"Ember küzdj, és bízva bízzál! -Melyik idióta írta ezt?" Igazából kiegészítés, meg átírás ugye, ami miatt már rögtön idiótákról beszélünk, de ami ide tartozik, az Karinthy "kiegészítése": "Sokat tornázz, el ne hízzál!"
Hol is van általánosítás? "-Ehhez nem kell összeesküvés. Elég megnézni, hogy hogy alakították a vallást ilyen összejöveteleken... zsinatokon vagy minek hívják õket. :D" ? -keresem, de nem látom. Soha nem mondtam, hogy csak egy vallás van, és a kereszténység. Használom mindkettõt, köszönöm. :) nem leszek szemellenzõs, ha majd egyetértünk? ;-) "ne higyj senkinek, ..kivéve minket"
Sz4bolcs! Már megint általánosítasz! Azt hiszed, h csak 1 vallás van , amit ismersz és a kereszténység? Nézz már körül egy kicsit! Javaslom a google-wikipedia használatát. Kérlek ne légy már ilyen szemellenzõs!!!
A Földön nem egy vallás van. ;) És ott sem direkt módon alakították õket. De ez oly hosszú, hogy bele sem kezdek. Akit érdekel a téma, az olvasson. :D Na persze ne Da Vinci kódot. :DDD
Megalakult az unatkozó arisztokrtákból a Teozófiai Társaság, abból kiválva Steiner az Antropozófiai Társaságot. Ez a vallásösszemosás volt a heppjük, de nem mûködtek eleinte világ-viszonylatban. És ez nem összeesküvés, hanem egy kettészakadt társaság. :)
És az ilyen társulásoknak (is) heppjük volt a lélekvándorlás beerõltetése a keresztény gondolatvilágba. Ez is egy dolog, nem összeesküvés. :)
A modern nyugati ezotéria pedig nagymértékben épül e két társaságra, vagy szellemi hagyatékukra, u h ennyi az összefüggés.
Nem hiszem hogy ilyen szintû összebeszélés lett volna. Ez is valami olyasmi mint a kitalált középkor....
Igen, mivel õk már jóval megelõzték a New Age-et a vallásturmix elkészítésében. Konkrétan az volt a szándékuk (Teozófia), hogy egyesítsék a nagy vallásokat.
Többek között nekik is "köszönhetjük" a Bibliából kitörölték a lélekvándorlást nevezetû agybaj elterjedését. Pont azért volt rá szükség, hogy ráfoghassák, hogy minden vallást ugyanazt tanítja.
Természetesen azt, amit mindegyikbe belemagyaráztak. :)
Rá kell jönnünk mikor vagyunk egyéniségek és minden más a személyiségünk (természetesen ezeket nevezheted, ahogy akarod). Spontaneitással valahogy megelõzzük az agyi gondolkodást, azaz magunkat adjuk, nincs ideje az agynak viszontreakciókat leadnia, tehát nem mü,kreált a mimikánk, kifejezõrendszerünk, hanem természetes. Még azt is feltételezhetem, hogy nyitottan megérzésekre hagyatkozva jól sülnek el a dolgok. Nekem bejött. Egyébként gyerek társaságában sokkal hamarabb megtanulható állandóan spontán maradni.
az õsi hindu filozófia szerint: durvafizikai test (amit érzékelünk), finomfizikai test (fizikailag nem érzékeljük), az elme (vagyis a "szoftver", ami irányítja az agyat), és lélek. a tanítások szerint a lélek az igazi énünk, és ez reinkarnálódik. - csak érdekesség képp.
Úgy tudtam a személyiség, és egyéniség ugyanaz. :) Az egyéniség még mindig ugyanaz, mivel önvalót feltételez. Legalábbis az én asszociációmban egy a kettõ. Hopp! Vagy épp egy-éniség fejezi ki az egységet? Ja. :)
Rudolf Steiner szerint 4 részbõl állunk: fizikai test étertest, ami többnyire a táplálék feldolgozásával foglalkozik asztráltest, ami az érzelmi világunk és énünk, az a szellem, ami reinkarnálódik.
A hétköznapokban használt birtokló ént saját agyunk kreálja, a személyiséget. Ez nem tévesztendõ össze az egyéniséggel.
Ebbõl szerintem elég sok félreértés lesz, ha nem magyarázod el, hogy mi az az "Én", és miben különbözik a hétköznapokban használt birtokló Én-tõl. Mert ez az Énünk már így is nagyon erõs, annyira, hogy eltakarja szemünk elöl a valóságot.
A meditáció gyakorlásával el lehet jutni olyan szintre,hogy érzékszerveinket kifejlesztve kapcsolatot létesíthetünk nálunk magasabb szellemi szinten lévõ világgal. Mi is a meditáció? Olyan tudatos gyakorlatok végzése, amivel megerõsödik énünk, azzal a céllal (legalábbis elsõ fázisban) agyunknak mi tudjuk irányítani,ne agyunk irányítson minket. Amennyiben ki tudjuk iktatni agyunkat tudatosan, ráhangolódunk az egyetemes gondolkodásra. Olyan dolgok lesznek számunkra világosak,amikrõl azt sem tudjuk (érzékszervek hiányában) hogy léteznek. Minél intenzívebben használjuk saját agyunkat, annál jobb lesz, rugalmasabb a kondíciónk dolgok megértéséhez. Gyakorlatok segítségével ráhangolódva az egyetemes gondolkodásra így intenzívebben, könnyebben megérthetjük az új tapasztalt megfigyeléseket. A lényeges hogy mindig tudatos maradj.
Én régebben gyakoroltam a meditációt különbözõ technikákkal. Gyakorlat teszi a mestert. Hatásos az OSHO féle gyak. volt. Nyugodt helyen kényelmesen leülõk, becsukott szemmel figyelem a gondolataimat. Ha jön egy gondolat, azt csak figyelem, hagyom, hadd "maradjon itt", amig akar, ha távozni akar elengedem, csak úgy lazán hagyom, hogy jöjjenek,menjenek. Tudatosan figyelem, (ezt valahogy úgy tudom mondani tudatosan= megkérdezem magamat, itt vagyok, válaszolok: igen,itt.(magamban mondom),- elnézést, remélem nem riasztok el senkit, hogy ilyen furcsákat írok) Tehát jönnek-mennek a gondolatok és egyszer csak megfigyelem, hogy a gondolatok között van szünet, egészen kicsike, aztán tovább csinálom, a szünet kicsit hosszabb. Erre a szünetre figyelve mintha süllyednék, olyan érzés, mintha süllyednék.,mintha nehezebb lennék.
Barátnõm átjött hozzám 2 hónap után és ennyit mondott: micsoda nyugalom van itt, ezt korábban nem vette észre.
Szerintem minden,ami érthetõ az jó. Ha én tudatosan figyelem a gömböt, és megtekintem,mint egy mûvészi remekmûvet az OK. De mi is motiválta a szerzõjét?
egyetértek!manapság egy hétvégi tanfolyamon már auralátó lehet az ember,vagyis hát azt hiszik:) a másik ehhez a túlvilági dologhoz annyit h semmi értelme foglalkozni vele jó helyen vannak azok ahol vannak,sokan csak öszzezavarják magukat azzal h ki akarnak tûnni a többiek közül és már nem mást mint a "túlvilágot" szeretnék látni! asztrális lények vannak,de nem véletlenül nem tapasztaljuk õket!
Komolyra véve, meditációval sosem fogsz eljutni ilyen szintre. És a kérdésedbõl is látszik, hogy nemigen vagy benne a témában.
Vannak például indiában ilyen guruk, akik gyakorlatilag állandóan kapcsolatban vannak a túlvilággal. (de hogy ezt hogyan teszi, az számomra is elképzelhetetlen) De hidd el: nekünk egy élet kevés lenne hogy ezt elérjük!
Egy internetes oldalon olvastam, hogy egyes feltételezések szerint meditációval fel lehet venni a kapcsolatot a túlvilággal. Szerintetek ez lehet? várom a véleményeket.
Itt nem csak ürességrõl van szó. Elmondom ahogy történt: Elõször is hangulatfüggõ, hogy az ember milyen pózban van. Akkor háton feküdtem, de van hogy japánülésben jobb. Eleinte feküdtem üres fejjel. Az üres fej, az elõtte lévõ megerõltetett agymunka következménye. Aztán egy idõután kezdenek lazulni az izmok. Aztán jöttek a gondolatok. Ha jönnek hát jöjjenek. Végig futott elõttem a hetem. Aztán spontán elkezdtem a légzésgyakorlatokat. Magától jött! Utánna figyeltem a csöndet. És ezek váltakoztak. A szervezet magától dolgozik, te csak figyeled! Utazik a tudatod magától, de irányíthatod ha akarod.
"Egyébként több meditációs gyakorlat végét szokták gonggal befejezni, ez is egy kiváló módszer annak eldöntésére, hogy valóban meditáció történt-e vagy alváshoz közeli réveteg állapot. Ha a delikvens összerezzen és esetleg megijed a hirtelen hangra, akkor csak jót révült (bár ez is gyógyító és egészséges dolog), ha pedig szinte érzi, hogy mikor következik a gong, akkor már sikerült a figyelem állapotában lennie." - Egy fórumtársunk írta egy másik fórumba, tök faja, nem is tudtam.
Kimerültél???! Nem csak kiürültél? Akkor valamit nagyon elszúrtál. :))
Nekem sikerült egy órányit meditálni, méghozzá olyan módszerrel, hogy elõtte tanultam egy hétig, és teljesen kimerültem szellemileg. Akkor este már nem tudtam folytatni. Kényes a tudatállapotra!
Hát a topik az jól bemeditált, az már biztos. :)))
A tegyük fel az már rögtön feltételezés. Tegyük fel, h nem feltételezünk semmit, csak elismerjük, h kevesebb a tudásunk a világról annál, h ilyeneket teljes biztonsággal kijelentsünk. :)
Amúgy hajlok afelé, h ilyetén módon tényleg nem szólnak bele, de a hajlongásomat nem merném ténynek nevezni. :)
"Azt hogy a teremtõ erõ valaha is befolyásolt volna valamit, az az idõlegesség miatt lehetetlen bizonyítani!"
Ugyanezen az alapon az ellenkezõjét is, u h saját magad szerint alaptalan az a kijelentés, hogy: "Nem igen szól bele ugyanis az életünkbe senki."
:)
Tehát az erõs ateista bizonyítékot keres a tagadása igazára. Olyat keres ami isten nemlétét bizonyítja. Talán nehezebb dolga van, mint hinni megtanulni...sõt! Egy olyan tényt kéne keresnie, ami idõtõl független...és ha megtalálja, egyben megvilágosodik is.
Talán nem is teista vagyok, hanem deista! Nem igen szól bele ugyanis az életünkbe senki. Azt hogy a teremtõ erõ valaha is befolyásolt volna valamit, az az idõlegesség miatt lehetetlen bizonyítani!
Nem teljesen értem, de itt inkább a gyengének van igaza szerintem!
Ez kedves. :-)
Az erõs ateista is hisz, csak tagadja, sõt tagad.. és épp a tagadás a valamibe vetett negatív hit, csak nem ismeri föl. bár... különbség, hogy a gyenge ateista szerint soha nem lehet megismerni a megfigyelés tárgyát, amég van megfigyelõ és a megfigyelés tárgya. Az erõs ateista szerint igen...
Itt jön a képbe, hogy milyen élménytõl lehet az ember teista? Lehet-e tanítani a hitet? Szerintem van módja! (egyébként itt a hittel is lehetnek fogalmi problémák!)
Az erõs ateistáknak biztosan nem! Õk egyoldalúan vitáznak, és ha kiderül hogy nincs igazuk, akkor elfordítják a fejüket, és más témára térnek.
Én is voltam gyenge ateista (igaz hogy akkor errõl nem tudtam), de az egyetlen élmény ami meggyõzõtt egy felsõbbrendûrõl, az a jóslás! (Egy hosszú folyamat volt ahogy megismertem a ji-king jóskönyvet, és eljött egy pont, amikor már értelmetlen volt tagadni, hogy ez mûködik!) Kialakult bennem, egy egyedi istenkép, ami elég tökéletlen, mivel egy Istent, csak egy Isten érthet meg!
úúúúúúúrr Istennnnn túl sok Magnumot néztem (Higgie-style)
Ne is fossz meg egy csepp szenvedéstõl se! Hadd csiszolódjon az elmém.. hogy egyszer bejöjjön egy hívõ, és pofámba vágja, hogy aki nem hisz, az tagad, ezért én Isten-tagadó vagyok (már vagy 1000x történt). De végre el fogom tudni nekik magyarázni, hogy miben más a logikája, mint az anyém. Hogy én nem tagadom Istent. Hogy aztán közölje, hogy a megtérésnek semmi köze a logikához. Amúgy fogalmam sem volt eddig, hogy ennyire különbözhet két logika. Ez vajon magától alakul ki, azoktól függõen, milyen hatások érik az embert? (sztem nagyon nagy jelentõssége van a világképben)
Hát ja.. vért izzadtam, de sikerült. Még ebben a korban és kultúrában is ezt jelenti az ateizmus, amit leírtam néggyel lejjebb. Szerencsére az értelmezõ kéziszótárt is értelmezõ kéziszótárnak hívják. Továbbá ködkép, egyéb esetben átlagolnom kellene. :D (persze lehetnek a cigányok gyilkosok, a zsiók törtetõk, a gazdagok tolvajok, a lányok meg ribancok... és a teológusok hívõk:)
"Nálam a nem is igen és nem is nem az nem talán, hanem is-is. :)"
Nem írtam is-is variációról, csak a nem "igen"-rõl, amibõl nem is-is lesz, hanem talán. :) a talán valahogy az is-is egyik fele :D:D:D
basszus... már nem merek gondolkodni, olyan este van. :D De ha végig tudtál arról, hogy más logika miatt nem értünk egyet, és van rá magyarázat, akkor miért nem szóltál?
Amúgy egy szó jelentése egyéb meghatározás nélkül azt jelenti, amit az adott korban/kultúrában értenek alatta. :) Így, h meghatároztad, h mit értesz alatta, más a dolog. :) (Tudom, h szemét vagyok, dehát istenem...)
De, hogy ne szófacsarjunk tovább... A talán nálam ez esetben a hiszem is, meg nem is. Nálam a nem is igen és nem is nem az nem talán, hanem is-is. :)
És hogy megértsem a félreértést, bátorkodtam átnézni a "logika" c. topicba, és rájöttem, hogy kettõ fajta logikát használunk: két illetve háromértékû logikát. Te azt mondod, ha valami nem "igen", akkor "nem" Én azt mondom, hogy vannak dolgok, amik ugyan eldönthetõk, de nem tudjuk, hogy igen, vagy nem a válasz. Esetleg már maga a kérdés hamis. Nálam ha valami nem "igen" attól még nem "nem" lesz a válasz, hanem bejön a harmadik lehetõség, a "talán".
Nézz utána, érdemes! :)
forrás: wikipedia
Az ateizmus szó etimológiája
A korai ógörög nyelvben az atheos (άθεος) melléknév (ami a theos, isten szóból jöt létre az a- fosztóképzõvel) istennélküliséget vagy istenekben való hit nélküliséget jelentett. A szó az i.e. 5. század körül újabb jelentést kapott: istentagadó, istentelen. Cicero átvitte a szót a latin nyelvbe. A szó a korai keresztények és pogányok vitái során terjedt el, akik egymást kölcsönösen ateizmussal vádolták.
istenekben való hit nélküliséget jelentett. - ez az, amilyen jelentést én is fûzök hozzá...
Az ateizmus ágai
Az ateizmusnak két fõ változata létezik: A gyenge ateizmus (vagy negatív ateizmus) egyszerûen az isten(ek)ben való hit hiánya. A gyenge ateisták nem jelentik ki, hogy nem léteznek istenek, egy részük érvelése szerint azonban az istenekben való hit létezésük bizonyítatlansága miatt nem indokolt. Az erõs ateizmus az a meggyõzõdés, miszerint nem léteznek istenek. Az erõs ateisták bizonyítottnak érzik az istenek nemlétét. (vagy pozitív ateizmus)
Akkor most leszögezem, h akárhogy is variálunk, az ateista az konkrétan istentagadó lesz. :) Az a elõtag eleve azért van ott, mert ellenkezik a teizmussal.
Mint a gnosztikus, meg az agnosztikus.
Nem akarlak hergelni, de: Nem hiszem azt, hogy létezik. = Azt hiszem, h nem létezik. :) Nem hiszem azt, hogy nem létezik. = Azt hiszem, h létezik.
A 'lehet, hogy van' tényleg nem jelent hitet, de ugyanígy nemhitet sem. :)
Isten. - Én nem zárom ki, hogy létezik, de nem tudom, hogy létezik-e ezért nem hiszek benne. Viszont ennek ellentéte sem bizonyított számomra, így hogyan tudnám azt mondani, hogy tagadom? Hogy mondanám azt, hogy Isten nem létezik?
A "nem hiszek Istenbe" nem Isten létezését dönti el nemmel -> nem tagad, hanem épp a tagadás, illetve a hívés meglétét tagadja - nem a hit tárgyát.
egy másik megközelítésben:
Nem hiszem azt, hogy létezik. Nem hiszem azt, hogy nem létezik.
Az egyik lehet, hogy megoldása a kérdésnek, de nem tudom, melyik ezért azt mondom, hogy nem hiszek benne. Amire Te gondolsz, az a harmadik mondat:
Hiszem, hogy nem létezik.
Bármilyen fura, nem csak fokozat beli különbség van.
Én elképzelhetõben tartom Isten létét, mégis ateista vagyok, mert nem hiszek benne. Mert nem fogadom el a számomra nem bizonyított dolgot igaznak, még elképzelhetõnek tartom a létét. Hiszen bármi más létezése is elképzelhetõ - ezt azokból a dolgokból tudon, amikrõl régen nem tudtam, de ma már tudok róluk. A "lehet, hogy van" sem azt jelenti, hogy "hiszek benne", csupán annyit, hogy nem tudom, hogy van-e....
Ha valaminek a létében nem hiszek, akkor a nem létében hiszek.
Ezzel folytattam. Evidens, h ha valamiben nem hiszek, akkor tagadom a létezését...
Tehát ateista az, aki nem hiszi isten létét, ebbõl kifolyólag tagadja. Aki nem tagadja, az elképzelhetõnek tartja, tehát nem ateista.
Lehet ezt csavargatni még egy ideig, de attól még így lesz. :)
"Ha valamirõl úgy gondolom, h nincs, akkor nem hiszek a létében." -ha valamirõl úgy gondolod hogy nincs, ez már a nem-létezésébe vetett hit. Így nem csak hogy nem hiszel a létezésében, de egyszerûen tagadod.