Jó vers:) Kedvenc költõm/versem? Nincs igazán, nem nagyon olvasok verseket:) A sajátjaim közül talán ez tetszik legjobban:
Képzeletem tájai
Hallgass. Hallgasd a csendet, mely átölel, Vigyáz rád, elrejt a zajos világ elõl. Kié a csend? A mámoros boldogságé? Vagy a harmóniáé, a természet nyugalmáé? Az enyém a csend és a tiéd is. Mindenkié, ki megpihenni vágyik.
Szabad vagyok, úgy érzem szárnyalok. Lovalló elmém elrepít, bár nem mozdulok, Kitárom képzeletem szárnyait, lebegek, Vad álmaim kavalkádján merengek, S kérdezek: merre menjek? Mely világot lássam elõbb?
Északon hó van. A fagy birodalmát szürke csúcsok szegik, Vihar tépte jég-sebek a lankák oldalán, Zúzmara és fehér páncél, élõn s holton egyaránt, Jégcsap hegyek tornyosulnak, Halott fenyõk oldalán.
Nyugat, a múlandóság hazája. Fekete árnyékok nyúlnak a vérvörös fény felé, A nap kihunyt, s az éj, vackából leosont. Langyos szellõ vág, a menekülõ remény elé, Este még a sötétség is vért ont, S Holdnõvér kitárja karját, torz gyermekei felé.
Keleten gyúl a fény. Sárga színt ölt a világ, s boldog a természet, Új tavaszt hirdet a ragyogó napsugár, Új életet ad a földnek, Az öröm napjait hozza, a büszke fényár. Ide vágyom, naivan, vonz e tiszta táj.
De délen... Semmi. Körbenézek, s nincs semmi, min megakadna szemem. Se egy kopár csúcs, egy kék vízû könnycsepp-tó, Barna pusztaság nyúlik elõttem, lelkem síksága. Repedezett, kiszáradt föld takarja a mélyben rejtezõt, A forrást, mely egyszer feltör a halott rónaságra.
hallod zillo? ez valami eszetlen kiraly, (könny csordult a szemembe) tenyleg minden elismerésem, en is probalkozom vers irassal de asszem inkabb elbujok:P
emm, szeretnem megkerdezni... valamelyikotok olvasta mar fel valaha a párjának valamelyik versét? kivancsi vagyok hogy szerintetek is elavult -e vagy még olyan aki ugygondolkozik mint en
igy erthetö :) egyebkent van kedvenc költöd/versed?
SZinten regi versem(ha mar a keresztrimnel tartunk..en eloszeretettel hasznalom:):
Évek útja
Lásd tova száll az évek útján minden kín és gyötrelem, Lásd itt állok semmit látván, égbe tárom két kezem. Látod már az élet lángját halni készen lelkedben? Látom már,mint tiszta márvány, foszlik minden emberben.
Vedd kezedbe világ gondját, szorítsd õket markodban, Vedd a szót,õ kiált hozzád, tükrözõdik arcodban. Látod magad semmit mondván, mit hordozol szóttalan? Látlak már,mint üres bálvány, kárhozat van hangodban.
Nézd az élet szólít téged: vágd keresztül torkukat! Nézd meg végleg ledönt téged, lásd meg vérzõ fogukat. Látod õket,démon nõket bájjal fedve magukat? Látom õket,Istennõket, tûz perzselte arcukat.
Hagyd õket,mint õk gyalázván folytogatnak nyugtalan, Hagyd õket,míg halált látván elfoszlanak nyomtalan. Látod már a fényt,a lámpást lelked mélyén hontalan? Látom már,mint szél a szárnyán repülsz felém gondtalan.
Fuss tova hát az évek útján, elszáll kín,és gyötrelem. Fuss,itt állok téged várván, feléd nyújtom két kezem. Látod már az élet lángját megpihenni lelkedben? Látom már,a sírod márvány, nem porlik szét sohasem.
Valóban a 3. versszak eltér a többitõl de nem csak arra törekszem hogy rímes legyen a vers, inkább arra törekszem hogy minden sor mondandót hordozzon. A keresztrím nekem túl pörgõs, csak akkor használom ha muszáj, amúgy nem szeretem:)
És nem lesz vége soha már -öldöklés, iszony és halál- míg a Fekete Nap kigyúl s a világ éjsötétbe fúl.
Ez egesz jo lett,öszinte vers,de a 3. versszak-ot nem ertem,miert igy irtad meg.Megtöri a vers menetét,mivel abban nincs rim,ha jol latom.Viszont a keretes szerkezet jo,szerintem nyugodtan rakhattal volna az összes versszakba kereszt rimeket :)
Ez kb 2 eves versem,a tema eléggé elvont,es igazabol semmi konkrét mondanivaloja nincs.Akkoriban csak a zene adott ihletet,es ezt hozta ki belölem.Hát na..
Játék a szélben
Szürke éjjen,gyermek kézben apró játék dobogott, Csuda szépen oda léptem, hajam szélben lobogott.
Erõs játék,gyermek kézben megtöri azt nyomtalan, Nem jõ hozzám,pedig kértem, elhal szélben gondtalan.
Hív a játék,két kezemben vértöl izzón hasogat, Látja tûzt a két szememben apró jóval csalogat.
"Ne engedj el tova veszni aljas szélben keringeni, Ne hagyj árván szétfoszlani, gyenge husom szétbontani."
-Miért szólsz hozzám érintetlen? túl közel vagy markomban, Hangodtol már szédítetten, Elvesztelek álmomban.
"Az aljas szél,az otromba, az szól hozzád,ostoba! Más vagyok én,nem,mint a szél, Tõlem lelked felhõkre kél"
-Valy míly kevés hangod nekem, erõsebben szorít kezem, Menj hát magad,távozz tõlem, hajtsd magad ki belõlem!
Kezeimet szét emeltem, Kicsuszott a kicsiny játék, Tudatlan csak azt kerestem, Így ezután mi várhat még?
Csupasz a föld,azon hevert, Szél mellette árkot kevert, Megszeppenve megálltam ott, Az apró szív már nem dobogott.
Sziasztok!!! VALAKI TUD SZELLEM EKRÕL SZÓLÓ VESTET HOZNI VAGYIS ÍRNI!! NAGYON SZÉPEN KÖSZÖNÖM ELÕRE iS
Ébredés
Ébredés után eljön a magány újra, a sötétség,mely körbeöleli testem és lelkem, mikor sötétbe burkolózom,a sötét magányba, csak te mutathatod meg a fényt. Mikor sétálok a hideg,sötét utcán,és fázom, rád gondolok,és szívem felmelegszik, csupán testem fázik tovább, remeg,és vágyakozik... Vágyakozik ölelésed után,mely felmelegítené...
Mikor álmodom,a fény velem van,bennem él, áthatol a sötétségen és egyéválunk. Összeolvadom veled,tökéletessé kiegészítve egymást,és kívánom, bár soha ne érne véget.
De véget ér,és újra ébredek és újra vágyom a fényt,vágylak téged, vágyom hogy vess véget a sötétnek.
Az élet sötét nélküled, komor magányomba burkolózom, és várom újra az álmom.
tudom hogy nem egy mûremek,nem is javítgattam,lehetnek benne helyesírási hibák is,nem érdekel,csak egy érzés amit leírtam,remélem nem zavarok vele senkit
Álmodj
Álmodj sokat és szépet, Álmodj mindent, mindenkit, Élõt, holtat, voltat s majdan levõt, Örömtelit, s mindent, mi boldogít.
Álmodj színeket és hangokat, Izzó tûzvirágokat, pezsdítõ dallamokat, Szép reményeket, új szerelmeket, Régi álmokat és beteljesülõ vágyakat.
Álmodj az örömrõl s álmodj a haragról, A békérõl s a háborúról, Mind a széprõl s a rosszról mi csak létezik, Álmodj az életrõl, s várd a halált, Mert az élet is csak álom melybõl fel kell ébredni.
Álmodj amíg tudsz mert az álom a tiéd, Minden vágyad s reményed, Egyetlen esélyed, hogy e Földi létben, Egyszer te is boldog légy.
Tél, tél, tél
Nyár zajától távolodva Nap ereje mit sem ér, a levelek már lehullottak s újra beköszönt a tél
A Tél amely kemény, erõs amilyen volt kiskoromban komor dala látható a rövidülõ napszakokban
S amilyen sötét éjjelt hozhat amelyre nincsen szó, Olyan tiszta szépségével kápráztat a fehér hó
Ellentétes évszak jön el szép és borús egyaránt s szíve az ünnepekkel bennünk él, amíg a táj
Ébredezni kezd álmából Tavasz hívó szavára de szép emléke megmarad még jóval a tél utánra.
S míg tavasz hozza meleg hírét a tél lassan eltûnik. a hideggel, a sok hóval szépsége nem enyhül itt
benn!
Egy kicsit meghalok
Szemem lelked meleg lobogását kutatja, de csak jeges fagyott gyönyörûséget talál. Ajkaid nem formáznak zsarátnoktól fellobbanásra váró szavakat. A Csend megöl engem, szívembe markol, jeges karmait belém mélyeszti. Szavaiddal szakítasz ki belõlem vértõl lucskos lüktetõ darabokat. Kínlódva vergõdök a szorításod alatt, s mindíg egy kicsit meghalok. ----------------
Szerencsére ez csak egy régi talált szösszenet. Talán még versenk sem nevezehetõ, bár akkor segített. :)
:D
Álmos vagyok
A világ oly lassú és homályos most, Mintha már a könnyû álom mámora ringatna, Valóban, el-el révedõ tekintetem, Mintha árnyalakokat pillantana.
Vad táncot lejtenek vigasságukban, S tekintetükkel engem keresnek, Már érzem ott vagyok a markukban, Mikor mögöttem fehér fény lobban fel.
Az árny démonai visszahúzódván, Teret adnak a jóságos, fehér fénynek, Alakot ölt, s pillantásomat magán tudván, Felém fordul megmentõm.
Próbálok rájönni ki lehet az, De hosszú csuklya fedi az idegen arcát, Megszólítanám, s már nyitom is számat, Mikor visítva kettészakad a világ.
Megmentõm, s a démonok eltûntek mind, Helyettük a monitor tompa fénye bánt, Elaludtam, e sok lázas élmény mind, Álom volt csupán.
Hallgass. Hallgasd a csendet, mely átölel, Vigyáz rád, elrejt a zajos világ elõl. Kié a csend? A mámoros boldogságé? Vagy a harmóniáé, a természet nyugalmáé? Az enyém a csend és a tiéd is. Mindenkié, ki megpihenni vágyik.
Szabad vagyok, úgy érzem szárnyalok. Lovalló elmém elrepít, bár nem mozdulok, Kitárom képzeletem szárnyait, lebegek, Vad álmaim kavalkádján merengek, S kérdezek: merre menjek? Mely világot lássam elõbb?
Északon hó van. A fagy birodalmát szürke csúcsok szegik, Vihar tépte jég-sebek a lankák oldalán, Zúzmara és fehér páncél, élõn s holton egyaránt, Jégcsap hegyek tornyosulnak, Halott fenyõk oldalán.
Nyugat, a múlandóság hazája. Fekete árnyékok nyúlnak a vérvörös fény felé, A nap kihunyt, s az éj vackából leosont. Langyos szellõ vág, a menekülõ remény elé, Este még a sötétség is vért ont, S Holdnõvér kitárja karját, torz gyermekei felé.
Keleten gyúl a fény. Sárga színt ölt a világ, s boldog a természet, Új tavaszt hirdet a ragyogó napsugár, Új életet ad a földnek, Az öröm napjait hozza, a büszke fényár. Ide vágyom, naivan, vonz e tiszta táj.
De délen... Semmi. Körbenézek, s nincs semmi min megakadna szemem. Se egy kopár csúcs, egy kék vízû könnycsepp-tó, Barna pusztaság nyúlik elõttem, lelkem síksága. Repedezett, kiszáradt föld takarja a mélyben rejtezõt. A forrást, mely egyszer feltör a halott rónaságra.
gyulai dávid
Hehe :D Hát, nem tudom majd megkérdezem a tanárt vagy majd mondok egy Anonymus-t
Örülök hogy tetszik:) Olvasd fel nyugodtan ha gondolod
Mirk, az az Árnyak címû versed nagyon jó!!!! Nekem nagyon tetszik! Felolvashatom a szavalóversenyen? :) Sehol sem találtam értelmes verset eddig csak ezt :P
vers:)
Egy kavics vagy csupán a tóban, Csepp a tengerben a világ számára, De a végtelen, tiszta égbolt, Az el nem veszõ szeretet és békesség, Mely életet lehel holt, Kiszáradt szívem reszketése felé. Magad vagy az élet és annak, Minden csodája, mely elûzi A sötét magány árnyait, Az ékkõ, mely fényesen ragyog Csak nekem, Szerelmem.
ok :)
off: lehet hogy kevesen tudják, hogy csak késõbb láttam meg hogy ez már létezõ szó, de ezt alapvetõen én találtam ki =)
igen.. ilyenkor az ember egyedül tud lenni, este a rohanó élet leassul, ilyenkor jobban írhatnéka van az embernek ha megjön az ihlet vagy csak a kedve hozzá :)
:) Nagyon tetszik! Szeretem az ilyen bíztató verseket. Érdekes, hogy én is éjjel szoktam verseket írni...régebben. Éjjfél után. Lehet, hogy ilyenkor tudja összeszedni az ember a legjobban a gondolatait.
Ha nincs fogalmad arról, hogy létednek mi értelme, és ha egyszer arra ébredsz, rémálmodból felkelve, hogy a halál tart markában ismét, mert gondolata nem ereszt, arra gondolj: Hát nem igaz, az élet értelme nem ez!
Oly sok dolog vár a Földön, mely szempillantás alatt el fog múlni, s utána igazából mi marad? Így tán látod már azt hogy ennek semmi értelme nincs, felejts el minden rosszat, mert ez az élet drága kincs,
Melyet egyszer kaptunk meg, és amit ismételni nem lehet Ne hagyd felszínre törni eme rosszat ami eltemet! Csináld azt amit szeretsz és leld meg a jót mindenben, élj úgy, hogy amikor eljön majd az egyetlen
Pillanat, hol búcsúznod kell, számot vetni utoljára, ne lelj semmi dolgot, ami a te szívedet bántja Lehet hogy a halál nagy úr, de az Élet még nagyobb! Gyõzz le minden félelmet hát! Legyen mindig szép napod :)
Halkan szól a zene, Mikor megyek hazafele, Vagy este, mikor A hosszú könyv felett görnyedek.
A dallam körülöttem van, És igen, már bennem is, Hallom én mindig, Ha nem szól, akkor is.
Talán én kreálom a fejemben, Csakhogy más ne járjon az eszemben, De nem hiszem el igazán, Lehet, hogy az alattvaló én vagyok.
Hisz hangulatom tõle függ, A zene ritmusára mosolyodok el, Vagy leszek dühös, Bár ez nem is különös.
Sokszor vagyok szomorú, Vagy inkább ahhoz hasonló, igen, Az egykedvûség uralkodik, de nem gyötör, Ilyen vagyok rég óta, igen.
Unottan szemlélem a világot, Mely elhalad mellettem, Mintha le akarnám szedni a virágot, Mely már rég elvirágzott.
Valóban nem különös ez, tekintve a zenét melyet hallgatok, Hisz a dal, mi örök tûzként lobog a lelkemben, Szomorú akár egy véres emlék, mint a sír, Melyen a kõbe vésve, saját neved olvasod.
Csendes a hajnal, nem tûznek a nap sugarai, Ébredeznek már a mókusok, köröznek az erdõ madarai, De megremeg a föld, és az erdõben megáll az élet, Minden apró hang azt suttogja: félek!
Közelít egy sereg, émelyítõ robajjal, S azt kürtöli: menekülj, baj van! Emberek lóháton, kardok a kézben, Nemsokára minden úszni fog a vérben.
Megcsillan a napfény, az erdõ másik oldalán Közelít a másik sereg, lovaknak hátán, Kiáltva rontanak az ellenséges hadra, De amazok már felkészültek a harcra.
Kard csattan pajzson, És sisak az arcon, Ennyi szörnyûség láttán leeresztem fegyverem, Ez nem az én harcom.
Sokan látnak, és meg is szólítanak, Majd az ellenség felé lódítanak, Harcolj öreg, úgy mintha védenéd a váradat! De én csak nevetek mert tudom: Halálomon vagyok már,látom magam felett, Az árnyakat
upsz, a "tárgyfelvétel" szót elég egyszer elolvasni. :)
Mi etr-ünk, ki vagy a szerveren Szenteltessék meg a te rendszergazdád Jöjjön el a te kezdõlapod Legyen meg a te EHA kódod Miképp at államiaknak, úgy a költségtérítéseseknek is Mindennapi kurzusainkat add meg nekünk ma És bocsásd meg leterhelésünket, Miképpen mi is megbocsájtjuk összeomlásaidat És ne vígy minket a túlterhelt lapra De szabadíts meg a várakozástól Mert tied a nappali, az esti, a levelezõs, Mindörökké... sikeres kilépés!
(Barátnömmel irt közös versikénk, tágyfelvétel a tárgyfelvétel sûrûjében.. :))))
Ezt kb fel eve irtam.A tema magaert beszel.
Újjászületés:A természethez
Nem mint testböl a vér csorbul ki,nem úgy hegyböl víg pataknak habjai, Mely erötlenül a magasba kél, Szélét vágja csúfan a dér. Szélét vágja csúfan a dér.
Gondtalanság itt megpihen halkan,szépen,s az ember keze tüzként lészen Pusztít orvvul a végtelen felszínen, S vérét ontja a természet kertiben. Vérét ontja a természet kertiben.
Árva rétek,gyarló kezek, Mit elszenvedtenek mi általunk a felperzselt emberek,ó a szegények! Csillogásból vérré lettek, S míly sok holtat eltemetek... Míly sok holtat eltemettek...
Borzongató,embertelen isteni kép,mely talán szép, De gyomrában a halott nép nem rest ott feküdni, Nem bír már kitörni. Nem bír már kitörni.
Nyugvó földek,csont temetönek Kitünö vidékek,s ha víz belöl kilép Tán újjászület majdan a nép? Elhalt tövisek mindent beszönek, S csak a vihar áll tetönek. Csak a vihar áll tetönek.
Mind,mit emberek vártanak felöled,ó természet!Töled kértek új életet,s egyidöleg buzgón támadtak,végül belöled Mindenek feltámadtanak. Mindenek feltámadtanak.
Sokáig hittem: szépek a szõkék, Legszebbek a Föld egészén. Most már tudom, jól túljártak Egy bolond, beteg eszén:
Elismerem most is gyönyörségük, De rájöttem: nem földi lények, Puszta szépségnél több fenségük, Hisz õk angyali teremtmények.
Most is nagy fénnyel jelenik meg Elõttem egy angyal, s a felszökennõ Angyalpalástjának háta mögött ott Bújik meg egy szépséges szõke nõ.
2005 május
Csak, hogy éledjen a topic ... :)
Egyedül
Szakad az esõ, csillognak a tócsák S a kóbor kutya-hadak összefognak ellenem. A fények is, most szomorúak és ócskák, Ohh, Szerelem miért nem vagy ilyenker velem?
Lázas, ûzött vadak fûtik a hideg utcát, Olyanok mint én: hontalan és sebes lelkek. Szívem mélyén egy halk vágy suhan át: Ohh, Szerelem ilyenkor is hiába kérlellek.
Elkábítva az éj fájó levegõje által Egy halom fûben megbotlok esetlenül és bénán. Tudom, két szemed most sem láthat, De én csak téged óhajtlak halkan, némán...
" A 2005.02.24-tõl fogva elindítunk egy versenyt, melyre bárki nevezhet mindössze versbe kell foglalnia a ReTTeNeT-HuB dícshímnuszát azzal a kikötéssel, hogy magánhangzóból csak az "e" betû szerepelhet. A verseny 2005.03.12-ig tart a legjobbakat temészetesen megmutatjuk, és a gyõztes pedig egy hónapos VIP jogot kap, ami 0 megosztást vonz maga után. (de persze ettõl még rosszul nem viselkedhet ) Ha érdekel a dolog, akkor rímelgess és alkotásodat küld el nekünk emailben a címünkre: [email protected] Elõre is köszönjük !!! "
The sun is shining The sky is blue The dogs are fucking and I love you!
hát én még sohasem gondoltam arra, hogy versetírjak, és nem is szoktam sulin kívül versetolvasni, de az itt olvasható költemények elött le a kalappal! nagyon tetszenek! Csabinak dupla csillagos ötös!
Én azt fogom csinálni, ha egyszer ráveszem magam. De elöbb megpróbálok élni és utána írok verset, most nincs rend a fejemben és képtelen vagyok bármihez.
Alél a lélek és rest a test Semmi esélyed, hogy megszerezd Azt, amire úgy vágytál Egyre lassabban hatnak a vegyszerek Megint csak elölrõl kezdheted Pedig már a megváltástól is megváltál A szemmel verés már nem büntetés De jutalomnak még mindig túl kevés Az élet utáni halál ígérete Azt hiszed, hogy az Úr hangja szól Pedig igazából csak túl sokat iszol És visszabeszél a józanság kísértete Azért néha még felébred a gyanú: A dezodorod túl temetõszagú És a névtáblád leginkább egy sírfelirat Istent hívod, de õ nem figyel Nem mindig menny az, ha menni kell Csak egy csók és búcsúzóul még megsimogat Mert ez az alkoholon hizlalt alibi-élet Úgyis szétrohad egyszer Hiába ittál pertut a Sátánnal Nem tarthatod szemmel Hogy mit rendel....