Ezért nem kellenek a politikusok mert csak a pénzt viszik de a kapa valszeg kifordulna a kezükbõl.
Argentína megoldotta mi miért nem tudjuk????Talán korlátoz bennünket valaki,valakik?Mondjuk olyan emberek akiket ezért fizetünk,ez lenne a dolga?? Nem csinálja,nem próbál tárgyalni,inkább még nagyobb bajba sodorja az országot? Argentínában is a nép oldotta meg,itt is az fogja!
Az FT-ben megjelent egyetlen cikk arról, hogy lehetséges az EuroZóna szétesése. Az is csak egy eszmefuttatás volt. ahogy az is, hogy mi lenne ha középeurópában mevezetnék gyorsan az Euro-t..
Egyébként az angolok soha nem is rajongtak az euroért ellenben ha most eurójuk lenne nem bukták volna el fizetéseik reálértékének 30%-át az árfolyamzuhéban...(a fonthoz azért ragaszkodtak, mert a commonwealth-en belül tartalékvalutaként funkcionált még a 90-es évek végén is. Szerintem mostan ára a font ezen szerepe hanyagolható.)
Nem is képesek a tagállamok hátat fordítani egymásnak hisz a közös valuta elõtt is nemzetközi gazdasági tevékenységeik 75%-át az EU-n belül végezték és azóta ez az együttmûködés sokkal szorosabbá vált.
Az államszövetség egyik tagja moratóriumot kért a kifizetésre váró állampapírok rendezésére (csak 15 napot).
Erre elindult az országból kifelé a tõke dollárban. A dollárhoz pegelt (kötött) reál meg elkezdett zuhanni mígnem a sorozatos leértékelések után le kellett választani a dollárhoz kötéstõl és innentõl szabadon lebegõvé vált. csakhogy a sorozatos leértékelések miatt a dollárban felvett ám reálban nyílvántartott államadósság 35%-ról 52%-ra nõtt. kb 4 hét leforgása alatt.
Egy fontos kérdésem lenne. Kikérem a véleményedet.
Szerinted, milyen lenne egy olyan pénzrendszer, ahol, egy ország belsõ valutája, azaz pénze, mögött egy másik ország devizája lenne. Nem állandóan, hanem mint mozgó tartalék.
Azaz, eredetileg a pénzrendszer az aranyra mint fedezetre építene, de errõl a fedezetrõl rögtön áttérne egy olyan értékhordozóra, amelynek a kereslete, árfolyama éppen növekvõben van. A fedezet, 5%-a mindig aranyban lenne, a biztonság kedvéért. A többi meg egy olyan portfolióban, devizákban, opciókban, összeválogatva, amelyek árfolyama folyamatosan nõ.
Tehát ha íj módon a belsõ használatú valutát, mint egy ruhaként használjuk az idegen devizákra, esetleg nemesfémekre ráhúzva. Magyarul, a belsõ használatú pénz árfolyamát HOZZÁRAGASZTJUK az idegen devizák árfolyamához. Amint a fedezeti és tartaléki értékek árfolyama bestagnál, vagy csökkenésbe kezd, kiszáll az ország belõle, és átváltja egy olyan ország fizetõ eszközére ami éppen feljövõben van a többihez képest.
Én ezt úgy hívom,hogy mozgó-fedezetû pénzrendszer. Ilyen ha jól tudom még nincs sehol megvalósítva.
Hogy a kis ember is megértse. Mintha az autosztrádán egy madár rájönne arra, ha rászáll egy gyors kocsira, ott erõfeszítés nélkül, gyorsan tud haladni a megfelelõ irányba. Amint meglát egy gyorsabb autót közeledni, ráugrik arra, és ott utazik tovább. Ha az auto elkezd lassítani, és van olyan kocsi, ami gyorsabban halad, akkor arra szál át. Ha lekanyarodik, vagy megfordul az auto, a madár mindig arra a kocsira száll át, amelyik a leggyorsabban a megfelelõ irányba tart.
Így ha mondjuk minden egyes létezõ forint mögött egy dollár lenne, akkor a forint nem lenne más mint egy ruhába öltöztetett dollár. Akár mit csinálunk vele, az árfolyama követi a dollárét.
Ha a dollár hanyatlóba kezd, akkor arról leszáll a forint, és mondjuk átszáll a fontra, vagy svájci frankra éppen attól függõen,hogy mozognak az árfolyamok.
Természetesen, komoly szakemberekre van szükség az ilyen manõverekhez, de hosszú távon megoldható az, hogy egy ilyen pénzrendszer értéke, az idõ múlásával folyamatosan növekedjen, ha olyan emberek döntenek akik sikeresen tudnak kereskedni a devizapiacon, és nemesfém piacon. Én így gondolom.
Természetesen, ez a dolog csak egy olyan kis ország számára mûködõ képes mint a miénk, mivel csak 10 millióan vagyunk, és így könnyen megoldható a tartalékunk, azonnali átváltása.
Bretton woods végén mikor a dollár aranyhoz peggelését befejezték akkor pont a hsz-ed elsõ felében megvalósuló katyvasz jött létre.
Bretton woods folyományaként a dollár volt a legjelentõsebb tartalékvaluta hisz mindenki abban interveniált a piacon (azaz a dollár volt a legkeresettebb). Afféle világpénzként mûködött.
Az összes ország a valutáját a dollárhoz kötötte és a bretton woods után is ahhoz kötve hagyta majd szépen lassan elkezdett szakadozni a rendszer.
Ennek az állapotnak a tartós fenntartásának akkor van értelme ha a kereskedelme nagy részét azzal az országgal folytatja és abban a devizában realizálja a kereskedelmi bevételei és kiadásai nagy részét amihez kötötte a pénzét. Ezzel szûri ki az árfolyamveszteséget.
De árfolyamot kötni csak úgy tudsz egy valutához, ha adott valutából rengeteg tartalékként felhalmozol, hogy esetleges árfolyameltolódás esetén interveniálnod kell legyen azt mivel végrehajtanod.
Pont ezen tartalékolási kényszer miatt szinte lehetetlen az általad felvázolt kötésrõl kötésre ugrálás. Mert a kereskedelmed nem képes átállni egyik devizában való exportról a másik devizában való exportra 2 ugrás miatt. hisz az azt jelentené, hogy ilyen gyorsan kellene piacot váltania a gyártóidnak kereskedõidnek.
(arról nem beszélve, hogyha egy országról kiderül, hogy védi az árfolyamát azt ízekre szedik a spekulánsok a jegybank szabadpiaci intervencióira játszva. lásd black wednesdayt és UK-t.)
Azt hogy ilyen módon egy nemzet gyarapodni tud-e nem tudom. Nem vagyok gazdaság és társadalomtudós, de véleményem szerint ha az ugrálás során nemesfémet is vásárolsz és a tartalékaid nagy része nemesfémben van akkor nem valutához láncolod magad hanem a nemesfém értékéhez. Márpedig ha nemesfémhez kötöd magad akkor a gazdaságod értéke csak a nemesfém mennyiségének/világpiaci értékének növekedésével fog nõni.
Ez esetben viszont minden egyes deviza tranzakció során amikor neked a devizatartalékodból kéne adnod (és helyette aranyad van) akkor aranyat adsz el a szabadpiacon, hogy a cserevalutát megvedd. ergó csökkenni fog az arnyad mennyisége. Ha negatív a kereskedelmi mérleged akkor szép lassan elfogy az aranyad (ezért szûntették be anno a dollár aranyhoz pegelését a természetesen következõ leértékelés helyett). Ha meg pozitív a ker. mérleged nem tök mindegy miben halmozod fel a tartalékot? hisz te leszel a vevõpziban a piacon, te döntöd el, hogy mit veszel.
Azt hiszem félre értettél. Nem olyan rendszerre gondolok, mint amilyen már ma is van minden felé, sok helyen. Mint például Magyarországon a forint árfolyamát 100%-ban az euróhoz kötik. Mégis lebegtetõs a szabad piaci árfolyama.
Jobban megfogalmazom, lehet én voltam a hibás.
A folyamat az elején úgy indul meg, hogy létrejön a pénzrendszer. Egyetlen központ bankkal. Nincsenek kereskedelmi bankok, megszûnik a pénz multiplikátor folyamata. Tehát csak egy bank van, az országban több fiókkal.
Valaki behozza a forintját, dollárját, vagy egyébb pénzét. Ezt a behozott forintot, vagy más valutát, a bank, elcseréli a napi árfolyamon, egy olyan valutára, amely a szakértõk szerint növekedésben van, és stabilan abban is marad. Tehát amelyik a leggyorsabb kocsi.
Tehát, nem résztartalék lesz a fedezet. Hanem 100 %-ban egy idegen ország valutája. Így tesz egyre több mindenki, ennek a folyamatnak az lesz a következménye,hogy a forint stabil gyengülésbe kezd, mely felerõsíti azt a folyamatot,hogy a forinttal rendelkezõ állampolgárok beváltsák a pénzüket, az új rendszer valutájára, mondjuk a magyar koronára. Hívjuk így.
Még jobb a helyzet, ha akkor történik meg a váltás, amikor bevezetik az eurót. Mert az euro elég stabil, hogy ne veszítse el értékét, így ha nem értéktelenedik le, akkor az állampolgárok, annyi eurojukat váltják be amennyit csak akarnak, úgy hogy a nem beváltott eurojuk nem veszít az értékébõl. Vagy csak annyit,hogy észre se lehet venni. Még akkor sem ha mind a 10 millió ember így tesz.
Ennek a rendszernek nagyon komoly elõnyei vannak. Mindjárt megérted,hogy miért.
Amikor valaki jön, és be akarja váltani a koronáját, mondjuk dollárra, akkor az történik,hogy a központi bank, a beváltani váltó korona mögött lévõ valutát, legyen mondjuk japán jen. A korona mögött lévõ 100% japán jent beváltja dollárra, a napi árfolyamon.
Ugyan ez fordítva. Ha valaki dollárt hoz, vagy frankot, azt az egyedüli állami központi bank beváltja japán jenre, ha éppen az erõsödik a legjobban, és a beváltás után, kibocsátja az illetõ számára a magyar koronát.
Jöhetnek a spekulánsok, akár tucatjával is, akár hogyan próbálnak meg manipulálni, mindig csak annak az ország pénzzével játszanak majd amelyik ország valutájában van a mi pénzünk fedezete. Így nem kell semmi féle kényszer intervenciót alkalmazni. A financiális gondokat terheket, egy húzással lepasszoljuk arra az országra, amely ország valutájában van a korona fedezete. Amint meginog az ország, és elkezd leértékelõdni, mi pár perc alatt, lovat tudunk váltani, ilyen kis ország mint mi, könnyen megteheti, világ viszonylatban, nem sok pénze van az országnak. Ezt a kis pénzt, percek alatt át tudjuk váltani.
Mondok egy nagyon fontos eredményt, ami ennek a rendszernek a vele járója.
Képzeljük el azt a szituációt, hogy a szakemberek jelzik,hogy stagnál, vagy csökken a japán jen, amiben éppen a magyar korona van.
Tehát fedezeti valutát kell váltanunk. Egy jó pillanatban, elkezdünk vásárolni, mondjuk dollárt. Mert általánosságban éppen az kezd el növekedni a legjobban, tegyük fel.
Abban az idõpillanatban, amikor az általánosan növekvõ árfolyam, egy meredek növekvõ szakasz után, korrigálódik, azaz idõlegesen csökkenésbe megy át. Mi szépen elkezdünk lassan, de folyamatosan dollárt vásárolni. Tehát a mi keresletünk a dollárra, nem engedi, hogy korrekció végbe menjen. Ilyenkor akkumulálódik a piac. Egy szûk szinten kezd el rezegni az árfolyam, egy ideig. Ebben az kis idõben, a japán jenünket, átváltjuk dollárra, még alacsony dollár árfolyamon. A megnövekedett dollár kereslet nem fogja növelni a dollár árfolyamát, mert éppen a negatív korrekciós fázisban kezdünk el dollárt vásárolni. Egy ilyen manõver a korrekció ellen hat, azaz, amíg a gazdaság más szereplõi, a korrekciót megpróbálja létrehozni, tömeges eladással, mi, magyarok, a japán jenünket elcseréljük dollárra, abban az ütemben, ahogy a dollár korrekcióját folytatják. Ilyenkor kialakul az akkumuláció. Mire már lecseréljük a jenünket dollárra, a korrekciós folyamat gátlását észre veszi a piac, és ezt látván, hogy a tömeges eladások ellenére sem csökken az árfolyam, mások is elkezdenek vásárolni, ezért a dollár elkezd felértékelõdni. Pont azután, hogy kimentettük magunkat dollárba.
Mi a helyzet a japánoknál? Ahogy gyorsan rövid idõ alatt szabadulunk meg a japán jentõl, a jen árfolyama zuhanásba kezd. Persze nem nagyon. Ez egy természetes reakciója a piacnak, amikor többlet eladás van jelen, azaz túlkínálat. De ezek a hatások mindig késésben vannak. Nem azonnaliak. Mert a piacnak van egy reagálási ideje.
Tehát, az történik,hogy az országból és értékeibõl, egy hatalmas nagy spekulációs gépezetet hozunk létre.
Ha beszállunk egy valutába, az extra keresletünk hatására, annak a valutának az árfolyama emelkedik, de a reakció késés miatt, csak azután,hogy már beszálltunk. Ellenben amikor kilépünk a valutából, ott nagyfokú leértékelõdés lesz. De már csak azután,hogy kiszálltunk onnan. Azaz pont attól a ponttól.
Ha kellõen nagy tõkét forgatsz a deviza piacon, irányítani tudod az árfolyamokat is. Amikor tömegesen veszel, az árfolyam növekszik, tehát a mi koronánk fedezetének az árfolyama megnövekszik. Amikor kiszállunk belõle, lecsökken, de az már minket nem érint, mert addigra már megint egy másik valutában vagyunk. A folyamat különbözeteként meg jó nagy hasznot realizál az ország, az miatt,hogy változásokat hozott létre az árfolyamokban, amikor valutát cserél. Belépés - emelkedés a belépés után. Kilépésnél - csökkenés a kilépés után.
érdekes majd Bucser megírja mit gondol szerintem nem megvalósítható mivel ekkora ugrálás, lehet félreértettem, de akkor 1 magyar korona lenne 1 dollár aztán meg ha menne fel pl a dinár akkor 1 korona 1 dinár lenne, de 1 dollár az 50 dinár, tehát ha eddig keresett valaki 10 magyar koronát egy nap (ergó tíz dollárt) az ezután fog 500 koronát keresni egy nap mert most a koronának épp dinár fedezete van? érdekes lenne elképzelni hogy a szuper marketbe fél óránként cserélik az árakat :D
nekem egy olyan kérdésem lenne, hogy Montenegró tagja az euró zónának vagy sem? 1 et tudok biztosan hogy euróval fizetnek mindenhol, de hogyan teljesítették a feltételeket a tagsághoz azt nem tudom, meg még az únióban sincsenek ha jól emlékszem.
Az, hogy mit fogadnak el ott az emberek annak nincs köze ahhoz, hogy mi a hivatalos fizetõezköz. Szerintem kevés olyan hely van a világon ahol nem fogadják el az USD-t. A '90-es évekban a jugó utódállamokban meg a német márka volt az isten.
Ha a japán jen éppen a fedezete a koronának, akkor a dollárt átváltom japán jenbe, és nem annyi koronát adok érte, mint amennyi számszerûleg van japán jenben. NEM
Hanem az arányoknak megfelelõen adnék,hogy a forgalomban lévõ korona értéke annyi legyen mint amennyi az összes japán jenünk értéke.
Amikor például fedezet váltás történik, jenrõl dollárra, akkor eladjuk a jent és dollárt veszünk rajta. Természetesen ilyenkor abban a pillanatban, ugyan annyi értékünk van. De számszerûleg kifejezve, 3 szor kevesebb dollárunk van. De ez ugyan annyit ér.
Ha mondjuk egy dollárra jut 5 korona, akkor úgy váltom be a valutákat, hogy ha koronát kérnek az 1/5 dollárt ér. Ha valaki behoz svájci frankot, azt elõbb átváltom dollárba, a dollárt letétben tartom a központi bankban, majd helyette kibocsátok koronát, úgy hogy egy dollárért 5 koronát adok. Amíg dollárban van a fedezet, addig mindig ez az arány fog fennálni. De így amikor a dollár értéke növekszik, növekszik a mi énzünk értéke is.
Gyakorlatilag, ez azt jelenti,hogy egy másik ország pénzrendszerét vesszük át 100% osan.
De miért nem lehet mondjuk japán jent, vagy dollárt használni akkor közvetlenül? Azért nem ha pénzrendszert akarunk váltani, nagyon macerás lenne kivezetni a jent, és bevezetni a dollárt. Minden egyes személynek áttérni akár havonta, egyszerûen kivitelezhetetlen.
Helyette kitalálunk egy jelet, ami mögé VALÓDI értéket teszünk. Ennek a jelnek, elég csak a fedezetét váltogatni, a jel mindig annak az értéknek a tulajdonságát veszi fel, amely fedezetként van mögötte.
Tehát amikor használod a koronát, te igazából dollárt használsz. De lehet egy hét múlva már fontot használsz. A korona csak egy ruha, egy másik pénz számára. Elég mindig csak abba a pénzbe belebújtatni a koronát, amely pénz a legjobb formában van, amely növekvõben van. Ezzel minden pénzügyi problémát, lepasszolunk arra az országra aminek a pénzét éppen használjuk. Ha problémába kerül, majd õ megoldja, az õ pénzrendszere. Mi csupán annyit teszünk,hogy flegma módon egy pillanat alatt átnyergelünk, egy másik pénzre. És, ott hagyjuk a szarba az elõzõ országot, aminek a pénzét használtuk. Szó szerint ott hagyjuk, mert amikor kilépünk belõle, megindul a gyengülés. Abba az országba ahol erõs a pénz, oda belépünk, és tovább erõsítjük a pénzüket, a mi extra keresletünkkel.
De amikor kiszállunk, ebbõl majd valamikor, már a mi általunk felerõsített árfolyamon passzoljuk majd le ezt a pénzt is. Ha mindig a jó helyre ugrálunk, ha kell naponta, vagy hetente.
Itthon csak annyit lehet majd látni,hogy a korona árfolyama folyamatosan stabilan emelkedik, mindig olyan ütemben, arányban, mint a legerõsebb deviza, vagy nemesfém amiben éppen a korona van.
Ebben a rendszerben, korona hitelt is lehet adni, kamatmentesen. Mert ugyan a hitel, pénztöbbletet hoz létre a rendszerben, mikor kibocsátják, de egyben egy hosszú távú keresletet is csinál. Hiszen az adósnak koronában kell visszafizetnie a hitelét, és ezért õ keresni fogja a koronát, azaz annyi + keresletet fog csinálni, mint amennyivel megnõtt a forgalomban lévõ korona mennyisége.
Természetesen a hitel formájában kibocsátott koronának nincs fedezete, de ugyan úgy át lehet váltani, mint az összes többit. Ennek a koronának a fedezete, az a munka, vagy érték, amivel a hitel felvevõ elõállítja a jövõbeni visszafizetendõ korona mennyiséget. A visszafizetéskor ez a korona megsemmisül, hogy újra ki lehessen bocsátani más hitelfelvevõkenk.
Montenegró egyoldalúan vezette be az Eurót, egy EU tagország ezt nem teheti meg, elõtte meg kell felelnie az elõírt gazdasági kritériumoknak. Mivel Montenegró jelenleg is szándékozik csatlakozni az EU-hoz, ez a kérdés ha jól rémlik már évekkel ezelõtt felmerült. A legszélsõségesebb lehetõség, hogy az EKB megtiltja az országnak az Euró használatát, de ennek nem lenne sok értelme, ha úgy is csatlakozni kívánna. Ha jól rémlik Montenegró többek között még ezért is van csak az EU tagsághoz "ígéret" távolságra, és nem kapta meg a tagjelölt státuszt, mivel a felvételekor meg kell felelnie az Euroövezetre vonatkozó elõírásoknak.
Nem vagyok gazdasági szakértõ, de nekem ez a rendszer nagyon sérülékenynek tûnik a valutaügyletekben utazó kereskedõk részérõl. Ha megneszelik, hogy te jelentõs mennyiségû X valutát akarsz eladni, majd Y valutát vásárolni, akkor elég, ha bevásárolnak az Y valutából, majd mikor kibocsátod az X valutát a piacra, bevásárolnak belõle, és eladnak Y valutát. Neked rossz, mert felhajtja az Y valuta árát, õ meg jelentõs profitot generál belõle...
Az EURO-t egyoldalúan bevezették, de éppen ezért nincsen sok lehetõségük önálló fiskális politikára sem monetáris politikára. Nem tudnak pénzt nyomtatni és államkötvényt euróban kibocsátani. Értelme volt, de kötvényt akkor is csak a nemzeti fizetõeszközben bocsáthatnak ki amit át kell váltaniuk valahogy euro kötelezettségre.
Azért magyaráztam egy valutára az egészet, mert így könnyen érthetõ. Már az elején is mondtam,hogy portfolióban kell gondolkodni, nem csak egy valutában, hanem többen. És a spekulánsok hiába hajtják fel az árat. Hiába vásárolnak be belõlle. Legfeljebb annyi történik majd hogy nem veszünk belõle, veszünk valami mást. Azt hogy mikor mit veszünk, az meg nem nyilvános információ.
Cifu! Magyarul az arbitrazsõrök úgy megkopasztják a rendszert ahogy annak rendje és módja! Ráadásul egy komplett gazdaság devizaigényét elkezdeni kereskedni iszonyatos árfolyamlengéseket okozna! Nem véleltlen, hogy például banki termékek létrehozásánál, ha szükség van devizára azt közel titkosszolgálati titoktartás mellett csinálják!
Volt olyan, hogy adott idõpontban több különbözõ banknak különbözõ munkatársak telefonáltak és adtak utasítást eladásra! Mire a piac megneszelte a több millió eurós mozgás mögötti bankot, addigra a tranzakció lement, és nem tudták kihasználta az arbitrázs lehetõségét vele szemben!
Frayer Mit gondolsz mi történik, ha egy jegybank érzékel egy gazdaságnyi mértékû keresletet vagy kínálatot a saját devizájával szemben? Nem fog neki örülni, a pénzügyi stabilitását fenyegeti egy ilyen tranzakció! Mikor 2005-ben a forintot kilengették februárban (ott is banki termék "összeszerelést" gyanítottak), a jegybank interveniált a spekulációval szemben (akkor ráadásul még lebegtetett árfolyam volt) és milliárdos kárt okozott! Vajon mi történik mikor egy másik jegybank próbál meg annyi pénzt elszívni vagy beönteni a piacra, amennyi a gazdaságának kell? A legkevesebb, hogy az alapkamatot megfelelõen megemeli azonnal vagy csökkenti a tulajdonos jegybank, pont mint az MNB októberben! Vajon az mennyire borítaná meg az árfolyamodat Frayer? Az ötleted ilyen formában nem kivitelezhetõ!
Szerintem meg jó megoldás. Amikor rászállunk egy másik ország pénzére, percek alatt át tudunk állni. Arra gondolj, hogy ez a 10 milliós ország nem sok pénzt használ. Mire észre veszik a milliárdos tranzakciókat, addigra már benne vagyunk egy másik ország pénzébe. Az az ország amelynek erõsítjük a pénzét a mi extra keresletünkkel, nem fog interveniálni, éphogy örülni fog annak,hogy mi erõsítjük a pénzüket.
Morogni majd csak akkor fog, amikor lelépünk. De már kifejtettem,hogy akkor már késõn. Hogy valaki ezt megértse, ahhoz gyakorlatilag kell érteni a kereskedéshez. Mert elméletben minden lehetséges a gazdaságban, ez nem egy természettudomány. Itt nincsenek kötött törvények.
Lehet még mindig nem érted. Amikor beszállunk egy másik ország pénzébe, az az ország, széttárt karokkal fog minket üdvözölni, mert a mi extra keresletünk hatására, az hogy felszívjuk az adott ország pénzét, tovább növeljük az adott ország pénzének az árfolyamát. A felszívott pénz helyébe az ország meg újabb pénzt bocsáthat ki.
A szentségelés majd akkor kezdõdik, amikor a felszívott pénzt, kiengedjük a szabadba, hirtelen túl sok lesz belõle, inflációt okoz, és leértékelõdik. De minket ez már nem érint, mert addigra már régen egy másik ország pénzrendszerében fogunk ülni.
Ha az ország megneszeli, hogy épp most szállunk ki az õ pénzükbõl, mit tehet? Ellenlépésként megpróbálja emelni saját pénzének az értékét, hogy mesterséges keresletet hoz létre rá. De nekünk, ez megint csak nem probléma, hiszen, ez tovább növeli az adott valuta értékét, és magasabb áron tudjuk eladni a piacon, amikor kiszállunk belõle. Sõt, ha meg annyira megnöveli a saját pénzét az ország, megállítjuk a tranzakciót, és nem folytatjuk a tömeges eladásokat.
Akár mit lépnek a spekulánsok, az ország, mi csak olyan lépéseket teszünk meg amelyekkel nyereségesen szállunk ki.
Ha megpróbálnak elgáncsolni, az úgy is látszani fog az árfolyamon, és max, nem arra megyünk. Mindig a legoptimálisabb lépést tesszük meg.
"A legkevesebb, hogy az alapkamatot megfelelõen megemeli azonnal vagy csökkenti a tulajdonos jegybank, pont mint az MNB októberben! Vajon az mennyire borítaná meg az árfolyamodat Frayer?"
Emelgethetik ahogy akarják, ha már kiszálltunk a rendszerbõl minket az már nem érint. Egy olyan piacon, ahol napi több ezer milliárd dollár a forgalom, egy olyan kis ország mint mi, percek alatt ki tudja cserélni a pénzét. Nehéz megérteni, tudom, mert még új a dolog, és ehhez is kell egy szemlélet mód. Ez a rendszer egy flegma, mindenkit kihasználó, mindenkit leszaró rendszer. Mindig oda áll ahol a legtöbbet fizetik. Tehát még lojálisnak sem mondható. Áruló pénzrendszer. De a használójának rengeteg hasznot hoz.
Az unió megpróbálta már a valutakosár alapú rendszert. ECU-nak hívták. nem mûködött. nem épült rá pénzpiac. pedig majd 20 évig próbálkoztak... azért az nem kicsi idõ.
Joebácsi kérdezte mi a gond a zloty-val. Na kicsit utánanéztem és felrémlett, hogy mit sikerült ott elkúrni nagyon.
Nos a vállalati szektor a Zloty növekvõ értékére játszva elkezdett euro opciókat felvenni. Azaz megpróbálta hedge-elni az árfolyam veszteségét ha volt. Ez azzal járt, hogy a Zloty irreálisan erõsödött (lufit fújt belõle a belsõ kereslet) ami most kidurrant.
Ezzel röviden azt fogod elérni, hogy senki nem fog veled kereskedni.
Még mindig nem mondtad meg, hogy mit adsz fedezetül a devizáért amit tartalékként felhalmozol...
A napi többezer milliéárd dolláros forgalom pedig sántít... Az az off the counter piac. azok csak opciók. valós kötés nem történik. a valós valutapiac sokkal kisebb...
Nem az a baj, hogy gondolkozol alternatívákon, hanem az, hogy nincs ismeredet a témakörben!
"Arra gondolj, hogy ez a 10 milliós ország nem sok pénzt használ."
A magyar GDP 2008-ban a worldfactbook szerint 209 milliárd dollár! Szerinted ez nem sok egy spekulációs pozícióra? Van fogalmad arról milyen limitek vannak a piacon kereskedési volumenekben?
"Mire észre veszik a milliárdos tranzakciókat, addigra már benne vagyunk egy másik ország pénzébe. Az az ország amelynek erõsítjük a pénzét a mi extra keresletünkkel, nem fog interveniálni, éphogy örülni fog annak,hogy mi erõsítjük a pénzüket"
A fenét nem veszik észre! A volumeneket azonnal látja MINDEN kereskedõ! Olyan ellenpozíciókat nyitnak rád, hogy öröm lesz nézni! Gyakorlatilag egy ilyen tranzakcióval megkurtítod a teljes nemzetgazdaságot! Arról nem is beszélve, hogy a külkereskedelmünk a folyamatos elszámolásbeli változások miatt képtelen lenne mûködni! Azzal, hogy erõsíted a pénzét rögtön az infláció környezetét is változtatod adott országnak!
"Amikor beszállunk egy másik ország pénzébe, az az ország, széttárt karokkal fog minket üdvözölni, mert a mi extra keresletünk hatására, az hogy felszívjuk az adott ország pénzét, tovább növeljük az adott ország pénzének az árfolyamát. A felszívott pénz helyébe az ország meg újabb pénzt bocsáthat ki."
Széttárt karok? Van fogalmad róla mi történik annak az országnak az exportõreivel? Tudod, hogy japán mesterségesen gyengíti a jent évtizedek óta, hogy versenyképes maradjon?
"Ha megpróbálnak elgáncsolni, az úgy is látszani fog az árfolyamon, és max, nem arra megyünk"
Max nem arra megyünk? És meddig parkol a komplett nemzetgadzaság? Mennyi idõ amíg találsz egy másik valutát? Mivan akkor, ha már félig beszálltunk, a piac megneszeli -hogy szavaiddal éljek- és ellenünk dolgozik? A fél nemzetgazdaság addig áll egy helyben? Nem áll és nem fogyaszt, mert nem ismeri a pénze értékét?
"Emelgethetik ahogy akarják, ha már kiszálltunk a rendszerbõl minket az már nem érint. Egy olyan piacon, ahol napi több ezer milliárd dollár a forgalom, egy olyan kis ország mint mi, percek alatt ki tudja cserélni a pénzét."
Te nem érted! Egy jegybank feladata a pénzügyi stabilitás! Azonnal észreveszi, ha megindulnak a devizájára! Nincs olyan, hogy késõn ébred! Látja a forgalmat, látja azt is, hogy honnan nyitják a pozíciót! Amirõl Te beszélsz az a világ legnagyobb spekulánsának a létrehozása!
Max nem arra megyünk? És meddig parkol a komplett nemzetgadzaság? Mennyi idõ amíg találsz egy másik valutát? Mivan akkor, ha már félig beszálltunk, a piac megneszeli -hogy szavaiddal éljek- és ellenünk dolgozik? A fél nemzetgazdaság addig áll egy helyben? Nem állít elõ terméket és nem fogyaszt, mert nem ismeri a pénze értékét?
Köszi, nem volt most idõm képbe hozni magam. Akkor gyakorlatilag ugyanúgy volt mesterségesen magasan tartva a zloty, mint a mi forintunk, csak durvább mértékben.
Annyiban kiegészíteném, hogy a zloty erõsödésekor az exportõrök egy logikus lépéssel védték magukat a további erõsödés ellen, ezért opciókat és határidõs ügyleteket kötöttek. Azonban a megugró kockázatkerülés miatt gyengült a zloty, ami két módon befolyásolta az exportõrök eredményét: 1. nem tudták érvényesíteni a gyengébb zloty elõnyét, hiszen a nyári árfolyamokhoz képest elõnyösebben kaptak eurót, de a piac elment mellettük ezért a piacihoz képest rosszabb áron van eurójuk. 2. a számlákon minden nap záráskor a pozíciónak fedezve kell lennie, ha nincs akkor jön az ún margin call, tehát pénzt kell a számlára tolni. Ez ugye azért veszteség a cégnek, mert azt nem az üzletre fordítja, hanem egy számlán fedezetként tartja, ami a jelenlegi körülmények között egyre több és több.
Pontosan. +Az opciós zárások folyamatos lejtmenetbe vágták a zloty-t egyfajta lavinaként elindulva. (hisz a margin callal le is zárják a pozit tehát nem lehet továbbgörgetni).
Én ezekre csak annyit mondok,hogy léteznek sokkal nagyobb tranzakciók, mint amennyi pénze van magyarországnak.
Azért is mondta,hogy ez a rendszer csak egy ilyen kis ország számára mûködõképes mint amilyen mi is vagyunk.
Gondoljunk csak bele mondjuk a magyar gdp nél sokszorta nagyobb megtakarítási alapokra, nyugdíj alapokra, melyeket szintén a tõzsdén és a bankközi piacokon, devizákban, részvényekben, ritkán nemesfémekben helyeznek el. A megtakarításokat ilyen alapokban szokták forgatni, hiszen a pénz amelyik nem forog, veszít értékébõl.
Ha a több ezer milliárdos nyugdíj alapok sikeresen beépülnek a világgazdaságba, akkor nehogy már egy ilyen kis országnak mint amilyen miénk, ne tudna beépülni.
Egyébként meg, nem muszáj azonnal valutát cserélnie az országnak, úgy is mûködhet a dolog, ha a pénzt egy olyan iramban csorgatja, hogy az elfogadható legyen.
Akárhogyan is, de én úgy vélem,hogy mûködõ képesen meg lehet oldani egy ilyen rendszert. Persze teljes bizonyosságot csak akkor nyernénk, ha valóban ki próbálhatnánk a gyakorlatban.
Ha jól tudom, ilyen pénzrendszer ma nem üzemel. Persze, hogy sérti a nemzetközi bankárok érdekeit. Mivel ezzel a rendszerrel be lehet bújni, más pénzrendszerekbe. Ha gebasz van, annak a pénznek a központi bankja kényszerül interveniálásra, amelyben éppen vagyunk. Egy ilyen rendszerrel, mi nem vállalunk kockázatot, de viszont kedvünkre élvezhetjük egy másik pénzrendszer pénzének az árfolyam emelkedését, ami ugyan úgy kihat ránk is. Mivel szabad piac van, szabadon ugrálhatunk egyik pénzrõl, a másikra, attól függõen, melyiknek megy jobban a sora.
Persze, ez igazságtalan mások pénzrendszerével szemben, dehát igazságtalan az egész világ. Én önzõ módon, kihasználnám más országok pénzrendszerét, és azt a gyümölcsöt szüretelném le amiért a másik ország megdolgozott.
Ha meg szarba kerül a másik ország, egyszerûen áruló módon, eladjuk a romlásba forduló valutájukat, még ésszerû idõben, ezzel egy hatalmasat lökve a másik országon, beletaszítva a szarba, ahogy magára hagyjuk. Spekuláció? Igen. Igazságtalan? Igen. Mindig az erõsebb kutya baszik. Mindig az a spekuláns fog nyerni aki több pénzt forgat, és aki a leginformáltabb.
Ha mi nyitunk poziciókat erõs pénzekkel, az meghatározza az árfolyamokat, tehát nemhogy mi leszünk a leginformáltabbak, hanem egyenesen mi irányíthatjuk az árfolyamot. Akik ellenünk próbálnak spekulálni, azoknak is el tudjuk venni a pénzüket. Mert õk soha nem tudhatják,hogy amikor poziciót nyitunk, mikor fordulunk meg, egy pillanat alatt, és amikor õk ellenünk vesznek fel poziciókat, mi azonnal kiszálhatunk, és mire észbe kaptak, már mi nyitottunk ellenük poziciót, olyan volumennel, hogy minden pénzüket ott hagyják a kezünkben.
Megoldható, ha van egy olyan kereskedési rendszered, amelyik bizonyítottan hosszú távon verhetetlen. Ez a kulcsa az egésznek. Egy kereskedõ rendszer, hatalmas emberi szakértõi erõforrással megtámogatva.
Kissé vicces, hogy a spekulációk jutattak minket ebbe a válságba, te pedig egy még nagyobbat ajánlasz kiútként.
Egyfajta ál-függetlenségnek látom a rendszeredet. A világgazdaság egy eléggé összefonódott rendszer, ilyen típusú mozgolódást megrezné. De ha nem megyek el rendszerszintre, csak az egyes lehetséges valutaháttér országokat nézem, akkor is gond van, hiszen nincs belõlük olyan sok. Mondjuk 10-15. Mi van ha ezeken végigmentél? Az eléleted alapján úgy tûnik, mintha mindenki állna a piacon (mint a szamár :) ) te meg kedvedre ugrálsz õk meg lassan bámészkodnak. Elég vicces. Arról nem is beszélve, hogy katonai intervencióval nem is számoltál, amint eljátszod ezt egy nagyobb (erõsebb) állammal úgy jönnének ránk, hogy azt szép lenne nézni...
Nehezen tudom megérteni, hogy a pénzügyi befektetéseket miért akarják olyan sokan precíz matematikai alapokra fektetni. Ez nem valami mérnöki tudomány, ahol biztosan ismert minden részadat, ez egy sokváltozós téma, amely nagyban függ az egyénektõl, amelyek meg amint tudjuk, esendõek, és nem feltétlenül gondolkoznak logikusan.
Kedvenc (bár elcsépelt) példám gyerekkori jó barátom esete, aki külkeresként diplomázott, és a diplomamunkájának témája az volt, hogy a tõzsdei befektetések terén gyakorlatilag mindegy, hogy véletlenszerû (mondjuk kockadobás alapúan) vagy valamilyen modell szerint hozza a döntéseket.
Ez az a helyzet, amikor egy ország gazdasága nagyon függõ lesz valamitõl. Legyen az export vagy import alapú, vagy egy adott ágazatra épülõ. Ha az adott kulcsfontosságú gazdasági rész nehézségekkel küzd, akkor az egész ország megsínyli.
Ugyanakkor én személy szerint nem vagyok biztos benne, hogy bölcs dolog a nemzetközi kereskedelmi gyengélkedést állami szinten kezelni. Nem az USA, mint állam kereskedett Kínával és Indiával, hanem az állampolgárai, amelyek most nem rendelnek olcsó árút és szolgáltatást (India és Kína is erõs például a kihelyezett telefonos és internetes szolgáltatások (pl. ügyfélszolgálatok) terén), mert költségcsökkentés van.
Na ez benne a durva. Millók életével játszanak áttételesen és semmiféle felelõsség nem terheli ebben a szakmában dolgozókat. Ehhez képest, ha vétesz egy olyan tervezési hibát vagy karbantartási hibát amiben valaki meghal akkor jaj neked. Pedig azok akik a pénzpiacon "játszadoznak" õk is embert ölnek, csak nem olyan gyorsan és látványosan.
Azért nem érted, mert nem pontosak az információid.
Eleve a technikai kereskedés leszarja a sok változót, meg leszarja az egyéneket, meg a szubjektivitást. Pont ez a lényege, a technikai kereskedés egy _EGYváltozós_ függvény, és ez az egy változó az árfolyam.
És az egészben pont az az érdekes, hogy a sok-sok különálló egyéni döntés összességében mégis szabályosnak tûnik.
A matematikai bûvészkedés meg csak annyi, hogy mik azok a feltételek, amiknek a teljesülése esetén nagyobb az esély a számodra pozitív kimenetelre, mint a negatívra. Viszont ez nem egyszerû.
Diplomamunkának persze, fel lehet venni olyan kiindulási feltételeket, amikor igaz lesz, amit "bebizonyított", de ez a kijelentés általánosságban egyszerûen nem igaz. Eszerint _képtelenség_ a pénzfeldobástól szignifikánsan eltérõ matematikai modell szerint mûködõ stratégiát írni. Ez egyszerûen nem igaz, percek alatt írok neked olyan stratégiát, ami nem mûködik, konstans bukik, margin call-ig. Myth busted. :)
Emellett nem mindegy, hogy milyen távra szól a trade, és az sem, hogy milyen a risk/reward arány. Pl mutathatok neked 99%-os win/loss arányú, mégis bukós stratégiát is, meg 50-50%-os exponenciálisan gyarapodót is(kár, hogy csak 2008.04-ig nyer, onnantól buktázik, csúnyán...)
Érdekelnének az egyéb bemenõ adatai a diplomának, mert ez így nokedli, meg nem is igaz.
Emellett nem mindegy, hogy milyen távra szól a trade, és az sem, hogy milyen a risk/reward arány. Pl mutathatok neked 99%-os win/loss arányú, mégis bukós stratégiát is, meg 50-50%-os exponenciálisan gyarapodót is(kár, hogy csak 2008.04-ig nyer, onnantól buktázik, csúnyán...)
Az esetben pont ez a lényeg, hogy bármikor jöhet egy olyan esemény, katasztrófa (mint az ázsiai börzék esetén volt pl. a Kobei földrengés), vagy akármi, ami miatt az elõzetesen megállapított modell nem fog mûködni. Ez az, amit nem tudsz kivédeni egy modellben, ez a rizikófaktor.
Itt válik a dolog egyfajta szerencsejátékká, mint a kockadobás.
Sajnos már nem emlékszem pontosan milyen kontextusban vizsgálta a diplomamunka a dolgot, anno részletesen elmagyarázta nekem, de szó mi szó, tényleg jó, ha a harmadát megértettem. Tehát a tévedés és félreértés jogát fenntartom. :)
kivédeni nem lehet, igen, de a matematikai modelleknek nem is ez a célja mivel pénzfeldobással az esélyed pl legyen 50-50%, ha egy matematikai modellel csak 51%-ra nõ az esélyed már akkor megérheti hosszú távon, akik a modelleket készítik azok tudják legjobban hogy tökéletes modell-t sose fognak csinálni, ehhez egyszerûen túl sok a változó, aminek ráadásul az összefüggéseit még csak megbecsülni se tudják kb-ra se
viszont a "bajt" nem is õk okozzák, hanem azok akik a figyelmeztetéseket figyelmen kívül hagyva "csodaszernek" hiszik az ilyen gazdasági vagy egyéb modelleket, és nem mellesleg a szerencsejátékokat is lehet ugyan ilyen módszerekkel modellezni és kalkulálni velük, lásd a mostanában olyan népszerû texas hold'em és társait (kicsit gyanús hogy a "nagyágyúk" között túl sok a matematikus, nem? :P)
az meg hogy miért akarják sokan mégis a "csodaszert" a pénzügyi kalkulációikhoz? mert emberek, ez ugyan olyan mint a lotto, ott van az esély a nagy nyereségre, ilyenkor hajlamosak figyelmen kívül hagyni bizonyos kockázatokat, attól még hogy mi a szakmájuk õk is emberek, ráadásul az ilyen modellek használatáról a döntést pont nem azok szokták hozni akik értik is, hanem akik elõtt csak annyi lebeg hogy x% nõtt az esély, jó akkor az kell...
a cikk is leírta hogy David X. Li nem tévedett, nem csinált gyk semmi rosszat, csak a figyelmeztetések ellenére mások rosszul használták fel az egyenletét...
szóval a pénzügyi dolgokra is lehet készíteni egyre jobb és jobb matematikai modelleket, csak azokat ésszel kéne használni, de az hogy valaki nem ezt teszi nem jelenti hogy ettõl még ne lehetne javítani az esélyeken ilyen módszerekkel :)
egyszerûen nehezebb valakire rábizonyítani ezt konkrétan mint egy építkezésnél
egy építkezésnél hány ember felelõs az épületélt? van egy darab építészmérnök, de nagy épületnél legyen több, még akkor is megszámolod egy kezeden, és akik építik azok is relatíve kevesen vannak, kivitelezésnél egy nagyobb épületen is kétlem hogy pár száz vagy ezer embernél többen dolgoznának (ráadásul általában elég könnyen behatárolható hogy kinek a sara volta katasztrófa pl)
azok viszont akik a pénzpiacon játszadoznak sokkal többen vannak, még ha csak egy országot nézünk is és nem az egész világot, ráadásul sokkal nagyobbak az áthatások, ami miatt pillanatok alatt visszakövethetetlen lesz hogy kinek a hibája valami (ami legtöbbször nem is egy-két ember hibája ugye)
ha megépítesz egy 10 emeletes irodaházat pl amin dolgoztak 1000-en, és az összedõl akkor igen hamar visszakövethetõ ki vagy mi okozta a szerencsétlenséget, de ettõl még nem fog összedõlni egy több ezer km-re lévõ másik épület, gazdasági kérdésekben viszont ez még csak nem is különleges esemény, ergo ha összedõl az "épületed" nem tudhatod hogy az a tervezõ hibája-e vagy az hogy valami más "összedõlt" x ezer km-re egy teljesen másik "mérnök" hibájából...
"Az esetben pont ez a lényeg, hogy bármikor jöhet egy olyan esemény, katasztrófa (mint az ázsiai börzék esetén volt pl. a Kobei földrengés), vagy akármi, ami miatt az elõzetesen megállapított modell nem fog mûködni. Ez az, amit nem tudsz kivédeni egy modellben, ez a rizikófaktor."
Na de ez nem egy elvi probléma, ami lehetetlenné teszi a dolgot, hanem egy gyakorlati kockázat, ami viszont kezelhetõ. Viszont itt is bejön az idõtényezõ, sõt, talán ebbõl a szempontból az a legfontosabb. Mert azért az nem mindegy, hogy évente csinál 5 trédet a rendszer, vagy hetente. Nyilván, ha heti 5 tréded van, akkor hamarabb észreveszed, ha bukóba fordul. Azt le lehet reagálni. Az ember ismeri a saját rendszerét, tudja, hogy milyen drawdown van még a rendszer hibahatárán belül, és mi az, ami már azt jelenti, hogy megváltoztak a piaci viszonyok. Természetesen nagy tétekkel, hosszú távon ugyanez hamarabb juttat az utcára, minthogy kiderülne, hogy bedõlt a modell... De még ez sem törvényszerû...
Ha majd lesz alkalmad, kérdezz már rá ismerõsödnél plíz! :)
Nono. Van olyan, hogy pénzügyi felügyeleti szerv. Ne vegyék sértésnek, de mi a túrót csináltak mikor ilyen hitelkonstrukciókat engedetek amirõl még én is beláttam gyakorlatilag 0 tudással, hogy ez állatság? Milyen iskolát végeztek ezek? Vagy a józan ész az kizáró ok az alkalmasságin ilyen helyeken?
Bezzeg a mérnök meg 1000000 szabvány meg elõírás között kell, hogy dolgozzon. Õket mi gátolja meg az aboszúlt felelõtlen manõverek végrehajtásában? Semmi!
Tehát egyszerûen. Szabvány, elõrírás, stb. ---> A fakezû mérnököt segítik (vagy éppen akadályozzák).
Pénzügyi világban hol van ilyen biztonsági háló? Amíg ilyen nincs addig csak nevetni tudok azon, hogy felelõsségteljes meló meg pénzügy (nem mindenkire mondom ezt, de valaki csak összehozták a mai helyzetet).
A mérnök sokszor úgy tervez, hogy figyelembe veszi, hogy nem agysebészek fognak egy rendszert vagy bármit használni. Talán nem szabadna olyan hitelkonstrukciót nyújtani amit az IQnuku brika felveszi és beledõl a fél világ a saját hülyeségébe, de engem is veleránt. Kedves...
Csak éppen az út ami elvezetett oda nem két nap volt. Évek. Mégsem húzta meg senki sem a féket, sem a vészféket. Mindenki szépen ölbe tett kézzel várta a véget. Király..
Ez szerintem olyan volt, hogy sokan egy darabig, míg rájuk nem került a sor, csak kárörvendõen dörzsölgették a kezüket a konkurrencia bukását látva... Nem hiszem, hogy bármikor is elõfordulna az az eset, hogy látom, hogy csõdbe fogok menni, tehetnék is ellene, de mégis szándékosan megvárom...
Azért azt ne felejtsük el, hogy az egy dolog, hogy az egész világot nehezebb anyagi helyzetbe hozták, de közben saját magukat meg katasztrofálisba.
"Rosszul tudod. a FEd-et 1913-ban hozták létre a federal reserve actal." Nem állítottam az ellenkezõjét. Lásd: az egyetlen kartell melyet hasonló módon hoztak létre
"A Public kartelleket pedig egy adott cél elérésére hozzák létre mesterségesen majd a cél elérésekor feloszlatják a célból származó összes elõnybõl részesülnek a volt kartell tagok." Az nem cáfolat ha leírod ugyanazt mint én. Azt írtam hogy kartelleket hoztak létre állami támogatással (~public kartell), melyeket késõbb megtámadtak és feloszlattak. Ez miben különbözik attól amit te írsz? Semmiben. Akkor mit tudok rosszul? Semmit.
Az egyetlen dolog miben nem voltam biztos az az, hogy a New Deal idején hozták-e létre ezeket a kartelleket melyekrõl beszélek. A többi tény.
A felvetésem így ugyanaz mint eddig: a FED az egyetlen "public" (állam beleegyezésével létrehozott) kartell melyet még nem oszlattak fel.
Még mindig nem érted, hogy a válságot nem az IQ nuku hitelfelvevõk okozták. Hanem az hogy az IQ nuku hitelfelvevõk portfóója megfelelõ arányban lett keverve okos hitelfelvevõkével meg hozzáadtak állampapírt és lefedték az egyészet credit default swappal majd a minõsítést megkapták AAA-ra.
Majd ezek a 0-s bedõlési valószínûséggel rendelkezõ csomagok szétdurrantak egymás után mint a lufik.. oszt mindenki szaladt a pénze után.
Ezért hívják TOXIC assetnek. mert bárhol lehet belõle bármely befektetési portfolióban... És nem nagyon tudsz róla amíg fel nem robban a közelben egy ilyen kis csomag...
Ezzel a megfogalmazással már jobban egyet tudok érteni. Azért írtam amit írtam, mert a New Deal-t szokás valami csodálatos dologként beállítani, ami kisegítette az USA-t a bajból. A te megfogalmazásodból is inkább ez a pozitív kép érzõdött ki. Közben meg kártékony hatása is volt a csomagnak szépen, amirõl érdemes beszélni, hogy ne legyünk alapból elfogultak mikor a múlt és a jövõ hasonló csomagjairól beszélgetünk.
Az ilyen kartellprogramok a kisebbségnek hoznak óriási hasznot, és a többségnek csak kárt okoz. Mondjuk ha a többség már annak is örül hogy nem ennél is erõszakosabb módon veszik el tõle ami õt illetné meg, akkor végülis fogalmazhatunk úgy hogy a kartellprogramok és más állami csomagok jót tesznek a többségnek is. De a téma innen úgy érzem a másik gazdasági válság topikba jobban illik.
Én ettõl függetlenül állítom, hogy a modellek még ezzel együtt sem tudnak tökéletesen megbízható elõrejelzést készíteni.
Azt nem vitatom el, hogy bizonyos szintig lehet velük elõre tervezni, de ez kb. olyan, mint leírni egy matematikai képlettel azt, hogy hány bolygón lehet élet a galaxisban. A képlet helyes, de pontos számot akkor sem tudunk mondani. :)
Nem a New Deal húzta ki Amerikát a gazdasági válságból, hanem a II.Vh háborús termelése. A New Deal bizonyos felületi kezeléseket próbált csak eszközölni, több-kevesebb sikerrel.
OK. Újrafogalmazom (utoljára): szokás a New Deal-rõl pozitívan nyilatkozni (ezt éreztem ki a te írásodból), és szokás közben elfelejteni azt hogy az inkább a kisebbségnek hozott nagy hasznot (lásd az emlegetett kartellek).
"még ezzel együtt sem tudnak tökéletesen megbízható elõrejelzést készíteni. "
Ezt nem is állította senki. Sõt, szerintem elméletileg sem lehetséges. Nincs 100% nyerõ stratégia. (tõzsde Szent Grálja)
"Azt nem vitatom el, hogy bizonyos szintig lehet velük elõre tervezni, de ez kb. olyan, mint leírni egy matematikai képlettel azt, hogy hány bolygón lehet élet a galaxisban. A képlet helyes, de pontos számot akkor sem tudunk mondani. :)"
Nem, ez egyáltalán nem olyan. Ez olyan, hogy van egy képleted, aminek a bemenõ adata az árfolyam, a kimenõ jel meg az adott pillanatban jelentkezõ "buy!" meg "sell!" jel. Ha a szignálok alapján indított trade-ek közt több a nyerõ, mint a bukó (összegre, nem darabra), akkor pénzt kerestél.
Nem világmegoldó atomképletrõl van szó(az Frayer elképzelése, nem a valóság :P ), hanem ~féltucat egyszerre teljesülõ "if"-rõl... Ami vagy bejön, vagy nem.
épp ez volt a mondandóm lényege hogy tökéletesen megbízható modellek nem léteznek, viszont kicsit jobb modellek mint pl a pénzfeldobás, vagy mint az elõzõ modellek, stb., és bizonyos helyeken igen komoly szerepe van a becsléseknek, és nem kell mindig a pontos szám, igazából a valószínûségszámítás és a statisztika kb erre épül, és itt is ugyanúgy mint a szerencsejátékban +1% esélynek is igen nagy szerepe tud lenni hosszú távon
Ha vakon elkezd az ember bízni a quantokban ahogy az tették a bankszektorban + végzetesen félreértelmezik azokat a dolgokat amikhez nem is értenek akkor hatalmas problémák jönnek elõ...
pontosan, ált ebbõl jönnek mindig a bajok amikor amikor a csoda "managerek" és egyébb "szakemberek" elkezdenek gyk kaszinózni olyan dolgokkal amihez lövésük sincs csak azért mert jól mutat...
Akkor mégsem 0 valószínûségû. Magyarán valaki valamit elrontott. Mûszaki életben ezt nevezik méretezési hibának vagy ha szar modellel számolsz akkor történik ilyen. Érdekes módon ott van felelõs. Itt nincs?
Mivel annak megtárgyalása hogy kik a fõmérnökök összeesküvés elméletnek és/vagy politikának minõsül, és ebbõl itt mindkettõ tiltva van, így inkább nem reagálok a provokatív megjegyzésedre. Ilyen körülmények között annyit tudok csak mondani hogy igazad van!
PS: Most akkor jegeltük a "kamatmentes pénz" témát? Ha már ennyit dolgoztam a válaszom összeállításán, legalább annyit írj meg hogy miért nem válaszoltál a felvetéseimre: meguntad a témát vagy nincs igazam vagy...
Akkor a cégek és szervezetek vezetõi mégis milyen felelõsséggel tartoznak azon kívûl, hogy legyen profit? Ház ez röhejes. Én is szeretnék olyan állást ahol 6-7 számjegyû a fizetés dollárban és semmiféle felelõsségem nincs. Ha nagyon eltolok valamit akkor max. kírúgnak. Ja, X milliós végkielégítéssel. Fú, de komoly...
Miért is van az, hogy annyira ellenszenvesek a pénzügyi világ egyes szereplõi? Lehet tippelni.
Ajánlom a The Corporation c. könyvet (magyarul is megjelent), ahol jól le van írva hogy a kapitalizmus hajnalán hogyan dobták le magukról a "cégek" a felelõsségrevonhatóság terhét. Mindezt már akkor is - ahogy azt ma is csinálják - olyan társadalmi elõnyökre hivatkozva melyekbõl semmi sem valósult meg. Ennek megfelelõen a kapitalizmus lényegi eleme több száz éve az, hogy az üzleti vállalkozások haszna felett csak egy szûk kör rendelkezik, a tevékenységükért a felelõsséget viszont az egész társadalom vállalja egységesen. Ennek a filozófiának a "terméke" az ún. externalizáció, azaz a vállalkozás költségeinek vállalkozáson kívüli szereplõkre terhelése a tevékenységbõl származó profit maximalizálása mellett. Maximum nyereség minimális kiadás és felelõsség mellett.
Ja, és mindez nem véletlenül alakult ki. A rendszert emberek alkották. Konkrét törvényeket kellett konkrét embereknek megalkotniuk. Az egész visszakövethetõ. Azokat kik aktívan részt vettek a dolgok ilyesforma alakításában, együtt nevezhetjük fõmérnököknek. És mivel a rendszert emberek alkották, így ugyanezen vagy más emberek elvileg bármikor alkothatnak másikat. A kérdés csak az, hogy kinek az érdeke az hogy minden maradjon úgy ahogy van, és kinek az érdeke a változás.
A kamat és fõleg inflációmentes pénz, sõt, a túl egyenletesen erõsödõ pénz gyengíti a gazdaságot. Ki a franc akar dolgozni, ha elég ülni a pénzen, és még úgy is egyre többmindent lehet belõle venni?
Hát... Mondjuk az elég furcsa is lenne, ha nem elég, hogy elbasztam, le kell építenem a vállalkozásomat, ki kell rúgnom embereket, _ráadásul_ még meg is basznának miatta, merthogy hogy képzelem...
Vagy mégis, szerinted hogy kéne?
De nem is értem, hogy gondolod. Már miért is tartozna egy cég felelõsséggel (a törvény szabta kereteken túl) a dolgozói felé? Már hogyne rúghatna ki akit csak akar? Miért kellene ezért megbüntetni?
Amikor mérnökként vállalsz felelõsséget, az abszolúte más kérdés, akkor az elkészült termék megfelelõségére vállalsz felelõsséget. Szerintem teljesen más a két eset.
Ma este nézzétek a CNN-t 8-tól, Richard Quest az OECD fõmuftiját (secretary-general, az fõtitkár?) fogja interjúztatni, és a kelet európai országok jövõje lesz a téma.
"A kamat és fõleg inflációmentes pénz, sõt, a túl egyenletesen erõsödõ pénz gyengíti a gazdaságot. Ki a franc akar dolgozni, ha elég ülni a pénzen, és még úgy is egyre többmindent lehet belõle venni?"
Elsõ mondatod igazságtartalma mindössze attól függ hogy miként definiáljuk a gazdaságot. Az én definícióm szerinti gazdaságot éppenséggel erõsíti. Viszont a "realistának" beállított (azaz a nyugaton elterjedt) gazdasági modell szerinti gazdaságot gyengíti.
A két mondatoddal meghatározott összefüggéssel viszont egyetértek: ha olyan rendszert akarunk ahol effektív munka nélkül (vagyis az én definícióm szerinti - azaz valós - hozzáadott érték nélkül) is lehet jól élni, akkor ragaszkodjunk továbbra is a kamathoz és az inflációhoz. Nyilvánvaló hogy egy ilyen rendszer annak kedvez aki helyett ma is más dolgozik. Vagy ahogy ez a propagandában el szokott hangzani: "aki helyett a pénze dolgozik".
Nagyon egyoldalú ez a szemléletmód, és szerintem eléggé fordítva ülsz a lovon.
Tegyük fel, hogy megszüntetjük a pénz kamatát. Szerintem ezt csak egy módon, a világon egységes pénz bevezetésével lehetne elérni. Akkor nem lenne a pénznek árfolyama, akkor lenne "A Pénz", és minden másnak az értéke ehhez legyen viszonyítva. Egyrészt ez egy lépés az NWO-tok felé, másrészt vizsgáljuk meg egy picit! Kiszûrted ezzel a spekulációt, a "pénz dolgozik helyette"-szituációt? Veszek a pénzembõl búzát amikor jó az idõ, olcsón, eladom drágán, amikor rossz a termés(bármilyen árucikk behelyettesíthetõ). Nyugodtan megy ez kamat nélkül is. Lépjünk tovább, iktassuk ki a pénzt is, cserekereskedelem: Akkor nem pénzbõl spekulálok, hanem aranyból.
Tökmindegy, a valós gazdasági tevékenység nélküli haszonszerzést nem _lehet_ kiküszöbölni a gazdaságból. Képtelenség. Vagy puffogsz rajta, meg irigykedsz, vagy beszállsz te is a bizniszbe(ha mersz). Ez a két lehetõség van.
Illetve a 100% kommunizmus lenne még egy elvi megoldás, de ugye annak nem akarunk még egyszer nekifutni?
Bucserrel másról beszélgettünk. A kamatmentes pénz téma mindössze arra vonatkozik hogy elméletileg a pénz a forgalomban megjelenhetne kamatmentes pénzként is. Mégsem így történik. A példák amiket felhozol nem tartoznak ehhez a kérdéshez, ezért azokkal nem is akarok vitatkozni.
A #236 tehát kizárólag arra vonatkozott hogy a pénz kibocsátói ezt az elõjogot felhasználva nagyszeru"en megélnek (és akkor még visszafogottan fogalmaztam). De hagyjuk itt a részleteket. Bucsert szerettem volna hallani azon kérdésekkel kapcsolatban amiket felvetettem, nem akarok új vitát nyitni új emberrel fõleg nem itt, ahol csak a "realista" álláspontok elfogadottak.
Egyébként meg nem puffogok és nem irigykedek. Nincs mire irigykednem. Teszem a dolgom, élem az életem, ahogy más is. A különbség csak annyi, hogy én másban látom az élet értelmét, és másban látom a fejlõdés útját, mint a mai gazdasági rendszert nagyra tartók. Zavarni is mindössze annyi zavar, hogy torzított képet festünk a valóságról. Nem az a bajom hogy olyan a rendszer amilyen, mert ez szimplán az evolúciónknak (változásnak/fejlõdésnek) egy állomása. Hanem az zavar hogy lehazudjuk hogy olyan amilyen és ezzel megakasztjuk az evolúciót (a változást/a fejlõdést). Pl. ha a pénzrendszer azért olyan amilyen hogy lehetõséget biztosítson arra hogy egyesek kifosszanak másokat, akkor ne hazudjuk azt hogy a pénzrendszer azért olyan amilyen hogy az embereknek jó legyen. Ennyi a probléma.
És az is egy teljesen más, szorosan ide sem tartozó kérdés hogy hogyan lehetne máshogy, vagy hogy egyáltalán lehetséges-e máshogy.
Már ajánlottam a The Corporation c. könyvet, mely többek között arról is ír hogy "hogyan jutottunk el idáig". Részletek a könyvbõl:
Csakhogy a korlátolt felelõsség elvének is megvoltak a háulütõi. Bírálói az Atlanti-óceán mindkét partján elsõsorban erkölcsi érveket hoztak fel vele szemben: mivel lehetõvé tette, hogy a tulajdonosok sértetlenül ússzák meg cégük bukását - szóltak az ellenérvek -, a korlátolt felelõsség rombolóan hat az egyén erkölcsi felelõsségére, mely évszázadokig fõ pillére volt a gazdasági kultúrának. A korlátolt felelõsség megjelenésével a befektetõk teljesen közömbössé válhatnak az általuk birtokolt társaság sorsa iránt, és megnyílik az út a korlátlan felelõtlenség felé. A Gilbert-Sullivan szezõpáros Utópia Kft. címu" szatírájában így énekel errõl egy szélhámos cégalapító:
Légy bár oly gazdag, mint egy Rothschild, Ha cégedet csõdbe viszed, gond nincs, Mert a törvény így szól: felejtsd el a károkat, És indíts nyugodtan egy másikat!
Az angol parlamentben egy képviselõ sokak aggodalmát fogalmazta meg: "A korlátolt felelõsség a kereskedelem legtermészetesebbs szabályát kezdi ki, azt, hogy minden ember az általa szerzõdésben vállaltakért a vagyonánank erejéig felelõs. Ha a korlátolt felelõsség elvét bevezetjük, és a befektetõk a korlátlan nyereség megszerzésével csak korlátozott veszteséget kockáztatnak, akkor az erkölcstelen és kockázatos spekulációkra fogjuk õket buzdítani." A tiltakozások ellenére bevezették a korlátolt felelõsség intézményét: Angliában 1856-ban, a század végén pedig sorra az USA államaiban is. (...) Az USA-ban mu"ködõ 1800 kisebb részvénytársaság 1898 és 1904 között, mindössze 6 év alatt 157 nagyvállalattá olvadt össze. Az Egyesült Államok gazdasága egy évtized alatt döntõ változáson ment keresztül: az egymással szabadon versengõ magánvállalkozások helyébe viszonylag kevés, egytõl egyig beláthatatlan számú részvényes tulajdonaként jegyzett tröszt lépet, melyeknek gyakran számottevõ versenytársuk sem volt a piacon. (...) ...a hatalmas részvénytársaságoknál a döntésekre a részvényeket birtokló személyeknek már minimális befolyásuk volt. Ha volt egyáltalán. A huszadik század elejére a részvénytársaságok jellemzõen ezernyi vagy akár százezernyi egymástól elszigetelt tulajdonos egyesülései voltak, akik így természetszeru"leg képtelenek voltak arra, hogy együttes fellépéssel a menedzsereik döntéseire hathassanak. (...) Magyarul a tulajdonosok teljességgel súlytalanná váltak az elméletileg általuk birtokolt cégben. Miután a részvényesek, a hús-vér tulajdonosok jóformán kiiktatódtak a részvénytársaság irányításából, találni kellett valaki mást, akit fel lehet ruházni a gadaságban való részvételhez szükséges jogokkal és kötelezettségekkel. Ez a "személy" jobb híján maga a cég lett. (...) Idejétmulttá vált az az évszázados felfogás, miszerint a társaságok a kormányok gazdaságpolitikájának csupán eszközei, melyeket terhes szu"kítõ korlátozások gátolnak tevékenységükben. És a részvénytársaságok egyre jobban nehezményezték, hogy a hús-vér (szintén személyeknek tekintett) polgárokhoz képest õket különbözõ hátrányos megkülönböztetések érik. Egyfajta gondolkodás szerint logikusnak tu"nt, hogy ha már egyszer jogi személyek, a polgárokhoz hasonló szabadság illesse meg a részvénytársaságokat is - legalábbis New Jersey és Delaware államok által megtette gesztusokon kívül az alkotmánybíróság döntése mögött is ez a gondolat állhatott, amikor 1886-ban kimondták, hogy a társaságok a 14. alkotmánykiegészítés védelme alá esnek, hiszen õk is személyek. Vagyis nekik is járnak az eredetileg a felszabadított rabszolgák védelmében beiktatott jogok: a tisztes törvényes eljárás és az egyenlõ jogvédelem. "A 14. alkotmánykiegészítésben foglalt jogokért a polgárháborúban hatszázezer ember adta életét. És pár évtizeddel késõbb a bírók ugyanezeket a jogokat odaajándékozták a tõkének és a magántulajdonnak. Miközben a hús-vér emberektõl megvonják õket" - mondja Richard Grossman a helyzet fonákságáról. Ahogy nõtt a részvénytársaságok mérete és hatalma, úgy vált számukra egyre szükségesebbé, hogy eloszlassák az általuk kiváltott félelmet. Az elsõ nagyobb legitimitási válságukba a huszadik század elején jutottak, amikor az amerikaiak felismerték, hogy az irdatlan behemótokká nõtt trösztök már szociális intézményeikre és kormányaikra nézve is fenyegetést jelentenek. Az emberek szemében a részvénytársaságok lelketlen és felelõtlen, személytelen és erkölcstelen monstrumok lettek. (...) A részvénytársaságok társadalmi felelõsségének kérdése a harmincas években újra elõtérbe került, midõn a megítélésük tovább romlott, majd elsõ mélypontjára zuhant. Sokak meggyõzõdése volt akkor, hogy a gazdasági világválságért a trösztök kapzsisága és rövidtávú gondolkodása a felelõs, sõt az amerikai Legfelsõbb Bíróság egy 1933-as ítéletében gonosz "frankensteini szörnyetegeknek" nevezte a részvénytársaságokat. Az üzleti élet erre válaszul felkarolta a vállalatok társadalmi felelõsségének gondolatát: az elõre menkülés tu"nt számukra a legjobb stratégiának, amivel visszaszerezhetik az emberek beléjük vetett bizalmát és elvehetik a kedvüket az állami ellenõrzés követelésétõl. (...) Nem sokkal korábban hasonló gondolatokat írt Adolf Berle és Gardiner Means a Modern részvénytársaság és a magántulajdon címu" könyvében: "a részvénytársaság a modern világ legnagyobb hatalmú intézménye lesz - vagy már most is az", menedzsereik az ipar hercegei, vállalataik a hu"bérbirtokaik. A társadalom fölött elnyert óriási hatalmuk arra kötelezi õket, hogy a választott kormányokhoz hasonlóan ne csak a részvényeseik, hanem a társadalom egészének érdekeire is ügyeljenek. Berle és Means szerint "a társaságoknak meg kell tanulni, hogy egyensúlyt találjanak a különféle társadalmi csoportok igényei között, és hogy bevételszerzést ne az egyéni kapzsiságnak, hanem a közjónak rendeljék alá. Ezen nem kevesebb múlhat, mint a fennmaradásuk." Edwin Dodd (...) már szkeptikusabb volt, és komoly kétségei voltak afelõl, hogy ezeka cégek valaha is társadalmi felelõsséget vállalnának. De hangoztatta, hogy a legitimitásukat, a hatalmukat kockáztatják, ha ezt legalább a látszat kedvéért nem kísérlik meg...
Nem az volt az eddigi hozzászólásaimmal a célom hogy meghatározzam hogy hogyan kellene a dolgokat csinálni, szimplán fel akarom hívni a figyelmet arra hogy a globális cégek hatalma olyan óriási, hogy beszélni kell a társadalmi felelõsségvállalásukról. Az nem egyértelmû hogy semmiféle felelõsséggel nem tartoznak semmiért. Nézd meg #240-et, valamint gondolj bele hogy manapság milyen híreket hallani: újra az állami ellenõrzés a téma. Mindezzel csak annyit akarok mondani, hogy az általunk megalkotott részvénytársaságok, azaz ezeknek a "virtuális" jogi személyek jogainak és kötelességeinek meghatározása több évszázados téma, kb. azóta téma mióta egyáltalán léteznek. Az nem válasz a felvetésekre, hogy "ugyanmár, ez vagy az eddig is így volt, ergo sehogy máshogy nem lehet, mert ez a világ törvényszeru"ségeinek egyike". Nem az, hanem azzá tettük, ami óriási különbség.
De hogy arról is írjak hogy én mit gondolok: Az én álláspontom nagyban hasonlít arra amit a #240-es idézet sugall, tehát problémának látom azt hogy létrehoztuk ezeket a jogi személyeket, jogokat és hatalmat adtunk nekik, de sem számonkérhetõséggel, sem pozitív emberi tulajdonságokkal nem ruháztuk fel ezt a virtuális "lényt" vagy "entitást". Gyakorlatilag egy "szörnyeteget" hoztunk létre, egy "lelketlen és felelõtlen, személytelen és erkölcstelen monstrumot". Az így megalkotott rendszer táptalaja annak hogy az emberekbõl a lehetõ legrosszabbat hozzunk ki, mivel a rendszer a "szörnyeteggel" együttmu"ködni tudó/akaró embereket (a hasonszõru"eket) díjazza, ezért ezek az emberek lesznek a tömegbõl kiragadva és ezen emberekre fog a rendszer, a "szörnyeteg" egy kevés hatalmat ruházni. Az egyének sikerességét is a szerint ítéli meg a többség, hogy hány plecsnit tu"zött a rendszer az illetõ mellére, azaz akit a redszer díjaz, azt mi sikeresnek mondjuk. Én viszont nem így gondolkodom.
Én a megoldást sem abban látom hogy létrehozunk egy, a mainál jobb szabályozórendszert, és újradefiniáljuk hogy mik a részvénytársaság és mik az állam jogai, kötelezettségei. Ez csak ideiglenes (látszólagos) megoldás, ezért ez a téma csak részben érdekel engem. Azaz igaz hogy fontosnak tartom hogy lássuk hogy micsoda egy szörnyeteget hoztunk létre, de a rendszer finomhangolását nem tartom kívánatosnak, helyette más, radikálisabb megoldások híve vagyok. Finomhangolásra példa a New Deal csomag, vagy akár a mostani állami beavatkozásról szóló tervek is. Ezek egyike sem hoz megoldást, csak megerõsíti a jelenlegi rendszert a pozíciójában. Gyakorlatilag elõsegíti hogy a jelenlegi társadalmi berendezkedés, avagy világrend, avagy kasztrendszer fennmaradjon.
Én a változtatást elsõsorban az egyén szintjén tartom kívánatosnak, ami magával hozza a közösségi szintu" változásokat is. A társadalmi/gazdasági szintu", fentrõl kierõszakolt változtatásokról meg az a véleményem, hogy hacsak nem változtatunk a pénzrendszeren, minden változtatási kísérlet csõdöt fog mondani, ergo csak olyan változtatások lesznek életképesek melyek a rendszerrel való hatékonyabb együttmu"ködést szolgálják. Ezzel most sokakat magamra fogok haragítani, de én úgy látom (és most gyorsan még egyszer elnézést az õszinteségért/faragatlanságért/nyers megfogalmazásért) hogy ezzel a fórumozók többsége tisztában van és nyíltan megfogalmazza hogy tulajdonképpen csak a rendszer kegyeltjévé kíván õ is válni. Igazi változást, megoldást nem akar senki, hiszen "ki a franc akar dolgozni, ha elég ülni a pénzen, és még úgy is egyre többmindent lehet belõle venni?". A többség vergõdésének a lényege az, hogy megpróbálnak jó szolgái lenni a rendszernek, megpróbálnak egy olyan úr szolgálatába szegõdni, aki díjazza az igyekezetüket.
Ahogy az az István a királyban elhangzik:
FÔURAK: Mindig a gyôztes mellett álltunk és vérünket adtuk a hatalomért Mindig egy nagylelkû fönökre vágytunk ki hálás lesz majd a gyôzelemért SOLT: Gyarló az ember SUR: De ha nincsen birtoka, hát nem sokat ér BESE: Gyarló az ember EGYÜTT: A Jótett helyébe jót remél -ünk ISTVÁN: Léhûtõk, hitványok lelketlen szolgálók, haszonlesõk A harcokban elbújtok s osztásnál tolongtok egymás elõtt
(Érdekes ez utóbbit pont István szájából hallani, dehát érdekes világban élünk...)
Szeretném leszögezni hogy ezzel az ég világon semmi bajom sincs! Mindenki azt teszi amit tennie kell. Beleértve annak letagadását, hogy tulajdonképpen errõl van szó. Én csak leírom, hogy errõl van szó, és ez történik, mert célom az õszinteség (...mindenki azt teszi mit tennie kell). (Ezzel most némileg módosítottam/árnyaltam a #239-ben megfogalmazottakat.)
Ne haragudjatok, beharangoztam, erre ezek a szemetek kihagyták az interjút az adásból :S
Itt van röviden az interjú lényege:
"morning - about to interview sec gen of OECD - going to ask him if certain european countries are going to go bust.... ... SG of OECD said he doesn't expect a european country to go bust. ...in those words."