És hogy írhatott valaki Júdás szemszögébõl? Hmm:)
Na innentõl kezdve azért vitatható a dolog. Júdás ugye nehezen írhatta, meghalt.
Akkor mégis ki? Mellesleg te olvastad már, mert dokufilmet én is láttam róla, de szöveget még nem találtam.
Ha van linkelj be pls.
Szerintem égessék meg máglyán és akkor király lesz.
Az egyház is mostanában csak szórakoztató. Most nem már, hogy neki menjenek annak, hogy vki hisz-e istenben vagy nem. Hawking leírta a véleményét, stabilabb alapokon áll, mint a biblia. majd az emberek eldöntik mit hisznek, az nem az egyház dolga.
Az egyház dolga, hogy azoknak prédikáljon aki bemegy hozzájuk, nem az, hogy beterelgesse az embereket. Egyház is egy nagy hipokrita vacakság...
Minden egyház!
Hát a kivétel az tényleg értelmetlen, inkább a kihagyás vagy cenzúrázás a pontosabb szó. A lényegen viszont nem változtat, legalább 30 fajta evangélium íródhatott (mind kb. 50-150 évvel Jézus halála után), és amiket ismerünk (ha jól tudom közel teljesen talán csak a Júdás evangéliumát) eléggé másképpen mutatják be a történteket. A III. században Irenius püspök kiadta a megsemmisítési parancsot az összesre a 4 kivételével, amit kiválasztottak - ami aztán lett a biblia újszövetségi része "szerkesztve".
Az egyház nem véletlenül tiltakozott az ellen, hogy a Júdás evangéliumot publikussá tegyék. Jézus abban Júdást kéri meg, hogy adja föl, mert megakar szabadulni a testétõl és teremtõjétõl xD
Miért haragudnék? Igazad van, csak én úgy értettem, h a Biblia egésze szerkesztett mû, amibe beleszerkesztették a Tórát majdnem egy az egyben. gyakorlatilag tovább építették a vallást.
Talán nem is ez a lényeg, ne haragudj a pontosításért.
Nem 100%ban, úgy tom, de természetesen igazad van, az Ószövetséget illetõen.
"a Biblia egy szerkesztett mû, Kr. u. kb pár száz évvel állt össze a végleges formája"
Az Ószövetségre ez nem vonatkozik. Az megegyezik a Tórával.
A Bibliából nincsenek kivett részek, mert a Biblia egy szerkesztett mû, Kr. u. kb pár száz évvel állt össze a végleges formája, így a "kivétel" teljesen értelmezhetetlen.
Hawking azt az elméletét vonta vissza 2004-ben (majd nemsokra rá mégis újravette), hogy a fekete lyukak nem örökéletûek. Nem állította sohasem, hogy nincsenek, ezek szándékos félrebeszélések, hogy megtévesszenek saját igazuk érdekében (ahogy még számos más is).
szerintem, hawking fingotta az univerzumot.2012-be be is fogja jelenteni, addig puhítja a népet, aztán csatt.
Isten nem létezik! Nem ateista vagyok, csak nem hiszek a mikulásban. Sem.
Amúgy ha a csodás egyház nem fogadja el, akkor legyen olyan kedves és a bibliából kivett részeket hozza nyílvánosságra ill. Júdás evangéliumát is fogadja el.. JAAAAAA BOCS hogy akkor kiderülne, hogy az egész egy szaros mese.
Én meg a South Park-ban hiszek.
sose mondta, hogy nincs fekete lyuk. annyit állított, hogy a fekete lyukak nem vezetnek sehová, nem használhatók átjáróként, ennyit és nem többet.
Tolókocsis-pisti már régen nem tudományos könyveket ír, hanem a felesége sugallatára egyszerûen csak pénzt keres. Minden második könyvével rendre ellentmond önmagának is. Így marad mindig izgalmas olvasnivaló. Egyébként már az elsõ könyve tele volt szamárságokkal. Lásd: szingularitás. Leírja az õsrobbanás fizikáját, amirõl õ maga aztán azt nyilatkozza, hogy az pont a szingularitás miatt lehetetlen leírni. Most feltette a koronát ezzel a nem kellett hozzá isten dumával. perszehogy nem, hiszen az õsrobbanás nemlétezett. Ergo ahhoz isten sem kellett. :)))
Hát ez-az, van egy jó csomó logikus válasz, amibõl egyetlen-egy van kikiáltva igazságnak. Ehhez nem kell tudós. Ilyet még az együgyû-bolond is tud produkálni.
ki mondta, hogy létezik a semmi? mi van, ha minden csak átalakul folyton. ehhez már nem kell isten...
"Úgy látszik erre az ateisták (sok tudósok is) a mai napig képtelenek. Tudom, hogy szükségük van mankóra, hogy ne kelljen szembenézni egy másik lehetõséggel is az életükben, de hát a félelmei ellen az ember sok mindent bemagyaráz magának. A Nagy Bumm elméletét épp egy katolikus pap-tudós dolgozta ki"
Ezt nem gondolod komolyan, pont hogy a vallast hasznaltak es hasznaljak fel a mai napig arra hogy eluzzek az ember legnagyobb felelmet azt hogy a halal utan (agyhalal beallta utan) nincs elet pokol menny meg ilyen hulyesegek. Es ez a mai napig igy van az ember ezt nem tudja elfogadni azt hiszi o egy felsobbrendu eloleny pedig csak egy eloleny, allat mint akar a hangya.
Egyebkent Hawking mar egyszer elmondta aminek egyszer kezdete van annak vege is van!
Ezek mindíg érdekes viták: a reáltudomány talákozik a hittel.
Bár ha a vallás felöl közelítem a gondott akkor Isten teremthette a világegyetemet meg az egész miskulanciát, csak akkor az egyháznak azt is fel kellene fognia, hogy az élet nem a Földön indúlt. Na az nem lehetséges, mert szegények még erésen a geocentrikus világnézetnél álnak.
Véleményem szerint az ember sok kérdésre soha nem fog választ kapani. Illetve lehet, hogy fog, csak nem tud vele mit kezdeni ui. hibás úton jutott el a végeredményhez (42... tipikus eset)
Vagy esetleg foggalma sincs, hogy megkapta-e a választ hiszen nem is tudja értelmezni azt, pedig a válasz jó volt. Ez lehet pl. akkor ha valaki olyan adja meg akinek az ismeret anyaga messze meghaladja a kérdezõét. Tehát az sem lehet megoldás, hogy egy idegen lény elmagyarázza nekünk, mert lehet nem értenénk meg. Ha mondjuk leereszkedik a mi szintünkre, akkor megértenénk, de csak kb. annyira mint amikor mi mesélünk a srácainkak arról, hogy a Hold meg a Nap miért nem esnek le az égrõl. Szerencsétlen ovis meg csak pislog.
Meg hát a kérdés: jó-e nekünk ha megtudjuk az igazat. Ez a tipikus kérdés: mit nyerhetünk azon amit elveszthetünk...
Mindenesetre ez az István gyerek egyre nagyobb blõdségeket mond. Kezdve azon, hogy szerinte nincs is fekete luk. Mondjuk az nem baj, ha egy elfogatott nézetett megváltoztat valami/valaki, de a srác esetében kb. 10 év alatt eljutott a feket luktól, amibõl semmi nem jut ki odági, hogy a) ki is jut belõle bármi b) nincs is fekete luk. Na ez vitzes.
Nem véletlenûl volt benne a Super Hero Movie-ba :)))
Én is válaszolhatok?
Végletekig leegyszerûsítve: A tudás/tudomány az ami valóságos és bizonyított dolgokon alapszik, a hit meg legtöbbször fikciókra és elméletekre épül...
Igaza van le a csuhásokkal, õk az emberiség megrontói!
"A tudomány számomra az, ami válogatás nélkül(!) igyekszik megszerezni mindazt a tudást, ami az emberek, az emberiség számára egyáltalán elérhetõ, megtudható. Ezt a tudáshalmazt azután rendszerezi, gondozza, tanítja." /Valaki/
OK, akkor szerinted mi a tudás és mi a hit definíciója?
Ezt a bigott nézetet mostanában nemigazán hangoztatják már. Sõt, egyfajta paradigmaváltás hajnalán vagyunk. Minden változik, a tudományos hozzáállás is. Ez a dolgok rendje.
Azon is érdemes elgondolkozni,hgy nem vagyunk -e TÉVUTON?
ebben a tulracionalizált tudományban?(itt nem a vallási hozzáálásra gondolok)
"a rejtvény kulcsa nem rajtunk kívül,hanem magunkban keresendõ"
Szellemi hanyatlás öskorába sikeresen csöppentünk bele.......(még mindig nem a vallásról beszélek) nem vagyok megkeresztelve,és nem vallok semmilyen vallási nézetet.
Egy Einstein idézet:
"Minél inkább eltölt valakit minden jelenség rendezett szabályosságának tudata, annál szilárdabbá válik az a meggyõzõdése, hogy e rendezettség és szabályosság mellett nincs olyan hézag, ahol hely jutna más természetû okoknak. Nem létezhet sem olyan emberi, sem olyan isteni szabály, amely önmagában a természeti jelenségek független oka lehetne. Bizonyosra vehetõ, hogy a természeti jelenségekbe beavatkozó, személyes Isten doktrínáját valódi értelemben sohasem cáfolhatja meg a tudomány, mert ez a doktrína mindig menedékre találhat azokon a területeken, amelyeken a tudomány még nem tudta megvetni a lábát.
Meg vagyok azonban gyõzõdve arról, hogy a vallás képviselõi részérõl ez a viselkedés nem csupán méltatlan, de végzetes is. Egy olyan tan, amely mindig a sötétségbe vonul, mert a tiszta világosságban nem képes fenntartani magát, szükségképpen el fogja veszíteni az emberi nemre gyakorolt hatását, s ennek kiszámíthatatlanul káros hatása lehet az emberi fejlõdésre. Az erkölcsi jóért vívott harcukban a vallás tanítóinak venniük kell a bátorsagot ahhoz, hogy feladják a személyes Isten doktrínáját, és lemondjanak a félelemnek és a reménynek ama forrásáról, amely a múltban olyan óriási hatalmat helyezett a papok kezébe. Munkájuk során azokat az erõket kellene felhasználniuk, amelyek képesek arra, hogy a Jót, az Igazat és a Szépet magában az emberiségben fejlesszék ki és terjesszék el. Ez bizonnyal sokkal nehezebb, de összehasonlíthatatlanul értékesebb feladat."
"a válaszok megvannak!csak tudnunk kell jol kérdezni"
Mégpedig a tudományban,nem szeretem a vallásos (tulmisztifikálást)
Bár ,ha jobban belemegyünk ebbe 11 dimenziós világszemléletben,akkor eljutunk a vallásig(egy átlag ember számára mind kettõ,ugyanolyan misztikus és racionálisan értelmezhetetlen.)
Mindenre van ,vagy lesz magyarázat!Legalább is a számunkra emberként értelmezhetõ univerzumban.
(mert ugye szerintem csak egy szintjét érzékelhetjük emberként,de ki tudja mivan ezen túl?)
"1000év magány egy kút mélyén" is kevés lesz tudosainknak eme rejtvények megfejtéséhez.
A kérdés valójában ez milyen döntõ elõrelépés jelent az ember számára?
Van -e haszna?Mi lesz tovább?
Tisztelettel !
"A tudomány épp a korlátozott módszerei miatt csak a természetet tudja vizsgálni."
Ha korlátozást úgy érted, hogy a tudomány csak a bennünket körülvevõ megismerhetõ világot tudja vizsgálni, és a képzelgést nem tudja akkor igazad van. Egyébként meg nem látom hol van ebben a korlát? Én így fogalmaznám meg a fenti mondatot:
A tudomány módszere az emberi megismerésbõl fakad, minden ami megismerésen túl van nem valóság része. Ettõl még létezhet isten, vagy a láthatatlan rózsaszín egyszarvú csak a tudományos módszerrel nem vizsgálható.
Az anyag nem vész el, csak átalakul. Nem vagyok atomfizikus, de tudom, hogy nem semmi lesz belõle, csak elektronokkal vagy neutronokkal bombázza a környezetét az anyag. Ott az anyag bomlik le részecskéire.
Van egy rossz hírem: a tudomány sok mindent meg tud magyarázni, de soha nem ad választ arra az õsi kérdésre: miért van valami, mint inkább semmi. A tudomány épp a korlátozott módszerei miatt csak a természetet tudja vizsgálni. Ha volt teremtés, akkor annak pillanatát vagy inkább az elõtte lévõ "szakaszt" nem tudja semmivel megvilágítani. Az egyházak (legalábbis a katolikus) rég elért arra szintre, hogy nem keveri össze a természetes és a természetfeletti vizsgálatát. Úgy látszik erre az ateisták (sok tudósok is) a mai napig képtelenek. Tudom, hogy szükségük van mankóra, hogy ne kelljen szembenézni egy másik lehetõséggel is az életükben, de hát a félelmei ellen az ember sok mindent bemagyaráz magának. A Nagy Bumm elméletét épp egy katolikus pap-tudós dolgozta ki, Einstein tudományos ellenszele ellenére, aki késõbb elismerte hibáját, és így nyilatkozott a belga pap által felvetett elméletrõl : "Ez a teremtés leggyönyörûségesebb és legkielégítõbb magyarázata, amit valaha is hallottam".
Maga Georges Lemaitre ezt mondta a tudomány és a hit kapcsolatáról: "Két út vezet az igazsághoz. Én úgy döntöttem, hogy mindkettõt követem."
És jönnek mindig olyan áltudományos maszlaggal, aminek a kiindulópontja, vagy a vége mindig egy olyan dolog "amit az ember/te úgysem érthetsz meg, ezért hidd el, hogy úgy van"
Teljesen felesleges én rájöttem. Az emberek többsége nem akarja megérteni mi a különbség hit és tudás között, és hogy ez a két dolog egymás ellentéte. Ezért váltig BIZONYGATNAK valamit amiben HISZNEK. ("És hogy ezt az egészet amúgy sose lehet megérteni mert emberen felül álló dolog, és HIDD el, hogy így van. Punktum.")
"A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyõzõdés"
1. Ugye tudod, hogy a magyar fordításból idéztél?
2. Ugye tudod, hogy magyarul a "meggyõzõdés" az kétértelmû? Segítek:
I. Meg kell gyõzõdnöm arról, hogy léteznek-e unikornisok.
II. Meggyõzõdésem, hogy léteznek unikornisok.
Vajon a Biblia melyik értelemben használja?
Egyébként a fenti kifejezés is szépen leírja, hogy a hit az, ha a reményeidnek valóságot tulajdonítasz. Aminek nagy pofáraesés is lehet az eredménye ;)
Nem "belekeverik". Hawking csak annyit mondott (végre), hogy ma már vannak jó elméleteink arról, hogy hogyan keletkezhetett a világegyetem (amik magyarázzák a ma megfigyelt törvényszerûségeket, tehát valamennyire igazoltak). Ez viszont feleslessé teszi az (ábrahámikus) isteni teremtésrõl szóló mesét.
Olyan ez, mint amikor régen azt mondták, hogy a görög istenek az Olümposz tetején laknak. Aztán valaki felment, megnézte és nem találta ott õket.
Persze a fenti csakis a zsidó-keresztény-mohamedán istent zárja ki (nem teljesen, csak mondjuk 99%-os valószínûséggel); ki lehet találni olyan más istenképet, ami fenntartható ("az univerzum maga isten", meg hasonlókat).
Csak kérdés, hogy érdemes-e? Érdemes-e mindenféle olyan babonaságot erõltetni továbbra is, amit az õsember talált ki a félelmei ellen? Nem lenne-e célszerûbb felfogni azt, hogy nincs ilyen mankó, és minden felelõsség a miénk? Persze, ez félelmetes, mert meg kéne érteni, hogy senki nem fogja helyettünk megmenteni a Földet, pl. De nekem azért egy fokkal konstruktívabb világlátásnak tûnik.
Azért nem ártana megvizsgálni a hit kérdését úgy, ahogy maga a Biblia definiálja:
"A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyõzõdés" Zsidók 11:1
Lehet vitatkozni, hogy mit jelent valamirõl meggyõzõdni. De hogy nem vakhitrõl beszél a Biblia az biztos. Egyesek pedig így gondolkoznak róla.
Érdekes, hogy pont ez a könyv buzdít vizsgálódásra, mielõtt hinnél valamiben.
Az egyház sosem örül semmi újnak... Õk még mindíg nem ismerik el Darwint sem akkor komolyat mit várnánk többet? Sajnos nem is fognak már változni, míg valaki nem jön egy uj vallási irányzattal addig bizony mindentõl ellenkezni fognak.
Én úgy vagyok a vallással hogy a jó részének örülök és szerencsére ma mér nem tartják vissza a fejlõdést, ellenkezni meg lehet, a tudósok úgysem hisznek istenben :)
Aki még nem látta volna ezeket:
Az érdekes ebben a "tesita vs. atesita" vitába az, hogy ebbe a világnézeti/filozófiai kérdésbe belekeverik a tudományt.
érdekes kérdéskör, és - mivel itt az sg-n úgy tûnik, a leglehetetlenebb topikokból is ez a vita keveredik ki - szántam már erre pár gondolatot.
elõrebocsátom, én még nem tettem ez ügyben rendet a fejemben, szóval nem igazán vagyok se pro se contra. de van pár észrevétel, ami inkább logikai mintsem theológiai:
a hívõ hisz. nem kell neki bizonyíték, ha lenne bizonyíték, minek a hit? sajátos módon a bizonyítékot az ateisták követelik, akik nem is hisznek, és nem várják a bizonyítékot. a hívõ világnézete kerek, van valami amiben hisz, s nincs szüksége igazolásra.
nézzük a materialistát. õ állít valamit, amire ugyanúgy nincsen bizonyítéka, mint a hívõnek az ellenkezõjére, de ez már sántít: az õ világnézete ugyanis bizonyítékon/tudományon/empírián stb. alapul. az õ gondolkodásmódjával már baj van: olyasmit állít, ami pont a saját értékrendje szerint nem lenne megengedhetõ, olyat, amire nincs bizonyítéka.
az ateista is hívõ tehát, isten/teremtõ/ufo/akármi nemlétében hisz, ugyanúgy mint az azokban hívõ, csak az õ világnézetébe nem fér(ne) bele az igazolás nélküli állítás.
a vicc az, hogyha egyszer esetleg a kérdésre BIZTOS választ kapunk, az csak a hívõket igazolhatja, addig igazából senki nem tudhat semmit - hívõk hisznek, nem-hívõk állítanak (de valójában õk is csak hisznek).
az én részemrõl mindenki azt hisz amit akar (amíg nem kopogtat az ajtómon), mind az ateista, mind a teista - hitéért nyúzni vkit semmivel nem jobb, mint annak idején a nem-hitéért.
Ezzel a véleménnyel így, egy-az egyben egyetértek.
Hozzáteszem még, hogy ez a könyv már nem fizika, nem természettudomány, hanem filozófia. Valószínûleg a felesége pénzszerzõ akciója kezd hihetetlen méreteket ölteni.
Persze igazad lehet ha nem tudod mi a különbség a tudni és a hinni között. Van akinek tényleg semmi, azokat tudom csak sajnálni... Meg ha fogalmad sincs arról, hogy mi az a tudományos módszer, hogyan mûködik, és csak kívülrõl szemlélõdsz akkor valóban igazad van.
1. A tudomány nem kijelent, hanem bizonyít. (Ha gondolod belemehetünk, hogy mi a különbség a hipotézis, elmélet, axioma, sejtés, meggyõzõdés - és a hit között.)
2. A tudomány nem mondja, hogy mindent tud, épp ellenkezõleg. Ennek belátására nagyon nagy alázatra van szükség.
3. A tudomány egy módszer a világ megismerésére és nem értékítélet.
4. A tudomány istenrõl nem nyilatkozik, hanem csak az emberek. Mivel isten léte bizonyíthatatlan, és itt sem látom a bizonyítékot arra, hogy "létezik vs. nem létezik"... Ez csak egy kijelentés ez és nem tudományos, hiába mondta tudós.
5. Isten a tudományból azért hagyják ki, mert nincs vizsgálni ... a tudományos módszerrel.
Az ugyanolyan tudományos önelégültség, hogy a tudományunkkal egyszer tudjuk majd bizonyítani a Teremtõ létét vagy nemlétét. Értse meg mindenki, hogy lehetetlen Õt felfogni és megérteni pusztán tudományos eszközökkel! Butaság azt gondolni, hogy a valóságnak csak az a szelete létezik, amelyik felfogható a mi primitív érzékszerveinkkel és mûszereinkkel!
Buklee: "Elképesztõ butaságnak tartom, hogy valaki képes abban hinni, hogy egy értelmes teremtõ hatalommal rendelkezõ lény létezik az idõ kezdete óta, míg azt badarságnak tartja, hogy az anyag az örök."
Én azt tanultam nem olyan rég, hogy az anyag is elbomlik sugárzássá 10 a xx(40 körül nem emlékszek) idõ múlva, szóval az anyag nem örök, (jelenleg) ez természettudományos tény !
Ha úgy vesszük a tudomány is egyfajta vallás, ugyanúgy az élet kérdéseire próbál választ adni, és ugyanúgy emberi kreálmány, tehát tévedések tömkelege tarkítja. Micsoda nagyképû dolog az embertõl hogy ki meri jelenteni, hogy érti a dolgokat, és hogy a tudománya mindent megmagyaráz! Milyen arcátlan dolog a tudományunkat Isten elé emelni, és kijelenteni, hogy Õ nem létezik, mert mi a kreált elméleteinkkel nem tudjuk õt bizonyítani! Lehet gyártani az elméleteket, de eddig egyiknek sem sikerült cáfolnia a teremtõ létezését, és nem is fog sikerülni egy önelégült zseninek sem! Leredukáljuk magunkat és a világunkat mechanikus fizikai és kémiai kölcsönhatások sorozatára? A szellemünk, az érzéseink az elménk valóban csak kémia lenne? De ha az lenne, akkor a fizika és kémia törvényei, az azokat alakító elvek és energiák honnan vannak? Csak úgy vannak, nem hozta létre senki? Szeretnénk a koponyánkon belülre süríteni az egész mindenséget, de elgondolkodunk azon, hogy az milyen felfoghatatlanul hatalmas és végtelenül bonyolult? Ez egy csepp alázatot sem kelt bennünk?
Szánom is, meg nevetek is Mr. Hawkin-on, mert annyi év tolószékben töltött töprengés és elméletgyártás után sem jutott egy fikarsznyival közelebb a világmindenség megismeréséhez.
A mai tudósok sem fognak soha egy pontnál közelebb kerülni a megismeréshez, mert rendre kihagyják az egyenletek egyik felébõl a legfontosabb állandót - Istent.
Jaaa a horoszkóp:D
DE ezt nem értem: "És ha elolvasod rájössz, hogy a napimádaton alapul a görög vallás is, de nem azt imádja mert elforgatták õk is rendesen. " akkor most mivan? Mit forgattak vagy hogy? A mondat eleje vagy vége az igaz ?
Abszolút egyetértek veled. Nem véletlen, hogy több õsi nép megfigyelte ezeket a ciklusokat, hogy hogyan változnak és milyen rendszerbe sorolhatóak. Ma már nem titok, hogy a majáknak több mint 40 naptárjuk volt, amelyek mind univerzális folyamatokat írtak le.
Végülis a metafizika az egyesített terek elméletével már eljutott oda, hogy tulajdonképpen szemléletesse, hogy minden is mindenki tulajdonképpen EGY. Ez a szétválás, ez a csillagokra, bolygókra, lét- és tudatformákra bontódás,a különbözõ dimenziók elválása, stb. ez mind mind a tudati érzékelés által jön létre. Ha csak egy atom helyzetét akarjuk megmérni egy részecske gyorsítóban, akkor is azzal a jelenséggel találkozunk, hogy az folyamatosan cikázik a tér minden pontján jelen van, tehát a mérés relativitása maga helyezi pusztán egy pontban, amikor az tulajdonképpen mindenhol jelen van egyszerre. Ha ezt megértjük, akkor már érthetõ a modell, hogy az egész univerzum olyan mint egy hologram aminek minden és mindenki egy része, és a hologram egyetlen egy pici kis része a teljes egészet képes leírni.
Erre bizonyíték a szent geometria. Vagyis, hogy a testünk geometriai arányai bolygók keringési pályáit, relatív távolságait a naprendszerünkben és még sok mást képes leírni. Ezzel sokat foglalkozott Da Vinci és vagy Kepler. Csak az õr korukban nem volt meg a technológia hogy mindezt bizonyítsák, azonban a Nasa legtöbb 2000 körüli felfedezése mind ilyen tudás segítségével jött létre.
Nem csak kívül kell keresni a válaszokat, hanem belül is, mert ha nagyon mélyre megyünk akkor a kint és a bent eggyé és ugyanazzá válik. A regressziós hipnózis csodái is ide tudhatóak be! Ami talán a sejtszintû memóriával rokonítható.
Isten teremtette-e az Univerzumot? A mai ember Isten képe elég korlátolt. Ha jobban bele gondolunk Isten egyszerre minden és mindenki, vagyis õ maga az Õslélek, az Univerzum, te meg én meg a sarki zöldséges. Isten nem ítélkezik és nem bírál, nem csinál semmit és folyton aktív. Fel se tudjuk mindezt fogni, és mégis részesei vagyunk mi magunk is a végtelen körforgásnak.
Az ateisták ott buknak meg, hogy az anyag nem létezhet az idea nélkül. A tudati rezgés, a gondolat sokkal finomabb energia, mint a dúrva anyagi részecske. Márpedig elõször egy a nagy ürességben csak egy tudatosságnak kellett ébredeznie, ahoz, hogy egy folyamat elindulhasson a "semmibõl" ami ugye a "mindenség". Hiszen ez maga is egy felisemrés, lehet egy perccel ezelõtt még mindent kívülállónak, magasabb vagy alsóbb rendûnek hitt az ember az univerzumban, de egyszerre csak néhány milliszekundum alatt felismerjük, hogy minden és mindenki EGY és valójában nincs elkülönülés, csak ha azt választjuk.
Mindezt egy gondolatébresztõnek szántam. Ha valaki másként gondolja, teljesen elfogadom. Örültem ha adhattam egyeseknek ezzel egy érdekes gondolatmenetet! Mindenkinek egyaránt igaza van! Hawkingnak is, hiszen õs is csak egy szemszögbõl látja a dolgokat. Olyan ez mint a nézõtér, van aki elõl ül van aki hátul. Egészen más lát ugyanabból a darabból, és mindegyiknek igaza van. És mindegyik pozíciónak megvan az elõnye és hátránya is!
Szerintem a tudomány már bebizonyította isten nemlétét. Az ember anatomiája, nem teszi lehetõvé azt hogy bármilyen külsõ lénnyel kapcsolatot tudjon fenttartani. Isten nem más mint egy megtanult eszme. Itt nagyrészt az emberekrõl van szó, azok akik így éltek hosszú idõn át, generációról generációra, és nem is merül fel bennük az eszme igazsága vagy nem igazsága...
Ez a semmibõl jött létre minden tényleg elég hihetetlen. Amit eddig megfigyeltünk az az, hogy minden körforgásban van. Az idõjárás, a tápláléklánc, csillagok keletkezése és pusztulása stb. Nincs kezdet és nincs vég, illetve csak a nézõponttól függ. Egy élõlény halála vagy egy csillag pusztulása, csak az õ nézõpontjukból jelenti a véget, máshonnan nézve egy folyamat részei, és nem semmisülnek meg, hanem részt vesznek más folyamatokban. Testünk számára is lényegtelennek tûnik (ha egy egészként tekintünk magunkra), hogy sok sejtünknek hozzánk képest nagyon rövid életciklusa van. Bennünk is egy csomó apró "élet-halál" ciklus megy végbe. Az apró körforgások egyre nagyobb és lassabban lefolyó körfolyamatokat tartanak mozgásban, és ez így megy tovább. Egyáltalán nem biztos, hogy az általunk látott univerzum a legvégsõ határ.
"És persze azt is, hogy az emberek java része hisz valamilyen Istenben"
A többségi elvvel emberek esetében nem igazán lehet bizonyítani dolgokat. Évszázodokon át az emberek azt hitték, hogy a csillagok lyukak az égbolton, ahol átvilágít az örök tûz. Az, hogy az tudásunk nem terjed ki mindenre, nem indokolja, hogy megalapozatlan állításokat tegyünk a tudásunkon túli részrõl. Potenciálisan nem zárható ki Isten léte, az már hit kérdése, hogy ezt a potenciális létet egyesek tényként kezelik. Szívük joga.
Meg lehet nézni a kapcsolat címû filmet, gyönyörûen példázza a vallás és a tudomány szemben állását. (És persze azt is, hogy az emberek java része hisz valamilyen Istenben, ergo jelenleg jóval kevesebben vannak az ateisták:) )
Nem tudom Hawking is minek keveri bele az Istent.
© sathinel: tudod az emberi társadalom nem csak tudományból áll. De gondolom te ilyen 10 éves lehetsz, úgyhogy neked felesleges ilyesmit magyarázni.
hehe, mintha minden férfi csak szép nõt tolna. ráadásul a nõk szempontjából tudva levõ, hogy kicsit másképp mûködnek a férfiak irányába.
szóval tipikus "férfias" hozzászólás volt.
én két dolgot tennék hozzá ehhez az egészhez:
1. korlátok között vagyunk. egyelõre semmi bizonyíték nincs arra, hogy az ember majd egyszer olyan tudásra fog szert tenni, hogy még a fizikán is felülemelkedhetne. vagyis feltevésekre alapozni (ahogy Hawking is teszi) nem bölcs dolog szerintem.
2. miért kell kizárni azt, hogy ha Isten (vagyis egy természet felett álló lény) létezik, akkor mindig is volt és lesz?
vegyünk egy egyszerû példát: ha ettõl a pillanattól kezdve elkezdünk vissza ill. elõre számolni, akkor annak van vége?
nálam az eddigi tudományos ismeretek nem zárják ki Isten létezését, teljesen jól megvannak egymás mellett. és még mindig erõsen döntõ dolgoknak tartom az olyanokat, mint: szeretet, öröm, humor, lelkiismeret, mûvészet. ezeket matekkal, meg fizikával kezelni...
Locutos! Légy szíves használj néha ékezeteket mert tragédia elolvasni amit írtál. kb 5 perc volt. Bocsi nem beszólás csak megjegyzés akar ez lenni.
Egyébként semmibõl tényleg nem lehet teremteni. Mi a semmi lényege? A semmi a lét tagadása, negációja. De ha a semmi lényege a nem létezés, akkor... a semmi nem létezik. A semmivel nem léphetsz kölcsönhatásba, mivel te létezel, a semmi lényege pedig a nemlét. A semminek egyébként van ún. virtuális léte, azáltal létezik, hogy az agyadban rágondolsz: most beszélünk róla. Még az üres tér is valami, amit elképzelsz, mivel van kölcsönhatási képessége: miatta van távolság két tárgy között, ha nem létezne az "üres" tér, azaz nem lenne "hatása", akkor nem tudnál három dimenzióról, távolságról és mozgásról beszélni, ergo, az üres térnek is van hatása, azaz létezõ.
Ami a kvantummechanikát illeti, az elméletek szerint, amelyeket olvastam, a vákuum sem üres, hanem az is energia, az anyag pedig ennek az energiának a lokális csúcsértékeiként jelenik meg.
A másik kedvencem, amikor az világ céljáról beszélnek: a cél emberi fogalom, az emberközpontú gondolkodás kivetítése, ha az univerzumra is megpróbáljuk ráerõszakolni. Az univerzum nem azért létezik, hogy te kérdéseket tehess fel róla, hanem azért tehetsz fel róla kérdéseket, mert úgy alakult ki, ahogy. Ha nem így lett volna, most nem lennénk itt, és nem okoskodnánk róla.
az, hogy nincs semmi, ami független a fizikai valóságtól, az egyéni, teljességgel bizonyíthatatlan hited, nem örökérvényû igazság.
De igen egyertlemuen allithatjuk hogy nincs Isten, mindenfele elvont univerzumot rengeto elmelkedes nelkul. Feltevodik az egyszeru kerdes: es honnan van Isten?? Ja hat o volt eloszor, aztan az univerzum. Ja persze vilagos, az univerzum egyertelmuen letezik, de az a lathatatlan(stb...) Isten biztos hogy elotte volt.
Nemtudom miert olyan nehez 2 darab agykereket megmozgatni az embereknek: ha Isten letezik, es cselekszik, gondolkodik alkot, akkor neki is kellene alljon valamibol, kell mukodjon valahogy, es akkor mar vilagos hogy nem lehet abszolut.
De en tudom a paradoxonomra a valaszt! Ezt imadjak a vallasosok!! Letezik a megfoghatatlan nem anyagi LELEK!! Es ezzel minden problemat meg lehet oldani. Ki lehet vonni Istent a felelosseg alol hogy a "gyermekei" miert lettek ilyen "szofogadatlanok", mert szabad akarat, anyagtol fuggetlen lelek stb, bla bla. Isten is valami ilyesmi vilagot formalo "lelek"...gondolom en...fogalamam sincs...de en igy ertettem eddigi vallasosokal valo interakciombol. Es itt el is erkeztunk a vegsohoz, ezek nem fogjak valoszinuleg mar sose felfogni hogy nincs semmi ami fuggetlen lenne a fizikai valosag alol/felol... :p
Feltette itt az egyik a kerdest, hogy minek van szep meg szeretet: hat borzaszto nehez rajonni: ha nõt nem talanad szepnek, meg nem szeretned megdugnad???? Bazeg hogy akarod hogy egy faj fentmaradjon?? Szellokes altal???
Stephen Hawking kijelentésével nyitották az idei fûtésszezont a Vatikánban.
(Giordano Bruno és Stephen Hawking között most csupán csak az a különbség, hogy ezúttal nem csak a Vatikán gyújtana alá. :) )
Az erõsen redukáló légkör inkább valószínûbb az hogy az óceánok mélyén lévõ vulkanikus hõforrások mentén alakult ki az élet... ott aztán minden adva volt. Az hogy ezt kísérletileg még nem tudták igazolni, az mit sem számít, mert még senkinek nem volt annyi ideje kísérletezni mint anno a természetnek anno... kb a föld felületének a fele plusz egymilliárd év.
"A gond az hogy sem a biológia, sem a kémia - sem egyenként, sem külön-külön - nem tudott még érdemi választ adni, hogy hogy például hogyan jöhetett létre az õslevesbõl egy olyan bonyolultságú képzõdmény, mint a DNS. Ez a villámosdi ez nagyon erõltetett magyarázat."
Való igaz, hogy reprodukálni még nem sikerült meghatározni és kísérlettel igazolni sejt, DNS kialakulását, de az sem igaz, hogy semmilyen eredmény nincs ami utalna arra, hogy valami hasonló módon létrejöhetett teljesen. Milliárd éve volt, a körülmények lehetõsége szinte végtelen (a tó amiben keletkezett annak kémiai összetétele, hõmérséklet, légnyomás, légösszetétel, egyéb tényezõk mint pl. a villámlások, stb.). Elméletek vannak rá, pl. ITT is egy cikk, vagy itt egy ELTE-s bemutató (biológiai szakosoknak), ahonnan egy érdekesség:
"A kémiai evolúció kutatásának mérföldköve volt Stanley Miller kísérlete (Stanley L. Miller (1953): Production of amino acids under possible primitive Earth conditions. Science 117:528-529.), amely során kísérletesen állított elõ szerves molekulákat prebiotikus körülményeket modellezve. A kísérletben erõsen redukáló, metánt, ammóniát és vizet tartalmazó légkört tételezett fel. A rendszert vízzel (õsóceán) kiegészítve, energiaforrásként pedig elektromos kisülést alkalmazva azt a meglepõ eredményt kapták, hogy az oldatban aminosavak és más szerves molekulák vannak.
Az aminosavak jelenléte igazolt, azonban oligopeptiddé nehezen kapcsolódnak össze és akkor sem biztos, hogy az a mai szervezetekben „megszokott” peptidkötésen keresztül történik.
A kísérletben a genetikai kód által kódolt 20 aminosavon kívül számos más aminosav is megjelent. A „természetes” aminosavak messze nem a leggyakoribbak. Továbbá például a lizin, arginin és hisztidin szintézise még nem megoldott.
Az elõbbiekhez hozzátartozik, hogy mostanában a légkörfizikusok erõsen kétségbe vonják egy õsi redukáló légkör jelenlétét. Modelljeik alapján valószínûbb, hogy a légkör fõleg CO2, N2 és H2O keveréke volt, kisebb mennyiségû CO és H2 jelenlétével. Így a fenti reakciókhoz a redukált szenet vagy a víz alatti hidrotermális hasadékokból, vulkánokból feltörõ metán vagy az ásványi felszíneken végbemenõ redoxi folyamatok szolgáltathatták. A hidrotermális hasadékok mellett – bár az óceán kémiai összetétele kedvez a szerves molekulák abiogén szintézisének – a magas hõmérséklet (85 - 350 C) azonban túlságosan meggyorsítja a bomlást, ami lehetetlenné tesz bizonyos reakcióutakat és a makromolekulák felgombolyodása sem megy megfelelõen végbe. "
"A fizika azt tanítja, hogy minden magára hagyott rendszer az alacsonyabb energiaállapot, a káosz felé törekszik; ehhez képest az evolúció pont az ellenkezõjét mutatja - és ha már itt tartunk, szintén problémás az hogy hogyan tud létrejönni pusztán mutációval egyik fajból egy másik, más kromoszómaszámmal rendelkezõ egyed. "
A termodinamika törvénye nem alkalmazható az evolúcióra, nincs olyan, hogy káosz meg rend, rossz vagy jó. A mutáció változásokat okoz. Azt hogy mi a jó, az meg késõbb kiderül, egyrészt hogy életképes-e, hamarabb falják-e fel vagy pusztul éhen, vagy hal meg más környezeti tényezõtõl, mielõtt szarapodhat (ha eljut a szaporodásig, a többihez képest mennyiszer). Nézd meg a Bolygónk a Föld címû dokumentumfilm sorozatot, abban nagyon jól bemutatja a természetes szelekció folyamatát, egyensúlyát.
"a biokémia és a hatékonyabb az életképesebb elv alapján nem értem, mi végre jöttek létre a szépség és hasonló elvont fogalmak - hiszen ezek egyike sem szükséges közvetlenül a létezésünkhöz, sõt hatékonyabbak sem leszünk általuk. És akkor még a szeretetet nem is említettem..."
Nem csak azok alakulnak ki, amik létszükségesek. Ettõl függetlenül ebbe elég mélyen bele lehet menni. A szeretet már pl. tanult dolog, aki nem tanulja meg például (nem kap szeretetet a szülõktõl) az nem is nagyon fogja megérteni mit jelent. Agyunk képességének mellékterméke, részben. De az ember genetikailag "szeretne" más emberrel lenni, érdemes elolvasni tanulmányt a csimpánzok életérõl. Az embernek még inkább szüksége volt a túléléshez, mert egyedül még fegyverekkel se megy sokra a természetben. Egyébként meg az az ember aki nem tud szeretni, kevesebbet szaporodik :D (bár manapság már ez sem igaz).
Tegyük fel hogy ennek az egész energia-anyag/anyag-energia (és végül minden belezuhan egy fekete lyukba) áramlásnak van valami értelme. Ez már önmagában kissé védhetetlen álláspont, de akkor hopp, a mai tudomány ismeretanyagával a kezünkben feltesszük újra a kérdést. WTF?
Még szubatomi szinten is követhetõ az anyag és energia mûködése, és ki tudja milyen mélységeket tartogat még a megismerhetõ világ. Ezeknek a mikroméretû jelenségeknek a megismerése magával hozta a kellemetlen kérdést: ki vagy mi, és miért futtatna egy efféle borzalmasan összetett szimulációt? Már a Föld nevû bolygó és pillanatnyi állapota, benne önmagunk életével is túlnõ mindannyiunk felfogóképességén, és ez a bolygó csak egy apró porszem abban a galaxisban, ami mindössze egy apró porszem ebben az Univerzumnak nevezett valamiben. Tanácstalanok vagyunk. Felfoghatatlan mennyiségek jönnek ki a képletekbõl, számokkal leírhatók, de emberi ésszel fel nem foghatók. És mindezek ellenére van, aki ismerni véli "Istent".
WTF?
Amirõl nem tudunk pontosan mindent ott nyilván nem zárhatunk ki egyértelmûen mindent, de azt azért mondhatjuk, hogy nem valószínû, hogy van Isten. Az inteligencia az agyban jön létre, az agy fejlõdése tökéletesen magyarázható evolúcióval - látva a fejlõdését a jelenleg is élõ állatokon. Ezen kívül a tudomány már majdnem mindenrõl bebizonyította, hogy semmi inteligencia nincs különbözõ események mögött (kezdve természeti jelenségek, evolúció, stb.), és Isten létezését egyre inkább kitolja. Az emlékezék az agyban tárolódnak, az agy dolgozza föl, agy teszi lehetõvé a tanulást, és egyben millió hatás (kezdve az anya hasában hallott hangoktól, az elsõ meglátott szinektõl) alakíja ki egyéniségünket. Az agyunk kapcsolja össze a múlt eseményeit a jelennel, azt az illúziót keltve, mintha ugyan azok lennénk, pedig szervezetünk több milliárd sejtbõl áll, amik elpusztulnak, regenerálódnak, ugyan ez az agyban is. Az érzékszerveink, ingerek segítenek felfogni egyáltalán a körülöttünk lévõ világot, hanghullámokat, fényhullámokat, stb. Nincs szükségünk lélekre, szellemekre.
És bár valamilyen isten nem létezését nem jelenthetjük ki, úgy ahogy a vallások tanítják, már szerintem régóta kizárhatók. Dehát tényleg minek szembeszállni a vallási fanatikusokkal, nameg melyik tanítja meg az embereket inkább boldogan, megfelelõ értékrendel élni, a tudomány vagy vallás? :P Hiába vagyok a legerõsebben tudomány"hívõ", a keresztény de fõleg a buddhista tanítások nagyon sokat segítenek az életben (na jó meg az agykontroll ismeretek, a sport, meg hogy annyi jó dolgot tudok csinálni az életben, ami érdekel ^^).
Szerintem meg az egész világ egy nagy WC csésze és Isten ül rajta.
"Nem csak az átlagos gondolataid, vágyaid, érzelmeid biokémia, hanem az a vágyad is, hogy Istennel magyarázd a világot, és benne a léted."
- A gond az hogy sem a biológia, sem a kémia - sem egyenként, sem külön-külön - nem tudott még érdemi választ adni, hogy hogy például hogyan jöhetett létre az õslevesbõl egy olyan bonyolultságú képzõdmény, mint a DNS. Ez a villámosdi ez nagyon erõltetett magyarázat.
- A fizika azt tanítja, hogy minden magára hagyott rendszer az alacsonyabb energiaállapot, a káosz felé törekszik; ehhez képest az evolúció pont az ellenkezõjét mutatja - és ha már itt tartunk, szintén problémás az hogy hogyan tud létrejönni pusztán mutációval egyik fajból egy másik, más kromoszómaszámmal rendelkezõ egyed.
- a biokémia és a hatékonyabb az életképesebb elv alapján nem értem, mi végre jöttek létre a szépség és hasonló elvont fogalmak - hiszen ezek egyike sem szükséges közvetlenül a létezésünkhöz, sõt hatékonyabbak sem leszünk általuk. És akkor még a szeretetet nem is említettem...
Persze az ember=túlfejlett gép gondolattal már sci-fi írók és mesterséges intelligencia kutatók is eljátszottak, a meglátásom szerint mind az emberi, mind az isteni lélek megértésétõl még nagyon messze van a modernnek mondott tudomány, egyszerûen azért mert nem jó helyen keresgélnek.
Egy hasonlattal élve, egy virág szépségét sem lehet leírni olyan módszerrel hogy darabjaira szedjük és mikroszkóp alatt vizsgáljuk.
"NAGYON sokat, de ahhoz, hogy a világról ilyen kijelentések tegyünk: BIZTOSAN NINCS ISTEN vagy ellenkezõleg, BIZTOSAN VAN ISTEN stb.. nos ehhez tényleg semmilyen biztos lábon álló tudásunk nincsen."
Ezzel egyetértek, egyenlõre ilyen állításokat nem tehetünk. Úgy vélem sokan elfelejtik , hogy néha el kell fogadni, hogy sajnos valamire nincs válasz még. Még keresésre szorul. Ilyen pl ez is. Mondjuk elég jó valószínûségre alapuló kijelentéseket tehetünk az egyes vallásokkal és istenleírásokkal kapcsolatban, cáfolhatjuk azokat, isten(ek) léte vagy nem léte az más dolog. Pl elképzelhetõ, hogy maga az emberiség fog egy nap isteni szintre emelkedni. Ugyanígy lehet ,hogy már más lények elérték ezt a szintet. De az is lehet, hogy a fizika törvényei mindenhatóak és nem létezhet olyan lény, amely képes azokat átlépni. Vagy valaki már átlépte és gátolja a többieket.... A lehetõségek száma óriási, nem érdemes vaktában találgatni, ezért nem értem a vallásokat.
"Istent nem kívül kell megtalálnunk, nem felhõtrónján ücsörög, hogy minket büntessen, hanem valahol bennünk van, sokkal közelebb, mint hinénk."
Nekem az az isten illetve vilagszemlelet tetszik, ami azt mondja, az egesz univerzum az maga az isten. A ter az ido az anyag, minden elo es elettelen, minden amirol egyaltalan fogalmat alkothatunk az isten.
Igy mindenki isten resze, es egyutal maga egy "kis" isten.
Maskepp fogalamazva a univezumban nem letezik semmi mas csak isten, vagyis minden istenbol van. :)
Egyebbkent szerintem az osrobbanas akarhogyan is tortent, nem zarja ki az isten letezest, mert lehet hogy o inditotta el, vagy o maga volt az.
Komolyra fordítva, ez az egész amit így leírtál, megintcsak homályosítás ott, ahol a tisztánlátásra kellene törekedni.
"Sõt, elképzelhetõ, hogy a megismerésre váró dolog kívül esik a logika hatáskörén."
Ezekkel a mondatokkal én nem tudok mit kezdeni. Szerintem amit megismertél, azt logikusan is meg tudod magyarázni. Amit nem, azt még nem ismerted meg. Persze HIHETED, hogy már megismerted, de valószínûleg önmagadat csapod be.
a hit nem választás kérdése, hanem adottságé, mint az hogy az embernek barna vagy szõke haja van. valaki vagy hisz valamiben, vagy nem. innentõl fogva felesleges olyan kérdéseket feltenni, hogy minek hisz valaki valamiben.
esetleg meg lehet próbálni benne növelni a kételyt, ha nem tetszik, hogy miben hisz. ez aztán vagy a hit elvesztéséhez, vagy a megerõsödéséhez vezet. a hit (a korábban elhangzottaktól eltérõen) egyébként sem attól lesz erõs, ha nem övezik kételyek. attól inkább olyan lesz mint a nyers spagetti, külsõ hatásokra könnyen törik. ha kételyek övezik, akkor lesz fõtt spagetti, amit kör alakba is hajlíthatnak a külsõ hatások, akkor is egyben marad.
a másik, hogy a tudás és a hit nem ellentétei egymásnak, mindkettõ bizonyosságba torkollik, csak más utakon. és persze mindkettõ változhat idõvel.
Egyetértek veled abban, hogy Hinni jó, de nem elégíti ki az ember intellektuális kíváncsiságát. Viszont ez könnyen belátható, hogy ami logikus, nem feltétlen ésszerû, és még így sem biztos, hogy reális. Vagyis nem feltétlen a logika mentén lehet, bizonyos dolgokat megérteni, elfogadni, felfogni. Sõt, elképzelhetõ, hogy a megismerésre váró dolog kívül esik a logika hatáskörén.
Egyszerû példa: szerelem, vonzalom. Találkozol valakivel, nem igazán szép, nem igazán helyes, nem is annyira okos, mégis belezúgsz, nem bírsz szabadulni tõle? Logikus ez?
Informatika és tudomány
.