Az interkoninentális járatok egy része sajnos szárazföld felett kell, hogy repüljön, ha legrövidebb utat választja. Nyugat-Európából lényegében az összes fõbb távol-keleti célponhoz vezetõ legrövidebb út szárazföld felett megy. Egy része Szibéria felett, de akkor is szárazföld felett. Kérdés, hogy lakatlan területek felett engednék -e a szuperszonikus repülést. Kanada, Alaszka és n+1 helyen ez kit zavarna...?
Akár hiszed, akár nem, de ez nem biztos hogy igaz. Magasabban, nagyobb sebességgel repülni általában kevesebb üzemanyag fogyasztást jelent! Aztán ha 2-3X-os M mel repülne, lényegesen kevesebb idõ alatt tenné meg ugyan azt a távolságot, ami azt jelenti, hogy adott úton kevesebbet használódik a gép.
Az elhasználódás az jellemzõen igénybevétel x erõhatások / ellenállóképesség (tervezett élettartam). Szóval lehet, hogy 3-szor rövidebb az út, csak ha sokszorosan terheli a szerkezetet, akkor a hajadra kenheted. Azon felül a M3.0-as repüléshez a mezei szerkezeti anyagok nem megfelelõek.
Az tudod, hogy a mai vadászgépek élettartamuk hány %-át töltik hangsebesség felett? Olyan 3%-át átlagosan. Egy MiG-25 nyilván többet, de egy jellemzõen csapásmérõ feladatkört repülõ F-15E még talán ennyit sem...
Ahogy írták könnyû úgy kezelni a helyzetet, hogy ha MÁR megvan a gép, akkor üzemanyagban nincs nagy difi. Az a baj, hogy ilyen szuperszonikus gépbõl talán vennének az egész világon 40 darabot, ez igencsak megemelné a gyártási és fejlesztési költségeket. A A380 is pengeélen táncol, pedig az "csak" egy nagy gép, semmi különleges nincs benne igazán, nem annyire szélsõséges, mint az új Boeing kompozit csoda... Mennyi is rendeltek belõle eddig? Olyan 240-et. B747 különféel verzióiból meg eddig gyártottak +1000-et...
1. Ez nagyjából így van. És az is vastagon bejátszik, hogy a jelenlegi légiközlekedési szabályok miatt, csak óceánok fölött tudna hangsebesség fölött repülni egy erre alkalmas gép, ezért csak interkontinentális járatoknak lenne célszerû alkalmazni. De ott viszont igen csak ajánlottan.
2. Akár hiszed, akár nem, de ez nem biztos hogy igaz. Magasabban, nagyobb sebességgel repülni általában kevesebb üzemanyag fogyasztást jelent! Aztán ha 2-3X-os M mel repülne, lényegesen kevesebb idõ alatt tenné meg ugyan azt a távolságot, ami azt jelenti, hogy adott úton kevesebbet használódik a gép. A nagyobb magasság és a súrlódás miatti hevülés miatt nem csapódik ki a pára gép sárkányszerkezetére, kevésbé korrodálódik, öregszik. Ha a repülési idõbõl indulunk ki, akkor egy gép ugyan azt az útvonalat adott idõ alatt 2X is teljesítheti, szemben a jelenlegi gépekkel. Ha van igény, akkor az fele annyi géppel is kielégíthetõ!
3. A kõolaj ára nem azért annyi amennyi, mert tudósközgazdászbácsik eldöntik, hogy mennyi legyen, hanem mert akik ebbõl élnek gennyesre akarják magukat keresni. A 70-es évek után úgy 83-ra az ár visszazuhant és kb 2003-ig ugyan azon a szinten stabilizálódott kisebb fluktuációkkal. Az, hogy most mennyi annak sokkal inkább van köze az USA nem túl sikeres közép-keleti háborúihoz, gazdasági gyengeségéhez, a globális pénzügyi válsághoz és természetesen a növekvõ Kínai kereslethez, mint a kõolaj folyamatosan huhogott elfogyásához. Miért ennyi, röviden? Mert ennyit is kifizetünk érte, mert a félelmeink miatt elhisszük, hogy ennyit is megér. A légiutasforgalom évente 5%-kal stabilan növekszik! És ezt minimálisan zavarják a háborúk a válságok. A környezetvédelem sokkal kevésbé zavarja a légiforgalmat, mert ha utas-km-re vetítjük pl az üzemanyag fogyasztást, akkor a légiközlekedés meglepõen környezetbarát. Pl a buszozáshoz képest mindenképp.
" Technikailag megvalósítható a gazdaságos szuperszonikus utasszállítás."
Én ezzel némiképp vitatkoznék. Azt el tudom képzelni, hogy ha most utánaszámolnánk, akkor gazdaságosra jönne ki, de...
1. Drágább lenne egy ilyen gép kifejlesztése, mint egy szubszonikus társáé, ugyanakkor alacsonyabb darabszámba gyártanák. Így együtt eléggé megdobja az árat.
2. Drágább lenne üzemeltetni is. Magasabb a kilométerre vetített üzemanyagfogyasztása és drágábbak lennének az alkatrészek is.
3. Olyan irányba változik a világ, ami pont nem kedvez az ilyennek. Például nõ a kõolaj ára és ez nem fog változni. Környezetvédõsebb szemléletû világ van, amibe kevésbé illeszkedik az ilyen. Olyan társadalmi változások vannak, aminek hatására csökken a középosztály mérete, akik a jelenlegi utasok nagy részét adják. Ezt kevésbé kompenzálja az, hogy a kõgazdagok száma meg növekszik.
"A pénzügyi befektetõk és a járulékos sallang miatt nem csinálják." így van! Gyakorlatilag a piac marhára kockázatérzékeny, minden vonatkozásban. A polgári repülés ma már talán csak errõl szól. Ma azon spórolnak a légitársaságok, hogy a hosszútávú járatokon a gyapjútakarókat valami vékony akármilyen fóliára cserélik, mert 1/10-akkora súlyúak. A légitársaságok vezetésének egy ilyen új repülõ technológia, újfajta utas kiszolgálás, stb bevezetése olyan átláthatatlan, hogy ezért nem vágnak bele. Lehet, hogy jó lenne, sõt valószínû, de annyira biztosra kell menniük, olyan nagy a verseny, hogy a valószínû sem elég.
"A NASA az egyik Tu-144-gyel 1996-ban csinált egy tesztsorozatot szuperszonikus utasszállító megvalósíthatóságára vonatkozóan."
Erre emlékeztem én is, de az eredményre nem. Viszont annyira képben vagyok a repülésben, hogy alapvetõ hülyeséget csak ritkán mondjak. Technikailag megvalósítható a gazdaságos szuperszonikus utasszállítás. A pénzügyi befektetõk és a járulékos sallang miatt nem csinálják.
"Ezt Molnival mondjuk már 1-2X lejátszottuk, nem tudom nem-e gumicsontként jött-e ez megint elõ, mert 1-200 hszt megér önmagában is."
Na igen. Monibalage idõnként kimondja hogy õ az aki a repüléshez leginkább ért, és mindenki más a fasorban sincs. Mindegy.
Errõl a mondjuk leginkább hõelemnek nevezhetõ átalakítóról nem olvastam még, ha a hatásfoka ennyi, akkor szvsz gazdaságosabb lenne minden hõerõmûvet a lehetõ leggyorsabban átépíteni, kezdve Pakssal. Annak per pillanat 33%-os a hõenergia/villamosenergia átalakítási hatásfoka. Átalakítás után majdnem két és félszer nagyobb teljesítményt tudna, megszabadulnánk végre az áramimporttól.
Ami a fúzióserõmûvek energia-átalakítását illeti, a magnetohidrodinamikai elven mûködõ plazma-kicsatolást is ígéretesnek tekintik a kutatók.
Elég rossz hatásfokú lenne, ha csak 1000 (wiki szerint 1300) Celsius fokig lenne kinyerhetõ az energia. A másik, hogy a fúziós hõnek csak egy kis része sugárzódik rá a tokamak tartályra, még ezer fok sem. De nem rossz ötlet, talán a keletkezett hulladékhõt lehetne ilyen módon hasznosítani.
A NASA az egyik Tu-144-gyel 1996-ban csinált egy tesztsorozatot szuperszonikus utasszállító megvalósíthatóságára vonatkozóan.
A vizsgálatok szerint egy új technológiákat alkalmazó, kifejezetten interkontinentális repülésekre tervezett, kb 300 fõ befogadó képességû gépek olyan +30% jegyárakkal tudnának üzemelni! Ha azt nézzük, hogy egy Távol-Keleti utazásnál nyerhetek 1 napot, akkor simán megéri a turistáknak.
Ezt Molnival mondjuk már 1-2X lejátszottuk, nem tudom nem-e gumicsontként jött-e ez megint elõ, mert 1-200 hszt megér önmagában is.
Léteznek a hõspektrumra optimalizált fotocellák, "napelemek". Ezek a legutóbbi eredmények szerint akár 85%-os hatásfokúak is lehetnek, ráadásul viszonylag magas hõmérsékletû tárgyakról kibocsájtott hõsugárzást képesek hatékonyan átalakítani, + 1000 C fok. Ez jó is lehet, mert nem kell hûtés, víz/gõz/generátor rendszer ha a reaktor kb ilyen hõmérsékleten üzemel.
Ha mar mindenkeppen meglevo technologival akarnank a Marsra menni, akkor en vasimr hajtomuvekkel es fisszios reaktorokkal szerelt jarmuvet hasznalnek a ket bolygo kozott, ami kb. ugy nezne ki mint az iss. A felszinre lejutast es onnan a feljutast pedig hagyomanyos kemiai raketakkal oldanam meg. A leszallasnal ejtoernyot, a felszallasnal pedig egyszeru szabalyozhato toloereju es iranyithato sugaru szilard hajtoanyagu raketat alkalmaznek. Nem tul kifinomult megoldas, de egyszeru. Minden rendszert redundansra kell epiteni, tehat a fo urhajot erdemes tobb kisebb hajobol osszerakni. Ha el is romlik egy resze, a hasznos tehertol megvalva meg mindig hazajutnak az urhajosok.
Arrol nem beszelve, hogy eleve Marsi urallomasra kellene alapozni az egeszet, tehat a leszallas elott mar lenne egy allandoan uzemeltetett Mars koruli, es egy Fold koruli allomas, mivel a fo urhajo(k) nem tudnanak leszallni egyik bolygon sem. A bolygon pedig nem csak latogatni lenne erdemes, hanem egy kutatobazist is letre kellene hozni, mivel az lehetove tenne a felszereles tobbszori felhasznalasat es a folyamatos emberi jelenletet.
Fuzios rendszerek eseten ket jo energiakivonasi megoldas van: -egyreszt vilagit a plazma mint a nap, megfelelo tipusu napelemekkel nagyon jo hatasfokkal lehet energiat kinyerni -masreszt magas a plazma termikus sugarzasa is, ez a burkolatot melegiti, amit amugy is huteni kell, akkor viszont erdemes ezt a hoenergiat felhasznalni
Az iter tenyleg tul kis meretu, a legnagyobb polywell is csak 1 kilowattos, viszont mukodik es kepes pozitiv energiamerleget elerni. A nagyobb gond az, hogy nagyon keves penzt feketetnek bele, nem veletlen, hogy ausztralia, kina, de meg iran is kutatja az utolso nyilvanos adatok alapjan lemasolva a technologiat. (valamiert ok sem publikalnak)
Jelenleg sehogy, mert se a jelenlegi, se a késõbb megépítendõ ITER nem lesz ilyen eszközökkel ellátva. Ennek a megoldása majd a DEMO feladata lesz. Egyetértek, mi már nem biztos, hogy megéljük.
Hát erre több elképzelési is van... Az egyik szerint a plazma egy részét valamilyen módon leválasztják (pl.: mágnes), elvezetik és ezzel fûtenek fel egy tartályt. Természetesen ügyelve, hogy reakció ne szakadjon meg. Ez elég egyszerû. Egy másik szerint eleve számolnak valamekkora hõveszteséggel és a reaktor falát hûtõ vizet használják fel. Ez a nem egyszerû megoldás. És egy futurisztikus megoldás szerint a plazma közvetlenül is képes áramot szolgáltatni, csak jelenlegi technikai szinten nem megoldható, mert elektródákat kellene a plazmába beledugni, amitõl a plazma lehûlne... De azt hiszem van még egy pár.
Az USA/ULA (ami Boeing/Lockheed közös leányvállalat) illetve az ATK esetében aligha jelent elõnyt, hogy õk tervezték/képzelték el az ARES-t és az SLS-t. Arra törekedtek, hogy a meglévõ munkahelyeket biztosítsák (politikai lobby), illetve kellõen zsíros szerzõdéseket kapjanak cserébe (hány milliárd dollárba is került az ARES I. eddigi fejlesztése? Cirka 6x annyiba, mint a kereskedelmi Falcon 9-es költségei. Csakhogy a Falcon 9 a nulláról indult, míg az ARES I. ugyebár messze nem...).
A NASA-nál továbbra is születnek tervek, nem igaz, hogy nem prezentáltak semmit. A Shuttle-C tervek (effektíve egy STS rendszer ûrrepülõgép helyett egyszer használatos tehermodullal) konkrétan NASA eredetûek, de alul maradtak az ATK és USA által szállított ARES I. és ARES V. koncepcióval szemben.
A NASA az 1960-as évek óta akar eljutni a Marsra, nézd meg az elõre lefektetett ütemterveiket az 1960-as évektõl. Még az Augustine-jelentés is a minél elõbbi Mars-utazás mellett kardoskodik, konkrét elképzelésekkel.
Mert az akkori technológia feleslegesen kockáztatná az emberek életét, és már inkompatibilissé vált a mai modernebb kommunikációs és adatátviteli eljárásokkal. Az akkor gépek elektronikája annyira fejletlen és energia pazarló volt, hogy az új technikával egyszerûen tudunk jobbat építeni, amivel kevésbé rizikós megoldani egy ilyen küldetést.
AZ Ares és az SLS programot is az alvállalkozók tervezték (Boeing, Lockheed) míg a NASA semmilyen konkrét elképzelést sem vázolt fel. Olyan ez mintha a kivitelezõ mondaná meg a fõvárosnak hogy merre fog menni a 4-es metró... Ha nem lesz egy Kennedy kaliberû politikus aki végignyomja a programot, akkor soha nem épül meg semmi, csak a nagyvállalatok fogják fejni a pénzt Powerpoint prezentációkra. Ha a NASA valóban akarná, már rég a Marson lenne a jelenlegi ULA rakétákkal is.
Jó, elérték a pozitív energiamérleget. OK. De milyen idõtartamra, és mekkora energiaszinten? Pár másodperc nem elég, és egy-két töredékwatt sem, a gazdaságos ipari szinthez. Szóval még nem volt valódi fúziós erõmû, csak kísérleti berendezéseket építettek.
A számítások mondják, hogy gazdaságos lesz, de majd csak a valódi erõmû üzemeltetése alapján lehet eldönteni, hogy az-e.
A Concorde járataira akkor sem csökkent a helyfoglalások száma, amikor a duplájára emelték a jegyárakat. Szóval kereslet az volt és most is volna. Ami hiányzik, az igazán gazdaságos, nagy befogadóképességû szuperszonikus repülõgép, amit még hagyni is kéne repülni. Viszont egy ilyen gép kifejlesztése kifejezetten drága, inkább maradnak a kisebb-nagyobb toldozgatások elvénél. Az hamar megtérül, kicsi a kockázat. A Concorde ellen greenpace rendszeresen hisztizett, meg állandó sebességkorlátozásokkal lassították. Hiába tudott 2 machot, ha nem mehetett a hangnál gyorsabban szinte sehol. Ráadásul elsõgenerációs gépként nagy volt a fogyasztása, a karbantartási igénye, alacsony a mûszaki megbízhatósága és túl kevés utast szállított egyszerre.
A fúziós erõmûvek drágák, a szén/olaj tüzelésû erõmûvek olcsóbbak. De még egy fissziós erõmû is nagyságrenddel olcsóbb. Az ITER (amirõl többször is szó volt) kb. annyiba kerül (vagy többe) mint a Nemzetközi-ûrállomás, vagyis több száz millió dollár. A probléma nem a fúzióval van mamár, hanem a költséghatékony fúzióval. Tudják hogyan kell csinálni - csak nincs rá pénz, mert van helyette olcsóbb energia.
Az eddigi kísérletekkel a legnagyobb leküzdendõ probléma a tartály mérete volt, ugyanis ma még egyedül a méret növelésével lehet elérni azt a hatékonyságot, hogy a plazma ne hûljön ki. Az ITER belsõ tere olyan hatalmas lesz, hogy új építészeti eljárásokat is ki kell dolgozni.
Sajnos az ürutazás technikai áttörés nélkül halott ügy. A rakétahajtás drága, gazdaságtalan és lassú. Amig valaki nem talál fel valami jobbat, addig itt csak maszatolás fog menni.
Hiteles forrásnál olvastam, hogy sikerült pozitív energiamérleget elérni, annyit mondok még, hogy ITER, DEMO.
A szuperszonikus utasgép kérdését az ûrsiklóhoz szoktam hasonlítani, most azért nincs, mert amikor bármi áron megépítették, a technológiai lehetõségekbõl, a létrehozó politikai-szervezeti környezetbõl csak kedvezõtlen tapasztalatokat nyújtó rendszerek tudtak kijönni, most pedig emiatt senki sem ad erre pénzt. Emlékszel a Boeing Sonic Cruiser esetére? 911 után szépen kitolattak belõle a légitársaságok, lett helyette Dreamliner. Fenti körülmény nyilván nem kizárólagos, de jelentõs súlyú.
Ha stabil kereslet van, akkor miért nem mozdul rá senki? Mert talán még sincs...?
Nekem a mûködik = azzal, hogy van egy erõmû, ami gazdaságilag rentábilisan üzemel. Szó se róla, az agyonsztárolt "zöld energiák" (itt röhögök egy sort) sem érték el ezt a szintet...
Tudtommal még pozitív energiamérleget sem tdutak elérni, nemhogy stabil üzemet.
Na igen, a WB-8-as rendszerrel kísérleteznek. De sajnos ez sem alkalmas normális fúziós erõmûnek, csak kísérleti berendezés. A többi kísérleti berendezéssel is csak ott tartanak, hogy elméletileg meg lehet oldani a dolgot, de nem ezekkel az eszközökkel, amik most vannak.
Ami az emberes Mars-utazást illeti, magát a repülést elviekben meg tudjuk oldani most is, hisz jópár szondát küldtünk oda már, és kb. a harmaduk meg is érkezett. Az esetleges nagyobb tömeg átvitele meg inkább csak pénz és elhatározás kérdése. Ami pedig ezt az ionhajtómûvet illeti, azzal csak hamarabb járják meg az utat, de nem annyival, hogy a fõ problémától megszabaduljanak.
A gond az életfenntartó és újrahasznosító berendezésekkel van. Ilyen hosszú ideig, amíg egy oda-vissza út lezajlana nem vagyunk képesek egyenlõre megépíteni. A Holdat megjárták kb. egy hét alatt a fiúk, vész esetén az ûrállomásokról pár óra múltán biztonságban vannak, ha beüt a baj, de egy Mars-körút több évig eltart. És nincs közben utánpótlás, hacsak a Marson nem tudnak valahogy megtankolni.
Ami pedig a gazdaságos szuperszonikus utasszállítást illeti, az minden további nélkül megoldható lenne. Egyrészt van olyan rétege az utasoknak, akik a jelenleginél többet képesek, és fizetnének is a jegyért, másrészt a mostani tudással sokkal gazdaságosabb repülõgépet tudnának tervezni. Csak az elhatározás hiányzik. Pénz lenne...
"A szabályozatlan fúzió ismert ~60 éve. Hol van fúziós erõmû? Sehol? A jelek szerint nem is lesz még az én életemben sem és talán soha. Ugyanis soha senki nem bizonyította be, hogy földi körülmények között ez lehetséges, vagy egyáltalán gazdaságosan lehetsége."
Ismereteim szerint a polywell rendszer mukodik es jelenleg is fejlesztes alatt all, csak amiota az amerikai allam fizeti a fejlesztest, azota nem publikus a project.
"A szuperszonikus repülés lehetséges cirka 60 éve, de a gazdaságos szuperszonikus utaszállítás lényegében soha nem volt az..."
Ma is el tudnank menni a Marsra kemiai raketakkal, csak nem lenne gazdasagos. Ellenben a vasimr-t fejlesztik es ha minden jol megy, akkor az iss-en tesztelni is fogjak. Ez a hajtomu az egyik alapja a Bussard fele raketanak. Kell meg hozza egy mukodo Bussard fele polywell vagy mas fuzios reaktor, esetleg egy hagyomanyos fisszios es mar kesz is a modern urhajo. Egyebkent gazadasagos szuperszonikus repulest is lehetne hagyomanyos fisszios reaktorokkal mukodtetni (nyilt ciklusu general eletric fele nukelaris ramjet-ekkel), csak kornyezetvedelmi szempontok miatt nem szabad.
A szabályozatlan fúzió ismert ~60 éve. Hol van fúziós erõmû? Sehol? A jelek szerint nem is lesz még az én életemben sem és talán soha. Ugyanis soha senki nem bizonyította be, hogy földi körülmények között ez lehetséges, vagy egyáltalán gazdaságosan lehetsége. A szuperszonikus repülés lehetséges cirka 60 éve, de a gazdaságos szuperszonikus utaszállítás lényegében soha nem volt az...
Folytassam én is a példákat? És ezek olyan szerkezetek, amiben semmi "sci-fi" szerû nincs.
Amúgy a többmilliárdos projektre jó példa az MSL...
Közel sem nulláról indult a fejlesztése. Nagyrészt már (a Marson is) kipróbált, bevált mûszereket fejlesztettek tovább. Mindezeket egy szintén bizonyított konstrukció megnövelt változatára építették rá.
Szinte nincs is igazi, forradalmi újdonság, csak rengeteg elköltött pénz...
(Az üzembiztosság más kérdés: eddig az Atlas-V és a Centaur jól mûködött, a többit még nem tudjuk...)
Ott és náluk: Ha a cél nem változik, akkor lehet, hogy elég lett volna némi kerekítés is (mondjuk 200-ra), az már elég lehetett volna a részegységek tesztelésére, szimulációkra...
A durva csak az, hogy a P-G esetében a hiba (eddig úgy tûnik) szoftveres eredetû...
Érdekes, hogy az oroszok mennyivel olcsóbbak. Itt van pl. a Phobos-Grunt, ami 160 millió dollárból kijött. Nem túl jó példa mint tudjuk, de talán precízebb munkával, odafigyeléssel, kerülve a legendás orosz slendriánságot mondjuk (hasamra ütök) a duplájából kijött volna egy korrekt darab. Ugyanilyen küldi az amcsiknál szerintem 3 miliárd dollár is lenne.
1.: Az ISS bõvítésérõl nincs igazából pontos elképzelés. Elviekben szó lehet még egy orosz tudományos modulról, de ez jelenleg erõsen kétséges. Szóba jöhet még egy Bigelow-féle felfújható ûrállomás-modul. Errõl valahol volt egy kép anno...
2.: Nincsenek konkrét tervek. Az ûrállomás 2020, de legkésõbb 2025 környékén azonban kiszolgálja az idejét.
Ez az egész a négyes metróra emlékeztet. Nyirbálunk itt, nyirbálunk ott. Rövidebb lesz, nem megy el a Bosnyák térig, az majd távlati tervként szerepel Ezek a távlati tervek meg attól távlatiak, hogy szépen meg lehet róluk feledkezni. Aztán kisebb állomások is jók lesznek, majd kevesebb kocsiból áll a szerelvény. Rövidebb, kisebb, viszont háromszor annyiba kerül majd, mint azt eredetileg gondolták.
ISS-t fogják még böviteni? Vagy van már valamilyen elképzelés az utodjárol?
Amit a kinaiak csinálnak (tiangong), az sokkal kisebb lesz mint az ISS. (Ha mind a 3 modul fent lesz).
wiki szerint:
ISS: ~417 tonna/ 900m3 Tiangong 1: ~8,5 tonna/ 15m3 Tianong 2: ~ 20 tonna Tianong 3: ~ 22 tonna
Jöhetne már valami DS9. :D -scifibuzismiley-
Azért ez így nem teljesen igaz, hiszen a tendernél még nagyon nagy szava volt Max Faget-nek (errõl volt is szó a sorozatban).
Részben ezek miatt is lenne jobb ha a Saturn-Apollo által kikövezett utat folytatnák.
A K+F szinte nagyobbrészt a NASA kezében lenne, a magánszektorra leginkább csak a gyártás maradna. Csak ugye az STS fejlesztésekor a K+F (legalábbis ûrhajó-rakéta terén) is kikerült a beszállítókhoz, azóta a farok csóválja a kutyát...
Ez van. A politikusok közben Houston és Huntsville városokból Obamát kérlelik, hogy sürgesse meg az SLS beszerzését, mivel 5500 állás függ attól, hogy tovább húzódik az SLS...
"Az RP-1/LOX üzemanyag terén ismét a SpaceX-el lehet pedálozni, nekik ugye nagyon bevált... "
Nem csak nekik, eddig szinte mindenkinek :) Persze a SpaceX csak annyiban különleges példa, hogy õk a 21. században kezdtek erre alapozni, illetve a távolabbi terveikben is kerozin meghajtás szerepel...
"Hogy elbukik-e az SLS? Ez esélyes, de énszerintem nem a hajtómûvei miatt. "
Konkrétan én sem a hajtómûvekre gondoltam, hanem az STS méregdrága elemeinek továbbfejlesztésére - azok használatára, illetve az ezek mögött álló, feneketlen zsebû cégek és a NASA politika által nagyban befolyásolt kapcsolataira.
Az 9 Mrd USD, amibõl csak néhány makettre és egy szinte alap SRB indítására tellett, egy éles versenyben vaszleg egy teljes, mûködõ rendszer kifejlesztésére is elég lehetett volna...
Én úgy veszem észre (és ebben a cikksorozathoz szükséges háttérmunka közben csak tovább erõsödött), hogy annyira szövevényes az összefonódás a lobby és a személyes kapcsolatok terén a NASA és a politikai felsõház között, hogy az már szabályosan gúzsba köti a döntéshozatalt az ûrügynökségen belül és kívül.
Griffin anno látványosan tolta az ATK és az USA/ULA szekerét, Bolden (és helyettese, Lori Garver, akit sok kritikus a NASA igazi vezetõjének tart) homlokegyenesen más nézetet vall, és szélmalomharcot folytat azért, hogy a "monstrumok", mint az USA/ULA helyett a SpaceX-hez és SpaceDev/Sierra Nevada-hoz hasonló cégeknek adják ki inkább a feladatokat, valódi versenyhelyzetet generálva.
Az RP-1/LOX üzemanyag terén ismét a SpaceX-el lehet pedálozni, nekik ugye nagyon bevált...
Hogy elbukik-e az SLS? Ez esélyes, de énszerintem nem a hajtómûvei miatt. Ahogy most kinéz az SLS/Orion egy állami szörny lesz (mint volt az Ûrsikló), ami feltehetõen akkor fogja saját magát elgáncsolni, ha a kereskedelmi cégek hamarabb és olcsóbban képesek lesznek ugyanarra, amire az SLS/Orion...
Amit viszont elõvehetnének a múzeumokból, az az F-1, hasonlóan, ahogyan a J-2-vel tették és elkészíthetnék annak is a modernizált változatát.
Nem tudom (de tudom: politika + magánérdek), hogy a NASA miért zárkózik el ennyire az RP1+LOX hajtástól. Mai napig az a legolcsóbb + brutális teljesítményekre képes. Egyszerûen dobni kellene (szinte) mindent, ami az STS rendszerrel kapcsolatban állt és visszatérni oda ahol a Saturn-Apollo rendszernél abbahagyták. Az Orion beleillik ebbe a képbe, de még az Ares érában tervezett felsõ rakétafokozatok is. A fõ bukta szerintem az elsõ fokozat volt és ezen fog (szerintem) elbukni az SLS is...
Megették. :) A mérnökök bementek a NASA repülési múzeumába - lezárták - és egy valódi kiállított Apollót szétszedek, hogy tudják hogyan csinálták a régiek.
Miért nem veszik elõ a mûzeumokból az Apollókat, porolják le, és lövik újból a Hold felé?
Mert többek között nincs mûködõképes Saturn V. és Apollo, illetve LM per pillanat. Már abba is elég belegondolni, hogy mennyi munka lenne a darabokra szereléssel, az idõ vasfoga által megrágott részek ellenõrzésével és kicserélésével dolgozni.
Másfelõl azóta sokat változtak a technológiák, a fedélzeti mûszereket,m rádiókat például egy-az-egyben cserélhetik is le bennük.
De tegyük fel, hogy mégis így tesznek. Ha jól rémlik még két "éles" Saturn V. van még, de ezek múzeumokban vannak. Szóval legfeljebb két indítás után úgy is be kell indítani a gyártósorokat, hogy további rakétákat gyártsanak.
Amit viszont a tervrajzok alapján kell végrehajtani, és esélyesen akkor már az idõközben létrejött fejlesztéseket is beépítenék. Ez viszont pénz. Akkor pedig ebbõl a pénzbõl miért ne egy teljesen új, modern rakétát építsenek. Az ARES V. például eredetileg nagyobb teljesítményû lett volna, mint a Saturn V.!
Számomra úgy tûnik, hogy újból fel kell találni valamit, amit már feltaláltak. Illetve ez az egész Orionos dolog olyan, mintha a mágnesvasút helyett újra dízelmozdonyokat építenénk.
Amennyiben az ûrsiklóprogram a mágnesvasút, és az ARES/Orion a dízelmozdony, akkor valóban van egy ilyen íze a dolognak, de errõl az elõzõ részben írtam bõvebben. Az ûrsikló igen drága eszköz volt, alsó hangon is mintegy egymilliárd dollárért jutattot fel 7 embert és cirka 15 tonna hasznos terhet a Nemzetközi Ûrállomáshoz. Ennél pedig sokkal olcsóbb lesz a COTS és a CCDev program által üzemeltetett kereskedelmi megoldás.
Kevésbé lesz felemelõ látvány, de a feladatot végrehajtja a Dragon, a Cygnus és a CST-100 is, és hosszú távon sokkal olcsóbb megoldás...
Ha rossz az ûrsikló, akkor miért használták több évtizeden keresztül?
Ha elolvastad a teljes sorozatot, szerintem erre választ kaptál: azért, mert egy új, hasonlóan elõremutató rendszert megépíteni drága, és sok kockázatot jelentõ kihívás, lásd X-30/NASP és X-33/Venture Star programok. Az ûrsikló ott volt, készen, olcsóbbnak tûnt tovább üzemeltetni, kisebb módosításokkal.
Gyakorlatilag a "too big to fall" (túl nagy és fontos ahhoz, hogy veszni hagyják) egy tipikus példájával állunk szemben. Ott van egy program, ami él, mûködik, és hatalmas pénzek fekszenek benne. Túl sokan és túl mélyen érintettek voltak a programban ahhoz, hogy könnyedén "kidobják".
Miért nem azt fejlesztik tovább, mint például az X-37 katonai ember nélküli "ûrsikló"?
Jön majd egy cikk az X-37-rõl is, ígérem. :) Röviden: az X-37 egy tesztjármû. Nem a NASA, hanem a légierõ pénzeli, és alapvetõen jelenleg nem az emberes ûrrepülés céljait kutatja. Anno a NASA-nak nem volt rá pénze (ahogy az X-33 és X-34 programokra sem), pontosabban fentrõl azt mondták, hogy ezt nem pénzeljük tovább, mert rövid idõn belül és a rendelkezésre álló pénzösszegekbõl nem fogjuk tudni megvalósítani.
Az X-37 jelenleg egy újrafelhasználható technológiai demonstrátor, arra szolgál, de ehhez igazság szerint nem kellene ûrrepülõgép-típusúnak lennie, egy kapszula-desing is ugyanilyen jól mûködne...
Meg még ami eszembe jutott: bizonyítottan van víz a Marson, ivóvíz, oxigén van tehát, ezen túl a felszálló egység üzemanyaga helyben elõállítható, nem a Földrõl kell fellõni, eljuttatni a Marsig, ott leszállítani. Hatalmas elõny!
Mivel a Merkúrnak nincs légköre, nincs kényelmes lakható rész. Ha éppen a Napon vagy, roston sült leszel, éppen a légkör hiánya miatt mindegy, hogy a zeniten, vagy a horizont közelében van a Nap. Ha árnyékban vagy, akkor pedig mirelit. Na és még elõny a Mars javára, a mégoly csekély atmoszféra kapcsán: Mûködik a légköri fékezés, ezzel rengeteg üzemanyag takarítható meg. A Merkúrnál viszont csakis rakétás fékezéssel lehet leszállni. A két bolygó gravitációja nagyjából egyforma, tehát még egy pont a Marsnak.
Nem trollságból, hanem tudatlanságból szeretnék kérdezni dolgokat. Nemrég kezdtem el a téma körül érdeklõdni, még kevés tudásom van. Például nem értem miért kell a Holdra való visszatéréshez egy új program. Miért nem veszik elõ a mûzeumokból az Apollókat, porolják le, és lövik újból a Hold felé? Számomra úgy tûnik, hogy újból fel kell találni valamit, amit már feltaláltak. Illetve ez az egész Orionos dolog olyan, mintha a mágnesvasút helyett újra dízelmozdonyokat építenénk. Ha rossz az ûrsikló, akkor miért használták több évtizeden keresztül? Miért nem azt fejlesztik tovább, mint például az X-37 katonai ember nélküli "ûrsikló"?
üdv.: egy laikus.
A Mars továbbra is a legkönnyebb elérhetõ bolygó (legkisebb DeltaV igényû). A Merkúr nagyon közel van a Naphoz, gyakorlatilag a folyamatosan árnyékos kráterekbõl kijönni se nagyon lehet. A Vénusz felet lebegni nagyon szép dolog, de lássuk be, hogy mi ad többet az emberes ûrkutatás tudományához? A Vénusz légkörében egy léghajóban lebegni, vagy a Mars felszínén való munka? Második/harmadik célpontnak nyilván vonzó, de elsõnek aligha...
Ha a személyes véleményemet kérdezed, akkor azt mondanám rosszindulatúan, hogy azért erõltetik a Marsot, hogy soha ne lakjunk be egy bolygót sem :) Gyenge a gravitációja. Gyakorlatilag nincs légköre, sem mágneses tere (kozmikus sugárzás akadálytalanul jöhet). A felszín egy kicsit hideg... Napenergia sem nagyon áll rendelkezésre. Ezzel szemben a Merkúron: Ugyanekkora gravitáció van. Akkora légköri nyomás sincs (ez esetben elõny mert...) Így nincs légköri hõmérséklet kiegyenlítõdés. Vagyis kb. Holdi körülmények uralkodnak, csak a felszín sokkal melegebb, de a sötét kráterek fagyottak! A kettõ között van egy kényelmes lakható rész. Nagy mennyiségû napenergia áll rendelkezésre. Van mágneses tér! A Vénuszra ugyan leszállni nem lehet, de Földi gravitáció, Földi hõmérséklet, Földi nyomás uralkodik 50 km magasságban. A szelek földi idõ alatt kerülik meg a bolygót, a légköri sûrûség nagyobb a földinél, így a földi levegõ felhajtóerõvel rendelkezik. Egy levegõvel megtöltött óriás ballon simán lebegne itt. A Marsnál közelebb is van. A Hold pedig a legközelebb van, de mondjuk itt semmi más nincs, ami elõnyös lenne. Tehát miért is a Mars a legjobb választás? :)
Az alapján amit olvasgattam, nekem úgy tûnik, hogy ha a Marsnál nem szûnik meg 4 milliárd évvel ezelõtt a mágneses mezeje, akkor ma normálisabb légköre és az üvegházhatás miatt elfogadhatóbb hõmérséklete lehetne. Komoly esély lett volna az élet kialakulására ott is. Csak sajna az a fene mágneses mezõ...
A Mars összehasonlíthatattlan elõnyökkel rendelkezik a Vénusz vagy a Merkur mellé állítva:
-Közel van, így ide a legkisebb a DeltaV igény egy útnál. -Nagyon durva megközelítéssel hasonlóak a körülmények, mint a Földön. Kisebb egy fokkal a gravitáció, meg nincs saját mágneses burka, és így tovább, de a felszínén nyugodtan lehet járni hagyományos ûrruhába (szemben a vénusszal és a merkurral), nincsenek pusztító viharok vagy túlzott geológiai mozgás. -A legjobban ismert, legjobban feltérképezett bolygó a Föld után a naprendszeren belül.
Hát ha jól tudom a hõvezetési egyenlet egzakt megoldásait meg lehetett vele keresni bizonyos esetekben. Azért amikor nincs számítógép ez sem utolsó dolog. De amúgy a Fourier sor az matek, nem fizika, és amint tudjuk "a fizikában a fizika nehéz nem a matematika" :) Csak matematikából a világon senki nem fog kiszülni egy Newton-egyenletet sem :) De ha meg azt nézed hogy a neutron felfedezése után 7 évvel már atomreaktor mûködött. A tranziszor mögött lévõ jelenség felfedezése után 5 évvel már gyártották a tranzisztorokat. A sor még bõven folytatható lenne.
Egy sem lakható, de õszintén szólva nem tudom miért erõltetik ennyire a Marsot :) Legalábbis azt írják, hogy a Merkúr egyes árnyékos krátereinek betelepítése vagy egy a Vénusz légkörében keringõ (léghajó jellegû) állomás létesítése nem feltétlenül nagyobb kihívás a Marsnál. Vagy esetleg a Hold...
Az áttörések lényege, hogy az ember nem látja elõre. Attól, mert az elméleti fizika még megismer egy jelenséget nem jelenti azt, hogy tudjuk is valamire használni.
A Foruier sorfejtést sem tudták semmire használni, mikor +100 éves volt. Bezzeg ma...!
Én azért bizakodom valamilyen szinten, unokáink valószínüleg már képesek lesznek térhajtómûvet vagy bármit alkotni. Áttörés elött van az elméleti fizika. De nincsenek illúzióim, a mi nemzedékünk garantáltan be van zárva, hacsak valami csoda folytán nem ér ide elõbb egy idegen civilizáció...de erre kevés az esély.
Csakhogy ilyen nincs. A Naprendszerben a Földön kívül a Mars a leglakhatóbb bolygó, a többi meg, ha van is, elérhetetlen. Nem csak a mai technikával, hanem a holnapival, meg az azutánival is. Úgy tûnik, be vagyunk zárva a Naprendszerbe.
A naprendszeren belül "lakható" bolygó nincs. A naprendszeren túl viszont az "elérhetõ távolság" fogalma nehezen emészthetõ, hiszen még a legközelebbi naprendszer is vagy évszázados utat jelent. A "verseny" tehát ilyen kilátásokkal nem lesz túl pörgõs. :)
A Mars a legközelebbi kolonizálható bolygó, de hogy mennyire lesz oda verseny, az szerintem inkább politikai döntés lesz...