Remélem nem lesz belõle megint flém, hogy beírok (ha igen, lesz@rom :D). Szóval: 100% ugyan az történik veled, ami velem is megesett, és most már biztos, hogy igaza van Doki Johnson-nak. Van valakije. Nálunk is a nagy törés akkor állt be, amikor elkezdett dolgozni és bekerült egy elég jó állásba, ahol körülrajongták a férfiak. Mindez új volt neki, és a már-már megszokott kapcsolathoz képest fellendülést jelentett. Hogy az õ szavaival éljek "nõnek érezte magát" (nem mintha mellettem ne lett volna az, de annyi idõ után már nem kapott annyi bókot, amivel ott naponta elhalmozták - tisztában vagyok vele, hogy az én hibám volt és tanultam belõle). Egy új közegben, akikkel minden nap együtt van és órákat töltenek el egy irodában, vagy egy épületben, nagyon könnyen rátérhet egy másik útra, fõleg ha elhanyagoltad az utóbbi idõben. Ez éppen amiatt van, mert még nem élt igazán, egymásnak voltatok az elsõk. Szomorú, de ez van. Biztos, még1x mondom - BIZTOS, hogy van valakije az új munkahelyén, de tudja, hogy ha ezt bejelentené, akkor lehet, hogy valami hülyeséget csinálnál. Itt is emlegeted azt a marhaságot, hogy "ki tudja mi lesz veled" - Szted így eléd fog állni és bejelenti, hogy "ne haragudj, de van valakim", csak azért hogy nézze, ahogy összetörsz ennek hallatán és szenvedsz? Tény, hogy így sem jó, de az sem biztos, hogy jobb lenne, fõleg ha olyan balfék vagy, hogy tényleg valamit csinálsz és megpróbálod érzelmileg zsarolni (mert most EZT teszed, ami nem szép ám). Most jön az az idõszak, amikor megérzi az újat, amit még soha nem tapasztalt, és amikor egyszer lenyugszik, akkor nagy eséllyel visszakapod, de ez nem egy-két hónap lesz, hanem egy-két év. Csalódnia kell azért, hogy meglássa benned, mit is vesztett el. Törõdj bele, úgysem tudsz mit tenni... Sajnálom.
Ja igen, és ilyenkor szokott jönni, hogy az a valaki a melóhelyen családos ember és NEM DERÜLHET KI, hogy van ez a kapcsolat. Na ebben az esetben ne is várd, hogy bárki bármit mondani vagy tudni fog. Ez a szopás, de az már inkább a lány részérõl...
"(nem mintha mellettem ne lett volna az, de annyi idõ után már nem kapott annyi bókot, amivel ott naponta elhalmozták - tisztában vagyok vele, hogy az én hibám volt és tanultam belõle). "
ugyammá. senki nem képes ÉVEKIG azt a szintet tartani bókok terén, mint amit egy kapcsolat ELEJÉN, az udvarláskor és az azt követõ hónapokban tesz az ember. és ez így természetes, nem ezeken kell múljon egy kapcsolat sztem. ha ezen múlt, akkor ott tuti más is gond volt, mégpedig nem a te részedrõl... sztem
"Tény, hogy így sem jó, de az sem biztos, hogy jobb lenne, fõleg ha olyan balfék vagy, hogy tényleg valamit csinálsz és megpróbálod érzelmileg zsarolni (mert most EZT teszed, ami nem szép ám). "
lehet, hogy én siklottam át valamin, de nem olvastam olyat, hogy érzelmileg zsarolná a lányt. hol írta ezt a srác?
És igen, tény, hogy van valakije, vagy kialakulóban van valakivel vmi, akivel már régen eldöntötte, hogy összejön, csak még magának sem ismeri be, nemhogy scheri barátunknak...
Csak hogy a legutolsót említsem: #1919 "Mert így nem tudná meg sehogy ha már nem élnék bármi okból." Nincs idõm visszaolvasgatni, de már több helyen pedzegette az öngyilok és halál gondolatát, ami nagyon nem tecc, fõleg ha ezt a lány ismerõseinek is így említi, ami úgyis a leányzó fülébe jut. Erre értettem ezt a mondatot. Ez már érzelmi zsarolás.
Szegény csaj, most õ a kurva, meg a szemét-gonosz-sátán-boszorkány, mert párnaponta cserélgetni a pasikákat magam alatt... Hopsz, már látom, hogy milyen kurvaanyázásokat kapok ezért hsz-ért az itt lévõ puhatestû csigáktól. :)
Ez végül is igaz, és ezt egy olyan lány már biztos tudja, akinek voltak kapcsolatai, de akinek csak egy volt, az nincs ezzel tisztában, csak ha tapasztalja és csalódik egy párat az évek folyamán. De ez részemrõl csak egy teória. Mindenesetre, ha valakit szeretsz, akkor ne várd el, hogy azt õ "tudja", anélkül, hogy éreztetnéd vele - ezt tanultam meg.
Ha ez tény akkor senki ne kezdjen kapcsolatba mert idõvel minden kikopik? Nem,nincs senkije tutira ezt mindenki megerõsíti és nem azért hogy ne sértsenek meg.Az a valaki akivel párszor beszélt az 1 régi oszttársa és a végén kiderült hogy úgy akart tõle valamit hogy közben még aktív kapcsolata van.Ez viszont csak úgy jött le neki hogy csak "arra" kellett volna.Vagyis ha látott is benne fantáziát máris 1-2 nappal a szakítás után máris hatalmasat csalódott.Majd elkezdték körülugrálni ami nem fog soká tartani ugyanis már én is érzem hogy nem lehet naponta mindig valaki nyakán lógni.És ugye már jönnek neki az otthoni gondok is.Arra hogy "sokat nincs otthon" azt kell érteni hogy valaki mindig elhívja ide-oda de semmi rossz.Melóba oda-vissza ugyanúgy jár mint eddig.Melóhelyén asszem 1 db férfi de azt már mondta régebben hogy még csak nem is tetszik neki,de ha ottani is lenne akkor gondolom meló után kimaradna vele ami nem úgy van.Igen emlegettem hogy régebben hogy nem bírom de ezt csak ti tudjátok.Ha azért nem akarná még megmondani hogy alakul neki valaki mert most azért nem mondja meg mert nem akarja hogy rosszabb legyen nekem,akkor ha ezt 2-3 hét múlva mondaná el mivel lenne könnyebb?Hiszen tudja mit jelent nekem és ezt akármikor mondaná jól tudja mit okozna nekem.Mert 1 dolog hogy 1 hónapja mit mondott/tett,de ez más lenne.A múlt ereje dolgot úgy értem hogy az a sok dolog amit tettünk eddig és az a sok megszokott is ami eddig jó volt az azért volt jó mert mind2õnknek így tetszett.Na most ha ezt valaki feladja azért amit nem ismer abból nagy buká slehet fõleg mert mind2n olyanok vagyunk hogy az új dolgoktól nem vagyunk elragadtatva mert ismeretlen ami meg ismert és jó azt mért bánstuk.
" Csalódnia kell azért, hogy meglássa benned, mit is vesztett el." Aki már átélt ilyet nem érzete magát megaláztatva?Vagy büszkének,hogy azért se?Hogyan lehetne ezt az idõt felgyorsítani?
"még nem történt meg "az"" Õ nem az a tipus hogy ahoz az kelljen hogy eldöntse kivel legyen.Nem olyan a természete hogy odaadja magát azért nemhogy 1 hónapra rá hogy...Aki akar tõle valamit azért meg kell dolgozni.A nézeteit nem tudom érzetetni veletek és a neveltetését de nem az a tipikus "meglátok 1 jó pasit aztán kicsit engedek és jöhet "az" is". "Most jön az az idõszak, amikor megérzi az újat, amit még soha nem tapasztalt, és amikor egyszer lenyugszik, akkor nagy eséllyel visszakapod, de ez nem egy-két hónap lesz, hanem egy-két év" Igen ezért is nem kerestem sehogy a 7en hogy teljen az idõ ne érje inger felõlem.Meg ugye mondta meg fog keresni csak azt nem mondta mikor (de nem nagyon soká) és ha nem akkor ugye lehet 1 pár finomabb nyomdafestéket tûrõ jelzõvel illetni.
Õ szenved?Akkor én?Ha úgy gondolja õ az áldozat akkor én mi?Ilyenkor nincs az emberben semmi emberi tekintet?Hogy pl ha már eddig vele voltam azzal a barommal akkor ugyan már mivel tudom mi megy benne válaszolok valahogy neki.És miért nem ír sértõt lerázót?Vagy pl amikor beszéltünk.Hogy ne tegyen még rosszabb helyzetbe?Mert aztán így jóban vagyok...Össza van zavarodva?Miért nem engedi hogy segítsek mert eddig minden gond/örömben segítettünk 1másnak.De ha magán segít vagy más akkor ha elcseszi az 1 szép fekete folt lesz az életében.Minthogy most akkor erre az 5,5 évre is úgy tekint?Hogy eddig õ volt a hülye?
"Ilyenkor nincs az emberben semmi emberi tekintet?Hogy pl ha már eddig vele voltam azzal a barommal akkor ugyan már mivel tudom mi megy benne válaszolok valahogy neki"
Nincs. Ilyenkor jön képbe az a világméretû mondás, hogy szerelemben és háborúban mindent szabad. Ilyenkor nincs racionalitás, nincs jólneveltség, nincs illemtan. Ez van. Szokj hozzá.
Teljesen mindegy amúgy, hogy mit gondolsz róla, mert ilyenkor semmi nem mûködik amit eddig megtudtál. Most õszintén. Gondoltad volna 2 hónappal ezelõtt, hogy ennyire fog téged bántani??? Ugye hogy nem?! Gondoltad volna, hogy imádott párod akivel 5,5 évig éltél egyszer majd cseszik reagálni az sms-eidre, nem fog érdeklõdni felõled és hetekig fogja hagyni, hogy szenvedj??? Ugye hogy nem?! Ahogy azt sem tudod elképzelni, hogy van vkije, vagy tetszik neki vki, aki rendesen összezavarta. Pedig hát, én elég komoly összegben tudnék rá fogadni...
Ideje felébredned barátom. Most, hogy ismét idõt kapott tõled, éste most ismét arra vársz, hogy majd õ keressen -már bocs, de- a legnagyobb lúzert játszod el. Mert az egy dolog, hogy a kapcsolatodnak már vége -csak még te sem hiszed el- de még magadnak is rettenetesen megnehezíted és meghosszabbítod az egész folyamatot. Az õ szemében pedig szép lassan egy ártalmatlan kis szép emlék leszel, egy kedves "barát", akivel ugyan szép volt sokáig, de hát már nem ugyan az mint rég, és azért csak 20 éves és még annyi mindent ki kell próbálnia, stb stb...
Szóval akkor össze van zavarodva?De akkor nagyon ám.Mert az a személy aki összezavarhatta az már elásta magát elõtte.És akkor ugye itt jön a 2 szék közül a pad alá...Elõjött a büszkesége is?Vagy hülyén érezné magát elõttem hogy ennyi idõ után kilép majd hirtelen vissza akarna úgy hogy elõtte közölt velem bizonyos infókat?
Igazából ez nehéz ügy, mert sztem TÉNYLEGESEN MÁR nincs összezavarodva. Régen tudja már tudat alatt, hogy mit akar, csak fél még önmagának is bevallani.
Ha ez 1 olyan lány mondaná nekem aki már túl van 3-5 fiún (hogy meg fog keresni) akkor elhinném hogy nem fog.Azt pedig nem teszi meg hogy nem fog mert mint tegnap írtam ajánlott idõtöltést is idén nyárra,de nem csak ezért nem tenné meg.
Nem mondtam, hogy nem fog megkeresni. Csak semmi értelme nem volt újra hozzá passzolni a labdát. A világon semmi, magaddal szúrtál csak ki. Majd szépen megkeres, amikor már hetek múlva összeszedte magát és képes kimondani amit már régen érez.
7végén majd tudok meg infókat róla mi a helyzet vele.Nem elég bevallani magának annak is kell bejönnie amire számít,és ugye ha nem akkor jön a pofáraesés.Érdekes hogy ezt eddig tudta mellettem minden oké és "kint" semmi sem biztos.
Jajj dehóóóóóóóóógy :)))) Ez egyszerûen csak így megy ebben a helyzetben, vki összezavarodik/rájön, hogy vmi baj van az érzelmeivel, de nem képes döntést hoznia gyorsan, mert még önmaga sem érti.
A mostani játszmátok minden egyes epizódját végignyomtam vkivel évekkel ezelõtt, ugyan ezeket a hibákat játszottam el, és velem is ugyan ezeket csinálták kb. Egy merõ szánalom voltam akkoriban, és hónapokig csak magam alatt vágtam a fát, akárcsak Te most, pedig rá kellett volna jönnöm, hogy mi van:
"Nem történt semmi, Csupán egy felhõ vonult át az egeken, Egy könnyel ragyog több a fáradt szememen, Istenem! Pedig azt hittem, ismerem..."
Ja értem már.De akkor #1949.Ugynais tudhatta hogy kedden nem az esti filmrõl akarok vele beszélni,ezért próbálta az érzelmis részt átvészelni tudtosan és úgy adni magát mint 1 hónapja.
Picit próbálj meg nem vele foglalkozni. Tudom, hogy kurvára nehéz, de akkor is meg kell próbálni, mert már csak az számít, hogy magadra figyelj. Õ úgysem figyel rád, szintén csak magára koncentrál, a kis lelkével törõdik csak, akkor meg te minek töröd magad? Neked is ezt kéne tenned. Ez a te életed, a te lelked, a te világod, és ha valaki ezt a világot összeszemeteli, annak nincs ott helye, ideje elkezdeni leépíteni és végül kihajítani. Nem azért írom így, mert nyáladzani akarok, de tán így jobban felfogod, hogy is kéne most viselkedned, élned, gondolkoznod. Tudom, piszok nekéz, de el kell kezdeni.
Jah, de ez egy olyan dolog, hogy minimum egyszer az életben ezt is át kell élje. Épül tõle a jelleme, megtapasztal sok olyan dologt, amit enélkül nem tudott volna, és bár ezek per pillanat semmi pozitívat nem mutatnak, végül csak pozitív tanulsággá, tapasztalattá válnak.
Hibák?Ha per pillanat nem szeret akkor akármit csinálok sem fog.Tudja lépéselõnyben van.De hogy elém álljon kevés volt 1 hónap?És ha pl 1-2 hónap múlva fog akkor addig 3 hónap telt el összesen,akkor mégsem olyan könnyen adta fel minthogy elképzelte.Mert ha menekül vagy nem jelent neki semmit "csupán emlék" akkor már megtette volna.
"Ha per pillanat nem szeret akkor akármit csinálok sem fog."
Naaaaaa, hetek óta az elsõ mondat tõled, amiben van racionalitás! :) Elnézést :)
"akkor mégsem olyan könnyen adta fel minthogy elképzelte" Ez sajnos soha nem megy könnyen, egyik félnek sem, és általában SOHA nem úgy zajlik, ahogy eltervezõdött...
1szerûen nem tudom elhinni hogy napok alatt el lehet dönteni hogy kidobunk éveket,kidobunk érzéseket,kidobunk mindent ami hozzám köt,és elidulunk 1 teljesen ismeretlen úton.
Hát Napok alatt neki sem megy, nem? Hetek óta filózik. Ne aggódj, Te is még nagyon sok új, ismeretlen úton fogsz elindulni, még ha most nem is akarod. :)
Ott a per pillanat. De ha õ ezt úgy tervezte hogy így megy könnyen,akkor lehet még így sem.És akkor még ott van a közös programok is (nem énkértem),vagyis ha hamarosan eljön az idõ,akkor utána ezek csak felszaggathatják ...
nem gondolkozik, hanem halogatja. mert úgy könnyebb, azt leszarja, hogy te hogy érzed magad. szard le te is.
amúgy meg hol a büszkeség, basszus?
De hogy tud valaki pár nap alat 180 fokot fordulni minden téren?Eldobni minden ismertet és az ismeretlenbe fordulni.Eldobni azt ami a legkedvesebb neki mint idõ mint emlék mint személy.
Ezt érdemes lenne neki elolvasni: http://hirosindex.hu/noknek/marad http://hirosindex.hu/noknek/szakitas
Hát, mint írtam a múltkor, szakítottunk, és ugyanabba a helyzetbe kerültem, amibe te. Ráadásul családi problémáim is akadtak, szal tök kész vagyok. Legutóbb az történt, hogy szerdán feljött a maradék cuccáért hozzám, és tök jót beszélgettünk, a kettõnk dolga tabu volt, jókatröhögtünk, minden, megkapta a névnapi ajándékát, aminek olyannyira örült, hogy a helyszínen elkezdett ölelgetni. Aztán mondta, hogy menjek fel hozzá pénteken, mert õ viszont elfelejtette elhozni a cuccomat (itt már gyanús volt a dolog). Aztán délután totál kibuktam, a családi probléma miatt. Tegnap a megbeszéltek szerint én is felmentem hozzá, és csak úgy szimplán sírógörcsöt kaptam, és elmeséltem, mi bajom van, mik történtek, és õ megint csak a karjaiba rántott, sírtam a vállán. Mindezek után hazamentem, és felhívott az exkedvesem haverja, hogy menjek el vele NETet rendelni, meg dumáljunk, sörözzünk. A srác a beszélgetés alatt emregélte nekem, hogy szerelemem még mindig szeret, és hogy számítsak arra, hogy rövidesen felkeres. Mikor már rendesen részeg voltam (nálam ez 3 sör után sikeres), kifakadtam, és mondtam a haversrácnak, hogy bár nem látszik rajtam, tök kivagyok, nem bírom, fõleg a viselkedését, hogy minden találkozásunkkor ölelget, de nem mond semmi olyat, amivel közelebb lennénk a megoldáshoz. Szal, jelenleg nálam ez a helyzet, és várom, hogy haversrác jóslata beteljesedjen, és végre megtudjam, hogy mi a fene van...
Figy: ha nem jön a családi balhé (két szerettemet veszítettem el, ráadásul idegenektõl tudtam meg, plusz a temetésükre sem tudtam elmenni, nem csoda, hogy kibuktam), akkor keblencem nem lát sírni (soha!). Na, meg persze az is, hogy berúgtam, és olyankor bármit tesz az ember, kijönnek az igazi érzelmei, bárhogyan is próbálja takargatni azt. Szerencsére szívem ura ezt nem látta (nagyon szégyellném magam, ha látott volna), és többet nem is fogja látni, mivelhogy ha õ nem keres engem, megszakad minden kapcsoltaunk. Bármenyire is szeretném, nem fogom azt csinálni, amit Scheri, mert tudom, hogy nem vezet semmi jóra. Inkább élem a saját életem, Dr Johnsont idézve "kitakarítom a világomat", és megyek bulizni, fesztiválokra, meg minden (mert nekem erre van szükségem a felejtésre, azon egyszerû okból, hogy számomra a zene mindennél fontosabb, ráadásul úgy néz ki, megint lesz egy zenekar, ahol énekelhetek, szal, minden problémám meg lesz oldva).
Mindenki vesztett el már valakit, és mindenkinek vannak családi balhéi! Ez nem tesz téged különlegessé, rádásul elég gáz ezzel magyarazáni a dolgokat... Szerintem nem a legjobb megoldás a lerészegedés, meg a másik elött sírás, könyörgés, egymás ölelgetése. Bár fele tudja, vannak emberek akik akkor érzik, hogy élnek, amikor saját magukba rugnak nagyokat. A zenéléshez, és mindenhez sok sok sikert!
Gondolom 1ikõnknek sem azért mondták mert nem fog,legalábbis nálunk a becsület és a tisztesség alap elv.Csak kérdés mikor.
Látom, megint nem érted, mit írkálok nagy buzgalmamban. 1. Nem akartam sírni elõtte, de kibuktam. 2. Ettõl nem érzem magam különlegesnek, sõt! 3. Nem szántszándékkal részegedtem le, és továbbra sem áll szándékomban, a tegnapi nap épp így jött össze. 4. Semmi olyat nme mondtam az exemnek, ami arra utalt volna, hogy jöjjön vssza hozzám, ilyet nem is fogok tenni. Majd ha akar, rájön, hogy kellek neki vagy sem. Már nem érdekel, van jobb dolgom is a siránkozásnál. 5. Köszi, meglesz, csak végre komolyan is össze kéne állnunk próbálni... :D
Igen de nagyon nehéz,újra rámtör a hiányérzet iránta és azon dolgok iránt amiket 1ütt csináltunk.És az a tudat hogy nem tudom hol van mit csinál stb.Nem igaz hogy nem érdekli õket a mi sorsunk a mi lelki világunk ha eddig nagyon is érdekelte õket.Pár 7 alatt nem lehet ekkorát válltozni még ha akar is az ember vagy ebben támogatják.Ráadásul nálam elõjelek nélkül.
A 4. ponttal én is így vagyok csak ehez idõ kell és még õ sem tudja mennyi.Egyrészt a megkereséshez másrészt ahoz hogy rájöjjön nem teljesen úgy van a világban minden ahogy õ ezt elképzeli.Gondolok itt a jelenlegi cselekedeteire és hogy ahogy most látja a világot az csak pillanatnyi (csak nem tudja meddig tart).
Nyugodj meg, nem vagy ezzel egyedül, nálam is ez a helyzet. Csak, én már tapasztalatból is teszek az egészre, hagyom magam sodródni az árral, majdcsak lesz valahogy. :) Ki vagyok bukva, nem is kicsit, és ha nem lennének a barátaim, akiknek kibeszélhetem minden kínomat-bajomat, akkor már rég felkötöttem volna magam, vagy hasonló dolgok. Élj a mának, és semmiképp se bánkódj a múlton... Aminek meg kell történnie, úgyis meg fog, bármit is teszel ellene. :)
Igen de ha tudok tenni azért hogy a jobbik történés következzen be vagy legalább fel lehetne mutatni a következményeket az már 1fajta belátásmódra sugall.Csak ugye a másik vakságán múlik,ami a vesztét okozhatja.
Ha tudod, hol a határ, akkor nem. Én már rég a híd alatt lehetnék, mert mindig sodródom az árral, és nem vagyok, sõt! Az érzelmi gondjaimat leszámítva tökéletes az életem... De hát, az érzelmi gondok maguktól oldódnak meg, tehát nem érdekelnek, innentõl kezdve joggal vallhatom boldognak magam.
Igen azért is nem keresem mert van 1 határ amit próbálok tartani mert most megint jönnek a hiányérzetek stb.Csak a rájövés nehogy akkor következzen be amikor már nem tud visszafordulni bármi okból.
Hát, igen, ezt is számba kell venni. Én rájöttem, hogy már nem fogadnám vissza keblencemet, semmiképp sem. Túl sokat változtunk egymás miatt, és a barátaink jó részét elvesztettük egymás miatt, és én rájöttem, hogy senki nem érdemel belõlem annyit, hogy elhagyjam a barátaimat, akik tényleg ott állnak mellettem jóban-rosszban, és úgy szeretnek, ahogy vagyok, nem várják el, hogy változzak olyanná, amit álmaikban vágytak. Errõl pedig egy haiku jutott az eszembe, az egyik kedvenc költõmtõl: "S ha addig élek is: Inkább engem hagyj el, Mint önmagad, Kedves..."
Számba kell venni igen de amíg lehet rajta változtatni hogy ne legyen késõ,addig kellene.
sziasztok.bocs,de ez a hozzáállás h "hagyjad magad sodródni az árral" meg ilyenek,sztem a gyengeségbõl a kockázat felvállalásának hiányából adódik.amúgy meg szerintem scherinek egyszerûen fel kéne hívnia egyszer a lányt és úgy kérdõre vonnia h most már szeretné tudni h õ mit akar,mert addig nem tud továbblépni.ezt a csajnak is meg kell értenie.aztán ha nemet mond akkor sem dõl össze a világ,talál mást.amúgy meg megtaláltam a csajt ,akit kerestem iwiwen és beszélgettünk msnen,és remélem majd ki fog alakulni vmi :)
Másnak azt mondja hogy "ezt szeretné most csinálni szerinte ez a jó" és nekem is azt mondta hogy majd fog keresni mert még kell neki kis idõ.
bocsi.akkor sztem vedd szimplán úgy mintha szakítottatok volna,és akkor legalább kellemes meglepetésként érne ha mégis szeretné újra.elhiszem h nem könnyû,de egyszer úgyis vége van mindennek.
Szerintem hagyd. Azért nehogymár azt csináljon veled amit akar. Hidd el a buzi szerelem miatt én beleestem abba a hibába amibe remélem te nem fogsz. Barátnõm 6 hónap uán szakított velem a nem szeretlek már szöveggel és ennyi. Aztán kiderült hogy mivel megváltoztam a jó irányba esetleg megpróbálhatnánk újra, egyszer, de még nem most, mert ki akarja élni magát. Fú de örültem vártam a pillanatot amikor újra összejövünk csak annyira elvakultam hogy nem kérdeztem emg magamtól hogy: ki ez bazz? Szétpasizza magát aztán utána visszajön hozzám mert ha már nincs ló jó a szamár is? Aztán újra összejöttünk. 2 hónapig elvoltunk de nem az a rózsaszín felhõs boldog kapcsolat volt amire én emlékeztem és én számítottam, emiatt más lettem, megint szakított velem. Mostmár lesz@rom, keresek mást. Csak azért írtam le, hogy sajnos, aki szerelmes és elhagyják nagy reményekben él hogy hátha újra és nagyon jó lesz, de igazából, csak nem bírja kimondani, hogy vége, és fél belekezdeni az újba. Barátom szerintem felejtsd el ezt a csajt, és keress újat aki tisztel, mert ezzel már soha nem elsz az a kapcsolat amire te számítasz, higyj nekem.
Ok de nekem 65 hónap után lett ez,5,5 év az nem 6 hónap.Vagyis ha nálad 0,5 év után kijöttek azok a dolgok amiket nem szerettettek 1másban akkor érthetõ,na de ha 5,5 évig ezzel nem volt baj nálam akkor?Olyan meg nincs hogy ilyen sokáig tûri azt ami nem tetszik neki.
Néhány oldalon keresztül visszább követítem a dolgokat nem tudom olvastátok-e.
Szerintem tökmindegy, ez annyit jelent hogy nektek erõsebb volt a kapcsolatotok, bár gondolom nem 17 éves vagy szal érthetõ hogy komolyabb a dolog, de azért 5,5 év után is vége lehet egy kapcsolatnak. És ez a bizonytalanság már inkább a végét jelenti....
A "hagy magad sodródni az árral" nálam nem gyengeséget, hanem pont az ellenkezõjét, a bátorságot jelenti, mert ismerem a volt barátomat, és tudom, hogy állna a dolgokhoz. K*rvára lesz@rná, bármit mondanék is neki. Ilyenkor kell tovább lépni, akármilyen nehéz is. Scheri, mivel az exed valóazínûleg maga sem tudja, mit akar, hagyni kéne rájönni, mert ha te arra vezeted rá, hogy vissza kéne mennie hozzád, akkor sem tartana sokáig a dolog. Sokszor mondtuk már neked KillAirrel és Dr. Johnsonnal, de még mindig nem akarod elhinni. Tudom, hogy nehéz, de tényleg hagynod kéne. Tovább lépni, végleg. Szépen lassan el fog múlni a hiányérzet is. A szeretet soha, de annak nem is kell. 5,5 év hosszú idõ, és valóban sokkal nehezebb feldolgozni, mint 6 hónapot, de gondolkozz el egy kérdésen: Biztos, hogy halálosan szerelmes vagy, vagy csak a megszokásból való kiszakadás bánt ennyire? Nagyon jól gondold át, és akkor te is rájössz, mi a helyzet, talán még könnyebben is megbarátkozol a helyzettel.
Gondolkodj el azon hogy mi lenne jobb, egy 5,5 éves kapcsolat olyan folytatása hogy "na jóvan akko folytassuk", de már nem az mitn az elején, vagy oedig bizonytalan ideig szenvedés, egyedüllét, aztán egy új rózsaszín felhõs hihetetlen boldog kapcsolat? Mert úgyis jönne, csak várni kell. Én is már elég régóta magányos vagyok, de tudom hogy megint jönni fog egy csaj akivel nagyon egymásba leszünk gabalyodva és boldogok leszünk. Szerintem tovább kéne lépned a megszokottól. A magányosságot meg barátokkal, ismerkedéssel, lehet enyhíteni.........
Az újrakezdések után nincsenek rószaszín felhõk. Az elõzõ kapcsolatomban erre rájöttem, pont ezért nem akarom most újrakezdeni a "legújabb exemmel". Már semmi sem lenne olyan, mint a szakítás elõtt. Mindig attól félnék, hogy "ugyan, mikor gondolja meg magát megint, és dob ki?". Szal, tényleg nem érdemes. :S
Így ahogy mondod. Ráadásul ott van az a tényezõ is, hogy ilyenkor aztán a megbántott fél sokkal érzékenyebb a különbözõ reakciókra, árgus szemekkel figyeli a párjának minden rezdülését, hogy vajon mikor érezni rajta megint azt, hogy esetleg nem jó neki újra valami, hogy valamivel baja van, hogy vajon tényleg õszintén szeret-e, hogy vajon el fog-e hagyni újra? És ez általában pontosan ahhoz vezet, amit a szenvedõ fél ilyenkor olyan nagyon el szeretne kerülni, hiszen bizalmatlan lesz, mindenre rákérdez, holvoltál, mit csináltál, miért vagy ilyen, stb... És ez a másik felet egyre jobban fogja zavarni, így idõvel megúnja a dolgot és újra kilép a kapcsolatból. Ergo senkivel soha nem érdemes újrakezdeni. Soha!!!!
Pontosan. Nekem is ez volt...folyamatos kérdezgetések, meg a "biztos már nem szeretsz"-ek, aztán ebbõl lett elege és megint vége. A jó hogy nekem sem volt szar mert már nem a rózsaszín felhõs kapcsolatnak lett vége.... Semmi értelme újrakezdeni. De ezt csak az tudja aki egyszer megpróbálta, dejó lenne ha más hallgatna ránk és tanulnia a hibáinkból, mert mi hülyék csak a sajátunkból tanultunk...
De gondolom téged is a szived hajtott és mivel nincs 2 egyforma kapcsolat úgy nincs 2 egyforma csaj sem.Csak általánosságban lehet beszélni.Csak azért mert +döglött a lovam azért a szomszédnak nem biztos ugyanabban fog,pláne mert a tünetek el is térnek.
Kicsit visszább írtam hogy vannak olyan esetek is amikor az a helyzet áll elõ mint nekem majd x idõ múlva újra.. szép eredménnyel.Vagyis amit írtok nincs "kõbe vésve" de azért olyan is van.És ha most azokban az esetkeben szereplõk is úgy álltak volna a dolgokhoz mint most írtok ti akkor nem lett volna nekik az ami végülis lett.
Ahoz, hogy mindketten kiheverjétek a sérelmeiteket, évek is kellhetnek. Pont ezért nem szabad arra támaszkodni, "hogy majd egyszer talán újra". Én is rohadtul szenvedek, szabályos fizikai fájdalmam van keblencem hiányától (konkrétan görcsöl az egész testem), de akkor sem számítok feleslegesen arra, hogy tudomisén, egy hónap múlva megkeres. A lelkem legmélyén vágyom rá (nem is szeretném, ha nem vágynék rá), de azt is tudom, hogy sürgõsen ki kell vernem a fejembõl, és tovább kell lépnem. Ugye, pénteken mondta az egyik közös barátunk, hogy számítsak arra, hogy megkeres. Nos, azóta sem keres, de már nem is számítok rá. Élek, bár nehezen, de nem számítok a hívására. neked is így kéne kezelned a dolgokat. Tudom, nehéz, és fáj, de beláthatod, ugyanazt érzem, amit te, nem a levegõbe beszélek, és jelen helyzetben nem a múltat hozom fel érvként, hanem a kegyetlen jelent.
Értem csak nekem nem ismi mondta hanem õ személyesen 2szer is hogy +fogkeresni.Ha kézzel-lábbal ellenkezne,akkor tudatosan kerülne,1valamit tudatosan csinál (sztem) hogy magától nem keres semmilyen formában bár ha azt mondta fog akkor érthetõ talán.Nincs sérelem részemrõl csupán annyi hogy picit kihagyott a döntésébõl,részérõl sem igazán sérelmek vannak hanem picike kis nem tetszõ dolgok amik viszont eddig nem okoztak gondot,és sokak szerint szinte nevetségesek ilynek vannak máshol is.Szóval ha eddig át tudott rajtuk esni/suhanni akkor most valamiért nem és ha ezt belátja magának akkor...
Nem ismered a lelki világomat fõleg nem ebben a helyzetben és nem visz rá a szivem és a lelkem.Meg mivel nekem nem volt szükségem rá így ez is nehezn megy.
Tudod, a sok kicsi gond vagy egy naggyá, vagy megoldhatatlanná növi magát, sõt, mi több, sérelemmé. Mi sem üvöltözve-átkozódva váltunk el, épp ellenkezõleg: ölelkezve-sírva-bánva. Szeretjük egymást - õ is engem, ez biztos -, de jelenleg nincs értelme az együttlétünknek. Jól döntöttünk. Mielõtt eldurvult volna a helyzetünk, szakítottunk, és barátok maradtunk. Eddig nem is írtam, mert nem tartottam fontosnak, de augban együtt megyünk egy fesztiválra. Tisztában vagyok azzal, hogy bármi megtörténhet, mégsem számítok semmire. Még az is lehet, hogy csak a buli elején, s utána, 5 nap múlva, a buli végén találkozunk, volt már ilyenben részem, de ez nem ide tartozik. Valszeg, a buliig nem is fogjuk keresni egymást... Azaz, én biztos nem fogom keresni õt. Ha õ keres, nem mondok nemet a találkozásra, de tudom, ha én keresném, az felesleges lenne. Nem szeretném még egyszer elmondani, hogy te is tedd ezt. Hagyd pihenni, gondolkodni. És ne reménykedj túlzottan, ne éld bele magad semmibe. Így sokkal könnyebb dolgod lesz, hidd el.