Lehet, hogy a találathoz bõven elég az az egyetlen pályakorrekció, amit a rakéta még éppen meg tud tenni, mielõtt megvakítják.
Ez is egy lehetõség, vagy az is, hogy a testre több érzékelõt építesz, és ha valamelyiket megvakítják, akkor egyszerûen átállnak egy másikra.
Aztán meg ha addig távirányítással ment, akkor Joe dönthet úgy, hogy egyáltalán nem nyittatja ki a rakéta szemét. Vagy két rakéta megy, és csak az egyik nyitja ki a szemét.
A pálya végi korrekcióhoz mindenképpen illene kinyitni a szemét, de tény persze, hogy a "csapatmunka" mûködõképes megoldás erre a problémára.
Vagy az egyik kinyitja, korrigál mindkettõ, megvakítják, másik is kinyitja, korrigál megint mindkettõ, azt is megvakítják, de már késõ, találat.
Azért itt megint visszautalnék az idõ-távolság problémára. Én azt mondtam, hogy kb. 500km-rõl már egy lézer elég hatékony lehet egy rakéta megsemmisítéséhez. Mi viszont megvakításról beszélünk. Szóval ez még akár jóval nagyobb távolságból is mûködhet. De még ha 500km-et is veszünk, ahogy elõbb is leírtam, 10km/s relatív sebességnél ez akkor is 50 másodperc...
Nem tudom, mi lehet a gyakorlatban elérhetõ legpontosabb lövedék-érzékelõ szenzor.
Jelenleg a LEO pályán (~1000km-es magasságig) radarokkal 5cm-es méretû ûrszemetet követnek. GEO pályán (~42'000km-es magasság) 50cm körülieket. Persze ezek hatalmas földi telepítési radarok.
Legyen ûrhajó, kisebb radarantenna, mondjuk 10x kisebb érték, egy egy 5cm-es lövedéknél ~100km, 50cm-es lövedéknél ~4'200km.
Szal az ok, hogy lassan ér oda a lövedék, de ha a célpont ezt nem tudja, akkor az mindegy is. Ha 5km/s sebességgel jön a lövedék, de csak pár kilométerrõl veszik észre, akkor akár az is hatásos lehet.
És közben persze adott idõben nem hajt végre semmiféle manõvert. 5km/s relatív sebességnél ugye 300'000km esetén 16 órás repülési idõvel számolhatunk...
Én azt mondom, hogy nincs létjogosultsága. Azért, mert arányaiban a találati esély olyan csekély, és annyira könnyû kitérni az útjából, hogy egyszerûen nem logikus az alkalmazása. Igen, bizonyos esetekben mûködhet, de mi éri meg jobban: egy elektromagnetikus ágyú, mondjuk 1000 kilõtt lövedékkel, ahol a találati esély nagyon marginális, vagy egy irányított rakéta, avagy egy irányított lövedéket tüzelõ elektromagnetikus ágyú, ahol a találati esély nagyságrenddel nagyobb?
"Én azt mondtam, hogy kb. 500km-rõl már egy lézer elég hatékony lehet egy rakéta megsemmisítéséhez."
Aha, hát ezt az "árnyalatnyi" különbséget nem vettem észre... :) Egyébként hogyan lehet megsemmisíteni? Berobban a robbanófej a hõtõl?
"És közben persze adott idõben nem hajt végre semmiféle manõvert."
Ezt adottnak vettem, mert
"5km/s relatív sebességnél ugye 300'000km esetén 16 órás repülési idõvel számolhatunk..."
ennél gyorsabb lövedékre gondoltam, és kisebb távra. Ha kicsi a lövedék tömege, akkor azért könnyebb elérni a nagyobb sebességéket. Lehet akár kombinált Gauss-rakéta is, ami a kilövés után még gyorsít egy szakaszon, nem kell minden mozgási energiát a kilövéskor megkapnia.
Alkalmazhatóságát én "középtávon" gondoltam (~50-100ezer km), és kiegészítésként. Tehát amikor az ellenfél a rakétáimmal van elfoglalva, és azok elõl akar kitérni, akkor szórnám meg "ágyúval". Nem biztos, hogy megengedhetné magának a célpont a folyamatos manõverezést, hogy a rakéták elõl is és az ágyúk elõl is kitérjen. Meg gondolom azért nem árt kissé nyugton maradni, hogy a védelmi lézerekkel lehessen lõni a rakétákra... Bár ez lehet, hogy megoldható simán. Gond a folyamatos helyzetváltoztatás lézerrel célzás szempontjából?
Kéne egy valós fizikával dolgozó ûrcsata-szimulátor, moddolható fegyverekkel és hajókkal. Jó muri lenne multiban tesztelni ezeket az elképzeléseket. Kár, hogy már egyetlen rakétát valósan modellezni (szenzorok, irányítás, sérülések, megsemmisülés) is elképzelhetetlenül bonyolult lenne...
Egyébként hogyan lehet megsemmisíteni? Berobban a robbanófej a hõtõl?
Lent már írtam, hogy két elképzelés lehet. Kinetikai esetén nincs robbanófej, de egy 10km/s sebességgel becsapódó több száz kg-os test annyi energiát szabadít fel, mint egy termonukleáris robbanás. Ez esetben a lézerrel az rakétát megrongálni lehet, érzékelõk és/vagy irányítórendszer. Ha az üzemanyagtartályok nincsenek fedésben, akkor esetleg még azokat lehet tönkretenni, az üzemanyagtól függõen akár robbanást elõidézni.
Ha hagyományos robbanófeje van, például kumulatív elven mûködõ, akkor azt be lehet robbantani.
Termonukleáris robbanófejet berobbantani nagyon nehéz, tehát ott csak tönkre tudod tenni, hogy ne robbanjon fel.
ennél gyorsabb lövedékre gondoltam, és kisebb távra. Ha kicsi a lövedék tömege, akkor azért könnyebb elérni a nagyobb sebességéket. Lehet akár kombinált Gauss-rakéta is, ami a kilövés után még gyorsít egy szakaszon, nem kell minden mozgási energiát a kilövéskor megkapnia.
Elektromágneses gyorsításnál kompromisszumokra kell törekedni. Nem zárom ki, hogy akár 10+ km/s sebességet is el lehet érni, csak éppen ehhez igen hosszú gyorsítópálya kell, rengeteg elektromágnessel, ami ugye a tömeget növeli. Azt is tegyük hozzá, hogy az energiát valahol tárolni kell a lövés elõtt, kétlem, hogy akár 100MW folyamatos energialeadás elegendõ lenne ilyen értékeknél, tehát elõször kell egy kondenzátor, amely a szükséges energiát tárolja - ez megint tömeg.
Az 5km/s is igen brutális érték, 18'000km/h, ne feled. 10km/s pedig már 36'000km/h. A befektetett energia pedig a lövedék/rakéta tömegével exponenciálisan nõ. Szóval minél nagyobb a lövedék, annál nagyobb energiabefektetésre lesz szükség. Én ezeket az értékeket pedig már optimistán adtam meg ("future proof"). A hírekben gondolom már olvastál az amerikai haditengerészet railgun eredményeirõl (10kg-os lövedék 2,5km/s sebességgel), õk azt tervezik, hogy 2020-2025 körülre 5,8km/s torkolati sebességet érnek el, ám ez egy hajóra telepített rendszer, a becslések szerint a kondenzátorokkal együtt akár 500 tonnát is nyomhat egy ilyen ágyú.
Tehát ahhoz, hogy egy lövedéket te sokkal nagyobb torkolati sebességgel lõj ki, igencsak komoly áttörésnek kell történnie az energiatárolás és a szupravezetés terén. Utóbbi azért, mert ne feled, hogy itt mekkora energiákról beszélünk, ha nem szupravezetõket használnánk, akkor igen méretes hûtõberendezés is kell, hogy az egész ne olvadjon szét pár lövés után. ;)
Alkalmazhatóságát én "középtávon" gondoltam (~50-100ezer km), és kiegészítésként. Tehát amikor az ellenfél a rakétáimmal van elfoglalva, és azok elõl akar kitérni, akkor szórnám meg "ágyúval". Nem biztos, hogy megengedhetné magának a célpont a folyamatos manõverezést, hogy a rakéták elõl is és az ágyúk elõl is kitérjen. Meg gondolom azért nem árt kissé nyugton maradni, hogy a védelmi lézerekkel lehessen lõni a rakétákra... Bár ez lehet, hogy megoldható simán.
Nem gyõzöm hangsúlyozni a tömeg problémáját. A korábban felvázolt, 1'000 tonnás hadi-ûrhajó nagy tolóerejû, elfogadható deltaV értéket biztosító meghajtás (mint a thermonukleáris-kémiai) esetén bír kb. 100 tonna hasznos teherrel. Ha te kombinálod a rakéta és kinetikai fegyverzetet, akkor ezt a 100 tonnát hogy osztod be. Én durván 10 tonnára saccoltam egy 6km/s deltaV értékkel rendelkezõ rakéta tömegét. Ebbõl viszel mondjuk 4db-ot, akkor marad 60 tonnád az érzékelõkre és a kinetikai ágyúra...
Természetesen mint minden, itt a kompromisszum mikéntje a kérdés. Csinálhatsz 4db 1'000 tonnás ûrfregattot, egyenként 8db 10 tonnás, 6km/s deltaV-s rakétafegyverzettel, és egy önvédelmi lézerrel, vagy csinálsz helyette mondjuk egy 5'000 tonnás ûrcirkálót, 32db hasonló 10 tonnás hajó elleni rakétával és mondjuk egy 100 tonnás, 10km/s torkolati sebességû EM ágyúval (és most megint roppant optimista vagyok). Melyiknek lesz vajon nagyobb harcértéke? A 4 fregattnak vagy a cirkálónak? Melyiket tudja legyártani egyáltalán az adott hatalom? Melyik üzemeltetési költsége elfogadhatóbb? És így tovább.
Gond a folyamatos helyzetváltoztatás lézerrel célzás szempontjából?
Nem, inkább a fókusz, ahogy korábban alaposabban kifejtettem (olvass egy kicsit vissza ;)). Kéne egy valós fizikával dolgozó ûrcsata-szimulátor, moddolható fegyverekkel és hajókkal. Jó muri lenne multiban tesztelni ezeket az elképzeléseket. Kár, hogy már egyetlen rakétát valósan modellezni (szenzorok, irányítás, sérülések, megsemmisülés) is elképzelhetetlenül bonyolult lenne...
Igen, én is régóta reménykedek egy eféle játékban, de szerintem túl nagy igény nem lenne rá, ezért nem is foglalkozik vele senki. :S
Hülye vagyok a fizikához, meg a matekhoz is, DE. Mi van akkor, ha építek egy (tegyük fel, hogy) nagyon könnyû (mondjuk 100kg) és nagyon hosszú (300.000km) rudat, amit elhelyezek az ûrben, majd dákóként használva bökdösök vele dolgokat.. A fénysebességnél gyorsabban ér el az általam keltett erõhatás a célhoz?
Ez elméleti fizika. A kérdés felvetése egyébként nem hülyeség.
Megvalósítani aligha tudnád, nincs olyan anyag, ami ennyire könnyû és egyben erõs lenne. Az anyag az erõhatásra inkább meghajolna és/vagy eltörne köszönhetõen a rúd tehetetlenségének.
Ugyanakkor egy ilyen hosszú utat megtevõ energia közlésekor is problémával szembesülsz: az anyag valamennyire tud rugalmasan alakot változtatni (ne feled, hogy még az "összenyomatlan" víz térfogata is változik valamennyit - csak éppen nagyon keveset). Tehát valahogy úgy zajlana le a dolog, hogy hátul közlöd az energiát (elõre fele tolod a rudat), a rúd anyaga picit összetömörül, miközben továbbadja az energiát, majd újra (remélhetõleg) visszatér eredeti állapotába és alakjába. Az energia ennek az összehúzódás-visszaállás sorozatnak köszönhetõen jut el a rúd végéhez. Namost szerintem a rúd végéig a fény sebességénél lassabban fog eljutni az energia.
Egyszerûbb példa lett volna, hogy ha elektromos áramot akarsz végigvezetni egy 300'000km hosszú dróton, de az eredmény valószínûleg ott is ez lenne.
Persze a kérdés az, hogy ha teoretikusan van egy 300'000km hosszú, tökéletes, alakváltozásra képtelen anyagú rudunk, akkor mi történik. Ez esetben a válasz szerintem az lenne, hogy igen, az erõátvitel képes a fénynél gyorsabban haladni. Csak ehhez meg kell szegni a fizika törvényeit, mivel ilyen tökéletes anyag nem létezhet. :)
A fentiek a saját véleményemet tükrözik, a hibás magyarázat és válasz lehetõségét fenntartom. :)
Nos szerintem jogos lehet a vadászgépek használata az ûrharcban.
Ehhez persze teljesülnie kell bizonyos feltételeknek. A legfontosabb, hogy olyan zavaróberendezéseket, EMPt hasonlókat kell fejleszteni, amiknek hatására a komputerek, célkeresõ rendszerek már nem biztos hogy jobbak lesznek mint az ember... figyelembe véve az elõállítási költségeket is.
Egy torpedót, ami nem tud manõverezni, simán be lehet mérni és kilõni. Ha manõverezik, össze lehet zavarni a célzórendszerét.
A vadászgépeket a következõ dolgok miatt érheti meg alkalmazni :
1 : Meg tudják kerülni a csatahajót, hogy oldalról és hátulról támadjanak a védtelen részekre. Gondolok ez alatt elsõsorban a hajtómûvekre, azokra nem lehet pajzsot rakni, a fúziós lángok elvakítják a szenzorokat, így védtelenek, és pár atom vagy antianyag torpedó hatására megrepednek, kifolyik a plazma, és egy hajóblokknak annyi. Épp ezért a csatahajónak elöl nem lehetnek nagy hajtómûvei, és nem fogja csak úgy tolatva lehagyni a vadászokat.
2 : Használhatók gázködökben, aszteroidamezõkben is, ahol a torpedók és nagyhatótávolságú szenzorok nem.
3 : Ami különösen felértékeli a szerepüket, az az, hogy a csaták végsõ célja egy bolygó elfoglalása. Na most, a légkör meg tudja védeni a vadászokat, a bolygófelszín felett már korántsem olyan feltûnõ egy hõfolt, fõleg ha közben gigarobbanások ostromolják a csatahajót. A radar ellen lehet védekezni, így a vadászok szépen betámadhatják az orbitális pályára állt csatahajók alfelét. Illetve támogathatják a földi csapatokat is. A torpedó erre nem alkalmas. A csatahajó nem képes városok elfoglalására. Az ágyúival elvileg irthatná a védõket... gyakorlatilag a fontos létesítményeket beásott óriáslövegekkel lehet védeni, amik szétszednék az ûrcsatában legyengült hajókat. Meg egyébként is, egy gigaágyú nem arra való, hogy gyalogságra puffogtassanak vele, energia lehet van bõven, csak épp az ágyú élettartama nem végtelen, elkopik a sok energiától.
És ezer bocsánat a floodért.
Védelem és támadás :
Lehet, hogy sok ezer kilométerrõl észre lehet venni a másik csatahajót, csak épp kárt tenni benne nem fognak... A lézer szétoszlik és visszatükrözõdik a páncélról, az ágyúk elöl kitér, a rakétákat meg lelövi.
Közelebb kell érni, és akkor már a vadászok is használhatók.
A rakétákat össze tudják zavarni hõkibocsátó elhárító testekkel, EMPvel meg egyebekkel. A lézerágyúk... igen, azok közelre jók, megtizedelhetik az állományt... de az automata védelmi rendszerek nem lesznek a topon, miután a csatahajó mellett már felrobbant pár termonukleáris töltet, azután nagy lyukak lesznek a védelmi hálón, amit elfogó vadászokkal lehet betömni.
A kisebb fregattoknak nincs olyan hûdejó védelmi rendszere, a fõlövegük viszont kárt tehet a nagyobb hajókban is, azok ellen is jók lehetnek a vadászok.
Lehetséges az is, hogy a vadászok ott is áthatolhatnak, ahol az ágyúk nem. Pl én egy sugárpajzsot úgy képzelek el, hogy szétszórja a koherens sugarat mint a tejüveg. Szilárd dolog átmehet rajta. Vagy a részecskepajzs lehet olyan mint a vízfelszín : a gyors lövedék szétesik a becsapódásnál fellépõ ellenerõtõl, a lassú áthaladhat. Még mindig szigonnyal halászunk, nem golyóval.
A legfontosabb, hogy olyan zavaróberendezéseket, EMPt hasonlókat kell fejleszteni, amiknek hatására a komputerek, célkeresõ rendszerek már nem biztos hogy jobbak lesznek mint az ember... figyelembe véve az elõállítási költségeket is.
A világûrben alapból vannak káros sugárzások, napkitörések, amik töltött részecskékkel bombázzák a hajót, a Jupiter vagy a Szaturnusz körül szintén erõs a mágneses sugárzás és így tovább. Ez "sima" elektromagnetikus zavarással aligha lehet überelni. ;)
Továbbá ne felejtsd el, hogy itt több ezer, tízezer, százezer km-es távolságokról beszélünk. A pilóta szeme ehhez édeskevés, neki is kell tûzvezetõ rendszer, tehát ugyanott vagyunk.
Egy torpedót, ami nem tud manõverezni, simán be lehet mérni és kilõni.
Elolvastad a korábbi hozzászólásokat? Egy irányítattlan lövedéknek nem sok értelme van egy manõverezni képes jármû ellen.
Ha manõverezik, össze lehet zavarni a célzórendszerét.
Hogy szándékozod ezt véghezvinni? Azért ez messze nem olyan egyszerû dolog.
A való életben például éppen azért kezdenek aktív védelemben gondolkodni a helikopterek és repülõgépek esetében (nevezetesen egy lézerrel próbálják a közeledõ rakéta infravörös érzékelõjét elvakítani, tönkretenni), mert a csalik szórása már nem kellõen hatékony. Egyszerûen annyira érzékenyek a mai légvédelmi rakéták infravörös fejei, hogy könnyedén megkülönböztetik a csalit a valódi helikoptertõl / vadászgéptõl.
Meg tudják kerülni a csatahajót, hogy oldalról és hátulról támadjanak a védtelen részekre.
Továbbra is javaslom, hogy olvasd végig a topicot. Több (tíz- vagy száz-) ezer km-rõl képes egy "csatahajó" rakétát indítani. A vadászgépnek ekkora távot megtennie minimum egy napos idõ. Amire odaér a "csatahajóhoz", az már bõven szétlõtte nemcsak a vadászgépet, de a vadászgép bázisát is.
Egy korábbi hozzászólásomból (ettõl még továbbra is javaslom, hogy olvasd végig a topicot, hogy a DeltaV és hasonlókat megértsed):
A Harcérintkezés részben lévõ távolságokat nézzed. Mi a különbség egy 10 tonnás "ûrvadász" és egy 1000 tonnás "ûrfregatt" között?
Az elõbbibõl a pilóta létfenntartó rendszerei, 24 órás készletekkel és maga a pilóta legyen mondjuk 250kg. A pilótafülke és berendezései legyenek mondjuk 150kg. A géptest 500kg, a fõhajtómû 50kg, a kormányhajtómûvek 50kg. Legyen 8 tonna üzemanyagunk (mondjuk 6km/s deltaV, de ez elképesztõen jó arány lenne, ez a 6km/s annyit tesz, hogy a Földrõl a Holdra képes lenne ~26 óra alatt megtenni az utat), marad 1 tonna hasznos terhünk a fegyverzetre és az érzékelõkre.
Az 1000 tonnás ûrfregatt arányai 10 fõs személyzet esetén: személyzet és lakómodul, 5 évre szükséges ellátással, növénykerttel: 150 tonna. Reaktor/hajtómû 4x (4x1200MW termikus teljesítmény, egyenként 4x 300kN tolóerõ): 80 tonna, Hajtómû Radiátor-rendszer: 10 tonna. Ûrhajó szerkezeti tömege: 60 tonna. Üzemanyag-mennyiség 600 tonna (nagy tolóerõ / NTR esetén ~20km/s, nagy ISP esetén ~35km/s deltaV). Hasznos teher (fegyverzet és érzékelõk) 100 tonna.
Namost, nekünk van egy ûrvadászunk, ami 10 tonnás tömeggel bír, 1 tonna fegyverzet fér rá, és van 6km/s deltaV tartaléka. A baj annyi, hogy neki oda-vissza kell mennie, tehát 3km/s oda és 3km/s vissza. Azt már leírtuk, hogy az ûrvadász "hatótávolsága" durván egy Föld-Hold út, vagyis hozzávetõleg 384'000 km. Ezt a távolságot 1 nap alatt teheti meg. Ha az indító anyahajója nem "rohan utána", akkor él a 3km/s "hatósugár", ez legjobb esetben is legfeljebb egy-másfél százezer km "mûködési hatósugár", úgy, hogy a manõverezésre nincs komoly tartaléka. Ismét visszautalnék a lézerfegyvereknél írtakra, egy lézerágyú pár tízezer km-es, komoly technikai ugrás esetén is legfeljebb pár százezer km-es hatótávolsággal rendelkezik. Tehát szegény ûrvadászt már ilyen távolságból veszély fenyegeti. Természetesen megpróbálkozhat elkerülõ manõverekkel, vagyis folyamatosan véletlenszerû mozgást végez, hogy a lézer fókuszát elkerülje, de egyfelõl az üzemanyagot használja e közben, másfelõl a pilóta pár órányi ilyen rázógép után már valószínûleg sírva könyörögne, hogy találják már el. :)
Akkor egyszerûsítsünk: vegyük ki a pilótát, így már nincs szükség visszaútra, csak arra, hogy a célponthoz odaútra kihasználhassa az üzemanyagát, és teljes, 6km/s deltaV értékét. Ennyi. Az 6km/s egy rakéta esetén azt jelenti, hogy mivel nem kell visszatérnie, ezért teljes egészében a rendelkezésére áll. Vagyis amíg egy vadászgép nem képes a Föld körül keringve elérni a Holdat, mert utána nem tud visszatérni, addig a rakéta erre képes lehet.
Akkor mi szükség vadászgépre? Visz az ûrfregattunk 8db 10 tonnás rakétát, a maradék 10 tonnából lesz rajta egy decens érzékelõ, és marad 10 tonna egy önvédelmi lézer- vagy kinetikai-ágyúra.
Ahhoz, hogy az ûrfregatt elkerülje az ûrvadászt, elkezdi változtatni a pályáját, a vadász kénytelen lesz követni a változtatást, koptatva a deltaV-jét. A fregatt megteheti ezt, hiszen legfeljebb lassabban jut haza. De a vadászgépnek egy ponton túl eljön az idõ, hogy nem fog tudni visszatérni az indító hajó pályájához. Az indító hajó meg futhat a vadászai után, hogy a pilótái ne fulladjanak meg ... :)
Gondolok ez alatt elsõsorban a hajtómûvekre, azokra nem lehet pajzsot rakni, a fúziós lángok elvakítják a szenzorokat, így védtelenek, és pár atom vagy antianyag torpedó hatására megrepednek, kifolyik a plazma, és egy hajóblokknak annyi.
Ismét: a Sci-fi filmekbõl indulsz ki, amelyeknek nincs semmi közük a realitásokhoz. Miért kellene a hajtómûnek folyamatosan mûködnie? Egy termonukleáris/kémiai meghajtásnál a hajtómû élettartama alig pár óra, legfeljebb nap lehet, és nincs is elég üzemanyag a folyamatos mûködéshez. De a Newtoni / Kepleri fizika miatt ugyebár erre szükség sincs. A folyamatosan mûködõ hajtómûvek, mint az ion-hajtómû, VASMIR és társai pedig szánalmasan kis tolóerõt adnak le, alig pár száz Newtont, legfeljebb. Ilyeneket jól lehet használni, hogy mondjuk a Földrõl eljuss a Szaturnuszhoz, úgy 2-2,5 év alatt, de harci manõverekhez teljesen alkalmatlanok.
Továbbá mi értelme lenne atom- meg anti-anyag robbanófejeknek? Egy 16km/s relatív sebességû 100kg-os tárgy annyi energiát szabadit fel becsapódáskor hozzávetõleg, mint a Hirosimai atombomba. Nincs szükség méregdrága és nehezen elõállítható antianyagra, egyedül a relatív sebességre kell ügyelni...
2 : Használhatók gázködökben, aszteroidamezõkben is, ahol a torpedók és nagyhatótávolságú szenzorok nem.
Attól tartok ismét a Sci-fi filmek áldozata lettél. A gázködök nem átláthatattlanok, legfeljebb ha egy éppen kialakulóban lévõ naprendszer középpontját nézed. De ott amúgy sem bölcs dolog harcolni. A gázködben simán ellátsz több millió km-re is, legfeljebb az "üres" ûrhöz képes egy-egy fellelhetõ atomhoz képest ott lesz 1000 atom. Még mindig a világûrrõl beszélünk, ahol nincs számottevõ nyomásérték.
Az aszteroidamezõ se úgy néz ki, ahogy a Csillagok Háborújában láttad, az aszteroidák közötti távolság a Föld-Hold távolsággal vetekednek a Naprendszer aszteroida övében. A Voyager szondák pedig átvágtak a Szaturnusz gyûrûin, amely szintén egyfajta aszteroidaöv.
Ami különösen felértékeli a szerepüket, az az, hogy a csaták végsõ célja egy bolygó elfoglalása. Na most, a légkör meg tudja védeni a vadászokat, a bolygófelszín felett már korántsem olyan feltûnõ egy hõfolt, fõleg ha közben gigarobbanások ostromolják a csatahajót. A radar ellen lehet védekezni, így a vadászok szépen betámadhatják az orbitális pályára állt csatahajók alfelét. Illetve támogathatják a földi csapatokat is. A torpedó erre nem alkalmas. A csatahajó nem képes városok elfoglalására. Az ágyúival elvileg irthatná a védõket... gyakorlatilag a fontos létesítményeket beásott óriáslövegekkel lehet védeni, amik szétszednék az ûrcsatában legyengült hajókat. Meg egyébként is, egy gigaágyú nem arra való, hogy gyalogságra puffogtassanak vele, energia lehet van bõven, csak épp az ágyú élettartama nem végtelen, elkopik a sok energiától.
Ez már nem ûrharc, hanem a bolygóközi megszállás kérdése.
Nem kell egy "csatahajónak" automatikusan alacsony bolygó körüli pályára állnia, a lényeg, hogy az ûrbéli fölényt megszerezzék. Utána már csak azt kell megoldani, hogy az orbitális bombázásra felkészüljenek. Ez lehet egy közelben kóricáló aszteroida (a Föld közvetlen közelében is rengeteg aszteroida található, a NASA jelenleg azt tervezi, hogy egy ilyet látogatnának meg 2020 után). Erre az aszteroidára leszállnak, ráépítenek egy hajtómûvet, amely nem más, mint egyfajta gyorsítóágyú. Az aszteroida saját elporlasztott anyagát elektromagnetikusan felgyorsítják, így hozva létre tolóerõt. Aztán az aszteroida szép lassú, spirális pályán becsapódik a bolygóba. A vadászgépek nekiállhatnak felszállni, de a nagy távolságok miatt lehet, hogy nem is lennének képesek elérni az aszteroidát. Szétlõni egy több km-es aszteroidát pedig nem egyszerû dolog.
Egy aszteroida eltéritése a Földbe való becsapódás elõl eféle elektromagnetikus gyorsítókkal (Mass Drivers), ugyanezzel a módszerrel lehet becsapódásra kényszeríteni is...
lézer szétoszlik és visszatükrözõdik a páncélról, az ágyúk elöl kitér, a rakétákat meg lelövi.
A lézer effektív hatótávolsága sokmindentõl függ, én mondjuk pár ezer km-re saccolom a hatásos lõtávolságot, a légkörben képesek a légköri torzítás ellenére több száz km-et elérni, tehát azért pár ezer km-en belül a fókuszt megoldani annyira nem nehéz.
A lövedékek is lehetnek irányítottak, ugyanúgy, ahogy léteznek irányított tüzérségi lövedékek, amelyek a GPS koordináták vagy lézer-nyaláb segítségével határozzák meg a célpont helyzetét, és ki kormányfelületekkel irányítják magukat. A lövedék a sebességét egy gyorsítóágyútól nyeri (hogy az most kémiai robbanás által, elektromágnesesen, vagy egyébb úton gyorsítja fel, már más kérdés), az ûrben pedig kis rakétahajtómûvekkel képes a pályájának bizonyos szintû változtatására. Ez persze még mindig kevés ahhoz, hogy egy komolyabb pályaváltoztatást lekövessen, de arra elég, hogy az ellenfél ûrhajójának üzemanyagot kelljen elhasználnia ahhoz, hogy kitérjen elõle - márpedig ez esetben az üzemanyaghasználatra való kényszerítés taktikailag hasznos dolog. Csak addig tud kitérni a közeledõ lövedékek elõl, amíg rendelkezik felesleges üzemanyaggal. Ha túl sokat éget el belõle, akkor kockáztatja azt, hogy biztonságos pályára tudjon állni, vagy vissza tudjon térni a saját bázisára.
A rakéta lelövése pedig olyan dolog, hogy a kérdés az, hogy hány rakétát indítottak rá, és a rakéta hány harci fejet enged ki, mielõtt lelövik. Ahogy korábban már kitértem rá, egy rakéta tömege több tonnás, akár több tíz, sõt, több száz tonnás lehet, és célszerû több harci fejjel is ellátni, amelyek aztán mind-mind különálló kis rakétaként közelednek tovább. Az, hogy egy rakéta-hullám mennyire lesz sikeres a közeledõ rakéták számától, és a célpont ûrhajó védelmi rendszerének hatékonyságától fogg függeni.
Szabadjon továbbá megjegyeznem ismét, hogy a rakéta és a vadászgép ugyanaz, csak az utóbbit ember vezeti. Tehát ha az ellenség képes a rakéták lelövésére, akkor a vadászgépet is képes lesz.
Közelebb kell érni, és akkor már a vadászok is használhatók.
Ezt hogy szándékozol elérni? Megkéred az ellenséget, hogy amíg a közelébe nem érsz, addig ne lõjjön rád? :)
A rakétákat össze tudják zavarni hõkibocsátó elhárító testekkel, EMPvel meg egyebekkel.
Hõkibocsátó elhárítõ testek? Egy ûrhajó hõkibocsátását csak úgy tudod imitálni, ha egy hasonló méretû, hasonló mennyiségû hõt kibocsátó testet dobsz ki. Effektíve az ûrhajód mását. Itt nem jöhet szóba a repülõgépeken / helikoptereken használt csali, mert azok csak pár másodpercig égnek, ráadásul sokkal kisebb a méretük, mint a te ûrhajód hûtõradiátorának. Nem okozhat problémát a rakéta szoftverének megkülönböztetni a kettõt egymástól (már most képesek erre a levegõ-levegõ és a föld-levegõ rakéták).
Hatékony EMP-rõl én még nem tudok. Leszámítva a nukleáris robbanást, de felteszem nem akarsz egy ilyet felrobbantani a saját hajód mellett. Továbbá célszerû alapból elég komoly sugárvédelemmel felszerelni a rakétát is, hogy azért egy napkitörés közben is lehessen használni.
e az automata védelmi rendszerek nem lesznek a topon, miután a csatahajó mellett már felrobbant pár termonukleáris töltet, azután nagy lyukak lesznek a védelmi hálón, amit elfogó vadászokkal lehet betömni.
Amint mondtam, nem túl célszerû termonukleáris tölteteket robbanófejnek használni. Lehet, de inkább irányított (formázott) töltetként, amely valamiféle sûrû anyagot (U238 vagy Wolfram például) "robbant" egy meghatározott irányba. Tehát nem a robbanás maga, hanem a robbanás következtében a célpont felé kilõvellõ anyag lesz a veszélyes a célpontra.
Az Orion-féle meghajtás "hajtótöltete", a pirosas (lilás?) rész a termonukleáris töltet, a hajtóanyag a tetején lévõ vékony kék Wolfram réteg, azt lövelli a robbanáskor a hajó pajzsa felé
A kisebb fregattoknak nincs olyan hûdejó védelmi rendszere, a fõlövegük viszont kárt tehet a nagyobb hajókban is, azok ellen is jók lehetnek a vadászok.
A nagy kérdés, hogy mennyire hatékony a védelmi rendszer, és mennyi célpont (rakéta / lövedék) közeledik felé, mekkora sebességgel. Amíg csak pár célpont (mondjuk 4-8) közeledik, addig egyetlen MW szintû védelmi lézer is elég lehet a védelemhez, úgy számolva, hogy egy-egy célponthoz kell mondjuk 5 másodperces besugárzási idõ, a lézer effektív hatótávolsága mondjuk 5000 km, és percenként kétszer tud tüzelni, a közeledõ rakéták sebessége pedig mondjuk 15km/s.
Pl én egy sugárpajzsot úgy képzelek el, hogy szétszórja a koherens sugarat mint a tejüveg. Szilárd dolog átmehet rajta.
Maradjunk a realitásoknál: ilyen sugárpajzs nem létezik.
Vagy a részecskepajzs lehet olyan mint a vízfelszín : a gyors lövedék szétesik a becsapódásnál fellépõ ellenerõtõl, a lassú áthaladhat. Még mindig szigonnyal halászunk, nem golyóval.
Ismét: ilyen nem létezik a valóságban, és nem tudom, hogy lehetne egyáltalán megvalósítani az adott körülmények között. Ahhoz rengeteg részecskére van szükség, hogy ezt megvalósítsd. Hogy tartod a részecskéket a helyükön? Mekkora tömegû részecske kell, hogy egy 10+km/s sebességû tárgyat meg tudjon állítani? Stb...
"A világûrben alapból vannak káros sugárzások, napkitörések, amik töltött részecskékkel bombázzák a hajót, a Jupiter vagy a Szaturnusz körül szintén erõs a mágneses sugárzás és így tovább. Ez "sima" elektromagnetikus zavarással aligha lehet überelni. ;) "
Ö egy termonukleáris robbanás a két csatahajó közt félúton azért kicsit durvább mint a sima kozmikus sugárzás. Vagy valamiféle irányított rádióhullámnyaláb, ami hatást gyakorol az elektronikus dolgokra.
"Egyszerûen annyira érzékenyek a mai légvédelmi rakéták infravörös fejei, hogy könnyedén megkülönböztetik a csalit a valódi helikoptertõl / vadászgéptõl."
Az elhárítótestek is fejlõdni fognak, pl irányított hõsugárnyalábokkal bombázni a torpedókat.
"A vadászgépnek ekkora távot megtennie minimum egy napos idõ. "
Alapvetõen kérdés mibõl indulunk ki. Régen senki nem hitte volna el a vasból készült hajót, hangnál gyorsabb repülést. Ma lehetetlennek tûnik, hogy valamiféle antigravitációval kompenzálják a pilótára ható gyorsulást, ez nem biztos hogy a jövõben így lesz. Antigravitációra a gyors csillagközi ûrutazáshoz is szükség lesz, különben már a fénysebességre gyorsulás is minimum egy év. Ha abból indulunk ki, hogy ma már mindent nagyon jól tudunk, akkor tényleg nincs értelme a vadászoknak.
"Miért kellene a hajtómûnek folyamatosan mûködnie?"
Hogy kifújja a reaktorból a feles plazmát. Anélkül csökkenteni kell a reaktor teljesítményét.
Az antianyag torpedót a vadászra is fel lehet rakni.
" Utána már csak azt kell megoldani, hogy az orbitális bombázásra felkészüljenek. "
Úgy remekül lehet városokat elfoglalni. :P
Gázködök és aszteroidamezõk : honnan tudod hogy sehol a Galaxisban nincsenek kellõen sûrû felhõk? Egyébként a védekezõ flotta az pl egy óriásbolygó mellé is beállhat.
"Szabadjon továbbá megjegyeznem ismét, hogy a rakéta és a vadászgép ugyanaz, csak az utóbbit ember vezeti."
Nem ugyanaz. A vadászgép képes arra, hogy ellenséges torpedókat leszedjen, kihasználja a roncsok és törmelékek takarását, és így megkerülje a csatahajót.
Én abból indulok ki, hogy a sugárpajzs is megvalósítható. A részecskepajzs kapcsán egyelõre olyasmire gondolok, hogy folyékony higanyt kell lebegtetni a fontos részek felett, a becsapódástól szétesik a lövedék, aztán a darabok már lepattanak a páncélról.
"Továbbá ne felejtsd el, hogy itt több ezer, tízezer, százezer km-es távolságokról beszélünk. A pilóta szeme ehhez édeskevés, neki is kell tûzvezetõ rendszer, tehát ugyanott vagyunk."
Elnézést ez kimaradt.
Ez tényleg így van, de ha a pilóta közel ér, akkor még mindig használható lesz. És elismerem a lézerek igen hatékonyak tudnak lenni közelrõl, csak épp pár robbanás szétcincálja a csatahajó védelmét, az ágyúk elõbb utóbb túlmelegednek.
Egyébként a vadászgép ugyanúgy intelligens torpedókat cipelne, de ha a termonukleáris robbanás kicsinálja a szenzorokat és komputereket, akkor a pilóta még mindig közel tudja juttatni õket a csatahajóhoz. A vadászgép irányítórendszere kibírhat olyan áramingadozást, ami egy sokkal érzékenyebb chipet használhatatlanná tenne.
Ö egy termonukleáris robbanás a két csatahajó közt félúton azért kicsit durvább mint a sima kozmikus sugárzás.
Mekkora távolság van a két csatahajó között? Legyen 300'000 km. Milyen közel kell robbannia, hogy hatása legyen?
A magaslégköri termonukleáris robbantások az 1950-es és 60-as években alapjában véve fõleg a földi célpontok ellen hatásosak, a légköri ionizáció miatt. Egy LEO (alacsony föld körüli pályán keringõ) mûholdnak pár ezer km-en belül kell legyen a robbanási epicentrumnak, hogy az EMP kihatással legyen rá. Csakhogy a LEO mûholdak jellemzõen nem rendelkeznek sugárvédelemmel, mégpedig azért, mert a Van Allen övön belül helyezkednek el, így a Van Allen öv megvédi a napkitörésektõl (töltött részecskék, hasonlóan az EMP-hez). Ezért sebezhetõek. Itt egy viszonylag egyszerûen megfogalmazott PDF a Föld körül keringõ mûholdak nukleáris robbanás általi veszélyeztetéseinek. A konkluziója az, hogy meg kell erõsíteni a mûholdak sugárvédelmét.
Egy bolygóközi ûrhajón amúgy is erõs sugárvédelemre van szükség, hiszen a napkitörésektõl nem védi semmi külsõ hatás, csak a saját sugárpajzsa.
Szóval EMP-re építeni egy ûrhajó esetén nem túl bölcs dolog - túl sok sugárvédelme van ahhoz egy ûrhajónak, hogy esélyesen kárt okozhasson a fedélzeti rendszereiben egy EMP. Továbbá túl közel aligha kerül az EMP harci fej, hiszen ugyanúgy igyekszik kilõni a közeledõ rakétát / lövedéket, ahogy minden más harci fejet is.
Az elhárítótestek is fejlõdni fognak, pl irányított hõsugárnyalábokkal bombázni a torpedókat.
Magyarul Infravörös tartományban mûködõ lézerrel próbálod eltalálni a közeledõ rakéta optikáját, és így elvakítani. Errõl már beszéltünk a topicban. Ez egy mûködõképes dolog, a lézeres aktív védelem terén, viszont nem "fejlõdni fognak", ezek már ma is léteznek, például az AN/AAQ-24 DIRCM.
A probléma is ismert: itt is egy lézerrõl beszélünk, tehát el kell vele találni a lézer optikáját, és elegendõ energiát közölni vele, hogy megrongálódjon. Itt is probléma a fókusz, ezért túl nagy távolságból nem effektív, tehát nem fogod tudni soktízezer km-rõl megvakítani a rakétát. Pár ezer, de lehet, hogy csak pár száz km-en belül mûködõképes ez az opció. A hátránya is ismert: ezzel csak az optikai rendszert lehet tönkre tenni. Tehát ha a robbanófej végsõ fázisban más tartományban mûködõ érzékelõt használ (radar, vagy látható fény, és az optika lencséje megszûri az infravörös tartományt), akkor ellene hatástalan az eféle megoldás.
A kard és a pajzs elve mindenhol, így a világûrben is mûködik. Ha a rakéták optikáját veszély fenyegeti, akkor olyan megoldás felé fordulsz, amelyet ez a fajta veszély nem fenyeget.
Alapvetõen kérdés mibõl indulunk ki. Régen senki nem hitte volna el a vasból készült hajót, hangnál gyorsabb repülést. Ma lehetetlennek tûnik, hogy valamiféle antigravitációval kompenzálják a pilótára ható gyorsulást, ez nem biztos hogy a jövõben így lesz.
A topic indításakor kifejtettem, hogy ez a valóságot illetve a Hard Sci-fi (reális tudományos-fantasztikum) területére korlátozódik. Nem foglalkoztam és a topic sem foglalkozik a jelenleg a fantasztikumhoz, és nem a tudományoshoz tartozó dolgokhoz. Emiatt nem foglalkozom az antigravitációval sem.
Antigravitációra a gyors csillagközi ûrutazáshoz is szükség lesz, különben már a fénysebességre gyorsulás is minimum egy év.
Tömeggel rendelkezõ tárgy nem érheti el a fény sebességét a tudomány mai állása szerint. Tehát lásd mint fent.
Hogy kifújja a reaktorból a feles plazmát. Anélkül csökkenteni kell a reaktor teljesítményét.
Miféle reaktorból??? Nukleáris reaktorban nem nagyon keletkezik plazma, ha igen, akkor már régen rossz. A nukleáris reaktorra épülõ hajtómûvek, mint a NERVA vagy a Timberwolf esetén a reaktor csak akkor mûködik, ha teljesítményt vagyis tolóerõt ad le. De itt ismét visszautalnék arra, hogy a kétmódú (energiatermelõ + tolóerõt adó nukleáris hajtómû) esetén a reaktor "üzemmeleg", és a reaktortéren csak akkor nyomsz át folyékony hidrogént, ha tolóerõt akarsz létrehozni, a hulladékhõt addig radiátorokkal sugárzod a világûrbe. A hárommódú reaktor ugyan ez, de folyékony oxigén hozzáadásával a felhevített hidrogént még el is égeted, így plusz tolóerõt kapsz, de sokkal rosszabb specifikus tolóerõ (adott tömegbõl kinyerhetõ tolóeró) árán.
Plazmahajtómûnél mint a VASMIR pedig a tolóerõt adja a plazma, de éppen emiatt nem képes fizikailag sem nagy tolóerõt leadni. Ez pedig annyit tesz, hogy felesleges a hajtómûnek mûködnie, hiszen a harci manõverezésre valamilyen nagy tolóerejû hajtómû (nukleáris, vagy kémiai) szükséges.
Az antianyag torpedót a vadászra is fel lehet rakni.
Attól tartok, hogy még mindig nem olvastad el a topicot...
Nem ugyanaz. A vadászgép képes arra, hogy ellenséges torpedókat leszedjen, kihasználja a roncsok és törmelékek takarását, és így megkerülje a csatahajót.
Attól tartok, hogy a kepleri / newtoni fizika részét még mindig nem érted a világûrnek. Ha te el akarsz jutni A-ból B-be, ahhoz relatív sebességre van szükséged. A Föld körüli alacsony keringési pályán (LEO) ez hozzávetõleg 9,1km/s deltaV-t kell elérj. Ha gyorsan, közvetlenül akarsz a LEO-ról Hold körüli pályára érni (LLO), ahhoz 4,04km/s kell, ezt pedig a pálya elején kell közölnöd. Ha egyszer elindultál LEO-ról LLO felé (vagy fordítva), akkor a pályaváltoztatás deltaV-je relatív marad, nincs olyan, hogy félúton megállsz, ha menet közben úgy döntesz, hogy pályát változtatsz, és mondjuk közvetlenül vissza akarsz térni (fordulni) LEO-ra, akkor lehet, hogy kétszer ekkora deltaV-nél is nagyobb relatív sebességet kell produkálnod.
A Föld-Hold viszonylat DeltaV értékei
A világûr nem olyan, mint a légköri csata.
Visszatérve a rakéta vs. vadászgép vitára. A rakéta ugyan arra képes lehet, mint a vadászgép. Elvégre is a rakéta olyasmi, mint egy ûrszonda. Ha úgy programozod be, akkor ugyanúgy képes mondjuk egy aszteroida "mögött" dekkolni, és így megpróbálhat a célpont közelébe jutni. A rakétáknál pedig már korábban kitértem arra, hogy egy rakéta valószínûleg több kisebb harci fejet is szállít, tehát ugyanúgy képes lehet az ellenséges rakéták elfogására, mint egy vadászgép - csak éppen mivel a rakétának nem kell visszatérnie az indító jármûre, azonos tömeg esetén sokkal nagyobb a DeltaV-je.
A vadászgép irányítórendszere kibírhat olyan áramingadozást, ami egy sokkal érzékenyebb chipet használhatatlanná tenne.
Mi kényszerít arra, hogy a vadászgépben másféle elektronikát használj, mint egy rakétában? Jelenleg a légköri vadászoknál ugyanolyanokat használnak...
Akkor legközelebb úgy nyisd meg a topikot, mi az ami a KÖZELJÖVÕBEN megvalósítható, ne úgy hogy mi az ami reális. Mert a kettõ marhára nem ugyanaz. :)
Egyébként meg attól, hogy valami gyorsabban megy a fénynél, egyáltalán nem hiszem hogy visszamenne az idõben meg hasonlók. Visszafele érzékelhetné az idõt, mert utolérné a fénysugarakat.
A Speciális relativitáselmélet pompásan leírja azt a világot amit elektromágneses hullámokkal érzékelni tudunk, az a baj, hogy elhiszik hogy az egyenlõ az objektív valósággal.
"Milyen közel kell robbannia, hogy hatása legyen? " (a termonukleáris bombának)
Közelebb, mint bármilyen más elhárító dolognak. :)
Miféle reaktorból : fúziós reaktorból. Egyébként meg inaktív hajtómûvekkel nem lehet manõverezni...
"Mi kényszerít arra, hogy a vadászgépben másféle elektronikát használj, mint egy rakétában?"
Pontosan az, hogy a szenzorokat meg chipeket tönkre fogják tudni tenni nagyobb távolságból.
Akkor legközelebb úgy nyisd meg a topikot, mi az ami a KÖZELJÖVÕBEN megvalósítható, ne úgy hogy mi az ami reális.
Ott van a topic fejlécében, hogy "Avagy mi a realitás és mi az, ami csak a Sci-fikben megy el."
Azt hiszem ez eléggé jól megmagyarázza mi a topic célja. :)
A kulcsszó nem a közeljövõ, hanem a tudományos eredmények tisztelete. Ha te azt mondod, hogy valahogy meg lehet oldani az anti-gravitációt, akkor a következõ az, hogy nem okoz problémát a lézer fókuszának megtartása akár 1 millió km távolságból sem. Vagyis ilyen távolságból is pusztító lehet a lézernyaláb...
Ez az, amibõl nem kértem. Ez a topic reális megközelítésrõl szól.
Egyébként meg attól, hogy valami gyorsabban megy a fénynél, egyáltalán nem hiszem hogy visszamenne az idõben meg hasonlók.
Eisten relativításelmélete szerint ami tömeggel rendelkezik, az nem érheti el a fény sebességét. Amíg ezt a tételt valaki nem cáfolja meg, én maradnék ennél a tételnél.
Vagyis még ha megközelíteni is akarod a fény sebességét, akkor is komoly áldozatokat kell hoznod. Az Avatar film gigászi, másfél kilométeres Venture Star ûrhajója is úgy képes csak viszonylag emberi idõ alatt elérni egy másik naprendszert, hogy a Földtõl való gyorsítás (odaút), illetve a Földhöz való visszatérésnél hatalmas vitorlát bont, amelyet a Merkúr körül felálított gigászi nap-lézerek segítségével "hajtanak meg". Így képes elérni a 0,7c-t, vagyis a fény sebességének a 70%-át. A célállomáshoz közeledve a lassítás, illetve a visszaúton a gyorsítás pedig anyag-antianyag reakció segítségével valósulhat meg.
Mi a feltûnõ ebben? Az, hogy a gigászi sebesség eléréséhez hatalmas külsõ apparátot vázoltak fel (Merkúri naplézer-állomások), amelyek nélkül az út nem 14,5 év (a hajó fedélzetén 6 év), hanem 70 év körüli idõttartamig tartana.
Ez is egy reális megközelítés - ám lehet látni, hogy az ûrbéli hadviseléshez túl körülményes. Még az anyag-antianyag hajtómûvekkel is csak megközelíteni lehet a fénysebességet, és majdnem fél évig gyorsít hozzá a hajó 1,5g-vel!
A napvitorla rögzítési pontja az ISV Venture Star-on
A Speciális relativitáselmélet pompásan leírja azt a világot amit elektromágneses hullámokkal érzékelni tudunk, az a baj, hogy elhiszik hogy az egyenlõ az objektív valósággal.
Ez azonban már nem az ûrbéli hadviselésrõl szól...
Pontosan az, hogy a szenzorokat meg chipeket tönkre fogják tudni tenni nagyobb távolságból.
Nem látom a következetességet. Egyfelõl átlépsz a fantázia világába (anti-gravitáció), másfelõl nem veszed figyelembe a már most rendelkezésre álló technológiákat (miért tudnák tönkretenni nagy távolságból? Egy egyszerû faraday-kalitka képes megvédeni a töltött részecskéktõl az elektronikát...).
A szenzor nem túl hatékony ha Faraday kalickát raknak rá.
Egyébként szerintem már az is eléggé irreális, hogy a közeljövõben egyáltalán lesznek ûrcsaták... A komoly ûrprogramok nemzetközi összefogással mennek. Gerillacsaták, városi harcok, gazdasági és kibertéri hadviselés, olyanok lesznek. Az hogy milliárdos összegekért csatahajókat építenek hogy ott lõjék egymást az ûrben, mikor egy komputervírussal tizedannyi költséggel, 10* akkora pusztítást lehet végezni, sztem van olyan irreális mint az antigravitáció.
Ûrcsata szerintem eleve majd akkor, ha már fénysebesség feletti hajtómûvek lesznek és nagy csillagközi államok.
És mondok még egy fontos dolgot : a már említett vírusok. Már most képesek voltak arra, hogy iráni nukleáris létesítményt megfertõzzék. Pedig ott nyilván elég erõsen ellenõrizték, ki a politikailag megbízható. Ha valaki a jövõben kizárólag intelligens fegyverrendszerekben bízik, lehet hogy egy szép nap nagyon csúnyán megszívja.
A szenzor nem túl hatékony ha Faraday kalickát raknak rá.
A Faraday-kalitka egy egyszerû megoldás az adott problémára (EMP), amit példaképpen felhoztam.
Egy optikai / infravörös szenzor esetén csak magát a digitális képalkotó részt és a jelfeldogozót kell árnyékolnod, az optikát magát nem, legfeljebb a fókuszhoz szükséges mozgató részt (de ott is csak az elektromotort.
Emlékeztetnélek továbbá, hogy jelenleg is több mélyûri szonda dolgozik a világûrben, és túléltek már pár napkitörést. Megfelelõen masszívra tervezett, és kellõ sugárvédelemmel ellátott rendszerek messze nem olyan érzékenyek, mint egy utcai számítógép, amelynek a tervezésénél értelemszerûen nem készülnek ilyen dolgokra.
A katonai repülésben / ûrhajózásban viszont ezért használnak és használtak akkor is 386-os, 486-os procikat még, amikor már rég elavultak voltak. A számítási teljesítményük a célszoftverhez elegendõ, és sokkal kevésbé érzékenyek például az ilyen behatásokra, mint egy modern mikroprocesszor.
Egyébként szerintem már az is eléggé irreális, hogy a közeljövõben egyáltalán lesznek ûrcsaták...
Jelenleg mind az Egyesült Amerikai Államoknak, mind Oroszországnak, mind Kínának van saját ûrbéli hadviseléssel foglalkozó programja...
A komoly ûrprogramok nemzetközi összefogással mennek.
Kína szándékozott csatlakozni az ISS-hez, de az USA visszautasította a közeledést, ezért várható, hogy idén Kína egy saját ûrállomást kezd el építeni (idén egy, jövöre egy újabb modult indítanak, amennyire várható a dolog). Csak egy példa.
Az emberes ûrprogramok terén pedig készülõdik India, Japán és Brazilia is.
Az hogy milliárdos összegekért csatahajókat építenek hogy ott lõjék egymást az ûrben, mikor egy komputervírussal tizedannyi költséggel, 10* akkora pusztítást lehet végezni, sztem van olyan irreális mint az antigravitáció.
Senki nem mondta, hogy reális lesz egy ûrbéli háború rövid távon. De attól még az ûrbéli hadviseléssel kapcsolatos téma adott, mert sokan nem látják át egyáltalán, hogy is nézne ki a valóságban egy ilyen. A Star Trek, Star Wars, Stargate Atlantis és társai alapján sokakban kialakult egy kép arról, hogy is nézne ki egy ûrbéli harc. Viszont ez a kép hamis. Én azért álltam neki ezt a topicot megtölteni információval, hogy legyen egy kis rálátás, hogy miként is nézhet ki a világûrben egy valódi ûrcsata. Hogy átlássa, hogy mi az a DeltaV, miért nem létezik lopakodás a világûrben, és a többi...
Ehhez nem kell valódi ûrháború veszélyének fentállnia.
Ûrcsata szerintem eleve majd akkor, ha már fénysebesség feletti hajtómûvek lesznek és nagy csillagközi államok.
A fénysebesség még mindig nem átléphetõ sebességtartomány tömeggel rendelkezõ testeknek. :)
Csillagközi álom pedig aligha kell hozzá - az 1950-es évek végén, 60-as évek elején az USAF ûrbéli katonai állomást, az US ARMY pedig katonai Holdbázist tervezett...
Már most képesek voltak arra, hogy iráni nukleáris létesítményt megfertõzzék. Pedig ott nyilván elég erõsen ellenõrizték, ki a politikailag megbízható.
Az Iráni urándúsító centrifugák illetve az azt felügyelõ rendszer nem Iránban készült... Így aztán a politikai megbízhatóság bõven a határon túli ellenõrzésére nem is volt lehetõségük. :)
"A számítási teljesítményük a célszoftverhez elegendõ, és sokkal kevésbé érzékenyek például az ilyen behatásokra, mint egy modern mikroprocesszor."
Most te is elismerted, hogy egy old school megoldás robosztusabb lehet. Ha a jövõben már nem fognak régi processzorokat gyártani egyáltalán, csak hiperfejlett kvantumchipeket, akkor ott elég ha 1-2 atom elmozdul és meghülyülnek. Márpedig ha fejleszteni fogják az EMP fegyvereket, akkor arra képesek lesznek, hogy egy elhárítótest közelrõl /ûrbeli viszonyokhoz képest közelrõl/ 1-2 atomot elmozdítson a Faraday ketrec ellenére is... Nem egy kategória, mint egy millió kilométerre levõ napkitörés.
A Star Trek világ szerintem is elég ellentmondásos, a Star Warst kidolgozták úgy, hogy eléggé következetes maradt. Most a belsõ logikáról beszélek, nem a jelen tudományos ismereteinkkel való összhangról.
A fénysebesség nem átléphetõ, levegõnél nehezebb repülõ szerkezetet készíteni meg képtelenség, azt is teljesen komolyan gondolták... Egyébként érdekesnek tartom, hogy mennyire bizonyítottnak tekintenek olyan dolgokat is, amiket semmilyen kísérlet nem igazolt. Pl szívesen olvastam volna olyan cikket, hogy a MIRen bebizonyították az ikerparadoxont, idõlassulást... A Hafele–Keating-kísérlet kicsit komolytalan volt.
"Az Iráni urándúsító centrifugák illetve az azt felügyelõ rendszer nem Iránban készült... "
Attól még õk is ellenõrizték a dolgokat. A jövõben is sok ember meg sok cég fog kelleni az intelligens fegyverrendszerek elõállításához, nem fogják tudni mindet elég alaposan leellenõrizni.
De igen, a jelen fejlettségi szinten én sem vadászokat, hanem railgunokat meg robotrepülõket építenék. Ettõl még a vadászgépek használata reális lehet a fejlõdés következõ szintjén. Illetve jelenleg még mindig helyük lesz a légköri hadviselésben. Ûrbombázással nem lehet elfoglalni városokat, bolygókat, gyárakat, ha a szembenálló felekben kicsi józanság is lesz, valszeg meg is tiltják, hogy tömegpusztító fegyvereket alkalmazzanak az élõerõ ellen.
Hiroshima és Nagasaki mond neked valamit? :D Harcban nem a másik elfoglalása a cél, hanem a legyõzése. Bolygót hatékonyabban lehet elfoglalni bombázással mint több ezer vadászt kiküldeni.
"Harcban nem a másik elfoglalása a cél, hanem a legyõzése. "
A legtöbb háborúban a másik területének az elfoglalása volt a cél...
Egyébként a bombázás is csak addig olyan hatékony, míg nincs bolygóvédelem. Oda nyugodtan le lehet rakni óriási lövegeket, amik szanaszét szedik a csatahajókat.
Persze lehet olyan távolságból is lövöldözni, ahol már nem tudják eltalálni a hajókat. Akkor viszont elég idõ marad arra, hogy a lövedékek pályáját miliméterre pontosan kiszámítsák, és aztán megsemmisítsék õket.
A railgunok meg lézerek élettartama valószínûleg nem lesz ám végtelen, X lövés után karbantartásra szorulnak, addig a csatahajók védtelenek maradnak, a felmentõ flottára is gondolni kell.
De mondom, a genfi egyezmény is létrejött, valószínûleg a jövõben is követelni fogják, hogy ne lehessen élõerõ ellen tömegpusztító dolgokat alkalmazni, aki mégis megteszi, annak számolnia kell a diplomáciai következményekkel. A valóságban is megtehették volna hogy Vietnamban Koreában meg máshol is atombombákat vetnek be, aztán mégsem tették meg.
Ha a jövõben már nem fognak régi processzorokat gyártani egyáltalán, csak hiperfejlett kvantumchipeket, akkor ott elég ha 1-2 atom elmozdul és meghülyülnek.
Szerinted a mai vadászgépekben, rakétákban talán a sarkon kapható procik találhatóak meg? Egy fenét. Az F-22A Raptor számítógépe a CIP (Common Integrated Processor) köré épül, Intel i960-on alapul. Az Eurofighter új procijai pedig specifikusan a géphez készültek.
A fénysebesség nem átléphetõ, levegõnél nehezebb repülõ szerkezetet készíteni meg képtelenség, azt is teljesen komolyan gondolták... Egyébként érdekesnek tartom, hogy mennyire bizonyítottnak tekintenek olyan dolgokat is, amiket semmilyen kísérlet nem igazolt.
Rossz a hasonlatod. Leonardo is foglalkozott a levegõnél nehezebb repülõ szerkezetek problémájával. Esetében azonban nem az ismert fizikai törvények akadályozták meg a megalkotásban, hanem a hiányzó technikai megoldások (mint például a belsõégésû erõforrás).
A fénynél gyorsabb haladás az elméleti fizika törvényeibe ütközik, nem a technikai korlátokba...
Ûrbombázással nem lehet elfoglalni városokat, bolygókat, gyárakat, ha a szembenálló felekben kicsi józanság is lesz, valszeg meg is tiltják, hogy tömegpusztító fegyvereket alkalmazzanak az élõerõ ellen.
Hogy egy, az általam felvázolt aszteorida-eltérítés mikor elfogadható katonai / politikai döntés, az az adott szituációtól függ. Ahogy Raptor rámutatott, bizonyos esetekben életképes megoldás, mert például megszállni képtelenek lennének a Földet, ellenben a sorozatos aszteorida-bombázásokkal még is ki tudnának csikarne egy számukra kedvezõ békeajánlatot.
Egyébként a bombázás is csak addig olyan hatékony, míg nincs bolygóvédelem. Oda nyugodtan le lehet rakni óriási lövegeket, amik szanaszét szedik a csatahajókat.
A Föld felszínérõl igazából csak a LEO pálya érhetõ el "kényelmesen", egy magasabb pályán keringõ ûrhajó már könnyedén megvédheti magát a közeledõ rakétától. Földi telepítésû lézerrel nem túl hatékony lenne támadni az ûrbéli támadókat (a légköri torzítás rájátszik a fókuszra...). Kinetikai ágyúval pedig egy magas pályán keringõ ûrhajót eltalálni nem túl esélyes.
Persze lehet olyan távolságból is lövöldözni, ahol már nem tudják eltalálni a hajókat. Akkor viszont elég idõ marad arra, hogy a lövedékek pályáját miliméterre pontosan kiszámítsák, és aztán megsemmisítsék õket.
Egy több km-es aszteroidát úgy megsemmisíteni, hogy a felsõ légkörben elégjen már lehetõleg a nagyja nem egyszerû manõver... Nem véletlen, hogy az ilyen aszteroida-védelmi elképzelések elsöprõ többsége ûrbéli megoldást (mint a Mass Driverek használata) javasol.
A railgunok meg lézerek élettartama valószínûleg nem lesz ám végtelen, X lövés után karbantartásra szorulnak, addig a csatahajók védtelenek maradnak, a felmentõ flottára is gondolni kell.
Ez megint szituáció függõ. Ha a Földet ostrom alá venné mondjuk az Egyesült Marsi Kolóniák flottája, akkor feltehetõen felmentõ sereg aligha jön a Külsõ Naprendszerbõl, és ha jön, akkor is elõször szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy a Föld körül keringõ flotta védekezés szempontjából elõnyben van. Persze az EMK flotta is valahogy legyõzte akkor a Földi Flottát. :)
De mondom, a genfi egyezmény is létrejött, valószínûleg a jövõben is követelni fogják, hogy ne lehessen élõerõ ellen tömegpusztító dolgokat alkalmazni, aki mégis megteszi, annak számolnia kell a diplomáciai következményekkel.
Az egyezmények elõször is csak arra vonatkoznak, aki aláírja õket. Aki nem írja alá azokat, és nem ratifikálja, azokra nem vonatkozik.
Másfelõl ha valaki kilométeres aszteroidákkal dobálódzik, akkor feltehetõen kevésbé aggódik a politikai követkemények miatt. :)
"A fénynél gyorsabb haladás az elméleti fizika törvényeibe ütközik, nem a technikai korlátokba..."
A vasból készült hajóra is ezt mondták. Mi a bizonyíték erre? Hogy a részecskegyorsítóban, ahol elektromágneses hullámokkal gyorsítanak, még semmit nem sikerült c felé gyorsítani? Én se tudok vízszintes terepen egy autót a futási sebességemnél gyorsabban tolni, sõt... De még ha ez bizonyított is, akkor is csak az általunk ismert térre igaz.
Oké, mondjuk elég okosak lesznek ahhoz, hogy sugárzástûrõ legyen, a régi technológia is ignorálja a legújabb zavaróberendezéseket, meg minden. Akkor is : még mindig ott lesznek a vírusok, ha valaki kizárólag intelligens fegyverekben bízik, egy szép nap azon kapja magát, hogy az ellenség lefizette az egyik katonai szoftverfejlesztõt, elhelyezett egy aprócska módosítást a kódban, és a kritikus pillanatban a torpedók megszûnnek helyesen mûködni, az emberek pedig tehetetlenül fognak nézni. Valószínûleg nanobotokat is ki fognak fejleszteni direkt azért, hogy bejussanak a számítógéprendszerekbe és ott vírusokat terjesszenek.
A többi dolog politikai helyzet függõ... Ha a Marsnak olyan szuper flottája lesz ami legyõzi a földit, akkor valóban orbitális bombázáshoz fognak folyamodni. De ha a Föld akar egy lázadó gyarmatot megfegyelmezni, akkor nem fogják szarrá bombázni azt, amit egyszer már milliárdos összegekért felépítettek, benépesítettek...
Ha több nemzet is lesz az ûrben, akkor nem lesz közömbös az egyik számára, ha az összes többi azt fogja mondani, hogy te szarrá bombáztál egy bolygót, oké akkor mi is ezt tesszük a tieiddel.
A földre lehet olyan óriás lövegeket telepíteni, amik egy kilométeres aszteroidát is szétszednek messzirõl. A csatahajó kitérhet, de akkor fogy az üzemanyag, fogy a munició, kopnak az ágyúk, közeleg a felmentõ sereg...
Sokszor jobban megéri a felszíni támadás, úgyis rohadtul túlnépesedett a Föld, a munkanélkülieket besorozzuk tömegesen és azokat küldjük harcba, ahelyett, hogy a csatahajókat pazarolnánk.
Egyébként tovább gondoltam a dolgot, és arra jutottam, hogy az ûrvadászok alkalmazása is ok lehet, ha figyelembe vesszük a humán és ergonómiai szempontokat is.
Vegyük a már említett Mars-Föld konfliktust. Ok a Mars tényleg úgy fog gondolkodni, hogy intelligens torpedók, robotrepülõk, majd orbitális bombázással térdre kényszerítjük a Földet.
Mi lesz a Földön? Sokmilliárd ember, nagy túlnépesedés, éhezés, munkanélküliség. A politikusok némi népességcsökkentést kifejezetten jónak fognak tartani. Ott lesznek a repülõgépgyárak. Azokat kis módosítással át lehet állítani ûrvadász gyártásra, nagyobb oxigéntartály kell, meg elölre, oldalra is rakétahajtómûvek. Tömegesen lehet ûrvadászokat gyártani és azokat harcba küldeni.
És mit tudnak elérni? Pl azok is tudnak torpedókat cipelni. Ha egy csatahajó elpusztításához átlag 10 torpedó kell, azokat fel lehet rakni 10 vadászra. Ha a 10 vadász legyártása harmadannyiból megvan, mint a csatahajóé, és rövidtávon teljesen jók, akkor vajon mit fognak alkalmazni? Az is szempont, hogy a railgun a nagy caatahajót 3* eltalálja, míg a kis vadászt egyszer sem, gyorsabb is lesz, mint a csatahajó, mert a képzett vadászpilóta huzamosabb ideig el tudja viselni a több g-s gyorsulást. Sokkal könnyebb olyan elhárítótestet is építeni, ami koncentrált infranyalábbal a kis vadász jelét fedi el, mint a böhöm nagy csatahajóét.
Aztán a Föld célja az lesz, hogy visszafoglalja a gyarmatát, nem az hogy porig bombázza. Arra is gyalogság meg légifedezet kell, nem ûrágyúk.
A vadászokat továbbra is alkalmasnak tartom arra, hogy közelrõl torpedókra vadásszanak. Meg tudják tenni ezt a lézerek effektív lõtávján túl is. Mondjuk még azelõtt, hogy a torpedó elérné a végsõ fokozatot, ahol tucatnyi apró robbanófej leválik a fõ hordozórakétáról.
Aztán elõbb utóbb kifogynak a torpedók, a rail gun munició. Vagy túlmelegszik és meghibásodik az ágyú. A csatahajóknak közel kell menniük, hogy a lézerrel bármit is elérjenek. 1000km es távot a vadász már megtesz pár perc alatt. A csatahajó lézerek egymással lesznek elfoglalva. Az is lehet, hogy egyik oldalon már egyáltalán nem lesz lézer, hála egy korábbi találatnak.
Akkor a vadász megkerüli a csatahajót és hátulról támad a gyengén páncélozott részre, megrongálja a hajtómûveket, hogy ha a csatahajó gyõz is, akkor is vissza kelljen vonulnia nagyjavításra.
És persze ezeket robotrepülõk is el tudnák végezni. Akkor manapság miért nem cserélik le az USA légierõt robotokra? Pedig már egy C64es is übereli az embert a ballisztikai számítások terén. Jövõben a kibernetikai hadviselés igencsak komoly lesz, a megbízható katonai procik és szoftverek igencsak drágák lesznek. A komputer esetén is valahol az ember a leggyengébb láncszem, a programozók, rendszergazdák... a takarító szépen bevisz a cég épületébe kis mikrobotot, hogy fertõzze meg a gépeket...
Ez nem sci-fi topik. Onnantól fogva, hogy a "mögékerülés" részhez értem elárulta, hogy SW világban élsz...
Nem. A sok balfasz mondta, de semmiféle termésszettudományoasn igazolható dologgal nem támaszották alá. Röviden, gyökér emberek szájkaratéztak. Pont annyira validak voltak azok a kijelentések, minthogy 100 km/h elérésekor az ember meghal.
Tényleg ilyen nehéz felfogni? Semmiféle tudományosan igazolható fizikai összefüggés nem korlátozta le, hogy legyen fémhajó és legyen levegõnél nehezebb repülõszerkezet. A fénysebesség elérésénél nem ez a helyez. Õszintént szólva nem értem Cifu türelmességét. Az, hogy egyszer még nem érted, az egy dolog. Hogy még mindig ezen lovagolsz, az már kicsit röhejes...
A mögékerülés egyelõre csak akkor, ha a csatahajók már közel érnek, mert kifogytak a nagy hatótávolságú pusztítóeszközökbõl.
Egyébként a közeljövõben olyan sugárpajzsot tudok elképzelni, hogy valami szuper tükrözõ bevonatot raknak a páncélra. Azt is elsõsorban a vadászra érdemes, mert a csatahajóra úgyis railgunnal lõnek általában.
Az is növelheti a vadász értékét, ha egy védekezõ hajó egy óriásbolygó mellé húzódik védelmi célból, akkor a vadász a légkörben haladva is támadhat. Ami az ûrbeli álcázást illeti, szerintem nem teljesen lehetetlen a hõjelek leárnyékolása sem. Mondjuk a torpedó elejére rakunk egy nagy fémlapot, amit mágnesesen abszolút nullára hûtünk. Így persze nem is lát és nem is manõverezhet... de a távolságokat észrevétlenül lecsökkentheti. Ez mondjuk álló célpont, mondjuk ûrbázis ellen lehet jó elsõsorban.
A szenzorzavarás kapcsán még arra gondoltam, hogy attól még hogy 2000km -re nem lehet érdemi kárt tenni a hajótestben lézerrel, attól még lehetséges, hogy parabolaantennával fókuszált rádióhullámnyalábbal megrongálják a szenzorokat. Egy ilyen fegyó nem egy kategória mint a millió kilométerre levõ napkitörés.
"A húrelmélet elnevezést mind a 26 dimenziós bozonikus húrelméletekre, mind a szuperszimmetria felfedezése után annak hozzáadásával nyert szuperhúrelméletre szokták használni. Újabban gyakran a szuperhúrelméletet mondjuk húrelméletnek. Az 1990-es években Edward Witten és mások meggyõzõ bizonyítékokat találtak arra, hogy a különbözõ szuperhúr elméletek (öt különbözõ változata van) egy M-elméletnek nevezett 11 dimenziós elmélet határesetei. "
Ezek szerint vagy az elméleti fizika állít jó nagy hülyeségeket, vagy nem csak az általunk ismert tér a valós. :D :D
Jaj, hagyjuk már ezeket a baromságokat, kérlek! Komolyan mondom, ehhez képest a StarWars egy tudományos disszertáció.
Másik fele, hogy a tudomány meg sajnos nem úgy mûködik, hogy kiragadsz egy neked tetszõ mondatot egy tudományos ismeretterjesztõ szövegbõl, és ebbõl kiindulva aztán azt fantáziálsz, amit jól esik. A húrelmélet nagyon frankón levezet matematikailag dolgokat, amiket aztán nemigen lehet megfigyelésekkel igazolni. Viszont ha sikerülne igazolni, akkor sem következne belõle, hogy lehetséges a térugrás.
Mire jó egy mai vadászgép? Jó gyors, és repül. Miért rossz? A pilota fülke nem hiszem hogy 10 óra múlva is kényelmes lenne. :D Rövit hatótáv. Mire jó egy hadi hajó? Jó sok fegyver, hatalmas hatótáv. Miért rossz? Lassú, és "csak" a vizen tud "menni".
Ûrvadász, lassabb mint a nagyhajó, rövidebb hatótáv, kevesebb fegyver. És ugyanugy az ürben repül mint a nagyhajó (Szóval nincs meg az elönye mint a vadászgépnek ami a levegöben repül, mig a hajó a vizben van)
Ûrvadász vs. nagyhajó az nem más mit, Motorcsonak vs. csatahajó.
Ha hülyeséget irtam akkor elnézést, de fáradt vagyok, meg mérges is, mert kevesen seedelnek, és lassú a biztonsági másolat készitése. :D
Belefáradtam már abba, hogy ezen a fórumon mindenkit én korrepetáljak fizikából, tudományfilozófiából és tudománytörténetbõl.
Mindenesetre egy élénk fantáziájú író képzeletébõl kipattant jól hangzó fantáziakép soha nem lesz egyenértékû egy matematikai alapokon nyugvó tudományos elmélettel.
Egy részére már válaszoltak, de pár kiragadott részlet.
A vasból készült hajóra is ezt mondták.
Milyen tudományos képlet alapján? Az, hogy az utca embere nem hitt a vastestû hajóban, nem tudományos tétel. Ezt kellene megérteni.
Tiszteld a tudományt! Errõl szól a topic. Attól, hogy nem érted, nem indok arra, hogy nekiállj kritizálni.
Azokat kis módosítással át lehet állítani ûrvadász gyártásra, nagyobb oxigéntartály kell, meg elölre, oldalra is rakétahajtómûvek.
Az egyik egy légköri vadász. A másik egy "ûrbéli" vadász lenne. A kettõ teljesen eltérõ körülmények között dolgozik. Kb. most azt mondod, hogy a tengeralattjáró gyár is képes repülõgépet gyártani...
Így néz ki egy légköri vadászgép:
Hosszúkás test, nagy félszárnyak, aerodinamikai vezérsíkok
CGI kép az 1960-as években tervezett katonai Gemini (Blue Gemini) programról, se szárny, se vezérsík, még távolról sem emlékeztet egy repülõgépre
Így néz ki egy "Hard Sci-fi" ûrvadász, közel gömb alakú test (térkihasználás minimális felülettel), nincsenek szárnyak, vezérsíkok
Viszont van radiátora (piros színû itt), amelyel a hulladékhõtõl megszabadulhat.
Ha egy csatahajó elpusztításához átlag 10 torpedó kell, azokat fel lehet rakni 10 vadászra. Ha a 10 vadász legyártása harmadannyiból megvan, mint a csatahajóé, és rövidtávon teljesen jók, akkor vajon mit fognak alkalmazni?
Még mindig nem vagy tisztában a világûrben való mozgással. Egy torpedót, ahogy te hívsz, el lehet indítani a Szaturnusz pályájáról is, ha tudod, hogy nagyságrendileg hol lesz az ellenfeled akkor, amikor a torpedó a közelébe ér, például azért, mert a Föld körül kering végig. Az út lehet akár több hét is, ebbõl a szempontból lényegtelen. Nincs légellenállás, ami lassítaná a lövedéket. Ezért nincs értelme sem a vadászgépnek. Irdatlan távolságokból lehet tüzet nyitni egymásra, és irányított lövedéknél van esély arra, hogy el is találd az ellenfelet.
Minek raknád akkor a torpedókat vadászgépekre? Szerelj rájuk még egy gyorsító fokozatot, így több DeltaV-t érhet el a torpedó...
Az is szempont, hogy a railgun a nagy caatahajót 3* eltalálja, míg a kis vadászt egyszer sem,
Mi az, hogy a nagy csatahajót eltalálja 3*, a kis vadászt meg egyszer sem? Milyen matematikai képlettel számoltad ezt ki, légyszíves oszd már meg velünk.
Ahogy azt már korábban leírtam a topicban, pár tíz km-nél távolabbról nincs értelme irányítattlan lövedékeknek. Még ha 15km/s torkolati sebességre is képes az a kinetikai ágyú (railgun), akkor is 100km-rõl már több, mint 6 másodperc kell, amíg a lövedék a célhoz ér. Ráadásul a közeledõ lövedéket lehet észlelni (Infravörös tartomány, hiszen a sebesség eléréséhez energiát kell befektetni, ami a termodinamika törvényei szerint hõtermeléssel jár, tehát a lövedék fel lesz melegedve, de például egy radarral is kényelmesen képesek lennének rá már ma is), tehát elég egy apró manõver, és a lövedék már el is véti a célpontot (mondjuk 5 másodpercre van a lövedék, mikor a pályáját már azonosították, egy 10m/s deltaV manõver, ami 2 másodpercet vesz igénybe (0,5g-s gyorsulás) esetén több, mint 30 méterrel tér el a hajó poziciója attól, ahol az eredetileg számolt becsapódáskor lennie kellene).
gyorsabb is lesz, mint a csatahajó, mert a képzett vadászpilóta huzamosabb ideig el tudja viselni a több g-s gyorsulást
Gyorsabb????
A világûrben relatív sebesség létezik. Ha valaki a Mars felõl érkezik például Hohman-pályán (alacsony energiájú pálya), akkor is bõ 7km/s sebességgel közeledik a Föld felé. Mi értelme akkor a "gyorsabb" fogalmának. Korábban már felvázoltam a 10 tonnás "ûrvadászt", hozzávetõleg 6km/s deltaV-re képes, mit akar a vadászgép a közeledõ hajótól? Gyorsít felé? Oké, a deltaV sebességének a felét felhasználja, hogy elõbb érjen a közelébe, mint a vadászgép hordozójához, ekkor 10km/s relatív sebességrõl beszélünk. A vadászgép elindítja a "torpedóját", egy irányított rakétát a közeledõ hajó felé, a rakétának legyen mondjuk 3km/s deltaV sebessége, így összesen 13km/s sebességgel közeledik a rakéta a hajó felé. A vadászgép nem tud innentõl kezdve semmit sem tenni. Haladhat tovább a közeledõ hajó felé, de egy "rácsapás" után, mikor 10km/s relatív sebességgel elhúz a hajó mellett, már többet nem tud tenni az ügy érdekében. Mindössze 3km/s deltaV-je maradt, tehát nem érheti utól a Mars felõl érkezõ hajót, azt pedig nem tudja, hogy a Mars felõl érkezõ hajó mit fog csinálni. Föld körüli keringõpályájára áll? Csinál egy "parittya" manõvert, és visszaindul a Mars felé? Akárhogy is, a 3km/s túl kevés, hogy bármit is tegyen, ezt amúgy is csak arra használhatja fel, hogy megpróbáljon az indító "anyahajójához" visszajutni (eközben pedig zajlik az élet! A vadászgép 3km/s relatív sebességgel egy nap alatt 259'200km-re jutott az anyahajójától (amennyiben az nem mozgott), ha nem számoljuk a gravitációs kút hatást, tehát már a Hold pályáján is bõven túl volt induláskor).
Mihez kell nagy g terhelés? Hát esetleg a közeledõ lövedékek kitéréséhez. A probléma annyi, hogy egy emberrel a fedélzetén teljesen mindegy, hogy vadászgéprõl vagy ûr-csatahajóról beszélünk, a rakéta mindig sokkal élesebb manõverre lesz képes. Egy vadászgéppilóta egy-két másodpercig képes 10g-s terhelést elviselni. Egy levegõ-levegõ rakéta akár 20, egyes típusok akár 50g-s manõvert is képesek megcsinálni. A korlátozó tényezõ ez esetben az, hogy az éles manõvernél a légellenállás miatt keletkezõ terhelés ne tépje szét a rakétát. A világûrben viszont nincs légellenállás. Tehát az ûr-ûr rakéták akár 50g-s manõverrel is követhetik a vadászgépet. A vadászpilóta tehát akármennyire is igyekszik, kimanõverezni egy ûr-ûr rakétát aligha fog tudni...
A vadászokat továbbra is alkalmasnak tartom arra, hogy közelrõl torpedókra vadásszanak.
Miért? Közeledik egy rakéta 10km/s sebességgel. Hogy fogod kilõni? Hát nem úgy, hogy a pilóta ráviszi a célkeresztet, és meghúzza a ravaszt. Ilyen sebességgel közeledõ tárgyat már csak elektronikus tûzvezetõ rendszer képes követni és ellene hatékony lõelemszámítást végezni. Tehát akkor miért kell oda ember?
Akkor manapság miért nem cserélik le az USA légierõt robotokra? Pedig már egy C64es is übereli az embert a ballisztikai számítások terén.
Hát a vadászpilóta nem is céloz már szemmel. Már az 1970-es években is digitális számítógép mutatta az F-16 és F/A-18A pilótájának, hogy a gépágyújának a lövedékei hova fognak becsapódni, ha most meghúzza az elsütõbillentyût.
Jelenleg azért kell a vadászgépbe ember, mert a döntést õ hozza meg. De a Reaper és hasonló pilóta nélküli gépeken már nincs ember. Az USAF és az US ARMY pedig egyre több és több ilyen pilóta nélküli gépet üzemeltet. Távolról, távirányítással adnak neki tûzparancsot. A világûrben is így lenne értelme "vadászgépeknek", de ez esetben nem vadászgépekrõl beszélünk, hanem drónokról.
Jelenleg a légiharc az, ahol nincs még reális megoldás az ember kiváltására, mert a távirányítás pár tizedmásodperces lagja egy fordulóharcban megengedhetettlen. De BVR (látóhatáron túli) légiharc már most is megvalósítható lenne.
<i>Akkor manapság miért nem cserélik le az USA légierõt robotokra?</i>
Azért, mert nem képesek n+1 darab kamera képének értelmezésére és normális döntésre. Attól, mert egy szuperszámítógép jól sakkozik, attól még képtelen a valós könyrezetbõl nyert információk értelmezésére.
Mi alapján döntsön egy számítógép? Hogyan értelmez egy képpontokból álló képet, hogy azon mi van és mi zajlik?
BTW, már 30 éve vannak olyan vadászgépek, ahol a radar által nyert információk alapján a fedélzeti számítógép automatikus célbefogást csinál, egyfajta elõszûrést. Az ember dönt továbbra is. Ennek technikai és morális okai is vannak.
Ne vedd sértésnek, de láthatólag fogalmad sincs sem az ûr, sem a mai kor hadviselésérõl és technikai korlátairól.
Én tisztelem azt amit bebizonyítottak. Azt bebizonyították, hogy részecskegyorsítóban nem lehet semmit fény felé gyorsítani. :)
Az általam felvázolt vadásznak pont az a lényege, hogy ha bolygómegszállásról, vagy védelemrõl van szó, légköri hadviselésre is alkalmas, és emellett képes arra, hogy az ûrben is ténykedjen szükség esetén. Ha van egy már legyártott eszköz miért kéne újat gyártani, ha a régit is fel lehet használni?
Hiába indítanak el egy torpedót 10.000 km távolságból, ha ez effektív lõtávja pl 1000km, mert 2000km rõl az elhárítórendszernek elég ideje lesz arra, hogy kisüsse a szenzorait. Igen, a vadász szenzorait is kisüthetné és akkor már nem lõne rakétákra, de az ember még mindig képes lehet visszatérni a bázisra.
"Mi az, hogy a nagy csatahajót eltalálja 3*, a kis vadászt meg egyszer sem? Milyen matematikai képlettel számoltad ezt ki, légyszíves oszd már meg velünk. "
Józan ész alapján. :D A torpedók elõbb utóbb elfogynak,akkor maradnak az ágyúk. Az ellen lehet kitérni. A rakéta ellen az a vadász elõnye, hogy a célzórendszer sokkal könnyebben téveszti össze az elhárítótestet a vadásszal, mint a csatahajóval. Természetesen a vadász nem hosszú, hanem rövidtávon jó. Ha kifogynak a torpedók, és közelharcra kerül sor, akkor szintén bonyolult döntéseket kell hozni. És mondom, a kibernetikai hadviselés fejlõdésével lehet hogy a robotrepülõ nagyon jó lesz, de megbízhatatlanabb, a Földön meg adva van a sok ember.
Nem, te nem értesz valamit, de nagyon. Nincs olyan, hogy "közelharc" az ûrben. Ha elfogytak a fegyvereid, akkor mégis mi a halálért mennél közel? És ha az ellenfél még tartogatott néhány torpedót, amit közeledéskor az arcodba tol? Teljesen elbaszott egy elképzelés ez. Kb mintha azt mondanád, hogy amikor kifogy a (tengeri) repülõgéphordozó a repülõibõl, akkor menjen oda az ellenséghez, és mint a kalózok, csáklyázza meg az ellenséges hajókat. Totál nonszensz. Nem mellesleg ha az ellenséges hajó egy viszonylag kisméretû torpedót ki tud iktatni, akkor egy sokkal nagyobb vadászgép még könnyebben kiiktatható. A kombinált légköri és ûrvadász meg nagyon jól néz ki a starwarsban, csak épp ilyet teljesen gazdaságtalan csinálni, meg komplett hülyeség is. Légkörben azért lenne használhatatlan, mert teljesen feleslegesen cipeli magával a létfenntartó berendezéseket (tehát az ellenség szimpla légköri vadászai lelövik mint egy darab szart), az ûrben meg azért lenne használhatatlan, mert egy ûrvadászhoz képest kb 10x lenne a mérete az üzemanyagtartályok miatt, amikkel egyáltalán eléri az ûrt. Nem mellesleg ami fegyver használható a légkörben az az ûrben szart sem ér, és fordítva is.
"Az meg, hogy valami fénysebességnél gyorsabban látszik mozogni, az egyáltalán nem jelenti azt, hogy fénysebességnél gyorsabban is mozog valójában."
Attól hogy a részecskegyorsítóban látszik valami, egyáltalán nem biztos, hogy úgy is van. :D Én is olvastam a vaskalapok magyarázkodását. :)
"Kb mintha azt mondanád, hogy amikor kifogy a (tengeri) repülõgéphordozó a repülõibõl, akkor menjen oda az ellenséghez, és mint a kalózok, csáklyázza meg az ellenséges hajókat. "
A csatahajóknak vannak ágyúik, hogy ha kifogynak a nagyhatótávolságú rakétákból, azzal lõjék egymást. :) Ha az ellenséges csatahajóra tíz torpedót lehet felrakni, és tizet kilõtt, akkor oda lehet menni. Persze majd támadó szépen visszamegy Földre új torpedóért. Az igaz, hogy torpedót hurcolni kifizetõdöbb ha CSAK ûrcsata van, de ha bolygón levõ harcra készülnek, akkor magukkal kell vinni a katonákat és vadászokat, és utóbbiakat is bevetni,ha gond van.
"Légkörben azért lenne használhatatlan, mert teljesen feleslegesen cipeli magával a létfenntartó berendezéseket (tehát az ellenség szimpla légköri vadászai lelövik mint egy darab szart), az ûrben meg azért lenne használhatatlan, mert egy ûrvadászhoz képest kb 10x lenne a mérete az üzemanyagtartályok miatt, amikkel egyáltalán eléri az ûrt."
Létfenntartó berendezés : rá kell rakni nagyobb oxigéntartályt. Meg szárnyakra két tolóhajtómûvet. Légköri csata elõtt egy órás munka leszerelni õket. Ez vonatkozik a rakéták cseréjére is. Lézer eléggé kompatibilis, gépágyúba olyan golyót kell rakni, amihez nem kell külsõ oxigén.
"Nem mellesleg ha az ellenséges hajó egy viszonylag kisméretû torpedót ki tud iktatni, akkor egy sokkal nagyobb vadászgép még könnyebben kiiktatható."
Az ember azután is tud repülni a vadásszal, hogy a nagy hatótávolságú rádióhullámnyaláb kisütötte a szenzorokat. Ha kellõ közelségbe ér, elindítja a torpedót, ami addig biztonságban volt egy tartályban.
Nem figylesz ránk. Feleslegesen tépjük a szánkat...
Mibõl gondolod, hogy te jobban tudsz valamit azoknál, akik ezzel keresik meg a fizetésüket? Nagyon csodálkoznék, ha akár egyetlen lényeges egyenletet fel tudnál írni a relativitáselméletbõl az E=mc^2-en kívül...
A csatahajóknak CSAK ágyúik vannak, rakétájuk nincs. Azért avultak el, mert már nem túl "menõ" ágyúzni. Továbbá repülõgéphordozóról beszéltem, nem csatahajóról.
Bolygót elfoglalni soha a büdös életben nem fogsz. Soha. Mennyi katonát tudsz magaddal vinni? Öööö, nullát? Gondolkozz már, ember! Minden egyes embernek kell oxigént, élelmiszert, vizet vinni, kell nekik lakótér. Ha építesz egy ûrhajót, ami ezeket elbírja, akkor az elbaszottmód lomha lesz, és olyan kurvanagy célpont, hogy még egy vak félhülye lövész is eltalálja.
Az meg aztán kurvára praktikus, hogy ide-oda szerelgeted bevetés elõtt a vadászgépeidet. Kb ha nem szállnak fel azonnal, akkor ott bombázzák bele a földbe õket a hangárban.
vagy védelemrõl van szó, légköri hadviselésre is alkalmas, és emellett képes arra, hogy az ûrben is ténykedjen szükség esetén. Ha van egy már legyártott eszköz miért kéne újat gyártani, ha a régit is fel lehet használni?
Te most egy légûr vadászról beszélsz? Egy olyan vadászgéprõl, amely képes önerejébõl a világûrbe feljutni?
Ember, tisztában vagy te azzal mit jelent ez? Ahhoz, hogy legyõzd a Föld gravitációját, közel 10km/s deltaV-t kell elérj. SSTO (egy fokozattal a világûrbe) esetén, tehát ha a vadászgépedet nem egy hatalmas rakéta orráráról juttatod a világûrbe, ez jelenleg olyan 1:10 tömegarányt kíván meg. Tehát ha 10 tonna a vadászgép tömege üzemanyag nélkül (a gép üres tömege, a fegyverzet, a pilóta és a létfenntartás is ebben benne van!), akkor 100 tonna üzemanyagot kell vinni, csak, hogy eljusson alacsony Föld körüli pályára (LEO). De ez után snitt, nincs semmi üzemanyag-tartalékod további pályamódosításra. Minden egyes kg, amivel többet akarsz felvinni, legalább 10kg plusz üzemanyagot igényel, a nagyobb tömeg miatt erõsebb szerkezet kell - ördögi kör tehát.
Ha visszafelé megy a dolog, tehát a világûrbõl akarsz a légkörbe belépni, majd vissza, még rosszabb a helyzet. A visszatéréshez továbbra is szükséged van a 10km/s deltaV-re, de viszont ezt a tömeget végig, a belépéskor is magaddal kell cipelned. Tehát úgy kell a légköri vadászgépekkel megküzdened, hogy a vadászgéped üres tömegének 10x-esét is magaddal cipeled üzemanyag formájában. Egy légköri vadászgép sokkal jobb tolóerõ-tömeg aránnyal fog rendelkezni, mivel könnyebb, ezért sokkal kisebb lesz, és ezek miatt jóval mozgékonyabb, jobb manõverezõképességû lesz. Az ûrbõl érkezõ vadászgép ha vissza is akar térni a világûrben, egy féltégla repülési tulajdonságaival rendelkezhet - harci értéke tehát a nulla felé fog közelíteni.
Hiába indítanak el egy torpedót 10.000 km távolságból, ha ez effektív lõtávja pl 1000km, mert 2000km rõl az elhárítórendszernek elég ideje lesz arra, hogy kisüsse a szenzorait. Igen, a vadász szenzorait is kisüthetné és akkor már nem lõne rakétákra, de az ember még mindig képes lehet visszatérni a bázisra.
Mi az, hogy "effektív lõtáv"? A világûrrõl beszélünk. Ha egy rakétát kilõsz, akkor az addig halad, amíg egy gravitációs kút (bolygó, hold, vagy csillag) magához nem vonza. Már leírtam, hogy ha kilõsz a Szaturnusz pályájáról egy rakétát (mondjuk a Szaturnusznak elég nagy a gravitációs ereje, szóval a rakétának kell egy jó 30+ km/s deltaV), akkor az elérheti simán a Földet, de megfelelõ pálya esetén keresztülszelheti az egész Naprendszert is. A világûrben nincs "effektív lõtáv". Van egy DeltaV érték, és a kérdés az, hogy te azt mire használod fel. Gyorsításra? Pályaváltoztatásra? És így tovább.
A rakéta ellen az a vadász elõnye, hogy a célzórendszer sokkal könnyebben téveszti össze az elhárítótestet a vadásszal, mint a csatahajóval.
Összetéveszti? Miért tévesztené össze? Már írtam, hogy az "elhárítótest" csak akkor összetéveszthetõ, ha azonos a hozzávetõleges tömege, és a hõkibocsátása. Magyarul egy vadászgép akkor téveszthetõ össze egy csalival, ha a csali akkora, mint a vadászgép, kb. azonos a tömege és hajtómûvel is rendelkezik - effektíve egy másik vadászgép tehát!
Humán és ergonómiai szempontokat nem értitek.
Milyen humán és ergonómiai szempont kell ahhoz, hogy megértsd a világûrben való mozgás alapjait?
Linkek
Ha elolvastad, és meg is értetted amit ott írtak, akkor azt is tudod, hogy ezek pont azt erõsítik meg, amit én is állítottam eddig.
Tömeggel rendelkezõ test nem képes elérni sem a fény sebességét.
A fotonnak nincs mérhetõ tömege, ezért képes a fény sebességével haladni. Így már talán érthetõbb...
Ha az ellenséges csatahajóra tíz torpedót lehet felrakni, és tizet kilõtt, akkor oda lehet menni. Persze majd támadó szépen visszamegy Földre új torpedóért.
Hogy megy vissza? Ez nem olyan, hogy elmész a Föld-Mars között félúton, majd megfordulsz és hazamész!
Vedd már a fáradtságot, és nézz utána mi az a Hohman-pálya, miként viselkednek az ûrhajók a világûrben, és mi az a DeltaV. Amíg ezeket nem érted meg, nem fogod sose átlátni azt, hogy is zajlana le egy ûrcsata!
. Lézer eléggé kompatibilis, gépágyúba olyan golyót kell rakni, amihez nem kell külsõ oxigén.
Légy olyan kedves magyarázd el, hogy milyen az a "gépágyú golyó", amihez külsõ oxigén kell. Én eddig ilyenrõl nem tudok, pedig elég sokat foglalkoztam különféle lõfegyverekkel, olvastam különféle szakirodalmat, és írtam pár ismeretterjesztõ cikket, meg típusleírást a Haditechnika magazinba.
Én eddig csak olyan gépágyúról tudok, amelynek a hajtótöltetének nincs szüksége külsõ oxigénre. Még a fényjelzõ lövedékek fényjelzõ pirotechnikája is saját oxidánst (általában valamilyen nitrogén-oxidot vagy peroxidot) tartalmaz.
Szumma szummárum: tényként kezelsz dolgokat, amelyek nem felelnek meg a valóságnak. A valós dolgokat nem érted (például ûrbéli mozgás alapjai) és láthatóan nem is akarod megérteni õket. Ha egy kicsit is alázatosabban közelítenéd meg a témát, akkor legalább feltennéd a kérdést, hogy mégis mit nem értesz a leírtakban.
A felvázolt csatahelyzetek terén nem számolsz a keringési pályákkal, nem veszed figyelembe azt, hogy miként mozog egy ûrhajó a világûrben. Még csak azt sem próbálod meg, hogy végiggondold, milyen hajtómûvet is használna az ûrvadászod. Kémiai rakétahajtómûvet? Esetleg egy nukleáris-termikus hajtómûvet, vagy ennek oxigén-utánégetõs változatát? Mennyi üzemanyag kellene a vadászgépre az adott hajtás esetén, hogy legyen X deltaV értéked?
Amíg ilyen dolgokat nem akarsz átlátni, felesleges azon görcsölni, hogy egy railgun eltalálja-e a vadászodat, vagy sem.
"Egy olyan vadászgéprõl, amely képes önerejébõl a világûrbe feljutni?"
Már most képes a vadász a sztratoszférába eljutni, onnan ûrkomp felviszi, vagy ûrbázisról leeresztenek mágneses horgonyt, ami felszedi.
( Az is már mûködõ mechanizmus, hogy a nagy gép utántölti a levegõben.)
A Földön is nagyszerûen elrepül a kalasnyikov golyó 1,5 kilométerre úgy hogy meg is öl valakit. Kár hogy a házfalat nem találja el... Az effektív lõtáv az, ahol célba tud találni valami. Az pedig az ûrben sem lesz ám több millió kilométer. :D
"Már írtam, hogy az "elhárítótest" csak akkor összetéveszthetõ, ha azonos a hozzávetõleges tömege, és a hõkibocsátása."
Az elhárítótest bevilágít infralézerrel rakéta szenzorába, hõkibocsátást összetéveszti. Tömege? Gravitációs szenzor? Közelrõl ugyanolyan erõs a kis tömeg gravitációs mezeje, mint a nagy vadászé messzirõl. Miután az elhárítótest közelrõl elvakította a torpedót, már nem fog visszatalálni a vadászhoz.
Ha torpedónak meg kell tennie 2000 kilométert és közben manõvereznie, elhárítótestnek 500 kilométert, akkor utóbbi gyártása kicsit gazdaságosabb.
Persze tény hogy azt is meg lehet csinálni, hogy hadviselõ felek millió kilométerre nem közelítik meg egymást, csak számháborúznak a torpedóikkal... Akkor csatahajónak sincs értelme. :) Nagy csapatszállító hajó kell a másik bolygó megszállására, annak a védelmére egy drón flotta.
Ha van megfelelõ elhárítórendszer, akkor viszont sor kerülhet az ágyúkkal vívott közelharcra. Akkor 1000 kilométernél vagy annál is közelebb kell jönni. Vadász kicsi, nehéz eltalálni, több g-s gyorsulással képes manõverezni, és közelrõl precíz csapásokkal elintézni csatahajó hajtómûveit.
"Persze majd támadó szépen visszamegy Földre új torpedóért. Hogy megy vissza?"
Sehogy, szerintem is röhejes lenne, azért kell az ágyúkat igénybe venni. Látom nem ment át az irónia... :)
Vadászgépnek elsõsorban kémiai hajtómûvet gondolok.
Itt tömeggel rendelkezõ test ment gyorsabban a fénynél.
Cserenkov sugárzás : "A fényt az okozza, hogy a rádióaktív rudakból a bomlás során kirepüõ részecskék gyorsabban haladnak, mint amilyen gyorsan a fény tud haladni a vízben."
Tehát részecske mehet gyorsabban, mint a fény egy adott közegben. A vákuum is egy közeg, nem teljesen üres, ez már kiderült.
Az a fogalom mond neked valamit, hogy "elsõ szökési sebesség"?
Tényleg kezdesz idegesítõ lenni. Nem kicsit, nagyon...
Már most képes a vadász a sztratoszférába eljutni
A Sztatoszféra igen tág fogalom. 17 km-tõl 50km magaságig elsõ blikkre.
Statikus magasságként olyan 17-18 km a mai vadászoknál a plafon, de ezt is szinte kvázi fegyvertelenül, max. két légiharc rakétával tudják, 2 Mach sebesség mellett. Ide viszont nem jön le semmiféle ûrhajó, ami még vissza is megy...
17-18km magasról a fenti állapotban ballisztikus pályán elvben 25-30 km-ig elmehetnének lendületbõl a gépek - magassági világ rekordokat csinálnak így mint itt- de ezt nem normál felszereléssel teszik, mert a pilóta vészhelyzet esetén, ha elhagyná a gépet 100%, hogy nem élné túl. Ugyanis nincs rajta hermetizált ruha és 17-18 km magasság felett olyan alacsony a nyomás, hogy a víz 37 fokon elforr. Az emberi test hány %-a víz? Eh... (Egyébként borzalmasan fájdalmas halálnem lehet.) Ez egyben azt is jelenti, hogy a pilótán ûrruha sincs, a gép pilótafülkéje totálisan alkalmatlan az ûrrepülésre.
(A rekordrepüléseket efelett amennyire tudom mindig speciális ruházatban csinálták. Bár a MiG-25 üzemi tartománya afelett van, ahol katapultálva a pilóta megfõne tudtommal mégsem visel a pilóta túlnyomásos öltözéket. Viszont soha nem is kattintottak 18 km felett. Egyszer pont a határ táján volt egy eset, a pilóta asszem 2.4 (?) Mach felett és 17500 méter magasan kattinott. Túlélte. Valszeg egyszerre volt a legnagyobb sebességû és legmagasabb kattintás.)
Vissza az eredeti témához. Egyik esetben sem fogja be semmi, ami újra felvinné a gépet önerõbõl, továbbá a légköri vadász majd összes rendszere tönkremenne, ha kivinnék az ûrbe. Miért? Mert nem oda lett tervezve. Ha oda lenne, akkor idelent lenne egy fos, mert iszonyat plusz tömege lenne. Pl. totál más létfenntartás + ûrbéli hajmû + hajtóanyaga. Ergo ez orbiális marhaság.
Mágneses horgonyt? Honnan? Jó, hogy nem egybõl ûrlift...
( Az is már mûködõ mechanizmus, hogy a nagy gép utántölti a levegõben.)
Már bocsánat, de túrót... Ugyanis a tankergép nem vontatja azt, akit tankol... Ja és azt nem 18 km magasan vagy ballisztikus pályán teszik.
A Földön is nagyszerûen elrepül a kalasnyikov golyó 1,5 kilométerre úgy hogy meg is öl valakit. Kár hogy a házfalat nem találja el... Az effektív lõtáv az, ahol célba tud találni valami. Az pedig az ûrben sem lesz ám több millió kilométer. :D
Áááááááááá, még mindig sötét maradtál... :( Ott kezõdik, hogy lövedék és nem golyó. Az effektív lõtáv az elég sajátosan értelmezett rakéta és csöves tûzfegyverekre is. Mert pl. egy AK-47 effektív lõtávja a Missouri csatahajó ellen 0 méter. Lényegében hol ütné át?
Vadász kicsi, nehéz eltalálni, több g-s gyorsulással képes manõverezni, és közelrõl precíz csapásokkal elintézni csatahajó hajtómûveit.
Mivel? Hogyan? A fõ hajtómûvek mindig védhetõek úgy, hogy pontosan ez ellenkezõ irányba néznek. Tudod, ûrben vagy. Delta V gyorsítás után úgy pöröghetsz a tengelyed körül, ahogy nem szégyelsz.
Te továbbra is mindet úgy írsz, mintha nem az ûr vákuumában lennénk...
Nem igaz, hogy ennyire fejlõdésképtelen vagy. Emlékeztetsz sok sok már kibannolt álregre...
Te most úgy õszintén miért erõlteted ezt, mikor szemmel láthatóan senki nem kíváncsi itt ezekre a faszságaidra? Jól van, látjuk, elég élénk a fantáziád és eléggé hülye vagy a fizikához, rendben. Most már mehetsz.
Természetesen nem a vaskalapoknak írok, hanem a névtelen olvasóknak.
Az ûrlift gondolatával komolyan foglalkoznak. :) És ha az nem, ûrkomp is van, mindenképp kelleni fog az ûrkomp a felszerelés orbitális pályára juttatásához. Vagy hogy onnan lejuttassák a csapatokat a másik bolygóra.
Létfenntartás : nagyobb oxigéntartály kell rá, pilótának ûrruha, hajtóanyag légköri meg ûrbeli manõverezéshez is kell.
" A fõ hajtómûvek mindig védhetõek úgy, hogy pontosan ez ellenkezõ irányba néznek. Tudod, ûrben vagy. Delta V gyorsítás után úgy pöröghetsz a tengelyed körül, ahogy nem szégyelsz."
Ja aközben remekül lehet a másik csatahajóra tüzelni. :DD A vadászok körbe is vehetik az ellent.
Tehát szándékosan kúrod széjjel az egyik utolsó topikot, amit még nem leptek el a hülyék. Köszi szépen.
A lényeg azon van, hogy a vadásznak nem kell hosszú távú ûrutazásra készen lennie. Pár órára elegendõ üzemanyag meg oxigén kell neki.
Azt mindenképp meg kell oldani, hogy kellõ mennyiségû hasznos teher jusson a bolygóról az ûrbe, amíg ez nincs meg, addig felesleges csatahajókról meg ûrháborúról vizionálni. :)
Ha a Mars légterében akarnak repkedni, ott is ugyanúgy számolni kell azzal, hogy a légkör ritka, oxigén alig, mágneses tér sincs, szóval kozmikus sugárzás ellen ott is kell védekezni...
A hosszútávú ûrutazáshoz a vadásznak a csapatszállító vagy csatahajó oldalához kell csatlakoznia, és elindul, mikor a csatahajók elég közel érnek egymáshoz, hogy ágyúkkal lõjék egymást. 1000km es távok megtételéhez pályamódosításokkal együtt sem kell annyi üzemanyag meg oxigénkészlet, amit ne lehetne felrakni rá. Utána valóban számolni kell azzal, hogy ott nem lehet olyan egyszerûen lefékezni, mint a légkörben, hosszabb idõ kell a saját csatahajóra visszatéréshez.
A lényeg azon van, hogy a vadásznak nem kell hosszú távú ûrutazásra készen lennie. Pár órára elegendõ üzemanyag meg oxigén kell neki.
Ez mibõl következik...?
Ha a Mars légterében akarnak repkedni, ott is ugyanúgy számolni kell azzal, hogy a légkör ritka,
És pontosan ezért nem megy a kettõs célú gép. A ritka légkör miatt elegendõ aerodinamikai felhajtóerõt termelni lehetetlen + a gázturbina oxigén hiányában nem megy.
Az hordozó / vadász koncepció is le volt már tárgyalva. Értelmetlen a vadász. Alá is volt támasztva számokkal, hogy miért.
"És pontosan ezért nem megy a kettõs célú gép. A ritka légkör miatt elegendõ aerodinamikai felhajtóerõt termelni lehetetlen + a gázturbina oxigén hiányában nem megy."
Épp ezért a marsi viszonyok meg az ûrbeli viszonyok annyira nem különböznek, és mûködik a kettõs célú gép, amit a nagyobb hajó szállít.
"Az hordozó / vadász koncepció is le volt már tárgyalva."
Mondom a csatahajó is értelmetlen akkor. Torpedósereggel meg drónsereggel le kell rombolni a másik iparát, aztán csapatszállítókat küldeni.
Reménytelen vagy.
De a kettõs célú gép nem fog mûködni sohasem (legalábbis a mostani szinten biztosan). Ha a felszínrõl indítod, akkor nem fogsz kijutni bolygókörüli pályára - arról nem beszélve, hogy nem lesz meg a sebességed sem, hogy érdemben hozzászólhass az ûrcsatához, de még ahhoz sem, hogy bedokkolj a hordozóra. Ha meg az ûrbõl indítod, akkor lent ragadsz a felszínen, nem fogsz tudni visszatérni az anyahajóra. Mit gondolsz, miért indítják manapság az ûrhajókat baszomnagy 3000 tonnás rakétákkal? Azért, mert kisebbel nem tudják elérni azt a 11 km/sec-et, ami ahhoz kell, hogy ne essen vissza a hajó a felszínre. A SpaceShipOne tud kb 1 km/sec-et és 100km magasságot, de ugye annak is külön hordozógépe van az út elsõ szakaszára.
Az ok még, hogy feljut. Tegyül fel, hogy ennek a fafejûnek valami elképzelhetetlen helyzetben igaza van. És hogyna jön vissza? Mekkora a tömege a hõvédõ pajzsnak fajlagosan egy Apollo kapszulán vagy ûrsiklón...? Mert errõd eddig sem regélt...
Igazság szerint jó lenne olyan témáról beszélni, aminek értelme is van, de MA.
Meddig védettek a mai mûholdak az elhárító fegyverek ellen? Az ûrbéli fegyverek telepítésére ma mi az irányadó egyezmény? Pályamódosítási lehetõséges védelmi lépésként? Mûholdak EMP tûrése, stb. Ennek van értelme. Bolgóközi hadviselésrõl vitázni túl sok nincs.
Közben én is megtaláltam. A 16 km-es vitrola az, amin kicsit lehidaltam. Tegyük fel, hogy elméletben létre lehet hozni azt a szupernanocsöves vackot. Maga a kiterítés és összehajtás az hogyan menne?
Annyira értelmetlen volt, hogy kitiltottam. Továbbra se akarja megérteni a fizika alapjait (pedig a Newtoni és Kepleri fizika elviekben annyira nem átláthatattlan, ha valaki egy kicsit is meg akarja érteni). Amikor pedig egy irányított rakétalövedék "effektív hatótávolságát" egy "Kalasnyikov golyó"-hoz hasonlította elfogyott a türelmem. Én sem értek mindent, például bármennyire is szeretném, még mindig nem látom át a VASMIR hajtómû mûködését. Viszont ha valamit nem értek, akkor nem kezdek el fantáziám által kiszinezni a dolgot, és pláne nem kezdek egy tényszerûen beszélni a felvetéseimrõl.
De a kettõs célú gép nem fog mûködni sohasem (legalábbis a mostani szinten biztosan).
Ez annyira igaz, hogy a "repülõgép" forma ûrvadász-elképzelések, mint a MiG-105 vagy a Dyna-Soar mind csupán a légkörbe való visszatérés miatt voltak aerodinamikus kialakitásúak. Nem voltak kettõs célúak, a légkörben nem tudtak manõverezni. A Dyna-Soar ugye Titan I / II. / III. hordozórakéta orráról indult volna a világûrbe, a MiG-105 pedig egy 50/50 fantázianevû hiperszonikus hordozó-repülõgéprõl.
Dyna-Soar és a javasolt hordozórakéták
Az 50/50 rendszer szétvállása, alul a hiperszonikus hordozó-repülõgép, felül a MiG-105 és a gyorsító-rakétafokozata
Mindkét "ûrvadász" (illetve katonai ûrrepülõgép helyesebb megfogalmazás, mert elsõ sorban mindkettõ kémrepülõgép lett volna, az ûr-ûr hadviselés csak opcionálisan szerepelt a tervekben) elképzelés csak LEO pályát képes elérni, és minimális orbitális manõverezési képességgel rendelkezik. Tehát a célpont mûhold (vagy ellenséges ûrvadász) leküzdése csak úgy lehetséges, ha nagyon közeli keringési pályára sikerült állítani.
Aztán mindkét elképzelés a kukába került. A Dyna-Soar ugye le lett lõve, helyét a Blue Gemini vette át (errõl korábban raktam be képet), kémfeladatokra a MOL ûrállomással együtt, "harci" alkalmazáshoz a Blue Gemini orrához csatoltak volna az Agena-hoz hasonlóan feljuttatott platformon 6-8 ûr-ûr rakétát.
A Szovjetek az 1970-es évekig próbálkoztak a MiG-105-el, de a hordozó repülõgép túl nagy technikai kihívás volt, a mai napig nem épült amúgy hiperszonikus repülõgép, legfeljebb méretarányos tesztgépekkel próbálják a felmerült problémákra a megoldást megtalálni (mint az X-43 program). Õk is a meglévû ûrhajók köré építettek volna ûrvadászt, a Szojuz PPK esetén a "szabvány" Szojuz 7K orbitális modulját elhagyták, a helyére egy keretre nyolc kis méretû rakéta került, ezekkel semmisítették volna meg az ellenséges mûholdakat.
Mekkora a tömege a hõvédõ pajzsnak fajlagosan egy Apollo kapszulán vagy ûrsiklón...?
A hõpajzs tömege maga meglepõen kicsi. A PICA (Phenolic Impregnated Carbon Ablator) ablatív (elégõ) hõpajzs, ami a Stardust program visszatérõ modulját védte, illetve ennek a továbbfejlesztett változata, a PICA-X, ami a SpaceX Dragon ûrhajó hõvédelmét oldja meg például ~270kg/m3 sûrûségû.
Meddig védettek a mai mûholdak az elhárító fegyverek ellen?
A meglévõ és eddig elkészült ASAT (mûhold-elhárító) eszközök jellemzõen LEO pályáig értek fel, igazából csak a "Star Wars" program keretében elképzelt lézer-rendszerekkel lehetett volna hatékonyan megsemmisíteni magasabb pályán keringõ mûholdat, mint például a NAVSTAR (GPS) / GLOSNASS mûholdakat.
Az ûrbéli fegyverek telepítésére ma mi az irányadó egyezmény?
Az Outer Space Treaty (~Világûr Egyezmény) megtiltja a nukleáris és más tömegpusztító fegyverek világûrbe való telepítését, illetve kimondja, hogy a Hold és a többi égitest csak békés célra használható. Az egyezmény célja alapvetõen a világûr békés célú használata. Az egyezmény széles körben elfogadott, ám nincs semmiféle retorzió vagy más korlátozás megállapítva benne azok ellen, akik megszegik a szerzõdést.
A szerzõdés nem tiltja meg a fegyverek világûrbe való telepítését, tehát a Szovjet Almaz ûrállomások 23mm-es gépágyúja például nem sérti az egyezményt.
Van egy, az 1980-as évek óta készülõdõben lévõ egyezmény, ami jelenleg a Treaty on the Prevention of the Placement of Weapons in Outer Space, the Threat or Use of Force Against Outer Space Objects. A lefordítására nem vállalkoznék, de a lényege, hogy mindennemû ûrbéli fegyvertelepítést tiltana. A 2007-ben benyújtott Orosz javaslat a korábbi (amúgy amerikai eredetû) hasonló egyezmény parkolópályára kerülése miatt született. Kína az oroszok mellé állt az egyezmény terén, az USA azonban George W. Bush idejében nem támogatta azt. Az Obama adminisztráció hatalomra kerülésével 180°-os fordulat lépet életbe, és jelenleg úgy tûnik, hogy ha a többi nagyhatalmat (ide értve Indiát is) sikerül megnyerni, akkor az egyezmény életbe léphet.
Fontos megjegyezni, hogy az egyezmény nem tiltja a Földi vagy Légi indítású mûhold-elhárító rakétákat. Csak azt, hogy fegyvert nem lehet a világûrbe telepíteni.
Bolgóközi hadviselésrõl vitázni túl sok nincs.
Itt maga a hadviselés formációja volt a kérdés. Függetlenül attól, hogy ma vagy hatezer év múlva harcolnak, a fizikai törvények nem változnak. Ha valaki egy bolygó közelébe akar jutni, ugyanazokon a pályákon teheti meg. Lehet fejlettebb hajtásrendszer, ami nagyobb tolóerõt, jobb ISP-t (fajlagos üzemanyag-fogyasztást) jelent, de ettõl még a Newtoni és Kepleri fizika alapján kell közlekednie.
A stabilizálás a leírás szerint a forgatással oldották meg, ebbõl következik, hogy a kibontásnál is ezt a megoldást képzelheték el.
Hogy hogyan forgatsz meg egy 16km átmérõvel rendelkezõ, de még összehajtogatott napvitorlát? No ezt már én is nehezen tudnám elképzelni. Felteszem tán belülrõl valamiféle gázzal "megfújják", és miközben elkezd felfúvódni, egy naplézerrel erõt fejtenek rá ki (de csak a belsõ felületét), miközben lassan elkezdik a tartókábeleknél fogva forgatni. Rémálom lehet megvalósítás terén, de nincs jobb ötletem. Hogy forgatsz meg egy ekkora testet? Ráadásul úgy, hogy a reakcióerõ miatt a hajó ne forogjon az ellentétes irányba? A fene tudja.
Õszintén szólva nem ismertem eddig, az eredeti címe "An Illustrated Guide to Space Warfare", 1986-os könyv, de ennél többet így elsõre nem sikerült megtudnom róla. A címszavak alapján elsõ sorban a ballisztikus rakétavédelemrõl, az 1980-as évekbeli "Star Wars" programról és annak lehetséges megvalósulásáról szólhat - de ez csak feltevés.
Elkezdtem anno írni az alant látható értetlenség (értelmetlenség) miatt egy pár alap dolgot, ám bokros teendõim miatt nem tudtam befejezni. Ha már félkész, végigírom, aki egy kicsit is komolyabban akarja megérteni az ûrbéli hadviselést, talán hasznát látja... :)
Meghajtás és az ûrbéli mozgás alapjai:
Gyakorlatilag csaknem minden ûrben használható hajtómû azonos elven mûködik, x tömegû anyag áramol ki a hajtómûbõl y sebességgel, ez hoz létre tolóerõt. Egy egyszerû példával élve ha egy pisztolyt elsütsz, akkor a lövedék tömege és sebességével arányos erõt fejt ki a pisztolyra (és a kezünkre ez által), viszont az arányok fordítottak. Ha súlytalanság állapotában nézzük, a pisztoly tömege a lövedék tömegénél 100x nagyobb, a lövedék sebessége 300m/s, akkor a pisztoly elsütéskor 3m/s sebességre tesz szert.
A "csaknem minden" kivétele a napvitorlás (illetve a hasonló lézer-tolás és társai), illetve az elméletekben létezõ, de nem bizonyított meghajtásokat (mint az anti-gravitáció). A napvitorlás, lézer-tolás és hasonló megoldások esetén azonban szintén van energiaközvetítõ közeg - maga a fény. A fotonok által kifejtett erõ hajtja elõre az ûrjármûvet, a forrásuk pedig lehet egy csillag (mint a Nap), illetve egy vagy több nagy energiájú lézer.
Térjünk vissza a pisztolyunkhoz, az már látható, hogy a sebesség és a kiáramló anyag tömege a lényeg. A különféle hajtómûvek más-más arányban nyújtják nekünk ezeket. Pár példa a hagyományos kémiai hajtómûveknél:
Megj.: Az adatok nem hajtómûspecifikusak, hanem alapértékek, befolyásolja õket a fúvóka és az égõtér hatékonysága.
A szilárd rakétahajtómû felépítése, az égõtér végén van a begyújtó szerkezet
Az STS szilárd (balra) és folyékony (jobbra) gyorsító-rakéta terveinek metszete még a fejlesztés idõszakában
A Scaled Composites féle hibrid szilárd-folyékony rakétahajtómû felépítése
A folyékony hajtóanyag elõnye a jó tolóerõ, a szabályozhatóság. Hátránya, hogy bonyolult. Üzemanyagtartályok kellenek, csõhálózat kell, szivattyúk kellenek, és így tovább.
A folyékony üzemanyagok közül a LH2+LOX népszerû, mert ez adja a legtöbb tolóerõt adott tömeghez viszonyítva. Hátránya hogy mind a LOX, mind a LOX mélyhûtve folyékony csak, a folyékony hidrogént pedig nagyon nehéz tárolni (igazából huzamos ideig, évekig nem is tudjuk jelenleg hatékonyan).
A LOX+Kerozin nagyon népszerû a szovjet/orosz hordozórakétáknál, illetve most már nyugaton is kezd elterjedni, a SpaceX olcsó Falcon1 és Falcon9 rakétái is ilyen üzemanyagkombót égetnek el. Ugyan kevésbé hatékony, mint az LH2+LOX, viszont a sokkal könnyebb kezelés miatt mégis érthetõ a népszerûsége.
A Hibrid rakéták viszonylag új jövevények, itt az üzemanyag gumiszerû állagban van a hajtómû belsejében, és folyékony oxigén vagy más oxidálószert fecskendeznek a hajtómûbe, ez pedig begyulladva adja a tolóerõt. Az elõnye hogy egyszerû, csak az oxigént kell tárolni és mozgatni (tehát elég egy szivattyú, például), a hajtómû leállítható (a hajtóanyag "kialszik" az oxigéncsap elzárása után), sõt a tolóerõ szabályozható, tehát ötvözi a . Ilyen például a SpaceShipOne / SpaceShipTwo hajtómûve.
A szilárd hajtóanyag a legegyszerûbb szerkezet, a hajtóanyag és az oxidálószer keveréke van a hajtómû belsejében elhelyezve, egy hosszanti furattal. A begyújtás után a furat belsõ felén elkezd a hajtóanyag égni, és a termelõdõ gázok kiáramolva adják a tolóerõt. Az egyszerûségért viszont nagy árat kérnek, a hajtómû ha el lett indítva, akkor nem leállítható, továbbá a hatékonysága sokkal rosszabb, mint a folyékony üzemanyagú hajtómûveké.
A tolóerõ mértéke tehát függ a kiáramlási sebességtõl és az anyagáramlástól. Itt van pár példa, hogy adott hajtómûveknél mekkora tolóerõre lehet számítani (üres tömeg: a hajtómû tömege üzemanyagtartály és üzemanyag nélkül):
A tolóerõ tehát már megvan, most jön a másik fontos dolog, a specifikus fogyasztás. Ez egy kacifántos fizikai számítás, leegyszerûsítve a hajtómû által generált impulzus (lendület) osztva a felhasznált üzemanyag (és oxidálószer) tömegéve adott idõre vetítve.
Az 1970-es évek csúcstechnikája tovább finomítva, méregdrágán: SSME
Pár hajtómû ISP értéke:
Nagy kétáramúságú gázturbinás sugárhajtómû (utasszállító repülõgép): ~6000 sec (meg.: az oxigént és a tolóerõ jó részét is a légkörbõl nyeri) Nagy kétáramúságú gázturbinás sugárhajtómû utánégetõvel (vadászgép): ~3000 sec (meg.: az oxigént és a tolóerõ jó részét is a légkörbõl nyeri) SSME (LH2+LOX): ~470 sec (vákumban, tengerszinten jóval kisebb, ~330 sec) Hibrid hajtómû (LOX+gumi): ~290 sec (vákumban) GEM (szilárd hajtóanyag): ~250 sec (vákumban) Nerva (nukleáris + LH2): ~850 sec (vákumban) Triton (nukleáris + LH2 + LOX): ~1000 sec (vákumban) Ion-hajtómû: ~6000 sec (vákumban) VASMIR: ~10'000 (egyes források szerint ~30'000) sec (vákumban)
A DeltaV értékek többségében adottak, már lent raktam be egy Föld-Hold viszonylatra vonatkozó Delta-V-ket tartalmazó ábrát, de itt van pár érték még.
Az adott DeltaV-hez szükséges tömeg-üzemanyag arány kiszámítása:
(megjegyzés: az e értéke itt egyszerûsítve van, az adott pályatípustól függõen változhat)
Például 10 km/s deltaV-t akarsz elérni, a hajtómûved tud 470 sec Isp-t (tehát kémiai hajtómû, SSME szint), ez alapján:
MR = 2,7813^(10000/(470*9.81)) = 8,74
Vagyis ha az ûrhajód üres tömege 10 tonna, akkor 87,4 tonna üzemanyagot kell még magaddal vinni, legalább.
"A vasból készült hajóra is ezt mondták. Mi a bizonyíték erre? Hogy a részecskegyorsítóban, ahol elektromágneses hullámokkal gyorsítanak, még semmit nem sikerült c felé gyorsítani? Én se tudok vízszintes terepen egy autót a futási sebességemnél gyorsabban tolni, sõt... De még ha ez bizonyított is, akkor is csak az általunk ismert térre igaz."
Pont a te általad említett régiek mondták ezen gondolatmenet alapján, hogy nem lehetséges pl levegõnél nehezebb dologgal repülni. Mert még senkinek se sikerült. Ma már mûködik az a bizonyos TUDOMÁNY-nak nevezett dolog, aminek a segítségével lehet bizonyítani, vagy cáfolni dolgokat. A tudomány sose állította hogy a föld lapos, sose állította hogy nem lehet repülni a levegõnél nehezebb tárgynak.
Most találtam rá erre a topicra, egybõl bele is vetettem magam az olvasásba.
Így kezdésnek szeretnék feltenni egy nyílt kérdést: Szerintetek mikor várható komolyabb ûrfegyverkezés? Én úgy képzelem, hogy a következõ években elkezdõdhet a Föld körüli pályán levõ fegyverek esetleges telepítése(ha nincs már esetleg valami prototípus fenn, de persze ez inkább csak elmélkedés a részemrõl), valamint a Földrõl ûrbe irányuló fegyverek további fejlesztése(értem itt pl. a rakéta fegyvereket). A kérdés az ki teszi meg az elsõ nyilván való lépést, e felé. Ez alatt azt értem, hogy pl. bejelenti, hogy fegyvert küldtek fel az ûrbe(ugye Kína mûholdjának lelövésével bár borzolta a kedélyeket, ott mégis inkább egy elérhetõ eszköz módosításáról volt szó). Az én feltevésem szerint, akkor jelennek meg esetlegesen nagyobb távolságok megtevésére képes katonai ûrhajók, ha már lesz miért bevetni ezeket. Teszem fel már nyersanyag kitermelés folyik más bolygókon. Hisz, mint tudjuk a háborúk egyik fõ mozgatórugója a nyersanyagokért folyó harc.
Elõre is bocs, ha valami nagy marhaságot írtam.
Szerintetek mikor várható komolyabb ûrfegyverkezés?
Ezt nehéz megjósolni. Az 1950-es évek végén, 1960-as évek elején mindkét szuperhatalom (Egyesült Államok, Szovjetunió) komolyan foglalkozott a világûr katonai alkalmazásával. Nem azért, mert stratégiai fontosságú volt, hanem azért, mert egy új hadszínteret jelentett. Az akkori tervek jó része alapvetõen arról szólt, hogy a nukleáris fegyvereket a világûrbõl, esetleg egy Holdbázisról indítsák el Földi célpontok ellen. Egy nukleáris robbanófej viszont stratégiai szempontból mindegy, hogy egy bombázógéprõl ledobva, egy tengeralattjáróról indítva, egy ballisztikus rakétával vagy adott esetben egy ûrbázisról indítva éri el a célpontját. Ebbõl a szempontból pedig a világûr igazából haszontalannak bizonyult. Egy ûrbázisról sokkal több erõforrásba kerül ugyanis a nukleáris csapásmérés, mint egy bombázógéppel vagy ballisztikus rakétával végrehajtva. Egyszóval gazdaságtalan lett volna.
A "második hulláma" az 1960-as évekbéli terveknek már a világûr kiaknázásáról szólt. Alapvetõen a világûr ekkor a kémmûholdakról szólt, arról, hogy ezekkel az ellenség titkait lehet megismerni. Magától értetõdött, hogy az ellenség ilyen irányú törekvését valahogy korlátozni, megakadályozni akarták. Ezek a tervek az ellenség kémmûholdjainak, kémûrbázisainak megvizsgálását, tönkretételét, elpusztítását célozta. A sors fintora, hogy végül a politikai vezetés egyik oldalon sem támogatta ezen terveket olyan komolyan, hogy azok eljussanak a megvalósáig.
Az "ûrfegyverkezés" mindkét oldalon Földi indítású rakétákra korlátozodótt, az amerikai Nike-Zeus és Thor rakéták "egyszerûen" egy megatonnás szintû termonukleáris robbanással pusztították volna el a szovjet kémmûholdakat. A szovjetek egy fokkal kifinomultabb ISz-A "vadász-mûholdak" megoldását alkalmazta, ez egy olyan mûhold volt, amely 2-3 Föld körüli keringéssel jut el a célpont (alacsony Föld körüli (LEO), tehát legfeljebb olyan 1000km-es) magasságig, és végül egyfajta repeszfelhõt kreálva rongálta volna meg. Az amerikaiak késõbb F-15-ösök által indított ASAT rakétákra tértek át (ám valódi rendszerbe nem álltak ezek).
Az elsõ valóban ûrbe telepített fegyver a szovjet Almaz kém-ûrbázisok (Szaljut 2, Szaljut 3 és Szaljut 5 néven ismertek, a szovjetek a civil Szaljut programba "rejtették" a katonai Almaz ûrállomásokat - Cselomej állítólag örjöngött, amikor a konkurens tervezõiroda ûrállomásának a nevét kellett használnia, a Szaljut-3 esetén a "Szaljut-3" felirat a legendák szerint ezért került egy olyan támasztógyûrûre, amely a hordozórakétáról való levállás után leoldottak, ilyen kicsinyes megoldások mindennaposak voltak :D) 23mm-es Nudelman gépágyúkkal voltak ellátva önvédelem céljából. A Szaljut 3 esetében a gépágyúval sikeres tesztlövészetet hajtottak végre. A negyedik Almaz ûrállomáson az elõkerült információk alapján a gépágyú helyett két önvédelmi rakéta lett volna, ám ezt az ûrállomást nem fejezték be, az Almaz programot elkaszálták, helyette a személyzet nélküli kémmûholdakra koncentráltak (az Almaz-ból született személyzet nélküli változat is, az Almaz-T).
Egy Almaz makett, a gépágyú fekete csöve a világosbarna tartókerettel együtt bal oldalt alul látható
A fegyverzet-orientált katonai ûrprogramok az 1980-as években a Ronald Reagen nevéhez kapcsolt "Csillagháborús" (Star Wars) program keretében kerültek megint újra elõ, ezúttal az ellenséges interkontinentális ballisztikus rakéták elleni eszközként. A szovjetek persze szintén nem akartak lemaradni, ezért õk is hasonló elképzeléseket dédelgettek. Az Energia-hordozórakéta elsõ terhe, a "Poljusz" (Polyus), a katonai Skif program keretében lett kapkodva létrehozva. A Skif eredetileg egy Megawatt-szintû széndioxid-lézerrel, "önvédelmi" gépágyúval, sõt, egy fázisban nukleáris "aknákkal" is felszerelt, 100 tonnás harci mûhold, amely ellenséges (amerikai) katonai mûholdakat és/vagy amerikai ballisztikus rakétákra tüzelhetett volna. A Poljusz egy tesztjármû lett volna fegyverzet nélkül, de elsõ sorban katonai céllal (többek között a lézer mûködésével járó gáz-kibocsátást szimulálták volna). Nem sokkal az indítás elõtt Gorbacsov a világûr békés felhasználására hivatkozva a katonai célú teszteket kihuzatta a programból - a kapkodva összeállított Poljusz amúgy sem állt pályára egy hibás parancssor miatt.
A Skif harci mûhold felvázolt terve (@astronautix.com)
A csillagháborús tervek közül egy sem valósult meg, de az ûrbéli hadviselés nem került le az asztalról. Több amerikai 1980-as és 90-es évekbeli elemzés és meghallgatáson is kinyilatkoztatva lett, hogy a világûr feletti uralom létfontosságú amerikai stratégiai érdek, mivel az amerikai hadigépezet nagyon függ az ûrbéli mûholdaktól (a NAVSTAR navigációs mûholdaktól, a kommunikációs mûholdaktól, a ballisztikus rakétaindítást jelzõ mûholdaktól, illetve áttételesen a különféle kémmûholdaktól).
Ahogy alant is írtam, már jó ideje képben van egy teljesen fegyvermentes világûrt propagáló nemzetközi egyezmény, de eddig az Egyesült Államok ellenállása miatt nem került napirendre. A lent említett orosz kezdeményezés talán némi változást hozhat, mert az Obama-kormányzat már nem zárkózik el mereven az egyezmény ötletétõl, de még nem biztos, hogy ettõl azt alá is írják. Márpedig amíg az USA nem áll mögé, addig a többi nagyhatalom sem fogja ezt megtenni önként.
Én úgy képzelem, hogy a következõ években elkezdõdhet a Föld körüli pályán levõ fegyverek esetleges telepítése
Jelenleg ilyen programról én nem tudok. Vannak ilyen irányú elképzelések (pl. az amerikai Brilliant Pebbles program keretében), de megvalósulás útjára még nem lépett egy sem.
valamint a Földrõl ûrbe irányuló fegyverek további fejlesztése
Ahogy lent írtam, ezekre a világûr fegyvermentessé tétele nem is vonatkozik. A nagyhatalmak egyértelmûen igényt tartanak ilyen fegyverre, Kína, Oroszország és az Egyesült Államok rendelkezik is ilyennel, de gyakorlatilag mindegyik ország, amely képes mûholdat Föld körüli pályára állítani, képes lehet ilyen fegyverrendszer megalkotására (Japán, India, Izrael, Franciaország, Ukrajna).
Az én feltevésem szerint, akkor jelennek meg esetlegesen nagyobb távolságok megtevésére képes katonai ûrhajók, ha már lesz miért bevetni ezeket. Teszem fel már nyersanyag kitermelés folyik más bolygókon. Hisz, mint tudjuk a háborúk egyik fõ mozgatórugója a nyersanyagokért folyó harc.
Az emberiségre jellemzõ a versengés, a hatalomvágy, az irigység. A történelmi visszatekintések alapján és a jelen világpolitikai helyzetet is figyelembe véve én kétségbe vonom, hogy egy Star Trek-hez hasonló utópisztikus, egységes emberiség létrejöhet. Annál gyilkosabb faj vagyunk.
Amint a világûr olyan stratégiai érdeket kezd el képviselni, hogy az uralma feletti vitákat generáljon, erõsen valószínûsíthetõ, hogy katonai erõvel fogják az érdekeiket védeni a felek.
Hogy miként, mikor és hogyan fog ez megvalósulni azt nem merném még csak megjósolni sem, de a lehetséges forgatókönyvek száma végtelen. Mindenestre, ha megindul a világûr kolonizációja, idõvel valószínûsíthetõ az, hogy ezek a kolóniák nagy függetlenséget fognak maguknak követelni. Hiszen a kolóniákon születettek már semmiféle érzelmi kötõdéssel nem rendelkeznek majd a Föld felé...
Sziasztok!
Szerintetek egy hadi-ûrhajón lenne-e értelme komolyabb páncélzatnak, hiszen növeli a hajó súlyát, ráadásul olyan erõs fegyverek ellen kéne védenie, amiket nem nagyon állít meg semmi. Úgy gondolom elég lenne egy minimális páncélzat, ami a lassabb mikrometeorok meg az ûrszemét ellen nyújt védelmet, és inkább a lövedékek kivédésén és a kárelhárításon(pl.lezárható rekeszek, tartalékrendszerek stb.) lenne a hangsúly.
Meg azt szeretném még tudni, hogy lenne-e értelme a döntött páncélzat vagy valamilyen reaktív páncélzat alkalmazásának.
Hoi!
"Szerintetek egy hadi-ûrhajón lenne-e értelme komolyabb páncélzatnak, hiszen növeli a hajó súlyát, ráadásul olyan erõs fegyverek ellen kéne védenie, amiket nem nagyon állít meg semmi."
A páncélzat meghatározás alatt hibás gondolkodás, hogy több méteres acél vagy hasonlóan sûrû anyagból készült "héjat" párosítunk hozzá.
A lézer és hasonló, jelentõs hõenergiát felszabadító hatások ellen a jelenlegi ûrhajóknál, ûrszondoknál alkalmazott hõpajzs is nagyon hatékony védelmet jelenthet. Nyilván nem lehet vele mindent betakarni, de a kritikus komponensek védelmét meg lehet vele oldani.
A páncélzatnál már volt emmlítve a Whipple-shield, vagyis Whipple-pajzs. A cél az, hogy a becsapódó testet széttörje (hiszen a becsapódás nem csak a célpont, de a becsapódó testre is komoly hatásokat fejt ki), és az már ne rendelkezzen annyi energiával, hogy a valódi páncélzatot átüsse. A hátránya ennek, hogy jelentõsen megnöveli az ûrhajó befoglaló méretét, vagyis nagyobb célpont lesz tõle.
A dolog másik oldala, hogy a kard és a pajzs elmélete. Ha kifejleszt valaki egy "kardot", amely átvágja a bõrpáncélt, akkor a "fegyverkovács" elõnybe kerül, de ha "páncélkovács" kifejleszti a lemezvértet, a bõrpáncél ellen hatékony kard hirtelen sokkal kevésbé lesz veszélyes fegyver - elõnybe kerül a "páncélkovács". Erre válaszul a "fegyverkovács" viszont kifejlesztheti a buzogányt, amely elég ütõképes lehet a lemezvért ellen. Az egész egy állandó versengés.
Ez esetben arról van szó, hogy ha az ûrharcra mindenki úgy készül, hogy a másik fél nem rendelkezik igazán komoly páncélzattal, akkor a fegyverei hatását is erre a szintre lövi be. Nincs szükség sokkal nagyobb pusztító erõre, az már pazarlás. Arra kell törekedni, hogy a lehetõ legkisebb erõforrással tudjuk elpusztítani az ellenfelet.
Viszont ha az ellenfél ezzel számol, akkor kellõen erõs páncélzattal hatástalanná teheti ezeket a fegyvereket, míg a saját fegyverei még mindig hatásos a hagyományos ellenfelekkel szemben.
Tehát egy vastagon páncélozott hajó akár hatékony eszköz is lehet, például hogy egy jól védett bolygó védelmét felszámolja. Viszont egy ilyen hajó igencsak drága és nehezen legyártható dolog. A Sci-fikben azonban már jó régen feltûnt a kézenfekvõ megoldás: fogj egy aszteroidát, a szûkséges eszközöket, lakóteret, reaktort, stb. rejtsd el a felszín alatt, a felszínen széttelepíted a fegyverzetet, hajtóanyagnak pedig ott van az aszteroida anyaga maga (a korábban említett "Mass driver" hajtómû). Olcsó, rondó, és hatékony megoldás.
Meg azt szeretném még tudni, hogy lenne-e értelme a döntött páncélzat vagy valamilyen reaktív páncélzat alkalmazásának.
Abból a szempontból, ahogy pl. a harckocsiknál van, nincs értelme. De bizonyos szintig persze fel lehet használni hasonlóképpen. A világûrben a harcok nagy távolságból folynak majd valószínûleg, kézenfekvõ, hogy úgy, ahogy például a harckocsik esetén is a páncélzat legerõsebb része az, amelyik az ellenség fele néz folyton, úgy egy hadi ûrhajón is csak egy kinevezett "oldal" (nem feltétlenül kell az orrnak lennie) lesz kinevezve "golyófogónak". Amikor az ellenfél támadására felkészül, ezt az oldalát (ami egyben lehetõleg a hajó legkisebb felülete is) mutatja az ellenség felé. A többi része nem, vagy csak szerényen páncélozott. Ennek az elõnye, hogy tömegtakarékos, hátránya, hogy ha egyszerre több irányból érkezik a veszélyforrás, akkor bajban lesznek.
Egyébként szerintetek el fog terjedni a GYALOGSÁGI lézer, plazma fegyver egyszer?
Azt tudom hogy fejlesztenek egy boeing gépre, és egy terepjárora rakéta védelmi lézer ágyút. :)
Egyébként az ilyen energia fegyvereknek (gyalogsági) milyen elönyei, és hátrányai lennének a szilárd löszeres fegyverek ellen?
Semmi értelme szerintem. Lézerpuskás gyalogság ellen elég lenne egy nagy hordozható tükör :DDD
Puha célpontok ellen szerintem mindig is valamilyen lövedéket fognak használni (vagy HALÁLSUGARAT!!!!44 :D).
Lézer: Mint nem-halálos (vakító) fegyver igen, egyre többet és többet foglalkoznak vele, jelenleg a fõ gond egyfelõl a méret (túl nagy és nehéz), másfelõl a megfelelõ hatékonyság (ne legyen maradandó a vakság, de ideiglenesen eléggé kiüsse a látását) biztosítása.
Plazma: Az a fajta plazmafegyver, amely plazmát hoz létre, és a plazma a célpontig repül valószínûtlen. A plazma külsõ gerjesztés nélkül "elsorvad" a légkörben, így nem túl sok értelme lenne.
Plazmafegyver alatt a laikusok olykor a fúziós fegyvert értik. A plazma ugye egy töltés tekintetésben semleges állapota pozitív és negatív töltésû ionizált részecskéknek. A plazmalámpában vagy egy villámban is plazmát láthatunk, de például a Föld légkörébe visszatérõ ûrhajót is plazma veszi körbe, ahogy a súrlódástól felhevül a levegõ, amelyen áthatol. Tehát például egy "villám-fegyver" esetén az a gond, hogy a kisülés a legrövidebb utat keresi (gondolj a villámra), így pedig finoman szólva is nehéz elintézni, hogy pont oda "csapjon", ahova te akarod.
Olyan elképzelhetõ, hogy plazmagránát, amely egy területen olyan erõs kisülést hoz létre, amely plazmaállapotba hozza a légkört, de ilyen kísérletrõl nem tudok.
Plazmakisülés hétköznapi formában
Bizonyos szintig egy termonukleáris bomba fúziós fegyver (egy fissziós robbanás hoz mûködésbe egy fúziósat, ez által pedig plazma is keletkezik), de kézigránát méretû termonukleáris fegyver nem létezik, a legkisebb ilyen fegyver elméleti szinten is legalább egy focilabda méretû.
Azt tudom hogy fejlesztenek egy boeing gépre, és egy terepjárora rakéta védelmi lézer ágyút. :)
A Boeing gépre fejlesztett lézerágyú (kódneve: YAL-1A) kaszát kapott, az ok a folyamatos csúszás (eredetileg 2006-ban kellett volna rendszerbe állnia) és a brutális túlköltekezés (már az eredeti költségvetés 4x költötték rá, több, mint 5 milliárd dollárt). Az elsõ megépült YAL-1A ABL gépet tesztelésre használják tovább, de a költségvetését megtizedelték. A második gépet már nem fejezik be.
A YAL-1A problémái:
Durván 5-7 másodperc kell a lézersugárnak ahhoz, hogy egy rakéta vékonyka burkolatát átégesse, ehhez a lézersugárnak ugyanazt a pontot kell megvilágítania ezen idõ alatt. A rakéta nem fog kitérõ manõvereket végrehajtani emelkedési fázisban, de egy repülõgép pilótája nyilván egybõl kifordul valamerre, ha azt észleli, hogy olvadozik a gép körülötte.
A másik probléma az idõjárás. Noha a YAL-1A ugyan akár több száz kilométeres effektív lõtávolsággal rendelkezik, elviekben a felhõk felett repül, és megvárja, amíg a rakéta is elhagyja a felhõréteget (addig radarral követi). Na most itt a probléma, egy repülõgép nem fogja azt a kedvességet megtenni, hogy ne használja ki a felhõket, mint pajzsot a lézer ellen (a felhõkben a lézer energiája elnyelõdik, ezért nem lehet rajta átlõni). A lézer gyorsan elveszti energiáját, ha ködön, felhõn, füstön kell áthatolnia.
Elviekben igen, használható a YAL-1A repülõgépek ellen is, de nagyon sok tényezõ korlátozza ilyen téren a használhatóságát, arról nem is szólva, hogy max. 6 lövést tud leadni, utána pedig mehet vissza a bázisra újra feltölteni a lézer kémiai tartályait.
Az USAF jelenleg szilárdtest lézerekben gondolkodik, de az még legalább 10 év, ilyesmit akarnak az F-35-öshöz külsõ függszetéssel.
A jelenleg egyetlen élõ lézerprogram az AC-130-asba szánt ATL (Advanced Tactical Laser), ez 100kW-os, mintegy 5-7 tonnás tömegû rendszer. Az ilyen nagy teljesítményû lézerek (a YAL-1A 1 MW, az ATL program lézere 100 kW teljesítményû) még nem igazán reálisak efféle felhasználásban fény-generálta szilárd test lézerek (amihez energiaforrás kellene), ezek kémiai lézerek (a fényt egy speciális kémiai eljárás generálja, ami klórgáz, jód, hidrogén-peroxid és kálium-hidroxid reakciójából születik). Ebbõl következik az egyik nagy hátrányuk, mégpedig, hogy annyiszor "lõhetnek", amennyire elegendõ üzemanyagot cipelnek magukkal. A YAL-1A például ha jól rémlik összesen hatszor lõhet az 1MW-os lézerével a fedélzetén hordozott sok tonnányi "üzemanyagból"... Az ATL sem sokat fog lövöldözni, 5-7 tonnás tömegbõl még 100kW esetén sem nézek ki többet egy-két tucat lövésnél.
További probléma az, hogy a kémiai anyagok erõsen toxikusak. Annyira, hogy a YAL-1A személyzete a tesztlövészeteken vegyvédelmi ruhában volt a fedélzeten, mivel ha felszállás közben baleset miatt esetleg kifolyik a sok kémiai anyag, akkor nekik annyi...
Az oroszoknak is volt/van egy hasonló programja, ez az 1980-as években elég jól haladt, de aztán pénzhiány miatt 15 évre leállt. 2010-ben állítólag újra repült a gép, ám a lézere nem tudni, hogy mûködõképes-e. A gép mindenestre úgy tûnik repképes. Az elemzések szerint ez nem rakétavédelmi, nem is vadászgépek elleni, hanem inkább a kémmûholdak megvakítására szolgálhat. Ehhez sokkal kisebb energiájú lézer is elegendõ (az kémmûhold optikája szépen összegyûjti a lézerfényt, és annak magas energiája így koncentrálva éri a CCD-t, ami ennek annyira nem fog örülni).
Berijev A-60 repülõ lézerkomplexum
Volt még légvédelmi lézerprogram (MTHEL), de az is kaszát kapott, hasonló okokból. Utódján dolgoznak, de még legalább egy évtized, amíg szolgálatba állhat, ha egyáltalán (ismét a korábban említett problémák: nehéz, toxikus, idõjárásfüggõ).
Az amerikai haditengerészetnek van egy CIWS (közellégvédelmi) lézer-programja, ez nemrég hajtott végre sikeres tesztet, talán az évtized második felére az elsõ példánya rendszerbe állhat. Ez szilárdtest lézer, tehát energiát kell befektetni (áramot magyarul), azzal gerjesztik a fényt. Hátrányai persze megvannak továbbra is (igaz, hogy a lézer fénysebességû, viszont az idõjárás ugye ennek is betesz, a köd, esõ, füst szétszórja a fotonokat, gyengítve a lézer energiáját).
Az amerikai haditengerészet LAWS tesztlézere
Amúgy a szovjetek igencsak az élen jártak a szilárdtest lézerek terén (ie.: az 1980-as években jártak ott, ahol ma az amerikaiak), még lánctalpas alvázra épített lézerjük is volt, amely az ellenséges aknagránátok, rakéták ellen védte volna a harckocsikat, illetve megvakíthatta volna az ellenséges optikákat (pl. harckocsik célzórendszerét) illetve a kezelõszemélyzetüket. A pénzhiány persze ezt is tönkrevágta, és rendszerbe sose állt ez.
A szovjet idõk lézer-harckocsija...
Egyébként az ilyen energia fegyvereknek (gyalogsági) milyen elönyei, és hátrányai lennének a szilárd löszeres fegyverek ellen?
A fõ gond már említve volt: a lézer energiáját elnyeli a füst, köd, esõ, por, stb. kicsit kellemetlen, ha azért nem tudod a fegyveredet hatékonyan használni, mert éppen zuhog az esõ...
A másik gond az energiakoncentráció. Ahhoz, hogy egy embert komolyabban megégess egy lézerrel, legalább olyan 1 kW energiájú lézerre lenne szükség. Itt most megint a lézer fajtájától függ a probléma. A kémiai lézer viszonylag egyszerûbb, egy 1kW-os kémiai lézer 20-30kg körül lenne olyan 5 lövésre elegendõ üzemanyaggal. A baj az, hogy ahogy a YAL-1A-nál is, itt is erõsen mérgezõ, toxikus anyagokból áll az üzemanyag. Szóval egy sérülés a tartályon, vezetékeken, és a saját fegyvered téged fog szétmarni. Aztán ott a lövésszám problémája, 5 lövés nem sok...
Szilárdtest lézernél maga a lézer még talán nem is annyira vészes, talán 10-20 kg körül lehet. Viszont az energiaellátása problémásabb. Egy ilyen lézer alsó hangon is 10kW energiát vesz fel mûködés közben. Kondenzátorokra van szükség (ami nagy és nehéz, minden lövés után újra kell tölteni) vagy egy 10kW energia leadására képes generátorra. Egy 10kW-os dízel-generátor olyan 1x1x1 méteres befoglalóval, és olyan 300-500kg-os tömeggel rendelkezik...
Milyen elõnyei vannak? Nos a hiedelemmel szemben látható, hogy nem rendelkezik végtelen "lõszerrel". A kémiai lézerek üzemanyagot igényelnek minden lövéshez, nem keveset és nem veszélytelen fajtát. A szilárdtest lézer pedig megint problémás, mert az is áramforrást igényel, ami szintén fogyaszt üzemanyagot (hacsak a zöld hadviselés jegyében nem napelemekkel és szélenergiával akarod táplálni :D).
Amiben jók:
-Fénysebességû. Tehát effektíve azonnal odaér a célhoz, nem kell elõre tartani és hasonló. -Hatótávolság. Pár száz métertõl pár ezer méterig lehet hatásos lézerrel lõni ilyen szinten. A gond az, hogy a légkör és a zavaró hatások (köd, port, stb.) ezt csökkentik. Szép idõ kell hozzá. :D -Nehezen felderíthetõ. A szilárdtest lézer mûködése maga alig ad ki hangot, a generátor / energiaforrás más kérdés. A kémiai lézer viszont sziszeg és nyivákol, ahogy a reakciótermékek távoznak a reakciókamrából. A lézernyaláb maga nem látható, csak ha megtörik valamin. Így ideális orgyilkos fegyver.
Amint látható az elõnyök és a hátrányok jelenleg nem igazán állnak arányban. Túl sok a megoldásra váró probléma még. Ha lesz kis méretû, kompakt, könnyû és hatékony energiagenerátor vagy akkumulátor, akkor a szilárdtest lézerek talán elõkerülhetnek, mint kézi lézerfegyverek.
És a gyalogsági testpáncélok elterjedésére van valami esély? Nem valami uj golyo állo mellényre gondolok, hanem teljes test páncélra. :D Persze, tudom hogy a kerámia dög nehéz, de valami uj anyagal? (Pl. bioacél?) :D Nem powered exoskelletonra gondolok, hanem valami max 5-10 kg-os páncél, olyan sisakal amiben van HMD. :D:D:D:D
Tul sok star wars nézek :D:D
A páncélnál mindig három fõ problémát kell összehozni:
1.: A veszélyforrások ellen kellõ védelem biztosítása. 2.: A megfelelõ mozgékonyság biztosítása. 3.: A páncél ára.
A kettõ közötti arany középút az, amit mindig is kerestek a harctéren. Persze maga a harctér is meghatározza, mikor milyen szintû védelmet lehet nyújtani.
A történelem folyamán számtalan fordulat volt már a "kard és pajzs" játékában, és nem mindig volt kiegyensúlyozott a kettõ közötti állapot. A lõfegyverek elterjedésével jó ideig semmiféle komolyabb védelem nem volt, például. Egyszerûen kellõen könnyû és hatékony védelmet nyújtó páncél egyszerûen nem létezett.
Az általad felvázolt páncélt a jelenleg még nem elérhetõ. Vannak teljes testet befedõ ballisztikai testpáncélok, a rendfenntartó erõk "behatoló" egységeinél, de nyomnak 50-60kg-ot, szóval egy gyors, 5-10 perces akciónál több ideig viselni inkább büntetés, mint feloldozás.
Egy eféle páncél végül is van kilátásban, a nanocsövekbõl épített anyagok nagyon könnyûek és erõsek lehetnek. A gond az, hogy jelenleg ez a technológia még csak a laborokban létezik, hétköznapi alkalmazásától messze vagyunk. Ha sikerülne is megfelelõ testpáncélt csinálni, akkor csillagászati összeget kellene befektetni, és irgalmatlan macera lenne ebbõl felszerelni akár csak egy kisebb egységet is.
Ami a jövõt illeti, ott a fõ probléma a már említett "kard és pajzs" páros. A nanocsövekbõl nem csak páncélt, de fegyvert is lehet építeni. Könnyebb, nagyobb tûzerejû fegyvereket. Márpedig ha a "pajzs", adott esetben a testpáncél hirtelen generációs ugrást hajt végre, akkor a másik oldalnak is lépnie kellé - olyan fegyvert kell letennie az asztalra, ami átüti azt a pajzsot, különben nincs értelme a fegyvernek.
Viszont mi alapvetõen a világûrrõl beszélgettünk, illetve az azzal kapcsolatos hadviselésrõl. Ott pedig a teljes öltözék elkerülhetetlen, hiszen az vákumtól való életmegóvásához szükség van egy szkafanderre. Ezt könnyebben lehet páncélozni, ha nem is azért, hogy a fegyverek közvetlen találatától megóvjanak, a repeszek, kisebb behatások ellen még hasznos lehet. Tehát egy "ûr-tengerészgyalogoson" bizony teljesen elvárható valami ilyen öltözék, bár én inkább egy kissé megerõsített ûrruhához hasonlítanám.
Ami ráadásul csak áthatoló sérülés ellen védene ugyebár. Az ellen tehetetlen lenne, ha felrobban valami a közelben és a nyomásváltozás élettel összeegyeztethetetlen sérülést okozna.
A Star Wars egy mese. A rohamosztagosok fegyvereit megnézve pl. látszik, hogy Sten géppisztolyok vannak náluk kicsit lézeresítve. Han Solo egy Lugerrel rohangál. Hiába na, nem volt nagy a költségvetés. Mellesleg miért van a rohamosztagosok térdénél eltérõ csizmaszár?. Ja, és hiába vannak páncélozva, bármilyen lézerfegyverrel bármikor lelõtték õket, még Csubakka a lézernyílpuskájával is :)
Ja. Nem ez az elsõ hely, ahol megkérdezték, hogy mire jó az a testpáncél, ha mindennel kinyírták õket. Még a kis ewokok is...
A sisakban van rádió és display mondjuk ok. A ruha talán klimatizált? Energiaforrása? Hõcserélõ hol van rajta? Hol zúg a hûrõ? :) A camelbag máshogy néz ki.