy eldobd miatta az életed!! Amúgy meg ha görcsösen próbálkozol akkor nem fog sikerülni. Az ilyen dolgok amúgy is akkor jönnek amikor abszolút nem számítasz rá. Kiadni magadat egy nõnek, megtenni neki mindent meg amúgy sem szabad az elején. Ha már együtt vagytok és érzed, hogy érdemes rá akkor lehetsz vele igazán odaadó de addig nem szabad mert ezt megérzik és rádunnak. Próbálkozni meg kell! Azért kell mert ha nem sikerül akkor majd sikerül másodszor vagy harmadszor. Az egész életed arról szól, hogy folyton padlóra akarnak küldeni és akkor fogsz tudni megbirkózni a dolgokkal ha képes vagy felállni és folytatni. Errõl szól az élet. Szóval azt mondom, hogy butaság magadat emészteni és bánkódni. Attól nem lesz jobb attól nem fognak beléd szeretni inkább csak eltávolodnak tõled mert ki lesz írva az arcodra a bánat. A bánatos és önbizalomhiányos pasikat meg nem szeretik a csajok.
Úgyhogy az én tanácsom, hogy soha de soha ne add fel még ha úgy érzed szar is a helyzet. Nem szabad! Tartozol önmagaddal szemben ezzel és azokkal szemben is akik szeretnek pl: családod és a barátaid.
Üdv mindenkinek! Hát hol is kezdjem?Miközben végig olvastam a hozzászólásokat,találtam hasonlóakat,a magaméhoz.Kezdjük az elején,20 éves vagyok és tanulok.És még nem volt barátnõm.És a másik problémám az hogy nem vagyok egy nagy darab,kb 165 cm vagyok,ami eléggé megnehezíti a csajozást.Mindig úgy voltam vele,hogy hát most nem volt szerencsém,próbálkoztam tovább,hogy majd el jön az én idõm is stb...De mostanában már minden más,az állandó visszautasítások miatt,egyre jobban bezárkóztam,gyakran csak otthon ülök és gépezek v. filmet nézek.A film nézés legalább el tereli a figyelmemet egy kis idõre.Az a baj,hogy barátaim sem nagyon vannak,akikkel errõl beszélni tudnék,vannak haverjaim,de velük a sulin kívûl v ilyen általános dolgokon kivûl másról nem tudok beszélgetni,olyan igazi barátom soha nem volt,akivel bármirõl tudnék beszélni.Ami a családomat illeti,édesapám már 10 éve meghalt,és mostanában otthon is állandóan van vmi gond v veszekedés.Néha elõfordul,hogy elmegyek bulizni a haverokkal,de nem olyan már,mint régen.Régen még együtt buliztunk,kicsit ittunk...stb...sztem nem kell részleteznem,de mostanában,már mindenki v a barátnõjével jön v ott a buliban fog egy csajt magának,csak én állok ott egyedül,ha megpróbálnék beszélgetni egy lánnyal,õ csak kiröhög a magasságom miatt.Ezért nem járok mostanában bulizni.Hát röviden ennyi,szóval nem sokat tudtam még eddig felmutatni,nem sok mindent kaptam az élettõl.Remélem tudtok vhogy segíteni,legalább egy-két kedves szóval.
" Ha már együtt vagytok és érzed, hogy érdemes rá akkor lehetsz vele igazán odaadó de addig nem szabad mert ezt megérzik és rádunnak"
Ez így van, de ha belegondolsz, akkor ez egy rohadt szomorú dolog. Egy "normális" kapcsolathoz bizony játszani kell és ha ezt tudatosítod magadban, akkor valami elveszik.
Helló mindenkinek!Olvastam ezt a z oldalt,és ugy veszem észre sokk olyan ember van mint én!Nem tudtok olyan oldalt ahol éjjel-nappal lehet beszélgetni?Magamrol annyit,hogy én soha nem adtam fell,de már elfáradtam,belefáradtam hogy harcoljak a jövömért.Nem tartom gyávaságnak az öngyilkosságot,inkább emberfeletti bátorságnak,ha valaki képes megteni.Én már számtalanszol probáltam,de sajna még mindig itt vagyok.Pl:Rozdamarott ittam 3-szor,patkánymérget ettem 2-szer,savas anyagott fecskendeztem az ereimbe,2-üveg nyugtatott vettem be,és számtalan gyogyszert.Klor g ázt állitottam elö,de az se segitett.Sajnos eddig még ezektöl nem sikerült végetvetnem az életemnek.De csak sikerül egyszer!Azt szeretném kérni,hogy ha valaki tud olyan oldalt ahol hozzám hasonló emberek vannak az irja már [email protected] Elöre is kösszönöm!
wankler te egy utolsó szar ember vagy... Nem látod, hogy rajtad kívül másnak is vannak problémái erre te ilyeneket irogatsz... gusztustalan vagy. Kit érdekel, hogy hogyan akartál véget vetni az életednek?! De legalább ne dicsekednél, hogy te milyen bevállalós srác vagy hogy mindent kipróbálsz. Ide az emberek segítségért jönnek nem azért, hogy eldicsekedjenek hogy hûdebátorfaszagyerek vagyok hogy mindent megmerek csinálni... Én a kötélt vagy a magas helyrõl való leugrást ajánlom neked az nagyon nagy százalékban sikerül...
Lehet hogy halhatatlan vagy?Megismertük az új hegylakót! Igen is gyávaság, ha azért teszed mert nem tudod megoldani az élet problémáit.Bár én azon az elven vagyok(soha ne mond hogy soha).Képes lennék én is megtenni ha elveszíteném a párom,mert nélküle, nem kellene az élet.31 éves házasok vagyunk.Ezt csak azért írtam ide hogy nem pár hónapos vagy éves kapcsolatról van szó.
Már megõrülök ekkora egy pocsék valentin napot is... hát mit vétkeztem má hogy így büntet az élet... 7 hónapja van barátnõm erre alig találkozunk vmennyit és alig vagyunk rendesen együtt magánéletileg is... 16 éves vagyok õ 15 és mostis lebetegedett így nem talizhattunk... és már 3 hete hétvégenként se talizunk.. pénteken talizunk rendesen de akkoris nagyrészt alszunk... mer akkoris kb 4 órát talizunk azt ennyi volt.. hétköznap is talizunk napi 1 órát... és még a rendes 7 hónap utáni legalapabb magánéleti dolgok is kiváltságok már ebben a kapcsiban és szeretem nagyon:S nem tudnám elhagyni de így már idegileg tönkre megyek:S és már nem egyszer gondolkodtam azon hogy télleg ennyi volt világgá megyek vagy más hülyeséget csinálok:S
Ejzen!Nem tudok mást mondani. 1.Örülj hogy van barátnõd,sok embernek senkije sincs,lehet még családja meg barátja se 2.Fiatal vagy még azon rágódni,hogy nem vagytok eleget együtt,bár így olvasva kevésnek tûnik,de mégis amennyit én vagyok együtt a nagy büdös semmivel lehet cserélnék a te "rossz soroddal",vannak akik meg az enyémmel is,nem jó ilyet mondani de ha belegondolsz... 3.A valentin nap elsõsorban csak üzlet,másodsorban annak az ünnepe hogy van valakid,megbecsülöd,megbecsül és szeretitek egymást,ha már ennyi megvan össze teheted a két kezed 4.Mérlegeld mennyi értelme van világgá menni vagy bármi más hülyeséget tenni...Könnyû ilyet mondani,vagy eljátszani a gondolattal,de ha érveket sorakoztatsz egyik illetve másik oldalra,mi lesz az okozott kár illetve az elért végeredmény lehet ráfizetéses cselekedet lenne,azaz nem éri meg,ráadásul ennyire fiatalon???Még annyi minden várhat rád,lehet a nagy büdös semmi,de lehet hogy egy kisebb számba menõ csoda,fontos hogy tudj reálisan gondolkodni,ok-okozati összefüggéseket keresni,és rá jösz,mi butaság és mi nem,és talán a problémád megoldását is megleled 5.Lehet hogy baromság amit leírtam,és nem is kell elhinni vagy megfogadni,de ha már elolvastad megérte,mert emberrõl lévén szó elgondolkozol azon ami olvastál,jobb esetben,és bízom benne hogy te egy "jobb eset" vagy
Szerintem 16 évesen túl sokat vársz az élettõl. A nagyja még hátravan, ha most "pocsék", mi lesz késõbb? Nyugi, az idegeid még bírják egy darabig, amikor úgy érzed, már nincs tovább, ott még van két-három fokozat. Ha bebeszéled magadnak, hogy nincs tovább, ennyi volt, az más tészta - ne feledd, a Dallasban Bobby halála után is úgy gondolta az asszony, hogy neki ninc miért élnie.
A barátnõddel kapcsolatos aggályaidat nem igazán értem, mi az akadálya a találkozásnak? Most a betegség, eddig világos, de általában?
Az van hogy egy suliba is járunk és így találkozunk igaz sokat vagyis nem olyan sokat mert reggel jön kb félórára suliban pár percet de ott meg nem olyan jó... délután is 2kor végzünk és már megy haza a 14:45el mer anyja nem engedi tovább maradni... -.- csak ritkán. Péntekenként délután talizunk "rendesen" csak hát ott is 18:40essel megy haza és az uccsó busz meg 22:40 azzal meg már nem mehet... itt aludni meg nem akar pedig 7 hónapja mégis járunk... meg ha eddig nem tettem vele semmit akkor ezután se fogok ha nem engedi... na mind1 szombaton meg mostanában csak néha jöhet pl 3 hete már nem volt szombaton nálam ugye mer 2 hete is beteg volt meg anyja se engedte mer hogy házimunka aha... mer hogy arra egy vasárnap télleg nem jó... na mind1 a lényeg hogy már az ilyenek miatt hogy alig volt kedve smárolni vagy ilyesmi... megcsaltam szilveszterkor mert már hiányom volt mindenbõl és nem is adott meg semmit a barátnõm és smároltam más csajjal... de aztán ezt megbeszéltük és utána észbe kapott 1 hétig csak hogy hoppá miért is tettem ezt... de hát mostanában megint semmi... csak az unalom ha itt van... de hát szeretem.... ennyi kb
Látom sokan vannak padlón... Csak annyit: én is. Néhány hozzászólásnál úgy éreztem, jé, ez rólam szól?! Vagy lehet, hogy van néhány ember ebben az országban, akiknek nincsenek barátaik? Annyit mondanék, hogy eddigi legdurvább megmozdulásom az volt, mikor már a kezembe volt a gilette-penge, és az ereimre tettem... Nem tudom miért nem vágtam bele húsba... újra és újra. Who knows? - Who cares? Pedig a fiatalok 85% boldog, kiegyensúlyozott, teljes életet él. (A többinek nincs pénze drogokra.) Ezek szerint minden tizedik, századik, ezredik ember boldogtalan? Évek óta depressziós vagyok. Az utóbbi években a depresszió legmélyebb mocskaiba süllyedtem, idegileg, érzelmileg (már nincsenek érzelmeim), mentálisan... meghaltam. Vagy valami ahhoz hasonló állapot... "Szerintem engem választanának meg a "Leghajlamosabb egy iskolai lövöldözésre"-díjra" - Kurt Cobain. Igaza volt. Aztán mégis elsütötte a feje elõtt a mordályt. Az utóbbi idõben rengeteg lövöldözés volt. Néhány ember felismerte, hogy az élete szar. És hogy ezen csak a halál változtat. Aztán rájött, hogy nem csak õ van a világon. Mások is élnek a földön, akik talán jobban élnek. És pokollá tették a boldog emberek, családok, közösségek életét. (Ha a napokban lövöldözés történik valamelyik iskolában, nem vállalom érte a felelõsséget, én csak a véleményemet írom le:) Túl vagyok én már azon, hogy magamat, õket, a világot, téged, a világot, a sintéreket, vagy a világot hibáztassam. Az utóbbi idõben senki nem foglalkozik velem (talán így jártam jobban), még a kóbor kutyák sem kergetnek... Nincsenek barátaim. Végülis, mire jó egy barát? Elmondod neki a titkaid? Annyira üres az életem, hogy még titkaim sincsenek. És ha valamit titokban akarok tartani, akkor senkinek sem mondom el. Visszahúzódó, antiszociális, elvont ember vagyok. És fáradt. Belefáradtam. Mindenbe. Annak idején beleszerettem egy gyönyörû lányba. Persze arra nem gondoltam, hogy talán mások is észrevették, jóval elõttem, hogy az említett lány szép. (Egyesek szerint egy ribanc, de hát senki sem tökéletes...) És mikor rájöttem, hogy az életbe nem érek el hozzá, akkor egy világ tört bennem össze. Persze, naivitás a köbön. Legutóbb finoman közeledtem egy nõnemû személy felé, õ meg finoman közölte, hogy nem kíván velem semmilyen kapcsolatot létesíteni. Valamiért nem iszok, nem cigizek, nem drogozok. De fájt, hogy csalódnom kellett magamban. Furcsa módon a zenébe menekültem. (Bár mintha ezt a hallásom bánta volna.) Heavy Metal, Hard Rock, Punk. Ezt csak azért írom le, mert emiatt kiközösített a "mulatós-diszkós-teknós"többség közössége. Rengeteg könyvet olvastam, hátha választ kapok a kérdéseimre. Emiatt is kiközösítettek, ha már ettõl jobban ki lehet bárkit is kergetni a világból. Szinte mindennapos megaláztatásoknak voltam kitéve. Mindenki õrültnek tartott. És még most is annak tartanak. Ezért nincsenek barátaim. És most elolvastam néhány hozzászólást, nálam idõsebb, de hasonlóan szétzúzott emberek klaviatúrájából. Ez leszek néhány év múlva?! Király... Akinek kedves az élete, ne adjon fegyvert a kezembe!!! Egy idõben úgy faltam a hadikönyveket, mint más a vacsorát. Egy AK-t már fel tudok húzni, ki tudom biztosítani, és talán el is tudnám sütni. A gyilkosság úgy érzem semmilyen lelkiproblémát nem okozna. Nagy szavak. Már csak az a kérdés, mi áll e szavak mögött. Engem nem tud már mások sorsa meghatni. Nem félek a haláltól. Csak az odavezetõ út, amit fájdalomnak hívnak, az, ami megriaszt. Lelketlen ronccsá tettem magamat. Ha azt hitted, eddig semmilyen meglepetés nem érhet, ha eddig nem haltál bele az unalomba a hozzászólásom olvasás közben, ha azt hiszed, hogy tudod mit fogok írni, tévedsz. Õrült, Érzéstelen, Lelketlen vagyok. Vagy nem tudom. A szubjektív véleményem magamról katasztrofális. Megszültek, így lettem, ez vagyok én... 15 évesen. Felkészültem a halálra, az életre nem készített senki... Nincs "senkim". Anyám az árnyék királynõje, apám a rettegés, nõvéreim mind boszorkányok, bátyám a megvetés... Légy õszinte, szerinted normális vagyok?!
nemtom hogy állsz ezekkel, de változz meg, uj külsõ, belsõ, ilyesmi, és ha "normálisnak" tartod magad keress egy uj sulit, és ott összehaverkodsz az osztálytársaiddla, bár 15 évesen ilyen gondokat... namind1
õszintén mondom, normális vagy. az õrültek nem képesek ilyen szépen összeszedett monológot írni. amit leírsz az a normális élet, nem vagy a padlón. majd ha amputált lábbal fekszel egy pöcegödörben és a látod hogy a beleidbõl giliszták másznak ki, na majd akkor mondd h a padlón vagy.
Tudod mit gondolok rólad ? Tényleg nem vagy normális.Lehet mindenki jobban járt volna ha akkor bele vágsz,de úgy isten igazából.Iskolába való lövöldözést emlegetsz,és hogy a gyilkolás nem esne nehezedre ? Mit ártottak neked? Vagy ha ártottak is nem ez az elrendezés módja.A saját életeddel azt kezdesz amit akarsz,de másokat hagyj békén!Most ha itt lennél én fojtanálak meg,hogy ne szenvedj tovább !
szerintem is normalis vagy, csak maganyos. tegyel ellene. jarjal el rockkoncertekre, ott percek alatt osszebaratkozhatsz hasonszoruekkel, es meg az is benne van hogy ha maganyosan acsorogsz (mert pl. felenk vagy) odamegy hozzad nehany csaj ;) es hogy az osztalytarsaid kikozositettek mert mas vagy mint ok, ki nem szarja le. en is egyedul voltam rocker a 3x fobol, engem is baszogattak erte, le kell szarni, vagy allj a sarkadra. kinek melyik variacio a szimpatikusabb :) szoval ha hazamesz be se kapcsold a szamitogepet, menjel el csavarogni, hetvegen meg irany valami koncert. aztan majd varjuk a beszamolot mi tortent...;)
Néhány dolgot túlreagáltam =) Szeptembertõl új közösségbe kerülök, és távol ettõl az istenhátamögötti porfészektõl. Lesz egy kis mozgásterem, nem leszek annyira szem elõtt ott mint itthon xD Régen együtt lógtunk a haverokkal, de aztán valamiért ezek elmaradtak... (talán azért, mert nem tudok focizni, ami, bár nem tették szóvá, eléggé irritálta a haverokat.) Az állandó "otthonülés" rányomta a bélyegét az utóbbi évekre... A számítógépbõl meg "kinõttem"... Már nem érdekel olyan túlságosan mint azelõtt:) Van néhány haverom akik éjjel-nappal hülye netes játékokra pazarolják az idejüket... Már másról se tudnak beszélni, csak "itt és itt voltunk, és ilyen meg olyan csodabogyókat szedtünk" meg mittomén mikrõl. Kipróbáltam én is, de meguntam. (Bár ebben közrejátszott az is, hogy egy ócskavas pc-m van, de így utólag visszagondolva nem is bánom már.) Jobban érdekel a valós élet =] És egész nap a gép elõtt ülni a legegészségtelenebb dolog a világon... Egyébként tavaly majdnem eljutottam egy punkkoncertre, de aztán valamiért sajnos nem jött össze...
"És mikor rájöttem, hogy az életbe nem érek el hozzá, akkor egy világ tört bennem össze. "