innét láccik hogy mért láma bush..., mivel megint tévedés hogy politikailag mi számit..., a politikát pont arra találták ki hogy az iylesmit eltusolják :PPP
politikailag minden egyes katona számit
az amcsik a napokban vesztették el az 500ik katonát irakban, afganisztánban is vmi kerek számot hallottam
ezt keményen bush orra alá dörgölik
Hát nekiállhatok valami ilyesminek, de ez nem fog menni egy menetben, holnap meló, pénteken meg megyek el egy napra Szlovéniába, úgyhogy lehet, hogy csak hétvégén lesz belõle valami :)
Az iraki vidónak közben elõkerült egy bõvebb változata is. Hosszabb Videó
Ebben már lehet látni, hogy egy kisteherautóval jön egy ürge, aki beszédbe elegyedik a teherautó sofõrjével, majd bedob egy csõszerû tárgyat a bokorba, ezek után jön a traktoros illetõ, és ekkor nyit tüzet a helikopter. A csõszerû tárgyat nézik rakétavetõnek, de nekem nem tûnik annak (sehol egy markolatrész, vagy bármi kiálló dolog (pl. célzóberendezés).
nem is olcso nem arról van szó, csak éppen kapával ugye nem harcolhatnak..., namost akkor a hightech fegyverekhez tudás is kell hogy legyen ki használja, na azokat kiképezni sok idõ és pénz (de inkább idõ) ami ugyen fontos tényezõ, és ezzen sporolnak igy, mivel megoldhatnák azt is hogy bomba nem lézervezérlésû lenne hanem a cél felet 200m-re lebegõ helibõl dobnák kis (olyan helibõl amit 500dolcsibol épitenek mongyuk és csak eccer használatos :P) és akkor is ugyanolyna sikeresek lennének csak éppen kurvagyorsan fogyna a kiképzett emberanyag, pedig és árban lehet, idõben meg tuti hogy mgérosszabul jönnének ki, másik példa: nem lenne muszály az amcsiknak rakétákat lõdözni kurvamesszirõl, mindezt ugyan ugy elvégezhetnék bombázokkal is ugyanoylan hatásossan, csak éppen ha bombázot lelõetik még ha kicsi is rá az esély + sokkal jobban kiképzett személyzet kell neki mint ahoz hogy valaki a megadott coordináták alapján megnyomja a gombot..., arról nem is beszélve hogy a mai fegyverek szintén nem azért hightechek hogy az emberéletet kiméljék hanem azért mert igy hatásosabban lehet az ellenség ellen fellépni, nefélj ha 200 paraszt kapával nagyobb erõt képviselne mint a hightech bombák és rakéták akkor rögötn azok garmadáját használnák az amcsik és nem a bombákat és rakétákat...
magyarán nem azért nem használnak gyalogosokat akik olcsoban kijönnének mert védik az emberéletet hanem mert egyszerûen nem elég hatékonyak sok esetben, ráadásul ha összeszámolod hogy pl egy város stratégiai pontjainak elpusztitásához ideális esetben elég 5db rakéta, lehet gyalogságbol annyi kéne hogy mondjuk azt a szerencsétlen város közepén lévõ radarállomást elfoglalják/elpusztitsák hogy drágábban jönnének ki a kiképzést/felszerelést és idõt figyelembevéve
innétõl kezdve meg logikus hogy a rakétákat nem a szomszéd házbol inditják ahol veszéjbe van a személyzet viszont nem ki kell õket képezni mert nem csak gombokat nyomkodnak, hanem jo meszsirõl ahol biztonságba vannak és a kiképzésük sokrétüsége is joval csekélyebb kell hogy legyen ...
...és a mai tendencia is azt mutatja hogy nem amiatt menek rá az amcsik is a "távháborúra" mert anyira védek az embereket (hiába mondogatják ezt nem igy van...) hanem mert oylan szakképzet személyzetet kiképezni mint ami a mai technikához kell nagyon sok idõ és igy járnak jobban anyagilag...
A frontvonalban harcoló egyszerû bakának nem kell milliós kiképzés, és a felszerelése sem viszi csõdbe a büdzsét (egy M-16A2 ára 460$ körül mozog, a teljes menetfelszerelése, ruházata még kb. 1000-1500$ lehet). Márpedig a legtöbb halott az egyszerû gyalogos katonák közül kerül ki. Ehez képest egy fegyveres Predator (MQ-9A) ára 4,5 millió $, az általa ledobható preciziós fegyverek közül egy GBU-12 lézervezérlésû bomba 19.000$, egy AGM-114K HELLFIRE II. 65.000$, egy AGM-65D Maverick 122.000$-ba kerül. Nekem nem úgy tünik, hogy annyira olcsó lenne a "távháború"....
na itt megint el kell oszlatni egy tévedés :P szal:
a legénység mint oylan ugye harcértéket képvisel mivel nélküle nem megy az adott jármû + a tapasztalata, gyakorlottsága, tudása is egy bizonyos értéket szinvonalt képvisel, namost minden haderõben ezt a harcértéket védik és nem magát az ember életet..., és ez mindig is igy volt és igy marad, mivel ha az adott katona csak arra lenne jó hogy felmosson a laktanyában nem hogy páncéllemezt a hátamögé de még egy koszos takarót sem kapna emberiesség ide vagy oda, azt meg hogy az emberélet kimélése az adott harci helyzetben milyen ár/érték viszonylatot enged meg a föguruk döntöték midnig is el és nem a mérnökök (legjobb példa erre talán a 2.vh amit oyl sokat emlegettek,a tapasztalt népemet bakát kimélték ahogy tutták mert tapasztalatánál fogva sokat ért, és ráadásul kevés is volt belõle, mig a szerencsétlen orosz bakát sokszor fegyver nélkül küldték a daráloba védelmet meg maksz az usanka jelentett neki, és miért? mert annyi volt belõlük mint a szemét, tapasztalatuk és harcikedvük a 0val vetekedett, igy nem volt érdemes semmilyen modon védelmezni az életét akármennyire ember is volt)
és a mai tendencia is azt mutatja hogy nem amiatt menek rá az amcsik is a "távháborúra" mert anyira védek az embereket (hiába mondogatják ezt nem igy van...) hanem mert oylan szakképzet személyzetet kiképezni mint ami a mai technikához kell nagyon sok idõ és igy járnak jobban anyagilag...
vazze, én ezt csinálom mikor játszok.... jelentkezzem pilotának?
Ráfaragnál :)))
Még a legreálisabb számítógépes repülõgépszimulátorok (IL-2, Lock-On, FS2004) sem vetekednek a valósággal.
De példának jó az IL-2FB. Rakd a lehetõ legmagasabbra a realitást, és csinálj mindent kézzel. Ez annyit tesz, hogy a légcsavar állásszögétõl kezdve a motor üzemanyag-levegõ keverékének arányán át a trimlapok állásáig mindent neked kell kezelni folyamatosan, közben elnavigálni tereppontok és iránytû alapján, és észrevenni a közeledõ ellenséges gépeket (és az esetleges földi célokat) szabad szemmel, plusz még le is küzdeni õket. Mindezután még hazanavigálni, és letteni a (talán sérült) gépet a kifutóra.
Ha ez már sikerül, akkor lehet némi fogalmad róla, milyen összetett dolog is a repülés.
A kétfõs személyzet abból a szempontból elõnyös, hogy az egyik csak a gép irányításával van elfoglalva (figyel, hogy ne menjen a földnek, közben mégis kellõen takarásba legyen az ellenséges tûztõl, és ha kell, akkor viszont a gép rálásson a célokra), a társa átrepülésnél a navigációval van elfoglalva (így a pilótának már csak a navigátor által megadott irányba kell fordulnia és az általa megadott sebességet és magasságot kell tartania), míg harci helyzetben õ keresi meg és azonosítja a célpontokat, majd ezután õ küzdi le azokat a gép fegyverzetével.
Egyfõs személyzetnél a pilótának egymagának kell elvégeznie mindezt (a gép vezetése, navigáció, a célok felismerése és azonosítása, majd leküzdése).
Mit vártál, kevlárt meg szénszálas erõsítést ? A beszámolók azt bizonyítják, hogy a beépített páncéllemez igenis sok pilóta életét mentette meg.
Tény, de ugyanakkor az ülés alatti benzintank nem egy pilóta életét követelte kényszerleszálláskor. Azt áttervezni persze nehezebb, mint beépíteni egy acéllemezt...
Te mibe ültél volna, német PV+ benzinüzemû harckocsiba, vagy egy diesel üzemû ruszki tankba ?
Ha azonos szintû kezelõszemélyzetrõl van szó, akkor több okból is oroszba, és az egyik ok valóban a Diesel-erõforrás (persze szó se róla, a diesel-olaj is éghet, nagyon is - egy teherautótûznél közvetlen közelrõl volt alkalmam látni... de messze biztonságosabb a diesel-olak, mint a benzin). De nagyban függ, pontosan milyen tipus, és annak milyen szériájáról van szó. A korai sorozatok szinte minden tipusnál katasztrófálisak voltak, legyen az Pz. V. vagy JSz-2. Ha mondjuk egy Pz VIJ és egy T-34/85 között kellene választani, akkor orosz gép, de ha egy késõbbi Panther, Tiger vagy KönigTiger állna szembe egy JSz-2-vel, akkor már elgondolkoznák... :)
Igenis kímélték, de a kor technikai színvonalának korlátaihoz képest.
Hát nem tudom, ahogy én ismerem a különféle II. VH.-s harcjárûveket, fegyvereket, nekem az jön le, hogy elsõsorban a harcérték növelése volt a cél. A harcértékbe beleszámít a legénység élete is. Viszont a legénység túlélõképességét sose helyezték a gép harci értéke elé...
Cifu! Én tényleg nem házit akarok adni neked de lenne itt valami ami érdekelne. Mindenfajta bombát, rakétát, lövedéket (kezdve a sima kézifegyverek lövedékétõl a tankágyúig) rövifítést használnak. Minek a rövidítései (angol szóval) és mit jelentenek? Ha gond nem kell megirni.
Úgy értem, az ilyen jellegû helikoptereknél... :))
"Az egyszemélyes személyzet koncepciója kvázi megbukott. Nem csak szimplán idegenkedtek tõle, hanem egy embernek egyszerûen túlságosan komplex feladat a gép irányítása mellett még a fegyverzet kezelésével foglalkozni."
vazze, én ezt csinálom mikor játszok.... jelentkezzem pilotának?
Kis kiegészítés a Ka-50 leíráshoz (nagyrészt elhangzottak, csak hagsúlyozok :)):
Az egyszemélyes személyzet koncepciója kvázi megbukott. Nem csak szimplán idegenkedtek tõle, hanem egy embernek egyszerûen túlságosan komplex feladat a gép irányítása mellett még a fegyverzet kezelésével foglalkozni.
A katapultülés sem volt igazán nyerõ ötlet. Egyrészt kis magasságon gyakorlatilag értelmetlen, hiszen elõbb le kell robbantani a rotorlapátokat, utána a kabintetõt, és csak ezután mehet ki a pilóta, márpedig ez rengeteg idõ. Ugyanakkor a szoros(abb) kötelékben való alkalmazást eleve kizárta, hiszen az esetleges katapultálás során szétrepülõ rotorlapátok miatt a gépeknek jópárszáz méteres térközt kell tartaniuk.
"Én azt írtam, hogy a tervezõmérnökök nem törõdtek a túlságosan a biztonsággal. Hogy a Bf-109E-nél beépítettek egy páncéllemezt a pilóta mögé, egy dolog (ami amúgy a 23mm-es gépágyúlövedék simán átvitt). Viszont a pilóta még a Konrad-ban is gyakorlatilag az üzemanyagtankon ült..."
Mit vártál, kevlárt meg szénszálas erõsítést ? A beszámolók azt bizonyítják, hogy a beépített páncéllemez igenis sok pilóta életét mentette meg.
" németharckocsiknál a páncélvédelem valóban jó volt (legalábbis a Tigris I. és II. esetében) - viszont az összes frontvonalbéli szolgálatott teljesítõ harckocsi benzinüzemû volt, ahogy az amerikai tankok is. Az oroszok viszont Diesel-motorokkal szerelték fel tankjaikat, amely kevésbé volt tûzveszélyes. "
Te mibe ültél volna, német PV+ benzinüzemû harckocsiba, vagy egy diesel üzemû ruszki tankba ?
"Szóval az, hogy kímélték-e az emberéletet a harcjármûvek tervezésénél, szerintem túlzás. Ha valami nagyon szembetûnõ hiba volt, akkor javították, de ennyi. "
Igenis kímélték, de a kor technikai színvonalának korlátaihoz képest.
"A képzettségrõl vallott nézeted se igaz. 1940-1941-re Sztálin kivégeztette az akkori vezérkar szinte minden tagját, így új, tapasztalatlan tisztek jöttek. Ezek egy részét közben még gulágra küldték, lefokozták, kivégezték, de akik 1942-1943-ra megmaradtak, azok már tapasztalt, jól képzett katonák voltak. Avagy egy Zsukovra, Vorosilovra nem hiszem, hogy azt mondanád, hogy nem voltak tehetségesek. Tudásban ekkorra a szovjet tisztikar felvette a versenyt a némettel."
És szerinted a példámban a szergejt a tisztikarba rakták kapásból ? Az orosz harckocsizók, hajózók köztudottan kiképzetlenek voltak (a németekkel szemben), mint ahogy a tömegszámban gyártott eszközeik is jócskán elmaradtak a kíváló minõsítéstõl, de ez nyílvánvaló, már ha csak a veszteségeket is nézzük. Annyiban igazad van, hogy a háború végefelé már rendelkezett az orosz hadsereg tapasztalt katonákkal. A tisztekrõl annyit, hogy 5x túlerõben, 3 frontos háborút viselõ ellenfél ellen mekkora kunszt hatalmas veszteségekkel sikert elérni ? Rommel, meg Manstein (és még sorolhatnám), na igen, õk tudtak valamit.
"folyamatosan vonultak vissza, az új tisztikar tehát nekifogott a hadsereg átszervezésének. Kiépítették a kiképzési rendszert, a frontális támadások helyett elkezdték a alkalmazni a légierõt és a tüzérséget az ellenség megpuhítására,"
Ebben a németek a ruszkikat kb 10 évvel elõzték meg.
"Ajánlom, próbáld ki a Call of Duty 45. pályáját, ahol pont egy Tigrist hatástalanítanak így. Oldalról felmásznak, feltépik a bûvónyílás tetejét, és megy be a gránát. A bentlévõknek esélyük sincs."
Ezt a helyedben gyorsan visszaszívnám : ) . Gondolom a szovjeteknek is megmutatták ezt a játékot, azért mentek neki géppisztollyal meg kézi gránáttal a Tigriseknek... :).
Egyrészt több Tigris volt ott (ugye egyik másik fedezte a többi hátát), és a németek sem olyan hülyék, hogy gyalogsági rohamkor tárva nyitva hagyják a lõszeradagoló nyílást... Az meg hogy kézigránáttal kezdenek baszkodni a 20 mm es páncélzattal, elég nagy bátorságra és lélekjelenlétre ad tanubizonyságot, tekintve hogy mindeközben 30 géppuska szórja rá az olmot és nem tudom milyen hatásfokkal dolgozik 20 mm acélpáncélzat ellen egy egyszerû repeszgránát. Ha jól tudom akkoriban már a Tigriseket is kezelték Zimmerittel, nem ?
"Ugye, ezt te sem hiszed. Szergej Nyikolájevicset reggel kirángatják reggel az ágybõl beültetik egy Jak-9-esbe, aztán nyomás irtani a Fritzeket. Azért elõtte illett minumum 50 órát reptetni kiképzõgépeken, emléleti és gyakorlati ismereteket elsajátínati, stb., mint ahogy meg is tették. Mivel a háború közepére a szovjetek is átvették az akkoriban elterjedt 2 géppáras rendszert, az ún. négyujjas kesztyû, avagy Mölders rendszert, és megjöttek a korszerû, bár csak 50-100 órás élettartamra tervezett szovjet repülõk, a németek máris elvesztették a légifölényt, amit többé nem is tudtak visszaszerezni."
A példámat butaság szó szerint venni. Amúgy ilyen esetekben ajánlom a korabeli beszámolókat illetve a veszteség mutatókat (nézz utána ki volt Erich Hartmann, Heinz Bar stb ), õk nem véletlenül lõttek le több 100 ruszki gépet (és azok többségét sem manõverezõ légiharcban, egyszerûen leszedték õket egy napfelöli támadással).
A nyugati pilóták jobban képzettek voltak és jobb minõségû gépekkel repültek, ezért ott az eredményességi mutatók jóval alacsonyabbak, mint keleten (Pl Hans Joachim Marseille """csak""" 158++ nyugati gépet lõtt le manõverezõ légiharcban).
"Inkább mondjuk úgy, hogy amint megláttak egy Tigrist, azonnal ráküldték a vadászbombázóikat, akik folyamatosan járõröztek a levegõben."
Némely esetben biztos így volt, viszont a korabeli beszámolókból forrásokból és parancsokból nem ez derül ki :). Pl mivan, ha az M4ek pl egy erdõben találkoznak a Tigrisekkel ? És ez csak 1 gyakorlati példa.
"ennek ellenére elvesztettek belõlük jó 3 milliót katonát"
Egy aprócskát érzik a németellenesség és az egyoldalúság a kommentjeidben, remélem észrevetted : ). No persze ezt nem sértésnek szántam.
Vedd figyelembe az alábbi ábrát:
A veszteségekbõl kiviláglik, hogy míg a németek 3.9 millió embert veszítettek, addig az emberbarát szovjetek 13.6 milliót ismertek el (és ha jól tudom ez csak töredéke a valós adatoknak).
A szörnyûséges német veszteségeket úgy érdemes értelmezni, hogy Japánon és Mo.n kívül minden fél szemben állt vele.
"Mint ahogy megtett;k ezt minden szovjet, angol és amerikai vadász és vadászbombázó repülõnél"
PL az Il - 2 Sturmovikra gondolsz ? :). Hány lövész jutott 1 pilótára ? 5 ?
"Akkor azért ne hagyjuk ki a T-34 zseniális döntött páncélzatát, ami 90 mm-es páncélzatnak felelt meg szembõl, bár csak 45 mm vastag volt. Ugyanígy a KV-1 is messze páncélvédettebb volt minden akkori német harckocsinál, mint ahogy fennáll ez pl. az M3 Grantekre is.
A JS2 páncélvédettség szerint jobb volt, mint a Tigris 1, gyengébb volt, mint a Tigris 2, de cserébe tudott közlekedni.
Oké, hogy a Tigris 2 sokkal páncélvédettebb volt, de cserébe nem nagyon hagyhatta el a fõ közlekedési utakat, mert a földes, sáros talajon menthetetlenül elakadt."
A T34-rõl annyit, hogy igen, az elsõ találkozások alkalmával meglepték a német csapatokat (jobbára csak a 88 mm -es légvédelmi löveg volt képes ócskavasat csinálni belõle), de gondolom tisztában vagy az adatokkal, hogy a késõbbi PIV szériák simán überelték a T34 változatait, a PV és PVI PVIB pedig egyenesen letaposta (persze egy 1 PVI vs 200 T34/85 küzdelemben nem kétséges hogy ki gyõz). Ismételten érdemes áttekinteni a korabeli beszámolókat (mindkét oldalról), illetve a veszteség listákat.
Hogy a JS 2 jobb páncélvédettségi mutatókkal rendelkezett... Ez még nem jelent mindent. A Tigris I - II nek sokkal jobb optikai célzórendszere volt, mi a jobb, 3at mellélõni vagy 1el telibebaszni ? Amúgy ha a páncélvédelem alapján rendszerezzük a harckocsikat eredményesség szempontjából, ebben a tekintetben a MAUS volt a pálmavivõ (még ha nem is került bevetésre).
Az hogy a PVIB nem hagyhatta el az utakat... Inkább ferdítése a dolognak. Elhagyhatta, csak nem volt tanácsos vele belemenni a sártengerbe.
A KV-1rõl annyit, hogy egy aprócskát magas volt, és ugye ez nem egy nagy elõny a harckocsiknál (ahogy ez a gyakorlatban is megmutatkozott : ). Amúgy szerinted miért hagyták abba a sorozatgyártását ?
Lehet,hogy igazad van, bár csodálkoznék, ha egy Tigris tetõpáncélzata vastagabb lenne 20 mm-nél. A rendszeresített szovjet tankelhárító kézigránátok ezt a páncélzatot még átütötték.
ugynéz ki yetike beirása nem keltett nagy lelkesedést senkiben, essetleg csak a flémelés és kioktatás irányában (ami meg kell hogy mondjam ebben a topicban kötelezõ sztem).
Cifu lesz Howitzer ismertetõ?
M109 155mm-es önjáró tarack
Az M109 története igen messzire, egészen 1952-ig nyúl vissza, mikor is katonai vezetés sûrgõsen kérvényezte, hogy új önjáró lövegre van szüksége, hogy leválthassa a 155mm-es M44-et. 1952 Augusztusában el is készültek az elsõ tervek, még 156mm-es ágyúval, de ezt elvetteték, és újat kértek. Ezt 1953 Szeptemberében mutatták be a T196-ot, és végül 1954 Májusán fogadták el.
Eközben T195 néven egy 110mm-es ágyúval felszerelt változat is készült, azonos testel és felépítménnyel, mint a T196. 1956 nyarán azonban mindkét tervet átdolgozták, mivel a NATO-szabványosítás miatt a 110mm és 156mm-es lövegek nem kerültek rendszeresítésre, így a T195 egy 105mm-es, a T196 pedig egy 155mm-es tarackot kapott. 1959-ben újra áttervezték a két önjáró löveget, benzin üzemû motorjukat Diesel-motorra cserélték le, ezt a változatott T196E1-nek keresztelték. 1961-ben két proto-példány sikeresen teljesítette a teszteket, és a hadsereg rendszeresítésre ajánlotta a T196E1-et, M109 jelöléssel.
Az M109 1963-ban állt szolgálatba, még a viszonylag rövid csövû 155mm-es tarackkal, amely maximális lõtávolsága 14,600 méter volt. Feladata a frontvonali csapatoknak közvetett irányzású (ballisztikus pályán való tüzelés) vagy szükség esetén közvetlen irányzású (lapos szögben való tüzelés) tûztámogatást nyújtani. Légi szállításra alkalmas (C-141, C-5 gépekkel), és jó terepjáró képességének köszönhetõen gyorsan a frontvonalra jutattható, és ott a harcoló csapatok mozgását képes követni.
360°-os tûzívvel rendelkezik, de csak álló helyzetben tüzelhet, önvédelmére egy M2 12,7mm-es géppuska szolgál, amely a torony tetjén kapott helyet. Személyzete hat fõ, melyek a parancsnok, a tüzér, a sofõr és három töltõ-kezelõ. A jármû teste és tornya aluminium ötvözetbõl készült, hegesztett kivitelben. A viszonylag vékony páncélzat csak a kézi lõfegyverek ellen (7,62mm-es géppuskáig) illetve a repeszek ellen nyújt védelmet. A sofõr a test elején, bal oldalon kapott helyet, és három periszkóppal rendelkezik (éjjelátóval nem), a parancsnok a torony jobb oldalán ül, és 360°-os látást biztosító periszkópot kapott (éjjelátóval), míg a tüzér a torony bal oldalán ül.
A torony hátulján, oldalt egy-egy, valamint a hátsó felén két ajtó található, amelyeken keresztül a lõszert a toronyba, onnan pedig a lövegbe lehet juttatni.
A meghajtásról egy Detroit Diesel gyártmányú 8 hengeres, kétütemû turbódiesel-motor a test elején kapott helyet az erõátviteli egységgel egyetemben. A jármû belsõ tere nem zárható légmentesen (egészen az M109A4-ig), elõkészítés nélkül 1,828 méteres gázlóképességel rendelkezik. Ellátható úszó-szettel, amely 4-4 légzsákot jelent a jármû oldalán, és egyet az orrán (a légzsákon alaphelyzetben nincsenek a jármûvön, azt külön szállítják), vízben 6km/h haladási sebességre képes, amelyet a lánctalpak mozgásával ér el. Szárazföldön 360km megtételére képes egy feltankolással, maximális sebessége mûúton 54km/h.
Mielõtt tovább mennék, szót kell ejteni az M992 FAASV (Field Artillery Ammunition Supply Vehicle - kb. Harctéri Tüzérség Lõszerszállító Jármû) ról, amelyek az M109-esek lõszerutánpótlását szállították. Ez gyakrolatileg egy olyan M109, amelyen nincs torony, hanem annak helyére egy hegesztett felépítmény került, amelyben 93db 155 mm-es lövedék és 99db meghajtótöltet, valamint 104db gyújtószerkezet került (az ágyú töltése úgy kezdõdik, hogy a gyújtókat becsavarják a lövedékbe, az immár éles lövedéket betöltik, behejezik a meghajtótöltett és végül zárják a zárszerkezett). Az M992-nek kétfõs személyzete van, és képes 105mm-es, 120mm-es, 155m-es, 185mm-es és 203mm-es lõszerek szállítására is. Az Öböl-háború tapasztalatai alapján mind a 125db M992/M992A1-et átalakították M992A2-vé, amely új motort kapott, valamint átalakították a lõszerek átpakolására szolgáló berendezéseket, amelyekkel sok gond volt az Iraki körülmények között. 1999-ig további 802db-ot gyártottak le ebbõl a változatból. Az M992A2 96db 155mm-es lövedéket és négy "Copperhead" rakétát szállít.
Viszonylag rövid idõ alatt kiderült, hogy a sereg számára nem elegendõ az M109 lövegének hatótávolsága, ezért egy hosszabb csõ beépítését kérték a meglévõ M109-esekbe. Az átalakított példányok lettek az M109A1-esek, amely gyakorlatilag annyit tett, hogy némileg hosszabb lövegcsõvel látták el az M178 tarackot, így az 18.100 méteres hatótávolságot biztosított.
Az üzemeltetési és harctéri tapasztalatok alapján azonban további változtatásokra tartottak igényt, elsõsorban a löveg visszarugást elnyelõ- és helyretoló rendszerét, a motor egyes elemeit, az ajtókat, a hidraulikus berendezéseket alakították át, valamint egy kisegítõ tároló került a toronyra, amelyel 22 további lõszert vihetett magával a személyzet.
A fõ változás azonban az M185-ös hosszúcsövû tarack volt, amelyel 18.000 méteres lõtávval rendelkezett. Az elsõ M109A2 1979-ben lett leszállítva, és összesen 103db-ot gyártottak az US Army-nak, és további 36db-ot a Nemzetõrségnek, 1982-ben.
Az M109A3 gyakorlatilag megegyezik az M109A2-vel, ám ezek nem legyártott példányok, hanem az M109A1-esek átalakításával lettek létrehozva.
Az M109A4 az M109A2/A3 további átalakítását jelentette, elsõsorban a Nukleáris, Biológiai és Vegyi fegyverek (NBV)elleni védelemmel foglalkoztak, légmentesen lezárhatóvá tették a teljes belsõ teret, és légszûrõket szereltek be a tiszta levegõ biztosítására. A harctér alján kifolyókat alakítottak ki, hogy egy esetleg NBV támadás után alkalmazott lemosófolyadékok illetve víz könnyen eltávolítható legyen a harctérbõl. Lecserélték továbbá a töltõk üléseit, és átalakították a lõszertárolókat, mivel ezekre sok panasz érkezett a személyzettektõl.
Még az 1980-as évek végén újabb fejlesztés következett: új, M284 jelû löveggel cserélték le a régit, amely már 22.000 méteres lõtávot biztosított, és természetesen az M109A4 fejlesztéseit is tartalmazta. Azokat az M109A2/A3-akat, amelyeket nem újítottak fel az M109A6 "Paladin" szintre, M109A5-é alakították át.
Nemzetközi szinten meg kell említeni a németeknél az M109A3G (German) található meg (ezeket most váltják éppen le), amely német 155m-es tarackot kapott. Az olaszoknál az M109L, amely az FH-70 lövegét kapta meg, az Izraeli M109AL-t, amelyen több változtatást eszközöltek az alkalmazási körülmények miatt (pl.: plusz géppuska). Dél-Korea az M109A2-õt licencben gyártotta K-55 jelöléssel, gyártása 1997-ben fejezõdött be, nem kevesebb, mint 1.040db elkészülte után.
Az M109 család utolsó tagja az M109A6, amely igen komoly fejlesztés után került ki, elsõsorban az elsõ Iraki háború tapasztalatai alapján. Elláták modern navigációs és kommunikációs berendezésekkel (ezzel sok gond volt az elsõ Iraki háborúban, mivel navigációs berendezésük egyálltalán nem volt, és csak egy sima rádióval voltak ellátva), a harckocsitestet kevlár-erõsítéssel látták el, a tornyát egy-az-egyben lecserélték. Személyzetét négy fõre csökkentették, és a lõszer átpakolása jelentõsen leegyszerûsítették, az M992A2-bõl immár nem kézzel, hanem futószallagon történik. A harctérben 37 db lõszert és két "Copperhead" rakéta (errõl késõbb). Az átalakítások jelentõsen megnövelték a tömegét, míg az M109 még csupán 25 tonna volt harckészen, és az M109A5 is csak 27,2 tonna, az M109A6 már 32 tonna.
A Paladin legnagyobb újítása azonban a digitális kommunikáció és tûzvezetés, amelyel egymástól távol lévõ önjáró lövegek is nyithatnak tüzet azonos célra úgy, hogy a tûzcsapás egyszerre realizálódjon a célon. A korábbi változatoknál akár 20 percre is szükség volt, hogy egy 6 jármûbõl álló üteg harckésszé legyen, és a tûzvezetést egyszerû rádiós parancsokkal vezényelték. Az új jármû esetén a GPS-nek köszönhetõen a tank személyete és a tûzvezetõ rendszer mindig tudja, pontosan hol van a célhoz és a többi jármûhöz képest, digitális számítógépek számolják ki a lõelemeket, és mindezt egységesen lehet levezetni.
2001-ben 950db M109A6 Paladin volt az Egyesült Államok Szárazföldi Hadseregében, ebbõl 174db M109A2/A3 átalakításából, míg 786db újként legyártva.
Az M284 155m-es L/44-es tarack lõtávolsága 22km hagyományos lõszerrel és 30km pórhajtású lõszerrel.
Egy kicsit kitérnék a lõszerekre is, a 155mm-es tarackhoz a következõ fajta lövedékek voltak/vannak használatban:
M104 - "H" vagy "HD" jelölésû vegyi gáztöltetû (kivonva, a készleteket megsemmisítették). M107 - Szabvány Repesz-Romboló lõszer M110A1/A2 - "H" vagy "HD" jelölésû vegyi gáztöltetû (kivonva, a készleteket megsemmisítették). M116A1/B1 - Fehér füstgránát, álcázási, megjelõlési céllal M121/A1 - "GB" vagy "VX" jelölésû ideggáz-töltelû (kivonva, a készleteket megsemmisítették). M122 - "GB" jelölésû ideggáz-töltetû (kivonva, a készleteket megsemmisítették). M549A1 RAP - Rakéta Póthajtású Repesz-Romboló lövedék M687 - Kétkomponensû "GB" ideggáz-töltetû (kivonva) M795 - Az M107 leváltására készült nagy repeszhatású repesz-romboló lövedék M825 WP - Fehérfoszfor töltetû füstgránát
XM231 MACS - Fejlesztés alatt álló többtöltetû gránát XM232 MACS - Fejlesztés alatt álló többtöltetû gránát M449A1 - Gyalogság elleni akna-szóró gránát M483A1 FASCAM - 88db M46 résztöltetett jutatt a célterületre, amelyek a könnyen páncélzott és élõ célpontok leküzdésére szolgálnak. M485A1/A2 - Résztöltetes világítógránát M692 ADAM - Gyalogság elleni akna-szóró M718A1 RAAM - Tankelhárító akna-szóró M731 ADAM - Gyalogság elleni akna-szóró M741A1 RAAM - Tankelhárító akna-szóró M825A1 - Nagy területett lefedõ résztöltetes füstgránát. M864 DPICM - Megnövelt hatótávolságú M483A1 FASCAM gránát XM867 - Fejlesztés alatt álló rádiózavaró gránát (EMP-gránát?) M1023 RADAM - Tankelhárító és területfoglaló akna-szóró gránát
M712 Copperhead - 155mm-es tarackból kilõhetõ lézervezérlésû tankelhárító rakéta. A rávezetést végezheti földi csapat, vagy légi egység (AH-64, OH-58D, Predator, stb.) M898 SADARM - két öníránytó tankelhárító résztöltetet juttat a célterületre XM982 Excalibur - Fejlesztés alatt álló Rakétapóthajtásos M483A1 FASCAM gránát. Trajectory Correctable Munition (TCM) - Fejlesztés alatt álló irányítható lövedék
M109A6 Képek:
be lehetett zárni, de a gyakorlatban nem szokták becsukni mert meneküléskor hátráltató tényezõ lenne.
Jó, ha belülrõl le is lehetett zárni, azért egy-két gránát a tetõlemezen akkor is elég volt, pláne hogy az oroszoknál volt páncéltörõ kézigránát rendszeresítve. De ugyanígy a futómû és sérülékeny volt, nem is beszélve a vezetõ nyilásába dobott gránátról. A géppuskák amúgy is csak elõlrõl voltak hatásosak, így a Tigrisek mögé került gyalogság azt csinált, amit akart.
A Jak-9 nem csak az elején készült iszonyú szar minõségben, de arra jó volt, hogy felszálljon 20-szor, majd lelõjék. Egy gép nem nagyon ért meg több bevetést.
Német pilóták szerint a legjobb Messzer 109-esek a Fritzek voltak, ezek manõvereztek a legjobban. Ezek csak 1942-ben váltották fel az E szériát. Mondjuk az igaz, hogy a Jak-9 / La-7 inkább 1944-re jellemzõ, de az akkor már nagyszámú Jak-3, Mig-1/3, La-5 is alig maradt el a Messerschmittektõl.
...Me-109F/G széria ellen a Jak-9-esek avagy az La-7-esek partiban voltak mind fegyverzet, mind manõverezõképesség szempontjából.
Hát azért a La-7 egy kicsit sántit itt, mivel az csak 1944 második felében jelent meg, de a La-5/La-5FN is már partiban volt az akkori német gépekkel. Úgy tudom, hogy a Jak-9-esek is inkább csak 1944-re jutottak olyan szintre, hogy valóban jó gépek legyenek, a korai szériák iszonyú rossz minõségben készültek.
Ajánlom, próbáld ki a Call of Duty 45. pályáját, ahol pont egy Tigrist hatástalanítanak így. Oldalról felmásznak, feltépik a bûvónyílás tetejét, és megy be a gránát. A bentlévõknek esélyük sincs.
Khmm...
Azért egy arcade számítógépes játékot inkább ne hozzunk fel példának
A Tiger I. és II. búvónyilásainak ajtaját amúgy emlékeim szerint belülrõl be lehetett zárni...
Ja, még egy megjegyzés. A Pz4 páncélvédettsége, ha nem is volt nevetséges, de elmaradott volt. A függõleges páncélzat minden, csak nem iskolapéldája a jól megtervezett tanknak. Amint meglátták a T-34-et, hirtelen rá is döbbentek erre.
Nincsenek lõtávolon kívül. Bár leadnak 5 lövést (látszik a lõszerszámlálón), de a csö nem a megfelelõ irányba néz, ezért nem látszanak a becsapódások sem.
"Olvastam egyszer ilyet, hogy 2 PVI védett egy szorost a Kárpátoknál valahol, és kifogtak egy ruszki gyalogsági rohamot. A ruszkik jobbhíján felmászták a harckocsikra és valahogy úgy próbálták õket " hatástalanítani " - már aki, mert a társaság felét futás közben legéppuskázták a tankokból. Szóval áll a két Tigris, teli ruszkival, úgy géppuskázták le egymásról a szergejeket... "
Ajánlom, próbáld ki a Call of Duty 45. pályáját, ahol pont egy Tigrist hatástalanítanak így. Oldalról felmásznak, feltépik a bûvónyílás tetejét, és megy be a gránát. A bentlévõknek esélyük sincs.
" Talán még annyit, hogy míg a németek és az amik angolok a harckocsizóikat légi hajózóikat normálisan kiképezték, addig a ruszkik kb elkapták a munkából hazaigyekvõ parasztot, berakták a T34 - be, elmutogatták neki mivel lõ vagy hogy ad gázt meghogy merre van a front aztán szevasz."
Ugye, ezt te sem hiszed. Szergej Nyikolájevicset reggel kirángatják reggel az ágybõl beültetik egy Jak-9-esbe, aztán nyomás irtani a Fritzeket. Azért elõtte illett minumum 50 órát reptetni kiképzõgépeken, emléleti és gyakorlati ismereteket elsajátínati, stb., mint ahogy meg is tették. Mivel a háború közepére a szovjetek is átvették az akkoriban elterjedt 2 géppáras rendszert, az ún. négyujjas kesztyû, avagy Mölders rendszert, és megjöttek a korszerû, bár csak 50-100 órás élettartamra tervezett szovjet repülõk, a németek máris elvesztették a légifölényt, amit többé nem is tudtak visszaszerezni.
"Az amik még azt mondom vigyáztak a soldatjaikra, a ruszkiknál legalábbis jobban. "
Az amerikai veszteségekrõl talán annyit, hogy kevesebb embert vesztettek az elsõ és a második világháborúban együttvéve (700.000 ember), mint a polgárháborúban egyedül.
"Azt tudjátok miért hívták a német harckocsizók az M4 Shermant Tommy kuktának ? Mert magas oktánszámú benzinnel mûködött, ami miatt rendkívül nagy esély volt arra hogy találat esetén pillanatok alatt kiég a páncélos, és a kialakítása nem is nagyon tette lehetõvé, hogy a személyzet gyorsan elhagyja a küzdõteret, így bennégtek mindahányan. A Sherman vs Tigris küzdelem még kifejezõbb volt, ott a taktika az volt, hogy ha meglátnak egy Tigrist kapásból 8 Shermant irányítanak rá és alapból 7 elvesztésével számolnak."
Inkább mondjuk úgy, hogy amint megláttak egy Tigrist, azonnal ráküldték a vadászbombázóikat, akik folyamatosan járõröztek a levegõben.
"A németek viszont igenis vigyáztak a katonáikra (mivel egyrészt nem is volt belõlük sok,"
ennek ellenére elvesztettek belõlük jó 3 milliót katonát.
"másrészt egy gyakorlott katona többet ér minden harckeszköznél)"
lsd. atombomba :)
"pl a Bf Emil szériájánál a Dorkával ellentétben már a pilótafülke üvegjét vastag plexi üvegekbõl készítették, illetve a pilóta ülés mögé egy páncéllemezt is beépítettek, aminek meg is lett a hatása."
Mint ahogy megtett;k ezt minden szovjet, angol és amerikai vadász és vadászbombázó repülõnél.
"A PV szériákra építettek egy kibúvó nyílást, amin vészesetben pillanatok alatt el lehet hagyni a páncélost, és a német páncélosok nagyszerû páncél védelmérõl ne is beszéljünk. "
Akkor azért ne hagyjuk ki a T-34 zseniális döntött páncélzatát, ami 90 mm-es páncélzatnak felelt meg szembõl, bár csak 45 mm vastag volt. Ugyanígy a KV-1 is messze páncélvédettebb volt minden akkori német harckocsinál, mint ahogy fennáll ez pl. az M3 Grantekre is.
A JS2 páncélvédettség szerint jobb volt, mint a Tigris 1, gyengébb volt, mint a Tigris 2, de cserébe tudott közlekedni.
Oké, hogy a Tigris 2 sokkal páncélvédettebb volt, de cserébe nem nagyon hagyhatta el a fõ közlekedési utakat, mert a földes, sáros talajon menthetetlenül elakadt.
"A Második Világháborúban azért igencsak törõdtek az emberekkel, már akik. A ruszkikat ahogy mondtam nemigen érdekelte hány ezer ember veszteségük van, ha Sztálin elvtárs azt mondta hogy holnapra sarlókalapácsot akar látni Harkovon akkor semmi nem számít, elõ 2 millió embert baltát a kezükbe és losgehen. Pl azt tudod, hogy kb 5 gyalogosnak adtak 1 puskát 1-2 tár tölténnyel, az elsõ ment a puskával, lelõtték a második átvette tõle és így tovább. Meg gondolom azt is hallottad már ahogy a ruszkik bátorították a saját katonáikat, vagyis a tisztek beálltak a katonák mögé puskával és aki hátranézett vagy nem futott elég gyorsan annak kicakkozták a hátát... tudod, mindent a népért. "
Naszóval ez jellemzõ volt 1942-1943-ig. Akkoriban nem számított az élet, és egy rosszul sikerült akció után könnyedén kivégezték a tisztet is. Így, védve a saját életét, inkább elvesztette minden beosztottját, de akkor is elérte a kívánt célt.
Az, hogy 5 embernek volt 1 fegyvere, ez baromság. Az 1. világháborús Bruszilov offenzívára még rá lehet ezt mondani, a 2. világháborúra már nem. Fegyverzet terén az oroszok nagyon jól el voltak látva. Mindenkinek jutott fegyver, a végén már a többséget géppisztollyal látták el, nem puskával, mert felismerték, hogy az öntöltõ fegyvereké a jövõ.
A képzettségrõl vallott nézeted se igaz. 1940-1941-re Sztálin kivégeztette az akkori vezérkar szinte minden tagját, így új, tapasztalatlan tisztek jöttek. Ezek egy részét közben még gulágra küldték, lefokozták, kivégezték, de akik 1942-1943-ra megmaradtak, azok már tapasztalt, jól képzett katonák voltak. Avagy egy Zsukovra, Vorosilovra nem hiszem, hogy azt mondanád, hogy nem voltak tehetségesek. Tudásban ekkorra a szovjet tisztikar felvette a versenyt a némettel.
Képzettség: 1943-ra kialakították a gárdahadosztályokat, így lettek gárda repülõezredek. Az itt szolgáló pilóták voltak az ún. "elit". Aszovjet vadászgépek ekkorra már felvették a versenyt a németekkel, az Me-109F/G széria ellen a Jak-9-esek avagy az La-7-esek partiban voltak mind fegyverzet, mind manõverezõképesség szempontjából. Ekkorra már eldõlt, hogy a németek elveszítik a háborút, folyamatosan vonultak vissza, az új tisztikar tehát nekifogott a hadsereg átszervezésének. Kiépítették a kiképzési rendszert, a frontális támadások helyett elkezdték a alkalmazni a légierõt és a tüzérséget az ellenség megpuhítására, majd tankokkal bementek a védelmi vonalakba, és a gyalogság csak ezután jött. Ezen intézkedések hatására a veszteségeik drasztikusan csökkentek, igaz, jelentõs mennyiségû tankot és repülõt vesztettek. Kérdés, hogy számított-e ez valamit. Nos, semmit.
T-34-bõl gyártottak a háború alatt kb. 50.000-et. Tigris 1-bõl meg 1350-et, Párducból kb. 4.000-et. Pz4-bõl kb. 10.000-et. A legnagyobb példányszámban megépített vadászrepülõ szintén a szovjet Jak család volt, míg a csatarepülõknél ugyanekkora számban épültek az IL-2 különbözõ változatai. A szovjetek ekkorra már akkora fülényben voltak, hogy nem az emberi túlerõre támaszkodta, hanem az anyagira.
Én azt írtam, hogy a tervezõmérnökök nem törõdtek a túlságosan a biztonsággal. Hogy a Bf-109E-nél beépítettek egy páncéllemezt a pilóta mögé, egy dolog (ami amúgy a 23mm-es gépágyúlövedék simán átvitt). Viszont a pilóta még a Konrad-ban is gyakorlatilag az üzemanyagtankon ült...
A németharckocsiknál a páncélvédelem valóban jó volt (legalábbis a Tigris I. és II. esetében) - viszont az összes frontvonalbéli szolgálatott teljesítõ harckocsi benzinüzemû volt, ahogy az amerikai tankok is. Az oroszok viszont Diesel-motorokkal szerelték fel tankjaikat, amely kevésbé volt tûzveszélyes.
Szóval az, hogy kímélték-e az emberéletet a harcjármûvek tervezésénél, szerintem túlzás. Ha valami nagyon szembetûnõ hiba volt, akkor javították, de ennyi.
Viszont a szovjet tervezõérnökök a második világháború után azért óvták annyira a katonák életétt, mint a NATO-ban dolgozó társaik. Hangsúlyozom, itt a tervezéskori/kivitelezéskori gondolkodásmódról van szó...
már várom hogy lelõjék a következõ amcsi gépet. ipi-apache 1-2-3, na ki lesz a hunyó?
megnéztem újra az apache videt, az elején lõtávolságon kivül vannak.....
A Ka-50 eshez sehogy, ellenben az ember kímélet - nem kímélet témához nagyon is.
A Második Világháborúban azért igencsak törõdtek az emberekkel, már akik. A ruszkikat ahogy mondtam nemigen érdekelte hány ezer ember veszteségük van, ha Sztálin elvtárs azt mondta hogy holnapra sarlókalapácsot akar látni Harkovon akkor semmi nem számít, elõ 2 millió embert baltát a kezükbe és losgehen. Pl azt tudod, hogy kb 5 gyalogosnak adtak 1 puskát 1-2 tár tölténnyel, az elsõ ment a puskával, lelõtték a második átvette tõle és így tovább. Meg gondolom azt is hallottad már ahogy a ruszkik bátorították a saját katonáikat, vagyis a tisztek beálltak a katonák mögé puskával és aki hátranézett vagy nem futott elég gyorsan annak kicakkozták a hátát... tudod, mindent a népért. Olvastam egyszer ilyet, hogy 2 PVI védett egy szorost a Kárpátoknál valahol, és kifogtak egy ruszki gyalogsági rohamot. A ruszkik jobbhíján felmászták a harckocsikra és valahogy úgy próbálták õket " hatástalanítani " - már aki, mert a társaság felét futás közben legéppuskázták a tankokból. Szóval áll a két Tigris, teli ruszkival, úgy géppuskázták le egymásról a szergejeket... No mindegy, nem ecsetelem ezt tovább, a veszteségek (már amennyit a Szovjetunió jóváhagyott ) mindent elárul. Talán még annyit, hogy míg a németek és az amik angolok a harckocsizóikat légi hajózóikat normálisan kiképezték, addig a ruszkik kb elkapták a munkából hazaigyekvõ parasztot, berakták a T34 - be, elmutogatták neki mivel lõ vagy hogy ad gázt meghogy merre van a front aztán szevasz.
Az amik még azt mondom vigyáztak a soldatjaikra, a ruszkiknál legalábbis jobban. Azt tudjátok miért hívták a német harckocsizók az M4 Shermant Tommy kuktának ? Mert magas oktánszámú benzinnel mûködött, ami miatt rendkívül nagy esély volt arra hogy találat esetén pillanatok alatt kiég a páncélos, és a kialakítása nem is nagyon tette lehetõvé, hogy a személyzet gyorsan elhagyja a küzdõteret, így bennégtek mindahányan. A Sherman vs Tigris küzdelem még kifejezõbb volt, ott a taktika az volt, hogy ha meglátnak egy Tigrist kapásból 8 Shermant irányítanak rá és alapból 7 elvesztésével számolnak.
A németek viszont igenis vigyáztak a katonáikra (mivel egyrészt nem is volt belõlük sok, másrészt egy gyakorlott katona többet ér minden harckeszköznél), pl a Bf Emil szériájánál a Dorkával ellentétben már a pilótafülke üvegjét vastag plexi üvegekbõl készítették, illetve a pilóta ülés mögé egy páncéllemezt is beépítettek, aminek meg is lett a hatása. A PV szériákra építettek egy kibúvó nyílást, amin vészesetben pillanatok alatt el lehet hagyni a páncélost, és a német páncélosok nagyszerû páncél védelmérõl ne is beszéljünk.
Hát így dióhéjban ennyit, mindenesetre remélem kiviláglik a kommentbõl hogy igenis védték az embereket (az más kérdés hogy melyik oldal és mennyire).
Khmm...
A második világháborúban egyik fél tervezõmérnökei sem törödtek túlzottan az emberéletekkel. Hogy a politikusok és/vagy a tábornokok illetve tisztek hogy viszonyultak ehez, ez már más tészta.
De azt én se igazán vágom, hogy a II.Vh. hogy jön bármilyen szinten is a Ka-50-eshez :)
Én inkább második világháborús tapasztalatokra gondolok, ott nemigen számított hány 0 - át írnak a veszteségek mögé (ha egyáltalán számon tartották). De úgy látszik a ruszkik is változnak : ).
Az azért túlzás, hogy nem jellemzõ, hiszen már a korai sugárhajtású vadászgépeikbe is tettek katapultülést. Az más kérdés, hogy a Mi-24 ilyen téren nem a legjobb - persze hozzá kell tenni, hogy a korai harci helikoptereken a személyzet védelme még nem kapott nagy hangsúlyt. Az AH-1 Huey Cobra elsõ változatai pl. egyszerû plexi kabintetõvel rendelkeztek. Egy Ak-47-el simán át lehetett lõni...
A másik dolog pedig az, hogy a legálltalánosabban elfogadott nézet szerint a harci helikopterekbe felesleges a katapultülés. Harci kürülmények között ezek a gépek jellemzõen igen alacsonyan repülnek, ami igen rövid reakcióidõt hagy a pilótáknak. Ha valami eltalálja a gépet, a pilótának elõször el kell döntenie, hogy meg-e tudja menteni a gépet vagy sem. Aztán ha úgy dönt, hogy inkább katapultál, akkor is elõször le kell robbantani a rotorokat, és csak utána mehet a katapultálás maga. Ez pedig idõ. Jelenleg úgy van megadva, hogy a túlélésére jó esély csak 100 méter feletti katapultálás esetén van.
A többi helikopternél inkább úgy döntöttek a tervezõk, hogy megerõsítik a futómûvet a becsapódást energiáinak elnyelésére, az ülések is úgy készültek, hogy amennyire lehet, óvják lezuhanáskor a legénységet.
Persze a dolgot onnan is meg lehet közelíteni, hogy ha egy AH-64 vagy Tigre/Tiger mondjuk 600 méteren kap végzetes találatott, akkor ott a személyzet maximum buzgón imádkozhat. A Ka-50-ben viszont Iván csak káromkodva meghúzza a katapult fogantyúját...
Szép jószág... és még a ruszkik csinálnak ócska fegyvereket : ). Meglep, hogy hangsúlyt fektettek a pilóta életének védelmére, ez az oroszokra nem jellemzõ...
Hehe, megtaláltam az anno OFP fegyveroldalhoz írt Ka-50 leírásom, kissé kibõvítettem, frissitettem, és voilá - remélem elégedettek lesztek vele:
Ka-50
A Ka-50-et még a 1977 végén kezdték el tervezni, mivel a szovjet vezetés egy tendert írt ki a Mi-24-esek leváltására. Prototipusának jelölése V-80 volt, és 1982-ben szált föl elõször. A Mil gyár a Mi-28-at kezdte fejleszteni, de a Kamov tervezõiroda új játékos volt a pályán, mivel eddig fõleg civil (Ka-26) illetve tengerészeti helikoptereket (Ka-25, majd Ka-27/29/32) gyártott, földi támadógépet nem. A Kamov helikopterek jellegzetessége a koaxiális elrendezésû (két, egymással ellentétes irányban forgó) fõrotor, ami szükségtelenné teszi a farokrotor használatát. Ennek az elrendezésnek az elõnye, hogy a fõrotor(ok) átmérõje kisebb lehet (ami kisebb zajszintet is jelent), a gépet pedig rövidebbre lehet építeni, illetve nincs farokrotor, ami az egyik legsérülékenyebb része a hagyományos elrendezésû jármûveknek. Azonban a Ka-50 mégis talán a legradikálisabb eleme a mindössze egyfõs legénysége. Ezzel egy fõre hárul minden feladat (vezetés, navigáció, célok azonosítása és a fegyverzettel azok leküzdése), ami igencsak leterheli a pilótát, viszont ennek és a koaxiális elrendezésnek köszönhetõen nagyon kompaktra, kis méretûre sikerült a Ka-50, ráadásul a bevetési költségek is csökkentek. Az egyfõs elrendezés alaposan megzavarta a nyugati elemzõket, akik egészen a 90-es évekig úgy gondolták, hogy a Ka-50 egy helikoptervadász, és feladata az ellenséges helikopterek leküzdése, illetve a Mi-24/Mi-28 helikopterek védelme. Még egy dologban különleges a Ka-50: ez az egyetlen harci helikopter, amelyet katapultüléssel láttak el. A rotorlapátok lerobbantása után a pilóta a K-37 katapultülés juttatja ki biztonsággal. A helikopter tervezésénél a túlélõképességet alapvetõ fontosságúnak tartották, a gép pilótakabinját, hajtómûveit és erõátviteli egységeit többrétegû páncélzat védi, mely képes megvédeni azokat a NATO 20mm-es gépágyúlövedékektõl is. A pilótafülkét duplafalú acéllemez védi, a tesztek szerint ellenáll a 100 méterrõl kilõtt 20mm-es NATO és a 23mm-es orosz gépágyúlõszernek is.
A tenderben egyébként szerepelt, hogy a gépeknek legalább 2 hétig "kibírják" a frontvonali, tábori körülményeket, minden különleges karbantartó berendezés és felszerelés nélkül.
A fegyverzet terén ismerõsbe botlunk: a helikoptert ugyanazzal a 30mm-es, 2A42 jelzésû gépágyúval szerelték fel, mint a BMP-2-õt, hozzá pedig 500 db lõszer van a fedélzeten, melybõl 250db páncéltörõ (AP), 250db pedig robbanó-gyújtó (HEI). A 2A42 az elérhetõ teljesítményadatai alapján jobb, mint az Apache M230 "Chain Gun"-ja, a páncéltörõ lövedékek torkolati sebessége nagyobb, röppályájuk laposabb. Érdekesség még, hogy a gépágyú függõlegesen +15 és -40 fokban, oldalirányban pedig 15 fokban kitéríthetõ, illetve, hogy a pilóta szabhatja meg a tûzgyorsaságot (a lehetõségek 350 és 600 lövés/perc). A Ka-50 fõ fegyvere mégis a 9A4172 "Vikhr" (a NATO-ban AT-9-ként ismerik), melybõl általában a külsõ pilonokon 6-6 darabot (vagyis összesen 12-õt) hordoz. A Vikhr egy viszonylag kis méretû és tömegû (60kg az indítótubussal együtt) páncéltörõ rakéta, mely 8-10 km-es hatótávolsággal rendelkezik, az indítás után rádióvezérléssel irányítják, a cél közelébe pedig áttérnek a lézeres célmegjelölésre (ez lehet a helikopter saját lézercélzója, de lehet külsõ, pl. gyalogos egység általi is), relatív páncél átütõképessége mintegy 900mm. A rakéta kis távolságon belül használható légi célok ellen is, amennyiben azok maximális sebessége nem haladja meg a 800km/h-át. A jellemzõ fegyverterhelés a Vikhr mellet, a belsõ pilonokon a 2x20 db-os, 80mm-es irányítatlan rakétaindító-blokk. Hordozhat még 500kg-os légibombát (max. 4 db-ot), ikercsövû 23mm-es gépágyúkonténert (lõszerkészlet: 930db), R-73/AA-11 levegõ-levegõ rakétát, illetve 500 literes pótüzemanyag tartályt.
A Ka-50 alapvetõen nappali bevetésre készült, bár a mûszerezettsége lehetõvé teszi a minden idõjárási körülményben való használatot, éjszakai bevetésekhez egy speciális konténerre van szüksége, melyben egy elõre nézõ infravörös érzékelõ (FLIR), egy milliméter hullámhosszú radar és egy elektron-optikai célzóberendezés található.
A Ka-50 manõverezõ képessége rendkívüli, nemcsak olyan manõverekre képes, mint a hátraszaltó, hanem akár a hossztengelye körül is pöröghet (mint a vadászgépeknél a csûrés). Ehhez még hozzájön a fejlett fedélzeti számítógép, mely képes beavatkozni a repülésbe, és ha például a cél kilépne a gépágyú vagy a rakéták tûzmezejébõl, a gépet "ráforditva" követi azt. A Ka-50 rendelkezik egy kétirányú adatátviteli rendszerrel is, vagyis képes az általa befogott célok adatait más gépeknek átküldeni, illetve külsõ (másik helikopter, földi vagy légi felderítõ egységek) forrásból származó céladatokat felhasználni.
Erõforrása kezdetben két Izotov TV3-117VMA gázturbina, melyek egyenként 1.660 kW-ot (2226 LE-t) adnak le, késõbb az 1.838 kW-os (2465 Le-s) TV3-117VMA-SB3 került beszerelésre. A két fõ üzemanyagtank a törzs középrészén kapott helyet, összesen mintegy 1800 liter kerozint képes befogadni, a tank belseje szivacsszerû anyaggal van feltöltve (a folyadék mozgását lassítandó), külsejét pedig többrétegû természetes gumi védi. Szükség esetén a szárnyak alá 500 literes póttartályok szerelhetõek (max. 4 db.). Az erõátviteli berendezés úgy van megtervezve, hogy ha egy esetleges találat esetén elfolyna az olaj, legalább további 30 percig üzemképes marad.
A Ka-50 NATO elnevezése "HOKUM", a Kamov pedig elõször "Werewolf", majd "Black Shark" névre keresztelte, és általában látványos festéssel látta el a külföldi repülõnapokra (ez egyébként nem ismeretlen, a Szuhoj repülõgépgyár is igen látványos "törtvonalas" álcófestéssel látta el a Szu-35 és Szu-37-es gépeit). A tendert a Mi-28 ellenében a Ka-50 nyerte meg, és hivatalosan rendszerbe is állították 1992-ben, egész pontosan 28 db-ot rendelt az orosz haderõ, de anyagi gondok miatt a leszállításuk késlekedik (legutóbbi információm az, hogy évi két darabot vesz át), a Ka-50 már átesett a tûzkeresztségen, Csecsenföldön több bevetésben is résztvett a 90-es évek végétõl.
A Ka-50N jelentõsen különbözik az alapváltozattól, beépítették az éjszakai bevetésekhez szükséges berendezéseket, így már nincs szüksége a speciális konténerre rossz látási viszonyok között, illetve este. Pilótafülkéjét is átalakították, a pilóta sisakjára egy kijelzõt szereltek, amely a HUD adatait közli, valamint egy LCD és egy CRT képernyõ vette át a legtöbb analóg mûszer feladatát. Fegyverzetét is kibõvítették, a "Vikhr" rakétát újabb testvére, az "Ataka-V VIKhR 9M120" (NATO: AT-16) váltja, képességei alapjában véve hasonlóak, mint elõdjének, de találati pontossága jelentõsen javult (az orosz adatok szerint 95%-os találati aránnyal rendelkezik), valamint robbanófejét lecserélhetõre készítették, és van hozzá Repesz-romboló illetve légi célok elleni robbanófej is. A Ka-50N ára különbözõ források szerint 12-15 millió $ (1999-es adat), függõen a vásárlás feltételeitõl.
A fegyverpiacon a Ka-50 nem volt sikeres, a legtöbb légierõ idegenkedik az egyfõs legénységtõl, ezért az eredetileg kiképzõváltozatnak indult Ka-52-bõl kialakítottak egy teljes értékû harci változatott, melyet "Aligator"-ra kereszteltek. Ez rendelkezik a Ka-50N éjszakai bevetésekhez szükséges berendezéseivel, viszont a pilótafülkében egymás mellet két fõ foglal helyet, a nagyobb felszállótömeg miatt viszont a teljesítménye valamivel rosszabb is lett.
1997-ben a Kamov az izraeli IAI céggel közösen indult a török hadsereg harci helikopter tenderén, mely 145 gép rendszerbe állításáról szól, mintegy 3,5-4 milliárd dollár értékben. A speciális török igényekhez igazított gép a Ka-50-2 "Erdogan", mely szinte nem is emlékeztet a Ka-50-re: a pilótafülkét buborékszerû kialakításúra tervezték, melyben a kétfõs személyzet egymás mögött foglal helyet, eredeti gépágyúja helyett egy kiengedhetõ állványon egy Giat 621-as torony kapott helyet, egy 20mm-es NATO-szabvány gépágyúval - ugyanakkor egyedülálló módon 360°-os tûzívvel rendelkezik.
Tulajdonságok (Ka-50):
Teljes hossz (rotorral): 16 m
Teljes hossz (csak a törzs): 15 m
Rotorátmérõ: 14,5 m
Szárnyfesztáv: 7,34 m
Magasság (behúzott futómûvel): 4 m
Üres tömeg: 7.692 kg
Normál felszálló tömeg: 9.800 kg
Maximális felszálló tömeg: 10.800 kg
Max. Hordozható fegyverzet tömege: 2.500 kg
Német részrõl rengeteg példa akad, de had ne menjünk már át bizonygatásba. Azonfelül pedig a topic mint a címe kifejezi nem a politizálásról szól, ebbõl viszont az lesz.
na a 2.vh meg aztán mindenre jo példa csak az emberségre nem (mindkét oldalról akármit is állit be róla manapság az amcsi propaganda!) szal ott van a legkevesebb olyan pelda amivel azt tudnad biznyitnai hogy miylennek kéne lennie egy jo katonanak :P
Hogy most a lovagok szentek voltak e vagy nem az más kérdés, ezer más példát felhozhattam volna akárhonnan, pl a Második Világháborúból.
#139 : Jó, akkor dobjanak atomot Bagdadra meg az összes iraki városra, mert biztos hogy mindenhol van egy egy eldugdosott ak vagy rpg. Lelõttek 3 civilt, mint késõbb kiderült ártatlanokat, és erre nincs semmilyen mentség. Az már más kérdés hogy az egészbõl semmilyen felelõsségre vonás nem lesz, csoda hogy egyáltalán nyílvánosságra került.
Legénység: 1 fõ
Motor: Daimler-Benz DB 601Aa, 1175 LE (felszálláskor) Sebesség: 560 km/h (4440 m-en)
Fegyverzet: 2 db 20 mm-es MG FF gépágyú, 2 db 7,9 mm-es MG 17 géppuska, 1 db 20 mm-es MG FF/m gépágyú
Súly: 1900 kg (üresen); 2665 kg (harckészen) Csúcsmagasság: 10.500 m
Hatótávolság: 760 km
Fesztávolság: 9,87 m
Hossz: 8,65 m
Magasság: 2,50 m
TÖRTÉNETE
Az 1935-ben tervezett s akkor elképesztõen korszerûnek számító alsószárnyas, teljesen fémépítésû, önhordó karosszériás vadászgépet elsõként Spanyolországban vetették be 1936-tól. A világ közvéleménye azonban csak az angliai légicsata idején ismerte meg, ahol a Hurricane-okkal és Spitfire-ekkel vívtak hatalmas ütközeteket. Sokan nem értették, hogy a legjobb pilóták miért részesítették végig elõnyben a korszerûbb és jobb tulajdonságokkal rendelkezõ Fw 190-essel szemben. Az "EMIL" a típus egyik legnagyobb példányszámban készült változata. A trópusi változatot homokszûrõvel, s megerõsített karosszéria szigetelésekkel szállították. A Magyar Királyi Légierõ pilótái is repülték az "EMIL" normál változatát (pl. a Puma egység). A "MESSZER" utolsó változata Sevillaban készült el, az egykori nagy ellenfél, a Spitfire Merlin motorjával szerelve, 1956-ban (!).
Típusok, angolul (csak felületes leírás, minden típusból több eltérõ altípus készült) :
Type: Bf 109C-1
Function: fighter
Year: 1938
Engines: 1 * 730hp Jumo 210Ga
Wing Area: 16.17m2
Empty Weight: 1597 kg
Max.Weight: 2296 kg
Speed: 470 km/h
Armament: 4*mg 7.9 mm
Type: Bf 109E-3
Function: fighter
Year: 1939
Engines: 1 * 865kW Daimler-Benz DB601Aa
Wing Area: 16.17m2
Empty Weight: 1900 kg
Max.Weight: 2665 kg
Speed: 560km/h
Armament: 2*g 20 mm 2*mg 7.9 mm
Bf 109B, a spanyolországi polgárháborúban a Kondor Légió egyik gépe.
Bf 109c
Bf 109d
Bf 109 E, vadászbombázó feladatkörben.
Bf 109 E ugyancsak.
Bf 109 Emil, a bal melsõ futómû tönkrement, így a gép az oldalára dõlt.
Bf 109 Friedrich
A JG 51 egyik Friedriche
Egy Bf 109 F egy moszkvai múzeumban.
Rakétákkal felfegyverzett Bf 109 Gustav
Ugyancsak Bf 109 G
Gustav frontnézetbõl
Ez pedig egy Bf 109 Konrad
YETIKE! NEMÉRTED? Ezek nem parasztgyûlölõk voltak! NEM. Gondolod hogy az iraki ellenállók DIREKT iraki katonának öltöztek amikor támadtak??? NEM TUDHATTÁK. Minden gyanús elem elhárítása a cél a békefenntartásban.
történelmet nézd át kicsit és rájössz hogy a lovagok sem voltak azok a szentek (meg a keresztesháborúk se pls) mint amiknek a filmekben feltüntetik õket... :P
Nem, ez nem így van (elméletben, mert gyakorlatban semmi sem úgy van ahogy kellene). Vannak íratlan szabályok, amik alól senki sem kivétel, legyen az amcsi vagy akárki más. Az egyik ilyen szabály pl hogy civilekre nem lövünk, és ha ezt parancsolja a parancsnok, akkor az bizony hadbíróság.
Az, hogy tévedtek, és ezért lelõttek 3 ártatlan embert, az kétségtelenül bizonyos, és amiket felsorolsz, hogy pl 2 nappal ezelött ugyanilyen kapás komák lelõttek egy elpusztíthatatlan csodagépet nem indokolja hogy minden földmûvelõ parasztból húspépet készítsenek. Ez maximum enyhítõ körülmény, de akkor sem hatalmaz fel senkit esztelen öldöklésre. És ez az volt.
A gyakorlattól függetlenül vannak dolgok, amik egy katonát katonává tesznek, ugyanúgy mint a középkorban a lovagok, és azt mondom, hogy ha valamit megtehetsz még nincs jogod rá, hogy megtedd. Sajnos persze a gyakorlat ennek ellentmond, az amik azt csinálnak amit akarnak, ez tiszta sor...
1.: Politika téma: azért is írtam direkt ki a topiccím alá, mivel már nem egy hasonló témájú topic a politikai anyázás miatt ment gallyra. Ha az adott téma a ontopic persze megkerülhetettlen a politika (ugye a katonaság és a háborúk elkerülhetettlen kapcsolatban állnak a politikával), de maximálisan visszafogottan, ha kérhetem.
2.: Az Iraki AH-64 videó esetén szerintem megkérdõjelezhetõ, hogy tüzet nyissanak nem azonosított célra. Megértem, hogy a katonai gondolkodásmód szerint ezt kellett tenniük, de itt szerintem az a gond, hogy a katonaságnak igazából rendfentartóként kell/kellene itt szerepelnie. Márpedig egy AH-64 nem éppen erre a célra való...
3.: A felvételek alapján 5-700 méterre saccolom a távolságot, sokkal meszebbrõl nem lehetett szvsz.
4.: A Stryker elemzés saját kreálmány, az linkben megadott jelentés alapján lett leírva saját véleményemmel kiegészítve itt-ott. Nem vitás, hogy helyesebb lenne kiírni hogy Amerikai Tengerészgyalogság, de az US Marines (vagy USMC) mégiscsak rövidebb, és szerintem a többség úgy is tudja kirõl van szó (ha nem, akkor majd írok egy rövid ismertetõt :))
5.: A Ka-50 és az M-109 ismertetõ talán majd holnap, mára már kivagyok...
de minek leforditani?
Atz egyesult államok hadsereg, az egyesult államok haditengerészete.... szerintem a US Army jobb :)
Faterom az építõknél volt (Állj vagy eláslak!) Egyszer egy régészeti feltáráson kellett dolgozniuk, az ebéd csirkecomb volt amit édesapám elrejtett az egyik feltáratlan buckában. Másnap nagy volt a felfedezés :DD
mirol beszélsz?
miért ne tehetnék smiley-t? a darálthus-on nevethetek nem? :)
Amikor katona voltam kiképzéskor belénk is azt súlykolták, hogyha pl: õrségben vagyunk és összeakadunk egy behatolóval akinél fegyver (vagy annak látszó tárgy) van, akkor elõszõr lõjünk utánna kérdezzünk. Ha pedig már meghúztuk a ravaszt akkor biztosra menjünk (vagyis öljünk), mert igy nem marad aki a hadbíróságon ellenünk beszélhet.
Nem te írtad vagy fordítottad ugye? Szerintem az a probléma a szöveggel, hogy a US Army, US Marines, USAF-ot nyugodtan le lehetne fordítani magyarra és/vagy mellé, zárójelbe beírni az eredeti szót. Csak ennyi, egyébként fain, DCben van egy pályán ilyen állat... :D
Talán azért, mert õk azt hitték amikor tüzelni kezdtek hogy iraki ellenállók. Ezért kezdtek tüzelni. Az a sérült ellenállónak már ugyis a véget jelentette hogy az apache elkezdett tüzelni, nekimár ugyis mindegy alapon, bármit csinálhatott volna ha ellenálló... Ebbõl kiindulva ezt tartom reálisnak.
Informatika és tudomány
Na ne! 
Ka-50
.jpg)
