Az UFO videok topikban nem volt nagy visszhangja ugyhogy benyomom ide is. :D Shocking! US government staff confirm UFOs are real "Iiiiiiiistenem scifit nezek?? Vigyazat 115percnyi baromsag! En megszenvedtem. :D
Azert jo volna ha. Zero point module. :DDD" Német "Fan" site. :DDD
Utódnak én csak túlzással nevezném. Teljesen más eszköz.
Ezek szerint mégsem az Apollo-kinézetû CEV (vagyis már van neve, Orion) lett kiválasztva? Mintha ezt régebben már kész tényként írták volna... Vagy igen, csak a Lockheed gyártja majd? Nem igazán világos nekem...
Ez egy ezeréves koncepcióvázlat. Azóta már többször is átdolgozták a terveket. Gyakorlatilag a NASA elõírásai nem hagytak igazán komoly mozgásteret, egyszerûen egy kevés újdonsággal rendelkezõ Apollo 2.0 volt a kérés. Ami újdonság, az például az, hogy napelemekkel lesz felszerelve, és ez a fõ energiaforrása (korábban a NASA ûrhajói kizárólag üzemanyagcellát használtak).
Lesz egy pár változata a CEV-nek különbözõ feladatokra. Sztem egy szárnyas cucc jólenne marsraszálló egységnek, vagy legalább levegõfékezésre, hogy kevesebb üzemanyag kelljen.
biztonságos feljuttatásra még mindig nics terv igaz? Atlantis kilövését kb 10 napja tolják, villám, hurrikán stb, egy rakás dolog bezavarhat.
Az Atlantis kilövése körüli állapotok végképp aláássák a NASA megbecsülését...
-Julius 31.-én egy vihar miatt kétnapos csúszás, mivel attól félnek, hogy villám csaphat a kilövõállásba. -Augusztusban két napig rágódnak a pontis kilövési dátumon, az egyik ok a vitára az ET habborítása, a másik pedig egy antennarögzítés. Ez utóbbit végülis megcsinálják az indítóálláson álló ûrhajón. -Augusztus 25.-én villám csap a kilövõállásba, ezért egymás után kétszer 24 órát csúszik a 27.-ére tervezett fellövés. Nem találnak semmiféle hibát. -Augusztus 28.-án az Ernesto hurrikántól való félelem miatt a kilövõálláson állú ûrsiklót visszarendelik a VAB-ba. Egy órát késlekedik a mûvelet az egyik Kúszó (az a lánctalpas monstrum, ami a kilövõpadra szerelt ûrsiklót szállítja a kilövõállás és a VAB között) meghibásodása miatt, mivel útban van a másik, jó Kúszónak. -A visszaszállítást eddig példátlan módon lefújják akkor, amikor a sikló már félúton van a VAB felé. Az indok mondhatni kacagtató. A Szojuz TMA-9 indítása szeptember 15.-re van tervezve, és a két ûrhajó nem csatlakozhat egyszerre az ISS-hez, a NASA megkéri az oroszokat, hogy halassza el a TMA-9 indítását, de õk erre nemet mondanak, mivel így a TMA-9-nek este kellene Földet érnie. A TMA-9 szállítja a 4. ûrturistát, Anousheh Ansari-t. Így ha szeptember 8. elõtt nem lövik fel az ûrsiklót, akkor az indítást el kell halasztani legalább októberig. A NASA a jelek szerint oszt és szoroz, és miután az elõrejelzés szerint a hurrikán szeme elkerüli a kilövõállást, és a várhaó szélerõsség nem is olyan nagy, ezért a siklót visszaviszik a kilövõállásra. (megj. a szeptember 8.-ai induláshoz is már egy nappal el kell halasztani a TMA-9 indítását) -Az eredeti fellövést szeptember 6.-ra jelölték ki, de ekkor meghibásodást tapasztalnak az ûrsikló három üzemanyagcellája közül az egyikben. Az indítást elhalasztják 8.-ára, és megvizsgálják a hiba esetleges kezelhetõségét.
Per pillanat döntésre várnak, hogy a pénteki indítás lehetséges lesz-e. Ami miatt aggódnak, azok a felhõk, amelyek megakadályozzák, hogy a földi kamerák végigkövessék az ûrsikló emelkedését, és felvegyék az esetleges lehulló habszivacsokat...
Összjáték a Plútó holdjai között 2006. szeptember 26., kedd, 8:54
Egy új modell alapján a Plútó Charon nevû holdja eredetileg a mainál sokkal elnyúltabb pályán keringhetett.
A Plútó két új holdjának felfedezése után nem sokkal felmerült, hogy mivel mindhárom égitest azonos pályasíkban és irányban kering, ugyanannak a becsapódásnak az eredményeként születhettek. Bár az eredeti modell számolt azzal a lehetõséggel, hogy a holdak a Plútóval fennálló árapályhatás miatt távolodtak az égitesttõl, a ma megfigyelt távoli helyzetüket nem tudja kielégítõen magyarázni. Ezzel összefüggésben szintén nehezen magyarázható a két távoli pálya közel kör alakjának kialakulása.
A Plútó körül keringõ ma ismert három hold: a Charon, a Nix és a Hydra keringési rezonanciában állnak egymással. Amíg a Charon négyszer kerüli meg a Plútót, a Nix majdnem egyszer teszi azt. Külsõ társa, a Hydra szintén egy síkban mozog velük, ez pedig hatszor hosszabb idõ alatt kerüli meg a Plútót, mint a Charon. A két külsõ hold egymással 3:2 arányú keringési rezonanciában áll.
William R. Ward és Robin M. Canup (SwRI) dinamikai modellje magyarázatot ad a pályák konfigurációjára. Eszerint a feltételezett becsapódás után a Plútó körüli térségbe kiszórt törmelékbõl kialakult a Charon, amely akkor még elnyúlt pályán keringett. A törmelék maradéka pedig egy ettõl távolabbi gyûrû alakzatban maradt meg. A továbbiakban a rendszer tagjai között fellépõ kölcsönös árapályhatás átalakította az égitestek konfigurációját.
Amint a Charon lassan távolodott a Plútótól (hasonlóan ahhoz, ahogy az árapályhatástól a Hold is távolodik a Földtõl), a gyûrûben idõközben összeállt kisebb holdakat rezonanciapályára fogta be. A kölcsönhatások keretében idõvel a Charon pályájának elnyúltsága csökkent, akárcsak a két külsõ, apró társával fennálló rezonanciahelyzet, így alakult ki végül a mai konfiguráció.
2004. június 14-én a Hubble-ûrteleszkóppal készült felvétel az 555 nanométeres (balra) és a 475 nanométeres hullámhosszon (jobbra). A piros ellipszisek a holdak pályáit, a nyilak a Nix és a Hydra helyzetét jelzik, a centrumban a Plútó van (NASA, JPL, STScI)
A két nemrég felfedzett holdnak utólag korábbi felvételeken is nyomára bukkantak. A Hubble-ûrteleszkóp 2002. június 4-i felvételének részletes elemzésével sikerült a Nix és a Hydra képét utólag azonosítani. A két hold azonban nem volt olyan fényes, hogy észrevegyék õket a kép átvizsgálásakor.
Kereszturi Ákos
Az eddigi legtávolabbi galaxis 2006. szeptember 14., csütörtök, 14:24
Minden korábbinál távolabbi, az Õsrobbanás után 780 millió évvel létezõ galaxist azonosítottak a Subaru-teleszkóppal. Az eddigi megfigyelések alapján általánosan elmondható, hogy idõben visszafelé haladva csökkenni látszik az azonosított galaxisok gyakorisága.
A kozmológiai modellek alapján az Õsrobbanás után táguló és hûlõ Világegyetemben (a kezdeti, rendkívül forró perceket leszámítva) az elsõ néhány százmillió évben sötét volt. Az elsõként létrejött csillagok aztán ioniozálták a közelükben lévõ hidrogéngázt, átlátszóvá téve az Univerzumot - ezt nevezzük újra-ionizációs periódusnak.
A távoli és õsi, gerjesztett hidrogéngáz a 121,6 nanométeres hullámhosszon ún. Lyman-alfa sugárzást bocsátott ki. Ezt a sugárzást azóta a Világegyetem tágulása "megnyújtotta". Az így keletkezett hosszabb hullámokat azonban már nehéz észlelni, mivel a Föld légkörében lévõ hidroxilgyökök saját kibocsátása elnyomja õket. Szerencsére van néhány olyan "ablak", ahol könnyebb a megfigyelés. Ilyenek a 711, 816 és 921 nanométeres hullámhosszak, amelyek a vöröseltolódást tekintve a 4,8-as, 5,7-es és 6,6-os értéknek felelnek meg - amelyek pedig az Õsrobbanást követõen 1,26 és 1,01 milliárd évet, valamint 840 millió évet jelentenek.
A legújabb megfigyelésekhez olyan speciális szûrõt fejlesztettek, amely 973 nanométeres hullámhosszon a 7,0 vöröseltolódású objektumok sugárzását engedi át, így még távolabbra mehetttek vissza az idõben. Az NB973 jelû szûrõ mellett további elõny volt, hogy a legnagyobb távcsövek közül csak a Subaru-teleszkópnál lehetett a detektort közvetlenül a primer fókuszba, a tükör gyújtópontjába tenni. A fókusznyújtás nélkül kapott kép igen nagy látómezõt eredményezett.
A megfigyelés keretében a Coma Berenices (Bereniké Haja) csillagképben készítettek egy 15 órás expozíciós idejû felvételt, amelyen a megörökített leghalványabb objektumok +24,9 magnitúdósak voltak. Az így rögzített, összesen 41 533 objektum közül választották ki a fenti szûrõvel a két legtávolabbit.
Ezek közül az IOK-1 jelûrõl készített spektrum alapján kiderült, hogy vöröseltolódása 6,964. A Világegyetem korát 13,66 milliárd évnek feltételezve a kérdéses objektum az Õsrobbanás után 780 millió évvel létezhetett, kora 12,88 milliárd év. Ez tehát az eddig megfigyelt legtávolabbi galaxis. A hozzá hasonló tulajdonságokkal bíró IOK-2 jelû objektum is ilyen messze lehet, de itt sokkal bizonytalanabban az adatok.
Pillanatképek a Világegyetem fejlõdésébõl (NAOJ)
A felmérés tehát egy vagy két ilyen rendkívül messzi galaxist talált. Bár ez kevés a megbízható statisztikai vizsgálatokhoz, a modellek alapján ennél kicsit több, közel hat ilyen objektum kellett volna, hogy megjelenjen a kérdéses felvételen. Az eddigi megfigyelések alapján általánosan elmondható, hogy a korábban vizsgált, az Õsrobbanás utáni 840 millió évhez képest idõben visszafelé haladva csökkenni látszik az azonosított galaxisok gyakorisága.
Kereszturi Ákos
Nem tudja valaki, hogy miért erõltetik ezt a durva légkörbe lépést az ûrsiklóknál? Mármint hogy végülis kb 3000 km-es távon lassítanak le a légkörben 7,6 km/secrõl 0-ra? Egy sima ûrkabinnál megérteném, mert nincsenek szárnyai, nem igazán lehet irányítani, de egy szárnyas ûrhajónál miért kell ez? Akár egy körön keresztül is lassíthatnának a felsõ légkörben, úgy hogy alig forrósodik fel az ûrhajó :\ így a columbiát is megmenthették volna talán, ha elõre tudták volna hogy gond van akkor biztosan, de ha pár percel a szétesés elõtt tudják meg(nemtudom mennyivel a szétszakadás elõtt tudták meg hogy szét van esve a hõvédõ pajzson egy darab) akkor is. Ez most onnan jutott eszembe, hogy még régebben orbiterben egy hibának köszönhetõen egy ûrsiklóhoz hasonló, de kitalált ûrrepülõvel, túl korán tértem le a pályáról, és jópár ezer km-el a cél elõtt értem volna le, ha nem kezdem el "kacsáztatni" a repcsit a légkörön, miközben szép lassan lassulok, úgy hogy 400 fok fõlé sem ment a hõvédõ burkolat max hõmérséklete, ami normál légkörbe lépésnél 1400-1500 fokra, is felmegy, épp úgy mint az ûrsiklónál. Aztán meg nézegettem légkörbe lépési terveket, amelyeket II. vh-ban német rakétatudósok terveztek, hogy elérjék az usát a fegyvereik, amelyeket késõbb az amcsik tovább fejlesztettek. Volt egy ilyen hogy decay orbit, amikor olyan 70 km magasságban, majdnem egy teljes körön keresztül(vagy akár több körig is) lassít a rakéta/ûrhajó, aztán a skip reentry, a "kacsázós légkörbe lépés" amit leírtam és orbiterben kipróbáltam. Ez a kettõ sokkal kisebb terhelést adna egy legkörbe lépõ ûrhajóra, és kevésbé veszélyes is lenne. Miért használják akkor mégis inkább ezt a közvetlen légkörbe lépést?
A légkörbe való visszatérés nem olyan egyszerû, hogy egy picit lassítják az ûrhajó sebességét, majd a többit elvégzi a légkör. Ha túl lapos szögben éri el az ûrrepülõgép a légkört, akkor a szárnyak felületén minimális felhajtóerõ keletkezik, de ha a kelleténél több, akkor nem fékezõhatása lesz, hanem ahhoz ez is elég, hogy "felpattanjon" róla. Ez az a fajta vizen kacsázó kõ, amit mindenképpen szeretnének elkerülni, hiszen az ûrsikló visszatérése így sokkal kevésbé kontrolálható lesz (a sebességvesztés miatt mindenképpen vissza fog érkezni a légkörbe, csak éppen lehet, hogy egy-két teljes Föld-et való megkerülés után). Lévén ugye az ûrsikló üzemanyagkészlete erõsen korlátozott, nem elfogadható, hogy vagy sikerül, vagy nem megoldást választanak.
Az ûrsikló tervezési idõszakában, az 1970-es években is már ismerték a lapos szög elõnyeit, de nem mertek kockáztatni (nem volt ugye ezzel kapcsolatban igazán tapasztalatuk), és egy meredekebb beérkezést választottak. Lehet, hogy erõsebb hõvédelmi megoldásokat követel, de inkább egy biztosan mûködõ megoldás mellett döntenek, mégha bizonyos hátrányokkal is járhat. Ha a "kacsázós" megoldást választják, akkor talán elõnyösebb a Columbia szintû tragédiák megelõzése szempontjából, de elõfordulahatna az, hogy az ûrbe "visszapattan" az ûrhajó, és így a visszatérése már nem kontrolálható rendesen (üzemanyaghiány).
Az 1990-es években tervezett Venture Star esetén a mérnökök már úgy vélték, hogy elegendõ tudással és tapasztalattal rendelkeznek a probléma megoldására, így ennél már laposabb szöget állapítottak a visszatérésre, vagyis könnyebb és egyszerûbb hõvédelem is elég lehetett volna neki.
Az általad említett kacsázós megoldásnál a légi jármû (hiszen az ûrbe nem jut fel) sokkal kisebb sebességgel halad, és a kacsázás ahhoz kell, hogy bizonyos távolságra érhessenek el (a leszálló ágban a jármû sebességet ér el, majd egy bizonyos pontnál felrántják a gépet, és a nyert sebességet magasságba fordítják, mikor a sebességvesztés már elég komoly, ismét süllyedés jön, és így tovább, természetes a légellenállás miatt a parabolák egyre alacsonyabbak és alacsonyabbak lesznek).
Tudom milyen a légkörbe visszatérés, sokat olvastam róla, ûrsikló küldetés dokumentációkat is, orbiterben is csináltam, sok különbözõ ûrjármûvel is, köztük Space Shuttle-vel is (nem az alap hozzáadottal, hanem a reális addonnal) méghozzá manuális irányítással, persze számítógép infoi segítségével :) (nem könnyû). Kacsázni is többféleképpen lehet, nem kell sokszáz km-re kirepülni, hogy aztán 70 fokos szögben zuhanjon vissza a légkörbe. Én olyan 60-110 km közötti kacsázásra gondoltam (legalábbis kezdetben, aztán egyre lejjebb), és szerintem tökéletesen irányítható lenne az egész, mert miközben a légkörbe ér nagyon szépen lehet szabályozni, a szárnyak helyzetével, hogy hogyan, mennyire pattanjon vissza. És semmi hajtómûvet nem kell használni, csak az RCS-s, hogy megfelelõ helyzetben álljon az ûrrepülõ. Ráadásul a mostani számítógépek kicsit pontosabban ki tudják számolni a pályát mint a 70-es években, több paraméter figyelembevételével, de a 90-es évekhez képest is sokkal jobbak. És a mostani megoldást sem mondanám biztosan mûködõnek, max ha azt vesszük, hogy az a biztos hogy valahogy beérnek a légkörbe, de sztem nem valahogy kéne, hanem épségben :) Amúgy egyik általam említett megoldásnál sem kéne lassabban haladnia az ûrjármûnek, mindegyiknél a 7,6 km/s kezdõsebesség van.
És semmi hajtómûvet nem kell használni, csak az RCS-s, hogy megfelelõ helyzetben álljon az ûrrepülõ.
Hajtómûvet (STS esetén az OMS) akkor kellene használni, ha a légkör felsõ rétegérõl "visszapattansz" az ûrbe. Ekkor ugye ismét a megfelelõ visszatérési pozicizó eléréséhez az RCS hajtómûvek már kevesek.
Ráadásul a mostani számítógépek kicsit pontosabban ki tudják számolni a pályát mint a 70-es években, több paraméter figyelembevételével, de a 90-es évekhez képest is sokkal jobbak.
Per pillanat ha az ûrsikló 30km-es közelében villámcsapás van, máris három azonnali bizottsági ülést tartanak, plusz felébresztik az elnököt, hogy most mi legyen. Ilyen körülmények között egy eféle komoly beavatkozást nem fognak az ûrsikló mûködésében eszközölni. A visszatérési pálya változtatására nem tudom egyébként, hogy egyáltalán voltak-e tervek. Az elmúlt évtizedekben az STS rendszer feljavítására kismillió különféle terv született a folyékony hajtóanyagú gyorsítórakétától a fémes hõvédõ pajzs alkalmazásáig a jelenlegi karbon és szilicium alapú hõvédõ téglák lecserélésére.
És a mostani megoldást sem mondanám biztosan mûködõnek, max ha azt vesszük, hogy az a biztos hogy valahogy beérnek a légkörbe, de sztem nem valahogy kéne, hanem épségben :)
Eddig egyetlen egyszer sem történt a visszatérésbõl magából kifolyólag katasztrófa az ûrsikló (legyen amerikai vagy szovjet) esetében. A Columbia esetében a felszálláskor sérült meg a bal oldali belépõél hõvédelme. Egy ilyen sérülésnél teljesen mindegy milyen szögben érsz be a légkörbe. Ha nem a lyukon beáramló hõtõl pusztul el a gép, akkor a sûrûbb légrétegekbe érve majd a levegõ maga tépi szét a szárnyat a nagy repülési sebesség miatt.
Amúgy egyik általam említett megoldásnál sem kéne lassabban haladnia az ûrjármûnek, mindegyiknél a 7,6 km/s kezdõsebesség van.
Ezt a mondatot nem teljesen értem. Hol írtam olyat, hogy a kettõnek köze lenne egymáshoz?
"Hajtómûvet (STS esetén az OMS) akkor kellene használni, ha a légkör felsõ rétegérõl "visszapattansz" az ûrbe. Ekkor ugye ismét a megfelelõ visszatérési pozicizó eléréséhez az RCS hajtómûvek már kevesek."
Egyáltalán nem kell használni ilyenkor sem az OMS hajtómûvet, csak akkor ha az légkörben elcsesznek valamit rosszul lépnek ki a légkörbõl, és ebbõl következõen rosszul esnének vissza. Egyébként nem kell semmi mást csinálni csak vizszintesben tartani a gépet/felemellni az orrát/bedönteni, amikor a légkörbe ér igény szerint, minden magától történik, nem fog az ûrben maradni, mert már lassult a légkörben, hanem visszaesik.
Igazából nem is értem hogy mire gondolsz a "visszatérési pozíció"-nál.
"A visszatérési pálya változtatására nem tudom egyébként, hogy egyáltalán voltak-e tervek."
Nem kell semmi terv, csak egy egy mfd ami legalább kiszámolja a balliszikus röppályát valós idõben, ha a légkör hatásait is beleszámolja az mégjobb. Aztán a pilótának kikapcsolni az autopilótát, visszább venni a dõlésbõl, máris pillanatok alatt átmegy a -70 m/s-es függõleges sebesség + amennyit akarnak-ba, és az emelkedési sebességgel szabályozhatják azt is hogy meddig pattanjon vissza, és hogy érkezzen vissza a röppályás mfd-t szerint, és bár így már tuti túlrepülnek cape canaveralon, de pont ilyen helyzetre lennének jók a világ minden részén használható abort runway-ek.
Egyébként nem kell semmi mást csinálni csak vizszintesben tartani a gépet/felemellni az orrát/bedönteni, amikor a légkörbe ér igény szerint, minden magától történik, nem fog az ûrben maradni, mert már lassult a légkörben, hanem visszaesik.
és
bár így már tuti túlrepülnek cape canaveralon, de pont ilyen helyzetre lennének jók a világ minden részén használható abort runway-ek.
Pontosan errõl beszélek, itt nem egyszerûen arról van szó, hogy egy másik visszatérési pontot (ie.: olyan pályapozició, amelyrõl az adott célterület, leszállópálya elérhetõ) kell keresni, de a légkörrõl "visszapattanás" miatt az ûrhajó olyan pályára kerül, ahonnan adott esetben csak komolyabb manõverekkel érhet a kedvezõ pozició. Az szükségrepterek sem érhetõek el minden visszatérési pályáról, illetve komoly légköri manõvereket igényelne elérésük.
A gyakorlati megvalósításról van szó, nem szimulátorról. Jelenleg az STS számára az általad említett visszatérési manõver az elfogadhatónál jóval nagyobb a kockázattal járna.
Kicsi az esélye, hogy nem betervezett dolognál nem repülne el a 30 használható leszálló hely közelében. Ha már 750km-en belül repülne el mellette, azt már az egyirányú bedöntéssel be lehetne kanyarodni. Egy betervezett leszállásnál meg értelem szerûen a megfelelõ irányba menne. Gyakorlatban pedig a számítógépet kéne átprogramozni, hogy máshogy lépjen a légkörbe, vagy manuális/félig manuális irányítás (bár ezt nem valószínû hogy bevállallnák. Szóval nem járna nagyobb kockázattal, csak egy kicsit akarni kell, és nem ragaszkodni a régihez, bár ez a CEV-et látva már alap hozzáállás a NASA-nál.
Tudod, hogy milyen hosszú leszálópálya kell az ûrsiklónak? Kb. 4 km. Nem sok ilyen van a Földön és még azt is számításba kell venni, hogy a kérdéses idõpontban SEMMI se szállhat le és fel ott. Csak az ûrsiklóért építeni 30 ilyen repteret nem túl gazdaságos...
Sztem keress rá, arra hogy shuttle abort runway. Nem építettek, hanem meglévõket használnak(30 db), ha valami gond van kiürítik ezeket a kifutókat, és érkezhet rá ûrsikló. De azért bekopizom leírom ide ezeket:
1 KSC KSC 33 4600 2 EDWARDS AFB EDW 22 4600 3 BEN GUERIR BEN 36 4183 4 BERMUDA BDA 30 2810 5 HONOLULU HNL 08 3500 6 BANJUL BYD 14 3600 7 CHERRY POINT NKT 32 2738 8 LAJES LAJ 33 3922 9 ZARAGOZA ZZA 12 3720 10 DIEGO GARCIA JDG 13 3660 11 NORTHRUP NOR 05 4600 12 OTIS ANGB FMH 32 3506 13 ST JOHNS INT’L YYT 29 2591 14 ANDERSEN AFB GUA 06 3218 15 HAO ATOLL HAO 12 3076 16 ASCENSION HAW 14 2896 17 WAKE ISLAND WAK 28 3005 18 BEJA BEJ 01 3420 19 MATAVERI EIP 10 3046 20 KING KHALID KKI 15 3896 21 MORON AB MRN 20 3598 22 AMBERLEY AMB 15 3050 23 AMILCAR CABRAL AML 10 2966 24 RIO GALLEGOS AWG 25 3400 25 SHANNON INN 06 2896 26 DARWIN DDN 11 3325 27 ELMENDORF EDF 24 2896 28 ISTRES FMI 33 3750 29 YOKOTA AB JTY 00 3354 30 ROBERTS FIELD ROB 22 3049
A bázisnév utáni 2. szám a kifutópálya hosszúsága. Ezek a kifutók már az ûrsiklóprogram eleje óta használhatóak, ha gond van. Mint látod ezek amúgy katonai légibázisokként, vagy civil repülõtérként üzemelnek. És mint itt látszik, nem kell 4 km-es kifutó egy ûrsiklóhoz, simán megáll rövidebb távon (ezért van a fékezõernyõ), lehet is látni leszállós videon, hogy mégcsak nem a kifutó kezdetén ér le, de már a közepén nagyon lassan gurul.
Valószínûleg tudják mit csinálnak a nasa-nál, és ezért ezeket a repülõtereket válaszották ki, mert biztonságosan le tudnak szállni, valószínûleg nem viccbõl van ez a lista az STS rendszer leírásában.
Hát azért van egy pár Vostochny (Oroszo.) 5 km Gavia (Brazilia) 4,96 km Upington (Délafrika) 4,89 km Harare (Zimbabve) 4,72 km Kinshasha Ndjili (Kongó) 4,70 Mafikeng (Délafrika) 4,62 km Hawange National Park (Zimbabve) 4,59 km És ez csak a 7 leghosszabb... Szóval nagyon sok 4 km-nél hosszabb van. Azért szerepelnek a listában, mert tökéletesen megfelelõ hosszúságúak egy ûrsiklónak, és mert jó a poziciójuk.
Oroszország, zimbavbe, dél afrika, én se szívesen vinném oda a milliárdos repülõmet:)
Nem azt mondom h 2,5 kmen nem lehet leszálni, hanem hogy jóval nehezebb. Ha 2km kell a leszálláshoz, akkor érdemes legalább 4-gyel számolni, mert ha csak 500m van, akkor a hibázás esélye nagyban megnövekszik. (nem nagy számokról van szó, hanem pl 4km-en 1/1000 a hiba esélye, 2,5kmen meg 1/100. hasraütés)
És azért választották ezeket, mert ha egyszer baj van akkor valahova mégiscsak le kell tenni, mert a tengernél ezek is 1000x jobbak.
Sanyix, az elképzelésed szvsz ott hibádzik, hogy a NASA egyszerûen nem mer, és nem akar kockáztatni. Meg lehetne próbálni ilyen laposabb beérkezést, és "hullámvasút" visszaérkezést, de nem fognak ilyesmire fanyalodni, mivel jelenleg a kulcsszó a biztonság. A hagyományos visszatérésnél már van elég tapasztalatuk, egy új metódus használata esetén bekövetkezõ baleset, ne'adj isten katasztrófa esetén az egész bagázst, aki ezt kitalálta, a tökeiknél fogva akasztanák fel. Nem járja mostanság ilyen kockázat felvállalása.
Másik topicból átköltöztett téma:
marcio mela: Most mennyibe kerül 1 kg földkörüli pályára állítása?
[NST]Cifu: Nagyon szélsõséges adatok vannak, függõen attól milyen hordozóeszközrõl van szó, illetve külön kell nézni az emberi ûrutazásnál a költségeket.
De pár hozzávetõleges adat LEO pályára (zárójelben, hogy mekkora hasznos terhet képes feljuttatni), kizárólag a fellövés költségeit tekintve, tehát a fejlesztési költségek nincsenek belekalkulálva:
R-29 Volna (~110kg): ~5000$/kg (a Volna leselejtezett, tengeralattjáróról indított R-29 ballisztikus rakétából átalakított hordozórakéta, ilyennel akarták a Cosmos-1-et pályára állítani, de a Volna meghibásodott, és a fellövés kudarccal végzõdött)
Szojuz ST (7800kg): ~6000$/kg (a jól bevált Szojuz hordozórakéta)
Ariane 5 (16000kg): ~9000$/kg (az Ariane 5 az ESA nagy méretû hordozórakétája)
Atlas V 402 (12500kg): ~11000$/kg (az Atlas V a Lockheed Martin hordozórakéta családja, 12,5 tonnástól 20+ tonnás LEO teherbírású változatokkal)
Shuttle (24400kg): ~20500$/kg (a Shuttle hasznos terhelése a rakodótérben)
Jelenleg a NASA a Kistler Aerospace és SpaceX cégeket támogatja, hogy 2010-re olcsó hordozórakétákat fejlesszenek ki, a cél az 1000$/kg elérése (amit személy szerint kissé túl optimistának tartok).
marcio mela: Volt egy olyan megoldás,hogy egy repülõgép a hasa alatt vitt egy rakétát (Pegasus rocket).Azt használják?
És a válasz:
Igen, az Orbital cég Pegasus hordozórakétája egy L1011-es hasa alól indul, a PegasusXL 443kg hasznos terhet vihet fel, cirka 25 millió dollárért, ez 56433 $/kg. Szóval nehogy olcsóbb, de inkább drágább (sokkal drágább)...
Lehet, sõt biztos. De a NASA csak és kizárólag amerikai cégekkel dolgozhat e téren, és ha noha a Sea Launch többségi tulajdonosa a Boeing, 40%-os részesedéssel, ez kevés az üdvösséghez. Egyébként a Sea Launch sem olyan rendkívûl olcsó, ~24000$/kg áron juttat fel mûholdakat, igaz nem LEO, hanem GEO pályára.
Persze hogy nem mindegy, de LEO értéket elsõ körben nem találtam a Sea Launch-oz, és lusta voltam komolyabb háttérmunkát végezni ez ügyben. Mérvadónak azért megteszi, hiszen GEO-ra is fele annyiért visz fel 1kg hasznos terhet, mint a PegasusXL LEO-ra, illetve a PegasusXL GEO-ra cirka 210000 $/kg áron juttat fel terhet... :)
~24000$/kg és 210000 $/kg az ca. 10x.Súlyos szám.Egy dok.filmben mondták,egy röntgenkitörést vizsgáló mûholdat azt hiszem a pegazussal lõttek fel de nem szabadult ki az orrkúpból.Ez valamikor a '90-es években lehetett.Azt is mondták minden 3. kilövés kudarc volt.Akkor az Orbital csõdbe ment ugye?
Az, de az elöbbi csaknem 4 tonnát visz fel, az utóbbi meg csak 190kg-ot GEO pályára. Ha neked egy legfeljebb 190kg-os mûholdat kell GEO pályára feljutattnod, akkor a lehetõségeid elég vegyesek. Vehetsz "helyet" egy nagyobb hordozórakétán, amelyiknél kompromisszumra kényszerülhetsz a pályát illetõleg (nyilván a fõ megrendelõ dönti el, hogy a rakéta milyen pályára vigye fel a mûholdját, az "utas" kisebb mûholdak ettõl jelentõsen nem térhetnek el). A másik, hogy veszel egy Pegasus kilövést. Olcsóbb, mint egy komolyabb hordozórakéta ára, amelyik a teneked megfelelõ pályára állítja a mûholdadat. Márpedig egy konkrét pénzösszegbõl gazdálkodsz. Vagy nem. Ez utóbbira példa az, amit te példaként felhoztál. A NASA megrendelt X fellövést az Orbital-tól. Õ vállalta a mûhold fellövésének költségeit, ergo õ dönti el, hogy mivel vigyék fel a mûholdat. A háttérben talán olyasmi húzodhatott meg, hogy kell a megrendelés az Orbitalnak, aki kilobbyzta ezt. Ennyi.
Hozzá kell tenni, hogy amerikai állami pénzbõl amerikai hordozórakétával lehet csak feljuttatni mûholdakat. Ergo ha a te tudományos mûholdadat a NASA ill. az amerikai állam pénzeli, akkor nem viheted el az oroszokhoz, hogy õk lõjjék fel.
Hozzá kell tenni, hogy amerikai viszonylatban jelenleg az Orbital Pegasus ill. Taurus hordozórakétája a legolcsóbb ûrbe juttatási lehetõség.
Öö amikor itt volt Neil az õ szájából is hallottam :) Még talán az egyesen ment a legelsõ fajta Friderikuszsó, és õ hivta el.
Nem tud valami linket a jupiter holdjairól, ahol nagy felbontású viszonylag közeli és jó minõségû képek vannak? Vagy még várjak ezzel pár évet? :\
Csillaghullás a hétvégén 2006. november 17., péntek, 9:01
A Leonida meteorraj aktivitása vasárnap hajnalban éri el a 2006-os maximumot. Némi izgalomra adhat okot, hogy idén annak az anyagfelhõnek az elõrejelzett helyén halad át a Föld, amelyet a raj szülõüstököse 1932-es napközelségekor dobott ki. Ebbõl kiindulva az optimista elõrejelzések szerint a maximum látványa a 2001-ben és 2002-ben tapasztaltakhoz is hasonlíthat, amikor szép meteorzápor mutatkozott.
A híres-hírhedt Leonida meteorraj ezen a héten, szombatról vasárnapra virradóan éri el aktivitásának idei maximumát. Az elmúlt években a raj több erõs meteorzáporral is szolgált, azonban az elõrejelzések szerint az ilyen látványos tûzijátékokra újabb harminc évet kell várni. Néhány szép meteort viszont most is megfigyelhetünk.
A Leonida meteorraj a széttöredezõ 55P/Tempel-Tuttle-üstökös törmelékébõl származik, amely 33 éves periódusban kering a Nap körül. Az üstökösbõl napközelben kidobott poranyag lassan széthúzódik az üstökös pályája mentén. Ebbe a törmeléksávba szalad bele a Föld minden év november 14-21-e között. Ha a találkozás akkor következik be, amikor az üstökös napközelben van, több hullócsillagot látunk, mivel ilyenkor a felhõ legsûrûbb, üstökösmaghoz közeli részén megyünk keresztül - ez történt az elmúlt években.
Az 55P/Tempel-Tuttle-üstökös immár nyolcadik éve távolodik a Naptól, a közelében lévõ sûrû porfelhõ ezért már messze jár. Néhány hullócsillag azonban így is az utunkba akad, különösen azért, mert idén annak az anyagfelhõnek az elõrejelzett helyén halad át a Föld, amelyet a kométa 1932-es napközelségekor dobott ki. Mindezek nyomán kedvezõ esetben óránként több tucat hullócsillag is feltûnhet az égen, ha megfelelõ helyszínrõl és kitartóan várjuk a meteorokat.
Fent az elméleti számítások alapján a Leonida meteorraj sûrûbb felhõinek feltételezett helyzete látható a Föld idei novemberi mozgásához képest. Eszerint november 19-én hajnalban találkozhat bolygónk a legtöbb, rajhoz tartozó szemcsével (forrás: J. Vaubaillon). Ebbõl kiindulva az optimista elõrejelzések szerint a maximum látványa a 2001-ben és 2002-ben tapasztaltakhoz is hasonlíthat, amikor szép meteorzápor mutatkozott. Ám ha lesz is átlagon felüli aktivitás, az feltehetõleg rövid ideig, maximum két-három óráig tart.
A maximum idõpontját a különbözõ számítások a november 18-ról 19-re virradó hajnalon magyar idõ szerint 5:45 és 7:30 közötti idõszakra teszik. Ez hazánknak nem a legkedvezõbb, mivel nem sokkal a napkelte elõttre esik. A modellek arra is utalnak, hogy ezúttal az apró szemcsék lesznek túlsúlyban, ami halvány meteorokat jelent. Ezért könnyen elképzelhetõ, hogy a jelenség a nagyvárosokból alig látszik majd.
Az 1998-as Leonida-maximum - ehhez hasonlót sajnos nem várhatunk ezen a héten (Juraj Toth, Comenius U. Bratislava, Modra Observatory)
A meteorokat szabad szemmel kell megfigyelni. A megfigyeléshez szükséges fontos körülmény a sötét égbolt és egy nagy adag kitartás. Míg kivilágított nagyvárosokból hosszú órák alatt is csak egy-két meteort láthatunk, sötét vidéki ég alól ugyanennyi idõ alatt több tucat hullócsillagot pillanthatunk meg. Próbáljunk tehát minél messzebb kerülni a zavaró fényforrásoktól. Nem szabad elfeledni, hogy míg az éves ciklussal jelentkezõ meteoraktivitás jól elõrejelezhetõ, a hosszabb periódusoknál, például a Leonidánkál tapasztalt közel 33 év esetében sokkal bizonytalanabban az elõrejelzések. Csak az ég alatt, vasárnap hajnalban fog kiderülni, mekkora porfelhõvel találkozik bolygónk.
Nem tudom láttátok-e a Discovry-t? A földdel foglalkozott, ill. annak belsejével. Hát az is felér egy ûrutazással. Még SEMMIT sem tudunk igazából arról a testrõl amin vegetálunk.:((
Azért ez nem ennyire egyszerû. Azért, mert közvetlen kontaktusba nem kerültünk a belsõ maggal, azért még tudunk a létezésérõl.Abban viszont igazad van, hogy elég kevés az információnk arányiban mérve.
Állítólag ne voltak veszélyben az ûrhajósok. De azért nem szertnék a helyükben lanni, ha szivárog az ammónia.
Ja, hát kicsit nehéz fúrni olyan környezetbe, ahol a több ezer fokos kõzet sem képes megolvadni az óriási nyomás miatt.
Mi a különbség a Geoszinkron Pálya (GEO) és a Geostacionárius Pálya (GSO) között? Ráadásul a magyar Wikipedia® azt írja a geostacionárius pálya (GSO, Geostationary Orbit) nulla inklinációs geoszinkron pálya.
A Geoszinkron Pálya (GEO) pálya 0°-tól eltérõ szöget zárhat be az egyenlítõvel?Példának okáért a két sarkpont felett halad el? A geostacionárius pálya (GSO, Geostationary Orbit) nulla inklinációs geoszinkron pályájával szegény kénytelen az egyenlítõ felett haladni és máshol nem?
Geoszinkronnak az a lényege hogy annyi idõ alatt kerülje meg a földet, amennyi idõ alatt az fordul egyet, szal bármilyen szögben mehet, geostat meg csak 0 fok vagy ahhoz nagyon közel.
Igen. Csak az egyenlítõ felett tud "állni" a föld felett. Ha nem az egyenlítõ fölött megy, akkor az inklinációval megegyezõ északi, és déli szélesség között fog föl-le csúszkálni, az pedig már csak geoszinkron pálya.
A geostacionárius pálya lényege, hogy nagy távolságban van a Földtõl. Szerintem ez az egyenlítõs dolog nem lehet megalapozott, mivelvannak mûholdak, amik nagy távolságból a sarkokat vizsgálják. A geoszinkor meg az, hogy a föld mozgásával van szinkronban..
Az egyenlítõs dolog pont hogy megalapozott, mert a geostat pálya egy olyan speciális geoszinron pálya aminek 0 hoz közeli a dõlésszöge az egyenlítõhöz képest, más bolygó körül pálya nincs ahol egy adott pont fölött lehetne állni. A sima geoszinkron pálya meg azt jelenti hogy kicsi az excentricitása, és ugyanannyi a periódiusideje mint az égitest forgásának ami körül kering. Ez a földnél ugye ~24 óra. Ezen kívül még van a Tundra pálya is ami szintén 24 órás periódusidejû, de erõsen elnyújtott pálya. Egyébként nem minden mûhold kering geostat pályán, jórészt csak a távközlési mûholdak. A többi jóval alacsonyabban kering, így a felderítõ, bolgókutató mûholdak is.
Létrejön az elsõ magyar ûr-tesztközpont 2007. április 5., csütörtök, 9:14
Egy tegnap aláírt megállapodás az elsõ lépés egy hazánkba tervezett, európai színvonalú ûrkutatási beruházás irányába. A terv keretében a Zsámbéki-medence területén egy olyan ûr-tesztközpontot kívánnak létesíteni, amelyhez hasonló Európában négy van, ugyanakkor a kontinens keleti felén még egy sincsen.
A tervek szerint 2007-ben induló, összesen 2,2 milliárd forint összberuházású Ûripari Technológiai- és Tesztközpont ûrberendezések tesztelését és minõsítését végzi. A létesítmény egy képzési-oktatási szolgáltatást is nyújtó ûrkutatási központot foglal magában, technológiai és tesztközponttal, a kapcsolódó kis- és középvállalkozások cégközpontjaival és laborjaival, valamint K+F intézetekkel, összesen közel 30 hektárnyi területen.
Az ilyen tesztközpontok a nagyközönség által kevéssé ismert, mégis kiemelt jelentõségû létesítmények - nélkülük ugyanis egyetlen ûreszközt sem tudnának biztonságosan üzemeltetni. Az ûrkutatásban az egyes berendezéseket és a kész, már összeszerelt egységeket a start elõtt kiterjedt ellenõrzéseknek vetik alá. Ennek során vizsgálják például, hogy a rendszer miként bírja az induláskor fellépõ gyorsulást, rázkódást és egyéb kellemetlen behatást. Tanulmányozzák a berendezések mûködését vákuumban, alacsony és magas hõmérsékleten, továbbá olyan intenzív sugárzások közepette, amilyeneknek a világûrben lesznek kitéve. A tesztközpontok a fentieken túl széleskörû fejlesztési munkát is végeznek, elsõsorban azt kutatva, hogy a meghibásodások jellegét miként lehet a Földön fogott jelekbõl megállapítani, továbbá milyen fejlesztésekkel csökkenthetõ ezek kialakulásának esélye.
A létesítmény létrehozásáról szóló megállapodást a Bonn Magyarország Kft. és Talentis Group írta alá. A központ ugyanis a Talentis Program keretében, a Zsámbéki-medence fejlesztési programjának részeként épül meg. A teljes programnak csak kisebb része kapcsolódik az ûrkutatáshoz, a távlati cél az, hogy létrehozzák a közép-kelet-európai régió elsõ tudásközpontját. A Bonn Hungary Kft. a magyar ûripar zászlóshajójaként számtalan nemzetközi feladatban mûködött már közre, többek között részt vett az indonéziai mûholdas cunami-elõrejelzõ rendszer kialakításában is: a cég berendezései veszik a LAPAN Tubsat indonéz mûhold fedélzeti kamerájának képeit.
A hazai kutató-fejlesztõhelyek közös problémája, hogy az ûrminõsítésû szerelés és tesztelés Magyarországon nem megoldott, így csak hatalmas költségek árán, az elnyert megbízások jövedelmezõségét kockáztatva tudják a végszereléseket és a teszteléseket elvégezni valamelyik nyugat-európai központban. A hazai "ûripari mûhelyek" méreteikhez képest nagy kutatási potenciállal rendelkeznek, a tesztközpont nélkül mégis esélytelenül indulnak a pályázatokon. Egy magyar tesztközpont lényegesen olcsóbbá tenné ezt a szolgáltatást - más uniós országok számára is. A nemzetközi ûrtechnológiában élen járó német IABG máris jelezte a tesztközpont mûködtetésében való együttmûködési szándékát.
A Bonn Magyarország Kft. vezetõje, Solymosi János szerint a Talentis Ûripari Technológiai- és Tesztközpont az állam számára is jó üzletnek ígérkezik, hiszen éves szinten a tervezett beruházás összegének duplája kerülhet vissza az Európai Ûrkutatási Ügynökség (ESA) megrendeléseként a magyar high-tech kutatás-fejlesztésbe.
A központban helyet kap majd antisztatikus szerelõhelyiség, chip-alkatrész beültetéséhez használatos bondoló berendezés, speciális tisztítóberendezés, ultrahangos mosó, korszerû elektronikai mérõmûszerek sora, az elektromágneses kisugárzás és érzékenység méréséhez szükséges EMC mérõszoba, környezetállósági és klímaberendezés, ûrszimulátor, vibrációs tesztlabor és lineáris gyorsulás szimulátor (centrifuga).
Európában jelenleg négy nagyobb tesztközpont mûködik, ezek az IABG (Industrieanlagen-Betriebsgesellschaft), ITS (INTESPACE), az Alcatel Test Centre és az ESTEC Test Centre.
Szerintem a technika még messze áll attol, hogy valódi ûrturizmus legyen. Ahoz kb olyan mindennapivá kéne vélni az ûrutazásnak mint a kocsikázásnak. Olyan mint kb a Star Wars... Ez egy igen ritka bolygó amin élünk. Ezt kéne megbecsülni, nem pedig a Marsot lakhatóvá tenni, meg a Holdat. A mai emberi mentalitás és technika fényévekre van attol, hogy mi életet leheljünk akár egy bolygóba is! Milliárdokat költenek arra, hogy 4-5 ember felmehessen az ûrbe a nemzetközi ûrállomásra lebegni meg levegõben enni. Közben a föld maga csak pusztul megy tönkre. Ki tudja hány fényévre van a legközelebbi ilyen lakható bolygó...
A szobatársam eccer megkérdezte, hogy mi értelme dollármilliárdokér szemetet lõni az ûrbe. Nos az ilyen embernek nincs értelme magyarázkodni. Aki korlátolt, az is marad...
Ez nem hadi cucc, de valamelyik repülõgépszakértõ megnézné ezt a kütyüt? Nekem mint hozzánem értõnek elég kiforratlannak tûnik ez a katamarán röpgép felépítés...
Pedig szó nincs errõl. A "katamarán" felépítés elõnye az, hogy nincs szükség darura vagy hasonló külsõ segédeszközre ahhoz, hogy a hordozó gépet és az ûrúgró jármûvet összekössék. Ha egy "sima" gép hátán lenne, akkor elég méretes darurendszerre lenne szükség, ráadásul utána az utasoknak is macerás lenne a beszállás (valami utaskapu kellene hozzá, mint a reptereken). Ez olcsó, egyszerû és ami a lényeg: mûködik. Rutan amúgy is több ilyesmi gépet épített már eddig, tehát van vele tapasztalata. Amúgy ha megnézed a SpaceShipOne esetén a White Knight-nak szabályosan hülye elrendezéssel kellett elkészülnie (ágaskodnia), hogy alá beférjen a SpaceShipOne. Itt pedig egy jóval nagyobb ûrugróról van szó. A katamarán felépítés tehát nem volt rossz döntés.
Akit érdekel, az STS-122 Atlantis indítása szuper felbontásban (768*576) és minõségben (4 mbps) a nemzeti.tv portálon! A tíz perces program csak egy ajánló, hamarosan egy egész küldetést lehet napról napra végignézni a webes televízióban, valaimt konkrétan még az ATV Jules Verne (Verne Gyula) teherûrhajóról ígérnek egy egész estés tudományos filmet.
Hober Mallow:
Amugy ûrhajóból miért nem építenek atommeghajtásút?Azon kívül hogy veszélyes?
Ketté kell választani a kérdést: miért nem építettek atommeghajtású hordozórakétát (ami a világûrbe jut fel) illetve atommeghajtású ûrhajót (ami bolygóközi utakra alkalmas, Marsra, Jupiterhez, stb.).
Az elsõre a válasz az, hogy veszélyes, elég decens a sugárterhelés, és nem volt miért erõltetni. Egyszerûen eltüntek azon programok, amelyek igényeltek volna ilyen méretû hordozórakétát.
A másodikra a válasz az, hogy egyszerûen nincs és nem volt olyan program, amely ilyen ûrhajó megépítését realizálta volna. Tervek születtek szép számmal, sõt, egy idõben a nukleáris meghajtás volt a fõ opció egy Mars-ûrhajó számára, de a tervek megvalósítására sem politikailag, sem más okból nem volt pénz.
A nukleáris erõforrás gyakorlatilag megkerülhetettlen a huzamosabb idõtartamú bolygóközi utaknál, mivel egyetlen alternatíva sem rendelkezkezik olyan hatékonysággal, mint egy nukleáris reaktor. A napelemek tartóssága kérdéses, ráadásul nagyon nagy méreteket igényelnek. Az üzemanyagcella pedig sehol sincs energiasûrûség szempontjából. A meghajtásra két fõ opció van, az egyik az atomreaktor által táplált ion-hajtómû, a másik pedig egy thermo-nukleáris rakétahajtómû, amelyben a reaktor radioaktív magján keresztül áramoltatott üzemanyag (általában hidrogén) adja a tolóerõt.
A NASA jelenleg a Prometheus program keretében vizsgálja és fejleszti a lehetséges nukleáris alkalmazásokat.
Molnibalage:
1. Tolóerõt képes elõállítani, de közel sem akkorát, hogy gravitáció ellen bármo esélyed legyen.
Nem igaz, az amerikaiak gyakorlatilag készen voltak a NERVA hajtómûvel, annak pedig egy folyékony oxigén rásegítéses változata 2500kg-os hajtómûtömeggel mintegy 9000kN tolóerõt lett volna képes leadni.
A két elkészült Nerva-2 egyike.
Ez érdekes,akkor lehetséges hogy 2020-2030 között ilyen ûrhajó indul a marsra?
Többféle elképzelés is van. A két legnépszerûbb megoldás a nukleáris rakétahajtómû, illetve a nukleáris energiával táplált ion-hajtómû. Hogy melyiket használnák egy Mars-expedició esetén, jó kérdés. Viszont én kételkedem abban, hogy 2020-2030 között elindulna egy ilyen, legalábbis a jelenlegi állapotok alapján...
Ha van elég üzemanyag és elég stabil energiaforrás, akkor igen, akár ilyen hosszú ideig is. A Deep Space 1 ûrszonda 81,5kg xenon üzemanyagot használt el 20 hónap alatt.
es sztd nem azert"kuncsorognak"az oroszoknak mert igy koltseghatekonyabb(ergo)olcsobb lenne...??!!nem azert mert erre a technologiai szinvonaluknal fogva keptelenek,egyszeruen politikai egyseg nincs a kerdesben mert nem akarnak horribilis osszegeket kolteni valamire aminek a hozadekaban nem tudnak megegyezni(erted!!!!!????politikai okai vannak nem technologiai..)!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!nembeszelve h nem csinalnak belole akkora preztizs kerdest mint a kinaiak igy kompenzalva a tenyleges elmaradasukat..(foleg a videki regioket ahol kozepkori foldmuvelo szinten el a lakossag 60-70%-a...!)de latszat beruhazasokra semmi se draga...!oreg,ha azt mondod kina ne az orszag 1/5 reszet kitevo relative fejlett regiobol indulj ki...!!!!probald mar az egeszet tekinteni..!vagy menj el kinaba(ne csak pekingbe vagy sanghaiba!)vagy nezz utana elfogulatlanul.... vegulis a dialektikus materializmust valljak amely szerint a menyiseg(ha el er egy bizonyos szintet)ohatatlanul a minoseg kiszelektalodasahoz vezet(vagyis manifesztalodik na minoseg)... :)
Annyira költséghatékonyak, hogy az Ariane V. esetén az ESA cirka 1 milliárd euróval fizetett többet az elsõ kudarcok után azért, hogy végrehajtsák a szükséges fejlesztéseket. Eddig cirka 500 millió eurót költöttek a lehetséges jövõbeni hordozójármûvek tanulmányaira, de pár méretarányos légköri tesztnél több még nincs. A Hermes-rõl meg már írtam, 2 milliárd dollárt dobtak ki az ablakon, mindennemû eredmény nélkül.
Ami igazán hiányzik itt az akarat. Az ESA egyszerûen nem mert saját ûrhajó fejlesztésébe fogni, ezért az EADS Astrium egy "roppant" eredeti ötlettel állt elõ: az ATV (Automated Transfer Vehicle) alapjain egy, az amerikai Orion ûrhajóhoz hasonló programot vázolt fel. A háttér viszont az, hogy az ESA 1.35 milliárd eurót költött az ATV-re, amiért cirka 30 orosz Progressz teherûrhajó repülést vehetett volna. Tehát a szándék valószínûleg ott lappangot...
Ami a fejlettséget illeti, nos, azért adjuk meg az ördögnek, ami az ördögé. A kínaiak a nulláról indultak, minimalista költségvetéssel. Ma ott tartanak, hogy van egy nagyon fejlett hordozórakéta családjuk, embert szállító ûrhajójuk, és 3 sikeres repülésük vele. Bizony, ez a fejlettségüket is mutatja...
Ha a régiókat nézzük, akkor mindig a fejlett részeket vesszük figyelembe, hiszen európában is nézhetnénk akkor az Olasz vagy a Spanyol szegény negyedeket, ha te a kínai szegény országrészekkel jössz... Igen, sok szegényük van, de a fejlettség nem összesített dolog, hanem az, hogy mit tesz le az asztalra. Amikor európa fejlettségét nézed, akkor te is Brüsszelt vagy Berlint veszed elõ, nem valamelyik szegény, lepukkant Spanyol vagy Magyar kisvárost...
Cifu!! ez irtam en is...az akarat(es az egyetertes az EU-ban)hianyzik az ugyben.. nem a tachnologiai hatteripar kepessegei a hianyosak!!!!! iratam mi a velemenyem a kinai tecnologiarol.. senki nem tagadta az eredmenyeiket...
Ez a nézetbeli eltérés kettõnk között. A technológiai háttér meglenne egy Mars utazásra is akár. De a lényeg, hogy megvalósítják-e, avagy sem. Ha nem valósítják meg, függetlenül attól, hogy mi miatt, akkor ne hivatkozzunk rá, mert az, hogy "képesek lennének rá, ha akarnának" édeskevés...