Úgy döntöttem azért leírok pár élményt, amit tapasztaltam "nadizás" közben :) Meg úgy általában ha meditálok...
Ált úgy meditálok, hogy egy felhõn ülve képzelem el magamat. Ez a kedvenc képem, itt mindig lenyugszik az agyam és tudok a meditációra koncentrálni. Nagyon szeretek ott lenni.
Ha esetleg valami nagyon nagyon felidegesített akkor elmegyek az élet vízéhez.. a lényeg, hogy egy vízesés alá állok ami kitisztít minden bajtól és negativitástól. Ez a legjobb feszültésg oldó módszerem.
Még annó volt egy meditációs kazettám, csak már nemtom hol van. Ez 1 irányított meditáció volt, amiben el lehetett repülni egy szigetre... konkrétan már nem emlékszem mi volt, mert nagyon régen hallgattam uccsó. ha jóltom Domján Laci olvasta fel, a magyar agykontrollos!
miért nem mondhatod el? miért titok a gyogyitás?
Elnézést de ebbe most nem mennék bele. Kérlek fogadjátok el, hogy errõl nem mondhatok semmit... A tibetiek titoktartással engedték csak ki a tant. Szívesen mesélnék hidd el;)
szabolcs, gyémánt ut meditácion kérdezd már meg az oktatod, azokrol a témákrol amikrol a másik topicban beszélgettunk, nagyon kiváncsi lennék rá mi a véleménye.... Tudod számomra érdekes hogy meditáciora jársz és még csak el sem gondolkozol azon hogy tényleg képes lehetsz befolyásolni az anyagot...
itt van pl ez a pránanadi, gyogyito technika... ez vajon hogyan mukodhet? hogy tudod meggyogyitani magad azzal hogy megtiztitod a csakráidat? stb...
Én nem mondtam, hogy nem vagyok képes befolyásolni az anyagot.
ne legyél már olyan mint zero ,egyik hsz ben még azt irja materalista vagyok, a másikban meg azt hogy tudja hogy nem tartom magam annak ( persze õ tudja hogy az vagyok ) az ilyen faszságokat ugy utálom.... :) azt mondtad nem hiszel a vizes példában, most ha arra gondolsz hogy gyurmázni viszont szeretsz mert hatással vagy az anyagra, zárjuk is le a beszélgetést mert átmentunk oviba
Te pedig azt írtad a másik fórumban, hogy szerinted minden tudati. Akkor miért nem illik bele a gyurmázás a képbe?
mer az gyerekeknek valo :) és nem erre gondoltam, mikor a két kezeddel formázol vmit, léosz kapcsolatba anyaggal.... mivel minden illuzio, az anyag is, nyilván alakithatod azt is....a tudatoddal...
"...Amikor gyertyát és füstölõt vesz az ember, és minden egyes alkalommal, amikor meditálni készül, meggyújtja azokat — ez a szokás a kezdõ gyakorlókra jellemzõ, azokra, akik számára a meditáció csak múló hóbort. Az a meditáló, aki valóban elszánta magát a gyakorlásra, aki szüntelenül gyakorol, óramû-pontossággal, minden testhelyzetben, éjjel és nappal, miközben ébren van és mialatt alszik" -Buddhadásza Bhikkhu
Lásd a világot üresként, mindig éberen arra, hogy eltávolítsd az összes nézetet az énrõl. Így jutsz túl a halálon. (Szutta Nipata 5.15)
Amit egy ember énjérõl tudni kell, hogy alaktalan és láthatatlan. És ez az, amit az éretlen és tudatlan a belsõ énjének képzel, Mivel az én nézetére alapozza magát. Így sok (hamis) nézet jön létre. (Aszanga: Jógácsárabhúmi-sásztra: Paramártha-gáthá 29-30)
Ha valaki tudja, hogy semmi sem létezik a tudattól külön, Akkor felismeri, hogy a tudat sem létezik. Mindkettõt nemlétezõnek látva, a bölcs A nem-kettõsség Valóság Birodalmában tartózkodik. (Aszanga: Mahájána Szamgraha 3.18)
Akik tökéletesek a vizsgálódásban, Akik bölcsességgel és összeszedettséggel rendelkeznek [megértik] Minden dolog tárgyként jelenik meg Saját tudatukban.
Mikor a nem-képzelõ bölcsességet gyakorolják, Nem jelenik meg tárgy. Tudd akkor, hogy nincs külsõ tárgy, És így nincs tudati képzet sem. (Aszanga: Mahájána Szamgraha 8.20)
-Astus válogatta
Pár idealizált gondolat:)
"Aki fél szívvel gyakorolja a Dharmát, az mind magát, mind másokat becsap azzal, hogy elvesztegeti emberi életét. Röviden, ha hiányzik az elhatározás a szamszára elhagyására, az összes meditáció amit a hegyi elvonulásod alatt végzel semmi mást nem épít, mint egy kupac szart a hegyoldalon! Így hát gondold át a szamszára nyomorúságait és a halál idejének bizonytalanságát. Aztán, nem számít, milyen tág is az érdeklõdési köröd, szûkítsd le!"
Dzsamgon Kongtrul Rinpocse
Sziasztok. Biztos sokan olvastátok már neale donald walsch könyvét, mely alátámasztja az agykontroll létezését is. A kérdésem az lenne ,hogy nem tudtok e egy olyan meditációt mely segítségével részesülhetek az isteni szeretetben, tudatba (aki olvasta a könyvet tudja mirõl van szó) , s érezhetem istent. Válaszaitokat elõlre is köszönöm.
Alátámasztja? Miért, ez valami tudományos publikáció? Amúgy van agykontroll, de azt nem egy mesekönyv támasztja alá.. Nem tudom, mit értesz isteni szereten, de meditáció helyett miért nem imádkozol inkább, az való ilyen dolgokra.
vagy a transzcendenciával való kapcsolatbalépésnél az imádkozás = egyirányú meditáció = kétirányú ? :D:D:D:D
vagy csak kurva jól hangzik a meditáció, legalábbis jobban, mint az imádkozás.. az olyan snassz, nyugati.
Szia! Bár ne olvastem neale donald walsch könyvét, de tudok olyan meditációt, amivel részesülhetsz az Isteni szeretetben: www.kozvetlenkapcsolatistennel.hu
Hello! Én mantrákkal meditálok sikerrel. Azt szeretném megkérdezni, milyen érzés alfában lenni?
Én is mantrákkal meditálok. Én azt szeretném tudni egy nap lehet-e kétfajta meditációt végezni?
Ja, meg még annyit, hogy meditálás után éreztem valami jó érzést, meg közben szép képeket láttam. Ki akartam nyitni a szemem, de úgy éreztem, hogy nem lenne szabad, csak aztán sajna kellett menni ebédelni:(
Szerintetek sikerült valamit elérni?
A tapasztalat az, h mindig egyfajta tanítás útját érdemes követni. Ha agykontrol-ozol akkor olyan meditációkat, ha T.M.-ezel , akkor meg csak azt. De a legcélszerûbb, ha megkérdezel egy mestert ( abban a med. formában amit gyakorolsz) és õ majd elmagyarázza a dolgokat :D
Passz, de aki értelmesen nekem tanított ilyesmit, azok szerint ha azzal foglalkozol, hogy mit értél el, vagy azzal, hogy más adott meditációban mit érzékelt, akkor onnantól kezdve zéró fejlõdés várható, mert nem azért csinálod a meditációt amire kitalálták, hanem pl. szép színes képek érzékelésére :) Na most ennyi erõvel nyalogathatna a delikvens vicces gombát, vagy seggrészegre is ihatja magát, csak ugye nem az a cél, hogy becsavarodjon, hanem ellenkezõleg.
Üdvözlet mindenkinek! Ez a legjobb fórum amit ebben a témában találtam; gratulálok hozzá!
Szerintem igazából minden mai, "korszerû" (és valamit is érõ) meditáció valamilyen õsi hagyomány útját követi, csak a mai nyelvezetre ültették át az érthetõség miatt; szóval valamelyik vallás illetve tan módszerei közül válaszd ki a neked legmegfelelõbbet. Amíg keresel, jó szolgálatot tesz a lélegzet-figyelõ meditáció, és még eredményes is. Egyébként a meditációs állapot elsõ lépcsõfokát minden nap többször is megéled (tipikus példa valaminek a szenvtelen figyelése, amikor "leállsz" egy pillanatra - pl. hóesés, gyerekek játéka - miközben nagy belsõ nyugalmat élsz át), gyakorlattal ezt teszed tudatossá és mélyíted el.
Az unalom természetes: az elméd próbál kibújni az irányítás alól, amit nagyon nem szeret (engem mindig gondolkodásra, tervezgetésre csábít, az egyhegyûség elkerüléséhez).
A meditációs állapot elsõ érzete a nyugalom, a ki- és belélegzés természetes ritmusban követi egymást, a tudatod mint a lecsendesült tenger - szerintem ezek az általános "tünetek". Ha a nyugalom érzete nincs meg, sóhajts egy nagyot, egy jólesõt; ülj egyenes háttal, de kényelmesen (nem szükséges a padmászana, a lótuszülés, jó egy szék is).
Ajánlom Müller Péter Bensõ Mosoly címû írásának második kötetét - ott errõl a mószerrõl részletes leírás van.
"A meditáció kaland, az emberi elme legmerészebb vállalkozása.
Amikor meditálsz, egyszerûen csak vagy, nem csinálsz semmit - nincs cselekvés, nincs gondolat, nincsenek emóciók. Egyszerûen csak vagy, és ez nem más mint színtiszta öröm.
De honnan ez az öröm, amikor pedig semmit sem csinálsz?
Sehonnan, vagyis inkább mindenhonnan. Semmi kívülálló dolog nem okozza, hiszen a lét anyaga maga: öröm.
Krishnamurti naplójában valahogy így fogalmazta meg (persze sokkal bõvebben:
Amikor a megfigyelõ egy a megfigyelttel akkor meditációról lehet beszélni. A meditációra tett minden erõfeszítés kizárja magát a meditációt.
Írja például hogy gépjármûvezetés közben szinte ösztönösen jön a meditáció... talán ezért van az hogy ennyire szeretnek az emberek kocsikázni. :) Még ha nem is tudják miért...
Hogyan csendesíthetõ le az elme? A »Ki vagyok én?«-vizsgálódás segítségével. A »Ki vagyok én?«-kérdés gondolata az összes többi gondolatot elpusztítja, s miként a halottégetõ máglya piszkálására használt bot, végül maga is megsemmisül. Ekkor következik be az Önvaló megvalósítása.
Hogyan lehetséges folyamatosan kitartani a »Ki vagyok én?« gondolata mellett? Ha más gondolatok bukkannak fel, az embernek nem szabad követnie azokat, hanem a következõ kérdést kell feltennie magának: »Kinek a gondolatai ezek?« Hogy mennyi gondolat bukkan fel, az ezúttal érdektelen. Amint egy gondolat felbukkan, késlekedés nélkül fel kell tenni a kérdést: »Kinek a gondolata ez?« Az erre adandó válasz: »Az én gondolatom.« Ha ezek után az ember felteszi azt a kérdést, hogy, »Ki vagyok én?«, akkor az elme visszatér saját forrásához, a felbukkanó gondolat pedig elenyészik. Ha az ember kitartóan folytatja ezt a gyakorlatot, akkor az elme jártasságra fog szert tenni abban: miként maradjon meg saját forrásánál. Amikor a szubtilis elme az agyon és az érzékszerveken keresztül kifelé irányul, megjelenik a nevek és formák durva világa; ha viszont megmarad a Szívben, a nevek és formák világa eltûnik. Antar-mukhának [befelé fordulásnak] azt nevezik, amikor az ember nem engedi, hogy az elme kifelé irányuljon, hanem megtartja a Szívben. Bahir-mukhának [kifelé fordulásnak] azt nevezik, amikor az ember engedi, hogy az elme kilépjen a Szívbõl. Amikor az elme a Szívben marad, az összes gondolat forrását képezõ »én« eltûnik, és felragyog az örökké létezõ Önvaló. Bármit is tegyen az ember, azt az »én«-énsége (egoitása) nélkül kell tennie. Ha az ember ekképpen cselekszik, akkor mindenben meglátja a Siva-természetet.
Vannak-e még más módjai is a mentális nyugalom elérésének? A vizsgálódáson (vicára) kívül nincs más kielégítõ módszer. Ha az ember más módon igyekszik uralma alá vonni elméjét, akkor úgy fog tûnni, hogy uralja az elmét, de azután ez ismét tovatûnik. Az elme lecsendesítését a légzés feletti uralom révén is el lehet érni; viszont az elme csak addig marad nyugalomban, amíg a légzés uralása tart, s amint megszûnik a légzés ellenõrzése, az elme a maradványszerû benyomások hatására ismét mozgásba lendül, és erre-arra kezd vándorolni. Az elme és a légzés forrása ugyanaz. Az elme lényege valójában a gondolkozás. Az »én«-gondolat az elme elsõ gondolata; ez az énség. Ahonnan az énség ered, onnan ered a légzés is. Ezért amikor az elme lecsendesül, a légzés is szabályozottá válik, és a légzés szabályozásával az elme is lecsendesül. Mindazonáltal hiába csendesül le az elme az álomtalan mélyalvásban, a légzés mégsem áll le. Amikor az elme az ébrenléti állapotban a samádhi során elcsendesül, a légzés is szabályossá válik. A légzés az elme durva formája. A légzést a halál pillanatáig az elme tartja fenn a testben; amikor pedig meghal a test, az elme magával viszi a légzést. Ezért a légzés ellenõrzése csupán segédeszköze lehet az elme lecsendesítésének (manonigraha), s önmagában nem képes arra, hogy felszámolja az elmét (mano-nása). A légzésszabályozáshoz hasonlóan az isteni formákon való meditáció, a mantrák ismételgetése, a táplálék korlátozása és a többi hasonló módszer is csupán segédeszköze lehet az elme lecsendesítésének. Az isteni formák fölötti meditáció és a mantrák ismétlése révén az elme egyhegyûvé válik. [Egyébként azonban] hol erre, hol arra fog csapongani. Ahogy az elefánt [ide-oda himbálózó] ormányára egy láncot tesznek, s ahogy az attól fogva már csak a lánccal törõdik, épp ilyen módon foglalja le az elmét egy név vagy egy forma, amikor egyedül csak azzal foglalkozik. Amikor az elme számtalan gondolatra osztódva szétfolyik, mindegyik gondolat elerõtlenedik; a gondolatok felszámolásával azonban az elme egyhegyûvé és erõssé válik; az ilyen elme számára az Önvaló kutatása már nem okoz különösebb nehézséget. Minden olyan korlátozás, amely arra vonatkozik, hogy csak sattvikus élelmet vegyünk magunkhoz – s azt is csak kis mértékben –, igen hasznos; e szabályt betartva az elme sattvikus minõsége erõsödik, és ez segítséget jelent az Önvaló kutatása során.
„Eljön majd az idõ, amikor kijelented: „Felhagytam a meditációval”, mivel felismered, hogy ez a gondolat kettõséget foglal magában: személyt aki meditál, és a meditáció tárgyát, Felismered a nézõpontját a valódi Önvalónak, amelynek nincs szüksége arra, hogy meditáljon.”
„Légy csendes, és nincsen semmi kötelesség (meditáció, jóga stb…..) amit az elmének el kellene végeznie.”
Ismerek nem egy olyan embert, aki évek óta meditál, jógázik, meditációs-koncentrációs gyakorlatokat végez, naponta több órát, és még csak az elme lecsendesítéséig sem jutottak. Ezek még csak óvodai szintek….
"kérdés: Ha egyszer a vásana ksaya [a mentális hajlamok felszámolása] nélkül nincs mód a realizációra, akkor hogyan kell megvalósítanom azt az állapotot, amelybõl ezek a hajlamok hiányoznak? válasz: Ön most éppen ebben az állapotban van.
maximum 6-7 sorral lejjebb:
válasz: Kétségtelen, hogy e pillanatban ön nincs tudatában üdvösségtõl áthatott állapotá-nak. A tudatlanság ugyanis közbeékelõdik, és elfátyolozza a tiszta Önvalót, amely maga az üdvösség.
itt nem ugyan az a személy kérdezett
illetve mindenkinek a maga szintjén válaszolt, ezért olvashatsz adott-hasonló kérdéseknél, más válaszokat
Pl: jól mesterkedik, hazudik, úgy manipulálja az embereket, hogy mindig megkapja azt, amit akar. Kiválóan tudja a szerepét játszani, és kellõen képmutató, ravasz. stb....
Akkor elfogulatlanul próbálsz kialakítani véleményt, elméleteket a többi embernek, jelen pillanatban nekem?
Az, hogy a jó politikus "jól mesterkedik, hazudik, úgy manipulálja az embereket, hogy mindig megkapja azt, amit akar. Kiválóan tudja a szerepét játszani, és kellõen képmutató, ravasz. stb...." -csak valami kölcsönvett humbug?
Azután, hogy kiderült, számodra se nem jó, se nem rossz, nem nagyon tudom mire vélni azt a kijelentésedet, hogy "pont nem".
nem úgy, hogy jó hanem inkább talán igaz, guru – ha lehet ilyet mondani
akik körül vették õt, anno, azokat nem fogadta el tanítványainak, mivel szerinte ez kettõséget hoz létre.
egy igazi guru képes az akadályokat elhárítani, hogy az Önvalóra „ébredj”.
és nincsen tanítása, nem prédikál szónokol, igaz tanítása a csend
akik körül vették azok leírhatatlan lelki békét, nyugalmat tapasztaltak, az elméjük megsemmisült
mondjuk ezek elsõdlegesen ismertetõ jelek egy gurunál sztm
azt is „tanította” hogy mindenki Önmagára ébredett, hogy guru bennünk él, és ezeket nem találhatjuk, meg vagy teremthetjük meg máshol
a guru semmi újat nem tud adni neked, semmi olyat, amellyel ne rendelkeznél, csak segít megszabadítani a hamis képzettõl, amely miatt nem ismerjük fel az Önvalónkat
Te szerinted?
Szerintem egészséges embernek nincs szüksége csendre, önvalóra, örökéletre, megsemmisülõ elmére, és hasonlókra.