Én is így gondolom. Mert valahogyan én kilazultam, erkölcsileg és gondolatilag gátlástalanná váltam. Ami abban is megmutatkozik, hogy nem folytatok kicsapongó életmódot, ami nagyon megvetendõ, és társadalmilag is veszélyes. Mert most emiatt sok mindent másképp látok, és persze nem biztos hogy, jól? Ez valóban gondot okozhat... Engem is nyugtalanít!
szó sincs róla. Az üveg tetején már "magától" is lazul a dugó. Az, ami neked egy életed munkájába tellett, másoknak talán majd szabadon állhat rendelkezésükre... (talán anélkül, hogy tudnák, hogy a "magától" nak teremtôje voltál)
én aszem, nem csak ingyen se köll, de ha sokat feszegeted a palackbazárt szellem üveg tetején a dugót, arra már szivesen költenek, hogy a szellem továbbra is a "helyén" maradjon...
"te nem vagy elég arrogáns és mocskosszájú ahhoz, hogy megbüntessenek"
Zero jól mondta- mert sunyi vagyok, hát sunyitok. De azért sokat dolgoztam is. És most mindent megteszek, amit tudok, hogy ne legyen hiába. Most próbálom eladni, amit termeltem. Nem könnyû, mert nincs rá vevõ, ingyen se köll. Talán, mert nem divatos, vagy nem gusztusos? Vagy kissé faragatlan, vagy ósdi? Vagy mert én adom? Vagy mind együtt?
Ar a baj, hogy te nem vagy elég arrogáns és mocskosszájú ahhoz, hogy megbüntessenek Csak az igazi vértrollokat lehet rávenni, hogy gyûjtsék a büntipontokat.
uwu Miért van az a háromszög a felálló jellel? Szóljak az adminnak, hogy vegye le? Én megvédelek, mert Te vagy a legjobb beszélgetõ partnerem, de komolyan! És tudod- az nem mindegy. uwu a barátom!
LOL Igen! Ha két, vagy több hiperbolát összeadsz, szerintem is békává változik.
Hazudsz- nem ezt mondtam! Azt mondtam, ott a sûrüség változik nem lineárisan! Van, hogy akár parabolikusan is változhat. A Newton féle képlet se mindig parabolikus, csak akkor ha nincs a közelébe másik tömeg! Akkor egész más kép, és legjobb esetben árapályról szenveleghetnél. Úgyhogy hagyd a francba a parabóládat, az elméleti fikció csak. Egyébként, én mélységesen hálás vagyok neked, mertt ezek a kérdések nélküled nem jönnének elõ, hogy megválaszolhassam.Visszavonom a Hazudozást, és a szenvelgést is. Köszi a kérdéseid. Tedd föl õket úgy, ahogy csak jólesik.
Nem baj Györgyike, ne is foglalkozz a tényekkel, a lényeg, hogy írjál valamit
Én még mindig kívülállóként úgy látom, sokkal fontosabb az a kérdés, hogy az 1/r^2 -tel arányos összefüggésben a kitevõ mennyire pontosan kettõ.
Ha nekem efféle dologban kell kutatnom, inkább erre helyezném a hangsúlyt. A megoldást elõállító függvény-csoport ugyanis fontosabb, mint magában a megoldásban szereplõ konstansok értékei. Azok IS fontosak, de elõtte tudni kell magának a megoldásnak az alakját!
Ajánlom, a fizikát vigyük vissza a gravitációs topikba. Ide csak a párhuzam miatt hoztam.
Azért megnézném azt az egyenest aminek minden pontja illeszkedik egy másodfokú hiperbolára
Jól értetted. Mert a lineáris egyenlet a helyvektor vonatkoztatási terének a sûrüségével számol, amely valamilyen akármilyen függvény is lehet, és messze nem parabolikus. Ami kétségkivül bonyolult, de a Newton képlet se könnyebb, ha nem csak két testrõl, hanem többrõl van szó.
Te terjesztesz hazugságot- "hogy lehet pontosan mérni", közbe pedig 2-3 tizedesjegyig lehet csak. Ez nálad a pontosság? Engem meg ez arra késztet, azt gondoljam- bizonyára változik, és azért is nem lehet pontosabban mérni. Loklálisan például a Naprendszerre, talán el lehet fogadni egy referencia értékét. A fény sebességére vonatkozó függvényt a honlapomon ismertettem. A gravállandóról annyit, hogy egy fekete lyuk belsejében mása, mint rajta kívül. Ha a sûrüsége nagyobb, mint a mi univerzumunké, akkor kisebb a fénysebesség, ellenkezõ esetben nagyobb.
De én azért feltételezem, hogy nem hazudsz, nem játszod meg magad- ilyen vagy.
Az én összefüggésem ugyanazt tudja, de Lineárisan, ha a sûrüség ismert. A parabolikus függvény éppen hogy nem könnyíti a számítást, felesleges úgy pattognod, hogy ismered ezt a szót. Ezért azt a programot, amit a csomósodási zónák meghatározására készítettem (amelyek más égitestek gravitációja hatására állnak elõ olyan helyen, ahol pedig nincs tömeg) ilyen lineáris képlettel készítettem.
Szó sincs arról, hogy én itt tudományos tételeket mondanék, még akkor se, ha úgy tûnik. Arra vagyok kiváncsi, hogy más is észreveszi e azt, amit én látni vélek? Hogy vajon a honlapomon észre veszik e Leonardo Utolsó Vacsoráján a körbefutó idõ mutatójaként a háttérmintázatba baloldalon festett "idõ (sors)-lovast", pajzzsal a kezében, tollas sisakforgóval, és a jobboldalon a már üres keresztet, az emberiség jobb jövendõjének a jelképét? Vagy a képtõl balra a falon Boldog Margit tondóját, amelyet Lodovico Sforza festetett meg Leonardoval, mint oldalági Árpádházi rokona tiszteletére?
Vagy Vermeer Ars Pictoria festményén a térképbe berajzolt, Hollandiát beborító kísértetet?
Vagy Leonardo Keresztelõ Szent János képén azt, hogy az a szellemi világban játszódik, ahol Keresztelõ Szent János sebei begyógyultak (nyakán a heg), és õ mosolyogva Istent dicsõíti, reámutatva? Folytatnám a sort, amit én látok, más hétmilliárd nem, vagy csak akkor, ha elmondom. Mert van összefüggés! Mert Leonardo bizonyíthatóan még 16-17 évesen tette azt a felfedezését (amit ma már senki nem ismer), és amit 15 év múlva meg is valósított a Santa Maria Delle Grazie kolostor ebédlõjében, hogy a termet vízszintes virágfolyondárral alul a valós, felül a szellemi világokra bontotta, amelyek Montorfano Keresztrefeszítés képénél (amely az idõskáláján, amit szintén ábrázolt, (az "éjfél" pillanataként) találkoznak! Az Utolsó Vacsora szentjein nincs glória, mert az a szellemi világ része, ahova Boldog Margit is tartozik. Leonardo minden képén következetesen elhatárolja a valós, és a szellemi világot. Tudva, hogy a valós és a szellemi világok külön léteznek, és a TUDAT az, ami azokat egyesíti, mert az minden teremtményre és alkotásra, akár valós, akár nem, akár megismerhetõ, akár nem- közös! A gravitáció is egy tudati töltés, a gravitációs töltés része. Ezt korábban a tudomány is jobban értette. Most meg sír, hogy a matematika egy szétesõ tudomány. Az is marad, ha nem veszi tudomásul, hogy a számok is- a Tudatos Létezés megismerhetõ/megismerhetetlen egyedei. Ezt pedig nem a logika írja, hanem a filozófia- a Tudatos létezés megismerésének ugyanúgy elengedhetetlen eszköze.
A te képleteidben is ott a G a megszokott értékével, sehol se függvény:) Úgyhogy légyszíves ne hazudj!
Egyébként meg pont az ilyen mérésekkel lehet a G értékét pontosítani. Az az állandó nagyon sok helyen megjelenik, az ûrkutatásból is kinyerhetõk olyan eredmények amikkel összevetve alakítják az értékét. Egyébként lehet, hogy tényleg változó az értéke térben vagy idõben, vagy akárhogy, ahogy az összes fizikában bevezetett állandónak, csak ennek eddig még semmi jele.
Ezzel a hsz-el bizonyítottad mennyire inkompetens vagy a témában. Nem azért tekintik a felszíni gyorsulás számításánál pontszerûnek a földet mert ennyire futja. Bármilyen gömbfelület pontjai és egy külsõ pont közti távolságból képzett másodfokú hiperbolikus összegzés megegyezik a felületösszeg és a középpont közti távolságból képzett másodfokú hiperbolikus összeggel. A föld majdnem gömb alakú, ráadásul réteges. Olyan pontosan nem tudunk mérni, hogy az összegzésben észlelhetõ lenne az eltérés, pedig már a pontosság a tizensokadik éles jegynél tart. Ez az oka annak, hogy pontszerûnek tekintik. A gömb egy olyan forma ami ilyen érdekes eredményt ad, szokjál hozzá. De ez nem egy kurvanagy véletlen ám, levezethetõ az energiaminimum alapján rendezõdött anyag modelljébõl, ami ugye a tökéletes gömb.
Ha ellenõrizni szeretnéd, megteheted. A legkönnyebb ha poláris koordinátarendszerben végzed az összegzést. Egy külsõ pontra ki kell fejezni a távolságot amit ugye a testen belül kell érvényesnek tekinteni, így az integrálási határokba a föggõleges szög függvénye kerül, ami a thales tétel alapján egyszerû koszinuszos összefüggést ad. Így könnyedén elvégezhetõ a háromszoros integrálás, és csodák csodája, épp ugyanolyan eredményt ad mint az egyszerûsített. Ez nem valami nagyon új tudományos eredmény, kb 400 évvel vagy lemaradva.
Köszönöm a javaslatod, de több publikációt is olvastam errõl. Geofizikaiakat, amelyek igen magas szinten foglalkoztak ezzel a kérdéssel, és amelyeket én csak alulról szagolhatok. Tudom, mi a geoid. Ugyebár néhány helyen kidudorodik, néhány helyen meg olyan lapos, mint egy hastáncosnõ hasa, hátramenet közbe. De van valami, ami azért elgondolkoztatott a hozzászólásodban. Hogy hogyan lehet, hogy a G ilyen kis pontossága mellett olyan nagy pontosságú számításokat lehet végezni? Állandó ez a G? Az általad oly mélyen megvetett kozmológiai elmefuttatásaimban én a fény sebességével együtt a G-t is változónak tartom. Errõl szívesen olvasnám a véleményed.
Épp most írom, milyen hálás vagyok neked is, és lám, megörvendeztetsz újra. Nem tudom, mi az a sárga háromszög egy felkiáltójellel a nicked mellett? (Már csak a két golyó hiányzik mellõle). Bizonyos tekintetben igaz amit írsz, hiszen az egyik vektoriális forma, a másik meg nem. De az érték azonos, mégpedig a végtelen értékes helyig.
Sokféle köz(rö)hely van. Pld. Carduccié: "~Aki két mondatban mondja el, azt amit egyben is el lehet mondani, az nagyobb aljasságra is képes..." Ide tartozik még Nagy Sándor gordiuszi csomója, és a számtanban a játékos "Cowboy egyszerûsítések"- folytathatnám "a racionális elmék" közhelyszerû áradatát.. Ami többnyire nagyon szimpatikus, mert egyszerûen, erõvel teszik tönkre, amit munkával lehet csak építeni. Leonardo is harcolt ez ellen a felfogás ellen! Dr Szász Gyula hangoztatja, hogy Einstein E=m*c^2 képlete is túlegyszerûsített, mert a tehetetlenség miatt módosul (másik fórumon).
Még érdekesebb, amikor egy képlet alapvetõen más értelmezést kap, pusztán, mert átalakítják. Én ilyennek tartom pld. a tömegvonzást. Annyira megszoktuk a másikat (amit Newton-nak nevezünk), hogy észre se vesszük már, hogy az nem egy vektoriális forma, és nem tükrözi a valóságot. Nem is lehetne az, hiszen nem folytonos környezetü, hanem diszkrét. Épp így észre se vesszük, hogy valamiért nincs olyan, hogy 1*1*1=1, csak olyan, hogy i1*i2*i3=1 (vagyis a három harmadfokú egységgyök szorzata!) - És nem gondolkodunk el: miért nem lehet? - És miért lehet, hogy köznapilag mégis lehet?
A felszíni gravitációs gyorsulást azért ennél nagyságrendekkel pontosabban tudják mérni. Ekkora eltérés mindenkinek feltûnt volna. A geoid formáját több szinten is meghatározták már. Magasgeodézia témakörben utánanézhetsz.
Kár hogy az egyik képlet lineáris, a másik meg másodfokú hiperbola:D Azt látom, hogy ennek nem érzed a súlyát, de talán akinek van legalább egy matek érettségije rájön hogy a két képlet nem adhat azonos eredményt, még akkor se, ha megszorzod az egyiket egy olyan számmal, hogy a földfelszínre nagyjából jó legyen.
Mivel nem tudom, hogy te mit olvastál ki #297-bõl (hisz arról nem írsz) így azt sem tudom pontosan, hogy #298 az vonatkozik-e #297-re is, vagy csak úgy általában a topikra értetted?
...és ha eggyel tovább kattint az ember, eljut Hanlon borotvájához, amit akár ehhez a topikhoz is írhattak volna:
„Sose tulajdonítsd a rosszindulatnak azt, ami butasággal is megmagyarázható. Ne tulajdonítsd butaságnak azt, ami a tudatlanság miatt is lehet. És ne feltételezd, hogy az ellenfeled tudatlan – amíg nem gyõzõdtél meg róla, hogy nem te vagy az.”
Ettõl függetlenül én csendben a háttérbõl figyelek... (ellenben hasonló okok miatt - de még szkeptikusan minden hozzászólásom ellenére ;) )
A tudományos tételek (akármelyik tudományágat is vegyük elõ) rengeteg egyszerûsítést tartalmaznak célszerûségi okokból, nem? A tételeknek nem kell teljesnek (mindenre kiterjedõnek) lenniük, elég ha az adott gyakorlati alkalmazási területen mûködnek.
Tehát nem a legjobb, legteljesebb megoldás a cél, hanem a kevésbé jó (avagy: rossz) megoldások közül azt a lehetõ legrosszabbat keresik, mely még mûködik. Más szavakkal: nem a valóságot, nem a teljességet akarják leírni, hanem csak egy apró, gyakorlati életben használható kapaszkodót találni. (Aminél akár lehet az is a szempont, hogy a gyakorlati életben való felhasználás profitot termeljen...)
Ez okozza aztán a problémákat is. Mikor a lehetõ legrosszabb (egyben legegyszerûbb) de még mûködõ megoldást a valósággal kezdjük beazonosítani. Észben kellene mindig tartani, hogy az adott tételek nem a valóságot írják le, hanem csak egy szeletét, mely a valóságról alkotott modell esetén mindig mûködnek, általában a valóságban is - de már nem mindig, vagy ha mûködni mûködnek is, akkor a dolgok valódi értelmét, valódi minõségét takarják ki (rejtik el).
Mi a helyzet Occam borotvájával? ...általában úgy fogalmazzák át, hogy „ha egy jelenségre két magyarázat lehetséges, akkor az egyszerûbb magyarázatot fogadjuk el”, vagy „általában az egyszerûbb megoldás a helyes”. Minden, a dolog magyarázatához nem szükséges ok fölösleges és ennélfogva elvetendõ.
Tehát, csak hogy világos legyen, hogy mire akarok rákérdezni, még ha igazad is, van a "bonyolításodra" mondhatjuk azt, hogy felesleges. De csak akkor, ha nem vagyunk kíváncsiak arra a többlettartalomra, amit te beleviszel.
És hogy mi a kérdés? Mert végül nem kérdeztem. Mondjuk az a kérdés, hogy mit gondolsz minderrõl? Ilyesmirõl beszélsz te is?
Ilyen és hasonló gondolatok foglalkoztatnak, miközben arra gondolok, hátha ti tudjátok a válast rájuk, és elmondjátok itt nekem, vagy elküldtök valahová.
Talán mert a matematikában se tiszta ez a kérdés? Hogyan, hiszen az a legpontosabb tudomány! Ez igaz, de azért mégis számtalan határozatlanság van benne is, amelyek "eredendõnek" mondhatók. Például a valószínûség számítás! Vagy az egynél nagyobb fokszámú egyenletek gyökei! Amelyekbõl bármennyi lehet- melyik az igazi? Jószerével csak az elsõfokú algebrai egyenletet eredményében lehetünk bizonyosak! Így is van: a számok is csak ELSÕFOKON- "naturális" képükben ismerhetõk meg teljes határozottsággal. Vagyis az, hogy a matematika a legpontosabb tudomány, csak feltételekkel állitható. Hogy milyen körülmények között lehet igazán pontos? Talán nem is a pontosság, a határozottság a jobb kifejezés?
Vagyis nemhogy a matematika nem tekinti vektornak a számot, de a fizika is kerüli a folytonos, vektoriális felírást. Pedig ha tovább folytatjuk, akkor az árapály potenciál (ÁP) pedig a gyorsulási vektorból (a)képezhetõ tovább, skaláris helyvektor szorzással:
(ÁP)= k*sin(alfa)* a *R
itt : R m: a központi égitest sugara a= 4(PI)/3*G*(ró)*R m/s^2 a központi égitest tömegvonzása a felszínén sin(alfa)=R/r a központi égitest érintõ egyenesének szinusz szöge, amely a középpont felé irányuló gyorsulási vektort adja meg.
k- integrálási állandó
Vagyis ekkor az a*R szorzatban jön létre a skaláris szorzás két vektor között, és az eredmény- skalár. És valóban, ha az árapály potenciált skalárisan szorozzuk a távoli keringõ tömeggel (M). akkor vagy munkát, vagy energiát kapunk, amelyek skalárok. De lehet az vektoriális szorzás is. Vagyis a folytonos módszer módszer szemlélete közelebb áll a fizikához, az mégis idegengedik tõle.
A lényeg itt az eltérõ értelmezésben van. Mert itt nem pontszerû a tömeg, hanem egy folytonos mezõ. Az eredmény mégis ugyanaz.
Csakhogy a mezõben egy lineáris helyvektorral (r) történik a szorzás, vagyis az eredmény: a gyorsulás is vektor.
Ugyanez a diszkrét vizsgálatnál csak hokusz- pokulásszal lehetne gyorsulási vektor. Emellett ott a sugár négyzete van a nevezõben, ami r=0-nál szinguláris. Innen feltétlenül egyenes út vezet az elsõ képletnél egyfajta Big Banghoz akár egy cseresznyemag közepén is.
Ugyanakkor a sûrûség ugyan lehet nagy, de nem feltétlenül szinguláris. Vagyis a folytonos képletnek vannak elõnyei.
Én hibáztam, kösz az ellenõrzést. A Föld sûrüsége ugyanis 5520 kg/m3, a sugara meg 6378 km. Ezzel a= 9,839 m/s^2 jönne ki. A másik módszerrel is ugyanannyi, hiszen csak a képlet formája más. Ugyanis ugyanazon képlet százféle formába átirható, és százféle értelmezést ad. (Az egyenlítõnél levonódík a centrifugális gyorsulás, de az is egyforma). Nekem az iskolában még 9,81-et tanítottak. A gravállandó pontossága se túl nagy- 4-5 értékes jegy csupán...
9,43539202004509 De 42-nek kellett volna lennie. :o)
=6,672E-11*4*(PI)/3*5300* 6370000=92-szerintem.
Figyuzz immovable. Ha egy topikban csak egy értelmes beszélgetõpartner is van, akkor az már gyõzelem- helleluja, stb. Itt meg több is akad, ami õszintén meglepett. Akkor pedig mindenki másnak is örülök, és te is közéjük tartozol. Örülök neked, no. Ez csak örömmel tölt el téged is!
A számok esetében becsapó, hogy a mennyiség, és a minõség is számokból áll, csak számokkal kifejezhetõ. Ezért gondoljuk, hogy az mind mennyiség. Mert ha 1 kg almát mondunk, tudjuk, hogy a mennyiség =1; a minõség meg = almás. De hogy legyen ez a számoknál? Ott mindkettõ leginkább számokkal, néha meg jelekkel kifejezhetõ csak... Most úgy gondolom, hogy a természetes pozitiv egész számok a mennyiségek, és minden más, elõjel, tört stb...a minõség. Így lehet, hogy Pithagoresznak is igaza volt! Mert õ a mennyiséget vélte diszkrétnek, azért küzdött! Euklidesz viszont (mert hozzá fûzöm) bizonyította a minõséget. De mindez a mai napig nincs szétválasztva. A "logika" kiûzte a "filozófiát", s most ott lebeg a felhõk között, kapcsolat nélkül. De ezen gondolkodom még, perrrsze. (a 3 db "r" imovable miatt van, mert elfelejtettem máshol hibázni)
Nagyon tetszik a felvetésed, mert én is úgy gondolkodok. Már irtam más topikban, hogy kétféle (egyenértékû, de eltérõ szemléletû) megközelités van pld. a fizikában: - a diszkrét (lásd 5 kg tonhal) - és a folytonos. Ez utóbbinál kell csak számolnunk a mezõkkel. Ekkor jelenik meg az, hogy a vektor nem csupán az eredõ, hanem valamely végtelen/véges struktúra összege. uwu hallhatatlan példáját, egy hídszerkezetet véve alapul a súly a híd szerkezetének megfelelõ erõkre bomlik szerte szét. A gravitáció, ha egy valós testnek nem a közepén lévõ tömegpontjáé, akkor annak a közepe felé is mutató összetevõje van, ami azt szorítja, és nem vonzza. Ez is az árapály egyik megnyilvánulása. A gravitációs vektorok is csak egy folytonos mezõben létezhetnek, számtalan szétágazó, és visszatérõ águk eredõjeként. Ezért folytonos, vektorális formában nem úgy írjuk fel õket, hogy
a= G*m/r^2 m/s^2
mert az a diszkrét forma. Hanem így:
a= 4(PI)/3*G*(ró)*r m/s^2 Itt (ró) a vonatkoztatási tér sûrûsége kg/m^3 r= bold betûs helyvektor. m
Ez ugyanazt az eredményt adja, mint a másik, de másképp értelmezhetõ. Pontosabban az elsõ sehogy. Ez pedig azt sugallja: hogy a gravitáció, vagyis a tömegpont maga ekkor folytonos. De évszázadok óta mégis azt használják, mert azt Newton mondta. Egyébként nem pont így mondta. De õ "diszkrét" módszert használt. Ez meg a folytonos: A Föld tömegsûrüsége ~5300 kg/m3 A sugara 6370 km
felszini tömegvonzása:
a =6,672E-11*4*(PI)/4*5300* 6370000= számold ki. Ez a folytonos módszer, ahol a tömegpont nem pont egy pont.
Tudom, nem válaszoltam a kérdéseidre pontosan, amelyeket nagyon jónak tartok. Mert egyelõre én is csak körbe járom. Szerettem volna ezt veletek együtt tenni, mert nagyon fontos, és bizonyára meghaladja az erõtlenségemet. Nem akarom elrontani. Persze munkahipotézist most is írhatnék már. De nem sietem el.- Beszéljük elõbb ki. Van e a számoknak tudata? Mi a tudat?
A pozitivista ember úgy gondolja, hogy minden megismerhetõ, és Isten nincs. A normális ember elfogadja, hogy vannak megismerhetõ, és csak részlegesen, vagy nem megismerhetõ dolgok, amelyek azonban éppen úgy léteznek. Részei az életünknek. Egy szó, egy terv, minden hatással van az életünkre, pedig nem megfogható. Csak tudathordozója van: a papir, a levegõ... Ezen belül van viszont egyszerû tudat: ami észlel, dönt, és cselekszik. Van összetett tudat, mert minden a tudat kompatibilis: öszegzõdhet, struktúrákat alkothat. Egy bonyolultsági fokon minõséget vált: megjelennek az emlékezet, az értékelés, a tervezés, stb.- amelyek modulálják az egyszerû tudatot. Ez nevezhetõ alkotó tudatnak. Ennek is vannak fokozatai. - Akinek a nevét nem illik a szánkra venni. Persze vesszük. - Az emberi, ami még elég tökéletlen - Az emberközösségi. Ezt próbálom formálni, és már elég jól megy, hiszen uwu már visszabeszél. Azután megemlíthetnék állatokat (pld. szamár)növényeket (például szamárkoró) szintén tudatosak. De egy hidrogén atom is eltudja dönteni, kihez menjen feleségül. A hélium nem kell neki, az oxigént viszont nyalják- falják! Meg a szenet is! A számok a tudat megismerhetõ, vagy nem megismerhetõ elemei. Ugyanúgy rendelkeznek döntési képességgel. A három például nem engedi magát 2- vel osztani. Inkább darabokra esik szét, amelxyek azonban m,ár tulajdonságának tekinthatõk csak. Mert bármely számnak végtelen sok tulajdonsága van. És mindig azt mutatja meg, amelyikre rákérdezel. Egyelõre ennyit. Majd ha újra köpni nyelni tudok, talán folytatom.
Emlékszem, boldog gondolkodó koromban mindig olyanok izgattak, hogy a "szinusz" az a valóságban is létezik, vagy csak kitaláltuk?
Ezek szerint: a számok létezésének felismerése ugyanolyan felismerés lenne, mint amikor arra ébredt rá az emberiség (egy része ;) ) hogy az elektromágneses mezõ az anyag egy formája, olyan (legalábbis hasonló), mint egy darab szén vagy egy pohár víz?!?
a.) Mi az a "tudatos létezés"? b.) Mit jelent tudatosan létezni? c.) A számok léteznek tudatosan, vagy mi, ha felismerjük ezt a tulajdonságot fogjuk rájuk mondani, hogy léteznek és tudatosan léteznek? (Ez utóbbi kérdést újra felteszem, ha az a.) kérdésemre kapok választ. (Ugyanis tudás kell ahhoz, hogy tudjak kérdezni!))
Lehet persze, hogy nincs igazam, nem egyszer megtörtént. Másfelõl a matematikának éppen Wiles üdvös munkája alapján sikerült kapcsolatot találnia két olyan távoli ága között, mint az elliptikus egyenletek, és a moduláris formák. Vélvén, hogy ezzel bizonyította a Fermat sejtést is. Pedig éppen ezen vélekedése miatt nem fog tudni kapcsolatot találni két olyan közeli ága között, mint az algebra, és a vektoralgebra. Mert azt hiszi- hogy már mindent lát? (Pedig csupán a látóköre beszûkült.)
(Az elírásaim azért vannak, hogy immovable is hozzá szólhasson)
A számok: mértékkel, és minõséggel megáldott vektorok, amelyek a Számvektor- Algebra alanyai (most dolgozom rajta, nem segítenétek?). Amelynek egyik határesete az "algebra de la piaci", uwu, ha 5 kg tonhalat vásárolsz ott. Akkor a piaci matematika és fizika áldásait élvezed, sõt nagyon, ha még békacombot is kérsz hozzá. Amely áldások a Matematatika és a Fizika legszükségesebb, ám legalantasabb részei, amelyek azonban még ma is történetileg a legelsõ helyen vannak.
Elcsesztem: "A számok a tudatos létezés egyedei" Na. Ez még jobb. Szórakoztató, hogy a legkomolyabb dolgokat így kell, hogy kifejtsem. De hát a közeg... Egyébként, nagyon kedvelem...
Szóval (ez iditõ volt eddig), a számoknak nincs definiciója, ezzel mindnyájan egyetértünk. Akkor én elmondom az enyémet: "A számok a tudatos létezés megismerhetõ egyedei." Ez egy egyszeû kijelentõ mondat. A definició ne legyen bonyolult, mert hisz mindent deffiniálni kell benne. És végén mégis csak feltételes!
De ha már ezt mondtam, ez azt jelenti, hogy a számok ugyanolyanok, mint bármi más a létezésben. Ugyanúgy vagy megismerhetõk, vagy részlegesen, vagy teljesen megismerhetetlenek, mint bármi más. Emellett vonatkozik rájuk az "Egyediség törvénye" Ami miatt értelmetlen az, hogy "alma a négyzeten", nyári piros alma. Tulajdonságuk és mennyiségük is van. Emiatt merülhet fel a kérdés: "Hogyha egyszer egyszer egyszer egy! Akkor egy miért nem egyszer egyszer egy?"
Miért van az, hogy te felelõtlenül leírod: 1*1*1=1 Az algebra meg úgy válaszol! Balfasz vagy! Ne irogass hülyeségeket! Azt nem teheted! " Ne legyél egy balfácán! Legyél inkább jobbfácán!"
Talán rímbe szedve értitek?
Ennek sem tudok sok értelmet tulajdonítani, ahogy az elõzõnek se. Ami fura, mert szoktam érteni amit írsz. Ennyire megzavart volna amit #260-ban írtam?
Oké, rendben, a vizsgán ötöst kaptál, de most már légy szíves menj haza, mert olyasmirõl folyik a beszélgetés, ami nem szerepel a vizsgán. Forrai is ismeri a fogalmak definícióját. Mindenki ismeri a fogalmak definícióját, és ha nem ismernénk, akkor ott a wikipédia vagy a wiktionary. Ha ezeket meghaladó beszélgetésre nem vagy képes (itt sem, ahogy más topikokban sem), akkor meg minek vagy itt? Nem kell többször leírnod, hogy te tudod a fogalmak jelentését, mert már mindenki tudja, hogy tudod, és egyébként is, mindenki más is tisztában van azzal, amit te tudásnak nevezel, és büszke vagy rá, legyen szó akármilyen témáról is. De a világ nem ennyi, ez csak annak egy része.