Szerintem (remélem) nem minden hely ilyen :). Sõt, ahol most vagyok kifejezetten nem ilyen, a fõnök max abba szól bele, hogy most ilyesmi sarokszámaink vannak, nagyjából ennyi emberbõl tudunk gazdálkodni, stb. Nem pedig abba, hogy a kávét hány cukorral iszod meg hány space-el tabulálsz... (Képletesen :)).
Az MBA önmagában még nem jogosít fel semmire, olyan mint bármi más diploma. Én pl. azért kezdtem el mert érdekelt. Mûegyetem szerintem jól csinálja, nem egy irányba akar vezetni (mi majd jól megmondjuk neked a frankót), hanem megmutatja, hogy _most_ milyen elképzelések vannak a "piacon". Ezután már rajtad áll neked mi tetszik, mi nem tetszik ezekbõl, és Te személy szerint mit tudsz belõle megvalósítani. Ezért tisztelem õket, tulajdonképpen ezért is választottam õket. De nem vagyok naív, tudom hogy nem mindenki ilyesmi okokból ment oda... De ez már bármilyen mérnökképzésen is így van szerintem. (Ld. "informatikus akarok lenni, mer sok pízt akarok keresni" hozzáállás, ilyen is van...)
Úgy vettem észre, hogy a cég kultúrája nagyon idomul a vezetéshez (hát naná :)), ez alapján már nagyjából el lehet dönteni, hogy Te ott tudnál-e és szeretnél-e dolgozni (kb. nézd meg az anyját, vedd el a lányát). Úgy veszem észre, Te olyasmiket hiányolsz, mint empátia, bölcsesség (tapasztalat), példát mutatás és nem sumákolás. Valóban, itt válik el a vezetõ és a menedzser szerep... Pont knowledge management-bõl próbálok valamit szakdolgozni, és a röhej az, hogy ezt menedzselni nagyon nem lehet: sokkal fontosabb az, hogy példával járj elöl és az értékeket ne csak hirdest hanem kövesd is. Van aki proaktívan alakítja a környezetét, én keresem azt ahol normálisan tudok dolgozni, normálisak az emberek, és a cégkultúra nem abból áll, ki kit hogyan fúr. Ha ehhez messzire kell menni, ám legyen...
Ja egy dolog ami segíthet a sikeres munkában... a tervet amit a vezetõség meghoz, az implementálóknak (a foglalkoztatottaknak) akik ezt a tervet kell, hogy valóra váltsák, kell, hogy jóváhagyák, úgy, hogy megkérdezem tõllök, hogy szerintük hól lehet javítani, akkor jön a terv revizió, majd megint és így körbe. Marhaságokat nem fogadok el, de mivel ezt a munkamódot a csapat többi tagja komolyan értékeli, marhaságot nem is szoktak javasolni. Álltalában 3-4 revizió után a terv sokkal jobb mint az elsõ amit a tervezõcsapat készít, ezt a tervet a foglalkoztatottak pontossan kisérik, mert rászabottnak és a magukénak érzik, a trashing meg minimális, mert nem akkor javítunk amikor az adott dolog kisül, hogy nem a legjobban implementálható, mert erre a dologra az akinek ez a specialitása már a tervezés közben felhívta a csapat figyelmét. Legtöbb vezetõ viszont a tervet titokban tartja és csak annyit ad ki belõlle a foglalkoztatottaknak amennit muszáj, és ez nagy trashinget eredményez. Ne beszéljünk az olyanfajta, NT meg Office 97 vagy Open Office elég dumáról, ha írógépnek használom a gépet akkor igen, de ezeken a rendszereken nem lehet modern munkafolyamattal dolgozni, és ezt mind a foglalkoztatottak fizetik meg a cég gyenge eredményein keresztül. Kérdezd meg a cégnél a foglalkoztatottakat, mi a véleményük a vezetõségrõl a fõnökrõl, a legtöbb nem lesz megelégedve, aztán kérdezd meg a fõnököt mi a foglalkoztatottak gondjai és milyen mennyiségben tették azoknak a munkájukat produktívabbá, effektívebbé és könyebbé az elmúlt idõszakban, a legtöbb nem tud mit válaszolni. Az emberekben van a siker kulcsa.
Egyetértek, de szerintem emberi tévedni, emberi nem mindég a legnagyobb teljesítményt kihozni... viszont én nem errõl beszéltem, a vezetõség hibája azért nem emberi (ha ez akármennyire is hülyéül hangzik), mert nem akarják bevallani, hogy hibáznak, titokban dolgoznak, ahelyett, hogy megosszák a munkát és megkérdezzék azokat akiknek ezt a munkát véghez kell vinni, a siker ennélkül elmarad. Minden projectben van "trashing", minden cégnél is van, nem lehet minden sikeres és nem lehet mindent hibátlanul megcsinálni, sõt a hiba normális dolog ami ha kimarad (persze ilyen nagyon ritkán van) akkor az ember nem fog tanulni, beképzeli, hogy mindenhez ért stb. Tapasztalatból tudom, hogy mindég van rizik (ha nincs akkor nem sokat ér amit csinálunk), de ezt a riziket ellenörzés alatt kell tartani, és az egyetlen esély erre, hogy a projectben a cégnél nyitott kommunikáció legyen, a foglalkoztatottakat támogatni kell a vezetõségnek, ha ezt nem teszi akkor bajok lesznek, a foglalkoztatottak véleménye nagyon fontos, azok veszik észre, hogy valahol baj lehet még mielõtt a baj megtörténik, a fületlen vezetõség az egó császárjai az MBA-s out of the box managerek ezt nem tudják megtenni, errõl éppen te irsz, nem lehet valakit iskolapadból vezetõvé tenni ezt a poziciót ki kell érdemelni és mire kiérdemeli az ember addigra elegendõ tapasztalattal rendelkezik, hogy hibái csak az elfogadható sávban legyenek, megtanulja az emberek tudását becsülni nem pedig saját magát tartani a világ legokosabb emberének. Az iPos nano az pici project, nem veszélyezteti az Apple-t, de még nem biztos, hogy sikertelen, túl kevés idõ múlt még el, nehezen csinálhat valaki már bombasikert ezen a piacon (azt az elmúlt években lehetett), de egy jó marketingel és stb. az iPod nano még lehet sikeres project, persze nem 3000%, de amikor a piac csak egy meghatározott részét célzi a termék akkor meg a rizik nagyobb, és a ROI sokkal kisebb, de attól már lehet pozitív. Na mindegy, nem vagyok én szivtelen ember, megértem az ember kisebb nagyobb bajait, viszont nem értem meg amikor a vezetõség S-Mercikben rohangál és a foglalkoztatottaik meg fizetik a hibáikat, ennek semmi köze a szociális felfogáshoz.
Nem tudom, sok mindenben egyetértek veled, de talán kicsit szociálisabban fogom fel. Egyetlen ok miatt: úgy hívják "életút". Az elején rengeteg elméleti tudással megy az ember, de kevés gyakorlattal. Ilyenkor sok friss ötletet tud bedobni az illetõ, de idõbe telik amig megismeri a szervezetek sajátos mûködését. Lesöprik-e az ötleteiket? Valóban, ez vezetés kérdése. A válasz nem fekete-fehér, mindegyiknek van pozitív és negatív oldala, célszerû lenne projektekre csoportosítani (pl. legyen "vakmerõ" projekt is, de ne ezen múljon a cég sorsa. Balanszírozni, ez a nagy mutatvány.) Középkorban jöhetnek a platók, amikor valami megreked, visszaesik a teljesítmény, mert pl. család kerül elõtérbe, akármi. Ilyenkor le lehet építeni az embert, de az biztos, hogy visszamenni máshova fog és leszólja a céget akármerre jár. És közben szépen kisétált az ajtódon több évnyi beruházás. Öregkorban meg már visszaesik a teljesítõképesség, az ember nem fog tudni x-sok órát nyomni, viszont akkora élettapasztalatok gyûlnek fel addigra, az apró jeleket õk tudják jól értelmezni, mert "már mindent láttak". Õket kidobni szerintem nagy hülyeség hosszú távon, mindenki ismer szerintem ilyen "szakikat", aki pl. a motor hangjából megmondja hol a gond. Na, õket szokás elküldeni legelõször.
A 99% nekem kicsit soknak tûnik, de nemtom :). Gondolkoztam gyakran hogy csináltam volna én, de nagyon sok minden van, amit nem lát elõre az ember, vagy tõle független. Vedd pl. ipod nano buktát. Semmi nem mutatott erre elõre :). (Már amennyit cikkekbõl össze tudok ollózni, a számsorok nem jönnek meg nekem :)). Siemensnél már évek óta dolgoznak a problémákon (ld. Sysdata olvasztás, keletre mozgás, mobilüzletágat évek óta eladni próbálás. Igen, õk német cég, és német cégnek lenni a szociális invesztment miatt most õrült nehéz. (Japóknál is a lifetime employment széthullt, szó szerint halálra dolgozzák magukat.) Kínaiaknak nincsenek ilyen problémáik, náluk a 3-4 generációs nagycsalád a határ, nem érdekes aki kívül van; US-ben pedig valahol a gyereknél áll meg a dolog, a szülõ is mehet az otthonba, már ha van rá pénze...
Egyetértek. De itt éppen az IT-rõl van szó. Igen alapjában kétféle kultúra van, az egyik a szocializmus (ahol beleegyezünk, hogy fizessük a gyagyi vezetõség hibáit), és angolszász kapitalizmus - minimálissan szabélyzott piaci gazdaság (ahol beleegyezés nélkül fizessük a gyagyi vezetõség hibáit), na most a különbség csak abban van, hogy az elsõben mindenki fizet (még az is akinem a vezetõsége nem hibázott), a másikban meg csak azok akiknek az volt a szerencsétlensége, hogy olyan helyen dolgozik ahol gyagyi vezetõség van. Én pl. ha a Siemensben lennék inkább továbblépnék, fizesse a fene a gyagyi vezetõség hibáit, egy életönk van ezt ki kell használni, nem pedig ülni és nézni, hogy jaj csak ettõl rosszabb ne legyen, mert ha hiszed ha nem amikor az ember alapvetõ dolgokra kompromisszumokat köt akkor mindég rosszabb lesz. Miért engednéd meg valakinek, hogy elvegye a gyerekedtõl? Ezért kell megtakarítani valamennyit még lehet, hogy ha ilyen dolog jelenkezik akkor az ember ne legyen kiszolgálva csupán azért mert nem engedhet meg magának 1-2 hónap kiesést, még nem talál jobb állást. P.S. a leépítések 99% esetben a gyagyi vezetõség hibája, a maradék 1% az olyan dolog amire neház kihatni (pl. gyazdasági ösdszeomlás, krízis - mint pl. most New Orleans-ban). A proaktív hozzáállás azt diktálja, hogy változtassuk a dolgokat amikor a legjobban mûködnek.
Nagyon nem mindegy, hogy milyen korosztályról van szó. A pályakezdõknél ez az emelkedés szerintem teljesen normális. Ráadásuk az IT-sok piaca sokkal mobilisabb, mint a könyvelõké, jogászoké, HR-eseké. Ugyanis az IT többé kevésbé ugyanúgy fog kinézni, ha odébbmész 1000km-t... (A jog, kultúra, törvények nem. Sokaknak vizsgázniuk kell helyi cuccokból, de pl. ha dokiként akarsz kimenni US-be, akkor is kezdheted a ranglétra legalján.) A másik, hogy õ (Ekler Zsigmond) is mondja, hiányszakmáról van szó. Ha a tõzsdén azt mondaná valaki, hogy ó, bocs, erre most nagy a kereslet, de "szemtelenség" ennyi pluszt kérni a papírokért, szerintem körberöhögnék :). Ez is libikóka, egyszer fent, egyszer lent...
Igen, vannak olyan szituációk, amikor az ember belemegy csökkentésekbe (igazából az infláció is ilyesmi), pl. németek elfogadták a heti munkaidõ növelést béremelés nélkül; most a Siemensesek mivel kevesebb a meló kevesebbet fognak dolgozni, kevesebb pénzért, hogy ne legyenek leépítések. De az egy egészen más kultúra :).
Most ne haragudj, de az IT-sek nem árt ha tudnak számolni (legyen az a 10-20%) mondjuk havi $100 ez évi 1200, dolgozól mondjuk 40 évet ez $48.000 kötött kamattal - inflációval (vagyis reális értékben) akár $150.000 is lehet, hát ne haragudj de ezért akár kontinenset is váltanék nem munkahelyet, egy élet van használd ki, ne add ezt a különbséget senkinek. Nem is említve, hogy az IT-ben a 10-20% általában több mint ez az összeg.
... a pénzügyi és HR-területen dolgozók hozzáállása a legreálisabb, õk jobbára a 10-20 százalékkal magasabb alapbért és a már meglévõ juttatási csomagot kérik.
A gyakorlatilag nulla, azaz semmi munkáért.. vajon nem egy pénzügyi és/vagy HR-es csinálta ezt a felmérést?
Amúgy is ROTFL lenne, így csak pusztán kapjákbe :D
Szegény informatikusok (fejlesztõk), persze ha úgy fizetnék õket, mint az énekeseket, esetleg percek alatt lennének miliomosok :P
Informatika és tudomány
