Én fõleg a Dawn-ra leszek kíváncsi, jó kis program. ;)
Amúgy a hírek szerint a Puli összegyûjtötte a nevezési díjjat, szóval indulnak a Googla Lunar X-Prize-on. A weboldala mondjuk kevésbé frissült az utóbbi napokban. :\
1.: Igen, én is álmodozom arról, hogy a Peter Madsen módjára építek egy saját ûrhajót. Sõt, én egy lépéssel tovább álmodom, mert SSTO (egy fokozatú), újrafelhasználható ûrrepülõgépben gondolkodom. Aztán hátradõlök, és megállapítom, hogy én sajnos alkalmatlan vagyok egy ilyen álom megvalósítására - marad tehát álom.
Szó se róla, én is drukkolok a Puli-nak, szép teljesítmény lenne, és a korábban már említett Hunveyor "holdszondák" azért némi hátteret nyújthatnak. De...
2.: De jelenleg magáról az egész elképzelésrõl abszolute semmit nem nyilatkoztak, nem lehet olvasni róla. Milyen holdszonda, milyen rover, milyen módon jut a Holdra a holdszonda, milyen módon jut fel az ûrszonda.
Ezek hiányában a fantáziánkra vagyunk bízva. A középsõ nevem nekem ugyan lehetne "Negatív", mert mindenben meglátom a "miért nem mûködne" részt. Nézzük hol lehetnek gondok:
-Maga a Rover és a Holdszonda. A Hunveyorok és a Husar roverek alapján azért képesek egy mûködõképes, könnyû, megbízható holdszondát és rovert összeépíteni. Ezen részbe nem tudok belekötni, nem is vitás, hogy ez az akadályt könnyedén megugorhatják a hazaiak. -Ûrszonda. No ez már fogósabb kérdés. Tegyük fel Föld körüli pályára már feljutottunk, innen el kell jutni a Holdra. Alapvetõen három fõ probléma adott, az egyik a hajtómû, a másik a szonda navigációja, végül pedig maga a szonda teste. Amennyire én tudom, túl komoly elõélet ilyen téren nincs. Ettõl függetlenül a dolog nem lehetetlen, bõven van hozzáférhetõ tudásanyag, tehát ezt is kivitelezhetõnek tartom. -Földrõl a Föld körüli pályára feljutás. No ez a legkínosabb pont. Azért, mert túl sok opció nincs magára a feljuttatásra. Saját ûrhajót/rakétát építeni idõ és erõforrás igényes, keleti szomszédunkban az Arca megpróbálkozik vele, amihez sok sikert kívánok, de e téren azt hiszem rossz úton járnak, legalábbis ha a Google Lunar X-Prize elnyerése motiválja õket. Semmiképpen nem lehet olcsóbb egy repülõgépet és egy rakétát építeni kvázi a semmibõl, mint bérelni / venni egyet. Marad opciónak az, hogy vesznek egy rakétát. A már említett Volna jelenleg tudomásom szerint a legolcsóbb mód a világûrbe jutáshoz, ezek kiselejtezett SLBM-ek, tengeralattjáróról indított ballisztikus rakéták, hordozórakétának átalakítva. Ez 2-3 millió dollár, alsó hangon. A következõ lépcsõfok már 7-10 millió dollár, orosz vagy kínai hordozórakétákkal, vagy a SpaceX Falcon 1-ével. Igaz itt már több tonnás hasznos teher áll rendelkezésre, tehát ha sikerülne "betársulni" valaki mellé, hogy két vagy három ûrszondát indítsanak, akkor az ár itt is leeshet 2-3 millió környékére. Az utolsó lehetõség "másodlagos" hasznos teherteret bérelni egy hordozórakétán. A gond az, hogy ezek általában inkább mikroszatelitek, "kockamûholdak" számára vannak kitalálva, jellemzõen 10x10x10cm-es, vagy hasonló méretekben. Ez egy holdszondához kevés, és még ezek ára is 200'000-300'000 dollár.
Igen, az X-Prize és a Lockheed Lunar Lander versenyeken szép eredményeket mutattak egyes amatõr ûrcégek. De nézzük meg milyen háttérrel. Az Ansari X-Prize-t a Scaled Composites nyerte meg, úgy, hogy egy mecénás ~30 millió dollárral támogatta õket. A Scaled Composites pedig nem ma jöttek le a falvédõrõl, évtizedek óta gyártanak repülõgépeket. A Wirefly X-Prize és a Lockheed Lunar Lander versenyen az Armadillo Aerospace már kétszer gyõzedelmeskedett, ám az Armadillo mögött John Carmack áll, aki eddig 4-5 millió dollárt pumpált a cégbe. Anno azt állította, hogy összességében 10 millió dollár alatt összehozhatják az emberes ûrrepülést, de ez még várat magára.
De még egyszer: én támogatom és drukkolok a Pulinak. De tényszerûen nézve ahhoz, hogy sikeresek legyenek, bizony kelleni fog 400-500 millió forint alsó hangon, nekik pedig az elsõ léc átugrásához cirka 10,5 milliót kellene összeszedniük, márpedig ez is nagyon nyögvenyelõsen akar összejönni, ha összejön...
Samuel P. Langley hatalmas állami forrásokat kapott. Kapcsolatai és a pénz miatt a kor legnagyobb elméi közül válogathatott, rendelkezésére állt minden akkor beszerezhetõ anyag, berendezés szinte korlátlan mennyiségben, ahhoz, hogy elérje világos, egyetlen célját. Mégis két bicikliszerelõ hajtotta végre az elsõ sikeres motorral hajtott emberes repülést.
Engedelmeddel, én jelen esetben a hurráoptimista végletet erõsíteném :D
Szerintem Rincewind sem arra gondolt, hogy szellemi szinten ne lenne meg a sütnivaló. Inkább a gyakorlati részek a kérdésesek. Elsõ sorban tényleg az anyagi háttér. Lássuk be, hogy azok a csapatok, akik eddig valamit felmutattak a X-Prize-okon, Lunar Lander Challenge-eken mind komoly befektetõvel a hátuk mögött tették ezt.
A fõ gond, amit én látok, hogy miként jut fel az ûrszonda, tehát az indítójármû. Ha vásárolnak egyet, az még alsó hangon is olyan 2-3 millió dollár (ez egy Volna átalakított ICBM hozzávetõleges ára, amilyennel a Cosmos-1-et próbálták pályára állítani). Ez az abszolute minimum, mert a Volna is LEO pályára csak ~150-250kg-ot képes feljuttatni, tehát ebbe kell beférni a LEO-ról a Holdra eljutni képes ûrszondának, a leszálló egységnek és a rovernek.
Sajnos ha tényleg ott kihívásokkal küszködik a program, hogy 50'000 $-t elõteremtsen, akkor kétséges, hogy fogják az indítójármû költségeit elõteremteni. A holdszonda-leszállóegység-rover trió pedig még csak ezek után jön, úgy kifejlesztési költségek, mint technikai nehézségek terén.
Ismét: én nem tartom hülyeségnek, mert tapasztalatszerzésre nagyon jó. De akkor nem feltétlenül kell az X-Prize-on elindulni, hanem a korábbi hasonló Hunveyor programokat kell alapul venni, és tovább fejleszteni.
Nem szandekozom negativ lenni, de en nem sok ertelmet latom ennek. Szep kezdemenyezes meg minden, de ha mar a nevezeshez szukseges 50k dollart is ugy izzadjak ossze (ha egyaltalan sikerul nekik), akkor mi lesz a fejleszteshez szukseges milliokkal? Arrol nem is beszelve, hogy megfelelo technikai es szakertoi hatter hianyaban (marpedig ilyen Magyarorszagon nem igen van) annak az eselye, hogy valami maradandot alkossanak gyakorlatilag egyenlo a nullaval (nem azert, mert ne lennenek ra kepesek, hanem azert mert nincsenek meg az ehhez szukseges felteteleik).
Ettol fuggetlenul persze azt kivanom, hogy ne legyen igazam es osszejojjenek a terveik, csak nehez nem szkeptikusan a dologra tekinteni.
Hát jah :\ Adtam nekik én is pár ember helyett :) Minden esetre kíváncsian várom a fejleményeket. Remélem valami nagy cég ad nekik elégséges támogatást dec 30.án.
Molni, te vagy az áramlástani szakemberünk, mond meg te. ;)
Amennyit én látok, az egész egy picit fércmunka. Mach 2.6-ot írnak, de nekem a rakéta elhelyezése korántsem tûnik ideálisnak (miért nem illeszkedõen oldották meg a rögzítést, miért egy szögletes "árkot" alkottak a hengeres rakéta számára?
A "stealth" elrendezés pedig szerintem sem igazán kedvez az egésznek.
Én leírtam, hogy szerintem hogy találták ki az egészet. Fogták az YF-23 sárkányszerkezetének ábráját, a két hajtómûvet kivették, és középre, magasra helyeztek egy rakétahajtómûvet. A törzs aljára húztak egy "árkot" a rakétának (szvsz valami olyan kiindulási alap, mint a MiG-29/Szu-27 esetén a hasrészen, a hajtómûvek közötti rész - de ott pont, hogy az ebbõl fakadó áramlási elõnyt vágja haza az oda függesztett rakéta/póttartály, tehát ez is hülyeség ebbõl a szempontból), az orrára meg rákerült a SpaceShipOne/Two orra...
Adakoztunk nekik mi is, remélem összejön nekik. Mondjuk a létezõ legrosszabb idõpontban (december vége...) álltak neki az adománygyûjtés hajrájának... :(
Nem értem a koncepciót. A gép orrában a jelek szerint mehet ember, mint utas. Ez hatalmas plusz tömegete jelent akkora, ha mûhold indítása a feladat a törzs alatti rakétával.
Miért hajaz ennyire az YF-23-ra? Pont a stealth kialakítás adja a megfelelõ aerodinamikát? Az összes stealth gépnél az a nagy kérés, hogy a stealh képesség miatt mennyit áldozannak az aerodinamika oltárán.
Az ARCA bemutatta az E-111 makettjét, ezzel tervezik a Google Lunar X-Prize versenyre való nevezésükben szereplõ rakétát indítani, tehát ez lesz az elsõ fokozat végül is, amely egy kétfokozatú rakétát indíthat 30km-es magasságban, Mach 2.6-al. A repülõgép egy YF-23-asra hajaz, amelynek az orra a Scaled Composites Space Ship One / Two illetve White Knight One / Two orrát másolja. A meghajtásról folyékony hajtóanyagú rakéta gondoskodik, de mintha beömlõnyílásokat is lehetne látni rajta...
Érdekes, hogy eddig hélium ballonos indításban gondolkoztak, most meg áttértek repülõgép-indításra :)
Elsõ sorban attól függ, hogy amit látni akarsz, az milyen fényességû (mennyi fényt ver vissza), vagy milyen erõsen sugároz bizonyos hullámhosszokon (pl. meleg -> infravörös spektrum, rádióadás -> adott rádiófrekvencia).
Ma már Földnél alig nagyobb exobolygókat (más, innen sok fényévre lévõ naprendszerekben keringõ bolygókat) is figyeltek meg. Ha csillagokról van szó, akkor sok millió fényévre lévõket is láthatunk, amelyek lehet, hogy mostanra már nem is léteznek, de a fényük csak most ért el hozzánk.
Ha a naprendszeren belül akarsz mondjuk egy ûrhajót meglátni, akkor függõen attól, hogy az ûrhajó mennyi energiát sugároz, akkor akár a Plútó pályáján túl (mûködõ hajtómûvel) vagy az óriásbolygók övezetében (Jupiter / Szaturnusz / Neptunusz / Uránusz) vehetõ észre (passzívan kering vagy halad). Fordítva: a Föld körül keringõ ISS ûrállomást a mai technikával már a Szaturnusz pályájáról is észre tudnánk venni infravörös tartományban. Ez pedig csak az optikai megfigyelés, ha a rádióadást nézzük, akkor akár egy másik naprendszerbõl is megtehetjük ugyanezt...
A technika azonban fejlõdik, és egyre érzékenyebb, illetve nagyobb távcsövek épülnek, így ezek a távolságok tovább nõnek. Tehát a "látótávolság" fogalma egyfelõl a technikai adottságoktól (megfigyelõ szempontjából) illetve a megfigyelt objektum adottságaitól függ.
mennyi az a távolsága amennyire max el lehet látni az ûrben?
Technikailag te is ellátsz fényévekre, csak a szemed felbontása és tekinteted egy helyen tartása nem ad elég infót hogy infót nyerjél ki. Az agyad is csak real time infót dolgoz fel. A Hubble nem. Te nem tudsz hosszan exponálni. :) (Ez így korret?)
Azért "lát el" fényévekre, mert onnan is elért már ide a fény (persze jelenleg az akkori állapotot mutatja, amilyen akkor volt, amikor elindult, a 10 milló fényévre levõ objektumok 10 millió évvel ezelõtti állapotát mutatja). Lehet érzékelni az onnan ideérõ sugárzást (fény, stb.), de abból nem sok van már (elakad ebben-abban útközben, erejét veszti, stb.), ezért ezeket a kicsi jeleket kell észlelni. Pont ezért kell ilyen nagyra csinálni, hogy az egy helyrõl jövõ sugárzásból minél többet be tudjon gyûjteni - a szemed pupillája is kitágul sötétben, hogy több fényt befogjon ugyanonnan - ugyanez igaz a távcsövekre is, ilyen egészen halvány dolgok meglátásához nagyon nagyra kell csinálni (és nagyon sokáig rezzenéstelenül nézni egy pontra, mintha sötétben fényképeznél vaku nélkül).
Emellett elsõsorban azért láthat el "olyan messze", mert nincs a Föld légkörében (ahol rengeteg minden van, ami még inkább elnyeli a jeleket). Sokan vannak amúgy, nem csak a Hubble.
Árfutottam a amgyar Hubble távcsöves oldalt de nem találtam választ a kérdésemre,remélem ne baj ha megkérdezem.. hogy lát el az a távcsõ olyan kurva messzire?:O
fényévekre?
Mi van abban,h olyan messzire ellát?Nem tom felfogni..Egy sima távcsõvel miért nem lehet?Miértnem olyanra csinálják azokat,mint a hubble,csak kicsiben?Akkor mindenki jómeszire ellátna,v legalábbis messzebb,mint a mostaniak nagyrészével(Nemtom milyenek vannak mostanában)
Pont, hogy a NASA pénzeli, a COTS (Commercial Orbital Transportation Services) keretében. A SpaceX 12 ISS supply mission-ra kapott megbízást, a Demo 1 repülés, ami most volt, is ebbõl készült.
Ez nagyon szép, meg minden, én is örülök, de egy valamit nem értek, meg nem is néztem utána: Ezt ki pénzeli? Lesz rá pénzük továbbra is? Mert ez nem NASA, hogy pénz az mindig van valamennyi. Ezeket gondolom valami milliárdos pénzeli, meg ilyen reklámokból meg ilyenekbõl kapják a lóvét. Bár lehet, hogy rosszul tudom...
Hm, most nézem, hogy 2011-ben már 5 napos keringési test (Demo 2), meg ISS kapcsolódás (Demo 3) is tervben van. Bakker, 2012-re meglesz a teherszállító, 2014-re az emberes repülés, ha így haladnak.
Köszi, tényleg jó cikk. Arra próbáltam csak célozni, hogy azt talán nagy valószínûséggel kizárható, hogy az arzénos élet párhuzamosan létezett volna a kezdetek óta az eddig ismert mellett. Vagyis a "sokkal-sokkal régebbi"-re illetve "valami maradéká"-ra kicsi az esély e "szuper alkalmazkodóképességgel" bíró baci ismerete alapján.
Jól értelmezed, a GFAJ-1 kódnevû baktérium alaphelyzetben a foszfort preferálja, csak képes arra, hogy foszfor helyett arzént építsen be a DNS-ébe.
A Mono-tóban élõ baktérium is normál helyzetben foszfort használ a DNS-ében, de a tó arzén tartalma igen magas (pár más mellett, például jóval magasabb a sótartalma is), például halak nem is élnek meg benne. Az, hogy a baktérium képes az arzén beépítésére talán annak a következménye, hogy arzéngazdag környezetben fejlõdött.
Eddig az is istenkáromlásnak tûnt, hogy a foszfort lehet arzénra cserélni. Most ez nyert bizonyítást. Azt még nem tudja senki megmondani, hogy lehetséges-e ennél is sokkal mélyebb változtatás a DNS láncban. De nem elképzelhetetlen, hiszen a szén és szilícium is egymás alatt helyezkedik el a periódusos rendszerben...
Lehet én értelmeztem rosszul, de arra még nincs bizonyíték, hogy a természetes élõhelyén is tudja ezt, csupán mesterséges körülmények között cserélõdött ki a foszfor arzénra.
Vajon mennyi idõs ez a képzõdmény? Mikor válhatott el az evolúcióban a hagyományos DNS-esl bíró fajoktól? Egyáltalán elvált vagy sokkal-sokkal régebbi? A tó milyen régi képzõdmény?
Ez valaminek a maradéke vagy éppen valami új a sok régi között?
Mi van ha a hadronok, a neutrínók, leptonok, müonok, kvarkok is élnek a maguk módján, felépítik a világmindenséget, de belõlünk nem is érzékelnek semmit az elképzelhetetlen méretbeli lépték-különbség miatt.
Mi van ha a galaxishalmazok, a galaktikus szuperhalmazunk, vagy maga az észlelhetõ univerzum is egyetlen preonja egy másik világnak, ami ismét atomokká, molekulákká, kémiai vegyületekké, örökítõanyaggá, és azon keresztül sejtekké épül össze. A sejtekbõl egy élõlénnyé.. ezek saját élõhelyeken élnek, de konkrétan teljesen eltérõ és számunkra elképzelhetetlen anyagszerkezetben, értelmezhetetlen valóságmodellben és fizikai törvények alapján mûködõ "lét"-ben.
Mi van ha ezek az UNIVERZUMOK egymást építik fel matematikailag és fizikailag értelmezhetetlen lépték/lényegiség különbségek mellett és egy végtelen fraktálban összegzõdnek? Mindegyik valóságban elképzelhetetlenek a többi (vagy bármelyik) kvintesszenciái, szabályai, törvényei: nincs olyan hogy "idõ", nincs "tér", mások a fogalmak. Más a lényegiség.
Ezekkel az univerzumokkal, az itt élõ lényekkel minden bizonnyal soha nem is találkozhatunk. És lehet hogy õk is keresik az életet, megvan a maguk kis SETI programjuk..
Szerintem a Földön maximum az ilyen "elem-cseréhez" hasonló különlegességek fordulhatnak elõ. Ahhoz, hogy egy DNS-t lecserélõ életformára bukkanjunk, valószínûleg a Földön kívül kell keresgélnünk.
Az, hogy a Földön találjunk valami ilyesmit, még az én fantáziámnak is túl bizarr.
Az a kérdés, hogy az ilyen nem-DNS-en alapuló életet fel tudnánk-e ismerni. Esetleg "élet-alakja" lenne-e? Életnek számítana-e? Itt megint elõjönnek az élet definíciója körüli kérdések.
Na igen, a környezeti körülményeknél konkrétan az olyanokra gondoltam, amik nem fordulnak elõ a Földön. Szóval a földihez képest igazán extrém körülményekre, amit még a Medveállatkák se komálnának. Most már van valami bizonyíték arra, hogy akár ilyen nagyon fura helyeken is lehet élet. Ami szuper!
Igen, az az új benne. Nem anyagcserérõl van szó, hanem átörökítésrõl, az alapvetõ szerves bázisokról.
Olyan ez, mintha 20 éves korodig azt tanulnád, hogy szabályszerûen minden gerinces állat csontjai alapvetõen kalciumra, magnéziumra, foszforra épülnek, elfogadod, természetesnek veszed, ebben élsz, majd egyszerre amazónia eldugott erdeiben találnak egy majmot aminek a csontjai szilíciumból vagy nikkelbõl vannak...
Õszintén szólva nem tudom, melyik az elfogadottabb elmélet, de jelentõsége ebbõl a szempontból most talán nem is olyan fontos.
Ez a baktérium még viszonylag keveset jelent, továbbra is DNA / RNA alapú életforma, "csak" egy foszformolekulát felcserélt arzénmolekulára, és ezt laboratóriumi körülmények között sikerült reprodukálni. A következõ nagy kérdés, hogy meddig lehet elmenni a DNS lánc megváltoztatásában, mennyire térhetünk el az eddig ismert alkotóelemektõl. A végén pedig akár kiderülhet, hogy olyan helyeken is elõfordulhat élet, ahol eddig el sem mertük képzelni (mondjuk egy csillag felszínén).
Errõl is többrõl van itt szó (illetve kicsit másról). A földön az elmúlt 100 évben fedezték fel a legtöbb addig nem ismert extremofil fajt (olyan szélsõséges körülmények között életképes fajok - fõként egysejtûek - amik ott is megélnek ahol az nem lenne elvárható a földi élet biológiai természeténél fogva) vannak extrém savas, lúgos, forró, fagyott, száraz, vagy hatalmas nyomás alatti (óceánok mélyén) körülmények mellett megélõ fajok. Ezek azonban csak az életkörülményeikben extrémek, alternatív niche-eket hasznosítanak, genetikailag viszont ALAPJAIBAN nem különböznek, mind a hagyományos modell szerint épülnek fel, örökítõanyagukban az RNS és DNS szerves bázisai azonosak minden földi életformában. Itt (ha igaz a hír és hiteles a forrás) a biológia olyan alapvetõ szabályait/ kvázi tabuit döngettek meg amire jó ideje nem volt példa.
A földi élet kialakulásáról alkotott teóriák közül melyik az általánosabban elfogadott a tudományos berkekben? A pánsperma vagy a véletlenszerû verzió? Mert a véletlenszerû verzió esetén, és ezeknek az új fejleményeknek a tudatában szvsz úgy kell feltenni a kérdést, hogy mekkora az esélye annak, hogy NEM alakult ki más bolygókon élet.
A pánsperma elmélet is új megvilágítást nyerhet. Mi van akkor, ha ezeken az ûrbeli kõzeteken amolyan "alapértelmezett" élet található. Nagyon ellenálló életforma (mint a földi Medveállatkák) , és nagyon alkalmazkodó képes, ami mondjuk mindig ahhoz a környezethez alkalmazkodik, amibe belepottyan. Így tehát ha egy metán tengerbe esik, úgy fejlõdik, ha egy arzénos tóba, úgy fejlõdik, vagy ha egy vízbõl álló tengerbe, akkor meg amúgy fejlõdik (ha szárazföldre esik, na 'akkor mi van?).
Egyszóval lehet, hogy az élet egyik alap definíciója lehet az adott környezethez való alkalmazkodó képesség. Tehát se nem víz, se nem metán, se nem arzén és a többi, hanem bármelyik.
Ez hatalmas felfedezés! Most bebizonyosodott, amit sokan sejtettek, feltételeztek (köztük én is), hogy az élet nem feltétlenül az eddig ismert alapokhoz ragaszkodik. Ám -ahogy Cifu is írta- erre eddig nem volt bizonyíték. Most már van. Ez a baci majdnem olyan, mintha egy földön kívüli lenne, hiszen alapjaiban más a felépítése. Ezzel a felfedezéssel gyakorlatilag 100%-os bizonyossággal kijelenthetõ, hogy az élet nagyon sok fajta, a földitõl gyökeresen eltérõ formát felvehet. Olyan környezetekben is kialakulhat élet, ami a földi életformáknak túl savas/lúgos, túl hideg, vagy túl meleg, nagyobb vagy kisebb a légnyomás, ritkább vagy sûrûbb a légkör, vagy kisebb/nagyobb a gravitáció. Bebizonyosodott, hogy az élet nem ragaszkodik a földön eddig általánosan megszokott elemekhez.
..csak annyi hogy alapjaiban kell átírni a biológia, genetika, és biokémia könyveket... (+ kibõvíteni az összes kapcsolódó résztudományt, és terminológiát az állatélettantól az ökológiáig, niche-ekig, stb stb) semmi különös.... lásd #855-ben bõvebben..
Ha csak ennyit sikerült megérteni belõle, hogy arzénzabáló bacik, akkor kb. itt abba is lehet hagyni az olvasást...
A jelentõsége a felfedezésnek azért hatalmas, mert az eddigiektõl eltérõ felépítésû DNS-sel találkoztak, ahol a foszfor helyet arzén található a DNS láncban.
Hogy mi ennek a jelentõsége? Eddig az "élet" és a "életre alkalmas" megfogalmazás a Földi életre vonatkozott, arra alapozva, hogy erre volt bizonyíték. Azt eddig is feltételezték, hogy a Földönkívüli élet alapjaiban lehet más, mint a Földi, de erre nem volt bizonyíték. Máshonnan megközelítve a dolgot: sok tudós és kutató azon a nézeten volt, hogy alapvetõen a Földönkívüli életnek is úgy kell kinéznie, mint a Földi életnek. Ugyanazokból az alapelemekbõl kell felépülnie, ugyanazon az "igénylista", ami nélkül nem jöhet létre, nem tud fejlõdni és szaporodni. A végkövetkeztetés pedig az, hogy egy Földönkívüli értelmes életforma nagy valószínüséggel ugyan úgy fog kinézni és ugyanúgy fog mûködni, mint az ember.
Ezt az elméletet eddig nem lehetett igazán megfogni, nem volt olyan bizonyíték, ami ezt cáfolhatná.
Ez a felfedezés viszont ilyen. Nem kell az életformáknak ugyanazon módon felépülni, mint ahogy a biológia eddigi állása szerint feltételeztük.
Persze a kérdés az, hogy ez miért olyan "nagy" hír, hogy minden hírportál most ezzel foglalkozik.
Utánanézve, a NASA bejelentése egyáltalán nem rendkívüli, olyan, mint tucatnyi korábbi hasonló. Elõre egy-két nappal bejelentik a sajtótájékoztatót, hogy kik lesznek ott és hogy milyen fõ témával kapcsolatos. Ez alapján a hírügynökségek odaküldhetik a megfelelõ riportert, van idõ végigszervezni az utat, stb.
A tippem az, hogy egy bulvároldal fogta, és addig törpölt, amíg úgy meg nem fogalmazta az amúgy tudományosan valóban komoly felfedezéssel kapcsolatos sajtótájékoztató elõzetes beharangozóját, hogy arra mindenki felkapja a fejét. A többi média pedig egybõl átvette a forrást. A futótûzként terjedõ hír pedig átjárta a világot. A bejelentés után viszont a laikus csak néz bambán, hogy ez most mi? Ez kérem a bulvármédia, amely megetett, rájátszva az emberi fantáziára...
érdekes felfedezés.
ebbe mi olyan különös? a bacik minden ***-t megzabálnak :D
Az utóbbi idõben viszonylag sokat hallottunk a Rhea-ról (tiszta, nem megkötött oxigén), illetve a Cassiniról, szóval én ezért nem várok nagy bejelentést... De hamarosan kiderül.
Igen, sajnos ez is benne van a pakliban, és amint olvastam, rengetegen erre is számítanak. De bennem még van annyi naivitás, hogy azt remélem valami nagy, igazán nagy dolgot jelentenek be. Bár erre tényleg vajmi kevés esély van.
Sok spekulációt olvastam, hogy talán a Kaliforniai Mono-tavi bacikról fog szólni a nagy bejelentés, amiknek a DNS-e nem a szokásos hat elembõl épül fel (C, H, O, N, P, S), hanem a foszfort arzénnal helyettesítik. Igen érdekes dolog. Ez esetben komolyan el lehet gondolkozni azon, hogy milyen, teljesen más alapokon létezõ élet lehet az univerzumban. Talán már a mi Naprendszerünkben is! Titán, Mars, Európa (Vénusz? Rhea? stb.?)
Az egész arra ideális, hogy egy kicsit megint a NASA-ra, illetve a földönkívüli élettel kapcsolatos kutatásra irányítsa a figyelmet, elég a világsajtóra odanézni - a fél világ azt találgatja két napja, mit akar bejelenteni a NASA. Most éppen téma a szigorú költségvetési megszorítás az Amerikaiaknál (elvileg még decemberben kell dönteni), márpedig az utóbbi évekre az ilyen jellegû kutatások amúgy se voltak elengedve, mert az Ares / Orion páros (ie.: emberes ûrrepülés) jelentõs elvonásokat jelentett a többi kutatási ágtól, így a földönkívüli élettel kapcsolatosoktól is.
Szóval én fenntartom a lehetõséget, hogy hegyibeszéd helyett csak egy jól idõzített kutatási eredmény publikációt kapunk, hatásvadász csomagolásban, kvázi lobbyérdekbõl.