Szerencsére én nagyon jó osztályba jártam. Igaz voltak általánosban is bunyók, amikben én is benne voltam, de valahogy soha nem lett belõle örök harag, sõt általában a haverjaimmal byunóztunk össze, ztán jót röhögtünk rajta :D
Egyszer engem is nagyon megvert valaki, azt se tudom ki volt, mert hátulról ütött le, aztán rugdosott jó fél percig. Nem lettek tõle pszichológiai bajaim. Persze az más eset volt, mert nem volt rendszeres, és fogalmam sincs ki tette, vagy miért, ráadásul csak másodikos voltam akkor, szóval már jó régen volt. Amúgy a gyerekek mindigis verekedtek, és verekedni is fognak. A képek alapján nem is tûnik olyan vészesnek, nem rúgják a fejét.
Várjál, múltkor nem tudtam hogy sírjak vagy nevessek. Két megállóval azelõtt, hogy leszállok (de addig is van 2 keresztezõdés), leghátul álltam a buszon, és mikor kinyílt az ajtó valami veszekedést hallottam kintrõl, aztán láttam hogy egy hapsi (szerintem nem több 35-nél) felszáll két kutyával. Jó ez már nem volt kóser, de aztán megcsapott a szaga, meg a kutyáké. Jó, látszott rajta hogy hajléktalan, vagy "közel áll" hozzá. Elõször elkezdett beszélni arról, hogy valamilyen "buli" után egész este kint kellett a hidegbe lenni, miközben (idézek) "azok a büdös cigányok meg bent voltak a melegbe". Hát jó, aztán lazából rágyújtott a buszon, a kutyák egyszer elrohantak, akkor ordibált velük, meg hasonlók... meg ugye ott beszél magába....
Ok: Reggel buszon megyek, szokásos. Egy nõ egy kisgyerekkel a kezében, beszélget egy másik nõvel, akinek a három gyereke ott ült mögötte. Elõször nyugodtan ültek hárman két széken, aztán a "legnagyobbik" (max. 4 éves) mivel volt egy kis hely a szék és az lépcsõ melletti üveg, meg korlát között, oda bemászott. Na szal elõl a két nõ, mögöttük két gyerek, mögöttük meg ott támaszkodik a harmadik gyerek. A középsõ két kisgyerek magas frekvenciájú hangok kíséretében lazán rugdosták egymást, a hátsó meg csak úgy ütögette õket... tudjátok, ez az átlag család, megszokott viselkedés... :@ Az anyja nem vette volna észre, hogy a fél busz õket nézi, hogy mekkora parasztok, hogy még õ se szólna rájuk. Aztán mikor leszálltam, láttam hogy a gyerek hátul az üveg mögül benyúlt az ajtóhoz, majdnem ott maradt a keze, aztán az anyjától kapott egy tockost, és megfejelte az üveget.
Valamelyik nap volt bennem egy olyan érzés hogy lerúgok 3 kisgyereket.... inkább nem részletezném, miért
tök mindegy. Kimondva úgysem feltûnõ
öö amugy hogy is kell leírni a hoescét? hohes-c. nem?
át kéne nevezni a topicot: "hogy írjuk le helyessen a piák nevét" :)
helyesbítés: Nem mindig van/lesz ez így :D
Liliomfa: valaki, aki több reklámot néz nálam ;-) amúgy nem nagyon érdekel a backardi, sem a martini, nem vagyok George Cloney... :-) Ja de... egyszer ittam kólával.. jaaa
Az bezzeg senkinek nem fájna, ha a narancslevet, nyajancsléj-nek írnám. Vagy hohescének. Látjátok, azt többet iszom, milyen példát mutatok?
Na szóval a pia csak másodlagos :-) Nem mindig volt ez így!! :D
Hamarosan eljön majd az az idõ, mikor a 100 méter mély tengerfenékrõl felhozott tengeri csillag alapos lemosása, és tisztítása után feltûnik egy halvány de azért még jól olvasható felirat: Made in China
Az emberi kapcsolatokat valóban nem lehet logikai, filozófiai úton kiépíteni olyan szinten ,hogy az meg is álljon. mert igaz így jobban belelácc a miértjébe, a struktúrájába. de más átlátni meg átélni. na elõ a royal vodkával , robbanj be egy szórakozó helyre, és tiéd a világ :)))
(húha na én is jó tanácsokat osztogatok :DD)
:-) Kisebbségi komplexus, egoizmus.. egy kutya. Hogy is fogalmazzak. Egyiknél mindenkinél különbnek érzed magad, de amikor látod, hogy ettõl a szomorúság megmarad, és csak távolabb kerülsz mindenkitõl, akkor megpróbálod a másik utat. Ha nem tudsz másoknál legkülönb lenni, akkor legyél az átlagosak között a legátlagosabb. Ugye valami megint nem stimmel? Megint elidegenülés. A chat és a fórumok és mindenféle filozófia, ideológia ismét az egomat táplálta. De amikor kiléptem az utcára, megint nem találtam a helyem. Hol vagyok? Nem itt kell lennem, hanem valahol máshol. Félelem, düh. Újra és újra a múlt emlékei, és a jövõ képzete. Mindig kell valami, hogy fenntartsa a "boldogságot" de amint megvan, már egybõl más kell. És még azt sem éltem át, ami meglett. Olyan tanításokat használtam föl az egom növelésére, amik békét hoznak, mert kimondják, hogy még véletlenül se bennük keresd az igazságot.. és egyáltalán ne is keresd. Nem maradt más belõlük, csak a logika, a vita.
"biztos vagyok benne ,hogy nem vagy egoista olyan szinten mint ahogy állítod. cask az ideál Én-képed az." -Ez biztos így van, mert mi más is lenne az egoizmus, mint maga az ideál Én-képünk?
szabolcs, én egy idõben hasonló cipõben jártam mint te. csak én épp ellenkezõleg. kisebbségi komplexusom volt. mindenkinél kisebb rendûnek éreztem magam és elékezdtem olvasni, olvasni, és olvasni, a chatan vívtam szó párbajokat. egyet veled is :)) és egyéb eszme cseréket. gyakran én is eldurvultam és úgy érezték lenézõ vagyok, holott csak olyan voltam mint egy macska. fél , mert érzi kisebb rendûségét egy nagyobb állattal szemben de mégis felvszi a legeslegijesztõbb pózát, mint ha õ lenne a vadász. persze igazi megvetés sosem volt bennem, mert belül tisztelem a hívõket akaratuk miatt. ahányszor leszedem szemfedõjüket õk annyiszor visszarakják makacsul. játékosságom miat azonban sajnos ittt a fórumon is sokan megsértõdtek. nem számít. szóval én is megteltem szomorúsággal és félelemmel , mert hiányzott vmi. mégpedig egy nagyobb társaság, emberek, szeretet. a chatan megtaláltam.
szabolcs: biztos vagyok benne ,hogy nem vagy egoista olyan szinten mint ahogy állítod. cask az ideál Én-képed az. harcolsz elenne de mégsem engeded el. ne feledd ,hogy csak angy vonalakban vagy génjeid rabja. tõrd át a láncokatt változz a belsõ hatások befolyása által pozitív irányba. én bízok benned :))
Egyetértek a topic lényegével. Kisebb koromban, sõt lelginkább nõvérem idejébe a játszótér hogy mondjam.. olyan állapotú volt, hogy az embernek nem kellett hányingert kapnia, az eltört sörösüvegeket és a kutyaszart kerülgetni, szép tiszta volt. Na most nem azért mondom a játszóteret, mer minden vágyam az lett volna hogy ott "játszak", de tesóm idejébe nyugodt szívvelleengedték a szülõk este 10-ig a gyerekeket a parkba/játszótérre. Most ez elképzelhetetlen. Ha az ember lakótelepre gondol, egybõl eszébe jutnak azok a (nem mondok zenei megkülönböztetést) ""nagymenõ"" srácok, akik rongálják és szétverik a parkokat, akik felgyújták a szemeteseket, és akik néha még az emberekbe is belekötnek ""békés"" sétájuk közben. Az még szörnyûbb, hogy néha a kisgyerekek példát vesznek róluk, és az az életkép lesz a szemük elõtt, hogy az élet abból áll, hogy szétverjük a környezetünk, és egy rakás sz*rba élünk. Legalább elkülönítenék az ilyen eseteket, akik miatt nemzedékrõl nemzedékra (hátha nem) fog szállni ez a tahóság. Még arról, hogy a gyerekek példát vesznek róluk: volt osztályársamék (kiemelt barmok) kifejezetten olyanok, hogy szeretik, ha kis 5-es gyerekek velük 'haverkodnak', és mint valami kiskirályok uralkodnak...ez nem állapot...
Haver te vagy bölcsész vagy, vagy pedig kamasz. Utóbbit kinövöd. Boldog Karácsonyt és világfájdalmat :D
Én rohadtul egoista vagyok, és szinte teljesen eltávolodtam mindenkitõl, mert annyira másnak éreztem magam. Elfogyott az empátiám, többé már nem volt szeretet, csak messzeség, és gyûlõ düh, szomorúság és félelem. Egyszerûen nem leltem örömömet új dolgokban, mindenrõl azt hittem, hogy ismerem, és tudtam, hogy mikor hogy cselekszenek az emberek. Olyan felületes lettem, amilyennek csak lehet lenni. Ahogy féltettem magam másoktól, nehogy sérüljön ez a felsõbbrendûségem, az teljesen elidegenítette minden valóságtól. Úgy éreztem, hogy másoktól vagyok különb, és különleges, és ez egy szép nagy falat emelt. Egyetlen véleményem volt 5 év alatt, ami nem igazán változott, mégpedig, hogy iszonyat egoista vagyok, és hogy minden rossznak az oka az egoizmus. Tudod, milyen félni a félelemtõl, vagy kételkedni a kételyben? Sokszor, ha tenni kellett volna valamit, inkább elaludtam, nem a végeredmény milyenségétõl féltem, hanem magától a megoldástól. Bele sem kezdtem. Ez ilyen tunya, léha kómás állapot, a tudatosság alja, amikor nem ott vagy, ahol épp vagy, hanem mindig vagy a múlt, vagy a jövõ jár a fejedben, vagy valami egészen más... Nincs kreativitás, nincs játékosság, vagy felszabadultság, öröm, szeretet, boldogság, csak a félelem, hogy lelepleznek, ezért nem itt kell lenned. Sikerült magam beletemetni a filozófiába, egy rakás könyvön és íráson rágtam át magam, és csak gondolkodtam, és gondolkodtam, mindent meg kellett értenem. A csúcs a keleti filozófiák voltak. Hogy minden egy, semmiben sem különbözök mástól, egyek vagyunk. Nagyon tetszett, hogy senkit nem káromol, semmit nem vet el, mondom ez kurvajó. Vitáztam éjjel-nappal, fõleg chaten, vagy írásban, arrogánsan, lenézõen és még idegenebb lett az egész. Közben nem vettem észre, hogy elkerülöm az egész lényegét. A boldogságot, és a harmóniát. Helyette az egom kapott táplálékot, egyre inkább azt gondoltam, hogy tudok valamit. Lassan rájöttem, miért mondják, hogy a buddhizmus nem hizlalda, hogy hiányzik belõlem minden szeretet, és részvét, empátia a másik iránt. Csak mérgezem magam. Aztán lassan rájöttem, hogy nem elég érteni valamit, érezni kell, és nem másoktól kell kitûnõbb lennem, mert mindenki kölönbözõ, és csodálatos. Úgy érzem, elég vágyam összegyült ahhoz, hogy változtassak a nézõpontomon, mert ez már tarthatatlan. Hiába ismertem eddig bármit, ha mindig boldogtalan voltam. Mit akartam még írni? Ja. Anyumnak vettem egy Osho könyvet mert sokan dícsérték, itthon jobban beleolvasva rájöttem, hogy nem értek egyet egy rakás dologgal a könyvben, ellentmondásoktól hemzseg, ráadásul elég tukmálós stílusa van, de elgondolkodtat., és vannak benne érdekes részek. A címe: EGO És fura, hogy 1 hét alatt, mialatt tettem is a szemléletváltás érdekében, én is hasonló dolgokra jöttem rá. Sokszor hallottam a kérdést: "Nem gondolkodsz túl sokat?" Most lassan kezdem "komolyan" venni, hadd jöjjek vissza a valóságba. :-))) Ez csak a felsõbbrendûségrõl, és az egoról jutott eszembe. Na megyek vissza karácsonyozni. Boldog karácsonyt mindenkinek :)
Igen, ez így van, de azért azt se felejtsük el, h a túléléshez szükséges ez a "felsõbbrendûségû" érzés... Akinek nincs, azt általában depresszióval kezelik valahol:))
Anyum azt mondja, hogy akkor lesz valaki egyenember, ha befesteti a haját, piercinget rakat, ha a külsõjével akar kitûnni. Igazából ezzel áll be a sorba. De ezzel szerintem nem a srác áll be a sorba, hanem aki elkezd általánosítani, és kitalálja azt, hogy igazából van olyan hogy egyenember, van sor.. ezzel az egója egybõl felsõbbrendûnek álltja be magát a többivel szemben.
Értitek mit írok? Ha valaki számára nem fontos a külsõ, akkor miért beszél folyton arról, hogy neki mennyire nem számít a külsõ. Olyan, mint amikor van egy fülbevalóm, és más sokkal nagyobb jelentõsséget tulajdonít neki, mint saját magam, ráadásul õ mondja, hogy így meg úgy nem számít a külsõ. :-)) érdekes téma.
Anyukám attól függetlenül, hogy egy kutursznob, és az egyik legnagyobb mûveltségû ember, akivel eddig találkoztam, soha nem tudtam neki elmagyarázni, mennyire önzõ a szeretete. (álszent) :-) De nagyon szeretem, és boldog karácsonyt mindenkinek!
húha :) ismerek egy jó idézetet: "mindegy, milyen sorból lógsz ki, mert nincs sor"
Amit most elmodnok az tutko nem igaz, de mivan ha mégis. Szóval Tomcat blogjában olvastam, hogy amikor felszentelték a Turul szobrot, és mikor a szenteltvíz hozzáért a szoborhoz, az esõ elállt, és nem esett tovább.
nemtom mi bajod van amig 1db csavarhuzoval piszkálja a jó oldalán :DDD énse tartomf eltétlen rosznak a jól irányzott pofont de ebben az esetben pont az a jobb ha leülsz vele szétszerelitek a konnektort és megmutatod neki mi hogy miért van mit szabad és mit nem :)
nem tartja ellenfélnek. csak a neveletlen suttyó a munkájában akadályozza, és mondjuk egy 20fõs osztályban 17tanulna, 3bunkóskodik, akkor a 3miatt ne haladjon a maradék 17? na ne...
Másrészt azt nagyon nem értem, hogy a tanárok egy része miért tartja a gyereket ellenségnek/ellenfélnek.
Nálunk is csak egy-két új tanárnak pofáznak vissza a bunkóbbak. Engem mindig nagyon idegesít, rosszabbul bírom, mint maga a tanár. Egy-két gyerekre ráférne, hogy megfegyelmezzék, ha már otthon nem sikerült. Másrészt azt nagyon nem értem, hogy a gyerekek egy része miért tartja a tanárt ellenségnek/ellenfélnek.
Én azt sem tartom rossznak, ha a tanár megpofozza a diákot. Egy nagy hátránya van: visszaélésekre adhat okot, a szadista testnevelõtanárok pl. agyonverhetik a gyereket :) Engem egyszer-kétszer pofoztak meg tanárok általános iskolában, és utólag úgy gondolom, hogy jogos volt, mert nem bírtam abbahagyni a dumálást. Miután tilos lett a pofozkodás, az volt a büntetés a pofázó kölköknek, hogy meg kellett tanulni pl. a Toldiból 5 oldalt stb. :) Persze ez csak általános iskolában. Azt viszont teljes baromságnak tartom, hogy nem lehet kiküldeni a gyereket az óráról. Lassan annyi kedvezményt kapnak a gyerekek az iskolában, hogy nem tud dolgozni a tanár.
"akinek már ütnie kell a gyerekét, annak nem tanácsolnám a ygerekvállalást alapból :)"
Ha a tanácsodat az emberek megfogadnák akkor pár generáció alatt teljesen kihalna az emberiség mert szinte senki se vállalna gyereket :)
Neked vmi extrém idealizált képed van a "jó" szülõrõl a világ nem így mûködik, mindenki eltervezi hogy hogyan fogja nevelni a gyerekét aztán menetközben rájön hogy mégsincs annyi ideje/energiája amennyi kéne, a szerencsén is sok múlik hogy ne keveredjen rossz társaságba stb A legtöbb szülõ pl csak akkor veszi észre hogy vmi baj van amikor az már megtörtént, a gyerek elkezdett cigizni, trükközött és összetörte magát biciklivel vagy lopott a boltban stb, szinte lehetetlen 18 éven keresztül mindig ott lenni és a legkissebb jelekbõl is olvasva megelõzni a bajt ehhez még hozzájön az is hogy minden egészséges gyerek próbálgatja a határait szal normális hogy idõnként hülyeséget csinál. Tudom most divat a liberalizmus de sztem ha évezredeken keresztül egy módszer jó volt ahhoz hogy a gyerekekbõl értékes felelõsségteljes felnõtteket neveljünk azon nem kell feltétlenül változtatni. Persze nem azt mondom hogy minden bizbaszért ütni kell a gyereket, az atyai frásznak pont az a lényege hogy nagyon ritkán (optimális esetben soha) használja a szülõ így súlya van, ha késõbb ér haza a megígértnél az bõven nem ok de ha pl meglátom hogy csavarhúzóval piszkálja a konnektort akkor repül a pofon mert pontosan azt akarom hogy megijedjen és féljen: "konnektor piszkálás=inkább nem csinálom mert nagyon szar lesz nekem", persze utána elmondom hogy miért kapta de nem fogom megkockáztatni hogy csak egy kultúrált elbeszélgetés önmagában esetleg ne legyen elég ahhoz hogy ne próbálkozzon újra...
"olvas szakkönyveket, hogy hogyan nevelje a gyereket, akkor nemigazán lesz olyan ilyen szituáció... "
Ezektõl a nevelési szakkönyvektõl, mindig elfog a nevetés :D
ehhez azért nem hiszem, h elég lenne nevelésrõl szóló könyveket olvasni, hanem a szülõnek magát is képeznie kell sokmindenben... tudom milyen nehéz nem megütni a kutyámat pl. néha, amikor lop, de egyszerû empátia az egész, úh. pl. ezt a képességet kell fejleszteni minden leendõ szülõnek:)
igen, pontosan így van. #113 -ból idéznék: "és az a legjobb ha a szülõnek sohasem kell megütnie a gyerekét de ha elõáll egy szerencsétlen helyzet akkor inkább egy pofon ami helyreteszi minthogy a srác rossz irányba fejlõdjön szvsz"
ha tényleg JÓ a szülõ, vagyis nem csak úgy csinál egy gyereket, hanem teljesen odafigyel rá, olvas szakkönyveket, hogy hogyan nevelje a gyereket, akkor nemigazán lesz olyan ilyen szituáció... (pl én esetem)
egy kis nosztalgiaparti itt is? hat bizony, mi votunk ott a legrosszabbak az osztalyban, aztan megis milyen kis angyalok igazabol es szepek, meg iylesmi:dðð
hát ha egyszer a tanár nem tud fegyelmet tartani.. sajnos a mai tanárok 99%a ilyen.. én olyan gimibe járok ahol még viszonylag sok régi tanár van, hát ott olyan fegyelmet tartanak a tanárok, még a legsuttyobb kis köcsög se mer órán megszólalni..
akkor is itt valami óriási gond van ha már csak erõszakkal lehet jó irányba terelni a gyerekeket. sõt, ha ma már egy tanár megpofoz egy diákot, a diák feljelenti, aztán meg megverik a tanárt -.- szánalom
hát ha odaáig eljut egy szülõ hogy csak veréssel tudja kivívni magának a tiszteletet (ami valójában félelem a gyerek részérõl), akkor ott valamit nagyon elrontott. ha egy szülõ jól neveli a gyerekét, odafigyel rá, és ami a legfontosabb , odafigyel a gyerek BARÁTI TÁRSASÁGÁRA, akkor az életben nem kell megütni a gyereket :\
Informatika és tudomány
es szepek, meg iylesmi:dðð
