Ugye a hõmérséklet az adott térrészben lévõ részecskék mozgási energiájának az össszege?
"Mivel az ûr abszolút 0 fok táján van" Ebbõl kiindulva az ûr hõmérséklete (majdnem tökéletes vákum) nehezen értelmezhetõ, illetve a köbméterenkénti néhány részecske nem hordoz jelentõs hõenergiát.--> A meleg tényleg hamar távozik(de attól a semminek még nincs hõmérséklete)
A melegített anyag a hõt kisugározhatja az ûrbe(mint elektromágneses sugárzást) illetve átadhatja a környezõ anyagnak(ûrhajó) ha forráspont fölé emelkedik a hõmérséklete az ûrbe távozik és ezzel gyakorlatilag leadja a hõt, persze ez a célunk, hogy ne legyen ott az anyag az ûrhajó szerkezetében.
A sugárzásos hõleadás mint említetted a példádban a levegõben is játszik, de ez példul a YAL-1A-t sem gátolja meg feladata elvégzésében, csupán hosszabb ideig tart a mûvelet.
"A lézer elleni legjobb védelem az, hogy a rétege közé olyan anyagot raksz, ami sérülés estén kitágul és gázfelhõt alkot."
A gáz egyik jellemzõ tulajdonsága hogy kitölti a rendelkezésére álló teret, ûrben ez gyakorlatilag azt jelenti hogy elillan(a gázmolekulák ugye körülbelül ütközéstõl ütközésig(tartály falával/másik gázmolekulával) haladnak, mivel az ûrben ilyesmi nincs ezért szépen egyenes vonalban haladnak tovább). Emiatt nehezen maradna meg védõrétegként...
Elmagyaráznád mivel bírod rá a gázt hogy mégis ott maradjon a hajód körül huzamosabb ideig?
Talán az ionizált gázt megpróbálhatod váltakozó mágneses térrel visszatartani:)
Mivel az ûr abszolút 0 fok táján van a hajó meg + párszáz ELÉG jó a sugárzásos hõvezezés.
Még idelent a Földön is tiszta égbolt és az atmoszfére melegítõ hatása ellenére +3-4 fokos simán megfagy az autó tetõablakán a víz, mert a légkör nem képes a sugárzásos hõleadással lépést tartni. Akkor képzeld el, hogy nem plexi, hanem fém van és 0 fok tája. Eh...
"Nem egyszerûbb az egész, ha a tükörhajóidat tükör helyett lézerrel szereled fel és közelrõl lövöd szét a célpontot? :D "
Nem, ugyanis akkor ha rápakolom az energiaforrást, esetleg személyzeti kabint, távközlési egységet,...stb. akkor ott tartunk h rendelkezek 1 nagy hajóval aminek nincs nagy távolságra ható fegyverzete.
Pont a lézer hatásfoka miatt szoroztam 100-al a szükséges energiafelvételt...
"Még mindig nem számolsz az ûr hûtésével és a hõvezetéssel." Az ûr ugye légüres tér, az nem vezeti el a hõt maximum hõsugárzással hûlhet a céltárgy.
Pont azért vannak a tükörhajók, hogy a fókuszálásra használt tükör közelebb kerüljön a célhoz.(mivel a távolság növekedésvel nõ a sugár átmérõje, a széttartása miatt)
A lézer elleni legjobb védelem az, hogy a rétege közé olyan anyagot raksz, ami sérülés estén kitágul és gázfelhõt alkot. Aztán próbálkozhat a lézer...
Nem értem, hogy a srác miért erõlteti. Semmi értelme a lézernek. A túl sok SW és bugyuta sci-fi árt a tisztánlátásnak.
a nap nem bocsát ki lézerfényt --> fókuszálni jelentõsen nehezebb, illetve kevésbé pontosan lehet.
A nap fényét ugyanúgy fel lehet használni szilárdtest lézernél, mint bármilyen fényforrásét. Tehát az is egy lehetõség, hogy a tükrökkel összegyûjtött fényel hozol létre lézerfényt. Ez a nap-lézer (solar-pumped laser).
A másik hátránya hogy amenyiben a 90foknál kisseb szögben kívánjuk viszatükrzni a fényt rohamosan csökken a viszatükrözöt fény menyisége. (feltéve hogy a beszúrt képen 1 nagyméretû homorú tükör látható)
Ezért írtam, hogy a tüzelési szöge bekorlátozott. :)
Nem egyszerûbb az egész, ha a tükörhajóidat tükör helyett lézerrel szereled fel és közelrõl lövöd szét a célpontot? :D
*teet=teret
A habosított anyag nem feltétlen legjobb védelem a lézer ellen mivel jelentõs menyiségû gázbuborékot/zárványt tartalmaz, a gázokat könnyebb illetve amenyiben kifagytak a légüres teet nem kel felforralni, a másik kérdés hogy a hab szilárd részének milyen a fajhõje, olvadáshõje , forráshõje, netán fényvisszaverése.
"Nap-lézerrel" ??? a nap nem bocsát ki lézerfényt --> fókuszálni jelentõsen nehezebb, illetve kevésbé pontosan lehet.
A nap-tükör lenne sztem a pontos kifejezés.
A másik hátránya hogy amenyiben a 90foknál kisseb szögben kívánjuk viszatükrzni a fényt rohamosan csökken a viszatükrözöt fény menyisége. (feltéve hogy a beszúrt képen 1 nagyméretû homorú tükör látható)
Ez kiküszöbölhetõ azzal ha a fókuszálás után egy kissebbb tükörrel irányítjuk a célra a fényt(ezt persze hûteni kell).
A YAL-1A esetén nagyob büszkék voltak a légkör-elemzõ lézerre, és az az által nyújtott eredményekre. Részletekbe viszont nem mentek bele - elvégre is csak katonai programról van szó. :)
Mellesleg pont ezért számoltam 1 m falvastagságú ûrhajóval. Áruld el szerinted menyi lenne egy hajó ideális falvastagsága? mibõl készülne?
Szvsz pár mm-es alumínium ötvözet falból lehetne 2-3 réteg (whiple-shield), közötte valamilyen habosított mûanyag.
A YAL-1A esetében akratak 0,5m nél nagyobb pontosságot elérni?
Hogy a fenébe ne. Csak gondold el, hogy milyen kevés besugárzási idõre lenne szükség, ha azt az 1MW-ot egy miliméternyi területre tudnák ilyen távolságra fókuszálni.
Ugye az a pontszerû találat 1ik hátránya hogy könnyen elkerülheti a létfontosságú részeket, és hát a légkörbe vannak zavaró hatások melyek nehezítik a célzást( légáramlatok miatt mozog a repülõgép, a sugárhajtómû is rezgéseket okoz(1mm vastag nyalábnál elég kis rezgés is h ne mindig ugyanazt a pontot világítsa meg)ezen problémák közül az ûrben több is kiküszöbölhetõ/nem áll fenn).
Csak gondolj bele, hogy a YAL-1A esetén a feladat az, hogy egy emelkedõ, remegõ, mozgó célpontot sugároznak be, függõen a "csapástól" akár 6-8 másodpercig is. Ez idõ alatt a besugárzott területnek kb. ugyanannak kell lennie, van persze bizonyos mozgástér, de fél méternél nagyobb eltérés esetén az egész nem ér már semmit.
*megpróbálnának
Azok a szutyok tükörhajók pedig árban a rakétákhoz hasonlóbbak lennének, nem pedig a nagyobb hajókhoz.
Feláldozhatóak. Egyszerre több, több irányból támadja a célt. Csak harc(vagy veszély) esetén válnának le a lézert kibocsátó hajóról. Megpróbálnák a hajó közelébe kerülni. Amenyiben fenntartható a lézer folyamatosan úgy képesek önvédelemre is.(a lövedékek kilövése általában észlelhetõ tehát ha ezt sikerül idõben észlelni és az adatokat továbbítani akkro használni kell a lézert, ha túl ér azon a határon amin bellül már nem elég gyors az adattovábítás(a lövedék hamarabb éri el a tükörhajót mint az információ oda és visza útja a tükörhajó és a lézert kibocsátó hajó között), folyamatosan üzemeltetni kéne a lézert
Természetesen lehetséges h nem vagyunk képesek ilyen mértékben fókuszálni a lézert.
(Abban bennevan a légkör szórása is)
Mellesleg pont ezért számoltam 1 m falvastagságú ûrhajóval. Áruld el szerinted menyi lenne egy hajó ideális falvastagsága? mibõl készülne? Legyen, ahogy kívánod.
A YAL-1A esetében akratak 0,5m nél nagyobb pontosságot elérni?
Ugye az a pontszerû találat 1ik hátránya hogy könnyen elkerülheti a létfontosságú részeket, és hát a légkörbe vannak zavaró hatások melyek nehezítik a célzást( légáramlatok miatt mozog a repülõgép, a sugárhajtómû is rezgéseket okoz(1mm vastag nyalábnál elég kis rezgés is h ne mindig ugyanazt a pontot világítsa meg)ezen problémák közül az ûrben több is kiküszöbölhetõ/nem áll fenn).
A YAL-1A tud fél métert 400km-es távolságon. Legyen ugrásszerû fejlõdés, mondjuk 250mm. Ez még mindig 250x annyi, mint amivel te számolsz. És még mindig csak 400km-es lõtáv...
Ez az egy ezred miliméteres fókusz az, amit szerintem még über-csúcs optikával is csak pár km-es távolságból tudsz megvalósítani, reálisabban legfeljebb pár száz méterrõl. :)
Ha mindenképen komoly lézerfegyverben gondolkodsz, akkor inkább a nap-lézerek felé fordulj, pontosabban a napfény koncentrálása felé. Képzelj el egy hatalmas tükröt-rendszert mondjuk a Föld-Nap L1 lagrange ponton. Sok tíz- vagy sok száz km-es tükörrendszer esetén akár az 1 Giga- vagy akár 1 Terrawattos teljesítmény is elérhetõ a célponton, és mivel a Napból táplálkozik, ezért energiaforrásra nem lesz panasz, akár folyamatosan is "vághat". Mivel nem egy nagy tükörröl, hanem sok-sok kisebb tükörrõl beszélünk, egyszerre akár több, különálló pontba is fókuszálhatjuk a nap energiáját, arányosan kisebb energiaszinttel, persze.
Ráadásul felhasználható "fény-tolásra", vagyis egy napvitorlás-szerû jármûnek plusz "tolóerõt" nyújthat.
Két nagy hátránya van persze, az egyik a már említett fókusz, de egy Föld-Nap L1 pontban keringõ nap-lézerrel a Föld védelme többé-kevésbé megoldható. A másik hátránya persze az, hogy a tüzelési szög korlátozott valamelyest.
0,05966köbméter lenne a megolvasztandó anyag mennyisége 1m-es falvastagság esetén.(bár szerintem ez is bõven irreálisan vastag)
legyen vasból a hajótest, így az elpárologtatandó tömeg 468,88kg, az olvadás és forráshõ öszesen 3111581456J lenne ehhez járna még a 3300 fokkal való hõmérsékletnövelés 717636348J lenne.Tehát összesen 3 829 217 804J-t kéne a célpontra juttatnunk.
SZorozzuk meg 10 el a fényviszaverés miatt és szorozzuk még 100 al a kevéssé hatékony tükör és lézertechnika miatt.
3 829 217 804 000J 1'000'000'000'000'000'000Watt az általad szükségesnek tartott teljesétímény :) Sztem kicsit erõs volt egybõl odalökni az 1 Terrawattot, elfogadom h az általam leírt energia se kevés, de nem is teljesen elképzelhetetlen menyiségû.
Emellett az egészet 1m falvastagságú hajó esetére számoltam.
A mérési pontosság - idõ és hely - miatt még magát a tükörhajót is vicces eltalálni.
A megtámadott hajónak semi más dolga nincs, mint egy tükröt a megfelelõ irányba tartani, ahonnan jöhet a cucc. Az sem baj, ha semmit nem talál el a visszvert sugár. Neki gyak. ingyért van, a másik meg pazarolja az energiát.
A modelled még mindig pocsék, met nem számol sem a hõvezetéssel, sem a hõátadással. A kettégvágás továbbra is botor ötlet.
A számokat meg nem is értem, hogy honnan vetted és hogyan kellene értelmezni. Mi a pékkel számolsz? Vastagfalú hengers test, bent levegõvel? Mennyi a falvastagság? Körgyûrû kersztmetszet * hossz dimenzió kellne. Nálad m*m dimenzió van, amibõl bödüs életben nem lesz térfogat. Az amit írtál tömör hengerre sem jó, mert az [(d^2)*3,14]*L/4 összefüggés lenne...
Elnézést hiábzátam az elõbb 10mx10mx3,14x0,001m=0,314köbméter anyagot kell elpárologtatni / megolvasztani tömör test esetén.
Én úgy képzeltem h a tükörhajó nak küldik a jeleth 3 másodperc múlva beeesik a lézer addig célozzon. Addig célraállítja a tükröket... stb. jön a lézer fókuszálódik eltalálja az ellent és kész.
Mellesleg tényleg nem mûködne(tükörhajók védelme az információ idõbeni késedelme miatt nem megoldható).
Azt még mindig tartom h hatékonyabb lenne félbevágni az ellenséget mint lyukat égetni rá. pl.: ugye egy 10 méter átmérõjû hajó félbevágásához elég 2x3,14x10mx0,001m=0,0628köbméter anyagot melegíteni ha 1 mm vastag sávban tesszük ezt, illetve ha a hajó tömör(mivel azonban általában nem elõnyös tömörre készíteni ezért a szükséges energia is kissebb lenn).
Szeretném mégegyszer hangsúlyozni h a lézersugár fénysebességggel terjed, ezért egyhén szólva probléms megmondani h kilõtték rád mielõtt eltalálna.
Elõször is hogy érzékeled a lézert? Gyakorlatilag az informáió se érheti el elõbb a hajódat mint a lézersugár (ha ragszkodunk a jelenleg ismert fizikához és technológiához)
Hõpajzsra akkor van szükség, ha vissza akarsz térni a Földre, vagy más, légkörrel rendelkezõ bolygóra/holdra. Az összes eddigi ûrhajón azért volt hõpajzs, mert a személyzetet vissza akarták vele hozni a Földre. :)
Egy bolygóközi ûrhajót alaphangon felesleges komoly hõpajzsal ellátni, mivel nem fog visszatérni egy bolygóra sem. Erre kisebb leszálló-hajók is jók, amelyek dokkolhatnak a bolygóközi ûrhajóra.
Ellenpont, ha a hajó un. aerobreaking-et akar használni. Ez annyit tesz, hogy belemerül egy bolygó légkörének felsõ rétegeibe, hogy ott a légellenállás miatt lelassul, mégpedig úgy, hogy egy csepp üzemanyagot sem használt el. Ekkor viszont megint kell hõpajzs valamilyen szinten, plusz olyan erõsre kell építeni a hajót, hogy ne essen szét a fellépõ erõhatások miatt. A hõpajzs ez esetben persze felhasználható a védekezésre.
A célpont közelébe kis, automatizált tükörhajókat küldök (tükkörrendszer + hajtómû + vezérlõegység), ezek a célpont közelében fókuszálják az eddig módosítatlan lézernyalábot.
Ez így kevés. Elõször is kell a célpont felderítésére valami, majd a pontos távolság a célpont és a "tükör-hajó" között. Ahhoz kell egy komolyabb optikai érzékelõ és valamiféle, mondjuk lézeres távolságmérés. Szóval már alapból itt elvérzik a "kis" dolog. A tükörre írtam, hogy itt hatalmas tükrökrõl beszélhetünk, ha ekkora energiasûrûséget akarsz elérni. Terrawatt szinten több száz méteres tükör kell, még tökéletes fókusz esetén is, különben maga a tükör fog elégni a rá irányított lézernyalábtól (nem tökéletes tükör nem létezik, a legjobb minõségû csillagászati távcsõ-tükrök is valami 99,99% körül vannak, tehát valamennyi fényt mindenképpen elnyel, ez pedig hõtermelést jelent - 1 Terawatt (1'000'000'000'000'000'000 Watt) esetén ez 10GW (10'000'000'000 Watt) hõterhelés. Ha nem akarod, hogy a tükröd élbõl elpárologjon, akkor hûtened kell, de nagyon.
Az egész elképzelésem alapja az hogy a jelenlegi lézerek széttartásában komoly szerepet játszhat a fókuszálásra használt tükörrendszer, ezért a tükörrendszert az ellenség közelébe vinném és ott fókuszálnám vele a lézert.
A "nyers" lézernyaláb széttartása is jelentõs csillagászati léptékkel.
Az elképzelés terén tehát "csak" a további kérdések merülnek fel:
-Milyen módszerrel állítasz elõ 1 TeraWatt energiájú lézernyalábot? Jelenleg az összes lézerberendezés esetén a komolyabb nyaláb elõállítás úgy mûködik, hogy több lézertermelõ egységet egybeépítenek, és ezek sugarait fókuszálják egy pontra, a YAL-1A esetén 12db kémiai reaktor állítja elõ a résznyalábokat, abból lesz egy közös nyaláb. -Ha kémiai lézerrõl beszélünk, akkor hogy biztosítod a többször tüzeléshez szükséges mennyiséget? A YAL-1A mintegy 20 tonna üzemanyagból tud 7-8, egyenként 1MW-os lövést leadni. -Ha szilárdtest lézerrõl beszélünk, akkor mivel állítasz elõ ekkora energiamennyiséget. A lézerek hatásfoka nem éppen rendkívüli, a legjobb kémiai lézereké 30%, a szilárdtest lézereké 10% körüli. Tehát egy 1 TeraWatt energiájú lézerhez 10 TeraWatt energiát kell befektetni. A világ elektromos áram felhasználása most olyan 16 Terawatt körül mozog, ha jól emlékszem. Itt egy kicsit most megrovom magam, mert wattról beszéltem. A lézer erejét viszont joule-ban lehet megadni, ugye 1 joule = 1 watt / másodperc. Petawatt-ot lézert már csináltak például. Csak ugye úgy, hogy a másodperc milliomod részéig hoztak létre megawatt erejû lézert. Ha te félbe akarsz vágni egy hajót akkor azért ott legalább másodperces lézercsapásokról beszélhetünk... -Ha naplézerrõl van szó, akkor felejtsd el az optikamentes megoldást, ugye ott mindenképpen szükséged van a szükséges energiamennyiség koncentrálására. -A tükörhajók nem lehetnek kicsik, ilyen energiák koncentrálásához jókora tükörre van szükség. Jó nagy tükörnél (itt úgy ezer méteres átmérõrõl beszélhetünk) talán megúszható az aktív hûtés, de az alatt mindenképpen komoly hûtõberendezésre van szükség, hogy a tükrön realizálódó hõmennyiségtõl megszabadulj. -Szükséges a tükör hajók pontos helyzetének ismerete abban a pillanatban, amikor a lézernyaláb eléri. Ha a lézer a Mars körül kering, a lézerhajó meg a Földnél van, akkor Föld-Mars közelségnél (~56 millió km) olyan 186 másodperc a "lag", tehát ennyi idõ kell, amíg a Mars-ról kilõtt lézernyaláb eléri a Föld pályáját. Mivel a tükörhajók személyzet nélküliek, ezért feltételezve, hogy a tükörhajókon van felderítõ optika, és azzal folyik a célzás, a lövés úgy néz ki, hogy a Mars-hoz 186 másodperc után érkezik meg a tükör-hajó által látott kép, ha ott úgy vélik, hogy a tükrön állítani kell, akkor 186 másodperc múlva érkezik meg a parancs a tükör-hajóhoz. Ha úgy vélik, hogy a látott kép (amely 186 másodperccel korábban készült) alapján tüzet nyitnak, akkor a kilõtt lézernyaláb 186 másodperc múlva éri el a tükör hajót, majd innen folytatja az útját a célpont felé. Gyakorlatilag minden döntést úgy kell meghozni, hogy ezt a lagot bele kell számolni. -Továbbra sem tudjuk, hogy a célpont miért tûrné el, hogy a tükör-hajók a közelébe kerüljenek.
Kezded érteni, miért írtam korábban, hogy a lézer rövid hatótávú fegyver? :) Amúgy például Nyrath elemzésénél azzal számolnak, hogy a lézer "effektív" lõtávolsága valahol 1 fénymásodperc, vagyis 300'000 km körül lehet...
Egyébként milyen távolságokban gondolkodsz ezzel a lézeres dologgal? Figyelembe kell venni azt is, hogy csillagászati léptékben nézve még a fény is baromi lassú. Ha jól tudom már egy Föld-Nap távolsághoz is 8 perc kell neki.
Tegyük fel a következõt: a védekezõ fél látva a tükörhajókat elkezd vasgolyókat lõni rájuk (most mondtam valamit, a lényeg, hogy a lövedék képes legyen károkat okozni, ugyanakkor ne lehessen felrobbantani lézerrel ;)). A tükörhajóknak ki kell térniük a lövedékek elõl, hogy biztonságban legyenek. Így viszont a percekkel, vagy akár órákkal korábban elindított lézersugár semmit sem fog érni, mert a tükörhajók nem tudnak pozícióba állni. Újra kell irányozni a lézert, viszont ez alatt az idõ alatt meg simán szétszedik a védõk az amúgy védtelen tükörhajókat.
Minél nagyobb a távolság, annál nehezebb megfelelõen mûködtetni az egész rendszert. Elég egy elõre nem tervezett esemény, ami szétzilálja a tükörhajók alakzatát, onnantól kezdve kuka az egész.
Bár nem értek a témához, de minden ûrhajónak van hõpajzsa. Ha jól tudom a "mostani" hajóknak a "hasi része". Szóval ha a légkörbe nem pusztul el a hajó, akkor egy lézer szerintem nem tud kárt tenni a hajóban. Meg nem is biztos hogy eljutt az ellenség közelébe a tükör hajó. Kap egy sorozatott egy railguntol, meg pár rakétát/torpedot. :D
A "visszaküldött" lézerrel meg csupán a tükörhajóban tehetsz kárt mivel a lézert kibocsátó hajó messze van, és a széttartása miatt túl kicsi az energasûrûsége. A lézersugár fénysebességel mozog, hogy helyezel idõben elé egy türöt? Nem tudhatod mikor jön. a Tükörhajók lényege hogy kicsik olcsóak és ezért megkockáztatahtó néhány darab elvesztése (korábban már írtam h egyszerre többel támadnék).
Építõbb jellegûvé tenné a topikot ha mindenki felvázolna egy szerinte mûködõképes eszközt(természetesen a mai fizika és technológia alapján), és ezekrõl folyna a társalgás.
A kis hajók = vadász = halott ötlet. Ennyi erõvel meg a legyegyszerûbb védekezés az, hogy az ellenféle maga elé tart egy tükröt, amivel szépen visszaküldi a lézert a feladónak, oszt lehet lesni. :)
A lézernyalábot egy nagyobb hajóról indítom (semmmi fókuszálás, semmi nincs az útjába helyezve). A célpont közelébe kis, automatizált tükörhajókat küldök (tükkörrendszer + hajtómû + vezérlõegység), ezek a célpont közelében fókuszálják az eddig módosítatlan lézernyalábot. Nagyon kis keresztmetszetûre szûkített nyalábbal egy nagy hajóban is komoly kár tehetõ ha félbevágja/olvasztja.
"Nem érted. Már egy 1mm2-es lyukat égetni egy pár centis acéllemezbe is tétel többszázezet-millió kilométerrõl... (Ami egyébként bõven elég egy üzemanyagtartály tönkretéletéhez) A hatalmas lyuk az csak a te elborult elképzelésed, mint a kettévágás is." És akkor mit csinálsz ha nem kémiai elvû a jármû meghajtórendszere (hanem pl olyan mint a #299-ik hozzászólásban)? És ha külön tartályban van az okszidálószer és az éghetõ anyag?
"Hogy valahogy érzékeltessem a problémát: az általad elvárt fókusz olyasmi lenne, hogy az adott távolságból optikailag tudni kellene olyan felvételt csinálni. Tehát ha pár négyzetcentiméterre akarod fókuszálni a fényt, akkor annak "visszafelé" is mûködnie kell, tehát azt a néhány négyzetcentimétert ki kell tudnod optikailag "teregetni" a tükör méretére. Remélem jól írtam körbe a problémát. :) " Vegyünk egy teleszkópot (pl hubble), világítsunk bele, a kijövõ fényt(ha szükséges) egy kis síktükörrel irányítsuk a célra. a tükörhajó pedig úgy mozogna hogy a "teleszkóp" megfelelõ nyílása a lézert kibocsátó hajó felé nézzen.
Az egész elképzelésem alapja az hogy a jelenlegi lézerek széttartásában komoly szerepet játszhat a fókuszálásra használt tükörrendszer, ezért a tükörrendszert az ellenség közelébe vinném és ott fókuszálnám vele a lézert.
A lézert ilyenkor szintén lehetne védelemre (a kis tükörhajó védelmére) használni.
Egyébként alapvetõen igazad van abban, hogy az általad felvázolt technikai paraméterek között teljesen értelmetlen ûrvadászt építeni. Ugye kérdés, hogy mit lesz a következõ lépcsõ. Azért a skálázhatóságot esélyes, hogy megoldják idõvel, mert gondolj csak az elsõ számítógépekre, atombombára, mobiltelefonra. Tudom, az elsõ és az utolsó példa picit sántít, de azért a belsõ égésû motorok is sokat fejlõdtek.
A topic nyitásakor jeleztem, hogy én a "Hard Sci-fi", a jelenleg ismert fizikai törvényekre és a belátható jövõben (pár száz év legfeljebb) gondolkodom. Igen, lehetséges, hogy X idõ múlva csodás elõrelépések lesznek, de ez nem borítékolható.
A fúziós reakciókat az 1960-as évek óta tesztelgeti laboratóriumi körülmények között. De még mindig legalább 20-30 év, amíg egy fenntartható, pozitív energiamérlegû (tehát energiatermelésre alkalmas) fúziós reaktort meg tudunk építeni. Az antianyag terén eddig alig pár anti-protont, esetleg anti-hidrogén atomot tudtunk létrehozni. Ahhoz, hogy reakció-reaktorban használhassuk nekünk tonnaszámra kellene gyártani. Stb...
Abba most nem akarok belemenni, hogy "mi lenne ha holnap feltalálnák a nullpont-energiát", mert ezzel a fantázia szintjére lépünk.
A YAL-1A esetében nem a légkör hatásaira szóródik a sugár (pára, por fénytörés)?
Ez is belejátszik, de éppen ezért egy külön "légkörelemzõ" lézer is van a gépen, amely alapján korrigálni lehet a fókuszt. Ám ha a YAL-1A lézerével a légüres térben lõsz a Földrõl a Holdra, a lézernyaláb átmérõje akkor is több tíz méter átmérõjû lesz, ez pedig 1MW esetén annyit tesz, hogy alig fogod felmelegíteni vele a besugárzott területet :)
Nem érted. Már egy 1mm2-es lyukat égetni egy pár centis acéllemezbe is tétel többszázezet-millió kilométerrõl... (Ami egyébként bõven elég egy üzemanyagtartály tönkretéletéhez) A hatalmas lyuk az csak a te elborult elképzelésed, mint a kettévágás is.
Nem hollywoodból kéne kiindulni, meg a Freespace2bõl...
A lézernyaláb keskeny és nagyon kis széttartású nyaláb.
Ami a távolság növekedésével egyre nagyobb volumenû. Ha igaz lenne csillagászati léptékkel, amit írsz, akkor bolygóközi mûholdak között nem rádió- hanem lézer-alapú kommunikáció lenne.
Hidd el, hogy én végigrágtam nem egy és nem két ide vonatkozó angol nyelvû forrást, soknak a megértéséhez külön háttérmunkát kellett folytatni. Ha kétségeim lennének ezzel kapcsolatban, hajlanék arra, hogy esetlegesen igazad adjak neked, de amíg nem mutatsz nekem élõ példát arra, hogy több száz ezer km távolságon a lézernyaláb koherenciája nem gyengül számottevõen, engedelmeddel ezt megkérdõjelezem.
(Feltéve h a fentiek igazak a lézersugár nagy távolságon való szétartsában komoly szerepet játszhat a jelenlegi tükörtechnika, ha ez így van akkor a probléma kiküszöbölhetõ azzal h a lézert csak a cél közelében fókuszáljuk.)
Továbbra is: milyen "közelrõl"? És hogy kerül oda a tükör? Az ellenség tétlenül nézi, hogy az orra elég kavirnyálsz egy bazi nagy tükörrel? Sehogy se áll össze a kép, hogy lesz ebbõl harcászatilag bevethetõ fegyver...
Ha 1 nagyátmérõjû lézesugár helyett ugyanazt a lézert kissebb területre kincentrálom akkor hamarabb fog jelentezni a hatása.
Hogy koncentrálod olyan kis területre? Éppen ezt ugatom jó ideje, hogy a távolság függvényében a fókuszt egyre nehezebb belõni. Pláne egy mozgó célpont esetén, ahol ugye a távolság nem állandó. Elõször meg kell állapítanod a távolságot pontosan, utána a fókuszt be kell állítanod (tükröket/lencséket kellõen megfelelõ alakúra formálni) és csak ekkor jöhet a lézernyaláb, istentelen messzirõl ez esetben. Szóval itt az idõrenddel van a baj.
Ez amit leírsz mûködhet mondjuk pár száz km-en belül. De hogy kerülsz oda?!?
Ami a tükörtechnikát illeti: tökéletes tükröt csinálni nagyon nehéz, ideális esetben teljesen stabil alap kell hozzá, a hõmérsékletét (hõtágulás) kezelni kell és így tovább. Ez még egy csillagvizsgáló esetében sem egyszerû, a világûrben még nehezebb.
Hogy valahogy érzékeltessem a problémát: az általad elvárt fókusz olyasmi lenne, hogy az adott távolságból optikailag tudni kellene olyan felvételt csinálni. Tehát ha pár négyzetcentiméterre akarod fókuszálni a fényt, akkor annak "visszafelé" is mûködnie kell, tehát azt a néhány négyzetcentimétert ki kell tudnod optikailag "teregetni" a tükör méretére. Remélem jól írtam körbe a problémát. :)
A cépontot nem nagyméretû nyalábbal akarom eltalálni, hanem a cél közelébe kissebb hajókat küldök és ezekkel fókuszálom a lézert(azért elõnyös ha elõtte nem óriási az energiasûrûsége, hogy ne okozzon a tükörrel felszerelt hajóban kárt hibás célzás esetén). Gyanítom h a lézerfény szórását jelentõsen megnövelik a jelenlegi tükreink, melyet a fókuszáláshoz használunk, ezért a lézert a célponthoz közel küldött kissebb hajókon fókuszálnám. A tükörhajók kicsik, automatizáltak lennének, egyszerre többet küldenék h az ellenséget több irányból(esetleges páncélzat miatt) lehessen támadni, illetve hogy ne húzódhasson elõlük fedezékbe, például egy bolygó takarásába. A lézert pedig a tükörhajók védelmére is lehet használni.
"A lézerek energiája KIS TÉRRÉSZBEN koncentrálódik, a lézerfény TELJESÍTMÉNYSÛRÛSÉGE a megszokott fényforrásokénak sokszorosa lehet."
Nem az a lényeg h erõsebben világít-e hanem az h mekkora területre tudom fókuszálni (egy ûrjármû félbeveágásához elég egy 1mm széles sávot átolvaszatani benne, attól is két részre esik, míg ahhoz hogy hatalmas lyukat égess bele több energia és/vagy idõ kell), azért fontos h a lézersugarak párhuzamosak, mivel így nagy távolságokon könnyebben el lehet vele találni a célt (hagyományos fényforrás sugarainak jóval nagyobb a széttartása).
Másképp fogalmazva mi okoz nagyobb kárt, ha 1 köbméter anyagot egy jukkként kiégetsz a gépbõl, vagy ha ugyanennyi agyagot olvasztasz ki vékonyabb sávban azonban ezzel két részre vágod az ûrhajót?
Azt hiszem elsiklottál a bekopizott infók legfontosabb pontja fölött: "A lézerek energiája kis térrészben koncentrálódik, a lézerfény teljesítménysûrûsége a megszokott fényforrásokénak sokszorosa lehet."
Huh, hát erõsebb egy zseblámpánál, meg messzebbre is világít. Éljen. Attól még nem feltétlenül használható fegyverként. Kettévágni egy hajót vele meg soha a büdös életben nem fogsz. Legjobb esetben lyukat lehet rá égetni, közvetlen közelrõl, (akkor is az üzemanyagtartályra vagy a pilótafülkére érdemes) de leginkább még azt sem. Róbbanófejek berobbantására lehet alkalmas, másra nagyon nem.
Annyira tudtam, hogy le fogsz csapni a kamionos hasonlatra. :) Mondjuk ha a rendeltetését nézed mindkettõnek (versenyautó vs versenykamion), akkor már ismét megáll amit mondtam.
Ne feledd el továbbá, hogy a világûrben vagyunk. Nincs felületi súrlódás, nincs gördülési ellenállás. Tömeg van és tolóerõ. Nyersen és tisztán. Teljesen mindegy, hogy egy 10 tonnás tömeg, 100kN tolóerejû hajtómûvel rendelkezõ "ûrvadász", vagy egy 1000 tonnás tömegû, 10'000kN tolóerejû hajtómûvel rendelkezõ "ûrfregatt" az, mindkettõ ugyanúgy 1g-s, ~10km/s2 gyorsulásra lesz képes. Pontosan. Ez az amiért arra hivatkoztam, hogy a mai viszonyokból kiindulva valószínû, hogy a kisebb mozgékonyabb arány megmaradhat.
Egyébként alapvetõen igazad van abban, hogy az általad felvázolt technikai paraméterek között teljesen értelmetlen ûrvadászt építeni. Ugye kérdés, hogy mit lesz a következõ lépcsõ. Azért a skálázhatóságot esélyes, hogy megoldják idõvel, mert gondolj csak az elsõ számítógépekre, atombombára, mobiltelefonra. Tudom, az elsõ és az utolsó példa picit sántít, de azért a belsõ égésû motorok is sokat fejlõdtek.
A YAL-1A esetében nem a légkör hatásaira szóródik a sugár (pára, por fénytörés)?
Nagyon nem érted úgy látom a helyzetet.
1. Cifu leírta, hogy a lézerfény soha nem lesz tökéletesen koherens sugár.
2. Nem értem, hogy mit akarsz a nagy ámétõjû célbaérkezéssel, így az energiasûrûség alacsony lesz. --> Brutálisan sok energia kell, hogy bármiféle komolyabb kárt okozzál. Miért? Azért, mert a -270 fokos ûr elég jól hûri a felületet, ha te nem tudsz rá elég energiát egy pontra fókuszálni. Ha az egész testet melegíted az egyik oldalon, akkor a fémek a jó hõvezetõ képesség miatt - páncélzat - szépen elviszik a másik oldalra a hõ szép nagy részét...
A lézersugár létrehozása fizikailag hogyan történik?
Nem véletlenül nem egy jukat égetni áll szándékomban a hajótestre. Ha 1 nagyátmérõjû lézesugár helyett ugyanazt a lézert kissebb területre kincentrálom akkor hamarabb fog jelentezni a hatása. Mivel azonban így nem égethetõ akkor méretes "lyuk" a testbe a pusztítást jelentõsen növelné ha egy a testet metszõ síkban mozgatva a lézert "félbeolvasztjuk" a testet, mivel ehhez ugye nem kell túl nagy menyiségû anyagot felmelegíteni. Ilyen esetben az ûrhajó forgatásának is nagyon gyorsnak kéne lennie hiszen ha nem elég gyors azzal azt érik csak el, h a lézert egy helyben tartva is félbevághatjuk a hajótestet(feltéve h a tükörhajó párhuzamosan mozog a célponttal).
A létrejött fény idõben és térben koherens, a lézer által kibocsátott hullámok fázisa a sugár minden keresztmetszeténél azonos. A lézernyaláb keskeny és nagyon kis széttartású nyaláb. A lézerfény nagyrészt párhuzamos fénysugarakból áll, nagyon kis szóródási szöggel. Ezzel nagy energiasûrûség érhetõ el szûk sugárban, nagy távolságokban is. A lézerek energiája kis térrészben koncentrálódik, a lézerfény teljesítménysûrûsége a megszokott fényforrásokénak sokszorosa lehet. A lézer által kibocsátott hullámok mágneses mezejének iránya állandó. A lézerek fénye egyszínû. A lézersugár egy olyan elektromágneses hullám, amely közel egyetlen hullámhosszú összetevõbõl áll.
a lézert az indító hajóról tükör nélkül lõném ki mivel eredetileg ugye a sugarak teljesen egyirányúak. (Feltéve h a fentiek igazak a lézersugár nagy távolságon való szétartsában komoly szerepet játszhat a jelenlegi tükörtechnika, ha ez így van akkor a probléma kiküszöbölhetõ azzal h a lézert csak a cél közelében fókuszáljuk.)
Ha tudod, hogy lézerrel akarnad lõni rád, akkor a forgatás a legegyszerûbb és leghatékonyabb módja, hogy a védelmedet növeld. Lásd alant. Egy hengeres test esetén azonos energiaközlés durván kétszer tovább tart, ha forog a test.
Kíváncsi lennék h nagyméretû személyzettel rendelkezõ ûrjármûnél hogy oldják meg a forgást, fõleg harc közben mikor célozni is kell.
Mivel kell célozni? Ha rakétái vannak, akkor semmivel. Ha lézere (vagy más energiafegyvere) vagy kinetikai ágyúja van, akkor kellhet. Ám akkor is két fõ problémát kell figyelembe venni: 1.: kicsi távolságra van a célpont. (hogy került ilyen közel?) 2.: aligha folyamatosan tüzel, tehát megteheti, hogy csak addig stabilizálja a hajót, amíg tüzel.
Emellett ha kellõen gyorsan hevít a lézersugár 1 rendkívül kis területet akkor ha forog a hajó akkor is félbe tudja vágni, és itt folyamatos üzemelésû lézert kéne használni.
Ahhoz képest, hogy már azt hittem tisztáztam, hogy a lézerrel a fõ gond a fókusz (ez felel ugye azért, hogy kellõen kis területre érkezzen be a lézernyaláb). Jelenleg ott tartunk, hogy a YAL-1A esetében például 400km-en kb. fél négyzetméteres területre tudják fókuszálni a nyalábot. A YAL-1A 1MW teljesítményû lézerének ekkora területen kb. 2-4 másodperc kell, hogy átolvasszon egy fél miliméter vastag alumíniumötvözet lemezt, és alatta károkat okozzon. Ha a rakéta forog, akkor ugyanez 4-8 másodperc.
Na most, az ûrhajón valószínüleg nem fél mm vastag alulemezt kell átégetni, hanem a hajó falát, ami több centiméter vastag szendvicsszerkezetû anyag lehet (hiszen a sugárvédelmet is el kell lássa).
Azt általad vizionált hatáshoz terrawatt volumenû lézerre és elképzelhetettlenül jó fókuszra lenne szükség.
A nyalábot pedig a tükörhajók felé nem kell nagy pontossággal fókuszálni, mert ezek a hajók nagyátmérõjû(és területhez képest kis energiasûrûségû) lézersugarakat fókuszálnának kis területr
Ez esetben embertelen rossz hatásfokkal fogod hasznosítani a lézersugarat. Indítanak mondjuk 20 millió km-rõl a tükör-hajó felé egy Terrawatt volumenû lézert. A tükörhajónál a nyaláb már több száz, vagy több ezer méteres lehet, ha nincs ekkora tükröd, akkor az a rész, amelyet nem fogsz be a tükörrel, elvész.
Kíváncsi lennék h nagyméretû személyzettel rendelkezõ ûrjármûnél hogy oldják meg a forgást, fõleg harc közben mikor célozni is kell. Emellett ha kellõen gyorsan hevít a lézersugár 1 rendkívül kis területet akkor ha forog a hajó akkor is félbe tudja vágni, és itt folyamatos üzemelésû lézert kéne használni.
A célpont félbevágása alatt azt értem h a nagy mondjuk legyen 1m átmérõjû , aránylag erõs lézernyalábot kis területen (kb. 1mm) fókuzálnám, így egy vonal mentén átolvasztanám a hajó burkolatát, a belsõ nyomás pedig eltávolítaná egymástól a 2 részt...
A nyalábot pedig a tükörhajók felé nem kell nagy pontossággal fókuszálni, mert ezek a hajók nagyátmérõjû(és területhez képest kis energiasûrûségû) lézersugarakat fókuszálnának kis területre.
Attól még célpontok, és pozicióba kell állniuk, ez idõ alatt pedig a lézer aligha lesz hatékonyan bevethetõ. Szóval elõször a célpontnak csendben kell tûrnie, hogy a tükörhajók felálljanak.
Továbbá nem szabad elfelejteni, hogy azt a fókuszt nem lesz könnyû összehozni. Azért valamilyen fókuszra szükség van a tükörhöz is. Tehát sokmillió km-rõl nem fogod tudni hatékonyan megoldani. Legalábbis jelenleg még nem. Talán a jövõben lehet, hogy lesz valamiféle áttörés, de addig egy komoly hányada a lézernyalábnak biztosan veszendõbe megy.
A "félbevágást" nem tudom pontosan hogy képzeled. :)
A lézernél leírtam a fõbb problémákat (idõ kell, amíg az energia jelentkezik a célponton, pl. a lézer-rakétavédelemnél ezért probléma, hogy forog a célpont rakéta...). Szóval, hogy egy ûrhajót kettévágjál, ahhoz Terrawattnyi energiát kellene a célpontot realizálni... azért az nem kismiska kategória. :)
A tükrök alatt kisméretû automatizált , tükörrel felszerelt hajókat értek. Ha a galád ellen arra vetemedne h rakétával próbálja elpusztítani, akkor a lézert önvdelemre is lehetne használni. Azért is elõnyösebb lenne mint 1 rakéta, mert ha a hajót támadás esetén több zárt szekcióra tudják osztani (melyek esetleg a harc folytatására is képesek lehetnek) akkor egyetlen találat nem ér sokat. míg a lézerrel a szekciókat is szépen félbe lehetne vágni...
Egyszerre persze több ilyet kéne elindítani a támadáshoz , nehogy ez ellenség elbújjon vmilyen fedezék mögé.
A tudósok tudják már pontosan, hogy mi a gravitáció?
Én ha bolygót akarnék támadni egy kõzetmeteort(mivel ezek gyakran nem egy egységes közettömbbõl állnak hanem a gravitáció által öszetartott törmelékkupacok(több kissebb nagyobb darab) ezért csak lassan lehet eltéríteni õket a pályájuról mivel az a védõn mit sem segít ha több kis darab csapódik a bolygóba, pláne mivel fenáll az esélye h a gravitáció miatt újból összeáll...) térítenék le a pályájáról és indítínám a bolygó felé.
Ez az orbitális bombázás egy formája, legsûrûbben elõkerült verziója az, amikor egy Holdbázisról indítanak a Föld felé egy adag anyagot elektromágneses gyorsító segítségével.
Viszont ilyenkor jön a maci visszanyal dolog, mert a megtámadott fél ugyanezt a fegyvert bevetheti a támadói ellen. Olyasmi mint az atomfegyvereknél vizionált világégés, csak itt hetekkel, hónapokkal elõre tudod, hogy jön a vég, és ezért te is elindítod ugyanolyan pusztító fegyvereidet a másik bolygója/holdja felé.
Viszont a több kissebb hajónak talán lehet értelme, fõleg ha nem akrod az egész nagyobb méretû hajót lepáncélozni ,mivel így egyszerre több irányból is támadhatják.
Összetett probléma. Elõször is bizonyos hajtásrendszerek nem skálázódnak lefele túl jól. Az NTR (Nukleáris-Termikus) vagy az Orion-féle nukleáris-pulzus meghajtás például pont ilyen.
Másfelõl kérdéses a bevetett fegyverek típusa és alkalmazása. Ha egy kisebb hajó visz magával 2-4 nagy hatótávú rakétát, akkor a kioldásuk után legfeljebb rövid távú fegyvereivel jelenthet veszélyt. Ha a védõknek nagyobb számú hosszú távú fegyvere van, akkor azonban esélytelen lesz. :)
Ugyanakkor igen, eféle "gyors támadóhajók" életképesek lehetnek, ám ezeket nem nevezném vadászgépeknek. Egy vadászgép az én értékelésem szerint olyan jármû, amely csak rövid ideig (legfeljebb pár nap) képes függetlenül mûködni, ebbõl fakadóan szerény DeltaV tartaléka van, mondjuk Föld-Hold szintû. Ha egy hajó már hetekig, hónapokig képes függetlenül mûködni, és képes legalább Föld-Mars szintû DeltaV-t felmutatni, akkor az már inkább 'assault ship' (rohamhajó), 'attack ship' (támadóhajó), és hasonló besorolás alá esne. :)
Talán az is jó ötlet lenne h a lézernyalábot egy nagyobb hajóról kilõjük nagy távolságból körülbelül az ellenség felé, és ott fókuszáljuk irányozzuk a célra vmilyen mobil tükörrendszer segítségével.
És a célpont tétlenül nézi, hogy a fókusztükröket a közelébe viszed? :)
Elõször is az üstökös csóvájában elbújni azért nem olyan könnyû, hiszen a hajódra is veszélyes. Másfelõl emlékeztetnélek az Észlelés fázisban leírtakra. A mindenfelé elszórt elõrejelzõ mûholdak valószínûleg általánosak lesznek, tehát bajos lesz bújkálni...
Másodszor a "nem mozgó" célpont mit akar takarni? Egy Holdbázist? Még egy ûrállomás is tud pályát változtatni, az ISS esetében is idõrõl idõre megemelik a keringési pályát.
Viszont a több kissebb hajónak talán lehet értelme, fõleg ha nem akrod az egész nagyobb méretû hajót lepáncélozni ,mivel így egyszerre több irányból is támadhatják.
Talán az is jó ötlet lenne h a lézernyalábot egy nagyobb hajóról kilõjük nagy távolságból körülbelül az ellenség felé, és ott fókuszáljuk irányozzuk a célra vmilyen mobil tükörrendszer segítségével.
Én ha bolygót akarnék támadni egy kõzetmeteort(mivel ezek gyakran nem egy egységes közettömbbõl állnak hanem a gravitáció által öszetartott törmelékkupacok(több kissebb nagyobb darab) ezért csak lassan lehet eltéríteni õket a pályájuról mivel az a védõn mit sem segít ha több kis darab csapódik a bolygóba, pláne mivel fenáll az esélye h a gravitáció miatt újból összeáll...) térítenék le a pályájáról és indítínám a bolygó felé. A kisbolygót a célpont és magam közé állítanám , így pajzsként elég hathatós védelmet nyújtana, és nekem csak arra kéne ügyelnem h ne hagyjam h az ellenség letérítsa a pályájáról(pl ugy h rakétahajtómûvat telepít a felszínén).
Illetve eringési pályát is egyszerûbb lenne takarásban megközelíteni.
Akkor tuti az álcázás, takarás a nyerõ, pl egy bejövõ üstökös csóvájában.
Szvsz a támadó helyzete egyszerûbb, hiszen egy nem mozgó célpontra nagyon nagy távolságból (akár pl egy hold mögül) indíthat ballisztikusan repülõ(nem meghajtott) lövedékeket, amelyek majd a végfázisban ismét begyújtják a hajtómûveket és manõverezhetnek. Ezek igen nagy számban dobhatnak ki csalikat pályára állás után, amelyek ugyan azon a vektoron repülnek. Az elsõ bejövõ hullám még megsemmisítés esetén is olyan repesz, (chaff) felhõt képez, ami megvakíthatja a védelmet és a következõ sorozatok ellen az már nem tud olyan eredményesen védekezni.
Õõõõ...
Ha egy bolygót vagy keringési pályát (pl. Föld-Nap Lagrange pontot) védesz, akkor még mindig elõnyben vagy.
Akármerrõl is jön a "támadó" vagy a "támadók", nekik komoly energiabefektetés szükséges, hogy elérjenek téged - a fõhajtómûvük által. Az pedig feltûnõvé teszi õket. Tehát látod, honnan indulnak, sõt, meg tudod becsülni, milyen pályán érkeznek. Itt máris trükközhet a védõ csapat, mert a várható beérkezési pálya mentén felállíthat egyfajta "aknákból" (felfegyverzet mûholdakból, ûrszondákból) egy védelmi vonalat. Ne feledjük, hogy legalábbis belátható idõn belül egy Föld-Mars távolságot a két bolygó közeli állapotában - ami ugyebár csillagászati szempontból roppant kicsi távolság - megtenni bizony hónapok kérdése. Ahhoz, hogy 1 héten belül megtegyük ezt, 1MW energiára van szükségünk 1kg ûrhajótömeghez!
Ez persze nem elérhetetlen, például az Orion-féle megoldással (ahol a tolóerõt effektíve irányított nukleáris robbanással hozzuk létre).
A másik rész viszont a "védõk" esete. Jobban belegondolva, végül is egy "védõ" ûrhajónak nincs szüksége gigantikus DeltaV értékekre, hiszen úgy sem szándékozik elhagyni a bolygó (vagy hold) gravitációs mezejét. Tehát nem is annyira ûrhajó, mint inkább egy mobil ûrbázis, vagy ûrerõd. A tömegébõl így csak kis mennyiséget takar az üzemanyag, és jóval többet a fegyverzet és a páncélzat.
Természetesen a támadók részérõl üdvös dolog, ha egyszerre több irányból támadnak, így a védõknek meg kell osztania a figyelmét. Csakhogy ismét visszautalnék a távolság problémájára. Egy 10km/s DeltaV értékkel bíró támadó rakéta akár több millió km távolságból is elindítható a beérkezõ támadók irányába. A beérkezõ hajó önvédelmi rendszereit ha túl tudod terhelni, akkor akár félúton is meg tudod semmisíteni õket.
Sõt, akár kinetikai lövedékeket is használhatsz, hiszen ha a beérkezõ támadó pályáját ismered, akkor elég annak a pályáját végiglõnöd, hogy folyamatosan kisebb pályakorrekciókra kényszerítsd. Kicsit "Torpedo" (a játék) utánérzés, hiszen úgy lõsz ki lövedéket, hogy az legfeljebb kis mértékben képes a pályáját változtatni (mint a mai irányított tüzérségi lövedékek), de a támadó oldaláról nézve minden ilyen lövedéket komolyan kell venni, és a drága üzemanyagot pazarolva elkerülni, vagy a közel-védelmi lézerekkel, ágyúkkal semlegesíteni õket.
Akár egyetlen védõ hajó is elõnyben van e téren, hiszen az ellene indított nagy DeltaV értékû rakétákat kicselezheti ha más keringési pályájára áll. Például amikor a rakéta beérkezne, éppen a bolygó túloldalán van a védõ ûrhajó/ûrbázis. A rakétának elég intelligensnek kell lennie, hogy ezt a helyzetet felmérje, és adott esetben megpróbálja megsaccolni, pontosan hol is lehet majd a célpontja, és ha nem rendelkezik elég DeltaV-vel, hogy egy új találkozási/találati pontot elérjen, akkor ártalmatlanul fog elsuhanni a bolygó/hold mellett.
Itt egy érv még bejöhet: nem vonalat védessz, hanem egy pontot (pl bolygó és az orbitális pályái). Ha az ellenfél bármerrõl jöhet (1 db támadó, rakétakilövõ hajó), hány védekezõ egység szükséges? Kevesebb de nagy manõverképességû, vagy több, de statikus? Megprõbálod elkapni a hordozót mielõtt kilövi a rakétákat, vagy a rakéták levadászására koncentrálsz (meg a csalik és a zavarás kikerülésére)? Az elõbbihez jóval nagyobb gömbfelület tartozik, amit le kell fedni érzékelõkkel és elhárító fegyverekkel, ergo több hajó kell. Ez olyasmi szituáció mint a telepített légvédelem vs vadászok az eddigi 'földi háborúkban'.
Na és akkor a vadász go/no go kérdés:
A mai eszközökbõl kiindulva a kisebb jármûveknek jobb a manõverezõképessége a nagyobbakkal szemben.
Ez így nem igaz. Mi a mozgékonyabb, egy Leopard 2A4, vagy egy Hetzer? Ugye hogy a Leopard 2? :)
Azért, mert a ~15,7 tonnás Hetzernek egy 160 lóerõs motorja volt, vagyis minden tonnára cirka 10 lóerõ jut. A Leopard 2A4 ~55 tonnás tömegét viszont egy 1500 lóerõs motor mozgatja, és minden egyes tonnára 27 lóerõ jut.
Persze vannak kivételek, de ha megnézed, egy autó jobban manõverezik, mint egy busz/teherautó valamint nagyobb végsebességre is képes.
Többszörösen megcáfollak. Vannak Drag-Kamionok, amik legyorsulnak egy Formula-1 autót. Sõt, csúnyább példa: a francia TGV vonat végsebessége nagyobb, mint bármelyik utcai autóé, pedig hát mennyivel nehezebb és nagyobb. :)
Ne feledd el továbbá, hogy a világûrben vagyunk. Nincs felületi súrlódás, nincs gördülési ellenállás. Tömeg van és tolóerõ. Nyersen és tisztán. Teljesen mindegy, hogy egy 10 tonnás tömeg, 100kN tolóerejû hajtómûvel rendelkezõ "ûrvadász", vagy egy 1000 tonnás tömegû, 10'000kN tolóerejû hajtómûvel rendelkezõ "ûrfregatt" az, mindkettõ ugyanúgy 1g-s, ~10km/s2 gyorsulásra lesz képes.
Namost a probléma az lehet, hogy a 10 v 100 ezer tonnás hajó összes tehetetlenségi nyomatéka a hajtómû beépítési pontjain realizálódik.
Ne feledd el, hogy minden hajó esetében logikusan 1, azaz egy fõ hajtómû vagy fõhajtómû-csomag van. A többi kormányhajtómû pazarlás hasonló erõvel ellátni. Tehát arra kell a hajódat felkészíteni, hogy egy bizonyos irányba ható erõt viseljen el. Nem fogsz mindenfele pörögni / forogni, semmi értelme nem lenne.
Gazdasági oldalról megközelítve a kérdést itt azért szóba jöhet a II. vh-s nagy csatahajók építési költsége is. Ugye egy hordozó nagyobb biztonságban van, mint egy közvetlenül harcba bocsátkozó csatahajó. Azt meg, hogy mit könnyebb pótolni, azt mindketten tudjuk. :)
A Harcérintkezés részben lévõ távolságokat nézzed. Mi a különbség egy 10 tonnás "ûrvadász" és egy 1000 tonnás "ûrfregatt" között?
Az elõbbibõl a pilóta létfenntartó rendszerei, 24 órás készletekkel és maga a pilóta legyen mondjuk 250kg. A pilótafülke és berendezései legyenek mondjuk 150kg. A géptest 500kg, a fõhajtómû 50kg, a kormányhajtómûvek 50kg. Legyen 8 tonna üzemanyagunk (mondjuk 6km/s deltaV, de ez elképesztõen jó arány lenne, ez a 6km/s annyit tesz, hogy a Földrõl a Holdra képes lenne ~26 óra alatt megtenni az utat), marad 1 tonna hasznos terhünk a fegyverzetre és az érzékelõkre.
Az 1000 tonnás ûrfregatt arányai 10 fõs személyzet esetén: személyzet és lakómodul, 5 évre szükséges ellátással, növénykerttel: 150 tonna. Reaktor/hajtómû 4x (4x1200mW termikus teljesítmény, egyenként 4x 300kN tolóerõ): 80 tonna, Hajtómû Radiátor-rendszer: 10 tonna. Ûrhajó szerkezeti tömege: 60 tonna. Üzemanyag-mennyiség 600 tonna (nagy tolóerõ / NTR esetén ~20km/s, nagy ISP esetén ~35km/s deltaV). Hasznos teher (fegyverzet és érzékelõk) 100 tonna.
Namost, nekünk van egy ûrvadászunk, ami 10 tonnás tömeggel bír, 1 tonna fegyverzet fér rá, és van 6km/s deltaV tartaléka. A baj annyi, hogy neki oda-vissza kell mennie, tehát 3km/s oda és 3km/s vissza. Azt már leírtuk, hogy az ûrvadász "hatótávolsága" durván egy Föld-Hold út, vagyis hozzávetõleg 384'000 km. Ezt a távolságot 1 nap alatt teheti meg. Ha az indító anyahajója nem "rohan utána", akkor él a 3km/s "hatósugár", ez legjobb esetben is legfeljebb egy-másfél százezer km "mûködési hatósugár", úgy, hogy a manõverezésre nincs komoly tartaléka. Ismét visszautalnék a lézerfegyvereknél írtakra, egy lézerágyú pár tízezer km-es, komoly technikai ugrás esetén is legfeljebb pár százezer km-es hatótávolsággal rendelkezik. Tehát szegény ûrvadászt már ilyen távolságból veszély fenyegeti. Természetesen megpróbálkozhat elkerülõ manõverekkel, vagyis folyamatosan véletlenszerû mozgást végez, hogy a lézer fókuszát elkerülje, de egyfelõl az üzemanyagot használja e közben, másfelõl a pilóta pár órányi ilyen rázógép után már valószínûleg sírva könyörögne, hogy találják már el. :)
Akkor egyszerûsítsünk: vegyük ki a pilótát, így már nincs szükség visszaútra, csak arra, hogy a célponthoz odaútra kihasználhassa az üzemanyagát, és teljes, 6km/s deltaV értékét. Ennyi. Az 6km/s két dolgot jelenthet:
-2x akkora "távolságra" mehet a rakéta, mint a vadász. -Hozzávetõleg 2x olyan gyorsan érhet oda.
Akkor mi szükség vadászgépre? Visz az ûrfregattunk 8db 10 tonnás rakétát, a maradék 10 tonnából lesz rajta egy decens érzékelõ, és marad 10 tonna egy önvédelmi lézer- vagy kinetikai-ágyúra.
Ahhoz, hogy az ûrfregatt elkerülje az ûrvadászt, elkezdi változtatni a pályáját, a vadász kénytelen lesz követni a változtatást, koptatva a deltaV-jét. A fregatt megteheti ezt, hiszen legfeljebb lassabban jut haza. De a vadászgépnek egy ponton túl eljön az idõ, hogy nem fog tudni visszatérni az indító hajó pályájához. Az indító hajó meg futhat a vadászai után, hogy a pilótái ne fulladjanak meg ... :)
Szóval az ûrvadásznak nincs sok létjogosultsága.
4. Fázis, Harcérintkezés / Támadás:
A fegyvereknél leírtam a fontosabb tudnivalókat, de röviden: igazán hosszú távra (sok-sok millió km) gyakorlatilag személyzet nélküli, harci fejjel ellátott ûrhajókra van szükség. Ezek lehet hívni torpedónak, rakétának, isten haragjának, a lényeg, hogy van hajtómûve és saját érzékelõ berendezése. Követni tudja a célpontját, és képes annak pályáját keresztezni, talán még saját önvédelmi rakétái is vannak, hogy megvédje magát a célpont védõrakétáitól. A célpontot elpusztíthatja közvetlen ütközéssel, de akár kisebb rakétákat is indíthat a közelébe érve.
A különféle lézer / mézer / részecskeágyú fegyverek hatótávolsága csupán pár ezer, esetleg pár tízezer kilométer. Ezek sugarát nehéz úgy koncentrálni, hogy a célpontnál még kellõen kis pontra fejtse ki a hatását, ez a lézer esetén a fókusz kérdése, részecskeágyúnál pedig a részecskék éppen taszítják egymást, tehát minél nagyobb utat tesznek meg, annál nagyobb területre szóródnak szét.
A kinetikai ágyúk (legyenek hajtótöltetesek, elektromagnetikusak vagy más elvûek) hatótávolsága nehezen meghatározható. Ha a célpont nem változtat pályáján, egy kis kormányhajtómûvekkel, minimális pályaváltoztatásra képes önirányító lövedék eltalálhatja akár több millió km-rõl is. De ha pályát változtat, akkor a helyzet sokkal-sokkal nehezebb, hiszen a kérdés az lesz, hogy mi történik meg elõbb: a lövedék eléri a meghatározott találkozási pontot, vagy a célpont sikeresen végrehajt egy elkerülõ manõvert. Persze a kérdés kétoldalú egy ilyen "párbajban" ki fogy ki elõbb: az "ágyús" hajó a lõszerbõl, vagy a "célpont" az üzemanyagból.
5.: Fázis, Hardérintkezés / Védekezés:
A beérkezõ rakéták és lövedékek ellen a kinetikai ágyúk, lézerek, részecskeágyúk hatásosak lehetnek, kérdés, mennyi rakéta érkezik be egyszerre, és képes-e ekkora veszély elhárítására. Természetesen az elhárító rakéták is szóba jöhetnek.
Ha a becsapódást nem lehet elkerülni, jön a páncélzat, ha van. Természetesen bizonyos páncélzatra szükség van, hiszen a mikrometeoritok ellen védelemre mindenképpen szükség van, de egy pár kg-os, 10km/s relatív sebességû tárgy (lehet lövedék, vagy akár egy rakétatest darabja) már több méteres páncélzatot igényel. A páncélzat hátránya pedig az, hogy növeli a tömeget. Egy 1/10-es üzemanyag arányú ûrhajón pedig hogy a "hatótávolság", a DeltaV érték ne változzon azt jelenti, hogy 1 tonnányi páncélzat 10 tonnányi plusz üzemanyagot igényel...
Ettõl persze némi páncélzat még nem árt a hajó legkisebb keresztmetszetet nyújtó oldalán (jellemzõen az orrán) és azt fordítani a veszélyforrás felé.
2.fázis, Célazonosítás: Na, ez már trükkösebb. Honnan tudod, hogy ki az a mókamiki ott, sokmillió kilométerre tõled?
Nos, elsõ körben úgy kezdõdik, ahogy ma és az elmúlt évtizedekben például a hadihajókat követték. A "kikötõk" a világûrben is kritikus pontok lesznek. Ûrállomások, aszteroida bázisok, esetleg Holdak, Bolygók felszínén épített ûrkikötõk. Kell egy "szem", aki ezeket figyeli. Ez lehet ûrhajó, de olcsóbb és veszélytelenebb, ha mûholdakat telepítesz a közelébe. Azok jelzik, hogy ki és mikor hagyta el a bázist. Mivel az üzemanyag továbbra is kritikus pont, ezért az induló pályája után már lehet jó eséllyel megmondani, hova is készül, aztán elég az útvonal közelében lévõ mûholdakat a várható pályarész megfigyelésére átállítani. Persze lehet veszõdni a megfigyelõ mûholdak felderítésével és megsemmisítésével, de ez békeidõben aligha játszik (ugyanazért, amiért nem lövik le a Japánok a tengervizeik felett járõrözõ kínai repülõgépeket, vagy nem lõttek a kínaiak sok évvel ezelõtt az amerikai Orion tengerészeti kémrepülõgépre.
Persze van még egy mód, az IFF (Barát-Ellenség Azonosítás) klasszikus módja. A "kérdezõ" küld egy "kérdõ" rádiójelet a célpont felé. Ha a célpont rendelkezik megfelelõ IFF rendszerrel, õ erre a kérdésre egy megfelelõ "választ" fog adni, így tisztázva, hogy barát, nem pedig ellenség. Ha a célpont nem ad választ, akkor valószínûleg ellenség, lehet rá tüzelni.
Persze egy ilyen "kérdez-felek" játék akár órákig is eltarthat, és közben a támadó hajó közelebb is érhet, és itt jön a képbe a harmadik fázis, a manõverezés.
3. fázis: Manõverezés:
Azt már leírtam, hogy mi a helyzet az üzemanyaggal. Jelenleg két féle hajtómûvet tudunk elképzelni. Egy nagy tolóerejût, de üzemanyagfalót, amivel komoly manõvereket lehet végrehajtani, viszont hamar megeszik az üzemanyag készletet. Ilyen alaphangon a kémiai hajtómû, de ez nekünk nem játszik. Egyszerûen túl sok üzemanyagot kíván meg, ami aligha vállalható. Az olyan alternatívák, mint a Nukleáris-Kémiai, már némileg jobb választást nyújtanak, ezekben ugye az üzemanyagot, pl. Hidrogént vagy Ammóniát egy atomreaktor magjában átvezetve felhevítünk, és ebbõl lesz a tolóerõ. Egy ilyen hajtómûvel elérhetõ akár ezer kN tolóerõ is, tehát segítségével el lehet képzelni, hogy egy pár száz tonnás hajó esetleg elérje az 1g-s gyorsítási értéket (~10m/s2). A kérdés, hogy meddig tudja tartani ezt.
A sokat emlegetett ISP, specifikus impulzus az, ami meghatározza, mennyire pazarló az üzemanyaggal a hajtómû. A fent említett nukleáris meghajtás esetén egy Föld-Mars úthoz egy 250 tonnás ûrhajó tömegébõl mintegy 200 tonnának kell lennie az üzemanyagnak az oda-vissza úthoz, 3 hónapos pályán (3 hónap Föld->Mars, 30 nap Mars körül, 3 hónap Mars-Föld). Ez bitang jó arány ráadásul, de az ûrhajó hasznos tömege mindössze 20 tonna, ebbe kell beleférjen a személyzet, a különféle felszerelések és esetünkben a fegyverzet is. Az ûrhajónk pedig csak arra képes, hogy a Föld-Mars utat megtegye, egy Föld-Jupiter úthoz már nem rendelkezik elég DeltaV-vel.
Természetesen vannak nagyon jó ISP-jû hajtómûvek, mint az Ion-hajtómû, a különféle fúziós hajtómûvek, a VASIMR és így tovább. A gond ezekkel viszont a tolóerõ. Ami nem sok. Egy Ion-hajtómûs ûrhajóval a fenti Föld-Mars út 90 (spirális gyorsítás a Föld elhagyásához) +270 (utazás) + 90 (spirális lassítás a Mars-nál) napig = 11 hónapig tart, majd ugyanennyi vissza. A szépsége az, hogy bár itt a "hatótáv" jóval nagyobb is lehet, a szükséges deltaV eléréséhez szükséges idõ is nyúlik, mint a rétestészta. "Kicsivel" több üzemanyaggal, és esetleg egy-két Nap és/vagy Föld/Mars hintamanõverrel, a csillag és a bolygók gravitációs hatását kihasználva, el lehet jutni így már akár a Jupiterhez is. Ha a legénység nem veszti el a józan eszét az alatt az uszkve 5 év alatt, amíg ezt a hajójuk megteszi.
Itt már kezdhet az ember fejében motoszkálni, hogy ez ritka rút módja a hadviselésnek, hiszen korlátlan üzemanyagot senki sem vihet (tegyük félre a napvitorlásokat most). A támadó fél elõtt két opció adott: vagy csak annyi üzemanyagot használ fel, hogy adott esetben valami vargabetûs pályán visszatérhessen oda, ahonnan indult, vagy felhasználja a szükséges üzemanyagot, hogy eljusson a bolygóhoz, és legyen annyi tartaléka, hogy vissza is térhessen, vagy minden üzemanyagát felhasználja, és vagy gyõz a célpontnál (aztán valahogy majd csak szerez üzemanyagot) vagy elbukik.
Valamennyi mozgástere természetesen a beérkezõ hajónak van, de túl sok nincs - ha komolyabb pályamódosítást hajt végre, vagy elvéti a bolygót/holdat, vagy nem lesz elég üzemanyaga, hogy lefékezze magát, és vagy belecsapódik, vagy megkerülve azt kisodródik a célpont gravitációs mezejébõl.
A védõ sokkal jobb helyzetben van. Õ már ismeri a beérkezõ támadó pályáját, tehát a saját keringési pályáját úgy módosíthatja, hogy az ideálisabb lehet. A célpont és maga közé vehet egy kisebb holdat, vagy akár a bolygót, amely körül kering. Mivel így a támadó nem lát rá, ezért taktikai fölénybe kerülhet, ami a támadót nehéz helyzetbe hozhatja. Hiába no, védõnek lenni mindig jobb. :)
Haha kb ezeket írják a Mass Effectben is, mondjuk ott azt is említik hogy a vizuális felderítés nem mûködik, szerintem pont az ami a legkönnyebben megoldható :)
btw egy robot standby üzemmódban gyakorlatilag semmi hõt sem bocsájt ki magából, a hõkibocsájtás az emberes hajóknál lenne csak igazi probléma.
Hiába jobb a realtív tolóerje papíron a kis gépnek, ha hatótávolsága 0. Nem számít, hogy kicsit kisebb a gyorsulása egy nagyobbnak, ha képes sokáig csinálni és többször is. A kishajó végül csak tehetetlenül sordródó célpont lesz.
1.: Felderítés: Nos ha szabad szemmel akarsz megtalálni valamit, akkor tényleg nehezen fog menni, de szerencsére azért a mai digitális képalkotás és képelemzés már elõre vetíti a jövõt. Gyakorlatilag ma már az exobolygók és aszteroida-vadászok is csak azt csinálják, hogy "célba veszik" a távcsõvel a vizsgálandó területet idõrõl-idõre, majd a számítógépekre bízzák a munkát. A világûrben annyival könnyebb a dolog, hogy ott nem kell a Föld forgásával meg napszakok változásával veszõdni. Egyszerûen folyamatosan pásztázod a környezetedet, és a számítógép meg szépen kielemzi, hogy lát-e valami mozgást.
Hogy mennyire könnyû, vagy nehéz ez? Nos, az amatõr aszteroida vadászok egy autóbusz nagyságú aszteroidát 1-2 millió km-rõl észlelnek házi teleszkópokkal, a Föld légkörén keresztül.
A professzionálisabb, 1,5 Gigapixel felbontású Pan-STARRS egy 45 méteres aszteroidát 20 millió km-rõl:
A Pan-STARRS pedig még mindig a Föld légkörén át dolgozik. Egy ûrbe telepített hasonló rendszer ennél is jobb eredményeket tud felmutatni.
Ez azonban az látható optikai tartomány. Infravörös tartományban egy fokkal még durvább a helyzet. A komolyabb felbontású infravörös távcsövek képesek lennének egy komolyabb kémiai rakétahajtómû mûködését észlelni a Jupiter távolságából!
Sajnos megfelelõ képet erre nem találtam, de talán viszonyítási alapnak megteszi a Földrõl fényképezett ISS:
A képen érdemes megfigyelni, hogy a hûtõrradiátorok hogy világítanak a hideg napelemtáblákhoz képest. Ez pedig még mindig civil amatõr színvonal, a Föld légkörén keresztül!
Említetted az álcázást. Na, a probléma a hõ. Termelni fogsz, nincs mese. Még az ûrsikló is több kW-nyi hõt sugároz a világûrbe, nyugalmi állapotba. Ezzel nem tudsz mit kezdeni. Oké, a hajód egyik felét "álcázod". De akkor jön a következõ probléma: egy fekete "lyuk" leszel, amely kitakarja a mögötte lévõ fény / hõforrásokat. Ha a képelemzõ szoftvert erre is felkészítik, máris riasztani fog, ha elhaladsz egy fényforrás elõtt.
Ebben az esetben nem maga az anyag "tehetetlensége" nyelné el a lövedék lendületét hanem a vele ellenkezõ irányba mozgó részecskék lendülete semlegesítené (ehhez persze körülbelül a lövedék kilövéséhez használt energiát kéne felhasználni, ha nem többet).A pajzsot pedig csak ütközés elleni védelemre, hagyományos lövedékek ellen enne értelme bevetni a melegedés(pl lézer miatt) ellen mit sem érne.
bocs az üzenet dupla elküldése miatt, elsõre kifagyott a net azt hittem nem ment el.
Azért szerintem ez nem ilyen egyszerû. Ahhoz, hogy el is tudjon nyelni valami jelentõsebb becsapódást/hõterhelést elég nagy sûrûségûnek kell lennie. Ez gázból azért macera, mert akkor elég nagy a nyomás -> nagy az ott tartás energiaigénye. A folyadék reálisabb, de akkor meg a tömeg lenne a macera. Pláne gyorsításkor.
Az ûrjármû köré a pajzsotlehetne ugy is hogy több ultrahangnyalábot irányítunk 1 pont felé azon pont nyomsát pedig így idõlegesen megváltoztatjuk vmilyen anyagban.
h az ûrben a gázt/folyadékot a mûtárgy körül tartsuk ahhoz sztem elég lenne ha a gáz/folyadék vezetõ lenne és a mûtárgy belsejében egy váltóáramra kötött elektromágnest helyeznénk el.
kis adalékot adnék az erõterekhez, pajzsokhoz: korábbi sg cikkk volt róla h nagyobb nyomású terület hozható létre a levegõben ultrahang segítségével, ha a hanghullámokat 1 pontab irányítjuk, h az ûeben is használni lehessen már csak vmiféle vezetõ folyadékra vagy gázra an szükség (amit ugye az ûrhajóhoz vonzhatunk ha a belsejében elhelyezünk egy váltóáramra kötött tekercset)a cikk
Nem feltétlen hülyeség. Per pillanat nem tudunk valódi automatákat gyártani (önálló döntés, reakció, kezdeményezõ készség). Azért elképzelhetõ, hogy ez hamarabb bekövetkezik, mint a bolygóközi emberes ûrutazás.
A vadászok létjogosultságát nem igazolhatja az mikor emberi döntés kell? Értsd van ott valami, de nem egyértelmûen meg akarom megsemmisíteni, mert nem tudom mi az. Egy rakéta/irányított fegyver nem tudja ezt. Egy szonda meg ha mindig utasítást kér akkor ott már sokat csúszhat idõben az adatáramlás. Hülyeség?
Üdv mindenkinek!
Cifu csak, hogy segítsek visszaterelni a topicot az eredeti témába megosztom egy két észrevételemet, véleményemet. :)
Az elején még szó volt az "ûrvadászok" létjogosultságáról. Tulajdonképpen részben egyetértek veled, azonban van 1-2 dolog ahol meglátásom szerint másképp kell megközelíteni a témát. Nekem igazából egy picit az szúrta a szemem, hogy a nagyobb hajókat ugyanolyan manõverezési képességekkel ruházod fel, mint a kisebbeket. Szerintem itt sántít a dolog. A mai eszközökbõl kiindulva a kisebb jármûveknek jobb a manõverezõképessége a nagyobbakkal szemben. Persze vannak kivételek, de ha megnézed, egy autó jobban manõverezik, mint egy busz/teherautó valamint nagyobb végsebességre is képes. A világûrben meg nincs hordozó közeg (föld, levegõ, víz). Itt minden a meghajtáson és a tömegen múlik. Illetve még a szerkezeti felépítésen. Namost a probléma az lehet, hogy a 10 v 100 ezer tonnás hajó összes tehetetlenségi nyomatéka a hajtómû beépítési pontjain realizálódik. Ez LEHET a szûk keresztmetszet a nagyobb hajók manõverezõ képességénél. Valamint az irányváltó hajtómûvek. Véleményem szerint ezért lehet létjogosultsága az akár mostani vadászgép méretû hajóknak is. Hogy magam ellen is beszéljek, bejön a képbe az anyagtechnika fejlõdése. Nem tudhatjuk milyen új anyagokat fedeznek fel addig és azok miben befolyásolják a késõbbi terveket. Lehet simán összedobnak valamit ami kibírja ezeket az erõhatásokat. Gazdasági oldalról megközelítve a kérdést itt azért szóba jöhet a II. vh-s nagy csatahajók építési költsége is. Ugye egy hordozó nagyobb biztonságban van, mint egy közvetlenül harcba bocsátkozó csatahajó. Azt meg, hogy mit könnyebb pótolni, azt mindketten tudjuk. :) Mondjuk nem lennék meglepõdve azon, ha elsõ körben mindenki nagy hajókat építene, hogy beleférjen valami normális létfenntartó rendszer, reaktor és fegyverzet, de a technika fejlõdésével már megjelennének a kisebb, modernebb, agilisebb hajók is. Mondjuk az, hogy ember vezesse egyáltalán nem tartom szükségesnek. Ugye a távirányítás csak relatíve kis távolságban megoldható. Kérdés, hogy mi lesz a gazdaságosabb. Az egyszer használatos önirányítású "rakéta" vagy az önirányítású drone (?robotszonda?)? Szerintem nagyon sok múlik azon, hogy milyen meghajtás lesz a domináns. Az mennyire skálázható és mennyire hatékony.
Felderítés: Az optikai nagyon macerás. Egy több száz vagy ezer kilométerre lévõ dolgot felfedezni szórt fény nélkül, sötét háttérben elég nehéz lehet. Ugye nagyon jól néz ki a filmekben, h a hajó részleteit remekül lehet látni, de itt azért bejön a képbe, hogy légkörön kívül nem nagyon van szórt fény. Bolygók közelében még akad valamennyi, de azoktól távolabb, szinte semmi sincs. Ráadásul iszonyat nagy tartományt kellene pásztázni nagyon nagy nagyítással. Sokáig tart, mire mindent megnézel. A mai távcsövek már jók, de ott már tudják merre van a "célpont" és csak oda kell nézni. Ez picit olyan, mint a kisbolygó vadászat. Volt olyan, h egy több kilométerest is akkor vettünk észre, mikor már elment mellettünk.
Álcázás: Nekem eszembe jutott egy nagy hülyeség és kíváncsi vagyok a véleményedre: Vannak ezek a jó kis hõvisszaverõ fóliák, amiket a mentõsök használnak. Ennél biztos vannak már jobbak is. Egyszerûen kifeszítesz egy ilyet a hajód és az ellenség vélt tartózkodási iránya közé. Szép jó nagyot. Az blokkolja a saját hajód infravörös kisugárzását az ellenség felé és a sötét környezet miatt elég jól beleolvad a háttérbe. Nem könnyû optikailag sem felderíteni. Beteg ötlet tudom, de sztem mûködhet.
Ui: Remek a topic! /fav
Ui2: Itt érdemes körülnézni mai elméleti és gyakorlati meghajtások kapcsán: http://www.atmion.hu/Zoleenet/iro/cim/CSZ/urhajt.html Sajna elég régi a cikk, de érdemes elolvasni mindenkinek.
A Starship Troopers film a látványvilágról szólt, nem a realitásokról.
Kézifegyverek: Brutális méretû és marha nehéz fegyverek, ráadásul rögtön "visszaköszönt" az Aliens is, vagyis ott Thompson + Sörétes puska, itt egy Ruger Mini-14 + sörétes puska. Érdekesség: a hagyományos elrendezésû Mini-14-et úgy építették be a mûanyag tokba, hogy vállrész "leugró" része rejtette az elsütõbillentyût, amit egy hosszú rúd kötött össze a tokban lévõ elsütõbillentyûvel. A kialakítás miatt ez egy "csak jobb kezes" bull-pup fegyver lett.
"Mobile" Infantry: Amiben a "mobil" annyit tesz, hogy gyalogolnak. Sehol semmiféle szárazföldi jármû, vagy légi szállítás. Egyedül az ûrbõl való "ledobáshoz" és a felszedéshez vannak ott a dropshipek, aztán nyista, gyalogolj. Pedig már a II.Vh idején is egyértelmû volt a gépesítés fontossága, a mai modern idõkrõl nem is szólva. Igen, természetesen ma is vannak gyalogos járõrök Afganisztán hegyvidékein vagy dél-kelet ázsia dzsungeleiben, no de a film által prezentált bolygó korántsem volt jármûvekkel használhatattlan terület...
Ûrhajók: Huhh... hol is kezdjük. Ott, hogy egy ûrhajó nem "repülõgépként" vezetnek? Hogy a filmben látott csillagközi ûrhajóknak nincs kormányhajtómûve, hanem a hajtómûgondolák le/fel forgatásával fordulnak (azt nem tudjuk, hogy oldalirányba hogyan...)? Hogy egy aszteroidát csak akkor vesznek észre, amikor annak gravitációs mezeje már kihat a hajóra (pedig csak az ablakon kellene kinézni!?!)? Hogy látványosan megoldott mentõkapszulák vannak, de valamiért annak le kell szállnia a bolygóra? Pedig hát ott van körülötte sok másik hajó, ahova csak be tudna dokkolni?
No és persze a nem áramvonalas dropship: Megvallom nem világos, hogy miért így találták ki az egész dropshipet. Oké, az egészet el lehet képzelni úgy, hogy van a hajó, és egy kvázi közrefogott rész, ahova a hasznos teher jöhet, ez lehet a gyalogságot szállító "doboz", vagy teherkonténer például. De az egész gép nem stimmel. A légkörbe való behatoláskor a légellenállás komoly, és nincs egy nagy, sík felület, ami megfelelne e feladatra (mint az ûrrepülõgép hasa, ami egyetlen nagy sík felület, ez fékez, és egyben ez képezi a hõvédelmet is). Itt minden irányba kilóg a pilótafülke, a hajtómûgondolák, stb.
Szóval én csak arra tudok gondolni, hogy a desinger egy ütõs kialakítást akart, amelybõl látványosan rohanhatnak ki a gyalogosok, mint egy II. Vh-s partraszálló csónak leeresztett rámpáján. :)