semmi féle vallásról nincs szó. az embernek tudakozódnia kell és fel kell fedeznie a hiteles tanításokat. egy szent könyvben pl Isten azt mindja: "add fel a vallás minden változatát és hódolj meg egyedül én elõttem" ebben van valami.
Itt most megint a vallás jön ?! És mit nevezel Te hitelesnek ? A Bibliát szájhagyomány útján írták.
a hiteles írások szerint a Földön mindig is voltak értelmes lények. itt nem kell spekulálni. az emberi agy nem arra van kitalálva h spekuláljon, hanem arra h kövesse a tanítást.
Bens! Honnan tudod, hogy a földön nem jártak-e még az ember elõtt értelmes lények. Hiszen nagyon kicsi a valószínûsége, hogy azonos értelmi szinten álló civilizációk ugyanazon idõben egszisztáljanak. Minél gyorsabb egy faj fejlõdése annál hamarabb ér fel a "csúcsra"!
igen van hitele a bibliának is. meg még sok más írásnak és tanításank is. srímad bhagavatam, több mint tíz kötetes mû, kötetenként kb 1000 oldal. 13 éve fordították elõször magyarra egy hindu szerzetes vezetésével. az angol fordítás 80 éves, szintén egy szerzetes terjesztette el nyugaton. az eredeti példány megtalálható indiában, a jaypuri múzeumban. angol tudósok vizsgálatai alapján a kötetek megközelítõleg 3000 évesek. a könyvek tartalmazzák az ember és a többi élõlény testi és lelki tulajdonságait, le van bennük írva a dharma minden szintje, az hogy hogy emelkedhet valaki lelki síkra, és miként érheti el valaki a tökéletességet. tudományos magyarázat nincs a mû születésére, benne az áll, hogy "ezek Isten szavai". idéztem is belõle már egy párszor az elõbbiekben... http://www.srimadbhagavatam.org/ itt megtalálsz pár érdekességet a kötettel kapcsolatban.
valóban nem biztos hogy van igazságtartalma. de amikor egy olyan könyvben amirõl vizsgálatok alapján megállapították h kb 3000 éves, megtalálod azokat a dolgokat, amiket elvileg max 100 éve ismerhet a tudomány, az azért elgondolkodtató nem?
Hát ha találsz egy papirusztekercset, amire rá van írva, hogy evolució, pár latin kifejezés, és hogy ezt kr. elõtt 4500ban írták, annak valószínüleg kevés az igazságtartalma. Ahhoz képest, hogy Hermész dolgai szimbólumokból vannak felépítve egész jól megfejtették a jelentését. Kíváncsi vagyok, hogy mekkora részük a belemagyarázás. Tényleg nem rendelkeztek kül. emberfeletti dolgokkal. Olvastam pl. olyan zen mesterrõl, aki 17 éves korában világosodott meg. Húha..
és honnan tudhatták az egyedfejlõdés szakaszait sejtszinten 3000 évvel ezelõtt? mert nem valószínû hogy volt nekik mikroszkópuk vagy bármilyen mûszerük. pedig pontosan leírtak mindent.
Csak egyet kérdeznék. Az állítólagos és valóságos régi dokumentumokat kik írták? Ha nem tévedek Õk "is" csak emberek voltak. Tehát nem valami kûlönleges képességekkel felruházott személyek.
a lélek mindaddig alszik, amíg nem élsz lelki életet. vagy anyagi életet élsz, vagy lelkit.
ha Buddha tanát követed, akkor minden bizonnyal nem eszel húst, nincs semmi káros szenvedélyed, nem dohányzol, nem iszol, nõkre nem nézel és van egy hiteles mestered, akit követsz. de neked ezt biztosan nem kell említenem, mert amekkora tapasztalatod van a spirituális életben (hsz-eid alapján) valószínüleg évtizedek óta így élsz.
az hogy milyen testben vagy, az attól függ mi akarsz lenni, illetve hogy mit érdemelsz. az aki megértette hogy nem a test az énünk, és meg is valósította, annak nem kell megszületnie anyagi és szellemi formában sem. felébred lelki mivolta.
Sok féle módon magyarázhatjuk,hogy mi lehet vagy nem lehet a halál után és ezt mindenki a saját elképzelése illetve hite szerint teszi.Én azt mondom amíg élünk próbáljunk a társadalmilag jónak nevezett oldalon maradni és a többin mindenki ráér akkor gondolkodni,ha már nem lesz az élõk soraiban.
inkább hiszek az õsi írásoknak, mint pár ezotrikus beállítottságú srácnak, akik saját kútfõböl spekulálnak. mellesleg a bolond is látja, hogy az õsi keleti tanítások mûködnek. nemtudom hogy elolvastad-e az 511-es hsz-t... csakhát ugye el kéne fogadni, ami nemigen tetszik az egónak...
többek közt ez: #511 (bizonyíték) az õsi írások szerint a halálból nem lehet visszajönni ugyanis a halál abban a formában ahogy elképzeljük nem létezik. az írások szerint a lélek az én, ami halhatatlan és testbõl testbe vándorol.
Mutassatok valakit, aki visszajött ONNAN. Mondani, állítani bármit lehet, csak hát a bizonyíték. Én azt mondom,hogy a valóság sokkal szörnyûbb, és sokkal szebb mint azt bárki is el tudná képzelni. Amikor az ember megszületik akkor un. energiasûrûsödés jön létre, ami még minden tulajdonságoktól mentes. Ezeket az ember élete folyamán "szerzi" meg. Lesz jószívû, lusta, hazudós stb. Amikor eljön a VÉG, az agyban filmszerûen lepereg az élet /találkozik meghaltjaival, stb/, és az az energia ami a kezdetben összeállt visszanyeri "szûzi" állapotát. Ez lehet, hogy marhaság, de.......?!
kérdezhetek valamit? te buddha tanítását követed? ha nem, mit?
Megmosolyogtattál ezzel a posttal, fõleg hogy két hozzászólással lejjebb masszívan az elme ellen foglaltál állást. Köszönöm. Az ember hisz, amég rá nem jön, hogy mindez csak káprázat. Utána jön az igazi bizalom.
Most ugye két mindentõl független lélek beszélget? :-)
ezt már végig sem olvasom, mert nem vagy hajlandó felfogni semmit, aminek van értelme. amíg ilyen egysíkú a gondolkodásod, ne számíts sok jóra.
Nincs itt semmi téves, semmi bölcs, se tapasztalat, sem anyagi, sem lelki. Ezek mind olyan képzetek amik ragaszkodásból származnak, hogy az ember megmenekülõn az elmúlástól. Hisz benne, hogy van valami ami örökké tart, de ezek mind elmúlnak. Tapasztalat nincs tapasztaló nélkül, tapasztaló pedig tapasztalat nélkül. Tapasztalat pedig csak a halmazokkal való azonosulással lehetséges. Így lesz függõ keletkezés, és elmúlás. Aki lát nem láthatja magát, aki hall nem hallhatja magát, aki gondol nem gondolhatja magát, ezért üres. És mert ezt nem képes elfogadni, beleesik a minõsítõ, és minõsített kettõsségébe, zavarja az, hogy ott szülessen meg, ahol az üresség uralkodik. Amit Te léleknek ismersz, az nem más, mint halmazként kezelni egy olyan dolgot, aminek nincsenek olyan korlátai, mint a halmazoknak, mert benne én és te nincs elkülönülve
a téves az, amit alaptalanul spekulálnak olyan emberek, akiknek vajmi kevés tapasztalatuk van a bölcseletekben. soha nem fogod megismerni a dolgok lelki szinten való mûködését, mert folyton csak anyagi szemszögbõl nézel mindent. hogyan is tudhatnál bármit a lélekrõl, mikor mégcsak nem is ismered a róla szóló legfelsõbb tanításokat. azt tanácsolom, h elõször ürítsd ki azt a sok ködös összevisszaságot, amivel tele van az elméd, és aztán alázatosan tudakozódj a bölcsebb emberektõl. ha ez nem megy, akkor legalább próbálj csendben ellenni, és minél kevesebbet spekulálni saját kútfõbõl. soha nem feledd: az elméd a legveszélyesebb ellenséged. soha ne bízz benne. bízd magad inkább a bölcsekre.
A halmazok: a test, az érzések, a gondolatok, a képzetek, a tudat. Tapasztalás és halmazok, amik az ént képezik kölcsönös függésben léteznek. Tapasztaláson kívüli létezõ nincs, mert ahhoz, hogy létezõnek, tapasztaltnak nyilváníts valamit alapfeltétele a halmazokkal való azonosulás. Amint nem azonosulsz halmazokkal megszûnik a tapasztaló, és tapasztalat, ezzel együtt énképzet. Ezt hívják ürességnek, ahol okság már nem érvényesül, mintegy magában foglalva azt, mert az egészre, nem elkülönülõ dolgokra (mint pl. énlélek) nem hat okság. Az üresség nem a halmazokon keresztül meglátható valami, mert ezek mindegyike üres, mert nem rendelkeznek állandósággal, csak kölcsönös függéssel.
Így téves az a feltevés, hogy létezik független énlélek, ami ráadásul tapasztal.
az anyagi lét szenvedés. mivel te csak anyagi szemszögbõl látsz mindent, neked az egész lét szenvedés. és mivel nem is vagy hajlandó a lelkiséghez mégcsak közeledni sem, nem tudok rajtad segíteni.
A 4 nemes igazság ha számodra elég szent irat, úgy kezdõdik, hogy a lét szenvedés. Ha a szenvedés elhagyását tanította Buddha, akkor azt nem a létben találta meg. Mindig azon akadsz fönt, hogy valami nem létezik. De épp azt mondja, hogy a létezése, és nem-létezése is elhagyandó, mert ezek sajátja a szenvedés.
Az ember elhagyva azt a képzetet, hogy önlényege van, semmi mástól nem különbözik, soha nem hal meg, mert soha nem született. Nincs mi elmúlna, és nincs mi örökké tartana. A világra, mint egészre nem vonatkozik okság, így öntudattal nem elkülönülve tõle az okságot úgy foglalja magába, mint ha nem lenne. Egyetlen dolog sem mozdul meg, pedig alakját látod, hogy jön és megy, nincs meghallott, és nincs hallás. Ilyen üresek a dolgok, de ezt nem érti, aki a tudat kettõségéhez ragaszkodik.
teljesen felesleges errõl beszélni, mert annak amit mondasz nncs értelme. a világ mûködése és az élet célja teljesen világos. olyan nincs h nem létezik valami. vagy ha nem létezzik valami, akkor azzal miért foglalkozol? de ez az egész nirvána-dolog már leírtam h miért van. vagy hiszel a legõsibb tanításoknak, v nem. rajtad áll. vitázni nincs értelme róla.
A nézeteim nem is. Ugyanis Buddha nem filozófiát, és nem nézeteket tanított, hanem azok elhagyását, azt, hogy minden mentes az önlényegtõl. Az, hogy létezik nirvana, lélek, vagy bármi más lényegi, vagy önlényegû már a 4 nemes igazság elsõ pontjának ellentmond.
Buddha pedig magából az ürességbõl szólva cáfolta mindezt.
na ez a majavádi filozófia, amirõl beszélsz. nincs semmi értelme, csak azért van hogy mindent félre tudj vele magyarázni. olyan mint egy nagy felhõ, amelyik eltakarja az amúgy jól látható csillagokat...
Dehogynincs szerinted. Onnantól, hogy Te, mint szubjektum fogadtad el Istent létezõnek. Pedig ez is ugyanolyan szubjektív véleményed, mint bármelyik másik. Objektívnak tekintesz valamit, miközben tapasztaló nélkül nincs tapasztalat. Az objektívban viszont nincs viszonyítási pont, nincs tapasztalat, nincs én és nincs más.
egy: itt nincs "szerintem", mert én csak olyan dolgokat mondok, amelyek hiteles tanításokból, mesterektõl származnak. és nem szoktam félremagyarázni.
kettõ: isten nem üresség és nem egyesülhetsz vele. isten személy, bár nem tudunk elképzelést alkotni róla, mert még durva anyagi látásmóddal rendelkezünk. de azt h ki/mi isten, már leírtam, mégpedig hiteles forrásokból idézve. de leírom neked megint: "én vagyok a víz íze, a nap és a hold fénye, az emberi képesség, a föld illata, a tûz heve, az élõk élete, és minden aszkéta vezeklése. én vagyok minden lét eredeti magja, az értelmesek értelme, a hatalmasok bátorsága. mindegyik létállapot az én energiámból nyilvánul meg, legyen az a jóság, a szenvedély vagy a tudatlanság kötõerejében. én vagyok minden, mégis független mindentõl. rám nem hatnak az anyagi természet kötõerõi. ezen három kötõerõtõl megtévesztett ember nem ismer engem. az anyagi természet három kötõerejébõl álló isteni energiámat nagyon nehéz legyõzni. de akik átadták magukat nekem, azok könnyen túllépnek rajta. az alábbi bûnös emberek nem hódolnak meg elõttem: a felettébb ostobák, az emberiség alja, akiket az illúzió megfosztott tudásuktól, s akik a démonok ateista természetével rendelkeznek." - ez isten.
három: buddha, mivel avatár volt, nem vezette félre az embereket. minden szava és tanítása azt szolgálta, h az emberek közelebb kerüljenek istenhez. tanítása és példamutatása révén nagyon sokan közel kerültek az igazsághoz, amit egyébként nem lett volna esélyük megérteni. de ameddig a budhizmus elvezeti õket, onnan már csak pár lépés megérteni az h ki isten, és mit kell tennünk h eleget tegyünk kötelességeinknek, dharmánknak. és aki igazából követi buddha útját, az nem eszik húst, mentes a káros szenvedélyektõl, betartja az ahimsza elveit. így még ha nem áll készen a legmagasztosabb tudás megszerzésére, addig is távol tartja magát a bûnös tettektõl. ez a legcsekélyebb mértékben sem mondható félrevezetésnek.
Most újra átolvastam a topicot, és találtam egy pár dolgot, ami elkerülte a figyelmem:
A nirvana szerinted a buddhisták szerint miért lenne teljes megsemmisülés? Errõl szó nincs. Buddha nem létezik, és nem nem-létezik.
Ha lét tagadásából értelemszerûen Következik, hogy a nemlétben hisz, Akkor a nemlét tagadásából Miért nem következik, hogy a létben hisz?
"ezek nem az én képzeteim ez az abszolút, létezõ igazság." - Mint ahogy minden elgondolás, ez is szubjektív, hiába áltatod magad. Az ürességben, sincs biztos pont, se nem biztos pont. Nem szennyezett, és nem szennyezetlen.
"csak arra lennék kíváncsi ha nincs semmi, és csak üresség minden, semminek nincs értelme, akkor miért ételt eszel, miért cigit szívsz, miért ágyban alszol?" -Szerinted bármelyik megvilágosodott, másképp tette? Itt nem errõl van szó.
"és miért gondolod h ez az egész nem a hamis egóból ered?" -Ha mindez nem-én, és nem más, mert üres, akkor mi lenne az ego, vagyis én?
Egy hindu, egy jógi vajon hogy vélekedik az ürességrõl?
Úristen hova csöppentem ??????????
Tehát szerinted az üresség Isten, esetleg Buddha tudta, hogy létezik Brahman, de nem szólt róla, helyette inkább valami téves tanítást, az ürességet preferálta? Csak mert ennek minden megvilágosodott ellentmond, és az ürességet tanítja. A világ minden megnyilvánulása maga buddha, így képtelen lett volna bármiféle dolog elhalgatására. A nirvana mindenki számára ugyanazt jelenti, így nem valószínû, hogy bárki aki ezt tanítja, elhalgatna valami mást. Ha nincs énképzet, nincs más sem, nirvana pedig épp az énképzetbe vetett ragaszkodás elhagyása.
Te azt mondod, hogy a léleknek kell Istennel egyesülni, lehatárolódva önlétezésérõl, ez a nirvana, én azt mondom, nincs kinek mivel egyesülni, hiszen énképzet csak ragaszkodásból származik, így énképzet elhagyása a nirvana. Szerinted melyik esetben marad énlélek?
stimmel. buddha az ahimsza érdekében inkább az üreségrõl prédikált az olyanoknak, akik nem tudták elfogadni az istenközpontú szemléleteket. így mégis közelebb vitte tudatukat istenhez azzal, h megértették a karmát, és a világ mûködését. buddha avatár volt.
Buddha erre maga is választ adott a dharmával, felismerve, hogy a dolgok, jelenségek önlényeg nélkül valók, minden mástól, mint saját maguktól üresek, elhagyva a kettõsséget immár senki mástól nem különbözik. Ha utánanézel, látni fogod, hogy egyetlen buddhista ágazat sem tanítja, hogy létezik atman. Épp hogy az ember állandónak vesz valamit ebben a folyton változó világban, és ez lesz az énképzet nem-szilárd alapja, mert nem állandó, ezzel a szamszárát teszi meg szenvedése színterévé. De ugyanez a felismerés szükséges ahhoz, hogy az ember elengedje ragaszkodását az állandóságba vetett hitét, és úgy lássa a dolgokat, ahogy azok vannak.
"Nem-elhagyott, nem-elnyert, Nem-megsemmisülõ, nem-örök, Nem-szûnõ, nem-keletkezõ, Ezt nevezzük nirvánának."
A nirvana nem létezõ, és nem nem-létezõ, te ezt kifogásoltad, sokan pedig emiatt tartják a buddhizmust nihilizmusnak, pedig ez az üresség sunyata, ami mástól mind saját magától üres.
"Ha lét tagadásából értelemszeruen Következik, hogy a nemlétben hisz, Akkor a nemlét tagadásából Miért nem következik, hogy a létben hisz?"
Igaz, a hindu vallásból a buddhizmus nagyon sok mindent átvett, de a megszabadulásról, és az ürességrõl a buddhisták adtak átfogó képet leírásokban. Valósznínüleg Buddha elõtt is léptek már be nirvánába, de a megszabadulást Buddha tanította, õ látta meg, hogy a lét szenvedés, és hogy ebbõl létezik kiút a kettõsség elhagyásával, és ez a nirvana. Se Buddha sem egyetlen buddhista irányzat nem tanítja, hogy létezik atman, valami önlényegû lélek, ami a gondolatot, érzést, testet, tudatot birtokolja, és akire nem hatnak anyagi természetû dolgok. Ezek mind jelenségek, amik képzetekbõl erednek. Te azt mondtad az ürességre, hogy csak egy tapasztalat. Énképzet elhagyával viszont nincs tapasztalás, mert nincs tapasztaló, nincs megtapasztalt, ellenben, amikor jelen van az énképzet.
Nágárdzsuna: Drágakõfüzér c. mûve ..-üresség
E támasznélküli Törvénytõl Megriadnak a támaszra vágyó emberek, Akik nem tudnak túllépni a léten s nemléten, S ostobán a vesztükbe rohannak.
Továbbá ha a lét szenvedés, akkor hogy létezhetne lélek?
nemtudom h ezt honnan veszed, de az õsi szentírások nem ezt írják. hiába bizonygatod, és hiába keresed az igazadat. Isten energiája minden. a minden vallás által elfogadott egyetemes szentírások, az upanisadok ezt írák:
"a lélek gyilkosának (aki nem ismeri el h a lélek örök és halhatatlan), bárki legyen is az, a hitetlenek világaként ismert, a tudatlanság és a sötétség uralta bolygókra kell alászállnia." - srí isopanisad, 3. mantra
"az igazság látnokai arra a következetetésre jutottak, hogy a nemlétezõböl nincsen állandóság, a létezõbõl pedig megszûnés. a látnokok erre mindkettõ alapos tanulmányozásával jöttek rá." - bhagavad gíta, 2/12.
tehát a nirvána, üresség mint fogalom nem létezhet, és nem lehetséges az elérése, mert mi létezünk. az elõzõ vers alapján, létezõbõl nem válhat nemlétezõ, és fordítva sem. a filozófiát, melyet vallasz majavádi filozófiának hívják. olyanok találták ki, akiknek az elméje nem elég alázatos ahhoz, hogy elfogadják Istent, mint létezõt és fenntartót. inkább a homályhoz hasonló filozófiába menekülsz, ahelyett h végeznéd a lelki kötelességed, ami más szóval a dharma. hiába írsz magyarázatot, hiába cáfolsz meg bármit is ami õsi igazság. csak magadnak teszel rosszat azzal, h ködös filozófiákon töröd a fejed, amiket bárki kreálhat magának, aki egy kicsit is képes gondolkodni.
A lélek, az énképzet maga a megkülönböztetés. Ez egy hit valamiféle állandó önlétben, egy olyan helyen, ahol ez nincs meg. Ez a kettõsségben való látás, ugyanis a megfigyelõ, és megfigyelt megkülönböztetése uralkodik, amibõl az atman következik. Ez a karma. Ettõl van születés és halál, szenvedés, mert egy olyan dolgot veszel állandónak, ami folyton változik. Az én-lélek meghal, és újraszületik, amég fel nem ismeri, hogy saját maga nem megalapozott. Ez az ego.
Én vagyok a lélek - és ez maga a karma, az "én vagyok" maga az ego, atman. Nincs senki aki örökké boldog lenne, mert nirvánában nincs én, és nincs más, nincs alany-tárgy osztottság. Az én-képzettõl függünk, és ez az atman, önlétbe, valami állandó részbe vetett hit, és ennek a színhelye a szamszára.
nem. a lélek sosem született és sosem hal meg. ezt világosan leírják a sásztrák. és azt is hogy ki lehet kerülni a szamszárából. és ha kikerülsz belõle, örkké boldog leszel, te magad.
a lélek te vagy. olyan nincs h függ vki a lélektõl, mert nem külömbözük tõle. nem azonosíthatod magad vele, mert te magad vagy a lélek.
Csak meg kell látni, ki gondolja, hogy "én", és megérted, miért mondom, hogy énlélek, és nem-énlélek miért nem megalapozott gondolatok. Azért, mert egy gondolatnak sincs valóságtartalma.
Így is van. Én vagyok a lélek. Atman, a karma függvényében. Ezt hívják azonosulásnak.
Ki azt vallja: "nincs", rossz létbe kerül, (énség) Ki azt vallja: "van", jó létbe kerül. (énség) Ám aki nem függ e kettõtõl, (nem-én) Mert ismeri a valót, megszabadul. (buddha)
Ott már nincs atman és nem-atman. Tehát nincs én-lélek.
De az elsõ mondatom helyett írhattam volna ezt is: Én vagyok anyaghalmaz, fizika törvényei, bármi... akár azt is, hogy én vagyok helikopter, de mindez nem számít, akár ez, akár az, mert az azonosulás tovább mûködik, bármit gondolsz, így megszabadulás gondolaton, és tapasztaláson keresztül nem mûködik. De nem szükségszerû beleesni ilyen fajta gondolkodásba, és tapasztalásba.
Ha valóban létezne én-lélek, akkor mindörökké kötve lennénk születéshez, halálhoz (vagyis a szenvedéshez). Ettõl pedig ugye lehetséges a szabadulás, felismerve, hogy mindez csak káprázat, ragaszkodás, és megkülönböztetés terméke.
a lélek Te vagy. de teljesen feleslegesen mondom, mert direkt úgy teszel mintha nem értenéd. de nekem 8, ha Te így jól érzed magad.
Már a megkülönböztetés sem anyagi természetû, így hát ki különböztet meg és mit? Maga a megkülönböztetés különbözteti meg saját magát, ez az énképzet, innen ered anyagi és lelki megkülönböztetése, ennek elhagyása a dharma. Így nincs sem anyagi sem nem-anyagi. Te szeretnél újra megszületni? Öntudattal (lélekkel) létezni?
És megértetted, hogy a lelked nem a tiéd, mert az ego a ragaszkodás, és az pedig tudat kettõssége? Ezért ego az én-lélekbe vetett hit, és benne nincs semmi állandó, vagy kielégítõ. A halál elkerülhetetlen. Mi történhet veled az életben?
"-...életed hátralevõ részében embereken segítesz, majd ötvenes éveidben szívrohamban múlsz ki. -...megérted a lét szenvedésteli voltát, buddhista szerzetes leszel és évtizedekkel késõbb meghalsz egy terrortámadás következtében. -...megérted mindennek üresség-természetét, eléred a megvilágosodást, s öregkorodban meghalsz egy szörnyû autóbalesetben."
Az, hogy mások megértették a világ valódi természetét, nem ragaszkodnak a léthez, és nemléthez, az rajtunk nem segít, sem most, sem halálunkkor - amég a kettõsség uralkodik. Az ürességet, a tudatot soha nem fogod megérteni, mert ott nincs megértett, és nincs megértõ. Így marad az ürességrõl, lélekrõl, és tudatról való filozofálás hitkérdés, dogma, kettõsség, ami pedig dukkha.
nevezheted a lelket ürességnek is, ha jólesik. valóban nem érzékelhetõ anyagi érzékekkel, de szerencsére a hiteles tanítások mindent elmondanak róla. nekünk csak meg kell érteni, és a tanítások szerint cselekedni.
Tehát nem keletkezõ nem múló, változás nélküli. Ilyen az üresség. Csakhogy ezt a tudat kettõsségétõl nem látni. Max hihetsz benne, de számomra ez sovány vígasszal ér fel... Aki a formák mögötti ürességet látja, az ezt az állandóságot látja, aki a formát látja, az a változó dolgokat látja.
A boldogság nem-kielégítõ, mert szomorúság követi. Úgy, ahogy életet a halál, vagy nappalt az éjszaka. Aki ezt nem ismeri föl, azzal hogy vitatkozhatnék bármirõl is? Ez a négy nemes igazság elsõ pontja. Meglátni, hogy az élet szenvedés. Életünk nagyrészt a boldogságra való vágyakozás és a szomorúságtól, fájdalomtól való félelem közepette telik el. Ez olyan, mint a dolgok mögé többet képzelni, mint amik valójában, dukkha, vagyis nem-kielégítõ. Az emberek azért rohangálnak a boldogság után, mert nem ismerik föl, hogy az nem kielégítõ. Ezért látunk rakás embert, alakot, dharma helyett. Ez tényleg nem véletlen.. ez okság, és nemtudás következménye, ami ellen mindenki csak maga tehet.
hát, ha ezt komolyan gondolod akkor sok sikert hozzá! de ha még lenne is alapja, és nem lenne ellentmondásos a képzeted, és müködne is, én akkor is inkább boldogságot keresném, mint az ürességet. tudod, ez a lélek alaptermészete. nem véletlenül törexik mindenki a boldogságra, és nem pedig az ürességre. de ha annyira megvalósítottad volna Buddha filozófiáját, hogy ilyen biztosan beszélsz róla, akkor tudhatnád azt is hogy Buddha azt tanította, hogy tartózkodjuk a húsevéstõl és a káros szenvedélyektõl. ezt gondold át mielõtt pandit vagy ácsárja módjára okítasz másokat.
haha Mi számodra az ego? Mert szerintem énképzet, öntudat, a tudat kettõs természetéhez való ragaszkodás. Nem ragaszkodva énképzethez, bárhogy is fáj az egonak, nincs én és nem-én. Ez az üresség. Ez a dharma. A tudat megkülönböztetésének felismerése, és annak megszüntetése. "Én" vagyis a ragaszkodás elhagyása.
Buddha soha nem ígérte, hogy dharmáját megértve valaki betonkeverõ lesz, és megeszik sódert, cementet, meg meszet, aztán szarik egy házat, csak a szenvedés elhagyását.
Nem létezik, és nem nem-létezik. Ez az, amit soha büdös életben nem fogsz fölfogni bölcselkedéssel. :) Itt vagyok, így élek, soha senkinek nem mondtam, hogy kövessen, nem is érdekel, ki követ, ki nem, nincs rá szükségem. Élek, majd meghalok. Ilyen nehéz ezt megérteni?:))
""és miért gondolod h ez az egész nem a hamis egóból ered?""
- azért, mert ezek bizonyíthazóan Isten szavai. Istennek pedig nincs hamis egója.
"Énlélek nincs ego nélkül"
- ezt rosszul tudod.
"A dharma számodra elég hiteles? Jópáran már követték, és elérték a megszabadulást."
- mond el nekem, h mit jelent a dharma, ha nem a hiteles szentírások gyakorlati követését, és az azokat követõ mesterek szolgálatát.
de ha szerinted a dharma az üresség, akkor mutass jópéldát, és ne ételt égyél, hanem mondjuk földet, vagy kavicsot. nem mindegy? ha úgyse létezik semmi és minden csak illúzió, akkor miért nem élsz ezen filozófia szerint?
Talán aki megszabadult az énképzetétõl. Az elég elvonatkoztatás. De tévedés, hogy bármelyikünk mentes énképzettõl, vagy karmától, ezt gondolom belátod Te is. Az elõbb egoról volt szó, és nem igazán kapcsoltam, de most hozzászólnék újra ehhez: "és miért gondolod h ez az egész nem a hamis egóból ered?"
-Te azt mondod, hogy van hamis ego, hamis önazonosítás, és egy helyes önazonosítás, ha az ego eltûnik. Én azt mondom, hogy bármiféle önazonosítás hamis, mert ez maga az ego. Énlélek nincs ego nélkül, mert az "én" maga az ego, a karma. De valójában ki azonosul és mivel? Ennek megértése a megvalósítás. És azért szavakon túli tanítás, mert bölcselkedéssel nem megérthetõ. Ego elhagyásával ki lesz az "én"-az ego, és a nem-én? Senki. Mert akkor lenne ego. Az ego nem hamis én-képzet, hanem maga az én-képzet, az önlétezés.
A dharma számodra elég hiteles? Jópáran már követték, és elérték a megszabadulást. Mondjuk ez engem nem vígasztal, de ha már valami hitelességérõl van szó..
Talán aki megszabadult az énképzetétõl. Az elég elvonatkoztatás. De tévedés, hogy bármelyikünk mentes énképzettõl, vagy karmától, ezt gondolom belátod Te is. Az elõbb egoról volt szó, és nem igazán kapcsoltam, de most hozzászólnék újra ehhez: "és miért gondolod h ez az egész nem a hamis egóból ered?"
-Te azt mondod, hogy van hamis ego, hamis önazonosítás, és egy helyes önazonosítás, ha az ego eltûnik. Én azt mondom, hogy bármiféle önazonosítás hamis, mert ez maga az ego. Énlélek nincs ego nélkül, mert az "én" maga az ego, a karma. De valójában ki azonosul és mivel? Ennek megértése a megvalósítás. És azért szavakon túli tanítás, mert bölcselkedéssel nem megérthetõ. Ego elhagyásával ki lesz az "én"-az ego, és a nem-én? Senki. Mert akkor lenne ego. Az ego nem hamis én-képzet, hanem maga az én-képzet, az önlétezés.
A dharma számodra elég hiteles? Jópáran már követték, és elérték a megszabadulást. Mondjuk ez engem nem vígasztal, de ha már valami hitelességérõl van szó..
lol én nem azt írtam h aki nem hisz benne arra nem hat. teljesen mást írtam: "a karma csak arra hat, aki nem tud tõle elvonatkoztatni. tehát mindenkire, akinek a tudata egy kicsit is anyagi befolyás alatt áll."
én nem gondolok "úgy" semmit. pont ez a külömbség az álláspontunk között. én nem csak az elmémre, hanem hiteles forrásokra támaszkodva is keresek. azokban az írásokban, melyeknek igazságtartalma kétségbevonhatatlan ez áll: "a lélek nem ismer sem születést, sem halált; ha már létezett, többé meg nem születhet; nem-született, örökkévaló, mindig-létezõ, halhatatlan és õsi, s ha a testet meg is ölik, õ meg nem ölhetõ."
egy másik: "az egyéni lélek törhetetlen, oldhatatlan, és sem megégetni, sem felszárítani nem lehet. õ mindent-átható, örökkévaló, változhatatlan, rendíthetetlen és örökké ugyanaz."
hitetlenséged pedig a következõ magyarázza számomra: "a lelket az egyik csodálatosnak látja, a másik olyannak írja le, a harmadik azt hallja róla, hogy csodálatra méltó, míg mások egyáltalán nem értik, még azután sem, hogy hallottak róla."