kell is korlátozni, a pénzes vietnámi fiatalság már nem tudja mire költsön, aztán csak játszik, mert már mindenük megvan, dolgozzanak, ne csak henyéljenek, mint az USAban, aziskolájátneki!!!
Való helyzetbe azért sokkal másabb a helyzet mint a játékokba, ezeket szerintem teljesen felesleges összevetni. A kiképzés az csak arra jó hogy bírják a futamot, és megtanuljanak rendesen célozni, taktikázni. Szerintem ha egy profi call of duty 2-es csoport leülne egy csoport kiképzett katonával, akik nem sokat játszottak, sztem a képzett katonák szarrá vernék mert tudnak taktikázni, meg van valós tapasztalatuk :/ Nem tudom hogy a katonáknak mennyi idejük volt például a második világháborúba játszani, de biztos hogy nem ezért nyert a nyertes fél mert sokat counter strikeozott :)) Szemkordinációt fejleszthet (ugyan akkor a rossz monitor meg elrontja a szemet :D, jó mondjuk a mai monitorok már nem nagyon rontják), fõként reflex-et (amit nem a 3. világháborúba fognak hasznosítani valószínûleg és remélhetõleg ^^).
Az biztos, hogy a MMORPG szinte semmit nem fejleszt, vagy nem olyan mértékben amiért lenne értelme elcseszni éveket, és éjjel nappal azt tolni (mert az már többet árt mint használ). Nem tudom, hogy vietnamba miylen helyzet, a szülõknek kellene ezt, nem az államnak (illetve a gyerekeknek maguk kéne gondolkodni). De ha nem tudnak, vagy a szülõk ott nem érnek rá a gyerek mellett lenni éjjel nappal hogy ne azt nyomja?! Akkor csak kel lvalamit tennie az államnak, hogy ne játsza el az életét ilyen MMORPG-vel.
Bár lehet nem fogalmaztam meg kristálytisztán a mondandómat, bocsi.
Majdnem ;) Csak a te verziód szerint az egyszeri játékos nem profitál a játékból, míg szerintem igen.
De most az egyszer megbocsájtok, és nem veszem elõ a shotgun-t :)
Te érted félre a helyzetet. A katona, a rendõr, meg mindenki aki fegyveres szolgálatot teljesít, az azért ül le "játszani", mert ez a kiképzéshez hozzátartozik. Az egyszeri játékos, aki meló vagy suli után kikapcsolódásképpen leül játszani, az nem azért ül le CSÉ-zni (ha már annyira tetszik neked ez a kifejezés, holott ha jól emlékszem nem szereted az efféle nyelvújításokat), szóval nem azért ül le CSÉ-zni, hogy javítsa a reflexeit, a szem-kéz koordinációját, a taktikai gondolkodását, akármijét, mert nem ez a célja. Te mondtad: kikapcsolódni akar. Ezek az elõbb említett tulajdonságok csak pozitív velejárói a játéknak (még ha ezeket Te kétségbe is vonod). Én sem azért ülök le FPS-t játszani, mert szuperrambó akarok lenni, ez elég nevetséges is lenne... És nem is fogok feltétlenül könnyebben embert ölni, ha arra kerül a sor.
" A kettõ között a Grand Canyon ezerszerese a különbség." Ez így igaz.
Félreértesz.
Ne vegyük egy kalap alá az otthon CSÉ-zõt, és a KATONÁT, aki a kiképzése alatt TÖBBEK KÖZÖTT "játszik" egy ilyesmi programmal.
A CSÉ (és természetesen semelyik más program) sem ad neked fizikai (és pszichikai) kiképzést/felkészítést. Arról nem is beszélve, hogy nem egész nap hallgatod a kiképzõtisztjeidtõl az iformációt, hanem AMIKOR NEKED KÉNYELMES, leülsz KIKAPCSOLÓDNI pár órát. A kettõ között a Grand Canyon ezerszerese a különbség.
Azért ne keverjük össze, mert a katonáknak készült program neve más? A lényege ugyan az: hogyan öljük meg a másikat. Azt, hogy ezt valaki elhivatottságból teszi, vagy szorakozásból az lényegtelen. A külömbség annyi, hogy a katonákat fizikailag is kiképzik az ölésre. Ha a katonai vezetõség úgy találná, hogy a számítógépes szimuláció, játék, akkor nem vezették volna be.
Igen, ahogy a pilótáknál a szimulátor, de õket célirányosan képzik. Azért ne keverjünk már össze egy katonai kiképzést a CSÉ-vel, csak azért, mert a kiképzés 3%-át számítógépes taktikai szimuláció teszi ki.
Biztos, hogy profitálna belõle. A katonai alakulatoknál ez már bizonyított tény, és bevett gyakorlat (pl. az amerikai kormány fps játékprogramot fejlesztett a katonai egységek számára, mint ahogy a paintball gumilövedékes változata is a kiképzés része).
CSÉ-ztem is relatíve sokat és jól (kollégista koromban), és anno jártam paint-ezni is. Én a CSÉ-n annyira nem vettem észre, hogy fejlesztené a készséget (most a precíziós egérrángatást, amit akár reflexnek is lehet nevezni, azt ne vegyük ide). A paintball meg (ha jó a társaság, meg a pálya) egy konkrét SPORT.
A kísérletem egyik része választ adna egy kérdésemre, amit én abszolút nem állítok biztosan: a nagyon sokat CÉ-zett (CoD, Flashpoint, bármi más) koma vajon a VALÓ ÉLETBEN, valós harci szituk (konkrét feladatok) közben, nyomás alatt lesz-e annyira magánál, hogy alkalmazza a játékból megszerzett taktikáit. Én egyáltalán nem vagyok benne biztos.
Nos, saját tapasztalat alapján én is állítom, hogy az FPS-ek igen is készségfejlesztõ hatásúak. Én speciel nem CS-t, nem CoD-ot, még csak nem is Quake-t meg UT-t játszom (ez utóbbiakat amúgy rühellem is).
Késõn érõ típus vagyok, mindössze kb egy éve játszom multiban, de az elsõ amit észrevettem magamon, hogy sokkalta jobbak a reflexeim (persze lehet mondani hogy belemagyarázás meg minden, de aki nem játszott még FPS-t multiban, az úgysem hiszi el, úgyhogy nem is ragoznám tovább). A szem-kéz koordinációról nem nagyon tudok nyilatkozni, bár én elhiszem, hogy azt is fejleszti. Viszont! Ami a taktikai/stratégiai(!) készséget illeti, szerintem ez az, amit egy ilyen játék kidomborít az emberben, ez az, amiben egy ilyen játék oktató jellegû lehet! Hiszen nem véletlenül használják katonák és rendõrök kiképzésére ezeket a játékokat. Hogy hogyan kell csapatban dolgozni, mozogni, együttmûködni stb. Mivel klánban játszom, rengeteget játszunk CTF-et és Szabotázst. Az elõbbi ugye arról szól, hogy meg kell szerezni egy zászlót, amit vissza kell vinni a saját bázisra, de csak akkor teheted le a zászlót, ha a sajátod a helyén van. Ilyenkor jön a csapatmunka, egy tapasztalt játékos tudja, hogy milyen formációt kell ölteni bizonyos helyzetekben, hogyan kell védelmezni a zászlót vivõ játékost, vagy hogyan tovább, ha egy ember "elhullik" stb. Vagy a szabotázs is hasonló jellegû csapatmunkát igényel, csak ott bombákat kell telepíteni. Ami a lényeg, hogy rálátást szerez az ember különbözõ harci szituációkra, amit szerintem a valós életben is hasznosítani tud, ha ne adj' olyan szituációba kerülne. Ha belédivódnak ezek a dolgok, márpedig akár néhány hónapnyi aktív játék után belédivódnak, akkor adott helyzetben elõjönnek ezek a dolgok. És még csak azt sem lehet mondani, hogy ismerjük a pályát, és már 1000x begyakoroltuk, mert mindig csinálunk és töltünk le újabb és újabb pályákat, és lényegében tanulni sem kell õket, mert nem a pályaismereten van a hangsúly, hanem a taktikán. (Meg persze a reflexeken :)))
A kísérletekrõl annyit, hogy ha 100 CS játékost és 100 nem CS játékost összeeresztenének, bizony szerintem is meglepõdnél. Az elõzõ kérdésedre is megadtam szerintem a választ :) Persze hogy az fog jobban teljesíteni, aki már gyakorolt ilyen helyzeteket, van rálátása, hogy mit hogyan kell tennie, míg aki mondjuk nem játszott még FPS-t, azok közül sokan azt sem fogják tudni, hogyan induljon el, milyen fedezékeket keressen, hogyan lepje meg az ellenfelet (mivel azelõtt még soha nem gondolkodott ilyeneken).
Egyébként ha nagyon reális játékot akarsz kipróbálni, javaslom az Operation Flashpoint-ot. Egyrészt megteremti egy igazi összecsapásnak a hangulatát, másrészt meg nem az a játék, ahol már 3 tárat beleeresztettek a fejedbe, de még mindig életben vagy... Ott érezni fogod, hogy minden egyes rossz mozdulat akár végzetes is lehet. Mint a valós életben. Én nem állítom, hogy aki ilyenekre (akár csak virtuálisan is) felkészült, nem szarja össze magát, ha meg kell védenie a saját vagy mások életét, de bizonyosan sokkalta nagyobb esélye van.
De ha nagyon kísérletezõ kedvedben vagy, idõd és anyagi lehetõséged is engedi, tegyél magadon egy kísérletet. Persze nem erõszak a disznótor, csak ha tényleg érdekel, és mondjuk élvezettel le tudsz ülni egy FPS elé. Menj el paintballozni idõnként, és mellette kezdj el játszani valamilyen "reális" FPS-t. Aztán próbáld megfigyelni magadon, hogy mi változott paintballnál, ügyesebb vagy-e, ha igen, mi az, amit a játék adott, reflexek, meg ilyen különféle dolgokat. Végül is saját tapsztalatot szerzel, abból már bizonyosan el tudod dönteni, hogy igazak-e az FPS-ek jótékony hatásai, vagy egyszerûen kamuzás az egész :)
Pont a "második" teszt, ami engem érdekelne (elsõ csak puszta bemelegítés), ahol ténylegesen "harci feladatokat" kellene teljesíteni, mert az "egyik csapat itt, másik ott"-ból csak idióta rohangászás lenne, az engem nem érdekel:) Arra akarok választ kapni, hogy ha van egy taktikai jellegû feladat (capture the flag, példának okáért), akkor vajon ki találja fel magát jobban? A Csé-s, vagy a nem Csé-s? Illetve, jobbat mondok, a Csé-s taktika mennyire lesz átütõ erejû a nem Csé-ssel szemben, illetve mennyivel lesz hatékonyabb a védelmük... mennyire képesek adoptálódni a változó helyzetekhez, az "elhulló" társak miatti csapatszám-csökkenéshez, hátrányos helyzetben a pszichikai nyomás befolyásoló hatása (akárcsak a játékban) ect.
REális játékot pedig úgy értettem, hogy aminek "reális" képi világa van, ahol emberek ölnek embereket emberi környezetben emberi fegyverekkel.
Hát a reális fps-ek terén nem a CS-t említeném (elõkapom a kést hogy gyorsabban fussak, pisztolyt rántok ugrálva lödözök...khm). Ha magam válogatnám a csaptot akkor a veterán Rainbow Six-eseket favorizálnám, de vannak még reális fps-k. Na mindegy ez lényegtelen most.
A paintball jó ötlet. Én paintbaloztam is és valódi fegyverekkel is lõtem (lõtéren nem harcban). A legközelebb a paintball áll a valós helyzethez. Az hogy mérni akarnád a biológiai funkciójukaz tök fölkösleges. Elõszöris pszichésen nem lennének jobban leterhelve mint egy hullámvasut elõtt. Azzal mindenki tiszában van hogy meghalni ugysem fog. A festékpatron ütése bár fáj, de nem pszichikai terror (különleges alakulatoknál használatos gumilövedék az más tészta, azzal valóban terhelik a komandosokat). Másodszor, én mondjuk pont nyáron painballozok, de beöltözve nyakig, ronagálni, kuszni mászni rohadt fárasztó. Negyed óra után már izzadok mint egy ló. Egyébként kb harminc-negyven perc az amit úgy kibírok, hogy még van erõm a harcra is figyelni, aztán minden bajom van. Szóval ott mérnél össze-vissza mindent az biztos.
Nem kéne túlspirázni: egyik banda itt indul a másik a túloldalon és kész. Negyed óra mulva meglenne az eredmény.
Ebben (talán-talán-talán) van valamennyi igazság, de most azonnal szûkíteném a kört a ténylegesen reális képet mutató fps-ekre (pl. Csé). Ezt a kísérletet el kéne végezni. Már ki is találtam az ötletet. Az elsõ tesztcsoportot egyszerû paintball-partyra visszük. 20-20 olyan ember, aki még lehetõleg sosem paintballozott, nem vadászott, nem volt katona (!), sõt, még a Quasar-ba sem ment el régen egy jó kis lézerharcra:). Mindkét oldalon belül megtalálható lenne a sportos cséfanatikus, meg a kövér pattanásos monitormókus is. A második kör egy még mindig paintball-szerû, de konkrét feladatokat tartalmazó harci szimuláció lenne, méretes terepen, sok kosszal, nedvességgel, fákkal, tehát lehetõleg egy kicsit sem mesterséges környezettel.
A kísérlet alatt szeretnék mérni MINDENT a biológiai funkcióktól kezdve a pszichés megnyilvánulásokon keresztül egészen a reakciókig. Biomonitort, kamerát, mikrofont kötni a "kísérleti malacokra", és utána jó alaposan kiértékelni:)
Természetessen egyén függõ, de itt általánosságban beszélünk a játékosokról és a nem játékosokról. Tehát ha veszünk 100 CS-t és 100 nem CS-t, fegyvert adunk a kezükbe és egy csatamezõn egymásnak ugrasszuk õket, akkor - véleményed szerint - nem lenne eltérés a két csoport között. Az én véleményem viszont az, hogy döbbenetes külömbség lenne, mégpedig azzért mert az egyik csoportnak van valamilyen harci tapasztalata a másiknak meg semmilyen sincs, és ezen nem változtat az élet-halál kérdése, mert mindkét csoport azonos teher alatt van. Sõt pont az ilyen nüansznyi külömbség az, ami eldönti a végeredményt. Akármilyen is az a harci tapasztalat, de van. Jobban megtanultak együtt mozogni a csapattársakkal és elöbb reagálnának (helyessen) egy olyan harci szituációra, aminek modeljét már többször átélték a játék keretein bellül.
Biztos vagyok benne, hogy egy grammal nem lennél vagányabb a real life csatatereken attól, hogy elõtte bármennyit, bármilyen fps-sel játszottál (sõt, talán még jobban elbátortalanodsz, amikor rájössz, hogy a ravasz meghúzásának semmi köze nincsen az egér bal gombjának lenyomásához).
A tájékozódásban pedig azért kételkedem, mert: 1. Ha valaki meg tudja jegyezni, hogy a "negyedik fánál balra kell fordulni", az nem attól függ, hogy mennyit játszik. Alapvetõ adottságok, figyelmesség kérdése. 2. Az, hogy gyakorlatilag bemagolsz térképeket, útvonalakat, az max a tájékozódás javulásának illúzióját adja. Attól, hogy a kedvenc kocsmádból akár részegen, szinte öntudatlanul is haza tudsz "teleportálni", az nem valami csodás genetikai adottság, hanem a sokszor bejárt útvonal ismeretének hatása. Ezt pedig a legbutább embertõl kezdve a kutyákon át egészen a retardáltakig mindenki meg tudja csinálni.
azt tudom hogy nem azért játszok fps-el, mert arra készülök, hogy olyan helyzetbe kerülök mit fogok csinálni :) Azt hogy miért azt nehéz lenne így megfogalmazni, de mindenkinek elõbb kell elgondolkodnia azon hogy mit miért játszik, és van-e értelme, vagy lehet-e jobb dolgot csinálni akkor. (pl. egy 3-4 óra wowozás helyett hány fekvõtámaszt lehet csinálni, és az biztos hasznosabb :D)
De az szinte biztos hogy egy profi CS-snek jobb a tájékozódási képessége, meg mindenféle ügyessége mint egy olyan embernek aki állandóan csak olvas meg tanul ^^ Mondjuk egy profi sportolóénál, vagy például bicajosnál, deszkásnál szinte biztos nem.
hát ha így belegondolok hogy mi lett volna ha a VH-ba most ellenség lenne elõttem, és nekem fegyverem lenne. Sztem így hogy sokat játszottam harci játékkal, bátrabban lelõném, mint ha nem játszottam volna. Mondjuk én még verekedni se verekedtem szinte sose, balhéba se nagyon voltam még, úgyhogy egyáltalán nem tudom :-)
teljesen egyet értek Hoz_Hun -al. Én is sok féle játékkal játszok. MMORPG játékkal csak a WoW-al játszottam nem sok ideig. És azért hagytam abba, mert rájöttem hogy szinte értelmetlenül fejlesztek egy embert, nem fejleszt semmit, alig van benne izgalom (nem emeli az adrenalin szintet), stb., és csomó idõt elvesz mert úgy van megcsinálva hogy sok ideig tartson minden.
Az viszont biztos hogy egy aktív fps játék, CS, Call of duty, meg ezek segítenek pár dologban. (tájékozódás, reflex, stb.).
Én 16 éves vagyok, és csak másfél éve van netem. Nektek nyilván több tapasztalotok van ezekkel kapcsolatban.
Sztem az fps-eket pontosan a katonáknak találták ki, aztán késõbb terjedt át az átlagemberekre. Mint ahogy az új technológiák is elõbb a katonasághoz kerülnek (vagy ott fejelsztik ki).
Szerintem a CSÉ-s katona és a nem CSÉ-s katona között nemigen van ilyen jellegû különbség. Ez szerintem teljes mértékben jellemfüggõ. Ha valaki képes "simán" célpontnak, és nem embernek nézni valakit, akkor annál teljesen mindegy, hogy CSÉ-zik, vagy nem. Ellenben te akkor sem fogsz az utcán kegyetlenkedni, ha megerõszakolod magadat, és 10 évig mészárolod az Oblivion civiljeit:)
Teljesen más kérdés, amikor élet-halál kérdés az, hogy meghúzod-e a ravaszt. Ilyenkor lép be a túlélési ösztön, és remélheted, hogy még jól mûködik.
Egyébként ezt nagyon nehéz elmagyarázni. Én sokféle programmal játszottam, de a programok keretein bellül valahogy sosem voltam képes kegyetlenkedni. Pl ha vesszük az Obliviont ahol szabadon megölhetem az ártatlan civil, hát kiprobáltam és szarul éreztem magam közben. Persze ez nem egyenlõ a valósággal, de ha kis mértékben is szimuláció. Néhány háborus proginál pl MOHA emléxem, hogy valódi dühöt éreztem egyes csatajelenetben, és nagyon jóérzés volt lelõni az elenséges katonát. Olyan is elõfordult, hogy egy ellenfél, mikor már feküdt, beleüríttettem a teljes tárat mérgemben.
Nem a vér látványáról van szó. Hanem annak elfogadásáról, hogy lelõsz egy emberi lényt. Normál esetben nem tudsz elvonatkoztatni és az elõtted álló, ember lesz, nem célpont. Persze ez nem azt jelenti, hogy CS-s könnyeben agyonlö valakit HA az olyan közel van, hogy tükrözõdnek az érzelmei. De egy katonának bevonuló CS-s valószínüleg gond nélkül ráló egy távolabb futó vagy botorkáló személyre, mint egy nem CS-s, mert már hozzászokot a mozgó, álló emberi alak leterítéséhez. Egy CS-s sokkal kevésbé gondol rá mint emberre, hanem mint célpontra.
De attól függetlenül nem hiszem, hogy ha egy "átlagember" (tehát nem egy gyilkolásra kiképzett katona - ne felejtsük el, hogy az I. VH-nál sem a reguláris csapatokról volt szó) kezébe fegyvert adsz, elé egy támadót teszel, akkor lenne különbség a CSÉ-s és nem-CSÉs hezitálása között. Attól, hogy hozzászoktál a "vér" látványához akár video-n, akár fotókon, akár számítógépen (és ezutóbbinál TUDOD, hogy semmiféle halál nem történik, ezért nincsen felelõsség mögötte), attól nem leszel "keményebb". Nõzni sem tanult még meg senki pornómagazinból.
Egyébként én a rendörségi és katonai alakulatoknál kötelezõvé tenném azeket az FPS-eket. De minimum azt, amit az Amerikai kormány készített a katonáinak (és ami tudtommal letölthetõ a netrõl, mert ingyenessen hozzáférhetõ).
Volt egy mûsor talán a Discovery-n, ami arról szólt, hogy a második világháborúban a katonáknak csak nagyon kis százaléka (ott a számomra döbbenetes 2% azaz két százalékot mondták) lõ rá ténylegessen az elenfélre. Ezt azzal magyarázták, hogy az emberekben van egy természetes gát. Lényeg a lényeg, bebizonyították, hogy a katonák "harci kedvét" úgy tudják tréningezni, ha szimulálják az emberölést, hogy a tényleges szituációban ne lépjen fel a gát. Ezt elõsször az ember alakú céltáblával érték el. Manapság a harci szimulációs PROGRAMOK illetve az élõ emberes festékpatronos megoldás a leg célravezetõbb.
Ez mondjuk nem feltétlenül pozitívum, de pl CS arra jó, hogy adott szituációban egy CS-s elõbb agyonlõvi a támadóját, mint egy ilyen programokkal nem játszó, aki feltehetõleg egyáltalán nem fog lõni.
Én is elméleti oktatást mondtam, természetesen nem lesz izmosabb tõle. Viszont taktikai szituációk bemutatására, egy terep begyakorlására, egy akció modellezésére kiválóan alkalmas.
Ja, hozzáfûzve: a WoW nyelvezete biztosan nagyon jó, de a küldetések szövege azért nem mutat túl a fantasy szubultúrán, természetesen ehhez idomult szavak, szerkezetek használatával. magyarán, ha a nyelvtan-t még csakcsak megtanulod, a szókincsed jó lesz, de azért még nem javasolnám a Rigó utcát.
Igen, használnak, de még véletlenül sem azért, hogy megizmosodjon tõle a katona, hanem, hogy valósághû, háborús szituációkban láthassa a "húdetáp" harci felszereléseket. Nem tudom, mennyire valós dolog a dokis marhaság, de mondjuk elhiszem. Más kérdés, hogy ez akkor még mindig csak az FPS kategória volt. (Bár nehéz elképzelnem, ahogyan minden agysebész csengõszóra dúmozni kezd, nehogy megremegjen a keze az "éles" szituban)
De ok, elhiszem. Bár továbbra is probléma érzésem szerint az, hogy nem igazi reflexjavulás, ha a világnak csak egy igen kicsi részére (mondjuk úgy 17 colra, vagy ahogy tetszik) kell koncentrálnod. Kétlem, hogy a "világleképzésem" erõsen javulna, hiszen a környezetemnek csak egy icipici részét kell felfognom, és cseszettül nem leszek tõle hegyesebb fülû/élesebb szemû. Ha mégis, akkor én tévedtem.
Hoz_Hun: Természetes szelekció? Nem mondom, hogy nem értek egyet. Mellesleg nincsen ezzel baj, mert az, akirõl beszélsz, úgyis csukafejest ugrik elõbb-utóbb.
Nem tudom sajnos belinkelni a cikket, de talán itt az sg-n volt egyszer egy hír, miszerint a sebészeket kifejezetten ösztönözték az FPS-ekkel való játékra, mert fejleszti a szem kéz koordinációt, és be is bizonyították tudományosan. Az angol tudás nem csak az egymással való beszélgetésbõl adódik, hanem a küldetések leírásából a különbözõ sztorikból stb... és ezek nem lol, rofl típusú rövidített nyelven íródnak. A brit és amerikai különleges alakulatoknál elméleti oktatásban szemléltetõ eszközként és szimulátorként használnak különbözõ fps-eket(pl. Ghost Recon).
Egyébként értem az álláspontotad. Ha jól vettem ki, te azt mondod azokon kell segíteni, aki önmaga túl gyenge, hogy felismerje a korlátait és nem képes gátatvetni az önpusztításnak. Vietnámban a kormány is úgy gondolja, hogy ha megmenti ezeket az embereket akkor esetleg egy értékes termelõvel lesz több (illetve nem lesz kevesebb). Magam részérõl dögöljenek meg a függõk. Szerintem a mai világban is szükség van a szelektációra, bár játékos nagyon kevés pusztul meg, de ha a jövõben ez is szelektációs eszköz akkor hajrá. Tudom most azt mondod ha a gyerekemrõl lenne szó... van gyerekem és meggyõzõdésem, hogy szülõi odafogyeléssel nem lesz torz világképe. De ez az én véleményem és én lehet, hogy nem vagyok jó ember, mindegy ilyen is kell mint én.
A szem-kéz koordonáció speciel igaz! Nem tudom te milyen reflexekkel rendelkezel így nem mondom azt hogy egy CS-ezõ jobban elkapja az önygyújtót mint te mert nem ismerlek és lehet villámreflexed van vagy kémnek képeztek ki...hehe . De hidd el hogy egy CS-s reflexei jobbak mint egy nem CS(illetve nem játékos) átlagembernél, sõt a közlekedésben jobban reagál és hamarabb a kritikus helyzetre mint az átlag nem játékos.
Én is WoW-oztam egy ideig, és 32 vagyok és angolul is tudok. De a WoW angol nyelv tanítása nagyon durva kijelentés. Képes fejleszteni, de csak egy nagyon korlátozott ideig és hogy azzal kutya füle nem megy középfokura az hétszentség. Ez nagyon durva ferdítés, mert a WoW-nak speciális a nyelvezete lévén, hogy specifikus a világ maga.
1. Senki nem is a normális munkás/családi hátteres emberekrõl beszélt, hanem a pattanásos, dagadt kölykökrõl. 2. Szerinted az a két véglet létezik a földön, hogy TV-zek, vagy játszom? Mert ha így gondolod, akkor alapvetõ bajok vannak ám. 3. A stratégiai játékok "menedzsment" fejlesztését inkább hanyagoljuk. Aki már valaha tanult management-et, az tisztában van vele, hogy nem éppen az ork harcosok és az elf íjászok legyártásáról szól. De ha így is lenne, egy kitalált "fizika", kitalált világ managementjét tanulod meg. Magyarán, aki faszányosan Starcraft-ezik, az még nem lesz jó HR-es. Csak jól fog Starcraft-ezni. A szem-kéz koordinációról meg annyit, hogy szerintem egy orrbaszájba CSÉ-zõ koma sem tudja jobban/ügyesebben elkapni a felé hajított öngyújtót, mint én. Az angol nyelvtudás még talán reális is lenne, de pont a sok országot képviselõ játékosok hatására a nyelv irtózatosan redukálódik, ezért nem esküdnék arra a középfokra. Persze, embere válogatja, valószínûleg nem mindenki LOL-ul beszél. Ezek után, ha kérhetném, nemes egyszerûséggel fel kell fogni, hogy a számítógépjátékok semmi mást nem nyújtanak, mint szórakozást. Ez a feladatuk, ez a dolguk, ez a rendeltetésük. Ne próbáljunk belemagyarázni olyan dolgokat, amit sem szakértõ, sem egyszerû közember nem bizonyított még. És a játékok nem csak rossz hatással vannak. Ez természetesen igaz. Szerintem ezt senki nem firtatta, még nyomokban sem.
Nem bírtam ki hogy végül ne szóljak hozzá, lévén magam is aktív mmorpg játékos vagyok, tehát ismerem ezt a közeget. A fiatalok játékidejének korlátozása már most is mûködik például a wow-ban, ahol a szülõ be tudja állítani, hogy mennyi játékidõt engedélyez a csemetéjének. Ez a szülõk dolga és nem az államé. Emellett nagyon rossz, illetve torz a játékosokról kialakult kép Magyarországon. A többség úgy gondolja, hogy ezek pattanásos dagadt tizenéves hülyegyerekek, akik a focipályán fél percet sem tudnának futni. Ezzel szemben az igazi profi játékosok nagyobb része a 20-35 közötti korosztályból kerül ki, normális munkával, normális családi háttérrel. A különbség csupán annyi, hogy õk(mi) nem ülnek le a TV elé kiégetni az összes agysejtjüket azzal a sok fa*zsággal ami onnan folyik. Emellett az sem igaz, hogy ezek a játékok nem jók semmire. Az FPS-ek(lövöldözõs játékok) fejlesztik a szem kéz koordinációt, a stratégiai játékok a menedzsment feladatok ellátásában nyújtanak segítséget, az mmorpg-k pedig nagy mértékben fejlesztik a nyelvtudást. Az a társaság akikkel én játszom, másfél éve még meglehetõsen gyengén bírta az angolt, és nekem kellett szinte mindent lefordítani nekik. Mára már mindegyikük hatalmasat fejlõdött, egy kis rákészüléssel az írásbeli középfokú vizsgát szerintem mindegyikük le tudná tenni. Ezek után ha kérhetném hagyjuk ezt a baromságot, hogy a játékok csak rossz hatással vannak.
A függõségnek pont az a lényege, hogy nem okoz örömet hanem az egyén egyfajta rabságként éli meg amitöl nem képes szabadulni, ekkor többnyire saját maga képes segitséget kérni, vagy segitenek neki de semmiképpen sem akarata ellenére. Ha egy tevékenység örömet okoz, az még nem függõség. Számtalan dolgot boldogtalanul, kedvetlenül végez az ember, ez az ami igazán lélekromboló és káros. Nagyon kevesen végzik azt a munkát amiben jol érzik magukat pl.
remélem viszonylag érthetõen írtam :S
Multkor volt egy nyelvtan dolgozat, a témája egy igen érdekes, számítógépes játékokkal kapcsolatos volt. Azt próbálták megfejteni hogy mér szeretnek az emberek, és miért pont a fiatalság.
Azzal hasonlította össze, hogy máshol a fiatalok vadásznak, harcolni tanultak. Tehát a vadász, meg harci ösztön benne van mindenkibe. Mondjuk ott arról is volt szó hogy próbatételeket kell kiállniuk (kellett, és valahol most is kell). Ez miatt szeretnek játszani. Stílustól (neveléstõl és adottságoktól), illetve társaságtól is függ hogy miket szeret csinálni valaki szerintem. Illetve ez idõtõl is változik. A fiatalok egymás ellen mérkõznek, az idõsebbek meg már csak nézik (tv). Én ha itthon vagyok, inkább játszok, vagy zenét hallgatok, vagy olvasok érdekes dolgokat (cikkek, forum), mint hogy ilyeneket nézzek mint barátok közt vagy szar show mûsorokat. (izgalmasabb, meg szebb, meg stb.) Mindenre van magyarázat.
Általába aki nem gépezik annyit, de szeret egy kicsit is. Az azért nem gépezik mert vagy nem engedik neki (szülei), vagy jobb programja van. Akinek engedik, és kevés havert szerez (esetleg nem tanul, és olyan helyre kerül ahol mindenkit utál, vagy ilyen okok miatt is), azok persze hogy gépeznek, függõi lesznek a gépezésbe (nem találja máshol a helyét, idõ után meg már nem érdekli semmi). Legalábbis gondolom ez az egyik ok ami miatt függõ lehet valaki. (itt megtalálja neten a haverokat, vagy ha shooter õrült akkor meg vadász ösztönét éli ki kényelmesen :D) -nem természetes, és egészségtelen ha gépezik állandóan valaki, és a jövõre is kihat (illetve valószínûleg annak lesz boldogabb jövõje akinek sok ismerõse volt, sokat volt haverokkal, meg sok helyen, esetleg sportolt meg tanult is gépezés mellett vagy helyett.
Vietnamnak meg szüksége van fejlõdésre, és nem jó hogyha teli lesz MMORPG õrültekkel, késõbb tanulatlan, egészségtelen emberekkel. (Magyarországnak is meg mindenhol kéne..., bár itt már inkább a társadalmi kérdés, bár nem tudok sok mindent Vietnamról sajna)
Oké, nem is azt mondtam, hogy gondolkodjunk bemerevedett sztereotípiák szintjén. Egy kis átkapcsolás: ha már a jó, rossz, helyes, normális és egyéb hangzatos sallangok szubjektívak, akkor a boldogság is az. Ellenben semmiképpen nem normális dolog az, ha valakinek csak egyetlen fogalma van a boldogsághoz. Étsd ez alatt, hogy csak akkor boldog, ha drogozik, csak akkor boldog, ha iszik, csak akkor boldog, ha játszik. Ez az egyik igazi probléma. Ne felejtsük el a másik oldalt sem, amikor valaki pont azért drogozik/iszik/játszik, mert NEM boldog. Ez a másik igazi probléma. Az életedet egy rossz irányba leadott felvételivel is el lehet baszni, itt nem is az a kérdés. Sokkal inkább az, hogy ha "áldozatul esel", vagy te választasz ilyen elkefélt utat, mint amiket már emlegettem (csak drog, csak ital, csak ez, csak az), akkor már a hibázás, az "életed elcseszésének a lehetõségét" sem adod meg magadnak. Más kérdés, hogy minden korosztálynak megvannak a saját problémái, de egy fiatal tizenévesnél már iszonyatos probléma az, ha egy ilyen bezárt, semerre nem vezetõ barlangba jut (drog, ital, játék ecetera). Ha intelligens, sokat tapasztalt, az életrõl megalapozott gondolatokkal rendelkezõ "felnõtteket" tehet tönkre egy ilyen, akkor szerintem nem hibás dolog feltételezni, hogy a kiskölykök "ezdekúlvaze" felfogásánál ez még veszélyesebb. Rettentõ elbaszott dolog az, ha valaki csak csõirányban gondolkodik/lát/él. Nem akarok Nietzche-i elméleteket felvázolni, de a változásra képtelen, egyirányú lény túlélése (esetünkben a társadalomba való sikeres belépés, illetve azon belüli mûködés) a nullával egyenlõ. Szeritem csúnya szegénységi bizonyítvány, ha az ember csak egy cseppnyi kreativitást nem kívánó, önismétlõ dolgot tud felhozni a "boldogsága kulcsa"-ként. Ha ez lenne a normális, lassan mindenki LOL-t, OMFG-t meg "vok" "jah" és "kiwi" szavakat használna.
"drogos, mert "olyan társaságba került"" well, ezt meg a hasonlókat nagyon nem lehet így kijelenteni, énnekem is vannak "drogos" haverjaim és járok is a társoságukba, mégsem vagyok drogos, eccerûen nekem ez nem kellett és nem használtam. Minden a személyiségtôl és annak erejétôl/beállítottságtól függ. Akár drog, alkohol, cigi, a videó játékok, a szerencsejátékok, a TV, a Filmek... de bármi ehhez hasonló dologot az ember szórakozásbol csinálja, mert élvezi. Ilyenkor az ember kikapcsolja az agyát, nem munkával/bajokkal/gondokkal törôdik hanem egy kicsit élvezi(né) is az életet. Ezt mindenki csinálhatja huzamosabban is, ha több az ideje vagy a pénze, vagy éppen lazábban kell hogy bánjon velük ha kevésbé tehetôs. Mindenre ami jó rálehet kattanni mert a szervezet úgy van beállítva hogy ami "finom" neki abból kér még, de akár milyen furcsán is hangzik Te mondod meg mikor elég és mikor nem, lehet hogy mások ezt nem így látják, de aki pl rá is kattant valamire azt is ponsan ô választotta magának, nem erôszak a disznótor. Azt meg hogy mi a "jó" és a "helyes" vagy "rossz" meg nem nagyon kéne bírálni mert olyan nincs. Teljesen megközelítés kérdése. Abszolút "jó" vagy "rossz" sincs mert mindennek vannak következményei mindenre nézve. A másik meg, ha szemszöget is akarnák válasznani, azaz abszolút helyesen cselekedni, akkor talán ismernünk kellene az "élet" értelmét mert ennélkül ugyebár, senki nem mondhatja hogy "figyelj te állat" hát nem jó ez amit csinálsz, elb@szod az életed feleslegesen". Saját céljai mindenkinek vannak, ha egyszer valakinek egyszerûen "nincsenek céljai" és semmit nem csinál akkor is alapösztönbôl ott van az "élni akarás" célja. a végén viszont így is úgy is meghalunk és utánna senki nem tudja mi történik. Az is lehet hogy lesz tovább, de nagy a valószínûsége annak is hogy SEMMI, és végleg elmúlunk, ja esetleg egy kis termôföldnyi haszon lesz belôlünk. Szóval nem bírálnám az embereket ebbôl a tekintetbôl vagy akármilyen részrôl, van aki több boldogságal él, van aki kemény munkával, sok megtagadással, vannak köztesek is, de fogalmunk sincs hogy melyiknek van több értelme mert azt sem tudjuk hogy minek "van" értelme. Saját meglátásunk és céljaink persze lehetnek (of course, nekem is vannak, nem is pár ;) de lehet hogy igazábol totál értelmetlenek.
Te nagyon félreértettél engem. Ezt én is így gondolom, ahogyan te mondod. Nyilván mindenki megtalálja a sok függõség között a maga keresztjét, amit cipelni óhajt. De mindettõl függetlenül törõdni kell az alkoholistával, a drogossal, a krónikus depresszióssal, satöbbi satöbbi satöbbi... és a játékföggõvel is.
Amúgy egy érdekes dolog az, hogy a legtöbb függõséget illetve krónikus pszichés betegséget és fóbiát rá lehet sütni valamilyen szociológiai/demográfiai hatásra (pl. drogos, mert "olyan társaságba került", melómániás, mert "maximalista", anorexiás, mert... ecetera). A játékfüggõséget vajon mire lehetne rákenni? Komolyan érdekelne... nincs itt valami elvetemült agyturkász?:)
Ezek a te szemszögedbõl nem normális emberek, és a társadalom szempontjából deviáns személyiségek mindigis létezni fognak. Azok az emberek, akik képesek erõsen belebetegedni egy mmorpg-be vagy akár öngyilkosságra képesek, alapból ilyenek, nem pedig egy játék teszi õket ilyenné. Gondolj bele, egy alapból erõs lélekkel és "normális" lelkivilággal rendelkezõ embert nem tud pl. egy WoW megfertõzni. Ez az általad említett valós probléma, ami ilyen ingataggá teszi az embereket, magával a társadalommal van, és hülyeség a megoldást a számítógépek világában keresni. Mert ha ezeknek az embereknek az egyéni problémája nem egy mmorpg-ben ütközik ki, akkor valószínûleg kiütközik az életnek egy más területén. Az egyetlen megoldás talán egy teljes társadalmi átalakulásban lenne.
Szerintem ezt a ferdeszemû dolgot úgy értette, hogy mivel lassan (vagy gyorsan vagy már) többen lesznek mint mi (mint mi nem ferdeszemûek), így azaz állíttás, hogy ferdeszemûek, ránk lesz igaz. Azaz, ha a többségnek úgy áll a szeme mint az övék akkor az a normális, természetes, és hozzájuk képes a mienk lesz ferde. Értem? A jövõben mi leszünk ferdeszemûek..hehehe
Ezzel csak annyit érnek el hogy a feketepiac olyan hatlams lesz hogy aztán nézhetnek... Lásd Oroszországot pl. (volt Szovjetunio ugye...)
Ha kétszer nem fejtettem ki, hogy NEM ÉRTEK EGYET a korlátozással, akkor egyszer sem.
Mint már említettem volt, a fennen taglalt probléma VALÓS dolog. Példa: két angol szülõ, aki egészen pirinyót rákattant a WoW-ra. Munkából kilép, eljárni sehova sem, munkanélküli segélybõl villany, net, account és némi csipsz meg kóla megvásárlása. Ez még odáig rendben is lenne, csak éppen volt 2 kölykük, akikhez a szomszédok hívták ki a gyámügyet, mert már vagy egy hónapja ugyanabban a ruhában járkáltak, stb. Ha nem hiszed, járj utána.
Nem azt mondom, hogy ez tendenciális, de ha két (elvileg) intelligens, felnõtt ember képes ennyire meghülyülni, akkor szerinted egy minden gyökérségre fogékony kiskölyökre milyen hatással van, ha konkrétan így nõ fel?
És egy kis magánvélemény a végére. Én azt ugattam, hogy nem azzal van probléma, ha valaki sokat játszik, hanem amikor minden létezõ dolog áttevõdik egy képzelt világban való rohangászás MÖGÉ, és eredményez egy pár olyan szociológiai torzszülöttet, aki, miután felfordul a karaktere, csukafejest küld az X-edik emeletrõl (szintén megtörtént eset).
De igazad lehet. Tõlem aztán az összes ilyen "XXI. századi mondern fiatal" fel is fordulhat. A faszom sem akarja elõírni nekik, hogy mit csináljanak, de attól még a probléma probléma marad, hogy le sem szarjuk, dobzsedobzse, majd eltûnik magától.
Az a gáz, hogy sokan nem képesek bizonyos dolgokat felfogni. Bizonyos dolgoknak nagyobb jelentõsége van, mint ahogy azok látszanak. Az ázsiaiak jó úton haladnak ilyen téren, az online játékok ténleg veszélyesek, sok veszélyt hordoznak. Sok már elhangzott, sokat meg csak kikövetkeztetni lehet ezekbõl, ha kicsit belegondoltok jobban. Megolások vannak, drasztikusak is léteznek, és pont ezeket találják meg ázsiában.
Most mi lenne ha elgurulna nekem is a gyógyszerem aztán elkezdeném itt másoknak elõirni mit csináljanak, mert /szerintem/ egy normális emberi élet hogy néz ki. Jézus is ajánlásképpen mondta el annó a kinyilatkoztatást, és nem kötelezõ elõirásként, pedig azok nem voltak rossz dolgok ugye? Ugyhogy egy kicsit nagyobb szerénységet ha kérhetném..
Hadd kérdezzem már meg, nem gondolod hogy amit mondasz az más ember szabadságába való beavatkozás, te valami büntetõtáborban voltál Kápó, vagy hasonló foglalkozást üzöl? Az hogy ki mit csinál neked hangyaf...nyi közöd sincs hozzá, jó lenne ha a saját életedet tennéd rendbe inkább minthogy másnak itt meg akard határozni mi a helyes meg a normális. Te egy tökéletes diktatórikus alapvetést irtál itt le, ugyanis diktaturákban szokás megmondani az embereknek mi a helyes és mi nem, hangyákká degradálva õket. A világ nem a játékfüggõktöl olyan amilyen hanem a hozzád hasonló, más életét élni akaró "észlényektöl".
Én most nem arról beszélek, hogy néha akár egy napot is végignyom valaki valamivel. Én arra reflektálok, amikor valakinek az egész élete (ami mondjuk 12-14-16 évesen még igencsak tyúkszaros, és lenne mit kipróbálni) mondjuk a WoW-ozás körül forog. Azt csinálja, azt olvassa, csak ilyen témákról beszélget csak ilyen témák iránt érdeklõdõ emberekkel. Semmit nem tanul belõle, semmilyen képessége nem fejlõdik (kivéve ha a szem dioptriáját nem tekintjük annak), tapasztalni max a karaktere fog, és nem ismer meg MÁSFAJTA embert.
Én nem azt mondom, hogy lõjük le azokat, akik számítógépjátékokkal játszanak. Aki ilyen szinten bele van valamibe kábulva, azon már segíteni kell (néha akár erõszakosan, akarata ellenére). Mint mondtam, nem értek egyet ezzel a húzással, amit a vietnámiak csináltak, de a probléma ettõl még fennáll.
Ok, szal a te szemszögedbõl nem normális. Azon meg felesleges vitázni hogy valóban normális-e, mert az hogy mi normális és mi nem az, teljesen relatív.
Ezt már felfogtam. De hülyeségeket beszélsz. Még mindig nem tudom, mi ezen a "lál".
Szerinted gyûlölködés van bennem? Hát akkor egészségedre. Nem mondom, hogy egyetértek ezzel a lépéssel (mármint a vietnámiak okosságával), de ha egy ilyen dolog VALÓS (!) probléma lesz, akkor bizony megoldást kell találni.
Nem normális dolog, ha egy tizenX (és a 10hez közelebbi tizenX, fõleg) egész nap/éjjel számítógépjátszik. Egyszerûen, szimplán és lazán NEM NORMÁLIS DOLOG (mint ahogyan ugyan ennyi idõt tv elõtt, kocsmában, edzõteremben, templomban, tanulással vagy részegen tölteni SEM NORMÁLIS).
Az, hogy téged is falhoz kéne állítani és lelõni, mert tele vagy gyûlölködéssel, azért, mert azt mondod, hogy falhoz kéne állítani és lelõni õket. Értem? =)
Azt hiszem ez a téma is fõleg Távol-keleten és a Tengerentúlon probléma. Nekem még nem volt szerencsém orvosi esetû játékoshoz európai területeken belül. Távol-keleten valakinek ez az állása hogy egész nap aranyat gyûjt stb. Na az már beteges.
Kommunizmus ide vagy oda agresszív, nyílt beavatkozás az állam részérõl rizikós, elég sokszor belebuktak már páran.
én pl silkroadozom fél éve, van mikor egész nap azt tolom, mégse vagyok függõ (csak kicsit :D) mert bármikor abba tudom hagyni...nemrég volt egy cikk sg-n a játékfüggõségrõl, nah attól még messze állok (remélem :P)
tegnap délben felkeltem és kisebb megszakításokkal hajnali kettõig játszottam xDD Függõ vagyok? -.- hánem. Mondjuk ebbõlcsak 5 óra volt mmorpg... Nah nembaj majd ma több lesz :D
Semmi köze a buta, egész nullától huszonnégyig a net elõtt ülõ ballaszt-embereknek a "fiatalság"-hoz. Ha a fiatalság olyan, mint amirõl a cikk ír (egész éjjel internetcafé-ban, vagy a játék elõtt), akkor a "vöröspofájú komcsik" jobban teszik, ha a falhoz állítják õket, és lelövik mindet.
Quipper: egy nemzet az emberein múlik, akik benne élnek. Egy ilyen országban, mint Vietnam, ráadásul minden "remény" a fiatalságban lenne, azokban, akik még nincsenek tökig tele elõítéletekkel és/vagy gûlölködéssel. Nem csoda, hogy pipa a kormány...
Szal akkor miért is ne kéne õket ferdeszemûnek nevezni? Szíved joga hogy minek nevezed õket =) Biztos nem fognak megsértûdni a ferdeszemûek. Õk meg nevezhetnek minket körszemûnek vagy f@sztuggya -.-
WoW=3500Ft/hó, kb egy árban van egy kábeltv kettes csomagjával, amiben nincsenek benne a legjobb adók, és sok ember meg a TV-nézéssel szúrja el napi 8-10 óráját, mégsem akarja senki meghatározni, hogy mennyit lehet tv-t nézni. nézel, amennyit akarsz, ha hülye vagy, akár a családodba, munkádba, életedbe is kerülhet. így van ez az MMORPG-vel is.
Ezek hülyék! Innen látszik hogy ezek a vöröspofájú komcsik így akarják elnyomni a fiatalságot, hogy pont abba kötnek bele ami nagyon népszerû a fiatalok körében!
a wow 13 euro havonta = 3500 ft
Nekem is tetszett a Lineage2.Le is tudtam szokni rola,14 honap utan:P Szal nem nehez,csak akaratero kerdese......
én is órákig játszottam eleinte (mondjuk tört szerveren, nem az eredetin)
Nekem tetszet a WoW, mégis letudtam állni róla. Csak az idõt szarja el, ügyességet se fejleszt talán, csak felfedezhetek egy idétlen világot aminek szinte se füle, se farka. Egyetlen jó hogy több emberrel együtt lehet fejlõdni, de mondjuk akkor se. Ha csak a MMORPG játékokat próbálják fékezni akkor teljesen jó.
MEgint primitív voltál, elsõ hozzászóló, de mindegy. Na lényeg az, hogy szerintem totál igazuk van, ezek az online szerepjátékok nagyon komoly befolyással vannak az emberi idegrendszerre, és ne mondja nekem senki azt, hogy ha az adott játék, WOW, SILKROAD, MU, stb, tetszik neki, õ tudja magát kontrollálni, és leszáll róla egy óra múlva. Naponta az ilyen szarok miatt rengeteg ember veszíti el állását, baxa szét a családját, sõt, akár hajléktalanná is válik. Ha valaki huzamosabb ideig játszik ilyenekkel, napi 8-10 órát, az már függõség, orvosi eset. RÁadásul a legtöbb ilyen havidíjas, pl a wow asszem 6 ezer ft havonta. Nem tom, a lényeg az, Vietnámnak igaza van, de a pontrendszeres hülyeséget elítélem, nem jó semmire. Én nem nevezném õket ferdeszemûnek, többen vannak, mint mi, és ahogy látom 20-30 év múlva átveszik kínával a világ irányítását a nyugat elõl, ezt õk is tudják, ezért lesz a különbözõ politikájuk egyre agreszívabb, ezért akarják ezeket a "kommunista, diktatorikus, szabadságjogelvevõ" államokat nyugati klónná átnevelni... Ne értsen senki féllre, nem vagyok kommunista, sõt, utálom a kommunistákat, de sok dologban igazuk van.
:> ha a ferdeszemuk nem jáccanak az nekunk elõny! :D
csak ezt tom mondani===>
Érdekes próbálkozás arra, hogy elvegyük az emberektõl a hülyeségtõl való jogot. A probléma valós, de ez a megoldás nem tudom, mennyire okos húzás.
Informatika és tudomány
.
