Sziasztok. Tudna nekem ajánlani vki egy mondjuk félórás/egyórás meditációs felvételt? Orvosilag írták elõ:).
Kösd idõhöz, mondjuk naponta 1 óra, ha nincs annyi idõd, akkor fél óra. Miben nyilvánul meg? Pl. tudatosulnak a gondolatok, amikben hétköznapi esetben belemerülsz. Fáj a lábad, vagy a rossz érzés, hogy képtelen vagy csinálni, vagy az unalom. Amikor ezek jelentkeznek általában, akkor az ember keres magának valamit, ami felizgatja, amitõl kellemes érzései lesznek. Meditáció közben pedig nem. Csak megfigyeli. És ha képes lesz nem belemerülni a gondolatokba, akkor tisztán látja õket. Tudatosítja. Ezek mind tudatalatti folyamatok, amik tudatosulnak.
A legnagyobb probléma az, hogy egyedül az elején nagyon nehéz gyakorolni, mindenképp kell valami, ami ösztönöz, hogy valóban le tudd nyugtatni a tudatot annyira, hogy csak figyeld a dolgokat. Ezért járok irányított meditációra, ösztönzõen hat, ha tudom, hogy van mellettem valaki, akinek ugyanolyan problémái vannak a meditációval, illetve már nincsenek. Jó példa. Meg a dolog vallásos megközelítése is segít, hogy sikerüljön annyira ellazulni, hogy menjen a dolog. De csak az erõfeszítés mértéke szabja meg, hogy mennyire könnyedén megy, illetve sikerül-e, vagy sem, akár egyedül, akár csoportban. A legtöbb ember (beleértve engem is:) örömét leli, vagy keresi a nem kielégítõ dolgokban, ezért ha neki is ül nem kívánja igazán a megvalósítást, a gondolatok elviszik a figyelmet. Kitartás! Minél nagyobb kínszenvedés, annál jobban ösztönözzön, hogy csak figyelj, mert akkor nem lesz az. Végsõ soron ezeknek a meditációknak a lényege a tiszta tudat érzékelése, elõtte a tudatosító fázis.
És kb meddig kell csukott szemmel a légzésemre figyelnem? Miben nyilvánul meg a tudatalattim megfigyelhetõsége? Mit észlel az aki már elérte ezt az állapotot ? (nekem akkor is kínszenvedés lesz, mert egyszerûen képtelen vagyok egybhelyben ûlni, megunom :))
Figyeled a légzést, ha felmerül gondolat, akkor azt, ha unalom, vagy más érzés, akkor azt. A lényeg, hogy ne merülj el benne. Nem épp azért szokták légzést figyelni, mert elragadó, hanem mert elvileg semleges. :) Amég valamin nem tudod összpontosítani a figyelmed, addig nem fog menni a tudatalatti megfigyelése. Felismerni, és regisztrálni mindent ami történik, amibe a hétköznapokba elmerülünk, beleragadunk, mi más lenne a tudatosítás? Nagy számú tudatfolyamat fut párhuzamosan, amikrõl semmi tudomásunk nincs, sokszor csak úgy benne vagyunk épp egyben. A légzésfigyelõs meditáció alatt folyamatosan bontakoznak ki ezek a dolgok.
Volt gyémánt tudat meditáción pár vicces szituáció. Ez egy irányított meditáció, ahol egy ember fölolvassa az átvezetõ részeket, a vizualizáció tárgyát. Az egyik kolléga, amikor ahhoz a részhez ért az olvasó, hogy "a tudat, amely hatalmas, mint egy hegy, és parányi, mint egy porszem - hangosan fölnevetett: "parányi, mint egy hegy, és hatalmas, mint egy porszem" - dõltünk a röhögéstõl. Az egyik srác meg nem tudja normálisan mondani, hogy "idõtlen öröm", és mindig az van helyette, hogy "idétlen öröm". Nehéz szakma...:D
Nekem igazábol nem is az agyam gondolatoktól való megtisztításával van a gond, hanem azzal ,hogy elkezdem unni, a légzésem figyelését. és miután unom, ez a tevékenység nem szolgál pozitív élményekkel. nekem vmi olyan módszerre lenne szükségem, ami segítségével egybõl éslelhetõek a tudatalattim üzenetei. Jó nagyok az elvárásaim mi? :)
Jó újra látni, hogy írsz. Mi újság veled?
Leggyorsabb módszer a meditációs állapot elérésére egy kis nitrogénoxid belélegzése. :-) Azonnali hatás.
Sokféle módszer létezik, általában a lényegük elõször a gondolatok, légzés figyelése, ez lenyugtat valamennyire. Ez fontos a következõ fázishoz. A figyelmet egyetlen dologra fordítani, teljes összpontosításnak kell lennie. Ez elérhetõ azzal, hogy a figyelmet egyedül a légzésre irányítod. Végig kell követni a kilégzést, és belégzést, amég eléred az egyhegyüség állapotát. Ez azért nehéz, mert a figyelmet folyamatosan elragadják a gondolatok. Ha a figyelmed már erõfeszítés nélkül megmarad a légzésen, vagy bármi más tárgyon, amit kiválasztottál, utána minden megy magától, megjelennek és eltûnnek a felmerülõ gondolatok, érzések, amég az egész kitisztul, és már nincs légzés, sem figyelõ. - Hozzáteszem, hogy nekem nehéz felszámolni a szétszórtságot.
Vannak más meditációk is, amik másképp érik el az egyhegyûség állapotát, mondjuk mantrázás, a figyelem egyetlen gondolatra irányításával, de a végcéljuk ezeknek is ugyanaz. Errõl nem írok, mert ezek a meditációk nem vallásfüggetlenek, általában irányított meditációk.
A tábortûz mellett Hogen akaratlanul is tanúja lett a szerzetesek vitájának, amelyet a szubjektivitásról és az objektivitásról folytattak. Közéjük telepedett hát, és így szólt hozzájuk egy ülõalkalmatosságnak használt sziklára mutatva: – Itt van ez a nagy kõ. Nos, szerintetek ez elméteken belül vagy azon kívül létezik? – Buddhista nézõpont szerint minden a gondolat objektivációja – felelte az egyik szerzetes –, úgyhogy megkockáztatom: ez a kõ csupán gondolataimban létezik. – Szörnyen nehéznek érezheted a fejed – jegyezte meg erre Hogen –, ha egy ekkora követ cipelsz benne.
Ha a lét és nem-lét illúzió, akkor mi marad tárgyának?
dez: ezekrõl a dolgokról nagyon szívesen beszélgetnék veled.
"Mu-csounak panaszkodott egy szerzetes: - Mindennap öltözni, vetkezni és enni kell. Hogy szabaduljunk meg ettõl a sok nyûgtõl? - Egyszerûen csak öltözünk, vetkezünk és eszünk - közölte Mu-csou. - Nem értem. - Ha nem érted, akkor bizony mindennap öltöznöd, vetkezned és enned kell."
Mellesleg a szubjektum létét is kétségbe vontad. :)
Na jó, azt is elmondom, hogy az igazi meditáció célja nem az, hogy az egónak, vagy különféle megfontolásoknak megfelelõen manipulálja az agymûködést, hanem hogy segítsen visszaállítani azt az állapotot, amit az ember rontott el a hülyeségeivel.
Meditáció és az érzet szót egymás mellett használni. A képzetet nem akartad bekeverni? :-)
A változást pedig nem kell elõidézni, nézz körül, mi az ami állandó? És mi tartja fennt?
Fejlõdni és elérni. Hajrá ego!
Hát nem csak acélból, mint pl. sok buddhista, hogy (a jópár meditációs forma közül egyet alkalmazva) egyfajta boldogságérzetet idézzek elõ, aztán annyi. Hanem maradandó változásokat elérni, illetve fenntartani a változást, fejlõdést. Emellett jó egészségi és szellemi kondiban lenni.
Túl könnyen és gyorsan vonsz le messzemenõ következtetéseket... Jópár fajta meditáció van. Én pl. nem véletlenül nem buddhista meditációt csinálok. Mellesleg abból is több típus van.
Másik fórumon olvastam: "Egyszer Tarab Rinpocse mondta nagyon találóan, hogy amikor a szenvedés egy kicsit enyhül, azt nevezik az emberek boldogságnak."
Na én is erre céloztam. Ha a meditáció csak a megragadást erõsíti, annyi értelme van, mint egy cirkuszi mutatványnak.
Olvastam depressziós buddhistákról, akik rájöttek, hogy fájdalmukat csökkenthetik a meditációval, de az okokat nem számolták föl, és mint drogot, úgy használták. Valamit igazán rosszul csináltak.
Többféleképp lehet definiálni, mi az, hogy eltévedni, eltévedve lenni. Vajon az van jobban eltévedve, aki szinte céltalanul sodródik az eseményekkel, de azt tökéletesen konszolidáltan, vagy aki a keresõ útján elindult? Na de ebbe most ne menjünk bele. Úgy értettem alul a fogalmat, hogy túl gyorsan csöppen egy általa nem ismert pszichés világba. Ha tudatosítod magadban, hogy csak te beszéled magadba a félelmet, kontrollálni tudod. Az elnehezedõ kar, és a többi szokásos érzetek pl. hipnózisban.
A bodhicsittáról olvastam az imént (megvilágosodásra vágyó tudat) Meditáció elõtt hasznos ezeken a sorokon elmélyedni:
1. Az élõlények javára irányuló együttérzés az óhajtó bódhicsitta felkeltése, amin a következõképpen kell meditálni:
– Minden gyakorlási szakasz kezdetén gondoljuk el, hogy a szüleink, akiknek a mostani testünket és életüket köszönhetjük, és általában az élõlények, akiknek a száma annyi, mint az égen a csillag, mind egy szálig csak boldogságra vágynak, mégis minden tettükkel csak szenvedést okoznak. Milyen megrendíto, milyen szánalomra méltó a tévelygésük és az ostobaságuk! Pedig a világ összes élolénye között egyetlen-egy olyan sem akad, aki ne lett volna az édesanyám vagy az édesapám! Ha egy halomba összehordanám mindazon élõlények húsát, akik valaha szüleim voltak, nagyobb lenne az a Himalájánál; ha a vérüket összegyujteném, több lenne az a Csendes-óceánnál. Amikor a gyermekük voltam, rengeteget vétkeztek testben, szóban és gondolatban azért, hogy felneveljenek; ezért keringnek azóta is fel-alá a létforgatagban.
– Szüleim közül egyesek a pokolba kerültek, ahol forróság és hideg gyötri oket; egyesek a szellemvilágba kerültek, ahol éhség és szomjúság kínozza oket; egyesek az állatvilágba születtek, ahol butaságban szenvednek, és az emberek kihasználják, ütlegelik és lemészárolják oket. Közülük sokan az emberi világba születtek, de még itt is rengeteg szenvedés sújtja oket; vannak, akik a titánok közé születtek, ahol állandó harc és veszekedés az osztályrészük; vannak, akik az isteni világba születtek, ahol viszonylag gondtalan, hosszú és örömökben gazdag életet élhetnek, de végül nekik is át kell élniük az alacsonyabb rendu létformába való visszazuhanás fájdalmát.
– Szeretett szüleim tehát mindannyian a hatféle létbirodalom világai közt vándorolnak, ahol szenvedéseiknek se vége, se hossza és semmi esélyük a megszabadulásra: mily megrendíto! Mit is tehetnék, hogy boldoggá tegyem oket? Mit tehetnék, hogy megmentsem oket szenvedéseiktol? Mit tehetnék, hogy elérjék a megvilágosodást? Rám vár a feladat, hogy tegyek valamit ezekért a lényekért. Igen, nekem kell segítségükre sietnem, mert egykoron mindnyájan szüleim voltak, és ha én mindig a saját boldogságomat kergetem, miközben ok ilyen óriási nagy bajban vannak, akkor igazán szégyelhetem magam! Meg kell hát szabadítanom õket ettol a hosszan tartó, kegyetlen szenvedéstol!
– Szegény szüleim, akik alacsony létformába születtek, még az OM MANI PADME HUNG mantrát sem képesek kimondani, én azonban most szerencsés emberi létformához jutottam, testi és szellemi képességeim birtokában vagyok, ráadásul találkoztam a szent Dharmával. Most kell megragadnom tehát az alkalmat, hogy tegyek valamit szüleim, az összes élolény érdekében. Boldoggá kell tennem oket egy idore, legalább ideiglenesen meg kell oket mentenem a szenvedéstol, végül pedig hozzá kell segítenem oket a megvilágosodás eléréséhez. Ezért hát mindaddig, amíg a létforgatag ki nem üresedik, mind testileg, mind szóban, mind pedig gondolatban törekszem az üdvre és erényre, s a mélységes bódhiszattva-cselekedetek gyakorlásába kezdek!
– Ekképp gondolkodjunk! Ez volt tehát az óhajtó bódhicsitta, az élõlények javára irányuló együttérzés felkeltése.
Az életnek van ilyen veszélye, de inkább tulajdonsága, és épp (többek közt) ennek felismerésére használatos a meditáció. Ami keletkezik elmúlik.
Hogy függ össze az életkorral, hogy mész-e pl. tm-re? Lehet, hogy elszalasztasz egy lehetõséget! Ez olyan, mint a nyelvtanulás, felnõtt korban nehezebb. Azokat a gondolatokat valószínû te "beszélted magadba", mert szokatlan volt az érzés. Megbolondulni szerintem nem lehet, csak kicsit eltévedni, ha túl mélyre mész túl gyorsan. Azért is jó egy igazán gyakorlott személy segítsége, hogy ne tévedj el a hirtelen meghódított területen, és fokozatosan haladj. Veszteség lenne, ha emiatt inkább abbahagynád, ellenkezõ esetben sok hasznát láthatod majd.
Ja és enyhe besüppedés érzés meg a kezem elnehezülése szokott lenni alapból is, de most sokkal nagyobb mértékben volt.
17 éves vagyok, úgyhogy egyelõre nem megyek ilyen tm-re meg tanfolyamra. Amúgy amikor volt az az érzés olyan gondolatok jutottak eszembe hogy meg fogok bolondulni tõle, vagy meghalok, meg ilyesmi. Tudom elég hülyén hangzik így, de akkor ezek cikáztak a fejemben. A meditációnak van ilyen veszélye?
Talán érdemes lenne valamilyen mester, vagy más gyakorlott személy útmutatását kérned. Pl. a TM (transzcendentális meditáció) vallásfüggetlen.
Nem csak egy bizonyos alfa szint van. Különféle mélysége és kiterjedtsége lehet. Utóbbi azt jelenti, mennyire kiterjedten lesz domináns az alfa-tevékenység az agymûkédésben. Amit megtapasztaltál, az az, amikor kezdesz mélyebbre menni, és az állapot kezd kiterjedtebb lenni. Itt kezdõdik az igazi meditáció. :)
Nem tudom, van-e erre kimondottan gyakorlat. Illetve, buddhista meditáción belül lásd #785... De többféle meditációs technikával is el lehet érni, csak idõ kérdése.
Hello! Én egy-két hónapja gyakorlom a meditációt, az utóbbi idõben sajnos ritkábban. Azt hiszem sikerül elérnem az alfa szintet már elég hamar. Viszont elõbb olyan furcsa dolog történt velem meditáció közben. Már régebben is történt, de akkor szinte egybõl kinyitottam a szemem, most becsukva tartottam de nem mertem sokáig. Nem tudom leírni az érzést. Hanyatt fekve szoktam meditálni általában, olyan érzésem volt mitnha besüppednék az ágyba, és a testemet olyan furán éreztem. A szívverésem felgyorsult és féltem is, elég rossz érzés volt. Az egyensúlyérzékem meg nem tudom milyen volt, de nem normális. Nem tudom mire vélni ezt, de nem mertem sokáig így maradni, mert olyan félelmetes volt. Mi lehet ez?
Tök aranyos az a kislány, aki van azon az oldalon a képen. Így kéne az ovisokat nevelni. "Gyerekek!: Délutáni meditáció következik" :D Ilyen korban még meg lehet tanulni egyenes háttal lótusz-ülésben, vagy zazent ülni. :)
Ja ez a leírás így hiányos, szerencsére aki kíváncsi rá, csinálja...
sz4bolcsnak: "A meditáció második szintjét szanszkritul vipasjaná-nak, tibetiül laktong-nak nevezik. Ebben az esetben nem formán meditálunk, hanem magára a tudat természetére tekintünk – ezért nevezik a mély felismerés gyakorlatának. Anélkül vagyunk tudatosak, hogy tudatosságunknak bármilyen tárgya lenne – így a felismerés és a megértés spontán bontakozik ki. wikirõl (Mondjuk sok kiegészítést igénylene ez a lap.)
Zen buddhista mesterek nem ismerték a stick szót. 8)