az idõ az egyetlen olyan dimenzió amelynek semmiféle közvetlen fizikai tulajdonsága nincs, de az anyag és energia állapotváltozásait enélkül nem lehet leírni sõt az idõt sem lehet leírni önmagában, csak állapotváltozásnak (pl. ha a föld egyet fordul, az egy nap) egyetértek a legelsõ hozzászólással miszerint csak egy segéddimenzió amelyet ki kellett találni: idõ valójában létezik csak az állapotváltozás melyet jellemez
Elgondolkodtatott egyszer ez a kérdés, még régebben és most megtaláltam ezt a topicot, ígyhát leírnám mire jutottam:
Az idõ nemlétezik, mivel nem egy fizikai dolog, hanem csak elméletben létezik, amit egy fizikai dologhoz kötõdik.
Az idõt fizikai dologhozta létre pl. hogy történések, cselekvések, események, változások, stb történnek amihez kitaláltuk az idõt, hogy, tudjunk ebben a dimenzióban is viszonyítani, számolni.
Ha nem lennének "történések" (minden állna és nem mozogna nem csinálna semmit) akkor nem jönne létre az idõ, mivel nincsen mihez viszonyítani. Ez olyan mintha leállították volna az idõt, de ez tévhit mert nem az idõtõl állították le, hanem ez csak annak a következménye, hogy nemtörténik semmi. De ez már annyira alapvetõ dolog, hogy idõben gondolkodunk... Ez velünk született dolog, miután van memóriánk ezért az idõben pl. visszafele is tudunk gondolkodni, emlékezni és ezt az elméleti dolgot éljük meg és már fizikai tulajdonságokat akarunk adni neki, ami persze kizárt dolog.
Az ember is fizikai "történéshez" viszonyítja az idõt. A föld mozgásából viszonyít és ezzel tudja lemérni a körülötte lévõ "történéseket". Ez a legkézenfekvöbb dolog mert szinte tökéletesen ugyan úgy mozog minden évben a föld a naphozképest, de ezt lehetne akármi máshoz is pl. más csillagokhoz. Tehát felállítottunk egy elméleti rendszert, a gyakorlati dolgok mérésére. Az idõ nem több mint kitaláció.
Szerintem is ilyesmiképp kell elképzelni. Tulajdonképpen csak egy viszonyítási rendszer. Éppen ezért lehetetlen az idõutazás, fõleg viszafele.
Hát igen mert tulajdonképpen nem az idõben utaznál mint dimenzió, hanem a megtörtént dolgokat kéne vissza forgatni. De akkor egy ember nemképes visszamenni az idõben, mert nem maga az ember megy vissza hanem a megtörtént dolgokat tekerednek visszafele. Tehát akkor minden és mindenki visszafele menne ugyan úgy, mivel egy dimenzióban vagyunk és akkor nem is emlékeznénk, hogy vissza mentünk az idõben, mert az agyunkban lévõ memóriasejtek (v nem tom mik) amik akkor tevékenykedtek azok is vissza mennek az idõben. Minden ugyan úgy menne tovább, csak fijatalabbak vagyunk (attól függ mennyit tekerünk vissza). Ha pl. 6 évet vissza tekernénk akkor én 11 éves lennék de nemtudnék arról, h valaha is "idõt" utaztam meg a körülöttem lévõk sem.
Igazából a de ja vu az elvileg az, hogy az eggyik szemed mondjuk a bal, lassabban közvetíti a képeket, mint a jobb, mert mondjuk fáradt vagy vmiért rösszabb. Az agy meg kétszer kapja meg ugyan azt a képet és emiatt van olyan érzésed mintha már megtörtént volna. Vagy médium vagy, vagy tényleg idõt utaztál. De ebbe nemenjünk bele mert túl filozófiaji irányba vinné az egészet.
Érdekes de azt nem értem hogy ha az idõ kitaláció akkor miért öregedünk? vagy is inkább ha nem lenne idõ szerinted akkor semmi nem lenne mert nem viszonyítanánk semmihez akkor nem létezne az öregedés sem mert nem tudnál mihez képest öregebb lenni. Az viszont igaz hogy az idõben nem tudsz vissza menni mert nem tudnád visszaálítani oylan dolgokat ami már elmúltak max ha újra létrehoznánk(teremtenénk) azokat a dolgokat amik emlékként ránk maradtak. vissza tekerni sincs semmit max ha felfedeznének olyan szert ami fiatalítani tudja a testet magyarán fiatalítaná a géneket vagy miket nem tudom.
Az öregedés egy folyamat. Egymást követõ események láncolata. Attól még mert az idõt kitalálták, h 2 esemény közötti "helyet"(idõt) kifejezzék más periodikus eseményeket alapul véve, még öregedhetsz.
Szerintem ez nem olyan "ellentmondásos paradoxon", hanem ez valamiért így van :)
a paradoxon (látszólagos ellentmondás) abban rejlik, hogy az inerciarendszerek egyenértékûkége értlmében a 2 iker idejében (mivel a az ikrek inerciarendszerben vannak) nem szabadna változásnak lenni. a paradoxon feloldása pedig az, hogy az sajátidõhosszváltozás nem akkor köv. be , amikor az iker gyorsan megy (inreciarendszer), hanem amikor gyorsul (nem inerciarendszer), ti. elinduláskor, visszaforduláskor, megálláskor.
"A téridõ tér- és idõdimenziója nem választható egyértelmûen külön: a viszonyítási rendszertõl függ, hogy a négydimenziós téridõ melyik síkmetszete felel meg a „jelennek”."
Ez a mondat sajnos hozzánemértésrõl tanuskodik. A jelen az a múlt és a jövõ fénykúpjainak találkozási pontja. Egyetlen pillanat. Ez a jelen. Innen csak a múltbeli fénykúpon belül levõ eseményekrõl kaphatunk információt. Ott pedig nem számít, hogy egy kicsit hamarabbi, vagy késõbbi esemény látunk, hiszen az már a múlt. Mindkét esemény már rég megtörtént. Az egyidejûség nem a jelenre vonatkozik, hanem arra, hogy az órák a mozgó szerint hogy járnak szinkronban és milyen eseménypárokról kap egyszerre információt a múltból. A jelen nem ez a 'síkmetszet', hanem csak egy pillanat, egy pont a téridõben.
Az idõ, mint emberi fogalom, önmagában nem létezik. De az ember nem a semmibõl kreálta ezt a fogalmat, hanem jó oka volt rá. A dolgok változnak. Ilyen értelemben létezik az idõ. De az, hogy az idõ egy valós térbeli dimenzió az már csak egy matematikai modellen belül értelmezhetõ. Az idõ a változás mértéke, úgy, ahogy a tömeg a tehetetlenség mértéke. A kettõ szoros kapcsolatban áll, és mind a kettõ a mozgásból ered. Ez az, amihez a mi idõfogalmunkat hozzá tudjuk rendelni. A mozgásból származtattuk az idõt, mint a legtöbb dolgot a fizikában. Itt lentebb írta valaki, hogy az idõtengely mindig arra mutat, amerre a fény halad. De ugye merre halad/hat/ a fény? A relativitásban ezt fénykúpnak hívják. Ha a tér 2 dimenziós és van még egy idõdimenzió, akkor ennek a kúpnak a palástján terjedhet a fény a jelenpontból. Ennek a kúpnak a tengelye ténylegesen egybe esik az idõtengellyel.
én azt hallottam, hogy az idõt magasabb fizikában az a változás pl. ha egy vércsepp bele esik a vízbe akkor az elkezd elvegyülni a vízben. Tehát maga az idõ múlása az a vér részecskéinek a távolodása egymástól, ha pl. idõ utazás vissaz felé azért képtelenség mert akkor egy olyan fizikai jelenség lenne ami képtelenség, h valami szét szóródott állapotban egy pontban öszpontosul. :) Matek tanárom ezt mondta aki ELTE-n Atom-fizikát végez.
végülis az "alacsonyabb" (?) fizikában is a változás
Az idõ nem létezik csak a jelen van ezt az ember találta ki amit mondasz példának hogy a vér stb az egy folyamat amit mondjuk te tudatosan vagy nem de elindítottál.
"Az idõ nem létezik csak a jelen van ezt az ember találta ki " Nem létezik és mégis jelen van? Ezt inkább Te találtad ki :) Hogy lehet jelen valami, ami nem létezik?
Várj, nem jól értelmeztem. Csak a jelen van? Végül is igaz. A múlt az volt, a jövõ meg lesz. Ettõl még az idõ létezõ fogalom, bárhogy is nevezzük.
De mire használjuk ezt a fogalmat? Mert az addig oké, hogy fogalomként létezik.
Érdekességképp Kb. a felénél: A MEGJÁRT, A MEG-NEM-JÁRT ÉS A JÁRVA-LEVÕ ÚT VIZSGÁLATA - Itt frankón logikával cáfolják, hogy egyáltalán létezik mozgás.
Ez picsahosszú és nagyon tömény. Úgy nagyjából hol is van ez a cáfolat? Érdekelne, mert ugye az TÉNY, hogy a mozgás létezik, tehát valahol hiba van a gondolatmenetben. Megkeresném... :)
Mondjuk ha abból indul ki, hogy nem létezik objektív valóság, vagy valami hasonlóan elborult és praktikusan elvetendõ filozófiai nézetbõl, akkor mindegy, akkor nem is érdekel.
Akkor ott valami nagyon el van rontva. A mozgás szemmel látható, és érzékelhetõ. A nem létezésének bizonybatása, csak felesleges játék a szavakkal. Az idõ már más téma azért, az nem érzékelhetõ közvetetten, arra már lehet azt mondani, hogy nem létezik, és csak a mozgások összehasonlítására találtuk ki mi emberek ezt a fogalmat.
Aha, tényleg írtad... Csak ráklikkeltem a linkre, elvesztem benne, és úgy írtam választ, hogy már nem néztem vissza a hozzászólásodra.
Na elolvastam, itt az utat és a mozgást valami elbaszott filozófiai értelemben veszi, nem fizikaiban, úgyhogy gyakorlatilag fingreszelés az egész, én ilyesmire nem szeretem pazarolni az idõmet. :P Egyébként is kinyilatkoztat, nem érvel, a kiinduló tételt nem magyarázza, hanem axiómaként kezeli. Én meg kételkedem benne, hogy igaz, innentõl kezdve egy vélemény pro, egy kontra, nullán vagyunk.
Nem, nem szemmel látható, és érzékelhetõ. Ugyanolyan fogalmasítás által jön létre, ahogy az idõ, vagy bármelyik másik jelenség. Erre mutat rá Nagarjuna összes mûve. Játék a szavakkal, hogy létezik mozgás, és az is, hogy nem létezik, tehát nem a nemlétezését bizonyítja.
jó a topik :D viszont univerzális igazság sajnos nincs :D
itt inkább arról van szó, hogy az emberi tudat leképzi az általa igaznak vélt "valóságot", ami természetesen csak fogalmak rendszere, amik az õ agyában léteznek..ajaj
Attól, hogy emberek így meg úgy csavargatják azt a bizonyos nyakat, a tények attól még tények maradnak. A gyufa akkor is meg fog gyulladni ha végighúzod a katulya uldalán, ha a fél világ tótágast áll hogy ne úgy legyen, valamint ha vízbe dobod a nagyapám fejszéjét, az is el fog merülni még ha megszakadsz is az ellenkezõjének a magyarázatában. Ezek olyan dolgok, amik evidensek, alap dolgok, és miközben az a fejsze elmerül a fenékig, valamint a gyufa lángja ellobban, addig eltelik egy kis idõ (hogy mennyire hosszú, azt ne részletezzük). Ez olyan dolog, amit lehet orrba-szájba magyarázni, meg csûrni-csavarni a szavakat napestig, attól még az a hülye fejsze nem lesz rest elmerülni, és ez idõbe fog telni neki.
Az egyes dolgokra (mint magára az idõre is) sztem háromféle magyarázat lézetik:
1. Tapasztalati. Olyan magyarázat, amely az emberek által legérthetõbb nyelven, hétköznapi példát statuálva próbálja meghatározni az idõ fogalmát.
2. Tudományos. Olyan magyarázat, ami megpróbál a lehetõ legpontosabb fogalmazásmód mellett, a lehetõ legtöbb szempontra kiterjedõen, lehetõség szerint matematikai képlettel alátámasztva leírni az idõ mibenlétét, gyakran speciális példát és ellenpéldát prezentálva.
3. Filozófiai. Olyan magyarázat, amely a lehetõ legmegfoghatatlanabb módon, nagy általánosságban fogalmazva, valamilyen kiragadott szempontból paradoxont kovácsolva, esetleg végletekig sarkított példákkal vagy (nem és!) ellenpéldákkal alátámasztva próbál valamiféle nyakatekert meghatározást csiholni az idõ fogalmát illetõen.
Ezzel a Nadragulyával párhuzamosan ott vannak Zénón anomáliái, amelyek megintcsak a 3. pontbéli módon próbálja bizonyítani, hogy az idõ mint olyan nem létezik, ezt pedig csak paradoxon létrehozásával tudja megtenni.
Ha értednéd, mirõl szólnak Nagarjuna mûvei, akkor a jelenségek létezése, és nemlétezése tûnne paradoxonszerûnek. Egyébként nem kovácsol paradoxont, csupán rámutat a paradoxon jellegükre.
Ha értenéd, mirõl szólnak a mai tudomány által feldezezett dolgok, akkor nem az ilyen filozófikus magyarázatokkal bélelt õsi tanításokra alapoznád az ismereteidet. Rámutat bizonyos paradoxonokra, amelyeket megfelelõ körítéssel tálalva kovácsol bizonyos kiragadott momentumokból kiindulva. A buddhizmus egy vallás, tudományos szempontból semmivel sem áll közelebb a valósághoz, mint bármely más hitgyülekezet által preferált eszmék bármelyike. Nem tudjuk, hogy létezik-e menyország, nirvána, satöbbi, de a jelenkor tudományos ismeretei alapján több érv szól ellene mint mellette. Így én maradok az ilyenek tiszteletben tartásánál, de nem elfogadásánál.
Na akkor. Nem olvastam végig, belekezdtem csak, de hányok tõle, már bocs. Ez a halálba túltolt idegen szavak tengere ez egyetlen dologra jó: az olvasó félrevezetésére. Tipikus kamukázós taktika. Nyugodtan lefordíthatta volna úgy, hogy kihagyja az idegen nyelvû kifejezéseket. Ez semmi más, csak porhintés, hogy elterelje a figyelmet a lényegrõl, meg hogy hihetõbbnek látsszon.
Azt írja: " az idõk során tekintélyes méretû szanszkrit, tibeti, kínai nyelvû kommentár-irodalom nõtt, ami önmagában is az iskola népszerûségét mutatja."
Nos egyrészt igen, a népszerûségét mutatja. Másrészt azt is mutatja, hogy önállóan _értelmezhetetlen_, illetve hogy annyira homályos, hogy azt hozol ki belõle, _amit akarsz_. Nostradamus egy frissebb példa ugyanerre...
Én innentõl kezdve képtelen vagyok komolyan venni. Nemhogy a világ nagy dolgait nem fedi fel, hanem éppen hogy _semmit nem mond_. Egy olyan szöveg, aminek az értelme attól függ, _ki_ olvassa, egyszerûen _nem jelent semmit_. Csak karakterek, szavak halmaza.
Az egész abból indul ki, hogy ez a Buddha gyerek "megvilágosodott", tehát biztosan okosakat mondott, aztán megy a fingreszelés ezerrel az értelmezések során.
Konkrétan a mozgásról: "Nagarjunának nincs kiinduló tétele." Csak arról az egy bekezdésrõl beszéltem... " 1. Elõször is nincs mozgás a megjárt úton. S nincs mozgás a meg-nem-járt úton sem ."
Ez ugye az eredeti. Hát bizony ennek konkrétan nulla értelme van.
És a fingreszelés: "Ennek megfelelõen, ha létezik valamilyen mozgás, akkor annak vagy a már megjárt úton, vagy a még meg-nem-járt úton kell lennie."
Na erre mondtam, hogy kinyilatkoztatott alaptétel. 1. Mit ért "út"-on? Az út definíciója nélkül ennek sincs semmi értelme. Õ _szerintem_ életútra, tapasztalatra, vagy valami ilyesmire gondol. Te, mint 21. századi ember, a fizikai értelemben vett útra gondoltál. Ezzel elég rendesen alátámasztottad azt az elképzelésem, hogy a szövegnek semmi értelme, az értelmezés kizárólag az olvasótól függ.
"Elõször is a már megjárt úton nincs mozgás, mert a mozgás-cselekvés ('gro-ba'i bya-ba, gami-kriyá) már befejezõdött A még meg-nem-járt úton sincs mozgás, mert a mozgás-cselekvés még nem kezdõdött el."
Na ez igaz, de ebbõl nem következik, hogy nem létezik mozgás. (Mit ért "mozgás" alatt? Hm?)
"A megjárt és a meg-nem-járt úttól elkülönítve Az éppen járva-levõ út nem ismerhetõ meg."
Kinyilatkoztatás. DE, MEGISMERHETÕ. Azt' akkor most mi van? Tudod cáfolni? Azon felül, hogy "Buddha ezt mondta és kész"? Nem tudjuk mi az, hogy "út", nem tudjuk, mi az, hogy "az út megismerése". Innentõl kezdve mirõl is beszélünk?
Értelmezését már inkább nem is erõltetem, fut ezen két kört, leírja még egyszer, hogy nem megismerhetõ, azt' szevasz. Most ezt higgyem el, puszira, érvek nélkül?
Ehh, komolyan lefáraszt. Gyakorlatilag minden egyes mondatába bele tudnék kötni egy "most mire föl mondod ezt?" kérdéssel.
Nekem az nagyon furcsa, hogy te, mint értelmes ember, mit látsz ebben? Ennek az egésznek komolyan semmi értelme. Lehet rajta tökölõdni, hogy ezt most mégis mi a pöcsre értette, de úgy egészében egy nagy büdös semmi az egész, kiegészítve a további nagy büdös semmivel.
Megmondom õszintén, én sem voltam képes végigolvasni. Az elsõ két bekezdést azok elsõ sora után egyszerûen átugrottam, mert semmi érdemlegeset nem találtam benne. A harmadik bekezdésnek nagyjából az egyharmadáig jutottam el, amikor is a színösszeállítás kontrasztja miatt (piros háttér - fehér betûk) kicsordult az elsõ könnycsepp a szemembõl. Kijelöltem hát kábé két bekezdést, majd úgy talán olvashatóbb lesz, de csak még rosszabb lett. Ezután a kijelölt két bekezdést átmásoltam a Textpadba, beállítottam normális betûtípust, és újra olvasni kezdtem. Idáig jutottam:
"A kánonikus Abhidharma szövegek központi témája a lélek, állandó szubsztancia nem-létezése (anátma, pudgalanairátmyam). Buddha tanításai szerint az emberi tapasztalásnak nincsen állandó szubsztrátuma, nincs lélek, amely "tulajdonosa" lenne az ember tudatbeli állapotainak. A személyiség nem más, mint különbözõ jelenségek, lét-elemek (dharmáh, chos) egymástól függõ keletkezése, egymásra következése (pratityasamutpádah, rten-cing 'brel-bar 'byung-ba)."
Ezek a számomra hosszú, kiolvashatatlan és értelmezhetetlen, zárójelbe foglalt szavak annyira zavaróak voltak, hogy mire szememmel végigfutottam rajtuk és megtaláltam a zárójel végét, addigra elfelejtettem, hogy hol is tartottam az elõtte olvasott gondolatmenetben. Ennyi negatívum után pedig képtelen voltam zárójeletleníteni a szöveget és újra elkezdeni értelmezni. Elnézést kérek a hozzáállásomért, de ez az egész egy nagy, keszekusza, értelmezhetetlen hablaty számomra. Valószínûleg bennem van a hiba mert képtelen vagyok olyan értelmi szintre emelkedni, mint amit ez a Nadragulya képviselt mikor papírra (?) vetette eme írását.
nem jól tudod, a buddhizmus az egyetlen olyan világ"vallás", amely az elavult, dogmákat szajkózó többivel ellentétben nem kell a tudomány elõtt szégyenkezzen
Amúgy mit jelent a következõ sor: "az emberi tapasztalásnak nincsen állandó szubsztrátuma, nincs lélek, amely "tulajdonosa" lenne az ember tudatbeli állapotainak." ?
Ha csak a szavakat csépeled továbbra is nem fogunk ám elõrejutni soha. A fizikai valóságról van szó elvileg, ne ragozd túl. Most komolyan le akarod tagadni azt, hogy léternek mozgó dolgok?
Ebbõl én is tudok egy frankó következtetést levonni: A már megjárt út kis idõszeletekbõl áll(t): amíg végigmentél rajta, addig minden következõ pillanatban egy újabb jelen pillanatát élted át. A még meg nem járt úton is hasonlóképpen cselekednél. Ám mivel jelen nem létezik, ezért nincsenek idõpillanatok sem, amik a megjárt utadat köveznék ki, és ugyancsak nem lesz a késõbbiekben megjárandó út sem, vagyis nem létezik sem jelen, sem múlt, sem jövõ, sem új vagy szanaszét taposott út sem, sõt, még Te sem létezel, mert Te is idõpillanatokban tudsz csak létezni, amelyek viszont nem léteznek, vagyis ez az egész idõsdi meg Te meg én meg Föld meg minden más csak vetítés, egy nagy humbuk. Tehát ha megrúglak, az sem létezik, tehát kérlek ne is vedd zokon, oké? :D
"Elõször is nincs mozgás a megjárt úton. S nincs mozgás a meg-nem-járt úton sem ."
A "nincs" jelen idejû ige. Ebben a formában igaz, mert _most_ nincs mozgás a múltban sem, a jelenben sem. Most jelen van.
Ha egyeztetem az igeidõket, akkor ez jön ki: "Nem volt mozgás a megjárt úton Nem lesz mozgás a meg-nem-járt úton sem."
Ez meg így nem igaz.
a "nincs" itt amolyan angolos, general statement-ként jelen idõ (present simple)
de itt pont arról van szó, hogy nem tudsz csak úgy kiragadni valamit, az emberi tudat képtelen erre. itt nem fizikáról meg eseményekrõl van szó, hanem az emberi tudat és az idõ leképezésérõl.. a megtett úton nincs mozgás, hiszen elmúlt, az elõtted levõ úton sincs, hiszen még nem következett be. de akkor mikor mozogsz? hiszen érzed, hogy mozogsz? eljutsz a-ból b-be, de mikor mozogsz, "most"? vagy "most"? mire azt mondanád, sõt, mire eszedbe jutna, hogy azt mondd, "most" már lekésted. errõl van itt szó, nem fizikai mennyiségekrõl, hanem a magáról az egész abszurditásról. ez csak egy példázat
Amit meg magyarázol, az pontosan az, amit "fingreszelés"-nek hívok. Értelme nincs, csak játék a szavakkal, definíciókkal. Jelentést nem hordoz, a valósághoz nincs köze. Csak szavak egymás után.
lehet, hogy fingreszelés, de nagyon jól el lehet rajta agyalni, na és persze a helyén kell értelmezni. "valósághoz nincs köze" na itt a lényeg. valóság nincs, az amit annak hívunk attól még nem az.. idõ sincs..színek sincsenek..ajaj :_D
Eddig oké, és nagyjából értem is, hasonló az egyik ókori görög filozófus anomáliáihoz. De idézlek:
"itt nem fizikáról meg eseményekrõl van szó, hanem az emberi tudat és az idõ leképezésérõl.."
Vagyis semmi tudományos alapja sincs. Akkor meg mit keres ebben a topicban?
Emlékeztetnélek, hogy úgy mentem bele ebbe a vitába, hogy: "Mondjuk ha abból indul ki, hogy nem létezik objektív valóság, vagy valami hasonlóan elborult és praktikusan elvetendõ filozófiai nézetbõl, akkor mindegy, akkor nem is érdekel."
Praktikusan elvetem, hogy nincs objektív valóság. Ha te _komolyan_ hiszel benne (ezt kizárom egyébként), akkor gyere, öld meg a szomszédom. Ugye ha nincs valóság, akkor nincsenek következmények sem, amitõl tartanod kellene.
Ez egy tarthatatlan filozófiai álláspont. TE sem gondolod komolyan, ebben biztos vagyok.
Ajaj, nagyon durva, mennyi hozzászólást generáltam. :-) Nem is fogok tudni mindre válaszolni, sokra meg elég reménytelen vállalkozás lenne, de azért pár mondatot írok.
Candi: A nirvanaról konkrétan lehet tudni, hogy nem létezõ, nem nemlétezõ, nem mindkettõ, és nem semelyik. Látáskárosodásodat sajnálom, remélem azért nem maradandó, esküszöm, nem ezért linkeltem be. :) Meg lehet érteni ezeket az írásokat, csak nagyon más, mint amit megszoktunk, ezért nehéz. A kérdésedre a válasz: Röviden nincs olyan, hogy én. Az ember többnyire azt gondolja, van teste, gondolatai, érzései, tudata, késztetései, érzékei, van valami, ami mindezt birtokolja, miközben ez tévedés, mert annak szükségszerûen változatlannak kéne lennie, és könnyen belátható, hogy az emberben bárhol keressük, nincs ilyen. De még ha lenne is, az felvetne egy olyan problémát, hogy milyen módon kapcsolódik az állandótlan részekhez. Ez a test/tudat probléma nem csak a buddhista filozófia sajátja, már nyugaton is az ókori filozófia óta jelen van. Ami a buddhizmusban egyedi, hogy ezt összekapcsolja a központi témájával, a szenvedéssel. Szerintük azért létezik szenvedés, mert a lélek (vagy bármi, amit énnek hívunk) állandónak azonosítja magát, miközben természeténél fogva nem képes betölteni ezt a szerepet. Tehát azzal kerülhetõ el a szenvedés, ha az "én" lemond a tévedésérõl, arról, állandónak azonosítja magát, ebben a pillanatban meg is szûnik énnek lenni, és ez a nirvana. Megszûnik az állandó pont, nincs viszonyítási alap, amihez képest változnak, vagy mozognak a dolgok, és közvetlenül tapasztalati úton belátható, hogy nincs múlt, jövõ, és ezek nélkül jelen sincs. Erre az állapotra Nagarjuna is csak negatív jelzõkkel tud rámutatni, mert mentes minden elgondolható kategóriától, "túl van" a gondolatokon, ennek a belátásához segít az összes tanítása. Akár hiszed, akár nem, õ is ugyanígy érvel, mint te az #531-ben:
66. Ha örök változás van, hogyan létezhet Nem pillanatnyi dolog? Ha viszont nincs változás, Hogyan lesz valami valóban más?
68. Ha a dolgok pillanatnyiak, s így soha nincsenek, Akkor hogyan lesz valami öreg? Ha viszont nem pillanatnyiak, mert megmaradnak, Akkor is hogyan lesz valami öreg?
Zero: A halálra tolt idegen szavak azért kellenek, hogy egyáltalán lássa az ember (már akit érdekel), hogy éppen mit interpretált a szerzõ. Nyilván nem sg fórumozóknak íródott ez az esszé, hanem olyanoknak, akiknek hasznos, ha látják mellette az eredeti kifejezést. Mellesleg az olyan kifejezésekre, mint pl. sunyata -egyszerûen nincs saját magyar megfelelõnk, de nincs sem angol, sem más nyelvben. Magyarra ürességnek fordítják, de ebben az esetben teljesen más jelentést fed le a szó, mint ami olyan embernek beugrik, aki nem érti az eredetijét.
Az, hogy te hogy definiálod a mozgást, megtett utat akár fizikában, akár itt, az a saját ügyed, ettõl még fizikusok, meg mondjuk ez esetben Fehér Judit érti, hogy mire gondolt Nagarjuna, mert itt a megtett távolságról van szó, nem pedig életútról, meg tapasztalatról. Ha kételkedsz ebben, akkor nyugodtan kérdezz meg valakit, aki jobban ért a páli és a szanszkrit nyelvhez, mint õ.
Feltételezed, hogy mást ért a "mozgás", "út" szavakon, mint Te, vagy én? Az út a távolságot jelenti, ha így jobban tetszik. A mozgás? A fizikában mit neveznek mozgásnak? Épp arra mutat rá a mû, hogy a mozgás ugyanolyan gyökértelen fogalom, mint az idõ (vagy bármely más jelenség -de ebbe most inkább ne menjünk bele). Ja, és az a poén, hogy már annak elõtte valóságosnak véljük ezeket a dolgokat (idõ, mozgás), mielõtt bármelyik filozófus, fizikus, vagy akárki bármit is állított volna róluk.
Én azt találom érdekesnek Nagarjuna írásaiban, hogy rámutat a valóság illuzórikus voltára. Számomra ez érdekes, másnak meg nem az.
Ehh, kicsit ki vagyok akadva ettõl az alkalmazott duplagondoltól... :P
"Az ember többnyire azt gondolja, van teste, gondolatai, érzései, tudata, késztetései, érzékei, van valami, ami mindezt birtokolja, miközben ez tévedés, mert annak szükségszerûen változatlannak kéne lennie, és könnyen belátható, hogy az emberben bárhol keressük, nincs ilyen. "
Ez egész egyszerûen hülyeség, még ha régen mondták, akkor is. Már miért kéne változatlannak lenni szükségszerûen? Ez nonszensz. Miért ne birtokolhatnék egy változó valamit? A birtoklás nem feltételez változatlanságot, ez egy hibás alaptétel. Hamis állításból meg bármi következik, akár egy komplett vallás is. Illetve az összes, ugye.
"Mellesleg az olyan kifejezésekre, mint pl. sunyata -egyszerûen nincs saját magyar megfelelõnk, de nincs sem angol, sem más nyelvben. Magyarra ürességnek fordítják, de ebben az esetben teljesen más jelentést fed le a szó, mint ami olyan embernek beugrik, aki nem érti az eredetijét."
Öööö, tehát van egy szó, ami egy fiktív fogalmat jelent, ami annyira nem létezik, hogy más nyelvekben szó sincs rá. Nem baj, ha ezt nem veszem túl komolyan?
"Feltételezed, hogy mást ért a "mozgás", "út" szavakon, mint Te, vagy én?"
Van okom nem feltételezni? Definiálja valahol az "út" és a "mozgás" fogalmát? Innentõl kezdve akárhogy is fordítod, ezen szavak értelmezése az olvasóra van bízva. Te azt hiszed, érted, de egyáltalán nem biztos, hogy ugyanazt értette alatta, amit most te.
"Én azt találom érdekesnek Nagarjuna írásaiban, hogy rámutat a valóság illuzórikus voltára."
Mármint hogy addig beszél a levegõbe hülyeségeket, meg csûri-csavarja a szavakat, amíg bele nem fáradsz a semmit nem jelentõ mondatok értelmezésébe, és inkább hiszel neki.
Párhuzam: Szentháromság. Egyetlen entitás, ami három részbõl áll, és saját magának az apja. Átlagkeresztény inkább bele sem gondol, jóvanazúgy, inkább elhiszi.
Kéne nekem is abból a cuccból, amit ezek a vallásalapítók szívtak...
Szívembõl szóltál :D Itt görcsöltem már vagy fél órája hogy valamit összehozzak, de aztán annyira elment tõle a kedvem, hogy inkább hagytam a fenébe. Értelmetlen dolgokról valahogy nem megy nekem a vita...
Maradjunk annyiban, hogy nincs értelme a kétféle megközelítést összeütköztetni. Mindkettõt helyén kell tudni kezelni, a filozófia egészen egyszerûen nem értelmezhetõ a tudomány egzaktságával. Abból a nézõpontból tényleg "fingreszelés". Régen ennek a fingreszelésnek sokkal nagyobb figyelmet fordítottak a "tudósok", Arkhimédesztõl Newtonig..
Van értelme egy olyan gondolatmenetnek, ami sehová sem vezet?
Vegyük példának a klasszikus predesztinációs problémát. Eleve elrendeltség, vagy magad irányítod a "sorsod"? Lehet rajta évszázadokig vitatkozni, meg is tették.
Tudjuk, hogy most akkor predesztináltak vagyunk, vagy nem? Nem tudjuk. Tehát évszázadokon reszeltük a fingot (kezdem unni ezt a kifejezést :P) a semmin, eredményre nem jutottunk, és ugyanott vagyunk, ahonnan elindultunk. Akkor most mire föl tartsam nagyra azokat a filozófusokat, akik ezzel foglalkoztak? Jól elszórakoztatták magukat, ezen túl semmit nem ért az egész.
De most ez megint olyan dolog, hogy régen a tudomány=természettudomány volt, mindent magába foglalt. Én hiszek abban, - sajnos csak hit, de inkább ebbe higgyek.. - hogy idõvel az emberiség megtalálja az egyesített elméletet és az univerzumunkat szinte teljesen meg tudja ismerni (a szingularitásokat kivéve), és a tudományterületek is újra egyesülhetnek.
Sztem ez nem jó felfogás. Ha ugyanis rögtön elvetették volna, mi most nem beszélgetnénk errõl..
a húrelméletre pl. azt mondják, hogy teljesen véletlen, hogy a XX.században találták ki, mert ez a XXI.(XXXII?..)század problémája lesz. Régen a matematika "elõzte be" a fizikát, jelen esetben már a matematika van lemaradva az elméleti fizikától..
ki tudja, a predesztináció lehet a XV. sz. kérdése lesz _D:D
"De most ez megint olyan dolog, hogy régen a tudomány=természettudomány volt, mindent magába foglalt"
Értem mit akartál mondani, de így ez nem helyes. Régen nem különült el a természettudomány a bölcsészettõl, személy szerint ugyanazok az emberek vitték elõre a természettudományt, mint a filozófiát, társadalomtudományokat.
Viszont azóta a természettudomány sokmilliószorosára bõvült, a filozófia meg még mindig ugyanott tart.
Dehogynem ért! Nekünk ugyan nem, mert valóban ugyanazt szajkózzák ma is mint 1000 éve. Legfeljebb más köntösbe bugyolálják. Viszont akik akkor reszelgették ezeket a filozófiai kérdéseket, igen tekintélyes hatalomra tettek szert ezáltal (lásd vallások megalapítása, ezúton a tömegek megmozgatása, magad mellé állítása). Megint a régi jól bevált trükk, két oldalról is: egyrészt az oszd meg és uralkodj elv, másrészt az emberek butaságának kihasználása.
Elõítéletekkel indulsz a témában, elõre megbélyegzel és elvethetsz egy értékes gondolatot ezzel a felfogással..
pl. ezt is lehülyeségeznétek?.. gondolatkísérlet (nálam a modern filozófiát jelenti :D)
„Tegyük fel, hogy van egy macskám. Ezt beteszem egy ketrecbe, és a ketrec mellé odateszek egy radioaktív készítményt, amely percenként 50%-os valószínûséggel bocsát ki egy alfa-részecskét. Egy számlálót is odateszek, ami egy percre bekapcsol. Ha ez alatt a perc alatt jön egy alfa-részecske, akkor a számláló megindul, kinyit egy kis ajtót, bejön egy kémiai méreg, amitõl a macska meghal. Ha pedig nem jött alfa-részecske ebben a percben, a macska életben marad. Én ezt nem figyelem. A kísérlet végén a macska állapotfüggvénye olyan, hogy a macska egy fél valószínûséggel él, és egy fél valószínûséggel halott. Heisenberg szerint – mondja Schrödinger – ha most hirtelen ránézek a macskára, attól a tekintettõl a macska tényleg meghal, vagy a macska tényleg megél. Hát kérem szépen – mondta Schrödinger –, én ebbõl egy szót sem hiszek. Ez így nem lehet.”
Schrödinger macskája tehát élet és halál kvantummechanikai szuperpozíciójában lebeg, mivel sorsa összefonódott egy potenciálisan macskagyilkos α-részecskéével.[2]
szerintem pl. pont a kvantum anomáliák, szingularitások, planck tartomány alatti tér és idõ események stb. miatt van újra létjogosultsága a filozófiának..
Így van, a fizika és a matek, a kémia, meg az összes többi "valódi" tudományág a zord valósággal foglalkozik. Mint már egy korábbi hsz-emben említettem, ezek egymásra épülnek, nincsenek meg egymás nélkül. Ha kiveszed a matekot, akkor nincs se fizika, se kémia, se biológia, ezekben az ágakban nem lehet fejlõdést elérni. Kivédhetetlen, hogy egyik ne fejlõdjön ha a másik megteszi, és bármelyik s fejlõdjön ha a többiben nincs fejlõdés. Ez a következménye annak, hogy nem különíthetõek el egymástól, egyik a másiknak szerves része, összefonódottan vannak jelen az univerzumunkban.
A filozófia ezzel szemben mindezek felett áll, ha fejlõdik, nem fejlõdik vele együtt szükségképpen a többi természettudomány (vagy csak kismértékben, és leginkább véletlenszerûen), ha pedig fejlõdnek az alaptudományok, attól még nem fejlõdik szükségképpen a filozófia. Ha épp nincs más dolga pár agyasnak, akkor szívesen talál ki mindenféle nyakatekert magyarázatot bizonyos jelenségekre, de ebben ki is fújt a filozófia fejlõdése.
Schrödinger is inkább filozófikus síkon mozgott ezzel a macska kérdésével mint tudományos síkon. Attól hogy az õ fura szemszögébõl vizsgálod a macska életbenmaradását vagy halálát, attól még semmi nem fog változni a macska állapotát illetõen, az vagy él vagy megdöglött.
Most pedig lehet jönni a fény részecske illetve hullámtermészetével is, ha vizsgáljuk akkor más eredményt ad mintha nem vizsgálnánk... Na igen, de ha egy tõlem 4 méterre lévõ elefántot egy szuperéles katonai távcsõvel nézek, teljesen mást fogok látni mintha letenném a távcsövet. Sztem a fény vizsgálatakor is valami lyesmi játszhat szerepet, nem a megfelelõ módon vizsgálták. Egyszer majd rájövünk hogy mi is volt a hiba, hirtelen a helyére kattan minden az elméletben, és csak röhögni fogunk az akkor már kõkorszakinak tûnõ mostani vizsgálati módszereinken. Persze valószínûleg rengeteg új kérdést is fog hirtelen felvetni ez a helyére-kattanás :)
ha a kétrés-interferencia kísérletre gondolsz, John Wheeler már csinált egy tükrös kísérletet kvantumanomáliák elkerülésére, és bizony nem technológiai szint kérdése az anomália feloldása..az ugyanis egészen elképesztõen csak van, ráadásul visszafelé ható okság problémáját generálja..
és Wheeler aztán nem egy filozófus alkat: "Az elemi kvantum-jelenségek megfigyelésében nem a tudat, hanem a megfigyelõ dolog és a megfigyelt dolog közötti különbségtétel a döntõ." Már a cím elég ijesztõ, pedig aztán az elõadás függelékeként még külön dörgedelmek is jöttek olyan "áltudósok" ellen, akik (többek között) a kvantumfizikát filozófiai misztifikációra használják fel.
ajánlom J.Wheeler-A megbundázott világegyetem c. könyvét, de hátha itt is vannak jó írások, bár nem olvastam el õket