Szia Szabiku! Ha jól értem, akkor a konfigurációs tér olyan, hogy minden konfigurációs lehetőséget számba veszünk, és ezek közül az a konfigurációs kombináció valósul meg, amelyik megfelel a legkisebb hatás elvének. Ez a konfigurációs tér egy sok dimenziós tér, amit egy modulként képzelünk el a vektortérben, il. a lineáris térben, ahol a modul megfelel egy behatárolt altérnek.
Ha jól értem, akkor az állapottér hasonló akonfigurációs térhez, csak a legkisebb hatás elve helyet a valószínüség függvény elve érvényesül benne. Ez az állapot tér egy sok dimenziós tér, amit egy modulként képzelünk el a vektortérben, ill. a lineáris térben, ahol a modul megfelel egy behatárolt altérnek.
Tehát itt a részemről az a fontos, hogy ha a konfigurációs teret vagy az állapot teret végtelen dimenziós térként adjuk meg, akkor is csak egy dimenziós modul, ill. altér lesz belőle, és ezért nem zavarja vele a többi modulokat!
Utánanéztem egy kicsit az altérnek a Wikipédián. Sajnos a Wikipédia teletűzdeli a magyarázatát formalizmusokkal, amitől az informális része a magyarázatnak nehezen lesz követhető. De azért annyit sikerült kihámoznom belőle, hogy tulajdonképen az alterek, amiket lineáris altereknek vagy a vektortér alterének szoktak nevezni megfelel a dimenzió moduljaimnak. A különbség csak annyi, hogy ők az altereket úgy értelmezik, hogy azok a vektorterek, ill. a lineáris terek felbontásával kapjuk meg; ellenben én úgy értelmeztem őket, hogy a dimenzió modulok összegzése a fizikai teret adja ki. De ez a két útja az értelmezésnek viszont ugyan arról szól!!!
Aztán különbség még az is, hogy az én dimenzió moduljaimnak nem muszáj lineárisnak, vektorosnak, két műveletesnek lennie, hanem bármilyen erre alkalmas a fizikában használatos tér lehet, amit csak a fizika ki tud találni magának.
És amíg a lineáris altér koordináta-tengelyei akármilyen összevisszaságban lehetnek, addig a dimenzió modul koordináta-tengelyei csak egymásnak értelmesen megfelelők lehetnek.
Szerintem a tanulmányomat az dimenziós modulról, ill.az altérről a matematikai vektorterek, ill. a matematikai lineáris terek oldaláról kellene tovább tárgyalnunk, mert így még valami érdekes kijöhet belőle! Konkrétan arra vagyok kívancsi, hogy a bázis tér , a faktor tér és a generált tér közelebbről micsodák, mert a wikipédiából nem értettem meg?
Szia Szabiku! Ahoz, hogy jó író légy és, hogy mindig ki tugy találni valami újszerűt, ahoz az kell, hogy általános műveltséged is legyen! Ezt az általános műveltséget nyújtja a filozófia. Nagyon ajánlom, hogy jártas légy a filozófiában is. De mivel nagyon sokféle filozofáló írás jelenik meg pl. az interneten, ezért válogatnod kell közölük, el kell különítened magadnak a jó filozófiai írásokat a gyengébb filozófiai írásoktól! Írtam egy új tanulmányt neked is, ami arról szól, hogy mi is valójában a filozófia, az a címe hogy " Filozófusok, öntsünk tiszta vizet a pohárba ! " ZIP/HTM. Ez a link átvisz az SG-hu filozófia topikjába. Rövid, és nincsen benne semmi matematika vagy fizika, tisztán csak filozófia, de ennek ellenére nagyon ajánlom neked, nem bánod meg ha elolvasod.
Szia Hiper fizikus! Igen, jó amiket írtál, látom lelkesen értegeted azért ezeket a dolgokat. Igen, a Wikipédia sok formalizmussal tele van tűzdelve, én is sokszor nehezen tudom kihámozni belőle ami éppen engem érdekel, és azért vigyázni kell vele, mert gyakran ír nem korrekt dolgokat is, valamint sokszor érdemes átváltani egy másik nyelvre, pl. angol, mert ott sok esetben sokkal jobban van megírva az a téma, de volt, hogy pl. a spanyol volt éppen a legjobb érdekes módon. gyakran szótárazok is ilyenkor, mert különben nem érteném. Még annyit tennék hozzá, hogy ezekben a konfigurációs terekbe meg kvantumos állapotterekbe a szokványos három-négy dimenziós fizikai tér úgy bele van szőve, szövődve az egészbe (pl. az elektromágneses vagy gravitációs tér (vagy mező) hatásvariációs elve, egy klasszikusabb kvantummechanikai részecske hullámfüggvényei koordináta és impulzus reprezentációban, egy kvantumtérelméleti részecsketér(mező)), de van hogy csak egy mondjuk egyszerűbb valamire állítjuk fel ezt, ezeket a fizikai modelleket, és csak egy-két állapotot kell ábrázolni egyszerűen nem is törődve a szokványos három-négy dimenziós fizikai térrel, mert az a rendszer éppen nem arról szól, nincs szerepe benne (pl. egy egyszerű kubit ábrázolása, a Schrödinger-féle macska, vagy ez még megspékelve egy laboráns baráttal, a szimmetriasértős részecskefizikai konfigurációteres potenciálgödör közepén a púppal). Akkor még megemlíteném azt a dolgot is, hogy a kvantummechanikában felsőbb szinten és a kvantumtérelméletben nem a Schrödinger képet használják, hanem a Heisenberg-képet, amiben az időfüggés át van hárítva az operátorokra, mert ez itt előnyösebb. "Szerintem a tanulmányomat az dimenziós modulról, ill.az altérről a matematikai vektorterek, ill. a matematikai lineáris terek oldaláról kellene tovább tárgyalnunk, mert így még valami érdekes kijöhet belőle!" Igen, az jó ötlet szerintem is. A generált tér az annyit jelent, hogy egy lineáris vektortérben néhány, esetleg több vektor meghatároz egy alteret, mert ezekkel a vektorokkal lineáris kombinációval ennek az altérnek bármelyik vektora előállítható. Amelyik vektor nem állítható így elő, az nem tartozik ebbe az altérbe. A faktorteret én sem értem, az nekem is kínai, de nem nagyon tetszik a leírása, úgyhogy nem is gondolkozok rajta többet. Egy (lineáris) vektortér (ami akár altér is lehet csak) bázisa (összetartozó bázisvektorai) tulajdonképpen egy lineárisan független generátorrendszer. A bázistér szerintem más. Pl. egy sokaságon az egyes pontjaihoz tartozó bázisok alkotta rendszer, az bázisrendszer. Ezt az egészet nagyon sokféleképpen fel lehet venni. A bázisokat a báziskonnexió kapcsolja össze (a konnexió negatívja). A bázisok feszítik ki az érintőtereket.
Köszönöm, a napokban megnézem. Hát az általános műveltségem (mármint az általános általános) az szerintem elég gyenge. Nem szeretek lexikon lenni, inkább az olyan dolgokban szeretem csak magam művelni, amik jobban érdekelnek. Éppen elég ez is, hiszen annyi minden van a világban, hogy nem tud mindent az ember érdemlegesen átlátni, átgondolni, átérezni. Viszont amik érdekelnek, és amire van is időm, abban szeretek elmélyedni, és benne helyesen látni. A filozófia szerintem is jó és érdekes. Pl. a természettudomány kifejlődése is valahol a múltbéli filozófia egy ágában gyökerezik, ahogyan több tudományág és művészeti ág is. A filozófia és az emberi értelmes gondolkozás valamikor régen egyszerre született meg az ösztönből. (Most egy kicsit a Majmok bolygója című film jut az eszembe, a régi és az újabb..) Többféle állatnál is megfigyelhető, hogy nem csak ösztönnel rendelkeznek, hanem valamilyen szintű tudatos gondolkozással is. Roppant érdekes, hogy az ember annyira kitűnt az állatok közül, hogy az egész hatalmasnál is hatalmasabb Univerzumot is képes átlátni együltő helyében, ha nem is teljesen persze, de benne olyan dolgokat mondhatni pontosan képzelni, leírni, amik az Univerzumot adják egészen tág vagy mély részleteiben. Nem is tudom, hogy melyik a nagyobb dolog, az Univerzum globális szerkezetét a kezdeti kialakulásával valamint majdani végezetével megérteni, és a benne lévő különleges csillagászati objektumokat, vagy pedig az anyagot alkotó legelemibb részecskék szerkezetét valamint struktúráját megérteni, és még ennek a megalakulását is (spontán szimmetriasértéses Higgs-mechanizmus). Ezek ugyanis a teljes fizikai világ két ellentétes végei, határai, amin kívül már nincs más, mert az Univerzum fogalom az mindent magába foglal. Én nem tudom elgondolni, hogy ezen kívül létezik más fizikai világ, mert ha mégis van valahogyan kijjebb, akkor azt bele kell vennünk az Univerzum képébe a kapcsolódásának formájával, és ezzel csak a fizikai világképünk bővül, esetleg kicsit újabb, módosultabb alakot vesz fel a fejünkben az Univerzumkép. Kapcsolódás nélküli másik világot pedig éppen a kapcsolódás hiánya miatt nem tudunk találni, vagy mondjuk a (egy) lecsatolódás után tovább létezőnek tartani... Nem is tudom, mi ez a jelenség, de valószínűleg a világ egyik legkülönlegesebb jelensége, hogy az univerzum egy kis pontján, az anyag úgy össze tudott szerveződni, hogy benne valamilyen módon megformálódik a mondhatni egész Univerzum képének "génkódja", aliasz fizikai törvényei, viszonylag elég pontos és képekké jól kitömöríthető logikai nyelven (matematika). Ez bőven túltesz pl. minden elképzelhető olyan fraktálon, amiben valahol egy már mindenféle formát és mintát felvevő pici részben mélyen újra felbukkan az egész nagy forma szinte pontos alakja. Ez valami egészen más szerintem.
Magamat idézem: "A bázistér szerintem más. Pl. egy sokaságon az egyes pontjaihoz tartozó bázisok alkotta rendszer, az bázisrendszer. Ezt az egészet nagyon sokféleképpen fel lehet venni. A bázisokat a báziskonnexió kapcsolja össze (a konnexió negatívja). A bázisok feszítik ki az érintőtereket." Szóval ez a metrikus sokaságon felvett bázisrendszer egy bázismező, vagy mondható esetleg bázistérnek is olyan értelemben, hogy nem az érintőtérre gondolunk, hanem úgy a sokaság felett az egész bázismező-rendszerre.
Szia Szabiku! Én mint autodidakta filozófus nagyon szeretnék nagy koponya polihisztor lenni. Ez olyan mára már csaknem kihalt emberfajta, úgyis mondhatni, hogy a kihalás szélén van. A polihisztorúság azt jelenti, hogy minden fontosabb filozófiai és tudományos témához értő kiművelt emberfő. Van egy népi mondás a polihisztorúság ellen az, hogy Mi a jobb, sok mindenhez csak egy kicsit érteni, vagy kevéshez viszont nagyon érteni? Félre ne érts, távolról sem vagyok polihisztor, csak az eszményképem a polihisztorúság. Ellentétben veled én szeretnék lexikon lenni, de csak szaklexikon féle: pl. matematikai, fizikai, filozófiai szaklexikona. De megnyugtatlak nem állok jobban a lexikonok terén mint te minden bizonnyal. A szaklexikonok és a szakenciklopédiák forgatásán keresztül lehet a leggyorsabban előrehaladni az ismeretszerzés terén, legfeljebb nem az egész elsajátítását tűzöd ki célul.
Igen, úgy van mint amit a hsz.-odban a filozófiáról mondtál. Ebben is egyetértek veled. Az állatok és az emberek azért értelmesek, mert az evolúció során az agy a külvilág adaptálására szakosodott, ezt úgy mondják, hogy az agy animálja a világot. És az agy az évmilliók során olyan adaptációs és animációs módszert fejlesztett ki magának, ami igen nagyon általános és egyszerű módszer annyira, hogy evvel az általánosságával és egyszerűségével ott is megállja a helyét, ahol már nem a környezet a tárgya az adaptálásnak és az animációnak, hanem pl. filozofálás a tárgya vagy a tudomány a tárgya. Ebben fontos szerepe van a családi környezetben történő gyereknevelésnek, és a társadalmi körben történő iskolázásnak.
Ezt kérded, hogy melyik a nagyobb dolog: a relativitáselmélet vagy a kvantumfizika? Akkor viszonyulsz helyesen hozzájuk, ha belátod, hogy a relativitáselmélet is és a kvantumfizika is egy-egy keretrendszere a fizikának, ahol a hangsúly a keretrendszeren van. Sokan abba a hibába esnek, hogy össze-vissza ugra-bugrálnak a keretrendszerek között, aztán persze elvesznek benne, mert totál összekeverik a dolgokat bennük.
A naturalista transzcendencia talaján lehet elgondolni, hogy ezeken kívül más fizika is létezhet. A transzcendencia azt jelenti, hogy a tapasztalatot meghaladó elgondolás. Ha ez a tapasztalatot meghaladó elgondolás egyben természetfeletti is, akkor nem a naturalista transzcendenciáról van szó, hanem idealista transzcendenciáról. A jelenkorban a naturalista transzcendencia számítógépes szimulációt használ, és a követői egymást győzködik arról, hogy ezek a számítógépes szimulációk menyire megbízhatók.
Az ősrobbanás miatt táguló világegyetemről annyit, hogy az ősrobbanásnak volt egy hipotetikus oka, amit szuper-interakciónak nevezünk. A szuper-interakcióra több féle jelölt kínálkozik: egy normál anyagú és egy anti anyagú fekete lyuk frontális ütközése, két normál anyagú fekete lyuk érintőleges ütközésének a kivágódása, stressz hatására egy eseménykvantum bomlása. Ahol az eseménykvantum olyan óriási tömeg-energiájú hipotetikus kvantum, aminek a hullámhossza sok nagyságrenddel kisebb, mint a számított eseményhorizont átmérője. No most ezek a normál meg anti anyagú fekete lyukak, és az eseménykvantumok a hipotetikus szupertérben vannak, amelyben térben és időben rendszeresen több ősrobbanás is szokott lenni. A szupertér egyik posztulált tulajdonsága az, hogy a normál anyag menyisége benne nagyjából egyenlő az antianyag menyiségével. Ezt itt én találtam ki, írtam is régebben egy tanulmányt róla, de talán nem muszáj elolvasnod, mert egy kicsit hosszú lére sikerült és csak ugyan ez van benne, amit itt is elmagyaráztam, bár értelmesen. Nagyon sajnálom, hogy ennyire barátságtalanra sikerült a szupertér hipotézisem, de ha korrekt akarok lenni, akkor a fizikai modelljeimet nem lehet az emberi kívánságoknak megfelelően hozni létre.
A fraktál tudományról annyit jegyeznék meg, hogy elképzelhető olyan fraktál, aminek a nagy léptékű vetületére más értékek jellemzők, mint a kis léptékű vetületére; ha jól emlékszek rá, akkor ezt nevezik multifraktálnak. Ha a fizikát kapcsolatba akarod hozni a fraktálokkal, akkor erre a multifraktálra gondolj. Tehát a multifraktál olyan fraktál, ami nem pontosan ismétli önmagát, bár ez a nem pontosság természetesen függvényesítve van nála.
Szia Szabiku! Képzeld el tudom, hogy mi az a Schrödinger kép meg az a Heisenberg-kép. Ugyanis a minap forgattam egy elektronikus könyvet "Szimmetriák és megmaradás törvények – Sailer Kornél" címmel. A csoportelméletből indul ki, és dugig van "közérthetőségnek szánt" szakkifejezésekkel, köztük van az 5.2 fejezetben valahol a Schrödinger kép is meg az a Heisenberg-kép is. No jó, kicsit túlzás, hogy tudok belőle mindent, de dicséretes, hogy egyáltalán belekezdtem. Tulajdonképen egyelőre csak a benne lévő szakkifejezések közt próbálok eligazodni. Számomra az az előnye, hogy a többi szakkönyv az ilyen témában sokkal rémesebb. A tapasztalatom szerint elégé időigényes elfoglaltság. Ugye jól választottam amikor bele kezdtem, mert úgy gondoltam, hogy ha hamarább a relativitáselméletbe kezdek bele, akkor az a tenzoros képletek miatt nehezebb lesz nekem, viszont a kvantumfizikában sok informális tartalom van, az informális tartalommal pedig könnyebben elbánok, gondolom? A részecskefizika felől szándékszom becserkészni a kvantumfizikát!
Ha jól értem, akkor a generátortér azt jelenti, hogy az altér koordináta-tengelyein lévő vektorokat egymással összehozva műveleteket lehet definiálni. És ezekből a vektorokból összehozott műveletek az altér lineáris kombinációi. A generátortér pedig olyan tér, amiben lehetséges ilyen lineáris kombinációt használni. Az, hogy milyen lineáris kombináció vonatkozik az altérre, az a generátortér szabadsága. Végül is az se muszáj, hogy ezek a vektorok a koordináta-tengelyein legyenek, az meg nyilvánvaló, hogy a lineáris kombináció alá nem tartozó pontok-vektorok nem részei a definícióval megadott generátortérnek.
Értem én a bázismeződet, hanem: A bázistér nem túl szerencsés névválasztás, mert félreérthetően asszociál a helyvektor bázisvektoraira, ahol ezek a bázisvektorok egy koordináta-rendszert jelölnek ki, ami ugye olyan mint a tér. Nekem úgy tűnik, hogy a lineáris tér bázistere azt jelenti, hogy a vektortér akármelyik(!) alterét kiválaszthatjuk bázisnak, és ezután ez a kiválasztott bázis lesz a bázistér. Majd ehez a bázisnak kiválasztott altérhez viszonyítjuk valahogyan a többi alteret a vektortérben. Sehogyan sem tudtam kitalálni, hogy ez a bázis-altér viszonyítás hogyan történik, és azt sem, hogy a bázistéren kívül rekedt altereket minek nevezik. Az én dimenzió modulos terem ellenben olyan, hogy benne csak a osztenzív, magyarul a kézzelfogható altér lehet bázistér, a többi altér modul nem lehet bázistér. Problémám az a bázistérrel, hogy mihez is kezdjek a bázisteremmel, miután kijelöltem a kézzelfogható alteret bázistérnek. Hogyan tovább, ezen az úton?
Nem kellene-e a faktorteret a külföldi Wikipédiákon vagy egyéb Google forráson felkutatni; angol, spanyol, ...stb.? Hátha a Wikipédia csak túlkomplikálta az egész faktortér magyarázatát, mint ahogyan gyakran szokta is, és a faktortér mögött szintén valami informálisan érthető magyarázat bújik meg! Ha így van, akkor nekünk nem kellene mellőzni a faktorteret. De nem akarom túlerőltetni a dolgot, rajtad múlik.
+ : Ez a link szintén az alterekkel foglalkozik, csak valamivel érthetőbben mint a wikipédia. Mivel te értesz hozzá. ezért nem muszáj szóról szóra elolvasnod, elég csak átfutnod.
Szia Hiper fizikus! A bázisos elképzelésed, nekem kicsit túl komplikált. Vedd egy kicsit egyszerűbbre az elképzelésed róla, mert így sántít. A bázis az csupán a teret kifeszítő lineárisan független vektorok összessége. A bázistér fogalmat pedig jobb elfelejteni. A bázismező pedig ritkán felmerülő fogalom.
"A részecskefizika felől szándékszom becserkészni a kvantumfizikát!" Ez nem jó ötlet. A részecskefizika túl magas ahhoz. A részecskefizika tényleges megértésének alapfeltétele a kvantummechanika és a speciális relativitáselmélet haladó szintű értése.
Én anno relativitáselmélettel kezdtem. Aztán belekezdtem a kvantummechanikába is. Az volt a tapasztalatom, hogy a kvantummechanika sokkal elvontabb, szélesebb, és nehezebb is.
Valóban időigényes elfoglaltság. Erre én is hamar rájöttem, de nem tudtam abbahagyni. Olyan lett az egész számomra, mint egy igen komoly rejtvényfejtés.
Dicséretes, hogy belekezdtél, kitartást kívánok hozzá, és jó szellemi erőt! Egyébként mindenki ott kezdi, ami éppen érdekli.
Belenéztem a Sailer Kornél 1992-es jegyzetébe. Ez egy igen tömör, de részletes és jól szerkesztett velős tudásanyag, tele hasznos információkkal. Viszont magas szintű, és inkább alapozó jellegű (azaz magas szinten alapozó, és mentes minden körítéstől). Én mondjuk nem ezzel kezdeném, de ez csak az én véleményem.
Szia Szabiku! Miután jobban beleolvastam abba MEK vektortér forrásba, rájöttem, hogy valóban úgy van a bázistérrel, mint ahogyan te írod: ha a generátor rendszert függetlennek választjuk, akkor az egy bázistér lesz. "Ez nem jó ötlet. A részecskefizika túl magas ahhoz" Pedig már haladást értem el benne: összeírtam a részecskéket amit a wikipédián találtam, és megvan a "Töltés jellegű mennyiségek" összeírása is. "Belenéztem a Sailer Kornél 1992-es jegyzetébe" Ebből is csináltam egy szótár félet, csak még mindig dolgozom rajta, gyakran megszakítom a vele való munkát, mert egy kicsit unalmas lajstromozni a több száz terminus technikust, magyarul szakkifelyezést. Csak azért nem hagytam abba, mert akkor semmivé válik az eddig elért munkám vele. Remélem, hogy egyszer a végere érek, az egy nagy felszabadulás lesz. Aztán most akarom megnézni a wikipédia mértékelmélet cikkét, még nem tudom, hogy elmélyedek-e benne. A naturalista transzcendenciás szuperinterakció modellemhez mit szólsz?
Látom szépen szisztematikusan lépkedsz. Az jó. Igen, a töltés jellegű mennyiségek mikéntje igen lényeges. Én is úgy vagyok vele, ha valamiben benne vagyok, akkor azt nem szabad sokáig letenni, mert amíg nem rendeződtek el a dolgok a fejben, addig könnyen veszni tudnak. Mértékelmélet? Hmmm... Hát azt is meg lehet érteni, ha már kellően képben vagy a nemkommutatív csoportalgebrával. "A naturalista transzcendenciás szuperinterakció modellemhez mit szólsz?" Ezt még nem néztem meg, de ma belenézek.
Szia Hiper fizikus! Melyik is az az említett naturalista transzcendenciás szuperinterakció modelled? Legutóbb a szűz világegyetem modelledet olvastam. Lehet véletlen összekevertem, mert lentebb erre mutatott egy linked, én meg azt hittem arra célzol.
Szia Szabiku! Én a fejben való elrendezése a dolgoknak mellet, a jegyzeteimben való jó eligazodásra is törekszek, mert a fejem "véges" viszont a számítógépem HDD-je gyakorlatilag végtelen. A diszkrét algebra tanulmányozásának az elején tartok, bár jó lendülettel, csak attól félk, hogy nem lesznek - mint ahogyan te is mondtad - "magas szinten alapozó" internetes forrásaim. Ahol a magas szinten alapozó forrás alatt azt értem, hogy ugyan tele van szakkifelyezésekkel, de ennek nagyrészét meg is határozza, vagyis definiálja valahogyan, lehetőleg informálisan.
Az úgy volt hogy régen írtam a szupertérről egy "szűz világegyetem modell" című tanulmányocskát, amit később megváltoztattam "szupertér" elnevezésre, de ez még mindig régebbi tanulmányomnak számít. De nem muszáj elolvasnod, mert a lényegét itt is elmagyarázhatom:
A mi fizikai világunk teljesen normális anyagból áll. De mivel a részecskefizika normális és antirészecske párképződése arra utal, hogy a normális anyag és az antianyag mindig egyenlő menyiségben keletkezik, ezért ezért lennie kell egy olyan hipotetikus fizikai világnak, amiben a normális anyag menyisége nagyjából efgyenlő menyiségben van jelen az antianyag menyiségével; ezt a fizikai világot neveztem el szupertérnek, mert hangzatosabbnak találtam a szűz világegyetemnél. Aztán felállítottam a szupertérre egy arkhét, magyarul alapvetést, ami ... 1. a normális- és az antianyag menyisége nagyjából egyenlő 2. a szupertérben az égitestek nagyrésze relativisztikus sebeséggel mozog egymáshoz képest 3. a tömeg-energia nagyrésze feketelyukakban és eseménykvantumokban foglaltatik 4. rendszeresek benne a szuperinterakciók Ahol az esménykvantum azt jelenti, hogy lehetségesek olyan kvantumok, amiknek a hullámhossza kisebb, akkár nagyságrendekkel is kissebb a tömegükből számított eseményhorizontjuknál. És ahol a szuperinterakció az ősrobanás kezdetének az oka, ami lehet: két óriás normális anyagú fekete lyuk érintőleges ütkézése, vagy egy normális és egy anti anyagú fekete lyuk frontális ütkézése, vagy egy óriás esménykvantum bomlása valamilyen fizikai stresz hatására.
Elolvastam. Elég izgalmas, részletesen kidolgoztad, gondosan ügyelve a problémák megoldására, melyek a tudományt feszítik. Frankó, hogy van hozzá lexikon is. Ezek szerint akkor már régóta foglalkozol a tudomány kérdéseivel, és annak lehetséges megoldásaival, illetve ötletek kidolgozásával. Ez szép. (Egy kicsit azért könnyen összekombináltad az általánosan relativisztikus Schwarzschild-sugarat a kvantumossággal.)
Szia Szabiku! Középiskolás koromtól intenzíven foglalkozok a természettudománnyal, és kb. 20 éves koromtól a filozófiával is. Persze az életem során folyamatosan fejlődtem, ami a fogalmazásaimon is lemérhető, de velem együtt az emberiség kultúrája is változott. Így a régebbi gyengébb tanulmányaimat az akkori kultúr viszonyokba kell helyezni. A tanulmányaim dinamikus lexikona azért frankó, mert aki először olvassa és nem érti a fogalmakat benne, akkor ő hamar abba hagyja az olvasását. Ajánlom neked is ilyen dinamikus lexikont csinálni a dolgozatatidhoz, munka van vele, de megéri! "(Egy kicsit azért könnyen összekombináltad az általánosan relativisztikus Schwarzschild-sugarat a kvantumossággal.)" A kozmikus sugárzásban vannak nagyon ritkán igen nagy energájú példák is a részecskére, és úgy nevezik őket, hogy "ó istenem részecske" keres bele a keresővel a megnyitott oldalon. Ebből az következik, hogy tulajdonképen nem is tudjuk, hogy a természetben hol van a felső határa a részecske enrgiájának. Azt tudom, hogy a kortárs elméleti fizikusok ott húzták meg a felső határt ahol a hullámhossz egyenlő lesz a Schwarzschild-sugarral, és Planck-hossznak meg Planck-időnek nevezik, de ezt szubjektíve gondolják így, mert nem tudnak se számmolni vele se kísérletileg megfigyelni.
Szia Hiper fizikus! Köszi a linket, már olyan régen olvastam ezeket a Planck-mértékeket, hogy el is felejtettem, hogyan keveredett ki. Egyébként szerintem azért óvatosan kell venni ezt a könnyű összekombinálást, mert ez alapján az alábbi következtetés: "Ezért az energia kvantálása a fizika jelenlegi állása szerint arra vezet, hogy a tér és az idő is kvantált (diszkrét, vagy „szemcsés”, ha úgy tetszik) és nem folytonos.", szerintem nem állja meg a helyét.
Szia Szabiku! Szerintem se kvantált a tér és az idő, mert eredendően nincs neki energiája, de ettől még igen nagy energiájú fermion, bozon vagy mértékbozon kvantumok még létezhetnek, gondolj az "ó istenem kozmikus részecskékre"?! Tudod, én a fizikát keretrendszerekre osztom, és a kijelentéseket egy keretrendszeren belülre vonatkoztatom. Nem tartom szerencsésnek a keretrendszerek közti ugra-bugrálást.
Szia Szabiku! Végig bogarásztam a "Szimmetriák és megmaradás törvények – Sailer Kornél" című forrást, és olyan 830 db lexémát írtam ki belőle. Ezek közül 185 db lexéma úgy ahogyan megvan határozva a forrásban, a többi 645 db viszont nincs meghatározva, bár sok közülük aránylag egyszerű összetétel. Elképesztő türelem kellet hozzá, ha még egyszer ilyesmibe vágom magam, akkor azt kétszer is meg fogom majd gondolni. A kérdésem az, hogy szerinted mi legyen ezek után??? Ugye nem kell mind a 185 db meghatározást fejből is tudnom, mert egy-pár meghatározás is belőle elégé komplikált.
Szia Hiper fizikus! Persze hogy nem. Igen szorgalmas vagy, és jó, hogy kiírtad, mert az nagyon sokat segít a megértésben. Egy átfogóbb értelmezésnél sokat segít, ha a szükséges információ így külön rendelkezésre áll, vagy ha rögtön tudja az ember, hogy hova kell lapozni hozzá. Amik nincsenek benne, azokat pedig, ha kellenek, valahonnan elő kell keríteni, különben megakad az ember. Ez sokszor nekem sem könnyű feladat, és a tanulásaim során egyrészt ezekkel nyűglődtem, de előbb utóbb csak megtalál az ember sok mindent, és talán meg is érti. Ezalatt sok minden rögzül is a memóriában, és utána már "könnyebben" megy a megértés, mert ismertté és átlátottá válik lassan a témakör tudásanyaga. Ez az egy út van, nincs más.
Szia Szabiku! Ha tudsz valami olyan ingyenes internet forrás központokat, ahová te is ellátogatsz, ahová nekem is érdemes lenne ellátogatnom, ahol az elméleti fizikával és más színvonalas tudományos és/vagy filozófiai kapcsolatos tartalmak, elektronikus könyvfájlok letölthetők, akkor ad meg nekem is linkjét. A MEK-et és a Digitális Tankönyvtárt már ismerem.
Nézd meg ezeket: http://xymarkus.web.elte.hu/ http://astro.u-szeged.hu/oktatas/asztrofizika/html/all.html Hirtelen ezeket találtam feljegyezve, de volt még egy jó kis oldal több letölthető könyvvel, viszont azt nem találom.
Szia Hiper fizikus!
Pár napja néztem ezeket, elég jók (bár mindennel nem értek egyet): http://epa.oszk.hu/00200/00296/00005/ujgx0538.htm http://www.atomcsill.elte.hu/program/kivonat/2017-2018/3
Ezt nézd még meg: https://sites.google.com/site/fizikairodalom/home/fizika
Szia Szabiku! Kösszönöm ezeket a linkeket. Már mindet meg is néztem, és ígéretesek, de ahoz hogy beléjük merűljek idő kell. Az a bizonyos " volt még egy jó kis oldal több letölthető könyvvel, viszont azt nem találom " oldalom lévő e_könyveid is nagyon érdekellne, de biztosan alposan utána kerestél a számítógéped keresőjével, így aztán hiába sajnálkozok miata.
Most épen a MEK könyv került a látókörömbe, megnézhetnéd, hogy hasznos lenne-e számomra, mert megtetszet a végén lévő szakkifejezések regisztere.Tudod, most abban az állapotban vagyok, hogy ha felmerül valami kérdezni való tőled, akkor utána nézek az interneten, és sokmindegyikre választ találok rá úgy, hogy nem nagyon tudok miata pilanatnyilag miket kérdezni; továbbá belevetettem magam a szakmai szótárazásba: matematika, elméleti fizika, magyar nyelvtan, filozófia és a többi is érdekelne, de egyszerűen nem futja az időmből; ez anyira leterheli az időmet és a gondolkodásomat, hogy időhiányom van tőle; továbbá kis script programocskákkal is foglalkozok a fentiekhez kapcsolódóan; úgy hogy túlságosan is le terhelem az egésszel magamat. Ha majd ritkában jelentkezek nálad, akkor annak ez a nyomós oka van, és nem az, hogy esetleg nem tetszene a hozzászólásaid. Pl. konkrétan az angol wikipédián lévő analitikus filozófia wiki-ciket olvasgattam a Google fordításában, és azokat amiket linkelni lehetett erről az oldalról: ezt mindenképen olvasd csak el nem túl hosszú, de nagyon felvilágosító. Továbbá, szeretnék néhány új tanulmányt is megírni, de a szótárazás miat határozatlan időre el van halasztva.
Szia Hiper fizikus! Még egyelőre nem találom azt a linket, ahol jó pár könyv volt, azt hittem lementettem, de nincs meg, még azért keresem. Amit utoljára küldtem, az hasonló, de utána kipróbáltam, és rosszak a download-os linkjei sajnos. Na látod, azért előbb utóbb ráérez az ember az internetes kikeresésre is, persze csak azok közül lehet válogatni, ami egyáltalán fent van. Azért ne vállald túl magad, kell a kikapcsolódás is közbe-közbe. Jót tesz a megértésnek is, ezt tapasztalatból mondom.
"Most épen a ... könyv került a látókörömbe, megnézhetnéd, hogy hasznos lenne-e számomra" Néztem, persze mindenképpen hasznos, de többféle oldalról, és többféle módon lehet tárgyalni az algebrát. Így hirtelen én azt látom rajta, hogy vannak szerintem jobb megközelítések is, melyek jobban illeszkednek pl. a kvantumelmélethez és relativitáselmélethez.
Szia Szabiku! " ... lehet tárgyalni az algebrát ... szerintem jobb megközelítések is ..." No és melyek azok a módok, oldalak, ami szerint jobb megközelítésben lehetne tárgyalni a fizikai algabrát? Ugyanis egy könyv szótárazó feldolgozása nehéz, és ezért ha már belevágok, akkor legyen a legjobb megközelítésű! Közelebbről mi is a hibája, hiányossága ennek a MEK könyvnek?
Először is azt azért látni kell, hogy az algebra szélesebb, vagyis annak egy keskenyebb része alkalmas a részecskefizika, kvantummechanika és/vagy/külön relativitáselmélet tárgyalására, megfogalmazására. Én többnyire ezekre koncentráltam, mert ez is bőven elég bonyolult. Azt is látni kell, hogy a matematika ezen területén (is) számos dolog több nézőpontból is tárgyalható, és van, hogy a dologazonosság fel sem tűnik. Ilyenkor már jobb, ha abban a formában van tárgyalva, ami az említett főbb fizikai alkalmazásban használatos vagy dominál. Felsorolok néhány könyvet, melyben ezek nyomokban és részleteikben megtalálhatóak: Novobátzky Károly: Relativitáselmélet (a téma közben szűken és eléggé csak nyomokban tartalmaz tenzoralgebrát) Nagy Károly: Kvantummechanika (a végén függelékben tartalmaz valamennyi mátrix- és operátoralgebrát) Landau és Lifsic: Elméleti fizika II - III - IV (a téma közben tartalmaz tenzor-, mátrix- és operátoralgebrát) Wigner Jenő: Csoportelméleti módszer a kvantummechanikában (elég részletesen tartalmaz mátrixalgebrát és egy kis csoportelmélet) Feynman: Mai fizika 8.: A kvantumfizika alapjai-Kétállapotú rendszerek (található benne egy kis bra-ket jelöléses algebra a kitalálójának szavaival) Petz Dénes: Lineáris analízis (algebra, terek, operátorok, stb...) Kozák Imre – Szeidl György: FEJEZETEK A SZILÁRDSÁGTANBÓL (ebben és hasonló könyvekben a tenzorokkal kapcsolatos sok részlet található) Akkor ide sorolnám még az általad felhozott Sailer Kornél könyvet is.
Hirtelen ezek jutottak eszembe, de még több helyről kell összeszedni a tudást összevetésekkel is átvizsgálva, és akkor valamennyire kialakul a szükséges és alkalmas matematikai kép a dolgokhoz. Nincs olyan tisztán matematikai algebra könyv, mely kifejezetten az általam említett fizikai szempontból tárgyalná az algebrát, de ez azt hiszem érthető is.
Kimaradt: Neumann János: A kvantummechanika matematikai alapjai http://www.szentimreantikvarium.hu/katalogus/index.php?action=item_details&item=4692
Valamint a napokban kaptam meg egy könyvet az antikváriumból: Montvay István: Relativisztikus kvantummechanika Igen sok hasznos és részletes információ van benne (forgáscsoport, Lorentz-csoport, Poincaré-csoport, egyebek). Egy elég hasznos alapozó tananyag, ami olyan oldalról építi fel a témát, ami nem könnyű, és ezért nem is szokványos, de igen lényeges. (Ahogy beleolvastam azért vannak itt-ott részek, amikkel én nem értek egyet, de ennek ellenére nagyon jó könyv.)
Szia Szabiku! Van itt még egypár MEK e-könyv, amibe szertném ha belekukantanál, hogy milyen minőségben tárgyalják az elméleti fizikának való algabrát. Sajnos ezeknek a MEK köyveknek már nincs regiszterük, így sokkal nehezebb a feldolgozásuk, persze nem nagyon örülök ennek.. Lineáris algebra alapszint Lineáris algebra emelt szint Lineáris algebra alkalmazás
Ezek a jegyzetek inkább csak általánosan közönséges matematikai szinten tárgyalják az algebrát (ettől persze ez még elég jó alap), az utolsó jegyzet sem nagyon fizikai.
Szia Szabiku! Ez az elméleti fizika szótárazása olyan, mint egy forró krumpli. Bárhogyan is közelítem meg, mindig valamilyen komplikációk merülnek fel vele kapcsolatban. Vagy a menyisége lesz túl sok, vagy a minőséget lesz nehéz tartani. Az az ötletem támadt, hogy minek "kínlódjak" magam vele, amikor megkérdezhetem tőled is, hogy te milyennek képzeled el az elméleti fizikával való szótárazást az én színvonalamhoz igazítva, mármint az olyan szótárazást, ami praktikus is, hasznos is egyben? Többek közt arra gondolok, hogy mit kezdjek a szótárhoz csatolt rengeteg kisebb-nagyobb képletek képeivel? Aztán szerinted mi kerüljön bele az elméleti fizika szótárába, és mi nem?
Biztosan van valamilyen szótár szerű személyes elektronikus összeírásod az elméleti fizikáról, elsősorban a matematikai oldalára gondolok, olyanra amelyben a címszavak röviden vannak megmagyarázva, ismertetve, nem enciklopédia szerűen. Bár az enciklopédikusból is ki tudnám talán bogarászni a címszavakat és a meghatározásukat. Aztán miután törölted belőle a "titkolnivalóidat" elküldhetnéd nekem az SGhu üzenő szolgáltatásán keresztül, mert ott van egy fájl küldési lehetőség is! Nem kell előre feldolgoznod nekem, mert én majd úgy is tudok vele foglalkozni, ha nincs tökéletesen, ill. teljesen kidolgozva. Csak a fájl kiterjesztése legyen szokványos: PDF, doc, txt, zip, htm, HTML, ...stb. Az XML-lel rosszak a tapasztalataim, elég csak egy kis íráshiba benne, és már az egész nem működik egyáltalán. Ha több ilyen fajlod is van, akkor tedd őket egy ZIP-be.
+: most épen ezen a linken lógok; sok közüle színvonal alatti, mert ugyan jók, de csak röviden össze vannak csapva, de akad köztük hosszabb komplektebbek is. Bejelntkezés a portárra egyszerű.
Szia Hiper fizikus! "Bárhogyan is közelítem meg, mindig valamilyen komplikációk merülnek fel vele kapcsolatban. Vagy a menyisége lesz túl sok, vagy a minőséget lesz nehéz tartani." Igen, ezt az észrevételt már vártam tőled. Teljesen tipikus dilemma, én is ismerem. Nincs rá tökéletes megoldás, csak kompromisszumos, amelyet neked kell érezned magaddal kapcsolatban, és megítélned a közreadásaidhoz a vélt olvasókkal kapcsolatban. Én azt mondom, hogy az utóbbi esetben pl. amit a Szűz világegyetem modell című tanulmányodhoz készítettél, az igen jó, és az alapján már könnyen utánakereshetőek a részletek. Egy más témában, egy hasonló, esetleg egy kicsit bővebb (ez témafüggő is) segédeszköz már megteszi. Az első esetben, tehát a saját tanulásodhoz viszont egyedibb megoldások lehetnek a legalkalmasabbak, és ez egyénfüggő. Mikor én vágtam bele ebbe az egész tudásfejlesztésembe, először csak beleolvastam a könyvbe (pl. Nagy Károly: Kvantummechanika) felmértem milyen szintű, hirtelen mennyire értem, és szinte teljesen kínai volt. Kicsit félreraktam, visszatértem az olvasmányosabb könyveimhez (pl. Louis de Broglie: Válogatott tanulmányok), aztán utána folytattam az előzővel. (Ugyanígy a relativitáselmélet témában.) Nem szótáraztam, hanem mindennek, amit éreztem, hogy ismeretlen, és nem volt benne a könyvben, külön utánakerestem, vagy könyvben (matek, fizika), vagy, de inkább pluszban, az interneten. Ami tetszett és hasznosnak véltem azokat a file-okat (pdf, ilyesmik) lementegettem, részleteket kinyomtatgattam. Ezeket annyira összeolvastam, hogy közben a fogalmakat meg is jegyezgettem, és később már azok nem voltak idegenek. Ha valami nem ugrott be elég pontosan (mert még nem foglalkoztam vele eleget), akkor tudtam már, hogy hirtelen hol keressem a részleteket (arra már emlékeztem). Az ilyen tanulásaim során gyakori volt, hogy egyszerre volt nyitva 3-4-5 könyv is (meg ezek egyszerre több helyen), és így folytattam a részletes témamegértést. Ez elkerülhetetlen. A másik és legfontosabb amit tettem, hogy ceruzával aláhúzogattam, nyilaztam és jegyzeteltem röviden, de tömören (nem vésve, radírozhatóan, módosíthatóan) közvetlen oda, ahol kell a szövegértéshez, képletértéshez. Ez is elkerülhetetlen. Elég durván néz ki több könyvemben jó néhány oldal (ha gondolod beszkennelhetem mutatóba néhány ilyen oldalam), de úgy vettem észre, hogy nekem ez a leghasznosabb módszer, mert miután így feldolgoztam és kiegészítettem a lényeges részeket tartalmazó oldalaimat a könyveimben, akkor azokat bármikor újra olvasva már sokkal jobb volt, és nem kellett újra órákat gondolkoznom egy-egy megértendő bonyolult részleten. Ha ezek a kipingált könyveim elvesznének, az nagyon fájna, asszem fizikailag is. "Biztosan van valamilyen szótár szerű személyes elektronikus összeírásod az elméleti fizikáról, elsősorban a matematikai oldalára gondolok, olyanra amelyben a címszavak röviden vannak megmagyarázva, ismertetve, nem enciklopédia szerűen." Én tényleg nagyon szívesen odaadnám, de nincs egyetlen ilyenem sem. A fogalmakat hamar megjegyzi az ember, az értegetés közben, mert közelében sincs a számosságuk, mint pl. egy idegennyelv tanulásakor. A hozzá tartozó lényeges matekrész viszont meg kell legyen leírva, de külön jegyzetelgetni nincs értelme szerintem (túl nagy munka), mert inkább összegyűjti akkor az ember azokat a könyveket, pdf-eket, amikben az kellően benne van (és kibővíti ceruzával, ahogy írtam). Ami meg könnyen előjön az interneten pl. wikin, vagy hasonló oldalakon, azt nem érdemes gyűjtögetni sem. Ez a legmunkatakarékosabb, és szerintem legjobb módszer. Legfeljebb, ha úgy érzed, neked szükséges, akkor csinálsz egy tényleg csak röviden magyarázó szótárat. De muszáj, hogy az hamar rögzüljön a fejben, mert akkor nehezen fog menni később a viszonylag hirtelen értés magas szintű könyvek, tanulmányok olvasásakor, elemzésekor. Ami nekem régebben (mondjuk 6 évvel ezelőtt) kínai volt, az ma már gyorsolvasásban is nagyrészt értődik, ha azt a témát nem először látom. Ha pedig először, akkor mondjuk napok, órák alatt át tudom rágni magam rajta hetek, napok helyett. Egyébként megmondom őszintén nagyon megszerettem ceruzával kiegészíteni, felfejleszteni a könyveim, mert hát bizony igen sokszor a terjedelem miatt túl tömörek, rövidek, és frissiben kell rajtuk azért eleget töprengeni. Viszont nincs az az isten, hogy én külön szótárat, kisenciklopédiát, külön részletes segédanyagot készítsek, mert lusta is lennék rá, meg amiket írtam fentebb, azok jobb módszerek. Hozzáteszem, én a középiskolában még muszájból, de a főiskolán szinte egyáltalán nem vezettem a füzetjeim. Mindkét végéről elkezdtem írni valamilyen tárgyat bele, aztán mindig meguntam ezt csinálni, és csak néhány össze-vissza részeket jegyeztem föl. Semmire sem voltak ezen kívül használhatóak, az elméleti rész tanulására egyáltalán nem, legfeljebb még a példákat írtam rendesen le bennük, aztán kész. Pocsékul néztek ki. DE ott voltak a könyvek, jegyzetek, én már akkor is azokat szerettem, mert azokban már le volt írva szinte minden, legfeljebb néhány kiegészítés kellett hozzájuk. Fénymásolgattuk a tanárok által kidolgozott jegyzeteket, az volt a nyerő, pik-pak megvolt. Nem vacakoltunk órai komplett írogatással, nem is lehetett volna, olyan volt a tempó. Inkább csak moziztuk az előadásokat, már azt a keveset, amire bementünk egyáltalán. Így fasza volt, szerettem főiskolára járni. (Jó eredményeim is voltak.) Legfeljebb annyit tudok, hogy amiket össze-vissza lementegettem doksikat (mert ezek sincsenek még kellően rendezve kis hanyagság miatt ), azokat összeszedem, és elküldöm.
Ja, hirtelen, belenéztem egy-két tartalom jegyzékbe, és már abból is látszik, hogy többnyire viszonylag rövidke doksik, de azért talán van egy két olyan, amit érdemes lehet megnézni. Majd beregelek, és akkor megkukkantok egy-kettőt. Bogarászgatni mindig érdemes, hátha talál valamit az ember, ami jó.
Szia Szabiku! A grafittal teletűzdelt papír alapú könyvedet nagyon jól eltudom képzelni, nem kell pár oldalt bescenerelned nekem belőle. De nekem pont ellenkező a tapasztalatom vele: a tanulás kezdetén bizalomgerjesztő a grafitozott könyv, de ha már haladó vagy akkor nagyon zavaró a grafit, mert ezeket már fejből úgy ahogy tudod, és a kezdői grafitozás csak elveszi a helyet a haladók grafitjegyzeteitől. Ettől sokkal kényelmesebb az elektronikus szöveg, mert úgy manipulálhatsz vele ahogyan akarsz: maradék nélkül beleírhatsz és törölheted. Csak kényszerből használok papír alapú könyveket. Van is már néhány ilyen bescenerelt könyvtári könyvem, sajnos napok mennek rá egy nagyobb oldalszámú könyv bescenerelésáre, ez pedig ténylegesen megrövidíti az életemet úgy, hogy ennek okán kompromisszumot kell kötni magammal.
Igen az a Szűz világegyetemes script szótáram látványos, csináltam is egy továbbfejlesztett script változatot belőle, de avval meg az a problémám, hogy nagyon részletekbe menően felbontottam a címszó magyarázatát sok egyedi címszóra és magyarázat töredékekre, és ezért nagyon sok címszóhoz csatolt nagyon kurta magyarázat lett az eredménye, vagyis nagyon elaprózódott, ami talán már megint egy túlzás egy kicsit. Ugye el tudod képzelni? Szerinted mi legyen evvel a kurtaságossággal, elaprózódással? Kipróbáltam ezt a script módszert a magyar nyelvtanon, mert könnyebb mint az elméleti fizika, csak a próba kedvéért, és 831 db címszóra és a hozzátartozó kurta magyarázatra jutotta, de még a nyelvtipológiát, az írásrendeszereket és az egész optimalizációját meg kellesz csinálni. 500 db címszónál már nagyon szeretem volna a végén lenni neki. Utána ténylegesen nekilátok az elméleti fizikának, de csak a matematikájával kezdem: címszók, képletek képei, csatolt magyarázatok, kis link ajánlók. Ugyanis régebben többször már nekiláttam, de eddig mindig abbamaradt, mert mindig másképpen kívántam újrakezdeni, de azért tanulságosak voltak azok is, amiket abbahagytam.
Hogy miért ragaszkodok a szótárazáshoz és a kis enciklopédiához? Csak röviden: pl. ha hosszabb ideig mással foglalkozol mint a fizika pl. elutazol valahová a munkáddal kapcsolatban, akkor utána erősen fel kell frissíteni a fizikai ismereteidet, pl. az embernek véges az elme kapacitása, és ha túl akarsz lépni az elméd véges kapacitásán azt csak jegyzeteléssel és linkeléssel teheted meg, pl. ha agyrázkódást szenvedsz, akkor újra kell tanulnod a fizika ismereteidet, amit éppen a leírtakból teheted meg, pl. ha a gyerekeidet akarod megtanítani és ők még kicsik te meg már öreg vagy, akkor írásban üzenhetsz a gyerekeidnek akkora, amikor már nagyobbak lesznek, és te már nem leszel, pl. ha a nézeteidet szeretnéd terjeszteni, ...stb. Azt írod, hogy nagyon fájna ha elvesznének a grafitozott könyveid, ezt meg kell előzni. Murphi törvényei szerint, ha egy baj bekövetkezhet, akkor az be is fog következni épen akkor, amikor a legkellemetlenebb lesz a bekövetkezése, ezért talán lescenerelhetnéd megadnak a fontosabb grafitozott könyveidet, vagy legalábbis kulcsos szekrényben tartsad, mert a rokonaid kisgyerekei is elcsenhetik pusztán játékból, neked meg ugye kulcsfontosságúak. Pl. költözködéskor is könnyen elveszhetnek, némi humán segítséggel.
A magyar doksiidat valóban elküldhetnéd, de csak akkor ha nem folyó- ill. kézírással vannak írva, mert a kézírást nehezen olvasom, hamar kifáradok benne, el-el akadok közte. Továbbá szelektáld a doksiidat a tartalmuk szerint, mert ugye az akcidensekkel nem kell fáradoznod. Tedd ZIP-be, ha sok, akkor oszd fel kisebb porciókra, mert a hosszú feltöltést az internetautomata megszakítja. Ajánlom, hogy könnyíthetsz a dolgodon úgy is, ha még mielőtt elküldenéd a scenerelt doksiidat csinálsz belőle egy címlistát nekem némi rövid tájékoztatással, és majd én kiválasztom a sürgősebbet közülük, és akkor neked sem lesz túlságosan megterhelő a doksiid scenerelése mennyiségileg. Persze ha a scenerelés nem minőségi, akkor megint csak olvashatatlan lesz. Ha esetleg a doksiid már eleve le vannak scenerelve, vagyis már elektronikusak, akkor más a helyzet, nyilván úgy gyorsan menne az elküldése.
"de ha már haladó vagy akkor nagyon zavaró a grafit, mert ezeket már fejből úgy ahogy tudod, és a kezdői grafitozás csak elveszi a helyet a haladók grafitjegyzeteitől." Igen ez igaz. Én kezdőként csak óvatosan firkantgattam bele, olyan haloványan és minimálisan, hogy nyom nélkül eltüntethető legyen. Felét ki is radíroztam, később, aztán jöttek a haladó szintű grafitolásaim, de azokra nagyon profi módon figyeltem, és csak kevés szorult módosításra, de azt is kellett, és voltak radírozási határesetek, meg kis nyomdafesték kopások, de szerencsére sikerült nagyobb rondaság nélkül javítanom módosítanom pár helyen. Egyébként az elején azzal biztosítottam magam, hogy a fontosabb könyvekből kettő-három példányt is vettem, viszont csak az egyikbe írtam bele, úgyhogy az sokkal többet ér a többivel szemben, így számomra egy igazi van. Én szeretem nagyon a papír alapú könyveket. Az elektronikus formátumú néhány fontosnak ítélt jegyzetet is inkább kinyomtattam, és úgy forgattam.
"Ugye el tudod képzelni? Szerinted mi legyen evvel a kurtaságossággal, elaprózódással?" Igen, el. Háát, valahol meg kell találni az optimális határát a tartalmának. Arra kell gondolni, hogy az hirtelen, még ha rövid is, de lényeges információt adjon, és a többi részletnek már utána lehet könnyen nézni. A lényeg az, hogy tőle nagyjából képbe kerüljön az olvasó. Persze ehhez el kell azt is gondolni, hogy az olvasónak milyen lehet a felkészültsége, de nyilván ezt mindenki számára nem lehet jól optimalizálni.
Egyébként igazad van abban, hogy hasznos egy szótárazó, magyarázó, értelmező kiegészítés.
Kézzel írt meg beszkennelt doksijaim nincsenek, csak olyanokra gondoltam, amiket a netről szedtem össze, de azok sz.gépes formátumban vannak megírva.
Szia Szabiku! Hiper fizikusnak majdnem vége(!) volt, komolyan: véletlenül romlott jogurtot fasírtal ettem együtt, ami ráterjedt a fasírtra, és olyan erősen komplikált gyomorrontást kaptam, hogy majdnem tartós gyomor-bél lett belőle. Elment a hangom is, remélem, hogy átmenetileg, és most nem tudok beszélni miata. Egészen gyengének érzem magam, amit fokoz az, hogy a szolgáltató nem fűt rendesen. Konzekvencia: jogurtot és húst egyszerre fogyasztani valóban kockázatos az egészségre!
A Magyar nyelv szótórazását befejeztem az újszerűbb script szótárazó programomhoz, olyan 891 db sorelem lett ebelőle; hasznos volt, mert sokminden olyat tanultam belőle, amit a fizika + elméleti fizika szótárazásánál felhasználhatok. Pl. ilyen menyiségnél a szótár utólagos optimalizációját nem lehet idő-hatékonyan végrehajtani, ezért menetközben kell folyamatosan optimalizálni, menetközben kell a teljességre törekedve. Mostmár igazán a fizika irodalmi tömbje következik, hogy mi lesz belőle az megint csak a jövő zenéje?!
Summa-summárum, a számítógépes formátumok jók lehetnek, ezért küldjél már valamit, amiből te is a magasszitű alapokat megtanultad!!!
Szia Hiper fizikus! Csak jó dolgokat szabad enni! Remélem már jobban vagy. Akkor már azért van tapasztalatod a következő nagy szótárazáshoz, még ha ez már más témában készül is. Hát amikből a magas szintű értést nyertem, azokat talán már mind felsoroltam lentebb (#349, #350), de összeszedem még, amik vannak lementve letöltött doksik, csak kicsit várnod kell, mert már hetek óta el vagyok utazva nagyszüleimhez, és csak Karácsony után megyek vissza Győrbe, az asztali gépemhez. Azok azon vannak beömlesztve egy könyvtárba, úgyhogy majd egy kicsit rendezgetnem is kell, de az nem gond, csak az, hogy nem vagyok ott.
Szia Szabiku! Az újabb vizsgálódásaim az elmélet fizikából elvezettek arra, hogy a fizikához szorosan kapcsolódnak a számítógépes szimulációk. Arra lennék kíváncsi, hogy te menyire vagy járatos ebben a szimulációban, mert úgy veszem ki, hogy az egyetemeken tanítják? És aztán arra is kíváncsi vagyok, hogy a kortárs modern fizika ~ elméleti fizika hol tart a számítógépes szimulációi terén, ugyanis a szuperszámítógépek egyre jobban elérhetők mindenkinek? Modellezés és szimuláció / Fizika Labanc Gergely / Fizika Szimuláció
Szia Hiper fizikus Elképzelésem szerint vannak szimulációk, talán mára már igen megszaporodtak a számítógépek, szoftverek és hálózatok fejlődése miatt. Semennyire sem vagyok benne járatos, nem nagyon találkoztam velük :) Az oktatásban remélem azért alkalmazzák, régen még nekünk is volt ilyen anno. A szuperszámítógépeket szerintem inkább csak zártkörűen használják. Megnézem, mit linkeltél. (Kicsit szabiztam, már rendezgetem a letölteményeimet, de igen vacakok, persze régen nem annak tűntek... :D ) Üdv.
Annak idején, mikor még egy grafikus demót programoztam alkalmaztam egy saját magam által kitalált trükköt a színárnyalatszintek szemet zavaró sávosodásának eltüntetésére. A kép kiszámítása nagyon precíz volt, és a megjelenítésnél (a pixelek színének kiszámításánál) több pontos számjegy is le lett vágva az érték végéről, mert végül csak a felső maradék szám adta a pixel színét, árnyalatát. Hogy ezekből a levágott értékekből információt nyerjek vissza, az árnyalatszintek kirajzolódó vonalainak eltüntetése érdekében, csináltam egy nagyon gyors álvéletlen érték generátort. Ennek olyannak kellett lennie, hogy megjelenítve a képernyőn a nincsen adás a tv-ben képet kellett olyan jól adnia, hogy ránézve teljesen véletlenszerűnek tűnő és egyenletes eloszlású hangyaháborút szabadott csak látni, semmi mintázat, vagy szaladó minta, mert azt egyből kiszúrja az ember szeme, és elvonja a figyelmet. Nem volt egyszerű megcsinálni, próbálkozni kellett kicsit, de jól sikerült (pár ASM sorból megvolt). Na ezt az álzajt adtam hozzá a demókép pixelszín értékeihez, úgy beállítva az erősségét, hogy pontosan egy árnyalatnyi zajt tegyen ki. Ezután jött a levágásos kerekítés, és érezhető, hogy ez a zaj statisztikusan információt emel fel a levágott értékekből a vágási határ fölé, és teljesen eltűntek a halványan, de mégis látszódó sávosodások, és ezt az egy árnyalatnyi zajt nem igen lehetett észrevenni, csak a tökéletes szép képet látta az ember, folytonos színátmenetekkel, árnyalatváltozásokkal. Utoljára szerkesztette: szabiku, 2018.01.29. 03:51:24
Szia Szabiku! Biztosan a munkád miat vagy ennyire elfoglalt. Az elméleti fizika szótáram jól halad olyan: 350 db szó és 150 db képlet képecske van már összehozva benne; aprólékos piszmogást igényel, kicsit mazochistának kell lenni hozzá, de nagyon tetszik, amit már magcsináltam belőle. De csak a már általam is megtanult szavak vannak benne a vektorszámításból, semmi fizika csak fizikai matematika. Most épen megszakítottam ezt a szótárazást, mert a szimulációról írok egy izgalmas tanulmányt, már 15 db oldal magvan belőle, és még kb. 10 oldal kell hozzá; nem a szimulációs játékokról szól, hanem a vizsgálatra érdemes szimulációkról.
Nem tudom, hogy nálad mit jelent az "igen vacakok", számomra az lenne a fontos, hogy könnyen kimazsolázhassak belőlük valami értelmeset. Majd tedd ZIP-be őket.
Szia Hiper fizikus! Közben megtaláltam a fontosabb letöltött anyagaimat is, úgyhogy lesznek köztük szerintem jobbak is, de majd 1-2 nap múlva meglátod.
Szia Szabiku! A mai nappal befejeztem a szimulációs filozófiáról szóló tanulmányomat. Az a tanulmányom egy új doktrínát teremt a filozófiában általam. A szimulációs filozófia arról szól, hogy nem csak az anyagi világ dolgait lehet szimulálni számítógépen, hanem a szellemi dolgokat is lehet szimulálni. Olyan tömör 25 oldalas tanulmány úgy, hogy először csak a tartalomjegyzékét nézd meg, aztán meg csak fusd át, persze szóról szóra is elolvashatod. A szimulációs filozófia és a kultúrmérnökség kapcsolata ! ZIP/html A szimulációs filozófia és a kultúrmérnökség kapcsolata ! WORD/doc
Tyűű, ez komoly, nem spóroltál a betűkkel. Még csak beleolvastam, de majd folytatom. Érdekes, és részletesen elemző leírás.
Szia Hiper fizikus! Jórészt elolvastam, és tényleg jó lett, elég részletes, elemző és elmélyült. Érdekes. Jól kivesézted a lehetőségeket, eshetőségeket. Megfelelően osztályoztad is ezeket. Egészen elbűvöl, hogy mekkora fogalomismereted van, csak lesek, miket tudsz.
Szia! Az "elbővölő" fogalomismeretem több mindenből ered, úgy hogy nem a semmi eredménye. Először is összeolvasgatok mindenféle engem érdeklő anyagot főleg az internetről; aztán ügyes jegyzeteket készítek, mert azt a sokmindent nem vagyok képes fejben tartani; aztán az axiomatizálás, posztulátumozás, arkhé és a logosz keretében módszereséget követek; ezek alapján kitalálok sokminden újat, ami lényegében heurisztika és ihlet. Egy életen át tartó autodidakta modern filozófia~bölcsészet művelése rutiná tette a fentieket, úgy hogy nagyon nem is vagyok tudatában, amikor a fentieket automatikusan követem!
Szia! Hát el is hiszem, hogy ennyi minden bememorizálásához szükségesek módszeres saját készítésű jegyzetek. Az autodidaktaságot én is igen preferálom. Hát csak így tovább!
Szia Szabiku ! Most épen többszöri nekifutásra a kvantummechanikai szimmetriákkal, köztük a szimmetria-csoportokkal, szimmetria-transzformációkkal foglalkozok, mint amilyenek az O(), SO(), U(), SU() szimmetria-csoportok, és elégé jól halkadok az informatív megértésükben {;kontra formális}. Több internetes forrásból kellet összekapnom magam hozzá, egyik sem volt elég önmagában, de legalább van róla rendes fizikai képem, ill. elképzelésem.
Szia Hiper Fizikus! Kemény dologba vágtál, ha ezt az egészet valóban meg akarod érteni. Mindenesetre a kvantumelmélethez, ha nem csak az alapszintű kvantummechanikát szeretnéd alapszinten érteni, hanem ezt már egy jó középszinten, és haladni a részecskefizika felé (nem fordítva!), akkor jó nyomon haladsz. Ezekről a forgáscsoportokról és ábrázolásaikról rengeteg anyag található. Olyan ez, mint valami gyöngyszem, amelyre nagyon rákaptak az okosok, és szeretik villogtatni. Először inkább matematikai képed legyen róla, mert azt belelátni a fizikába, még egy fokkal nehezebb.
Szia Szabiku! Nem mehetünk el szó nélkül Stephen Hawking halála mellett. ő volt az, aki a merész gondolatát keresztűl verekedte a konvenciós bürokratákon. Szóljon is helyetem ez a link róla !
Szia Hiper fizikus! Hát meghalt szegény. Nem kímélte a sors. Nyugodjon békében. Nemrég belenéztem a fekete lyukak Hawking-sugárzásának elméletébe, és annyira elvetemült, hogy szerintem eléggé nagyon valószínű, hogy nem is igaz. Én azt gondolom, hogy csupán méltányosságból, valamint az elméletegyesítési vágy miatt nem kezdték ki ezt az elképzelést. Utoljára szerkesztette: szabiku, 2018.03.18. 15:37:28
Szia Szabiku ! Én egy fizikai elméletet már akor is figyelemreméltónak tartok, ha csak racionálisan helyes, és bár empírikusan nem igazolt ! Már a gondolkodás öröme miat is érdemes a racionalista fizikai elméletekkel foglalkozni ! Persze tudom, hogy az empírizmus lényeges a természettudományoknál !
Csakhogy Hawking elmélete eléggé irracionális. Nincs kellően megalapozva sem, amit a rengeteg magyarázó szövegelésével nem tud pótolni. Utoljára szerkesztette: szabiku, 2018.03.20. 23:43:49
Szia Szabiku ! Most épen a függvényelmélet került az érdeklődésem középpontjába, mert sokra tartom a függvényeket. Körölnéztem a Googleval az interneten, de csak könyvesboltokat találtam rajta, és aprogramozás függvényeit. letöltöttem a wikipédia függvény cikkét, de a függvényelmélettről nincs megelégedésemre találat; vagy olyan egyszerűen tárgyalja, amit már én is régen tudok. Segíthetnél nekem abban, hogy a függvényelméleti különlegeségről valamit, valami absztrakt - univerzális - szimbolikus - nemistudom pontosabban, hogy milyen függvényelméletről tanuljak valamit, valami újat érdekeset???
Szia Hiper fizikus! Hát én ehhez a témához a következőket tudom javasolni. Alapvetően meg kell ismerkedni a függvény fogalmával és az elemi függvényekkel, tulajdonságaikkal, valamint a függvényelemzéssel. Ez középiskolás és főiskolás általános anyag a matematikában. Nevezzük ezt függvénytannak. Kiindulásnak jó, aztán jöhetnek keményebben, azaz részletesebben és bonyolultabban, valamint egyszerre szövevényesebben is a dolgok. Mivel külön nincs függvényelmélet, hanem ez belenyúlik, azaz ott van a matematikai dolgok jó részében, a következőket érdemes tekinteni: leképezések, lineáris terek, lineáris funkcionálok és lineáris operátorok, aztán másfelől olyanok, hogy egyváltozós és többváltozós, valós és komplex függvények, ezek integrál- és differenciálszámításai, akkor itt felmerül a mérték, tehát az ezzel kapcsolatos dolgokat is tekinteni kell. Majd ezek után a függvényeken túl szélesebben is látni érdemes a dolgokat, szóval a disztribúciókra is rá kell menni, és akkor szépen kiegészül, kikerekedik a térelméleti struktúrája. Ez az egész egy hatalmas nagy és többrészes témakör, melyek részei szépen egymásba fednek át. Néhány év kemény foglalkozás kell a már viszonylag jó átlátásához, és persze több neves könyv, jegyzet, amiből most csak egyet említenék: A függvényelmélet és a funkcionálanalízis elemei.
Szia Szabiku ! Így már tudom, hogy a fizika kapcsán mihez tartsam magam függvény-ügyben; köszi.
Egyik csillagászati elméletem szerint, a galaxisok olyan csillaghalmazok, amiknek központi fekete lyuka van. Itt van a legújabb SGhu csillagászati cikk, miszerint találtak egy központi fekete lyuk nélküli galaxist, ami inkább hasonlít egy nagyon túlméretezett csillaghalmazra, mint egy fekete lyukra, mert a galaxisokban szokásos sötét anyag hiányzik belőle. Tehát a galaxisok sötét anyaga valahogyan kapcsolatban van a fekete lyukakkal !!! Mit szólsz hozzá?
Szia Hiper fizikus! Szívesen. Egyébként a függvényekre elég sokféle vonatkozásban lehet tekinteni.
Igen, a számítások azt mutatják, hogy a galaxis méretű csillaghalmazok egyben maradásához igen nagy gravitációjú központi objektumra van szükség, ami következésképpen fekete lyuk kell, hogy legyen. Annyira nem vagyok tájékozott az asztrofizikában és csillagászatban, de ez a hír tényleg elég meglepő. Ráadásul az is, hogy a sötét anyag eléggé hiányosnak tűnik az említett különleges objektumból. A sötét anyagról szinte semmit sem tudunk, úgyhogy nem is nagyon tudok ebben vélekedni. Persze ha jó a megfigyelés, és a számítások, akkor a következtetésed egyszerűen levonható, és érdekes információt jelenthet. De nem értem, hogy akkor mégis hogyan tudott egyben maradni ilyen formában az a galaxis, de talán még a tudósok sem. Hát majd kiokoskodnak valamit. Az elméleti fizikusok meg ha majd kikutatják a sötét anyag mivoltát, akkor lehet azzal kapcsolatban is releváns okfejtést tenni ez esetre, de addig a fekete lyukhoz vonatkoztatni elméletileg alaptalan. Ráadásul a sötét anyag mivolta is inkább részecskefizikai dolog, amit még elképzelésem sincs, hogyan lehet majd vonatkoztatni az általános relativitáselméleti fekete lyukakhoz.
"Segíthetnél nekem abban, hogy a függvényelméleti különlegeségről valamit, valami absztrakt - univerzális - szimbolikus - nemistudom pontosabban, hogy milyen függvényelméletről tanuljak valamit, valami újat érdekeset???" Talán nézd meg ezt: https://hu.wikipedia.org/wiki/Reziduumt%C3%A9tel és https://hu.wikipedia.org/wiki/Reziduum
Hogy mi tarthatja össze a fekete lyuk nélküli galaxis méretű csillaghalmazt? 1. Nyilván a csillagainak a keringési sebessége a szökésési sebeség alatt marad. 2. A csillagok gravitációs_láncot alkotnak, ami jelentősen megnöveli az összetartozást. 3. Nem éri jelentős külső eredetű háborogtatás.
Igen, én is ilyen módon tudom elgondolni, csak ha nincs egy meghatározó(bb) központi objektum, akkor arra gondoltam, hogy az ősidők óta már jó eséllyel lehet kiparittyázódtak volna belőle a csillagok egy része, és/vagy kialakult volna a centrál részen valami egyesülés. De ez csak egy hirtelen elképzelésem volt a valószínű fejlődési folyamatról. Ámde lehet, hogy e két forgatókönyv mellett úgy is meg tudott stabilan maradni, ahogy van. Ezt végül is lehet szimulálni egy alkalmas programmal.
Igen, az elképzelésed jó ! A parityaefektus kétirányú: egyik a befogás, a másik a kilökődés; és ennek a kettőnek az arányátról füg a többlet index. A centrális rész kialakulása a diszipációtól függ, magyarul az elnyelődestől. Ha van diszipáció, akkor van a centrumba besűrűsödés, ha nincs, akkor csak fluktáció van, ami szintén érdekes. A számítógépes szimulációkat sokra tartom, de a programozó mentalitását tükrözi vissza.
Szia Cyb3rcop ! Úgy örölök neked, már nem is hittem volna, hogy valaki beszól ide ! Szabikut meg ne bándzsd, mert sokat tanultam tőle; ő lendített át a holtpontomon ! Az érdekelne, hogy mit értsek a "folytonos szimmetria" alatt, mert a Noether-tétel erre vonatkozik, ugyanis a diszkrét szimmetriákat könnyebb elképzelni, mint a folytonos szimmetriákat?
Szia Hiper fizikus! (Majd megfingatom én Cybercop-ot, az indexen már kapja az ívet: http://forum.index.hu/Article/jumpTree?a=148028802&t=9016035 ) A szimmetria alatt a fizikában egy matematikai transzformációt kell érteni, ami után a felírás fizikailag ugyan azt jelenti, tehát egy ekvivalenciát kell alatta érteni. Az, hogy ez a transzformáció folytonos vagy csak diszkrét lépésben történhet, jelenti azt, hogy folytonos vagy diszkrét szimmetriáról van szó. Röviden és tömören is ennyi. A többi már részletkérdés. Itt egy gyors link: http://epa.oszk.hu/00700/00775/00003/1999_03_03.html
Szia Szabiku! Lehet, hogy már ez a Cybercop el is párolgott innen.
Köszi a link, nem hagyom ki ! Azt hiszem, hogy az én hibám az, hogy megszakadt a párbeszédünk. Nem kellet volna a galaxisok diszipációját emlegetnem. Nem is úgy gondoltam, hogy anyagi síkon diszipálódik, hanem úgy, hogy az égitesteket elnyelik a szub fekete lyukak, és ennek van kvázi diszipációs hatása a galaxis struktúrálódására.
Most épen a fizika és a kauzalitás kapcsolatán gondolkodok! Szerintem ha a véletlent képletekkel lehet megadni, akkor az is kauzalitás, ill. szükségszerűség, mert a képlet szükségszerűséget visz bele a véletlenbe! Lehet a véletlenek közt is logika! Hibásan állítják a vallásosak, hogy a véletlen valami ésszerűtlenség.
A szótárazásban haladok, de mást is csinálok. A vektorokról, a div, grad, rot -ról, és a tenzorokról olyan 400 sorelemem van a szótáramban, de ez egészen a részletekbe menő; a valószínűségszámításról és a lineáris algebráról együtt 75 db lexémám, de nagyrészt csak informális egy kevés formalitással megtüzdelve, és nem anyira a részletekbe menő. Nem is értem, hogy miért féltem anyira a valószínűségszámítástól? Meghökentő, hogy a papír alapú forrásokban is van hasznos tananyag! Olyab furcsa volt a papírlapokat az újam között pergetni, minduntalan a papíronlévő hologramokat bögdöstem, de sehogyan sem akartak működni; a scrolt is hiányoltam a papírlap széléről, nem élhetek nélküle.
(Majd megjelenik, sejtem ki az, mindig új nick-kel kerül elő, de fel lehet ismerni a jellemző szokásai alapján.)
Neem, dehogy, csak egyszerűen másfelé nyomulgattam mostanában, meg melózok, meg itt a nyár is. Persze azért fizikázgatok közben.
A disszipációt, mint hővé alakulást, nehéz elképzelni ritka, nem összefüggő anyagban, gázban, mert ott az inkább csak szimpla kinetika. A fekete lyukas elnyelést szerintem inkább ne gondold hozzá a hőmérsékleti disszipációhoz. Ha csak disszipációt mondasz az persze lehet az is, de könnyen a hőre asszociál az ember, mert megszokásból elhagyják a hő szót előle. Lehet én is félreértettem.
A kauzalitásról jó ha gondolkozol, mert az igen lényeges dolog a fizikában és a fizikai filozofálgatásban is, sőt, az egyik legfontosabb és legérdekesebb közös dolguk. Én is sokat filóztam régebben rajta. Sok könyv is hosszasan dilemmázgat rajta. Viszont ne terelődj rossz elképzelésre. Az, hogy valami képletekbe fektethető, még egyáltalán nem biztos, hogy teljesen kikerül a dolog a véletlen alól. Persze korábban valami hasonlót gondoltak (determinizmus), de éppen a kvantumelmélet az, ami a velejében tökéletesen véletlenszerű, és mégis mennyire szabályszerű és pontos dolgokat mond a természet alapvető működéséről. (Persze azért nem mindent.) Szóval igaz, hogy a képletek szigorú szükségszerűségeket visznek bele a dolgokba, de a véletlenbe nem, és éppen ezt kell létni a kvantumelmélet mélyén, hogy ott a képleteknek nincs ráhatásuk a véletlenre, csak körülötte rendezik a dolgokat. Ez a nagy kvantumelmélet. Igen. A véletlen és a szabályszerűség, mint két ellentét, házassága. Éppen ez benne az egyik érdekes dolog. Én azért úgy tartom, hogy az ész logikai alapú, következetes, és így a tényleg véletlen az ésszerűtlen szerintem.
Örülök, hogy szépen haladsz a szótárazással, szorgalmas, dicséretes dolog. Majd mutass belőle valamit, mert kíváncsi vagyok. A valószínűségszámítással én nem foglalkoztam sokat, bár még tanultam is anno, de abból aztán igen kevéssé vagyok "felkészült", tájékozott.
Hogyne lenne, jók a papír alapú források... ;) Szokjad csak, majd lehet talán meg is kedveled egyszer. :)
Szia Szabiku ! Gondolom, hogy a racionalizmus és az empirizmus területén nyomulgattál valamerre. Lehet-e tudni, hogy merre is nyomulgattál?
A szótáramból majd küldők egy kivonatot az üzenőfelületen keresztül, csak össze kell rendeznem egy kicsit.
Ez mi a franc? { Abban a cikkben van, amit ajánlottál .} A forgó testek gravitációs potenciálja a Newton-féle potenciált komplex számok segítségével általánosító E potenciál (a jelölést Frederick J. Ernst vezette be 1968-ban). Ennek valós része nem más, mint a stacionárius szimmetriát kísérő időszerű Killing-vektor hossznégyzete, képzetes (az imaginárius egységgel arányos) része pedig ugyanezen vektor forgását jellemzi. A teljes általános relativitáselmélet apparátusát ebben az esetben egyetlen komplex E potenciál hordozza. Az ebből felépített hatás variálása útján kapjuk meg a mező egyenletét. Ez a rendkívül egyszerű alakú egyenlet az Ernst-egyenlet: (ReE) × DE = Ñ2E A lényeg az, hogy ebben az egyenletben az E potenciálon kívül más ismeretlen mennyiség nem szerepel, és így a megoldásával megkapjuk az adott gravitációs probléma teljes leírását. Ha pedig a gravitáló test nyugalomban van, akkor az Ernstpotenciál valós lesz, és a gravitációs problémát a jól ismert Laplace-egyenletre vezetjük vissza, csakúgy, mint a nem relativisztikus gravitáció elméletében.
Hogyhogy, ill. miért van különbség a forgó gravitációs tömeg és az álló gravitációs tömeg között; elképesztő?
Szia Hiper fizikus!
Mostanában az Index fórumán a Tudomány részlegen vitatgattam pár témát. Végül is csak ennyi. Nézd meg!
OK. Majd akkor küldj!
A dolog, amit kérdezel az, hogy ugye van a nemrelativisztikus newtoni gravitációs potenciál, azaz a klasszikus gravitációs elmélet. Ebben ugye mindegy, hogy mozog/forog-e a gravitációt létrehozó (tömegponttá képzelt) test, vagy nem. Viszont az általános relativitáselméletben nem mindegy. Na most akkor ez az Ernst kitalálta, hogyan tudja a legegyszerűbben átemelni az általános relativitáselméletből a newtoni gravitációs elméletbe/re azt az esetet, ha nem mozdulatlan a középponti tömeg, hanem egyenletesen forog. Ezzel a kiagyalt módosítással a newtoni gravitáció elméletét egy lépéssel közelítette a relativisztikus gravitáció elméletéhez. Csinált egy ügyes, elegáns korrekciót egyszerű matematikai formában. Na persze az eset is egyszerű, hogy a sztatikus (mint pl. egy nem forgó fekete lyuk esete) gravitációs tér helyett most csupán csak stacionáriusról van szó (mint pl. egy forgó fekete lyuk esete), meghatározó az eredményre nézve.
Általában minden gravitációt létrehozó tömeg gömb alakúnak tekinthető (lehet homogénnek is tekinteni, hogy egyszerűbb legyen az integrál számítás). Ha ez a gömb alakú tömeg forog, akkor a gömböt összetevő elemi kis tömegecskék mozgásban vannak egy távoli megfigyelőhöz képest. Ezek a kis elemi tömegecskék már pontszerű mozgó tömegeknek tekinthetők, ezért erre alkalmazható a relativitás elmélet. Egy megfelelő integrál számítással kiszámítható, hogy egy adott sugarú, adott w (omega) szögsebességgel forgó tömeg és egy adott távolságban hogy változtatja meg a gravitációs teret.
Ja igen, azt el is felejtettem. MATEMATIKA-EGYEB -ben visszamenőleg majdnem 20 30barab hozzászólásos oldalon (van ahol elég sűrűbben vagyok (ott a többiek hallgattak), de van ahol oldalakon keresztül csak alig..). antianyag -ban a 82. hozzászólástól kezdve (eléggé sűrűn vagyok). KVANTUMFIZIKA -ban 1314. hozzászólástól. aztán igazából ennyi.
Szia Szabiku ! Az, hogy gyakorlatilag nincs disszipáció a galaxisokban, ahol a disszipáció alatt már a hő keletkezésére vezető elnyelődést értem, felveti azt a kérdést, hogy (szerinted) egyáltalán milyen markáns meghatározó interakciók vannak a galaxisban: pl. ugye a csillagok ütközéséről nem nagyon besszélhetünk, mert az egymásra ráközelítő csillagok többnyire csak elsuhannak egymás mellett?
Szia Hiper fizikus! Hát szerintem első elgondolásra semmi markáns nincs. Bár itt ugye a csekély mértékű interakciók viszonylagossága szempontjából lenne érdemes kijelenten a markánsságot. Szerintem a ritka galaxisokban a gravitációs kölcsönhatás a legmeghatározóbb, a sűrűbbekben, ha azok nem csomósodásokból adódóak, hanem inkább eloszló porból vagy gázból, akkor a kinetikus és termodinamikai kölcsönhatások jönnek szóba, és általuk a disszipáció, valamint a "hidro"dinamikai dolgok (ezek viszont egyfelől kinetikaiak, azaz ütközésesek). És ugye ott van a sötét anyag, amiről, és lehetséges interakcióriól, nem nagyon tudunk semmit, de meghatározó szerintem.