ugy hallottam valakitol, hogy ae magahoz vette egy marosvasarhelyi tudos hagyateket, mielott publikalta a dolgait. reg volt, lehet, hogy igaz sem volt.
A tektonika elmélete szerintem valójában nem feltétlenül mond ellet annak, amit írt. Egy eljegesedési idõszakban a tenger szintje is alacsonyabban volt. Most is vannak olyan szigetek, amelyek nem klasszikus kontinensek, vagy azok töredékei, hanem létrejöttük vulkanizmuson alapul, Japán, Izland, Új Zéland. Alacsonyabb tengerszintnél ezekbõl sokkal több lehetett. Ráadásul ezekre jellemzõ a viszonylag gyors emelkedés süllyedés is.
A Csendes- és az Atlanti-óceán közepén is vannak ilyen hátságok. Ráadásul a sarki jég elolvadása azt is jelentette, hogy egyszercsak eltünt több km vastagságú "közet" ami nyomást gyakorolt az alatta levõ földkéregre. A sarkok a jégkorszak végén valszeg jelentõsen és viszonylag gyorsan emelkedtek, ami földrengéseket okozhatott az egész Földön, cunamikat, árizeket és akár kontinensnyi nagyságú területek viszonylag gyors lesüllyedését.
Várkonyi Nándortól Sziriát Oszlopai gyermekkorom óta meghatározó könyv az életemben, ha 10-szer nem olvastam el, akkor egyszer sem. Ehhez képest rá sem ismerek azok alapján amit itt összehordtok róla.
1. nem egy elnyomott könyv nagy titkokkal. Várkonyit megbecsülte és elismerte a szakma, Pécsett a városi könyvtár épülete róla van elnevezve. A Sziriát Oszlopai ki van állítva az életmûvét bemutató mini-kiállításon, ünnepelték amikor megjelent, nagyra becsült és ajánlott könyv a mai napig. Cenzúrázva sem volt természetesen.
2. nincsenek benne ufók, meg semmilyen hasonló hülyeség, a Húsvét-szigettel kapcsolatban végképp nincsen benne semmi ilyesmi.
3. nincsen benne semmilyen filozófiai következtetés, az univerzum titkait sem firtatja. Kultúra, történelem, földtörténet és régészet a tárgya, és ettõl nem tér el.
Ellenben egy fantasztikus körutazást tesz benne a szerzõje az egyetemes emberi kultúrában. Várkonyinak rendkívül tájékozott ember lehetett, óriási memóriával, fejben tartott minden apró részletet, és rávilágít az apró hasonlóságokra a Föld kultúrái között. Elveszett civilizációk, vízözönmítoszok, eredetmítoszok szakszerû, tudományos elemzését mutatja be olvasmányos módon. Egy fontos kérdésben a könyv már elavult, ugyanis amióta írták, bebizonyosodott a kontinensek vándorlása, ez a földtörténeti fejtegetéseket más megvilágításba helyezi, de ettõl a könyv semmit sem veszít az értékébõl.
Akit érdekel, az antikváriumoknak szokott lenni egy-egy példány, népszerû könyv volt, sokat nyomtattak belõle.
Várkonyi Nándor Sziriat oszlopait innen lehet ingyen letölteni, ha érdekel valakit. Már többen is ajánlották.
Lapos? Csak 2D? Akkor a 3D nem is van? Nahát, Besenyõ Pista bácsi
És az nem sugárirány?
Lehet hogy rosszul látom de szerintem félreértés lehet abból hogy valaki a fénysugarat szó szerint értelmezi, mintha a fény (csak!) sugár irányban terjedne, de fontos hogy másképpen lássa ezt. Inkább úgy kéne elképzelni mint egy gömb felszínét, és a középponttól nézve a sugár minden másodpercben 300 000 000 méterrel nõne.
Máshogy fogalmazok. Ha a fotonok az abszorpió majd emisszió után az eredeti irányba folytatnák az útjukat nem keletkeznének abszorbciós vonalak amikor egy gázon keresztül halad a folytonos spektrumú fénysugár és ezzel egyidõben nem lehetne emissziós vonalakat detektálni minden térirányban.
Én egyébként olvastam anno Várkonyi Nándortól a Sziriat oszlopait, és jó sok csacsiság van abban a könyvben. Ma pl. biztosan tudjuk, hogy a Húsvét-szigeteki szobrokat nem a földönkívüliek (vagy a szigetlakók az õ várásukra) építették.
Mivel létezik a femtokémia ahol ilyen idõskálán vizsgálják a reakciókat, valószínûnek tartom hogy ugyanilyen idõskálán tudják idõzíteni a dolgokat. Konkrétan a gerjesztést és a detektálást. Azt elhiszem hogy biztos nem közvetlen vezérléssel. Mert ahhoz PHz-es frekvencia kellene.
1000 évvel az õsi civilizációkat követõen sem tudunk szinte semmivel többet
Hogy lehet egy ilyen mondatot leírni, pontosabban legépelni, egy Internetre kötött számítógépen?
A kedves fórumtárs mit képzel, vajon hol lenne most, és mit csinálna, ha igaza lenne? Valószínûleg nem is élne, mert vagy csecsemõkorban meghalt volna, vagy késõbb egy fertõzés vitte volna el. Ha mégis élne (amire 50%-nál kisebb lenne az esély), akkor max vetne, szántana, fát vágna. És halvány lila fingja sem lenne a nasca, az inka, a preinka, a maja, az azték és más kultúrák szemléletérõl, alkotmányos alapjogról, a véleménynyilvánítás szabadságáról, stb, a tudományokról nem is beszélve.
Legjobb esetben is azt hinné, hogy a Föld néhány ezer éves, lapos, és ha huhog a bagoly az ablakánál, akkor harmadnap meg fog halni, kivéve a csirkebélbe tekeri a micsodáját az éjszakára.
Nem célszerû kiragadni egy mondatot a szövegkörnyezetbõl. Ha figyelmesebben olvassák az írásomat, akkor nyilvánvaló, hogy nem a tudományt támadom, hanem azt, ha az adófizetõk pénzébõl mûködõ intézmények akadályozzák a gondolat szabad áramlását. Nem azt mondtam, hogy a tudomány általában nem tud bizonyítani semmit, hanem azt, hogy az univerzum keletkezését és mûködését leíró elméletek bizonyítatlanok, ráadásul egymásnak ellentmondóak. Ha önök ismerik Roger Penrose, Stephen Hawking, Carl Sagan, vagy Paul Davis munkáit, akkor könnyen észrevehetik, hogy az univerzum mûködését leíró elméletek teljességgel bizonyítatlanok. A klasszikus értelemben vett tudományos tétel akkor tekinthetõ elfogadottnak, ha bizonyítható. Éppen ez különbözteti meg a tudományt az okkult tudományoktól (áltudomány), amely felé egyes szenzációhajhász fizikusok elõszeretettel fordulnak, mint például Egely György.
A tudományos konferenciára nem nyújtottam be semmilyen tanulmányt, hanem készítettünk egy televíziómûsort róla, és megszólaltattunk olyan embereket is, akik nem adhatták elõ az elméleteiket. Ugyanis az elõzetes bíráló bizottság megállapította, hogy a dolgozat színvonalas, de "anti-Einstein".
Stain úr szerint:"A stílus nem kompenzája a butaságot." Kire gondol tisztelt Stain úr?
Ezt most nem értem. Eleve onnantól, hogy nem is vitáztunk, csak beszélgetünk... A stílus nem kompenzálja a butaságot. Én inkább örülnék annak, ha egy ilyen fórumon egy szakember segít megérteni az amúgy picit sem egyszerû elméleteket. (Értve most a szakember alatt magamat, szerénységet picit mellõzve, mert fizikus vagyok, ráadásul pont asztrofizikával foglalkozom...)
Aki úgy gondolja, hogy az „úgynevezett klasszikus tudomány semmit nem tud bizonyítani”, az minek akar a klasszikus tudomány képviselõi által szervezett tudományos konferenciákon tanulmányt benyújtani? Az ilyen szervezzen saját kis anti-Einstein konferenciát, de ha erre nincs ereje vagy ideje, akkor a tanulmányát ingyen kiadhatja az interneten, hozzáférhetõvé teheti milliók számára.
A világegyetem mûködésével összefüggésben éveken át tanulmányoztam a Nasca, az inca, a preinca, a maya, az azték és más kultúrák szemléletét, máig megmagyarázhatatlan "csodáit". 1000 évvel az õsi civilizációkat követõen sem tudunk szinte semmivel többet. Hipotézisek vannak, amelyek a modern korunk, az információs társadalom elvárásának megfelelõen dinamikusan fejlõdnek és ma már meghaladják a science fiction, a népmesék gazdag képzeletvilágát. Már van sötét anyag, 11 dimenzió, húrelmélet, férereglyukak, Hubble-féle táguló világegyetem, szingularitás, õsrobbanás és egyebek, de az úgynevezett klasszikus tudomány semmit nem tud bizonyítani. Ha azonban mégis, akkor öt perc alatt bebizonyítható annak az ellenkezõje is.
Várkonyi Nándor a Sziriat oszlpopai címû mûvéhez kapcsolódóan mondom: Nincs a világegyetem dolgaiban semmi különös, csupán a fizikai folyamatok az emberi gondolkodás körén kívül esnek.
Ami Einsteint illeti, a kortársait, például Plankot, Heisenberget, Schrödingert nagyobra tartom, mint õt. Nem is beszélve arról, hogy egyes körök a speciális relativitáselméletet a feleségének tulajdonítják, aki azonban váratlanul meghalt. Bárhogy is legyen, Einstein tézisiet meghaladta az idõ. Nemrégiben részt vettem egy tudományos konferencián, ahol a benyújtandó tanulmányok feltétele az volt, hogy nem ktitizálhatják Einsteint téziseit. Így néz ki az alkotmányos alapjpog, a véleménynyilvánítás szabadsága az Európai Unióban. Teljesen mindegy, hogy reveláló erejû felfedezésekrõl van szó vagy sem, a hatalom által támogatott klasszikus tudomány képviselõi úgy döntöttek: Einstein teóriája megdönthetetlen axióma, õ maga Isten szellemi megbízottja, menjünk vissza Giordano Bruno idejébe. Aki mást mond mint õ, az orbitális vadbarom, az akadályozza a tudomány fejlõdését. (Vagy inkább fordítva!)Így döntött a hatalom és kész. Igen. Kész röhej a XXI. században.
Azért ez sem pont így van. A femtoszkundumos impulzusoknak a hossza jól meg van határozva, de hogy azok mikor bocsátódnak ki, azt nem tudom, hogy mennyire lehet pontosan megmondani. Nyilván itt is érvényes a Heisenberg-féle reláció az energia és az idõ szorzatára. Ha megnézel bármilyen laborban mért emissziós spektrumot, akkor azon a vonalak ki vannak szélesedve. Ha sikerül az anyagot annyira lehûteni, hogy ne legyen Doppler-kiszélesedés, akkor is marad egy természetes kiszélesedés, ami abból adódik, hogy az emisszió nagyon gyorsan megy végbe, és ezért a foton energiája nem pontosan meghatározott. Valahol hallottam már róla, hogy kiszámolgatták, hogy mennyi ideig tart egy foton kibocsátása, és nekem valóban olyan femtoszekundumok rémlenek. Persze a vonalszélességbõl egy pillanat visszaszámolni, de a természetes vonaszélesség tipikus értékét sem tudom, sajnos.
Itt is elég szûkszavúan írnak csak róla: http://en.wikipedia.org/wiki/Spectral_linewidth
"Útközben bármilyen ritka is az anyag találkoznia kell olyan elektronokkal, amelyeket gerjeszt, és ami majd ugyan olyan irányba kibocsát egy fotont." Nem ugyanolyan irányba. Az emisszió tetszõleges irányba történhet. Nem emlékszik a gerjesztett elektronrendszer arra hogy merrõl jött a gerjesztõ fény.
"Egyébként nehogy valaki azzal jöjjön, hogy lehet a fotont pontos idõben is kilõni, és ahhoz viszonyítani, mert nem lehet, csak viszonylag pontosan, ami a méréshez kevés, tekintve a nagy sebességet." Kevés? Femtosec-es tartományban is dolgoznak pl lézerek. Ennyi idõ alatt a látható fény kb. 1 periódust tesz meg. Távolságban kevesebb mint 1 mikront, hiába a nagy sebesség.
Ja, csak pont azt fogadod el, ami klasszikus közelítés :) A fényvezetés kvantummechanikai modellje jóval bonyolultabb. Ja, és a gamma foton is el tud nyelõdni, csak elõtte el kell veszítenie az energiáját, amihez jó méretes detektorok kellenek.
Mondjuk azért ez nem polinom illesztés. Nagyon kevés paraméter van, és azokat elég pontosan sikerült már illeszteni. (Ezek az omegák: anyag, kozmológiai állandó, görbület)
"Az is érdekes, hogy a használható kozmológiai modellek megadják a CMB vöröseltolódását és mintázatát is, ami viszonylag jól egyezik a megfigyelésekkel." Na igen, de ezeket a modelleket pont ezért alkották meg. Megfelelõ számú paraméterrel bármit lehet modellezni. (Bármilyen méréssort lehet reprodukálni egy kellõen magas fokszámú polinom illesztésével, kérdés hogy van-e értelme illetve hogy érdemes-e valóságtartalmat tulajdonítani az így kapott modellnek.)
Van két tárcsa rajtuk egy-egy rés. Ezt rakjuk a fény útjába egy közös forgó tengelyen, úgy hogy a két lyuk egymáshoz képest "alfa" szöggel legyen elfordulva. A két tárcsa között a távolság "l", a forgás szögsebessége "v", a fény sebessége "c". Mindkét tárcsán csak akkor jut keresztül a foton ha: A foton az utat "t = l/c" idõ alatt teszi meg. Ha az elsõ résen bejutott a foton a másodikon csak akkor tud kijutni ha az pont "alfa + n*360°" szöggel fordult el. Ehhez viszont a tengely forgásának a szögsebessége "v = (alfa + n*360°)/t" kell hogy legyen.
Ha a részecske átjutott és tudjuk a tengely forgási sebességét akkor a részecske sebessége csak "v * l / (alfa + n*360°)" lehet. Ez természetesen nem egy konkrét eredményt ad, hanem egy maximális sebességet és egy csomó kisebbet. Viszont ha "alfa" elég kicsi akkor a lehetséges sebességek között nagyon nagy lesz a különbség így könnyen azonosítható a helyes eredmény. (A másik megoldás ha több tárcsát használunk és akkor jóval kevesebb lehetséges sebességérték jöhet ki.)
Ezt a mérést egyszerre egy részecskével is el lehet végezni. Persze többször kell elvégezni hogy megtaláljuk a pontos forgási sebesség értéket. És ezzel kozmikus részecskéket is vizsgálhatsz.
Fotonra valami ilyen kellene (remélem jól számoltam): l = 10m alfa = 1" (szögmásodperc) v = kb. 23/s
"Ez azt jelenti, hogy a távoli galaxis fénye, már nem azokból a fotonokból áll, mint ami ideérkezik." Szerintem ha egy hozzánk közelebbi atom elnyel egy bizonyos fotont, majd újra kisugározza, akkor annak már nem annyi lesz a vöröseltolódása, mint az eredetinek, amit elnyelt. Így aztán a nagy vöröseltolódásra csak az lehet a magyarázat, hogy nagy sebességgel távolodik az adott objektum, vagyis tõlünk távol van. Legalábbis én így látom logikusnak. Az is érdekes, hogy a használható kozmológiai modellek megadják a CMB vöröseltolódását és mintázatát is, ami viszonylag jól egyezik a megfigyelésekkel. És a CMB vöröseltolódásást nem lehet máshoz hasonlítani, ott ugyanis z=1000, a legtávolabbi (ismert) galaxisok esetében pedig z=7, közte nincs semmi. Az én meglátásom szerint ez elég bizonyíték arra, hogy a CMB, az CMB, nem valami más. Aztán persze biztos lehet ezzel vitatkozni.
Hát igen! Végül is azért tudomány ellenesek a hívõk, mert Isten parancsának akarnak eleget tenni.
Nem egyesével "kilõtt" fotonokkal nem lehet elvégezni, mert az a lényeg, hogy a takarás és a rés látványának, és valós idõpontjának eltérésbõl számítják ki a sebességet. Egy fotonnál ez nem mûködik, mert vagy takarom, vagy nem. Ez nem olyan mint a rácsos kísérlet, hogy egyszerre két optikai résen is átmegy a foton. De ha át menne, sem tudnád megállapítani a sebességét ebbõl. Egyébként nehogy valaki azzal jöjjön, hogy lehet a fotont pontos idõben is kilõni, és ahhoz viszonyítani, mert nem lehet, csak viszonylag pontosan, ami a méréshez kevés, tekintve a nagy sebességet. Egyébként azzal a módszerrel a szupernovából érkezõ foton sebességét úgy sem lehet megmérni.
Isten mondá Ádámnak és Évának, szaporodjatok és sokasodjatok! Az nincs benne a Bibliában hogy fejtsük meg a világegyetem mûködését! Én Isten parancsának engedelmeskedem!...
Mellesleg viszont, szerintem ha elkezd dolgozni a megfelelõ hatásfokon az LHC elég sok dologra "fény" derülhet!
Azért mert a foton elektromágneses hullám. Az anyag pedig részben töltéssel rendelkezõ részecskékbõl elektronokból és protonokból áll. Mivel ezek eloszlása nem homogén így nem 0 elektromos terük van. Ráadásul mozognak is ami pedig mágneses teret generál. Az elektromágneses hullám kölcsönhat ezekkel. De ez a kölcsönhatás nem abszorpció, mert pl egygammafoton is képes ilyen kölcsönhatásra pedig az nem tud elnyelõdni.
"Ez azt jelenti, hogy a távoli galaxis fénye, már nem azokból a fotonokból áll, mint ami ideérkezik." De a nagy része eredeti. Azok a fotonok amelyek útközben elnyelõdnek majd kisugárzódnak az a tér minden irányába teszik. Azok amelyek eredeti irányba mennek nagyon kevesen lesznek. És ez minden abszorpció/emisszió után hatványozódik. Az indukált emissziónál megvan az iránytartás, de ahhoz viszont kicsi az intenzitás. Az útközben szóródó fotonok száma is csekély hiszen, ha sok lenne akkor az egész égbolt tele lenne velük. Tehát a tény hogy éles képet látunk bizonyítja hogy kevés a szóródás.
Pl: http://news.bbc.co.uk/2/hi/science/nature/841690.stm Ez eléggé szenzációhajhászan van megfogalmazva, de most csak ezt találtam. A lényeg persze az, hogy az erõs diszperzió miatt információ nem juthat át az anyagon a fénysebességnél gyorsabban. Többet nem nagyon tudok róla én sem, csak valamikor valaki említette. A wikipedián is van pár link a speed of light címszó alatt.
#56: jaja, ráadásul mindkét fontos kísérletet magyar végezte. A nagyszögû interferencia kísérletet Selényi György, az egyfotonos interferencia kísérletet pedig Jánossy Lajos (bár õ pont az ellenkezõjét szerette volna kimutatni, mint amit sikerült neki).
"Mert miért is terjed a levegõben lassaban a fény mint vákumban, ha nem az ütközések, gerjesztések miatt?" Ha ez így lenne akkor csak azokra a hullámhosszakon lassulna a fény amelyeken gerjesztés léphet fel. Valamint ha ez így lenne akkor a több fotonból álló fénysugár szétszakadozna, hiszen lenne olyan foton amelyik egyszer sem "lassul" és lenne olyan amelyik többször is.
De igen, a sötét energia miatt. Az infravörös háttér fotonjai ennek ellene hatnak, mert energiát hordoznak, ami pozitívan jelenik meg az Einstein egyenlet jobb oldalán (a kozmológiai konstans negatív).
A klasszikus elektrodinamikában beveznek egy dielektromos állandót a közegekre, és ha valaki felírja a hullámegyenletet, akkor ki lehet számolni a közegbeli fénysebességet, ami a dielektromos állandótól függ. De ott szó sincsen közegbeli szóródásról. A mikroszkópikus modellben szilárdtestfizikai úton lehet leírni a fényterjedést, de ahhoz sajna nem értek. De ott sem szóródással írják le. A szóródás megváltoztatná a fotonok hullámhosszát. Az ûrben (tehát vákuumban) fénysebességgel terjednek a fényhullámok (vagy fotonok, ahogy tetszik). Ha szóródnak valamin, akkor kisugárzódnak, de szintén megváltozik a hullámhosszuk. Pl. a távoli kvazárok fényébõl kiszóródik egy csomó, ezért elnyelési vonalak látszanak ott, ahol gázfelhõkön haladt át a fény. De ettõl nem lasabban ér ide a fény.
Amúgy van egy másik jó bizonyíték: a gravitációsan lencsézett kvazárok fénye különbözõ idõ alatt ér ide.
Ilyeneket számolgatnak, hogy mekkora az infravörös háttér, meg hogy az honnan származik. Legnagyobb része pl. az állatövi fénybõl és a cirrusból (Tejútban levõ buborékos szerkezetû gáz-por). Aztán van kozmológiai infravörös háttér is, ami az õsi csillagokból és távoli galaxisokból jön, meg egy része a kozmikus háttérsugárzásból. A baj az, hogy az mind ellentétes elõjelû, mint a sötét energia, azaz nem tágít, hanem összehúz.
Nem mondtunk egymásnak ellent! De gondolj bele, a foton egy energia csomag, aminek a mérete fix, de rendelkezik nem fix paraméterekkel, pl.: hullámhossz, ha ezt az energia csomagot átadod egy elektronnak, akkor egy másikat kibocsát, és a nem fix tulajdonságok megváltozhatnak. Az pedig hogy a világûr rendkívül ritka, tény, de rendkívül hosszú az út is. Márpedig, ha a levegõn keresztül a szemünkbe olyan fotonok jutnának el amelyek nem ütköztek (tehát a fent leírt változásnak nem lenne esélye) akkor nem lenne a levegõben lassabb a fény mint vákumban. Tehát bizonyos távolság után, az ütközések száma a világûrben is annyi, mint sokkal kevesebb idõ alatt a levegõn. Tudsz számadatot mondani arra, mennyivel ritkább a világûr mint a levegõ? Ha igen akkor megkapod azt az arányt amennyivel hosszabb úton lassul le ugyanannyira mint a levegõben.
Ez nem így van. Az elektronokra létezik a Drude-modell, ami olyasmi módon írja le a fémek ellenállását, ahogyan te magyarázod a fény terjedési sebességét, de az sem kvantummechnikailag megalapozott. Vannak olyan anyagok, amiben a fény gyorsabban terjed a vákuumbeli fénysebességnél. Azt sem lehet azzal magyarázni, hogy valamibe beleütköznek a fotonok.
Ez a probléma elvezet minket annak megválaszolására is, miért nem világos a csillagos égbolt. Az egyik válasz az, hogy a nagyon távoli objektumok fénye a látható fényen kívülre tolódik a távolság miatt. De itt lesz még egy tényezõ is, ez pedig az, hogy a fényforrásból a fotonok szét tartva haladnak, ezért kell egyre távolabb, egyre nagyobb távcsõ. Hiszen ugyanakkora jel nagyobb távolságon nagyobb felületre oszlik el. Tehát a nagyon távoli objektumból elképzelhetõ, hogy csak percenként egy foton érkezik a Hubble lencséjére. És a nagy távolság miatt az is infravörös. Akkor erre simán ki lehet jelenteni, hogy háttérsugárzás, és a világûr egy titokzatos energiája.
Olyan nincsen, hogy ez a foton, meg az a foton. Nem lehet õket megszámozni.
Amelyik foton távoli galaxisokból jön, az valószínûleg nem szóródott semmin sem út közben, amúgy. A galaxisok közti anyag ugyanis nagyon-nagyon ritka, így a fotonok átlagos szabad úthossza is az. Persze azért a fotonok elég jelentõs része szóródik, de az rögtön hullámhossz változással jár, amit pedig nyilvánvalóan lehet detektálni.
És végezetül, a Földön még senkinek nem sikerült egy foton sebességét megmérni, csak a fény terjedésének sebességét. A lent leírtak miatt az pedig nem ugyanaz.
Mert miért is terjed a levegõben lassaban a fény mint vákumban, ha nem az ütközések, gerjesztések miatt? Hiszen, ha lenne olyan foton ami nem ütközik, akkor pontosan a vákumbeli terjedést adná, mivel a fény nem kerülgeti az atomokat. Ezt gondold tovább, és azt, hogy a világûr egyik része mondjuk 1 milliárdszor ritkább lehet a levegõnél, 1 milliárd év alatt mégis annyi eltérést ad, mint egy év alatt a levegõ adna.
A fény és a foton nem ugyanaz. A fény egy vagy több foton. A fény terjedése, nem biztosan egyezik meg a foton sebességével. Mert a fény közegen keresztül terjed mert nincs tökéletes vákum. Minden közegnek van rá jellemzõ fénysebessége. (ezért is írják, a fény sebessége vákumban, de ez csak elméleti, mert mint írtam tökéletes vákum nem létezik). Ha pedig így van, akkor az irdatlan hosszú út alatt változik a változó közeg végett, még ha rövidtávon nagyon kicsit is, a lassulások miatti vöröseltolódások összeadódnak. Mert elindult egy foton amit több milliárd év múlva itt a Földön megvizsgálunk. Útközben bármilyen ritka is az anyag találkoznia kell olyan elektronokkal, amelyeket gerjeszt, és ami majd ugyan olyan irányba kibocsát egy fotont. Ez azt jelenti, hogy a távoli galaxis fénye, már nem azokból a fotonokból áll, mint ami ideérkezik. Tehát a galaxis mozgásáról ebben az esetben nem mond el semmit. Mert minél távolabbról érkezik, annál inkább eltolódik a színképe, mert annál több ütközése volt..
Hát ezt nem tudom. Azt tudom, hogy a spontán emissziót úgy írtuk fel anno, hogy van egy külsõ gerjesztõ tér, és akkor arra rá lehet mondani, hogy azok a vákuumfluktuációk, de lehet, hogy van rá másik magyarázat is. A Casimir-effektusra tuti van más magyarázat, mert arról hallottam egy külön elõadást. Nekem az a gyanúm, hogy ki lehet magyarázni mindegyiket. De az biztos, hogy a kozmológiai állandót nem lehet a vákuumenergiából kihozni.
@toto66: a fénysebességet nem csak tükrökkel lehet kimérni, hanem pl. két nagyon gyorsan forgó fogaskerékkel is: úgy kell beállítani a kettõ sebességét, hogy ha az elsõn átjut a fény a fogak között, akkor a másikon pont ne jusson át. Olyankor nincsen semmilyen mozgó tükör, ami gondot okozna. De vannak csillagászati bizonyítékok is, amik a Jupiter holdjain alapulnak, de erre most nem emlékszem pontosan, hogy hogyan volt.
Azért nem csak a Casimir-hatás bizonyítja a vákuumenergia létezését. Állítólag ott van még a: - spontán emisszió, - van der Waals kötések, és - Lamb eltolás is.
Egyáltalán nem biztos, hogy az univerzum gyorsulva tágul, vagy hogy egyáltalán tágul. A tágulásra abból következtetünk, hogy a fénysebesség állandó, és hogy a fény nem lassul bármekkora távolságot tesz is meg. De mivel a fénysebességet mérni, csak úgy tudunk, hogy két atom (tükör és érzékelõ) között mennyi idõ alatt teszi meg az utat. Ebbõl kifolyólag, nem a szupernovákból érkezõ fényt mérjük, hanem a tükör egy gerjesztett atomja által kibocsátott fényt. Ezért az mindig állandó sebességet ad. A tévedésre az ad magyarázatot, hogy a tükörrõl vissza verõdõ fényt azonosnak gondoljuk, pedig az történik, hogy ahhoz hogy visszaverõdjön el kell találnia egy atom elektronját, ebben az esetben az elõbb felveszi a fotont, majd ismét kibocsátja, de az még ha hullámhosszában meg is egyezik, már nem ugyanaz a foton. Tehát a kis kitérõ után, ha a távolsággal arányosan lassul valamilyen okból a fény, akkor is mi ugyanazt a vöröseltolódást látjuk, mint gyorsuló távolodáskor. Tehát ha, a fénysebesség mérésének hitelességét egyszer megcáfolják, akkor már nem biztos, hogy tágul az univerzum.
<off>
Azért azt a Bronica-t kipróbálnám egyszer... [sóhaj]
Jó, hát lehet vadulni, és mindenféléket mondani. De ha komolyan veszi valaki a dolgokat, akkor mindig a lehetõ legegyszerûbb elméletre törekszik, ami az összes ismert dolgot le tudja írni. Ez sok közelítésben mûködik. Pl. a Newton-törvény is kõ egyszerû, és az általunk tapasztalt hétköznapi világ mennyi minden történését le tudja írni. Az Einstein-törvény is egyszerû, csak matematikailag nehezebb kezelni, mint a Newton-törvényt. Szerintem ha lesz valami jó kvantumgravitációs elmélet, annak is elegánsnak és kõ egyszerûnek kell majd lennie.
Persze lehet, hogy a vákuumenergia az, ami esetleg negatív értéket vesz fel, és így egyfajta antigravitációs hatása van. Pl Paul Davies is ezt használná ahhoz, hogy a mikroszkópikus féreglyukak felnagyításával idõgépet hozzon létre az egyik könyvében.
A dolog összességében ott hibádzik, hogy a gravitációnak jelenleg nincs kísérletileg is igazolt kvantummechanikai elmélete. Szóval fából vaskarika.
Tehát van egy olyan dolog, amirõl nem tudunk semmit és egy olyan másik dologgal magyarázzuk, amit csak kitaláltunk, de még senki nem igazolta, hogy valóban úgy is van.
Amúgy a térrõl, a téridõrrõl magáról sem sokat tudunk, a relativitás elmélet csak leírja (az sem biztos, hogy helyesen), de nem magyarázza. Milyennek kéne lennie a téridõnek alapból? 1 dimenziósnak, végtelen dimenziósnak, síknak, vagy önmagába záródónak?
Miért gondoljuk, hogy a térnek nincs önmagában való létezése, struktúrája? A tér egy mátrix az egyes téridõpontok összekapcsolódásának módja. Mi van ha ez a mátrix az elsõdleges, amin ha egy fénysugár átmegy akkor a másik oldalon kapunk egy anyagdarabot. Mintha egy autómatába pénzt dobsz alul meg kiesik a kokakóla.
Sõt mi van ha Isten, a tudat csak valami, ami ilyen téridõ-mátrixokat hoz létre, amibe aztán a fény visz életet, valóságot. Isten gondolatai vagyunk, isten pedig egy téridõ-kompjúter. Így esetleg lehetséges az, amit Stephen Hawking mondott, hogy ha rájövünk a világegyetem egyfajta alapegyenletére az az elmélet egyfajta teremtõerõvel is bír.
Informatika és tudomány
