A perzsa és sumér nyelv nem áll rokonságban egymással, egészen pontosan egyetlen nyelvrõl sem sikerült még minden kétséget kizáróan bebizonyítani, hogy rokonságban áll a legõsibb írott nyelvvel.
"Az angolok fele szókincse latin szavak elangolosításából származik..."
Tény, hogy jelentõs a latin jövevényszavak arány az angol nyelvben, de a francia-normann, illetve germán eredetûek is hasonló mennyiségben jelennek meg. A hétköznapi tevékenységekre õk is germán eredetû szavaakt használnak, s nem latin kifejezéseket, mint a többi nép. Ettõl független történelmi távlatokban valóban nincs jelentõs hatása a magyar szókincsre.
A #150-re még reagálok (most nincs kedvem gépelni), van benne pár érdekes, de egyébként megkérdõjelezhetõ felvetés.
Iráni jövevényszavaink valóban vannak. Ehhez azonban valóban nem kellett a perzsa birodalom területén élni, ráadásul az õ nyelvük sem rokon a sumérral, mint alább is írtam.
Mi van akkor ha csak követeket küldtünk szét õk hoztak haza valamit, a valami nevét és új szavakat? Miért kellett volna ennyi embernek ennyit menni?
Ez nem így mûködik. A paraszt nem fog átvenni mezõgazdálkodással kapcsolatos szavakat, mert egy követ importálja õket, ráadásul akkor internet sem volt, hogy segítse a "szakkifejezések" elterjedését...
A paraszt pont, hogy átfog venni. Be hozzák a diót(most csak mondok valamit) és ezentúl az Iránból és ezentúl diónak fogjuk mi is hívni az iráni dió szó pedig a sumerbõl ered. Vagy arisztokratikus divat lesz nyelvet tanulni.(Kazár birodalom) Két más nyelvet beszélõ ember él egymás mellett és megtanulják egymás nyelvét. Aztán ebbõl a 2-bõl a magyar átmegy a szomszéd faluba és ott mondd pár szót ott megjegyzik aztán ez így megy tovább...
De nem úgy, ahogyan írod. Ez nem olyan, mint amikor Széchenyi behozta az angol WC-t. Átvették egymástól a földmûveléshez kapcsolódó technikákat és velük együtt az elnevezéseket is. A követek nem ekét vittek ajándékba az uralkodóknak. A "kapál" szót sem követek útján vettük át a tót parasztoktól.
és egy hozzászólas: szerintem igaz az az állítás mely szerint ha valamelyik népnek elveszet a multját azt teheted vele amit akarsz.... ennek analógiájára figyelhetsz fel a mai felvidéken: ugyanis egy új törvény bevezetésével a magyar helységneveket csak szlovákul tanulhatják a magyarnyelvû iskolákban ez annyit jelent hogy nem azt tanulják hogy Duna hanem Dunaj, men azt tnulják majd hogy Tátra hanem Tatry.... és majd szép lassan csak a szlovák megnevezések maradnak a köztudatban (elfelejtve a magyart) így majd joggal fognak a jövõben hivatkozni a szlovák eredetre....
Mondom én hogy hozzuk át õket ide, a hazai többséget meg rakjuk ki.
Senki sem hagyja el szívesen a szülõföldjét. Inkább 1 olyan magyar kormány kellene, amelyik elindítaná a triannoni határok revízióját, és sokkal jobban támogatná a jelenlegi határainkon túl élõ magyarságot ( akár egy jelképes gesztussal: minden magát magyar nemzetiségûnek valló állampolgár ingyen kapna magyar útlevelet, magyar igazolványt) MInden városba pedig ki lehetne nevezni egy személyt, akinek hivatalosan panaszkodni tudnának, h magyar voltuk miatt hátrány érte. Ha a zsidóknak lehet, akkor a magyaroknak miért nem?
Bár szerencsétlen baszkok is már évtizedek óta küzdenek a függetlenségükért, nem tudom, miért nem lehet már õket is egy autonóm köztársaságként elismerni???
Minek kellett egyáltalán ide jönni? Csupa ellenséges szlávval vagyunk körül véve. Mindenki ferde szemmel néz ránk. Csak a lengyelek és a szlovének barátságosak. Minek kellett ide jönni? Csak, hogy menjünk? Kb. annyi eszük lehetett az õsmagyaroknak mint amennyi a Magyar Vándorban van.
akkoriban még egész más volt a szitu :) ki gondolta volna,hogy majd késõbb olyanokat csinál a magyar nép,ami miatt megutálnak minket?csak magunknak köszönhetjük és orosz "barátainknak". :c
Nem tudom, miért felejted el mindig, h Magyarország a Mohácsi vészig Európa egyik nagyhatalma volt. Egyenrangú a németekkel., a lengyelekkel, franciákkal. A törökök is végül magyar földön lettek megállítva, 150 év után sem tudtak tovább hódítani. A törökök és az osztrákok-németek egyszerre próbálták megszüntetni a magyarságot. Nem sikerült. Aztán a németek megpróbálták egyedül. ( A kiegyezés után a hivatali nyelv a német volt!!! olvass el egy Mikszáth könyvet, vagy emlékezz, h tilos volt magyar nyelvû színházat csinálni!!) Akkor sem ment. Késõbb jöttek az oroszok. 50 év kemény elnyomás és "internacionalizmus" után még mindig van szerte a világon ~15 milló magyar. És ha mini államokban laknak a magyarok??? onnét csak egy lépés az újraegyesülés.
A NÉMETEKNEK MIÉRT LEHETETT?????
A MAGYAROKNAK MIÉRT NEM LEHET A MAI NAPIG SEM?????
MIÉRT VÁLHATOTT SZÉT MINDEN TOVÁBBI NÉLKÜL SZLOVÁKIA ÉS CSEHORSZÁG?
Szlovák állam soha sem létezett!!!! Szlovákia = Felvidék !!!!!
És a magyarság már sokkal régebbóta itt él. Olvasd csak el azt az "alternatív törikönyvet!
a magyar az egy olyan nép,amelynek voltak jó vezetõi,de túl sok volt a nemtörõdöm és a talpnyaló "vezetõ".maga a "faj",mint magyar pedig...háát,eléggé kiismertek bennünket,sajnos ezt érdemeljük...ha vhol külföldön meghallják az ottani népek a magyar nyelvet,akkor egybõl mondják,hogy "vigyázz!a magyarok lopnak!" ide süllyedtünk,kb romániával egy szinten emlegetnek minket,és lehet,hogy pár év múlva már jogosan.
ha tudta volna ezt Árpád,István vagy Mátyás,most szégyenkeznének miattunk :(
Mit lehetett a németeknek? Maximálisan egyetértek veled NINCS ÉS NEM IS VOLT SZLOVÁKIA. Lehet, hogy nagyhatalom volt de nem tudta megtartani ezt a státuszt mert sok volt a hazafiatlan fõúr.
Undoritó magyarkodó szöveg...Tudod semmi reális esély sincs arra hogy a felvidék visszakerüljön!Ez csak háború útján lehetséges..De a háborút csak egy bolond akarhatja
Az hogy miért itt lettek megállítva a törökök az 90%-ban az ellátási vonalaik és a vallásuknak volt köszönhetõ. De ezt csak mint mellékes dolgot jegyeztem meg.
Van perjés Gézának a Mohács címû könyve. Sokan nem tudják de az egyik nemzetközileg is leg elismertebb magyar történelmi könyv. Nagyon részletesen foglalkozik az ellátmánnyal azzal, hogy ez hogy is volt megszervezve és milyen módon. Erre a következtetéseire több nyugat európai történész is hivatkozik. Lényeg a lényeg, hogy a megállapításai alapján megállapítást nyert, hogy Buda elfoglalása után és az ország megszállása után egy hadjáratra a törököknek max 3 hetük volt. Többek között ezért sem tudták soha elfoglalni Bécset.
Mi ez a duma, h "Undoritó magyarkodó szöveg"????????? Hát B+ én nem vagyok se cigány, se zsidó, se svéd, se csecsen. Én magyar vagyok bazze!!! Ha undorodsz a magyaroktól akkor mi a f*sznak idegesítesz itt HE????
Fogdd már fel meg minden radikális hogy felvidéket örökre elvesztettük!Te azt hiszed hogy valamikor is újra Magyarországé lesz?Ha igen akkor hogy képzeled?
Azért ezt nem vágom. Leigázták az egész Balkánt, meg a Kárpát-medence nagy részét, akkor miért csak 3 hetük volt egy hadjáratra? Esztergomból hason csúszva is elmászok 3 hét alatt Bécsig.. Megint csak arról van szó, h valamiért igyekeznek elbagatellizálni a végvárak szerepét. Mert ott voltak a végvárak, és inkább azok miatt nem tudtak továbbmenni a törökök...
Más 1 embernek az élelmezését ellátni és más 300 ezerét. Azon kívûl a csapatokat össze kellett szedni a birodalom minden tájáról ami színtén nem volt kis idõ. És ráadásúl a muzulmán ünnepekre el kellett engedni az embereket (lásd Eger).
a legutolsó nagy hadjáratnál az volt a gond,hogy a Habsburgok egy igencsak erõs és nagy hadsereget hoztak össze,és inkább visszavonultak(talán Kõszegnél szimuláltak vereséget?)
A bizonyos végvári vitézek meg közben hajkurászták a lányokat, mert tudták, h úgysem jön a török? Ha akkor össze tudták szedni a csapatokat és több száz kilométerre benyomulni Magyarországra, késõbb már nem ment? Egerbe is honnét vonultak fel? A Szalajka pataknál találkoztak? Nem rabolhatták végig az Alföldet szabadon élelem után? Most azt mondod, h akkora volt a török hadsereg, h már meg sem bírt mozdulni????
jaj nee. Nem ezt mondtam. Egernél pl a hidzsra közeledte miatt távoztak. Másrészt pedig azt mondtam, hogy a megszállt Magyarország területe volt a limit amit nyugati irányba meg tudtak tenni. Ha nyugatabbra akarta vonúlni és hódítani ahhoz max 3 hét állt rendelkezésükre, ami soha nem volt elég. És pont azért nem ment mert a frontvonal egyre távolabb volt ezért egyre több idõbe tellett össze szedni a csapatokat.
Nem bezony. A rómaiak egyik legfõbb elõnye az volt, hogy nem voltak muzulmánok. Meg nem létezett abban az idõben a 15. 16. században kialakúlt állam szervezet. Nagyjából kultúrálisan homogén terület volt a földközi-tenger vidéke. És még rengeteg más ok volt:)
Õszintén szólva csak azért reagálok, mert lentebb már beígértem, idõm most sem igen van rá. Bár úgysem érdekel senkit se :)
"Ahogy tudjuk, az uráli hegység környékérõl származunk, és ez a feltevés alá is van támasztva."
Ez nem iylen egyszerû. A növényes dolgot szintén nemt udom követni, hogy miképpen bizonyít bármi ilyesmit is, hiszen a hivatalos történelem szerint (márpedig, ha hibákkal is, de azt mondtad fel), a mezõgazdálkodási szokásaink nem az Urálhoz vagy a finnugorokhoz köthetõek, hanem már az elválás után vettük át más (török, iráni nyelvû) népektõl. Amire gondolhatsz, az a finnugor õshazának az olyaténképpen való meghatározása, hogy mely szavak mutatnak rokonságot éghajlatra, tevékenységekre (pl. halászattal kapcsolatos szavak), flórára vonatkoztatva, mert akkor ilyen ehlyen kellett együttélni ezeknek a népeknek. Ez alapján létezik az ismert, körülbelüli eredmény. Ebben persze számos hibalehetõség rejlik, hiszen a a XIX-XX. századi éghajlat és flóra alapján határozták meg ezeket a területeket, mely akár félrevezetõ is lehet, tovább ronthatja a találati arányt, hogy am ai ismereteink szeritn a jelenlegi integalciálisban is kisebb glaciálisok váltogatják egymást, így még nehezebb pontosan meghatározni az "õshazát".
"Szóval kikkel is állunk rokonságban? Egyszerûbb kérdés volna azt feltenni, hogy kivel nem?"
Ez így elég laikus felvetésnek tûnik. Attól, hogy sok népet befogadtunk, sokat keveredtünk, mi még a magyar nép tagjai vagyunk, és van történelmünk is, nem a svábok múltját tanuljuk, csak azért, mert õk is települtek ide be. A génképünk továbbra is elüt a körülöttünk élõkétõl, tehát ezen a téren továbbra is komoly tanulságukat lehet levonni. Egyébként én sem egy népenek tartom a magyart, valószínûleg több - talán rokon - nép tözsszövetségeként érkezhettünk, és továbbra is érdekes kérdés lehet a lentebb általam is említett, társadalmi rangtól függõ antropológiai és genetikai különbségekkel számolni. És egyben ez is lehet a fentebbi elmélet egyik gyengepontja, elvégre egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy eleve finnugor-török nép(ek)ként érkeztünk a Kárpát-medencébe, számos kérdésre adhatna kézenfekvõ választ, szemben a jelenlegi elmélettel.
"Mikor ide érkeztek a honfoglalók, különbözõ népekkel találkoztak, akik ki tudja mióta itt éltek, nem mentek sehova, inkább "lapultak", és megpróbáltak beilleszkedni. Sokuk kis népcsoport volt, akik békések voltak, és harc helyett inkább megpróbáltak alkalmazkodni, mint sem kiirtatni magukat."
Ezzel az a probléma, hogy egy idegen könyezetbe kerülõ nép könnyen elveszítheti a saját nyelvét (lásd bolgárok - õket például a nyelvük ellenére senki nem tartja szláv eredetû népnek), ennek ellenére mi a jövevényszavaink ellenére meglepõen jól megõriztük a nyelvünk struktúráját. Ez mindig is a a magyar történelemtudomány nagy talánya volt, a kettõs honfoglalás elméletének egyik elõnye éppen az, hogy erre is magyarázatot ad. Én továbbra is azt mondom, hogy óvatosan kel bánni az õstörténetünkkel, azzal, hogy bármit is vele kapcsoaltban tényként kezeljünk, inkább kutatni kellene a múltunkat, mert eddig inkább csak elméletek vannak, így legalább badarságok si kiszûrhetõek lennének.
"Esztergomból hason csúszva is elmászok 3 hét alatt Bécsig.."
Na ja, csak közben kéretik átmozgatni 50-100000 embert, szállás építeni, kiépíteni a vesztegzárat, felkészülni az ostromra, átmozgatni az ostromlövegeket, felállítani õket, heteken keresztül lövetni a falakat, több teljes rohamot vezényelni a város ellen, és végül bevenni a várost, majd tábort bontatni, visszavontatni a lövegeket, átmozgatni a maradék embert az eredeti szállásaikra, stb. Nos, erre tényleg több, mint elegendõ a 3 hét. Hülye törökök, hogy erre miért nem volt elég egyetlen nap?
Nem beszélve a birodalom belsõ bajairól. Janicsár(ezt nem húzta alá a Firefox) lázadások, lázadások Perzsiában gyengülõ központi hatalom. Ezeknek a bajoknak az Eger utáni megtorpanás volt az oka.
Tehát semmi köze sem volt a végváraknak abban, h a törökök nem tudtak tovább nyomulni nyugat és észak felé.
Mi az, hogy semmi köze nem volt?! Magyar vagy te? Hát hogyne lett volna már köze a török megállításában a végváraknak.
Akkor sztem itt lenne az ideje eldönteni, , h voltak-e végvári ostromok, és volt-e ideje a török seregnek egyáltalán nagy erõkkel odavonulni, vagy csak odamentek egypáran, lövöldöztek 1 kicsit, aztán kész? Vitézek voltak-e a magyarok, vagy csak németajkú zsoldosok védték a nyugati "kultúrát " a töröktõl?
"Vitézek voltak-e a magyarok, vagy csak németajkú zsoldosok védték a nyugati "kultúrát " a töröktõl?"
is-is
"voltak-e végvári ostromok, és volt-e ideje a török seregnek egyáltalán nagy erõkkel odavonulni, vagy csak odamentek egypáran, lövöldöztek 1 kicsit, aztán kész?"
Sokkal bonyolultabb annál a végvárak jelentõségének megítélése, hogy most egy kommentben kifejtsem, ha lesz rá idõm, megpróbálom késõbb összefoglalni róla az ismereteimet, az álláspontomat.
Most csak annyit tennék hozzá, hogy mint köztudott, kétszer a végvárak ellenére is megostromolták Bécset (1529, 1683), igaz, sikertelenül.
Ez a hozzászólás reakció a Buddha dharma topic-ban kialakult történelmi vitára. Átjöttem ide, mivel nem akartam ott tovább folytatni ezt a vitát. A reakciótokat megértem, én éppen ilyen cinikusan és hitetlenkedve fogadtam ezeket a dolgokat amikor elõször szembesítettek vele. Én sem hittem el elsõre, egy magyarkodó baromnak tartottam az illetõt aki az elõadást tartotta. Aztán olyan tényeket kezdett el felmutatni, ami miatt kezdtem magam kényelmetlenül érezni, mivel nem tudtam vele ellenkezni. Nem vagyunk felsõbbrendûek senkinél, de a történelmünket sajnos hamisítják! Bármennyire is hihetetlen Árpád Atilla leszármazottja. Erre való utalásokkal televannak mind a saját, mind pedig a külföldi krónikák. Ami kérdés itt hirtelen felmerül: Más nemzet használja az Atilla nevet? Atilla testvérét Budának hívták, ez is biztos véletlen. Ezen kívül megegyeznek a temetkezési szokások, a díszítési motívumok, stb. Ha ezek a dolgok csak a saját krónikáinkban lennének benne, akkor azt mondom, hogy csúsztatás, de megtalálhatók ezek az információk az Orosz, a Germán, sõt a Görög krónikákban is. Róluk elég nehezen képzelhetõ el, hogy magyarkodjanak. Próbáljátok meg egy picit félretenni a kishitûséget, és nem abból kiindulni amiket az egyetemen és egyéb helyeken tanítanak. A Habsburgok óta folyamatosan próbálják velünk elhitetni, hogy senkik vagyunk, ide kergettek minket a Kárpát medencébe, és mind a nyelvünket, mind pedig a kultúránkat összelopkodtuk Európából. Ha azok a dolgok, amiket a mai Magyar történelemoktatás tanít nekünk igazak, akkor az alábbi kérdésekre mi a válasz?
-Ha tényleg idekergettek minket, akkor az Orosz krónikák miért csak az átvonuló Magyar törzseket említik? Akik üldöztek minket, azokat miért nem?
-Árpádék bevonulása elõttrõl származó sírokban olyan leleteket találtak, amik egy az egyben megegyeztek a mi díszítõmûvészetünkkel és a temetkezési szokásainkkal. Ez, hogy lehetséges?
-Szkíta sírokban talált DNS-ek alapján megállapították, hogy a Szkíták jellemzõ vércsoportja a „B”. Nyugat Európa népességének 3-4%-a rendelkezik ilyen vércsoporttal. Míg a sajnálatos keveredések / Tatár, Török, stb. / ellenére is a mai magyarság 20%-a rendelkezik ezzel a vércsoporttal! Erre mi a magyarázat?
-Hérodotosz a Szkítákról: „Esküt a következõképpen tesznek egymásnak a szküthák. Az eskütevõk megszúrják magukat árral, vagy kis sebet vágnak a testükön tõrrel, és vérüket egy nagy agyagcsészében borral keverik. A csészébe ekkor kardot, nyílvesszõt, harci bárdot és lándzsát mártanak, majd a szerzõdést kötõ felek elmondják az esküformát és megisszák a vért, amelybe néhány tekintélyes férfi is belekóstol.” Kérdésem: Miért hasonlít ez kísértetiesen Árpádék vérszerzõdéséhez? A Balaton felvidéken a mai napig él az a szokás, hogy eljegyzéskor a fiatal párt körbeállják, õk megfogják egymás kezét, majd borral leöntik a kezüket, így szentesítve az „esküt”!
-Attila király címerében már megtalálható volt a koronás Turul madár! Miért csak a mi szent állatunk a Turul?
-Dr. Nagy Sándor „A magyar nép kialakulásának története” címû mûvében összegyûjtötte hitéletünkkel kapcsolatos szavainkat. Megállapítja, hogy ezekbõl 38 görög, 24 latin, 193 a magyar (!) és mindössze 4 mondható szlávnak. Ez már önmagában is egy sokatmondó adat. Hiszen ha csak 1000 körül – állítólag egyik utolsóként Európában – kerültünk volna közelebbi kapcsolatba a keresztény¬séggel, nyilván egyházi kifejezéseink nagy részét is nyugatról kellett volna átvennünk.
-Köztudott, hogy a püspököket a Pápa nevezi ki. Mivel magyarázható, hogy nálunk erre kizárólag Szent Istvánnak volt joga az õ idejében? Hogy van ez? Felveszi ez a „barbár” nép a keresztény hitet, és a királya azonnal a legmagasabb egyházi jogosítványokat birtokolhatja, és ezáltal az európai uralkodók között rangban a legelsõ? Nem sok itt az ellentmondás? Tény, hogy például a Képes Krónika semmiféle szentistváni fordulatról nem beszél, és nem említi, hogy a magyarság ekkor vette volna fel a kereszténységet. Márpedig egy ekkora súllyal bíró esemény nem maradhatott volna ki a nemzet egyetlen jelentõsebb történelemkönyvébõl sem.
Ez csak pár kérdés, ami hirtelen eszembe jutott, amivel csupán azt szeretném elérni, hogy vegyétek a fáradtságot és olvassatok utána ezeknek a dolgoknak. Nem kell nekem hinnetek, nyugodtan nevezhettek „radikális magyarkodónak”, vagy aminek akartok, de ettõl még a tények nem változnak. Nagyon szívesen vitatkozom bárkivel, aki érvekkel, tényekkel tud értelmes vitát folytatni, és nem a másik fél gyalázása az elsõdleges célja. Ha különbözõ jelzõket aggatsz a nyakamba, attól még nem lesz igazad! Végezetül pár idézet kedvenc szerzõimtõl:
A Turul mondáról:
-Anonymus Gesta Hungarorum: „Az Úr megtestesülésének nyolcszáztizenkilencedik esztendejében Ügyek, mint fentebb mondottuk, nagyon sok idõ múltán Mágóg király nemzetségébõl való igen nemes vezére volt Szcitiának, aki feleségül vette Dentü-Mogyerben Õnedbelia vezérnek Emese nevû lányát. Ettõl fia született, aki az Álmos nevet kapta. Azonban isteni, csodás eset következtében nevezték el Álmosnak, mert teherben lévõ anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében és mintegy reá szállva teherbe ejtette õt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhébõl forrás fakad, és ágyékából dicsõ királyok származnak, ámde nem a saját földjükön sokasodnak el. Mivel tehát az alvás közben feltûnõ képet magyar nyelven álomnak mondják, és az õ születését álom jelezte elõre, azért hívták õt szintén Álmosnak. Vagy azért hívták Álmosnak – ami latinul annyi mint szent – mivel az õ ivadékából szent királyok és vezérek voltak születendõk.”
-Máté Evangéliumában a következõket olvashatjuk Krisztus fogantatásával kapcsolatban: „A Jézus Krisztus születése pedig így vala: Mária, az õ anyja, eljegyeztetvén Józsefnek, mielõtt egybekeltek volna, viselõsnek találtaték a Szent Lélektõl. József pedig, az õ férje, mivelhogy igaz ember vala és nem akará õt gyalázatba keverni, el akarta õt titkon bocsátani. Mikor pedig ezeket magában elgondolta: ímé az Úrnak angyala álomban megjelenék neki, mondván: József, Dávidnak fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert a mi benne fogantatott, a Szent Lélektõl van az. Szûl pedig fiat, és nevezd annak nevét Jézusnak, mert õ szabadítja meg az õ népét annak bûneibõl.”
A mi Turul-mondánk és a bibliai szeplõtlen fogantatás közötti párhuzam egyértelmûvé teszi számomra, hogy a Turul a Szentlélek szerepét tölti be mitológiánkban. Emese álma pedig maga a szeplõtlen fogantatás. Dúcz László Jézus és Álmos személye között is több hasonlóságot vél felfedezni. Idézem õt: „Mindkettõjük anyját a Szentlélek szállta meg, mielõtt fiúnak adtak életet. A katolikus egyház ugyanis a Szentlélek jelölésére ma is madarat használ. Mindkét gyermeknek szellemi vezetõ szerepe volt. Jézus élete a 12–31. életévéig ismeretlen, Álmos mint uralkodó visszavonultan élt, tehát az élete is tulajdonképpen ismeretlen. Mindketten áldozatként haltak meg…”
A Karácsonyról:
Atilla, a nagy hun király zászlaján is ott találjuk a Turulmadarat, ami az õ esetében sem csak díszítõelem volt. Hatalmas seregével bevehette volna Rómát és „Isten ostoraként” akár Szent Péter székébe is beülhetett volna, de szakrális királyként hallgatott az isteni hangra, visszavonulót fújt, és gyakorolta a Turul szellemiségébõl következõ ingyenkegyelmi aktust. Krónikáink arról számolnak be, hogy Atillától származik a késõbb Árpádháznak nevezett Turul-dinasztia, amely így csaknem 900 esztendeig uralkodott a Kárpát-medencében és több Szentet adott az Egyháznak, mint bármely más európai királyi ház. Több kutató véleménye az, hogy a Turulmadár tulajdonképpen a kerecseny¬sólyom. Ezt támasztja alá az alábbi részlet egy boszorkányper jegyzõkönyvébõl: „Ágota özvegy, Ithe sámánról vallja a következõket: Amikor karácsonykor a fiatalság az elsõ, új sólymokat felrepteti, szokott énekelni és buzdítani az ifjúságot, hogy ezeket a dolgokat soha emlékezetébõl kiveszni ne hagyja... csak egy bizonyos Kozma, a következõket mondja: ...In festo falconnarium vulgare karasun dicto... – a solymárok ünnepén, amelyet népi nyelven karácsonynak neveznek.” Valószínûleg a kerecseny szóból származik a Karácsony szavunk, ami abból a szempontból is érdekes, hogy a fent említett szkíta Turul+hegyikecske ábrázolás a fény felemelésének aktusáról szól, azaz szintén a téli napfordulóra, a fény születésének ünnepére, tehát a Karácsonyra utal. A Megváltónak is természe¬tesen ekkor kell megszületnie, hiszen a legsötétebb idõszak (és hely) az, ahol a legnagyobb szükség van rá. Ebbe a képbe tökéletesen bele is illik népünknek az a hagyománya, hogy a téli napforduló idején kerecsensólymot röptetnek, hiszen õ a mi fényhozó madarunk és általa fordul a napkerék és születik újjá a napfény. Az év legsötétebb napja december 21-e. Azonban a Nap – szemmel is látható mértékben – csak december 25-én indul meg felfelé ívelõ pályáján, ezért a sólyomröptetést e nap hajnalán kezdték meg. Sumér nyelven a TUR fiút, illetve kicsit jelent (L.144), míg az UL fényt (L.441). A Turul tehát a fény fia. A fent leírtakat figyelembe véve, ez immár nem szorul magyarázatra.
Még mindig a Karácsonyról:
A Nyilas idõszaka az esztendõkörös változásban az ember életében a rejtõzködõ védelemnek, a magzati állapotnak felel meg. Várjuk, hogy megszülessen a Fény. A befelé fordulás, az elmélyülés idõszaka ez, hiszen a Fény bennünk születik meg. Ezt ma már külön hangsúlyozni kell, hiszen különösen a városi ember ilyenkor csak a kirakatok fényét látja, ami elvakítja õt és képtelenné teszi arra, hogy rendezõdhessen a lelke. Az igazi örömet a lélek adja és azt áldozat elõzi meg, a beteljesedést pedig hosszú várakozás, vagyis Advent. Régen Karácsony elõtt hat hétig böjtöltek eleink, ez késõbb négy hétre zsugorodott, és legkésõbb András napján, november 30-án el kellett, hogy törjön a hegedû, vége volt minden vígasságnak. A böjttel csend és tisztaság lesz a lélekben. A Nyilas idõszaka az, amikor igazán hatékony lehet a testi örömök háttérbe szorításával a lélek csatornáinak megnyitása, miáltal közelebb kerülhetünk a Teremtõhöz. Ezt a tételünket megerõsíti az a már fentebb kifejtett asztronómiai tétel, hogy a Tejút éltetõ energiája csak a Nyilas csillagképen keresztül tud behatolni az Univerzumba. És mivel – átlépve az asztrálmitológiába – a magyarság e csillagjegyben fogant, a révült állapot számunkra talán még könnyebben elérhetõ. Az Advent elengedhetetlen kelléke mai napig a koszorú. Molnár V. József szerint eredetileg nemcsak kört formált, hanem körkeresztet, hiszen a kör és benne a kereszt adja csak ki a teljességet, mert a kör önmagában meddõséget takar. A kereszt hagyományunkban az Ige, amelynek metszéspontján Isten belép a világunkba. A kereszt négy végére kerülnek a gyertyák. Minden vasárnap (az Úr napján) eggyel többet gyújtunk meg belõlük, a Nap járásának irányát követve. Elõször a keleti oldalon lévõt, aztán a délit, majd a nyugatit gyújtjuk meg. Az é(j)szaki gyertya fellángolásával immáron megszületett a kegyelem még azok számára is, akik mindig a sötét oldalon voltak. Figyelemre méltó, hogy honfoglalás korabeli magyar sírok leggyakoribb lelete az egyenlõszárú mellkereszt! Valamint a Szent Korona felülnézetbõl pont egy körben lévõ kereszt jelét adja…
Megkérdezném, mégis mit jelent az a szó, h magyarkodás?
Talán azt, h a magyar az uralkodásra kiválasztott nép? Vagy csak azt, h nem vagyunk hajlandóak elhinni,amit a német uralom alatt kitaláltak és terjesztettek? Az a magyarkodás, h utánanézünk dolgoknak, összefüggéseket keresünk a történelemben? És nem veszünk be mindent gondolkodás nélkül? Mert akkor magyarkodjunk tovább :D :D
Jah, és bár nem magyar hangzású a nevem, a vércsoportom B+ :D
a te értelmezésed szerint szívesen magyarkodom! :)
Még arra a kérdésre kellene választ találni, h mindez miért van? Miért magyarázzák félre a tényeket, miért nyomatják a magyarokba, h csavargó rablóbanda volt, akit a besenyõk ûztek el az Ural mellõl? És semmi köze sem volt Árpádnak Attilához?
Pl Vukics Ferenc hadtudós madjar emberekre bukkant a mai Kazahsztán- Türkmenisztán területén. Az Arany Sólyom Lovagrend elõadást szervez 10. 12.-én
meg kellett "Teremteni" az indo-germán történelmet! a XVIII. század elõtt a lent említettekel senki nem vitatkozott volna, tényként kezelte nem csak a Magyarság, hanem minden nép!
Nos, a török hódoltság óta folyamatosan tapossák, elnyomják a magyarságot. A kiegyezés koráig gyakorlatilag csak egy-két manufaktúra mûködött M.O.-n, semmi ipar nem volt. A mai napig tudatosan sorvasztják, pusztítják a magyarságot. Ezt nem értem, miért? Nehogy újra megerõsödjünk vagy mi? Ezt már sokszor sok helyen megkérdeztem, de semmi konkrétumot nem találtam.
A válasz trianon. Ez az ország azóta nem találja a helyét. Nem is csoda. Ez az egész olyan helyzet mintha egy embernek levágták volna a kezeit meg a lábait és aztán azt mondták volna, hogy nesze élj ahogy tudsz...
Nézd, ez egy elég összetett dolog! Ami sok mindent megmagyarázhat az az a tény, hogy Mátyás király volt az utolsó magyar király! Az õ koronázása Nagypénteken, Jézus halálának ünnepén történt, amit Mátyás tudatosan választott! Tudta, ahhoz, hogy feltámadjunk elõtte sajnos meg kell halnunk! Ez egy tudatosan választott keresztút, amit azóta folyamatosan járunk! Ennek stáció a velünk történõ rosszak. A Török hódoltság, a Habsburgok, Trianon, a Kommunizmus, és most a Feri is! :) Ezek nekünk mind "leckék", amíg nem térünk vissza a gyökereinkhez, a Szkíta erkölcshöz, a Szent Koronához, a "leckék" addig fognak ismétlõdni! Elõbb utóbb jönni fog a "feltámadás", mert ennél mélyebre, mint amit a Magyar állam 2005. december 5.-én mûvelt már nem nagyon süllyedhetünk!
Pontosabban az elsõ "Trianon"! Koppány, Gyula, és Szent István korában már volt egy "Trianon" Koppány Salzburghoz húzott, Gyula Konstantinápolyhoz, Szent István pedig Rómához! Ezért volt nagy tett amit Szent István véghez vitt közel egy évtized alatt. Úgy "lettünk" judeo-keresztények, hogy a mi Szent Koronánkkal tudtuk Istvánt megkoronázni úgy, hogy emellé még a Pápától, Európában egyedülálló módon apostoli rangot kapot. Tulajdonképpen független volt Rómától!
ezek tényleg nagyon meggyõzõ érvek,és vitatkozni sem nagyon tudnék velük,de azt tudom,hogy Álmos eredetileg Álmis,van is egy ilyen(ma is használatos) török név.
Nem süllyedhetünk mélyebbre 2005 dec 05.-tõl? Ezt nem merném így kijelenteni. Reménykedni lehet... De honnan vesszük a szkíta erkölcsöket? Nem lenne elég a 10 parancsolat alapján újjászervezni az államot? Nah jó, az elsõt nem mindenki tudná betartani, de a többi már menne az ateistáknak is..:D
"-Ha tényleg idekergettek minket, akkor az Orosz krónikák miért csak az átvonuló Magyar törzseket említik? Akik üldöztek minket, azokat miért nem?"
Korábban valóban hajlamosak voltak menekülésként lefesteni a bejövetelünket, ma már sejthetõ, hogy nem így volt. A besenyõktõl való vereség valószínûsíthetõ, át is vették a helyünket térben, fejvesztett emnekülésrõl aligha beszélhetünk, hiszen elég komoly mennyiségû lábasjószagot sikerült magunkkal hoznunk, és a korabeli sírok szerint is hasonló arányban éltek feéfiak és nõk, mondani sem kell, hogy egy megsemmisítõ csata során abban a korban egy nép férfijainak komoly hányada ott maradt volna, hiszen mindekinek katonáskodnia is kellett. Én középiskolában az ezredforduló elõtt tanultam a korszakról, és mind onnan, mind olvasmányaimból (de akár egyetemi tanlmányaimból is) így ismerem a történteket. Az ilyen szállásváltás egyáltalán nem meglepõ egy félnomád népnél, nem tudhatjuk, hogy a vereség milyen mértékben indikálta ezt.
"-Árpádék bevonulása elõttrõl származó sírokban olyan leleteket találtak, amik egy az egyben megegyeztek a mi díszítõmûvészetünkkel és a temetkezési szokásainkkal. Ez, hogy lehetséges?"
Ez így ebben a formában nem igaz. Azt hiszem a korszakot kutató régészek közül László Gyula professzor a legismertebb, és iylet õ sem állított. Bár hasonlóságok vannak, de különbözõségek is. Ami inkább érdeklõdésre adhat okot, az a 670-es évektõl jelentkezõ ún. griffes-indás motívumok térnyerése, végülis ebbõl kiindulva derült mára ki a különbözõség a kora és késõ avarok között, és ebbõl született meg a kettõs honfoglalás elmélete.
"-Szkíta sírokban talált DNS-ek alapján megállapították, hogy a Szkíták jellemzõ vércsoportja a „B”. Nyugat Európa népességének 3-4%-a rendelkezik ilyen vércsoporttal. Míg a sajnálatos keveredések / Tatár, Török, stb. / ellenére is a mai magyarság 20%-a rendelkezik ezzel a vércsoporttal! Erre mi a magyarázat?"
Én nem értem, hogy miért jön mindneki a "tatárokkal". Õk kiirtották a népesség harmadát, de nem telepedtek le, nem keveredtünk velük, sokkal jelentõsebb ebbõl a szempontból a nagy népességfogyást ellensúlyozó betelepítések. A törökökkel való keveredés szintén relatív, természetesen volt rá példa szép számmal, de nemzeti szinten ennek sem tulajdonítanék akkora jelentõséget, a török és a magyar társadalom inkább egymás mellett élt a hódoltsági vidékeken. Egyébként ez valóban helyes felvetés (bár a szkíta sírokról vett DNS-mintákról magam konkrétan nem hallotttam), erre már én is céloztam. (A törökökkel, mongolokkal való keveredés egyébként is csak felerõsítethette volna az ázsiai vércsoportok jelentõségét.)
"Hiszen ha csak 1000 körül – állítólag egyik utolsóként Európában – kerültünk volna közelebbi kapcsolatba a keresztény¬séggel, nyilván egyházi kifejezéseink nagy részét is nyugatról kellett volna átvennünk."
Történelmi tény, hogy már jóval elõbb kapcsolatba kerültünk a kereszténységgel. De ezt ma már épeszû történész nem tagadja. Az elõadást tartó illetõ ma már nem (annyira) jelen lévõ marxista-leninista történelemtudomány démonaival harcol. Tény, hogy nagyon keveset tudunk az õsmagyar hitrõl, és a kereszténység sajátosan beleépült a korábbi vallásba (Boldogasszony -> Szûz Mária), ezért is volt relatíve könnyû az átállás a nyugati kereszténységre. Nem csoda, ha hitéleti szavaink egy tekintélyes része is fennmaradhatott.
"Mivel magyarázható, hogy nálunk erre kizárólag Szent Istvánnak volt joga az õ idejében?"
A fõkegyúri jogért számos európai uralkodó folytatott harcot a késõbbiekben is, ez valóban hatalmas politikai eredmény volt. Nem igazán van rálátásunk arra, hogy pontosan milyen alku eredményeként történtek így az események, de abban az idõben (nem sokkal az egyházszakadás elõtt) fontos momentum volt, hogy a még mindig félt magyarok Rómához, s nem Bizánchoz húztak.
"A mi Turul-mondánk és a bibliai szeplõtlen fogantatás közötti párhuzam egyértelmûvé teszi számomra, hogy a Turul a Szentlélek szerepét tölti be mitológiánkban."
A szeplõtelen (illetve bizonyos õsállat általi) fogantatás valóban visszatérõ elem bizonyos mitológiákban. Gondoljunk csak a totemállatokra, mindegyik egyben az adott törzs õsapja is.
Pedig erre ott a válasz a történelemkönyvekben, a Habsburgoknak mi csak nyersanyagbeszállító ország ("tartomány") voltunk, Szilézia (amíg Nagy Frigyes le nem csapott rá az osztrák örökösödési háborúban), illetve Csehország adta az ipart. Persze ki lehetne ezt tárgyalni részletesebben is, de úgy szerintem hosszú lenne, alényeg talán érthetõ így is.
"Nem süllyedhetünk mélyebbre 2005 dec 05.-tõl?"
Mi történt akkor? Vagy talán 2004. december 5-ére gondolsz? ;)
És ha a besenyõk is magyarul vagy valamilyen nyelvjárásban beszéltek? Lehet, h nem is volt háború? Vagy van errõl valamilyen leírás?
"Ez így ebben a formában nem igaz. Azt hiszem a korszakot kutató régészek közül László Gyula professzor a legismertebb, és iylet õ sem állított. Bár hasonlóságok vannak, de különbözõségek is. Ami inkább érdeklõdésre adhat okot, az a 670-es évektõl jelentkezõ ún. griffes-indás motívumok térnyerése, végülis ebbõl kiindulva derült mára ki a különbözõség a kora és késõ avarok között, és ebbõl született meg a kettõs honfoglalás elmélete."
Én inkább a miértre keresem a választ. Miért irtja a magyarokat európa ahogyan csak lehet? Mi lehet mindezeknek a történelmi eseményeknek a hátterében?
Én a leírtakra, az egy az egyben egyezésre reagáltam.
"Én inkább a miértre keresem a választ. Miért irtja a magyarokat európa ahogyan csak lehet? Mi lehet mindezeknek a történelmi eseményeknek a hátterében?"
Ehhez végig kellene venni szép sorjában a történelmet, nem hinném, hogy ez a topik alkalmas erre, azért pár mondatot ejthetünk a különbözõ struktúránk okairól. Mi Európát 500 éves távolságból követtüka törénelmünk során - modernizációt tekintve csak fellángolások voltak. Mindenki a saját rövid távú érdekeit nézte. A Habsburgoknak nem álltak neki kiûzni a törököt (lásd vasvári béke), mert így könnyebben kézben tarthattak minket. Ugyanakkor kimaradt a polgárosodás, mely során a király még a rendi monarchia keretein belül a városokra támaszkodhat. Nálunk a polgárság, mint rend nem igazán létezett, õk is inkább nemessé próbáltak válni, ráadásul elég nagy arányuk idegenajkú volt. Máshol a céhek, a manufaktúrák az uralkodó támogatásával válthatták el a korábbi mintákat, nálunk ehhez nem voltak városok, de gyakran uralkodó sem. Szintén kimaradt nálunk a klasszikus abszolutista korszak, amikor jól szervezett és pragmatikus hivatalrendszer adja az államigazgatás alapját - nálunk ezt Habsburg uralkodók, birodalomhû hivatalai és hivatalnokai jelentették, melyeket éppen ezért elfogadtatni sem tudtak soha.
Tény, hogy László Gyula a legismertebb, de szép számmal vannak még a témában jeles szakértõk! Én Papp Gábort tartom a "mesteremnek", mert csak azokat a dolgokat tárgyalja tényként, amely dolgok tényeken alapuló logikus következtetések eredményei, melyeket rendszeresen forrás megjelöléssel említ. A Szkíták vércsoportját Bakay Kornél nyomán ismerjük. A Tatárokat azért említem, mert amellett, hogy szinte kiirtottak minket, a fél országot végig erõszakolták. A Törökökkel szintén ez a helyzet, nagy volt a vérkeveredés. Én Szkítákat említettem a "B" vércsoportra! :) Szkíta jellemzõ volt, nem ázsiai, bár tény, hogy õk is belsõ Ázsiából származnak. A "nomádságról" amit sokan vándorlásnak, „csavargásnak” tekintenek: Anonymus Gesta Hungarorum: „A szittya földnek széle-hossza igen nagy. Az embereket meg, akik rajta laknak, közönségesen dentü-mogyeroknak nevezik a mai napig, és soha semmiféle uralkodó hatalmának az igáját nem viselték. A szcítiaiak ugyanis jó régi népek, s van hatalma Szcítiának keleten, mint fentebb mondottuk. Szcítiának elsõ királya Mágóg volt, a Jáfet fia, és az a nemzet Mágóg királyról nyerte a magyar nevet. Ennek a királynak az ivadékaiból sarjadt az igen nevezetes és roppant hatalmú Attila király... Hosszú idõ múlva pedig ugyanazon Mágóg király ivadékából eredt Ügyek, Álmos vezér apja, kinek Magyarország királyai és vezérei a leszármazottai... A szittyák valaha igen bölcsek és szelídek voltak, földet nem mûveltek, és majdnem semmiféle bûn nem fordult elõ közöttük... Nem kívánták a másét, minthogy mindnyájan gazdagok voltak, sok állatnak és elegendõ ennivalónak a birtokosai. Nem paráználkodtak, hanem mindenkinek csupán csak egy felesége volt... A szittya nemzetet bizony semmiféle uralkodó nem hajtotta igája alá.”
Természetesen 2004. december 5.-re gondoltam! :)) Mea culpa, mea maxima culpa! :))
Ha már így belelendültünk, íme egy kis népmese elemzés egy kedves barátom diploma munkájából:
Fehérlófia
A népmesék (népmisék) hallatlanul fontos szerepet játszottak népünk hit¬életében, hiszen fellelhetõ bennük a magyarság õsi hite, mitológiája, lelkisége, és kiolvasható belõlük, hogy mik lehettek egykor nemzetünk cselekedeteinek mozgatórugói. Bár a mesék eredetileg nemcsak gyerekeknek íródtak, mégis az õ szintjükön õrzõdtek meg leginkább. Ennek oka lehet az is, hogy hétéves korig a gyermek Isten közelében, Isten tenyerén él, így addig a legfogékonyabb a közvetlenül a Teremtõtõl érkezõ tudás befogadására. Az elalvás elõtti révült állapot, amikor az ember némileg a lét és nemlét határán van (hol volt, hol nem volt – Rostás L.), pedig különösen alkalmas arra, hogy a mese által közvetített szellemiség az ember személyiségének részévé váljon. E tudás hordozója a mese, ez az a leki csecs, aminek tejét magába kell szívnia a következõ nemzedéknek ahhoz, hogy a nemzet továbbra is a maga útját járja. Nem mindegy tehát, hogy gyermekeink a Tom és Jerryn, vagy más hasonló, még a káini modellnél is rosszabb példákat sugalló modern mitológián nõnek-e fel, vagy a szüleik és nagyszüleik által közvetlenül átadott saját mûveltségüket kapják. Vajon melyik magyar felnõttnek lesz több esélye elszennyezõdött világunk tisztulásáért tenni valamit? Amelyik gyerekként azt az üzenetet kapta, hogy az életnek nincs értéke, vagy az, akit arra tanítottak a magyar népmesék, hogy a legnagyobb érték az élet továbbvitele, és az annak érdekében meghozott önkéntes áldozat? Rátérve fejezetünk tárgyára, már a mese címe a Tejút közegébe irányít bennünket. A Ló a Nyilas megfelelõje a keleti állatövi rendszerben, a fehér ló pedig a tiszta Tejút-energia képviselõje. Ebben a teremtõ közegben születik meg a fiú, aki 2×7 évig a tej útján, azaz az anyjából töltekezik fel annyira, hogy fel tudjon mászni az élet fájára, és le tudja húzni annak kérgét, miáltal megszerzi azt a képességet, hogy a dolgok mögé is tudjon látni. A hetes szám természetesen nem véletlen. Emlékeztet bennünket a 7 bolygóra, a hangsor 7 hangjára, és a beavatás 7 fokozatára is. Így ez a szám utal az általunk megidézhetõ világ teljességére. „No, fiam, már látom, elég erõs vagy. Hát csak eredj a világra, én meg megdöglöm.” – mondja a Fehér Ló, és ezzel meghozza az önkéntes áldozatot fia számára. Az anyaság mindig áldozat. Ha nem is hal bele az anya a szülésbe (bár ez is elõfordul), de a gyermekvállalás mindenképpen önkéntes áldozathozatal, ami az évkörben a Rák havával analóg. Ez az az idõszak, amikor a búza már nem nõ tovább, hanem az új magot érleli, vagyis feláldozza magát az élet továbbvitele érdekében. Ilyenkor adatik a legtöbb fény az életünkben és nem mindegy, hogyan gazdálkodunk ezzel az energiabõséggel. Egyre több olyan emberrel talál¬kozhatunk napjainkban, akik látványosan eltékozolják, valósággal habzsolják életüknek ezt a terített asztalát. Õk az agglegények vagy azok a karrierista nõk, akik szinte férfivá válnak, és látszólag mindenük megvan, ami egy gondtalan élethez kell, mégis az embernek az az érzése, hogy távolabb vannak a teljességtõl, mint a legszegényebb, meggyötört, gondterhelt, sokgyermekes családanyák. Az életnek megvan a maga jól megszabott körforgása. Aki nem forog vele együtt, az egyhelyben topog vagy visszalép, azaz kizökken, és egyre nehezebbé válik számára utólérni a saját valódi küldetését, az élet továbbvitelét. A Rákban adni kell a fénybõségbõl. A nyári napforduló tipikus megidézõje Keresztelõ Szent János: „Nekem alá kell szállanom, hogy Õ (Jézus) felemelkedjen”. Ezt gyakorolja minden anya és minden család. A családalapítással áldozatot hozunk. Ahogy mondani szokták, minden gyerek egy fogába kerül az anyjának. Ha az ember kizárólag a saját kényelmével van elfoglalva, ha csak az ésszerûséget tartja szem elõtt, soha nem szül (vagy nem nemz) gyereket. Hiszen halljuk is, hogy manapság milyen terheket ró a gyereknevelés egy-egy családra. Érdekes módon azonban éppen azokban az országokban csökken látványosan a születendõ gyermekek száma, ahol köztudottan magas az életszínvonal; például Japánban vagy Németországban, miközben a gazdaságilag fejletlenebb országokban nem ez a helyzet, vagy ha arra gondolunk, hogy nagyszüleink, dédszüleink hányan voltak testvérek olyan idõkben, amikor tényleg fenyegethetett az éhínség, akkor más összefüggésekre bukkanunk. A nyugati típusú fogyasztói kultúra minden elemébõl árad az életellenesség. Ha nem a nagycsalád összefogó erejére épül a civilizációnk, akkor annak tartópillérei lassan megrepedeznek és az egész építményt az összeomlás fenyegeti. Ezért fontos mesénk Fehér Lovának önkéntes áldozata. Fehérlófia megkûzd a fanyûvõvel, a kõmorzsolóval és a vasgyúróval is, ezáltal még jobban megerõsödik, és társaivá fogadja õket. Egyikük fizikai ereje sem elegendõ ahhoz, hogy a mese ördögét, a Hétszûnyû Kapanyányimonyókot legyõzzék. Erre kizárólag a tiszta Tejút-energiából táplálkozó Fehérlófia képes. Érdekes momentum, hogy Fehérlófia szakállánál fogva egy nagy fához kötözi Kapanyányimonyókot. A fa a Tejút egyik szimbóluma, a szakáll pedig a szellemiségre utaló fejen található, ráadásul a Bak egyik Holdházának jelölõje. Arról van tehát szó, hogy hõsünk a Gonoszt, a legsötétebb erõk (Bak) képviselõjét nem sárba tiporja, hanem megjavítani, magasabb szintre emelni akarja azzal, hogy a Tejúthoz, a jóságos energiák áramába köti be annak fejét. Az ördög azonban magával viszi az életet adó fát az alvilágba, ami nagy veszélyeket rejt magában az élet fenntarthatósága szempontjából. Meg kell menteni az élõfát! Négyük közül természetesen csak Fehérlófia jut le az alvilágba, ahol meg is találja Kapanyányimonyókot. Újból odakötözi a fához, hogy megjavítsa õt. Utána elindul, hogy sorra kiszabadítsa a gyönyörû királykisasszonyokat a három-, a hat- és a tizenkétfejû sárkány karmai közül. Kiszabadítja ezzel a nõi minõségeket, mielõtt azok teljesen elsárkányosodnának. A tizenkétfejû sárkány lefejezésével a teljes, kerek, a Napút 12 állomásából álló világát szabadítja meg annak elsárkányosodott szellemiségétõl. Úgy is értelmezhetjük, hogy a Mérleg (keleten Sárkány) idõszakával beköszönt a sötétség uralma az évkörben, amit minden év tavaszán – legkésõbb már a Bika idõszakára esõ sárkányölõ Szent Györgynek – le kell gyõznie. Miután szolgái felhúzták a három királykisasszonyt az alvilágból, sorsára hagyták Fehérlófiát. Ezután újabb önkéntes, az élet továbbvitelét szolgáló áldozatnak lehetünk tanúi. Az eleredõ esõben saját szûrével takarja be a griffmadár fiókáit, amivel megszûrte a kicsinyekre hulló rossz energiákat. Tudjuk, hogy a griffmadár emberhússal táplálkozik, így az ingyenkegyelem megnyilvánulásával állunk szemben, hiszen hõsünk a saját ellenségeiért hoz önkéntes áldozatot, és ez az õ – vagyis a magyarság – igazi küldetése. Hálából a madár felviszi õt a Felvilágra. Útközben életet adó kenyérrel és szalonnával kell etetnie a madarat. Az egyszer jobbra, egyszer balra hajló griffmadár képe a Kos jelét idézi, annál is inkább, mert a Kos egyik Holdházának jelölõje. Az évnek ebben a szakaszában van a tavaszi napéjegyenlõség, és ekkor töri át a mag a kõkemény koratavaszi földet, amihez egy griffmadár erejéhez fogható energia szükségeltetik. A kenyér és a szalonna azonban útközben elfogy, ezért Fehérlófia újabb önkéntes áldozatra kényszerül. Levágja saját kezét és lábát. Mikor felérnek, a griffmadár életet adó borral itatja meg hõsünket. Nem véletlen, hogy mind a késõbb még taglalandó magyar vérszerzõdésben, mind a keresztény misztikában fontos szerepet kap a bor, hiszen benne van a szõlõ „meghalásából”, majd borrá alakulásából eredõ átváltozás, és a hordó koporsójából való újjászületés misztériuma. Fehérlófia a megpróbáltatásoknak köszönhetõen – és némileg a késõbb még taglalandó manicheista üdvtanra emlékeztetve, mely szerint a megpróbált Fény erõsebb az eredetinél – hétszer erõsebb lett, mint azelõtt. Megkeresi a három, õt cserben hagyó szolgáját, akiket megöl, illetve ijedtükben meghalnak. Itt megint egy fontos kérdéshez érkeztünk. Ezesetben vajon miért nem gyakorolja a kegyelem aktusát Fehérlófia? Azt hiszem, hogy a keresztény misztikában is eljön az a pont, amikor nem elég a szeretet erejével fellépni, hanem ki kell verni a kufárokat a templomból, ahogy Atilla királynak is kézbe kellett vennie ostorát, de az isteni hangot meghallva akkor tudta gyakorolni az ingyenkegyelmet, amikor már szinte ölébe hullott volna a Róma feletti gyõzelem.
Ha valakit ezek után esetleg érdekel az egész mese, akkor szívesen belinkelem. :) Azt hiszem ez a mese is egy szép példája a Szkíta erkölcsnek, amely még népmeséinkben is él. Jó lenne, ha bennünk is feltámadna...
"Én Szkítákat említettem a "B" vércsoportra! :) Szkíta jellemzõ volt, nem ázsiai, bár tény, hogy õk is belsõ Ázsiából származnak."
Viszont a vércsoportokat korábban én is felhoztam, és Ázsiában ezek sokkal jellemzõbbek, mint Európában. A tatárok népnév jelen esetben (sem) pontos, minket mongolok (Arany Horda) támadtak meg, a tatárok csak egy részüket képezték. A mongolokkal és törökökkel való keveredést továbbra is a laikusok túlzásainak tartom, az elõbbieknek nem volt szokásuk életben hagyni senkit sem. Visszakanyarodva az "ázsiai témához", a korabeli leírások alapján a hunok is erõsen mongoloid jellegû nép voltak. (Magam is B+ vagyok, és érdemes tudni, hogy a 0-ás vércsoport még elterjedtebb, és szintén inkább a közép-ázsiai népekre jellemzõ, semmint a germánokra, szlávokra vagy finnugorokra.)
A korabeli Gestákról (Kézaié, illetve Anonymusé) pedig tudni kell, hogy a kor nagy nemzetségeinek (vagyis az uralkodó osztályoknak) a nagy múltját kellett megalapoznia, tehát némileg normatív szempontok alapján íródott, többek között ezért sem hangsúlyozták az István idejében történt váltást súlyának megfelelõ mértékben. (Az általad említett Képes Krónika más kérdés, az késõbb íródott.)
"Tény, hogy László Gyula a legismertebb, de szép számmal vannak még a témában jeles szakértõk!"
Én csak arra céloztam, hogy a téma egykori legnevesebb szakértõje szerint nem voltak "egy az egyben" ugyanolyanok a honfoglalás elõtti késõ avar (korai magyar?) temetkezés és kézmûvesség, mint Árpád népéé. Elég részletesen foglalkozott a témával, gazdagon illusztrálta is, így kétségeim efelõl nincsenek. Hasonlóságok vannak, és az évszázados különbségek nem zárják a kései avarok magyar voltát, maga a professzor is erre a következtetésre jutott.
Természetesen a 0-ás vércsoport igen elterjedt mindenhol a világon, ez így furcsán jött ki, inkább néhány altípus az (A-ban is), mely Európában csak nálunk fordul elõ. Mondjuk errõl jó lenne többet olvasni, mert a vércsoportokban nem igazán vagyok otthon.
Ahogy látom a dolgok 90%-ban egyetértünk, ennek igazán örülök! :)
Hogy ne érhesse szó a ház elejét nem csak a Gestákból idézek. A következõ mondatok a Corpus Juris Hungarici-ból ( Magyar Törvénytár ) származnak már magyarra fordítva:
1. Endre ( vagy 1. András kinek mi tetszik! :) ) rendelkezései:
"Megparancsolta, hogy minden magyar vagy jövevény Magyarországon ki a scythiai õsi pogány szokást el nem hagyja, Jézus Krisztus igaz vallására vissza nem tér és nem hallgat a szent törvényre, melyet a dicsõséges István király adott vala feje és jószága vesztével bûnhõdjék."
Mivel ez egy királyi törvényrendelet, nem érheti az a vád, hogy legenda. Ami ebben a rendeletben érdekes, az a tény, hogy hivatkozik a szkítiai õsi pogány szokásra, ami egy elég szilárd bizonyíték a szkítákkal való rokonságra, illetve arra, hogy õk az õseink. Érdekes dolog még, hogy az eredeti szövegben a következõ szerepel a „scythiai õsi pogány szokás” helyén: „ritus ethnikosz gentilis scythicus” ritus = szertartás, vallás; ethnikosz = nemzeti; gentilis = népi; scythikus = szkítiai; vagyis pontosan fordítva csúsztatás nélkül: szkíta, népi, nemzeti vallás! Ugye mennyivel másképpen hangzik mint az õsi pogány szokás? A pogány szóról már kifejtettem a vélemény, egy judeo-kereszténynek mindenki pogány, aki nem judeo-keresztény! Ehhez még egy érdekes példa a „goj” szó! Mai szóhasználatban annyit tesz, hogy nem a zsidó valláshoz tartozó „pogány”. A zsidók ezzel a szóval illetnek mindenkit, aki nem közéjük tartozik. Mi ebben az érdekes? Az, hogy a „goj” szó szintén „népet” jelent! Izrael állam alapító okiratában az Izraeliekre is a „goj” szót alkalmazzák.