Elõször is egy magyarázat: a lézer igazából az optikai tartományba esik, koherens fénysugár. Ám e között, és egy mikrohullámhosszon, vagy röngten hullámhosszon mûködõ hasonló eszköz között a lényegi különbség ott van, hogy más frekvencián "sugároz".
A fotonnal való lövés nem feltétlenül jelenti azt, hogy energiára van szükséged, sõt, jelenleg még a legerõsebb lézerek kémiai reakció segítségével vannak létrehozva, ennek elõnye, hogy nem kell mega-giga-peta wattos reaktor a lézerágyúhoz, hátránya, hogy ha kifogy a kémiai üzemanyag, akkor a lézerágyú 'elhallgat'. A lézernél az energiaforrást használóak a 'fénnyel generált' szilárdtest lézerek.
A hasonló, más hullámhosszon mûködõ fegyverek, például a mikrohullám-ágyúk (Mézer) energia, míg mások (röngtgen vagy gamma-sugárzás) már inkább kémiai hátterûek lehetnek.
Az ilyen fegyvereknél a fõ probléma a fókusz. Elõször is a hatalmas energiát a cél felé kell valahogy tornászni, ami annyit tesz hogy tükrökkel a kiindulási hely felõl a cél felé kell téríteni. A fókusznak itt azért van lényegi feladata, mert a tükör felületén ugyanakkora energiamennyiség jelentkezik, mint a célponton, vagyis célszerû NAGY tükröt használni, így nem kell attól aggódni, hogy maga a tükör elpárolog az energiától (de ettõl még az aktív hûtésû tükör jól jöhet), utána ennek a tükörnek a cél felé kell téríteni az energiát, de úgy, hogy a célponton az energia a lehetõ legkisebb felületen realizálódjon. Ha a fókusz rossz, akkor a fegyver hatékonysága romlik, hiába van egy 1 megawattos lézered, ha a célponton 10 méteres körben éri el, akkor legfeljebb csak kicsit felmelegíti, de ha egy egy centis pontban, akkor ott a másodperc tört része alatt keresztüléget mindent.
Itt még egy apróság: mi a különség a "folyamatos", és a pulzuslézer között? A pulzuslézer nevében szereplõen nem egy folyamatos lézersugarat, hanem sok-sok kisebb energiájú lézersugarat bocsát ki. A különbség érzékletesen az, hogy egy 1 Mega Joule energiájú sima lézersugár kb. olyan hatást fejt ki a célponton, mint egy pár kg tömegû TNT-vel egyenértékû robbanás, mivel a célban (mondjuk egy fém falon) a hatalmas energiaátadás miatt felhevül, ettõl jelentõsen kiterjed (egy köbcenti acélbõl 10.000 kelvin fokon egy köbméternyi fémgõz/plazma lesz), ez okozza az igazi rombolást.
A pulzuslézer ellenben olyasmi, mint egy ütvefúrógép. Az energiát kis lépésekben adja át, mindig egy kicsit párologtatva el a páncélból, vagy ami éppen ott van. No persze ez nagyon gyorsan zajlik le...
A lézereknél a hatótávolság a fókusztól függ, ez pedig trükkös dolog, hiszen a jó fókuszhoz elõször is ismerni kell a célpont távolságát akkor, amikor a lézer odaér, no így már persze nem egyszerû a dolog, fõleg, hogy a fókuszáló berendezésnek tág határok között is finoman állíthatónak kell lennie, hiszen több ezer, tízezer vagy százezer km esetén az összetartás minimális változása is jelentõs lesz.
No emiatt a lézerek szintén inkább rövid távolságú fegyverként lehet elképzelni, pár száz, esetleg ezer km-es hatótávolsággal.
4.: Energiafegyvere, részecskeágyúk
A részecskeágyú elemi részecskéket, elektront, protont illetve ezek változatait képes kilõni. Elõnye a lézerrel szemben, hogy mivel ezeknek van tömegük, ezért a célpontba érve nagyobb pusztításra képesek. A hátrányuk, hogy hasonlóan a lézerhez, itt is fókuszálni kellene, de a részecskék töltött mivoltuk miatt taszítják egymást (ugyebár azonos töltésûek), tehát a részecskesugár ahogy halad elõre, egyre jobban kiterjed. Ahogy pedig a lézernél, itt is a fõ kérdés az, hogy adott felületre mennyi energiát (részecskét) sikerül eljuttatni.
Persze a fizikában járatosak felkiálthatnak most, hogy akkor lõjjünk neutront, csak akad egy apró probléma ezzel, hogy amíg a töltött részecskéket könnyû felgyorsítani az elektromágneses töltöttségük miatt, addig a neutronokat felgyorsítani nagyon nehéz dolog....
Whipple shield:
A Whipple-pajzs a kinetikai energiájú fegyverek illetve a kumulatív robbanófejek ellen hatásos, a lényege, hogy az energiát egy, a hajó testétõl x távolságban elhelyezett pajzs fogja el elsõ körben, az energia átadásakor a pajzsból kivált elemek nagyobb területen szétoszlatva adják át a mögötte lévõ testnek az energiát, így már (remélhetõleg) a test maga nem sérül komolyan.
Én azér kötelezném a legénységet harci ûrruha viselésére bevetéseken és szénné páncéloznám belül is a hajót, még ha ez a mozgékonyság kárára is megy. A páncélzat az páncélzat, azt mindenképpen idõ áttörni, bármilyen fegyóról is lenne szó. A híd megy a hajó gyomrába, sok-sok réteg pajzs és páncél mögé, a gépház szintén, de a híd és a gépház közé megy a legdurvább (egyben sugárvédõ) páncélzat. Az egész hajó erre a kõkemény, hosszúkás barackmagra épül azután szintenként halad va kifelé, míg kívül csak a leghaszontalanabb szekciók maradnak, és minden szekció közé pajzs és páncél, szekciókon belül is zónák, lezárható átjárókkal és páncél/pajzs válaszfalakkal. Nomeg durva pajzsok mindenhova. Kívülre jön a legdurvább páncélzat a gépház-híd páncélzata után. Az egész hajó leginkább egy áramvonalas lövedékre hasonlít (némi földimogyoró beütéssel) és az orra tömör párzsáz tonnás orrtõke, oda lehet koncentrálni a pajzs utolsó erõtartalékait is, kiváló lékelõ nagy hajók számára, persze telis-teli torpedóvetõ csövekkel, amik a kritikus pilantban full salvo-t lõnek az ellenség oldalába és utána jön a lékelõ becsapódás a kráterbe full impulzussal! Azután ha bent vagyunk újabb full salvo és térváltás... Ez az elsõ kör!
Meg persze lenne egy nukleáris robbanószerkezeteket felsugarazó eszköz, amivel a pajzsától megfosztott hajókat lehet egy menetben megsemmisíteni.
Más: Ha az Antarktiszon nem kutatóállomások lennének hanem lenne egy város(értsd: kolónia) szerinted az oda születõ gyerekek között mekkora lenne az visszavándorlási arány? Miután látják a tévében hogy a bolygó többi része hogy néz ki?
Egy Mars kolóniáról sem lenne lehetettlen, hogy a Földre utazzanak... Az már más kérdés, hogy a földi gravitáció 2/3-dához szokott szervezetüket mennyire terhelné meg az 1G-s nehézkedésre való áttérés. Minde mellett akkor másik irányból közelítve a szovjet/orosz északi városok lakosságánál is csak akkor kezdõdött meg bizonyos szintû elvándorlás, amikor a munkalehetõségek a szovjetunió széthullása után egyre rosszabbak lettek. A szovjet idõkben erre ritkán volt példa (szociológiai/társadalmi kérdés, hogy a lakosságnak mit lehet és mit nem). :)
Biztosítani kell a megfelelõ életkörülményeket, és nincs probléma. :)
Akkor mond meg, hogy anno miért indult el a kivándorlás a kolóniákra? Nincstelenek akkor is voltak akik csak ott remélhettek új kezdetet.
Mondjuk nagy kérdés milyen fegyvereket tételez fel egy ûrháború.
Egen, ez már egy magasabb szint, ahol a viszont akkor az erõtereknek kell saját erõforrás, hogy a hajó fõ erõforrásától elvágva is mûködhessenek legalábbis addig, amíg a szekciót kiûrítik.
Nem igazán lehet rá jó példát írni mert minden amit leírtál váltásos munka és csak adott ideig szól, nem pedig egy egész életre továbbá mindegyik jobb munka és életkörülményeket biztosít mint amilyen egy Mars kolónia lehetne. ...amivel nincs is bajom, váltásos-visszajövõs üzemben bármit el tudok képzelni. Más: Ha az Antarktiszon nem kutatóállomások lennének hanem lenne egy város(értsd: kolónia) szerinted az oda születõ gyerekek között mekkora lenne az visszavándorlási arány? Miután látják a tévében hogy a bolygó többi része hogy néz ki? Még hozzátenném hogy az Antarktisz fényévekkel jobb életkörülményeket biztosít mint amilyet egy Mars kolónia valaha is fog.
ontopik: Nem lenne praktikusabb ha a személyzet harc elõtt szkafanderbe bújna és a hajóból simán "kiengednék" a levegõt? Levegõ nélkül nincs tûz, nincsenek a nyomáskülönbség miatt vadul repkedõ alkatrészek stb.
Star Trekben a vészerõterekben bíztak mindég (kivétel az új sorozat volt). A hajót porrá lehetett lõni, szinte alig volt páncélzata, de az erõterek a levállt részeket helyettesítették ideig-óráig, míg kiürítik a szekciót/szintet.
Az inkább dramaturgiai eset volt, aligha a hídról fogják lezárni a hajó egyik szekcióját, ha a vezérlõ sérül meg, akkor a hajó odaveszhet, ha csak onnan lehet a szekciók záróajtóit mûködtetni. A modern tengeri hajóknál is úgy mûködik, hogy automatikus ajtók vannak, amelyek megfelelõ szintû víz (magasság) jelenléténél automatikusan bezáródnak. Aki ott marad, ott marad, a hajó egésze szempontjából szükségszerû áldozat.
Egyszóval kicsit furcsa lenne, ha a túlélés ez esetben az ügyeletes tiszt reakcióidejétõl függene.
..kivéve abban hogy nem "bázis illetve kolónia" hanem csak bázis, de abból akár több is, tudományos kutatáshoz nincs szükség kolóniára.
Ahogy az eredetileg tudományos feladatokat ellátó bázis növekszik, idõvel átléphet kolónia státuszba. Persze hosszú idõvel...
Nem személyeskedés de szerintem te még nem alapítottál családot, ahogy megszületik az elsõ gyereked hirtelen egy csomó minden átértékelõdik az életedben, a már megállapodott kutató akinek itt a Földön már megvan mindene, megvan becsülve a tudása, kényelmesen él, itt vannak a barátai, a családja, a kollégái stb. az NEM fogja mindezt feladni hogy egy spártaian egyszerû és szûk helyen éljen, pláne nem fogja a gyerekeit rosszabb körülmények közé vinni.
Ez megint kicsit fals megközelítés, mert nem te vagy én leszek az, aki az elsõ Mars bázisra (kolóniára) el fog jutni. Nyilván akadnak olyanok, akik így gondolkodnak, és akadnak olyanok, akik úgy. Megint lehet példákkal élni, nukleáris tengeralattjáró, vagy repülõgép-hordozó személyzet, ahol egyáltalán nem ritka a családos ember (és nem csak férfi, de nõ is manapság már ugye), aki van, hogy fél évig nem látja a gyermekeit. Megint másik példa a sarkköri kutatóbázisok, illetve újabban a sarkvidéki olajkitermelõ kutak, olajfeldolgozó gyárak. Az ilyeneknél nem ritka, hogy valaki családostól vonul egy teljesen új, idegen környezetbe, a megélhetés miatt... ez sem különbözik sokban attól.
A Csillagközi invázióban volt valamilyen hasonló megoldás,mikor az ûrhajó tornya "letört",azonnal lezárták a kérdéses részt. Az ûrhajó nagyobb darabokra esése esetén talán azt kéne feltételeznünk hogy a lezáródások az energiahiány miatt nem következnek be... Bár a Star Trek et nem láttam.
Na, teszek még egy kísérletet, hogy valahogy visszatereljük a topicot az eredetileg elképzelt medrébe. Ez esetben nem is annyira a hadviselés, mint inkább a kövezkezményei felõl.
A 2009-es J.J. Abrams féle Star Treket nézve már elsõre is feltûnt, hogy egy fokkal közelebb van a hard (realizmusra törekvõ) Sci-fihez, mint a franchisebéli elõdei. Ennek leglátványosabb eleme az ûrharc következményei, vagyis a röncsok és a roncsfelhõ, amely ez esetben nagyon jól lett megvalósítva. Mirõl is van szó? Ha a világûrben egy testrõl levállik valami (ie.: belelõnek egy ûrhajóba, és a burkolat darabjai, a hajó részegységei, stb. levállnak), akkor az minimális sebességkülönbséggel a hajóval azonos pályán fog tovább haladni, vagyis inkább mellette "lebegni".
Az USS Kelvin, és a hajó körül látható törmelék, ami magától a hajótól származik...
Ez a törmelék több szempontból is káros, egyfelõl veszélyt jelent a hajóra fizikailag nekiütközve, másfelõl akadályozza a hajó érzékelõit a közeledõ veszély érzékélésében, harmadrészt akadályozza a hajó fegyvereit, például a hajó által kilõtt rakéták beleütközhetnek. Emiatt a törmelékfelhõbõl célszerû mihamarabb távozni, ha esetleg a harc már nem opció, akkor úgy, hogy az ellenfél érzékelõit és közeledõ lövedékei útjába álljon.
Egy másik jelenet más szempontokat hoz fel. Mi van akkor, ha egy hajót kilõnek? A törmelékfelhõ ott is látható volt sok nagyobb hajódarab. Az érdekes pont pedig az, hogy túlélõkre nem is gondoltak, holott egyes részek már ránézésre is bõven adhattak reményt erre.
Miért is érdekes ez? Egy hajó, illetve pontosabban egy hajó részegysége mindig egyfajta saját kis lezárható modul. Hasonlóan egy tengerjáró hajóhoz, a zárt ajtók megörzik a modul integritását, ha egy szomszédos modul megsérül. Egy hadihajó, de egy civil ûrhajó esetén is logikus, hogy a modulok legalábbis korlátozott szintû, de saját létfenntartó rendszerrel bírjanak, ami tiszta levegõt és túlnyomást biztosít a bent tartózkodóknak. Szintén hasonló elvárás, hogy legalább akkumulátor szintû áramforrással bírjon, amely nem csak a létfentartást, de a kommunikációt is lehetõvé teszi. Innen pedig máris egy lépésre vagyunk csak attól, hogy a modul részeit képezõ egyéb rendszerek mûködését is biztosíthassuk. Legyenek kormányhajtómûvek vagy fegyverek. Egy nagy méretû ûrhajónál egyenesen célszerû úgy kialakítani az egészet, hogy egy-egy modul elpusztulása ne tegye teljesen harc és/vagy mozgásképtelenné az egész ûrhajót. Hovatovább egy-egy modul adott esetben akár addig harcolhat, amíg a modulban van élõ ember, és a modul energiahálózata mûködik. Sajnos a Star Trekben ez már így ebben a formában nem lett mérlegelve, sõt, ugyebár a belsõ tér is mintha ezzel pont ellentétes lett volna, elég a hatalmas nyított "sörfõzde" beltérre gondolni, mindenféle válaszfal és szekció szintû zárás nélkül, ami már egy XIX. század végi hadihajótól is elvárás volt.
Szerintem a kolonizációnak csak akkor van értelme ha az adott kolónia önfenntartó, vagy azzá válhat belátható idõn belül.
Vagy akár tenger alatti bázist is. Azonban egy Hold vagy Mars bázisnak illetve kolóniának elõretort kutatóbázis is a feladata. Tudományos szempontból roppant érdekes dolog egy másik égitesten kutatni.
Így van, egyetértek. ...kivéve abban hogy nem "bázis illetve kolónia" hanem csak bázis, de abból akár több is, tudományos kutatáshoz nincs szükség kolóniára.
"Azért egy kicsit itt megint meg lehet állni, és elgondolkozni mit is takar az, hogy olyan mint a Föld. Egy 120m2-es garzonlakást, vagy hullámpapírból felhúzott viskót Buenos Aires vagy Bombay nyomornyedében? Egy ilyen kolónia aligha fog rövid idõn belül igazán kényelmes életteret nyújtani. Élhetõ, mégha spártaian egyszerû és szûk teret annál inkább."
Nem személyeskedés de szerintem te még nem alapítottál családot, ahogy megszületik az elsõ gyereked hirtelen egy csomó minden átértékelõdik az életedben, a már megállapodott kutató akinek itt a Földön már megvan mindene, megvan becsülve a tudása, kényelmesen él, itt vannak a barátai, a családja, a kollégái stb. az NEM fogja mindezt feladni hogy egy spártaian egyszerû és szûk helyen éljen, pláne nem fogja a gyerekeit rosszabb körülmények közé vinni.
Ez van, a kutatók is emberbõl vannak, az emberi tényezõt nem lehet figyelmen kívül hagyni.
Azok az emberek akik ideálisak lennének egy ilyen kolóniára nem nyomornegyedekben élnek és elvárnák hogy a jelenlegi életkörülményeiket többé-kevésbé az új helyen is biztosítsák nekik és a családjuknak, fõleg akkor ha ez egy csak-oda-út lesz.
Világos, minek is terjeszkedni. Örüljünk a fejünknek a Földön, aztán majd elpusztulunk, kit érdekel:)
Természeti katasztrófa, bolygó méretû katasztrófa (kisbolygóval vagy üstökössel való találkozás), súlyos világméretû járvány, esetleg aktív emberi közremûködés, nevezetesen világháború.
Ezt a logikát követve a felszínre is lehet bázist építeni csak a tetejét be kell vonni 1m holdporral.
Kvázi errõl van szó.
Addig oké hogy egy bázist a felszín alá építesz, de egy kolóniát is? Mármint minek? Ahhoz nem kell más bolygókra mennünk hogy föld alatti kolóniákat építhessünk, van elég hely a Föld felszíne alatt is.
Vagy akár tenger alatti bázist is. Azonban egy Hold vagy Mars bázisnak illetve kolóniának elõretort kutatóbázis is a feladata. Tudományos szempontból roppant érdekes dolog egy másik égitesten kutatni.
A másik oldalról egy esetleges bolygó méretû katasztrófa esetén nem halna ki az emberiség... Persze ez nagyon nagy léptékben való gondolkodás.
Mindkettõ nagyjából olyan életkörülményeket kell hogy biztosítson mint a Föld, különben értelmetlenné válik az egész.
Azért egy kicsit itt megint meg lehet állni, és elgondolkozni mit is takar az, hogy olyan mint a Föld. Egy 120m2-es garzonlakást, vagy hullámpapírból felhúzott viskót Buenos Aires vagy Bombay nyomornyedében? Egy ilyen kolónia aligha fog rövid idõn belül igazán kényelmes életteret nyújtani. Élhetõ, mégha spártaian egyszerû és szûk teret annál inkább.
A földi és a marsi önellátó földalattii kolóniák között a különbség nem az, hogy a Marsra el kell jutni, hanem az, hogy a Földön tudod, hogy mennyire végesek az erõforrások míg a Marson még azt sem tudod, hogy miket találhatsz de ha megtaláltad akkor onnantól a Föld zárt rendszerét tágítottad ki. Hisz a kolonizáció célja nem az önfenntartás lesz szerintem soha, hanem a földi szükségletek kipótlása.. (Anno a nagy felfedezések hajtóereje is az erõforrások beszûkülése volt)
Egy Földi és egy Marsi felszín alatti önellátó kolónia között a leglényegesebb különbség az, hogy a Marsra még elõbb el is kell jutni míg a Földön már eleve itt vagyunk.
A '80-as évek technológiai szintjén lehetet 20 milliárd embernek élelmiszert termeli. A gond az egyenlõtlen eloszlással van.
Az emberiség által használt legfontosabb nyersanyagok 90%-ban újrahasznosíthatóak. Papír, fémek, mûanyagok. A textíliák folyamatosan termelõdnek, mert vagy növényi vagy állati eredetûek.
A mostani uránkészletekkel szaporító reaktorokkal számolva, csak millió éves nagyságrendben elég hasadóanyag van villamosáram termelésre...
Szénkészletekbõl és olajból van még pár ezer évre elég, ezek elfogyása az ami valóban gond, mert egyes dolgok csak ezekbõl állíthatóak elõ.
Ezt a logikát követve a felszínre is lehet bázist építeni csak a tetejét be kell vonni 1m holdporral. Hmm... ennyi elég? Ha elég akkor az emberes ûrutazás és az ûrvárosok kérdése is megoldódott, dupla fal 1m holdporral a két fal között :)
Addig oké hogy egy bázist a felszín alá építesz, de egy kolóniát is? Mármint minek? Ahhoz nem kell más bolygókra mennünk hogy föld alatti kolóniákat építhessünk, van elég hely a Föld felszíne alatt is.
kolónia = új élettér, legalább is számomra ezt jelentené egy kolónia célja, új bolygók illetve ûrvárosok amiket az emberiség belakhat, itt több milliárd emberre gondolok.
Mindkettõ nagyjából olyan életkörülményeket kell hogy biztosítson mint a Föld, különben értelmetlenné válik az egész.
A Hold és a Mars esetén a bázis telepítheted a felszín alá (a legtöbb Holdbázis eleve így lett tervezve, a Constellation esetén mondjuk pont nem, mivel az mobil bázis lett volna), fél-egy méter Holdpor már elegendõ a megfelelõ sugárvédelemhez.
Igen, rendelkezik légkörrel de az nagyon kevés, a Marson a felszíni nyomás kevesebb mint 1%-a a Földinek, még ha az összetétele alkalmas is lenne emberi légzésre akkor is megfulladnál.
btw pont a természetes sugárzásvédelem hiánya miatt ilyen a Mars, a napszél "elfújta" a légkört a bolygóról.
A Holdat azért írtam mert a közelsége miatt az "alkalmasabb" kategóriába tartozik bár én sem hiszem hogy valaha is lesz ott felszíni kolónia (vagy bárhol máshol a naprendszerben)
Na igen, de a probléma az hogy a kolonizációra legalkalmasabb égitestek (a Hold és a Mars) egyike sem rendelkezik számottevõ légkörrel illetve természetes mágneses mezõvel így mindkettõ ki van téve a sugárzásnak, pont ezért felszíni kolóniát csak mesterséges sugárvédelemmel lehetne létrehozni rajtuk.
Viszont ha már megvan a megoldás a mesterséges sugárvédelemre onnantól azt lehetne bármi máson is alkalmazni, ebben az esetben pl az ûrvároson, ha megvan a sugárzásvédelem onnantól az ûrváros környezete kvázi állandó lesz.
Nono, közel sem állandó. A napszél nem állandó tudtommal és a napkitörések hatásai is elég végzetesek lehetnek odafent. Ezeket a légkör állandóan megfogja és csillapítja. Odafent nem.
A világûr mint környezet egyfajta állandóságot ad amire könnyebb tervezni, egy ûrváros eleve tervezett, korlátlanul bõvíthetõ és optimális míg egy felszíni kolónia az adott bolygóhoz (gravitáció, távolság a naptól, légkör összetétele, idõjárás, tektonika, õshonos életformák stb) kell hogy alkalmazkodjon.
A nyersanyag szállítása megoldható ûrlifttel, a sugárzásvédelem már rázósabb de arra addigra már szerintem lesz valami praktikus megoldás hiszen az emberes ûrutazás eleve lehetetlen amíg nincs megfelelõ sugárvédelem és a természetes mágneses mezõkre nem lehet tervezni. pl a Mars esélyes lenne kolonizálásra de nincs természetes mágnese tere.
A szervezet számára tökéletes, a mesterséges gravitáció azért létfontosságú, hogy ne épüljön le a szervezet azon része, ami a nehézkedés miatt jött létre (csonttömeg, izomtömeg). Jár kényelmetlenségekkel a forgó szekciós megoldás, például ha leejtesz egy labdát, az nem függõlegesen fog felpattanni, de ezek apróságok ahhoz képest, hogy máskülönben mennyire nehéz lenne a szervezetet megóvni a mikrogravitáció káros hatásaitól.
A bolygóknak, esetleg holdaknak több elõnye van, elõször is helyben van nyersanyag, másfelõl ha a bolygónak/holdnak van mágneses védõmezeje, akkor a sugárvédelemre kevésbé kell gondolni, stb.
link Mivel errefelé ment egy kicsit a topik,érdekes lehet.
Egyébként van ilyen megoldás az egyik autentikus sci-fi ben. Stanly Cubrick, 2001 ûrodusseia. Van a film elején több példa is, hogy mûködik ez a dolog. Lehet is látni, hogy a nagy ûrváros talaja enyhén görbûl felfelé
Értelek én téged. Egy zárt forgó ûrhajó, ha a falánál 1 G centripetális gyorsulás állít elõ és egy helyben állsz, nem tudsz te sem különbséget tenni. Amíg el nem kezdesz futkározni össze vissza. De ha mondjuk olyanra készíted az ûrhajót, hogy 1 G-t produkál ha a kerületi sebessége 500 km/óra. Akkor, ha teljes erõdbõl is szaladsz, csak azt érezheted, hogy egy pár kilóval könnyebb lettél. Autóval meg nem kell versenyezni az ûrhajókon.
Ha együtt mozogsz a fallal, és egyenesen "felfelé" (azaz a sebességvektorod a forgás tengelye felé mutat), akkor visszaesel a falra. Ha a vektor nem a tengely felé mutat, akkor az egyik irányba (ha helyes a gondolatmenetem) nagyobbat tudsz ugrani :)
Bocs, de az Einsteni féle példa az nem ezt mondja ki. Azt úgy szokták mondani, hogy ha egy zárd dobozban vagy és 1G-vel gyorsítanak, akkor nem mondható meg, hogy Földön vagy vagy sem. Csak éppen ez nem forgó KR, míg az ûrhajóé az lenne.
Mondom, hogy a két erõ teljesen egyértékû. Nem én találtam ki, hanem ez az Einstein féle ekvivalencia elv. A centripetális gyorsulást befektetett munkával le tudod gyõzni, ha mondjuk az ûrhajóban, a forgás irányával ellentétes irányba, de azonos sebességgel mozogsz, akkor függetleníteni tudd magad a forgó testtõl. De ez nem tartható állapot, mert ott van az ûrhajón lévõ légellenállás is, és a befektetett munkához meg energiát kell használnod. Ennek semmi értelme, nem legyõzni akarjuk a gravitációt, hanem létrehozni az ûrben. Persze attól még lehet rohangálni össze vissza, ha kedvünk tartja, csak az egyik irányba könnyebben tudunk szaladni, a másik irányba meg nehezebben.
De, a gyorsulás és a gravitáció teljesen egyenértékû egymással, Einstein szerint is.
Nem kell kapaszkodni semmibe sem, és nem kell az ûrhajó falára állnod. Nyugodtan ugrálhatsz egy ilyen forgó ûrhajón, amíg zuhansz az ûrhajó fala felé, vagy másképp a forgás következtében a fal útvonala görbe pályát jár be, és az ûrhajó fala közeledik feléd, ugyan úgy súlytalan vagy mint a földön. A tested és ûrhajóban lévõ levegõ is tehetetlenül együtt mozog az ûrhajóval, és amíg a forgás meg nem áll, a mesterséges gravitáció nem szûnik meg. Az ûrben meg elhanyagolható a légellenállás. Ha egyszer bepörgetsz egy testet, az pár millió évig biztos nem áll meg.
A sugárzással kellene kezdeni valami. Az ólompáncél az ûrhajóra egy kicsit drága dolog lenne, figyelembe véve a feljuttatását. De nem ha ezt már az ûrben termeled ki mondjuk a meteorit övezetbõl, vagy egy kisebb, alacsony gravitációs holdról.
Az lenne a legolcsóbb ha, csak technológiát, gyártósorokat, robotokat juttatnánk fel az ûrbe, õk majd kitermelik a nyersanyagokat, és felépítik az ûrvárosokat belõle. Aztán csak fel kéne utazni, és belakni az újonnan épült mûbolygót.
Imitálni tudja a hatását de ez vajon tényleg elég, lehet hogy a Földnek van valami bizbasz-zéta sugárzása ami elengedhetetlen a szaporodáshoz csak nem tudunk még róla (valami scifiben láttam, vicces lenne ha tényleg beigazolódna)
Ott van még a wh40k-ban az Eldar Craftworld vagy a Mass Effectben a Migrant Fleet, én mondjuk több fantáziát látok az ûrvárosokban mint a bolygó kolonizálásban, persze ki tudja, lehet hogy a galaxis valójában tele van lakható bolygókkal.
A gravitációt hatását tökéletesen imitálni lehet a centripetális hatással, tengelye körül forgó ûrhajóval. A két hatóerõ egymással tökéletesen ekvivalens, egyenértékû. De hogy oldod meg a háttérsugárzás kérdést?
Olvastad már a randevú a rámával c. könyvet? Arthur C. Clarke Ott is volt egy ûrváros, amiben csillagról csillagra utaztak a rámaiak, és napanyagot használtak üzemanyagnak, és biorobotok mûködtették, szervizelték az ûrhajót. A rámaiak, meg a hosszú út alatt, hologram kristályokban tárolták saját adataikat, amikbõl újra felépíthetõ volt egy rámai, vagy bármi dolog, tárgy, életforma, biorobotok amit a holografikus adatok tároltak.
Mindenki elfeledkett eddig egy apróságról. A gravitáció. Jelenlegi ismereteink alapján nem lehetséges életképes utód létrehozása súlytalanságban, de valószínûleg még kisebb gravitációnál sem...
Feltételezve hogy minden tökéletesen megy két nõ is elég elõre lefagyasztott embriókkal. (semmi esély hogy erre bármilyen kormányzat az áldását adná.)
Ha biztosra akarunk menni akkor 10000+, kb ennyi ember élte túl a Toba-katasztrófát 70000 évvel ezelõtt. Mondjuk ez is trükkös mert fogalmunk sincs hogy tényleg elég-e, nem tud(hat)juk hogy valójában mit is vesztettünk akkor. Ja és annak a 10000 embernek a várható élettartama akkoriban csak 20-30 év volt, egy generációs hajónál számolni kell azzal hogy az emberek 80-90 évig is elélhetnek, ez még több embert jelent.
A lényeg, kb 10ezer ember kell hogy a belterjesség elkerülhetõ legyen, minden olyan elképzelés ami ennél kevesebb emberrel számol alapból engedélyezi a belterjesség megjelenését és így egyenlõ egy politikai öngyilkossággal.
Egy 10ezer fõs önellátó ûrhajó már inkább egy ûrváros, könnyen lehet hogy a leszállás helyett az aktuális generáció úgy fog dönteni hogy inkább a jól bevált hajón maradnak, vagy inkább visszaindulnak a Földre :)
Hajviselés? Milyen hajviseletek vannak a világûrben? Ott is megy már az emo?
Igen, van ahol még kaszt-rendszer van vagy rabszolgatartás de ez lényegtelen mert nem õk fogják ezeket az ûrhajókat indítani hanem mi.
Na, erre azért ne vegyél mérget...
Magamat nem fogom ismételni, pedig most legszívesebben a fél üzenetemet beollóznám újra.
Inkább csak arra a részre reagálok, hogy: "SZERINTEM a generációs hajó nem járható út hacsak nem minimum 10000+ ember indul neki"
Nem is gondolta senki, hogy 5-en elindulnak szerencsét próbálni.:) Úgy tudom van egy tudományos meghatározás, hogy minimum hány ember szükséges az emberi faj fenntartásához. Nincs idõm most kiguglizni (bár érdekel), de gondolom ezt a számot érdemes alapul venni kiindulásként.
Nem, minden ember ugyanabba a világba születik, a Földre. Igen, van ahol még kaszt-rendszer van vagy rabszolgatartás de ez lényegtelen mert nem õk fogják ezeket az ûrhajókat indítani hanem mi.
Az ember felkel, dolgozik, este tévét néz aztán alszik. Ismerõs? Milliónyi embernek errõl szól az élete és elvannak... a börtönlakók élete is pont errõl szól csak õk még pluszba megkapják a tudatot hogy ha akarnának sem tudna másként élni, mindig ugyanazok a falak, körülöttük mindig ugyanazok az emberek stb, ez a büntetésük. A hajón megszületõ gyerekek lelkivilágának, elkötelezettségének és normális, egészséges fejlõdésének a garantálása finoman fogalmazva is egy pszichológusi rémálom lenne, talán az "esélytelen" a megfelelõbb szó.
Tudom hogy ez nem a legjobb hasonlat, hagyjuk, úgy látszik csak nálam verte ki igazán az erkölcsi biztosítékot ez a kérdés, mondom másként.
Ha elindítasz egy generáció hajót akkor több ezernyi lelkes jelentkezõbõl válogathatod ki a megfelelõket, azokat akik magasan képzettek, pszichológiailag stabilak, egészségesek, elkötelezettek. A fõ probléma hogy csak azoknak a "minõségét" tudod garantálni akik felszállnak a hajóval, azokét nem akik végül odaérnek. Maga a generációs váltás rengeteg olyan változót visz be ebbe a képletbe ami az expedíció kudarcának esélyét növeli. Mi van ha beteg gyerek születik? Mondjuk egy szellemi fogyatékos? Mi van ha a gyerekek NEM akarnak további gyerekeket? Hogyan garantálod az oktatás minõségét? (nem átlag júzerek kellenek hanem magasan képzett szakemberek) Mi a garancia a pszichológiai stabilitásukra? Mi a garancia az elkötelezettségükre?
Az egész egy nagy zsákbamacska és még csak az emberi oldaláról beszéltem, a technikait nem is érintettem. SZERINTEM a generációs hajó nem járható út hacsak nem minimum 10000+ ember indul neki de szerintem nem nagyon fogja senki bevállalni hogy egy kisebb városnyi embert küldjön az ismeretlenbe, ja és ennek a tervnek csillagászati (kb megfizethetetlen) lenne az anyagi vonzata.
FTL nélkül én csak a naprendszer kolonizációját tartom reálisnak (bár szerintem elõbb lesz naprendszeren kívüli önálló kolóniánk mint naprendszeren belüli), na szóval ez meg felvet egy másik kérdést, azt hogy minek? Ha lenne a naprendszerben vagy akár a rendszer közvetlen közelében egy "kész" bolygó akkor persze, lenne értelme de ilyen sajnos nincs.
Állandó (váltott mûszakos) kutatóállomások vagy bányák lesznek szerintem is a naprendszerben de a közeljövõben olyan pl Mars kolónia ami teljesen önálló nem lesz... ha valakinek van valami ötlete egy reális és racionális(!) okra hogy miért legyen egy ilyen és miért költsünk egy ilyenre az ossza meg velem plz :)
Amíg nincsenek önellátó kolóniák addig a függetlenedés a Földtõl mint háborús ok kiesik, tehát marad a többi ok ami háborúhoz vezethet és mind arról szól hogy a Földön lévõ hatalmak érdekei sérülnek és ez vezet egy háborúhoz. Na igen, ezzel az a probléma hogy minek kivinni a háborút a világûrbe ha sokkal kézenfekvõbb itt helyben "kartávolságon belül" lerendezni mindent? pl ûrbánya - utazás - kilövõállomás a Földön, melyiket legegyszerûbb megütni a három közül? Pláne úgy hogy Földi hadserege már eleve van mindenkinek, ja és talán itt megéri azt is megemlíteni hogy részben pont ezért minden Földi hatalmak közötti ûrháború automatikusan Földi hadviselésrõl is szólna.
Vannak ugyan tervek az ûr-hadviselésre de ezek nagyon úgy néz ki hogy tervek is maradnak, senki nem építi meg õket. Számomra a közeljövõ ûrháborúja inkább sci-fi mint a távoli jövõé, változatlanul azt mondom hogy nem lesz háború az ûrben amíg nincs FTL-ünk vagy bármi hasonlónk. (remélem valaki végre meghekkeli az Area51-et és közkincsé teszi a titkos ufó technológiákat :P)
Mivel az utódok valószínûleg a fémdobozban születnének meg, így nem tudnák miben más az, mint amit itt tapasztalhatnának... Abba születnek bele, nekik az lenne a normális...
Egy ûrállomás esetén igen. De a Hold felszínén csak a sarkoknál kapnának folyamatosan fényt, egyébként pedig 2 hét nappal és két hétig tartó éjszaka váltja egymást.
Ezen kívûl a nukleáris erõforrás kompaktra építhetõ, és megawatt szintû elektromos teljesítményt gyorsan (komoly kiépítés nélkül) inkább így tudsz elérni, márpedig itt gyártásról beszélünk, ami általában elég energiaigényes.
pl a Napenergia elég hatásos kint az ûrben, mert ott nincs légkör, ha jól tudom. Meg aztán ott vannak elég nagy területek amiket be lehetne fogni napenergiára.
A korai tervek a nukleáris energiára építettek volna (ne feledjük, ezek jó része az 1950-es és 1960-as években születet, ami az atomkor "hõskorszaka" volt).
A napelemek használata igazából csak az északi és déli saroknál opció, ahol reális lehet a folyamatos megvilágítás a nap által. A 2 hetes Holdi éjszaka a többi területen eléggé kifog a napenergiára épülõ energiaháztartásokon...
Ez hülyeség lenne? Szerintem az, de valamiért megfogott.
Mondjuk már vannak a Marson koloniák, és az átlag ember is utazhat, de nem ugy hogy a Földön felszáll egy ürhajó, és a Marson leszáll, hanem a Föld és a Mars közelébe is van egy-egy bázis, és csak addig repülnek, útána meg onnan egy vonathoz hasolnóan (ez is ürhajó) a két bázis között halad, (nem is fontos hogy légkörbe, gravitációba is tudjon repülni), és ha megérkezett a másik bázisra, onnan meg egy másik ürhajóval száll le.
Ha reálisan próbálom megközelíteni, szvsz a kolóniák elõtt már elkezdõdhet a polarizáció, hiszen maguknak a kiemelt fontosságú pontok "elosztása" vagyis hovatartozása is komoly kérdés.
Egyébként +fav a topik, de az üzeneteket végigolvasva a hadviselés keveseket mozgatott meg, jobban illene az "ûrkolonizáció", vagy az "emberiség jövõje az ûrben" stb. elnevezés címként.
Nagyon nem értek egyet az "elméleteddel", mely szerint egy pincében erõszakkal fogva tartott gyerek esete ugyanaz, mint a felfedezõ ûrhajón született gyereké. Sõt, megkockáztatom, hogy ez hülyeség.
Megközelítés 1.0: Minden ember beleszületik valamilyen világba, ahol adottak számára pénzügyi, politikai stb. lehetõségek. Ha ezektõl szándékosan megfosztod, akkor korlátozod a szabadságát, bûnt követsz el. Ha egy elõbb emlegetett kolonizáló ûrhajón megszületik, akkor más alaplehetõségekkel indul, de nem korlátozod ezekben (hacsak be nem zárod a wc-be egész életére).
Megközelítés 2.0: Nem te határozod meg hová születsz. Elkezded az életet valamilyen kultúrában valamilyen korban, alkalmazkodsz és élsz. A 21. században elért oda a világ, hogy utólag a legtöbb dolgon tudsz változtatni. 3000 évvel ezelõtt még egy másik szigetre se nagyon jutottál volna el, 3000 év múlva meg ha egy bolygóról nem tudsz elmenni, már korlátozva érzed magad.
Megközelítés 3.0: Jelenleg bezárva érzed magad, hogy csak a Földön tudsz élni? Kétlem. Pedig távolról nézve, pl a világmindenség szemszögébõl ez nagyjából olyan, mintha az ûrhajó wc-jébe lennél kényszerítve egy egész életre:)
szerk: eszembe jutott egy negyedik megközelítési mód is, ami talán a legszemléletesebb: Ha a szülõ tudja biztosítani a saját "életlehetõségeit" a gyereknek, akkor teljesen tiszta dolog, hogy szülhet/nevelhet gyereket.
btw : elsõ harcok a naprendszeren belül fognak kitörni : föld <--> mars már ha a kolonizációs technológia megfelelõ szintre emelkedik. az emberek már csak ilyenek lásd usa ami egykoron több nemzet gyarmata volt aztán egyszer csak úgy gondolták hogy õk biza már különálló nemzet.
Hirtelen nem jutott más példa az eszembe. Az unokáit nem erõszakolta meg, õket csak fogva tartotta. Gondolom akkor azért nem kell felelnie hiszen velük "jól bánt".
Lényeg: tök mindegy hogy hogyan bánsz valakivel, ha fogva tartod az már önmagában bûncselekmény. Igen, a saját gyereked elzárása a külvilág elõl szintén jogtalan.
"Egy új világot felfedezni és benépesíteni nem minõsül kitörésnek?"
Ha az az új világ nem azonnal lakható akkor nem, nem minõsül kitörésnek.
"Amíg a gyerekeiddel jól bánsz, igazán komoly jogi indokuk nem lehet arra, hogy rád törjék az ajtót."
??? Ezt nem gondolhatod komolyan, ott az osztrák elmebeteg pl aki a lányát és az unokáit a pincében tartotta, senki nem zárhat el önhatalmúlag egy másik embert a világ elõl, még a saját gyerekét sem.
"Ezen kívûl megint rossz a példa, egy bunkerbõl nem jutsz el sehova, nem érsz el vele semmit"
Az, hogy te valamit értékesnek tartasz (új világ felfedezése, örökre elhagyni a Földet) nem azt jelenti hogy más is annak tartja. Amíg a TE életedrõl van szó megteheted de belekényszeríteni egy gyereket egy olyan helyzetbe hogy 18 éves korától más lehetõség híján végre "szabadon" dönthessen arról hogy a hátralévõ életében a szoba melyik oldalán üljön egész nap minden csak nem jogos.
"Megint kevered a korokat. Abban az idõben az ilyen hosszú utazások komoly számba mentek, komoly költségvonzata volt, és messze más volt az utazással kapcsolatos megítélés is. Akkoriban az átlag ember jellemzõen csak a saját születési helyének környékét ismerte, esetleg idõnként a közelebbi városokba mehettek el vásárokra. Olyasmi, hogy valaki mondjuk Londonból Bécsbe utazzon, csak a leggazdagabbaknak volt elképzelhetõ, vagy a nagyon elszántaknak, akik egy batyuval a hátukon nekimentek a nagyvilágnak. De ez egy nagyon-nagyon szûk réteg volt."
Igen, ez igaz de mi köze ahhoz amit én írtam?
"Nem lehet a világûrbéli hadviselést a szárazföldi vagy tengeri hadviseléshez fogni, és fõleg a távolságoknak nincs értelme ebbõl a szempontból. Az ókori szárazföldön a távolság erõforrásokat jelent, hiszen a katonáknak élelmiszer kell, zsold kell, fegyver kell, a lovaknak és állatoknak takarmány és a többi. Ha valahova bevonulsz, a területet meg kell tartani vagy úgy, hogy a helyi vezetõkkel megegyezel, vagy úgy, hogy kiépítesz saját védelmi állásokat és katonákat állomásoztatsz a területen. Sem Róma, sem Kína nem rendelkezett ilyesmivel."
Akkor így, ha nem lettek volna egymástól akkora távolságra akkor biztosan háborúztak volna, de mivel távol voltak egymástól így nem háborúztak.
A naprendszert érintõ háborúk nem az ûrben fognak zajlani hanem itt a Földön. (kivéve a függetlenségieket de az tényleg a messzi jövõ)
Én egy kolóniát nem úgy képzelek el hogy már elsõ körben egy teljesen önellátó infrastruktúrát visznek magukkal töménytelen tartalékkal hogy a kezdeti idõket is megoldják, persze jó lenne de nem hangzik túl gazdaságosnak.
Pedig már a legtöbb komolyabb Mars-misszió is magas szintû önellátásra épít, hiszen hacsak nem az Apollo program szintû rövid idejû tartózkodásról (ez a Mars esetében legfeljebb 30 napos Mars felszíni küldetést takar), akkor bizony legalább másfél évben kell gondolkodni, mielõtt haza indulhatának, illetve megérkezik a váltószemélyzet. A magas szint azt jelenti, hogy önellátóak élelmiszerbõl, zárt ökoszisztémával megoldják az oxigén és víz visszaforgatást. Anno az elsõ katonai Holdbázis programokban is kiemelt szerepet szántak annak, hogy a Hold felszínén található anyagokból építsék tovább a bázist, persze akkor még elég kezdetleges információkkal bírtak arról, hogy milyen ásványok is találhatóak meg ott, de eleve arra készültek, hogy minél kevesebb terhet kelljen felvinni. Olcsóbb felvinni egy (hasracsapás) 150 tonnás kompakt automata vagy félautomata gyártegységet, és bányászrobotokat, amelyek aztán évtizedeken keresztül állíthatnak elõ egyszerûbb szerkezeteket, mind ezeket a szerkezeteket kész egységként vinni fel a Holdra.
Pont azt mondom hogy egy ûrkolóniánál NEM kell nagy szintû katasztrófa, történjen, még egy kisebb baleset is a kolónia végét jelentheti ha azt ott helyben nem tudják megoldani. Evakuálási lehetõség nincs, ha borul a bili akkor mindenki kivétel nélkül meghal.
Veszélyhezetek mindenhol vannak, lent felhoztam a tengeralatjárókat, ott sem kell és kellett anno nagy galiba, hogy az egész hajó a teljes személyzetével örökre a mélybe rántsa...
Annak a nyomortelepre született gyereknek megvan az esélye a kitörésre (mindegy hogy ez az esély mekkora, egy generációs hajón nulla az esélye)
Egy új világot felfedezni és benépesíteni nem minõsül kitörésnek?
Ha építek egy földalatti bunkert hogy évtizedekre bezárkózzak oda a gyerekeimmel mennyi idõ múlva fogja a gyámügy/rendõrség rám rúgni az ajtó?
Amíg a gyerekeiddel jól bánsz, igazán komoly jogi indokuk nem lehet arra, hogy rád törjék az ajtót. Ezen kívûl megint rossz a példa, egy bunkerbõl nem jutsz el sehova, nem érsz el vele semmit (hacsak nem egy atomháborút akarsz mondjuk túlélni, ám ez esetben végképen nincs joga senkinek rádrúgni az ajtót, vagy legfeljebb azért, mert õ is túl akar élni :)). Egy ilyen hajó viszont új naprendszert, új bolygókat hódíthat meg, kicsit más szituáció azért...
Annak a kornak a viszonyulása a gyerekekhez más volt mint a mai, de még így is, a régi telepeseknek és a gyerekeiknek MEGVOLT a lehetõségük a visszaútra. (jó pár eset volt ahol a félresikerült kolónia lakosai visszatértek inkább az anyaországba)
Megint kevered a korokat. Abban az idõben az ilyen hosszú utazások komoly számba mentek, komoly költségvonzata volt, és messze más volt az utazással kapcsolatos megítélés is. Akkoriban az átlag ember jellemzõen csak a saját születési helyének környékét ismerte, esetleg idõnként a közelebbi városokba mehettek el vásárokra. Olyasmi, hogy valaki mondjuk Londonból Bécsbe utazzon, csak a leggazdagabbaknak volt elképzelhetõ, vagy a nagyon elszántaknak, akik egy batyuval a hátukon nekimentek a nagyvilágnak. De ez egy nagyon-nagyon szûk réteg volt.
Aki ennyire ki akar törni a "sorsa" alól, az ott nem lesz boldog, de nem lehet ezt garantálni mindenkinek.
Az ókorban Róma és Kína tudtak egymásról, ha földrajzilag közelebb lettek volna a háború szinte biztosan bekövetkezik de az õ technológiai szintjükön egyszerûen nem érte meg, nem volt értelme háborúzniuk és ennek a legfõbb oka a távolság volt.
Nem lehet a világûrbéli hadviselést a szárazföldi vagy tengeri hadviseléshez fogni, és fõleg a távolságoknak nincs értelme ebbõl a szempontból. Az ókori szárazföldön a távolság erõforrásokat jelent, hiszen a katonáknak élelmiszer kell, zsold kell, fegyver kell, a lovaknak és állatoknak takarmány és a többi. Ha valahova bevonulsz, a területet meg kell tartani vagy úgy, hogy a helyi vezetõkkel megegyezel, vagy úgy, hogy kiépítesz saját védelmi állásokat és katonákat állomásoztatsz a területen. Sem Róma, sem Kína nem rendelkezett ilyesmivel. Az egyetlen háborús induk egy ilyen szituációban a rablóhadjárat, lásd Hunok, Gótok, Vikingek és hasonló népségek, akik az erõforrásaikat úgy szerezték meg, hogy elmentek messzire, ott megtámadták a helyieket, és elvették tõlük amit tudtak (hadizsákmány). Róma és Kína teljesen más birodalom volt, és egyértelmûen megvoltak a helyi problémáik, nem kerestek maguknak újakat a világ túloldalán.
A világûr esetében több indok is lehet a háborús tevékenységre. Ezek:
-Nyersanyag birtoklás. Az adott szinten fontos nyersanyag csak ott található meg, és ezért kellne birokra kettõ vagy több hatalom. Ez lehet például a He3 izotóp a Holdon, vagy a Jupiter régióban a víz mondjuuk az Európa holdon.
-Függetlenség. Ehhez már kiépített kolónia kellene, amely ilyen vagy olyan ok miatt a Földi "háttértõl", a kolóniát létrehozó hatalomtól megszabadulna, hogy a maguk uraik legyenek. A létrehozó hatalom számára viszont ez cseppet sem üdvös, lévén ugye ez esetben a kolónia létrehozására elhasznált erõforrások kárba vesznének.
-Katonai érdek, Politikai érdek. Ez inkább a Föld körül fordulhat elõ elsõ körben, de késõbb persze kolóniák kiépülése után az adott kolónia vonzáskörzetére is vonatkozhat. Ez a jó öreg "az én érdekeimet védem" doktrína. Kiemelt fontosságú például a kritikus Lagrange pontok (például Föld-Hold L1, L2). A Lagrange pontok két égitest gravitációs erõi "ütközõzónáiban" találhatóak, ahol a két égitest vonzása kiegyenlíti egymást, így visznylag stabil pályán tartható egy ûrállomás vagy hasonló bázis (pl. mesterségesen oda telepített aszteroidabázis). A Föld-Hold L1 pont például azért fontos, mert gyakorlatilag innen csaknem teljesen ellenõrizhetõ lenne a Föld-Hold útvonal...
A Föld-Hold L1 egyben a Föld sakkban tartásához is használható, tehát katonai bázisként is kitûnõen szolgálhatna, persze egy Holdbázis is hasonlóan alkalmas (bár bizonyos szempontból hátrányosabb) szituáció. Ilyen katonai bázisok kiépítése mind az USA, mind a Szovjetunió által tervben voltak. Elõnyük komoly, hiszen egy Holdbázis vagy egy kellõen messze keringõ ûrbázis elérhetettlen olyan hatalmaknak, amelyek nincsenek a megfelelõ technikai (és gazdasági) helyzetben. A magas költségek és a vitatható katonai potenciál miatt azonban ezek lekerültek a napirendrõl.
Viszont ahogy halad elõre a világûr meghódítása, elõbb-utóbb el fog jönni az a kérdés, hogy milyen szabályok alapján mûködjön a világûr használata, és a jelenlegi szabályozások elavultak vagy haszontalanok lesznek. Ha például egy nagyhatalom harcol egy másik országgal, és lelövi annak a kémmûholdjait, akkor a világûr máris hadszíntérré változik...
A naprendszeren belüli háború lehetséges lehetne de ahhoz nem igazán kellenek ûrhajók hogy a Föld szétrakétázzon akármit a naprendszeren belül.
Ugyanígy a Föld is igen sebezhetõ, sõt talán még inkább. Elég egy aszteroidát megfelelõ ütközõ pályájára állítani...
Ha van egy cél állomás, legyen mondjuk a mars, akkor elsõnek elküldenek több automata hajót, ami a felszerelés nagy része van, aztán jöhet külön ami az embereket viszi.
amire szüksége lehetne egy megfelelõen kiépített ISS-nek, az "beszerezhetõ" a közelbõl, Földközelben elhaladó aszteroidákból és a Holdról, vagy adott esetben a Földrõl is.
? Ha minderre képes lenne akkor már nem Station-nek hívnák hanem Craftworld-nek haha Én egy kolóniát nem úgy képzelek el hogy már elsõ körben egy teljesen önellátó infrastruktúrát visznek magukkal töménytelen tartalékkal hogy a kezdeti idõket is megoldják, persze jó lenne de nem hangzik túl gazdaságosnak.
"Az ilyen nagy szintû katasztrófák a Földön is elõfordultak a történelem folyamán, ahol egy adott terület lakossága gyakorlatilag kipusztult (természeti katasztrófák elsõ sorban). Ettõl nem tér el lényegesen egy ûrbéli kolónia esete."
Pont azt mondom hogy egy ûrkolóniánál NEM kell nagy szintû katasztrófa, történjen, még egy kisebb baleset is a kolónia végét jelentheti ha azt ott helyben nem tudják megoldani. Evakuálási lehetõség nincs, ha borul a bili akkor mindenki kivétel nélkül meghal.
"Ezzel az erõvel megkérdezhetnéd, hogy van-e joga gyereket szülni valakinek egy éhinség súlytotta közép-afrikai országban, vagy india nyomortelepeire, stb. Az, hogy ki hova születik, senki sem szabhatja meg, megkérdezhetné az közép-afrikai menekülttáborban is a gyerek a szüleit, hogy mit keres õ itt, kinek volt joga ilyen életre ítélni?"
Annak a nyomortelepre született gyereknek megvan az esélye a kitörésre (mindegy hogy ez az esély mekkora, egy generációs hajón nulla az esélye) A másik nagy különbség hogy ezeket az ûrhajókat valószínûsíthetõen nem közép-afrikai nyomorgó országok fogják indítani hanem fejlett nyugati országok, nálunk eleve teljesen más a megítélése ennek a kérdésnek. Ha építek egy földalatti bunkert hogy évtizedekre bezárkózzak oda a gyerekeimmel mennyi idõ múlva fogja a gyámügy/rendõrség rám rúgni az ajtó?
@Jedi Annak a kornak a viszonyulása a gyerekekhez más volt mint a mai, de még így is, a régi telepeseknek és a gyerekeiknek MEGVOLT a lehetõségük a visszaútra. (jó pár eset volt ahol a félresikerült kolónia lakosai visszatértek inkább az anyaországba)
Hát jah, az FTL-nél én a "ha már lúd, legyen kövér" filozófiáját vallom, a kvázi-instant közlekedés lenne a legjobb :D
A kommunikáció minimum olyan gyors amilyen gyors az FTL utazás (futárhajók)
Ami számomra valószínûtlen az a "hadviselés a világûrben" ha nincs FTL.
Az ókorban Róma és Kína tudtak egymásról, ha földrajzilag közelebb lettek volna a háború szinte biztosan bekövetkezik de az õ technológiai szintjükön egyszerûen nem érte meg, nem volt értelme háborúzniuk és ennek a legfõbb oka a távolság volt. FTL nélkül ugyan ez igaz lenne az ûrkolóniákra is, túl messze lennének egymástól ahhoz hogy háborúzzanak.
A naprendszeren belüli háború lehetséges lehetne de ahhoz nem igazán kellenek ûrhajók hogy a Föld szétrakétázzon akármit a naprendszeren belül.
Jaja. De mire embereket is küldenénk oda, addigra nyilván modernebb cuccaink lesznek és talán menet közben is tudunk valamennyit gyorsítani (pl. napvitorlával). Az tény, hogy odaérkezés elõtt, akár már félútról, lassítani kell és a végén befogatni magunkat a bolygó gravitációjával, ez pediglen megsokszorozhatja az utazási idõt. Az meg, hogy a visszaútra is kell elég nafta, szintén felsrófolhatja az utazási idõt a méretek miatt.
Azért azt sem árt számba venni, hogy ez csak fly-by küldetés, tehát a szonda csak elrepül a Plutó mellett, aztán megy tovább. Nem lassít le, nem áll pályára a Plutó körül, és pláne nem tér vissza.
Ezt persze nagyjából 58,000 kilóméter/óra-val teszi meg a szonda, de valószínûleg emberi ûrhajót is be tudnának már gyorsítani ennyire.
Azt megtudnátok mondani hogy, a mai technologiával a Plutoig kb. mennyi idõ alatt jutunk el?
Anno a telepesek is elmentek a világ másik végére úgy, hogy onnan sem nagyon volt visszatérési esélyük, de nem is szándékoztak visszatérni, ez egy végleges döntés, vagy ott fognak boldogulni, vagy mind meghalnak. Felpakolták a sok gyereket és mindentbele. Most is vannak bõven ilyen vállalkozó szellemû emberek, szóval szerintem is jókora tömeget lehetne összeszedni, ha kellenének egy új ûrkolóniához.
Az ISS még így sem lehetne teljesen önálló, nincs hozzáférése pótalkatrészekhez, nyersanyagokhoz stb ezek terén ellátásra szorulna, mindegy hogy az ellátás milyen minimális a lényeg hogy nem korlátlan hanem csak adott ideig tudna funkcionálni külsõ segítség nélkül.
Már pardon, de ez nem igaz. A nyersanyagok beszerezhetõek máshonnan. Hogy maradjunk Japánnál, Japánnak nincs kõolajkitermelése, akkor Japán sem önellátó?
A nyersanyagok terén amire szüksége lehetne egy megfelelõen kiépített ISS-nek, az "beszerezhetõ" a közelbõl, Földközelben elhaladó aszteroidákból és a Holdról, vagy adott esetben a Földrõl is.
Egy földrengésnél külsõ segítséget kapnak a túlélõk, jön a segítség kiásni a romok alól az embereket, hoznak élelmet stb a lényeg hogy a túlélõknek nem saját erõbõl kell megoldaniuk a problémát,
Az 1923-as földrengésnél? :)
Ne mindenáron a mai világból indulj ki, amikor egy napon belül a Föld túloldalára repülhetsz. Az emberek már számtalan nagy katasztrófát túléltek a történelmi idõkben is úgy, hogy komoly külsõ segítségre nem számíthattak...
ha egy ûrkolónia nem kaphat külsõ segítséget és a kár túl nagy ahhoz hogy önerõbõl javítsák (ami õszintén szólva baromi könnyen megtörténhet) akkor teljesen mindegy hogy magát a balesetet hányan élik túl mert a végén mindenki meghal, sokkal egyszerûbb ha a külsõ segítség lehetõsége megvan.
Az ilyen nagy szintû katasztrófák a Földön is elõfordultak a történelem folyamán, ahol egy adott terület lakossága gyakorlatilag kipusztult (természeti katasztrófák elsõ sorban). Ettõl nem tér el lényegesen egy ûrbéli kolónia esete.
Van joga bárkinek arra "ítélni" a gyerekét hogy az egy dobozban élje le az egész életét? Hogy normális élet helyett egy idegen világba legyen "számûzve" a vissza térés minden esélye nélkül?
Ezzel az erõvel megkérdezhetnéd, hogy van-e joga gyereket szülni valakinek egy éhinség súlytotta közép-afrikai országban, vagy india nyomortelepeire, stb. Az, hogy ki hova születik, senki sem szabhatja meg, megkérdezhetné az közép-afrikai menekülttáborban is a gyerek a szüleit, hogy mit keres õ itt, kinek volt joga ilyen életre ítélni?
Az FTL megadja a vissza út és a segítségnyújtás lehetõségét, FTL nélkül a kolónia kudarca nagyságrendekkel esélyesebb.
Belegondoltál abba, hogy még FTL esetén is mennyi idõ lehet az út akár csak 4,3 fényévre? A segélynyújtás még így is lehet, hogy hetek, hónapok, esetleg évek alatt ér oda a Földrõl az Alfa Centauri-ra és ekkor még mindig nem beszéltünk arról, hogy a Földiek mikor szereznek tudomást a katasztrófáról, hiszen FTL kommunikációra is szükség lenne ez esetben. Távolabbi kolóniáknál még több idõvel lehet számolni. Arra, amit te felvázolsz, kvázi "instant" ûrugrás és valós idejû kommunikáció kellene, ami az FTL egyik szélsõséges változata, tehát "akármilyen" FTL már nem is lenne elég jó. :)
De végül is az egészet rossz oldalról közelíttem meg. A te véleméyned az volt, hogy akkor lesz háború a világûrben, ha a világûrben "rendszeresen mászkálunk", és ehhez lenne szerinted létszükséglet az FTL. Magyarul kizárod azt, hogy a Naprendszer benépesítése, kolonizációja megtörténhetne FTL nélkül, illetve azt feltételezed, hogy az emberiség békében folytatja a világûr felfedezését és meghódítását...
Az irányítás megoldására a legjobb az idegrendszert a fedélzeti számítógéppel összekötõ interfész lehetne, ez nem is annyi scifi, már egy ideje dolgoznak rajt és elég bíztatónak néz ki.
Igen, elviekben az ISS is önellátó lehetne megfelelõ bõvítésekkel mint ahogy egy kocsma is elméletileg önellátó lehetne csak fel kell juttatni és egy ûrállomást kell köré építeni, nem ez a céljuk. Az ISS még így sem lehetne teljesen önálló, nincs hozzáférése pótalkatrészekhez, nyersanyagokhoz stb ezek terén ellátásra szorulna, mindegy hogy az ellátás milyen minimális a lényeg hogy nem korlátlan hanem csak adott ideig tudna funkcionálni külsõ segítség nélkül. Az ISS szerintem még nem terjeszkedés.
Egy földrengésnél külsõ segítséget kapnak a túlélõk, jön a segítség kiásni a romok alól az embereket, hoznak élelmet stb a lényeg hogy a túlélõknek nem saját erõbõl kell megoldaniuk a problémát, ha egy ûrkolónia nem kaphat külsõ segítséget és a kár túl nagy ahhoz hogy önerõbõl javítsák (ami õszintén szólva baromi könnyen megtörténhet) akkor teljesen mindegy hogy magát a balesetet hányan élik túl mert a végén mindenki meghal, sokkal egyszerûbb ha a külsõ segítség lehetõsége megvan.
Oké, bõven vannak olyanok akik bevállalnák a soha vissza nem térést de ez sem ilyen egyszerû. Ma a legreálisabb lehetõség a generációs hajó lenne ami fölvet egy elég komoly etikai kérdést, az addig oké hogy TE személy szerint bevállalod hogy egy fémdobozban éld le az életed de mibõl gondolod hogy a gyerekeid is ugyanígy fognak érezni? Van joga bárkinek arra "ítélni" a gyerekét hogy az egy dobozban élje le az egész életét? Hogy normális élet helyett egy idegen világba legyen "számûzve" a vissza térés minden esélye nélkül? (nem lennék pszichológus egy generációs hajón)
Az FTL megadja a vissza út és a segítségnyújtás lehetõségét, FTL nélkül a kolónia kudarca nagyságrendekkel esélyesebb.