A Struthiomimus a Jurassic Parkban felbukkanó Gallimimus rokona, annál azonban korábbi és nem ázsiai. A Struthiomimus volt az elsõ strucc-szerû dinoszaurusz, amit megtaláltak és ez azért bír nagy jelentõséggel, mert az a lelet segítette a felismerést, hogy a két lábon járó dinoszauruszok nem a régi póz szerint jártak (fegyenesedve, farok a földön), hanem a mai futómadarakéhoz hasonlóan. Miért hívjuk ezeket az állatokat strucc-szerû dinoszauruszoknak? Mert az õ nyakuk futás közben nem vízszintesen állt, mint ahogy a többi fajé, hanem függõlegesen. Viszonyleg feljett fejlett végtagjaik voltak amelyekkel a zsákmányt ragadhatták meg. Mert a Struthiomimus ragadozó volt, kisebb gyíkokat és más kisebb állatokat evett. Ezen kívül rovarokat kergethetett, mert találtak olyan csontvázat, ahol óriás szitakötõk maradványai voltak a gyomortájon. A Struthiomimus szájában nem ültek fogak. Csõre volt, ez tojásrablásra utaló jellem.
Jobb klikk -> kép megjelenítése és már látszik is :)
Csak úgy kíváncsiságból: játszottatok már a Zoo Tycoon: Dinosaur Digs-sel? Elég sok dino van benne és mindegyikrõl van leírás, meg ugye egy Jurassic Park szerû állatkertet jó dolog managelni :) A topic miatt újra kedvet kaptam hozzá!
Hopsz, mégsem, valósznûleg törölték a szerverrõl...
Upsz, ez tuti meg sem moccanna a gépemen :) Pedig érdekesnek tûnik, még annak ellenére is, hogy nem szeretem a 3D-s stratégiákat (a ZT2 sem tetszik emiatt) Meglesem xbox-on inkább aztán még az is lehet, hogy megveszem eredetiben, ha bejön :)
Jó, akkor most elmondom a konfigurációmat (bocs az offért): Celeron 700 MHz, 384 mega RAM, egy 64 megás KYRO II vidkártya (jó szar :D) Kétlem, hogy ezzel a géppel normálisan tudnék vele játszani. Tehát, megnézem xbox-on (leaglább azt is használom vmire) és ha tetszik, valószínûleg megveszem (xboxra) Mellesleg kár, hogy GC-ra nincs :(
Szerintem próbáld meg, an én gépem gyakorlatlag mindenben szarabb atiédnél, csak a Celeronom 2.8 Ghz, sztem azé próbáld meg, bár X-re valóban jobb lenne...:)
A compsognatus az egyik legismertebb dinoszaurusz, ám a laikusoknak általában paradoxont jelent kis mérete miatt a köztudatban megragadt óriások miatt. Mert a compsognatus nem volt nagyobb egy kisebb csirkénél. Apróbb állatokat, mint gyíkokat, rovarokat és esetleg emlõsöket. Akkoriban amikor a compsognatus élt Európa lagunás ligetes táj volt, és a compsognatus lábnyomait megõrzõ iszap sok helyen kövült meg. Minden bizonnyal a partokon üldözte a szitakötõket, a ligetekben pedig vadászott. Legfõbb riválisa egy közeli rokona az archaeopteryx, egy õsi madárforma volt. Erõs a gyanú, hogy a compsognatus a madarak ágának közvetlen gyökere. A két állat csontszerkezete (a mellsõ végtagokat leszámítva) szinte teljesen megegyezik:
Az Ankylosaurus volt az egyetlen olyan élõlény akitõl még a zsarnok (T.Rex) is félt. Mert az Ankylosaurust, mintha csak ellene teremtették volna. Vaskos zömök test, páncélozott külsõ, zúzófarok. Az Ankylosaurus korának tankja volt, a legnagyobb ankylosauria és a legutolsó. A tüskönc csoport legfõbb tulajdonsága, hogy erõsen páncélozott külsõvel rendelkeztek, tüskékkel az oldalukon és hátukon. Az koraibb formák még nem viselték a farok végi csontbuzogányt, ami igazán félelmetessé tette az Ankylosaurust, növényevõ mivolta ellenére. Az állatnak még a koponyája ispánzélozva volt, kevés az esély arra, hogy bármilyen állat is elejthette volna, leginkább a kimúlt példányok lehettek táplálékok a dögevõk számára, bár aligha tudta más felszakítani a páncélvértezetet a T.Rexen kívül. A koponya páncélozottságának azért volt egy hátulütõje. Az Ankylosaurusnak igen kicsi agya volt. Ez arra enged következtetni, hogy az állat igencsak egyszerûen reagált mindenféle dologra. Minden bizonnyal rögtön használni kezdte a buzogányát ha egy T. Rex a környékére került. Egy jól irányzott csapással csontokat törhetett, belsõ szerveket zúzhatott össze, egyszólván pillanatok leforgása alatt bármilyen állatot megölhetett. Efolytán és, hogy páncélzata rengeteg súlyt jelenthetett nagyon lassú állat volt. Az is szinte biztos, hogy sebezhetetlensége és tekintélye miatt egy sereg kisebb állat kísérte folyamatosan, akárcsak a mai cápákat.
Az Archaeopteryx volt a valaha is legnagyobb szezációt keltett lelet a dinoszauruszok történetében. A híres Solnhofen bányában talált volt az elsõ és ha a mészkõ nem õrzi meg a toll-lenyomatokat, lehet, hogy arrébdobják, hogy: már megint egy Compsognatus lelet! Az Archaeopteryxet gyakran hívják õsszárnynak. Azt hiszem nem kell ecsetelni, hogy miért. Õ a hiányzó láncszem a madarak és a hüllõk között és ez a lelet bizonyította be végérvényesen amit a tudósok már régóta sejtettek, hogy a madarak valamely apró termetû ragadozó-dinoszaurusz családból fejlõdtek ki. Nem mellesleg ezután ébredtek rá, hogy nem kizárt, hogy a toll nem a madarak "találmánya" hanem a dinoszauruszoké! De kövessük csak az Archaeopteryx fejlõdését. Elsõ lépésként ugye a mellsõ végtagokon fejlõdhettek a pikkelyek valamiféle hosszabb nyúlványokká, amelyek lehetõvé tették, hogy a gyík magasabbra ugorjon mondjuk egy repülõ rovar üldözésekor. Ez a képzõdmény alakult aztán szép lassan tollá. A testet is kezdte elborítani aminek legfõbb célja, hogy redkívül jól hõszigetelt és ami alátámsztja, hogy a dinoszauruszok ezen csoportja igenis melegvérû volt már. Ezzel párhuzamosan elkezdett erõsödni a mellizomzat, valamint a mellsõ végtagok spelializálódása. Itt értünk el az Archaeopteryxhez. A teljes madárrá válás még messze van, de már egy igencsak különleges hüllõrõl beszélhetünk, ha egyántalán még hüllõnek tekintjük. A fej tökéletesen hüllõszerû. A hosszú farok sem vall madárra, hanem szintén hüllõre. Ellenben a tollak és a mellsõ végtagok totálisan madárszerûek. A mellizom még nem olyan erõs mint a mai madaraknál, de fejletteb mint egy átlagos Compsognatus-formánál. Valószínû tehát, hogy az Archaeopteryx rossz repülõ volt, órákat nem tudott a levegõben tölteni, maximum perceket. Ezzel viszont méltó vadásza lett a repülõ rovaroknak. Az alacsonyabb területeken és vízpartokon nem volt versenytársa. Magasabban ekkor még a pteroszauruszok uralták a levegõt. Elkezdõdött tehát egy új állatcsoport kialakulása. Ennek ellenére valószínû, hogy az Archaeopteryx egy zsákutca az evolúcióban, mert az elsõ valódi madarak merõben más formákat mutattak. Ezt támasztja alá a csõr hiánya, ami sok dinoszaurusznál már korábban kialakult és az elsõ madaraknál is jelent van, fogakkal ugyan. Az Archaeopteryx így is egy összekötõ kapocs. Az elõtte lévõ "lépcsõt" még nem találták meg, de ennek ellenére nevet már adtak neki: proavis. Õ lenne az Archaeopteryx elõtti forma ám lelet még nem áll rendelkezésre, kizárólag az evolúciós tudomány gondolataiban él. Aki kíváncsi rá, keressen rá a Google képek alatt, jó pár elmélet került rajasztalra!
A világhírû solnhofeni elsõ lelet a toll-lenyomatokkal:
köszi a mai adagot is, szupi:)
.....
Holnap jön a gyerekek kedvence:
Szóval: A Triceratops a tülkös dinoszauruszok legutolsó és legnagyobb képviselõje. Nevének jelentése: háromszarvú arc. Hatalmas szarvaiból tényleg három meredt elõre. Ezek minden bizonnyal hasznosak voltak a rivális hímekkel vívott párzási harcokban és a ragadozók elleni védekezésben is. Mindezt alátámasztja jópár "hiányos" lelet is, ahol a szarv törött, nem ritkán tõbõl. Egy ilyen eset az állat halálához is vezethetett, hiszen komoly vérveszteséggel járt. A Triceratops nem vol gyors állat, inkább méretében és csapatosságában bízott baj esetén. Egy könnyen elképzelhetõ elmélet szerint, ha ragadozó fenyegette a csapatot, a felnõttek körbevették a kicsiket fejjel (és szarvval) kifele állva. A Triceratopsot ugyanis szinte lehetetlen volt megsebezni elölrõl. Szemeit és arcát tülkei, nyakát csontgallérja védte, úgyhogy minden bizonnyal csak a raptorok egyes fajai tudtak elbánni vele, bár egy Triceratops méretû állatokból álló csorda közelébe nem nagyon merészkedett raptor. Az állat természetesen jámbor növényevõ volt és gondos szülõ, az mai populációban egyértelmû, hogy az orrszarvúak töltik be helyüket...
Az az ötletem támadt, hogy szép lassan, napról-napra elkezdeném kifejteni a kipusztulás hosszú történetét és minden nap lehetne felvetni kérdéseket vele kapcsolatban! Jól hangzik??
Amikor 230 millió évvel ezelõtt a dinoszauruszok "hatalomra kerültek", még csak egyetlen nagy kontinens, a Pangea létezett. 100 millió évvel ezelõtt a Pangea elkezdett feldarabolódni a tektonikus erõk hatására. A kontinens egyes vidékei a föld merõben más részére kerültek ami rengeteg változást idézett el mind az éghajlatban, a faunában és a növényzetben. A dinoszauruszok alkalmazkodóképessége igénybe lett véve elég erõsen. A komoly változások a dinoszaurusz-fauna specifikálódását vonták magukkal. A legjobb példa a Góbi sivatag, ahol teljesen külön populáció alakult ki a krétára. [Folyt. köv.]
A PANGEA õskontinens
A dinoszauruszok szolgálnak jópár konkrét példával alkalmazkodóképességük rugalmasságára. A Leaellynasaurák például a hûvös sarki erdõkben is képesek voltak megélni, nem tehttek más, a talpuk alatt a mostani ausztrália és antarktisz igen hamar elszakadt a fõkontinenstõl és egyre csak dél felé sodródott. Õ késõbbi történeteik folytatódnak a következõ fejezetben. A kontinensvándorlás tehát sok sok változást vont magával. Lássuk mi is történt!
2. Éghajlatváltozások
A kontinensvándorlások elsõ és legmélyrehatóbb következménye az éghajlati viszonyok gyökeres megváltozása. A kontinensek folyamatos mozgolódása némely területen az addig majdnemhogy ismeretlen évszakokat idézte elõ, máshol pont fordítva történt. Eltûntek az évszakok. Ekkortájt alakultak ki a vándorló életmódot folytató dinoszauruszok. Ám ez nem minden esetben volt megoldás a problémára. Köztudott például, hogy az Ausztráliai és Antarktiszi Muttaburrasaurus (Iguanodon-féle növényevõ) elvándorolt a téli hónapokban a délebbi vidékekrõl, ám kihalásukat biztosan az okozta, hogy az egyre délebbre sodródó kontinensek északi vidékei nyáron is egyre hidegebbek lettek. A leaellynasaurák nem vándoroltak. Õk az erdõ mélyén vészelték át valahogy a telet, de egy idõ után az antarktisz déli féltekére való "beállása" után ez lehetetlen vált. [Foly. köv.]
eddig nagyon érdekes! :) várjuk öö várom a folytatást :)
Az éghajlatváltozások a földteke közepén fekvõ vidékein is gyökeres változásokat vont magával. Amellet, hogy a vulkáni tevékenységek sokkalta intenzívebbek voltak, mint ma, a növényfauna, az egyik legnagyobb "reformon" esett át. Megjelentek a zárvatermõk. Addig a harasztok és a nyitvatermõk voltak a legfejlettebb és legelterjedtebb növények, következésképp a növényevõ dinoszauruszok legfõbb tápláléka. A krétában ezek szépen lassan el kezdtek tûnni a meleg éghajlatú vidékekrõl és ennek következményeként teljesen eltûntek a nagyméretû sauropodák. A növényevõk új serege merõben más volt, mint a régi, így a rájuk vadászó ragadozók is átalakultak, bár nem annyira mint prédáik. Ezek az összetett klímaváltozások rendkívüli rugalmasságot kívántak az állatoktól és ebben a versenyben mindinkább kitûnt az - ugyan akkor még jelentéktelen méretû és számú - emlõsök elõnye. Ugyan a dinoszauruszok fajgazdagsága sosem látott fokon virágzott ekkor, de hüllõ mivoltukból eredt, hogy az alkalmazkodást nagyfokú specifikálódással tudták ellensúlyozni. Ebbe az evolúciós csapdába esett például napjainkban a gepárd. Az emlõsök emellett kis fajszámuk és melegvérûségük miatt nem szenvedtek ilyen hátrányokat.
3. Specifikálódás
Tehát a dinoszauruszok legtöbb faja igen ingatag egyensúlyban élt környezetével. És ami méginkább hátrányt jelentett az emlõsökkel szemben, a szaporodásuk. Megjelentek a tojástolvajlásra szakosodott madarak és emlõsök amelyek komoly ritkítást végeztek a dinoszauruszok fészkeiben. A madárfészkek általában a magasban voltak, így viszonylagos védettséget élveztek. A specifikálódás egyik legdrasztikusabb példája a T. Rex apró "kezei". Az állat teljesen alkalmatlanná vált kisebb (2-4 méteres) állatok elejtésére, hiszen állkapcsai is oly hatalmasak voltak, hogy üldözés közben szinte lehetetlen volt vele ilyen kis testet megragadni. A T.Rex (ha tette) kizárólag vele nagyjából azonos méretû állatra vadászott. Tõlük függöt az õ élete is. Késõbb kiderül, hogy a növényevõk lesznek kulcs a megoldáshoz. [Folyt. köv.]
Jé, egy dinoszaurusz topik... hogy ezt miért csak most vettem észre? :)
Nemrég találtam két érdekes cikket:
Találtak egy szép állapotban lévõ Spinosaurus koponyát, ami alapján most már tényleg a Spinosaurus a valaha élt legnagyobb szárazföldi ragadozó (ez eddig is sejthetõ volt, de az egyetlen használható csontváz elpusztult a 2. világháborúban és így nem volt hivatalos bizonyíték) http://www.livescience.com/animalworld/060301_big_carnivores.html
Köszi! Örülök, hogy akadnak még itt dinoszauruszrajongók :D
Asszem én is elkezdek napi információadagokat bedobni, hátha kisül belõle valami jó =)
Pár napja (vagy lehet hogy hete, nem tudom pontosan) találtak Németországban egy Juravenator starki nevû pici ragadozót, ami a Compsognathussal áll közeli rokonságban. A leleten a csontokon kívül bõrlenyomatok is fennmaradtak, ami így önmagában még nem lenne különleges, viszont a lenyomatokon nyoma sincs tollaknak... Még a '90-es évek közepén találták meg Kínában a Compsognathus másik közeli rokonát, a Sinosauropteryxet, amit viszont piheszerû tollak borítottak. Szóval a tudósok most ráncolják a homlokukat, hogy a tollak végül is mikor fejlõdhettek ki a kis ragadozó dinoszauruszoknál...
Õ a Juravenator:
Õ pedig a Sinosauropteryx:
Ja, és a topik tényleg jobb helyen lenne a tudományosban...
Mikori is ez a Juravenator? Mert ha régebbi, mint a Compso, akkor nincs gubanc. Ha nem akkor sincs baj, hisz a tollak hiánya nem jelenti azt feltétlenül, hogy nem volt neki...
A Juravenator 150 millió éves, 2 millió évvel régebbi, mint a Compsognathus. A Sinosauropteryxen egyelõre még vitatkoznak, de vagy 135, vagy 120 millió évesek a rétegek ahonnan elõásták. Szóval mindenképpen fiatalabb, mint a Juravenator.
A gubanc ott van, hogy ezek szerint a compsognathidáknál jóval késõbb fejlõdtek ki a tollak, mint pl az Archaeopteryxnél. Ez arra utal, hogy a tollak egymástól függetlenül több dinoszauruszcsaládnál is kialakultak. Vagy a Juravenator egyszerûen egy tollatlan faj volt :P
" A közelmúltban volt látható a "Séta a dinoszauruszokkal" (Walking With Dinosaurs) címû rendhagyó ismeretterjesztõ film a TV2 csatornán. Az alkotás természetfilmnek is tekinthetõ, csak a szereplõi 65 millió évvel ezelõtt kihaltak. A film készítõi nagy kihívás elé néztek. A gyönyörû helyszíneken leforgatott háttereket a számítógép által gondos munkával létrehozott modellekkel kellett kombinálni." Hogyan készült Volt egy sorozat TVben, ahol õsembernek maszkírozott színészek szerepeltek CG dínókkal...látta valaki? Mi a címe?
Helyesbítek: CG mammutokkal, kardfogú tigrisekkel... Kicsit másik kor...
Azt eddig is tudtuk, hogy több dinócsoportnál külön-külön alakultak ki tollak. Ott van pl. a Troodon, aki a raptorok rendjébe tartozik, vagy a Avimimus, akinek karjai kicsik voltak, mégis tollak nõttek rajta.
És ha két lelet között 2 millió év eltérés van, az az evolúcióban majdnemhogy nulla. Mindenesetre érdekes
A dinoszauruszok tehát specifikálódtak. A pillanatnyi evolúciós környezetben jól megvoltak, ám a nagyobb változások egyre nehezebbé tették számukra az alkalmazkodást. De nem ez lett a vesztük, hiszen ezt 150 millió éven keresztül mindig megoldották. Egy másik állatcsoport egyre nagyobb veszélyt jelentett uralmukra: õk voltak az õsi emlõsök, minden mai emlõsök õse, többek között az embereké is.
4. Visszaelõzés
A Föld története során nem egyedül a 65 millió évvel ezelõtti volt az egyetlen "nagy pusztulás". Kb. 220 millió évvel ezelõtt is volt , és azelõtt is és azelõtt is. Nincs tehát kizárva egy következõ sem. De térjünk vissza a 220 millió évvel ezelõttire! Akkoriban a hüllõk egy korábbi csoportja uralta a földet. Közöttük voltak olyanok amelyek merõben más irányba kezdtek változni, mint azok akikbõl a mai hüllõcsoportok származtathatók. Õk voltak az emlõsök és a dinoszauruszok (így a madarak) õsei is. Thecodoniták a nevük és õk is több irányra oszthatók fel fejlõdési szempontból, ezekbõl csak kettõ maradt fenn, az egyikbõl fejlõdtek ki a dinoszauruszok, a másikból emlõsszerû hüllõk, akik még nem voltak emlõsök, de már hüllõk sem. A két csoport közt álltak, valószínüleg szõrük is volt már és testtartásuk hasonlított a mai szalamandráékhoz. És hogy miért fontos ez a dinoszauruszok kihalása szempontjából? Ez a két csoport már létezett (kis hányadban ugyan) a 220 millió évvel ezelõtti nagy kipusztuláskor és ugye túlélték. A megüresedett élettér birtoklásáért eme két csoport kezdett versengeni. Mivel a dinoszauruszok akkor sokkal fejlettebbek voltak testfelépítésük és adottságaik miatt õk lettek a gyõztesek. Példa nélküli azonban, hogy a vesztes csoport nem halt ki!!! A vereség ellenére az emlõsszerû hüllõkbõl emlõsök fejlõdtek és "várták az alkalmas pillanatot". 150 millió évvel késõbb az elõzõ fejezetekben tárgyalt okok miatt a dinoszauruszok fejlõdése lelassult. És ekkor történt meg az elõzés. Az emlõsök visszaelõztek a "fejlettségi listán" alkalmazkodó képességük, idõközben kifinomult szaporodásuk, totális melegvérûségük és szívósságuk végett. Azt a csatát, amit korábban elvesztettek, most megnyerték, ám ez nem volt elegendõ a "hatalomátvételre". [Folyt. köv.]
A BBC-nek volt még pár ilyen "Walking With..." sorozata. Volt egy a tengeri hüllõkrõl, az emlõsökrõl, a dinoszauruszok elõtti hüllõkrõl... Ezeket látta valaki?
Bocs, hogy belekötök, de a thecodontiáknak közük nem volt az emlõsszerû hüllõkhöz. Ebbe a csoportba régebben primitív archosauriákat soroltak, amikbõl többek között a krokodilok, a dinoszauruszok és a pterosauriák fejlõdtek ki. Ha jól tudom, ma már a csoportot így, hogy Thecodontia nem is használják.
A kihaláselméletek folytatását várom. Kötekedni akarok. ;)
háhh, dinoszauruszukról topik!...érdekelnek õk, szal sasolok majd ide is...mellesleg láttam egy hsz-t amibe az illetõ a Jurassic Park: Operation Genesis-t ajánlotta, mint géjm..lelehet kapni még valahonnan?
Az evolúció tehát paradoxont szült. Egy fejlettebb állatcsoport nem tudott kibontakozni majd 50 millió éven át kellett egy apró segítség, aminek tömege nem is volt annyira kicsi.
A METEOR
Már a múlt század elején is voltak találgatások arra, hogy lehetséges egy meteor becsapódása az ok. Akkoriban bizonyítékok híjján "csak" egy elmélet maradt egészen a 60-as 70-es évekig. A modern ûrkutatást kellett segítségül hívni. Akkor tûnt fel a paleontológusoknak egy különös réteg a kréta legfelsõ rétegei felett közvetlenül. A réteget színe miatt feket rétegként emlegették sokáig és lassan kiderült az összetétele is, amint geológusokat is bevontak a nyomozásba. Kiderült, hogy szokatlanul magas arányban tartalmaz olyan anyagokat, amelyek a meteorok alkotóelemei. Összehangolt vizsgálatok alapján kiderült, hogy a föld szinte összes pontján fellelhetõ ez a bizonyos fekete réteg különbözõ vastagságban. Az már elsõre feltûnt, hogy Amerikában a legvastagabb. Lassan a kutatók egyre közelebb jutottak egy feltételezett kráterhez, amely végsõ bizonyítékként lebegett a szemük elõt a kételkedõk ellen.
1. Katasztrófára utaló jelek
A becsapódás elõtti hónapokban már történtek apróbb történések, amelyekre csak az utóbbi években derült fényt. Az egyik egy Európai "kráter" felismerése. Azért írtam idézõjelbe, mert a kráter mamár nem kráter. Az erózió és az idõ annyira elkoptatta, hogy felismerhetetlenné vált. Hihetetlen, hogy a dinoszauruszok kutatása kapcsán milyen tudományokat kell segítségül hívni. Ezen kráter mivoltára is az épitészet segített rájönni. A "kráter" a mai Németország területén fekszik ahol már régen is korszerû építkezések zajlottak, amikor a terméskõ volt az legjobb építõanyag. A régi templomok és katedrálisok köveiben meteordarabokat véltek felfedezni. Mivel a kövek mindenesetbena környékrõl származtak ezért a geológusok is munkába lendültek. A végeredmény egy nagyjából Budapest méretû kráter felfedezése. Ez a meteordarab minden bizonnyal annak a rajnak a tagja volt, amibe a fõszereplõ is beletartozott és mivel gyökeresen máshol található mint "nagyatestvére" ezért azt is felfedte, hogy a raj hatalmas lehetett. Tehát már hónapokkal a nagy bumm elõtt minden bizonnyal soha nem látott hullócsillag invázió söpörhetett végig a bolygón. Ha a dinoszauruszok tudták volna, hogy ez minek a jele akkor nem érte volna õket váratlanul a következõ felvonás [Folyt. köv.]
"Egy fejlettebb állatcsoport nem tudott kibontakozni majd 50 millió éven át"
Brrr... az ilyenektõl tud kirázni a hideg. Emlõspropaganda... :)
Ha az emlõsök ott és akkor fejlettebbek lettek volna a dinoszauruszoknál, akkor igenis kibontakoztak volna, meteorit nélkül is. A szaporodásukon kívül hirtelen nem jut eszembe semmi, ami "fejlettebbé" tette volna õket. Melegvérûség a dinoszauruszoknál is megvolt, fejlett keringés, hatékony légzés, egyenes testtartás, egyeseknél tollak, stb stb stb. Akkoriban õk voltak az evolúció csúcsa. Az emlõsöknek esélyük sem lett volna, ha nem jön az az átkozott aszteroida.
Ja, és van egy friss felfedezés is. Egy Erketu ellisoni nevû sauropoda. Úgy néz ki, a testhosszához viszonyítva neki volt a leghosszabb nyaka (a nyak 8 m hosszú)
uh az a második kép..miaz a szerzet?:) nagyon félelmetes feje van
Fejlettebbek voltak, maradjunk annyiban! A szaporodásukon kívül az alkalmazkodóképességük és a táplálkozásuk is fejlettebb volt már akkor. Tudhatnád, hogy az emlõsöknek a legfejlettebb a fogazatrendszere. Azonkívül már a meteorbecsapódás elõtt is nõtt az emlõsök száma amellett, hogy a dinóké csökkent, bár a változás enyhébb mértékû volt...
Az alkalmazkodóképességük fejlettebb volt? 150 millió évük volt, hogy ezt bebizonyítsák, és nem tették. 150 millió évig ugyanabba az ökológiai fülkébe voltak szorítva. Pici rovarevõk voltak, a legnagyobb is legfeljebb akkora, mint egy kisebb kutya. A számuk nõtt, igaz, de nem drasztikus mértékben (a számokról egyébként csak annyit, hogy ma kb kétszer annyi madárfaj él, mint emlõs...) Aztán jött a fajpusztulás és kaptak egy esélyt, amit ki is használtak. Nincs ezzel semmi baj, csak szerintem elég merész dolog azt állítani, hogy azért tartanak ma ott, ahol, mert kezdettõl fogva rátermettebbek voltak.
Összeveszésrõl szó sincs. El sem hiszem, hogy végre nem csak ketten vagyunk Frezerrel, annyira örülök. És ha megnézed a #283-at akkor látod, hogy pont amiatt indítottam el a kihaláselmélet elmesélését, hogy valaki hozzászóljon. Na de jöjjék a folytatás: