Na de, ha igaz, hogy akkora energia kell hozzá, hogy történhet meg itt a földön bizonyos körülmények között? Ekkora erõhatás nem cincálna szét pár dolgot minimum a környezetében? Sajnálom, nekem ez az elmélet akkor sem OK.
én még annyit hozzáfûznék, hogy 30-40 év múlva már nem lesz az élet része a miszticizmus, mert a világ ismeretlen része eltávolodik majd a mindennapi ember közelébõl..hála az égnek :DD:_d
" miszticizmus az élet része. Tudod miért? Mert ahol a tudomány csõdöt mond ott is keres az ember elfogadható indokot."
Ahol a tudomány már biztos alapokon nyugszik, az emberek túlnyomó többségének ott is misztikusnak nevezhetõ a dolog. Lásd pl. biológia. Láttál már vesét, miközben épp kiválaszt? Én még nem. Mégis elhiszem hogy úgy van; egyrészt mert ezt tanították, másrészt mert ez logikusnak tûnik, harmadrészt pedig mert viszonylag könnyen bizonyítható. Nem a saját tapasztaltalataimon nyugszik, mégis hiszem és tudom, hogy van két vesém, és azok minden nap minden órájában a dolgukkal törõdnek, kiválasztanak.
két különbözõ dologról van szó. a térgörbület az nagy tömeg(anyag) hatására jön létre. mekkora erõ? iszonyatosan sok. emberi aggyal fel nem mérhetõ.. jelenleg mikroszkópikus fekete lyukakat tudnánk csak kreálni, amik egybõl elpukkannak.
a tárgyak spontán eltûnése pedig a kvantummechanika határozatlansági elvének következménye, iszonyat kicsi az esély rá, de be-bekövetkezhet azért. ha milliárd évenként van egy, az már jó..
És ha a tömegvonzás annak a következménye mekkora erõ kellene egy olyan híd létrejöttéhez az ûrben a semmi közepén, hogy annyira görbüljön? Ha a Föld tömegvonzása régebben írogatottak alpján csak ennyire görbíti, ahhoz mekkora erõ kellene? Milyen anyag lenne képes elviselni az átkelést (a mûsorban is errõl regéltek)? Ennek kicsit ellentmond, hogy vannak esetek, mikor tárgyak itt ott felbukkanak és nincs ilyen extrém hatás itt a Földön. Tudom, laikus vagyok, de ebben azért van némi logikai hézag.
de az itt a hiba, hogy kvantum(/alatti)szinten nincs ok-okozat, csak rezgés, valószínûség..és ez csak egy részecske, komplex folyamatoknál még neccesebb.. ejj, ki van ez találva :D
Az amirõl Te beszélsz, az a statisztika. Az csak egy része a matematikának, ráadásul olyan része, amely nem elõre számol, hanem a már megtörtént dolgok utólagos leírásával foglalkozik.
A matematika, a számok, és a velük végzett mûveletek mindent behálóznak. Minden tudományágban ott vannak, sehonnan sem hiányozhatnak. Számok, számok, számok. Értékek, melyek egymástól függõen vagy függetlenül változnak, olykor csak lassan, néha viszont iszonyú sebességgel.
A világ alapját a fizika, és azon belül is a magfizika képezi: a részecskék (elektronok, neutronok, protonok, stb.) mozgása, kölcsönhatása, õk az elemek, és így az univerzumunk építõkövei. Ezek változásával, egymásra való hatásával foglalkozik a fizika. Tér, idõ, kölcsönhatások, mozgás, nyomás, feszültség, stb. A következõ lépcsõfok a kémia, ezen elemek egymással történõ kölcsönhatása, reakciója, különbözõ molekulák, vegyületek létrejötte. A vegyületek lehetnek szervetlenek, vagy szervezõdhetnek is egyre bonyolultabb formációkba. Ha ez elér egy megfelelõen bonyolult formációt, akkor létrejönnek a szövetek, szervezetek, és innentõl már biológiáról beszélünk. Ez a tudományág a következõ lépcsõfok. És innentõl foglalkozik a tudomány az élettel.
Ennek az egész folyamatnak a leírására, számokba foglalására alkalmas a matematika. Mindenhol ott van, a magfizikában, a fizikában, a kémiában, és ugyanúgy a biológiában is. Csak éppen az élet már olyannyira bonyolult kölcsönhatások sorozata, hogy jelenlegi technikai felkészültségünk határai is messze, nagyságrendek x nagyságrendekkel alulmúlják ezen folyamatok matematikai leírását.
Ha lenne olyan irdatlan sebességû és kapacitású számítógép, amely képes a Földünket képezõ összes atom egy pillanatbeli elhelyezkedésével indítva azok mindegyikének mozgását, egymásra való hatását modellezni, akkor jó eredménnyel lenne képes elõre meghatározni egy jövõbeli pillanatot, mondjuk egy nyúl teljes életútját elõre kiszámítani a születésétõl egészen a haláláig. Persze csak bizonyos valószínûséggel, mert itt is lehetséges olyan tényezõ, amellyel nem számol a program (pl. meteorbecsapódás, napszélhatás, stb.). És ez a tényezõ minél korában következik be, valamint minél hosszabb idõn keresztül minél több atomra van hatással egyidejûleg, annál nagyobb lesz a pontatlansága a programnak, az általa számolt értékek eltérése a valóságtól.
"Számold már ki hány évig élek az alapján, hogy jelenleg mit eszem...stb."
Ez csak egyetlen tényezõ a somilliárd közül, amely változást indukál a létedben. De jó felé tapogatózol. Minden pillanatban somillió kölcsönhatás történik a szervezetedben, a sejtjeidben, az azokat alkotó vegyületek között, az összes, téged alkotó atom között. És ez még mindig csak az egyik fele a dolognak. A másik a téged körülvevõ, folyamatosan változó környezet hatásai, az ingerek amik érnek, a levegõ amit beszippantasz majd átalakítasz, és végül kifújsz, satöbbi satöbbi. Ha írsz egy olyan képletet, amely képes mindezt realtime feldolgozni, és fabrikálsz alá olyan vasat, amely képes ezt a programot realtime futtatni, akkor elég mély bonyolultság esetén igenis ki fogja tudni számolni, hogy mikor mit fogsz enni, inni, vagy bármi mást csinálni évek mútán, és azt is ki tudja majd számolni, hogy mikor hol és hogyan fogsz eltávozni az élõk sorából.
És tessék mondani hogy mérik azt a görbületet? És hol a bizonyíték? Hiszem-e? Hinni kell benne, nem tudod nekem bebizonyítani?!? Pedig azt hittem, ha már azt mosdják létezik be is tudják nekem bizonyítani....Jaj, tudom nõi logika...
ez nem nevezhetõ elméletnek..bizonyítanod kell. ha kísérletileg is igazolod, akkor meg már tény lesz. ezek csak kitalációk, ne haragudj, semmi alapja, hülyeség..
téridõ görbület mindenütt létezik. ha hiszed ha nem, még körülötted is van. nézd meg a filmet, 50 percet megér.
Bocsesz, de most nem olvasgatok vissza. Olvastam már eleget és az elméletek igen ellentmondásosak tudnak lenni. Elméletet mindenki tud alkotni. Pl. van egy elméletem a téridõ spontán görbülhet olyan extrém hatás következtében mint egy gömbvillám, de mivel ennek a jelenségnek a természetét sajna nem ismerik elmélet itt megakadt. De mi van, ha nyit egy kaput egy másik dimenzióba pl. a negyedikbe ahova átlép egy tárgy majd a hatás elmúltával máshova pottyan vissza. Na szépen hangzik? Jaj, akkor én most okos vagyok, mert van egy elméletem rá? Nem görbül semmi, csak átlép egy másik dimenzióba és nem ugyanott landol, mert ott nem számít a tér, sem idõ. Bizti neked is van fantáziád, te is tudsz elméletet alkotni és alá is tudod támasztani ezzel azzal, ha szorgalmasan keresgélsz... Ne érts félre, nem a tudomány ellen érvelek, csak ti írogattátok folyton, hogy mérhetõ, meg bizonyítható kell hogy legyen. Hol a bizonyíték arra, hogy létezik téridõ görbület? Volt ilyen eset, márhogy dokumentált, ami alapján megalkották az elméleteket? Vagy nem valós eseménybõl indultak ki? Hogy is van ez?
Oké, legyünk realisták a jelenlegi emberi gondolkodásmódhoz a tér meg idõugrás kicsit még korai. Sokan akarnának visszaélni vele, ha lehetséges lenne, úgyhogy bocs, de ebben én nem hajrázok senkinek.
Minek mond ellent? az M elmélet eddig feltárt része (Witten és társai) alapján pont simul a dolog! max annyi, hogy a többletdimenziók léte elengedhetetlen(de ezek elvileg az õsrobbanáskor planck-hossz alá csavarodtak fel, és a harmadik dimenzió tágult ki)
Én sem vagyok pesszimista. Nem tudom ez neked miból tûnt logikus következtetésnek, talán félreértelmeztél vmit... Köszönöm a kioktató hangnemet, majd ha ráérek viszonzom...
Te mirõl beszélsz? "Optimista? Ha alapból nem fogadod el, hogy van olyan tényezõ ami még ismeretlen hogy fogod megtalálni?" Egy szóval sem állítottam, hogy nem fogadom el a számunkra még ismeretlen tényezõk lehetõségét, épp ellenkezõleg. Elõbb értelmezd amit írok, aztán válaszolj.
térgörbülettel és azt leíró matematikával már a 1910-20as évek óta folyamatosan foglalkoznak a tudósaink. a húrelmélet pedig azért forradalomszerû, mert egyesítheti a kvantummechanikát a relativitáselmélettel. még belegondolni is durva, mi lesz ha ez sikerül, meglesz a nagy képlet, ami leírja a világegyetemünk minden szeletét..hajrá LHC :D
Igen fizika csak még nincs rá képlet, értem én. Elméletileg görbülhet, de hogy hogyan s mikor az kérdés. Egyébként a húrelmélet érdekes, csak ha jól emlékszem pl. az idõutazásról azt állítja, hogy akkora energiamennyiség kellene hozzá, hogy gyakorlatilag lehetetlen. Bocs ha pontatlanul fogalmazok, de rég láttam róla a mûsort. Egyébként az a problémám, hogy az idõ és tér görbülését pont csak fizikálisan próbálják megfejteni. Tárgyakat juttatni el ide-oda. Vmelyik topicban volt egy cikk a jövõ érzékelésrõl elõször azt kellene sztem "megfejteni" hátha közelebb vinne a probléma megoldásához, de mindegy. Kár hogy nem veszik kicsit komolyabban a GV eseteknél elõforduló zömében fém tárgyak mozgását. Nem azért említem, mert ez a mániám, hanem mert valahogy az az érzésem, hogy az elektromos, elektromágneses hatás meg a fémkötések fontosak lehetnek. Na mindegy, nem fárasztalak az agymenéseimmel....
de az nem matek amirõl beszélsz hanem statisztika. ami neméppen egzakt dolog..
az úrszondást viszont ki lehet számolni elég nagy pontossággal. fõleg ha látjuk az aszteroidát.. de lécci ne térjünk már el a témától, ez egy tök jó fizikás topik
A miszticizmus az élet része. Tudod miért? Mert ahol a tudomány csõdöt mond ott is keres az ember elfogadható indokot. A tudomány klassz dolog, de sokmindent nem fejtett még meg és az ember valahogy olyan, hogy magyarázatot keres mindenre és ha a tudománynál nem talál, máshol igyekszik megtalálni, hát hajrá tudomány, ha majd mindent megfejtett akkor nem lesz misztifikálás, de az aszem még nem holnap lesz.
Ja, csak élõ szervezetek esetében a matek nem mindig mérvadó: hiába mondja a matematikai statisztika, hogy a dohányosok között több a rákos megbetegedés vannak kivételek és a többi. Ha élõlényekrõl van szó a matek néha úgy van, hogy 2*2=5. Számold már ki hány évig élek az alapján, hogy jelenleg mit eszem...stb. És még mennyi terület van, ahol a matek nem alap. Számold ki, hogy a születendõ gyerekemnek milyen lesz a génje az enyém, meg a majdani páromé alapján...Számold ki, hol lesz egy ûrszonda 10 év múlva, ha véletlen 1 év múlva találkozik egy aszteroidával sutba vághatod a számításod...Jaj, ne már, azért nem gépek vagyunk és a világ sem az.
Optimista? Ha alapból nem fogadod el, hogy van olyan tényezõ ami még ismeretlen hogy fogod megtalálni? Ha abból indulunk ki, hogy van amit még nem ismerünk és nem mérhetünk felfedezhetünk, ha abból, hogy amit nem tudunk mérni nincs is csak topogunk egyhelyben. Szerintem van abban némi igazság, hogy az okos ember tudja, mennyi mindent nem tud és igazi felfedezõ, nem fontoskodó. Rejtvényt fejt, nem alapból tagad. Én ilyennek képzelem az igazi tudományos hozzáállást.
a matematika csak úgy van..az 1+1 akkor is 2 ha nincs tudat ami leképezze azt.. de természeti törvénynek inkább nevezném a jelenséget..vagy az Univerzumunk állandóinak...
Sztem igenis mindenre van képlet (a matematika hatalma nagy), legfeljebb még nem ismerjük a pontos képletet, vagy egyes részeit. Ez lehet amiatt hogy az ismeretlen tényezõ(ke)t - még nem fedeztük fel, - annyira közismert, annyira az orrunk elõtt van hogy nem látjuk, - több dolog egybevágásánál fordul csak elõ.
A Te verziód miszticizmus, pesszimista, az enyém tudományos, optimista. Nem tudom, melyikünknek van igaza, de bízom benne hogy nekem :)
Jelenleg az alábbi elképzelések vannak a Pioneer-anomáliával kapcsolatban. Szerepel benne a fénynyomás is - de a Nap sugárzása ott már kicsi (és más irányt fejtene ki).
tömeg,emergia, anyag ugye.. a vége (hxf)/c azaz egy állandó érték és a foton frekvenciája(hullámhossz) szorzatának fénysebességgel való hányadosa. mindent belekalkuláltak.
"Mi van, ha a tudomány szerint 0 tömegû fotonnak mégis van tömege" A fotonnak nyugalmi tömege ámbár nincs, de lendülete (impulzusa) van (ugyanis fénysebességgel mozog).
Egyébként: * tudjuk (reméljük mindenki) a foton energiáját: E=h*f (ahol a h a Planck-állandó, az f a foton frekvenciája) * ismerjük az Einstein-egyenletet: E = m*c^2 * ebbõl következõleg: m*c^2 = h*f => m = (h*f)/c^2 * a lendület (impulzus): p = m*c = ((h*f)/c^2)*c = (h*f)/c
"A kérdésre válaszolva, ott van a Pioneer-anomália amit a mai napig nem fejtettek meg. " Mi van, ha a tudomány szerint 0 tömegû fotonnak mégis van tömege, így súrlódást is okoz, csak még nem mérhetõ? Ja, bocs, hogy beleugatok, de ahogy nézem még nem volt más ötlet....
Persze hogy tudjuk. Átlagos sebességükkel nagyjából 0,5 és 20 km/s sebességgel mozognak a világûrben. Ha épp utólér a szonda egy ilyet, akkor nincs gond, de ha frontálisan beleütközik egy borsószem nagyságúba, akkor az keresztülfúródik rajta mint légpuskagolyó a celofánpapíron. Lehet hogy nagy gondot nem okoz, de az is lehet, hogy épp egy processzoron megy keresztül. Viszont a sebességkülönbség miatt már egy ekkora tömegû kis utazó is jelentõsen lassíthat a szondán.
Hu azt hiszem Hawking mondott valami ilyesmit: "Néha vannak olyan pillanataim, hogy úgy érzem értem."
Eléggé kifejezi a dologról alkotott képet :D
"Az ûrkosszal ("nagyobb" méretû aszteroidákkal, értem ez alatt akár csak a néhánytíz mikrométer átmérõjûeket) való ütközés pedig ilyen sebesség mellett még ha nem is végzetes, de mindenképpen erõsen destruktív hatású lenne, a szonda életképtelenségét eredményezné."
Ezt én nem látom eléggé alátámasztottnak. Mi az, hogy "ilyen sebesség mellett"? A relatív sebességük számít ütközésnél. Tudjuk az ûrkosz sebességét? Akkor honnan tudjuk, hogy tönkretenné?
Azért a bolygók tömegét (így a gravitációs hatását) elég nagy pontossággal ki tudják számolni. Ahhoz mindenképpen elég nagy pontossággal, hogy a pályaadatok a hibahatárokon belül legyenek, mégsincsenek. Az ûrkosszal ("nagyobb" méretû aszteroidákkal, értem ez alatt akár csak a néhánytíz mikrométer átmérõjûeket) való ütközés pedig ilyen sebesség mellett még ha nem is végzetes, de mindenképpen erõsen destruktív hatású lenne, a szonda életképtelenségét eredményezné. Tehát maga a közeg sem lassíthatta olyan mértékben, mint amennyire lassult a cucc. Itt valóban valami olyan, egyelõre ismeretlen tényezõ lépett fel, amelyet elõre nem láttak a srácok, nem volt belekalkulálva a számításokba. A fura pedig nem az, hogy ez a ûrszonda lelassult, az lehetett valami tök véletlen eredménye is. A fura az, hogy mindegyik kilõtt szonda ugyanígy produkálja ezt a megmagyarázatlan lassulást, ráadásul mindegyik hasonló mértékben. Lehet honvágyuk van, vagy nem tudom.
Azért én összehasonlítanám a különbözõ szondák eredeti anyagát, hátha valami mágneses vonzás lehet ludas a dologban, vagy valami ahhoz hasonló, de annyira gyenge kölcsönhatás, amelyet ma még nem ismerünk (esetleg földi körülmények között a túl sok földi kölcsönhatás miatt még nem sikerült felfedeznünk). Illetve amennyiben lehetséges, megpróbálnék információt szerezni a külsõ burkolat és a belsõ szerkezet összetételének a kilövés óta történt változásáról is. Lehet pl. valami ismeretlen "lerakódás", ami növelte útja során a tömegét. Mondjuk lefosták az ûrsirályok, vagy beköpték az ûrlegyek. Sugárzás mindenesetre nem túl valószínû, mert az vagy olyan szerkezeti változásokat idézett volna elõ amely a szonda mûködésében zavarokat okozott volna, vagy azt hõként visszasugározza az ûrbe.
Namármost nemtom mekkora a különbség és gondolom hibahatárokkal számoltak, de mi van, ha vmelyik nagyobb bolygó pl nagyobb tömegû meg ilyesmi? És nem tudják
Gondolom kiszámolgatták, hogy ilyen és ilyen gravitációs hatások (nap, Föld, más bolygók, holdak), valamint az ûrpor meg egyéb fékezõ hatások mellett milyen sebességgel és mennyi idõ alatt kell elérnie a csillagrendszerünknek erre és erre a pontjára, ehhez képest nem ott tanyázik a kis pionír ahol lennie kéne. Tuti valami degenerált, beszívott kis zöld marslakó szórakozik velünk. Valószínûleg tequilásüveggel a kezében ücsörög a szondán, és egy darab kriptonitvesszõvel veri a szerkezetünket hangos röhögés meg "gyiaa, gyiaa pacii!" kurjongatások közepette. De az is lehet, hogy van neki egy jó nagy orra, és lóvét szed a kismarslakóktól félórás Jupiter-bemutató utakért.
Az elsõ wikis cikkel csak az a bajom, hogy azon kívül amit leírnak nagy általánosságban fogalmaz, és hát kurva unalmas :D Nekem túl kevés benne az infó, hogy mi is maga az anomália, mi az eredeti gravitációs számításhoz képest a változás (ok egy kis mértékû eltérésen kívül)
Eléggé elszomorító ez a nézet :) Ez azt feltételezi hogy a nagy bumm elõtt nem volt semmi, amit a mai ismereteinkkel jellemezni tudnánk. Márpedig a nagy reccs elméletével egyszer ez mind a visszájára fog fordulni, nekünk pedig (ha egyáltalán létezni fogunk még akkor) nem lesz hová mennünk, hisz hiába is utazunk el bármilyen messzire (a térben), elõbb vagy utóbb az a lampion ismét össze fog csuklani a nagy reccs folyamatában.
Csak az a buli az egészben, hogy honnan és legfõképp miért is jönne egy olyan iszonyatos, elképzelhetetlenül hatalmas erõ valahonnét a semmibõl, amely a ma ismert, szinte végtelenül és beláthatatlanul hatalmas teret, a világunkat egyszer csak hipp-hopp egyik pillanatról a másikra egy kiterjedés nélküli golyóvá gyûrné össze? Merthogy ha egyszer egyik pillanatról a másikra jött létre, akkor ez azt feltételezi, hogy ugyanúgy egy pillanat alatt fog a "semmivé" válni. És szerintem a nagy bumm epicentruma által a világunkra gyakorolt gravitációs hatás (légyen az bármekkora is) ehhez édeskevés lesz, az biztos. Egy petárdát, egy atombombát vagy akár egy egész galaxist felrobbanthatsz Te bárhol, az önmaga erejébõl soha nem fog ismét összeállni maradéktalanul egy marék petárda/atombomba/galaxis alkatrésszé...
Amúgy nemcsak magára az anyagra vonatkozik a relativitáselmélet, hanem mindenre, amely bármiféle információt hordozhat magában. Legyen az egy atom (kiterjedés, hõmérséklet, tömeg, stb.), egy energiahullám (hullámhossz, amplitudó, energiaszint, stb.), vagy sztem akár maga a tér (kiterjedés, sûrûség, stb.)
De tegyük fel, hogy a nagy bummot megelõzõ pillanatban akkora volt a gravitációs vonzás, hogy magát a teret is önmagába roskasztva tartotta. Ekkor nem volt semmi, ami õt körülvegye, hiszen nem volt körülötte tér. Vagyis semmiféle külsõ kölcsönhatás nem válthatta ki magát a robbanást. Ám ha elõtte jól megvolt az ott magában a semmi közepén, akkor vajon mi adhatott okot neki arra, hogy egyszer csak úgy önmagától "kinyíljon"? Hiszen tér híján semmilyen közeg nem létezett, tehát terjedni sem tudott semmi az õt körülvevõ területben, ergo semmiféle atomi vagy energiabeli külsõ gerjesztõ hatás nem válthatta ki a robbanást.
Érdekes egy téma ez.
A kérdésre válaszolva, ott van a Pioneer-anomália amit a mai napig nem fejtettek meg. Itt még bõven van olyan dolog amit nem értünk, a Nagy Bumm is csak egy elmélet amíg nem látta, nem modellezte senki és addig az is marad. Mégis jelenleg a legkézenfekvõbb elmélet.
Aztán itt van még pár elgondolkodtató paradoxon az idõ, tér témában.:-)
Mintha fogsz egy lampiont, ami most teoretikusan a 2D-t jelöli és széthúznád 3-ra. És lõn tér a belsejében. A tér az nem anyag, így arra nem kell a relativitás elméletnek igaznak lennie, így a fénysebesség korlátnak sem.
nagy reccs elméletet én is hiszem, azonban attól még egy szigularitásból miért ne tudott volna a tér kialakulni? Egyébként egy full jó grafika programozási példát fel tudnék hozni, hogy hogyan képzeltem el ezt a tér átalakulást. Szimplán mintha átskálázta volna valami erõ a szingularitást egy nagy gömbbé mondjuk, mintha csak átváltottunk volna egy másik mértékegységre. Ami eddig kicsi hely volt az nagy lett. Még valami olyasmi is járt a fejemben, hogy a már most elképzelt vagy létezõ több dimenziós rendszere a világegyetemnek (atom szinten, vagy lejjebb, ha jól tudom már valami 10-rõl beszéltk), lehet, hogy létezett is a világegyetem és valamiért az egyik dimenzióba (vagy többe), eddig nem tudott kinyílni a "kapu". Aztán valamiért ezek is kialakultak.
Hát a fáma úgy szól, hogy "Kezdetben volt a nagy semmi..." Ezután egyszer csak nagy bumm, ott középen valahol, és a következõ idõszeletkében már létezett mindaz a fizikai valóság, amit ma ismerünk. Akkor jött létre a tér, az idõ, az anyag és az energia a ma ismert formában, onnan származtatjuk a világunk kezdetét. Elõtte, nem volt "elõtte", volt-van-lesz, nem volt tér és távolság, semmi nem volt. De ez kicsit a teremtéselméletre emlékeztet. Nem csodálkoznék, ha a termetéselmélettel bíró vallások idõvel "felvilágosulnának", és õk is áttérnének a nagy bummal kezdõdõ teremtéselmélet terjesztésére. Vagy Isten robbant fel, vagy õ pukizott egyet amibõl létrejött az univerzumunk :)
Akárhogy is van, a Világegyetem kitágulása így történt, ha otthon leszek, a megfelelõ forrásból kimásolom esetleg azt a részt, ahol el van magyarázva, már ha úgy látom, hogy elég részletes meg meggyõzõ.
Ez már egy kicsit a tér miszticizálásának tûnik :) A tér mindenek felett áll... Igaz, még arról sincs pontos fogalmunk, hogy egy fekete lyuk belsejében milyen körülmények uralkodhatnak, milyen fizikai törvények érvényesek, hát még mi lehetett a nagy bummot megelõzõ pillanatban, amikor a fáma szerint se tér, se idõ nem létezett, és minden egyetlen kiterjedés nélküli pontban összpontosult.
Más: tudnánk azt bármilyen módon érzékelni, mérni, ha az idõ nem "folyamatos sebességgel telne", hanem lassulna vagy gyorsulna?
de nem érted a gondolatmenetem? ott nem a bent levõ anyag tágult ki fénysebességné gyorsabban. A tér lett tágabb. A tér valahogy független a dolgoktól és õ nem hág semmit át azzal, hogy tágabb lett. Mintha felfújnál egy lufit, Ha rárajzolsz galaxisokat mondjuk :D Felfújod és látod, hogy távolodnak egymástól. De nem õk mozognak, a tér szerkezete változik, amiben õk vannak.
Ok, ezek szerint a nagy bumm elmélete feltételezi azt, amire Einstein ma is elfogadott képletei azt mondják, nem lehetséges.
Tehát vagy a nagy bumm elmélete sántít ebbõl a szempontból is, vagy Einsteinnek a mai világképünket alapjaiban meghatározó egyenletei voltak hibásak. Nem tudom, de én még mindig inkább az elsõre szavazok.
Esetleg mindkét elmélet helytálló, csak még nem fedeztük fel azt a kapcsot, amellyel a kettõ összeköthetõ, azt a nútot, amibe passzintva e két dolog megférne egymás mellett. Mit szólsz egy nem gömb alakú térkiterjedéshez, hanem egy olyan spirálishoz hasonló mozgáshoz, amelynek pályája egy möbius szalagra hasonlít úgy, hogy van olyan idõpillanat (a nagy bumm kezdõ pillanata és egyben a nagy reccs végpillanata, valamint a nagy bumm anyagi összpontosulása), amikor minden ezen az egy ponton fut át? Így tulajdonképpen mozoghat minden folyamatos c-vel, mégis ciklikusan visszatérhet a kezdõ pozícióba.
elég érdekes, tudatában vagy bizonyos dolgoknak, de azt elfelejtetted talán a nagy bumm elméletben elolvasni, hogy a mai méretnek egy elég nagy hányadára mikroszekundumok alatt tágult fel a tér a nagy bummkor
Einstein szerint maga a fénysebesség egy határsebesség, amely nem léphetõ át - ám azt õ is nyitott kérdésként hagyta, hogy létezhet-e a fénynél nagyobb sebességû dolog. Elviekben létezhet, de az nem lesz képes a fény sebességére, illetve az alá lassulni.
Ám a Te feltételezésed ezzel ütközik. Mivel a nagy bummot megelõzõ pillanatban (légyen az bármily rövid vagy hosszú is) az egy pontba sûrûsödött anyag, tér és idõ meg minden más sebessége 0 volt, így fénysebesség alatti; ergo a fénynél nagyobb sebességre maga a tér határa sem gyorsulhatott, ezt a határsebességet nem léphette át.
1. állítás faszság, a tér tudod te mennyi idõt alatt tágult? Több milliárd fényévnyi tágulás mikroszekundumok alatt, a feltevés szerint. Áthágná a fénysbesség törvényt persze... de nem, mert a TÉR tágult és nem a TÉRBEN távolodtak el a dolgok. Mintha csak valami tárgy lenne, ami kitágul és a benne levõ dolgok aztán röpítik és tágítják még tovább.
Ok, nem feltétlen faszság, mit tudunk még mi... de a fenti inkább bizonyított.
Nagy reccs: amikor a nagy bumm által létrejött és annak középpontjából távolodó cucc újra visszatér egy pontba a nagy bumm központi gravitációjának köszönhetõen.
Tehát a nagy bumm és a nagy reccs ezek szerint egy pulzáló folyamat, mely minimum 30 milliárd évente ismétlõdik (feltételezve, hogy épp most vagyunk a folyamat határán, és kezd összehúzódni a világ. Több vagy kevesebb, az eszmefuttatás szempontjából lényegtelen). Mivel ez egy pulzáló folyamat, ezért:
1. Minden valószínûség szerint nem ez az elsõ nagy bumm, korábban is volt már. Ebbõl kiindulva viszont a valóban létezõ tér sokkal nagyobb, mint 15 milliárd fényév átmérõjû, ugyanis az már az elõzõ, és az azelõtti és az azelõtti stb. nagy bumm folyamán elkezdett tágulni. Ha elviekben végtelennek vesszük a nagy bummok és nagy reccsek pulzáló folyamatát, beláthatjuk, hogy maga a létezõ tér is végtelen. Akkor viszont miért csak max. 15 milliárd fényév távolságból vagyunk képesek bármiféle információra bukkanni?
2. Ami energiahullám egyszer elindult a nagy bumm óta (gyakorlatilag maga a tér), az számítások szerint most nagyjából 15 milliárd fényévnyire van tõle. Azóta is folyamatos, töretlen c-vel halad ugyanazon irányba. Mivel a fény sebessége állandó, ezért nem is fog csökkenni, így az valószínûleg örök idõkre ugyanazon irányba fog haladni változatlan sebességgel továbbra is. Ergo csupán az anyag tér vissza a nagy bumm középpontjába. Ugye tudjuk, hogy E=mxc2. Vagyis azok az energiahullámok, amelyek elviekben mindörökre a nagy bummtól "elfelé" haladnak, kiesõ anyagnak is tekinthetõk. Még ha oly kevés is, de végtelen mennyiségû nagy bumm - nagy reccs pulzálást feltételezve ezek is végtelen mennyiségû anyag energiahullámok formájában történõ távozását feltételezik. Így elõbb-utóbb elfogy az anyag, amely a nagy bummhoz szükséges iszonyú hõt, anyagmennyiséget és -sûrûséget szolgáltatja. Ha viszont végtelen mennyiségû pulzálást feltételezünk, akkor ennek már "végtelen idõvel ezelõtt" be kellett volna következnie...
Én csak azon gondolkodom hogy ki a fasz néz el a nap mellett hogy megállapítsa hogy ott van e egy csillag. Aztán rájön hogy nem ott van, hanem a másik oldalon. LOL
De ha nézitek minden testnek van térgörbítõ hatása a fényre nézve. LOL
Tegyétek az ujjatokat a szemetektõl 5-6 cm-re és nézzetek el mellette. Pl. egy írot szövegre mint ez itt, és kicsit mozgassátok jobbra-balra. És lõn megnyúlik a szöveg, tán még görbül is :D
de most végre találtam valakit aki tud válaszolni az idiota kérdéseimre:D engem is nagyon érdekel a téma de nem lennék fizikus...bár kiváncsi lennék h egy idõgép, ami nem feltétlen visszavissz az idõben csak lelassitja mondjuk az idõt ahhoz mi kell meg ilyenek, tom h ilyen nincs ez csak fantázia de sok érdekes odlog van a világban, viszont most mek joéjt :D
inkább kéne hívni fizikus beállítottságúakat is ezt feszegetni, mert azon kívül, hogy hobbi szinten érdekel meg sokat olvastam ezekrõl, kurvára nem ez a szakterületem XD
hát ha a sötét energia felett nem hatalmasodik el a gravitációs vagy más erõ, akkor gyorsul tovább, nem fog összeállni, ha így lesz. Bár én meg szerintem úgy lesz, ahogy régebben mondták, hogy összeroskad és megint lesz egy nagy bumm.
az franko de utána akkor nem áll össze ujból? és azt hogy lehet felfogni v elképzelni inkább h tágul az eleve végtelen univerzum és milyen amikor a "széle" van?