Tehát azt mondod, hogy a homoszexualitás nem egy örökölt hajlam, hanem választható? Nekem teljesen mindegy, hogy ki milyen párt választ magának, de ebben az esetben nem kellene propagálni ezt a fajta szexuális beállítottságot. A "meleg büszkeség" felvonulás is inkább provokáció, és mint ilyen kontraproduktív!
A szex legyen hálószobatitok, ne pedig az Andrássyn felvonuló parádé...
#4561: a pisikakiszex más kategória. még mindig az az egyik alapvetö probléma, h összekevered a szexualitást a szexszel. két ember kapcsolata nem kizárólag a szexrõl szól.
#4564: igen tv-böl. a berlini az nem felvonulás, ott nem tüntetnek, ott a homoszexualitást máshogy kezelik jogilag.
de ezzel már elkanyarodtunk az eredeti felvetéstõl (ti. Biblia)
Ezek szerint azért vonulnak fel, mert sértve érzik magukat? Hm nos ha én nem kapok fizetés emelést pedig úgy érzem, hogy az nekem jár akkor vonulgassak minden évben fel az Andrássy úton? Szerintem inkább ez arról szól, hogy azt akarják elérni, hogy fogadja el a társadalom egésze a homoszexualitás és kezelje úgy, mint a heteroszexualitást. Ezen az alapon a heterók is csinálhatnának felvonulást azon a címen, hogy miért akarják a melegek ránk kényszeríteni, hogy mi fogadjuk el. Márpedig a társadalom egésze sosem fogja elfogadni. Én elhiszem, hogy létezhet mély érzelmi, lelki kötõdés két azonos nemû ember között is de azért azt tegyük hozzá, hogy a szexualitás lényege az utód nemzés, és mielõtt még felvetõdne benned az a gondolat, hogy ez többrõl is szól igen, de nyilván azért jó, kellemes és felszabadító mert a természet azt akarta, hogy legyen vágy azt utód nemzésre (bocsánat, hogy nem mondom szebben de a lényege akkor is ez). Én úgy vagyok ezzel az egész témával, hogy tipikus 21. századi jelenség. Túlmisztifikált. Homoszexualitás mindig is volt és lesz is. Az meg, hogy a biblia mit mond... Nos, tetszik vagy nem tetszik a keresztény vallás nem támogatja a homoszexualitást, és ez nem is fog megváltozni. A vallás amúgy sem arról szól, hogy igazodjon állandó jelleggel az adott kor szellemiségéhez. Kicsit olyan ez mint amikor belépsz egy hagyományõrzõ klubba. Csak azért mert te máshogy vélekedsz, a dolgokról még nem fogják megváltoztatni az alapszabályokat miattad. Ha nem tetszik, ne gyere a klubba. Vannak az életben olyan eszmék, gondolatok, hitvallások, amik állandóak és nem fog megváltozni csak azért mert x számú embercsoportnak ez nem tetszik. Ma már senki sincs rákényszerítve arra, hogy egy vallási közösség tagja legyen.
Szerintem: Az ember az Isten is egyben. Õ (az ember) teremt, õ éli meg amit teremtett és tekinti a teremtményeit jónak vagy épp rossznak, azaz az ember bünteti és jutalmazza önmagát és társait. A Biblia nem állít ezzel ellentétes dolgokat. Azért FOGALMAZ máshogy, hogy értsd a történetet, mert ha nem helyezné ki Istent rajtad kívül, akkor nem értenéd a leírtakat még a történet szintjén sem.
Isten az csak egy fogalom, amit azért kellett bevezetni, hogy legalább elvileg lehetõvé váljon beszélgetni arról, amirõl lehetetlen, mert minket maghalad.
Ugyanígy nehéz arról az emberrõl beszélgetni, aki 10 év múlva leszek. Nehéz, mert az én mai mivoltomat meghaladja. Olyasvalaki lesz, akit én ma elképzelni sem tudok, mert ha el tudnám képzelni, akkor én már az lennék, aki akkor leszek.
Isten ugyanez, csak itt az összes "ember" összes jövõbeli állapotának összességérõl van szó. Tessék, próbálj meg errõl beszélgetni új fogalmak bevezetése nélkül. Ha bevezetem ezt a fogalmat, akkor ezzel a fogalommal már ma azonosítom azt, amit a jövõben a mindenségbõl látni, érteni fogok, plusz még azt is, amit mindenki más lát és ért, de plusz még azt is, amit senki se lát és senki se ért MÉG, de fog. Hisz ez is létezik már ma, és lehet a hatását érzékeled is, csak fogalmad sincs, hogy mi történik veled vagy mással, vagy a világgal magával. Ahogy régen nem értették miért esik le az alma, ha feldobod. "Isten akarata." És? Igazuk volt. Persze aki szakállas bácsival azonosítja Istent, az csak nevet a markába, és pont ezért a lényeg vész el a szeme elõl.
Szerintem. Hisz én nem vagy az Isten. De én is Isten vagyok. (Szólja ha ez most ellentmondásnak tûnik, és magyarázatra szorul.)
ilyen törvény az is, hogyha a bátyád úgy hal meg, h felesége gyermek nélkül marad, akkor neked KELL magot vetni özvegyében. ez is ilyen törvény, benne van a Bibliában. meg az is, hogy 2 féle textilbõl nem hordhatsz ruhát. meg disznóhúst sem ehetsz. ezeket betartod? ugye nem.
Ezek ha úgy tetszik metaforák, hasonlatok, szófordulatok, szimbolikák, melyek felhasználásával leírásra, bemutatásra, felvázolásra kerül egy isteni törvény. Pl. disznóhúst evés miért van tiltva? (Ott, akkor, annak, akinek.) Ennek OKA van. Ez az OK, ez az isteni törvény. És ezt ma is be kell tartanod, és be is tartod, mert ha nem tartanád, hamar meghalnál. Avagy: Isten megbüntetne azért, mert nem tartod be a törvényeit.
Mint mikor - és most játsszunk el kicsit a fentiekkel - Isten megparancsolja MA, hogy bizonyos sebességnél nagyobbal ne rohanj falnak. És tegyük fel, hogy MA leírásra kerül egy BIBLIA nevû könyvbe, hogy ez a sebesség ez 40 km/h, mert tegyük fel nincs ma olyan jármû, amiben ez nem élhetõ túl. Tehát tegyük fel, hogy valaki szerint úgy kell fogalmazni, hogy ha 40 km/h-nál nagyobb sebességgel rohansz a falnak, akkor meghalsz, tehát ez Isten törvénye amit ha megszegsz Isten megbüntet (meghalsz mikor falnak rohansz).
Na de tegyük fel azt is, hogy 100 év múlva minden olyan hiperszuper lesz, hogy akár 200-zal is falnak mehetsz, nem halsz bele. És te mit hiszel majd akkor? Hogy a Biblia hülyeség? Vagy azt fogod hinni, hogy átverted Istent, és meg tudtad büntetés nélkül szegni a parancsát, miszerint 40 km/h-nál gyorsabban ne rohanj falnak? Ugye hogy ez hülyeség? Hisz a 40 km/h max sebesség az csak utal a mélyen megbúvó Isteni törvényre, ahogy az is, hogy ne egyél disznóhúst. A "40 km/h max sebesség" törvény is csak azért kerül megfogalmazásra, hogy a nehéz felfogásúak is kapjanak valami kézzelfoghatót a kezükbe, amivel elboldogulnak.
Mint ma a KRESZ: autópályán max. 130. Ennek oka van. Igaz? És? Jó a törvény megfogalmazása? Nem jó, mert van akinek a 130 is sok, és van akinek a 180 se lenne az. Akkor most ez mire bizonyíték? Hogy nincs Isten, vagy hogy semmi értelme max. sebességet meghatározni, vagy mi? A megfogalmazás rossz, vagy az isteni törvény nem létezik? És a lényeg micsoda? A megfogalmazás, vagy az isteni törvény? És ha te 200-zal is jól elvagy az autópályán, akkor te most megszegtél valami isteni törvényt azzal hogy 130-nál többel mentél, amit márpedig a Biblia, akarom mondani a KRESZ határozottan megfogalmaz, hogy ez "Isten" akarata? Vagy csak itt valaki valamit félreért abból, hogy mi Isten akarata valójában?
Nem állítom, hogy a fentiek minden bibliai parancsra igazak, hisz a Biblia nem Isten, hanem az ember mûve. (Avagy az eddigi hsz-eim alapján: nem AZ ISTEN, hanem sok-sok rész-Isten mûve.)
"Isten az csak egy fogalom, amit azért kellett bevezetni, hogy legalább elvileg lehetõvé váljon beszélgetni arról, amirõl lehetetlen, mert minket maghalad." Az Ember hogy tud megfogalmazni egy gondolatot, mely meghaladja értelmi képességeit. Ez pont olyan, minta a csimpánzok alkotnának rólunk, illetve az általunk óhajtott elvárásokról egy bibliát. Ha észrevette, én nem személyekrõl beszélek, hanem AZ Emberrõl. Mindig is voltak, és lesznek, akik mutatják a "tuti" utat, mely értelmét mi "egyszerû" halandók csak szagolgatjuk, millió tézist felállítva.
Az ember képes megfogalmazni a sejtést, miszerint a világ több, mint aminek õ ismeri. Valamint az ember képes felfogni a világ számára megfoghatatlan, bizonyosság szintjén nem ismert részének rá vonatkozó hatásait. Ahogy érezte hogy a tûz éget, persze nem tudta mi az a tûz (még a legelején), majd érezte hogy a gravitáció földre húzza, persze nem tudta hogy mi a gravitáció. És ezen megérzései alapján elkezdett gondolatokat megfogalmazni azzal az ismeretlennel kapcsolatban, melybe ágyazva õ létezik és ami végeredményben õt is alkotja, de amit bizonyossággal és teljes részletességgel nem ismer.
Miért ne lehetne a csimpánzoknak rólunk egy Bibliája? Elõször is mi a Biblia megfelelõje a csimpánzoknál?
"A szexualitás minden olyan folyamat, amely a nemi tevékenységgel kapcsolatos vagy azt ábrázolja, szûkebb értelemben az élõ természetben mindenütt meglévõ nemiség illetve kétnemûség (heteroszexualitás). A szaporodás során rendszerint nem túl közeli és nem túl távoli rokonok egyesülnek. Az utódok (a leszármazottak) két független sorának egybeolvadása révén az új változatok és rasszok kiindulópontjait alakítja ki ugyanúgy, mint ahogyan a nemi jegyek vonatkozásában kiegyenlítõen hat. A szexualitás így az élet fennmaradását szolgálja, ami csak akkor maradhat fenn huzamosabb ideig, ha megváltozott környezeti feltételekhez alkalmazkodik. Ez csak úgy lehetséges, ha az élet hordozóinak sokfélesége révén, állandóan kész arra, hogy a környezet megváltozásakor a megfelelõ választék rendelkezésre álljon."
Mert szerinted létezik szex szexualitás nélkül, avagy fordítva. Bár az igaz, hogy ez egyoldalú is lehet, de a lényeg marad.
Ja, egyébként meg nem azt írtam, hogy Isten meghaladja az értelmi képességünket. Azt írtam, hogy minket meghalad, azaz nálunk, az egyes egyéneknél, sõt még az egyének összességénél is több.
És ami nálunk több, arról hogy ne lehetne már véleményünk, sejtésünk? Ha egy filmbõl csak 1 percet látsz, nem lehet sejtésed az alapján az egészrõl?
pontosan ugyanezt mondom én is: a szeretet az alap ha a szeretet oldaláról nézed akkor szerinted meg lehet magyarázni pl a rabszolgatartást a Bibliával? mert szerintem nem, hiába hivatkozik rá bárki
..és a teremtés könyve szerint Isten férfit+nõt teremtett, hogy legyenek ketten egy testté, nem pedig férfit+birkát, stb ez már ellentmondd az isteni törvénynek, teljesen mindegy hogy a görög vallás szerint ez jó volt Pál szerint meg nem volt jó és igaza van, és szerintem is
"mi a bûn? a bûn azt jelenti: ártani. miért nem szabad ölni? mert amikor megölsz valakit, ártasz, ha hazudsz ártasz, ha elveszed, ami a másé ártasz, ha hûtlen vagy ártasz, ha gyûlösz valakit, ártasz. és nem mellesleg a Jézus is ezt mondja. de ha szeretsz valakit (nemtõl függetlenül), kinek ártasz? erre már nem tudsz mit mondani, csak a Bibliából ez ellen felhozni egy kiragadott igerészt, amirõl azt sem tudod milyen körülmények közt íródott? ez szomorú.
azt hiszed, hogy két ember hûségen és szereteten alapuló kapcsolata kevésbé kedves Isten elõtt, ha a nemük egyforma? tudom, hogy ezt hiszed. de nem baj. én úgy érzem, hogy rosszul hiszed. abban pedig biztos vagyok, hogyha Jézus élne, kettõnk közül inkább velem értene egyet."
ezen nem szeretnék vitázni. A Biblia szerint a bûn céltévesztés: nem Istenre nézel hanem a saját akaratod követed. Ebbõl származik a többi rossz. Nekem teljesen mindegy hogy Jézus kinek adna igazat, és Isten azt akarja hogy mindenki megmeneküljön. De ezzel hogy a homoszekszualitás-vagy nevezzük bárhogy, az ami nem férfi+nõ kapcsolata- nem bûn, ezzel nem értek egyet
egyébként Jézus hol mondta hogy ha szeretsz valakit (nemtül függetlenül) akkor kinek ártasz? Jézus azt mondta hogy szeressünk mindenkit, az ellenségünket is. Biztos vagyok benne hogy Isten is szeret mindenkit, akár homoszexuális akár gyilkos, de akkor sem fognak örök életet kapni ha meg nem térnek. Ha pedig egy homoszexuális megtér akkor belátja hogy nem él Isten törvénye szerinti életet. Abszolút nem szeret senkit Isten jobban vagy kevésbé szerintem, mégpedig azért mert kétféle ember van: bûnös és -Jézus által- megváltott. Ha pedig megváltott vagy akkor nyilván engedted a Szentlelket hogy vezessen. Ha pedig Õ vezet nem hiszem hogy megmaradsz a bûnben. (persze ezt nem rád értem hisz nem ismerlek, általánosságban mondom)
Én nem hinném, hogy ez akár metafora lenne vagy akár szófordulat. Ez az ahogy le van írva. 2000 évvel ezelött kicsit másmilyen volt a mindenapi élet mint ma. Többek között, nem létezett modern értelemben vett tásadalom, és teljesen természetes volt, hogy egy pusztában a nyáját terelgetõ törzs nem engedhedte meg magának azt a luxust, hogy ha van egy életerõs özvegy nõ akkor az egyedûl maradjon és ne szûljön gyereket. Ahogy pont mondtad "isten csak egy fogalom". Ugyanígy a bibliát az akkori emberek írták és a bibliai törvények is az akkori kor szellemében íródtak. Persze az megint más kérdés, hogy olyan erkölcsi szabályrendszereket fektetett le amit ma is betart a társadalom nagyobbik hányada.
Lehet rossz ötlet volt metaforaként vagy szófordulatként hivatkozom a Bibliában leírtakra. Ennyit akartam csak kifejezni, mint amirõl szerintem te is írsz, hogy ezt akkor fogalmazták a korabeli viszonyoknak megfelelõen. De a korabeli megfogalmazás mögött örök érvényû törvények állnak, melyeket ma már máshogy fogalmaznánk meg. (Minek tiltani ma a disznóhúsevést, mikor van hûtõgép?) Az örök érvényû törvény és a megfogalmazás esetenkénti különbözõségre mutattam rá úgy, hogy a konkrét megfogalmazás az csak egy "szófordulat" -> akkor így mondták, a máshogy mondanák, ma más számít olyan élethelyzetnek, amit mindenki képes saját magára vonatkoztatni.
A fogalmat alkottuk mi magunk, emberek, de nem azt, amire az vonatkozik. Volt egy létezõ dolog, amit az ember érzékelt, aminek részese volt, amivel kapcsolatban volt. De ha beszélgetni akar az ember errõl, akkor valahogy nevén kell nevezni a dolgot, mert különben hivatkozhatunk egyfolytában arra, hogy "tudod az az izé, amit mindenhol látni vélsz, de konkrétan mégse". Ehelyett azt mondjuk, hogy Isten.
És mi az Isten? Szerintem alapvetõen mindenkinek az, amivel õ maga kapcsolatban van. Ez olyan mint mikor megkérdezel valakit arról, hogy mi a véleménye a virágokról, õ is nyilvánvalóan az alapján fog véleményt mondani, hogy milyen virágokkal kapcsolatos élménye volt. Ez Istennel kapcsolatban miért lenne máshogy?
Na de amire még rá akartam mutatni, az az, hogy én Istenre nem mint egy rajtunk kívülálló valamire gondolok, hanem mi is Isten vagyunk. Az egyes ember is, és az összes ember is.
Ez csak azért látszik ellentmondásosnak, mert egy egyén az idõben és térben meghatározott valami, Isten viszont nem az. Mert egy ember elvileg pl. bármit képes lenne rajzolni (ha úgy tetszik: teremteni), de mégse bármit fog rajzolni, hanem konkrétan valamit, de az élete során csak bizonyos számú valamit fog rajzolni (teremteni), aztán meghal. Viszont ettõl még nem válik rész-Istenné. Mint ahogy az a ceruza se válik "csak virágot rajzoló ceruzává" (ami a ceruzák egyik képzeletbeli alcsoportja), amivel mindig csak virágot rajzoltak, semmi mást. Ez a ceruza is teljes értékû ceruza marad, a felhasználási módjától függetlenül.
Viszont a teljes Isten csak az összes ember tértõl-idõtõl függetlenül történõ megismerése által lenne meghatározható, és az idõ faktor itt a jövõre is vonatkozik. Ez meg ugye így az ember számára lehetetlen feladat. Viszont azért sejteni már lehet most is, hogy mi az az Isten, így beszélgetni is lehet róla.
Pl. ha Isten az, amit az emberek valaha is képesek lesznek lerajzolni egy papírra (avagy: amit képesek lesznek teremteni), akkor mintát véve, azaz pár rajzoló embert megvizsgálva le lehet vonni következtetést arra nézve, hogy mi lehetséges. Persze mindenki a saját "kutatómunkájából" (Isten-élményeibõl) kiindulva definiálja Istent, innen jön az, hogy emberek elkezdik kétségbe vonni, hogy az az Isten amelyikrõl a másik beszél, az létezik-e egyáltalán. Hát minden ember számára "minden" Isten (Isten minden "arca") az nem is létezhet, ugye az ember térhez-idõhöz kötöttsége miatt sem.
De vannak emberek, akik többet látnak Istenbõl, és mikor Isten valódi arcáról, valódi természetérõl van szó, akkor ezeknek az embereknek a szavára kell adni. Persze hogy ki ez az ember, akinek hinni lehet, ezt anélkül lehetetlenség megállapítani, hogy meglenne egy valamilyen szintû kapcsolat Istennel.
Nem sokat aludtam az éjszaka, úgyhogy csak remélni tudom, hogy az eddigieknek amit írtam volt valami értelme, és választ is adtam a kérdésedre.
Azt hiszem mondanivalónk erõsen hasonlít egymásra. Annyi a különbség, hogy míg Te a hit felõl közelíted meg, addig én, már amennyire tudományos mûveltségem engedi, a realitás felõl. Vagyis én az Isten-t úgy hívom, hogy természet. S ha belegondolsz, soha, de soha nem jõ el az az idõpont, amikor azt mondhatjuk, hogy a természet összes titka bennünk lakozik. S mivel mi is az Isten, Természet részecskéi vagyunk, ezért nincs arra módunk, hogy megértsük az Urat, avagy kívülrõl szemléljük a Természetet. Én a Természet alatt természetesen a világegyetemet értem. Még egy. Addig míg az Urat az Ember teremtette, addig ugyanez nem áll fenn a Természet irányában. Esetleg változtatgathatunk rajta, de a Teremtõ örökkön-örökké a Természet marad. Az viszont magától értetõdõ, ha valamit misztifikálunk, sokkal "könnyebben" érthetõvé válik.
Úgy vélem, hogy ez a megfogalmazás nagyon is jól fedi a lényeget.
Nem érzek én nagy különbséget az én hitem és a te racionalitásod között. Isten-t hívhatod tõlem akár Mindenségnek, vagy akár az Univerzumnak is, vagy akár Természetnek is nem fogunk másról beszélni, mint ahogy szerintem eddig se nagyon beszéltünk másról. Az én Bibliával kapcsolatos mondanivalóm a számodra ennek megfelelõen pont az, hogy csak azért mert a Biblia számodra "furán" fogalmaz, attól még nem beszéltek - te és a Biblia - két dologról.
Ez még nem hangzott el, de teljesen egyetértek veled abban, hogy nincs módunk kívülrõl szemlélni Istent, mivel mi "belül" vagyunk. De attól még megpróbálhatunk következtetni az alapján ami innen belülrõl látható. És szerintem pontosan ugyanez mondható el a tudományról is. Ugyanígy dolgozik. És ezt már az egyik tudományos topikban (talán a Tudományos tévedés-ben) leírtam, hogy a tudomány "belül", a "rész" oldalán van, és kifele néz, a mindenség felé, az univerzum felé, a természet felé, az Isten felé, és próbál valamit meglátni, amit addig még nem látott. Azaz a tudomány mindig csak az egész (Isten, Természet, Univerzum) részét fogja lefedni, így a tudomány által lefedettnél a valóság mindig több lesz, azaz mikor a tudomány fejlõdik, akkor a korábban a feltérképezetlen, láthatatlan, ismeretlen területbõl lát meg valamit, és "hoz ebbõl vissza" a tudomány területére.
De az Isten keresése ettõl szerintem nem különbözik alapvetõen. Az ember kifele néz, a rész felõl az egész fele. És ha jó a szeme, akkor valamit meglát, valamire rátalál. Ebben nem szoktak a tudomány képviselõi egyetérteni velem, és talán te sem, hogy ily módon is lehet ismeretekhez jutni a világgal, a valósággal, azaz Istennel, a Természettel kapcsolatban. Ez persze nem tudományos ismeret lesz, de ismeret lesz. Ezt talán azért is nehéz elfogadni, mert ebben benne van az is, hogy mivel az Istent keresõt nem köti gúzsba a tudományos módszertan, így az Istent keresõ bizonyos értelemben messzebb láthat, mint a tudomány útját követõ. De a tudomány útját követõ pedig más értelemben lát messzebb. Viszont a két út még véletlenül se ellentétes, mindketten gyakorlatilag Istent fürkészik, és értenek meg vele kapcsolatos dolgokat. A két út szerintem teljesen jól kiegészíti egymást.
De azt is hadd említsem meg, hogy viszont a tudományos intézményrendszer és a egyház már nem feltétlen fér meg egymás mellett, mert mindkettõ dogmatikus, mindkettõ egy intézményrendszer. De a tudomány és a hit viszont megfér egymás mellett.
Az még egy érdekes kérdés, hogy feltételezzek-e intelligenciát az eddigiekben meghatározott Istenrõl vagy ne. Régebben nem feltételeztem, de igazából most épp úgy vagyok vele, hogy nem tartom kizártnak sem. Mondjuk elõször az intelligencia kifejezést kellene a magam számára pontosabban definiálnom.
Csak itt az a bibi, hogy egy dogmát nem hiszem, hogy el tudsz választani egy intézményrendszertõl. A tudományt pedig nem igen tartom dogma dadajgatónak, hiszen eddigi mûködése, mióta ember létezik, annak állandó változása volt.
Igen, láttam. Én is leírtam #4586-ra reagálva, hogy tulképp ugyanezt akartam megfogalmazni, csak más kifejezéseket, más megfogalmazást használtam.
Nyilvánvaló számomra is, hogy a Bibliában szereplõ dolgok nem szó szerinti metaforák. Mikor azt írja pl. hogy ne egyél disznóhúst (ha mond ilyet, én nem tudom), akkor azt úgy is érti. Amire a "metaforaság" az én elméletemben vonatkozott, az az, hogy a disznóhúsevést nem alaptalanul, hasráütésszerûen tiltja, hanem a korabeli viszonyoknak megfelelõen ez akkor ott bizonyos emberek számára hasznos, igaz és megalapozott tanácsnak tûnt. De az, amiért ez a törvény létrejött anno, az a valami egy ma is érvényes általános érvényû dolog, amit ma is mindenki betart. Ezt fogalmaztam meg úgy, hogy nem szó szerint kell a Bibliában leírtakat venni, mert a szó szerinti értelmezés ma már sok esetben meghaladott, elavult, aktualitását vesztett dolog. De azok az alapelvek, melyek alapján a konkrét megfogalmazás, a konkrét példázat megszületett, azok örök érvényûek, azaz isteni törvények. Ezért a Bibliában ez a lényeg, ez az érték.
Mellesleg ez rengeteg más könyvvel, filmmel, történettel, népmesével, stb. stb. így van. Nem a szó szerinti, nem a nyilvánvaló értelmezés a lényeg. Hanem az adott dolog alapját képezõ isteni törvény. Hisz Isten mindenhol ott van, hisz Isten a mindenség, az univerzum, a valóság, a természet - kinek mi, attól függõen, hogy az adott ember "melyik arcával" van kapcsolatban, avagy mennyit képes fel- és elfogadni belõle.
Szerintem. Mert ugye rám is igaz, hogy annyit látok Istenbõl, amennyit képes vagyok fel- és elfogadni. Egy centivel se többet.
Szerintem valaminek, ami dogmamentes, nem az az alapvetõ ismérve, hogy változik.
Másrészt én élesen különválasztottam a tudományt a tudományos intézményrendszertõl. Ez utóbbit tartom dogmatikusnak, nem a tudományt. A tudomány Isten megismerésével foglalkozik, de a tudományos intézményrendszer elsõsorban nem.
Ez alapvetõen azért lehet így, mert maga az intézményrendszer mint olyan szerintem egy istentelen dolog. A legtöbb intézményrendszer szerintem egy kísérlet arra, hogy hogyan lehet Isten akaratával, Isten törvényeivel szembemenni. (Vagy a Természet akaratával, Természet törvényeivel, mondom, a megfogalmazás lényegtelen.)
De az Isten keresése ettõl szerintem nem különbözik alapvetõen. Az ember kifele néz, a rész felõl az egész fele.
Egyébként a "kifele nézés" az nem fizikai értelemben véve jelent kifele nézést. Tehát Istent nem feltétlen magunkon kívül fogjuk megtalálni, hisz az ott van mindenhol. Egy sci-fi novellában olvastam, hogy aki egy 1 méterszer 1 méteres darabját vizsgálja meg mondjuk a mezõnek, az nem fog kevesebbet megtudni a világmindenségrõl mint aki egész életében utazgat a világban. És ez egy sci-fi. Mert ugye régen az ezotéria is sci-fi volt. És az ezotéria se az amit mi gondolunk róla. Egyik alaptétel amire támaszkodik az pont az, hogy amint fent úgy lent. Ez meg egy Istennel kapcsolatban gyakran ismételgetett tétel, valamelyik magyar vallással kapcsolatos elõadásban köszönt vissza nemrégiben. Nem emlékszem pontosan, de mintha Szent István kapcsán jött volna elõ, hogy pontosan tudta, mert akkoriban ez közismert volt - a pápa is alkimista vagy mifene volt akkoriban -, hogy a földi királyságot az égi királyság mintájára kell igazgatni. Vagy valami hasonló. Talán valaki kijavít vagy pontosít... Az én értelmezésemben ez meg ugyanaz mint az "ahogy fent úgy lent" tétel.
Szóval mindenki alapvetõen egyrõl beszél. Ahelyett hogy harcolunk egymás ellen, harcoljunk egymásért! :-) (Vagy más szóval: ne legyünk dogmatikusak.)
Vonalakban egyetértek veled, csupán az én meglátásom az, hogy ezek nem Isteni, hanem Emberi törvények. És amikor azt mondjuk, hogy megismerni Istent, szvsz megismerni a Természetet, s benne az Embert. A tudomány soha nem akarta megismerni az Istent, mert számára az olyan elvont fogalmak, melyek megmagyarázására még csak remény sincs, felesleges idõpocsékolás. De annak, a Természetet, Univerzumot stb elnevezzük Istennek, nem olyan sok értelme van. Az Úr maradjon a hit-é, tudomány az Õ számára idegen terület.
Egy másik topikban már feltettem a kérdést, de válasz nem érkezett rá, ezért megkérdem itt is. Mi a magyarázat arra a kegyetlen büntetésre, amit Noé rótt ki Khámra, holott az tulajdonképpen semmi rosszat nem tett.
"Noé pedig földmûvelõ kezdett lenni, és szõlõt ültetett. És ivott a borból, és részeg lett, és meztelen volt sátra közepén. Khám pedig, Kanaánnak atyja, meglátta az õ atyjának meztelenségét, és hírûl adta kint levõ két testvérének. Akkor Sém és Jáfet ruhát ragadott, azt mindketten vállukra vették, és háttal menve takarták be atyjuk meztelenségét; s arccal hátra meg sem látták atyjuk meztelenségét. Ahogy felébredt Noé mámorából, és megtudta a mit vele az õ kisebbik fia mit cselekedett: Mondta: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt."
Tehát végülis mi az igazi bûne Khámnak? Hallottam egy magyarázatot, amit el is fogadnék, de szeretném hallani teológusok véleményét is.
Nem vagyok teo-s. Miért nem takarta be õ, miért adott a "szóbeszédnek" táptalajt. Innen azután lehet ragozni a végtelenségig.
Miféle "szóbeszédnek" Ha nem mondja el a testvéreinek, azok is beleszaladtak volna a látványba. Ez ráadásul nem tudom miért bûn, ha véletlenül meglátja apját meztelenül? Az eset jelentése inkább szimbólikus lehet, mintsem szó szerint értendõ.
Biblia a példabeszédek tárháza. "Az eset jelentése inkább szimbólikus lehet, mintsem szó szerint értendõ."----pontosan!!! Ezért a beállítottságodtól függõen azt értelmezel belõle, ami neked megfelel. Természetesen más a helyzet, ha a mintát készen kapod. Ha jársz templomba, akkor észreveheted, hogy egy pap, lelkész egy rövidke Biblia-i mondatocskából egy órás elõadást tud tartani. #4609 hsz-em lehet, hogy marhaság, de azért biggyesztettem oda a ragozni szót. Természetesen egy szóval sem állítom, hogy nekem van igazam. Várom PhantomASS hozzáértõ válaszát!!!!!
"Noé Istentõl ihletve megjövendölte az emberiség e három atyjától származó három nagy faj történelmét. Khám leszármazottait inkább a fiún, mint az atyán keresztül követve nyomon kijelentette: "Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt" (1Móz 9:25). Khám erkölcstelen dolgot mûvelt, ami azt tanúsította, hogy a gyermeki tisztelet már rég kihalt lelkébõl és leleplezte kegyetlen és becstelen jellemét. Ezek a bûnös jellemvonások átöröklõdtek Kánaánba és utódaiba, akik folytonos vétkezésükkel magukra vonták Isten ítéletét."
ez is: "1, Kánaán az õsatyja azoknak a nemzeteknek akiknek a helyére Izrael letelepedett a honfoglalás során Khám fia volt! Noé szemérmének megsértése miatt átok alá került! Ezután fontos kijelentés következik: „Monda: Átkozott Kanaán! Szolgák szolgája legyen atyjafiai közt.” 1Mózes 9:25"
sõt: "Kám, és úgy tûnik, hogy fia, Kánaán is, megszegték az ötödik parancsolatot, amikor megbecstelenítették Noét (1Móz. 9:20-27). A Soncíno megjegyzései rámutatnak, hogy némi véleménykülönbségek vannak azzal kapcsolatban, hogy itt Kám vagy Kánaán volt a bûn elkövetõje, s aközött is, hogy mi volt maga az elkövetetett bûn. Egyes tradíciók szerint a bûn vagy Noé kasztrálása (az utódok közötti örökségek igazságtalannak vélt elosztása miatti bosszúból), vagy pedig egy perverz szexuális aktus volt (Soncino: Rashi, Sforno)."
Szvsz szerint effelõl a Biblia íróit kellene megkérdezni. A Biblia azért Biblia, hogy egyszerû "halandó", pl Te, én stb ne érthesse meg. Erre szolgálnak a "szakma" nemes mûvelõi, ki táppontot adnak arra nézve, hogyan értelmezzük. Még akkor is, ha Te szíved szerint másképp értelmeznéd. Dehát egy középkori "alantas csõcseléknek" hogyan is lehetett volna bármi kételye is az Úr Könyve-vel kapcsolatban.
De, ha belegondolsz, miért nem takarta be õ? S mivel nem tette, megalázta atyja szemérmét, s ezáltal leszármazottai átok rabjai lettek. De miért?????????
Én is hallottam már ezt a magyarázatot, hogy kasztrálta az apját, vagy szexuálisan zaklatta, de ez hülyeség szerintem. Én két dolgot tudok elképzelni. Az egyik, hogy utólag ezzel magyarázták kánaán elfoglalását, de amit én reálisnak érzek, az valami olyan, mint a közmondás miszerint: !szólj igazat - beverik a fejed!"
"- Mi volt akkor Khám bûne? Úgy gondolom, hogy önmagában nem lehetett Noé meztelenségének meglátása, hiszen ez véletlenül is megtörténhet, ha bemész egy sátorba, és ott valaki épp meztelenül fetreng. Azonban miután meglátta Khám, mit tett? Nem segítette a kiszolgáltatott helyzetben lévõ apját, hanem ehelyett tiszteletlenül kigúnyolta a testvérei elõtt. (A "hírül ad" helyén az eredeti kifejezés a "nágad", aminek jelentéstartalmai: elmond, híresztel, közzé tesz, nyilvánosságra hoz, bejelent.) Akik erre mit tettek? Nem bementek megnézni, hogy õk is egy jót röhöghessenek, hanem alázatosan, tisztelettudóan segítséget nyújtottak neki.
Egy kis megjegyzés: a Biblia nem mondja, hogy Noé mérges volt (bár ki sem zárja), viszont amiket mondott ezután, az nem méregbõl kimondott átok volt, hanem prófécia. Tehát pl. "szolgák szolgája lesz atyjafiai közt"; "Isten ki fogja terjeszteni Jáfetet". Ez az ítélet nem Noétól jött, hanem Istentõl, Noé csak mint próféta szerepel ebben a történetben. Egyébként érdekes, hogy Khám nemcsak Kánaánnak, hanem Khúsnak is atyja volt. Khám nevének jelentése "meleg, forró", ami utódainak trópusi élõhelyére utal. Kánaán nevének jelentése lehet "alföld", vagy "megalázott", Khúsé pedig "fekete". A Biblia szerint Khús ("fekete") utódai népesítették be Afrikát, Kánaán utódai pedig az "ígéret földjét" és Mezopotámiát. Kánaán valóban átkozott lett, hiszen az ígéret földjérõl Izráel által vesztek ki, Mezopotámiából pedig az ott berendezkedõ késõbbi nagy birodalmak által."
Amikor ezeket olvasgatom, talán lehet valami a #4609-ben
Azért gondolom, hogy mélyebb értelmû, szimbolikus jelentése van, mert ez kicsit életszerûtlen nekem. Az hogy valaki meglátja apját, vagy anyját véletlenül meztelenül, szerintem nem érdemel büntetést. De ha esetleg meg is büntetik, kiátkozást semmiképp nem érdemel!
Pontosan ezért mondják, hogy a Bibliát olvasni nem, csak forgatni lehet, ami egy életre szól, és még akkor sem leszel a "tudás" birtokában. Nézd csak meg mennyi egyház, felekezet mûködik, s alapjában mindegyik a Bibliát követi.
Nincs semmi utalás arra, hogy kigúnyolta volna az apját, ha nem mondja el, akkor a testvérei nem tudták volna eltakarni a tekintetüket, és nem pokróccal mentek volna be. Még ha büntetést is kap, az elátkozás, (fõleg az utódokkal együtt, akik aztán végképp nem tehetnek róla) kicsit erõs...
S ki tudja, hogy megtörtént-e egyáltalán, mint hétköznapi esemény. Mert ki is mesélhette el? Noé? Nem hiszem. A testvérek? Hát biza õk sem. Talán Khám? Nem igazán tudom, de talán õ lehet a hunyó, s ezért is haragudott meg rá az apja, már elõlegképpen.
Ezért, még felmerülhet az a magyarázat is, hogy bizonyos tettek magyarázataként, utólag beleírták ezt a pár mondatot, mivel a történelmet, mint tudjuk, a gyõztesek írják.
"Az hogy valaki meglátja apját, vagy anyját véletlenül meztelenül, szerintem nem érdemel büntetést. "
Szerinted. De a bibliát nem te írtad :) Hogy akkor milyen erkölcsi normák szerint éltek, arról fogalmunk sincs. Biztos, hogy nem az agyalágyult valóságsók laza erkölcsei voltak akkor a népszerûek. Pláne nem a betûvetûk közt ;) Úgyhogy ezt lehet akár szó szerint is venni. Mai ésszel fura, de az akkori normáknak így felel meg... Ez persze nem kinyilatkoztatás, csak egy határozott talán :) Nehéz arra a korra "gúnyát húzni". Hisz szinte nincs is írott forrás róla.
igazából én sem tudom erre a választ... nem hinném hogy szimbolikus eset volna, arra tudok gondolni hogy a gond az volt hogy ezt elmondta a testvéreinek ahelyett hogy betakarta volna. Sajnos az Ószöv. nem igazán a "szakterületem" :( de majd megkérdezek valakit...