A gravitációs erõtérben szabadon esõ test inerciális rendszerben nyugvónak tekintendõ, mert teljesíti az inerciális rendszerekre elõírt minden feltételt.
Ki ért ezzel egyet?
Biztos vagyok benne hogy jól számoltál, és nem a 47 a baj hanem a velejáró lustaság.Gondolom a megadott értékek csak spontán kitalált értékek,mert a végeredmény szerint ilyen hullám hosszon a megadott frekvencián nincs fény.A fényspektrum szineiDe az is elképzelhetõ hogy megint csak én nem látom át dolgot. Nem bosszantásként írom tényleg, de ha egy közel narancs színû fény bemegy az egyik oldalon akkor milyen szín jön ki hanem narancs?Mert mint az tudjuk a valóságban narancs színû a kijövõ fénysugár is.(600nm)
Igen igaz! Mint azt valahol már egyszer írtam, fantaszta vagyok ,és nem fog lelki törést okozni ha nem nekem van (lesz)igazam.Amíg értelmesen lehet vitázni, védem az álláspontom, de megállok ha már nincs mit védeni.Most jelen pillanatban kicsit megállok erõt gyûjteni.
és túloldalon mégis milyen közeg van? csak nem levegõ újra? Akkor a szemünkbe nem ugyanúgy képzõdik le és kelti a színérzetet, mintha nem is lenne ott az üveg?
Értelek. A narancs az tisztázva ,a levegõ vissza alakítja.Akkor ez is olyan mint az inercia rendszer. Csak az üvegen belül mûködik,de ott nem látható mert nincs ilyen szín, de ha mégis látod akkor narancs színû.Minden világos. Egy kicsit hasonlít a paradicsom evéshez.
"Én nem szeretem a paradicsomot,mert ha szeretném akkor meg enném, pedig utálom!"
a megfogalmazas megint pongyola es kisse ertelmetlen, de ha ezt erted alatta: a gravitacioz mezoben szabadon eso test inerciarendszernek tekintheto, akkor helyesen gondolod. vegre valahara.
Gézoo! A gravitációs potenciál minden pontban más értékû, mert a távolság négyzetével fordítottan arányos a potenciál nagysága.. Ezért bármilyen csekély méretû testnek a két vége között erõhatás ébred. A legkisebb távolságon lévõ testek is eltérõ szögben esnek sugárirányban, ezzel az erõhatás egymáshoz kényszeríti õket. Tehát minden megfigyelés azt igazolja, hogy nem tekinthetõ inercia rendszernek a szabadon esõ test.
Minden olyan közeghatáron áthaladáskor, amely során különbözõ terjedési sebességet okozó közegek között lép át az elektromágneses hullám, azaz a fotonok árama, fázis változást szenved a fotonáram. Ha pedig A közegbõl belép B közegbe majd B közegbõl ismét A közegbe a fotonáram, akkor ellentétes elõjelû fázisváltozások következnek be.
Na de kérem, ezt a vitát vigyétek át egy optikai topicba! Itt offtopic a téma!
fotonok aramanak fazisvaltozasa... latom nem vagy kepben a fogalmakkal.
de akkor terjunk vissza az altrel-t cafolo meresekhez, amiket " sokan kimertek" . ezzel ados vagy, nem felejtettem am el...
Olvasva a topikot annyi következtetés vonható le, hogy születõben van az modern kori tudománytagadás v2.. Pont mint a középkorban, csak itt a hatalomféltés helyet a megnemértés szüli. Manapság olyan tudományos eredményekrõl hallani, ami meghaladja a józan paraszti ésszel történõ érthetõséget, sõt azon felül is nehezen érthetõ. Aki foglalkozik fizikával és nem érti, egy alapvetõ emberi tulajdonság keríti hatalmába. A tagadás - ezzel próbál kompetensnek tûnni, mindenáron. Ha nem értem nincs is! Ez *urva jól kiolvasható itt is, pont mint forrai "mérnök-professzor" úr topikjaiban, vagy a tudományos cikkek alatt pl. wilcox õsrobbanás elmélet tagadása, vagy anno wanek nanotechnológiával kapcsolatos agressziója. :D S ehhez nem is kell fizikusnak lenni!!
Most akkor mely modellrõl beszélsz? EM hullám vagy részecske, jó volna, ha eldöntenéd. Egyébként, az h közeghatáron fázist vált sehogyan sem indoklod, csak kijelented. Ami azért is hülyeség, mert a hullámtermészeténél fogva nincsen a határon fázisugrás, ahogy állítod. Továbbá pontosan ezen peremfeltétel vezet ahhoz, h a hullámegyenlet síkhullám megoldásából könnyen kihozható a visszaverõdés- és törés törvénye. Mindez újabb bizonyíték arra, h te sosem foglalkoztál valójában a témával, csak felületes ismereteid alapján filózgatsz.
Én csak azt nem értem, h miért nem olvasnak el legalább néhány rendes TK-t a témában. Ha meg nem tudják melyikkel kezdjék, akkor miért nem kérdeznek? Én szívesen adok nekik linket. De nem, inkább baromságokat olvasnak és abból meg megy a filozofálgatás.
Ez emberi tulajdonság, semmi köze nincs a "tudománytagadáshoz". Minden ember kizárólag a horizontjáig lát el, és ebbe beletartoznak azok a "tudósok" is akiknek a "tudományát" szerinted tagadják az emberek.
Értelek, tehát az, ha felhívom Gézoo tárgyi tévedéseire a figyelmet, az offolás. Továbbá az minek minõsül szted, h Gézoo 1etlen témát sem tárgyal ki korrektül, hanem amint konkrét kérdések merülnek fel elhallgat és másra tereli a témát? (Akárcsak Albertus tette és ahogyan most te is teszed. Nem politikusok vagytok véletlen? Olyan mesterien ûzitek a mellébeszélést.)
Elolvastam sok írásodat. Te vagy az a pali aki szerint a sebesség változás nem gyorsulás. Ezzel a """tudásoddal""" a Gézoo-t illetõen: "tehát az, ha felhívom Gézoo tárgyi tévedéseire a figyelmet" kizárt, hogy bármire felhívhasd a figyelmet.
"Te vagy az a pali aki szerint a sebesség változás nem gyorsulás." Ezt a tudást már ált. iskolában is átadják (lehet nem az orrodat kellett volna piszkáld akkor is) és nem ugyanazt jelenti a két fogalom. a sebesség változása: Δv = v2-v1 gyorsulás: Δv/Δt
semmi gond elmagyarázom. habár #346-ban polarka már leírta.
legyen X mennyiség (ahol X lehet sebesség is) értéke t1 idõpontban X(t1). t2 idõpontban legyen értéke X(t2). legyen t2>t1. ekkor az X változása t2-t1 idõ alatt X(t2)-X(t1). ugye az érthetõ, hogy ha X sebesség dimenziójú, akkor X(t2)-X(t1) is ugyanolyan dimenziójú, tehát ha X sebesség, akkor X(t2)-X(t1) nem lehet gyorsulás, mert az nem sebesség dimenziójú. szal nálunk ez a sebességváltozás, X(t2)-X(t1). ha X sebesség.
Félre értettük egymást!Én magára a folyamatra gondoltam,tehát ha egy test sebességét módosítom, (gyorsítom illetve lassítom) azt én sebesség változásnak hívom. Tehát X(t1)=10m/s t2 legyen X(t2)=20m/s akkor evidens hogy megkapjuk a sebesség változást méghozzá gyorsulásként(+).De ha fordítva van akkor is megkapjuk a sebesség változást,csak lassulás ként.X(t1)=10m/s X(t2)=5m/s Az viszont már más lapra tartozik, hogy ezen változásokat miként érték el, és hogy azokat hogyan számítjuk ki .Vagy nem jól látom? "hogy ha X sebesség dimenziójú, akkor X(t2)-X(t1) is ugyanolyan dimenziójú, tehát ha X sebesség, akkor X(t2)-X(t1) nem lehet gyorsulás, mert az nem sebesség dimenziójú"Ezt még mindig nem értem.
akkor elmondom a te konkrét számértékeiddel. X(t1)=10m/s és X(t2)=20m/s . a sebességváltozás 10m/s (20-10). tehát a a sebességváltozás dimenziója m/s . ugye a gyorsulás dimenziója meg m/s^2, ezért nem lehet a kettõ azonos. az, hogy te a sebességváltozást hívod gyorsulásnak, a privát dolgod, de általában az egy teljesen más dolog.
Az átlagos gyorsuláshoz pedig a sebesség változását (Δv) kell osztani a hozzátartozó idõváltozással(Δt). Ha pedig Δt → 0, akkor a (idõ)pontbeli gyorsulást kapod.
Miután az úton lévõ fotonok sebessége változatlan azon okból, hogy utolérni nem érheti utol a forrásából nálánál késõbb indított hatás, így az einsteini elvvel ellentétben, a legpontosabban a fotonokhoz relatív sebesség az egyetlen olyan reálisan, precízen mérhetõ sebesség amelyre alapozni lehet minden relativitási elméletet.
Occam elvébõl kiindulva ha egy tehetetlenségi állapotban lévõ azaz mozgás állapot változás nélküli forrásból, a két egymást követõ fotont vagy foton csomagot egy irányba elindítunk, akkor
1. Minden a forráshoz viszonyítva nyugvó megfigyelõ számára állandó a fotonok közötti térbeli és idõbeli távolság.
2. Minden a forráshoz viszonyítva mozgó megfigyelõ számára a fotonok közötti távolság a fotonokhoz relatív sebessége függvényében változó értékû, ezzel miután a fotonok közötti c=távolság/idõ adja a fény sebességét a forráshoz nyugvó megfigyelõk mérései szerint, a forráshoz relatívan mozgók számára a fény sebessége d=távolság/idõ
Azaz miután a Lorentz faktor értéke ß=c/d ahol d=gyök(c²-v²) amelyben v a megfigyelõnek a forráshoz relatív sebessége, így a forráshoz v relatív sebességgel mozgó számára a fénysebesség: d = c/ß
Miután ezt a d=c/ß relatív sebesség okozza a relativisztikus Doppler hatást, ( az ok-okozati elv szerint,) így könnyen ellenõrizhetõ a relatív fotontávolság és a beérkezési frekvencia mérésével a fotonhoz relatív d sebesség értéke.
A forrásból c=f*λ összefüggés szerint elindított fotonok közötti távolság λ és a forráshoz relatívan nyugvó detektorban f frekvenciával érkeznek be akkor a d relatív fénysebesség esetében d=f'*λ összefüggésnek kellene teljesülnie. Ahol az f' a forráshoz relatívan v sebességgel mozgó detektor által mért foton beérkezési ütem.
Vagyis a λ állandósága alapján λ=c/f=d/f' azaz c/f = d/f' egyenlõségnek méréssel igazolhatóan teljesülnie kellene.
Azaz c/f = d/f' --> f'*c/f = d --> f'*c = f*d --> f' = f* d/c és miután ß=c/d
c/f=d/f' --> c/f/c/d = d/f'/c/d --> f/d = f'/c --> f = f' * d/c --> / /(d/c)= *(c/d)
f'=f* c/d = f * ß mert a Lorentz faktor ß=c/d így:
a mérési tapasztalattal igazolt összefüggést f' = f * ß kaptuk meg.
Tehát a fotonokhoz relatív sebesség a mérésekkel igazoltan érvényes!
Merõleges esetben* a mindenkori értéke d = c/ß ahol ß=1/gyök(1- v²/c²) amelyben v a detektor és a foton forrás közötti relatív sebesség, c=299792458,108 m/s a forráshoz relatív fénysebesség.
Tehát az ok-okozati elvnek megfelelõen az einsteini relativitás fénysebességi posztulátuma a mérési tapasztalat szerint érvénytelen állítás.
Kizárólag a forrásához relatívan c a fotonok sebessége, minden a forrás a kisugárzás idõpontjábani mozgásállapotához relatív v sebességgel mozgó számára d a megfigyelõhöz relatív foton sebesség, merõleges esetben*.
A * merõleges eset: A kisugárzásra merõleges irányú sebességtenzor esetére értendõ.
istenem, te már megint itt vagy? jelentkezzen, aki ezt elolvasta :DD én nem
Itt egy másik metafizikai összehasonlítás a Jánossy-féle és einsteini értelmezésrõl. De bizonyára az egyik könyvének elolvasása többet mondana az egészrõl. Neten nem találtam egyiket sem.
Ez meg egy éteres levezetés. Aminek a specreles részét olvastam. Sztem bonyolultabb, mint az einsteini levezetés. Azt nem tudom
Igazából nem leptek meg a reakciók.. Aki kicsit is érdeklõdõ, azok között nagyon sok Einstein hívõ van. A többség még a relativitást sem érti, nem hogy arra vetemedjen, hogy az eszét is használja..
Ha a fotonokat vizsgáljuk, azt mondjuk, hogy sebességük A és B pont közötti út hossza/idõ -bõl számolandó..
Csak ott a gond, hogy A és B pont közötti távolság sem egyértelmû, ha mozgásról van szó.
Nos, igen. Amikor van lehetõség egy test esetében a pályájának több pontján való mérésre, megfigyelésre akkor egészen egyértelmû lehet a sebesség mérés.. Egy autós sebességét a trafipaxos rendõr könnyen megmérheti önmagához viszonyított elmozdulásként, de sem a nap körüli 108 000 km/h sebességet nem méri sem a galaxis magjával ~ 800 000 km/h sebességet.. és a mag körüli 900 000 km/h sebességet sem. Pedig mindegyik irányú mozgást is folyamatosan végzi az autó a térben.
A fény esetében, amely egyébként sem az úton közlekedik, külön gond, hogy pályájának csak két pontján ismert a léte: Elinduláskor és beérkezéskor, közben nem ismert az, hogy merre, milyen úton közlekedett..
Így a fényre alkalmazzuk ugyan, de csak feltételezéssel tartható igaznak a sebesség út/idõ összefüggése.
Ugyanis csak feltételezhetjük, hogy az indulási és a végpontja közötti legrövidebb úton haladt.
És mint közismert, a kristályrácsokban zeg-zugos mozgást végez, ezért a közegen áthaladási sebessége mindig frekvencia és anyag függõen, de minden esetben kisebb mint a vákuumban való pont-pont közötti vélelmezett sebessége.
A probléma abban van, hogy a Newton tömegvonzási törvény csak "félkarú", és ezt nyilván az iránta való tiszteletbõl azóta is így hagyták, a tehetetlenség magyarázata nélkül. Aminek másik oka lehet, hogy már maga a tömegvonzási gyorsulási képlet felírása is nevetséges, skalár formájú, amivel pedig mindenki elégedett. a=G*M/r^2 m/s^2
Vektoriális alakban egészen másképp néz ki:
a=4(PI)/3 *(ró)*R Ahol ró: vonatkoztatási térsûrûség, R: helyvektor Ebben a lineáris képletben tehát helyén van a vektor. És vektoriális formában a tehetetlenség a test saját vonzásának önmagára való hatását jelenti, ami a gravitáció véges terjedési sebessége miatt lehet így. Ebbõl származtatható egyébként az E=m*C^2 képlet is, ha a test sebessége a fényéhez(=gravitáció) közelít. Az egész modern fizika a klasszikus fizika továbbfejlesztésén épülhetett volna. Ám a vákuum- jó segédeszközzé vált, most már irreverzebilisen betölti a képzeletünket.
Ahogyan a fizika viszonyul a tárgyához, az egyszerûen lehervasztó! (Aki még jobban le szeretne hervadni, az nézzen be a "Fizika és a csillagászat közös témái" topikba.) Sajnálom.
Ezért nincs szükség semmilyen "bozontosra" a tehetetlenség indoklásához. A mai fizika önmagában a példa, a magyarázat, és a bizonyítás egyuttal a tehetetlenségre.
Persze, kell itt is a "G": a=4*(PI)/3*G*(ró)*R ami számszerûen ugyanazt az eredményt adja, mint az ismert képlet, de az eredménye: vektor.
hülyeséget beszélsz, az nem skalár, hanem vektor (egységet meg minek írod oda, az nem kell, úgy helytelen.):
Az általad beírt képlet látszólag már jobb, és irigylem a bold betûid is. Azonban az alkalmazott bõvítésed (*r/r), és a skalár r-ek szerepeltetése a nevezõben, a köbön, teljességgel hibásak, szabálytalanok.
Ha figyelve a vektoralgebrára végzed ezt a mûveletet, csakis ilyen képletet kaphatsz:
a=4*(PI)/(3*G*M* r1/4(PI)/3*(r2xr3*r1))= =4*(PI)/3*G*(ró)*r1 Amelyben mindegyik r egy merõleges helyvektor, a nevezõ pedig egy skalár gömbi térfogat (V), amibõl M/V=(ró), ami skalár. Ebben a képetben az elõjelet a három helyvektor iránya, és szorzási sorrendje szabja meg. Más szabályos vektorális felírása nem létezik, ez pedig ismeretlen. Gyorsulásnál a tehetetlenség a tömeget reprezentáló vektormezõ véges (fénysebességû) újraépülésébõl következik. Hasonlóan az E=m*C^2 is.
Ezért nincs szükség a Higgs bozonra itt. Viszont izesítõnek a májas hurkába lehet hogy, jó lesz.
nem, nem hibás, a nevezõben lehet skalár. a higgs bozont meg megintcsak minek kevered ide. newton nem beszélt higgs bozonról, ki állította, hogy szükség van itt a newton féle grav. képletben a higgs bozonra? asszem senki.
még egyszer felírom, immár remélhetõleg helyesen: a=-G*M*r/r^3. tehát adott egy M tömegû tömegpont az r pontban, és egy elhanyagolható tömegû tömegpont az origóban. ekkor az origóban levõ tömegpont gyorsulása a. a newtoni grav. elmélet értelmében. mi ezzel a gondod?
Ha megnézed a topik címét, én arra válaszoltam, Te meg nem. Mi a bajod ezzel tehát?
Belátva, hogy igazam van (ezt azért megemlíthetted volna), gyorsan kreáltál egy ismeretlen képletet, Nem baj- én is azt teszem. Hiszen egyszerûsíteni könnyû, mert az olyan, mint a rombolás. Bõvíteni azonban figyelmesen kell, ahogyan épitkezeni is! A vektoralgebrában a skalár tér nem három skalár sugár szorzata, hanem három helyvektoré, amibõl kettõ határozatlan, mert nincs kijelölt iránya, és egy meg határozott! Emiatt a határozatlanság miatt jelölõdik ki a gömbi tér. A Te és a többi felírásokban ennek ignorálása miatt csupán az értelem veszik el. Így azután lehetetlen eljutni addig a felismerésig, hogy a tömeget egy folyamatosan, azonban véges sebességgel, dinamikusan megújuló vektormezõ reprezenálja, amelynek gyorsulása esetén, a korábi és a késõbbi egymásra hatása miatt lép fel a tehetetlenség, meg a tömeg energia egyenérték. Hogy a tehetetlenség és a tömegvonzás: ugyanazon jelenségek, mert a tehetetlenség a test saját vonzása önmagára. Ezért lehet végtelen számú kísérletet csinálni ennek az egyszerû ténynek a bizonyítására. Továbbá röhejes, hogy a nevezõben legyen a sugár, ami nulla értéknél végtelent ad.
Az igazi változó nem a tömeg, hanem a sûrûsg,. A tömeg: diszkrét metodika, a piacon jól használható. A sûrûség: folytonos- ami a fizika, a vektorok alapja is. A mai fizika abból a piaci felfogásból indul ki: hogy egy picula egy kiló hal. Elmehetne pénztárosnak.
Eszedbe se jutott, hogy a tömeget súrüségre váltsd át. Ugyanabból a téglából lehet építeni kutyaolt, és palotát is. A Te bõvítésedddel ugyanannyira mész, mint a fizika. Kutyaolat, és nem palotát építesz. De ha szûkösen, persze az is jobb, mint a semmi. Ja hozzáteszem: ez a töredéke csak a gravitáció fizika által történt félreértelmezésének. Azonban én visszatérek elõbb a Hubble törvényre, mert az még a jelen ismeretek között is csapnivalóan értelmezett, illetve sehogy.
Senki nem tehet róla, hogy nem érted a fizikát. Természetesen jogodban áll értetlenkedni, de nagy arcot növeszteni a butáskodásra talán nem kéne. Newton képletében eredetileg azért nem szerepel az irány, mert egy gömbfelületen a potenciál mindenhol ugyan akkora, és ha r távolságban van egy test, ugyanakkora erõ fog rá hatni akár merre is van. Ha konkrétan kell az iránya roppant bonyolult módon meg kell szorozni egy megfelelõ egységvektorral. A képleteket célszerû úgy értelmezni, ahogy alkották õket. Ha hozzáköltesz, vagy kicserélsz dolgokat, nyilván el lehet rontani.
Nincs igazad. A fizikusok tehetnek róla, mert én igyekeznék megérteni. van egy tézisem: "Ha a tett halála az okoskodás, akkor a tétlenségé a butáskodás" Én pedig nem tétlenkedem.
Lehet az is, hogy nagy arcot növesztek, de jelenleg ezt kell tennem, mert enélkül rám se hederítenél. Így meg azért néha a tárgyról is beszélhetünk, ami nekem nagy öröm.
Ez a feltételezés, miszerint a fizikusok a hibásak amiért te nem érted a fizikát, nem állja meg a helyét. Már csak azért sem, mert mások bizony megértik. Az akarásod nem bizonyít semmit. A képességek terén is lehet gond. Egy kutyát se tudsz megtanítani verset mondani.
Én írom a verseket. Némelyik nem is rossz. A probléma pont abban van, hogy azt amit én nem, mások állítólag megértik, és egy idõ után látni fogják még a nem létezõ sötét tömegeket is. Pont emiatt tûröm a balsors minden nyûgét veletek, és klaviaturát ragadva próbálok ellentállni neki.
ó, te hõs. a tudomány megmentõje. szobrot halálod elõtt vagy csak utána építsenek neked?
Ebben a sorrendben, ahogy írod! Ám én nem a tudományt akarom megmenteni, hanem az embereket attól, hogy olyanok legyenek, mint én voltam. Mielõtt megjött az eszem.
Ebben is egyetértek: régen nem értettem a fizikát, pont úgy, ahogyan Te most se. Most kezdem érteni, és sajnálkozni miatta.
Nem érted. Ha értenéd, nem írnál ekkora hülyeségeket. Még azt se sikerült felfognod hogy egy több száz éve alkalmazott közelítést milyen feltételekkel lehet használni. Amit mellesleg általánosba tanítanak. És csak értetlenkedsz, meg meg akarod változtatni a fizikát. És hiába hívjuk fel a figyelmed, hogy melyik részt nem veszed figyelembe, csak retardáltkodsz tovább.
Ez rossz megkülönböztetés és megint csak filózgatás. Ha szted probléma az, h a fény a két idõpontban ismert két pozíciója közt hol van, akkor a kocsival miért ne lenne problémád? A kocsidnak miért kéne az úton haladnia? Mert te úgy gondolod és ezt fogadod el? Akárhol lehetett a két pont között (én min. a Marsra tippelnék).
Ugyanezen feltételezés alkalmazható a fényre is ennyi erõvel. És alkalmazták is és számoltak is vele és érdekes módon a jelenségekre megfelelõ, számszerû magyarázatokat is találtak ezen feltételezéssel. (Megj.: A kvantummech. szerint pl. egy részecske minden lehetséges úton végighaladhat bizonyos valószínûségi vektorral a két pont között, viszont ezek nagy része a fáziskülönbségek révén kioltják egymást és a legrövidebb útra érvényes vektor fog dominálni. Tehát nagyban úgy fog tûnni, mintha valóban egyenes vonal mentén haladt volna a részecske.)
"de csak feltételezéssel tartható igaznak a sebesség út/idõ összefüggése." Nos amire te helytelen szavakkal, kifejezésekkel utalsz az a sebesség (velocity) elmozdulás/idõ összefüggés. Az út/idõ a gyorsaság (speed). Mivel a sebességre, mint vektorra ez az adott definíció, vagyis a szó jelentésének értelmezése, így az nem lehet hibás (legfeljebb te eddig úgy hitted, h mást jelent a fizikában a sebesség kifejezés). Meg van szépen fogalmazva, h mit, milyen mennyiséget kell rajta érteni és senki nem állítja azt, h a két megfigyelt pont között nem lehetett a megfigyelt tárgy máshol, mint a legrövidebb úton a két pont között. Tehát, amit te problémának akarsz beállítani, az 1általán nem az, csak rávilágít, h mindent csak bizonyos pontosságon belül ismerünk és azok alapján alkotunk újabb mennyiségeket. De ez 1általán nem zárja ki, h valós összefüggésekre derüljön fény a további analízis során.
"És mint közismert, a kristályrácsokban zeg-zugos mozgást végez, ezért a közegen áthaladási sebessége mindig frekvencia és anyag függõen, de minden esetben kisebb mint a vákuumban való pont-pont közötti vélelmezett sebessége." Az hogy mi közismert és mi nem, annak semmi köze ahhoz, h hol tart tudomány. Mit szólnál, ha azt mondanám, h (mint köztudott) nem végez zeg-zugos mozgást, hanem ahogyan hullámként halad elõre az anyag töltéseit megmozgatja, azok elnyelik, majd oszcillálásuk során újragenerálják és ez a folyamat okoz késleltetést?
A forrásához relatívan fénysebesség alatti sebességû neutrínók a detektorhoz relatívan fénysebességnél nagyobb sebességgel érkeztek.. Mondhatni újságírói kacsa, csúztatás, tévedés, de egyik sem. LHC-ben két éves sokszorosan megismételt mérési sorozatok végeredményét publikálták.
Akkor mi ebben a hírben az újdonság?
Talán csak annyi, hogy elõször bizonyították/igazolták kísérletileg, hogy csak a forrásához relatív mozgásnak van (a jelen ismereteink szerint) felsõ sebesség korlátja. Így, ha az a forrás eleve nagy relatív sebességgel mozog a detektorhoz relatívan, akkor ..
akkor a sebesség összegzõ függvény csõdöt mond..
Na igen. Eleve arra született ez a sebesség összegzõ függvény, hogy amikor összeadunk két relatív sebességet, akkor az összegzés eredménye
Ezt sokan úgy értelmezték, hogy szentírás.. Ezen függvény "miatt nem lehet" nagyobb a relatív sebesség a fénysebességnél.
Nos, már bizonyos, tévedtek.
Tehát marad az eddig igazolt alaptétel: A fénysebesség csak a forrásához relatívan értelmezendõ a maximális relatív sebességként..
Na jó, jó... De mi lesz a "trónfosztás" után?
Röviden szólva: Semmi különös.. A villamosok továbbra is úgy járnak, mint a kísérleti igazolás elõtt..
Legfeljebb eggyel több dologról tudtuk meg azt, hogy attól, hogy le lehet rosszul is írni a mozgását, azért elõbb vagy utóbb csak akad alaki aki jól is leírja azt a mozgást.
Persze a fentebb említett gondolatok.. Ha a gravitációt le lehet írni a téridõ görbületnek olyan gradienseként is amelyik fénysebességgel haladó, akkor ilyen alapon a fotonok is leírhatók fénysebességgel haladó téridõ görbületekként.
És miért ne írnánk le a fotonokat ugyanazon alakú differenciálhányadosokkal mint a gravitációs erõhatást okozó téridõ gradienst?
Hiszen csupán a hatásaikban, helyesebben a hatásaik eredményeiben van különbség. Amely különbség sem a függvények alakjában, hanem csupán a diffenrenciáljaik eredményében van. A fotonnak nevezett jelenség téridõ gradiense "elõrefelé lejt" a gravitáció "fotonja" okozta gradiens "hátrafelé lejt"..
Azaz a haladó téridõ görbület "puklija" a természetbõl ismert anyaghullámok alakjainak analógiájára lehet olyan, amelyiken a surfboard elõrefelé siklik, és lehet olyan is amelyiken a hullám mozgásával ellentétes irányban..
No persze, attól, hogy így is le lehet írni a fotonokat és a gravitációt is, egyetlen függvénnyel, még nem következik az, hogy a foton vagy a graviton az csupán téridõ görbület lenne.. Azaz így az sem következik, hogy a foton vagy a graviton csupán differenciálhányadosok különbözete lenne..
Mert nem azok.. Csupán ezekkel a differenciálhányados különbözetekkel is leírhatók.
ajjajj.. gézu ujra tamad.. a szkeptikusról kivágtak, vagy mi?
Polárka, tudod- alkalom szüli a hozzászólást. A tehetetlenséget a fizika úgy hagyta, ahogyan azt Newton idõ hiányban, két pénzhamisitási ügy között nem fejezhette be! És ezzel nagyon elégedett a fizika ma is. Így most itt állunk tehetetlenség nélkül, tehetetlenül, és próbáljuk vakarni a híg, de bozontosnak vélt agyvizünket.
Pedig: "A tehetetlenség: a test tömegvonzása önmagára!" "A tehetetlenség: a test tömegvonzása önmagára!" "A tehetetlenség: a test tömegvonzása önmagára!" ....
"A tehetetlenség: a test tömegvonzása önmagára!"
(Büntetésül százszor kell leírni!)
Ez egy igen egyszerû, vektoralgebrai jelenség, ami most csak azért feltünõbb, (és még csak nekem), mert ma már ismert az, hogy a gravitáció véges sebességgel terjed. Mert ha ezt Newton is tudta volna, akkor õ pillanatokon belül, elõbb megértette volna, hogy a tehetetlenség: egy korábbi gravitációs mezõ ráhatása a jelenlegire. Nem tudta ezt Maxwell sem, sõt Einstein se talán. Valóban, csak nemrégen ismert ez a tény, és kell a fizikának egy kis idõ, hogy a szellemi tehetetlenségét leküzdje!
Nekem viszont, részben a képzetlenségem miatt is sokkal kisebb a szellemi tömegem, meg a szellemsûrûségem, s így a szellemi tehetetlenségem is, mint a fizikának, ami nehezen mozdulhat csak. Ha mondhatnám: extra nagy szellemi sûrûségtelenségem van- talán az egyik legnagyobb!!! Kész szellemi vákuum!
Ezért mondom én elsõnek:
"A tehetetlenség: a test tömegvonzása önmagára!" (Továbbá, hogy a relatív tömeg is annak a hatása, de errõl még egy szót se!)
Ezzel a fizikát a régi-új alapokra állítottam, a Nobel díjat pedig kérem aranytálcán.
Az átadásra majd bizonyára méltón felöltözöm, van ugyanis egy 50 éves, alig használt, fekete öltönyöm, amit csak érettségin, és Nobel díj átadáskor szoktam viselni. Természetesen barna zoknival, mert zöld a szemem.
Forrai és Gézoo! Jaj de jó hogy mindketten itt vagtok! Ugyan boxoljátok már le melyikõtök fizikája az igazi! Fontos lenne a tudomány szempontjából. Amelyikõtök fizikája gyõz, az vitázhat velem. Nagyszerû lesz.
Szerintem mind a kettõnké igaz! Mert ha nem így lenne, akkor is inkább ketté osztanánk a világot, pontosan a felibe. És pénzfeldobással döntenénk el, hogy melyikünk melyiket kapja, ahol a saját elveit nyomba érvényesíthetné, kellõ szigorral! Tégedet uwu, inkább a Gézoora hagynálak, mert már nem bírok veled! Te ellenálnál még a tehetetlenségnek is! Úgyhogy hiába úszitasz, mi a gézooval kiegyezünk!
Kár. Egyébként nem hízelegni akarok, de te sokkal kifinomultabb áltudós vagy mint Gézoo. Õ még az egyenlõségjellel is harcban áll. A két oldalt egyenlõnek mondja szóban, de behelyettesítve az azonosságai nem azonosságok. Te legalább nem írsz képleteket csak érintõlegesen, maga a törvényszerûség nálad csak szavakban létezik, így ilyen hibát te nem követsz el.
Különben még azt sem mondtam el, mi a köze a fénynek a tehetetlenségnek? (Remélem sikerül ugyanolyan velõsen leírni, mint az elõbb.)
Maxwell fényelméletében a vákuum szerepel, mint az elektromos töltés partnere annak oszcillációjában. Mert nélküle az nem történhetne meg. Azonban a vákuum egy nagyhasú, botladozó partner egy olyan kecses fénytáncban, amelyet a szépséges, ifjú elektromos töltés lejt a világegyetem táncparketjén. Egy hozzávaló, daliás partnert kellene találni hozzá, aki leginkább a tömegtöltés lehetne, és amelynek ehhez az elektromos töltéssel kompatibilis tulajdonságokkal kellene, hogy birnia, hogy a becsületükre szolgáló, igen gyakori közösülésük rendben megtörténhessen! Aki lehetne a tömegtöltés is! Akirõl azonban a tudûsok azt hiresztelik, hogy valójában nempotens, mert csak forrás, pedig, az elektromos töltés nyelõ is! (meg is érdemelnék, hogy bebizonyítsa nekik, miért nincs igazuk, hadd ne mondjam, hogyan...) Utána kellett tehát járnom ennek a félrertésnek, és hát kiderült: hogy a hiedelmük nem igaz, a tömegtöltés is nyelõ! Tehát nemcsak kibocsát, hanem be is fogad vektorokat! Így jöhet létre az a mezõ, amelyben a tehetelenség is, mint tömegvonzás létrejöhet, és ugyanolyan periódikusan változó, duális (elektromos-mágneses, tömegvonzási- tehetelenségi) térerõt okoz mint az elektromos! Így már igazán egymáshoz való, fényes párt alkothatnak, a sületlen vákuum nélkül.
És ha még azt is sejtetném, hogy nemcsak egy ilyen fénypár lehetséges, amelyek talán más univerzumi táncparketten lejtenek...
Nem ez már túl korai: az uwu(n) még megszólna miatta!
Jaj, itt van! Már szinte a mumusomnak grundolom! (Magamban csak így is nevezem: uwumumus). Négy "u" egymás után, talán nincs is ilyen rettenes magyar szó több!
Ide valóban kevés képletet írok, de ha lenne róla statisztika, akkor az nálam sem mutatna rosszul. Valaha egy matematikus akivel a hatványösszegekrõl beszéltem, azt mondta: "van érzékem a formulákhoz". Ami nagyon igaz. Én ugyanis gyakran nem egyszerûsíteni, hanem inkább bõvíteni probálom õket, amitõl más értelmet is nyernek! Hogy mindjárt példa képletet is irjak: A gravitációs térerõsség általános felírása: E=G*M/R^2 Ami egy faramuci, valójában értelmetlen, nem vektoriális képlet.
Ahol G'=4*PI()/3*G amit "vonatkoztatási gömbi tér gravállandó"-nak nevezhetnék, röviden: gömbi gravállandó
(ró)=M/V a "vonatkoztatási gömbi tér sûrûsége"
V=4*PI()/3*(R1xR2*R3) a "vonatkoztatási gömbi tér skalár térfogata".
Szóval: E=G'*(ró)*R3
Ez egy egyszerû, vektoriális, lineáris egyenlet, amely fizikailag zsigerileg másképpen, és logikusabban értelmezhetõ, mint a másik, ami jóformán sehogy. A különbség egy egész fizikai világkép. Ez a jól látható különbség a jelenlegi piaci fizika, és a FIZIKA között. Nem csekély különbség uwu, tanult barátom.
Megfigyelhetõ, hogy a tudományokban, a matematikában, a fizikában stb. mindenki a képletek egyszerûsítésére törekszik, és boldog, ha sikerül létrehoznia a minimalizált egyszarvút.
Miközben az élet éppen ellenkezõleg, az egyszerûbõl, mint valamiféle fraktálbögyölõböl csinál csodálatos, bonyolult szövevényû, szépséges (és randa) alkotásokat. Ezért nem csupán az lenne a tudomány dolga, hogy megtalálja a minimum bögyölõt, hanem inkább hogy annak minden lehetõségét kibontsa! Az elõbbi hozzászólásom is erre példa!
Az a baj, hogy a Newtonféle képlet nem azt jelenti mint amit állítasz róla. Õ nem komplex modellt alkotott a világra, csak egy jelenséget magyarázott. Nem kell vektornak lennie. A "térerõsség" független az iránytól, csak a távolság függvénye. Nem is lenne értelme kitüntetni egy irányt. Talán ha figyelnél arra amit állít nem értenéd félre. Õ nem állított többet csak annyit, hogy két test közti vonzóerõnek a nagysága annyi, és az igaz is. Egyébként ha definiálod a mási ktest helyzetét egy irányvektorral, és beszorzod, ugyanazt kapod mint amit bonyolutabb modellekben használnak.
Einsteinnél már vektortérként szerepel a gravitációs mezõ, úgyhogy nem értem miért molyolsz ezen. Õ már a térszerkezetet modellezte.
Egyébként meg kiegészítésre szorulnak a képleteid. () jel, R1, R2, R3 és .... nincs megmondva micsoda. De gondolom ugyanolyan halandzsa mint a szöveg mellé.
Azonban mégis úgy használják, mintha azt jelentené! Amikor a fórumokon kifogásoltam, hogy ez nem vektoriális, akkor azt irták, szorozzam be i-vel, és majd vektor lesz. Az R1; R2; R3 merõleges helyvektorok, már többször irtam.
A felírásban most az R3 határozott: a vizsgálati (távoli) pontra mutat. Ezt kell irnom a számlálóba, és a nevezõbe is, mint skalár szorzó.
Az R1; R2 egymásra és az R3-ra is merõleges helyvektorok csak részben határozottak. Még a vektoriális szorzatuk sorrendje, így a szorzatuk elõjele sem ismert, csupán feltételes!. Pontosan emiatt alkot a nevezõben lévõ vegyes vektorszorzat egy skaláris gömbi teret. Ez a "vonatkoztatási gömbi tér" éppen a helyvektorok részleges meghatározatlanságának a következménye! A gömbi tér tehát kétszeres határozatlanságot jelent a gravitáció esetén! A TÉR, mint határozatlanság? Hogy a négydimenziós téridõ csupán kétdimenziós: hosszúság, és idõ+ határozatlanság? Ezen még filózok, mert nem mond ellent pl. a Lorenz transzformációnak sem.
Ha tovább vizsgáljuk, akkor az R1xR2=A egy felületvektor, amely az R3-al párhuzamos. Elõjele a szorzat sorrendjétõl függ. Ami egyfelõl felveti a "negatív tér" V=+/-(4*PI()/3* (R1xR2*R3), és a negatív sûrûség (ró)=M/V lehetõségét is! Vagyis ott vagyunk a keresett antigravitációnál, amit nem veszünk észre a tehetetlenségünktõl. Mert az ugyanaz.
Másfelõl viszont az A felületvektor egy vektoráramlást is sugall, amely rajta halad keresztül. Ugyebár minél távolabb vagyunk, a felületvektor négyzetesen nagyobb. Így ugyanazon gyorsulási vektor áramlás sûrûsége, amit most már joggal feltételezhetünk, négyzetesen csökken. És nem is gondolhatunk másra, minthogy ugyanott nem csak ki, hanem beáramlás is történik, vektoráramkör záródik, amelynek alaphelyzetben az egyenlege nulla. Hogyan lehet azt állítani, hogy a tömeg csupán csak "forrás"? A technikumban (ahol szintén nem tanultam), az ábrázoló geometria tanárunk (nagy darab, magas ember, nagyon jó tanár) gyakran felugrott a fa pódiumon, és azt mondta: "Ekkora marhaságot mondtál, fiam!" Ami nekem annyira tetszett, hogy gyakran l'art pour l'art" is mondtam marhaságokat.) Egyszóval: a gravitációt annak rendje mondja szerint még senki nem vizsgálta! Úgy léptünk be a modern fizika csillogó világába, hogy lyukas hátul középen a gatyánk...Idõvel valakik röhögni fognak emiatt rajtunk.
Amikor ma egy fizika tanár azt irja táblára, hogy a=G*m/r^2, és elmondja a tágra csukott szemmel alvó gyerekeknek, hogy a gravitáció távolság négyzetével fordítottan arányos, akkor még csak elszorul a szûm , mert arra gondolok: ezek a gyerekek semmit nem fognak érteni a gravitációból, és a világból éppen úgy!
Ha pedig ugyanezt egy fizikus teszi, az nekem azt jelenti: nincs fogalma a gravitációról, hogy annak struktúrája, folyamatai vannak! Ezért valamit el kezd keresni, bármit: most a Higs bozont, késõbb valami mást. Közben jöhet egy kõgolyóbis, ami az árapály nélkül pontosan nem számítható. Mert ugyebár az egyik ürhajó sem ugyanannyit gyorsul a Föld mellett, mint a másik. Hát akkor csináljunk egy képletet, amibe benne van a fénysebesség is, mert az mindenhol jól jön! Az meg kész ünneplendõ telitalálat, hogy a világegyetem a sötét tömegek miatt tágul. Hej te réka (=heuréka)! Hej, bojárka (=nem tudom, de szörnyû átok lehet)! Mindez már nagyon nem nevetséges! Mindez már nem hagyható szó nélkül !
Nem, és nem! Ezt a szituációt már nem lehet irónia és malaciózmis nélkül kibírni! Hol vannak a vizes törülközõim? Hózentrágeremet egy lóért!
Egyébként azt hittem, láttál már excel programot, abban a pít (nem Péter, és nem pipi, hanem 3,141...) jelölik így: PI(). Azt gondoltam, neked uwu ez nem probléma. Nekem viszont probléma, hogyan lehet itt pl. görög, vagy bold stb. irásjeleket tenni. Néha bemásolom, de ha izgatott vagyok, akkor inkább (ró)-t írok.