De az a sora a cikknek amit idéztem enyhén szólva is szánalmas. Szerintem azok akik saját testük, életük, egézségük változását, javulását pirulák, szerek kiegészítõktõl vagyis másoktól várják nem felelnek meg a társadalmi elvárásoknak. Fõleg ma ás fõleg a jövõben. Amikor az ember már manapság is puszta számokkal jellemezhetõ késõbb mit várnak ezek az emberek. Hányszor hallottuk mindannyian "hogy ez senkit nem érdekel" kifejezést (például rosz lett a vizsgád, mert meghalt az anyukád... De számtalan példát lehetne mondani még)
Valóban igazad van nem lenne így kivitelezhetõ. Amit leírtál egyetértek vele.
Ez igaz, és általában mûködik is. Viszont a drasztikus testzsír-százalékát csökkentés (és annak az állapotnak a megtartása) drasztikus módszereket kíván. :D És nálam most az is szempont.
pifoeko: Valóban? Már elnézést, de, ha ezt is az iskolában kellene megtanulni, akkor minden hasonlósan fontos dolgot is ott kellene. És akkor mita tanít a szülõ? A társadalom, a közvetlen környezet, a TV? Ha egy picit is gondolkodom (más hozzászólókkal ellentétben) nem az iskolába vinném ezt be, ahová idõ is kell(ene) erre no meg képzett tanár, valamint BEFOGADÓKÖZÖNSÉG. Ugyanis képzeljük el, hogy a mai fiataljaink, aki között vannak olyanok, akik napi 3-4 energiaitalt isznak meg (félreértés ne essék, nincs bajom vele) és fõleg gyors- és/vagy mûkajákat esznek, szóval õk nemigen fognak tátott szájjal figyelni ezekre az itelmekre. Ne akarjunk már mindent megtanítani a gyerekeknek, hanem egyszerûen hagyni kellene neki megtanulni ezeket. Hogy honnan? Például a szülõ példamutatásával, a társadalommal, ami nem a pénz felé, hanem az õt alkotó emberekkel foglalkozna, hogy minél tovább éljenek egészségesen, és dolgozhasanak,építve ezzel a társadalmunkat (ezt most osszuk el kettõvel, elég fennkölt és idealista lett, de a lényeget érthetitek). Hidd el nekem, 1-2 TV mûsor és reklém, ami jól célozza meg a megfelelõ tartalommal a közönséget többet hat a gyereknél, mint a tanóra. Szóval ne akarjunk minden benyomni az iskolába már... fõleg nem ész nélkül.
'a fogyni vágyók és a cukor problémákkal küzdõk többsége kizárólagos megoldásként tekint ezekre a kemikáliákra.' Tényleg???? Nem is kellene semmitsem megoldani ha nem lennék ennyire rabjai érzelmeiknek/érzéseiknek. Az iskolában nem csak azt kellene megtanítani, hogy mi az a logaritmus meg derékszögûháromszög, hanem azt is, hogy képesek legyünk irányítani vágyainkat és ne azok irányítsanak minket! Illetve, hogy ne higgyjünk olyan vizsgálatoknak amiket azok finanszíroznak akiknek kárára válhat.
mondjuk ha biológus vagy akkor még érthetö is, de éna zért enynire komolyan sose tudnám venni ezt a dolgot, egyszerü a képlet, enni kell rendesen, mozogni rendszeresen, és nemlesz elhizás:D
TrSzGabesz-nek pedig, az orvosokrol anynit hogy keresztanyám a növért fizette le hogy hozza már a gyógyszerét mer párórával elvoltak maradva (természetesen kávéautomatánál találta meg) rá 1 hétre meghalt.(persze nem az elsö és utolsó alkalommal keresgélte a növért)
"Szóval, ha aszpartam fogyasztása után mindig rösszul leszel, akkor emeld fel a segged, és húzz el az orvoshoz! Én nem vagyok orvos, de mi van akkor, ha a szervezeted cukornak érzékeli, és inzuéinnal leszabályozza a vércukorszinted és azért vagy rosszul? Lehet ez egyfajta cukorbetegség, vahy akárminek a tünete is. Talán csak egy alergia, de lehet komoly is. Mondom, egy mentõsnél gyakori letakarni valók az olyan emberek, akik ezzel meg azzal a kis tünettel minek is fordulnának orvoshoz..."
Kösz a tippet! Ugyan nem az írásod nyomán, de korábban voltam vérvételen, többféle vizsgálatot kértem. Minden rendben volt. Sajnos az orvosokat érintõ tapasztalataim nem éppen rózsásak. Sokszor rángatják az embert hónapokig tartó kivizsgálásokra, hogy megállapítsák, nem találják a baj forrását. Azért az ember feleslegsen nem szereti magát stresszelni, ugráltatni hónapokig, hogy utána ilyet mondjanak neki. Nem mondom, hogy minden esetben, de a mentõs ilyenkor jön takargatni, utána meg lehet, hogy az áldozatot hibáztatja. Persze most ezt nem vitának szántam. Csak jeleztem, hogy igen is, az orvosokon is sokszor múlik sok minden. De ez már eléggé offtopic :)
Nem mérem, csak tudom, hogy miben mennyi energia van (valamire pontosan rá is van írva, van amit saccolok), és hogy milyen idõközönként, mit és mennyit érdemes enni... Illetve azt is, hogy kb. mennyi az aznapi energiaszükségletem. Ezt persze hozzáigazítom ahhoz is, hogy mit csinálok az adott napon. Azt is tudom, hogy X perc X km/h-s futással kb. mennyi kalóriát használok el. Mindent csak "érzéssel" csinálok, semmit nem állok neki számológéppel számolgatni. Persze ehhez nem árt egy kis tapasztalat (és persze az sem rossz dolog, ha biológus az ember... :D). Csak akkor futok pluszban valamilyen kaja/cukros pia matt, ha nagyon kilóg az aznapra betervezett energiabevitelbõl. (betervezetten az értem, hogy már reggel tudom kb., mit fogok aznap csinálni, és hogy ehhez saccolva mennyi energia kell...)
Durván és bonyolultan hangozhat, de nem nagy dolog, és nagyon hasznos tud lenni a mai világban, amikor tulajdonképpen meg sem kellene az embernek mozdulnia, viszont az élelmiszerek, kaják a fejlett civilizációnak köszönhetõen dugig vannak energiával... Érted a problémát... Az õsember egész életében majdnem az egész napját kajaszerzéssel töltötte, és energiatartalom szempontjából mégis relatíve elég szar minõségû kajával kellett beérnie... Ma viszont gyakorlatilag nem kell csinálnunk semmit, de a mezõgazdaságnak, élelmiszeriparnak köszönhetõen soha nem voltak ennyire tápanyagdúsak az ételek. A mai kajákkal egyáltalán nem nehéz túllépni az egy napra szükséges energiamennyiséget (ha az ember nem csinál semmit, akkor pedig pláne). Ez pedig hosszabb-rövidebb idõ alatt (embertípustól és kortól függ) meg is látszik az emberen sajnos. Ezt akarom én elkerülni. Nem kell ide norbiápdét meg anyámkínnya, egyszerûen csak oda kell figyelni az ilyen "apróságokra".
kajak méred hogy mennyi energiát viszelbe egy nap?:D nem trollkodni akarok de nekem ez fura, hogy egy pohár kóla miatt 182,093 métert futsz még pluszba például. azért ez egy kicsit tulzás énszerintem [énis tuloztam ezzel tudom, és nem trollkodni akarok csak nemértem hogy néhány embernek hogyvan enyni ideje meg energiája(nem, nem a sport ra gondolok)]
Nem olvastam el a hozzaszolasokat, vagyis biztos volt rola szo: a Nyirfacukrot probaltam teljesen jo, cukorallagu, cukorizu, mellekiz nelkul, nekem tetszett, leszamitva, hogy marha draga es osszefostam magam tole;) Allitolag meg kell szokni, de utana jo. En maradok a hagyomanyos cukornal;)
Sok baktérium nem tud vele mit kezdeni, nem tudja hasznosítani. Az, hogy le tudja-e bontani egy sejt, az az adott sejt enzimkészletétõl függ, nincs összefüggésben a mitokondriummal. Tehát azzal sincs összefüggésben, hogy a sejt prokarióta vagy eukarióta-e.
Az ember tudja hasznosítani, de csak részben szívódik fel a bélbõl, így csak egy részét tudja lebontani/hasznosítani. Ezért jó cukrot helyettesítõ édesítõszer, mert nem szívódik fel rendesen a bélbõl (Ugyanis a cukoralkoholok is tartalmaznak energiát. Csak ez az energia nem kb. 4 kcal/g, mint a cukrok esetében, hanem kb. 2,5 kcal/g.) Viszont ezért okoz nagy mennyiségben hasmenést... :)
"A sok tudományos okfejtés mellé gondoltam, megosztom a tapasztalataimat is. 1) A cukorral még soha semmi bajom nem volt, sõt, azt az elvet követem, hogy a cukor energia, amire szükség van, fõleg, ha valaki sportol - márpedig nem egyszer támadt "cukorszomjam" több, mint 100 kilométer hosszú biciklitúrák vége felé. Sosem híztam el, mindig vékony voltam, rám nincs láthatóan káros hatással, szükségem van a bevitelére."
Látom, te sportolsz rendesen, így nem hasonlíthatod magad össze az átlagemberrel.
"4) Aszpartám... sokáig nem voltam rá érzékeny. Pénz szûkében aszpartámos, olcsó üdítõket vettem munkába menet. Aztán egy nap elromlott valami, és azóta ha olyat eszek/iszok, amiben aszpartám van, levert, erõtlen, gyenge leszek, megfájdul a torkom. Nem magyaráztam be magamnak, azelõtt semmi bajom nem volt vele. Egyszerûen csak észrevettem, hogy az okozza a tüneteket. Késõbbi próbálkozásokkor ez még hatványozottabban ismétlõdött meg, nátha szerû betegség gyötört utána. Szóval számûztem az életembõl ezt a "szert". Olvastam sok gagyi cikket, hogy ááááá, a kísérletek bebizonyították, hogy nem káros az egészségre. Remélem, érthetõ, hogy teszek rá egy nagyot, mit írnak, ha az én tapasztalatom mást mond. "
De mondok neked egy tanulságos történetet. Van egy mentõs barátom, aki a munkája közben rendszeresen történik meg az ilyen eset. Kiérkeznek, de a beteg már halott. A rokonok meg ott sápítoznak, hogy csináljanak valamit, mert olyan egészséges ez az ember, hogy még orvosnál sem volt soha. Erre lehet azt mondani, hogyha ment volna orvoshoz, akkor most nem halt volna meg. És ez igaz az összes utolsó pillanatban a korházba került idiótára, akik fél óra múlva megdöglenek, és a rokonság össze-vissza perel mindenkit mûhibáért. Mert, mondjuk az utolsó fél órában már nem tudták kideríteni, hogy a lehetséges huszonnyolc betegség közül, amelyek pont ezeket a tüneteket produkálják, éppen melyiket hordja már a hülyéje lábon hosszú ideje.
Szóval, ha aszpartam fogyasztása után mindig rösszul leszel, akkor emeld fel a segged, és húzz el az orvoshoz! Én nem vagyok orvos, de mi van akkor, ha a szervezeted cukornak érzékeli, és inzuéinnal leszabályozza a vércukorszinted és azért vagy rosszul? Lehet ez egyfajta cukorbetegség, vahy akárminek a tünete is. Talán csak egy alergia, de lehet komoly is. Mondom, egy mentõsnél gyakori letakarni valók az olyan emberek, akik ezzel meg azzal a kis tünettel minek is fordulnának orvoshoz...
"Ezt azért részleteztem, mert nem tudom, honnan gondolod, hogy a hidroxilcsoportok helyén klór van..."
Kevertem a szukralózzal. Rehát ez egy olyan cukorfélee, amit a baktériumok nem tudnak emészteni, míg a mitokondriumokkal rendelkezõ sejtek, ilyenek az emberek sejtjei meg tudnak. Akkor a szukralózra igaz, amit mondtam, nem erre a xilitolra.
A sok tudományos okfejtés mellé gondoltam, megosztom a tapasztalataimat is. 1) A cukorral még soha semmi bajom nem volt, sõt, azt az elvet követem, hogy a cukor energia, amire szükség van, fõleg, ha valaki sportol - márpedig nem egyszer támadt "cukorszomjam" több, mint 100 kilométer hosszú biciklitúrák vége felé. Sosem híztam el, mindig vékony voltam, rám nincs láthatóan káros hatással, szükségem van a bevitelére. 2) Az édesítõszerek, ha jól értelmezem, csak az ízt helyettesítik, energiát nem pótolnak úgy, mint a cukor. Tehát fenti példánál nem lenne segítségemre. (?) 3) Ha épp van rossz fogam, és cukrosat eszek/iszok, akkor megfájdul, de érdekes módon a méz nem generálja ugyanezt a problémát. A fogam pedig nem a sok cukortól rossz, ha rossz. Ezt elég, ha én tudom, miért, mert nem vág a témába. 4) Aszpartám... sokáig nem voltam rá érzékeny. Pénz szûkében aszpartámos, olcsó üdítõket vettem munkába menet. Aztán egy nap elromlott valami, és azóta ha olyat eszek/iszok, amiben aszpartám van, levert, erõtlen, gyenge leszek, megfájdul a torkom. Nem magyaráztam be magamnak, azelõtt semmi bajom nem volt vele. Egyszerûen csak észrevettem, hogy az okozza a tüneteket. Késõbbi próbálkozásokkor ez még hatványozottabban ismétlõdött meg, nátha szerû betegség gyötört utána. Szóval számûztem az életembõl ezt a "szert". Olvastam sok gagyi cikket, hogy ááááá, a kísérletek bebizonyították, hogy nem káros az egészségre. Remélem, érthetõ, hogy teszek rá egy nagyot, mit írnak, ha az én tapasztalatom mást mond.
A mitokondriumban csak energiatermelés folyik (oxidatív foszforiláció), oda csak a lebontó folyamatok során nyert protonok (hidrogénionok) és elektronok kerülnek. A lebontás (és felépítés, átépítés) a sejtplazmában folyik.
A xilitol nem mesterségesen elõállított molekula, tehát nem mesterséges édesítõszer, hanem egy cukoralkohol. A cukoralkoholok annyiban különböznek a monoszacharidoktól, amelyekbõl létrejönnek, hogy redukálva vannak (a természetben - és mesterséges keretek között is - a redukciót aldóz-reduktáz enzim végzi), azaz az oxocsoport (az egyik szénatomhoz kettõs kötéssel kapcsolódó oxigénatom) helyett még egy hidroxilcsoport van rajta. A xilitol a xilóz nevû monoszacharid (egyszerû cukor) alkoholja (azért van a végén '-óz' végzõdés helyett '-ol') Ezt azért részleteztem, mert nem tudom, honnan gondolod, hogy a hidroxilcsoportok helyén klór van...
A xilitol olyasmi, mint a szorbitol (ami szintén természetes édesítõszer, cukoralkohol), de amíg a xilitol a xilóz redukált származéka, addig a szorbitol a glükóz redukált származéka. A xilóz a hemicellulózt (növények sejtfala) felépítõ monoszacharid (az elnevezése is arra utal, hogy növényekben fordul elõ -> xilém), így az extrém módon specializálódott állati sejtek, amelyeknek elsõdleges tápanyagforrása a szénhidrát (pl. idegsejtek), nyilván nem xilózfelvételre, hanem glükózfelvételre specializálódtak... :) A glükózfelvételt speciális glükóztranszport-fehérjék végzik (membránfehérjék). Mivel a szorbitol a glükóz redukált formája, ezért ezt fel tudják venni, és nagy mennyiségben valóban veszélyes lehet, úgy, ahogy te a xilitol esetében gondolod. A xilózt viszont nem, így a xilitolt sem. A xilitol többek között antimikrobiális vegyület, tehát elsõsorban baktériumokra (de ha jól tudom, egyes gombákra is) veszélyes. A baktériumok prokarióták, tehát egysejtûek, specializálatlanok, sokkal fejletlenebbek az eukariótáknál (fõleg a többsejtû szövetes eukarióta sejttípusoknál), így a mûködéseik is nagyon lényegesen univerzálisabbak, ebbõl következõen minden sz*rt fel tudnak venni. Ez legtöbbször elõnyös, néha hátrányos. Ebben az esetben például hátrányos, ha csak xilitol, vagy legnagyobb mennyiségben xilitol áll a baktériumok rendelkezésére...
Persze ettõl még bõven elõfordulhatnak egyéb káros hatásai, amit eddig nem fedeztünk fel.
Most mondok egy nagy marhaságot, és javítson ki, az aki jobban ért hozzá, ha tévedek, de szerintem a mitokondrium ennek a kulcsa. A baktériumoknak nincs olyanjuk, mert prokarióták, de mi eukarióták vagyunk, tehát a cukorfélék széles spektrumának jó részét képesek vagyunk feldolgozni.
A kergemarhakór és az altzheimer úgy alakul ki, hogy egy hibás fehérje a közelében lévõ azonos, de nem hibás fehérjéket a saját formájára alakítja, és az idegsejt, akinek ez a molekula tápláléka lenne, éhen hal. A hiba nem kémiai, hanem szerkezeti. A molekulalánc feltekeredik, és a sejtek nem tudják megemészteni. Pontosabban tudják, csak nagyságrendekkel lassabban. Egy hibás molekula, pedig felcsavarja a közelében lévõket. Természetesen a szervezetbe mindig jutnak ilyen hibás molekulák, de a szervezet megbírkózik vele. Ha mégsem, és az áldozatot elfogyasztja egy másik élõlény, akkor túl nagy koncentrációja lesz ahibás molekuláknak, így ismét kialakulhat a betegség. Ezért nem szabad tápszernek feldolgozni a beteg állatot.
Na, ennél a módosított cukornál, ahol az OH gyököket klór helyettesíti, szintén az a jellegzetessége, hogy nem tudják a sejtek feldolgozni. Ugye itt szó sem lehet arról, hogy saját maguk képére formáljál a többi cukormolekulát, de a baktériumoknál sejthalált okoz, mert a vele táplálkozó baktériumok nem tudják feldolgozni, és éhen halnak, miközben mohón táplálkoznak. A többi sejtre, mondjuk az idegsejtekre nem hathat ez ugyanígy? Egyértelmû, hogy a növény ezt védekezlsi stratégiából termeli a kórokozók ellen, és õ valahogyan tudja hasznosítani. Gyakorlatilag ezt a növény azért hozza létre, mert egy méreg, amivel védekezik. Nem durva ezt így fogyasztani?
Már a rizsben és a krumpliban is jóval több a szénhidrát, mint amit az átlag ember felhasznál. Ez részben abból fakad, hogy nem mozgunk olyan sokat nap közben munkánk során. A mindennapi intenzív mozgás meg lényegében egészségtelen. Így csak azoknak lehet elfogadható a némi keményítõ, akik fizikai munkát végeznek.
"...a kevesebb édes étel és ital fogyasztására buzdít" Kár hogy a nem kifejezetten édes dolgokban is van édesítõszer bõven, mert anélkül vagy ízetlen vagy egyenesen gusztustalan izû lenne a termék.
A xilitolnak egyelõre nem ismert emberre káros hatása, ...ha a hashajtó hatást nem vesszük annak. :) Ez azért van, mert a cukoralkoholokat, így a xilitolt is a szervezet csak részben tudja lebontani.
Amúgy a baktériumok ellen azért hatásos, mert nem tudják felhasználni, így éheznek. (...nem telítõdnek)
Ez nem a keményítõ, hanem a búzafeldolgozás, és a tésztakészítés hibája. A feldolgozási folyamatok során úgy összetörik a keményítõmátrix, hogy nem sokban különbözik már egy adag egyszerû cukortól. Amiben nyilván jóval több cukor van, mint a gyümölcsökben, mert a búza táplálószövetének funkciója a tápanyagraktározás (ezért is komplex szénhidrát formájában raktároz, mert úgy több fér el benne), a gyümölcs funkciója viszont csak annyi, hogy finom édes legyen, hogy az állatok széthordják a benne lévõ magot. Így nincs is a gyümölcsökben annyi cukor.
Ezért mondtam, hogy lehetõleg olyan keményítõforrást együnk, amiben a keményítõ nagyjából egyben van. Szimplán "józan paraszti ész" kell csak hozzá. Jó keményítõforrás pl. a nem sz*rrá fõzött és tört krumpli, vagy pl. a rizs, fõleg a barnarizs.
Egyébként a tésztával sincs gond, ha sok energiára/építõanyagra van szükségünk, pl. egy kiadós edzés után. Minden csak szükséglet kérdése. Ahhoz is csak "józan paraszti ész" kell, hogy kitaláld, mit mikor érdemes enni.
A keményítõvel az a gond, hogy túl sok szénhidrátot tartalmaz és azt is gyorsan felszívódó formában. Az ember szervezete szénhidrát szempontjából a gyümölcsökhöz van méretezve. Tehát ha telezabálom magam gyümölccsel, akkor nincs semmi gond. De ha jót eszem tésztából és rádobok desszertet, akkor akár nagyságrenddel több szénhidrátot is magamhoz vehetek gyorsan felszívódó formában. Az eredmény ismert. A szénhidrátfelesleg zsír formájában tárolódik, tehát elhízunk. A sok szénhidrát sok inzulin termelését eredményezi, ami inzulinrezisztanciához, majd cukorbetegséghez vezet. Ráadásul jól leesik a végén a vércukorszint és farkaséhes leszek megint.
"Ez egy olcsó trükk a multiktól: Bármit el lehet adni ami édes vagy sós..."
Ez nem egy olcsó trükk, hanem piaci kényszer. Az olcsó trükk a bátriumcsökkentett só, a bio, a franc se tudja m,it takaró fantázisnevek, mint böfögisz-effenzisz, stb.
Egyébként mit jelent a nátriumcsökkentett só? NaCl és KCl 27:1-hez aránya a só a tengerekben, a kõsóban. Ebben a közegben alakult ki az élõvilágunk, így ezt is kell fogyasztanunk. Na most attól, hogy egy természettudományosan alulmûvelt hülyegyerek, aki egy tévévetélkedõben nem tudta megmondani, hogy egy kétszer nagyobb átmérõjú gömbnek/kockának hányszor nagyobb a térfogata, mint a fele akkorának, azt állítja, hogy a nátriumcsökkentettet kell fogyasztani, amit nevezhetnénk inkább káliumkloriddal dúsítottabbnak, még nem kellene neki hinni.
Ez az igazi olcsó trükk. Elhitetni azokkal, akik nem tudják mi a só, hogy az egyszerû só van manipulálva, hiszen tele van nátriummal, amirõl nem tudja, hogy mi, de rém veszélyesnek hangzik. Ráadásul ha egy biokémikust megkérdeznél, kifejezetten nem ajánlaná a norbiféle káliumkloriddal feldúsított változatot.
Az, hogy valami természetes, még nem jelenti azt, hogy egészséges. Két példát mondanék. Kobraméreg és a fyilkosgalóca nem tudom mije, de amitõl feldobjuk a talpunk.
A cukor nem rossz szénhidrátforrás, a keményítõ pedig már miért lenne nála rosszabb? Nem is nagyon van más szénhidrátforrás. Kitin? Lignin? Cellulóz? Egyiket sem tudjuk megemészteni, ezek csak ballasztanyagnak jók... :D (Sõt, ezek nem is szénhidrátforrások, hanem szénhidrátok...)
Ahogy mondani szokás, mindent mértékkel kell enni. Attól, hogy valaki túl sokat eszik valamilyen tápanyagból/tápanyagforrásból, és egészségügyi problémája lesz belõle, még nem jelenti, hogy tûzzes-vassal ûzni kell azt mindenhonnan.
Egyébként a komplex szénhidrát azért jobb a sima cukornál (fõleg azok, amelyek nem töredeznek szét lényegesen kisebb egységekre elkészítéskor/fõzésnél), mert a szervezetnek le kell õket bontania egyszerû cukrokra, és nem tud bazinagy inzulin csúcsot produkálva egy-az-egyben azonnal felszívódni. Így lehetõsége van a szervezetnek szépen folyamatosan felhasználni az energiát a normális mûködéshez, regenerálódáshoz/anabolikus folyamatokhoz, és nem tömi tele a zsírsejteket az akkor éppen felesleges energiával. (Nagy vonalakban.) Persze, ha "teletömi", az sem olyan nagy gond, ez egy egyensúly, amit normális életmóddal szabályozni lehet.
Minden hízlal, ami makrotápanyag (a szénhidrátokon kívül a zsír és a fehérje is), ha többet eszünk belõlük egyszerre egy alkalommal, mint kellene, vagy meghaladjuk a napi energiaszükségletet (ez minden tápanyagnál más és más mennyiség, életviteltõl, napszaktól is függ). Minden makrotápanyagnak ugyanúgy megvannak a túlzott fogyasztás okozta káros mellékhatásai is, fölösleges a cukornál leragadni - bár tudom, a cikk most arról (is) szól. Egyébként a zsírok, olajok egységnyi tömegében több mint 2x annyi energia van, mint egységnyi tömegû cukorban vagy fehérjében.
Annyira azért nem rossz dolog a cukor, mint ahogy a Norbi mondja.
A cukornál talán csak a keményítõ a rosszabb szénhidrátforrás. Lényegében az a fõ felelõs az elhízásért, cukorbetegségért stb. Mozgáshiányos életmód mellett max lesz egy pár kiló súlyfelesleged, cukor és keményítõ mellett viszont jól elhíznak az emberek, meg cukorbetegek lesznek.
A cukor iszonyú élettani hatású, amellett hogy elvonja a kálciumot a szervezetbõl (innen a fogszuvasodás inkább szerintem, nem a kis baciktól, azok elvannak szépen bármilyen kajamaradékon) emellett olyan jóllakottság érzetet okoz, ami gyakorlatilag függõvé teszi az embert, pedig valójában éhezik. A túlsúlyos emberek soxor alultápláltak bármilyen más élettani összetevõben.
A hatása azonnali. Próbálja ki valaki az ellenkezõjét, manapság ezerrel nyomatjuk a cukrot, vagy ennek összetettebb formáját a szénhidrátot, a cukor elhagyása, a szénhidrát minimalizálása szinte azonnali hatású.
Érdekes, hogy az ember hogy szenved elõször, tényleg mint egy narkós, de emellett is jobb a közérzet.
Bizonyos mennyiségen túl minden méreg. Még a víz is. Viszont vannak funkcionális mérgek is, amelyekre semmilyen mennyiségben sincs szüksége a szervezetnek, és a szervezet valamilyen mûködését, funkcióját akadályozzák, károsítják. Vannak nem funkcionális mérgek is, amelyekre szintén nincs szüksége a szervezetnek, de nem specifikusak. És vannak olyan anyagok is, ami gyakorlatilag szintén bármilyen mennyiségben káros, ennek ellenére szüksége van rá a szervezetnek, ezért megtanult ellene hatékonyan védekezni. Ilyen anyag pl. az oxigén. Az obligát anaerob (kizárólag oxigén nélküli környezetben életképes) szervezetek (pl. baktériumok) oxigén jelenlétében elpusztulnak. Nekik semmilyen védelmi rendszerük nincsen az oxidatív stressz ellensúlyozására, mert az idõk folyamán oxigénrõl még hírbõl sem hallottak.
A cukor nem méreg, szüksége van rá a szervezetnek, de komplex szénhidrát (pl. keményítõ) formájában több értelme van bevinni, mint egyszerû cukor formában... És persze bizonyos mennyiségen túl káros. Ozmotikus stressz, cukorbetegség stb.
a legjobb édesítõ, ha nem eszem édeset... gyrekkoromban kilószám zabáltam a cukrot, jól elhúztam (híztam) 140 kilajosra 15 éves koromra.. aztán volt, hogy 3 naponta egy 1200 tabis szacharinát-ciklamát csomagot megettem.. Most így 21 évesen, 75-80 kiló közt ingázva is olyan édesszájú vagyok, hogy mindent szénnéízesítenék szívem szerint, csak az tántorít el, hogy "drága"...
De, ha nem édeskézem, nem is kívánom.. Olyan dolog ez srácok, hogy ha édesen étkezem, csak jobban kívánom az édeset. Ha meg nem? Akkor észre se veszem. Nagy reményeket fúzok az ilyen Mirakulin http://en.wikipedia.org/wiki/Miraculin féle peptidekhez, tök jó lenne rekombinánsan tonnaszám gyártani a csodapeptideket, csak ezzel épp, hogy azt érnénk el, hogy olcsón s nagy mennyiségben lehetne édes dolgokhoz hozzájutni.. :(
A xilit meg jó baktérium és gombaölõ, ezért limitált az alkalmazhatósága. Pl. kelt tésztát próbáljon vele az ember készíteni.. :-\ Meghol a gombaaaa :(
Viszonylag elég korrekt a cikk. Talán ott van csak az aránytévesztés, hogy ha vki ezt elolvassa arra a következtetésre jut, hogy jobb, ha egyik édesítõt sem eszi. Eddig még talán védhetõ is, azt viszont nem hangsúlyozza eléggé, hogy a cukrot mindenképpen abba kell hagyni. Azt gyakorlatilag méregnek kell tekinteni és úgy kezelni.
A xilit tényleg nem rossz, mondjuk én érzek egy kis mellékízét, a Steviának úgy szintén, de szerintem ennyi belefér. Az univerzális megoldás, ha egyszerûen hozzászokunk a kevésbé édes ízekhez. Alternatíva lehet még a méz is, arról eddig sehol nem olvastam semmi rosszat.
A Xylit(ol) szerintem a legnagyszerûbb dolog a világon. Kár hogy drága, de azért ha a fogkezelést és az egyéb egészséget érintõ kezelések árát vesszük figyelembe, amit a cukornak köszönhetünk, akkor máris nem olyan vészes az ára. Olcsóbb, de korrekt helyeken 2000 Ft/Kg-ért hozzá lehet jutni. A durva tulajdonsága, miszerint nem csak nem árt, de használ is a fogaknak meg egyszerûen zsírkaraj: nem csak segíti az ásványi anyagok fogba épülését, de a szúvasodást okozó baktériumok cukornak nézik, felveszik, eltelítõdnek tõle és mivel nem tudják megemészteni, elpusztulnak. Wekekeke. Mellékíze gyakorlatilag nincs, sõt, fogyasztása után a hagyományos cukornak érezni egy mellékízét, illetve enyhén hûsítõ érzés, ahogy oldódik a szájban.
Az viszont nem igaz, hogy nem lehet vele sütni: rendszeresen készítünk otthon vele muffint, gofrit, stb. Tudomásom szerint csak a kelt tésztákba nem érdemes rakni.
Az ember nem táplálékbevitel céljából iszik, hanem a vízháztartásának szabályozása és szinten tartása végett. Ebbõl kifolyólag nem jellemzõ,hogy cukros löttyöket iszok. Egy pohár innivalóba (250 ml-be, legyen az üdítõ vagy "gyümölcslé") kb. 120 kcal-nak megfelelõ cukrot (azaz kb. 30 g cukrot) pakolnak bele, én viszont a napi energiaszükségletemet kellemes ételek elfogyasztásával szeretem fedezni, nem pedig egyszerû cukrokkal teleszórt lötyikkel. Így én vizet és különbözõ teákat (natúrban) iszom. Ha édeset szeretnék bevinni, akkor például gyümölcsöket eszem. Annak idején, a cukorgyártás megjelenése elõtt az elõdeink is ezt csinálták, és régebb óta, mint mi a cukor kétpofára tömését (sajnos nem túloztam).
Persze néha elõfordul, hogy szeretnék inni egy kólát pl. (ami nem túl egészséges, de egyszer-egyszer nem lesz belõle világ vége, ha megiszom), azt viszont levonom az aznapi táplálékmennyiségbõl (vagy többet futok). Édesítõszeres italok közül maximum energiaitalt szoktam inni. Nem azért, mert paranoiás vagyok, egyszerûen csak minek...
A gyártók kihasználják az emberi gyengeséget. Miért ne tennék, ha hagyjuk magunkat. Szerintem a mértéken van a hangsúly. 6-7 évvel ezelõttre 174 cm-es magasságomhoz sikerült 90-93 kilós súlyt összeszednem, 150/90 vérnyomás mellett. Akkor megijedtem, hogy ez nem lesz így jó. Most már 2 éve 74-76 kiló vagyok, 120/80-as vérnyomással. Hogy mit változtattam? Nincs nasi megszokásból, hogy filmnézés közben is rágcsáljak valamit. Nincs kései nehéz vacsora. Jóllakásig eszem, nem azon is túl, amíg feszíteni kezd a hasam. Ha lehet, irány a természet, 15-20 kilométeres túrákkal. Annyi még jól esik, nem sanyargatom magam. Mindeközben semmirõl sem mondtam le. Jöhet süti, töltött káposzta, zsíros deszka is, de mértékkel. Ez a lényeg.
Az igazság, hogy nem kellene enni sem természetes cukrokat (répacukor, nádcukor...) sem mesterséges édesítõket! Az ember természetes étrendjében több százezer évig egyik sem volt jelen, talán a mézet csórták el néha a méhektõl... Meg valamennyihez hozzájutottak a gyümölcsökbõl... Ez egy olcsó trükk a multiktól: Bármit el lehet adni ami édes vagy sós... Tök mindegy, mitõl! Egy édesítõs lötyi mennyibe is kerül a gyártónak? És a fogyasztónak? Igaz, a palack drágább, mint ami benne van! Én legszívesebben tejet innék, de már az sem az, ami...! És mint mindennek, annak is megvan a toleranciaszintje! Friss gyümölcslé, paradicsomlé, répalé...?
Én maradok a cukornál. Nem kéne a mértéktelen zabálásból, tunya életmódból eredõ elhízásért a cukrot okolni. Ismerek embert, aki mindenbe édesítõt tesz, mégis dagadt disznó, mivel állandóan rágcsál: chips, zsíros deszka, stb. A kirándulás neki abból áll, hogy kimegy valahová kocsival, elõ az összecsukható asztal, aztán zabáljunk. Mértéktelenül, különben nem lenne baj.
Mindig mindenbe belerakják a gyártók a cukrot (vagy éppen az édesítõszert). Ha virslit eszel kenyérrel és mustárral azt hinné az ember nem eszel cukrot, holott mindháromba belerakják külön-külön. Így persze születésénél fogva az ember hozzászokik hogy mindig minden édes. Holott ha se cukrot se édesítõszert nem ennénk, ugyan olyan lenne mint most, csak jóval kevesebb lenne a gond.
"cukor bár természetes, egyértelmûen hizlal, ami számos egészségi problémát eredményez, a diabétesztõl, a szívbetegségeken át egészen a rák kialakulásáig"
Igy kell levezetni, hogy a nem szintetikus edesito rakot okoz, gratula
Akkor összefoglalom: az édesítõszerek lehet hogy veszélyesek lehet hogy nem, lehet hogy rákot okozn ak vagy nem, de az biztos hogy a kommentelõknek a fele elhiszi, a másik fele pedig lehet hogy elhiszi hogy valószínûleg nem
Kedves Malazár, ha esetleg érdemi hozzáfûzést tennél... :)
Egyik komment hülyébb mint a másik xD
"A CSPI-nek azokhoz is van pár szava, akik a sztíviához, a jázminpakóca növénybõl kinyert édesítõhöz folyamodnak, mivel mindössze egyetlen laboratóriumi állatfajjal folytattak le ráktanulmányokat az édesítõszert illetõen. "Csak azért mert az anyag természetes, nem jelenti azt, hogy biztonságos is" - figyelmeztet a CSPI weboldala."
:-DDDDDD Ne zavarja össze õket, hogy a sztíviát dél-amerikai indiánok használják évszázadok óta, de nem csak édesítésre, hanem sebgyógyításra is. :D
Kimaradt a xylitol vagy más néven nyírfacukor és a stevia/sztívia. Igaz, persze egyik sem mesterséges, az utóbbi gyógynövénykivonat, az elõbbi meg egy módosult, öt-szénatomos cukormolekola, amitõl megmurdelnek a fogszuvasodást okozó baktériumok, teljesen egészséges, 7-es a glikémiás indexe, bár viszonylag drága és sütésre nem használható. Az sztíviáé glikémiás indexe 0, és kicsit furcsa íze van, de azért édes és megszokható. És gyógynövénykivonat, egy csepp egy kávéskanál cukornak felel meg.
Nem kell ám annyira oroszrulettezni, ha nem hagyjuk ki a valós alternatívákat...! ;)