Levezetve már látom, hogy tényleg a kWh vs. kW problémába futottam. Szóval jogos az öt pont, ezt elbaltáztam.
Így viszont kijön a LaWS esetén az 1 dolláros ár, sõt, ez esetben hozzávetõleg 10$-os kWh árral számoltak.
A LaWS 33kW-os, a 10 másodperces lövés (hát ennyi kell azért a videók alapján) akkor 0.00277 óra, 0.09kWh, kerekítve 0.1kWh, vagyis akkor, ha a lövés költsége 1 dollár, akkor 10$/kWh jön ki.
Hozzá kell tenni persze, hogy egy 33kW-os lézerrel max. lassú, "puha" UAV-ket lõsz le, és optikákat vakítasz meg, nem ér fel a pusztító ereje egyetlen 20mm-es gránátéval sem.
A különféle, már felvázolt fúziós meghajtások mellé érkezik. Azért a realitásoktól egy picit eltávolodtak, pl. 30 napos Föld-Mars út (Föld-Mars közeli távolságnál) 1MW-os napelemen kibuktam, az ISS összesen termel max. 110kW-ot...
Amikor irtok a lézer energiaigényérõl, akkor az mennyi ideig "elég"?
pl. 100 kw lézer, 10 % hatásfok. Akkor kell hozzá 1 mw. De az 1 mw-al mennyi ideig lehet lõni? Szóval 1 másodperc? 1 óra folyamatos tüzelés?
A watt az teljesítmény, a joule az energia. Ha 1 MW teljesítmény kell a lézerhez, akkor az azt jelenti, hogy 1 MJ energiát eszik másodpercenként. Addig tüzelsz vele, amíg nem szégyellsz.
Vagy hátha így jobban megérted... az hogy 100 kW-os motor van az autódban még nem határozza meg, hogy mennyi ideig tudsz vele menni. Azt az üzemanyag mennyisége határozza meg, pontosabban az, hogy mennyi energiát tudsz kinyerni a rendelkezésedre álló üzemanyagból.
óh hát hogyne, sablont, számológépet és szabadidõt is majd kap a villanyszámla mellé ugye? múltkor egyik elektromosságot szolgáltató cégnél dolgozó munkatárs ki volt akadva hogy már õ se érti saját villanyszámláját, meg hogy mit miért fizet. persze miért ne bonyolíthatnánk ezt még jobban úgy sincs senkinek semmi gondja :D
A gond az, hogy általános a watt megadása a teljesítményre. Ez optikai teljesítmény. Ami mindenkit érdekelne, hogy mennyi energiát ad át a lézer a célponton, amit ugye joule-ban kellene megadni, ráadásul azt is, hogy mekkora területen (ha egy mikronnyi méretû területen, akkor ott nagy pusztításra képes, ha egy négyzetméteren, akkor lehet hogy csak egy kicsit felmelegíti). Na most ez az, amit kb. lehetetlenség fixen megadni. Függ a fókusztól (vagyis mekkora területre érkezik be az energia), illetve légkörben való használatkor függ attól, hogy a légkör mennyi energiát nyel el illetve szór szét a fegyvertõl a célig tartó út alatt.
Amikor egy 100kW-os, 10%-os hatásfokú lézerrõl beszélünk, akkor azt jelenti, hogy 1MW-os (1MWh) teljesítményû energiaforrásra van szükség, hogy tüzelni tudjon. Miután nem tüzel, már elviekben semmi, gyakorlatilag töredék mennyiségû energiát vesz fel (a hûtés mûködtetésére például). A másik megoldás, hogy nagy méretû kondenzátor telepeket állítasz be, ám a kondenzátor csak rövid ideig képes az energiát tárolni, szóval kellemes játék (lövés elõtt feltölteni, majd töltve tartani a kondenzátort).
Nearo nagyon jól leírta, hogy a fenti példa alapján a 100kW-os lézer 1MJ energiát vesz fel (1 liter benzin energiatartalma hozzávetõleg 35MJ, 1kg pedig 46MJ). Szóval látszólag iszonyú keveset. A gond az, hogy a lézer ez alapján viszont csak 0.1MJ energiát ad le mikor kilép a fegyverbõl. Gondolom ez már talán jobban érzékelteti a problémát.
Lazán kapcsolódik: lézerezzük meg a Holdat - egy kis számítgatás wattokról, hatásfokról, és a Hold elégetésérõl...
Ez már sci-fi, de ilyenkor érdemes átgondolni, hogy mekkora teljesítményû is kellene, hogy legyen a Csillagok Háborújában látott Halálcsillag lézerének. :)
Még ez sem igaz. Mert miféle kárt okoz egy gépben az, ha randomra kiválaszta egy néhány cm2-es felületet, ahol kilyukad? A mai gépek ez az esetek többségében lazán túlélik. Azt kell hogy mondjam, ma egy lézer szembõl elõbb vakítná meg a pilótát vagy okozna neki súlyos sérülést, minthogy a kemény hardver ezt megérezné...
Ha repülõgépeket veszünk alapul. De itt inkább rakétákról, robotrepülõgépekrõl beszélünk. Ott azért a redundancia nem létezõ fogalom (általában). A vakítás persze jogos, és rakéták esetében is - ha optikai/IR/UV érzékelõrõl beszélünk.
A pontos meghatározás nélkül nehéz jó választ adni, de elsõre egy "technoblabla" szintû szám. A MeV megértéséhez tudni kell, hogy feltehetõen itt a jelentése az egy elektron által nyert energia 1 Volt pontenciál különbség hatására.
Hogy ez mennyit jelent Joule-ban?
1 eV = 1.6×10^−19 joule, vagyis: 10 Exa eV (EeV) = 10 000 000 000 000 000 000 eV = 1.6 Joule
Ebbõl ki lehet számolni, hogy 938.2 MeV = 1.5028^e-10 Joule.
Most jön a "per Baryonic Decay" értelmezése.
A Barion egy szubatomi részecske, ami három quark-ból áll. Mi a quark? A jelenleg ismert legalapabb eleme a fizikának (a húrelmélet szerint még van ennél is kisebb elem, a húrok).
A Standard Model alapján:
Magyarázat: bal oldalt felül a lilák a quarkok, hat változatuk van (up, down, charm, strange, top és bottom), alul a leptonok (elektron neutrino, elektron, muon neutrino, müon, tau neutrono és tau), valamint a bozonok (foton, gluon, Z bozon és W bozon), illetve a féltestvér Higgs bozon. A szép az egészben, hogy vannak még aspiránsok, akik fel szeretnének kerülni a fenti képre (pl. az X és Y bozon, aminek a létét még nem bizonyították).
Vissza a témához, szóval quarkokból épülnek fel például a protonok (két up quark és egy down quark) vagy a neutronok (egy up quark és két down quark). Most jön a meglepi: a barion egy gyûjtõfogalom, ide tartoznak a nukleonok (proton és neutron), a labda barion, a xi barion és az omega barion.
Mit tudtunk meg akkor ebbõl? Azt, hogy az adott információ alapján az energia termelés egy barion bomlásból nyer ki 938.2 MeV-et. De ebbõl pont magát az adatot, azt, hogy az adott (gondolom valamiféle energiaforrás) mégis mennyi energiát termel, nem tudtuk meg. Ehhez tudni kéne mégis, hogy mennyi barion bomlik le a folyamat közben idõarányosan, és hogy milyen hatásfokkal mûködik maga az energiaforrás.
Hogy egy Joule energiát (1 Watt per másodperc) nyerjünk ki 100%-os hatásfok mellett, ahhoz ~6,24 EeV-re van szükség, vagyis:
Elõször hozzuk egy szintre a nagyságrendeket, 6,24 EeV = 6 240 000 000 000 MeV.
Szóval ha megmondod, hogy hány barion bomlás megy végre másodpercenként az adott energiaforrásban, illetve milyen hatásfokkal konvertálja ezt elektromos energiává, megmondom, hogy mennyi energiát is termelne a valóságban. :)
"Szóval ha megmondod, hogy hány barion bomlás megy végre másodpercenként az adott energiaforrásban, illetve milyen hatásfokkal konvertálja ezt elektromos energiává, megmondom, hogy mennyi energiát is termelne a valóságban. :)
Persze ha valóban energiaforrásról beszélünk. :)"
Hát a sorozatban még "technoblabla" se nagyon volt, szóval ilyen adatokkal nem tudok szolgálni :D Egyébként mechák energia forrása volt, és olyan részecskékkel mûködött amit kb 2100-ban fognak felfedezni :D
Nekem mondod? :D
A proton bomlás elvi dolog, ha jól tudom, eleddig sem elméleti síkon, és így természetesen a gyakorlatban sem sikerült bizonyítani ezt.
Csupán azt vettem észre, hogy a kérdésben említett számérték pont annyi, valószínûleg onnan vették. A standard modell szerint a proton stabil, és innen kezdve nem idevaló téma, hacsak nem kerülnek elõ a protonfegyverek :)
Az SDI -s röntgenlézerekhez hasonló eszközök mennyire lennének hatásosak egy bolygóközi utazásra felkészített (tehát kozmikus sugárzás és mikrometeorok ellen védett) hadihajóval szemben? Mivel itt nukleáris robbanás szolgáltathatná az energiát, a lézerek teljesítménye drasztikusan növelhetõ lenne (mégha csak egy lövés ereéig mûködne egy ilyet hordozó drón).
Hopp, a link kimaradt. http://www.globalsecurity.org/space/systems/xrl.htm
A kérdés, hogy mennyi energiát tud átadni a célpontnak, és az milyen mértékben reagál rá. A probléma mindkét oldalon nagy. Elõször is a röntgen-lézerekbõl nagy teljesítmény kinyerésére egy megoldást ismerünk jelentleg: a nukleáris robbanást. Szóval egy nukleáris bombát robbantasz fel, aminek akár 100 különálló "fókusza" is lehet. Elméletlen ezért is lett az SDI egyik alappillére, hiszen egyetlen X-Ray laser-mûhold képes lehet az összes szovjet rakéta lelövésére. A gond az, hogy a hatásfok katasztrófálisan gyenge, egy egy megatonnás bombánál hozzávetõleg száz megajoule energiát jelent - a lent említett dolgok miatt látható, hogy ez nem sok mindenre elég.
Ha a célpont ráadásul a 0.1-10nm-es hullámhosszon (röntgen-sugárzás) hatékony védekezéssel bír, akkor sokkal több energiát kell vele közölni, mintha mondjuk infravörös lézerrel lõnénk.
További gond, hogy minden egyes lézerfókusz saját célzórendszert igényel, szóval az SDI röngten-lézer mûholdja embertelen drága eszköz lett volna.
A harmadik, keveset emlegetett tény a fókusz, a röntgen elég jól fókuszálható rövid távon (ezért használják mikroszkópokban), viszont nagy léptékben már problémásabb a dolog. Szóval ha egy ûrbéli, sok-sok megatonnás forrású röntgen-lézerrõl bombáról beszélünk, akkor is a hatásos lõtávolsága legfeljebb párszáz kilométer lehet reálisan, vagyis még kevesebb, mint a látható vagy infravörös tartományú lézereké.
Végezetül pedig tegyük hozzá, hogy a röntgen sugarakat a légkör is viszonylag jól elnyeli, így a légkörben, vagy légkörön keresztül nem igazán használható...
én továbbra is úgy gondolom, hogy mire eljutunk az ûrhadihajóig, sem az energiatárolás, sem az energia termelés nem fog határt szabni az olyan fegyvereknek, amelyek energiaigénye mai szemmel irreálisan nagy. Még azt is megkockáztatom, hogy ha van jelenleg elméleti/irreálisan drága modell egy meleg szupravezetõre vagy egy olyan ötvözetre ami fittyet hány a hõterhelésre, nos már az sem csak elmélet lesz az elsõ ûrhadihajónál.
Az a baj, hogy az ilyen "forradalmian új" akkumulátortechnológiákból az elmúlt legalább 20 évben minden évre jutott egy bemutató a "majd meglátjuk, hogy piacra kerül-e" kitétellel együtt. A valós elõrelépés ehhez képest 25 év alatt NiMH -> LiIon -> LiPo volt, ami összejött (igaz a mai legmodernebb LiPo akkumulátorok lényegesen fejlettebbek, mint a 10 évvel ezelõttiek, mind töltési sebességben, mind strapabírásban). Az elsõ LiPo akkumulátorok 1997 óta kaphatók, a LiIon 1991-es, az NiMH 1989-es.
lehet, hogy majd csak 10-20 év múlva éri meg belerakni az új okoskaróra/szemüveg/retinahudba
azt sem tudom megjósolni, hogy az elsõ ûrháború majd kevés de méregdrága hajót vagy mennyiségi hadviselést fog-e szülni.
biztos lehet pro/kontra érveket felhozni egy technológia gazdaságossága kapcsán, hiszen teszem azt hibridhajtás már volt II. vh-s tankokban is, de az autókba relatív új cucc, viszont a fullerének seggén még ott a tojáshéj, aztán mégis lelkesedik értük az ipar
ha nincsen kényszerpálya akkor szép lassan jönnek az új cuccok, de egy esetleg háború az mindíg más tészta
Ez csak egy akkumulátor, nem független energiaforrás.
...sem az energiatárolás, sem az energia termelés nem fog határt szabni az olyan fegyvereknek, amelyek energiaigénye mai szemmel irreálisan nagy.
Akkor reméljük, hogy a hatásfok terén is drasztikus javulás lesz, mert különben az ûrhajók gyakorlatilag kilométeres radiátorok lesznek, aprócska reaktorokkal, hajtómûvekkel és lakó, esetleg fegyver modulokkal. :)
Még azt is megkockáztatom, hogy ha van jelenleg elméleti/irreálisan drága modell egy meleg szupravezetõre vagy egy olyan ötvözetre ami fittyet hány a hõterhelésre, nos már az sem csak elmélet lesz az elsõ ûrhadihajónál.
A baj az, hogy ha így gondolkodunk, akkor azt is feltételezhetjük, hogy mondjuk feltalálják a teleportációt, vagyis semmi, de semmi értelme nem lesz magának az ûrharcnak. :)
még mindíg úgy érzem, hogy túlzottan földhözragadt ez a topik, lehetne feszegetni egy egészséges szintig (nem kell teleportáció, tachion kommunikáció, energia pajzs, stb)lássuk be nem te, meg mondjuk Molni az egyetlen aki bele esik ebbe a hibába (mondhatni a saját mûszaki/fizikai ismeretetek köt titeket gúzsba szerintem), elég csak elolvasni pár Asimov mûvet (vagy éppen Robert A. Heinlein-t), hogy üljön a földhözragadt példa.
Csak hogy fix példa is legyen: Acélbarlangok (megj:1953), az emberiség képtelen lesz 8 milliárd ember élelmezését megoldani a nagyon távoli jövõben (nincs tönkretéve a föld, minden rendben, csak úgy gondolta Asimov, hogy az technológiailag kivitelezhetetlen). Ha az ember egy zsáknyi szinvonalas hard-scifit olvasott, akkor tucat szám tudja sorolni az ilyen példákat. Persze könnyû ezen mosolyogni a XXI. században, ezt belátom. Azt azért vegyük észre, hogy nem az internet/multimédia hiányát hozom fel hibának, hanem, hogy mit gondoltak a technológia fejlõdésérõl.
Ami engem igazán érdekel, az analógiát követve és elfogadva, hogy a bejelentett/megerõsítésre váró áttöréseket figyelembe véve, az általad még éppen elfogadható "hardscifi" faktort beültetve, mi lenne az az ûrhajó amit -merjünk nagyot álmodni- megépítettné 2075-re, ha a pénz nem számít?
Amit pár oldallal ezelõtt többször is képernyõre vetettél, az nem ér, az bõven a földhözragadt ûrhajó (de szép képzavar ez az utolsó két szó) :)
Nézd, a topic célja a realizmus keresése az ûrharcászatban. Vannak különbözõ topicok, és nyitni is lehet újat arról, hogy milyen elvetemült dolgok lehetnek a Sci-fikben (van pl. Warhammer 40k, Star Trek, Star Wars topic is, ahol idõrõl idõre fel-felmerül a téma).
Ez a topik maradjon meg ilyennek, ha egy mód van rá. Már javasoltam párszor, hogy lehet nyugodtan nyitni külön topicot arra, hogy mondjuk van-e értelme ûrvadászoknak olyan körülmények között, ahol anyag-antianyag reakcióból gyakorlatilag végtelen energiaforrás áll rendelkezésre, ahol 100%-os hatásfokú lézerekkel, tökéletes tükrökkel terrajoule szintû energiát tudunk egy gombostû fejére koncentrálni egy csillagászati egység távolságból (AU, Astronomical Unit, vagyis a Föld-Nap távolság, durván 150 millió km).
Az ûrvadászokat azért hoztam fel, mert az egész topik innen indult, olvasd el az #1 hsz.-t.
Lehet, hogy "földhözragadt" a mintaûrhajóm, de a számok alapján megvalósítható, vagyis nem csak a sci-fikben, de a való életben is életképes, mûködõképes. Lehet túl nagy az elvárás, hogy valaki cáfoljon meg számokkal, de én ilyet eddig nem láttam. Nincs levezetve, hogy azok az érvek, amiket felhoztam, miért lennének hamisak, hol hibádzik a gondolatmenet.
Igen, természetesen el lehet indulni a spirálban, hogy de egyszer lesz mondjuk egy tiszta fúziós reaktor, amely iszonyú jó hatásfokkal termel elektromos energiát, miközben apró és könnyû. Lehetséges, hogy lesz olyan hajtómû, amely nem is igényel üzemanyagot, mégis hatalmas gyorsulást képes biztosítani. És így tovább. De akkor rövid úton oda jutunk, hogy rendben, de akkor már reális a Star Trek ûrhajója, ahol az alacsony szerkezeti tömeget úgy érik el, hogy az ûrhajó fizikai szerkezetét erõterekkel erõsítik meg, ablakok helyett pedig erõtér tartja bent meg a túlnyomást. Vagy mondhatjuk azt, hogy ott van a Halálcsillag, ha akkora energiát képes leadni, hogy egy bolygót fel tud robbantani, mindezt látszólag 100%-os hatásfokkal, hiszen nem látszik semmiféle hõelvezetõ megoldás. Oh, de, van egy kis hõ leadó nyílás, amin keresztül proton torpedót lehet a reaktorba indítani. :)
Na, A végletek....prognózis közötti szakasz dühösen íródott, azt kezeld ennek megfelelõen, ki nem veszem, mert jogosnak érzem a felháborodásomat,de simán lehet, hogy én vettem túl személyesre, de így kerek egész.
Nem lehet, hogy mást láttál bele az általam írtakba, mint amit olvastál? Esetleg simán elbeszélünk egymás mellett?
A végletekkel jössz, holott nem azt kértem, sõt, elleneztem, soft scifit felhozni ilyen olyan példáknak, holott én hard-scifit említettem, ez igen erõs csúsztatás. A jelen technológiájával tervezni egy jövõbeli ûrhajót pedig oximoron.
Téged számokkal megcáfolni nem lehet (én nem is tudnálak, hiszen hiányosak az idevágó ismereteim), de jó példa erre, hogy a lézeres cikknek is nekimentél, mert olyan dolgokat prognosztizált egy mûködõ prototipus kapcsán, amelyek jelenleg nem kivitelezhetõek (gondolom ezért prognózis).
Lehet sok volt mostanában a környezetedben (akár itt a topikban) túlzottan elrugaszkodott ötletek nem ezt az irányt eröltetem, egyszerûen elképzelhetetlennek és értelmetlennek tarok egy harci ûrhajót a jelen szinten megtervezni mert nem reális, esély nincs rá (ha csak nem jönnek az UFO-k), hogy 50 éven belül szükség legyen rájuk. Azt is elfogadom, hogy egy, mi lesz 30-60 év múlva felütés is már scifi a te értékrendedben.
Nem lehet, hogy itt a képzavar, hogy a reális alatt te azt érted, hogy jelenleg reálisan milyen lenne, én meg azt, hogy amikor valóban létjogosultsága lesz egy harciûrhajónak, akkor az milyen lesz?
És, hogy még kevesebb legyen a félreértés köztünk, számomra a hard scifi ez: "A sci-fi-nek azt a vonalát nevezzük így, amelyik szigorúan figyelembe veszi és alkalmazza a természettudományos ismereteket, azokból logikus következtetéseket von le, és általában betartja a tudományos módszerekkel szemben támasztott követelményeket." (semmi extra, wikirõl)
Milyen hajó a reális? Nos, én nem véletlenül hoztam fel a két (három) üzemmódú nukleáris meghajtás (1. mód: csak energiatermelés, 2. mód: kis tolóerõ, de nagy hatásfokú meghajtás és a harmadik mód meg nagy tolóerõ, kis hatásfok). Az üzemanyag a hajó tömegének kb. 80%-a, ha hidrogén a hajtóanyag, akkor hatalmas tartályokra lesz szükség, ha sûrûbb anyag, akkor akár kisebb is. A hajó alapvetõen egyfelõl nagy hatótávú rakétákkal lenne felszerelve, továbbá egy-két 1MW szintû lézerágyú CIWS célra.
Pár példa:
Ezen a videón a sokkal korábban említett Whipple-pajzsos hajó megoldás látható. Három nagy méretû, de amúgy vékony páncéllap. Én mondjuk nagyobbra hagynám közöttük a távolságot. A legénység számára adott a forgó szekció által nyújtott mesterséges gravitáció.
A fenti egy kicsivel egyszerûbb, 2x 4 rakéta látható a két szárnycsokon, és két lézer a lakómodul alján/tetején. Nincs viszont forgó szekció, tehát több éves küldetésre nem ajánlott. Érdekes a hajtómû / reaktor megoldása, a gép végén van a reaktor elhelyezve, a hajtómûvek viszont a szárnycsonkon (kémiai, esetleg ion/plazma hajtómû?).
a videon szereplõ hajó nem is rossz, fõleg ha leválaszthatóak a modulok, így jó esetben életben maradhat a legénység, ha a hajót találat éri.
Errõl jut eszembe, szükség lesz-e egyáltalán legénységre egy naprendszeren belül tevékenykedõ hajó esetében?
És ha a karbantartást is robotokkal végeznénk? Meg a robotok karbantartását is robotok végeznék? Esetleg pár évente kiküldeni egy utánpótlást, hogy a selejteket kivágják és lecseréljék, meg fejlettebb technikát is vihetnek magukkal.
A Föld-Mars távolság 4-20 fényperc, a Föld-Jupiter 32-53 fényperc, ennek duplája kell ahhoz, hogy megkapd a jelet, és arra reagálj, ha távirányításról van szó. Ha nincs olyan automatikád, ami hatékonyabb egy emberi döntéshozónál, akkor legalább ezért kell, az említett karbantartás mellett.
Az emberélet kényes téma, politikai szempontból, ha eljut odáig az automatizálás, akkor praktikusabb egy automatizált harci eszköz.
Valószínüleg a gazdaságosság fog dönteni szerintem, egy ûrhajón véges számú meghibásodás lehet, ami beprogramozható egy karbantartó robotba.
Rengeteg dolog kispórolható egy személyzet nélküli eszközbõl, ráadásul még agilisebb is lehet, már ha a hajó meghajtása lehetõvé teszi a több g-s gyorsulást.
Tényleg manapság egy ûrhajós hány g-nek van kitéve indításkor/érkezéskor?
nem túl tragikus - az Apollo visszaérkezésnél írnak 7G körül, az ûrsikló 3G körül mindkét irányban.
Itt viszont fontos, hogy menetirányú gyorsulásról van szó, ami a legkevésbé megterhelõ a szervezetnek (nem úgy, mint pl. egy versenyautó lassulása, kanyarodása, vagy egy repülõ manõverezése).
fõleg, ha azt vesszük, hogy egy átlag ember mennyire szarul viseli a gyorsulást (vagy csak én).
ez külön tetszik:
Bugatti Veyron from 0 to 100 km/h in 2.4 s 1.55 g†
Nos az én autóm elég messze van egy Veyrontól, de 8.6 alatt van elméletileg százon, és sosem felejtem el, hogy amíg meg nem szoktam, addig fájt a nyakam. :)
Iegn. Pont a legutóbbi hír volt, hogy kellett kreatívkodni. Lásd itt. Erre egy robot mikor lesz képes? Jelen állás szerint kb. soha.
A javítási folyamat lényege minidg az, hogy be kell azonosítani a hibát, amihez intelligencia kell. Ez jelenleg csak az emberben van meg. Vannak beépített önellenõrzõ és tesztelõ rendszerek (BIT), de ezek csak mankók, már amikor nem bonyolítják csak tovább a helyzetet...
Személyzettel ellátott vs. automatizált ûrhajó: bizonyos szinten kétségkívül a robotoké a jelen és a jövõ. Olcsóbb és egyszerûbb egy mûholdat küldeni felderítésre, mint egy személyzettel repülõ ûrhajót, részben azért, mert nem kell visszatérnie. A topic elején a katonai alkalmazásnál is ott volt az ûrvadász vs. ûrtorpedó kérdés. Egy ûrtorpedó olcsóbb, azonos tömeg mellett nagyobb Delta-V-vel (hatótávolsággal) rendelkezik.
Azonban egy bonyolultabb feladatra, mint például egy járõrözés, vagy hasonló, már szükséges a személyzet. Az egyik ok, amit Dzsini említett: túl nagy a kommunikációs lag, szóval amíg nem oldod meg az FTL kommunikációt, addig iszonyú lassan fog egy távirányítású robot reagálni. Márpedig harc esetében azonnal kell dönteni.
A másik dolog a karbantartás. Ugyan vannak most is elképzelések az ember pótlására, ilyen a robonaut is.
Az R2 robonaut az ISS-en
Ezek ideálisak akkor, ha például hirtelen kell ûrsétát tenni, hiszen nincs szükség a zsilip használatára, nincs szükség beöltözésre, stb. Arra is jó, hogy amennyiben a Földrõl irányítják, akkor a kezelõk váltásával "7x24 órában" dolgozhat. Hozzá kell tenni: jóval lassabban, mint egy ember, hiszen azért a szem-kéz koordináció terén ez csak utánlövése a sima emberi képességeknek.
Viszont egyetlen R2 üzemeltetése több tucatnyi mérnök munkáját igényli, ráadásul a kommunikációs lag megvan, ha nem Föld körül keringõ ûrhajóról van szó.
Szóval arra ideális, hogy mondjuk egy Jupiter körül keringõ ûrhajó / ûrállomás személyzete a segítségével megjavítson egy, az Europa körül keringõ mûholdat úgy, hogy embert nem küldenek oda.
Én ezért álltam elõ a mobil ûrbázis koncepciójával. Szvsz valami ilyesmi lehet reális, aféle "gócpontok", amelyek a környezetben mûködtetett szondákat, robotokat felügyeli és karbantartja. Katonai szempontból pedig képes az ellenséges eszközök megfigyelésére, illetve ha szükséges leküzdésükre, továbbá az önvédelemre.
Csak egy érdekesség: aki reális(abb) harci űrszimulátort keres, szemeit a Rogue System-re vesse. Még nagyon early acces szinten van, de ígéretes. :)
na ez nagyon várós, remélem nem a soha el nem készülő ígéretek között marad mint már megannyi szimulátor és a végtelen ealry acess fázisba amikor a korai hozzáférést is csak ígérgetik :D
egyébként tök vicces, hogy "reális szimulátort" csinálnak olyasmiről ami a valóságban még a kanyarban sincs :D
Egen, én is remélem, hogy nem vaporware-ről lesz szó, de eddig ígéretes.
A "reális szimulátor" természetesen viszonylagos fogalom, lehet, hogy köze nem lesz az űrharcnak ahhoz, ahogy itt bemutatják (én az űrvadász koncepciót továbbra is elvetem, de a készítő srác jól leírta, miért ezt a koncepciót vette alapul - a harci repülőgép szimulátorok is általában a vadászgépekről szólnak, és nem a teherszállító, légi utántöltő de még csak nem is a bombázógépekről (bár nekem rémlik B-52 és B-17 szimulátor... valamikor a 90-es évekből... )).
Ellenben nagyon ígéretes az, ahogy a fizikával foglalkozik. Maximum három égi objektum gravitációs hatásával tud (majd) számolni az engine, így megjelenhetnek a Lagrange pontok végre, amik például a Kerbal Space Programból még mindig hiányoznak...
egyébként 2 dolog lehet vagy nagy anyahajók vagy a kis vadászok. még többre nem vitte a fantázia :D a star conflictben van 3 fő vonal a kis elkapó vadászok gyorsaság, erős fegyver, kevés élet, a kiegyensúlyozott fegyverhajók közepes fegyver, közepes élet közepes gyorsaság, meg a nagy lézer hajók amik sokszor helelnek is stb, nagy élet, folytonos megvilágítást igénylő lézer fegyver, vagy baromi erős sniper mód, és nagyon lassú mozgás.
de a star conflictról többet nem írok mert nem éri meg belekezdeni sztem :D egyébként a 2 vh dolgokhoz ugorva a war thunderben lehet bombázóval menni sőt torpedót is dobni, de kicsit kínszenvedés velük játszani mert sok ember feladatát látod el 1 személyben. neked nem kell magyaráznom a legénység számát a 2 gép között. és nagyon zavaró, hogy próbálsz repülni, de már célozz is a bombával, de persze még válts gyorsan a légvédelmedre és szórd az ellent meg :D szóval szerintem főleg ezért nincs bombázó szimulátor, bár belátom jó volna ha co opban lehetne egy ilyen gépet vezetni, de egyedül felejtős.
hát az eddigi szimulátorok többségében az egész űr egy nagy Lagrange pont volt :D kíváncsi leszek az itteni megvalósításra, könnyen lehet néha majd olyan érzés lesz vezetni mint részegen a GTA 5-ben
egyébként bár megjelenési dátumot nem látok, a gépigény annyira barátságos, hogy egyelőre nem térek magamhoz. főleg hogy ilyen fizikai számításokat is terveznek :)
A topicban korábban sokat írtam erről, a lényeg, hogy én az egy fős űrhajót nem tartom életképesnek az elképzelhető reális fizikai tudásonknak és képességeinknek megfelelően. Vadászgép vs. űrtorpedó, és én akárhogy is nézem, mindig a második jön ki jobban...
egyébként bár megjelenési dátumot nem látok,
Mert nincs még, az early-acces célja pont az, hogy felkeltse az érdeklődést, és elegendő pénzt hozzon össze ahhoz, hogy a játékot ne egy, hanem több ember kezdje el fejleszteni. Mivel pedig a jövő elég ködös, így megjelenési dátumot botorság lenne kitűzni.
a gépigény annyira barátságos, hogy egyelőre nem térek magamhoz. főleg hogy ilyen fizikai számításokat is terveznek :)
Ez a jelenlegi early-accesre vonatkozik, az pedig alig több, mint a 2 évvel ezelőtti Kickstarter-bemutató játszható formációban. Ha több féle űrhajó kerül bele, és megjelennek a játékban az AI irányította űrhajók is, sőt, multi-playerben ugyebár a játékosok által irányított űrhajók, akkor nyilván a gépigény is elkezd mocorogni felfele...
Bocsi az offért. Cifu hogy mennek a manőverek megtervezése és végrehajtása a játékban? A videót amit belinkeltél megnéztem és sajna nagyon felcsigázott. :(
Mert egy hard Sci-fi sorozat, amiben van (lesz) bőven űrcsata.
-Nagyon jó a zéró gravitáció bemutatása. -Newtoni/Kepleri fizika az űrben!!!! -Első körben jónak tűnik a háttértörténet. -A CGI részek látványosak, korrektek.
Az űrhajók kialakítása ha nem is tökéletes (nem látok pl. radiátorokat), de azért ha agyoncsapnak se láttam eddig olyan sci-fi sorozatot, amelyben ennyire reálisan van az űrhajók mozgása és az űrharc prezentálva.
Messze reálisabb mint a Star Trek vagy a Battlestar Galactica.
Igen, a novellasorozatban reálisabb és részletesebb van felvezetve az egész, de a sorozat prezentációja is megér egy misét.
Egy kép a novellában felvázolt 'Rocinante'-ről (a #855 alsó képén a sorozatbéli megvalósítás)
Oke, az en erdeklodesemet felkeltetted:) Eddig egy sorozatot lattam amiben probaltak odafigyelni kicsit a valos fizikara, a Babylon 5.
A radiatoros problema szvsz pont olyan, ami siman megoldasra kerulhet latvanyos es nagy konkret radiatorok nelkul is a jovoben, szoval en ezen aggodnek a legkevesbe. Bar konkretan en mar akkor orulok, ha egy repulo nem legkori stilusu kanyarodasokat mutat be:)
Őőőő.... A Babylon 5 esetében is kb. az első egy-két, talán a harmadik évad még, amire ez igaz volt. Amíg az Earth Alliance flottát figyelted a Nova és Omega osztályú rombolókkal és a Starfury vadászgépekkel. Aztán jött a White Star, az árny-hajók és a többi eyecandy dolog, és az űrharc átment egy Star Trek-es 'feláll a két flotta egymással szemben, és lövik egymás' hangulatba.
Plusz hát a Starfury... szép és jó, de hát a topic eleve azért jött létre, mert hát vita alakult ki a 'kell-e űrvadászgép' kérdéskörben. :)
Es meg ezekkel egyutt is a legvalosaghubb sci-fi lett:D
Es meg a Whitestar is kepes volt arra, hogy megforduljon a tengelye korul mikozben a a lendulete megmaradt az eredeti iranyban. Vagy hogy az urallomas ablakan kibamulva az epic urcsatanak nincsen hangja. (az arny es egyeb hajokat ne szamoljuk, mert evmillios technikai elonnyel nem biztos hogy az altalunk ismert fizika vonatkozik rajuk:)) De valo igaz, sokszor megfeledkeztek meg ott is a fizikai szabalyokrol, de az osszes tobbi sorozatnal/filmnel egyenesen telibe****jak oket... Utoljára szerkesztette: Sequoyah, 2015.12.21. 22:50:43
A thermodinamika egyik alapvető törvénye, hogy az energia termelés és felhasználás hővel jár. Ez igaz, ha például izommunkát végzel (kimelegedsz), ha egy reaktorban áramot termelsz (ezért kellett a Paksi atomerőművet is a Duna mellé telepíteni) vagy például felhasználod az átala termelt áramot a számítógépedben (a gépből kiáramlő hő erre ideális példa).
A világűrben a hő óriási probléma, mert nincs közeg, ami átvegye, nem tudod a légkörnek átadni, csak kisugározni tudod, ami nagy felületet igényel. Egyszóval a hulladékhővel kezdeni kell valamit, aminek a megoldására egy logikus eszköz van: egy hűtőradiátor...
Az ISS Alfa űrállomás a Földről fotózva, civil hőleképző kamerával, a fehéren világító 'szárnyak' a radiátorok, amelyeken keresztül az űrállomás megszabadul a felesleges hőtől...
Természetesen megteheted, de ez esetben a fölös hő kvázi úgy fogyasztja a hasznos terhet, mintha üzemanyagot égetnél. Rövid távon még működhet a dolog és a hatásfokát sem vitatom el, de egy űrhajón a tömeg pazarlásának tűnik.
Ezt a höt nem hasznosítják valahogyan? Illetve gondolom egyrészét felhasználják fütésre. De csak a kisugárzás marad? Fegyverrendszert (a jövöben) erre lehetne alapozni, mint a mostani infra irányítású rakéták? Gondolom egy ilyen csillaghajón ha ellövik a radiátort akkor szépen megföne minden, nem? Ezeket a radiátorokat gondolom nem lehet "páncélozás" mögé rejteni mert akkor funkcióképtelen lesz.
Az bizony árnyék, az adott részen az űrállomás moduljai leárnyékolják a hűtőradiátort, így a napfény (és annak hője) nem realizálódik, ez pedig ennyivel hűvösebbet jelent. Az infravörös tartományban is létezik a tükröződés, csak nézd meg Molni kedvenc videóját a #753 -asban. 0:33-nál az A380 hasán a földről visszaverődő hőt látahatod az amúgy fehér színű gép hasán...
A radiátor a nap hőjét is visszaveri, nem csak az általa leadott hő jelenik meg rajta. Utoljára szerkesztette: [NST]Cifu, 2015.12.22. 09:50:40
Egy részét fel lehet használni, hogy fűtsed a hajót, sőt, mélyűri műholdaknál radioaktív izotópokat használnak, hogy ne fagyjon meg az elektronika, mivel önmagában annyi hőt nem termel, hogy ezt megakadályozza. Az ISS még elég közel van ugyebár a Nap-hoz, így a Nap-tól is kap eleve hőt, illetve a fedélzetén lévő rendszerek termelnek elég jelentős mennyiségűt. Ettől kell megszabadulnia. Nyilván az óriásbolygóknál sertepertélsz, ott már a hulladékenergia nagyobb részét használhatod fel ahhoz, hogy a személyzet illetve a belső rendszerek hőmérsékletét megfelelő szinten tarsd.
De ha energiabő rendszert feltételezel (atomreaktor, fúziós reaktor), akkor feltehetően jelentős mennyiségű hulladékhő lesz, amivel valamit kezdened kell.
Igen, ha nem tudsz megszabadulni tőle, akkor szépen a hulladékhőtől felhevül a hajó, és ez első körben a legénységnek, másod sorban az üzemanyagnak (és ez által ismét a legénységnek) lesz kínos.
Páncélozni valamilyen szinten lehet, sőt, gyártható a radiátor tisztán fémből, amely a hulladékhőt úgy vezeti el, hogy átveszi (átmelegszik) és így sugározza le - nyilván a hatásfoka és a gyorsasága nem ér fel mondjuk egy folyadék közegű radiátorral, de nagyságrendekkel egyszerűbb és ezáltal biztosabb (a radiátorszárnyakat pl. egymásra hajthatod, így a hőmérsékletüket befolyásolhatod, ha sok a hő "kinyitod" a szárnyat, így nagyobb felületeten adhatsz le hőt, ha kevés a hulladékhő "összecsukod", így kisebb a felület).
Csakhogy a világűrben a tömeg minden. Vagyis minden létező módszert alkalmazni kell, hogy csökkentsd a hajó tömegét. Ebből fakadóan a radiátoroknak is a lehető legkönnyebbeknek kell lennie. Igen, bizonyos szinten játszhatsz arra, hogy a radiátor fontos, de ezzel együtt is aligha jó ötlet redundás, nehéz radiátorokat megoldani.
Ezeket a paneleket nem forgatják el, hogy ne érje a nap fénye? Valamiért (sztem KSP befolyás) abból indultam ki, hogy a hatékonyság érdekében elforgatják a nap irányából. Ha meg tükröződés, akkor picit becsapós ez a kép, mert nem azért ilyen világosak mert annyira melegek, hanem mert a nap hőjét tükrözi éppen. :)
A probléma az, hogy páncélozni mennyire páncélozod a hajótestet. A hajó arányaival annál kevesebb üzemanyagot vihet magával, amennyivel jobban páncélozod. Az arányaival kevesebb üzemanyag arányaival kisebb manőverezési tartalékot (Delta-V) jelent, ami befolyásol mindent, hogy mennyire térhetsz ki a beérkező lövedékekkel szemben, hogy milyen manővert tehetsz meg. "Agyonpáncélozni" a hajót nem célszerű, mert ez esetben inkább egy mobil űrbázis lesz, ami elmehet A-ból B-be is.
Egyébként bizonyos szintig természetesen a hulladékhőtől megszabadulhatsz úgy is, hogy felmelegíted vele a hajó testét, és a kritikusabb pontokat (legénységi modul, hajtóanyag-tartályok) hőszigetelve rögzíted. Ilyen volt az X-15 is, angolban 'heat sink' az eljárás neve. Ott is a felületi hőt a gép teste vette fel, és mivel jó hővezető fémből készült, átmelegedett az egész, elvonva a belépőélektől (ahol a hő keletkezett). A pilótafülkét és az üzemanyag-tartályokat pedig szigetelték.
Az infraképen a kép lényegi eleme, hogy milyen tartományban "régióban" nézi a kép a hőt. Vagyis hogy a fehér és a fekete között mekkora az átmenet. Az adott kép feltehetően szűk tartományban készült, már csak a körülmények miatt is (rövid záridő, mozgó céltárgy). Emiatt én azt feltételezem, hogy a radiátor "árnyékos" részén nem sokkal, akár csak pár fokkal lehet alacsonyabb a felületi hőmérséklet, és mégis ennyivel sötétebb...
Maradva a sci-fi-nél, ezek elég nagy hajók ahhoz, hogy a belső tér fűtésére jelentős hő elmenjen, azon kívül lehet tényleg a páncél lemez alatt vannak a radiátorok. Levegőt úgyse kell áramoltatni közöttük. Vagy rossz nyomon járok?
A probléma, hogy ez nem egy hőkép, ez egy 1/2500 Newton távcsővel készült kép, DMK21 CCD kamerával, és w21/F15 szűrővel. klikklik 2
Hmmm... Lehet én vagyok félrevezetve, a képek forrását is megadtam anno (ittenről van a kép):
...Combined with the short exposure time and near IR images, some of the images still were rather sharp
equipment used Modified DK21AU04.as with ICX618ALA-E ccd Meade Starfinder 10
Ebből én azt hoztam le, hogy az IR tartomány szélén készült.
Igen. A CCD, és CMOS technológiák infravörösre érzékenyek, ezért van egy szűrő bennük, hogy normális képet kapj. Ezt kivette az ürge, amitől a közeli infravörösre IS érzékenyebb lett (otthon nem ajánlom), a kép maga viszont inkább multispektrális mivel a többi hullámhosszon is vesz attól még, egy narancs szűrő és némi photoshop ismeret szükséges ahhoz, hogy a neki nem tetsző tartományokat kiszedje. Ez bűvészkedés, ezért is van árnyék...