A hullócsillagok a becsapódás napjai elõtt közvetlen meteorokká duzzadtak és elkezdték "bombázni" a földet. Ez is már bizonyosan sok állatéletet követelet, de természetesen nem válogatott a hüllõk és az emlõsök között. Minde bizonnyal rengeteg erdõtûz is született amely további ritkításokat végzett az állatvilágban.
2. A katasztrófa
A meteorraj legnagyobb darabja a mai mexikói öbölbe zuhant érintve a Yucatan félszigetet és egy nagyjából 600 km (!) átmérõjû krátert ütött a felszínbe (csak viszonyításképp, Magyarország kényelmesen beleférne ebbe a kráterbe). Óriási szökõár, földrengések és forró kõzápor pusztított a környezetében ahogy azt az amerikai katasztrófafilmekben oly gyönyörûen rendszeresen meganimálnak. Egyvalamit azonban rendszeresen kihagynak. A porfelhõt, amely ezesetben sorsdöntõ volt. Az egész földet beterítette több évszázadra, ennek a lerakódásából keletkezett az a bizonyos "fekete réteg". A porfelhõ eltakarta a napot és tartós telet eredményezett minden kontinensen. Az átlaghõmérséklet kevés helyen érhette el a fagypontot. Megint bekövetkezett egy hatalmas kipusztulás. Az élet a földön egy idõre gyökeresen megváltozott és minden álatcsoport nehéz idõk elé nézett, de mindegyiknek ez volt az egyetlen baja. [Folyt. köv.]
A becsapódás folytán tehát igen sok állat pusztult el. Nem csak a becsapódás peremén hanem attól jóval messzebb is fõleg a hatalmas szökõár és az erdõtûz miatt. Ám az igazi pusztulás csak most jött. Az elõbbiek nem válogattak. Emlõs, hüllõ, madár nem élte túl.
3. A katasztrófa után közvetlen
A hatalmas porfelhõ ami a becsapódás miatt keletkezett, kihatott az egész bolygóra, hiszen mindenhol beterítette és a maradék túlélõk több évszázadon át nem láthatták a napot. Emiatt mindenhol sarkvidéki éghajlat alakult ki. A különbözõ állatcsoportok más-más esélyekkel és állapotban néztek elé mindennek. Már szó volt a dinoszauruszok viszonylag törékeny állapotáról, ami ekkor kezdett igazán végzetesnek tûnni. Az emlõsök és a madarak viszonylag könnyedén alkalmazkodtak az új körülményekhez, az emlõsök szaporodásuk és bundájuk végett, a madarak mindenképp tollazatuk (megfelelt funkiójában az emlõsök bundájának) miatt, amely ráadásul faggyút termelt, ami a víz ellen is további szigetelést nyújtott. Persze eleinte nekik sem nõtt a számuk. Kezdetben úgy tûnt, hogy a három állatcsoport azonos utat jár be. Aztán a dinoszauruszok számának csökkenése nagy mértékben felgyorsult az említett okok miatt. Álatlános nézet ugye, hogy 65 millió évvel ezelõtt haltak ki a dinoszauruszok pedig a valóságban nem így volt [Folyt. köv.]
A dinoszauruszok közül a növényevõk voltak kezdetben nagy bajban. Nem sok növény lehetett életképes az örök télben. Bizonyosan ekkor pusztult ki rengeteg trópusi haraszt és nyitvatermõ is ami nagyon megtizedelte a már amúgy is kevés számú növényevõt. Az õ csökkenésük csakhamar a ragadozókat is ritkította. A dinoszaurusz birodalom kezdett összeomlani és az élettér (amely ekkor nem volt olyan barátságos) megüresedett helyeire több állatcsoport is sikerrel pályázott. Ekkortájt már, ha kis számban is, de léteztek nagy struccméretû ragadozó madarak. Sõt! A krokodilok egy speciális csoportja véglegesen kimerészkedett a vízbõl és gyors futású fajok jöttek létre. Emellett persze ott voltak az emlõsök melyeknek elsõsorban a száma volt nagy, nem a termete, viszont egyvalami a birtokukban volt, ami egyetlen másik csoportnak sem: a fogazatuk! És ami méginkább érdekes, hogy elszigetelt helyeken fentmaradtak olyan dinoszauruszok akik azelõtt is hûvösebb éghajlatokon éltek. Ausztráliában csupán 62 millió éves Leaellynasaura leletekre bukkantak és Alaszkában is találtak ekorú Edmontosaurus leleteket. Tehát a becsapódás után még nyitott volt a kérdés. Több csoport versengett a szárazföldön megüresedett élettér meghóditására. Végül a dinoszauruszok késõi csapatai csak utolsó mohikánok voltak, és az emlõsök számbeli fölényük, gyors szaporodásuk és nagy alkalmazkodóképességük folytán megynyerték a csatát amint az évszázados porfelhõ "elûlt", mellettük a madarak lettek az ég urai, a krokodilok pedig "visszahúzódtak" a vizekbe.
És az egész egyben:
AZ ELÕZMÉNYEK:
1. Kontinens-vándorlás
Amikor 230 millió évvel ezelõtt a dinoszauruszok "hatalomra kerültek", még csak egyetlen nagy kontinens, a Pangea létezett. 100 millió évvel ezelõtt a Pangea elkezdett feldarabolódni a tektonikus erõk hatására. A kontinens egyes vidékei a föld merõben más részére kerültek ami rengeteg változást idézett el mind az éghajlatban, a faunában és a növényzetben. A dinoszauruszok alkalmazkodóképessége igénybe lett véve elég erõsen. A komoly változások a dinoszaurusz-fauna specifikálódását vonták magukkal. A legjobb példa a Góbi sivatag, ahol teljesen külön populáció alakult ki a krétára.A dinoszauruszok szolgálnak jópár konkrét példával alkalmazkodóképességük rugalmasságára. A Leaellynasaurák például a hûvös sarki erdõkben is képesek voltak megélni, nem tehttek más, a talpuk alatt a mostani ausztrália és antarktisz igen hamar elszakadt a fõkontinenstõl és egyre csak dél felé sodródott. Õ késõbbi történeteik folytatódnak a következõ fejezetben. A kontinensvándorlás tehát sok sok változást vont magával. Lássuk mi is történt!
2. Éghajlatváltozások
A kontinensvándorlások elsõ és legmélyrehatóbb következménye az éghajlati viszonyok gyökeres megváltozása. A kontinensek folyamatos mozgolódása némely területen az addig majdnemhogy ismeretlen évszakokat idézte elõ, máshol pont fordítva történt. Eltûntek az évszakok. Ekkortájt alakultak ki a vándorló életmódot folytató dinoszauruszok. Ám ez nem minden esetben volt megoldás a problémára. Köztudott például, hogy az Ausztráliai és Antarktiszi Muttaburrasaurus (Iguanodon-féle növényevõ) elvándorolt a téli hónapokban a délebbi vidékekrõl, ám kihalásukat biztosan az okozta, hogy az egyre délebbre sodródó kontinensek északi vidékei nyáron is egyre hidegebbek lettek. A leaellynasaurák nem vándoroltak. Õk az erdõ mélyén vészelték át valahogy a telet, de egy idõ után az antarktisz déli féltekére való "beállása" után ez lehetetlen vált.Az éghajlatváltozások a földteke közepén fekvõ vidékein is gyökeres változásokat vont magával. Amellet, hogy a vulkáni tevékenységek sokkalta intenzívebbek voltak, mint ma, a növényfauna, az egyik legnagyobb "reformon" esett át. Megjelentek a zárvatermõk. Addig a harasztok és a nyitvatermõk voltak a legfejlettebb és legelterjedtebb növények, következésképp a növényevõ dinoszauruszok legfõbb tápláléka. A krétában ezek szépen lassan el kezdtek tûnni a meleg éghajlatú vidékekrõl és ennek következményeként teljesen eltûntek a nagyméretû sauropodák. A növényevõk új serege merõben más volt, mint a régi, így a rájuk vadászó ragadozók is átalakultak, bár nem annyira mint prédáik. Ezek az összetett klímaváltozások rendkívüli rugalmasságot kívántak az állatoktól és ebben a versenyben mindinkább kitûnt az - ugyan akkor még jelentéktelen méretû és számú - emlõsök elõnye. Ugyan a dinoszauruszok fajgazdagsága sosem látott fokon virágzott ekkor, de hüllõ mivoltukból eredt, hogy az alkalmazkodást nagyfokú specifikálódással tudták ellensúlyozni. Ebbe az evolúciós csapdába esett például napjainkban a gepárd. Az emlõsök emellett kis fajszámuk és melegvérûségük miatt nem szenvedtek ilyen hátrányokat.
3. Specifikálódás
Tehát a dinoszauruszok legtöbb faja igen ingatag egyensúlyban élt környezetével. És ami méginkább hátrányt jelentett az emlõsökkel szemben, a szaporodásuk. Megjelentek a tojástolvajlásra szakosodott madarak és emlõsök amelyek komoly ritkítást végeztek a dinoszauruszok fészkeiben. A madárfészkek általában a magasban voltak, így viszonylagos védettséget élveztek. A specifikálódás egyik legdrasztikusabb példája a T. Rex apró "kezei". Az állat teljesen alkalmatlanná vált kisebb (2-4 méteres) állatok elejtésére, hiszen állkapcsai is oly hatalmasak voltak, hogy üldözés közben szinte lehetetlen volt vele ilyen kis testet megragadni. A T.Rex (ha tette) kizárólag vele nagyjából azonos méretû állatra vadászott. Tõlük függöt az õ élete is. Késõbb kiderül, hogy a növényevõk lesznek kulcs a megoldáshoz. A dinoszauruszok tehát specifikálódtak. A pillanatnyi evolúciós környezetben jól megvoltak, ám a nagyobb változások egyre nehezebbé tették számukra az alkalmazkodást. De nem ez lett a vesztük, hiszen ezt 150 millió éven keresztül mindig megoldották. Egy másik állatcsoport egyre nagyobb veszélyt jelentett uralmukra: õk voltak az õsi emlõsök, minden mai emlõsök õse, többek között az embereké is.
4. Visszaelõzés
A Föld története során nem egyedül a 65 millió évvel ezelõtti volt az egyetlen "nagy pusztulás". Kb. 220 millió évvel ezelõtt is volt , és azelõtt is és azelõtt is. Nincs tehát kizárva egy következõ sem. De térjünk vissza a 220 millió évvel ezelõttire! Akkoriban a hüllõk egy korábbi csoportja uralta a földet. Közöttük voltak olyanok amelyek merõben más irányba kezdtek változni, mint azok akikbõl a mai hüllõcsoportok származtathatók. Õk voltak az emlõsök és a dinoszauruszok (így a madarak) õsei is. Thecodoniták a nevük és õk is több irányra oszthatók fel fejlõdési szempontból, ezekbõl csak kettõ maradt fenn, az egyikbõl fejlõdtek ki a dinoszauruszok, a másikból emlõsszerû hüllõk, akik még nem voltak emlõsök, de már hüllõk sem. A két csoport közt álltak, valószínüleg szõrük is volt már és testtartásuk hasonlított a mai szalamandráékhoz. És hogy miért fontos ez a dinoszauruszok kihalása szempontjából? Ez a két csoport már létezett (kis hányadban ugyan) a 220 millió évvel ezelõtti nagy kipusztuláskor és ugye túlélték. A megüresedett élettér birtoklásáért eme két csoport kezdett versengeni. Mivel a dinoszauruszok akkor sokkal fejlettebbek voltak testfelépítésük és adottságaik miatt õk lettek a gyõztesek. Példa nélküli azonban, hogy a vesztes csoport nem halt ki!!! A vereség ellenére az emlõsszerû hüllõkbõl emlõsök fejlõdtek és "várták az alkalmas pillanatot". 150 millió évvel késõbb az elõzõ fejezetekben tárgyalt okok miatt a dinoszauruszok fejlõdése lelassult. És ekkor történt meg az elõzés. Az emlõsök visszaelõztek a "fejlettségi listán" alkalmazkodó képességük, idõközben kifinomult szaporodásuk, totális melegvérûségük és szívósságuk végett. Azt a csatát, amit korábban elvesztettek, most megnyerték, ám ez nem volt elegendõ a "hatalomátvételre". Az evolúció tehát paradoxont szült. Egy fejlettebb állatcsoport nem tudott kibontakozni majd 50 millió éven át kellett egy apró segítség, aminek tömege nem is volt annyira kicsi.
A METEOR
Már a múlt század elején is voltak találgatások arra, hogy lehetséges egy meteor becsapódása az ok. Akkoriban bizonyítékok híjján "csak" egy elmélet maradt egészen a 60-as 70-es évekig. A modern ûrkutatást kellett segítségül hívni. Akkor tûnt fel a paleontológusoknak egy különös réteg a kréta legfelsõ rétegei felett közvetlenül. A réteget színe miatt feket rétegként emlegették sokáig és lassan kiderült az összetétele is, amint geológusokat is bevontak a nyomozásba. Kiderült, hogy szokatlanul magas arányban tartalmaz olyan anyagokat, amelyek a meteorok alkotóelemei. Összehangolt vizsgálatok alapján kiderült, hogy a föld szinte összes pontján fellelhetõ ez a bizonyos fekete réteg különbözõ vastagságban. Az már elsõre feltûnt, hogy Amerikában a legvastagabb. Lassan a kutatók egyre közelebb jutottak egy feltételezett kráterhez, amely végsõ bizonyítékként lebegett a szemük elõt a kételkedõk ellen.
1. Katasztrófára utaló jelek
A becsapódás elõtti hónapokban már történtek apróbb történések, amelyekre csak az utóbbi években derült fényt. Az egyik egy Európai "kráter" felismerése. Azért írtam idézõjelbe, mert a kráter mamár nem kráter. Az erózió és az idõ annyira elkoptatta, hogy felismerhetetlenné vált. Hihetetlen, hogy a dinoszauruszok kutatása kapcsán milyen tudományokat kell segítségül hívni. Ezen kráter mivoltára is az épitészet segített rájönni. A "kráter" a mai Németország területén fekszik ahol már régen is korszerû építkezések zajlottak, amikor a terméskõ volt az legjobb építõanyag. A régi templomok és katedrálisok köveiben meteordarabokat véltek felfedezni. Mivel a kövek mindenesetbena környékrõl származtak ezért a geológusok is munkába lendültek. A végeredmény egy nagyjából Budapest méretû kráter felfedezése. Ez a meteordarab minden bizonnyal annak a rajnak a tagja volt, amibe a fõszereplõ is beletartozott és mivel gyökeresen máshol található mint "nagyatestvére" ezért azt is felfedte, hogy a raj hatalmas lehetett. Tehát már hónapokkal a nagy bumm elõtt minden bizonnyal soha nem látott hullócsillag invázió söpörhetett végig a bolygón. Ha a dinoszauruszok tudták volna, hogy ez minek a jele akkor nem érte volna õket váratlanul a következõ felvonás. A hullócsillagok a becsapódás napjai elõtt közvetlen meteorokká duzzadtak és elkezdték "bombázni" a földet. Ez is már bizonyosan sok állatéletet követelet, de természetesen nem válogatott a hüllõk és az emlõsök között. Minde bizonnyal rengeteg erdõtûz is született amely további ritkításokat végzett az állatvilágban.
2. A katasztrófa
A meteorraj legnagyobb darabja a mai mexikói öbölbe zuhant érintve a Yucatan félszigetet és egy nagyjából 600 km (!) átmérõjû krátert ütött a felszínbe (csak viszonyításképp, Magyarország kényelmesen beleférne ebbe a kráterbe). Óriási szökõár, földrengések és forró kõzápor pusztított a környezetében ahogy azt az amerikai katasztrófafilmekben oly gyönyörûen rendszeresen meganimálnak. Egyvalamit azonban rendszeresen kihagynak. A porfelhõt, amely ezesetben sorsdöntõ volt. Az egész földet beterítette több évszázadra, ennek a lerakódásából keletkezett az a bizonyos "fekete réteg". A porfelhõ eltakarta a napot és tartós telet eredményezett minden kontinensen. Az átlaghõmérséklet kevés helyen érhette el a fagypontot. Megint bekövetkezett egy hatalmas kipusztulás. Az élet a földön egy idõre gyökeresen megváltozott és minden álatcsoport nehéz idõk elé nézett, de mindegyiknek ez volt az egyetlen baja. A becsapódás folytán tehát igen sok állat pusztult el. Nem csak a becsapódás peremén hanem attól jóval messzebb is fõleg a hatalmas szökõár és az erdõtûz miatt. Ám az igazi pusztulás csak most jött. Az elõbbiek nem válogattak. Emlõs, hüllõ, madár nem élte túl.
3. A katasztrófa után közvetlen
A hatalmas porfelhõ ami a becsapódás miatt keletkezett, kihatott az egész bolygóra, hiszen mindenhol beterítette és a maradék túlélõk több évszázadon át nem láthatták a napot. Emiatt mindenhol sarkvidéki éghajlat alakult ki. A különbözõ állatcsoportok más-más esélyekkel és állapotban néztek elé mindennek. Már szó volt a dinoszauruszok viszonylag törékeny állapotáról, ami ekkor kezdett igazán végzetesnek tûnni. Az emlõsök és a madarak viszonylag könnyedén alkalmazkodtak az új körülményekhez, az emlõsök szaporodásuk és bundájuk végett, a madarak mindenképp tollazatuk (megfelelt funkiójában az emlõsök bundájának) miatt, amely ráadásul faggyút termelt, ami a víz ellen is további szigetelést nyújtott. Persze eleinte nekik sem nõtt a számuk. Kezdetben úgy tûnt, hogy a három állatcsoport azonos utat jár be. Aztán a dinoszauruszok számának csökkenése nagy mértékben felgyorsult az említett okok miatt. Álatlános nézet ugye, hogy 65 millió évvel ezelõtt haltak ki a dinoszauruszok pedig a valóságban nem így volt.
4. Új idõk
A dinoszauruszok közül a növényevõk voltak kezdetben nagy bajban. Nem sok növény lehetett életképes az örök télben. Bizonyosan ekkor pusztult ki rengeteg trópusi haraszt és nyitvatermõ is ami nagyon megtizedelte a már amúgy is kevés számú növényevõt. Az õ csökkenésük csakhamar a ragadozókat is ritkította. A dinoszaurusz birodalom kezdett összeomlani és az élettér (amely ekkor nem volt olyan barátságos) megüresedett helyeire több állatcsoport is sikerrel pályázott. Ekkortájt már, ha kis számban is, de léteztek nagy struccméretû ragadozó madarak. Sõt! A krokodilok egy speciális csoportja véglegesen kimerészkedett a vízbõl és gyors futású fajok jöttek létre. Emellett persze ott voltak az emlõsök melyeknek elsõsorban a száma volt nagy, nem a termete, viszont egyvalami a birtokukban volt, ami egyetlen másik csoportnak sem: a fogazatuk! És ami méginkább érdekes, hogy elszigetelt helyeken fentmaradtak olyan dinoszauruszok akik azelõtt is hûvösebb éghajlatokon éltek. Ausztráliában csupán 62 millió éves Leaellynasaura leletekre bukkantak és Alaszkában is találtak ekorú Edmontosaurus leleteket. Tehát a becsapódás után még nyitott volt a kérdés. Több csoport versengett a szárazföldön megüresedett élettér meghóditására. Végül a dinoszauruszok késõi csapatai csak utolsó mohikánok voltak, és az emlõsök számbeli fölényük, gyors szaporodásuk és nagy alkalmazkodóképességük folytán megynyerték a csatát amint az évszázados porfelhõ "elûlt", mellettük a madarak lettek az ég urai, a krokodilok pedig "visszahúzódtak" a vizekbe.
Annyit azért hozzátennék, hogy a helyzet korántsem olyan egyszerû, hogy az emlõsöket a fogazat/szaporodás/szõr, a madarakat pedig a toll mentette meg. Sok emlõscsoport kihalt a kréta végén, a túlélõk közül az egyik csoport pedig éppen tojásokkal szaporodott... A madarak közül a kihalás idején két csoport volt igazán sikeres, az enantiornithes és a neornithes, ezek kb megegyeztek felépítésükben, ráadásul az enantiornithesek többen is voltak. Mégis a neornitheseken kívül egyetlen más madárcsoport sem élte túl a pusztulást. Hogy miért, azt még ma sem tudni. Szóval itt a túlélés valószínûleg nagyon apró különbségeken múlt, és közel sem volt egyértelmû, hogy ki fogja átvészelni az egészet. Csak tippelni tudok, hogy a krokodilokat a lassú anyagcseréjük menthette meg. Nem hátrány, ha egy évig is kibírod kaja nélkül...
A 62 millió éves leletekhez tudnál linket dobni? Ezekrõl még nem hallottam.
Üdvözlet! Látom, néhányan igencsak beásták magukat a témába:) Gratula BOBO-nak az írásaihoz!
Arra lennék kíváncsi, hogy a "toll eredetileg hõszigetelõ burkolatként alakult ki, nem pedig repülést segítõ eszközként" elmélet mennyire elfogadott vagy támogatott a tudományos körökben? Számomra nem tûnik logikusnak a dolog, hiszen az emlõsök szõre sokkal egyszerûbb és 'olcsóbb' konstrukció, mégis remekül betölti ugyanazt a funkciót. Ha jól emlékszem, az elmélet egyik ellenzõje azt a hasonlatot használta, hogy "olyan ez, mintha valaki az ûrsikló hõpajzsát használná egy cserépkályhához." A támogatói viszont találtak néhány õskori toll-lenyomatot, amely szimmetrikus (vagyis nem szárny-keresztmetszetû) volt, vagyis a gazdája nyilván nem repülésre használta.
Errõl esetleg tudtok többet mondani?
A lényeg, hogy a madarak is azért vészelték át, mert a tollazat redkívül jó szigetelõ volt. Az már egy más kérdés, hogy vizi élõlények miért élték túl (teknõsök, krokodilok akik szintén tojással szaporodtak)
Linket sajna nem tudok de nézz utána te hátha találsz
A toll a dinoszauruszoknál elsõsorban hõszigetelés javítás céllal jött létre. Az elsõ tollak még csak kezdetleges pikkely-meghosszabbodások voltak és szinte biztos, hogy a raptorok egyes fajtái ezek segítségével jutottak el a sarkokhoz közelibb kissé hûvösebb vidékekre. Közben a toll tovább fejlõdött, és amellet, hogy jobb hõszigetelõvé vált, könnyûsége mellett jól felült a szélre és egyes fajok vitorázó siklásra lettek képesek gyors futás közben...
A szõrzettel való összehasonlítás érdekes, de fejlõdéstani szempontból érdemtelen, hisz az emlõsök már több mint 200 millió éve feltalálták a bundát. A tollazat van olyan jó hõszigetelõ mint a bunda, de amellett lehetõvé teszi a repülést, Fejlõdétani szempontból a toll fejlettebb "találmány".
Arra próbáltam rámutatni, hogy nem csak amiatt élték túl mert a toll jó hõszigetelõ. A többi madárcsoportnak és egy rakás dinoszaurusznak is voltak tollai, mégis kipusztultak. Itt sokkal finomabb eltérések dönthettek arról, hogy ki fog kihalni vagy életben maradni. Világszerte omlottak össze a táplálékláncok. Szép dolog ha van hõszigetelésed meg fejlett fogazatod, de semmire nem mész vele, ha kihal az az élõlény amivel táplálkozol. Lehet hogy akkoriban a neornithesek és az emlõsök pont olyan életmódot folytattak, ami kedvezõ volt a túlélésüknek. Pl rovarokat ettek. A rovarok meg aztán mindent képesek túlélni. Sokat lehet ezen spekulálni, az a baj, hogy erre egyértelmû fosszilis bizonyítékot valszeg soha nem fognak találni.
Manapság a hõszigeteléses elmélet tûnik népszerûbbnek. Ezt John Ostrom találta ki még a 70-es években, aztán a tanítványa, Bob Bakker népszerûsítette. Akik ellenzik, gyakran érvelnek azzal, hogy a szõr sokkal egyszerûbb és hatékonyabb, de a legkorábbi tollas dinoszauruszok tollai pont szõrszerû kis nyúlványok voltak. Ráadásul a röpképtelen madaraknál (pl struccok) a tollak gyakran visszafejlõdnek szõrszerû cafatokká.
B0B0: "Az elsõ tollak még csak kezdetleges pikkely-meghosszabbodások voltak...
Nemrég bebizonyították, hogy a tollak nem pikkelyekbõl fejlõdtek ki. Ebbe túl mélyen nem olvastam bele, de valami olyasmirõl volt szó, hogy a tollak teljesen másfajta keratinokból állnak, mint a pikkelyek és az embrionális fejlõdés során is van valami eltérés a kialakulásukban. Találkoztam már olyan elmélettel is, ami azt feszegette, hogy a dinoszauruszok pikkelyei alakultak ki tollakból... :)
Kösz a válaszokat mindkettõtöknek. Ez a tollas kérdés a jelek szerint még nem teljesen tiszta - egyfajta "utolsó állás" a régi dino-elmélet hívei számára. Ami azt illeti, ez és a földrõl felszállás elmélete nekem egy kicsit erõltetettnek tûnik - a jelenlegi repülõ állatok mindegyike a fáról indult.
"...az embrionális fejlõdés során is van valami eltérés a kialakulásukban."
Úgy tudom, az embrionális fejlõdés során több különbség is felmerült, pl. nem egyforma az ujjak száma a madár- és a dinoszauruszembriók esetében. Ez is támadási felület azon tudóscsoport számára, amelyik továbbra sem akarja elfogadni a valóban forradalmi "melegvérû dínó" és "madár=dínoszaurusz" elméleteket. Mintha pont most ismételnék az errõl szóló sorozatot a National Geographic-on...
A sokkal finomabb dolog elõtt azért ott van, hogy átlag 10 Cÿ fokos átlaghõmérsékletben a hidegvérû dinók életképtelenek voltak (mert ugye nem mindegyik volt melegvérû). Ez volt az elsõ szempont, emellett eltörpül bármiféle más körülmény
"Nemrég bebizonyították, hogy a tollak nem pikkelyekbõl fejlõdtek ki. Ebbe túl mélyen nem olvastam bele, de valami olyasmirõl volt szó, hogy a tollak teljesen másfajta keratinokból állnak, mint a pikkelyek és az embrionális fejlõdés során is van valami eltérés a kialakulásukban. Találkoztam már olyan elmélettel is, ami azt feszegette, hogy a dinoszauruszok pikkelyei alakultak ki tollakból... :)"
Ez muti má meg hol olvastad, mert érdekes és még én sem hallottam róla. Mellesleg az csak egy kitaláció, hogy a tollból alakult ki a pikkely, mert az állatok még a szárazföldön sem mászkáltak, amikor a pikkely már létezett! De lécci nézz már utána, hogy hol van, mert én is szívesen elolvasnám. lécci lécci :)
A probléma röviden: a madarak lába az ötujjú végtag három középsõ ujjából áll (2, 3, 4). A dinók fejlõdése viszont azt mutatja, hogy az õ esetükben a hüvelyk- mutató- és gyûrûsujjnak megfelelõ ujjak fejlõdtek ki (1, 2, 3). Vagyis nem az ujjak száma, hanem a poziciójuk eltérõ.
Mondjuk ez egy 1997-es cikk, tehát lehet, hogy azóta megoldódott a rejtély...
Ez nem kizárt, bár én elöszõr a National Geographicon hallottam róla. Ott futott egy sorozat, azt hiszem Evolúció volt a címe (nem vennék rá mérget). Megszólaltatták benne az "új" dinoszaurusz-elmélet híveit és ellenzõit is, az utóbbiak közé tartozó tudósok fõ érve volt ez a kutatássorozat. Mindenestre eléggé meglepõ...
+ egy javítás a #341-hez: természetesen az embereknél hüvelyk-, mutató- és középsõ ujj az 1, 2, 3 (a félreértések elkerülése végett).
"A sokkal finomabb dolog elõtt azért ott van, hogy átlag 10 Cÿ fokos átlaghõmérsékletben a hidegvérû dinók életképtelenek voltak..."
Igen, de ez önmagában nem magyarázza meg azt, hogy a melegvérû fajok miért haltak ki. Ezért nem lehet figyelmen kívül hagyni az apróbb részleteket sem. Egyébként szerintem simán elképzelhetõ hogy az összes dinoszaurusz melegvérû volt.
"Ez muti má meg hol olvastad, mert érdekes és még én sem hallottam róla."
Passz... de utána fogok googlizni :)
Mellesleg az csak egy kitaláció, hogy a tollból alakult ki a pikkely, mert az állatok még a szárazföldön sem mászkáltak, amikor a pikkely már létezett!
Elég meredek az elmélet, de attól hogy a pikkely nagyon régi találmány, még elképzelhetõ. Elõfordulhat, hogy a legprimitívebb dinoszauruszok valamikor elvesztették a pikkelyeiket, és azok a pikkelyek, amik pl ma a madarak lábain vannak másodlagosan fejlõdtek vissza tollakból. Meredek, és szerintem is hülyeség... Elõ fogom kaparni azt a cikket. :)
Az ujjas dolog nem volt kacsa, komoly kutatások mentek itt, de nekem úgy rémlik, már bebizonyították hogy a madarak ujjai mégiscsak 1-2-3 sorrendben vannak.
"Az bizonyított tény, hogy a Stegosauriák, Ankylosauriák, Sauropodák hidegvérûek voltak"
Én még nem hallottam egyértelmû bizonyítékokról.
A sauropodáknál azzal szoktak érvelni, hogy nem tudtak volna megenni annyi élelmet, amennyi szükséges lett volna ahhoz hogy a testhõmérsékletüket állandó szinten tartsák. Ilyenkor az emlõsökhöz szokták hasonlítani õket, de lehet hogy nem kellene. A hüllõk általában jóval takarékosabban emésztenek mit az emlõsök. A megevett táplálékból sokkal több alakul át hasznos energiává, és így jóval kevesebbet kell enniük. Szóval ha a dinoszauruszoknak inkább hüllõkhöz hasonló emésztõrendszerük volt, akkor lehettek egyszerre nagyok és melegvérûek. Aztán csak rá kell nézni pl egy Brachiosaurusra. Egy ilyen szájberendezéssel pillanatok alatt lekopaszthatott egy fát. Egy Diplodocus meg órákig tudott úgy legelni, hogy a teste meg se mozdult. Ráadásul az emlõsök elég sok idõt és energiát fordítanak rágásra (fõleg ha még kérõdzenek is), a sauropoda csak nyelt. Az egészben lenyelt kaja megemésztésével is rengeteg hõt tudtak termelni. Azt is figyelembe kell venni, hogy egy hidegvérû állat nem tud egész nap aktív maradni, viszont egy ekkora test fenntartásához folyamatosan enni kell. A szárazföldön a hidegvérû állatok nem is nõnek túl nagyra. A krokodilok is max 1-2 tonnásak. És ott vannak azok a kutatások, amiket a különbözõ életkorú sauropodák csontjain végeztek. Lábszárcsontokat hasonlítottak össze, és az lett az eredmény, hogy egy Janenschia kb 10-11 évesen már ivarérett volt, és 25 éves kora körül érte el a max testhosszát. Egy kifejlett Janenschia 20-30 tonna körül lehetett, szóval évente átlag 1 tonnányit kellett nõnie. Ilyen tempóban nõni egy hidegvérû állat egyszerûen nem képes.
A stegosauriákál gondolom a lemezeket mint hõfelvevõ berendezéseket lehetne felhozni, de egyáltalán nem biztos, hogy azok hõfelvételre szolgáltak. Lehet hogy éppen a fölösleges hõt lehetett velük leadni. Vagy esetleg valami egész másra szolgáltak (ragadozókat elijeszteni, nõstényeket levenni a lábukról stb stb stb)
Az ornithopodáknál nem tudom, mire lehetne alapozni a hidegvérûséget, fõleg amióta elõkerült az a szépen megõrzõdött Thescelosaurus szív, amin látszanak a szépen elkülönült kamrák és az egy darab aortaív...
Volt 13 méteres "szárazföldi" krokodil
A Stegosauria lemezei szinte biztos, hogy hõfelvételre szolgáltam, mert találtak olyan lenyomatokat, amelyek megmutatják, hogy rengeteg apró és vastag ér futott át rajta
Ha ezek nem elég bizonyítékok, akkor nem szabad foglalkozni a paleontológiával, mert ott ennyibõl állnak a bizonyítékok, mindegyikbe van egy kis bizonytalanság
Ja! És pont a Brachiosaurus volt az, aki a leglassabban emésztett a sauropodáknál, következésképp a teljes táplálkozása elnyúlt hosszú napokig
"A Stegosauria lemezei szinte biztos, hogy hõfelvételre szolgáltam, mert találtak olyan lenyomatokat, amelyek megmutatják, hogy rengeteg apró és vastag ér futott át rajta"
Az erek annyit bizonyítanak, hogy jó volt a vérellátása, azaz nyugodtan szolgálhatott a vér hûtésére is.
"Ha ezek nem elég bizonyítékok, akkor nem szabad foglalkozni a paleontológiával..."
*sóhaj* Pont errõl van szó, itt ritkán vannak bizonyítékok, legfeljebb elméletek. A paleontológia éppen a spekulációról szól. Te itt úgy állítasz be bizonyos elképzeléseket, mintha azok egyértelmû tények lennének, erre próbáltam reagálni. Egyáltalán nem bizonyított tény, hogy a sauropodák, stegosauriák stb. hidegvérûek lettek volna, legalább annyi érv van ami ez ellen szól, mint amennyi mellette. Nagyon nem szeretem az ilyen a fölényeskedõ megjegyzéseket, és nem is lennék ennyire kiakadva, ha legalább megpróbálnád alátámasztani valamivel amit írsz, és nem csak kijelentenéd, hogy valami úgy volt ahogy és innentõl kezdve nincs ellenvélemény.
"Ja! És pont a Brachiosaurus volt az, aki a leglassabban emésztett a sauropodáknál..."
"A hüllõk általában jóval takarékosabban emésztenek mit az emlõsök. A megevett táplálékból sokkal több alakul át hasznos energiává, és így jóval kevesebbet kell enniük. Szóval ha a dinoszauruszoknak inkább hüllõkhöz hasonló emésztõrendszerük volt, akkor lehettek egyszerre nagyok és melegvérûek."
Már bocs, de ez így nem igaz. A hüllõknél nem az emésztés jobb, mint az emlõsöknél, hanem a táplálékból kinyert energia felhasználása "takarékosabb". Ez viszont éppen azért van, mert a hüllõk hidegvérûek, azaz nem kell folyamatosan fûteni a testüket. Ha egy faj melegvérû, akkor kénytelen a tápanyag nagy részét az állandó testhõmérséklet fenntartására fordítani (kb. a négyötödét). A takarékosség és a melegvérûség nem fér össze.
A Sauropodák gigantikus méretûvé növekedését tudtommal nem az okozta, hogy hogyan, hanem az, hogy mit ettek. A dinoszauroszok felemelkedése idején a zsurlók, páfrányok és a nyitvatermõk voltak az uralkodó növényfajták. Ezek sokkal nehezebben bonthatóak le, mint a ma 'divatos' fûfélék és zárvatermõk. Emiatt a növényevõknek sokkal hosszabb emésztõszerv-rendszerre volt szüksége, ami a teljes testméret megnövelését eredményezte. A ragadozók meg egyszerûen követték a növényevõket.
Egyébként úgy tudom, hogy a melegvérû elmélet elsõsorban közvetett bizonyítékokra támaszkodik. Ilyen pl. a gyors mozgás, a közösségben élõ állatok vagy az utódgondozás - ezek nem túl valószínûek egy passzív élõlénynél. Ugyanakkor senki sem tudja, hogyan is érhették el ezt az állandó testhõmérsékletet - lehetséges példáúl, hogy a nagyméretû állatoknál pusztán a hatalmas testtömeg elegendõ volt egy adott szint megtartásához. Ráadásul akkoriban az éghajlat is melegebb volt, mint a mostani 'jégkorszakban'.
Hát igen. Ez az! Ha AotS barátunk kicsit visszanézett volna a topicban, akkor látta volna, hogy ez már leírtam itt. De jobban elmagyaráztad. Köszi :)
Nem tudom miért mondod fölényeskedõnek. Annyi a baj, hogy te elolvasol valamit a neten megtetszik és egy cikk alapján te eldöntöd, hogy az igaz-e. Belinkelek én neked ide annyi cikket mint a franc amit itt ott megírtak és semmi köze a valósághoz. Az meg, hogy a dinók nagyjából fele hidegvérû lehet, hogy nem videokamerával bizonyított tény, de kb. annyira elfogadott tény, mint az, hogy a dinók hüllõk voltak.
A Brachiosaurus meg azért emésztett nagyon lassan, mert neki volt a leghosszabb bélrendszere és az õ gyomrában szokták találni messze a legtöbb gastrolitot.
Ja! És úgy gondolom, nem úgy dobálózom a kijelentésekkel, hanem mindig megmondom a hátteret is.
Nem akarok én itt összeveszni veled hiszen a fórum lételeme a vita, de ha valaki nem ért veled egyet, te rögtön fölényeskedõnek és okoskodónak nevezed. Próbálj kicsit máshogy hozzáállni egy vitához.
Sorry a flémért, de szerintem ha valaki azt mondja, hogy ha nem úgy látod a dolgokat mint én akkor inkább ne foglalkozz a paleontológiával, az fölényeskedés. Mindegy, összeveszni én se akarok, nagyon örülök hogy végre van egy topik ahol dinoszauruszokról lehet vitázni. Még egyszer mondom, én abba kötöttem bele, hogy szerinted bizonyított tény hogy bizonyos dinoszauruszok hidegvérûek voltak, szerintem legfeljebb vitatott elmélet.
A Dinoszauruszok Csodás Világa címû kiállításon több tucat, beépített robotok által élethûen mozgatott dinoszaurusz mellett elõször láthatja a nagyközönség az elsõ magyarországi dinoszaurusz-leleteket
2006. április 7 - november 26. Helyszín: Budapest XIII., Váci út 19. (Tudományos Játszóház egykori kiállítóterme) Telefon: 450-0048 nyitvatartás: hétfõ-péntek: 9.00-17.00 szombat-vasárnap: 10.00-18.00 Százhatvan millió éven át a dinoszauruszok uralták a Földet, mígnem körülbelül 65 millió éve váratlanul kihaltak - ma sem tudjuk pontosan, miért. A Tudományos Játszóház korábbi kiállítótermében, a Váci út 19-ben április 7-tõl november végéig 28 különféle dinoszaurusz-modell csodálható meg, látványos ismertetéssel. 2000-ben hosszas kutatások eredményeként a Bakonyban felszínre kerültek az elsõ magyarországi dinoszaurusz-leletek, amelyeket most elõször mutatnak be a nagyközönségnek. (Elsõ magyarországi dinoszaurusz-leletekrõl olyan értelemben beszélhetünk a Bakonyban, hogy ezek voltak az elsõ igazi csontok, amelyek elõkerultek, de már korabban is ismertek voltak lábnyomok a Mecsekbõl, Komlosaurus néven.) 4x2,5 méteres homokágyban látható a Hungarosaurus tormai csontváza, úgy, ahogy a fosszilizálódott csontok eredeti helyzetükben megõrzõdtek. A Hungarosaurusok közel 4 méteres páncélos dinoszauruszok voltak, és a mai Bakony-hegységet járták 85 millió évvel ezelõtt. A kiállítás másik látványossága a repülõ hüllõk vagy pteroszauruszok egyetlen hazai képviselõje, a Hungarosaurus lelõhelyén elõkerült Bakonydraco galaczi - a faj egy egyedének fogatlan alsó állkapcsa és négy nyaki csigolyája látható a kiállításon. Az állat szárnyfesztávolsága a maradványok rekonstruálása alapján elérhette a 3-3,5 métert, ami közepes méretnek számít a repülõ õshüllõk között. Ahogy az összes pteroszauruszra, a Bakonydracóra is jellemzõ, hogy csontjai rendkívül vékony falúak voltak. Fogatlan állkapcsa arra utal, hogy halakkal, vízparton élõ ízeltlábúakkal, puhatestûekkel táplálkozhatott. A Bakonydraco legközelebbi rokonai Üzbegisztánból, Spanyolországból, illetve Marokkóból ismertek. Õk voltak a Azhdarchidák, a "hosszú nyakú" pteroszauruszok. [origo]
Nem feltétlenül dinoszauruszos hír, de szerintem érdekes. Új-Zélandon találtak egy 62 millió éves pingvint :) Elég hirtelen diverzifikálódhattak a madarak, ha pár millió évvel a dinoszauruszok kihalása után már voltak ilyen specializált csoportok.
a mindenit! hát tényleg nem tétlenkedtek ezek szerint
Nézd meg a Hesperornis nevû madarat! Még fogai vannak de már repülni sem tud, mitöbb járni sem nagyon, hanem szinte csak úszni. Ha jól emlékszem 80 millió évvel ezelõtt élt
Mindenesetre a modern madárcsoportok ilyen korai megjelenése azért jó pár embert meglepett. Eddig mindenki azt hitte, hogy a neornithesek csak jóval a dinoszauruszok kihalása után diverzifikálódtak, de most úgy tûnik, hogy ez már korábban, mondjuk a kréta vége felé is végbemehetett (vagy pedig az egész nagyon rövid idõ alatt történt...)
Most az új leletek fényében csináltak pár molekuláris vizsgálatot, és a pingvinek rokoni kapcsolataira valami ilyesmi jött ki:
Azt nem tudom, mennyire pontos ez az új meghatározás, de azért érdekes belegondolni, hogy ha 62 millió éve már voltak pingvinfélék, akkor talán a kréta végén már sólymok is létezhettek?
Ez is csak azt bizonyítja, hogy a dinoszauruszok le voltak maradva az alkalmazkodóképesség versenyben, a madarak és az emlõsök sokkal dinamikusabban tudtak változni ;)
Nem tudom, ezzel az oldallal találkoztatok-e? The Speculative Dinosaur Project Pár paleontológus és mûvész összeállt, és megpróbálta elképzelni, milyen lenne ma a világ, ha a dinoszauruszok nem haltak volna ki :)
Pár évvel ezelõtt megjelent egy könyv "Az ember után - a jövõ zoológiája" címmel. Abban arról van szó, hogy a ma élõ állatok mivé fejlõdhetnek x millió év múlva. Nem sokkal késõbb hallottam, hogy készül a folytatása, pont ez a 'milyenek lennének a dinoszauruszok ma' témával, de azóta sincs nyoma a hazai könyvesboltokban. Nem errõl a projektrõl van szó? (én már tényleg semmit nem látok a linkekbõl)
A Tröodonnak (mert így írják a nevét helyesen) nagyon sokáig csak a fogait ismerték és csak feltételezni merték testfelépítését. Arra azonban nem számítottak, hogy amikor megtalálják a test maradványait a 60-as években, egy mini-raptorral találják szembe magukat. Sokak szerint a Tröodon tollazatot viselt, mert jópár lelet erre enged következtetni, bár ezt többen a zsákmánynak tulajdonítják. A Tröodon mindenesetre egy rettegett ragadozó volt a kisebb állatok körében, hisz alig volt fél méter magas. Magányosan, vagy 2-3 fõs csoportokban vadászott
Mellesleg szép nagy szemei voltak, amik a dinoszauruszok többségével ellentétben elõre néztek és valószínûleg egész jó térlátást kölcsönöztek a Troodonnak. Az agytérfogata is a legnagyobbak egyike volt a dinoszauruszok között.
Hmm... Az ember után folytatását én sem ismerem, de nem hinném, hogy ez a Speculative Dinosaur projekt az lenne.
Az osszes dino portren mindig az jut eszembe, hogy akkor valszeg nem volt "beszeljuk meg a problema" helyzet. Ha gyengebb vagy akkor kaja leszel. Ennyi.
Köszönöm az információkat :) Egyébként az agya miatt kedveltem meg fõleg. :))))
Jorge Antonio Gonzalez rajzolta, itt fenn van még pár munkája. Nem gyengék :)
Meg vizsgálták a T-rex koponyáját, kiderült, hogy oldalra egyáltalán nem látott még annyira sem mint mi emberek, csak elõre, de arra tökéletesen. És hát ez nem tipikos dögevõ tulajdonságg, ilyan jó látás csak ragadozóknak van/volt.
ha valakit érdekell az én oldalam Na megnézetem azt a "Dínók ha nem haltak volna ki" dolgot. Csak helyesni tudok. De a Hadrosaurus fejdísze nem lenne hasonló mint a mai fejdíszek. A kacsa csöküek fejdísze hang adásra volt hivatot.
Amúgy tudtátok, hogy a mai madrak dínók egy ma is élõ csoportja?