Az emlõsöket sem, még a tojásrakókat sem, pedig azok emlõsszerû hüllõknek mondhatók. A madarak a dinoszauruszok egy kládja, de már külön osztálynak tekintik õket, ennek több oka is lehet. Mondjuk mert régen elbevezték és a dinoszauruszokat késõbb fedezték fel, vagy mondjuk mert õk még mindig jelen vannak, vagy az, hogy már repülnek.
Ennyi erõvel a bálnák sem emlõsök, sõt a denevérek sem. Kõ' nekik új rendszertani kategória. Plusz amit már többször írtam, hogy ha a madarak már nem dínók, akkor választani kell, hogy a hüllõ vagy a madármedencéjûek dínók, mert egyiknek mennie kell akkor.
Arról ne is beszéljünk, hogy szép lassan nem az lesz a kérdés, hogy melyik dínó volt tollas (milyen mértékben) hanem, hogy melyiknek nem volt. Facebook primeval csoportban vetettem fel eme elméletet: Pterok és dínók egy közös õstõl származnak, melynek volt valamilyen kültakarója már, illetve négy kamrás szíve (révén a krokiknak van) Tehát alapvetõen a dínók kültakarós lények, csak jó pár faj elvetette ezt.
Archosauriák hüllõk egy levált már külön állónak tekinthetõ csoportja, vagy csak konvergensen fejlõdtek a hüllõkkel. Ide tartoznak a krokodilok (Kaprosuchusnál én felvetek amolyan gyengébb melegvérûséget, révén elvben egy nagyon agilitis dög volt) Krokiknál kialakult a négykamrás szív, ám nem váltak melegvérûvé. Míg egy másik archosauria eme szívhez még ilyen szõrszerûségeket kezdett növeszteni, majd külön vált a pterokra és dínókra. A dínók meg kifejlesztették a ma ismert tollakat. Tehát én egyben az Archosauriákat emelném ki a hüllõk közül, hogy õk már túl léptek a hüllõkön.
A gond az, hogy nem fognak ezzel a foglalkozni, hogy mit minek veszel most. Rendszertanban meg állapítva, ezt variálják, ez van. De köznapban nem fognak külön neveket adni, hogy ez hüllõ ez már nem, és akkor minek nevezzelek? Pláne, hogy a kihalt fajoknál van ilyen probléma, ott van latinul mi minek nevezhetõ, kész. Ez ilyen dolog, hozzá kell szokni, a gerinceseknek az alábbi osztályai vannak: halak, kételtûek, hüllõk, emlõsök, madarak Ezek is maradnak, csak a hétköznapi megfogalmazásuk már nem érvényes (pl tolla csak madaraknak van, a hüllõk hidegvérûek).
Hát, emlõsszerû hüllõknek pl. volt szõrük. Egész melegvérûség sokkal korábbi mint jó pár évvel ezelõtt gondolták volna.
Haladni kell a korral (tudománnyal), hangoztatják és eme kertek közt verik szét a nemzeti kultúrákat, a vallást, a család intézményét, a tradicionalitást és az erkölcsöt. De olyan dologban, hogy a madár az nem külön álló kategória, hanem a dínókon belül van... NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEM, abban olyan tuskó maradi kis valamik, hogy nem lehet hogy megfogalmazni. Pedig az egész felsorolásból ez az egyetlen mi segítené a normális fejlõdést. (Vagyis a valóság elfogadása)
Ezek az osztályok már nagyon a köznapi névhasználathoz tartoznak, de a tudományos nyelvben aligha használatosak. A tudományban már a kladisztika alapján csoportosítják az élõlényeket, nem ezek alapján az önkényes megnevezések alapján.
A tudósok már csak fintorogva mondanak olyat, hogy "hüllõk" vagy "halak", leginkább csak akkor használják e szavakat, ha laikusokhoz beszélnek. A halakat elvileg nem is lehet normálisan egy csoportba foglalni, mert olyan sok "ágazatuk" van. A madarak persze hüllõk. De az emlõsök meg nem, mert a szinapszidák már azelõtt leágaztak az amniótákból, hogy a szauropszidák (vagyis a hüllõk csoportja) kialakultak volna, szóval az "emlõsszerû hüllõ" elnevezés is mehet a kukába.
na köszönjük, én lusta voltam ennek utánajárni, fejbõl meg már nem tudom :D
Emberek... az egész olyan könnyû, de mégis olyan bonyolult... Inkább igyunk! Ahhoz nem kell ész.
Csak most látom, hogy péntektõl indul a Spektrumon a Planet Dinosaur, A dinók bolygója címmel. Végre már mutatnak egy valamirevaló õslényes dokut is, bár sajnos még ez is tele van hibákkal.
Kíváncsi vagyok, most már vajon sikerül-e rendesen kiejteniük a szinkronban a Magyarosaurus nevét. Ezúttal nem hivatkozhatnak félrehallásra, hiszen ki is lesz írva a név képernyõre. És az angol narrátornak sem okozott különösebb gondot a kiejtés.
Most megy a Planet Dinosaur magyarul, de ez valami fura, össze-vissza szerkesztett verzió. Valamiért az ötödik epizódot kezdték mutatni, de aztán hirtelen átváltottak az elsõre. A kettõ össze van kutyulva.
A magyar narráció meglepõen szar. Az "ichthyophagous" szóról a fordító azt hitte, hogy ez egy állatnak a neve, holott ez igazából azt jelenti, hogy "halevõ". De a legdurvább: az Allosaurusra, aminek a neve még ki is volt írva, a narrátor azt mondta, hogy Ouranosaurus.
Amúgy így a TV-ben nézve szerintem igen jól mutat a sorozat vizuálisan, csak kár, hogy maga az animáció, azaz az állatok mozgása fos.
Ah, értem már, mi van. Ez nem az eredeti sorozat, hanem egy több epizódból összevágott verzió.
Megtekinthetõ a teljes Dinotasia, azaz a Dinosaur Revolution újravágott, szinte teljes egészében narrációmentes filmváltozata.
Én még egyszer nem nézem meg, mert az eredeti változat is annyira lefárasztott, hogy még most is érzem. De valami ilyenre tervezték volna eredetileg a sorozatot.
Hát igen, a kis kék tollcsomók hangja a JP féle Compyk.
Meglett ez a könyv: Dinosaur Art: The World's Greatest Paleoart, persze angolul. Már vártam, hogy kiadják és kézhez kapjam. Az én példányom borítóján sajnos van egy mély karc, amiért baszódjon meg az a gyökér, aki csomagolta, és sikerült még a védõfóliát is átszakítania.
A könyv az elmúlt néhány évtized 10 legnevesebb és legjelentõsebb paleomûvészének képeit gyûjti össze. Ezek: John Sibbick, Luis Rey, Todd Marshall, Gregory S. Paul, a magyar származású Julius Csotonyi, Douglas Henderson, Raúl Martín, Robert Nicholls, John Conway és Mauricio Antón.
A könyv sokat nem ír magukról az õslényekrõl, inkább azzal foglalkozik, hogy az egyes mûvészek hogyan dolgoznak, meg ilyenek. De a képek elképesztõek. Mesésen szépek, és a legtöbbet eddig nem is ismertem. Egy-kettõ sajnos kissé elavult, pl. szerepel pár tollatlan raptor, de hát nem mindegyik kép új, és persze ettõl még nagyon szépek azok is. Sok vázlat is van, ami azt mutatja, hogy a kész képeket hogyan tervezték meg. És van néhány furcsaság is, például egy kép arról, hogy a dinók hogy néztek volna ki, ha nem történik meg a K/Pg esemény.
Annak ellenére, hogy a cím "Dinosaur Art", természetesen a pteroszauruszok, tengeri hüllõk és õsemlõsök is bõven vannak, sõt az egyik fejezet (Mauricio Antón képei) csakis õsemlõsökkel foglalkozik. Bár a képek nagyon szépek, én inkább Mark Hallet-et tettem volna a helyére, hiszen õ az utóbbi pár évtized egyik legfontosabb paleomûvésze, ezért igen zavaró a hiánya.
De amúgy remek könyv, igazán kiadhatnák magyarul is, ha másért nem, hát akkor legalább azért, mert Csotonyi néhány éve nyilatkozta, hogy szeretné, ha a szülõföldjén is ismertté válnának a képei.
Vmi ilyesmi volt az ahol a K/Pg utáni dinók voltak?
Azoknál kevésbé elvontak. Kar nélküli zsarnokgyík, fura fejdíszû kacsacsõrû, és egy Ceratopsida, ami úgy néz ki, mint egy Pachyrhinosaurus, csak orrpárna helyett vaskos szarv van a homlokán. Gondolom, csak max. pár millió évvel játszódhat ez a kép a be-nem-következett kihalás után, ezért hasonlítanak annyira az "eredeti" dinókra. Mellesleg Greg Paul rajzolta.
De van pár egyéb érdekes kép is. Engem leginkább egy fára akadt Mosasaurus fogott meg, amit egy árhullám kisodort a part közeli erdõbe. Nagyon bizarr látvány.
Elég gyorsan átolvastam a könyvet. Nincs sok szöveg benne, a hangsúly a képeken van. Az a kevés szöveg többnyire érdekes (majdnem az egész interjú formájában íródott az író és a mûvészek közt), de én kissé untam azokat a részeket, amik nem a paleomûvészettel foglalkoztak.
A mûvészek személyisége viszont jól átjött. Greg Paul egy elég öntelt alak, de a többiek sokkal barátságosabbnak tûnnek. Raúl Martínnak nem tetszenek a tollas dinók, és John Sibbick is óvatosan áll hozzájuk, ellenben Luis Rey imádja õket, és visszautasít minden olyan kérést, hogy pikkelyes raptort rajzoljon. Martín minél élethûbb képekre törekszik, míg John Conway az absztraktabb, mûvészibb õslényes képeket szereti.
Néhány anekdotát is megosztanak, pl. Rey iskolás korában fellépett az evolúciótagadó tanárával szemben, amiért alaposan megbüntették.
Az a kép a harcoló Sinusonasusokról tényleg szép, de egyben ez az egyetlen valamirevaló Luis Rey-féle, fénykép-Photoshop keverék a könyvben. Komolyan, bár a kézzel festett képei és a rajzai remekek, ez az ember egyszerûen nem konyít a Photoshop-hoz. A gépen rajzolt vagy digitálisan manipulált képei ocsmányak. Nincs rájuk mit mondani, pocsékul vannak megcsinálva.
Némely képén a dinók pikkelymintája csak úgy kimegy a körvonalból, és ott lebeg a semmiben. A puszta levegõ pikkelymintás. Hogy nem veszi észre az ilyen hibákat? Trehányság.
Aki nem tud angolul vagy nincs kedve átolvasni, összefoglalom: Mint kiderült, nemcsak pihetollaik voltak, mint ahogy ezt eddig gondoltuk, hanem a felnõtteken rendes nyeles tollak is nõttek. Még a tollas dinók is egyre tollasabbak.
A fej alján található finomabb fognyomok alapján a rexek ínyencek voltak, akik a Triceratopsok nyakhúsát fogyasztották. A galléron lévõ durvább nyomok arra utalnak, hogy sokat bíbelõdtek a fej leválasztásával, hogy a nyakhoz férjenek. A gallért egyfajta fogóként használták, mint a konzervek nyitófülét.
AvP2 filmbõl van eme jelenet: http://img202.imageshack.us/img202/4176/tw1copy.jpg - Ugye Triceratops koponya szemet szúr. Méretre és a szem fölötti szarvak jók egy fiatal állatnak. Ez alapján Ám az orri szarv, nem stimmel, max ha T. prorsus az állat. (elvben)
Jobb minõségû képet nem találtam. Neten próbáltam találni, de nem volt. Így erre támaszkodva még kétségeim vannak, hogy Triceratops-e. Fõleg, hogy a film 2004-ben játszódik. És az AvP-nek elvben semmi köze a JP-hez.
Most kiadtak egy újabb paleomûvészeti mérföldkõnek számító könyvet, amirõl én csak most hallok elõször:
Az egész könyv a paleomûvészet nagy kritikája. Két részre tagolható: Elõször a régi és modern paleomûvészetrõl ír, könyörtelenül bírálja a hibáit. Közben nagyon spekulatív, merész új színben tünteti fel a dinókat, szokatlan helyzetekbe teszi õket, de mindezt úgy, hogy szigorúan tudományos és realisztikus keretek közt marad. A borítókép jó példa erre, de van még pár: ez a bozontos Therizinosaurus és a békésen nézelõdõ Allosaurus és Camptosaurus. Furák, de nem rugaszkodnak el a valóságtól.
A második részben ma élõ állatokat rekonstruálnak úgy, mintha nekik is csak a fosszíliáik lennének ismertek. Így szemléltetik, hogy milyen keveset árulnak el a nyers kövületek egykor létezett lényekrõl. Például így képzelnénk el a keselyût, ha csak a csontvázát ismernénk. Van még benne pikkelyes macska meg szarvatlan orrszarvú is.
Ígéretesnek látszik, be kéne szerezni. A netes paleo-közösség máris az egekbe ajnározta, mondván, hogy ez az elmúlt négy évtized legfontosabb paleomûvészeti könyve, pedig csak nemrég jelent meg. Plusz, John Convay az illusztrátor, és én imádom a képeit.
Hát igen. Mikor oroszlán nevel gazellát, és azért nem sikerül felnevelni mert nem megfelelõ a teje. Ezzel szemben egy Allosaurus feltudna nevelni egy Camptosaurust... leszámítva ha a falka nem falja fel.
Fára mászó Protoceratops... mért lenne hülyeség? Vannak olyan hülye kecskék kik még a villanypóznára is felmásznak.
Szerintem még nézi a fórumot... "Dr. egyetemi prof" primavis. Na õ tudott olyanokba belekötni. "Mé nagy a feje? Mé nagy a szeme? Mé tollas? Mé van egy fa ágon? Mé néz egy bogarat?" Talán azért mert, fióka, ezé nagy a feje és a szeme, azért van egy ágon mert tud fára mászni, és azé nézi a bogarat mert érdeklõdik vagy megakarja enni... De nem az a kép tudománytalan.
Tetszik nekem ez a könyv, mert jól kifigurázza az ilyen "tudománytalan" dolgokat. Mért lenne az? Mai állatok is tudnak olyat alkotni, hogy el sem tudjuk képzelni, mégis megteszik. Ezért szoktam DevintArt-ot böngészni. A hobi mûvészekonek rengeteg érdekes ötletük van, mi elsõre nevetséges, mégis valós. Pl. fáról támadó Deinonychus, mi enyhe siklással veti magát a prédára. Mért lenne hülyeség? Ez jó elmélet.
Ilyen dokumentum filmet kéne csinálni. Ahol bemutatják a leleteket, és több elméletet is felvázolnak. Mai dok. filmek sajnos nem ilyenek. Egy elméletet mutatnak csak be. (Tisztelet a kivételnek)
Azért ne oltsd le primavist, nekem van egy erõs tippem, hogy ki lehet, és ha tényleg õ, akkor hatalmas respect neki, hogy egy ilyen "jelentéktelen" fórumra is be-be néz.
A fórumos viszálykodás nekem sincs nagyon ínyemre, de ettõl eltekintve...
Igazad van! Nagyon felkeltette az érdeklõdésemet a könyv, kár, hogy még nem találtam olyan helyet, ahonnan meg tudnám venni... no meg pénzem sincs rá nagyon. Ki kéne adniuk magyarul is, hogy okuljanak a dinókról az itteni népek is.
Sorban: Pufi Parasaurolophusok, álcázott plesiosauria, "Homo diluvii testis" (vagyis amikor egy óriásszalamandra kövületrõl azt hitték, hogy egy bibliai idõbõl származó ember maradványa), és pelyhes Leaellynasaurák. Utóbbiak nagyon aranyosak. A farkukat jelzõeszközként használják, akár néhány mai madár.
Aztán itt van ez. Így néznének ki a macskafélék, ha úgy lennének megrajzolva, mint a "hagyományos" dinoszauruszok (pl. a Jurassic Park-féle raptorok). Végül is ha nem lennének emlõsök, és csak a csontvázuk lenne ismert, akkor honnan tudnánk, hogy nem így néztek ki? A raptorok is így jártak, amíg ki nem derült, hogy lényegében madarak voltak.
Primavis lehet bárki, de olyan dolgokba köt bele... hogy huhúúúúúú. Több hozzászólásából is az jött le, hogy õ rühelli amikor fantáziálnak az állatokról. Neki csak száraz tények mit a csontok mesélnek.
És eme könyv pont ezzel a nézõponttal helyezkedik szembe. Hülyeségnek tartjuk még mindig az ormányos sauropodákat... Mamutról azért tudjuk, hogy ormányos, mert élnek elefántok. (Meg találtunk jég befagyott mamutokat, meg azért viszonylag kortársaink voltak.) Nekem is rengeteg ötletem van az õslényekkel kapcsolatban, mire nincs bizonyíték, mégis reális. Primavis szemlélete szerint ezeknek nincs létjogosultsága. Nekem ennyi a bajom.
A macskás példára ott van még a Gorgonopsid és más hasonló állatok. Egyre többször ábrázolják õket szõrzettel és a mai emlõsökre jellemzõ orral. Már nem olyan hüllõszerûek.
Saját elméletre ott van, hogy mikor kiderült a Psittacosaurus tollassága. Én onnantól gyanítottam, hogy más késõbbi ceratopsida is hasonló mód tollas volt. És igen, bejött.
Hasonló elméletem ugye, hogy a dínók eredendõen melegvérûek és kültakaróval rendelkeznek (Pterokkal közös õs, persze ha nincs ellen bizonyíték) Ergó minden dinosaurus családnál meg van a tollasság esélye. Csak ugye mi nem férünk hozzá a leletekhez és megkövült bõrökhöz. Pl. Stego faroktüskéi, mi van ha tollak közt lapultak meg? számtalan képtelen ötlet van, mi lehet úgy volt a valóságban. Jó pár még igaznak is bizonyult. (Tollas triceratops.)
Szavaid Robert Bakkert idézik. (Bár például az ormányteóriát eléggé megcáfolták, miután a Sauropoda koponyákon nem találtak olyan csatlakozási... izéket, amik ehhez kellenének. De mindegy, nem ez itt a lényeg.)
Van erre egy paleomûvészeti "elõírás" is, amit néhol olvastam: Ha a fosszília nem teljes, rekonstrukciókészítéskor próbáljuk kreatívan kipótolni a hiányzó részeket. Még ha tévedünk is, legalább jól fog kinézni a rajz. Ez jobb annál, mintha a kép egyszerre pontatlan ÉS unalmasan is néz ki. Merjünk kreatívak lenni, mert a tudományosság néha ad helyet ilyesminek. Csak persze ne essünk túlzásba, ne mondjunk ellent annak, amit BIZTOSAN tudunk.
Meg eszembe jut az is, amit Luis Rey rajzoló mondott egy interjúban. Tizenvalahány éve, amikor lerajzolta a pulykafejû Deinonychust, mindenki lehurrogta, hogy túl radikális meg spekulatív. Ma már annyit változtak az elképzelések a dinókról, hogy a pulyka-nychus tisztára konzervatív ötletnek számít.
Bocs, hogy ennyit beszélek róla, nem reklámozni akarom a könyvet. Csak mivel valószínûleg nem tudom beszerezni, nem tehetek mást, mint hogy ezeket a képeket lesem.
Engem nem zavar sõt érdekel.
Ám a képekrõl: Stegos, olyan mintha egy a görög amfora disztiése lenne. Majangosaurus - kopasz pulyka. T-rex pedig túl aranyos. Nem csoda, hisz egy pár mellsõ és hátsó lábát látni. Súlya szerintem eltörné a az elülsõ lábát ha így feküdne rajta. Hason fekvõs elképzelést támogatom inkább.
Most, hogy van nálunk megint Discovery World, látom, hogy már megy is rajta a Dinosaur Revolution, A dinoszauruszok világa címmel.
Akkor még néhány gúnykép a jövõbeli paleomûvészetrõl: Hattyú.
És ezek -- melyek (tudtommal) nem szerepelnek a könyvben, hanem a könyvet bemutató elõadásra készültek.
Itt egyrészt a Greg Paul-féle, úgynevezett "zsugorfóliázott" dinoszauruszokat gúnyolják ki. Õ volt ugyebár az, aki a '80-as évek körül átalakította a paleomûvészetet, de a dinókat mindig úgy rajzolta, hogy lényegében közvetlenül a csontvázukra húzta rá a bõrt. Õ inspirálta a Jurassic Park dinóit is, és ugyanúgy, ahogy a 20 század elején és közepén a paleomûvészetet Charles Knight meg Zdenek Burian határozták meg, úgy jelenleg mi a "Greg Paul korszakot" éljük.
A cicás kép pedig azt mutatja, hogy a dinoszauruszokkal foglalkozó TV mûsorok milyennek ábrázolnák a macskákat.
Annyira sóvárgok ezért a könyvért amúgy... a nyálam õrjöng a számban. De sajnos e-könyvnek készült, a nyomtatott változat meg csak egy helyrõl vehetõ meg és rémesen sokba kerül. Szemétség... mindenki azt mondja, hogy kötelezõ darab, erre beszerezhetetlen. Talán máshol is kiadják majd, de arra meg még várni kell.
És valami eldugott torrent oldalon sincs fent? Annyira nem értek az ilyen letöltögetéshez.
Játszó Camarasaurus. Nem tudom, hogy ez szerepel-e a könyvben, de ugyanaz rajzolta, mint aki a könyv képeinek többségét, és ugyanaz a szellem járja át. Vastagfarkú T. rex. Ez egy régebbi kép, de szerepel a könyvben. Jövõbeli emberek. Ez meg bekerült volna a könyvbe, de kihagyták, mert sehogy se illett a témába.
És akik elmentek az angliai bemutatóra, hogy dedikáltassák a könyvüket, azok a készítõktõl ilyen firkantásokat kaptak.
Azért így belegondolva, a Jurassic Parkban nem azok a kimondott anorexiás dínók vannak. Viszonylag elég jól tápláltak. Van tokájuk is...
Nézem ezt A dinoszauruszok világa show-t, és egyszerûen elképesztõ, hogy egy olyan dinó-mûsoros szinkront se tudnak összehozni, amiben ne lenne valami fordítási vagy kiejtési mellékúrás.
Hagyján, hogy keverik a "kor" és az "idõszak" kifejezéseket, de hogy a gecibe lett a Shunosaurusból "Junosaurus"? Ki hallja félre az "sh"-t "j"-nek?
Magyarosaurus meg Magiosaurus vagy mi a szar volt egy régebbi dok. filmben. Ha a Jobbikban lennék, Gyöngyösi félre botrányt robbantottam volna ki ezért.
Üdvözöljétek a demokrácia-kapitalizmus vívmányát! Nesze szar szépen kifestve ki pulirozva! Egyed!
Nem érdekli a "magyar" szolgáltatókat, hogy baromságot adnak az embereknek. Sok hülye meg eszi. Én már dok. filmeket se nézek. Ha megnézek, akkor magyar felirattal.
Hiába, engem minduntalan felzaklat az, hogyha egy dokumentumfilmben valamit véletlenül úgy mondanak, ahogy kell, a szinkronok képesek még azt az egy kis igazságmorzsát is elferdíteni.
Ez más, mint amikor félrehallás vagy -értés miatt angol szöveget fordítanak le rosszul. Ez itt olyan, hogy nem értenek egy görög-latin vagy mittudoménmilyen nevet, aztán megpróbálják maguktól kitalálni, hogy mi lehetett az. Egy másik mûsorban pl. a Camarasaurusból lett "kumanoszaurusz", pteroszauruszból meg "terraszaurusz".
Ez több mint félrefordítás. Ezek nem létezõ nevek.
Szerintem egy magyar szakértõ egy délután alatt elintézné eme hibákat. Megnézné a dokkfilmet, és átolvasná a szöveget. Ennyi. De ehhez is lusták, hogy egy szakértõt hívjanak.
Vagy elég lenne beírni a keresõbe az éppen fordított mûsor címét. Általában fel vannak sorolva a bennük szereplõ lények nevei, meg hogy hogy kell kiejteni azokat.
Például a "Reign of the Dinosaurs" kifejezésre (mert Európában ez a Dinosaur Revolution címe) rögtön az elsõ találat a részletesen kidolgozott Wikipédia cikk.
De azt nem alkalmaznak, mert pénzbe kerül. Ehelyett a 0 tudású bölcsészek fordítják, és születnek ilyen baromságok. És egyes emberek csodálkoznak, hogy miért szidja mindenki a BTK-t...
Sajnos ott a pont.A "nulla tudású bölcsészek" jó része természetesen: A)Fogalma sincs mit fordít,emiatt B)Félrefordít/ferdít,ráadásul C)Gyakran nem megfelelõ a nyelvtudása és D)A JPÉ is hiányzik belõle. Tisztelet a kivételnek.
Remek. A készítõk feltöltötték az All Yesterdays könyv bemutatójára készült elõadásaikat. Angolul tudók elõnyben, de maguk a képek is érdekesek.
Darren Naish elõadása -- Téma: paleomûvészeti hagyományok és sztereotípiák. C. M. Kosemen elõadása -- Téma: spekulatív gondolkodás és a szakadék a valós õslének és a nagyközönség hiedelmei között. John Convay elõadása -- Téma: rendszertan és paleomûvészeti rekonstrukció.
Lássuk... kezdem Darren Naish elõadásával (amúgy nem ilyennek képzeltem a hangját, de ez lényegtelen). Hát, elég hosszú lett az írásom, de õ is sok mindenrõl beszélt.
Kezdem:
Ma élõ állatoknál rendre találkozunk fura testi jellegzetességekkel és viselkedésformákkal. Olyan dolgokat tesznek, amikre nem számítanánk. Õslényeket viszont mindig csak egy pár élethelyzetben látunk rekonstruálva, ami többnyire a harc. Pedig csinálhattak furcsaságokat is, és nekik is lehettek fura vonásaik.
A különféle illusztrátorok mind máshogy rajzolják ugyanazt az õslényt, de ezek közül a legtöbb pontatlan vagy egyenesen szar. Ez a mai paleomûvészeti ipar furcsa kettõsségét mutatja: az õslények iránti érdeklõdés történelmi csúcsponton van, de a jó palomûvészek gázsija történelmi mélyponton. A kiadókat nem érdekli az igényesség, csak a spórolás, ezért születnek a mai napig olyan képek, amiken pl. a raptorok pikkelyesek.
Ugyanez az oka annak, hogy olyan sok visszatérõ motívum, mém van a pelomûvészetben. Pl: Charles Knight egyszer madarat üldözõ Ornitholestest rajzolt, és azóta az Ornitholestes szinte minden képen ezt csinálja. Nemcsak a viselkedést, hanem a kinézeteket is másolják. Bob Bakker készített egy híressé vált rajzot a Barosaurusról, amin a lény szembõl látszik, ezért a farka rövidnek tûnik. Ezután szinte mindenhol rövid farokkal rajzolták, még oldalnézetbõl is. Vagy: Knight és Burian mindketten fekete-fehér színûre rajzolták a Phorosrhacost, emiatt mindenki más is ilyennek képzeli. A Quetzalcoatlus pedig szinte minden képen négy lábon közlekedve dinókra vadászik, mert Mark Witton néhány éve úgy rajzolta le.
E igénytelenség másik oka: a felülvizsgálatért felelõs szakértõk. Sok tudós csak a szövegeket ellenõrzi, de a képeket nem, és ezért születnek olyan förtelmek, mint a Dorling Kindersley kiadó által publikált könyvek számítógépes rekonstrukciói (nekem van két ilyen könyvem, és tudom, mirõl beszél), avagy a Dinoszauruszok, a Föld urai mûsorban látott T. rex (amit Darren Naish hírhedten RÜHELL).
Aztán egy áttekintés következik a paleomûvészet történetérõl. Ezt már mind ismerjük, de nem ugrom át, mert érdekes dolgokat mond.
Nemcsak most, hanem rögtön a paleoillusztráció kezdeti idején is vonakodtak a mûvészek spekulatív bélyegekkel ellátni az õslényeket. Cuvier készítette az elsõ csontváz-fosszília rajzokat, de nem mert köréjük körvonalat rajzolni. Ha meg húzott körvonalat a váz köré, azt a képét nem publikálta. Samuel von Sömmerring volt, aki körvonalat rajzolt a Pterodactylus csontváza köré, ezzel népszerûsítve a körvonalas rajzolást, egyben beépítve a pteroszauruszok kinézetét a köztudatba.
Ez amúgy szerencse. Mások a pteroszauruszokat fura denevérekként akarták beállítani, amiknek a hosszú ujjuk a bokájukhoz nõtt -- de ezt a képet nem tették közzé, ezért a Sömmerring-féle pteroszaurusz-kép terjedt el.
Ezek után mindenki ezt a "csontváz körül a test körvonala" stílusú ábrázolásmódot követte, köztük Richard Owen és Benjamin Hawkins. Õk készítették a Crystal Palace park szobrait, és ilyenkor terjedt el a nagyközönségben az az igény, hogy az õslényeket élõként KELL rekonstruálni, mert a csontváz már nem volt elég nekik.
Hawkins és késõbb Knight olyan paleomûvészek voltak, akik az élõ állatok rajzolásának is mesterei. Ezért érdekes, hogy bár az õsemlõsöket gyakorlatilag tökéletesen pontosan rekonstruálták, a dinóik mindig pontatlanok voltak. Ez azért volt, mert a szakértõk szavának voltak alárendelve. A 20. század elején a dinókat a tudósok is csak holmi nagy gyíkoknak vélték, ezért arra parancsolták a profi rajzolókat, hogy hagyják a fenébe az anatómiai megfigyeléseket, rajzolják azokat a dinókat szép gyíkszerûre. Ezért jelentek meg a kiegyenesedett, farkuk a földön húzó, vékony combú Theropodák, vagy a törzsüket boltívesen tartó Stegosauriák. Azt a módszert, hogy elõször a csontokat rajzolják meg, utánuk az izmokat, aztán a bõrt, csak az õsemlõsökre alkalmazták, de a dinókra nem.
Burian már próbált néha elõször csontvázat rajzolni, és a köré "felvinni" a többi részt, de neki meg nem volt hozzáférése magukhoz a fosszíliákhoz, ezért csak mások beszámolóiból volt fogalma arról, hogy a vázak milyenek is lehettek.
A Dinoszaurusz Reneszánsz volt az a fordulópont, ami a Knight és Burian-féle alaktalan szörnyekbõl anatómiailag egyre pontosabb állatokká alakította a dinókat. A farkak felemelkedtek a talajról, a Sauropodák kijöttek a mocsárból, és a dinók mozgalmasak lettek. Még Burian is másolta a reneszánsz paleomûvészeket, pl. Bakkert.
Greg Paul ekkortájt adott ki egy írást, ami lényegében az alapoktól átszabta a paleomûvészetet. Bevezette ezt a "csontváz --> izomzat --> bõr" módszert a dinoszauruszok rekonstruálásába, és azóta minden valamirevaló paleomûvész ezt az elvet követi.
No igen, de a Paul-féle dinoszauruszok zsugorfóliázottak. Naish szerint túlságosan átlendültek a ló túloldalára -- régebben a dinók alaktalan, vaskos monstrumok voltak, aztán hirtelen girhesek és soványak lettek. Látszanak a bordáik, a koponyájuk lyukai, a farkuk pedig vékony. Nem volt átmenet.
Ebben az az érdekes, hogy az emlõsöket továbbra is úgy rajzolták, hogy mindenféle laza bõrt, zsírpárnákat, porcos részeket kaptak. Voltak, akik az emlõsöket is zsugorfóliázottra rajzolták, de ezek nem vitték sokra.
Az elõadó 3 csoportra osztja az õslényeket az alapján, hogy milyen pontosan ismerjük õket: - pleisztocéni, holocéni emlõsök (pontosan tudjuk, hogy néztek ki) - pleisztocén elõtti emlõsök, mezozoikumi lények általában, meg pár paleozoikumi kétéltû (nagyjából tudjuk, hogy néztek ki) - paleozoikumi lények (alig tudunk róluk valamit)
A két utóbbi csoportot szokták zsugorfóliázni, mert a rajzolók többnyire minimalisták, nem mernek torokzacskókat, tollakat, lebenyegeket rajzolni rájuk.
Ez tarthatatlan! Ma élõ állatokról is tudjuk, hogy rendre nem zsugorfóliázottak, vannak olyan jellegeik, amikre pusztán fosszíliákból sosem következtethetnénk. És egyre több dinóról derül ki, hogy tollas volt, fura bõrlebenyeik voltak, vad színekben pompáztak. Ezért Naish szerint ÍGY kell õket lerajzolni, az elavult Greg Paul-féle zsugorfóliás dinókat pedig felejtsük. Abban igazat ad neki, hogy a rekonstrukciót az alapoktól, a csontoktól kell kezdeni, majd azokra anatómiailag pontosan rá kell tenni az izmokat. De itt még nem lenne szabad megállni.
Összegzésként ezek Darren Naish paleomûvészeti irányelvei:
* legyünk tisztában a pelomûvészet történetével * legyünk tisztában az anatómiával, azzal, hogy mit lehet és mit nem lehet megtudni a leletekbõl * jobban kell dokumentálni a tudásunkat, hogy mások is hozzáférjenek * szólaljunk fel a rossz képek ellen * szabaduljunk meg az olyan szakértõktõl, akik eltûrik a félmunkát