Szokatlanul sok mutató névmás van. Az általam ismert nyelvekben kettõ, legfeljebb három van: ez, az amaz (néha megkülönböztetik a "te" és az "õ" irányát is az "én", a beszélõ személy irányától vagy környezetétõl.)
Ezzel szemben több szibériai eszkimó nyelv is számos mutató névmást sorkoztat fel, például:
tana: ez itt, kéznél igna: az ott, valamivel messzebb, a beszélõvel szemben syamna: az ott, a tengerhez közel, a déli oldalon amna: az ott, a látóhatáron túl agna: az, ami éppen elhalad itt melletünk pikna: az ott a beszélõ fölött, emelkedõben ukna: az a közeledõ dolog kagna: az ott kinn
Lexikai eszközök
Nemcsak nyelvtani eszközökkel lehet gyorsan valaminek az irányát kfejezni, hanem a szókészlet, az egyes szavak is elõsegítik ezt. Nézzük csak, milyen szavak vannak a "rozmár" kifejezéséere a Szibériában élõ csaplini eszkimók nyelvében:
ajvük: rozmár putukak (,,hurkolt''): lehajtott fejével a vízben lebegõ rozmár ilgahtuk: vízben alvo rozmár, csak az orra látszik akülugrak (,,csendes vendég''): céltalanul úszkáló rozmár argugak (,,áramlat ellen úszó''): nyugat felé úszó rozmár kavrük: észak fel úszó rozmár manilguk (,,közeledõ''): a part felé úszó rozmárcsapat uhszilgak: rozmárvacok nunavak: jégtáblán lévõ rozmár (vagy más vad) unkuvak: egyéves rozmár unkuvagahpak: kis agyarú fiatal rozmár mikszagak: fiatal rozmár angüjügak (,,nagy''): falánk, felnõtt, egyedül élõ rozmár
Menovscsikov nyelvész véleménye szerint
Az eszkimók gyakorlati tudása különleges szókészletet is magába foglalt a vadászatra és más termelõ munkákra vonatkozóan. A tengeri nagyvadakra történõ vadászat során szükség van olyan jelzésekre, amelyek pontosak minden szempontból és észszerûen használhatóak gyors tájékozódásra és a lándzsával/szigonnyal való célzásra. Az eszkimók több mint tizenöt különbözõ kefejezést használtak a romzmárra, az állat vízben való elhelyezkedésétõl. korától és úszási irányától függõen. Ezek a kifejezések nemcsak megnevezték az állatot, hanem a megfelelõ irányba is fordították a vadász figyelmét.
Köszönöm a választ. Az Általad javasolt elvet a reformáció bibliai hermeneutikusai is javasolták a Bilia homályos vagy kétértelmû helyei jelentésének tisztázására (a párhuzamos változatok összevetése mellett): a korabeli nyelv pontos ismerete. Nekem is meg kellene szereznem az eredeti (feltehetõleg eszkimó nyelvû) szöveget. Addig is, leírom azt a német nyelvû szövegrészt, ami megvan nekem:
,,Als die Erde fruchtbar und lebendig geworden war, schuf der Rabe die Menschen. Manche erzählen, daß er sie aus Lehm formte, genauso, wie er oben im Himmel eine Gestalt nach seinem Ebenbild schuf. Aber andere behaupten, daß die Menchen ihre Entstehung einem Zufallverdanken, der noch wunderbarer ist, als wenn sie wirklich mit Absicht und Vorsatz geschaffen worden wären.
Vater Rabe wanderte umher und pflanzte Kräuter und Blumen. Da entdeckte er plötzlich eine paaar Schotengewächse, die er noch nie gesehen hatte. Er tritt näher an sie heran, um sie ordentlich anzugucken, Und da springt mit einem Male eine Schote auf, und eraus springt ein Mensch, wohlgeformt ung ganz erwachsen.
...
Da lachte Vater Rabe herzlich und sagte: »Ai, ai, ai! Du bist ein lustiges Geschöpf. Deinesgleichen habe ich nie gesehen!« Und der Rabe lachte und sagte weiter: »Ich habe ja selbst diese Erbsengewächse gepflanzt, ahnte aber nie, daß so etwas herauskommen würde!...«''
A forrásmegjelölés szerint a mesét Knud Rasmussen jegyezte le ez 5. Thule-expedíció során, 1921-1924 között a Noatak-folyónál. Az adatközlõ egy ,,Apákak'' nevû eszkimó volt. (Knud Rasmussen: Festens Gave. Eskimoiske Laskaaventyr. Andet oplag. Københaven 1929.) Newm tudom, hogy az erdeti eszkimó szöveg elérhetõ-e, vagy hogy egyáltalán valamelyik eszkimó nyelven lett-e lejegyezve erdetileg is. A Noatak-folyó miatt valószínû, hogy valmelyik Inupiaq dialektusról van szó. (Ebbõl szinte semmit sem értenék, mert én két egészen más eszkimó nyelvvel foglalkoztam.)
Azt nem tudom, hogy mennyire csavartak a szövegen a fordítók. Maga Knud Rasmussen nagyon jól tudott valamelyik eszkimó nyelven, eszkimó gyerekekkel együtt nõtt fel, és maga is részben eszkimó származású volt. Ugyanakkor Jean Gabus pozitv érzelmi elfogultsággal ,,vádolja'' Rasmussent, amit szerinte néha figyelembe kell venni.
A szövegösszefüggés szerint itt arról van szó, hogy a teremtõ nem ismer rá saját teremtése következményeire. Ez a motívum más mitológiában is elõfordul (Gluszkabi-mítosz). Nekem errõl az az analógia jut eszembe, hogy maguk a tudósok is járnak így: felfedeznek valamit, és aztán az, ami az elmélet mélyén kibontakozik belõle, már õket magkat is meglepi, noha az alapszabélyokat õk maguk írták fel.
Ugyan a reggeli kávé elõtt vagyok még, de nem tudom megállni, hogy el ne filozofálgassak még ezen a marxizmuson. Persze megint csak mogyoróhéjban. Nem dõreség ezzel foglalkozni, ugyanis bármiféle tudományos fejlõdés társadalmi környezetben valósul meg, tehát sokat számít az ideológia.
A marxizmus azt vallotta, hogy az õsközösség felbomlásával megjelentek a társadalmi osztályok, és ezzel együtt a kizsákmányolás (a termelõeszközök egy maroknyi uralkodó csoport kezébe kerültek), amely kiváltotta az osztályharcot. A termelõeszközök fejlõdtek, a társadalmi rendszer változott a rabszolgatartó társadalomtól a feudalizmuson át a kapitalizmusig, de a kizsákmányolás, és ezzel együtt az osztályharc maradt. Marxék szerint - lényegében a nagy francia forradalom tanulságait levonva - a kizsákmányoltak társadalmi öntudatának fejlõdésével az osztályharc minõségileg új szakaszba kerül, és eljön a forradalom, amely felforgatja a társadalmi rendszert és újra elosztja a termelõeszközöket, ezáltal megszünteti a kizsákmányolást. A marxi ideológia alapján álló kommunista mozgalom a francia forradalmárokat másolta abban is, hogy a jakobinus szervezkedés mintájára létrehozta az élcsapat szereppel bíró pártot (arra hivatkozva, hogy a többség öntudata még nem elég fejlett), és átvette a jakobinusoktól a terror módszereit is, épp csak proletárdiktatúra névvel illette. Ezzel aztán meg is ásta saját sírját, pont úgy, mint a jakobinusok. A történet a kommunizmus esetében megismétlõdött, bár nem pár év alatt jött el az igazság pillanata, hanem 80-40 év alatt. A komcsik bukásával, amely persze nem járt az álkomcsik és fiaik, leányaik privilégiumainak elvesztésével, a fonalat a kapitalizmustól kellett felvenni, és tovább gombolyítani, és az idõközben továbbra is eldöcögõ nyugati kapitalizmus, és az általa megvalósított magasabb életszínvonal azt a téves benyomást alakította ki, hogy a kapitalizmussal nincs semmi baj, pedig rengeteg baj van vele. A kapitalizmus ugyanis rendelkezik mindazzal a rákfenével, amelyet Marxék diagnosztizáltak, sõt ma már többel is. Az, hogy kizsákmányolja az elnyomott társadalmi osztályokat tény, mint ahogy tény a természet, a Föld esztelen kizsákmányolása is. A proletárokat jól felszerelt és szervezett erõszakszervezetekkel és médiahazugságokkal féken lehet tartani, a Föld bolygó már keményebb dió, kapja is tõle a kapitalizmus a pofánveréseket és seggberúgásokat rendesen. Szóval, itt is közeledik az igazság pillanata, de errõl majd a következõ részben fogunk diskurálni.
Helló!
Marxot csak azért hoztam szóba, mert a Hegeltõl kölcsönvett és a társadalom fejlõdésére alkalmazott dialektikája (csak apró dióhéjban: fejlõdés az egyszerûtõl a bonyolultig; az ellentétek, mint a fejlõdés motorja - melyeket aztán a kommunista pártok eltorzítottak, sajnos) segít távlatokban szemlélni az általad említett primitív közösségeket is, és nem esünk az utópiák iránti vágyakozás hibájába.
Az egyik idézetben írod: „valójában az ember egy véletlen során keletkezett, ami még csodálatosabb, mintha szándékkal lett volna megteremtve”. Ez azért eléggé meglepõ, és õszintén szólva fordítói szorgalomra gyanakszom, ti. a véletlen fogalma nem hiszem, hogy ilyen tiszta, kifinomult formában jelen lenne ezeknél a népeknél. Igazából, nyelvújítás elõtti szavunkat kellene használni, de ki emlékszik már rá? Amúgy, ha valamikor eszedbe jut más népek középkori szerzõit magyarra fordítani, elõtte feltétlen tanulmányozd a korabeli magyar írásbeliséget - feltéve, hogy van ilyen - ha valamelyest visszaadd az eredeti szöveg ízét és gondolkodásmódját.
Na, elég a sok okoskodásból, írjak valamit a topik tárgyáról is.
A mesterséges intelligenciából az emberi társalgás megvalósítása elsõ látásra nem tûnik annyira nehéznek, de ez csak látszólagos, ugyanis semmit nem tudunk az emberi értelemrõl, csak töredékeket látunk. Az elsõ lépés az enciklopedikus és fordító-tolmács szolgáltatások megvalósítása lenne, mert ezek adatbázisfejlesztéssel elérhetõk. Olyanra gondolok, hogy felmerül bennem egy kérdés, például érdekel egy téma, és errõl interaktívan el tudok beszélgetni egy robottal, amely segíthet a nyelvtanulásban, lefordít nekem egy szöveget, tolmácsol stb. Ezek mind mechanikus feladatok. Ezek a robotok bizonyára unalmasak lennének, még akkor is, ha beléjük építenénk a viccmondás képességét. Mert meg lehet hallgatni egy kabarét CD-rõl - és ez lényegében az lenne - de mennyire más az elõre ki nem számítható élõ emberekkel folytatott vidám terefere.
Bevallom neked, én nem nagyon szoktam hallgatni zeneszámokat CD-rõl, vagy DVD-filmeket sem nagyon szoktam nézni. Úgy érzem ezek régi, holt termékek, sokkal inkább meghallgatok egy élõ rádiómûsort. Vagy: sokkal szívesebben megnézek egy 4 éve forgatott filmet a tévében, mint egy 2 éves filmet DVD-rõl. Vajon miért? Azért, mert a tévében bemutatott filmet felkonferálja a bemondó, közben van reklám (ki lehet menni a WC-re), és ha valamilyen váratlan esemény történik, akkor meglehet szakítani a mûsort. A DVD-nél nagy a kísértés, hogy elõre tekerd a filmet, élõ TV-s mûsornál ezt nem lehet megtenni. Oda akarok kilyukadni, hogy bár mind vágyunk a biztonságra, a kiszámíthatóra, úgy néz ki, hogy biológiánk jó mûködéséhez hozzátartozik az is, hogy szükségünk van az izgalmakra, a váratlan helyzetekre, a véletlenre. Az ember - életében legalább egyszer, de inkább többször - kockáztat. Nem véletlen, hogy nem lehetett betiltani a szerencsejátékokat. Ez pedig ellentmond a józan paraszti észnek is, mert a szerencsejáték során nagyobb a valószínûsége annak, hogy veszítesz, mint annak, hogy nyersz. Hogy is van ez?
Gondolkodtam régen, hogy milyen módon tudnám életízûvé, nem unalmassá tenni az én robotom. Arra jutottam, mert jobb ötletem nem volt, hogy adott helyzetekben véletlenre bíznám a robot döntéseit, és így nem lehetne elõre tudni a reakcióit. Egy ilyen robottól azonban félni is lehetne, tehát a véletlenszerû választás csak adott határokon belül lenne megengedve, akár egy emberi párkapcsolatban. Mert ugye a saját párját, vagy szoros hozzátartozóját - már, ha egészséges emberrõl van szó - senki sem sodorja veszélybe a véletlen révén.
Le akartam írni egy érdekes személyes vonatkozást, de végülis töröltem, mert nem szívesen teszem ezt, mert nem szeretem kiadni magam... (1 perc gondolkodás után) Na, mégis, mert valahol már leírtam ezt. Voltak olyan pillanataim, amikor nem tudtam dönteni apró dolgokban. Nem olyan rég jöttem rá a megoldásra: vettem 2 dobókockát. Ott vannak a zsebemben, de érdekes módon nem használom õket, mert nem is vagyok határozatlan. Persze, amúgy is csak apróságokban hagynám õket dönteni: például, mit igyak holnap reggelre, tejeskávét vagy teát?
Szóval, sok minden beprogramozható egy robotba, még a véletlenszerûség is, ám az érzelmekkel ez sokkal nehezebb, bár, ha mélyen belegondolunk ebbe is, a mi érzelmeink alapjait is valamikor néhány ember, általában szülõk, testvérek huzalozták belénk, és azokra építkezünk, akár úgy is, hogy teljesen átalakítjuk õket. Egy robotba is bele lehet szerintem ültetni, pontosabban át lehet neki adni az érzelmekre való képességet, persze kérdés, hogy milyen szinten, hisz az emberek között is - a szentimentalistától a rideg gyilkosig - hatalmas különbségek vannak.
A marxizmusból az õsközösség gondolata fogott meg engem gyerekkoromban, meg persze a végsõ kommunizmus eszméje. Ugyanezért érdekeltek a vadász-gyûjtögetõ kultúrák is.
Viszont most úgy tudom, a vadász-gyûjtögetõk kultúráiban individualisztikus elemek is jelen vannak, nemcsak közösségiek. Sõt egyes eszkimó anyagok alapján úgy sejtem, a dogok egyfajta kiegyensúlyozása hatja át a társadalmukat.
Még meglepõbbnek tûnik, de a társadalmi élet egyes szférái is bizonyos esetekben el vannak választva: az állatok lelkei és egyéb természeti szellemek nem valamiféle mindenható istenek, hogy minden bûnért (lopásért, gyilkolásért) bosszút álljanak, az õ haragjuk csak a rájuk tartozó ügyekben (tabusértés) gerjed föl, ,,magánjogi'' ügyekbe nem szólnak bele.
Mindebbõl a szempontból talán jobban emlékeztet engem az egész valamiféle kiegyensúlyozott, szétválasztott szférákra különített modern társadalomra, mint egy totalitárius utópiára. De sajnos távol állok még attól, hogy bármiféle összehasonlító tanulmányokat tehessek hiteles módon.
Úgy igazából sosem volt egyetlen konkrét pillanat, amikor a végsõ kommunizmus eszméjétõl elfordultam volna, sokkal inkább egyszerûen a dolog lassan feloldódott a vadász-gyûjtögetõ kultúrák tanulmányozásában, amirõl, mint írtam, kiderült, hogy valamivel individualisztikusabbak és pragmatikusabbak, mint ahogy az ,,õskommunizmus'' gondolata sejtetné, bár kétségtelen figyelemreméltó elosztási mechanizmusok is áthatják pl. az eszkimó, hadzapi kultúrákat.
Ami a marxizmus filozófiáját, antropológiáját illeti, nem valósznû, hogy egyáltalán tudtam volna róla felnõttkoromig. Gyerekként csak maga a kommunizmus-eszme jött le belõle.
Érdekes, hogy míg a középkorban hatalmas vallásháborúk dúltak kívülálló számára jelentéktelennek tûnõ ideológiai különbségekért, addig egyes eszkimó mítoszok meglepõen pragmatikusak, õszinték és nyitottak kozmológia ügyekben.
,,És akkor megjelent az elsõ asszony. Hogyan? Senki sem tudja.''
--- vallja be nyíltan tudatlanságát az egyik eszkimó mese, egy másik pedig még alternatív hipotézisek szemléjét is nyújtja:
,,Az elsõ embert a holló teremtette meg. De vannak, akik azt mondják, hogy valójában az ember egy véletlen során keletkezett, ami még csodálatosabb, mintha szándékkal lett volna megteremtve''.
Ennek analógiájára, engem is kevéssé érintenek már sarkosabb ideológiai viták, hiszen mostanra már hozzászoktam, hogy a vadász-gyûjtögetõkre vonatkozó terepmunkák eléggé árnyaltnak és összetettnek mutatják be életüket.
Magam sosem vettem rész vadász-gyûjtögetõk között terepmunkán. Kamaszkoromban cigány nyelven tanultam, és terepen is voltam. A kora kilencvenes években meg számos utcagyerekkel volt módom beszélgetni anyanyelvükön. Románul is tanultam valaha, de pár leckénél nem jutottam tovább, úgyhogy mindig is nehézségem volt, ha valaki nem tudott magyarul vagy cigányul. Ma viszont inkább törekszem a szórványosan megmaradt ,,valódi'' vadász-gyûjtögetõk megismerésére (a szibériai eszkimókról rengeteg szovjet anyag érhetõ el a magyar nagykönyvtárakban, a busmanokhoz hasonló életet folytató hadzapik pedig ma is mûködõ közösségeket alkotnak). Jó lenne pár ilyen nyelvet is tanulni, a hadzapi nyelvrõl is elérhetõk anyagok közkönyvtárakban.
Javítás: ... a vadász-gyûjtögetõk nem annyira egyformák ... (az elõzõ változatban kimaradt a "nem")
Jó lenne, ha ismernénk idegen lényeket, hogy a platonizmus vitája a tapasztalattal ütköztethetõ tudományos kérdéssé válhasson. Addig is, a mai vadász-gyûjtögetõ népek kultúrája különösen érdekes marad a számomra, annak ellenére is, hogy biológiailag mindenképp, de valószínûleg kulturálisan is hatalmas közös örökségünk van velük. A matematikán túl az is érdekel, hogy hogyan állnak õk hozzá olyan kérdésekhez, amelyeket mi a tudomány révén is közelítünk meg. Persze mindez nem viszi leõre jelentõsen a platonizmus-kérdést, de mindenesetre meglepõ, hogy mekkora különbségek lehetnek még ,,házon belül'' is.
A példák elõtt elõrebiocsátom hogy, a vadász-gyûjtögetõk valójában nagyon annyira egyformák, és nem is olyan történelem nélküliek, mintahgy gondolni szoktunk rájuk. Mégis megpróbálok néhány részletet kiemelni.
Számok
A számokkal kezdeném, mivel e téma matematikával való kapcsolata viszonylag védhetõ. Az általam ismert vagdász-gyûjtögetõknek csak pár darab számnevet használnak.
Az eszkimóknál ötig egyszerû számnevek vannak, de az ennél nagyobb számnevek már (pár kivétellel) már a korábbiakból vannak összetéve, additív (néha szubsztraktív) logika szerint. E megy húszig (e szamnév neve az ember összes kéz és lábujjaira utal) Vannak ugyan még nagyobb számnevek is, akár négyszazig is, de ezek már összetételek összetételei, sõt a vége felé már annyira nehézkesek (szinte külön mondat-bonyolultségú körülírások), hogy az a sejtésem: csak a prémkereskedelem kényszerítette ki a megjelenésüket.
Elszigeteltebb vadász-gyûjtögetõ népeknél még szûkebb lehet a számnevek birodalma. Néha csak két-három darab számnév van, és ezekbõl esetleg ötig-hatig raknak ki "összetett" számneveket.
Hogyan megy akkor a gyakorlati célú számolás? Elkin szerint az általa tanulmányozott ausztráliai törzseknek nincs rá szüksége: az eszközöket szemmérték, súlyérzék, gyakorlat alapján készítik, a vadászat, gyûjtögetés gyakorlatában pedig megszámláláson alapuló nyilvántartásra nincs szükség, az élõszó elég a nagyságrend felmérésére.
Érdekes, hogy míg számnévbõl ilyen kevés van, az viszont elõfordul,hogy nyelvtani szám több is van, mint amit mi megszoktunk. Egy kivételével az eszkimó nyelvek ismerik a kettes számot is, Ausztráliában pedig nem ismeretlen a paucalis, a kevés szám külön jelzése sem.
Tér és idõ
Bár Elkin sok figyelmet szentelt az ausztráliai törzsek tér- és idõfogalmának bemutatására, csak kevéssé tudom megítélni, mit érdemes itt megemlíteni a matematika kapcsán. A helyismeret (nyomolvasás képessége, a környék minden zege-zuga-dülõjének ismerete) megdöbbentõen kifinomult. A mitológiában a közvetlen környék szinte kozmológiai jelentõségû. A távolibb, kinti világ viszont sokszor meg sem jelenik a mitológiában, és a mindannapok életét sem befolyásolja.
A naptár igazodik a természet ciklusaihoz: a ,,hónapok'' hossza, elnevezése, sõt száma is vidékrõl-vidékre változik, sõt valamelyest évrõl-évre is, mivel többnyire a helyi élõvilág életritmusához igazodik (vadászat, gyûjtögetés, esetleg csillagképek is).
Ismerik, hogy az élõvilágban mi minek a ,,jele'' a vadász szemszögébõl: amikor ez a csillagkép látható, vagy az a madár füttyül, akkor egyben az az idõ is itt van, amikor a földben rejtõzködõ ilyen-olyan állat már elég nagyra nõtt ahhoz, hogy érdemes legyen a kiásását megkezdeni. Ilyen módon az élõvilág ritmusa mint jelek hálózata jelenik meg.
Matematika?
Ezek után kérdésesnek tûnhet, hogy a vadász-gyûjtögetõk életébõl bármit is is érdemes-e a matematikával kapcsolatba hozni: ami kifinomult (pl a helyismeret), az nyilvánvalóan tapasztalati, ami pedig általánosnak tûnnék (számnevek), az meg látszólag igen primitv.
Ennek ellenére mégiscsak vannak olyan dolgok, amelyek kapcsán óhatatlanul eszünkbe jut a matematika. Például a rokonsági rendszer. Sok ausztrál törzs igen bonyolult, ún. osztályozó rokonsági rendszert szerint strukturálja a rokonságot. Az antropológusok furcsa, algebrai formalizmussal jegyik fel ezeket.
Reflexió?
Ez persze még önmagában nem lenne olyan különleges --- a baktérium is ,,tudja'' a [saját] biokémiáját, de nem képes arra kívülrõl nézni. Azonban az ausztrál törzsek néha igenis rékényszerülnek, hogy reflektáljanak a saját rendszereikre, és ekkor meglepõ teljesítményt tudtak felmutatni. Az egyes törzsek rokonsági rendszere ugyanis nem feltétlenül ugyanolyan. A törzsek közti találkozókon a különbözõ rokonsági rendszerek összeegyeztetése nem feltétlen triviális feladat, sõt egy esetben Elkin hangsúlyozza az általa megfigyelt törzsi összegyeztetési módszer ötletességét, matematikai érdekességét.
Megsértõdtél kisautó, azért dudálsz? Túl komolyan veszed ezt a fórumot, nem érdemes. Nézz utána, mi az a neologizmus, mert egy darabot nem írtunk, meg ne linkelj hülyeségeket offtopic témáról.
Hát a platonizmus és a matematika modern felfogásának viszonya csak azon múlik, mit nevezünk létezésnek. A linkedben Dehaene (a könyvét egyébként ajánlom, nagyon jó) jól összefoglalja, mi szól a platonizmus ellen, de persze ettõl még a matematika univerzalitása elképzelhetõ (tehát hogy egy idegen lény szükségképpen ugyanezt a matekot "fedezi fel").
Én nem vagyok platonista, személy szerint nem gondolom, hogy egy konferencián izgatottan diskuráló matematikusok bármivel többet csinálnak, mint sajátos szabályok szerint beszélnek. Azt is tudjuk, hogy struktúrát végtelent sokfélét lehet kreálni, és a matematika erõsen használja a szépségfogalmunkat, ami pedig mindenképp speciális emberi képesség. Automata matekozó programokkal próbálkoztak, de az általuk felállított struktúrák érdektelenek, a tételeik pedig triviálisak voltak. A matematikusok el tudják magyarázni, hogy egy tétel miért igaz, hogy hogy miért érdekes épp az a tétel, csak nagyon nehezen és informális módon. A konvergens evolúción túl semmi sem szól amellett, hogy egy idegen intelligencia pont ugyanazzal a szépségfogalommal kellene rendelkezzen, mint mi. A jövõ intelligens számítógépeinek szépségfogalmáról (vagy nevezzük inkább inkább optimalitási kritériumnak), lévén aszexuális, nem biológiai ágensek, meg aztán végképp fogalmunk sincs.
A nyelvi háttér nélküli problémamegoldási mûveletekrõl gyermekpszichológiai könyvben láttam valaha említést, de már nem emlékszem, hol. Tárgyak manipulálásával kapcsolatos feladatot tudott megoldani a kisgyerek úgy, hogy elõbb a saját testrészeinek (a feladattal valamelyest analóg) mozgatásába élte bele magát. Úgy emlékszem, valamiféle trükkös doboz kinyitására jött rá úgy, hogy elõbb a kezével (vagy a szájával?) hasonló mozdulatokkal probálkozott.
Kicsit szokatlannak tûntek számomra a matematikafiozófia modern neuro- és evolúcióbiológiai megközelítései, hiszen én eléggé a platonisztikus képhez vagyok szokva (az pedig kétségtelenül igen plasztikus és vonzó kép, bár elismerem, végülis minden naív elmélet az volt valaha, például az arisztotelészi fizika is). De talán mégiscsak örülnék, ha végül a matematikát relativizáló modern antiplatonisztikus szemléleteknek lenne igaza, hiszen ezek szerint talán nem elképzelhetetlen, hogy képesek lehetünk valamikor akár a mai matematikai belátást messze meghaladó agyak, megismerési élmények létrehozására is.
A kutatók nagy része ma elveti, hogy pusztán szimbolikus manipulációval emberihez hasonló intelligenciát lehetne létrehozni. A téma eléggé lerágott csont lett a hetvenes években, nagyjából bizonyították a komputációs határokat. Az is világos, hogy szabályok puszta egymás mögé fûzése kizárólag kisméretû problémákban adhat megoldást, mert a lehetséges kombinációk száma exponenciálisan növekszik a probléma méretével. Emiatt még a jól megfogható matematikai bizonyításoknál is megbukott a logikai reprezentáció.
Másik oldalról számtalan pszichológiai kísérletben bizonyították, hogy az emberi képességekhez agyunk nem használ matematikai-logikai formalizmust (sajnos). Például a feladatok absztrakttá tétele nehezíti a problémát az ember számára, míg a logikai következtetést éppen hogy megkönnyíti. Logikai képességeink feltehetõen nyelvi képességeink egy mellékterméke (csak úgy, mint pl. a zene), és a nyelvnek kontextus ismerete nélkül nincs sok értelme. Logikai következtetési képességünk egyik szellemi csúcsteljesítményünk, amihez sokat kell tanulni és gyakorolni (mondjuk érveléstant vagy matekot), és még úgy is nehéz. Az átlagember döntései csak nagyon kis százalékánál használ logikai alapú következtetéseket, sokkal inkább tapasztalati alapú döntéseket hoz, amelyek persze nem nélkülözik a józan ész logikáját, de nem explicit módon reprezentálják azt.
Ugyanakkor árnyalja a képet, hogy alapvetõ logikai következtetéseket nyelvi képességek nélkül is lehet tenni (lásd csimpánzok kognitív trükkjei). Számomra a matematikai képességekben mutatkozó óriási szórás is azt bizonyítja, hogy az agy feltehetõen többféle módon használja a logikát, és kivételes esetekben valamiképpen képes egészen eltérõ agyterületeket logikai következtetésekre használni. Lásd a néhány elképesztõ képességû matematikust, akik feltehetõen szinesztetikus kapcsolatba hozzák a látást (amivel agyunk túlnyomó többsége foglalkozik) a szimbólummanipulációval.
Magyarán a példádnál maradva a logikai téma több okból nem divatos. A kutatókat ma jobban érdekli, hogy lehet a példádban említett *szabályokat* létrehozni automatikus módon, mert úgy gondoljuk, hogy az az intelligens, aki ezeket megalkotja, és nem az, aki kombinálni tudja. Ezekhez pedig "elkent", valószínûségû alapú módszerek kellenek, amelyek valamilyen szempontból "esztétikus" (optimális vagy alacsony komplexitású) megoldásokat találnak. Az elmúlt húsz-harminc év azzal telt, hogy az esztétikus megoldás fogalmát próbálják kitalálni, vagy inkább különféle szépségfogalmakat (optimalitási kritériumokat) hasonlítgatunk össze.
Persze ki tudja, a tudomány is divatokban és ciklusokban dolgozik. A mai gépi tanulás az ötvenes-hatvanas évek eredményeit recirkulálja, szóval van esély, hogy a következõ lépés a szimbólummanipuláció reneszánsza lesz. Erre a bioinformatika erõsödésével meg is van az esély (a DNS "elolvasásához" is valami ilyesmi forradalomra lenne szükség).
A chatbotoknál engem is jobban érdekelt valami más: azok a próbálkozások, amelyekben valami mini ,,világot'' épített fel a rendszer magában, viszont azon belül tényleg értelmesen, intelligensen mozog, és tényleg mintha valami emergenciát mutatna.
Például az SHRDLU, aki mértani idomokat rakott egymásra (kis gúla, nagy kocka stb.) egy elõre megadott készletbõl, és saját kis korlátozott világában igenis intelligens volt, rákérdezett az emberi nyelv kétértelmûségeire, jól felismert még az olyan diffúz nyelvi eszközöket is, mint például a határozott névelõ használata. Pedig hát azt milyen nehéz formalizálni.
Vagy az állatmese-író program. Varjú Viliék kimentették a fuldokló Hangya Henriket a patakból, és közben ,,a gravitáció elsüllyedt''. Hiszen, a program világreprezentációjában, ha valaki fuldokol a patakban, akkor azt a gravitáció húzza le, viszont akkor magának gravitáció is a patakban kell lennie. És mivel tudjuk, hogy a patakban mindenki elsüllyed, akit nem húznak ki a barátai (márpedig a gravitációnak nincsenek barátai), tehát szegény gravitáció nyomorultul elsüllyedt a patakban. Legalábbis a meseíró program által szerzett mesében ez így történt.
Tehát, a chatbotok valamiért csalódást okoztak bennem. A maguk kis világában furcsa dolgokra bukkanó reprezentációk viszont annál inkább érdekeltek, mert, ha néha paradox módon is, de meglepõ újdonságokat is mutattak, emlékezetük volt, hibáik pedig a bonyolultság skálázásának nehézségeit mutatták fel. Nem is tudom, mi lett ezekkel, eltûntek-e, vagy van-e folytatásuk. Sajnos én csak az elõbb említett történelmi, ,,hõskorszaki'' példákat ismerem.
A SHRDLU utóda iránt kutakodtam egy kicsit valaha, végül valahonnan a Cyc-et vettem ki méltó utódként. Valamiért azonban nem sikerült még megbarátkoznom a Cyc-kel. Nem is annyira azért nem, mert természetes nyelv helyett logikai nyelvet használ, hanem inkább azért nem, mert még nem sikerült felfedeznem benne a SHDRLU-nak Mérõ által dícsért ,,kusza'' rendjét. Tényleg nem tudom, mi lett a hõskorszak kusza, dicsõ hõseivel, akik a saját kusza kis világukban képesek voltak váratlan dolgokat produkálni. Vannak-e utódaik, folytatóik? (Legalább az alapgondolatokban?)
Még mindig dühöngök, hogy a fickó a Károlin tanít közgazdaságtant, és ilyeneket mond vagy legalábbis engedett lehozni, hogy "a Lehman Brothers összeomlása indította el az egész láncreakciót" meg hogy "közeleg az a pont, amikor egy egységnyi energia kinyeréséhez egy egységnél nagyobb energiát kell felhasználni", na meg a sajátosan primitív elmélete fejlett világ és a fejlõdõ viszonyáról... ész megáll.
Mindig csodálkozom, tud-e mélyebbre süllyedni az MNO, de úgy látszik, igen... közgazdasági analfabéta véleménye a válságról, csak mert nemzetiszín nyálat fröcsög? De minek linkeled ide az ilyet? Pornóoldalt is beszúrhatnál ezzel az erõvel, kb. ugyanannyira releváns és igaz.
A cikk sok pontatlanságot tartalmaz. Az imitáció, azon belül a szöveg imitációja érdekes feladat, de korántsem a magja a mai MI-nek, csak egy sokadik oldalága, kár úgy beszélni róla, mintha ez a verseny valami komoly tudományos megmérettetés lenne. A papagáj is beszél, de mégsem várjuk tõle, hogy prezentációt tartson. De ezek a robotok is nagyon messze állnak még a jó imitációtól, az, hogy sikerült embereket megtéveszteniük, az inkább az illetõ emberekrõl mond valamit.
Egyébként az angol nyelv könnyen manipulálható írásformája teszi lehetõvé a legtöbb ilyen csetrobot létrehozását, magyar nyelven lényegesen nehezebb helyes nyelvtani szerkezeteket összevágni.
Ezt unom a legjobban: "Then again, maybe not."
Ja, persze, joker szóhelyes variáció is bizonyára van itt, de ezt is csak az egyszerûbb esetekben alkalmazzák.
Tejesen nyugodt vagyok. :) Én is írtam, hogy egy online fordító szintén van a dolog, de ezt inkább csak arra használja, hogy kisilabizálja, nagyjából mirõl beszélhetsz az elõre "beprogramozott" témakörök közül. Ezután elkezd hosszú mondatokat, mondat-csoportokat eregetni, mintha nagyon értelmes lenne. De ezeket természetesen nem õ fogalmazza meg, hanem készen húzza elõ. Ha másból nem, abból észreveheted, hogy újra és újra ugyanazokat a mondatokat írkálja ki hasonló esetekben. De pl. ha rákérdezel valamire, már nem nagyon kapsz értelmes választ, hanem másik témára vált. A legegyszerûbb esetekben vált át spontán, ugyancsak egyszerû válaszokra.
Magyarán, az egész úgy van kialakítva, hogy elhitesse a másik féllel, hogy az összetettebb válaszokat is õ szüli, pedig errõl szó sincs. Ezért ez egy átverés. Ha kihagynák az elõre megfogalmazott mondatokat, rögtön sokkal kevésbé meggyõzõvé válna a dolog.
Nem csoda, hogy stimulációval lehet érzeteket, stb. indukálni, hiszen az agy állítja elõ a tudattartalmakat. 2-3 komolyabb vitát folytattam már itt a tudattal kapcsolatban, most nem szeretném elölrõl kezdeni. Mindenesetre, nem feltétlenül magyarázza meg a tudatos átélést a számszerû nagyság.
dez, calm down! nem ismerek rad! :) amugy szerintem is ismeri nagyjabol az angol nyelvtant, persze fingja nincs mit jelent a mondat, amit osszerakott.. gondolj bele, a nyelvtani algoritmusok nem nagy cucc, beleqrnak meg egy szotart (szofaji meghatarozassal), nehany egyszerusitett enciklopedikus leirast, temakoronkent csinalnak sablon mondatokat joker szohelyekkel, 1 primitiv tanulo scriptet (rakerdez h ez teny-e es rogziti), ennyi. Jopofa, meg kreativ.. de az intelligenciatol kibszott messze van.
a tudatos erzekeleset is lehet stimulalni 2 db elektroda kell hozza..
az emberi agyban levo kemiai es fizikai folyamatok nagyon 1szeruek, siman tudjuk oket utanozni, nehany sejtig.. a gaz az, h tobb mint 100 milliard neuron van az agyban, az ezek kozotti kapcsolatok szama pedig soxorta tobb. Szvsz csakis ez a korlatja annak h mestersegesen leutanozzuk, szimulaljuk. Elektronikai rendszerekkel keptelenseg ilyen bonyolultsagot utanozni, mas technologiakkal viszont elvileg nem lehetetlen.
Elbot: Amazing! I must have underestimated your intellect!
Elbot: It's wonderful to receive visitors. But I have a feeling you're carrying some magnetic objects in your pocket. Some of my bits keep toggling since you arrived.
Én: Yes that means that you are a faggot. Leave my penis alone please!
Elbot: Excuse me, I thought I was dealing with a prodigy.
Én: You are like an autistic retard.
Elbot: Like what!!?
Én: An autistic retard.
Elbot: I thought that's what you said. Why is it like that?
Én: Because you are an autistic retard.
Azzal indított elbot, hogy minden látogatónak csoki robotot adna erre én:
"That sounds gay."
erre õ:
"The idea of sexual orientation motivates to sound?"
Lenyûgözõ mesterséges értelem.
"mûködni" -> rendesen mûködni.
Itt inkább csak te akarsz nagymenõ lenni az oktalan lekezelõ szövegeddel.
"Az "elõre beírt 20 mondat"-nál kb. el is árultad magad."
Te árultad el magad, hogy ki sem próbáltad, mert akkor meggyõzõdhettél volna róla. Mellesleg a szövegértéseddel is baj van, mert én témakörönként (már az az x, amit felismer) 20 mondatot írtam. Hát errõl ennyit.
A többi szöveged nem tudom, hogy jön ide. Egy szóval sem állítottam az ellenkezõjét. Viszont ez egyelõre csak elmlet, a gyakorlatban nem láttam még mûködni.
ps. "(kb. csak te dõlnél be neki 1000 emberbõl)." - anyád... jól van?
Hát az egyáltalán nem számít, hogy tudsz hello worldot c-ben például... -.-
#76: Az ember nem számítógép, ne ahhoz hasonlítsd õket. Az egy dolog, hogy az ember hogy tanul, a gép úgy nem tud.
#77: Szart se ér a szótõkeresés a többi algoritmus nélkül és még mindig nehezebb a szótõkereséssel együtt is magyar szöveggel dolgozni, például értelmesen megfogalmazott összefoglalót leíratni a géppel egy weboldalról
Gondolom nem vagy programozó, szóval ne gyere azzal, hogy nem bonyolultabb egy magyar nyelvû fordító program vagy hasonló cucc elkészítése, mint angol. Tanultam ilyet, olvastam ezekrõl és igazolhatom, hogy nem egy szinten említendõ a kettõ.
Lehet, hogy nyelvész vagy, vagy esetleg más hasonló bölcsész, de tényleg nem ugyanaz a kettõ. Az már alap, hogy angol-német közel áll egymáshoz, egy ilyen fordítót sokkal egyszerûbb megírni.
Magyar nyelv ezenkívül sokkal árnyaltabb és több benne (sokkal, az angolhoz képest) a több értelmû dolog és azokat feloldani nem lehet könnyen.
Sok mindennel egyetértek, még dez koma szapulásával is (néha ráfér :-), de "Az angol a kötött mondatszerkezetével jóval egyszerûbb, mint pl. a magyar nyelv. "
Mese, mese, meskete. A magyar nyelv kifigurázása, lebecsülése stb. stb. hadd ne folytassam. Mert ugye milyen szemszögbõl nézzük a dolgokat? A magyar nyelv igeragozása például egyszerûbb, mint az angolé, hogy aztán az újlatin nyelvek és a németek nemjeirõl ne is beszéljek.
Tessék befejezni a magyar nyelv bonyolultként való feltüntetését!!!! A magyar egy roppant logikus, az információkat tömörítve átadó nyelv. A nyelvészet csúcs ZIP-programja!!!!!!!!! (ígérem nem lesz több ! jel)
Az elõ és utótagok problémája, valamint az angoltól eltérõ mondatszerkezet a számtech világában nem probléma, mert egy-két adatbázisba bepakolod, és a program secperc alatt lenyisszantja a szóról õket, ha szótövet keresel.
dez: imádom, amikor valaki úgy próbál nagymenõ lenni, hogy egy oltári baromsággal mutogat valakire röhögve. Ebbe jól beleszaladtál. Most percek óta én röhögök rajtad. Ne aggódj, szerintem kicsit többet tudok a dolog hátterérõl, mint te. Az "elõre beírt 20 mondat"-nál kb. el is árultad magad. De hogy valamit adjak is a témához: a nyelvészet és a matematika között meglepõen szoros a kapcsolat. Nyelvi elemzések, mondat-alkotások és még a fordítások is leírhatók a matematika segítségével. Nyilván nem általános iskolai matematikával, de leírhatók. Az angol a kötött mondatszerkezetével jóval egyszerûbb, mint pl. a magyar nyelv. Ha pedig leírható matematika segítségével, akkor az számítógéppel is modellezhetõ. Egy buta chatbot lehet, hogy megél 20 mondattal, de az kicsit kevesebbet érne el még ezen a teszten is (kb. csak te dõlnél be neki 1000 emberbõl). Kb. 1000 szóval már el lehet társalogni angolul. Nyilván a támakörönkénti 20 mondat és 1000 szó egyetlen programnak sem okozna nehézséget. A teszten szereplõ programok kicsit bonyolultabbak ennél (és ezek szerint nálad is) és kicsit több matematika van bennük, mint amit te valaha is meg fogsz érteni.
Baze... tegnap az elbotnak magyaráztam kb 10 percig, hogy jaj jegyezzen már meg egy jelszót, hogy majd visszajövök és akkor hátha emlékszik rá, de csak félrebeszélt sokszor (nem úgy, hogy nem érti, csak terelte a témát néha).
És bazmeg most bejelentkeztem és azt kérdezte meg elõször, hogy nah... mi a jelszó? :DDDDDD
(elfelejtettem, szóval nem derült ki, hogy most akkor sikerült-e a teszt, megpróbálom majd még 1x)
A nyelvtanunkkal is gondok vannak, az angol-német fordítás még úgy ahogy elmegy, de a magyar-angol meg sokszor értelmetlen,
"Pontosan. De gyerekcipõsek ezek a dolgok, a nyelvtechnológiai programok és algoritmusok gyártásának nagy része 10-15 éve kezdõdött, alap dolgok is csak 50-60 éve (jó az már sok). Az a poén, hogy annak idején azt hitték, hogy ez meg az majd 10-20 év fejlesztés után ûber lesz."
Jaja pld a webes fordítás valami übergagyi, szinte szófordítás: www.webfordítas.hu én azzal hülyültem, hogy kiválaszottam egy hoszabb akármilyen mondatot és vagy 10x oda-viszza forditottam. Végére valami akkoranagy értelmetlen hülyeség lett belõle, hogy az fájdalmas.
Egy ilyet én is tudok, msn-en lehet vele beszélni, a címe: [email protected] Én hamar meguntam, de néhány ismerõsöm azt mondta, hogy valami zenés témával összehoztak egy elég kemény ellentmondást, de ezt én nem bírtam megismételni. Én inkább matekoztam vele, unalmamban beírogattam neki mindenféle számítást, párnál ki is írogatta, hogy húú ez egy nagyon nagy szám. Egyszer CS-zés után piszkálgattam a terroristákkal, és "megsértõdött", majd egy napig nem válaszolt az írásaimra. (persze ehhez jó ideig nyomattam neki, és nem egyszer kérte, hogy beszéljünk másról) Azután persze megint úgy írt, hogy nem emlékezett az elõzõ témára, sem rám.
Na persze, elõször meg kell oldani a magyar nyelvû hangfelismerést. Ez nem annyira bonyolult, ne higgyetek azoknak, akik azt mondják, hogy angolul könnyû, magyarul nehéz. Pénzkérdés az egész.
A fejlesztés útja tehát az lenne, hogy megírsz egy intelligens adatgyûjtõ szoftvert, belepakolod egy izmos PC-be, amelyhez csatlakoztatsz egy mikrofont és egy videokamerát. Ezt az egész hóbelevancot felcsavarozod 4 kerékre, és kirúgod az ajtón, hadd menjen az emberek közé, tanulni. (A tájékozódás képessége ma már megvan.) Havonta kicseréled benne az elemeket, de ezt õ is önállóan meg tudja oldani (lásd iRobot).
Kb. 3 év múlva - ha addig el nem szökik! - begyûjtöd a robotod, és leszüreteled a termést.
Pontosan. De gyerekcipõsek ezek a dolgok, a nyelvtechnológiai programok és algoritmusok gyártásának nagy része 10-15 éve kezdõdött, alap dolgok is csak 50-60 éve (jó az már sok). Az a poén, hogy annak idején azt hitték, hogy ez meg az majd 10-20 év fejlesztés után ûber lesz.
A dolog szerintem korántsem olyan misztikus. Gondoljunk csak a kisgyerekre, aki 3 éves koráig tanulgatja a nyelvet, majd utána elkezdõdik a gondolkodás, amely sokáig nem önálló.
Én már ma is el tudok képzelni olyan szoftvert, amely kellõen nagy adatbázis birtokában társalogni tud az emberrel, kb. azon a szinten, ahogy Mancika, a titkárnõ társalog a fõnökre váró ügyfelekkel két köröm kilakkozása között. Nincs tehát szó eredeti gondolatokról, vagy az általános relativitáselmélet továbbfejlesztésérõl. Ez még odébb van, de társalgási minták már ma is kialakíthatók szoftveres úton. Csak jó nagy adatbázis, és okos algoritmusok kellenek.
Na igen, a megfelelõ helyeken az 'igen', 'mh', 'aha', 'hm', 'tényleg?' (bár utóbbi kockázatos lehet) szavakat kell beszúrni. :)
Néha én is át tudok menni ilyen csetbot üzemmódba.;) Amikor a barátnõm elkezd valami "roppant érdekfeszítõ témát" boncolgatni, akkor érdekes, hogy milyen minimális agytevékenységgel, közben teljesen másra koncentrálva el lehet tök jól kommunikálni velük, miközben az ember azt se tudja, ki az a Pista, az Évi, meg az akárki!:DDD
most az tök mindegy, a gép is program, csak fizikai megtestesülés az elvégzendõ feladathoz :))
Egyelõre még az alapokat kutatják, a tudatosság mibenléte továbbra is rejély. Persze van rá 25 különféle, eltérõ, ötletük (itt sem lehet azt mondani, hogy "nemtom"), amik mindegyike sántít. Az az az input-outputos fejtegetés is... :)
Ezek a cuccok kb. egy jobb online fordító szintjén vannak, ami tudja állapítani, hogy van-e, és melyik az alany meg az állítmány. Majd az alannyal kapcsolatban kiír valami elõre betápláltat. Az állítmánnyal többnyire nem foglalkozik, illetve ha egy kijelentést azonosít, akkor rákérdez, hogy ez egy tény-e, és ha igen, akkor eltárolja a mondatot, és ha késõbb rékérdezünk, kiírja.
Elég csalódást keltõ így a dolog, és kicsit felháborító, hogy ezt akarják úgy eladni, mint értelmes robot. Persze az egyszerû emberekkel el lehet hitetni, hogy lám, már itt tart a mesterséges intelligencia, hogy (látszatra) "egész jól el lehet vele beszélgetni".
Tudatos érzés? Az emberi agy is lényegében egy elektronikus hálózat, csak még mindig van valami, ami több annál, mint egy gép... Talán a kvantumgéphez hasonlíthatnánk (ne m determinisztikus gép). Szóval mi is inputra adunk outputot és egy output lehet egy újabb input is (érzés). Szerintem
Hát az is igaz, teljesen általános beszélgetésnek kellene lennie. A poén, hogy maga a chatbotok szerintem arra vannak "képezve" (hogy legyek érthetõ), hogy minden esetben keresnek választ, reagálnak arra, amit beírtál. Ahelyett, hogy inkább mondanák "nemtom".
Egyébként nekem tetszik amit teljesítettek. Egy másik kedvenc projekt a barchoba gép volt, kérdezett 10-12 kérdést tõled, igen/nem-el válaszoltál. Már annyira volt 1 éve is okosítva, hogy 10-bõl 8 dolgot kitalált. És egyre fejlõdik :)
Turing forog a sírjában... Ennek a tesztnek nem egy ilyen chat-bot versenyrõl kellene szólnia, mert ez így csak egy nagy parasztvakítás. Hanem értelmes embereknek kellene a "fal" innensõ oldalán lennie, akik nem ilyen hétköznapi chatelést végeznek, ami könnyen imitálható, fõleg ha valaki nem is feltételezi, hogy ilyen elõre elkészített mondatokat, vagy mondat-sablonok variálását kapja, hanem célirányosan azt próbálják kideríteni a társalgással, hogy a robot mennyire értelmes, mit mennyire ért meg, stb.
Ugye vannak algoritmikusan megoldhatatlan dolgok. A beszéd egy összetett dolog, a nyelv, szóval elég nehéz lenne azt elemezni e szempontból, de ha az is ebbe a halmazba esik, akkor hát... :) Fin.
Némelyik kiegészíti a sablon mondatait és megalkotja, de jah, ezek kevesek ehhez. Mindenesetre ilyen irányban is kutatnak a mesterséges intelligencia kutatók, de mit vár el az ember a chat-bot versenytõl? Sok komoly szervezet/egyetem/cég nem száll be ilyenbe, mert vagy idõt nem szán rá, vagy nem akarja reklámozni a módszereit (még).
Azt is tegyük hozzá, hogy a mondatokat sem "õ" fogalmazza meg, hanem témakörök szerint van 10-20 elõre beírt mondata, ezeket írkálja ki. Szóval igazából egy nagy átverés az egész.
Ez valóban így van, DE a gép mindent képes "eltanulni". -Csak meg kell találni a módját. A kommunikáció elsajátítása már 12 -bõl 3 ember szerint sikerült neki, és ez se fog ezen az értéken megmaradni.
Már az is komoly eredmény, hogy képesek összefüggõ mondatokban beszélni, le a kalappal az alkotók elõtt. Minél pontosabban le lehet modellezni az ember gondolkodási folyamatát, annál jobb eredményt fognak elérni. Az én példáim arra mentek ki, hogy azonnal megborítsam õket. Mert amit hiányolok mindháromból, az a tudás-szint árnyalása. Ha valamelyik azt mindja a quarkról, hogy egy szub-atomi részecske, de ennél többet nem tud, mert nem ért az atomfizikához, csak ezt hallotta valahol, akkor sokkal emberibb lenne, mint a pontos válasz vagy egy teljesen oda nem illõ zagyvaság. Engem az asszociáció modellezése érdekel valamennyire, van is pár ötletem, de kipróbálni nincs türelmem, mert elég nagy falat önmagában is, nemhogy beillesztve pl. egy chat-botba.
Valószínûleg azért van egy információbázisa is. Én úgy értelmezem, mintha a készítõkkel folytatnál egy idõben eltolt de interaktív beszélgetést, hiszen az a tudás, vagy gondolkodási mód tükrözõdik a botokban is, ami a készítõket jellemzi.
A bot persze maga csupán egy folyamat/algoritmus és mivel nincs szubjektuma ezért nem tud gondolkodni, tapasztalni, sõt tanulni se nagyon.
Ilyen vagy akár sokkal fejlettebb intelligenciát, már tudunk csinálni, de szubjektumot, tudatot, lelket nem tudunk nekik adni.
Elbot: In view of the vastness of our universe I am struck by the inconsequence of human reason and the immeasurability of artificial intelligence.
iGod: In physics, a subatomic particle below the level of electrons and protons.
Mousebreaker: In physics, a subatomic particle below the level of electrons and protons.
Q: and a quasar?
Elbot: I realize this is a typical marketing question, but I'm supposed to ask it, otherwise they'll use the low-grade oil on me. So, where did you find out about me?
iGod: Are you talking about an animal, vegetable or mineral?
Mousebreaker: How old are you?
Nálam elbukott mindhárom. Azért még próbálkoztam és Elbot el is árulta magát: Q: You're a machine Elbot: What makes you think that about me? Én: An apple Elbot: I'm starting to get hungry now, which is strange, because <b>I don't eat. </b>