Angolul ott van Nyrath weboldala, elsõ osztályú, és tele van hivatkozásokkal, linkekkel, vagyis ideális kiindulási alap. Van egy Suggested Readings rész, ott szintén sok érdekes dolgot találni. Magyarul especiel hasonlóan jól összeszedett oldalt vagy könyvet nem tudok. Bár mindig bennem van a tüske, hogy csinálni kellene egyet... :D
Hi, köszi, megnéztem, tényleg jó oldal. Közben találtam egy használhatót én is: http://www.technovelgy.com/ Mindenféle témakörben, hivatkozva a forrásra is (író, regény).
Sacc per kábé egyedülállóan jól összegyûjti az ûrbéli utazással és harccal kapcsolatos összes problémát, és lehetséges megoldást, megfejelve a sci-fi világok általános kérdéseivel. Nagyon komoly minden téren, azoknak is, akik csak ismerkedés, kiváncsiság szinten akarnak ránézni, és azoknak is, akik komolyabb adatokra vágynak (mondjuk kigyûjtve az, hogy X bolygóról Y bolygóra adott deltaV sebességgel mennyi idõ alatt lehet elérni).
Érdekes kérdés, hogy miért vannak szárnyai és vezérsíkjai, hiszen ezek alapján vissza is térhet a légkörbe (akár csak egy-egy "szúrásra", hogy aztán ismét pályára álljon). Úgy tûnik az USAF-nál nagyon dolgoznak valamin...
Most néztem végig a battlestar galacticát, és gondolkoztam, hogy miért nem látni egyik filmben/játékban sem értelmes "ûr" szimulációt.. Vicces, hogy mindenhol úgy mozognak a gépek, mintha repülõk lennének a légkörben :D
Mivel tetszett a sorozat, gondoltam nyomok X3-at, ha már így rámjött a space hangulat.. Ott meg végsebessége van a hajónak :D Van amelyik gyorsabb, van amelyik lassabb, ilyenek. :C Van olyan játék, ahol kb realisztikus a fizika, és jó is valamennyire?? Kéne valami, ami ûr, és nem basz fel.
(Sins of a Solar Empire check, X3 check, valami mást..)
mivel a számítógép memóriája és sebessége véges, ezért nehéz lesz olyan játékot találnod, ahol végtelen ûr és sebesség van:D
x sorozaton kívül freelancer és eve online(mmo) az igényesebb darabok kereskedõs szimulátor kategóriában. ezeken kívül is van néhány, azok minõségben egy fokkal lejjebb vannak szerintem. (pl darkstar one)
-Independence War (I-War): Egy elég régi játék (1998), de kellemes története van, jól kitaláltak az ûrhajók és az ûrharc is, természetesen newtoni/kepleri fizika érvényes (csak a nagy távolságok áthidalásánál vetnek be egy kis trükköt, de az is fogyasztható). A kora miatt persze némi gyomor nem árt hozzá.
-Independence War 2: Edge of Chaos: Az elõbbi folytatása (2002), egy fokkal fogyaszthatóbb, bizonyos szintig emlékeztet az X sorozatra, hiszen viszonylag szabadon mászkálhatunk a világûrben, naprendszerekben, kalózkodhatunk, fejvadászkodhatunk, stb. Érdemes a modjainak is utána nézni, mert sok nagyon jó Mod/addon jött ki hozzá. Ha X-rajongó vagy én ezt ajánlom leginkább.
-Babylon 5: I've Found Her: (SG topic, honlap) Freeware ûrszim, amiben egy Starfury (illetve már van Centauri vadász is játszható) pilótafülkéjében kell X-wing szerûen harcolni - ám Newtoni/Kepleri fizika szerint. Szintén nagyon ajánlott megnézni, profi kis játék.
-Orbiter 2010 (SG topic, honlap) ez egy freeware ûrszim, inkább a real-life dolgokra kihegyezve (pl. dokkolhatsz egy Ûrsiklóval az ISS-re...). Ehhez is sok Addon van, de sajnos a 2010 alatt sok régebbi (orbiter 2006-hoz készült) addon nem mûködik. Viszont talán ez a legreálisabb mind közül.
Szerintem õ elsõ sorban reális ûrfizikára vár, vagyis arra, hogy ahogy kifejezte magát, az ûrhajók ne vadászgépszerûen, véges sebességgel, hanem newtoni/kepleri fizika szerint mozogjanak.
Na most az általad felsoroltak sajnos mind az erõsen arcade fizika irányában helyezkednek el, így aligha ezeket keresi. ;)
CIFU: Mi igaz ebbõl? És vajon hová tûnhetett két hétig? A NASA meg mindenki szokás szerint hallgat. Állítólag. (?) Vagy csak a szokásos (zs)index kaki?
Nemtudom, nincs kedvem más külföldi oldalon ellenõrizni, könnyebb megkérdezni téged.
Elõre is köszi!
Az Index cikke pár ponton hibádzik, sajnos a tech rovat szerkesztõi nincsenek a helyzet magaslatán, a szintén mai Boeing 747-8F cikknél például a maximális felszállótömeg és a hasznos teher fogalmát sikerült többször is összekeverniük...
Amúgy megnyugtatlak, a külföldi oldalakon sincs több konkrét info, de mit én tudok, az kb. ennyi:
Az X-37B fõbb adatai:
Magasság: 2.9 m Hossz: 8.9 m Fesztáv: 4.5 m Tömeg: 4'990 kg Energiarendszer: "Gallium Arsenide" (most késõ van utána nézni, mi is ez magyarul) napelem táblák és litium-ion akkumulátorok Indító jármû: Lockheed-Martin Atlas V (501) Indítási dátum: 2010 április 22 Ûrbéli mûködési élettartam: 270 nap
Az X-37B hivatalosan a NASA és az USAF közös programja, a célja az többször felhasználható ûrjármûvek új generációjának tesztelése, az automata repülésirányító rendszer tesztelése, az ûrbéli pályaváltoztatással kapcsolatos teszt és az automatizált visszatérés tesztelése. A jármû viszonylag magas, 400km feletti pályán kering.
Az X-37B pontos célja ismeretlen, hogy az USAF számára konkrétan milyen elõny származik belõle, nem nyilvános. A visszatérõ ûrhajó raktere cirka 2,5x1,5 méteres lehet, a hasznos terhelése is csupán 400-500kg körüli. Maga az X-37B tehát nem túl potens eszköz, ha figyelembe vesszük, hogy a KH-12 mûholdak több, mint 12 tonnát nyomnak, vagy ha figyelembe vesszük, hogy a kémmûholdak sokszor alacsonyabb pályára is mennek ennél.
Hogy mire lehet felhasználni egy ilyen technológiájú eszközt? Rengeteg mindenre: -Gyors reagálású kémmûhold, amely a hagyományos kémmûholdak nem megfelelõ pályája miatti "réseket" tömhetik be az adatszolgáltatásban. -Szintén felhasználható azon képessége, hogy a szokásosnál nagyobb pályamódosítást végezhet. Ezzel ugyanis megnehezíthetõ az elpusztítása egy ûrben is zajló hadviselés közben. -Ûrbéli objektumok felderítése, például ellenséges mûholdak megvizsgálása. -Ûrbéli objektumok elleni harc, vagyis mûhold-vadász feladatkör. -Kvázi alapja lehet egy gyors reagálású személyszállító vagy teherszállító (esetleg bombázó) ugrójármûnek. Itt arra kell gondolni, hogy Amerikából fellõve kb. másfél órán belül a Föld bármely pontjára el lehet juttatni egy kicsi, de ütõképes különleges egységet, szükséges ellátmányt vagy adott esetben fegyvert. Az ilyenek jármûvek elleni védelem még gyerekcipõben jár, mivel itt nem ballisztikus pályán tér vissza a jármû, hanem nagy sebességgel repül, így a légvédelmi rakéták szinte semmit sem érnek, amíg ~30km magasság és 3-4 Mach alá nem süllyed.
Ami miatt most "áll a bál" az az, hogy a satspotterek elvesztették az X-37B-t, majd megtalálták újra, mintegy 27,5km-el magasabb pályán. Tudni kell, hogy az ûrbéli objektumok pontos követése csak radarral lehetséges, mégpedig a komolyabb radarokkal, vagyis leginkább a tehetõs légierõknek van erre kapacitása (az USAF-nak van például egy ilyen központja, amely direkt az ûrben keringõ mûholdakat és törmeléket figyeli). Tehát a civilek, mint a satspotterek számára csak az marad, hogy távcsõvel kukkolják az eget, hátha találnak az ismert pályájú mûholdakon kívül mást is. Amennyire én ki tudom venni, nem "eltûnt", hanem egyszerûen pályát változtatott, lehet, hogy csak ezt a 27,5km-es emelkedést, lehet hogy valójában egy sokkal komolyabb pályaváltoztatás történt, aztán visszatért az eredeti pályája fölé 27,5km-el. Ez megmagyarázná, hogy miért nem találták meg egybõl (azért nem olyan egyszerû kiszúrni egy mûholdat, ezért a satspotterek is igyekeznek hozzávetõleg ott keresni, ahol lennie kellene a megfigyelt mûholdnak, az X-37B-t például elõször egy hónappal a fellövése után találták csak meg!). Az "eltûnés" egyébként nem két hétig történt, hanem Augusztus 14.-én nem volt az addigi pályáján észlelhetõ, majd Augusztus 19.-én találták meg, 27,5km-el magasabb pályán.
Pluszban az egyetlen ûrszim (amirõl tudok), ahol a kalózkodás nem csak egy (szart sem jövedelmezõ) extra lehetõség, hanem a FÕ profil. :)
Az is nagy ötlet, hogy van a hajódnak két fegyvertornya, amik vagy lõnek turretként, de akár le is választhatóak, és akkor mint kísérõvadászok funkcionálnak.
Na meg a legénység... Egyáltalán, hogy VAN. Másrészt igaz, hogy klisések a karakterek, de mégis van egy jóféle hangulata a dolognak. A két lövész luvnya, a hájfej "kamionos", stb...
X3 baromira nem jött be. Gondoltam biztos én vagyok suta hozzá, de az, hogy kibasznak az ûrbe, mondanak 2 mondatot, aztán toljad hülyegyerek az nem jött be. 5x álltam neki, és mind az 5x másfél órán keresztül nem történt semmi XDD
Hát, úgy 100 óra után már eljutsz odáig, hogy legyen egy-kettõ lófasz profitot sem termelõ ûrállomásod/gyárad.
Az egy BASZOTT hosszú és lassú játék.
És sandbox. Valami sztori mutatóban van benne, de nem egy X-Wing, hogy küldetések szépen sorban. Az egy "világszimulátor", arra való, hogy szabadon "élhess" egy ûrhajózós világban.
Ehhez nem tudok mit hozzáfûzni, a 4-gyel nem játszottam. De ha olyasmi, mint a SA, akkor valójában nincs mit csinálni abban a világban a küldetéseken kívül. Nem tudsz sztorin kívül fejlõdni (autók, fegyverek begyûjtésén túl), és nem tudsz változtatni a világon.
Ez az X3ban nem így van, ott jelentõs hatással lehetsz a világ mûködésére. Egy adott környék hiánycikkét termelõ gyár teljesen felforgatja a környék kereskedelmét és felfuttatja a gazdaságát, pl.
Másik fele a lépték, hogy az elején egy lófasz vadászgéppel vagy, de egy év játék után akár csatahajód is lehet.
Máshogy sandbox ez, mint egy GTA vagy egy Crysis... Inkább egy ûrhajós simcity vagy transport tycoon...
Azért nem kell túlzásba esni sajnos pon ugyanaz a hibája az X3nak mint az SAnak, az elején lassan lehet indulni (de nem olyan lassan mint írjátok, mert ez nem igaz), de aztán a végén mindent megcsinálsz magadnak, és ennyi. Nincs utána miért játszani.
Én valahol 120-130 óra beleölt játékidõ után hagytam abba. Volt kb 4 gyáram, egy tucat transzport hozzá, meg egy maroknyi vadász, akiket elkezdtem kiképezni, de rohadt lassan fejlõdtek, igazából azt untam meg... (Wingman mod). Na meg azt, hogy minden olyan baromi lassan történik benne.
Igazából az eleje volt a leggyorsabb. Elmentem az aknamezõre a split mambáért, elég hamar kerítettem rá fegyvereket meg pajzsot, aztán kalózkodásból összegyûjtögettem egy gyárra valót, stb.
Nem ez a része volt lassú, hanem amikor már a zsákmányolt hajók aprópénznek számítottak, a gyárak meg röhejes mennyiségû pénzt termeltek iszonyat idõ alatt...
Szigorúan saját vélemény: noha a játékok 99%-nál indokolatlannak és játékélménygyilkosnak tartom a csalást, de especiel az X3 esetén úgy kezdtem, hogy a bankszámlámra pakoltam egy nagy rakat creditet, elegendõt ahhoz, hogy fel tudjak húzni kb. tucatnyi gyárat és hozzájuk 2-3 teherhajót kiosztani, illetve legyen annyi tõkém, hogy normális vadászokba ülhessek / kísérõvadászokkal együtt (és persze tucatnyi segéd addon volt feltelepítve, hogy ne kézzel kelljen minden egyes gyárat manegalni). Ezzel együtt is sok-sok-sok játékóra után jutottam el oda, hogy capital shipem legyen.
Mindezt pedig tettem az után, hogy az X2-õt én csalás nélkül játszottam, amit úgy kell elképzelni, hogy amikor aludtam vagy dolgoztam, idõgyorsítással ment a játék... Az összes játékidõm valami 300 óra körül volt, mikor végigjátszottam... Igazából imádom az X sorozatot, de ez a brutálisan lassú fejlõdés nálam is kiverte biztosítékot.
Ezzel együtt is az I-War 2 egy igen szórakoztató és kellemes játék, ráadásul a fejlõdés is sokkal élvezetesebb.
Az milyen kemény, hogy az iwar2 minden gebasz nélkül automatikusan használja a boxos gamepadet? :D
Egyébként ha amerikának (szerintem ök a legesélyesebb hogy nekik lesz majd elöször) lenne ûrhajója (hadi), akkor az a navy-hoz, vagy az airforce-hoz tartozna?
inkább létrehoznának egy új szervezetet szerintem :D
Van persze egy "központi" parancsnokság, ami összehangolja a hármat, ez volt az US Space Command, amit 2002-ben beolvasztottak az US Strategic Command-ba.
Elviekben úgy néz ki a felépítés, hogy a STRATCOM a fõmufti, alá tartozik a három másik ûrparancsnokság.
Ugyebár nem titok, hogy a három (négy, mert az USMC (tengerészgyalogság) a legfelsõ szinten a haditengerészet alá tartozik, de különálló fegyvernem, és különálló struktúra) fegyvernem állandóan harcol egymással a jogkörök és feladatkörök terén, és éppen ezért mindegyik foggal-körömmel óvja a saját kis érdekszféráját. Amióta a világûr katonai cél lett (1950-es évek vége) mindhárom fegyvernem saját elképzelésekkel is rendelkezett, volt például katonai holdbázis terve az US ARMY-nak, ûrbázis terve az USAF-nak, és külön az US NAVY-nek. Saját harci ûrhajó program is készült, a tengerészetnél az Apollo alapján, a légierõnek a Gemini alapján (Blue Gemini program), utóbbinál például meg kellett (volna) oldani, hogy az ûrhajó a szárazföldön szálljon le, hiszen az eredeti Gemininél használt tengeri leszállás esetén a haditengerészetet nem lehetett volna kihagyni a programból.
Jelenleg a hadi ûrhajókhoz legközelebb az USAF áll, a NASA-val közös hiperszonikus tesztjármûvek által. Ugyanakkor az USMC (tengerészgyalogság) esetében évek óta rebesgetnek egy olyan jármû-ötletet, amely aféle ûrugrásra képes, tehát nem áll pályájra, csak felrepül ~100-150km magasra, és ballisztikus pályán visszatérve akár a Föld túlsó végén is leszállhat két óra múlva. Az értelme az lenne, hogy így a világ másik felére el lehetne juttatni egy kis kommandós egységet (15-20 fõ) bármikor, amikor szükség van rá. A trükk az, hogy az ûrugrás már csak kis lépésre van a Föld körüli pályától, tehát rövid úton az USMC egy saját ûrhajót is kézhez kaphat.
az ûrjármûnek kéne vmiféle energiaforrás, ehhez lenne 1-2 tippem, azért javítsatok ki ha hülyeséget beszélek.
fuziós reaktortnál olvastam 1 rõl ami sztem egész pofás és kis méretben is mûködne: a lényege hogy egy gömbben helyezzük el a fuzióhoz szükséges anyagot ionizáljuk, majd az atommagokat és az elektronokat felváltva a gömb közepe felé húzzuk az ott elhelyezett elektróda segítségével, a pozitív és negatív részecskék egymásra való taszító hatása miatt rezgébe jönne az anyag, és egy test rezgéséhez hasonlóan gyûlne benne az energia amíg a részecskék lendülete le nem gyõzné a taszító hatásokat. http://en.wikipedia.org/wiki/Hirsch-Meeks_fusor#Robert_Hirsch
elõre is elnézést a nem teljesen szakszerû megfogalmazásért, várom az építõ jellegû kritikákat (illetve h miért nem mûködne ha vki szerint így van)
ahogy kívánod kijavítalak: az nwo 31991 ben néd meg a 7. részt, ott látod, hogy az "ûrháborúhoz" semmiféle általunk ismert energia nem szükséges...
A koncepciórajz repülõgép-szerû futómûvet ábrázol, tehát legalább párszáz méterest.
Viszont az csak egy koncepciórajz, a realitásnak jobban megfelelne egy kapszula szerû kialakítás, elsõ sorban azért, mert ugye nem lehet elvárni, hogy a konfliktusgócokban kiépített leszállópálya álljon rendelkezésre. Másfelõl a jármû esetleg ellenséges kezekbe kerülhet, és nem azért küldik oda a tengerészgyalogosokat, hogy aztán a leszállt ûrugrót védjék minden áron.
Szóval én inkább egyfajta "drop-podot" képzelek el az USMC hivatalos nyilatkozata alapján, valami olyasmit, mint a Warhammer 40k Space Marine drop-podjai. Egyszerû szerkezetû, olcsó, egyszer használatos cucc, amit lelkiismeret-furdalás nélkül hátra lehet hagyni. Az indítás meg egy olcsó hordozórakétával (mint a SpaceX Falcon1-ese, esetleg Falcon9) lenne megoldva.
Persze az is igaz, hogy az amerikaiak imádják az agyonbonyolított dolgokat, tehát azon se csodálkoznék, ha a végén egy repülõgép-szerû jármû lesz VTOL (helyben fel- és leszállás) képességgel, így nem csak az odaszállítást, de legalábbis korlátozottan repülõgépként is lehet használni, hogy aztán a katonákat ki is vigye a harcterületrõl. :)
A Starship Troopers film a látványvilágról szólt, nem a realitásokról.
Kézifegyverek: Brutális méretû és marha nehéz fegyverek, ráadásul rögtön "visszaköszönt" az Aliens is, vagyis ott Thompson + Sörétes puska, itt egy Ruger Mini-14 + sörétes puska. Érdekesség: a hagyományos elrendezésû Mini-14-et úgy építették be a mûanyag tokba, hogy vállrész "leugró" része rejtette az elsütõbillentyût, amit egy hosszú rúd kötött össze a tokban lévõ elsütõbillentyûvel. A kialakítás miatt ez egy "csak jobb kezes" bull-pup fegyver lett.
"Mobile" Infantry: Amiben a "mobil" annyit tesz, hogy gyalogolnak. Sehol semmiféle szárazföldi jármû, vagy légi szállítás. Egyedül az ûrbõl való "ledobáshoz" és a felszedéshez vannak ott a dropshipek, aztán nyista, gyalogolj. Pedig már a II.Vh idején is egyértelmû volt a gépesítés fontossága, a mai modern idõkrõl nem is szólva. Igen, természetesen ma is vannak gyalogos járõrök Afganisztán hegyvidékein vagy dél-kelet ázsia dzsungeleiben, no de a film által prezentált bolygó korántsem volt jármûvekkel használhatattlan terület...
Ûrhajók: Huhh... hol is kezdjük. Ott, hogy egy ûrhajó nem "repülõgépként" vezetnek? Hogy a filmben látott csillagközi ûrhajóknak nincs kormányhajtómûve, hanem a hajtómûgondolák le/fel forgatásával fordulnak (azt nem tudjuk, hogy oldalirányba hogyan...)? Hogy egy aszteroidát csak akkor vesznek észre, amikor annak gravitációs mezeje már kihat a hajóra (pedig csak az ablakon kellene kinézni!?!)? Hogy látványosan megoldott mentõkapszulák vannak, de valamiért annak le kell szállnia a bolygóra? Pedig hát ott van körülötte sok másik hajó, ahova csak be tudna dokkolni?
No és persze a nem áramvonalas dropship: Megvallom nem világos, hogy miért így találták ki az egész dropshipet. Oké, az egészet el lehet képzelni úgy, hogy van a hajó, és egy kvázi közrefogott rész, ahova a hasznos teher jöhet, ez lehet a gyalogságot szállító "doboz", vagy teherkonténer például. De az egész gép nem stimmel. A légkörbe való behatoláskor a légellenállás komoly, és nincs egy nagy, sík felület, ami megfelelne e feladatra (mint az ûrrepülõgép hasa, ami egyetlen nagy sík felület, ez fékez, és egyben ez képezi a hõvédelmet is). Itt minden irányba kilóg a pilótafülke, a hajtómûgondolák, stb.
Szóval én csak arra tudok gondolni, hogy a desinger egy ütõs kialakítást akart, amelybõl látványosan rohanhatnak ki a gyalogosok, mint egy II. Vh-s partraszálló csónak leeresztett rámpáján. :)
Cifu csak, hogy segítsek visszaterelni a topicot az eredeti témába megosztom egy két észrevételemet, véleményemet. :)
Az elején még szó volt az "ûrvadászok" létjogosultságáról. Tulajdonképpen részben egyetértek veled, azonban van 1-2 dolog ahol meglátásom szerint másképp kell megközelíteni a témát. Nekem igazából egy picit az szúrta a szemem, hogy a nagyobb hajókat ugyanolyan manõverezési képességekkel ruházod fel, mint a kisebbeket. Szerintem itt sántít a dolog. A mai eszközökbõl kiindulva a kisebb jármûveknek jobb a manõverezõképessége a nagyobbakkal szemben. Persze vannak kivételek, de ha megnézed, egy autó jobban manõverezik, mint egy busz/teherautó valamint nagyobb végsebességre is képes. A világûrben meg nincs hordozó közeg (föld, levegõ, víz). Itt minden a meghajtáson és a tömegen múlik. Illetve még a szerkezeti felépítésen. Namost a probléma az lehet, hogy a 10 v 100 ezer tonnás hajó összes tehetetlenségi nyomatéka a hajtómû beépítési pontjain realizálódik. Ez LEHET a szûk keresztmetszet a nagyobb hajók manõverezõ képességénél. Valamint az irányváltó hajtómûvek. Véleményem szerint ezért lehet létjogosultsága az akár mostani vadászgép méretû hajóknak is. Hogy magam ellen is beszéljek, bejön a képbe az anyagtechnika fejlõdése. Nem tudhatjuk milyen új anyagokat fedeznek fel addig és azok miben befolyásolják a késõbbi terveket. Lehet simán összedobnak valamit ami kibírja ezeket az erõhatásokat. Gazdasági oldalról megközelítve a kérdést itt azért szóba jöhet a II. vh-s nagy csatahajók építési költsége is. Ugye egy hordozó nagyobb biztonságban van, mint egy közvetlenül harcba bocsátkozó csatahajó. Azt meg, hogy mit könnyebb pótolni, azt mindketten tudjuk. :) Mondjuk nem lennék meglepõdve azon, ha elsõ körben mindenki nagy hajókat építene, hogy beleférjen valami normális létfenntartó rendszer, reaktor és fegyverzet, de a technika fejlõdésével már megjelennének a kisebb, modernebb, agilisebb hajók is. Mondjuk az, hogy ember vezesse egyáltalán nem tartom szükségesnek. Ugye a távirányítás csak relatíve kis távolságban megoldható. Kérdés, hogy mi lesz a gazdaságosabb. Az egyszer használatos önirányítású "rakéta" vagy az önirányítású drone (?robotszonda?)? Szerintem nagyon sok múlik azon, hogy milyen meghajtás lesz a domináns. Az mennyire skálázható és mennyire hatékony.
Felderítés: Az optikai nagyon macerás. Egy több száz vagy ezer kilométerre lévõ dolgot felfedezni szórt fény nélkül, sötét háttérben elég nehéz lehet. Ugye nagyon jól néz ki a filmekben, h a hajó részleteit remekül lehet látni, de itt azért bejön a képbe, hogy légkörön kívül nem nagyon van szórt fény. Bolygók közelében még akad valamennyi, de azoktól távolabb, szinte semmi sincs. Ráadásul iszonyat nagy tartományt kellene pásztázni nagyon nagy nagyítással. Sokáig tart, mire mindent megnézel. A mai távcsövek már jók, de ott már tudják merre van a "célpont" és csak oda kell nézni. Ez picit olyan, mint a kisbolygó vadászat. Volt olyan, h egy több kilométerest is akkor vettünk észre, mikor már elment mellettünk.
Álcázás: Nekem eszembe jutott egy nagy hülyeség és kíváncsi vagyok a véleményedre: Vannak ezek a jó kis hõvisszaverõ fóliák, amiket a mentõsök használnak. Ennél biztos vannak már jobbak is. Egyszerûen kifeszítesz egy ilyet a hajód és az ellenség vélt tartózkodási iránya közé. Szép jó nagyot. Az blokkolja a saját hajód infravörös kisugárzását az ellenség felé és a sötét környezet miatt elég jól beleolvad a háttérbe. Nem könnyû optikailag sem felderíteni. Beteg ötlet tudom, de sztem mûködhet.
Ui: Remek a topic! /fav
Ui2: Itt érdemes körülnézni mai elméleti és gyakorlati meghajtások kapcsán: http://www.atmion.hu/Zoleenet/iro/cim/CSZ/urhajt.html Sajna elég régi a cikk, de érdemes elolvasni mindenkinek.
A vadászok létjogosultságát nem igazolhatja az mikor emberi döntés kell? Értsd van ott valami, de nem egyértelmûen meg akarom megsemmisíteni, mert nem tudom mi az. Egy rakéta/irányított fegyver nem tudja ezt. Egy szonda meg ha mindig utasítást kér akkor ott már sokat csúszhat idõben az adatáramlás. Hülyeség?
Nem feltétlen hülyeség. Per pillanat nem tudunk valódi automatákat gyártani (önálló döntés, reakció, kezdeményezõ készség). Azért elképzelhetõ, hogy ez hamarabb bekövetkezik, mint a bolygóközi emberes ûrutazás.
kis adalékot adnék az erõterekhez, pajzsokhoz: korábbi sg cikkk volt róla h nagyobb nyomású terület hozható létre a levegõben ultrahang segítségével, ha a hanghullámokat 1 pontab irányítjuk, h az ûeben is használni lehessen már csak vmiféle vezetõ folyadékra vagy gázra an szükség (amit ugye az ûrhajóhoz vonzhatunk ha a belsejében elhelyezünk egy váltóáramra kötött tekercset)a cikk
Az ûrjármû köré a pajzsotlehetne ugy is hogy több ultrahangnyalábot irányítunk 1 pont felé azon pont nyomsát pedig így idõlegesen megváltoztatjuk vmilyen anyagban.
h az ûrben a gázt/folyadékot a mûtárgy körül tartsuk ahhoz sztem elég lenne ha a gáz/folyadék vezetõ lenne és a mûtárgy belsejében egy váltóáramra kötött elektromágnest helyeznénk el.
Azért szerintem ez nem ilyen egyszerû. Ahhoz, hogy el is tudjon nyelni valami jelentõsebb becsapódást/hõterhelést elég nagy sûrûségûnek kell lennie. Ez gázból azért macera, mert akkor elég nagy a nyomás -> nagy az ott tartás energiaigénye. A folyadék reálisabb, de akkor meg a tömeg lenne a macera. Pláne gyorsításkor.
Ebben az esetben nem maga az anyag "tehetetlensége" nyelné el a lövedék lendületét hanem a vele ellenkezõ irányba mozgó részecskék lendülete semlegesítené (ehhez persze körülbelül a lövedék kilövéséhez használt energiát kéne felhasználni, ha nem többet).A pajzsot pedig csak ütközés elleni védelemre, hagyományos lövedékek ellen enne értelme bevetni a melegedés(pl lézer miatt) ellen mit sem érne.
bocs az üzenet dupla elküldése miatt, elsõre kifagyott a net azt hittem nem ment el.
Huhh... második felvonás.
Ûrharc fázisai alaphelyzetben.
1.: Felderítés: Nos ha szabad szemmel akarsz megtalálni valamit, akkor tényleg nehezen fog menni, de szerencsére azért a mai digitális képalkotás és képelemzés már elõre vetíti a jövõt. Gyakorlatilag ma már az exobolygók és aszteroida-vadászok is csak azt csinálják, hogy "célba veszik" a távcsõvel a vizsgálandó területet idõrõl-idõre, majd a számítógépekre bízzák a munkát. A világûrben annyival könnyebb a dolog, hogy ott nem kell a Föld forgásával meg napszakok változásával veszõdni. Egyszerûen folyamatosan pásztázod a környezetedet, és a számítógép meg szépen kielemzi, hogy lát-e valami mozgást.
Hogy mennyire könnyû, vagy nehéz ez? Nos, az amatõr aszteroida vadászok egy autóbusz nagyságú aszteroidát 1-2 millió km-rõl észlelnek házi teleszkópokkal, a Föld légkörén keresztül.
A professzionálisabb, 1,5 Gigapixel felbontású Pan-STARRS egy 45 méteres aszteroidát 20 millió km-rõl:
A Pan-STARRS pedig még mindig a Föld légkörén át dolgozik. Egy ûrbe telepített hasonló rendszer ennél is jobb eredményeket tud felmutatni.
Ez azonban az látható optikai tartomány. Infravörös tartományban egy fokkal még durvább a helyzet. A komolyabb felbontású infravörös távcsövek képesek lennének egy komolyabb kémiai rakétahajtómû mûködését észlelni a Jupiter távolságából!
Sajnos megfelelõ képet erre nem találtam, de talán viszonyítási alapnak megteszi a Földrõl fényképezett ISS:
A képen érdemes megfigyelni, hogy a hûtõrradiátorok hogy világítanak a hideg napelemtáblákhoz képest. Ez pedig még mindig civil amatõr színvonal, a Föld légkörén keresztül!
Említetted az álcázást. Na, a probléma a hõ. Termelni fogsz, nincs mese. Még az ûrsikló is több kW-nyi hõt sugároz a világûrbe, nyugalmi állapotba. Ezzel nem tudsz mit kezdeni. Oké, a hajód egyik felét "álcázod". De akkor jön a következõ probléma: egy fekete "lyuk" leszel, amely kitakarja a mögötte lévõ fény / hõforrásokat. Ha a képelemzõ szoftvert erre is felkészítik, máris riasztani fog, ha elhaladsz egy fényforrás elõtt.
Hiába jobb a realtív tolóerje papíron a kis gépnek, ha hatótávolsága 0. Nem számít, hogy kicsit kisebb a gyorsulása egy nagyobbnak, ha képes sokáig csinálni és többször is. A kishajó végül csak tehetetlenül sordródó célpont lesz.
Haha kb ezeket írják a Mass Effectben is, mondjuk ott azt is említik hogy a vizuális felderítés nem mûködik, szerintem pont az ami a legkönnyebben megoldható :)
btw egy robot standby üzemmódban gyakorlatilag semmi hõt sem bocsájt ki magából, a hõkibocsájtás az emberes hajóknál lenne csak igazi probléma.
2.fázis, Célazonosítás: Na, ez már trükkösebb. Honnan tudod, hogy ki az a mókamiki ott, sokmillió kilométerre tõled?
Nos, elsõ körben úgy kezdõdik, ahogy ma és az elmúlt évtizedekben például a hadihajókat követték. A "kikötõk" a világûrben is kritikus pontok lesznek. Ûrállomások, aszteroida bázisok, esetleg Holdak, Bolygók felszínén épített ûrkikötõk. Kell egy "szem", aki ezeket figyeli. Ez lehet ûrhajó, de olcsóbb és veszélytelenebb, ha mûholdakat telepítesz a közelébe. Azok jelzik, hogy ki és mikor hagyta el a bázist. Mivel az üzemanyag továbbra is kritikus pont, ezért az induló pályája után már lehet jó eséllyel megmondani, hova is készül, aztán elég az útvonal közelében lévõ mûholdakat a várható pályarész megfigyelésére átállítani. Persze lehet veszõdni a megfigyelõ mûholdak felderítésével és megsemmisítésével, de ez békeidõben aligha játszik (ugyanazért, amiért nem lövik le a Japánok a tengervizeik felett járõrözõ kínai repülõgépeket, vagy nem lõttek a kínaiak sok évvel ezelõtt az amerikai Orion tengerészeti kémrepülõgépre.
Persze van még egy mód, az IFF (Barát-Ellenség Azonosítás) klasszikus módja. A "kérdezõ" küld egy "kérdõ" rádiójelet a célpont felé. Ha a célpont rendelkezik megfelelõ IFF rendszerrel, õ erre a kérdésre egy megfelelõ "választ" fog adni, így tisztázva, hogy barát, nem pedig ellenség. Ha a célpont nem ad választ, akkor valószínûleg ellenség, lehet rá tüzelni.
Persze egy ilyen "kérdez-felek" játék akár órákig is eltarthat, és közben a támadó hajó közelebb is érhet, és itt jön a képbe a harmadik fázis, a manõverezés.
3. fázis: Manõverezés:
Azt már leírtam, hogy mi a helyzet az üzemanyaggal. Jelenleg két féle hajtómûvet tudunk elképzelni. Egy nagy tolóerejût, de üzemanyagfalót, amivel komoly manõvereket lehet végrehajtani, viszont hamar megeszik az üzemanyag készletet. Ilyen alaphangon a kémiai hajtómû, de ez nekünk nem játszik. Egyszerûen túl sok üzemanyagot kíván meg, ami aligha vállalható. Az olyan alternatívák, mint a Nukleáris-Kémiai, már némileg jobb választást nyújtanak, ezekben ugye az üzemanyagot, pl. Hidrogént vagy Ammóniát egy atomreaktor magjában átvezetve felhevítünk, és ebbõl lesz a tolóerõ. Egy ilyen hajtómûvel elérhetõ akár ezer kN tolóerõ is, tehát segítségével el lehet képzelni, hogy egy pár száz tonnás hajó esetleg elérje az 1g-s gyorsítási értéket (~10m/s2). A kérdés, hogy meddig tudja tartani ezt.
A sokat emlegetett ISP, specifikus impulzus az, ami meghatározza, mennyire pazarló az üzemanyaggal a hajtómû. A fent említett nukleáris meghajtás esetén egy Föld-Mars úthoz egy 250 tonnás ûrhajó tömegébõl mintegy 200 tonnának kell lennie az üzemanyagnak az oda-vissza úthoz, 3 hónapos pályán (3 hónap Föld->Mars, 30 nap Mars körül, 3 hónap Mars-Föld). Ez bitang jó arány ráadásul, de az ûrhajó hasznos tömege mindössze 20 tonna, ebbe kell beleférjen a személyzet, a különféle felszerelések és esetünkben a fegyverzet is. Az ûrhajónk pedig csak arra képes, hogy a Föld-Mars utat megtegye, egy Föld-Jupiter úthoz már nem rendelkezik elég DeltaV-vel.
Természetesen vannak nagyon jó ISP-jû hajtómûvek, mint az Ion-hajtómû, a különféle fúziós hajtómûvek, a VASIMR és így tovább. A gond ezekkel viszont a tolóerõ. Ami nem sok. Egy Ion-hajtómûs ûrhajóval a fenti Föld-Mars út 90 (spirális gyorsítás a Föld elhagyásához) +270 (utazás) + 90 (spirális lassítás a Mars-nál) napig = 11 hónapig tart, majd ugyanennyi vissza. A szépsége az, hogy bár itt a "hatótáv" jóval nagyobb is lehet, a szükséges deltaV eléréséhez szükséges idõ is nyúlik, mint a rétestészta. "Kicsivel" több üzemanyaggal, és esetleg egy-két Nap és/vagy Föld/Mars hintamanõverrel, a csillag és a bolygók gravitációs hatását kihasználva, el lehet jutni így már akár a Jupiterhez is. Ha a legénység nem veszti el a józan eszét az alatt az uszkve 5 év alatt, amíg ezt a hajójuk megteszi.
Itt már kezdhet az ember fejében motoszkálni, hogy ez ritka rút módja a hadviselésnek, hiszen korlátlan üzemanyagot senki sem vihet (tegyük félre a napvitorlásokat most). A támadó fél elõtt két opció adott: vagy csak annyi üzemanyagot használ fel, hogy adott esetben valami vargabetûs pályán visszatérhessen oda, ahonnan indult, vagy felhasználja a szükséges üzemanyagot, hogy eljusson a bolygóhoz, és legyen annyi tartaléka, hogy vissza is térhessen, vagy minden üzemanyagát felhasználja, és vagy gyõz a célpontnál (aztán valahogy majd csak szerez üzemanyagot) vagy elbukik.
Valamennyi mozgástere természetesen a beérkezõ hajónak van, de túl sok nincs - ha komolyabb pályamódosítást hajt végre, vagy elvéti a bolygót/holdat, vagy nem lesz elég üzemanyaga, hogy lefékezze magát, és vagy belecsapódik, vagy megkerülve azt kisodródik a célpont gravitációs mezejébõl.
A védõ sokkal jobb helyzetben van. Õ már ismeri a beérkezõ támadó pályáját, tehát a saját keringési pályáját úgy módosíthatja, hogy az ideálisabb lehet. A célpont és maga közé vehet egy kisebb holdat, vagy akár a bolygót, amely körül kering. Mivel így a támadó nem lát rá, ezért taktikai fölénybe kerülhet, ami a támadót nehéz helyzetbe hozhatja. Hiába no, védõnek lenni mindig jobb. :)
A fegyvereknél leírtam a fontosabb tudnivalókat, de röviden: igazán hosszú távra (sok-sok millió km) gyakorlatilag személyzet nélküli, harci fejjel ellátott ûrhajókra van szükség. Ezek lehet hívni torpedónak, rakétának, isten haragjának, a lényeg, hogy van hajtómûve és saját érzékelõ berendezése. Követni tudja a célpontját, és képes annak pályáját keresztezni, talán még saját önvédelmi rakétái is vannak, hogy megvédje magát a célpont védõrakétáitól. A célpontot elpusztíthatja közvetlen ütközéssel, de akár kisebb rakétákat is indíthat a közelébe érve.
A különféle lézer / mézer / részecskeágyú fegyverek hatótávolsága csupán pár ezer, esetleg pár tízezer kilométer. Ezek sugarát nehéz úgy koncentrálni, hogy a célpontnál még kellõen kis pontra fejtse ki a hatását, ez a lézer esetén a fókusz kérdése, részecskeágyúnál pedig a részecskék éppen taszítják egymást, tehát minél nagyobb utat tesznek meg, annál nagyobb területre szóródnak szét.
A kinetikai ágyúk (legyenek hajtótöltetesek, elektromagnetikusak vagy más elvûek) hatótávolsága nehezen meghatározható. Ha a célpont nem változtat pályáján, egy kis kormányhajtómûvekkel, minimális pályaváltoztatásra képes önirányító lövedék eltalálhatja akár több millió km-rõl is. De ha pályát változtat, akkor a helyzet sokkal-sokkal nehezebb, hiszen a kérdés az lesz, hogy mi történik meg elõbb: a lövedék eléri a meghatározott találkozási pontot, vagy a célpont sikeresen végrehajt egy elkerülõ manõvert. Persze a kérdés kétoldalú egy ilyen "párbajban" ki fogy ki elõbb: az "ágyús" hajó a lõszerbõl, vagy a "célpont" az üzemanyagból.
5.: Fázis, Hardérintkezés / Védekezés:
A beérkezõ rakéták és lövedékek ellen a kinetikai ágyúk, lézerek, részecskeágyúk hatásosak lehetnek, kérdés, mennyi rakéta érkezik be egyszerre, és képes-e ekkora veszély elhárítására. Természetesen az elhárító rakéták is szóba jöhetnek.
Ha a becsapódást nem lehet elkerülni, jön a páncélzat, ha van. Természetesen bizonyos páncélzatra szükség van, hiszen a mikrometeoritok ellen védelemre mindenképpen szükség van, de egy pár kg-os, 10km/s relatív sebességû tárgy (lehet lövedék, vagy akár egy rakétatest darabja) már több méteres páncélzatot igényel. A páncélzat hátránya pedig az, hogy növeli a tömeget. Egy 1/10-es üzemanyag arányú ûrhajón pedig hogy a "hatótávolság", a DeltaV érték ne változzon azt jelenti, hogy 1 tonnányi páncélzat 10 tonnányi plusz üzemanyagot igényel...
Ettõl persze némi páncélzat még nem árt a hajó legkisebb keresztmetszetet nyújtó oldalán (jellemzõen az orrán) és azt fordítani a veszélyforrás felé.
Na és akkor a vadász go/no go kérdés:
A mai eszközökbõl kiindulva a kisebb jármûveknek jobb a manõverezõképessége a nagyobbakkal szemben.
Ez így nem igaz. Mi a mozgékonyabb, egy Leopard 2A4, vagy egy Hetzer? Ugye hogy a Leopard 2? :)
Azért, mert a ~15,7 tonnás Hetzernek egy 160 lóerõs motorja volt, vagyis minden tonnára cirka 10 lóerõ jut. A Leopard 2A4 ~55 tonnás tömegét viszont egy 1500 lóerõs motor mozgatja, és minden egyes tonnára 27 lóerõ jut.
Persze vannak kivételek, de ha megnézed, egy autó jobban manõverezik, mint egy busz/teherautó valamint nagyobb végsebességre is képes.
Többszörösen megcáfollak. Vannak Drag-Kamionok, amik legyorsulnak egy Formula-1 autót. Sõt, csúnyább példa: a francia TGV vonat végsebessége nagyobb, mint bármelyik utcai autóé, pedig hát mennyivel nehezebb és nagyobb. :)
Ne feledd el továbbá, hogy a világûrben vagyunk. Nincs felületi súrlódás, nincs gördülési ellenállás. Tömeg van és tolóerõ. Nyersen és tisztán. Teljesen mindegy, hogy egy 10 tonnás tömeg, 100kN tolóerejû hajtómûvel rendelkezõ "ûrvadász", vagy egy 1000 tonnás tömegû, 10'000kN tolóerejû hajtómûvel rendelkezõ "ûrfregatt" az, mindkettõ ugyanúgy 1g-s, ~10km/s2 gyorsulásra lesz képes.
Namost a probléma az lehet, hogy a 10 v 100 ezer tonnás hajó összes tehetetlenségi nyomatéka a hajtómû beépítési pontjain realizálódik.
Ne feledd el, hogy minden hajó esetében logikusan 1, azaz egy fõ hajtómû vagy fõhajtómû-csomag van. A többi kormányhajtómû pazarlás hasonló erõvel ellátni. Tehát arra kell a hajódat felkészíteni, hogy egy bizonyos irányba ható erõt viseljen el. Nem fogsz mindenfele pörögni / forogni, semmi értelme nem lenne.
Gazdasági oldalról megközelítve a kérdést itt azért szóba jöhet a II. vh-s nagy csatahajók építési költsége is. Ugye egy hordozó nagyobb biztonságban van, mint egy közvetlenül harcba bocsátkozó csatahajó. Azt meg, hogy mit könnyebb pótolni, azt mindketten tudjuk. :)
A Harcérintkezés részben lévõ távolságokat nézzed. Mi a különbség egy 10 tonnás "ûrvadász" és egy 1000 tonnás "ûrfregatt" között?
Az elõbbibõl a pilóta létfenntartó rendszerei, 24 órás készletekkel és maga a pilóta legyen mondjuk 250kg. A pilótafülke és berendezései legyenek mondjuk 150kg. A géptest 500kg, a fõhajtómû 50kg, a kormányhajtómûvek 50kg. Legyen 8 tonna üzemanyagunk (mondjuk 6km/s deltaV, de ez elképesztõen jó arány lenne, ez a 6km/s annyit tesz, hogy a Földrõl a Holdra képes lenne ~26 óra alatt megtenni az utat), marad 1 tonna hasznos terhünk a fegyverzetre és az érzékelõkre.
Az 1000 tonnás ûrfregatt arányai 10 fõs személyzet esetén: személyzet és lakómodul, 5 évre szükséges ellátással, növénykerttel: 150 tonna. Reaktor/hajtómû 4x (4x1200mW termikus teljesítmény, egyenként 4x 300kN tolóerõ): 80 tonna, Hajtómû Radiátor-rendszer: 10 tonna. Ûrhajó szerkezeti tömege: 60 tonna. Üzemanyag-mennyiség 600 tonna (nagy tolóerõ / NTR esetén ~20km/s, nagy ISP esetén ~35km/s deltaV). Hasznos teher (fegyverzet és érzékelõk) 100 tonna.
Namost, nekünk van egy ûrvadászunk, ami 10 tonnás tömeggel bír, 1 tonna fegyverzet fér rá, és van 6km/s deltaV tartaléka. A baj annyi, hogy neki oda-vissza kell mennie, tehát 3km/s oda és 3km/s vissza. Azt már leírtuk, hogy az ûrvadász "hatótávolsága" durván egy Föld-Hold út, vagyis hozzávetõleg 384'000 km. Ezt a távolságot 1 nap alatt teheti meg. Ha az indító anyahajója nem "rohan utána", akkor él a 3km/s "hatósugár", ez legjobb esetben is legfeljebb egy-másfél százezer km "mûködési hatósugár", úgy, hogy a manõverezésre nincs komoly tartaléka. Ismét visszautalnék a lézerfegyvereknél írtakra, egy lézerágyú pár tízezer km-es, komoly technikai ugrás esetén is legfeljebb pár százezer km-es hatótávolsággal rendelkezik. Tehát szegény ûrvadászt már ilyen távolságból veszély fenyegeti. Természetesen megpróbálkozhat elkerülõ manõverekkel, vagyis folyamatosan véletlenszerû mozgást végez, hogy a lézer fókuszát elkerülje, de egyfelõl az üzemanyagot használja e közben, másfelõl a pilóta pár órányi ilyen rázógép után már valószínûleg sírva könyörögne, hogy találják már el. :)
Akkor egyszerûsítsünk: vegyük ki a pilótát, így már nincs szükség visszaútra, csak arra, hogy a célponthoz odaútra kihasználhassa az üzemanyagát, és teljes, 6km/s deltaV értékét. Ennyi. Az 6km/s két dolgot jelenthet:
-2x akkora "távolságra" mehet a rakéta, mint a vadász. -Hozzávetõleg 2x olyan gyorsan érhet oda.
Akkor mi szükség vadászgépre? Visz az ûrfregattunk 8db 10 tonnás rakétát, a maradék 10 tonnából lesz rajta egy decens érzékelõ, és marad 10 tonna egy önvédelmi lézer- vagy kinetikai-ágyúra.
Ahhoz, hogy az ûrfregatt elkerülje az ûrvadászt, elkezdi változtatni a pályáját, a vadász kénytelen lesz követni a változtatást, koptatva a deltaV-jét. A fregatt megteheti ezt, hiszen legfeljebb lassabban jut haza. De a vadászgépnek egy ponton túl eljön az idõ, hogy nem fog tudni visszatérni az indító hajó pályájához. Az indító hajó meg futhat a vadászai után, hogy a pilótái ne fulladjanak meg ... :)
Szóval az ûrvadásznak nincs sok létjogosultsága.
Itt egy érv még bejöhet: nem vonalat védessz, hanem egy pontot (pl bolygó és az orbitális pályái). Ha az ellenfél bármerrõl jöhet (1 db támadó, rakétakilövõ hajó), hány védekezõ egység szükséges? Kevesebb de nagy manõverképességû, vagy több, de statikus? Megprõbálod elkapni a hordozót mielõtt kilövi a rakétákat, vagy a rakéták levadászására koncentrálsz (meg a csalik és a zavarás kikerülésére)? Az elõbbihez jóval nagyobb gömbfelület tartozik, amit le kell fedni érzékelõkkel és elhárító fegyverekkel, ergo több hajó kell. Ez olyasmi szituáció mint a telepített légvédelem vs vadászok az eddigi 'földi háborúkban'.
Õõõõ...
Ha egy bolygót vagy keringési pályát (pl. Föld-Nap Lagrange pontot) védesz, akkor még mindig elõnyben vagy.
Akármerrõl is jön a "támadó" vagy a "támadók", nekik komoly energiabefektetés szükséges, hogy elérjenek téged - a fõhajtómûvük által. Az pedig feltûnõvé teszi õket. Tehát látod, honnan indulnak, sõt, meg tudod becsülni, milyen pályán érkeznek. Itt máris trükközhet a védõ csapat, mert a várható beérkezési pálya mentén felállíthat egyfajta "aknákból" (felfegyverzet mûholdakból, ûrszondákból) egy védelmi vonalat. Ne feledjük, hogy legalábbis belátható idõn belül egy Föld-Mars távolságot a két bolygó közeli állapotában - ami ugyebár csillagászati szempontból roppant kicsi távolság - megtenni bizony hónapok kérdése. Ahhoz, hogy 1 héten belül megtegyük ezt, 1MW energiára van szükségünk 1kg ûrhajótömeghez!
Ez persze nem elérhetetlen, például az Orion-féle megoldással (ahol a tolóerõt effektíve irányított nukleáris robbanással hozzuk létre).
A másik rész viszont a "védõk" esete. Jobban belegondolva, végül is egy "védõ" ûrhajónak nincs szüksége gigantikus DeltaV értékekre, hiszen úgy sem szándékozik elhagyni a bolygó (vagy hold) gravitációs mezejét. Tehát nem is annyira ûrhajó, mint inkább egy mobil ûrbázis, vagy ûrerõd. A tömegébõl így csak kis mennyiséget takar az üzemanyag, és jóval többet a fegyverzet és a páncélzat.
Természetesen a támadók részérõl üdvös dolog, ha egyszerre több irányból támadnak, így a védõknek meg kell osztania a figyelmét. Csakhogy ismét visszautalnék a távolság problémájára. Egy 10km/s DeltaV értékkel bíró támadó rakéta akár több millió km távolságból is elindítható a beérkezõ támadók irányába. A beérkezõ hajó önvédelmi rendszereit ha túl tudod terhelni, akkor akár félúton is meg tudod semmisíteni õket.
Sõt, akár kinetikai lövedékeket is használhatsz, hiszen ha a beérkezõ támadó pályáját ismered, akkor elég annak a pályáját végiglõnöd, hogy folyamatosan kisebb pályakorrekciókra kényszerítsd. Kicsit "Torpedo" (a játék) utánérzés, hiszen úgy lõsz ki lövedéket, hogy az legfeljebb kis mértékben képes a pályáját változtatni (mint a mai irányított tüzérségi lövedékek), de a támadó oldaláról nézve minden ilyen lövedéket komolyan kell venni, és a drága üzemanyagot pazarolva elkerülni, vagy a közel-védelmi lézerekkel, ágyúkkal semlegesíteni õket.
Akár egyetlen védõ hajó is elõnyben van e téren, hiszen az ellene indított nagy DeltaV értékû rakétákat kicselezheti ha más keringési pályájára áll. Például amikor a rakéta beérkezne, éppen a bolygó túloldalán van a védõ ûrhajó/ûrbázis. A rakétának elég intelligensnek kell lennie, hogy ezt a helyzetet felmérje, és adott esetben megpróbálja megsaccolni, pontosan hol is lehet majd a célpontja, és ha nem rendelkezik elég DeltaV-vel, hogy egy új találkozási/találati pontot elérjen, akkor ártalmatlanul fog elsuhanni a bolygó/hold mellett.
Akkor tuti az álcázás, takarás a nyerõ, pl egy bejövõ üstökös csóvájában.
Szvsz a támadó helyzete egyszerûbb, hiszen egy nem mozgó célpontra nagyon nagy távolságból (akár pl egy hold mögül) indíthat ballisztikusan repülõ(nem meghajtott) lövedékeket, amelyek majd a végfázisban ismét begyújtják a hajtómûveket és manõverezhetnek. Ezek igen nagy számban dobhatnak ki csalikat pályára állás után, amelyek ugyan azon a vektoron repülnek. Az elsõ bejövõ hullám még megsemmisítés esetén is olyan repesz, (chaff) felhõt képez, ami megvakíthatja a védelmet és a következõ sorozatok ellen az már nem tud olyan eredményesen védekezni.
Én ha bolygót akarnék támadni egy kõzetmeteort(mivel ezek gyakran nem egy egységes közettömbbõl állnak hanem a gravitáció által öszetartott törmelékkupacok(több kissebb nagyobb darab) ezért csak lassan lehet eltéríteni õket a pályájuról mivel az a védõn mit sem segít ha több kis darab csapódik a bolygóba, pláne mivel fenáll az esélye h a gravitáció miatt újból összeáll...) térítenék le a pályájáról és indítínám a bolygó felé. A kisbolygót a célpont és magam közé állítanám , így pajzsként elég hathatós védelmet nyújtana, és nekem csak arra kéne ügyelnem h ne hagyjam h az ellenség letérítsa a pályájáról(pl ugy h rakétahajtómûvat telepít a felszínén).
Illetve eringési pályát is egyszerûbb lenne takarásban megközelíteni.
Viszont a több kissebb hajónak talán lehet értelme, fõleg ha nem akrod az egész nagyobb méretû hajót lepáncélozni ,mivel így egyszerre több irányból is támadhatják.
Talán az is jó ötlet lenne h a lézernyalábot egy nagyobb hajóról kilõjük nagy távolságból körülbelül az ellenség felé, és ott fókuszáljuk irányozzuk a célra vmilyen mobil tükörrendszer segítségével.
Elõször is az üstökös csóvájában elbújni azért nem olyan könnyû, hiszen a hajódra is veszélyes. Másfelõl emlékeztetnélek az Észlelés fázisban leírtakra. A mindenfelé elszórt elõrejelzõ mûholdak valószínûleg általánosak lesznek, tehát bajos lesz bújkálni...
Másodszor a "nem mozgó" célpont mit akar takarni? Egy Holdbázist? Még egy ûrállomás is tud pályát változtatni, az ISS esetében is idõrõl idõre megemelik a keringési pályát.
Én ha bolygót akarnék támadni egy kõzetmeteort(mivel ezek gyakran nem egy egységes közettömbbõl állnak hanem a gravitáció által öszetartott törmelékkupacok(több kissebb nagyobb darab) ezért csak lassan lehet eltéríteni õket a pályájuról mivel az a védõn mit sem segít ha több kis darab csapódik a bolygóba, pláne mivel fenáll az esélye h a gravitáció miatt újból összeáll...) térítenék le a pályájáról és indítínám a bolygó felé.
Ez az orbitális bombázás egy formája, legsûrûbben elõkerült verziója az, amikor egy Holdbázisról indítanak a Föld felé egy adag anyagot elektromágneses gyorsító segítségével.
Viszont ilyenkor jön a maci visszanyal dolog, mert a megtámadott fél ugyanezt a fegyvert bevetheti a támadói ellen. Olyasmi mint az atomfegyvereknél vizionált világégés, csak itt hetekkel, hónapokkal elõre tudod, hogy jön a vég, és ezért te is elindítod ugyanolyan pusztító fegyvereidet a másik bolygója/holdja felé.
Viszont a több kissebb hajónak talán lehet értelme, fõleg ha nem akrod az egész nagyobb méretû hajót lepáncélozni ,mivel így egyszerre több irányból is támadhatják.
Összetett probléma. Elõször is bizonyos hajtásrendszerek nem skálázódnak lefele túl jól. Az NTR (Nukleáris-Termikus) vagy az Orion-féle nukleáris-pulzus meghajtás például pont ilyen.
Másfelõl kérdéses a bevetett fegyverek típusa és alkalmazása. Ha egy kisebb hajó visz magával 2-4 nagy hatótávú rakétát, akkor a kioldásuk után legfeljebb rövid távú fegyvereivel jelenthet veszélyt. Ha a védõknek nagyobb számú hosszú távú fegyvere van, akkor azonban esélytelen lesz. :)
Ugyanakkor igen, eféle "gyors támadóhajók" életképesek lehetnek, ám ezeket nem nevezném vadászgépeknek. Egy vadászgép az én értékelésem szerint olyan jármû, amely csak rövid ideig (legfeljebb pár nap) képes függetlenül mûködni, ebbõl fakadóan szerény DeltaV tartaléka van, mondjuk Föld-Hold szintû. Ha egy hajó már hetekig, hónapokig képes függetlenül mûködni, és képes legalább Föld-Mars szintû DeltaV-t felmutatni, akkor az már inkább 'assault ship' (rohamhajó), 'attack ship' (támadóhajó), és hasonló besorolás alá esne. :)
Talán az is jó ötlet lenne h a lézernyalábot egy nagyobb hajóról kilõjük nagy távolságból körülbelül az ellenség felé, és ott fókuszáljuk irányozzuk a célra vmilyen mobil tükörrendszer segítségével.
És a célpont tétlenül nézi, hogy a fókusztükröket a közelébe viszed? :)
A tudósok tudják már pontosan, hogy mi a gravitáció?
A tükrök alatt kisméretû automatizált , tükörrel felszerelt hajókat értek. Ha a galád ellen arra vetemedne h rakétával próbálja elpusztítani, akkor a lézert önvdelemre is lehetne használni. Azért is elõnyösebb lenne mint 1 rakéta, mert ha a hajót támadás esetén több zárt szekcióra tudják osztani (melyek esetleg a harc folytatására is képesek lehetnek) akkor egyetlen találat nem ér sokat. míg a lézerrel a szekciókat is szépen félbe lehetne vágni...
Egyszerre persze több ilyet kéne elindítani a támadáshoz , nehogy ez ellenség elbújjon vmilyen fedezék mögé.
Attól még célpontok, és pozicióba kell állniuk, ez idõ alatt pedig a lézer aligha lesz hatékonyan bevethetõ. Szóval elõször a célpontnak csendben kell tûrnie, hogy a tükörhajók felálljanak.
Továbbá nem szabad elfelejteni, hogy azt a fókuszt nem lesz könnyû összehozni. Azért valamilyen fókuszra szükség van a tükörhöz is. Tehát sokmillió km-rõl nem fogod tudni hatékonyan megoldani. Legalábbis jelenleg még nem. Talán a jövõben lehet, hogy lesz valamiféle áttörés, de addig egy komoly hányada a lézernyalábnak biztosan veszendõbe megy.
A "félbevágást" nem tudom pontosan hogy képzeled. :)
A lézernél leírtam a fõbb problémákat (idõ kell, amíg az energia jelentkezik a célponton, pl. a lézer-rakétavédelemnél ezért probléma, hogy forog a célpont rakéta...). Szóval, hogy egy ûrhajót kettévágjál, ahhoz Terrawattnyi energiát kellene a célpontot realizálni... azért az nem kismiska kategória. :)
Kíváncsi lennék h nagyméretû személyzettel rendelkezõ ûrjármûnél hogy oldják meg a forgást, fõleg harc közben mikor célozni is kell. Emellett ha kellõen gyorsan hevít a lézersugár 1 rendkívül kis területet akkor ha forog a hajó akkor is félbe tudja vágni, és itt folyamatos üzemelésû lézert kéne használni.
A célpont félbevágása alatt azt értem h a nagy mondjuk legyen 1m átmérõjû , aránylag erõs lézernyalábot kis területen (kb. 1mm) fókuzálnám, így egy vonal mentén átolvasztanám a hajó burkolatát, a belsõ nyomás pedig eltávolítaná egymástól a 2 részt...
A nyalábot pedig a tükörhajók felé nem kell nagy pontossággal fókuszálni, mert ezek a hajók nagyátmérõjû(és területhez képest kis energiasûrûségû) lézersugarakat fókuszálnának kis területre.
Miért kéne félbe vágni a hajót? Szerintem egyszerübb lenne célbavenni a reaktort, vagy a hidat. :D
Kíváncsi lennék h nagyméretû személyzettel rendelkezõ ûrjármûnél hogy oldják meg a forgást, fõleg harc közben mikor célozni is kell.
Mivel kell célozni? Ha rakétái vannak, akkor semmivel. Ha lézere (vagy más energiafegyvere) vagy kinetikai ágyúja van, akkor kellhet. Ám akkor is két fõ problémát kell figyelembe venni: 1.: kicsi távolságra van a célpont. (hogy került ilyen közel?) 2.: aligha folyamatosan tüzel, tehát megteheti, hogy csak addig stabilizálja a hajót, amíg tüzel.
Emellett ha kellõen gyorsan hevít a lézersugár 1 rendkívül kis területet akkor ha forog a hajó akkor is félbe tudja vágni, és itt folyamatos üzemelésû lézert kéne használni.
Ahhoz képest, hogy már azt hittem tisztáztam, hogy a lézerrel a fõ gond a fókusz (ez felel ugye azért, hogy kellõen kis területre érkezzen be a lézernyaláb). Jelenleg ott tartunk, hogy a YAL-1A esetében például 400km-en kb. fél négyzetméteres területre tudják fókuszálni a nyalábot. A YAL-1A 1MW teljesítményû lézerének ekkora területen kb. 2-4 másodperc kell, hogy átolvasszon egy fél miliméter vastag alumíniumötvözet lemezt, és alatta károkat okozzon. Ha a rakéta forog, akkor ugyanez 4-8 másodperc.
Na most, az ûrhajón valószínüleg nem fél mm vastag alulemezt kell átégetni, hanem a hajó falát, ami több centiméter vastag szendvicsszerkezetû anyag lehet (hiszen a sugárvédelmet is el kell lássa).
Azt általad vizionált hatáshoz terrawatt volumenû lézerre és elképzelhetettlenül jó fókuszra lenne szükség.
A nyalábot pedig a tükörhajók felé nem kell nagy pontossággal fókuszálni, mert ezek a hajók nagyátmérõjû(és területhez képest kis energiasûrûségû) lézersugarakat fókuszálnának kis területr
Ez esetben embertelen rossz hatásfokkal fogod hasznosítani a lézersugarat. Indítanak mondjuk 20 millió km-rõl a tükör-hajó felé egy Terrawatt volumenû lézert. A tükörhajónál a nyaláb már több száz, vagy több ezer méteres lehet, ha nincs ekkora tükröd, akkor az a rész, amelyet nem fogsz be a tükörrel, elvész.
Ha tudod, hogy lézerrel akarnad lõni rád, akkor a forgatás a legegyszerûbb és leghatékonyabb módja, hogy a védelmedet növeld. Lásd alant. Egy hengeres test esetén azonos energiaközlés durván kétszer tovább tart, ha forog a test.
A létrejött fény idõben és térben koherens, a lézer által kibocsátott hullámok fázisa a sugár minden keresztmetszeténél azonos. A lézernyaláb keskeny és nagyon kis széttartású nyaláb. A lézerfény nagyrészt párhuzamos fénysugarakból áll, nagyon kis szóródási szöggel. Ezzel nagy energiasûrûség érhetõ el szûk sugárban, nagy távolságokban is. A lézerek energiája kis térrészben koncentrálódik, a lézerfény teljesítménysûrûsége a megszokott fényforrásokénak sokszorosa lehet. A lézer által kibocsátott hullámok mágneses mezejének iránya állandó. A lézerek fénye egyszínû. A lézersugár egy olyan elektromágneses hullám, amely közel egyetlen hullámhosszú összetevõbõl áll.
a lézert az indító hajóról tükör nélkül lõném ki mivel eredetileg ugye a sugarak teljesen egyirányúak. (Feltéve h a fentiek igazak a lézersugár nagy távolságon való szétartsában komoly szerepet játszhat a jelenlegi tükörtechnika, ha ez így van akkor a probléma kiküszöbölhetõ azzal h a lézert csak a cél közelében fókuszáljuk.)
Nem véletlenül nem egy jukat égetni áll szándékomban a hajótestre. Ha 1 nagyátmérõjû lézesugár helyett ugyanazt a lézert kissebb területre kincentrálom akkor hamarabb fog jelentezni a hatása. Mivel azonban így nem égethetõ akkor méretes "lyuk" a testbe a pusztítást jelentõsen növelné ha egy a testet metszõ síkban mozgatva a lézert "félbeolvasztjuk" a testet, mivel ehhez ugye nem kell túl nagy menyiségû anyagot felmelegíteni. Ilyen esetben az ûrhajó forgatásának is nagyon gyorsnak kéne lennie hiszen ha nem elég gyors azzal azt érik csak el, h a lézert egy helyben tartva is félbevághatjuk a hajótestet(feltéve h a tükörhajó párhuzamosan mozog a célponttal).
Nagyon nem érted úgy látom a helyzetet.
1. Cifu leírta, hogy a lézerfény soha nem lesz tökéletesen koherens sugár.
2. Nem értem, hogy mit akarsz a nagy ámétõjû célbaérkezéssel, így az energiasûrûség alacsony lesz. --> Brutálisan sok energia kell, hogy bármiféle komolyabb kárt okozzál. Miért? Azért, mert a -270 fokos ûr elég jól hûri a felületet, ha te nem tudsz rá elég energiát egy pontra fókuszálni. Ha az egész testet melegíted az egyik oldalon, akkor a fémek a jó hõvezetõ képesség miatt - páncélzat - szépen elviszik a másik oldalra a hõ szép nagy részét...
A lézersugár létrehozása fizikailag hogyan történik?
Annyira tudtam, hogy le fogsz csapni a kamionos hasonlatra. :) Mondjuk ha a rendeltetését nézed mindkettõnek (versenyautó vs versenykamion), akkor már ismét megáll amit mondtam.
Ne feledd el továbbá, hogy a világûrben vagyunk. Nincs felületi súrlódás, nincs gördülési ellenállás. Tömeg van és tolóerõ. Nyersen és tisztán. Teljesen mindegy, hogy egy 10 tonnás tömeg, 100kN tolóerejû hajtómûvel rendelkezõ "ûrvadász", vagy egy 1000 tonnás tömegû, 10'000kN tolóerejû hajtómûvel rendelkezõ "ûrfregatt" az, mindkettõ ugyanúgy 1g-s, ~10km/s2 gyorsulásra lesz képes. Pontosan. Ez az amiért arra hivatkoztam, hogy a mai viszonyokból kiindulva valószínû, hogy a kisebb mozgékonyabb arány megmaradhat.
Egyébként alapvetõen igazad van abban, hogy az általad felvázolt technikai paraméterek között teljesen értelmetlen ûrvadászt építeni. Ugye kérdés, hogy mit lesz a következõ lépcsõ. Azért a skálázhatóságot esélyes, hogy megoldják idõvel, mert gondolj csak az elsõ számítógépekre, atombombára, mobiltelefonra. Tudom, az elsõ és az utolsó példa picit sántít, de azért a belsõ égésû motorok is sokat fejlõdtek.
A YAL-1A esetében nem a légkör hatásaira szóródik a sugár (pára, por fénytörés)?
Azt hiszem elsiklottál a bekopizott infók legfontosabb pontja fölött: "A lézerek energiája kis térrészben koncentrálódik, a lézerfény teljesítménysûrûsége a megszokott fényforrásokénak sokszorosa lehet."
Huh, hát erõsebb egy zseblámpánál, meg messzebbre is világít. Éljen. Attól még nem feltétlenül használható fegyverként. Kettévágni egy hajót vele meg soha a büdös életben nem fogsz. Legjobb esetben lyukat lehet rá égetni, közvetlen közelrõl, (akkor is az üzemanyagtartályra vagy a pilótafülkére érdemes) de leginkább még azt sem. Róbbanófejek berobbantására lehet alkalmas, másra nagyon nem.
"A lézerek energiája KIS TÉRRÉSZBEN koncentrálódik, a lézerfény TELJESÍTMÉNYSÛRÛSÉGE a megszokott fényforrásokénak sokszorosa lehet."
Nem az a lényeg h erõsebben világít-e hanem az h mekkora területre tudom fókuszálni (egy ûrjármû félbeveágásához elég egy 1mm széles sávot átolvaszatani benne, attól is két részre esik, míg ahhoz hogy hatalmas lyukat égess bele több energia és/vagy idõ kell), azért fontos h a lézersugarak párhuzamosak, mivel így nagy távolságokon könnyebben el lehet vele találni a célt (hagyományos fényforrás sugarainak jóval nagyobb a széttartása).
Másképp fogalmazva mi okoz nagyobb kárt, ha 1 köbméter anyagot egy jukkként kiégetsz a gépbõl, vagy ha ugyanennyi agyagot olvasztasz ki vékonyabb sávban azonban ezzel két részre vágod az ûrhajót?
A cépontot nem nagyméretû nyalábbal akarom eltalálni, hanem a cél közelébe kissebb hajókat küldök és ezekkel fókuszálom a lézert(azért elõnyös ha elõtte nem óriási az energiasûrûsége, hogy ne okozzon a tükörrel felszerelt hajóban kárt hibás célzás esetén). Gyanítom h a lézerfény szórását jelentõsen megnövelik a jelenlegi tükreink, melyet a fókuszáláshoz használunk, ezért a lézert a célponthoz közel küldött kissebb hajókon fókuszálnám. A tükörhajók kicsik, automatizáltak lennének, egyszerre többet küldenék h az ellenséget több irányból(esetleges páncélzat miatt) lehessen támadni, illetve hogy ne húzódhasson elõlük fedezékbe, például egy bolygó takarásába. A lézert pedig a tükörhajók védelmére is lehet használni.
A lézernyaláb keskeny és nagyon kis széttartású nyaláb.
Ami a távolság növekedésével egyre nagyobb volumenû. Ha igaz lenne csillagászati léptékkel, amit írsz, akkor bolygóközi mûholdak között nem rádió- hanem lézer-alapú kommunikáció lenne.
Hidd el, hogy én végigrágtam nem egy és nem két ide vonatkozó angol nyelvû forrást, soknak a megértéséhez külön háttérmunkát kellett folytatni. Ha kétségeim lennének ezzel kapcsolatban, hajlanék arra, hogy esetlegesen igazad adjak neked, de amíg nem mutatsz nekem élõ példát arra, hogy több száz ezer km távolságon a lézernyaláb koherenciája nem gyengül számottevõen, engedelmeddel ezt megkérdõjelezem.
(Feltéve h a fentiek igazak a lézersugár nagy távolságon való szétartsában komoly szerepet játszhat a jelenlegi tükörtechnika, ha ez így van akkor a probléma kiküszöbölhetõ azzal h a lézert csak a cél közelében fókuszáljuk.)
Továbbra is: milyen "közelrõl"? És hogy kerül oda a tükör? Az ellenség tétlenül nézi, hogy az orra elég kavirnyálsz egy bazi nagy tükörrel? Sehogy se áll össze a kép, hogy lesz ebbõl harcászatilag bevethetõ fegyver...
Ha 1 nagyátmérõjû lézesugár helyett ugyanazt a lézert kissebb területre kincentrálom akkor hamarabb fog jelentezni a hatása.
Hogy koncentrálod olyan kis területre? Éppen ezt ugatom jó ideje, hogy a távolság függvényében a fókuszt egyre nehezebb belõni. Pláne egy mozgó célpont esetén, ahol ugye a távolság nem állandó. Elõször meg kell állapítanod a távolságot pontosan, utána a fókuszt be kell állítanod (tükröket/lencséket kellõen megfelelõ alakúra formálni) és csak ekkor jöhet a lézernyaláb, istentelen messzirõl ez esetben. Szóval itt az idõrenddel van a baj.
Ez amit leírsz mûködhet mondjuk pár száz km-en belül. De hogy kerülsz oda?!?
Ami a tükörtechnikát illeti: tökéletes tükröt csinálni nagyon nehéz, ideális esetben teljesen stabil alap kell hozzá, a hõmérsékletét (hõtágulás) kezelni kell és így tovább. Ez még egy csillagvizsgáló esetében sem egyszerû, a világûrben még nehezebb.
Hogy valahogy érzékeltessem a problémát: az általad elvárt fókusz olyasmi lenne, hogy az adott távolságból optikailag tudni kellene olyan felvételt csinálni. Tehát ha pár négyzetcentiméterre akarod fókuszálni a fényt, akkor annak "visszafelé" is mûködnie kell, tehát azt a néhány négyzetcentimétert ki kell tudnod optikailag "teregetni" a tükör méretére. Remélem jól írtam körbe a problémát. :)