Ez a sok bölcselkedés még mindig megkülönböztetésbõl eredõ nézet, viszont ezért mondtam, hogy tessék lássék, bárki elhagyhatja ezt, nem ragaszkodva ahhoz, amit írok, hanem megértve azt, amirõl írok.
A Buddha , és Dharmája viszont megkülönböztetés felett áll, mert Buddha senkitõl külön nem létezik, ezért a Dharma nem elérhetõ, mint saját maga. Így a megértése maga után vonja a megszabadulást.
Te úgy gondolod, hogy van egy hamis énképzet, és van egy minden anyagi ragaszkodástól mentes énlélek, ami valójában te vagy. Ez a nézet ugyanúgy megkülönböztetésbõl ered. Ez maga az ego. Mi marad ha nincs én és más? Ha figyeled azt, aki figyel, akkor rájössz. Meg kell érteni hogy nincs én és nem-én, mert ez maga az ego.
Megkülönböztetés elhagyásával nem marad én és nem-én. Ezt bárki megtapasztalhatja, ha figyeli azt, aki figyel. Ott nincs meghallott és nincs hallás, nincs tapasztaló, és megtapasztalt. A hamis énképzet az ego, megkülönböztetés, önlétezés, ez a karma. Ennek elhagyása a Dharma. Nem marad se lélek, se tudat, se semmi megkülönböztetett, amit itt most kifejtünk. Ezek mind okságból adódó tettek, nézetek. Tessék lássék... tudod: ahogy a dolgok vannak
"már csak azért sem mert ez feltételezi hogy ha van egység akkor feltételezük hogy van külön is" - már írtam: Poláris szemszögbõl az egység és polaritás csak polaritás. Egység szempontjából minden és semmi egybe esik. Nincs többé végtelen, se nem végtelen. Helytelen azonosulás? Ki azonosul és mivel, ha ezek a dolgok nem elkülönülõk? #510: Bármikor megláthatod, ha magadba nézel, és nem azonosulsz a képzetekkel, a válasz tényleg ott van.
Én csak a tapasztalatomról beszélek, amit bárki megtapasztalhat.
Volt egy kérdésem, hogy most mivel azonosítod magad, meg a másik: "Akkor mi marad én-lélekként, ha semmi nincs külön semmitõl?"
Én nem mondtam, hogy nincs értelme az életnek. :) Tévedsz. Mi adunk neki értelmet, mi ragaszkodunk megkülönböztetõ nézetekhez, ahhoz, hogy értelme legyen az életnek, hogy valami lényegiségnek, valami állandónak kell lennie ott, ahol nincs (énképzet-világ-tudat-isten... mind megkülönböztetés).
az anyagi világot nyolc féle anyag építi fel: föld, tûz, víz, levegõ, éter, értelem és hamis egó. az õsi hindu bõlcselet szerint ezek mind isten energiái. az õsi írás szerint, amiben feltétel nélkül hiszek, isten a forrása minden anyaginak és lelkinek. idézem: "én vagyok a víz íze, a nap és a hold fénye, az emberi képesség, a föld illata, a tûz heve, az élõk élete, és minden aszkéta vezeklése. én vagyok minden lét eredeti magja, az értelmesek értelme, a hatalmasok bátorsága. mindegyik létállapot az én energiámból nyilvánul meg, legyen az a jóság, a szenvedély vagy a tudatlanság kötõerejében. én vagyok minden, mégis független mindentõl. rám nem hatnak az anyagi természet kötõerõi. ezen három kötõerõtõl megtévesztett ember nem ismer engem. az anyagi természet három kötõerejébõl álló isteni energiámat nagyon nehéz legyõzni. de akik átadták magukat nekem, azok könnyen túllépnek rajta. az alábbi bûnös emberek nem hódolnak meg elõttem: a felettébb ostobák, az emberiség alja, akiket az illúzió megfosztott tudásuktól, s akik a démonok ateista természetével rendelkeznek." - ezek isten szavai, aminek igazságára számos bizonyíték van (pl elõzõ hsz-om). én még nem találkoztam olyan tanítással, amelyik ilyen õsi, és ilyen pontosan elmondja az anyagi természet mûködését.
Azon gondolkodom hogy az ember mindig valami felette álló erõt/lényt keres
Mi van ha igaz az elmélet hogy az élõlények mind maguk a teremtõk és az ugynevezett valóság csak a gondolataiktól és tetteiktõl függ?
Bár ez erõsen egybesne azzal hogy ez avilág illuzió általában az álmainkban függ minden tõlünk.
Hát igen. Még ha feltételezzük hogy az õsi hinduk milyen fejlettek voltak, mikroszkóp nélkül még õs kem tudták volna ezt megcsinálni.
a végsõ igazság mindig is ott hevert az emberek lába elõtt, csak a legtöbben képtelenek rá h kinyissák a szemüket :-)
na most ezt leírom, hátha érdelek vkit: 4 éve egy elég furcsa okfejtést találtam egy 3000 éves hindu szentírásban, a bhagavatamban. az egyedfejlõdésrõl volt szó benne sejtszinten(!) mivel bioszos vagyok, így ezt vettem észre legkönnyebben, idézem:
cím: az emberi test kialakulása
1 vers: "az istenség személyisége így szólt: az élõlény a lélek legfelsõbb irányításával, valamint tettei következményeinek megfelelõen egy nõ méhébe kerül a férfi spermájának egy részecskéjén keresztül, hogy felöltsön egy bizonyos fajta testet."
2.vers: "az elsõ éjszakán a spermium és a petesejt összekeveredik, az ötödik éjszakán pedig a keverék buborákká érik. a tizedik éjszakára pedig szilva-szerû formát ölt, majd fokozatosn egy húsdarabbá, vagy tojássá alakul, az adott esetnek megfelelõen."
3.vers: "egy hónap alatt kialakul a fej, a második hónap végén pedig formát öltenek a kezek, a lábak és a többi testrész. a harmadik hónap végén megjelennek a körmök, az ujjak, a lábujjak, a szõrzet, a csontok és a bõr, valamint a nemi szerv és a test többi nyílása, vagyis a szem, az orrnyílások, a fül, a száj és a végbélnyílás."
namost azt tudni kell h ez ami itt le van írva, ez úgy 100-150 éve, habár nem ilyen részletességgel, de szerepel a biológia tankönyvekeben, mert azóta van olyan mikroszkóp amivel látni lehet a hólyagcsírát (második versben buborékhoz hasonlítja), meg a többit. ugye felvetõdik a kérdés h honnan tudták ezt 3000 évvel ezelõtt a szent könyv írói. megkértem egy ismerõsömet, aki rendszeresen utazik indiába (kultúrális tanulmányutakat szervez), h ugyan menjen már el egy hindu hittörténeti múzeumba, és nézzen utána ennek a könyvnek. amit meg is talált eredeti formában. mikroszkópikus vizsgálatok által bizonyított, h a könyv lapjai valóban kb 3000 évesek, és le is fotózta nekem a nyitott könyv egyik kötetét. a könyv szerint ezek isten szavai, más magyarázat nemigen van rá. szóval, a könyvben írnak a születésrõl, halálról is, meg arról is ami utána van.
Egyáltalán az ilyen elmélkedéseket azzal kéne kezdeni hogy valaha is juthatunk e bizonyítható eredményre illetve megérthetjük e a dolgot mert ha nem akkor csak értékes idõt vesztegetünk el a semmiért:)
illetve én sejtem hogy a végsõ igazság olyan lesz ami végeletekig egyszerû és olyan szinten egyértelmû és anyira mindennapi az életünkben hogy észre sem veszük de azt is sejtem hogy ez soha sem fog kiderülni :)
Szerintem abból a ténybõl hogy az ember tévesen azthiszi hogy külön való mindentõl és erre épít föl egy hamis kétértértékû logikát ami csak számára létezik. Ebbõl nem lehet arra következni hogy minden egy csak egy nagy egység (már csak azért sem mert ez feltételezi hogy ha van egység akkor feltételezük hogy van külön is) különben ha minden egy akkor a mindenség is csak egy illuzió ami szintén nem létezik de az a mindenségrõl te azthiszed hogy létezik és azonosulsz vele akkor ez ugyan az amit az ember saját magáról képzel csak te ezt egy behatárolt anyaghalmazzal teszed. A minden szó is megfoghatatlan nem létezik mert a világ végtelen és ha azt mondjuk minden azzal is csak egy egységet képezünk ami feltételezi hogy van azon kívül más is.
elmondtam mindent amit tudok. nem fogok veled arról vitatkozni amit én tudok de Te nem vagy hajlandó belátni. csak arra lennék kíváncsi ha nincs semmi, és csak üresség minden, semminek nincs értelme, akkor miért ételt eszel, miért cigit szívsz, miért ágyban alszol?
Ebben az esetben azt mondom, hogy nem ástál magadban elég mélyre, és újra nézeteiddel, a minõsítéssel azonosítod magad. Amikor lehántottál minden réteget, akkor semmi külön önálló valóval rendelkezõ létezõ vagy nemlétezõ (lélek) nem marad. Nincs semmi abszolut igazság, mert ahogy elõbb is elmondtam igazság, és hamisság csak képzetek. A minõsítéssel azonosítod magad, nem látod, hogy ki az, aki minõsít. Ha meglátod, nem marad én és nem-én. Akkor mi marad én-lélekként, ha semmi nincs külön semmitõl? Ilyen nincs. Ezeket a képzeteket az emberek sovány vígaszként találták ki maguknak, mert nem mernek szembenézni tudatlanságukkal, és bár hasonlóként mûködik a tudat, de semmitõl nem elválasztva, önlényeg nélkül. Amég megkülönböztetve látjuk a dolgokat, és magunkat, addig mindez amit itt leírtunk csak hitkérdés, és sovány vígasz, mert bár tényleg ilyen a tudat valódi természete, amit itt leírtam, mi mással azonosítjuk magunkat (én-lélek), ami viszont ahogy van, eltûnik a halállal.
a test nincs kapcsolatban vele, mégsem tud élni nélküle. örök, sosem hal meg, számára nem léteznek korlátok. nem lehet több réteget lehántani róla, ugyanakkor mind egyéni. vannak tulajdonságai, melyek lelki tulajdonságok. a lélek a igazi énünk. az anyagi energiák (maya) elhitetnek velünk egy csomó hamis képzetet, h elhomályosítsák a látásunkat, de legbelül mindenki érzi h a lélek az igazi én. a hamis egó az ami elfeledteti veled h a lélek létezik, pontosan azért h ne tudj kikeveredni az anyagi lét körforgásából. ezek nem az én képzeteim ez az abszolút, létezõ igazság. ha ellenkezel vele, az olyan mint amikor azt hiszed h a méznek nincs is íze, mert hiába nyalogatod a befõttesüveget kívülrõl, nem érzel semmit.
tökéletlenség, és tökéletesség ugyanott létezik, ahol minden más vágy, képzet. Ha már sikerült lehántanod minden réteget, akkor tudnod kell, hogy mi marad végül, amég nem tapasztaltad, addig ez a lélek sztori üres szavak halmaza, képzetek. Mit tapasztaltál, mi marad végül? Melyik az a részed, ami nem keletkezõ, és nem múló, és saját magad? Nem, ilyen nincs, hiába is meséled be magadnak, de ha tévedek, akkor mondd meg mi az, mi marad, ha mindent lehántottál. Létezõ és nem-létezõ bölcselkedés csakis azért játszható el, mert köt a poláris valóság, és a megkülönböztetett képzetek. Én(!!!) nagyon is jól tudom, hogy nekem is ezek a képzeteim vannak, így létezõt és nem-létezõt megkülönböztetek, mint Te is most, bár az engem annyira nem érint, mert azok a te képzeteid.
Vagy szerinted most éppen nem azonosulsz hamis énképzeteddel? Akkor mi mással?
értem h mirõl beszélsz, és örülök neki h megértetted azt h az anyagi vágyak, és minden anyagi törekvés illúzió, de hidd el h ez nem minden. létezik tökéletesség és létezik egy csomó minden amirõl nem tudsz. az amit látsz, érzékelsz az valóban illúzió, de így soha nem fogsz tudni kikeveredni az illúzióból. a dolgok igen is léteznek, csak nem látod az eredetüket ezért hiszed h nincsenek. az árnyék valóban megfoghatatlan, nem létezik. de nincs árnyék létezõ test nélkül. és amíg nem vagy képes elfogadni a létezõ dolgokat, addig az árnyékok között kell élned. és nagyon fontos h ne a saját igazadat keresd, hanem az igazságot.
Te pedig nem néztél magadba. Az agyalás nem minden. Amég valaki nem teszi meg, addig csak mint gondolatról beszél a tudatról, lélekrõl hasonlókról. Pedig mindezek nincsenek, ez csak káprázat, és újabb téveszmék, hogy az ember sovány vígasszal beérje, és tovább küszködjön a poláris világban. Ez vágy és ragaszkodás a szenvedéshez, tehát nemtudás.
túl nagy az egód ahoz h elfogadd egy nálad magasabb szinten lévõ Isten létezését. ez ellen úgy védekezel, mint a kisgyerek az orvos ellen, aki injekcióval akarja meggyógyítani. a világ nagyon egyszerûen mûködik, eltorzult képe a tökéletellégnek. Az emberek Isten nélkül próbálnak boldogságot találni. próbálkozhatsz Te is vele, de nem fog sikerülni.
Erre mondják, hogy a Dharma gyakorlati tudás nélkül, agyalással, filozófiával, megkülönböztetõ nézettel nem megérthetõ, mivel maga nem megkülönböztetett nézet. Addig csak formák létéhez és nemlétéhez ragaszkodik az ember.
ehh ezek mekkora zagyvaságok. :D Talán elõször szûntesse meg az ember a kettõsséget, mielõtt ekkora eszetlenségeket ír. A karma pedig mindenkire mindig hat, amég énképzete van, és .."utána sem hagyja figyelmen kívül".
a karma csak arra hat, aki nem tud tõle elvonatkoztatni. tehát mindenkire, akinek a tudata egy kicsit is anyagi befolyás alatt áll.
Isten szolgálatának vágya. ha vágyaid Isten felé húznak, az túlmutat a kettõsségeken, túlmutat a karmán, és minden anyagin. ha Isten szolgálata boldogságot okoz, többé nincs szükséged az anyagi világ nyújtotta érzéki örömökre.
Bár ahogy mondtam, nincs anyagi és nem anyagi vágy megkülönböztetve, a vágy a megkülönböztetett tudatot jellemzi, csaki ezért tudunk anyagiként kezelni bármit.
amíg csak az anyagi vágyakat ismered, addig valóban szenvedés lesz. de legalább Te belátod h az anyagi vágy szenvedés. az emberek 99%-a még ezt sem látja be.
Buddha avatár volt. minden avatár úgy jött világra mint Te vagy én.
Buddha ugyanúgy jött világra, mint te vagy én, vagy akár más nem megvilágosodott, vagy megvilágosodott. Szenvedett a megkülönböztetõ nézetektõl, vágytól, a karmától, aztán megvilágosodott. Nincs semmiféle tökéletes vágy. Se tökéletesség, se tökéletlenség. Idézet Lankávatárából: "...nem követve azokat az állapotokat, amelyeket a srávakák, pratyekabuddhák és bölcselkedõk valósítottak meg, és amelyben kedvüket lelik. Ezen állapot azoknak a képzetébõl ered, akiknek a gyakorlatai a gyermekded bölcselõékkel egyeznek meg. Õk ott csüngenek a saját önzõ gondolataik által alkotott világ egyéni formáin; olyan gondolatokat tartva lényegesnek, mint alkotóelem, minõség és lényegiség; hozzátapadva csüngenek a nemtudásból eredõ szemléleten; megzavarja õket az, hogy ott szülessenek meg, ahol az üresség uralkodik; úgy csüngenek a megkülönböztetésen, akár a valóságon; és beleesnek egy olyan gondolkodásba, ahol a minõsítõ és a minõsített kettõssége uralkodik."
A vágy szenvedés, errõl bárki saját maga meggyõzõdhet.
Nem beszéltem semmiféle megsemmisülésrõl. Amirõl én beszéltem, ott nincs se keletkezés, sem megsemmisülés. Az üresség nem semmit jelent. :-) Bár lehet hogy tudod... A karma pedig az ürességen keresztül megragadható.
a nézeteid bár jobbak, mit egy átlagember nézetei, de tévesek. Buddha azért jött el az anyagi világba avatárként, h megmentse azokat az embereket, akik nem voltak elég erõsek a júga dharma elvégzéséhez. legalább is elindítsa õket a lelki úton. a budhizmus üressége és annak filozófiája, a megsemmisülés azok filozófiája, akik még nem elég érettek ahoz h vágyikat tökéletesítsék. így nem képesek elérni a tökéletességet, de nem állnak meg a lelki fejlõdésben sem. a budhizmus útja jó és hiteles, mert a budhisták megértik az anyagi vágyak mûködését és azt h ezen vágyak kötnek a születés és a halál körforgásához, de ezen ponton, amit teljes megsemmisélülésnek hívnak, olyan mintha elveszne a ködben az út.
a tökéletes, lelki vágyak a legcsekélyebb mértékben sem hasonlíthatók az általunk megismert anyagi vágyakhoz. habár az anyagi vágyak a lelki vágyak eltorzult tükörképei, mégsincs sem okozati sem másféle kapcsolat köztük. kezdetben én is megörültem amikor nagyjából megértettem a budhizmus lényegét (persze nem megvalósítás csak tanulás szintjén), de egy idõ után hiányérzetem támadt. nem értettem h ha a bodhiszatvában nincs boldogság, boldogtalanság, csak üresség, akkor miért kell törekednünk az elérése felé. miért jobb mint az anyagi élet. ugyanakkor az anyagi boldogság sem igazi boldogság, mert minden esetben szenvedésbe torkollik. ekkor kezdett el szélesedni a látóköröm és kezdtem el keresni más vallások között is. végül nem mondhatnám h túl nagy megvalósításokban volt részem, de amikor a bhagavatam köteteibõl kezdtem olvasni akkor megdöbbentem. addig is hittem a spirituális dolgokban, de amikor elsõ három kötetét olvastam, onnantól voltam biztos a dolgomban. szóval én nem akarok prédikálni, mert asszem amíg nem valósítottam meg azt mirõl beszélek, addig felesleges úgyis, de mindenféleképpen ajánlom a srímad bhagavatam tanulmányozását, fõleg a 3. kötetét. most itt nem akarom leírni, mert nem araklak fárasztani a személyes élményeimmel.
amúgy a karma mûködésének megértését illetõen az igaz h emberi ésszel felfoghatatlan, de valamilyen szinten mégis meg kell értenünk ahoz h tudjuk magunkban hova tenni, ezért szokták így leegyszerûsíteni néha. persze a karma még egy személyre lebontva is annyira szövevényes, és annyira keveset tudunk róla, h sztem felesleges túl sokat foglalkozni vele.
"The birt of a man is the birth of his sorrow. The longer he lives, the more stupid he bekomes, becouse his anxietly to avoid unavoidable death becomes more and more acute. What bitterness ! He lives for what is always out of reach ! His thirst for survival in the future makes him inkapable of living in the present"
-A tudat megkülönböztetésétõl hisszük -mi a teendõ: egyszerûen csak befejezni a megkülönböztetést, leásni addig magadban, ahol már semmi nem marad belõled, meglátni a tudatot. -Akik erre rájönnek, azok felébredtek. -Az életünk nem haszontalan, mi tesszük hasznossá, haszontalanná, ez is megkülönböztetés. -Egységet elég megérteni. Elég megérteni, hogy ez nem megkülönböztetés, és nem elérhetõ mint önmaga. Csakhogy poláris szemszögbõl nem megy, mert az utolsó paradoxon mindig az, hogy egység és polaritás maga is polaritás. Amikor ez a paradoxon fel van bontva, az maga az egység elérése. De ki ért meg és mit? "Ki kérdez?" -tedd fel a kérdést sokszor, és találd meg ki kérdez.
Mindez igaz? igaz és hamis csak poláris világunkban létezik. "Egység és polaritás közti polaritás ebben az esetben úgy tekintendõ, mint minden más megkülönböztetés, tehát elhagyandó."
Ha ez igaz akkor rengeteg kérdést vet fel: -miért hiszük azt hogy külön létezünk? -ha ez egy illúió/álom akkor mi a teendõ hogy felébredjünk/megvilágosodjunk -akik erre rájönnek azok mért élnek még és miért nem "ébredtek föl"? -mi a teendõ? valamit tenni kell a haszontalan életünk helyett -vagy csak elég megérteni -ha ez mind igaz akkor mi a helyzet mi a teendõ összesítve ilyenkor mi van?
igazából csak 1féle képpen lehet szemlélni a világot, úgy, ahogy most tesszük, mert a másiknál nincs szemlélõ és szemlélt hasadása, így szemlélés sincs. De nincs benne megkülönböztetés. :-)
Valóban darabokra szedjük a valóságot, és így próbáljuk összerakni az egészet, és további gondolataid is helyes következtetések.
Az elõzõ hozzászólásom bár nem neked ment, de neked is ezt tudom elmondani.
Ahogy polaritásban polaritás és egység egymás ellentétpárjai, úgy egységben egység és polaritás nem különül el egymástól, és minden benne van. Azt, hogy melyik konpatibilis a másikkal, azt nem tudom, csak azt, hogy egyik határa a másik határa.
Ha lebontva ént, a végén semmi mástól elkülönülõ nem marad, akkor ki az, aki külön tulajdonsággal rendelkezik? Nincs semmilyen tökéletes forma, sem tökéletes vágyak. A vágy az szenvedés, amitõl az üresség formaként jelenik meg, mint változó világ. A megkülönböztetést elhagyva semmi mástól elkülönülõ nem marad, nincs én nincs te, nincs külvilág nincs belsõ, nincs megfigyelõ, és nincs megfigyelt. Ez a vanság, vagy énnélküliség. A tudat pedig semmiképp nem anyagi. Mivel mint már elmondtam az hogy agy, és annak bármit tulajdonítani csakis a tudat megkülönböztetése miatt lehetséges, és ez nem maga a minõsítõ, hanem csak egy minõsítés, így addig nem is fogod elismerni amirõl beszélek, amég nem tapasztalod magát a minõsítõt. Értsd meg, hogy amikor minden réteget lehántottál magadról, akkor semmi nem marad.
Ez egy olyan semmi, ami független öntermészettõl, és tulajdonságoktól. Nincs benne semmi mástól elkülönülõ, a valódi világgal egybehangzóan "létezik", de nem elkülönülve attól. Változás és megkülönböztetés nélkül jelennek meg benne az alakok, és formák. Erre mondják, hogy "A forma üresség, az üresség forma."
szóval van két féle nézet ahogy lehet szemlélni a viágot? Az egyik darabokra szedi az egységet és így próbálja megérteni(abból kiindulva higy õ is különbözik minden mástól) és így mindig paradoxonokba ütközik a másik pedig mindent egynek vesz eltûnnek a különbségek minden 1 és ugyanaz semmi nem különbözik semmitõl.
És a két gondolkodás mód nem kompatibilis egymással egyikel sem lehet felfogni a másikat.
bens: A karma nem valami egyéntõl elkülönülõ valami, hanem maga az egyén. Annak, aki szeretne minél több idõt tölteni a szamszárában vágyott dolgai mellett, annak célszerû a karmát valami bûntetõ - jutalmazó mechanizmusnak tekinteni, mint hogy a külvilág valóban úgy viszonyul hozzád, ahogy Te hozzá. De helyesebb megértés végett meg kell érteni, hogy a karma nem átlátható, mert minden mindennel összefügg, ezért tetteink ebbõl a szempontból nem megítélhetõk, olyan az egész, mint egy összefüggõ folyam, csak a karma miatt látszik úgy, mint ha lenne személyes karma. Mint hogy a karma nem-létét egy tömeggyilkos is közvetlenül beláthatja, így megszabadulás szempontjából lényegtelen, hogy pozitívnak vagy negatívnak nevezed. Ennél a belátásnál ténylegesen megszûnik minden vágy, és törekvés.
Ezt egy másik fórumon olvastam: - Kásjapa buddha idején szerzetesvezetõ voltam ezen a hegyen. Egyik nap egy tanítvány megkérdezett engem: "Egy megvilágosodott ember az okság igája alá esik, vagy sem?" Én azt válaszoltam: "Nem, nem esik." Azóta arra lettem kárhoztatva, hogy ötszázszor rókaként szülessek újra. Könyörgök, mondd meg nekem a kulcsszót, hogy megszabadítson rókaéletemtõl! Mondd meg nekem, egy megvilágosodott ember az okság igája alá esik, vagy sem? Hjakudzsó válaszolt: - Nem hagyja figyelmen kívül az okságot. Nem hamarább, mint hogy az öregember meghallotta e szavakat, megvilágosodott.
Kicsit nyugatibb szemszögbõl (analitikus pszichológia) leírom ezeket a dolgokat, mert van, akinek ez kedvezõbb megértést biztosít: Abból indulunk ki, hogy van egy végtelen mindenség, és van egy végesre redukált önmagunk, ez a véges, és végtelen polaritása, ugyanúgy mint figyelõ és megfigyelt, születés és halál, én és te, boldogság és szomorúság, igazából a lét minden aspektusában megtalálható.. és eljutunk a lét és nem-lét polaritásához. Ha létezik polaritás, akkor már csupán poláris szemszögbõl is feltételezhetünk egy egységet, amiben mindez megtalálható nem elkülönülten. Csakhogy polaritás, és egység poláris szemszögbõl nézve továbbra is csak polaritás. Mind az egész megismerésére törekszünk lsd.: tudományok, filozófia, vallások, de már akkor lehetetlenné válik a megismerése, amikor egészet és polaritást megtesszük poláris ellentétként, amikor mint megfigyelõt, és megfigyeltet külön választjuk. Továbbá az egység nem létezhet, mert akkor lét és nem-lét különbsége állna fönt. Nem is nem-létezhet, ugyanebbõl az okból. Tehát mi marad az egységben? Poláris szempontból semmi, mert poláris szempontból mindig valami hiányaként tudjuk jellemezni: Idõtlen, tér nélküli, végtelen, mozgás nélküli, független, nem keletkezett, és nem múló. Egység szempontjából minden és semmi egybe esik. Egység és polaritás közti polaritás ebben az esetben úgy tekintendõ, mint minden más megkülönböztetés, tehát elhagyandó.
a lélek nem repked mint egy szellem! a lélek egyéni tulajdonságokkal rendelkezik. ugyan úgy mint most Te v én, csak tökéletes formában, tökéletes vágyakkal!
a tudat pedig lehet lelki és anyagi is. de ha anyagi akkor pusztán az anyagi hatások irányítják, amiket az agy dolgoz fel, így a legtöbb ember tudatát az agymûködése határozza meg.
"tudatlansága miatt függ anyagi" - õ maga a tudatlanság.
bens: Én nem hiszem, hogy a tudat az agy mûködésének terméke. Se gondolatot, sem anyagi dolgokat, sem nem-anyagi dolgokat nem tulajdonítok az agy mûködésének, mivel mindez minõsítés, és nem a minõsítõ maga, így ha azt mondom, hogy a tudat az agy mûködése, az csak egy újabb képzet lenne. A tudat megkülönböztetése, az ami én-lélekként, öntudatként jelenik meg, tudatlansága miatt függ anyagi dolgoktól. #470-re: A tudat mûködésébõl következõ dolgok, a megkülönböztetés, és azzal önazonosítás tényleg egy burkot képez a körül amit számomra meglepõ módon C. G. Jung, és egyes buddhista ágazatok elismernek valódi Én-ként. De amikor lehántasz róla minden réteget, akkor nincs én és nem-én, így lehetetlen "róla" úgy beszélni, mint Én. Tehát a semmi marad, pontosabban nem marad semmi. Ezt hívják ürességnek, ami minden mástól, mint saját magától üres. Így nem létezhet valódi én, mert mindez mentes megkülönböztetéstõl. Ebben az esetben: Ha nincs én, nincs te, ki azonosít magával, és mit? Ha mindennek nincs vége, akkor minek van vége, és minek nincs vége? Ha mindez nem megkülönböztetett, akkor mi az ami megkülönböztetett, és mi az, ami nem-.megkülönböztetett? Kinek nem lesz szüksége új testre, és ki repked, mint egy szellem? Kinek lesznek és milyen lelki tulajdonságai? Ezek képzetek.
Hogy mi lesz velük: "Errtõl ennél többet nem igazán lehet szólni, mert aki ezt megvalósította azt már nem érintik ezek a megkülönböztetésbõl eredõ képzetek, kérdések." Nem létezik és nem nem-létezik. Ha létezne, függne, mozgás, elmúlás jellemezné, ha nem létezne, függne létezés és nem-létezés megkülönböztetésétõl. A válasz a kérdésedre gondolattal nem fölfogható. Hogy mi lesz vele, épp úgy nem értelmezhetõ, mint a mi van, mi nincs, mert ezek a dolgok egybeesnek, szigorúbban véve se nem egybe, se nem külön.
Képzelj el egy tavat, ami végtelen mélységû, és Te a víztükröt nézed. Látod a víz felszínét, és nem tudod fölfogni, hogy a végtelennek az eleje, közepe és vége is végtelen, így a víz felszínének végessége csak káprázat. Amirõl írtam, az a víztükör túlfelétõl számíttatik, amiben nincs se kezdet, se közép, se vég. Ugyanilyen természetû a világ is.
"Szóval akik nem születnek újjá, nem táplálják azt a bizonyos vágyat amit emlegetsz azokkal mi lesz, mert engem ez érdekel igazán." - Ez volt a kérdésem és erre csak az egyik üzenetetben adtál náhány értelems mondtatot a másik pedig tljesen másról szólt, de sztem le is zárhatjuk a témát mert, amit kartam megtudtam...
Hát ez elég süket duma, már telejesen le is fárasztottátok az agyamat(lelkemet:))
úgy képzeld el az egészet, h van egy lélek, ami Te vagy. és van tested, ami olyan mint egy ruha a lélek körül. a lelkedet azért nem érzékeled, mert a ruhával azonosítod magad. azt hiszed, h arra vagy csak képes amire a tested képes, így - karma függvényében - mindig egy új testbe vándorol a lelked. de ha felébreszted a lelked, a lelkeddel azonosítod magad (ami Te vagy valójában), akkor nem lesz szükséged új testre az élethez, hanem lélekként, lelki tulajdonságokkal élsz tovább. de ezt most nem tudod felfogni, mert a testtel azonosulsz még, az agyba pedig nincsenek lelki képességek beprogramozva.
sztem ne azonosítsd a lelket a tudattal. a tudat (amit gondolsz, érzel) az agy programja. a léleknek nincs köze a testi, anyagi dolgokhoz. egy valamivel nem tudok egyet érteni: "vágy nélkül" a vágyakat nem lehet megszüntetni úgy gondolom. csakis irányítani lehet õket. attól h nem csinálsz valamit sokáig a vágy még megmarad. viszont ha a vágyaidat az anyagiról a lelki javakra írányítod át, akkor felébrednek a lelki tulajdonságok. sztem ennek ez az egyetlen módja egy ilyen világban, amiben élünk.
Szóval akik nem születnek újjá, nem táplálják azt a bizonyos vágyat amit emlegetsz azokkal mi lesz, mert engem ez érdekel igazán.
bens jól tette fel a kérdést.
Én a lelket szoktam az öntudattal azonosítani, lehet hibásan, de ez csak formai különbség. A tudat nem az agy mûködése.
Létezik egy megfigyelõ és egy megfigyelt, a megfigyelõ Te vagy, a körülötted levõ világ, pedig a megfigyelt. A megfigyelõ itt bármilyen minõsítést aggaszt saját magára, az nem saját maga, mert a megfigyelõ és megfigyelt kettõssége áll fent. Tehát amikor azt mondom, hogy "én vagyok a testem, atomok, tudat, biológiai szerkezet, és mindezt az agyam fogja föl" -ez mind nem lehetek én, mert ezek mind csak a minõsítés, nem pedig a minõsítõ. Az ember hibásan, de azonosítja magát a tudat megkülönböztetésével, és ez az öntudat, ami világot generál. Ezt mindenképp érdemes megérteni, mielõtt a további kérdéseidre vársz választ, mert ezek a dolgok számodra egyszerûen nem létezõk.
A buddhizmus szerint a vágy okozza mind a születést, mind a halált, így vágy nélkül nincs ki megszülessen, és meghaljon. A vágy a tudat megkülönböztetése, a megtévesztettségbõl származik. A tudat, amit az elõbb leírtam, hogy nem az, mint amit saját magadnak vélsz. Amikor a tudat tényleg saját magát tapasztalja, és tovább nem azonosítja magát hamis képzeteivel akkor már nem szül több vágyat. Nem-megkülönböztett tudat többé nem vesz föl semmilyen értéket.
A tudat megkülönböztetésébõl eredõen garantált az újraszületés, de vígasztaljon az, hogy nem fogunk rá emlékezni. :-) Aki nem születik újra, az felismerte ennek a manifeszt univerzumnak valódi természetét, lemondott a létesülésrõl. Errtõl ennél többet nem igazán lehet szólni, mert aki ezt megvalósította azt már nem érintik ezek a megkülönböztetésbõl eredõ kérdések.
Igazából nem gondolok a lélekrõl semmit! Szerintem nincs ez viszont nem kizáró ok! A tudat kicsit más mint a lélek, a tudatunk a halál után elszáll, ha újjászületünk, ha nem! Mivel a tudattalant emberi agy nem képes felfogni ezért találják ki a különbözõ vallások a továbbélést vmi féle formában vmilyen helyen. A buddhizmusra áttérve , ha én pl nem hiszek semmiben akkor újjá fogok születni? És aki nem szület újjá azzal mi lesz?
Kíváncsi vagyok, hogy mit gondolsz a tudatról, lélekrõl, és a tudattalanról. Ezek számodra mit jelentenek?
Buddhizmusban amúgy nem úgy jelenik meg a reinkarnáció, mint egy megnyugtató dolog, õk azt mondják, hogy karma miatt van a születés, ami pedig a vágyból következik. Az születik újjá erre a világra, aki tudatlan, mert nem ismeri föl, hogy a lét szenvedés, és a világnak nincs valóságos alapja.
Üdv! A topikot nem olvastam végig, de véleményezem a Halál utáni élet feltevést! A legtöbb vallásban van vmiféle másvilág ahová halál után jutunk vagy az újászületés , de a lényeg mindenekefelül a további élet! Amiben a legjobb hinni a további élet bármely formája (újjászületés, Mennyország, Örök vadász mezõk stb...)! Ezt az emberek azért találták ki , mert nem találtak magyarázatot az elmúlásban és a mai embernek is lehetetetlen elképzelnie milyen a halál után, ha nem él tovább vmi helyen vagy nem születik újá! Az újászületés is teljes ökörség elég a mi gyönyörõséges sztárunkra Gyõzikére gondolni aki egy jósnõ által tudta meg zebra mivoltját:) Kérdezem én bárki is az aki meg tudja mondani mi voltam elõzõ életemben pl egy jósnõnél magasabb értelmi szinten lévõ budshista szerzetes (lehet õk nem tudnak ilyet elárulni) biztos nem fogja nekem azt mondani, hogy én egy ostoros papucsállatka voltam vagy egy amõba. Na jó erre is lehet kifogása másnak, hogy ezekben nem születhetnek újá emberek , de azt se fogják nekem mondani, hogy kolombusz majom vagy épp egy ocelot, mert akik ilyeneket mondanak azok csak ráböknek az ismeret állatok egyikére és azt mondják , hogy te egy házisertés voltál! Puff milyen meglepõen ritka és ismeretlen állat voltam!Persze az újjászületés rendszere szerint bármilyen élõlényben lehetett a lelkünk, de ezt csak példánakl írtam! Lehet egy kicsit kusza lett a beszámolóm , de úgy éreztem le kell írnom a vélemyényemet és mindenkinek ajánlom, hogy higyjen vmi vallásban(még ha ellen is tettem), mert sokkal elfogadhatóbb lesz a saját és szerettei múlása.
Úgy tudtam továbbá, hogy a karma nem anyagi, hanem tudati jellegû. Mert a tudatot zavarja a képzelgés. Ahol nincs karma, ott nincs önlétezés. Ha nincs önlétezés, akkor ki az akinek szabad akarata van? Persze amég megkülönböztetés, ez az illúzió létezik, addig a szabad akarat meg van különböztetve a nem szabad akarattól, tehát létezik Én, és létezik az ehhez kapcsolódó szabad akarat, mint bármilyen másik (hamis)érzet.
Aki valóban felismerte a ragaszkodás természetét, az felismerte a létezés természetét. Ez az egyetlen (elsõ és utolsó) felismerés. Aki azt mondja, hogy van más felismerés is, az a szenvedéshez ragaszkodik.
nos, a karma olyan mint Newton törvénye. ahogy hatsz a környezetedre, az úgy hat rád vissza. nincs jó és rossz, csak ellenhatás. így mûxik az anyagi világ. de h az ember számára érthetõ legyen: a karmát 3felé osztják. jó karma (jó cselekedetek visszahatásai) rossz karma (ellenkezõje) és vikarma. a vikarma tulajdonképpen azt jelenti h nem függsz a karmától, vagyis az anyagi kötõerõktõl. a szabad akarat soha nem szûnik meg, mert minden lélek egyéni. felismerni pedig nem elég az anyagi kötõerõket. az csak a kezdet.
Még van, amit hozzáfûznék ehhez: Amit én tudok a karmáról az szerint nincs jó és rossz karma. Okság van, ami nem jó és nem rossz, hanem szimpla ok-okozat, ami vágyból jön. Sõt.. az a megkülönböztetés szüli a karmát, ugyanaz, ami a jót és a rosszat megkülönbözteti. Ez szerint aki ragaszkodik, az megszületik újra, aki nem, az többé már nem születik. Ha valaki megszületik, még nem ismerte föl, hogy az élet, a ragaszkodás a szenvedés.
bens: Te mit gondolsz a szabad akaratról, és karmáról? Karma törvénye azt mondja, hogy amég az emberen okság uralkodik, addig az ember minden szinten függ. Ez a függés vajon kizárja a szabad akaratot? Nem gondolom, hogy részben függök, mert akkor a karma is csak részben van. Ha pedig mindenhogy függök, akkor az kizárja a szabad akaratot. Bár lehet épp ez a szabad akarat létezése, az ember önlétezése az illúzió, mert soha nem lehet bizonyítani, hogy másképp is lehetnének a dolgok mint ahogy vannak. Szerinted hogy van ez?
karmától függ... ha jó a karmád, akkor megszületsz test nélkül szellemként. ha rossz, akkor megszületsz egy pokolbolygóra, mert ebertöltél (magadat). egyik se vmi jó, szal ne legyél öngyi. nem old meg semmit.
ebben a témában semmiben sem lehetsz biztos, de sok mindent valószínûsíthetsz, s megróbálhatod "észszerû" magyararázni, de ugye ahány ember annyiféle variáció szerintem az állításom nem hülyeség, annyi, hogy én inkább földhöz ragadtabb csóka vagyok, nem nagyon akarok hinni az ilyen szellemesdiben, pedig tényleg nem hülyeség :P
nah ez egy mégnagyobb buli, mi van az élet elõtt. nah olyannyira mélyre kellene ásnunk magunkat, ahol már az ember egyszerûen nem tudná felfogni a dolgokat...
amúgy a legújabb kvantumfizikai kutatások szerint nagyobb valószinûség van a "túlvilági" lét létezésére, mint amennyi nincs. legalábbis elemi szinten bizonyítva van.