Nem sok türelmem van már az ilyen segghülye nyomorékokhoz, akik osztják az észt. Ez tényleg egy hibám, elismerem. Viszont változni ez már csak negatív irányban fog, egyre több a nagyarcú ostoba seggfej.
Megszerettem ezt a fórumot. De tényleg! Ne töröljétek a hozzászólásaim, jó? Hiszen azért illedelmesek voltak. És hátha még egyszer visszatérünk rájuk? Egyébként is, mindnyájatokat kedvellek, de hát- nincs közös témánk.
Na lassíts le egy kicsit, amíg a newtoni fizikát nem érted, addig ne akarj itt Maxwellezni, ha egy mód van rá!
"A forgó tömegek körül ugyanis van egy zóna, amelyen belül mindent zuhanásra késztet, és amelyen túl pedig mindent taszít. Nem más ez, mint a geostacioner pálya általánosítása, amit Univerzális Stacioner Pályának (USP) hívok (sajna, én fedeztem fel)."
EZT úgy mégis, hogy a pöcsbe gondolod? Ennél sokkal nagyobb baromságot nem hallottam mostanában, tökéletesen egyértelmûen mutatja, hogy fingod sincs, hogy mirõl beszélsz.
ÉRDEKEL, hogy mirõl szól a geostac pálya, hogy mit JELENT egyáltalán? Vagy hagyjuk a picsába az egészet, jó neked így hülyén?
A Zéró tudással nem is okoskodok. Okoskodj vele te- az a tiéd. Nekem az kevés lenne. Uwu- téged megkedveltelek. Ez a legutóbbi, tényleg- most jobb voltál.
Még csak egy valamit, amit fontosnak tartok: Maxwell elektromágneses-vákuum fényelmélete, amelynek kezdetben számtalan haszna, volt (s így tisztelettel kell gondolnunk reá), jelenleg az, ami a fizikát tévútra viszi már, olyan absztrakciókhoz, amely nélküle, vagy másképpen jobban, áttekinthetõbben lennének megoldhatók. A geocentrikus világképpel is meg lehetett jósolni dolgokat, azonban a heliocentrikus mégis áttekinthetõbb. Az ajánlott bivalens fénysugárzás (gravinerciális-elektromágneses, amelyhez nem kell vákuum, mert a Poynting vektora állandó, erre volt megoldás. Hogy ne kelljen keressük se a vákuumot, se az étert. Mert jelenleg mindent, amit nem ért a fizika- a vákuummal magyaráz. Abból pedig nekem személyesen elegem van.
Komolyan, mi a faszom vesz rá, hogy zéró tudással itt okoskodj, és nagy nyilvánosság elõtt hülyét csinálj magadból?
Nem te vagy az elsõ ilyen meg nem értett zseni, aki a fel nem fogott, meg nem tanult általános iskolai anyagból kiindulva próbálja itt produkálni magát, és valószínûleg nem is az utolsó.
De MIÉRT? Mit kompenzálsz itt ezzel a feltûnési viszketegségeddel?
Erre csak annyit mondhatok: horridzsáá kukulum kuikua. Ezt a fogalmat meg én vezettem be, és mindent meg magyaráz. És sokkal többet tudok róla mint te.
Hogy a fogalmaknak mi az értelme, az definició kérdése, amelyeket adtam is, és adtam volna még. Mert rengeteg értelmetlen definició kering, például szabadáramlás, kényszeráramlás. Vagy a csillagászati "csomósodás", ami használható galaxishalmazokra, de nem használható a Naprendszer bolygóira, amelyek nem a porkorongból csomósodtak (lásd exobolygók). Ti megszoktatok egy terminológiát- rosszul tudjátok. Próbálom megmagyarázni, hohgy miért, és nem találok ki a meglévõ szó helyett egy újat. Van BIG-BANG, a semmibõl termtés, és van a Little Bang, a valamibõl teremtés. Tényleg, már szinte nem is esik jól. Örüljetek, itt abbahagyom.
A linket meg se nézem- ird le, tõlem is elvártátok, hogy írjak. Az árapályról meg elég sokat tudok, talán többet is mint Te,. Készítettem egy programot a Naprendszer bolygóinak árapály vándorlásáról, meghatároztam a Nap árapály csatolási tényezõjét, ezt a fogalmat is én vezettem be. Szerintem sok tekintetben többet tudok nálad, sõt másoknál is. Mit tudz arról mondani, hogy 3 Mrd éve mely pályán lehetett a Hold, vagy a Föld, vagy Nap? Én kiszámítom. Olyasmire adok választ, amire más még kérdést se tett fel. Ez a helyzet. Van egy ósdi, stacioner "porbólcsomósodási" világkép, azt tanítják. De így elveszed a kedvem, hogy munkát fektessek be a tájékoztatásba.
A fizika jópár modellt szolgáltatott már. Tényleg kéne egy még jobb. De amit itt elõadsz az csak halandzsa, nem is az értelmüknek megfelelõen használod a fogalmakat. Ha neked minden szó mást jelent, javaslom, inkább elõbb tanuld meg a nyelvünket, és csak aztán írjál.
Biztos nagyon egyedinek gondolod magad, de rengeteg ilyen ember van ám. Legutóbb egy Albvertus nevû reg járt erre, õ is önjelölt zseni volt, és halandzsázott össz-vissza, pont mint te.
Ha tényleg szeredsz gondolkozni, elõbb a tanulással kéne próbálkozni, nagyon hasznos ám, ha nem neked kell kitalálni mindent. Ha csak leülsz megvilágosodni, abból egész biztos nem lesz semmi, akármilyen szórakoztató is. Ajánlom figyelmedbe az aláírásomat....
Szerintem itt mindenki önmagát minõsíti. Legyen tiétek külön a vonzó, meg az antigravitáció, de azért ajánlom, hogy a körhintán mégis kapaszkodjatok. Mert látom, nem értitek, hogy azt miért kell megtennetek? Jó szádékból mondom. Kétségkivül, nehéz egy másik gondolatvilágba beleélni magunkat, ezt én tudom jól. Hiszen a tanáraitok nagyon jók voltak, Ti is azok akartatok lenni. Így azután ahogyan az egyszer egyet, a Naprendszer csomósodását, a Hold kirobbantását, mindent eltudtok képzelni! A képzelet- nagy erõ, persze. De azért remélem, hogy néha mégis elgondolkoztak az elmondottakon.
Szeretnéd tudni, hogy VALÓJÁBAN mi okozza az árapály jelenségét, meg hogy a geostacionárius pálya mit jelent? Mert ami faszságot összehordtál róla, az valami botrányos. Elmagyarázom, ha TÉNYLEG érdekel, és nem csak az a célod, hogy a fasz elmebeteg nézeteidet terjeszd. De csak akkor.
Mindent körülírok majd, jogos az észrevételed. Néha humorizálok, például "egyenletesen áll" Ezt egyébként pont a tehetetlenség miatt írom. Mert amit annak gondolunk, az a tulajdon ki és beáramló gravitációs vektorainak torzulása, ha kering, vagy ha gyorsul. Akkor találkoznak úgy a saját ki, és visszaáramló vektorai, hogy például lassítják a gyorsulást. Tehát a tehetetlenség: a saját maga által kialakított vektormezõ eltérõ találkozása önmagával. Ha a gravitációs sugárzás végtelen sebességû lenne, akkor nem léphetne föl eltérõ találkozása a ki és beáramló vektoroknak. De nem végtelen, mert egy meghatározott tulajdonságú mezõn áramlik! Ezért a monovalens sugárzások terjedési sebessége véges, ugyanis az adott univerzum alapján halad (annak fénybázisa) határozza meg. Így a tehetetlenség minden válfaja ugyanazon vektoráramkör gyorsulásából, irányváltozásából adódik akkor is, ha nincs más tömegpont a környéken. De bocsi, majd máskor folytatom, és ígérem, hogy mindig pontosabb és tárgyilagosabb leszek.
Az elõzõ pont erre is válaszolt. Nagy tévedés, hogy a fekete lyukak falánkak. Tudósok panaszkodnak, hogy nincs étvágyuk! (már a fekete lyukaknak! Ez is egy érdekes dolog, amirõl 100 oldalt kéne írjak. Ez az árapály jelenség általánosításából adódik. A forgó tömegek körül ugyanis van egy zóna, amelyen belül mindent zuhanásra késztet, és amelyen túl pedig mindent taszít. Nem más ez, mint a geostacioner pálya általánosítása, amit Univerzális Stacioner Pályának (USP) hívok (sajna, én fedeztem fel). A Földnél ez 42000 km, a Napnál 25-30 mkm. Ami ezen belül van, azt lassan felzabálja, ami meg túl, azt távolítja. Ezért távolodik évi 4 cm-t a Hold is. Mi ez, ha nem antigravitáció? Persze annak különleges, energiadisszipációs válfaja, amelybe belemélyedünk majd, mert gyönyörû, elhanyagolt része a fizikának. Képzeljétek: a Marsnak volt egy Phobos'Deimos kisholdja. Ahogy a Mars forgása lassult, az USP utolérte, felmelegítette, és szétrobbantotta. Most a Phobos zuhan, a Deimos távolodik, millió szilánk van a Marson, amelynek légkörét is elfútta. De a Földön is, ahol jó néhány dinó kaphatott az égi záporból. Nem viccelõdnék a fizikán és a csillagászaton, de komoly tudós képpel messze távolodtak a valóságtól. Ezt pedig csak viccesen lehet megírni. De nem az!
Az elektromos töltés a fizikusok szerint tulajdonság, egy kölcsönhatás mértékét hivatott jellemezni. Tehát egy valós jelenség egyik jellemzõjének mérésére vezették be. Senki nem állítja, hogy anyag, vagy energia lenne.
Az ilyen kijelentéseidet azét kicsit illene körülírni (mert így ahogy van nem jelent semmit): "Ha a töltés sem nem energia, sem nem anyag, akkor csak "tudati tényezõ", egy DNS lehet, ami sugárzás útján formálja a környezetét." "A sugárzás pedig a mezõre végig rátelepül, természetesen a távolsággal (térrel)osztódva, csökkenõ mértékben." "ha egyedül van" "ha egyenletesen áll" "vektoraik a találkozásuktól függõen" "a vektor áramkör egyetlen szétágazó vonal mentén halad" "azonos forgásúak vektorai ugyanis keringésnél úgy találkoznak"
Siettem az ebéddel, hogy válaszolhassak mielõbb, de azután holnap folytatom (ha még akarjátok). Szóval, "buborék univerzum", és hasonló címen léteznek más ilyen elméletek is. A SCHWARZSCHILD nevû tudós (valószínûleg csak a nehéz neve miatt nem lett híresebb, SCH-val rövidítem majd) levezetett egy képletet a fényzárt univerzumok sugarának meghatározására. Ez a sugár egyenes arányban nõ a tömegével, és a fénysebesség négyzetével fordítottan. Vagyis a sûrûsége változatlan fénysebességnél négyzetesen csökkenne. Csakhogy, mint irtam, a fénysebesség is függvénye a sûrüségnek (A hanggal analóg módon, a reciproka négyzetgyökével). Végül is azonban az univerzum sûrüsége csökken, a fénysebesség benne nõ. A BIG-BANG elmélet nagy krédója, hogy ezt az SCH sugarat ignorálja, mivel univerezumunk sugara csak akkor lehetne annyi, amennyi volt, van és lesz, ha a tömege is annyi volt, van, és lesz. De mert ez nem így volt, van, és lesz, most a sötét tömeget hajkurásszák, mint elefántot a Nagykõrúton lepkehálóval. Univerzumunk azonban a szülõ univerzumában kering, abban tömege gyorsulva nõ, ami nem csoda, mert a sugara is arányosan nõ! A sûrûsége viszont a sugárral négyzetesen csökken! Tehát a fekete lyuk ha elnyel tömeget, gyorsabban dagad, mint hízik, és emiatt a sûrûsége növekvõ tempóban csökken. Míg meg nem közelíti a szülõ univerzumét, és akkor visszaolvad majd abba, magával hurcolva, (ha még meglesznek, az összes jegesmedvét, és embert is. (Persze jobb ha nem). Vagyis a buborék világmindenség állandóan változóban van, univerzum kollapszusok és visszaolvadások jönnek egymás után. Mindennek haszna a zárt, kisebb univerzumban egy új tudati szint megszerzése, ami azután visszaolvad majd a szülõ univerzumába, aztán annak a szülõuniverzumába, stb. Ahogy a szupernovák is számtalan új anyaghoz, és tudati elemhez juttatják a mi univerzumunkat, ugyanúgy a szülõ univerzumunk is várja, hogy mit tudunk tenni mi a tudati szintje növeléséért? Szerintem, ha egy mostani fizika könyvet megtalálnak, és elolvasnak majd, zokogni fognak a bánatukban, számonkérve annak a tévedését, aki a mi univerzumunkat nagy szülõuniverzumi energia, anyag, és tudati költségek árán mégis létrehozta. Abban reménykedve persze, hogy a tudati szint benne növekedni fog. A BIG BANG világ a semmibõl indult, és a semmibe végzi. Ellenszenves "tudósok" mesélik az NG-n, hogy majd a semmibe olvad. Ez kerek hülyeség. Én se vagyok rokonszenves, de legalább igyekszem. A tudomány fokozatosan kizárta a soraiból a bölcseletet, a logikának adva elõnyt. Amely azután bármely ingatag talajon is logikailag erõs légvárakat képes építeni, amire nagyon büszke. Az jogos is. De keressen más alapokat is, hátha azok jobbak?
Kedves UWU. Tulajdonképpen igazad van, de tapasztalatból tudom, hogy elõbb érdeklõdést kell kelteni azzal, hogy bemutatom például az autót. És amikor látják, hogy mire használható, akkor lesz egy kettõ, aki megkérdezi, hogyan is mûködik. Akkor jön egy nagyon nehéz muka, amikor lerajzolom, szétszerelem, összerakom, kipróbálom- lesz olyan is aki a körfolyamatot kéri, hogy leírjam. Emellett ezen a honlapon még kövér betüt, nemhogy görögöt se irhatok. A definoiciókat szerintem leirtam, például, hogy a töltés csak egy tudati tényezõ- egy terv, ami a környezetében sugárzást indít. (Világunk egységes tudatú, ezzel is kb 300 oldal filozófiát indítottam) Valóban, most csak egy rövid ismertetést irtam róluk, kétségkivül nem elegendõt. De mert érdekelõdtök, lehetõségemhez képest mindent leírok. Csak nem egyszerre. Nem baj?
Akkor minden univerzumnak van szülõuniverzuma, és vannak testvéruniverzumok is? Ha jól értem ez egy hierarchikus rendszer, és rengeteg velünk egyszintû univerzumot is feltételezel. És kapcsolatba csak azokkal az univerzumokkal lehetünk amiknek mi vagyunk a szülõuniverzuma?
Így van. Mondom, bizonyítottam, de bárki a SCHWARZSCHILD sugár ismeretében bizonyíthatná, hogy egy kollapszust szenvedõ, fényzárt világ sûrûsége nem lehet homogén! A fényatom: bivalens építõanyaga a világnak,amelyen a monovalens gravitáció vigan áthatol. Ha nem így lenne, akkor a mi univerzumunk fekete lyukai vadul kószálnának. De nem teszik, mert a gravitáció végül is rájuk is érvényes, csak a fénysugárzás nem hatol át. Következésképpen ránk is hat a szülõ univerzumunk gravitációja, az hozza létre galaxishalmazaink csomósodási zónáit (erre nézve kisminta modellt számoltam). Kétféle fogalmat különböztetek meg: 1. Univerzumok (világegyetem) amelyek párhuzamos és soros hierarchiában rendezõdnek, végtelen sok van belõlük, és nem biztos, hogy a miénk a legkényelmesebb (nekem most pld. nagyon melegem van). Az univerzumok, elsõként a miénk, azután a szülõ univerzumaink, fekete lyukaink: mérhetõk, és MEGISMERHETÕK! 2. A világmindenség: abból elég egy is, mert az mindezt magába foglalja, ám mert nem mérhetõ, NEM is megismerhetõ.
Sajnos, jelenleg ez az álláspontom. De hát aki mindent akar tudni, az próbálkozzon a BIG BANG szingularitásával, amellyel még a saját univerzumunk se ismerhetõ meg.
Most még több definiálatlan kifejezést vezettél be. Ha nem mondod meg konkrétan, hogy kell érteni amit mondasz, nem sok értelme van. Így most ahányan elolvassák annyiféle képen értelmezik. Lehet, hogy az írásod hatására csudaszép világok születnek az olvasók fejébe, de amíg nem definiálod a bevezetett fogalmaidat, addig csak halandzsa marad.
Ebben a hsz-ben még több új fogalmat sikerült bevezetned. Sõt, még meglévõ fogalmakat is újradefiniálsz. Tessék nekiállni, és az eddig leírtakat alaposan elmagyarázni, mielõtt még tovább száguldanál a mondókád szövésével!
Sok embert ismerek akik imádnak ilyesmit olvasni, de semmit nem ér az egész amíg az író is, és az olvasók is mind-mind mást képzelnek el.
Köszönöm, hogy érdeklõdtök, és nem haragudtatok meg rám. Szívesen elmondom. De elõbb a sugárzásokkal kezdeném. Vannak anyagi sugárzások, például a kozmikus. De most azokról van szó, amit töltések bocsátanak ki. Mit nevezünk töltésnek? Tényleg, mit hívunk annak? Mert a töltés sem nem anyag, sem nem energia. Az elektromos töltést sohase láttuk, a tömegtöltést is hiába keressük, legfeljebb a "töltéshordozók" különféle fajtáit ismerjük. (Elektron, nukleon, bármi). Ha a töltés sem nem energia, sem nem anyag, akkor csak "tudati tényezõ", egy DNS lehet, ami sugárzás útján formálja a környezetét. Tehát van egy környezet (mezõ), amibe bekerül egy, vagy több töltés, amelyek azt átalakítják, mégpedig sugárzás útján. A sugárzás pedig a mezõre végig rátelepül, természetesen a távolsággal (térrel)osztódva, csökkenõ mértékben. De ha valami a töltés által csak kisugárzódna, vagy befogadódna, akkor az vagy elfogyna, vagy megdagadna! Ezért az egyetlen töltés által kibocsátott sugárzás nem nevezhetõ csak "kibocsátottnak" mert zárt áramkört alkotva a kilépõ, és a visszatérõ "vektorai" alapesetben minden pontban kiegyenlítik egymást! Az egy töltés által kibocsátott, "MONOVALENS (egyértékû) sugárzások, amilyen a gravitáció is- jellemzõen ilyenek. A tömegtöltés maga körül egy minden pontján záródó, és lenullázódó, távolodva gyengülõ sugárzást bocsát ki. Vagyis a töltés egyszerre nyelõ (vonzó), és forrás (taszító), összességében és részleteiben is lenullázódó sugárzást bocsáthat ki akár végtelenségig, ha egyedül van, és ha egyenletesen áll, vagy mozog. A legnehezebb azt elképzelnünk (nekem is kezdetben az volt), hogy valamely sugárzás kétirányú, és csak valamilyen beavatkozásra bomlik meg az egyensúlya, mert a sugárzásokat mindig a puskagolyóról mintázzuk. Ha viszont a közelben pld. egy másik tömegpont is sugároz, akkor a vektoraik a találkozásuktól függõen vonzzák, vagy taszítják egymást. Itt meg kell jegyezni, hogy ugyan ez a vektor áramkör egyetlen szétágazó vonal mentén halad, mégis megkülönböztethetõ jobbos és balos forgása. Ha ekkor két azonos forgású van egymás közelében, akkor az eredmény a tömegvonzás. Ha ellentétes forgásúak, akkor meg a taszítás léphet fel, amit antigravitácónak hívunk. Nyilván tehát ilyenek egymás közelében nem fordulhatnának sokáig elõ. Az azonos forgásúak vektorai ugyanis keringésnél úgy találkoznak, hogy taszítják egymást. A különfélék viszont keringésnél vonzanák egymást. Ahogyan két kerék is azonos, vagy ellentétes forgású érintkezésnél másképp viselkedik. Ezért az antigravitációs tömegek a gravitációsoktól vagy elkülönülnek, vagy annihilációjuk történik. Így azután egy távoli világról nem tudhatjuk, hogy az gravitációs, vagy antigravitációs. Lehet, hogy a mi univerzumunkban, amelynek alapjául egy gravinerciális- elektromágneses "fénygáz" szolgál, amely kitölti mindenüt azt, elsõdleges töltésként a tömeg és az elektromos töltések szolgálnak, amelyek egy BIVALENS sugárzásnak nevezhetõk (kétértékûek), amelyeket összefoglalóan Fénynek nevezhetünk. (Azonban nem csak két töltés létezik, különféle kombinációik MULTIVALENS (többértékû) sugárzásokat is kelthetnek.) A kétértékû sugárzások töltete azonban periódikusan váltakozik (levezettem a tömeg-és elektromos töltetû fény gravinerciális-elektromágneses Poynting vektorát is, amely nem változik színuszosan, mint Maxwellnél, aki azt a vákuumhoz kapcsolta, hanem állandó), ezért az csak az önmaga környezetét alakítja, egyfajta kis univerzumként (fényatomként) Amit mi fénysugárzásként gondolunk, az ezek között a fény atomok között terjed pont úgy, mint a hang. A fény: a fényatomok "hangja". Még a fénysebesség kompressiós modulusa is meghatározható, és nagyságrendileg egyezik az univerzumunk vákuum nyomásával. Vagyis a fény- a hanggal analóg, a mi univerzumunkban ennyi, egy másikban, pld a Saggitárius "A" fekete lyukban, vagy a szülõ univerzumunkban más. Nehéz mindent kapkodva leírni. Kérdezzetek még.
Ez egy elég régi, de találó hozzászólásra való reagálás. A kérdés, hogy mi miért van ott, ahol van, a BIG BANG elméletbõl következik. A LITTLE BANG elmélet, amirõl talán most hallotok elõször- az pont annak a fordítottja: egy nagy kollapszus egy mégritkább szülõ univerzumban. E szerint a mi univerzumunk csak egy fekete lyuk egy tágasabb univerzumban. Mert bizonyítható (én megtettem), hogy a fekete lyukak (én fényzártnak nevezném õket)belsõ tere inhomogén sûrûségû, akármilyen sûrû! Vagyis hogy vannak benne üres, és különbözõ sûrûségû terek. Bármekkora a tömege, és a sûrûsége. Amúgy pedig minden univerzum fénysebessége és gravállandója a sûrûségétõl függ. (a mi univerzumunkban az kb. 6 db nukleon/m3) Mivel a mi szülõ univerzumunk sûrûsége feltehetõleg több nagyságrenddel kisebb a miénknél, így a fényebesség is benne nagyságrendekkel nagyobb lehet. Végül is látható, hogy ez esetben a mi Univerzumunk tömegeloszlása nem egy pontból indult, hanem valamely központi mag ütközési lökéshullámai (elsõ volt a fényé, késõbb a nehéz elemeké)fékezték le a zuhanó tömegeket, és rendezték el a csomósodási zónákban, amelyeket a külsõ tömegek fényzáron is áthatoló gravitációja alakított ki. Szóval, ez nem hasonlít semmire se, amit a mai fizika állit, s így nem is érdemlem meg a megtisztelõ "értelmes fizikus ember" nevet. (De az nevet, aki végül nevet)
Ha az "értelmes emben" nem képes gondolkodni, mert a szalmacséplés az nem az- akkor én valóban nem vagyok az. Sõt- nem is szeretném, ha annak minõsítenének. Vagy fizikusnak...brrr. micsoda blamázs lenne!
Ha a gravitációt mint a kiegyenlített vektoráramkört (gravitációs sugárzást) tekintem, mert voltaképpen az, akkor annak a tömegvonzás, meg a taszítás is része. A tehetetlenség meg a tömegtaszítás egyik megnyilvánulása. Hogy ezt megértsük, ahhoz kicsit gondolkodni kell.
Azért nem zárjuk le azt, hogy a "gravitáció csupán vonzást jelent", mert az egy többszáz éve megkövesült, értelmetlen fikció. A tömegvonzás és a taszítás zárt, esetenként kiegyenlített vektoráramkört alkotnak. Amíg ezt meg nem értjük, addig csak álmodozhatunk az antigravitációról. (Igaz Newton nem ezt mondta, tehát biztos nem igaz...?).
A képen, (gondolom bemutatkozásaként) csupán egy csacsi fejet láthatok. Ami számomra rendkivül szimpatikus- hiszen gyakran magamat neveztem annak, mivel rendkivül értelmes, és fõképpen "tisztánlátó" teremtménynek tartom. Így azonban természetesen lemondok errõl az Ön javára, és csak a saját nevemen mutatkozok be, illõen, vagyis hogy:
Miért nem zárjuk már le azt hogy a gravitáció vonzást jelent, nem értem hogy gondolhat egy 'értelmes' ember ilyet hogy a gravitáció taszítás, nyomás formájában jelenik meg.
A tehetetlenségnek a világon semmi köze a gravitációhoz.
Maradjunk annyiban, hogy a gravitáció egyszerre nyomó, és vonzó, és akkor mindenkinek igaza van. Mert tényleg az.
Rengeteg érdekes felvetés van itt, de illetlenség ide ennyit irnom. A giroszkophoz csak azt jegyzemm meg, hogy amirõl szó van: az árapály kiterjesztése- a fizika legfontosabb, és legelhanyagoltabb, csodálatos területe. Ha senkit nem sikerült megbántsak eddig, (nem áll szándékomban)akkor késõbb még szívesen jelentkezek, mert hihetetlen érdekes a fizika.
Nem vagyok Albertus, sõt: "Ezért javaslom, maradjunk a vonzó gravitációnál, mint a fotonok egy csoportjának a gravitonoknak köszönhetõ hatásnál." Kétségkivül, nem mindegy, mit minek nevezünk, hogyan definiáljuk. De hogy maradjunk a vonzó gravitációnál? Ez az a félreértés, ami miatt nem tudunk rendet teremteni a tömegvonzás, a tehetetlenség, és az antigravitáció fogalmak között. Mert a gravitációt tömegvonzásnak gondoljuk, Newton óta? Nos: A gravitáció, ha így fogalmazom, mindezek együttesen. Benne van a tömegvonzás, a terhetetlenség, és az antigravitáció -minden együtt. Mert a tömegpontot a tömegtöltés formálja olyanná, hogy ne csak "nyelõ", hanem hogy "forrás" is legyen. Hogy fenntarthasson egy olyan monovalens(~egyértékû, egytöltésû) sugárzást, amely minden irányba a végtelenig probál hatolni ( természetesen útján osztódva). Ennek körintegrálja egyéb hatás nélkül nulla lenne, és így végtelenileg fenntarthatná önmagát. Vagyis ugyanazon vektoráramkör okozhat vonzást, és taszítást, tehát lehet nyomó, és vonzó is egyszerre. A tehetetlenség pedig, amikor irány, vagy sebességváltozáskor, vagy más tömegpont jelenlétében a nyomó, és a vonzó vektorok nem egyenlítik ki egymást. Így a tömegpontra az Önön, vagy más tömeg gravitációja is hathat. Csakhogy a képzõdõ vektoráramkör lehet "jobbos" vagy "balos is". Két azonos irányú kapcsolódásakor pedig vonzás, ellentétes pördületûek esetén pedig közöttük taszítás ébredne (antigravitáció). A mi világunk vagy jobbos, vagy balos forgású, de egységes, mert a keveredésük nehezen képzelhetõ el. A monovalens sugárzások (amilyen a gravitáció) a végtelenig próbálnak terjedni. A bivalens sugárzások (amilyen a fény), sõt lehetséges, hogy léteznek multivalenes (sokértékû-töltetû)sugárzások is- hajlamosak önmagukba záródni, mérhetõ, megismerhetõ elemekké válni. Ez teszi lehetõvé, hogy egy zárt, megismerhetõ Univerzum épüljön belõlük. Talán ezért kezdõdik úgy Biblia- a "Fény teremtésével"? Én ugyanis nem gondolom, hogy a ma élõk pusztán nagyobb képzettségük miatt a tudati létezés csúcsán vannak. Aki így gondolkodik, és lenézi a bölcseleteket, kissé öntelt, és nagyot hibázhat, nem gondoljátok? Albertus: tudós, bölcselõ volt. Gondolom iránta való tiszteletet is fejez ki a nicked?
Vagyok, aki vagyok. Forrai a nevem. Van egy honlapom is (más néven), de nem reklámozom itt. A fény: nem (csak) sugárzás, sõt elsõsorban nem az! Hanem "Valaminek" a különleges állapota. Sem nem anyag, sem nem energia, de ez is, és az is. Ez teszi lehetõvé, hogy az Univerzumunk, és talán azon túl is a világmindenség "alapköve" legyen. Ám sokféle fény (és univerzum) lehet. Amelyikben mi élünk, az az elektromos, és a tömegtöltések periódikus változására épül. A közöttük tovább-adódó hatás ("fény-sugárzásnak" gondoljuk) úgy is nevezhetõ: gravinerciális-elektromágneses sugárzás. Én GI-EM-nek hívom. Mert a gravinerciális része is pont úgy épül fel, mint az elektromágnesesség a Poynting teljesítmény vektorban. Ahol az elektromos és a mágneses erõterek együtt növekednek-csökkennek, és merõleges vektorszorzatuk a teljesítménysûrûség, amely a nulla és a maximum között változik. Ehhez a folyamathoz Maxwell a vákuumot választotta párnak, hogy az elnyelhesse, és visszaadhassa az elektromágnesességet. De ezt senki (õ maga se) se érthette, és azóta is keressük az ÉTERT, vagyis azt a fajta vákuumot, ami erre jó. Én viszont abban bízom, megértik, hogy amikor az elektromágnesség: az elektromos töltés megszûnik, nem a vákuum fogadja be azt, hanem egy másik (a még ismeretlen) tömeg töltés veszi át a szerepét. Amely éppen úgy, a két merõleges vektor (gravitáció, és a tehetetlenség) szorzatát idézi elõ. (A töltés maga nem vektor, csak tudati hatása az). Ez a két töltés tehát a Poynting vektorban is tökéletesen kiegészíti egymást (csak a lényeg: sin^2+cos^2= 1, vagyis mindenkor változatlan), s így nincs szükség semmiféle vákuumra, sem éterre. A töltést meg éppen úgy nem találhatod-láthatod meg, mint önmagadat önmagadban, mert az tudati tényezõ. Mert végül találhatsz persze egy sejtet, vagy egy elektront a nagyitod, vagy gyorsítód alatt, de azok csupán mind: "tudathordozók". A tudomány túlságosan elfordult a logika irányába, hogy bizonyíthassa, a legkiválóbbjai csodálatos légvárak építésére képesek! Ideje "valódi szkeptikus" módon kissé visszatéríteni. Hogy ne válhasson egy olyan ezoterikus hiedelemmé önmaga is, amelynek minden más árnyalatát tagadja. (Úgy, hogy nincs is mindig igaza.)
Köszi, hogy válaszoltál. Azt szeretném elmondani mégegyszer, hogy a fényelmélet a mai fizika és elektronika csodálatos, azonban kritikálatlanul elfogadott alapja. Mindenkit kritizáltak már, Einsteint, mást- csak senki nem vette a fáradtságot, hogy Maxwelt merje ellenõrizni. Az õ fényelméletét. Ami mindennek a kiindulása, és mégsem jó. Gurul még a kocsi, de le fog fékezõdni. Mert egyre nagyobb képtelenségeket kell varázsolnia, hogy mûködni látszódjék. Az alapkiindulás, hogy az elektromos töltést a vákuummal párosítsa, alapvetõen hibás. Mûködni ugyan mûködött (a vákuum peermabilitása stb.) ahogyan a televizió is annak, aki bekapcsolja. De nem a vákuumtól. A fény: kéttöltésû ("bivalens") sugárzás, s így se vákuum, se éter nem kell hozzá. Csak az elektromos, és a tömeg töltések periódikus átalakulása. S így minden, ami a vákuumra épül, csak az emberi hiszékenység mélységes bizonyitéka. - A vákuum nem minden. - A valami, nem semmi! De hogy mindenre, amit nem értünk, azt mondjuk: hogy az a vákuum, hát az enyhény szólva-röhejes. És nem örülök, hogy azt a fizika tudománynak gondolja.
a vilagegyetemet kitolto terre gondolsz..? h tomege van..? a fotonra..?( mas a nyugalmi es mas a mozgasi tomeg..ez adja a foton energiajat..) (sose kevernem ossze a sulyt a tomeggel.. )
Nyilván van tömege, aminek nincs tömege annak nincs energiája tehát nem létezik, nincs értelme ilyenrõl beszélni. A tömege miatt hat rá a gravitáció. Általános iskolás megfogalmazásban is: A gravitáció két (tömeggel rendelkezõ) test közti vonzóerõ. Zárójel azért van mert ha nincs tömeg akkor nincs anyag, és akkor energia sincs...[ tömeg-súly nem össze keverendõ ]
"És ezért hajlik el a csillagok mellett is. Mert van tömege!" nem tudom.. inkabb a tomegek gorbitik meg a teret es ebben (a gorbult terben)halad kvazi egyenes palyan a "feny kvantuma"(vagy h pl. radiotechnikai berendezessel erzekelem akkor elektromagneses hullam..) nem szukseges h legyen tomege.. dehat ez is csak egy tudati tenyezo.. egy modell..
Sajnos, a fizika nem tisztázta mindeddig, hogy mi is az hogy "töltés", mi az , hogy "töltéshordozó", mi, mit és hogyan okoz, mi a töltés definiciója stb. Így azután nyugodtan le lehet írni vagy kérdezni, hogy: "Az atommag körül keringõ elektronfelhõ a töltés különbség következtében vonzásban részesül, ezt centrifugális erõ kiegyensúlyozza" Bocsi, de fogalmam sincs, mit értsek ezalatt? A probléma az, hogy sajna- a fizikának sincs. Láthatólag. Így azután teljes a homály, ami önmagában úgy tûnik,- sokaknak nem rossz? Hogy miért? Ez az igazi kérdés! Nos a töltés: az pedig a dolgok lényege. A lényeg pedig mindig: tudati tényezõ. És nem fizikai. A töltés nem más, mint a káoszban- az isteni rendezett tudat. Így hát a "töltés" is: tudati tényezõ. Meghatározza, hogyan viselkedik a "töltéshordozó". Ami azután képtelenségre is képessé válik. Mert olyan lesz a tudata. Például elindít egy zárt vektoráram kört. Nem egyet, végtelen sokat. Amelyek önmagukban nulla hatásúak. Csak akkor és azt észleljük, amikor máshoz kötõdnek. És akkor vagy vonzzák azt, vagy taszítják azt. Attól függõen, hogy hogyan találkozik a két vektoráramkör? De saját vektoráramköre is hathat reá- azt "tehetelenségnek" hívjuk. Amilyen a fizika is. Ha egyszer a fény olyan, ahogyan azt Maxwell kitalálta, a gravitáció meg, ahogyan Newton, akkor nem is kell azon tovább törni a fejünket. Nos: -A FÉNY NEM OLYAN, AHOGY MAXWELL KITALÁLTA! - A GRAVITÁCIÓ SEM TÖMEGVONZÁS CSUPÁN, ahogyan gondoljátok! (Ja és az "egyszer egy" se olyan- de ez máslapra tartozik...) Ennyi, amit tehetek mindenkiért, hogy ezt elmondom itt. Ez se kevés. Ha ennél többre vagytok kiváncsiak, találjatok ki magatoknak másikat!(Mindig jólesik, ha egy fórumból kitiltanak ;-)
Az atommag körül keringõ elektronfelhõ a töltés különbség következtében vonzásban részesül, ezt centrifugális erõ kiegyensúlyozza. Elvileg ezért nem zuhany bele/roppan össze az egész?
Neutronnal elvileg nagyon könnyû hasadás elõidézni mert semleges töltésének következtében nem tériti el sem az elektornfelõ sem a proton(atommag), de mégis erõs vonzás lehet proton-proton, neutron-neutron, proton-neutron között ha a mag olyan stabil mint amilyen. Ez lenne az a bizonyos kvark vonzás ami nagyon kis távolságokon hat. Szóval a gravitáció és a magerõ csak vonzásban nyilvánulhat meg.
A kis vita ami felmerülhet a tér meggörbélésével kapcsolatban csak azoknak okoz maradandó feljtörést akik nem fogják fel hogy nem mindenhol és egyenletesen görbül, tehát a változás kimutatható. Ezt csak azért írom mert lehet olyan látásmód hogy hogy lehet kimutatni a görbülés mértékét ha a mérõmûszer is meggörbül...
Az hogy ha 'fénnyel' mérünk akkor hogy mérhetnénk meg fénynél gyorsabban terjedõ jelenségek, anyagot, hullámot? Szerintem lehetne mérni vele gyorsabbat ha lenne gyorsabb valami. Nem tudom hogy mennyire használató hozzá de szerintem a Doppler hatás is használható vagy legalábbis számolni kéne vele.
Az alapvetõ kérdés persze, hogy mit nevezünk töltéseknek? Mert a töltések nem fizikai, hanem "tudati" tényezõk, amelyek formálják a környezetüket, tömeg, vagy energia vagy bármely formájuvá. És az õ terjedésüket nevezzük sugárzásnak. Ha a Higgs bozont tényleg "megtalálják", akkor az biztosan nem töltés, csak egy kreáció, egy töltéshordozó. Mint az elektron, vagy a proton. Bocsi nem triplázok tovább.
Amit fénynek nevezünk: tulajdonképpen egy fényatom, amely kitölti a teret, miközben periódusonként a tömegtöltés elektromossá és visszaalakul. Ez a DNS (terv) terjed tovább más fényatomok között továbbadódva a mondott fénysebességgel. Ezért nézhetjük tömegi, és energia jellegét, és vitatkozhatunk századokig rajtuk. (Mert ahogy beesik- úgy puffan). És ezért hajlik el a csillagok mellett is. Mert van tömege! Meg fény-nyomása. Meg ha kiáramlik a Napból, annak bizony a tömege is csökken. Ám egy dolog megtévesztõ: ha mindezt a szerencsétlen, "üresfejû" vákuumnak tulajdonítják! Márpedig Maxwell ezt állította, és erre most egyre több kutatóintézet adózik, illetve mások is adóznak. És még senki nem kérdezte meg- hát vajon az igaz? Talán még Einstein sem... Azonban még mielõtt a vákuumra tulajdonítánk abszolút mindent, amit nem értünk, megállhatnánk azért kicsit gondolkozni is...
Üdv. Én úgy gondolom, hogy amit fénynek hívunk, az egy "bivalens" (két töltésû) sugárzás. Amelyben az elektromos, és egy tömegtöltés változik. A Poynting teljesítmény sûrûség vektora azért nem fordulhat szinuszosan nullába, mert akkor éppen a tömegtöltés van maximumon. A kettõ mindig állandó összeget ad. (= c*(sin^2+cos^2)=1 ez csak a lényegét szemlélteti.
Vagyis hogy a fény "grav-inerciális- elektromágneses sugárzás" (GI-EM). Ami egy periódusonként önmagában záródó, töltés-átalakuló vektormezõ. Így minden periódus egyfajta "fényatom", ami kitölti teret. A viselkedése is olyan, mint a gázmolekuláké, emiatt a fénysebesség is az univerzum tömegsûrûségétõl függ, ahogyan a hanggé a levegõtõl. Így nincs szüksége a "vákuum", vagy éter, vagy egyéb fényhordozóra, mert a fény önmaga az! A fény: az univerzum "alapja", amelyre ráépülhetnek más, "monovalens"(egytöltetû) sugárzások, mint például a gravitáció is, és ezért természetes, hogy az is a fénysebességgel terjed. Mert a gravitáció nemcsak tömegvonzás, hanem egyuttal tömegtaszítás is egyszerre-magában hordozza mindkettõt. Mert ez a "monovalens" (egytöltésû) gravitációs sugárzás egy záródó vektoráramkört alkot, amely más hasonlókkal is kapcsolatba léphet. Ily módon bármely tömegpont egyszerre "forrás" és "nyelõ". Minden ebbõl a tulajdonságából vezethetõ le: a tömegvonzás, az antigravitáció és a tehetetlenség is. A töltések pedig- csupán csak "tervek", DNS-ek, amelyek a környezetüket alakítják, monovalens sugárzásnál a végtelenig, "bi" és multivalens esetén pedig lokálisan, és hatásuk úgy adódik tovább a végtelenig. A probléma tehát vagy ebben, vagy pedig eredendõen Maxwell féligkészelektromágneses- vákuum fényelméletében (EM-V) van. Én választottam...
sorry nem olvastam a vitát, holnap átrágom rajta magam és komolyabban olvasok a cikk sorai között is
Vélhetõen pont abban a cikkben olvastad amirõl diskurálunk: Fénysebességû gravitáció. Ezt próbáltam megvilágítani 216-ban, mit is tett Kopeikin. Az a bizonyítás egy nagy fekete pont, nem piros.
Megértetted 216-ot ?
Ha pedig nem a Kopeikin Jupiteres cikkére gondolnál, akkor légyszíves írd le konkrétan milyen cikkben olvastad.
221, Annyit mondhatok, hogy a gravitáció gyorsítja a testeket c négyzetre a másodperc tört része alatt. És ha neadjisten Téged gyorsítana ilyen sebességre a megfelelõen manipulált gravitációs sugárzás (sötét energia = DVAG), akkor semmiféle gyorsulást nem éreznél mert ez egy szabadesés, teljesen veszélytelen.
mi igen? c^2 nagysegrendû sebességéu dologgal mutatták ki h a grav. sebessége c^2? és elárulod minek van c^2 sebessége a grav. kívül? és hogyan lehet ezt a kísérletet reprodukálni?
és minek a segítségével mutatták ki hogy a grav. sebessége nagyságrendileg c^2 ? gondolom ezek szerint valami c^2 nagyságrendû sebeségû dologgal? hmm??
A fénysebességû gravitáció annyit tesz, hogy Kopeikin FÉNY segítségével próbálta megmérni a gravitáció sebességét és mit ad isten, fénysebesség jött ki neki.
Ez kb olyan mintha hang segítségével mérnéd a fény sebességét és a fénysebességre minduntalan a hang sebessége jönne ki.
A gravitáció sebessége c négyzet (ne köss bele , ez csak a nagyságrend jelölése), ezért fény segítségével nem lehet ezt a nagy sebességet kimutatni..
"Hiszen...egy bizonyos energiaszintet elerve a 4 alapveto energia egyesul egy szuperenergiava.." 4 jelenségcsoport van, amit különbözõ egyenletek írnak le. És a "szuperegyenlet" lesz hivatott ezeket egy egyenletbe/megfogalmazásba vegyíteni, ami alapján mindegyik csoport jelenségei leírhatók lesznek. Remélem erre gondoltál, de az "energia" nem helytálló a mondatodban.
"..Az elektronokat sem a gravitáció tartja az atommag körüli pályákon.." Nem tudom...ez ido tajt ez egyenlore(amennyire tudom,reg oglalkoztam a kerdessel)meg eldontetlen.. Hiszen...egy bizonyos energiaszintet elerve a 4 alapveto energia egyesul egy szuperenergiava.. Az altalaunk tapasztalhato 4 csak az alacsony energiaszinteken megnyilvanulo(szamunkra) formaja... (joo..a gravitaciot meg tenyleg nem sikerult ebbe beleilleszteni,de az elmeleti fizikusok jo resze"hisz"benne hogy elobb utobb egy "nagyszeru" elmeletben a jovo Einstein-jenek--nem en vagyok :)-- sikerulhet..)
"Okozza"..? Inkabb csak hordozza... A tomeg a tehetetlenseg merteke;tehat hogy egy erohatassal szemben mekkora az ellenallas merteke... Nehany fogalom kicsit "zavarva" vagyon itten....ebben a topicban.. Bar lenyegtelen..csak megjegyeztem...
Hogy konkrétan melyik, mit, hogyan okoz tudtommal még nem tudják. A gravitáció a vonzásban megnyilvánuló jelenség, a tömeg pedig paraméter a vonzás mértékéhez. Ahol tömeg van, ott gravitációs mezõ alakul ki - ami tapasztalható is - tehát ez alapján egyszerre okozza a tömeget és a gravitációt is, egyik nem megy a másik nélkül. Az ált. rel. elmélet alapján pedig a tömeg valójában nem vonzást fejt ki, hanem a teret görbíti, ezáltal eltéríti a nem görbült térben várható mozgását a testeknek (ma ez az elfogadott, ugyanis megmagyaráz más jelenségeket is és pontosabb eredményeket is ad). Aztán próbálkoznak a gravitáció miben létét megmagyarázni gravitonokkal (részecskék, amik kifejtik az erõhatást), de létük feltételezés és nem tény. Ha ez bebizonyosodik, akkor egyszer majd talán(?) arra jutunk, h a Higgs-bozonok vmilyen folyamat során gravitonokat bocsátanak ki.
Én ennyit tudok egyelõre... Talán van itt vki okos, aki jobban is el tudja mondani...
Jó ötlet, régi ötlet a nyomó gravitáció. Csupán néhány gond van vele. De elõbb hagy jegyezzem meg, hogy a tömeg kifejezés egy jelenség csoportnak az összefoglaló neve. Ebbe a csoportba a tehetetlenség és a tömegvonzás is beletartozik. Az elektronokat sem a gravitáció tartja az atommag körüli pályákon.
Ami a taszító-nyomó gravitáció ellen szól, az az egyik, hogy a szigetelõ-árnyékoló tömeg is nyomó lenne. Tetejében a hatása a négyzetes úttörvénybõl adódóan sokkal erõsebben nyomó, mint az általa leárnyékolt távoli tömegek nyomó hatása. Vagy az energia-munkavégzés. Vagy akár magának a nyomásnak a hatása nyílt végtelen térben. Ugyanis, ha zárt lenne a világmindenség, mondjuk buborék szerûen zárt csoportokba, akkor a buburék határolását egy olyan erõnek kellene biztosítania ami mindenre hat és ezáltal itt is érzékelhetõ, mérhetõ lenne. Ha pedig nem lenne buborék, akkor 15 milliárd évi gyorsulás után már közel fénysebességgel távolodna minden atom egymástól és nem alkothatnának testeket. Mert ha taszítás, akkor minden taszít mindent. Pontosan úgy, mint ahogyan egy kondenzátor felületén az elektronok egymást. Csak amíg a kondenzátor lemezének fizikai határa látja el a buborék határának szerepét, addig ezt az ûrben egy erõhatás láthatná el. Csak az a gond, hogy nem érzékelünk olyan hatást, ami még a gravitációnál is erõsebb lenne.
Ezért javaslom, maradjunk a vonzó gravitációnál, mint a fotonok egy csoportjának a gravitonoknak köszönhetõ hatásnál.
Jaaa, hogy azt tapasztaljuk, hogy a fotonok a haladási irányukkal azonos irányba ható impulzust adnak át, és a gravitonok pedig ellenkezõ irányút?
Ez nem lehet gond, ha játszottál már búgócsigával, pörgenytûvel, vagy a mai srácok blade-blade-jével.
Ha egy blade-blade pörgentyût felpörgetsz, és nekilöksz a szélének egy kisautót, akkor -- .. és milyen meglepõ -- nem úgy viselkedik mint várnád. Ha egyik kisautót nekilököd a másiknak, akkor a másik a meglökõjével azonos irányba fog gurulni. A pörgentyû pedig arrafélé amerrõl jött a nekilökött kisautó. Pontosan úgy mint amikor a gravitáció fotonjai eltalálnak egy részecskénket. Amerrõl jön a gravitron, arra hat erõ a részecskére. Azaz nem löki elõre, mint a többi foton.
Bár, ha belegondolunk de Broglie óta tudjuk, hogy minden részecske egyben egy-egy pörgentyû is. Amit ha mozgatunk, akkor de Broglie hullámzásba kezd, mint minden mozgatott pörgentyû.
Akkor már nem is akkora csoda, hogy ha ezt a pörgentyû-részecskénket a "hátrafelé" oldalon éri foton találat, akkor a találati pont körül megperdül, ezzel "lendületet vesz" abba az irányba haladva, ahonnét jött az egy pillanatra "megtámasztó" gravitron.
Lám, így már vonzhat is a fotonáram. Így, ezzel a módszerrel a minden részecske által kisugárzott fotonok a többi részecskére, mint pörgentyûkre hatva gyakorolhatnak "vonzó" hatást.
Ez természetes, h a miértet bárhányszor fel lehet tenni ez viszi elõre a fejlõdést. Amúgy a példád elég szemléletes, mert ha nekem azt mondják egy minden napi dologról, h az úgy van, de ha megkérdezném h miert/mitõl van és nem tudnakrá válaszolni akkor nevegyék már személyes sértésnek, hogy megpróbálok rájönni. Mert nem olyan kis csaoportokba kérdeztem bele, h azok az elméletben lévõ részecskék mibõl állnak és aztán azok mibõl állnak. Amúgy köszi az infót! Ha bár a tömeget megtudtad válaszolni, azt hittem azzal elõrébb leszek mert az alap kérdés még mindíg a gravitáció mert az, h "A gravitációt pedig ezen tulajdonság mennyiségének arányában váltja ki." Ezt nem teljesen értem, hogy hogy megy. Mert ha sajátmagugk (a részecskék) váltják ki a tömeget és annak arányában a gravitációt akkor ez szerintem paradox eléggé, mert inkább a gravitációt okozzák és ennek arányában a tömeget. nem?
A Higgs-bozon egyelõre "csak" elméletben létezõ részecske és az LHC-ben végzett kísérletektõl remélik, h megtalálják/kimutatják. Elvileg ez a részecske adja egy-egy nagyobb részecskének a tömegét.
adamq01: Nem tudják, h mitõl van tömeg. Tudják viszont, h létezik és kimutatható tulajdonság. A gravitációt pedig ezen tulajdonság mennyiségének arányában váltja ki. Ez olyan, mintha azt kérdeznéd, h miért 2m-es a 2m magas léc? A miértet mindenre fel lehet tenni. És minél több ismerettel rendelkezel annál tovább tudsz válaszolni rájuk. De egyszer úgyis eljutsz oda, ahol már nem tudsz rá mit válaszolni, mert addig terjedtek az ismereteid.
oh, bocsáss meg h balga linkjeimmel kísérletet tettem ismereteid szélesítésére anélkül, h kérdésedre válaszoltam volna. valóban én nem tudtam mi "okozza" a tömeget, ezért megkérdeztem az egyik professzoromat, (aki elméleti fizikus), ezt mondta:
Jó elhiszem, nekem sajnos nem nyitja meg ,de nem is ez a lényeg, hanem konkrétan csak annyi a kérdésem: "Utánnanézem és seholsem találtam kielégítõ választ, hogy mitõl is van." Elnézést ha nem volt elég precíz a kérdésem de azthittem h mivel a tömegrõl van szó rálehetjönni mire irányul a kérdésem. De a kedvedért meg fogalmazom megint: Mi okozza a tömeget? Ha nem tudod a választ akkor inkább ne linkelj és ne hozd föl az általános relativitás elméletet.
és mit értesz pontosan az alatt hogy "meg is magyarázza tulajdonképpen mi is"? milyen válasz elégítene ki? ha erre bármit is válaszolnék nem lehetne-e arra újra "és az mitõl van?".
egyébként ezeket találtam: videó (angol) <<ezt még nem néztem meg, nemtom mirõl szól, csak a címe aalapján gondolom ide tartozik
pdf ez elég "sûrû" de a végén tényleg ott vannak a megoldatlen problémák
A közegrõl csak annyit teszavaiddal élve, meg görbítik a téridõt a testek. Utánnanézem és seholsem találtam kielégítõ választ, hogy mitõl is van. Találtam adatokat, egyenleteket, számitásokat magáról a tömegrõl, de olyat nem ami meg is magyarázza tulajdonképpen mi is.
jó, akkor nézd meg a közeget. biztos a tér összehúzódik köztük..nem? nem. ami meg a tömeget illeti.. mi az h nem tudják. legfeljebb te nem tudod, meg én, vagy már kérdeztél egy részecskefizikust és azt mondta h nem tudja? (az nem elég ha fizikatanárodat kérdezed, neki ezt nem kell tudnia)