Ad 1: Egy pont hogy tud rezegni? 2: Fénysebességgel halad. A relativitás szerint ekkor az sajátidõ megáll. (Helyesebben értelmetlen ilyen esetben sajátidõrõl beszélni.) Erre utal az, hogy a fénykúpon a négyes-távolság zéró. Ekkor viszont hogyan rezegjen? 3: A foton perdülete állandó. Ha mindig fénysebességgel halad, (márpedig igen) akkor mindig ugyan olyan frekvencián kellene rezegnie.
Abszurd? Yes.
A fizikusok ezerszer elmondták, hogy a téridõ kvantált. A húrosok extradimenziós bránokról beszélnek.
És az emberek többsége még mindig azt hiszi, hogy ez csak egy vicc.
Lehet, hogy ez csak egy vicc, de akkor az egész világ az. Mert a világot így lehet leírni. Hallom néha, a foton CSAK részecske, nem kell a hullámokkal foglalkozni.
Nos, tipegjüg be a youtube-ba: yale quantum 19 Egyetlen részecske legalább anyira hullám, mint részecske. Ahogy Einstein fogalmazta halála elõtt, fogalma sincs, mi az a foton.
A szubkvark modell sejteti, hogy két fél elektronból áll, de hogy pontosan hogyan terjed, azt nem lehet tudni. Ugyanis pont úgy terjed, mint azok a hullámok, amelyeket Maxwell leírt. Csal itt az amplitudónak más a jelentése. De minden ugyan úgy történik. Az sokat megmagyaráz. ha a vákuumot nem üresnek képzeljük el, de a pontos mechanizmust felírni szinte lehetetlen.
A pontszerû részecske mindig két buborék érintkezési "pontja". Mivel 4 dimenziós dologról beszélünk, ezért ez a pont nem egy közönséges pont, hanem egy pillanatszerû esemény, ahogy azt a speciális relativitásban nevezik.
A részecske hiába áll subkvarkokból (vagy nevezzük akárminek) mindig pontszerû. Hiszen amirõl beszéltem, ami felpörög az se nem húr se nem részecske.
Az egy buborélszerû valami, és még csak nem is 3 dimenziós, hanem 4. Az ábrák Y függõleges koordinátája az einsteini idõ.
Az, hogy a részecske miért hullámként terjed, egy érdekes kérdés. A legjobban Feynman Mai Fizika sorozatában találunk erre jó hasonlatot.
Ugyanis egy atomi rácsban egy állapot terjedését ugyan úgy kell leírni, mint egy részecske terjedését az üres vákuumban, csak éppen a rácstávolság közelít a zéróhoz.
http://sg.hu/listazas.php3?id=1138140636 részletek itt P
Igazából a vákuum gerjesztett állapota nem rezgés, hanem a spin-állapot. Sõt a vákuum alapállapota is spin állapot, ez a jobbkezes neutrínó állapot. A gyenge kölcsönhatás ezért balkezes, mert a háttér jobbkezes, csak éppen láthatatlan,
Ha egy ellentétes spin kerül ebbe a háttérbe, akkor egy vírtuális up-anti up kvark pár keletkezik. Ha meg jobban felpõrög ez a spin, akkor vírtuális elektron-pozitron pár lesz belõle. Ha egy alapállapotú jobbkezes neutrínó-antineutrínó pár pörög fel, akkor down-antidown kvarkpár keletkezik.
És már meg is van a Standard Modell alapja. Ilyen egyszerû.
Uh, ne a Nõk Lapjából tanulj fizikát, mert nem tesz jót... Ez a hozzászólásod kettõbõl semmi.
A tudatos megfigyelõ egy ezoterikus faszság, a fizikában a megfigyelõ az ernyõ vagy a számlálómûszer.
De, az x,y,z az kiterjedés. Amerre nincs kiterjedés, arra irány sincs. Nem tudsz például a jövõ felé mutatni a kezeddel, hogy egy egyszerû példát mondjak. Pedig az idõ még csak nem is egy olyan elvont dimenzió, amit csak matematikailag lehet értelmezni.
"Nem létezik a tested. Nincs anyag, az csak illúzió. Csak az van, hogy a tér adott pontjai adtt kvantumállapotokat vesznek fel." Ez igaz. És a megfigyelõ tudat nélkül ráadásul még ez sincs. Amúgy a téridõ 64 dimenziós, az X, Y, Z koordináták nem dimenziók, hanem IRÁNYOK. A dimenzió nem irány tudniillene.
Az univerzum egy kurva nagy LCD monitor, amit meg anyagnak gondolsz, az csak a pixel információtartalma,Nem létezik a tested. Nincs anyag, az csak illúzió. Csak az van, hogy a tér adott pontjai adtt kvantumállapotokat vesznek fel. :D NA ekkor marhaságot sem hallottam még, bár mindenki azt hisz amit akar. De jó akkor itt minden hamis nem fáj semmim nem kell ennem szarnom és vizet inni hisz inkább fogyasszunk pixeleket megyek is szétkapom az LCD monitorom és kieszem belõle a pixelt :DDD szeretem olvasni az ilyen nagyon inteligensnek látszani akaró emberke összerak egy csomó szót amit tudományos világból szed és azt gondolja mennyire okos :D de amúgy tök felesleges itt vitatkozni mert akármennyire is úgy hiszed hogy nem létezik a tested attól még kúrva fájdalmas tud lenni a nem létezõ anyagi élet.de higgy amit akarsz és tetszik vagy nem a világ amiben élünk anyagi.
Ezzel így már egyetértek. A szubatomi részecskék és az ezekbõl felépülõ atomok valójában hullámrendszerek. (Vagy rezgésrendszerek ha úgy jobban tetszik, de a kettõ ugyanaz.)
De amit írtál, vagyis, a kvantumállapot átadása a bonyolult rendszerekre nem igaz. A fotonra, (amit én az "alap matériának" gondolok) viszont igen. Ugye pozitron és elektron annihilációjakor nem marad nyugalmi tömeges anyagi rendszer, csak a "tér húrjain" végigterjedõ kvantumállapot frontjai. A fénysebesség azért akkora vákuumban mert ~ 300 ezer kilométeren ezen átadási állapotok idõösszege egy másodperc.
"De továbbra is várom a válaszodat, hogy azok az úgynevezett húrok amelyek az elmélet szerinti calabi-yau tereket adják micsodák? Merthogy csakis valami lehet, üres matematikai tér neked nem fog fölcsavarodni akkor se ha millió évig lesed."
Az maga a matéria, amibõl az univerzum áll. Anit én meg te megfogható anyagnak tapasztalunk, az csak az állapota annak az igazi matériának. Amit vákuumnak érzékelünk, az is az matéria, csak nyugalomban van. Ha rezeg, akkor a mi szempontunkból ott egy részecske tartózkodik. Ha a részecske arrébb mozdul, akkor ott megszûnik a rezgés, és a szomszéd kvantumpontban rezeg. Ezért hullám és részecske egyben minden, amit érzékelünk. Ezért egyenértékû az energia és az anyag.
Itt valamit te nem értesz, de nagyon. Anyag alatt te csak részecskéket értesz, ami máris alaphiba. Az anyag sokkal tágabb fogalom.
Az pedig eleve ökörség, hogy mindössze egy illúzió lennék. A Világ nagyon is valóságos, és ezt a valóságot nevezzük anyagnak. Az elektromágneses és a gravitációs mezõk alapja is anyag, és nem pedig valami elmélet.
De továbbra is várom a válaszodat, hogy azok az úgynevezett húrok amelyek az elmélet szerinti calabi-yau tereket adják micsodák? Merthogy csakis valami lehet, üres matematikai tér neked nem fog fölcsavarodni akkor se ha millió évig lesed.
Azzal soha nem volt bajom, hogy az anyag evolúciójának nincs célja, az csak van Ok és okozati összefüggések rendszere, ez nyilvánvaló. Hiszen mint írtam is, a "van" a természetes állapot.
Azt meg nyugodtan elfogadhatod tõlem, hogy pontosan értem amit te mondasz. Mindössze nem értek egyet vele. Persze ha leírod ide, hogy mi csavarodik föl akkor megkövetlek. De hogy az csak valami lehet az biztos. Nos azt már úgy hívják, hogy anyag. Ez a Világ anyagi. Persze megkísérelhetsz meggyõzni az ellenkezõjérõl, én nyitott vagyok...
A trágárságot viszont mellõzheted, attól nem látszol okosabbnak.
"A mi agyunk ehhez szokott hozzá, ezért gondoljuk, hogy az anyag is lett, akár a semmibõl."
Hiába mondod hogy érted mirõl beséltem, fogalmad sincs róla.
Mit nem értesz azon, hogy az én nézetem szerint nem létezik az anyag. Nem létezik a tested. Nincs anyag, az csak illúzió. Csak az van, hogy a tér adott pontjai adtt kvantumállapotokat vesznek fel.
Ezt nem valami elvont matematikai módon értem, hanem kibaszott szó szerint. Az univerzum egy kurva nagy LCD monitor, amit meg anyagnak gondolsz, az csak a pixel információtartalma. És ezt a kijelzõt nem nézi senki. Nem azt mondom, hogy mi nézzük a kijelzõt, mielõtt belemagyaráznád. Senki sem nézi. Hogy te meg én itt beszélgetünk, az csak egy dolognak köszönhetõ, hogy a pixelek szabályoknak engedelmeskednek. Törvényszerûségeknek. Tehát a képbõl adódik a következõ képkocka. Ennek az egésznek nincs célja, nincs értelme, nem irányítják, csak van.
"Ha e "felcsavarodott tér" alatt az anyagnak valamilyen formáját érted akkor rendben van."
Majdnem, de közelítesz.
Az anyag az nem létezik, nincs. Konkrétan, nem létezik a tested. Amit te anyagnak hiszel, az csak a tér tulajdonsága. Amit én a térrõl gondolok, az viszont sokkal közelebb áll ahhoz, amit te az anyagról gondolsz. A vákuumban is ugyanolyan sûrû ez az anyagi térháló, csak a pontjai nem vesznek fel állapotokat. Mint a fekete pixelek a monitoron. Az igazi tér, amiben ez a húrhálózat van, azt soha nem tapasztalhatjuk meg, és az majdnem azonos azzal, amit te térnek gondolsz.
"Tehát a tér egy húrhálózat, ami egy olyan üres térben van, ami ahhoz hasonló, mint amit mi klasszikus értelemben térnek hiszünk."
-Bocsánat! -ezzel viszont mélységesen nem értek egyet! A Világmindenség anyag, létezése örök és ez a természetes állapot! Csak rendszerek születnek és tûnnek el, vagyis épülnek föl és bomlanak le. A mi agyunk ehhez szokott hozzá, ezért gondoljuk, hogy az anyag is lett, akár a semmibõl. Nem az anyag van benne a térben, hanem az anyagnak alap tulajdonsága a kiterjedés és a mozgás. Magyarán az anyag határozza meg a teret és az idõt is.
Így már valamivel jobb. Biztos lehetsz abban, hogy jól értettem amit írtál.
Már csak azt kell elmagyaráznod, hogy mi az ami fölcsavarodik? Mert dimenziója csak valaminek lehet, mivel olyan, hogy dimenzió önmagában nem létezhet hiszen a tér fizikai, azaz anyagi tér és nem elvont matematikai. Ha e "felcsavarodott tér" alatt az anyagnak valamilyen formáját érted akkor rendben van. Egyébként én is úgy gondolom, hogy a foton nem röpköd sehová és a vákuumbéli sebessége is azért mindig az ismert "C" mert valójában az elektromágneses állapotváltozás adódik át pontról pontra. Üres térben nyilván mindenféle sebességgel röpködnének.
A közelében sem jársz annak, amirõl írtam. Gyakorlatilag nem is értetted, így teljesen másra reagálsz, mint a mondandóm. Amit kihámoztál belõle az nem igaz, így arról mondasz véleményt, amit nem is mondtam.
A hozzászólásom szerint nincs olyan, hogy üres tér, abban a szemszögben, amit te értesz alatta. A valós tér az érzékelhetetlen, mert ami ami kitölti, az egy húrháló, ami kvantumos. Minden részecske és energia ezeknek a kvantumpontoknak az állapota. Ahol a mi szemszögünkben nincs semmi, ott kvantumállapotot fel nem vevõ húr van, ahol meg van egy részecske, az egy húrnak pusztán az állapota. Ha a részecske "mozog", akkor sem mozog semmi, csak egy húrnak a tulajdonsága átadódik a szomszédra. A húrok pedig nem mások, mint az önmagukba visszacsavarodó dimenziók. Tehát nem részecskék vannak, hanem a tér pontjainak kvantumállapotai. Tehát a tér egy húrhálózat, ami egy olyan üres térben van, ami ahhoz hasonló, mint amit mi klasszikus értelemben térnek hiszünk.
Nagy kavarások vannak itt a dimenziókkal. A dimenzió kiterjedést jelent. Az anyag minden irányba kiterjed, nincs korlát az irányok számában. Az anyag tehát végtelen dimenziós. Ami három dimenziós, az a helymeghatározó rendszerünk, mert három téradat szükséges és elégséges a szabatos helymeghatározáshoz. Nem az anyag 3d-s tehát, hanem a mi meghatározó rendszerünk. Nem kellene összekeverni.
A Világmindenség anyag és az határozza meg a teret. A pusztán matematikai távolságot hiába tekergeted abból nem lesz anyag. A húrelméletben is valami rezeg. Az egy dolog, hogy nem tudjuk mi és egyesek tévesen térnek nevezik. Energia önmagában nem létezik, az energia az anyag egyik tulajdonsága. Az energia forrása mindig valamilyen anyagi rendszer.
Nem érted, mert térdimenziókban gondolkodsz. A többi dimenzió, ami felcsavarodott, maguk az elemi részecskék, amik rezegnek. Nincs anyag, csak a tér, ami sok rácspontból áll, ahol minden rácspontban feltekeredett a három térdimenzión kívûl a többi. A tér tágulása pedig azt jelenti, hogy a rácspontok osztódnak egy bizonyos valószínûséggel, így maga az univerzum egyre nagyobb lesz. (ezt egész jól értetted, mert levezetted, hogy a tér tágulása csak a külsõ szemlélõnek tûnne fel abból a szempontból, hogy más távolságot tettél meg, amikor ugyanazzal a sebességgel haladtál) Ha egy részecske mozog, nem történik mozgás, mert valójában részecskék sincsenek, hanem egyszerûen a rácspontokban felcsavarodott többi dimenzi rezgése átadódik a szomszéd rácspontra. A fény sebessége azért korlát, mert a rezgések átadódásának van egy korlátja. Az elemi részecskék azért hullámtermészetûek, mert nem is részecskék, csak a tér rezgései. Tehát egy végtelen univerzumban van egy kirobbanó tér, ami osztódik, ezért egyre nagyobb, de véges, és semmilyen "anyag" nem tud kilépni ebbõl a rácsszerkezetbõl, mert minden anyag csak annak a rezgése. Ha valamiért képes lenne egy részecske olyan gyors lenni, hogy elérje ennek a rácsszerkezetnek, az Univerzumnak a határát, egy falba ütközne, mert nem lenne képes hova tovább rezegni.
Olyan, mintha egy folyamatosan javuló felbontású LCD kijelzõ pixelei lennénk. A szörnyû, hogy ez a kép sokkal borzasztóbb, mint bármilyen transzcendens világ.
Nincs Isten, nincs lélek, csak pixelek sokaságai vagyunk, akikre kényszerûen hat az, hogy a pixelek milyen törvényszerûségeknek vannak alárendelve. És az egésznek nincsenek okai, csak következményei. Nincs miért, nincs magasabb rendû cél, csak így van és kész.
Te vagy az a manus, aki szerint, ha egy spájzban lekapcsolják a villanyt, akkor ott egy feketlyuk keletkezik, és minden megszûnik benne létezni, amíg fel nem kapcsolják? :-)
"Egykor ugyanennyire biztosak voltak a tudósok abban, hogy a Föld lapos és egy teknõsbéka viszi a hátán. Bocs, Sheldon, de az elméleti fizika egy marhaság, feltételezések halmaza konkrétumok nélkül. Lásd a relativitáselméletet, ami épp most dõl össze a fénynél gyorsabb részecskék miatt. Persze nem fogják elismerni, hogy megdõlt, hanem kitalálnak két-három új elméletet, ami megmagyarázza ezt. :)"
Tévedsz! A tudósok a hajósoknak közönhetõen már az ókorban is tudták, hogy a Földnek gömbfelszíne van. Tapasztalták, hogy a hajóknak elõször csak a vitorláját látni, tehát a tnger "púpos".
Pont, az egyház volt az, akik mindenféle tapasztalat nélkül, pusztán vallási kinyaltkoztatások útján egy kolostor falai között kialakítottak egy nyílvánvalóan hamis világképet.
A tudomány mindig a megfigyelésekre alapoz, és saját magábval szemben is kritikus.
Meridian, jó a gondolat, egyetlen aprócska, de nem lényegi tévedés van benne, miszerint az 1,1,1-bõl az 5,1,1-be a nemlineáris úton, tehát a felgyûrõdött dimenziókban haladva pont hogy nem gyorsabban, hanem lassabban (több lépéssel) jutsz el, hiszen azok: fel vannak gyûrõdve. Tehát girbegurbák, míg az X az Y és a Z egyenes ugyebár. :)
Nincs sok jelentõsége...!
Viszont belegondoltam, hogy gyakorlatilag ha most visszutaznék a középkorba és beszélgetnék egy ottani Laposföld-hívõvel, nagyon érdekes és számunkra is tanulságos beszélgetés alakulhatna ki.
Azt mondhatnám neki: Nézd, itt van egy négyzet alakú földterület (mondjuk egy néhány lépéssel bejárt rész egy réten). Ha elindulunk az egyik oldala mentén, akkor végül még háromszor kell 90 fokot fordulnunk (egyenlõ távolságokat megtéve egy adott irányban persze) ahhoz, visszajussunk.
És igen, látja, tényleg így van, ez természetes is, mondja.
Oké, mondom, viszont legyen a négyzet oldala mondjuk ötezer kilométer, indulj el az egyik oldalán, én elindulok a másik oldalán, azonos távolság megtétele után forduljon egymás felé 90 fokot, és utána hopp, találkozni fogunk! A négyzetbõl háromszög lett.
Ezen a ponton valószínûleg máglyára állított volna. Pedig igaz: mert a kétdimenziós felszín gömbcikké hajlik háromdimenzióban (ilyen a Föld felszíne), és létrejön a kétdimenziós tértorzulás. Vajon ez mihez vezet ha emeljük a dimenziószámot..? Nem tudom, csak felmerül a kérdés. :)
(Nem tudom tudtok-e róla, hogy van egy ún. Lapos Föld Társaság, ami még mindig laposnak hiszi a Földet, és komolyan is gondolja. Kb. 100-tagú. Száz dilettáns tagú.. :D http://theflatearthsociety.org/cms/ Megkérdezném tõlük, hogy mennyi az idõ náluk.)
És mi van, ha csak szellem létezik és a mi szellemünk sugallja, hogy a világ olyan amilyennek látjuk? A mûszereink csupán erõsítõk. A szellemünk pedig Isten szelleme, vagy annak egy szelete. Vagy az Univerzum szelleme, és anyag és szellem egy és egyszerre született a semmi ellenében. Vagy mindig is létezett és maga az átalakulás a valódi, örök létezõ, egy hiperbola mentén halad.Vagy lineárisan, mindig a világ saját idejéhez képest. Tehát a felfúvódás lehet végtelenség óta folyik valamilyen szinten, a BIG BANG csak egy fázis ahonnan láthatóvá vált.
Le van vezetve matematikailag. Pí dimenzió van, és ahogy közelítesz a píedik dimenzióhoz, ott lesz egyre píbb a pí. Mi most a harmadik dimenzióban vagyunk, és szerencsénk van, mert itt már meglehetõsen pí a pí. Egyébként pedig 0 = végtelen, ez triviális ugye, és azt sem nehéz belátni, hogy 1 = végtelen, tehát 0 = 1 = végtelen...
Egyrészt: a modellekrõl és a begyepesedett tudósokról vannak nagyon érdekes; kicsit se tudományos olvasmányok.
Másrészt: kövezzetek meg, de az egyetlen teljeskörû és precíz ( igazából az egyetlen, aminek egy kicsit is volt értelme ) miért van valami a semmi helyett bizonyítást arrakistortól láttam. Igen egyszerû. Van valami, ezt tudjuk. Borzasztó valószínûtlen, hogy csak ez a valami legyen. Tehát létezik minden. Mind egy fraktálban vagyunk, és kész, ennyi.
Meridián, ez az, feltaláltad a szubtérutazást :) márcsak egy szubtérmeghajtás hiányzik, meg szubtérkommunikáció, és utazhatunk pár fényévet néhány perc alatt :D mivel a szubterekben kevesebb lépésbõl juthatunk 1 1 1 bõl 5 1 1 be
"Na jó, de nem úgy van, hogy van a "Planck Idõ", ami a legkisebb idõegység?" Diszkrét skálán igen, de valós idõ esetén nem. A valós számoknál épp az a lényeg, hogy bármely két valós szám között végtelen sok másik valós szám található.
En azt hittem, nem az a feladat, hogy talaljanak egy olyan modellt,ami mukodokepes lehet, es kepes lehet leirni az univerzumot, hanem, hogy bebizonyitsak, hogy egy modell igaz -e vagy sem. Ez lehet ugyan mukodokepes, de mi ra a bizonyitek? Ha eleg sokat erolkodnenk, lehet, hogy masik 1000 eltero modellt is ra lehetne huzni erre kerdeskorre, csak epp ez volt az elso, ami valakinek az eszebe jutott. Ez igy csak talalgatas.
11 dimenzióval az M-elmélet számol, a szuperhúr 10 tér-idõ dimenzióval rendelkezik.
Kérdés. Nem 11 dimenzióval számol a szuperhúr elmélet? Mert én úgy emlékszem azt mointák a TV-ben egy mûsorban hogy a húrelmélet 10el számolt de volt 5 különbözõ is. ekkor a régen kinevetett szupergravitációs elmélethesekhez fordultak akik 11el számolnak és mikor kiterjszettetéka húrelméletet 11 dimenzióra problem solved. 5 elméletbõl lett 1. Ezért is szuperhúr elmélet.
Szimbolizmus, emberek, szimbolizmus. Ha a maffkát a kvantummechanika, az ágynemût pedig a rel absztrakt ábrázolásának tekintjük, akkor a kép valójában egy kvantumgravitációs elmélet szimbóluma, ami ráadásul háttérfüggetlen, mert nem látszik a matrac.
A mi nyúlik? kérdéskörhöz: az univerzum a valóság, errõl lehet fizikai modelleket alkotni, amelyekkel általában kacifántosan, részlegesen vagy sehogyan sem megoldható matematikai kifejezésekkel lehet dolgozni. Erre a fizikusok képesek. Az ismeretterjesztõ irodalomban lehet mindenféle rosszabb vagy mégrosszabb közérthetõsítését elkövetni a fenti fizikai modellnek, amit aztán ki lehet tenni ide az SG-re. Aztán ha valaki azt mondja, a lepedõs, a lufis, a kalácsos, stb. analógiából nem érti, mi nyúlik a téridõben, annak lesz igaza. A fene tudja, mi nyúlik. Lehet mondani, hogy eszerint a fizikai modell szerint ez, aszerint meg az, de ugye már ezek a modellek is absztakciók. Az univerzum megismerése minden idõk legvégsõ, a legizgalmasabb, legnehezebb szellemi kalandja, ami végigkíséri a a történelmet - ezerötszáz éve ugye az errefelé általánosan elfogadott kozmológiai elméletet Teremtés könyvének hívták, az volt a korszellemnek megfelelõ Big Bang elmélet - az emberhez leginkább méltó tevékenség? Igen, az.
Igen... mivel tudjuk már, hogy a fekete lyukat is elhagyja legalább valamilyen sugárzás, a macska elég jó reprezentációja egy fekete lyuknak: van bemenete, kimenet, fekete is, kell ennél több ?
A dimenzió tágulására egy szemléltetõs példa. A megértéséhez elõbb csak egy dimenziót vegyünk alapul.
Képzeld el a földgömböt (ami mondjuk legyen most tökéletes gömb forma, és március 21-én, amikor nap-éjegyenlõség van, azaz mindenhol a nappal pont 12 óráig és az éjjel pont 12 óráig tart (hozzávetõleges, de ez is legyen pontosan ennyi, mégha a valóságos Földünkön ez nem pontosan ennyi, pár másodperc eltérés van)
Tegyük fel azt, hogy a földgömbön bárhol is légy, csak az egyenlítõvel párhuzamosan tudsz mozog, azaz csak pontosan kelet-nyugat irányba, azaz délre északra egy millimétert sem tudsz elmozdulni. Igazából mozogni sem tudsz, hanem a föld forog veled és látod azt, hogy 12 óra alatt feljön a nap, majd lemegy, miközben fizikailag megteszel valamekkora utat. Az északi sark pont közelében egységnyi idõ alatt amíg forog a föld, megteszel mondjuk egy métert, de ugyanezt az egyenlítõnél egységnyi idõ alatt már 200métert teszel meg. Mivel ott nagyobb a gömb kerülete (ki van tágulva a sarkkörökhöz képest a "tér", ebben az esetben a körvonal), de a kerületi szögsebesség (forgás a tengely körül) ugyanakkora. Azaz 24 óra alatt érsz mindkét esetben körbe, de a kitágult térrészen a mozgás sokkal szembeötlõbb, mint fenn északon a tengelyhez közelében.
A kitáguló dimenzió hasonlóképpen értelmezendõ. Egységnyi idõ alatt más-más távolságot (relatíve) teszel meg, de csak egy külsõ szemlélõnek. Mert aki a rendszerben belül van, az mindezt nem érzékeli helyesen - az úgy tudja és valójában így is van, hogy ugyanannyit mozdult el. Tehát tudsz mozogni a többi dimenzióban is, de az nem annyira látványos, mintha abban a 3 dimenzióban mozdulsz el, amit az érzékszerveink képesek érzékelni is...
A kérdés számomra az, hogyha felveszünk egy koordináta rendszert, és ebben a különbözõ egységnyi távolságra lévõ szomszédos pontokat összekötjük egymással, akkor ha ezt a koordináta rendszert kiegészítjük a többi hattal, akkor vajon ha az x,y,z helyett mondjuk párhuzamosan mozogva, ugyanúgy párhuzamosan nem változik meg az x,y,z koordináták is?
Hogy érthetõ legyek: álljunk a x,y,z=1,1,1. Innen a 5,1,1-be úgy tudok leghamarabb eljutni, hogy elõbb elmegyek 2,1,1-be majd 3,1,1-be, majd 4,1,1-be, majd 5,1,1-be.
De ha az 1,1,1 és 5,1,1-hez mellé teszük még a többi dimenzió koordinátáit is, vajon nem lesz rövidebb (azaz kevesebb lépésbõl) álló út? Nyilván ha lineáris minden, akkor nem lesz rövidebb, csak hosszabb, de éppen az a szép az egészben, hogy a többi dimenzió meg van tekeredve, fel van csavarodva, és nem is ugyanakkora léptékû, mint az elsõ (vagyis a kitüntetett) 3 dimenzió...
Tehát az 1,1,1,0,0,0,0,0,0 szomszédos a 1,1,1,0,0,0,1,0,0-al ami nem lineáris tér esetén szomszédos lehet a 5,1,1,0,0,1,1,1,0-val és ez szomszédos lehet a 5,1,1,0,0,0,0,0,0,0-val amely utat 2 lépéssel rövidebben lehet bejárni... (azaz 1,1,1-bõl amit érzékelünk, pikk-pakk eljutunk 1,1,1-bõl az 5,1,1-be, ehhez nem kellett más tenni, hogy nem az elsõdleges dimenzióban mozogtunk, hanem a többi néhányban)
Persze ez csak akkor állja meg a helyét, ha nem lineáris a tér. Nem lineáris teret hogyan is lehet elképzelni? Van az a példa hogy a háromszög belsõ szögeinek összeg 180 fok... igen ám, de ha görbült a tér (monjuk ha a tér olyan mint egy gömbfelület, akkor akár lehet ez 270 fok is, az egyenlítõ és a sarkpontok megfelelõ mondón való összekötésével. Minden szög derékszögû is lehet, mégis egy háromszögrõl van szó... nyilván ez külsõ szemlélõ látja így, a benne lévõ szemlélõ ezt nem érzékeli, õ csak azt látja minden szög 90°-os és mégis háromszög. De a gravitáció által eltorzított tér is hasonlóan görbül, csak mindezt nem sík alapon, hanem 3, vagy még több dimenzió alapon... na a magyarázaton sajnos nem teljesen világos, de nem is ez a szakterületem, csak elméleti szinten hangosan gondolkodtam...
Meg lehet, hogy zavaros a példám, de itt nincs igazán lehetõsége ábrázolni is, meg elég nehézkes is...
Néha jókat röhögök a jópofa beszólásokon, de néha sírni van kedvam az ostobaság láttán. A tudósok, az igazik mindig is tudták, hogy a föld gömbölyû, sõt a kerületét is majdnem pontosan kiszámolták. Akinek mond valamit az a név, hogy Eratosztenész az tudja, hogy ie kb 200 évvel bizonyítva volt a föl alakja és mérete. Az, hogy a kereszténység mekkora kárt okozott a maga dogmáival, sosem tudjuk meg. olvasmány!
Egyrészt tudósok sosem voltak biztosak a Föld laposságában, másrészt abban sem biztosak, ami ebben a cikkben van leírva.
Nem kell új elmélet. Azaz CERN-ben lefolytatott mérés helyes, de a neutrínók nem haladnak fénysebességnél gyorsabban, csupán bizonyítják a több térdimenzió létét, sõt, annak átjárhatóságát is.
Egykor ugyanennyire biztosak voltak a tudósok abban, hogy a Föld lapos és egy teknõsbéka viszi a hátán. Bocs, Sheldon, de az elméleti fizika egy marhaság, feltételezések halmaza konkrétumok nélkül. Lásd a relativitáselméletet, ami épp most dõl össze a fénynél gyorsabb részecskék miatt. Persze nem fogják elismerni, hogy megdõlt, hanem kitalálnak két-három új elméletet, ami megmagyarázza ezt. :)
Mármint mi nem? Az õsrobbanást egészen biztosan úgy említik, hogy kezdetben egy hihetetlenül sûrû és forró pontszerû dolog volt ami aztán kitágult és lehûlt. Anyag nélkül meg ezeket nem tudom elképzelni. De az mint olyan amit most ismerünk nem volt az elmélet szerint. Se a most létezõ alap erõk se a részecskék. Akkor minek volt nagy a sûrûsége és a hõmérséklete? o.O Mire mondod, szerinted nem? Kifejthetnéd bõvebben. Vagy ennyi erõvel én is mondhatom, hogy pedig de.
"Az eredeti modell szerint az idõ diszkrét (egységnyi szakaszokból álló, mint a természetes számok), míg e szerint végtelenségig osztható ..."
Na jó, de nem úgy van, hogy van a "Planck Idõ", ami a legkisebb idõegység?
Egyébként utolsó értelmes könyvben még az volt, hogy a dimenziók száma 11 és 20 között van, elõbbihez közelebb. Mikor lett "csak" 10? Igaz az is rémlik, hogy a kínai prof. akivel Einstein levelezett a témában azon a véleményen volt, hogy legalább 10 van.
Szerintem épp, hogy ez van. A tudósok gyakorlatilag az elektronikai cégek bábjai. Azért vezették be a 10 dimenziót, mert ma a 3D tv a menõ, jövõre a CES-en bemutatják a 4D-t, aztán 5 évenként újabb dimenzióval bõvítik a terméket, miközben a technológia gyak marad ugyan az. A következõ 75 évben tehát újra és újra meg akarják vetetni velünk ugyan azt a cuccost modernizálva. Errõl szól a dolog.
A tudósok olyan ideakonstrukciókkal dolgoznak, mint a sötét anyag/sötét energia. Amikrõl jóformán csak azt tudjuk, hogy az univerzumra gyakorolt hatásuk nagyságában összesen 95%, szemben a látható és ismert anyag 5%-ával.
Ez értelmezhetõ úgy, hogy a tudomány hivatalosan beismeri azt, hogy 95%-ban valószínûleg nem úgy zajlanak az események ott kint, vagy legalább is nem úgy ahogy látjuk, illetve amit látunk, annak nem ismerjük az okát.
Ilyen szituban olyan modelleket alkotni, amelyek az általunk ismert jelenlegi univerzumtól jelentõsen eltérõ állapotokat vetítenek a múltra a jövõre az enyhén szólva dõreség, vagyis az amivel az angol tudósok szoknak foglalkozni.
Elég lenne csak azt mondani, hogy a felfedezett új jelenségek, erõk hatása a hagyományos modelljeinkre beláthatatlan, de egyelõre jobb híján a régi modellek, mint kiinduló alap fenntartása javasolt. Mert attól tartok pl., hogy a kor legnagyobb tudósának tartott Stephen Hawkingnak a munkássága sajnos rövid idõn belül gyak kuka.
Szerintem hasonló a helyzet, mint 100 évvel ezelõtt. Akkor a fekete test sugárzása volt az a kis tüske, amit be kellett volna a korábbi évszázados alapokra épülõ modellekbe építeni és a kvantummechanika lett a vége. Ami aztán a technológiánkat is megváltoztatta.
Huhh! Mekkora szerencse hogy csak 3 dimenzió tágult ki. Képzelem ha 9 lenne! Moziba menne a parasztvakítós 9D-s mozi! És milyen lenne a navigáció? "A következõ lehetõségnél forduljon jobbrának a baljára merõleges jobbjára... Újratervezés!" :D
Jó ez a 3D! Bõven elég! :D Sõt... elég lett volna kettõ is... :)
Sõt ilyeneket a 8 éves lányom unalmában rajzolgat körzõvel meg szögmérõvel!!!
Mirõl beszéltek?? Az általunk ismert világban bármely pont,tárgy helyzetét egy bizonyos viszonyítási ponthoz képest 3 számmal meg tudjuk határozni. Ez : /egyszerûsítve/ mélység, magasság, szélesség, + most, vagy holnap, tegnap! Ennyi, és nincs más! Nem érdekel, az amit nem látok, amit méréssel nem lehet bizonyítani,megismételni! Ez egy nagy semmi, erre bárki azt mondja, hogy szerinte 40 dimenzió van!
A mi világunk ugye 3D, nézetem szerint viszont a sötét anyag a mi világunkkal érintkezõ másik 3D, míg a sötét energia a mi világunkkal nem, csak a sötét anyaggal érintkezõ további 3D. Nos, így jön létre a 9D+idõ. Matematikai számításaim is ezt igazolják, habár csak abban az esetben, ha három, egyenlõ méretû brán adja az egy-egy dimenziót. Buborék formátumú brán-dimenziók esetén nem mûködik a modellem. :-(
Ha volt õsrobbanás, azt miért nevezzük robbanásnak amikor azt állítják, hogy a ma ismert fizikai erõk is csak akkor jöttek létre a térrel együtt. Tér és erõhatások nélkül mi a fenétõl és mi a fene irányába robbant fel az a nagyon tömör energia gömb? Sûrûségrõl meg extra magas hõrõl beszélnek amikor még anyag se létezett. Pedig ezek az anyag tulajdonságai. Lehet, hogy ezek csak amolyan egyszerûsített dolgok, hogy a hétköznapi ember is megértse. De erõhatások és anyag szerkezet nélkül meg eleve hülyeség bármilyen fizikai magyarázatot keresni. Ezek nélkül még fizika se létezik.
Olvastam egy könyvet ahol egy olyan dolog merült fel, hogy a legkisebb részecskék amik energia hullámok olyanok mint az ember gondolatai. (ez egy regény és nem tudományos könyv, nem is ez volt a fõ téma, de ez a része illik ide) Szóval az jött ki belõle, hogy a gondolkodás = teremtés. Bár mi csak elképzelünk dolgokat amik a fejünkben léteznek, nem elég erõsek ahhoz, hogy a valós térben is megjelenjenek. A minket körülvevõ világot felépítõ energia/anyag egy nagyobb lény fejében is létezhet ugyanúgy mint a mi gondolataink a mi fejünkben. Egy gép volt a könyvben amit épített az ezt felfedezõ ember, ami arra szolgált, hogy a saját gondolati hullámait felerõsítse vele és ezzel képes volt létrehozni a valóságban tárgyakat/lényeket amiket kitalált. Persze csak olyan részletességgel ahogy képes volt azt elképzelni. Pl létrehozni egy állatot, ami egész valóságos, de üres szemekkel személyiség nélkül. Vagyis nem volt valami tökéletes, mert egy ilyen dolog létrehozása azt igényelné, hogy tökéletes részletességgel modellezni tudja a fejében. (nem a zöld lámpásról van szó, de az abban lévõ képességek is pont erre épülnek) Ebbe elég egyszerû egy Istent bele látni és még az is mûködik, hogy mindig is létezett. Nem kell egészen szó szerint venni. De számunkra már a világ is olyan nagy, hogy ha ez valóban csak egy gondolat lenne egy másik lény fejében akkor már az idõnk elõtt és után is létezett/létezni fog. Számunkra ez eléggé a végtelent jelenti. Ha nem fog akkor meg mi sem és nincs mirõl beszélni.
Tökmindegy mit találgatnak a tudósok, úgysem tudnak kimenni a világból és megnézni mi van a buborékon kívül. Azt se fejtik meg mi volt az idõ elõtt. Ha már egyszer idõ nélkül elõtt sincs. De ha ki is találnák nem valószínû, hogy mennénk vele valamire. Ha semmi nincs kint/elõbb stb akkor azért nem megyünk vele semmire, ha egy intelligens lény van akkor meg szó szerint baszhatjuk az egész tudományos magyarázgatást. Ha valami gigantikus szuper húrok vannak amik egymásnak mentek és bumm így lettünk mi, azzal meg csak még egy nagyobb falat húzunk fel aminek nem tudjuk az elõzményét még annyira se mint a mostani helyzetnek.
"Mivel az õsrobbanás elõtt szó szerint nem létezett a szingularitáson kívül semmi, még az idõ se, ezért nem lehet beszélni az õsrobbanást megelõzõ eseményekrõl/folyamatokról, amelybe beletartozik maga a szingularitás keletkezése is."
Pont ez a sumákolás. Ha igaz amit mondasz az azt jelenti hogy a szingularitás örökkön örökké létezett, ami szintén némileg problémás fizikai szempontból. De inkább csak maradjunk annyiban hogy soha senki nem látta az õsrobbanást, sem az azt megelõzõ állapotot, tehát fogalmunk sincs a dolgokról. Valószinüleg soha fel sem foghatjuk ezt az állapotot, mert rendszeren kivül van.
Ja persze... És meghalunk, ha átlépjük az 50km/h-t, a föld lapos, és egyébként is csak 6000 éves, benne van a könyvben is. Hajrá haladás mi? Nem a focicsapat.
Chuck Norrisnak a pörgõrúgáshoz három dimenzió kell. Ezért van három.
"Az õsrobbanás elõtt, a kozmosz egy tökéletesen szimmetrikus kilenc-, az idõvel együtt tízdimenziós univerzum volt,." "és az idõt is valós változóként kezelik"
Ennyi hülyeséget és ha nagyanyámnak farka lett volna...angol tudósok átköltöztek jappánba és ott folytatják a bullshitgenerátor "szakszerû" használatát?Idõt csak mi használjuk mint vonatkoztatási rendszer hasznos, az õsrobbanás elõtt meg...még azt se tudjuk a legfejlettebb technikával megmondani, hogy 3 nap múlva milyen idõ lesz...ezek ilyen überhülyeségeket böfögnek ki, hogy 15000 mrd évvel EZELÕTT! mi vót :D fetrengek :D
Számomra az az érthetetlen, hogy egy dimenzió hogyan tud tágulni vagy összemenni? A lepedõ összemegy a mosásban, azaz csökken a hosszúsága, szélessége és a magassága, de a szélesség, a hosszúság és a magasság - mint olyan - hogyan tud összemenni?
Ötvenszer leírtam már, hogy tudományos folyamatok közember által is érthetõ szintre butított magyarázata, mindig pontatlan. Amúgy meg pontosan idéztem, és pont annyit amennyit ehhez õ hozzáfûzött, egy pontosan ilyen közember által is érthetõ stílusban elõadott tudományos mûsort konferálva. (Discovery Channel: Curiosity 1. rész alcím "Did god create the universe?")
A Bibliában nincs olyan, hogy Isten a semmibõl teremtett. Helyette ez van: a láthatatlanból, azaz a számunkra láthatatlanból. Sajnos keresztény tanítóktól is hallottam rosszul idézni ezt... :(
Ha lebontjuk az embert akkor mit kapunk? Molekulákat, amiket tovább lehet bontani, és amiket szintén tovább lehet bontani, egyre kisebb részecskékre. De mi van ha elkezdjük felnagyítani a dolgot és az embert vesszük a szubatomi részecskének, a bolygók pedig az elektronok a proton körül.. és így tovább és így tovább. Egy galaxis kupac már rendelkezhet olyan értelemmel amit mi is értelemnek nevezünk csak éppen az élete tempója olyan rövid hogy az évezredeink is csak töredékmásodpercek nekik.
Egyébként, tudom, hogy egy tudományos fórumon, nem túl népszerû empírikus tudással pédálózni, de na bumm a Biblia ill. a természeti népek pedig azt mondják, hogy Isten mindig is volt. Ergo a szingularitás a teremtõ (erõ), vagy a felhalmozott energia, és az a fájó, hogy ez 5000 év alatt nem dõlt meg. Az pedig ellene szól, hogy Isten a semmibõl teremtette a világot, mert ez a Biblia szerint is egy ferdítés, ugyanis a saját gondolataiból fakadt, mások szerint. Az megint más kérdés, h van e intelligenciája magának az univerzumnak, vagy csak élõ szervezetnek lehet? Szerintem, ha a természet felöl nézzük a dolgokat, akkor minden összefüggõ komplex rendszernek lehet intelligenciája, minél koplexebb annál nagyobb. És ha elfogadjuk, hogy az Univerzum egy és oszthatatlan akkor az azt mûködtetõ erõknek igen intelligenseknek kell lenniük, az élet, az ember csak képe ennek a rendszernek. Kicsinyített mása. Honnan tudhatnánk, hogy nem e egy magasabbrendû élet apró homokszemei is csak a csillagok, galaxisok. Hiszen mindez olyan nagy, hogy ember fel nem foghatja. A rendszerek ugyanis csak felfelé kompatibilisek, lefelé nem.
Általában jellemzõ az is, hogy az ember teremtõként tekint magára így csak az általa létrehozott univerzumra koncentrál, ebbõl az aspektusból képes nézni. A modern ember elfelejteni igyekszik, hogy õ is egy nagyobb rendszer része, így nem is láthatja mi az ami az õ érzékein kívül létezhet.
Nem túl jó, de ha Hawking ezt mondja, akkor fogadjuk már el ...
De pont itt van: "az õsrobbanás elõtt szó szerint nem létezett a szingularitáson kívül semmi"
Tehát azt mondja, hogy a "szingularitás" volt a kiindulási alap, bármi is az (anyag, rezgés, állapot, üngyümbüngyüm)
Az idõ kezdõpontját bárhová tehetjük, mondjuk 1,5 évig és két hónapig állt fenn a szingularitás állapota, majd felrobbant, a folytatást ismerjük.
Az elsumákolt kérdés továbbra is az, hogy hogyan jött létre a szingularitás állapota? Egyáltalán miért jött létre / létezett ez az állapot, szemben a nem-létezéssel?
Erre nem túl jó válasz az hogy: nem lehet beszélni... ról/rõl.
Nincs semmiféle sumákolás. Mivel az õsrobbanás elõtt szó szerint nem létezett a szingularitáson kívül semmi, még az idõ se, ezért nem lehet beszélni az õsrobbanást megelõzõ eseményekrõl/folyamatokról, amelybe beletartozik maga a szingularitás keletkezése is.
A semmibõl sosem lesz valami. Az Õsrobbanás elmélet ott csúsztat, hogy errõl a kérdésrõl nem beszél, elsumákolja, azaz keletkezés elméletnek tûnteti fel magát (általában) és nem átváltozás elméletnek. Mert ha holmi kis átváltozás elmélet lenne, akkor nem lehetne vele menõzni annyira.
A mai tudományra nagyon jellemzõ az ilyen sumákolás. Pl. nagyon okosan rájöttek a tudósok, hogy sok-sok dolog egyszerûbb szabályokra vezethetõ vissza. Azonban azt elsumákolják, hogy ettõl függetlenül nem egyszerûsíthetõ minden a végtelenségig. Egy fa ágai fraktálszerûen nõnek, tehát egy fa nem olyan bonyolult mint aminek elsõre látszik - ez nagy igazság. De ez nem jelenti azt hogy nincs benne semmilyen "leegyszerûsíthetetlen" adat, információ, ami pl. "paraméterezi" a fraktál szabályokat.
Ez lényegében az információ kérdésköre. Itt van ugyanis a lényeg: mi az információ? Ezzel a mai tudomány nem tud szinte semmit kezdeni, na persze sumákolni azt igen. Valamiféle információ definíciót kitaláltak, és azt hiszik hogy az úgy jó, az készen van. Ilyen netes vitafórumokon ilyenkor el is kezdik a "tanultabbak" szajkózni ezeket az elméleteket. Ezek szép és igaz elméletek, csak nem arról szólnak amirõl beszélni kéne itt.
És itt be is fejezem, hogy átadjam a helyet nekik... :)
A "semmibõl hogy lesz valami" kérdés pontosan ugyanúgy fennáll, ha Istent próbálod belemagyarázni, a semmibõl hogyan lesz intelligencia (létezik-e intelligencia kémiai folyamatok nélkül), hogyan teremtene a semmibõl valamit? Mi is csak addig tudunk gondolkodni, alkotni, amíg az agyunk és szervezetünk mûködik, a világról meg azt látjuk, hogy a kialakult törvények szerint "mûködik", egyszerûen nem lehet inteligenciát beilleszteni a "történetbe". A cikk egyébként tényleg érdekes, mégha hibásan is, de legalább mostmár én is értem valamennyire a húrelmélet lényegét is :D
Másrészt meg fura nekem egy egy dolog további dimenzió vizuális ábrázolása. Amikor is valaki megpróbálja a sokadik dimenziót 3D-ben egy 2D--t alkalmazó megjelenítõn. Csoda hogy az ember nem érti csak nyakatekert hasonlatokkal? :D
Nekem az lenne a kérdésem hogy hogy lett a valami amibõl a minden lett. Mindezt az isten belemagyarázása nélkül. Azt többé kevésbé fel tudom fogni hogy a galaxisok nagyok, és az univerzum még nagyobb (mert ha tágul akkor sztem lennie kell határának is, hiszen az elmélet szerint kicsi volt). De az hogy volt a semmi, és lett a valami csak úgy, vagy hogy az univerzum határán túl meg ott a semmi, nekem kicsit sok. :P
De cuki a cicás kép. Jól szemlélteti a dolgokat, és most már értem a húrelméletet!
"Az õsrobbanás elõtt, a kozmosz egy tökéletesen szimmetrikus kilenc-, az idõvel együtt tízdimenziós univerzum volt,..." Ez egy elég érdekes gondolat. Én még anno úgy tanultam, hogy az õsrobbanáskor a 0 dimenzióból jött létre ez a legalább 4 dimenzió, az idõvel együtt. S mivel az idõ dimenziója is csak azóta értelmezhetõ, eddig a dolog el volt intézve annyival, hogy olyan, hogy õsrobbanás elõtt nem létezik, hiszen múlt idõrõl csak az idõ megjelenésétõl számítva beszélhetünk. Ha viszont már eleve volt 10 dimenzió, kiterjedéssel meg mindennel együtt, akkor bizony volt volt is, tehát megint ott járunk, hogy nem tudjuk mi volt elõtte. :) Egy kis könnyed olvasmány a témában: Edwin A. Abbott: Síkföld
Informatika és tudomány
