Jó, de algebrai konstrukciókat senki nem vásárol pénzért. Mivel végtelen sok van belõlük, sõt bárki kitalálhat egyet. De csak azok maradnak meg az utókornak amikkel lehet valamit csinálni is.
Itt sokan mondják: a matematika nem gyakorlat, hanem elmélet. A kvaterniókat is valaki felfedezte, berakta egy könyvtárba, nem azzal vásárolsz a piacon. Lehet, hogy valaki valamire használja õket, én is foglalkoztam velük. De az elmélet: pénz is. Lásd a Wolfskehl díjat. Mire jó egy szép festmény? Ez a kérdés még általam se megválaszolható. Szép, és kész! Valaki egymilló dollárt kifizet érte, amibõl kb 1000 tonna benzin vehetõ. Tehát annak a képnek az energia egyenértéke: 1000 tonna benzin. Pedig a festõ csak egy páros juhbél virsbõl festette, ami 200 Wh.
Csak javítani próbáltam egy hibát, de amúgy is van még benne, úgyhogy mindegy.
Jobb ha ontom, mintha bennem marad, ahogy nálad :-)
Mi az a kopasz r ? Én nem látom be!
Én már egy ideje azt hiszem értem mit mondasz, de hogy miért az homály. Lehet azt mondani hogy ne cask i-nek a négyzete legyen -1 hanem j-nek és k-nak is és i*j=-k, és tök jó, feltalátuk a kvaterniókat, de emelett meg kell mutatni hogy azok jók is valamire. Annak ellenére hogy a kavterniók önmagukban is szépek, mégis ha nem lehetne velük dolgokat kiszámolni, akkor senkit nem érdekelnének. Mi az amit számvektor algebrával szerinted könnyebben meg lehetne tenni mint anélkül? Mert például polinomiális egyenleteket nem lehet vele megoldani. Amit mondtál az eddig a sima vektortér furcsa megfogalmazásának tûnik (vannak dolguk amik két részbõl állnak: van hosszuk meg irányuk, skalárral szorozhatunk, akkor nõ a hossz, a négyzetre emelés viszont nem értelmezett). Mit tenne ez hozzá a jelenlegi matematikához? Nekem úgy tûnik hogy te csak valami filózófiai vagy vallási nézetet próbálsz megideologizálni. Azt is lehet persze, csak nem sok matematikust fog érdekelni.
A tudósok érdemét azok alacsonyítják le, akik szentirásnak, és teljes tekintik minden eredményüket. És lusták lévén azt kiegészíteni, addig farigcsálják, amíg fogpiszkáló, vagy használhatatlan forgáccsá nem válik. Newton mûvét óriásinak gondolom, de nem teljesnek, mert azzá nem lehetett akkor . Ma sem lehetne és talán sohse lesz. Azonban tudva, hogy a gravitáció véges sebességû, az egész mai modern frittyen- frityet újra kellene gondolani. Ehelyett sötét tömegekkel, energiákkal, vagyis a semmivel tömködik a fejeteket. Hát ebbõl én kiszáltam! Nézd, engem kinevethettek, majd amikor ezt valaki angolul írja le, hasra feküdtök az ámulattól. (Én meg angolul csak a Beatleseket, meg Hamlet monológját tudom.)
Az axiómák csökkentéséhez a múvészetben a L'art pour L'art hasonlíthatnám. Amirõl többnyire kiderül, hogy vagy azért tetszik (nem tetszik), mert a mûvész mégis adott értelmet (érdeket) neki, vagy pedig azért, mert a nézõ. Tudat (érdek) nélkül semmi nincs. Bár veletek társalogva ezt lehet, hogy felül kell bíráljam.
A tudati vakság csak azoknál szánni való, akik dicsekednek vele. uwu-neked én valóságos kincs vagyok, látod, már immovable is csatlakozik hozzád! Nem vagy egyedü tehát. Nekem meg így se jó, se rossz, vagyis mindegy. Hozzátenném: A tanulás, a képzetség egy olyan mérlegen, ami a valóságé, alulmaradhat az informáltsággal, és a kreativitással szemben. Persze ez azokra, akiknek sem ez, sem az nincs, nem érvényes. Titeket lehet, hogy deriválni kellene ahhoz, hogy belõletek valami eredmény adódjon.
Persze, persze, mindenki hülye csak te vagy helikopter.
Azt mindenki láthatja, hogy te magadat tudósnak tartod. De nem attól lesz ám tudós valaki, hogy annak vallja magát. Kéne csinálni valami elismerésre méltó dolgot. Az hogy elképesztõen sokat írsz kevés lesz. De még mielõtt csinálnál valamit, szükséged lenne tudásra. A tévedéseid amik még egy középiskolában sem lennének tûrhetõek, errõl a hiányosságról tanúskodnak.
Ez a minõsíthetetlen kontárkodás amit mûvelsz nem jó semmire. Nem mindenki lehet ám tudós. Ha egy tehetségtelen fasz vagy, és még tanulni se vagy hajlandó, csak nagy arccal halandzsázol, ne csodálkozz ha pofán köpnek! Ezzel a magatartással ugyanis lealacsonyítod sok más, igazi tudós érdemét.
A matek köszöni szépen jól van a hülyeségeid nélkül is. Mindig kérdés, hogy az axiómák számát lehet-e csökkenteni. Lásd pl.: Bolyai. Te meg be akarsz vezetni egy újat! Ráadásul egy tök fölösleges haszontalan lózungot. A matematikusok veled ellentétben nem szófosással foglalkoznak.
A "Számvektor algebra" lehetne a közvetítõ láncszem az algebra, és a vektoralgebra, a Matematika, és a Fizika között. Ami pedig most még hiányzik, és a számvektor algebra nélkül prof. R. Langsland és mások nagy bánatára örökre hiányozni fog. De ne féljetek, én már rajta vagyok, és elûzöm a gondokat (akkor is, ha Ti meg a gondolatokat!)
Uwu: Én a számvektor-algebráról, Te meg Makó-Jeruzsálemrõl. Semmi probléma.
yooyoo, uwu. stb. Ha én egy képre ránézek, azon is mást látok, mint 7 mrd. ember. Aki azt látja, ami az utikönyvben arról írva van, és nem azt, amit a mûvész ábrázolt. Ez az az "emberi tulajdonság" (ami nálam is megvan), az, ami miatt hajlandó vagyok veletek is vitatkozni, lenézve, és megsemmísitve. Te azt látod, amit belédmagyaráztak, én meg ami van. Az, hogy a képeken mást látsz, talán nem nagy baj, sõt néha jobb is. Az viszont, ha a tudományban is, abból lehet baj. Nagy szégyen az nekem, el is takarom az arcom.
Az nem baj, ha nem értünk egyet. Hisz te magad irod, hogy a matematikában nincsenek törvények, csak törvényszerûségek, meg hogy az nem a tapasztalatra épül, hanem axiómákra. Persze az enyém is, ha nem bonyolódok bûnös vitába, hogy mi az axióma? Az axióma szerinted, lefordítva: a matematika törvénye! Nos akkor én nem új törvényt, hanem egy új axiómát hozok- az egyediséget. Ami persze a vektoralgebrába implicite megvan már. tehát nem is új.. Csak a számokra is kiterjesztve ez egy új, egx "számvektor-algebra". Akkor mi a bajod vele? Csak az, hogy ezt én mondom, nem egy szakállas kafferbivaly, nagy szerszámmal? Miért nem próbálsz errõl levelezni velem? Soha nem volt és nem lesz a Matematika pusztán logikai építmény, legfeljebb az a matematika, ami most épül, az lehet majd az.. Százévek óta küszködnek, hogy a matematika ágait valahogy egymásra építsék: prof. R. Langlands is ezt a célt támasztotta néhány évtizede. A. Wiles is éppen ebben, és nem a Fermat sejtésben ért el eredményt. Ráadásul éppen idejében, mert a Wolfskehl díj 2007-ben lejárt volna, õ meg 10 évvel elõbb meglett! Minõ szerencse- 400 évig nem ment, most meg hirtelen... És egyetlen matematikus se tudja megcáfolni, olyan bonyolult, és persze biztos jó is. Én cáfolom, hogy az a Fermat sejtés, mert azt én is megoldottam, de másképpen, ahogy szerintem Fermat elsõnek. De én nem vagyok matematikus, és ha Te azt mondod, hogy az az elfogadott megoldás is jó, és hogy az 1*1*1 is az alaptétel miatt jó, vagy rossz (aminek a kérdésemhez ugyan köze nincs), akkor haptákba vágom magam, és retyerálok (vagy hogy is írják?).
Amikor Teller Ede professzor hazajött és az Eltén elõadást tartott a relativitáselméletrõl, a téridõben (Minkowski tér) történõ lokalitás meghatározását matematikai szempontból a Pithagoras tétel kibõvítésével írta le. Az elõadás elérhetõ a neten (gugli). Ez helyes a Fermat sejtés szempontjából? -Lehet hogy hülyeséget kérdezek, de hülye választ nem fogadok el:p
SgtPepper teljesen igazad van! Sajnos forraival való "viatkozásaim" során megtapasztaltam, hogy felesleges próbálkoznod, ha az atyaúristen-szülõuniverzuma is monda az arcába a valóságot akkor is csak neki lehet igaza, nem fogja elismerni hogy tévedett. Értelmetlen fáradozni, ahol õ megjelenik ott a szakmaiság kiszorul.
A te magyarázatod: >Az egyenletnek azért nem lehet azonos megoldása, mert egy (jelenleg ismeretlen) természeti törvény, az "egyediségé", amely a jelenlegi algebrában sem érvényesül, azt tiltja. >Ami nem támogatja az egyed teljes multiplikációját, tehát a hatványozást sem.
Szeretném újra hangsúlyozni, hogy a matematikában NINCSENEK törvények. Persze vannak törvényszerûségek, szabályosságok, ezek teszik a matematikát "széppé". Amit valójában ki akarok fejezni ezzel a kijelentéssel, hogy a matematika a természettudományokkal ellentéten nem törvényekre, törvényszerûségekre vagy tapasztalati tényekre épül. Egy matek feladat megoldásánál nem használhatsz "törvényeket". Csak és kizárólag az axiómákra támaszkodhatsz (és természetesen azokra a tételekre, amelyeket az axiómákból mint következtetések, le lehet vonni).
Én az algebra alaptételére támaszkodom, te az egyediség törvényére, ezért az én megoldásom valóban megoldja a feladatot, míg a tied nem.
Ha beírok x helyébe egy számot, és eredményül 1-et kapok, akkor azt az egyenlet megoldásainak nevezem. Az algebra alaptétele miatt legfeljebb 3 ilyen szám lehet. Van is három ilyen szám. Az 1, a -0.5-0.866i és a -0.5+0.866i.
És mi annak a jelentõsége, hogyha nem az? Legalább az ekvivalencia relációt írd le. Ha leírtad, megérted a problémámat.
Nem. Azért az, mert az jön ki a gépbõl, a fekete dobozból. Te bedobod ezerszer, hogy 1*1*1=1, és ugyanannyiszor a három egységgyök jön ki BELÕLE. Amelyek szorzata persze szintén egy, mert végtelen ilyen szorzat van. De mi ennek az egynek az igazi oka? Tudom az algebrai felbontást, de mégis, mi az oka? Arra várom a választ, hogy mi miatt rendezi ezt így a matematika? És sem az indexen, sehol nincs, aki ezt az egyszerû kérdést megválaszolja. Az Akadémia kapujánál pedig már a csõd-õr visszafordít, nemhogy kérdezõsködhetnék.
No, ki a válasszal, duma mellébeszélés nélkül! Már unom!
Te valamiért a megoldás abszolútértékét akarod megoldásnak nevezni. Ennyi. Nevezheted, de mi ennek a jelentõsége?
Azért mert mi azt hívjuk megoldásnak amit beírunk és teljesül az egyenlõség. Mert így döntött valaki, mások meg átvették a szóhasználatot. Te más szóhasználattal akarod ugyanezt kifejezni.
A palacsintához nagyon értesz. A matematika meg nagyon elmélti, ezt is tudod. A sz...rt már nem is említem, mert az is szerepel a bizonyításodban.
De inkább arra válaszolj, hogy miért harmadfokú egységgyökök az X^3-1=0 egyenlet megoldásai, és miért nem a három egység (1x1x1)? Ráadásul ez nem felvett dolog, ez így adódik, tételesen, mint egy adóbejelentés.
Ezt a kérdést ugyanis elõször én tettem így fel, élesen, és én is válaszoltam meg, De lehet hogy nem jól? Akkor várom a jó választ. Mert nálad a palancsitából logikusan csak a sz...r következik.
"Hogyha egyszer egyszer egy az egy, egy miért nem egyszer egyszer egy?"
1*1*1=1 de 1=/=1*1*1 ? Ezt sem értem, valóban. A ekvivalenciarelációk nem szimmetrikusak definíció szerint?
Az egyenletnek az azért az az eredménye ami, mert úgy van definiálva. Sok mindent ki lehet találni, például hogy az egyenlet megoldásai palacsinták, és szar ízlésre vall egy egyenletbe 8 egyforma palacsintát rakni és ezért különböznek a megoldások. De mi ennek az értelme?
Magát a kérdésfeltevést sem értem egészen. Mármint értem hogy mit kérdezel csak azt nem hogy miért. Ez számomra ugyanolyan mintha megkérdeznéd hogy miért nem az elefánt az egyenlet megoldása. Csak. Mert nem úgy van definiálva. Azért nem 1 megoldás van, mert a megoldás definíciójának több létezõ szám is megfelel. Te definiálhatod máshogy a fogalmakat, és felépíthetsz egy újfajta algebrát, csak egyrészt nem látom indokoltnak, nem látom mire lesz ez jó, másrészt amit eddig leírtál az nem új, csak néhány megnevezést cseréltél ki, nem tudom mi alapján.
A valós együtthatós polinomiális egyenletek megoldásai pedig komplex számok, amikrõl a legtöbb iskolában el szokták mondani hogy vektorok. Az hogy te valamiért megtiltanád a hatványozást az véleményem szerint igencsak nagysándori módja a polinomiális egyenletek kérdéskörének a lezárására, de az megintcsak semmi újat nem tenne hozzá a matematikához, inkább elvenne.
A matematika ereje abban rejlik hogy nem kell a megfigyelt világhoz idomulnia. Az alma a négyzetennek teljesen nyugodtan lehet értelme, hogyha megfelelõen definiáljuk. Például két alma szorzata legyen kettejük közül a pirosabb alma. Ezzel kaptunk egy tök jó asszociatív, kommutatív mûveletet, van egységelemünk (a teljesen éretlen alma), stb. Ezt teljesen nyugodtan meg lehet tenni. Az hogy a valóságban te nem tudsz úgy izélgetni két almát hogy azok hirtelen "összeszorzódjanak" az érdektelen.
"...X^3-1=0 egyetlennek...", sajnos nem javíthattam, mert a kép eltûnt, és csak hosszú szünet után tudtam visszakapcsolni, ilyen üres résszel.
Jelenleg itt a helyzet a következõ:
Feltettem a legegyszerûbb kérdést, (ismételten már többször, és régóta): Az X^3-1= 1,0 egyenletnek miért nem 1x1x1 az eredménye, ha pedig 1*1*1-nek van, az egyég?
Értékelhetõ választ, ami ezt megmagyarázná, nem kaptam.
Kerestem tehát választ, az enyém ez:
Az egyenletnek azért nem lehet azonos megoldása, mert egy (jelenleg ismeretlen) természeti törvény, az "egyediségé", amely a jelenlegi algebrában sem érvényesül, azt tiltja. Ami nem támogatja az egyed teljes multiplikációját, tehát a hatványozást sem. Hasonlóképpen, mint a vektoralgebra, pl. a fizikában. Vagyis, hogy kellene, hogy létezzen egy olyan számvektor-algebra, amely a számokat is a vektorokhoz hasonlóan kezeli. Jelenleg itt ehhez lehetne hozzászólni.
Tudod, ahhoz hogy azt meg lehessen tenni, hogy értékelni lehessen, sokat kellene még dolgozni rajta. Ahogyan a palancsintán. De hogy igazat is adjak, neked minek? A természetes szám szintén lehet tulajdonság. Szó se volt arról, hogy csak a komplex számról beszélünk. Az irracionalitás is az. Arról van szó, hogy a számoknak struktúrájuk van, amelynek mindig azt az oldalát mutatják, amelyre éppen rákérdezel. A mennyiség és a minõség szorzata mindig skalár: 5 kg alma. A minõségek szorzata vektoriális: minõséget változtat. Alma x körte = gyümölcs. Ha jó kérdéseket teszünk fel, jó választ kaphatunk. Én egy kérdést tettem fel. Erre azt mondtad, felesleges. Honnan gondolod, hogy okos ez a válaszod? Végig gondoltad egy perc alatt azt, amire én éveket szánnék? Mikor a kérdést se érted? "Hogyha egyszer egyszer egy a egy, Egy miért nem egyszer egyszer egy?"
Erre a kérdésemre még soha senki nem válaszolt. Az algebra alaptételére való hivatkozás nem válasz.
"Az X^3-1=0 három megoldása szerintem nem a három egységgyök! Hanem három egység=1, azonban különbözõ, az egységgyökökkel jelzett halmazokból! Ez pedig alapvetõ különbség."
Én nem látom. Egy vektor és egy skalár szorzata még mindig vektor.
"3. A valóságos megoldás, ami szerinted a gyök, szerintem pedig a gyök osztva az egységgyökkel."
Én meg a gyök és az egységgyök hányadosának ötszörösét palacsintának hívom. Lényegtelen.
"Most azt mondanám, ne azon vitatkozzunk, melyik a jobb, hanem vizsgáljunk meg az új felfogást, amely a megoldást három (n), különbözõ halmazból kiválasztott egységnek (x=1) véli. Szerintem erre a felfogásra is építhetõ egy algebra, [...]"
Ezzel annyit teszel hogy minden komplex számot besorolsz végtelen sok halmaz egyikébe az argumentumuk alapján. Ezt meg lehet tenni de minek? Akkor lesz értelme ha mutatsz valamit amit ezzel -és a mûveletek értelmes definiálásával- könnyebb bebizonyítani mint e nélkül.
Elõször is rögzítsük, mirõl beszélünk: Három dolog van: 1. A gyök (=változó. pl: "a"), ami az egyenletek szokásos értelemben vett megoldása. 2. Az egységgyökök, a te definiciód szerint. 3. A valóságos megoldás, ami szerinted a gyök, szerintem pedig a gyök osztva az egységgyökkel.
Most azt mondanám, ne azon vitatkozzunk, melyik a jobb, hanem vizsgáljunk meg az új felfogást, amely a megoldást három (n), különbözõ halmazból kiválasztott egységnek (x=1) véli. Szerintem erre a felfogásra is építhetõ egy algebra, amelyet én számvektor algebrának hívok. Nagyon örülnék, ha valakivel levelezhetznék errõl, mert jelenleg kétségkivül alig több, mint egy ötlet. És hol lehet ezt megtenni, ha nem egy fórumon?
A számvektor algebra azon alapszik, hogy ahogyan bármely fizika, és szellemi dologhoz, a számokhoz is rendelhetõ tulajdonság és mennyiség is, amelyek azonban számformátumuak. Minden szám e két dolog szorzata. Így az egyenlet gyöke(változója) is az. Ráadásul számtalan ilyen szorzat létezik. Azonban az algebrai egyenletek esetében tudhatjuk, hogy a minõség az egységgyökökkel jelölhetõ, közülük kettõ komplex szám. Így ha valós gyökre vágyunk, a mennyiségi rész is komplex kellene, hogy legyen. Ha pedig a változók egészek, akkor a mennyiség valójában komplex. Ez önmagában szerintem elfogadható, Te se különösebben tiltakoztál, legfeljebb értelmét nem látod.
Azonban a probléma akkor és úgy körvonalazódott, amikor és ahogyan én megfogalmaztam magamnak a hatványösszeg elméletet. Ami többszáz éve ismert, mondják Newton-Girard képletnek is. Végeredményben az egy hatványösszeg képzõ algoritmus. Nem tagadom, a Fermat sejtés miatt foglalkoztam vele. Amikor pedig felírtam gyöktényezõs alakban, hogy (x-a)*...=0 akkor elgondolkodtam, hogy vajon mind lehet egyszerre nulla, vagy egy részük, vagy csak egy? Hamar rájöttem, hogy egyszerre a szorzatban csak egy, vagy annak hatványa lehetne nulla. Tovább gondolkozva arra is rájöttem, hogy a multiplikáció a szokásos módon, azonos változókkal sem lehetséges. Mert ebben a folyamatban nem lehet ugyanaz a gyök változó, valamiben különbözniûk kell. Részben ez vezetett rá arra, hogy ugyan a gyökök lehetnek azonosak, azonban a struktrájuk eltérõ kell, hogy legyen: más megoldások és egységgyökök szorzatából kell, hogy álljanak. Hogy a megoldás nem maga a gyök, hanem azt még az egységgyökkel osztani kell. Ezzel újabb határozatlanság jelenik meg, hogy melyik gyököt melyik változóval osztom? Amibõl adódik, hogy bizonyosan egy szám csak az elsõ fokú folyamatban azonosítható. Addig viszont, más irányból egy filozófia: a "tudatos létezése" is megfogalmazódott bennem, aminek itt senki nem örülne, és amelynek része az egyediség törvénye.
Amely, ha a számokat is a tudatos létezés megismerhetõ elemeinek tekintjük, megkérdõjelezi a különbség nélküli multiplikálás lehetõségét, ami pedig implicite benne van az algebra alaptörvényében.
Így körvonalazódott a "számvektor algebra". Egy algebra, ahol a szorzás, hatványozás, gyökvonás másképpen értelmezhetõ, és amely hasonlít a vektor algebrára. Amelynek a korábbiaktól eltérõen része az egyediség törvénye is, ami más feltételeket támaszt fõképpen a szorzás és mûveleteivel szemben. Gondolom, senkit nem érdekel, mert nem kitaposott út, homályos távlattal.
>De mert te nem úgyirod be, az algebra a megoldáskor mégis felbontja egységgyökre, és gyökre. Amit te lehet, hogy észre se veszel, mert örülsz, hogy egész szám az eredmény. >Pedig valójában az két komplex szám szorzata, amelyek közül az egyik az egységgyök, a másik a gyök. >És ez akárhány változóra igaz.
Definíció: Az n-edik egységgyökök az x^n=1 egyenlet gyökei. Definíció: Az f(x) függvény gyökei azok az x értékek, melyek kielégítik az f(x)=0 egyenletet.
Az eddig rendben van, hogy te fogod a gyököket, elosztod az egységgyökökkel és elnevezed azokat megoldásnak. Én pedig a gyököket hívom az egyenlet megoldásainak. Ezen nincs mit vitatkozni, rendben van. Viszont a P(x) = (x - x1)(x - x2)... ( = 0) polinomnak (egyenletnek) a gyökei az x1, x2... (komplex) számok, és nem a "megoldás" és az egységgyökök hányadosa.
Az egyediség törvényrõl még mindig nem tudom, hogy mi az. A matematikához nem lehet sok köze, mert a matematikában nincsenek törvények (csak axiómák, definíciók és tételek).
Oké. Mégegyszer. Az X^3-1=0 három megoldása szerintem nem a három egységgyök! Hanem három egység=1, azonban különbözõ, az egységgyökökkel jelzett halmazokból! Ez pedig alapvetõ különbség. Hogy az egyediséget, ami mindenre jellemzõ, miért éppen a matematikában nem érzékeled, azt az algebra nem tolerálja neked se. Hanem mindig elédnyomja a három egységgyököt. Amit nem értesz, hogyan és miért kerültek oda, de elfogadod megoldásnak. Pedig azok nem is a megoldások. A MEGOLDÁS ugyanis az egység=1, ami nincs is kiirva, mert nem kell, hogy kiírva legyen. Az egységgyök meg, amit látsz, csak a MINÕSÉG, az útlevél, amely megmondja, hogy az illetõ egység melyik számországból jött? Mert már amikor felirtad a három változóra az egyenletet, már akkor a (q(n) egységgyökkel szorozva kellett volna beírnod, és az "a", amit szorzol vele, az a tulajdonképpeni gyök. De mert te nem úgyirod be, az algebra a megoldáskor mégis felbontja egységgyökre, és gyökre. Amit te lehet, hogy észre se veszel, mert örülsz, hogy egész szám az eredmény. Pedig valójában az két komplex szám szorzata, amelyek közül az egyik az egységgyök, a másik a gyök. És ez akárhány változóra igaz.
Ez meg pont az, amit a leíró fizikában kifogásolok. Nem mutatja a fizikai hátteret. Hogy a gravitáció, és más töltések is egy zárt, ujraépülõ vektoráramkört táplálnak,amely úgy viselkedik mint egy áramlás. Ezért van a nevezõben az R2xR3, ami egy felületvektor, és ami szorzatban a helyvektorral, egy gömbi vonatkoztatási térfogatot alkot. Amelynek tömegsûrûsége számít a gravitációban. Ezt a sûrûséget a helyvektorral szorozva, lineárisan kapjuk a gyorsulást. A gyorsulás tehát a helyvektorral arányosan nõne, és nem megfordítva. Csakhogy a vonatkoztatási sûrûség még gyorsabban csökken, ezért csökken végül a gravitáció a távolsággal. A végeredmény ... /r^2. Ezt használjuk, mert valóban egyszerûnek tûnik. De az legtöbbször csak a halpiacon elõny, ahol annak a tömegét mérik, a fejétõl a farkáig, tovább nem. Másfelõl a lineáris egyenlet nagyobb elõny, mert nincs benne szingularitás pl. az r=0 helyen, mint osztásnál van. Mert a sûrûség folytonos, sok esetben úgy is mérhetõ függvény, amelynek szorzatában nincs szingularitás. Vagyis az általam ajánlott vektoriális forma a=4(PI)/3* G* (RÓ) * R (helyvektor.) sok esetben kedvezõbb lehet. Én legalább is egy ilyen programot készítettem, és jól bevállt.
>Amit irtál, az nem fizikai értelmezés, hanem a képlet leírása szavakkal. A fizikai értelmezés az, hogy egy tömegpont gyorsulása egy másik tömegpont felé az arányos a másik tömeggel, és a távolságuk négyzetével, iránya pedig a másik tömegpont felé mutat. Az arányossági tényezõ pedig G. forrás: http://en.wikipedia.org/wiki/Newton%27s_law_of_universal_gravitation
>Az egyediségi törvény szerint ugyanis nem létezhet a szorzatban két azonos változó! Errõl még nem hallottam. Mi ez az egyediség törvénye, és miért tiltja meg szorzatban a két ugyanolyan változót? Nem írhatom azt, hogy x*x? Te most felsorolhatsz tapasztalati tényeket, de azok nem segítenek a matematikában. Attól, hogy még nincs belõlem kettõ, attól még lehet kétszeres gyök.
>Az (X-a) elemek tehát valójában (X-q(n)*a) alakúak kellene legyenek, ahol q(n) az adott hatványú egységgyök, amely más csoportba sorol bármely változót. >Valójában ez okozza az x^3-1=0 egyenlet eltérõ eredményeit. Ebben az esetben tulajdonképpen az "a" megegyezik az általad q(n)-nel leírt harmadik egységgyökökkel. Az x^3=1 megoldásai a harmadik egységgyökök. x^3 - 1 = (x - 1)(x + 0.5 + 0.866i)(x + 0.5 - 0.866i) = 0. Nem tudom mit akarsz kezdeni a (X-q(n)*a) alakkal, ha a q(n) az egyenlet megoldása.
Unatkoznál nélkülem, hiszen máshoz nem is szólsz hozzá, vitát se indítasz. Ide viszont mindig jöhetsz böffenteni egy közhelyet.
Összegezve: Te nem válaszoltál az én kérdésemre, én viszont igen! Azt, hogy az x^3-1=0 egyenlet megoldása x1=1; x2=1; x3=1. Csakhogy három különbözõ, az egységgyökökkel jelzett halmazból. Vagyis nem azonosak. Maga az algebra könyörög századok óta: vegyétek észre, a számok is tulajdonsággal és mértékkel bíró egyedek, ahogy ti is! Azonban süket fülekre talál. A számvektor algebra merõben más lenne, De ne féljetek, ehhez már az én erõtlenségem is túl nagy.
gravitációs gyorsulás r helyen=-gravitációs állandó*(tömeg/kölcsönható testek távolságának abszolútértékének négyzete)*nagyobb tömegû test felé mutató egységvektor.
A képletedben semmit nem értek. Mibõl származtatható a nevezõ? Alma a négyzeten? Hogyan értelmezhetõ fizikailag? Számszerûen persze létezõ. A forrását belinkelhetnéd? Esetleg magyarázd el, megköszönném. Hiszen tanulok szívesen.
Az algebra alaptörvénye szerintem hiányos, a multiplikáció benne értelmezhetetlen. Ezt nevezem piaci egyszerûsítésnek. Az egyediségi törvény szerint ugyanis nem létezhet a szorzatban két azonos változó! Maga a multiplikáció hamis! Belõled sincs két egyforma. A fogkefédbõl van ezer egyforma, mégis mind külön tulajdonságokkal rendelkezõ, körülhatárolható, névvel nevezhetõ, és rendeltetéssel bíró egyed! Amely nem lehet egyszerre a szádban, és egy elefántéban, legalább is azonos végével. (Kivéve, ha az elefánt éppen falatozna). Ezt a legfontosabb (ám ismeretlen) természeti törvényt ignorálja az algebra alaptörvénye. Ezért rendelhet az algebra azonos számokhoz egy eltérõ tulajdonság- vektort, vagy tesz látszólag azonossá olyanokkal különbözõket. Az (X-a) elemek tehát valójában (X-q(n)*a) alakúak kellene legyenek, ahol q(n) az adott hatványú egységgyök, amely más csoportba sorol bármely változót. Valójában ez okozza az x^3-1=0 egyenlet eltérõ eredményeit.
A "számvektor algebra" ezt a metrikát vizsgálná, ha megcsinálnám. Szabályai eltérõek, szûkebbek, mint az algebráé. S így bizonyos kérdések fel sem merülhetnek, mert értelmetlenek benne. Pl. a Fermat sejtés. Amit A. Wiles végül NEM oldott meg! Õ elismerésre méltóan egészen mást oldott meg. Az alap azonban, aminek a bezárását végezte, amelyet mást talált ki, nem õ- az nem létezõ. És nem is esik arról szó. Ez nem fura?
>Bocsi, de elindult a fejem körbe a képletedtõl, és most nem tudom leállítani. >Ellenõrizd, mert csak néhány fordulatig bírom. Mit nem értesz a képletben?
>Az x^3-1=0 egyenlet megoldása miért nem 1x1x1, hanem a három harmadfokú egységgyök? Talán az algebra alaptétele miatt.
Nálam a bolhafingba is belekötsz, nálad meg mindegy. Hagyjuk hát. yooyoo még kicsit megszorított, mert észrevett egy hibát a leírásomban, hogy nem tettem ki az indexeket. Azt köszönöm, majd kijavítom. Te is észrevehetnél ilyenekez, azt is megköszönném. Ilyenektõl akár köszönõember is lehetnék. Szóval elismered, hogy az a képlet "csak". A probléma abban van, hogy meghanmisítja az értelmezést. Ami nem lenne baj, ha errõl tudnának pl. a fizikusok.
De nem tudnak, és erre példa az Sgtpepper képlete is. (Egyébként, ha Salgótarján=Sgt, akkor kedvellek, Ha a Pepper a Beatles, akkor is! Szereztem Ringótol egy mûanyag Peace & Love karkötõt a koncerten, hozzám vágta, pedig nem is beszéltem vele)
Elmondom még egyszer, hátha most megjegyzed. Amit felírtál az a központi tömeg által okozott gyorsulás terét írja le. Mivel nem függ az iránytól, csak a távolságtól, praktikusan csak a nagysága jön ki belõle. Ha tudjuk pontosan hol vagy rá kíváncsi, csak be kell szorozni az irányt reprezentáló egységvektorral.
Ez a képlet csak az erõ nagyságát mutatja ha nem tûnt volna fel. Már értetlenkedtél korábban is, és én el is mondtam az okot, úgyhogy ne hazudozz, hogy nem beszélt róla senki!
De ha már így értesz a vektoralgebrához, elmondhatnád a véleményed a szokásos tömegvonzási gyorsulás képletrõl, ami állitólag vektoriális mennyiség?
a=-G*m/r^2
Itt r: skalár sugár, de minden más is az. Hogyan lett ebbõl vektor? Ez igazi fejtörést okozhat neked is, ha értesz a vektorokhoz. Akkor ki kever itt, és mit? Errõl még egyitek se beszélt! Miért?
Hát bizony, ahogy öregszem, keverem. Ne is figyelj rám... Ja...nem azt írtam véletlenül, hogy helyvektor (355hsz.) ? Nem lehet, hogy te még nálam is szenilisebb vagy? Vagy csak troll, mint itt szinte mindenki?
Igaza van. Te itt kevered az euklideszi teret más vektorterekkel. A hosszúság skalár mennyiség, nem pedig vektor.
Honnan tudtad, hogy az kocka? Vagy én irtam, hogy az gömb? És én nem a vektortérrõl beszéltem? Csúsztatsz, troll vagy. A vektor térben vannak skalár, és vektoriális mennyiségek. A tér skalár. Azonban nem skalárból , hanem vektorok skalár szorzatából képzõdik. Egy felületvektor, és egy helyvektor szorzata. Lehet egységkocka, és gömb is, mindegyiknek saját alkalmazása van. A gravitáció képletben gömbként írom mindenütt. Mi a bajod?
Nem tudsz te semmit a vektorterekrõl,inkább ne szájalj róla. Az euklideszi-térben még véletlen sincs köze a vegyes szorzatnak a gömbhöz,csak a paralelepipedonhoz,amit leírtál,az meg pont az egységkocka térfogata.
Az algebra maga adja meg a választ arra, mi tehetõ, és mi nem! Csak nincs fülünk hozzá hogy meghalljuk:
" Hogyha egyszer egyszer egy az egy, Egy miért nem egyszer egyszer egy?"
(saját eposzom)
Magyarra fordítva ez egy kérdés: Az x^3-1=0 egyenlet megoldása miért nem 1x1x1, hanem a három harmadfokú egységgyök?
Ugyanez a fizikai térfogatra fordítva: V=4(PI)/3* r^3 m3
Ilyen nincs a vektortérben!
A vektortérben: V skalár= R2xR3*R1 Vagyis három merõleges helyvektor vegyes szorzata, amelynek elõjele a sorrendtõl függ, és amelyek gömböt a határozatlanságuk miatt alkotnak. Egyáltalán, határozott- önmaga bárminek csak elsõ fokon lehet! Minden más hatvány és gyök annak csak leképezése, részegysége: tulajdonsága. Mert bármely szám: minõségének és a mennyiségének szorzata. Csakhogy a matematikában a minõség és a mennyiség is egyformán számként írható fel. Ezért nem szerepelhetne az algebrai egyenletben ugyanazon változó ismételt szorzata (alma a négyzeten)! Ez az "Egyediségi törvény" õsi filozófiai alapja, amelyet a logikára felesküdött matematika ma hírbõl sem ismernek.
A fizikai térfogat is kompatibilis kellene hogy legyen a matematikai vektoriális megfogalmazásával, ami azonban jelenleg lehetetlen, mert a számvektor algebrát még nem csináltam meg, és valszeg nem is fogom. Ahhoz ugyanis beláttam, még sok spenótot kellene egyek, de nekem azt nem szabad. Valakinek majd szabad lesz, jó étvágyat hozzá. Jelenleg viszont mindenki elfogadja a skalár felírást, hogy r^3, ami egy piaci egyszerûsítés, és teljesen félrevitte a fizikát is, a gravitáció, a tehetetlenség értelmezhetetlenségét is okozva. Hát akkor definiáld a vektorok hatványozását, osztását, és gyökvonását, és a logaritmus keresését, hiszen használod! Addig is gyakoroljuk a kiskorunkban jól bemagolt: -Egyszer egy az egy, -Kétszer egy az kettõ -Kettõször egy az kettõ stb.
A számok (valós és komplex) 1*1-es mátrixoknak,egydimenziós vektornak tekinthetõk (lásd számegyenes). Négyzetes mátrix, tehát összeszorozhatóak. Mátrixszorzás szabályai szerint is kijön a megfelelõ eredmény. A hatványozás egy szám (ami vektor is) ismételten önmagával való sorzása. Mivel a szorzásra mûködik a dolog, ezért annak többszöri elvégzésére is mûködik (nem lépünk ki a struktúrából,semmi csoda nem történik).
Lehet, hogy vektornak tekinti a számot, de nem tudja, mihez kezdjen vele. Ha a számot vektornak tekintette volna, akkor a Fermat sejtést fel se lehetett volna írni. Értelmetlen lett volna. Mert vektoriális számok között a hatványozás nem, vagy nem úgy értelmezhetõ. Ma áthidalhatatlan a szakadék az algebra, és a vektoralgebra, és méginkább a matematika, és pl. a fizika között. Az hogy alma a köbön, nem értelmezhetõ. Ugyanúgy az a^3 sem. A fizikában, a gravitáció vektoriális felírásánál is értelmezhetetlen az a=-G*M/r^2 képlet. Meg az r^3 térfogat is, az is értelmezhetetlen. Alma a köbön. Jelenleg a logikával felspannolt piaci matematika uralkodik. Ami jó a piacon, de nem az elméleti matematikában. Így azután örömünnep, ha legalább a moduláris formák és az elliptikus egyenletek egy része között találnak összefüggést. Akkor az mindjárt a Fermat sejtés megoldása is? Csak egy kicsit faragni kell a Matematikán. Pont annyit, hogy matematika legyen!
>a matematika nem tekinti vektornak a számot
Tudom, hogy 1 évvel ezelõtti a komment, de látom a másik topikban felbukkant egy a témával kapcsolatos kommented. Bár magához a témához nem tudok érdemben hozzászólni, viszont ezt a ,kijelentésedet kritizálnám.
Ugyanis a "szám" az nem egy konkrét fogalom. Amikor valaki a "szám" szót jelzõk nélkül használja az általában az egész számokra gondol. Az egész számok pedig nem vektorok. A valós (és racionális és komplex...) számok azonban már vektorok, és még sehol nem láttam olyat, hogy valaki azt mondta volna, hogy nem azok.
A Fermat sejtésrõl továbbra is az az álláspontom, hogy A. Wiles egy csodálatos zárókövet tett egy olyan alapra, amelyet más talált ki, és amely valójában alaptalan. A Taniyama- Simura sejetésért valóban minden dícséretet és díjat megérdemelt.
De a Fermat sejtés nem lett õ általa megoldva, mert az egész másról szól. Vagyis a MATEMATIKA tett egy nagy lépést a matematika irányába. Ez legyen az EMBERISÉG jövõje?,
Igazán érthetetlenek vagytok! Jól látható, hogy IVIVIV az a IXIXIX-nek éppen a fele! Ezt egy fok(hagyma)földi aborigén is jól látná! Akkor ti miért hibáztattok?
Nem értetek a misztikumhoz... Pont az benne a misztikus, hogyha a IXIXIX- et vízszintesen kettéosztod, akkor felül IVIVIV jön ki, ami 444. Vagyis 999-nek a felsõ fele 444! Az alsó fele meg irracionális, mert nem tudom leírni se! Az alsó IAIAIA ugyanis legalább egy szamárbõgéshez hasonlíthatna, ami nem irracionális, de az se jó, mert középen át van húzva az A! (Még dolgozom a bizonyításon, most ne zavarjatok!)
Hoppá: azt hittem, hülyélkedsz csak! Rákerestem, és tessék: van egy ilyen fórum! Mi ez a fórum? (Az egy képességem, hogy elõbb mindent félreértek, de azután megprobálom mégegyszer, és többnyire sikerül ugyanúgy, megint. Félreérteni.)
Püthagorász kedveltea számmisztikát. Nézzük most ezt: 999 IXIXIX Látható, hogy ennek a IVIVIV (444) pontosan a fele, azaz hogy a felsõ fele.... Vagyis 999/444=éppen kettõ! Szerintem nagyot léptem elõre a számmisztikában.
A számmisztikában azért van valami ráció (drevil666). Persze aez akkor, mikor még nem voltak arab, azaz hindu számjegyek, inkább csak rómaiak, így nézhetett ki: VIVIVI Próbálgatom ezt a nicket, hátha kijjön belõle valami értelmes?
drevilVIVIVI
Úgy látom, így se értelmes! Meg úgy se. Akkor értelmetlen?