2d hullamokat rajzoltam, mert nincs hologram belinkelesi lehetoseg az sgn. Egyenlore. xD
Meg ahogy megtapasztaltam, meg a 2d abrak ertelmezesevel is gondjaitok vannak. Maradjunk csak 2d-ben. Szimulalok en neked 5 dimenzios hullamokat is, ha akarod, de nem hiszem, hogy barmit is ertenel belole.
Visszaterve a kvantumradirra. Ott is meg kell hatarozni minden foton parjat. Ki kell oket valogatni a zajbol. Tevedes azt hinni, hogy a mozgatott D0 detektoron csak ugy eltunik meg megjelenik az interferencia. Nem.Ott egy faziskevert zaj jelenik meg. Interferenciat csak akkor kapunk ha a D0-D1 vagy a D0-D2 detektorparosok kozos detektalasat rajzoljuk fel. Ehhez az kell, hogy mar az osszes foton becsapodjon, utanna lehet valogatni. Ezen egyszeru oknal fogva a multba sem lehet jelet kuldeni. Annyit illene tudni, ha mar fizikarol beszelunk, hogy a hullamok tukrozodeskor mas faziseltolodast szenvednek, mint amikor athaladnak egy beamsplitteren. Ennek eredmenyekepp a D1 detektorra a hullamok pont ellentetes fazisban erkeznek, mint a D2-re. Ez alapjan mar ket csoportra lehet bontani a D0 fotonjait, ami ket ellentetes interferencia mintat ad.
Az, hogy en milyen fotont merek, teljesen veletlenszeru. Igy a te fotonjaid is azok lesznek, de az enyeimmel ellentetes tulajdonsaguak. Ezt a kvantumtitkositasnal ki is hasznaljak, de ehhez utolagos egyeztetes kell, mert a detektalas hatasfoka kicsi, es az entangled allapotok ritkak. Ki kell szurni a zajbol.
Informacio kuldes annyit jelent, hogy itt nalam tortenik valami, es en ezt veled tudatom.
Az EPR kiserletben semmi ilyesmi nem tortenik. Annyi tortenik, hogy en megmerek egy fotont, amibol tudni fogom, hogy te milyen tulajdonsagu fotont fogsz megmerni.
Kuldtem informaciot? Nem. El tudok ezzel a modszerrel barmit is kuldeni? Nem.
"Miert nem keveredik a meroleges es a vizszintes hullam? Elmeletileg szuperpozicioban kellene lenniuk, es egyszerre meghatarozni a foton megjeleneset. "
Megyegyszerubben, a P1 polarizatortol az egyik hullam mindig a detektor fele megy, a masik a forras fele, vissza a multba, majd beallitva a forras polarizaciojat P1 ertekere, elore a masik polarizatorhoz. Ezert nem keverednek.
Ha nem tunt volna fel, en a polarizatoros EPR kiserletrol irok. Felesleges tulkomplikalni 'kesleltetett kvantum-radirral'.
Mar az is epp eleg meredek, hogy egyetlen foton ket teljesen eltero iranyban kepes haladni. A kvantum-radir ennek egy elbonyolitott valtozata, a lenyeg nem valtozik. Az osszes foton mindig az osszes lehetseges uton halad.
A kerdes inkabb az, hogy ha nem haladna az osszes utvonalon a foton, csak egyenkent a kulonallo valoszinusegeket adnank ossze, akkor is jo eredmenyt kapnank?
Nem, mert a valoszinusegek nem interferalnak. Ilyen nincs.Ehhez negativ valoszinuseg kellene, ami nonszensz.
Hullamok amplitudoi interferalnak. Ezekbol kifejezheto egy valoszinuseg. Ha a hullamok interferalnak, akkor az eredo valoszinuseg is ezt teszi.
"A ket hullamnak 'valojaban' lennie kell polarizacios iranyanak, de ez a hullam ket egymasra meroleges polarizacioju hullambol all, es hogy meg rosszabb legyen a helyzet, az egyik idoben visszafele halad. Ha az egyik oldalt a vizszintes polarizacioju hullam valt ki fotondetektalast, akkor a masik oldalt pont az ellenkezo. A ket foton tulajdonsaga mindig ellentetes."
Miert nem keveredik a meroleges es a vizszintes hullam? Elmeletileg szuperpozicioban kellene lenniuk, es egyszerre meghatarozni a foton megjeleneset. Az ok ott van a mondatok kozt. Az egyik idoben visszafele halad.
Idobeli visszahatas van? Nem. Egy veletlenszeru csatolt allapot szetvalasztodik, mint mar irtam. Semmifele informacio nem halad fenysebesseg felett, sem visszafele az idoben. Hiaba irom, hogy a hullam idoben visszafele halad, ez teljesen megkulonboztethetetlen az elore halado hullamtol. A foton es az antifoton egy es ugyan az.
A vilag pont olyan, amilyennek ismerjuk. Es nem is lesz mas, sem attol, hogy le tudjuk irni idoben visszafele halado hullamokkal, vagy 'multiuniverzumokkal'.
Nem nehez belatni, hogy itt valami erthetetlen dolog tortenik, csak erteni kell, mit ir le ez az egyenlet. Amit leir nekunk a kiserlet eredmenyerol, az vegtelenul egyszeru. Ha egy adott bazisban merunk, akkor vagy horizontalis polarizacioju fotont kapunk vagy vertikalist. A masik foton tulajdonsaga ennek pont az ellentete lesz.
Ez meg mindig nem mond semmit annak, aki nem ismeri a kvantumfizikai bazis fogalmat. http://hu.wikipedia.org/wiki/Hilbert-t%C3%A9r Egyszeruen fogalmazva az adott egyenlet egy meresi iranyt megadva irja le a meres varhato ertekeit. A keplet csak az egyik oldali polarizator iranyat veszi figyelembe. Mindenfele szamolas nelkul is latszik, hogy a masik oldali foton polarizacioja is az elso polarizator iranyatol fugg. Ha meres kozben forgatjuk a polarizatort, akkor a masik oldali foton 'valahogy' tudomast szerez errol az iranyrol.
Visszaterve az idokep cikkre. Az iroja hatalmas munkat vegzett, nem is rosszul. De a vegkifejlet hibas.
"Ha az elforgatható tükröket úgy állítja be, hogy a fotonpárok nála is interferáljanak, akkor Bob oldalán is interferálni fognak, és egyezménesen ez jelentheti például a 0-át."
Nem lehet a tukroket se a polarizatorokat ugy beallitani, mert a fotonnak ismeretlen a polarizacios iranya a detektalasa elott. Ezt mondja a kvantumfizika.
Na es mit mondok en? Az EPR fotonpar hullamokkal is leirhato. Termeszetesen, hiszen a kvantumfizika is ezt teszi. A ket hullamnak 'valojaban' lennie kell polarizacios iranyanak, de ez a hullam ket egymasra meroleges polarizacioju hullambol all, es hogy meg rosszabb legyen a helyzet, az egyik idoben visszafele halad. Ha az egyik oldalt a vizszintes polarizacioju hullam valt ki fotondetektalast, akkor a masik oldalt pont az ellenkezo. A ket foton tulajdonsaga mindig ellentetes. /A hullammegoldasnal nem lehetseges tavolhatas, mert hogy nezne mar ki, hogy egy terjedo hullam csak ugy, minden ok nelkul polarizacios iranyt valtoztat./
Igazabol ez matematikailag ugyan az, mint a kvantum-verzio. http://spie.org/Images/Graphics/Newsroom/Imported/1072/1072_fig1.jpg
Szinte lehetetlen megoldani az azonnali informacio-kuldest a ket meresi pont kozott. A fotonnak vagy egyaltalan nincs polarizacios iranya a detektor elott, csak mereskor 'realizalodik', vagy kevert hullamok terjednek, veletlenszeru iranyba beallva, kevert meroleges polarizacioval. Nem terjed informacio, csak szetcsatolodik egy veletlenszeruen osszerakott allapot.
Egyesek szerint nem ertek a fizikahoz. Neha szanalmasak az emberek. Korulbelul ennyi ertelme van azon vitatkozni, hogy a mozgo testek osszemennek vagy nem. Ki kell szamolni, osszemennek.
..es valami hullamzik odakint, fuggetlenul attol, hogy ez hany embernek nem tetszik.
Meg annyit, hogy meg kell nezni, hogy mosolyog Schrodinger meg Lorentz. En tudom kin es min mosolyognak. Mostmar engem is kb ennyire hat meg ez az egesz.
Igy van, en az elejen ugyan ezt mondtam. Akkor ezt tisztaztuk.
"még mindig kevered a hitet azzal, amit érzékelsz."
Azt mondom, hogy az ember nem mûszer. Nem olyan, mint egy hõmérõ, aminek teljesen "mechanikusan" mûködik. Az ember egy olyan hõmérõ, amelyik kidugja az orrát a házból, és azt mondja, hogy hmmm... szerintem most 10 fok van. Tehát mintát vesz, azt értelmezi, majd kidob egy végeredményt. A hõmérõ nem értelmez, annál a mintavételezés és az eredmény kidobása direktben össze van kötve egymással. Az embernél meg nincs direktben összekötve, hanem közben ott vannak még az agynak azon részei, melyek értelmeznek. Pl. mikor nézel elõre, akkor az igaz, hogy látni mechanikusan látsz. Ott van elõtted a kép, mondjuk egy ház egy autóval. De ezt a látással kapcsolatos receptorok és idegpályák nem tudják, azok csak foltokat érzékelnek. De te nem azt mondod, hogy a világ színes foltok halmaza, hanem azt mondod, hogy egy házat látsz és egy autót. Tehát a látott kép, és annak értelmezése 2 külön dolog, még az agyban is szét van választva a kettõ. Ezért hogy látsz (mintavételezés), és hogy mit látsz (értelmezés), az 2 külön dolog. A hõmérõ pl. nem tudja, hogy hány fok van. Nem tudja, mert hiába mutatja pontosan hogy hány fok van, értelmezni képtelen azt, amire egyébként képes.
Na most az ember ennél jóval bonyolultabb, és így az a kérdés is jóval bonyolultabb, hogy mit nevez az ember valóságnak. A valóságképnek nem az érzékeléshez van köze, hanem az értelmezéshez. Mert nem csak az érzékszervek által közvetített mérési eredmények alkotják a valóságképedet, hanem azok értelmezése is. De egy értelmezés az bekerülhet a valóságképedbe úgy is, hogy nem tartoznak hozzá adatok. Neked mindössze el kell hinned, hogy valaki tud érzékelést állítani az értelmezés mögé.
Ez pedig már továbbvisz minket ezért most megállok. Amirõl eddig írtam, az az, hogy a valóságkép 2 részbõl áll: az érzékelt adatokból és értelmezés során alkotott elméletekbõl (mint pl. hogy az a piros folt az egy autó).
"ami meg az oxigénes példádat illeti, az értelmezés is más dolog, mint az érzékelés."
Más, de emberi valóságkép pusztán érzékelésbõl nem épülhet. Nem fogsz tudni nekem olyan érzékelést megfogalmazni, ami értelmezés nélküli, hisz mag a nyelv is már az értelmezés szintjén mozog. Tessék, próbáld meg. Pl. a hõmérséklettel kapcsolatban, vagy valamivel kapcsolatban amit láttál.
"az oxigén létezett, mert érzékelték, persze nem voltak meg az eszközök, h közvetlenül érzékeljék az oxigénmolekulákat, de közvetetten érzékelték, hiszen ez volt az az anyag, ami éltette õket, el is nevezték életadòo essenciának. igaz, rosszul értelmezték, de ez már egy másik dolog, érzékelték, ez a lényeg, tehát valóságos dolog."
Ugyanígy ma is rengeteg mindent érzékelünk, amit nem tudunk értelmezni. Ugyanígy ma is vannak elméleteink mindenféle "életadó esszenciákkal" kapcsolatban. Nincs különbség. Vagy van?
"kvázi nem létezõ macska... rendben, ez egy rossz megfogalmazás volt, a macska létezik, hiszen amikor belehelyezték abba a dobozba, látták, ergo létezik. viszont amint lezárták a dobozt, a macska élõ állapota megszûnt létezni, tehát a macska állapota nem létezik addig, míg ki nem nyitod újra a dobozt."
A valóságban ilyen nincs. Esetleg egy elméletben. De az eddigi beszélgetésünk során pont ezt próbáltuk meg pontosítani, hogy akkor a valóság az most micsoda? Amit érzékelsz, vagy amit elképzelsz? Pont te adod most a példát arra, hogy az a valóság, amit elképzelünk: a macskára rácsuktam a dobozt, így az megszûnt létezni.
Na most képzeld el, hogy odaállok a hûtõgép elé, erõsen megmarkolom az ajtó fogantyúját, és egy határozott mozdulattal kinyitom az ajtót. Látok a hûtõben egy tojást. Ez a valóság. Most becsukom az ajtót. Ott van a tojás a hûtõben? Elméletben igen, mert a logika ezt diktálja, de a valóságban nincs rá bizonyítékom. Ezért most mit kellene mondanom? Hogy a tojás megszûnt létezni? Mivel teljesen elbizonytalanodtam, kinyitom az ajtót egy újabb határozott mozdulattal. A tojás még mindig ott van. Majd becsukom az ajtót, és arra gondolok, hogy a tojás lehet hogy nincs is ott? Erre felrántom az ajtót, és megnyugszom...
Félretéve az elméletet, mit lehet elmondani a tojásról a hûtõben? Hogy az ott volt végig, vagy hogy akkor került bele, mikor kinyitottam az ajtót. Nos, azt mondjuk mi itt a Földön, hogy a tojás mindvégig ott volt a hûtõben. Na de akkor a macska miért nem?
"tehát a macska élõ vagy holt állapota nem létezik, hanem egy kevert állapot, mivel ezt a kevert, nem egyértelmû állapotot érzékeled"
Ne keverd össze az érzékelést az értelmezéssel. Ha a macskára rácsukom a dobozt, akkor nem érzékelek semmit, viszont úgy okoskodok (úgy értelmezem az érzékelés hiányát), hogy kitalálom, hogy a macska most biztos élõholt. Persze jön a szomszéd, és azt mondja hogy hülye vagyok, de ez nem baj. Én kitartok az elméletem mellett.
"vagy másképpen: amit érzékelsz, az a te megfogalmazásod szerint a nagybetûs valóság."
Nem, mert ha a te gondolatmenetedet és fogalmi rendszeredet alapul véve azzal folytatom a példát, hogy a macska mellé beül a Géza, akkor õ végig úgy fogja érzékelni, hogy a macska élõ. Én meg, mivel a dobozon kívül vagyok, úgy gondolom hogy eljátszhatok azzal a gondolattal, hogy a macska élõholt. Ekkor viszont a Géza nagybetûs valósága nem fog megegyezni az én nagybetûs valóságommal, tehát egyikünk valósága se lehet a nagybetûs valóság, mert Géza meg azzal kapcsolatban bocsátkozik találgatásokba, hogy én vajon a dobozon kívül létezem-e vagy esetleg már elütött-e egy arra járó autó.
Tehát (és most már az én fogalmi rendszeremhez tértünk vissza) a nagybetûs valóság az egyikõnk szubjektív valósága sem, hanem az minden szubjektív valóságon túlmutat.
"tudod mit? definiáld a nagybetûs valóság fogalmát, mert nemtom h mi az."
A nagybetûs valóság az, ami attól teljesen függetlenül létezik, hogy te tudsz-e róla vagy sem. A világegyetemben létezõ összes információ együtt. Ennek egy kis része az, amit mi valóságnak nevezünk, ezért is vezettem be a szubjektív valóság fogalmát, mert mi emberek csak tippelgetünk azzal kapcsolatban, hogy mi a nagybetûs valóság az alapján amit mi abból felfogunk. Ez mindig is így volt, és így is lesz. Az a kis rész, amit felfogunk a nagybetûs valóságból, meg az, amit a felfogottak alapján valószínûsítünk, az együtt az ember szubjektív valósága. Hogy most a valószínûsítés mechanikusan racionális, vagy intuitív, hogy egy elmélet hamis-e vagy igaz, az a lényegen nem változtat.
Az ember elképzeli a valóságot, de nem ismeri azt. Kihasíthat egy részt a valóságból, azt megismerheti olyan mértékben hogy úgy érezze (!) nincs ismeretlen elõtte, aztán erre a valóság szeletre építve mondhatja azt, hogy a valóság márpedig kizárólag az, amit érzékel, és amit nem érzékel az nem létezik, mindenki aki ilyet mer mondani, az hülye. Na de ez az egész kártyavár abban a pillanatban összeomlik, mikor a kártyavárat építgetõ ember kezébe nyomunk egy új kártyalapot. Mert ha a kártyavár a valóság, akkor ez az új kártyalap honnan került elõ?
Mikor pl. a tudomány azt mondja valamivel kapcsolatban, hogy jelenleg ez a legjobb elmélet amivel elõ tudunk állni, akkor kb. azt mondja, hogy ez a legjobb elképzelésünk a világról, avagy ez a legjobb tippünk. Kb. úgy van a tudomány a valósággal, mint a szem: a szem azt mondaná (ha képes lenne ilyenre), hogy a valóság színes foltok halmaza. A tudomány (mivel emberek mûvelik) is kb. ennyire képes, nem többre. Persze most nem azt vitatom, hogy ennek van értelme és haszna, mert miért ne lenne? Csak azt mondom, hogy még a tudomány is teljesen nyíltan leírja, hogy a nagybetûs valóságról fogalma sincs. Csak arról a valóságról van fogalma, amit õ maga alkotott meg azzal, hogy az érthetetlen, felfoghatatlan, megismerhetetlen egészbõl kiemelt egy parányi darabot. Ez a parányi darab ez folyamatosan növekszik, de még mindig csak parányi az egészhez viszonyítva. Az emberhez viszonyítva már nem parányi, mert nincs olyan ember, aki az összes tudományág összes tudását magáénak tudhatná.
Na most nem biztos hogy arról írok, amit kérdeztél, úgyhogy egyelõre abbahagyom.
még mindig kevered a hitet azzal, amit érzékelsz. ha vki mond vmit azt legfeljebb elhiheted. éppen h utánna kell járni a dolgoknak, ahhoz h érzékeld azokat. tehát ha vmi megjelenik írásban, az persze h nem valóság, az hit.
ami meg az oxigénes példádat illeti, az értelmezés is más dolog, mint az érzékelés. az oxigén létezett, mert érzékelték, persze nem voltak meg az eszközök, h közvetlenül érzékeljék az oxigénmolekulákat, de közvettetten érzékelték, hiszen ez volt az az anyag, ami éltette õket, el is nevezték életadòo essenciának. igaz, rosszul értelmezték, de ez már egy másik dolog, érzékelték, ez a lényeg, tehát valóságos dolog.
kvázi nem létezõ macska... rendben, ez egy rossz megfogalmazás volt, a macska létezik, hiszen amikor belehelyezték abba a dobozba, látták, ergo létezik. viszont amint lezárták a dobozt, a macska élõ állapota megszûnt létezni, tehát a macska állapota nem létezik addig, míg ki nem nyitod újra a dobozt. tehát a macska élõ vagy holt állapota nem létezik, hanem egy kevert állapot, mivel ezt a kevert, nem egyértelmû állapotot érzékeled, nem pedig vmi egyértelmû állapotot. amint kinyitod a dobozt, egyértelmü állapotot fogsz érzékelni. ezért mondom, h nincs "nagybetûs valóság". vagy másképpen: amit érzékelsz, az a te megfogalmazásod szerint a nagybetûs valóság.
tudod mit? definiáld a nagybetûs valóság fogalmát, mert nemtom h mi az.
"márpedig amit érzékelek, azt fogom valóságnak tekinteni,"
De amit érzékelsz, az a "minden"-nek egy része csak. A "minden", az a "nagybetûs valóság", a "rész" pedig a te szubjektív valóságod ALAPJA. Csak ALAPJA, mert az ember egy olyan berendezés, amelyik az ismeretlen dolgokkal kapcsolatban elképzel dolgokat.
Leírtam egyértelmûen, hogy nem olyan egyszerû kérdésekrõl beszélek, mint pl. hogy ha a kezedbe rakok egy falevelet, akkor felfogod-e, hogy az egy falevél. Ugye? Én sose olvasom az indexet, de hogy lásd mirõl beszélek a valósággal kapcsolatos "hit"-rõl, most felmentem az index.hu oldalra, és rákattintottam az elsõ hírre ami szembejött: Nem emlékszik a lövöldözésre a pécsi ámokfutó. A cikk elsõ mondata az, hogy "Írásban tett vallomást a pécsi egyetemi ámokfutó." Na most ez a valóság? Honnan tudod hogy az? Mert valaki azt mondja. Neked fogalmad sincs, hogy ez-e a valóság, de te elhiszed, elképzeled, elgondolod, hogy ez a valóság. Ha holnap megjelenik egy cáfolat, hogy a pécsi egyetemi ámokfutó nem is írásban tett vallomást, akkor holnap már az lesz a valóság számodra, hogy nem tett vallomást. De az sose fog számodra kiderülni (mert nem jársz utána ilyen pitiáner dolgoknak) hogy a pécsi srác most tett-e írásban vagy nem tett írásban vallomást, de te vagy ezt vagy azt beépíted a szubjektív valóságképedbe.
"semmit nem találok ki, azt mondom amit látok hallok, etc..."
Ezért nem érted amit mondok, mert ezt leszögezted, és ebbõl nem engedsz. Hiába hivatkoztam az Asch kísérletre, nem engedsz. A kollektív valóság az embereknél megegyezés kérdése. Ha hiszed, ha nem, ez így van. Ezt kihasználják a marketingben, a propagandában, a politikában, a gazdaságban. Ha te úgy akarsz tenni, mintha ez nem lenne, akkor legyen, én nem akarlak semmirõl se meggyõzni. Azt azért leszögezem, hogy csak azért mert te nem tudsz errõl a tételrõl, attól még egy olyan emberközösségnek a tagja vagy, ami ezen tétel alapján mûködik. Te megpróbálhatod magad hermetikusan lezárni és egy olyan világba vonulni ahol ez nem így van, de feleslegesen erõlködsz.
"holott éppenhogy amilyennek látjuk a dolgokat, azt kell a valóságnak elfogadnunk, hiszen más választásunk nincsen."
Összefoglalva: 1) Nem ismerjük a teljes valóságot. 2) Az ismeretlen dolgokkal kapcsolatban vannak feltételezéseink. De ezeket nem hívjuk feltételezéseknek!
"másképpen nem ismerhetünk meg semmit, csak érzékszerveink által, nincsen sehol semmiféle "nagybetûs valóság", az van amit érzékelünk. kész."
Igen, ezért gondolták az oxigén felfedezése elõtt azt, hogy valami életadó esszencia vagy mi a fene vesz körül minket. Találgattak, hogy milyen Isteni vagy misztikus dolog lehet az a világban, ami életben tart minket. Aztán rájöttek, hogy mi az az oxigén, és mire jó. Te melyiket hívod valóságnak, az oxigén felfedezése elõttit, vagy az utánit? És jelenleg mennyi mindennel kapcsolatban tapogatózunk a sötétben, és csak pár egyelõre megcáfolhatatlan elmélet ad valami támpontot?
Hát ez van. Ez a valóság. Amit látunk, meg amit ebbõl megértünk és felfogunk. A nagybetûs valóság pedig mindig törvényszerûen több annál, mint amennyit látunk. Mert vagy nem látjuk az adott dolgot (pl. elektron, vagy oxigén) vagy nem értjük az adott dolgot. A valóság az adatok és azok értelmezésének az összessége.
"pont erre lettek kitalálva a definíciók, h ne értelmezgessünk összevissza.."
Megint a lényeget hagyod ki. Maga a definíció is az értelmezés során alakul ki. Látunk valamit, értelmezzük azt, majd megegyezünk abban, hogy ha X dolgot látunk amit Y módon kell értelmezni, akkor annak a neve Z lesz.
"mint az elõbbi példában. macska vérnyomása 0 ergo halott, nem lehet túl sok féleképpen értelmezni a 0-t"
Igazad van, a nulla az nulla. De akkor az élõ is meg holt is az szerinted micsoda? Átlagolod a macska normális meg nemnormális vérnyomását? Látod, megint csak értelmezgetünk. Értelmezés nélkül nincs valóság. Maga az a kijelentés is, hogy élõ is meg holt is teljességgel értelmetlen anélkül, hogy megpróbálnánk értelmezni. Mert ha csak a definíciókat nézem, akkor olyan nincs, hogy élõ is meg holt is, mert ezek a fogalmak úgy lettek megalkotva, hogy egymást kölcsönösen kizáró állapotot írnak le.
"addig kvázi nem is létezik.."
Milyen az a kvázi nem létezõ macska? Az egyik érthetetlen tételt egy másik érthetetlen tétellel magyarázol?
"blabla, ugynanaz amit már egyszer leírtál csak pepitában"
Alapvetõen igazad van. Ha a dimenzió, vagy sík (plane) kifejezéseket használom, akkor megérted hogy mirõl beszélek? Érted-e azt, hogy valami olyasmire akarok rávilágítani, amire nincs konkrét szavunk, így egy más értelmû szót kell kölcsönvegyek, és elmagyaráznom, hogy én szeretném a szó értelmét kibõvíteni. Ezt érted?
Arra adhatnál valami magyarázatot, vagy forrás linket, hogy Feynman-nal kapcsolatban mire célzol (hogy õ jól használja a fogalmakat). Szeretném én is jól használni a fogalmakat, hogy megértsd hogy mirõl beszélek, és ne a szavak értelmén vitatkozzunk.
A példám lényege az volt, hogy ugyanabban az univerzumban térben és idõben nem elválasztva egyszerre több "valóság" is létezhet. Ezeket az eltérõ valóságokat te hívhatod dimenzióknak, síkoknak, vagy akár más-más univerzumoknak is. Azért használhatod mindezt, mert mikor ezeket a fogalmakat alkották, akkor nem az járt a fejükben, ami nekem, így nem is alkothatták meg ezeket a fogalmakat úgy, hogy amirõl beszélek az egyértelmûen része legyen az adott fogalomnak, vagy egyértelmûen ne legyen része neki. (Bár lehet, hogy azóta a jelentéseket pontosították, ezért várom hogy adj valami anyagot, amibõl kiderül számomra, hogy ez a pontosítás megtörtént-e.)
A valóság a fenti kijelentésben nem véletlenül volt idézõjelben. Mert valóság alatt a kijelentésemben az ember számára érzékelhetõ valóságot értem, ami egyfajta szubjektív valóság (ezt próbáltam az idézõjellel jelezni). Így a "több valóság" nem feltételezi több univerzum párhuzamos létezését, szimplán azt jelenti, hogy az univerzum annál tovább ér, mint amit felfogunk belõle (egyesével vagy akár együtt is). Ezzel ugye semmi újat nem mondtam.
A felvetésem annyi volt, hogy ez a több, amire hivatkozok, ez lehet hogy térben és idõben a számunkra érzékelhetõ valóságtól el nem választva létezik. Úgy, ahogy a Kossuth rádió és a Bartók rádió térben és idõben egymástól el nem választva létezik, és hogy melyik válik a kettõ közül a megfigyelõ számára az õ (immáron szubjektív) valóságává, az a megfigyelõ FÓKUSZÁTÓL függ.
És az ok, amiért ezt az elképzelést itt vetettem fel, az meg az, hogy az elképzelés kapcsolódik a macskás példához, így talán a kvantumfizikához is (amihez nagyjából semmi közöm, de legalább nyitott vagyok).
Nekem nem kell elmagyaráznod, hogy nincs fiktív macska. Pont azt mondom, hogy ha a macska nem fiktív, akkor az vagy halott, vagy élõ. Pl. eltérõ színeket össze lehet keverni, és abból lesz valami kevert állapot, amit szintén tudunk értelmezni. De az elõ és a holt állapotot nem lehet összekeverni, mert abból nem lesz semmi értelmezhetõ.
Lehet hogy a fizikához értesz, de egy magyar nyelvû mondat értelmezése neked is nehézséget okoz. A kérdésem pontosan az volt, hogy mi az a cikk, elõadás, videó, könyv stb. amit ajánlanál akkor, ha meg akarom érteni, hogy mirõl szól a szerintem teljesen értelmetlen macskás példa.
Az érzékelés teljesen szubjektív dolog, így amit "érzékelsz" az nem a "valóság", hanem a te szubjektív valóságod. Csak azért, mert sokan érzékelitek ugyanazt, attól még a tétel igaz marad.
márpedig amit érzékelek, azt fogom valóságnak tekinteni, ha ez szubjektív, akkor szubjektív. attól függ mit tekintesz objektívnek. ha 1000 emberbõl 1000 mondja azt h a macska halott, akkor és én is halottnak látom, akkor én már erre azt mondom a macska halott. jó, persze elõfordulhat h jönnek emberek akik majd azt mondják h a macska él, ekkor szépen megbeszéljük h ki mit tekint élõnek, ki mit holtnak, a végén úgyis kiderül h vagy fogalmi félreértés volt. persze ha vki azt mondja "én abban HISZEK, h él", ezzel nem lehet vitatkozni, mert mindneki azt hisz, amit akar, de ha megegyezzünk abban, h a macskát akkor tekintjük halottnak, ha rákötjük a vérnyomásmérõre, és azt látjuk, h a vérnyomása 0, akkor halott, akkor mindenkinek egyet kell értenie h halott. ha erre meg vki azt mondja h amit a vérnyomásmérõ mutat az nem is 0, akkor az vagy vak, vagy nem ismeri a számokat, ebben az esetben meg kell egyezni abban is, h mi az a 0, és így tovább.. muszáj h mindenki uyganazt érzékelje, ha ugyanúgy mûködnek az érzékszervei...
És a szubjektív valóságnak az is része amit gondolsz. Azaz a fejedben kialakult valóságkép egy "kitalált" kép. Te magad találtad ki.
semmit nem találok ki, azt mondom amit látok hallok, etc...
csak azért ez a tételem nem lesz hibás, mert mindez, amit kitaláltál, esetenként egyezik azzal, amit más kitalált, sõt, esetenként még azzal is egyezik, ami a nagybetûs valóság.
és mégis mi a fene az a "nagybetûs valóság"???? van valahol egy könyv ahol benne van minden valóságok legvalóságosabbika? hol van ilyen? nincs ilyen. mégegyszer, és ez itt a lényeg, te azt gondolod h van a "valóság", bármi is legyen az, és van errõl a valóságról alkotott képünk. holott éppenhogy amilyennek látjuk a dolgokat, azt kell a valóságnak elfogadnunk, hiszen más választásunk nincsen. másképpen nem ismerhetünk meg semmit, csak érzékszerveink által, nincsen sehol semmiféle "nagybetûs valóság", az van amit érzékelünk. kész.
Az érzékelés folyamatából te kihagyod az agyat, ami ÉRTELMEZI azt amit az érzékszerv érzékel. Ha én máshogy értelmezem ugyanazt az érzékelt dolgot, akkor a szubjektív valóságom másmilyen lesz, holott ugyanazt a valóságot érzékeljük.
pont erre lettek kitalálva a definíciók, h ne értelmezgessünk összevissza.. mint az elõbbi példában. macska vérnyomása 0 ergo halott, nem lehet túl sok féleképpen értelmezni a 0-t
Tehát, ha jól értem a kvantummechanika szóban forgó tételét, akkor azt kell mondjam példaképp, hogy ha a macska halott is lehet meg élõ is, akkor elõfordulhat az, hogy mikor én megnézem, akkor halott lesz, mikor te megnézed, akkor meg élõ.
nem, miután a hullámfüggyvény összeomlott, már mindenki csak halottnak fogja látni
Pont ezt mondtam, hogy ha ennyit elismersz, hogy mindaz amit addig még nem láttál, az létezhet,...
éppen hogy ellenkezõleg, olvasd el még 1x a mondatot alaposabban, az a macska nem is létezik amíg meg nem nézed, ezt fejezi a "kevert állapot" fogalma, ez egy statisztikai fogalom, 50%-50% h halott macskát kapsz vagy élõt eredményül a megnézés UTÁN, de addig kvázi nem is létezik..
A hit nem az a hit, amit mi vallásos hitnek hívunk. A "hit" szó most olyan értelemben áll itt, mint ahogy a "gondol" vagy "vél" szavak állnának. Tehát mikor te megvizsgálod a valóságot,.......
blabla, ugynanaz amit már egyszer leírtál csak pepitában
A szomszed forumon arra keptelenek, hogy felfogjak, a 40 kisebb mint az 50. Ez mar azert tenyleg rohejes.
A megoldast mar leirtam.
Es ezt sem en talaltam ki, hanem Feynman, ahogy azt sem, hogy a macska nem lehet egyszerre elo es holt. Csak annyi a problema, hogy meg angolul sem tudtok. Belinkelek valamit, es ugyan az az ertelmetlen szoveg megy tovabb.
Ki is fog pofara esni? Inkabb olvasnatok tobbet lol.
Mar leirtam, csak te nem latod meg az osszefuggeseket.
Ha egy foton egy beamsplitteren athalad, akkor 50-50 a valoszinusege, hogy vagy az egyik, vagy a masik iranyba halad. Ha a nyalabokat ujra egyesitjuk, akkor interferenciat kapunk. Ez szinte egy az egyben a ketreses kiserlet, es mint Feynman irta, az az igazi lenyege a kvantumfizikanak. Az osszes tobbi kiserlet csak annak a modosulata. Ilyen a kesleltetett valasztasos kiserlet is.
A beamsplitter utan fotont vagy az egyik agban detektalunk, vagy a masikban. Miert meghokkento ez? Mert a hullamok mindket agban haladnak. Erre az esetre itt a topikban szinten volt egy jo leiras.
A kvantummechanika koppenhagai ertelmezese ezt ugy oldja fel, hogy a hullamok nem leteznek, csak a reszecske detektalasi valoszinuseget adjak meg nekunk. Ez egy szep kerulout, de ettol nem leszunk okosabbak.
Ha a hullamok ebben az univerzumban vannak, nincs ertelme a 'masik univerzum' fogalomnak. Marpedig a videokban 'ebben a szobaban' meg hasonlo fogalmak ropkodtek.
Ez a szoba ebben az univerzumban van. Es itt meg kell allni. Hullamok haladnak, ahol destruktiv az interferencia, ott mi semmifele hullamot meg macskat nem latunk. Feynman nem keveri a fogalmakat, a 'media fizika' sajnalatosan igen.
A Dzsini által belinkelt cikkben is megemlítik a "A késleltetett választásos kvantumradír-kísérlet"-et. Az ebben a kísérletben tapasztalt dolgokat mivel magyarázod?
Vagy akár azt is mondhatnám, hogy valóság nem más, mint bizonyos hullámok hálózata. Az pedig a vevõkészüléken múlik, hogy melyik az a pillanatnyi valóság, melyben az adott pillanatban "realizálódik", vagy más szóhasználattal "materializálódik". (Igen, ez már kezd sci-fi lenni, de amit sublimiter felvetett, az megindított egy lejtõn...)
A szemlélõ számára ezek lehetnek multiuniverzumok, nem?
Pl. mikor a rádiót beállítod egy adott csatornára, akkor más csatornákra az "érzéketlenné" válik. De attól azok még ott vannak a térben, attól teljesen függetlenül hogy a megfigyelõnek (a rádiót hallgatónak) tudomása van-e róluk.
Amíg pl. a Bartókot hallgatom, a valóság számomra abból áll, hogy játszanak mondjuk valami Mozart darabot. Ez a valóság amiben én akkor létezem: állok a konyhában, és szól a Mozart darab. Na most fogom magam, és állítok a rádión, és hallom, ahogy a Kossuth-on épp Ady verseket olvasnak fel. Ugyanúgy ott állok a konyhában mint addig, de a valóság megváltozott: most már az a valóság, hogy állok a konyhában és valaki szavalja az Ady verset. Nekem, megfigyelõnek, mindig csak az egyik valóság a nagybetûs valóság, holott az adott térben (ahogy teret ma definiáljuk) mindkét alternatíva párhuzamosan, egyidõben "jelen van". A kérdés csak az, hogy a megfigyelõ melyik valóságra "fókuszál". A fókusz határozza meg, hogy az "alternatív valóságok" közül melyik lesz az "igazi".
Na most a kérdésem az, hogy a macskás példa értelmezhetõ-e a fentiekben felvázoltak alapján?
Az a vicces, hogy nem emlékszem arra, hogy pontosan mit is láttam a "moziest" alkalmával, de valamit biztos láthattam ha te így nyilatkozol most rólam... (A mostani anyagokat is meg fogom nézni valamikor.)
"nem azt mondtam h a valóság az, aminek GONDOLOD, hanem az, aminek ÉRZÉKELED"
Az érzékelés teljesen szubjektív dolog, így amit "érzékelsz" az nem a "valóság", hanem a te szubjektív valóságod. Csak azért, mert sokan érzékelitek ugyanazt, attól még a tétel igaz marad. És a szubjektív valóságnak az is része amit gondolsz. Azaz a fejedben kialakult valóságkép egy "kitalált" kép. Te magad találtad ki. És megintcsak: csak azért ez a tételem nem lesz hibás, mert mindez, amit kitaláltál, esetenként egyezik azzal, amit más kitalált, sõt, esetenként még azzal is egyezik, ami a nagybetûs valóság. A lényeg nem változik.
"és miért csak számomra? ami számomra valóság az más számára is az, (persze csak miután õ is érzékelte azt a valóságot) ami azért van, mert az érzékszerveink hasonlóan vannak felépítve, tehát szükségszerû h ugyanolyannak lássuk ugyanazokat a dolgokat"
Az érzékelés folyamatából te kihagyod az agyat, ami ÉRTELMEZI azt amit az érzékszerv érzékel. Ha én máshogy értelmezem ugyanazt az érzékelt dolgot, akkor a szubjektív valóságom másmilyen lesz, holott ugyanazt a valóságot érzékeljük.
Tehát, ha jól értem a kvantummechanika szóban forgó tételét, akkor azt kell mondjam példaképp, hogy ha a macska halott is lehet meg élõ is, akkor elõfordulhat az, hogy mikor én megnézem, akkor halott lesz, mikor te megnézed, akkor meg élõ.
"ezt meg honnan veszed? azért mert még soha nem láttál kevert állapotú macskát? perszehogy nem, nem is láthatsz. de amíg valamit nem látsz, addig nem mondhatsz róla véleményt, hiszen addig nem is létezik!"
Pont ezt mondtam, hogy ha ennyit elismersz, hogy mindaz amit addig még nem láttál, az létezhet, akkor ugyanezt az elvet más esetekben is alkalmaznod kellene tudni, amire a tudós agyak általában nem képesek. Csak tudnám hogy miért? (Én tudom, a kérdést igazából neked kellene feltenned magadnak.)
"semmi köze a hitnek ehhez. kizárólag az érzékszerveknek."
A hit nem az a hit, amit mi vallásos hitnek hívunk. A "hit" szó most olyan értelemben áll itt, mint ahogy a "gondol" vagy "vél" szavak állnának. Tehát mikor te megvizsgálod a valóságot, akkor a fejedben létrehozol egy szubjektív modellt, mely modell nem valami mechanikus módon jön létre, hanem a te AKTÍV részvételeddel. Azaz te csak arról fogsz tudni nyilatkozni, hogy te mit vélsz, gondolsz vagy hiszel valóságnak. Ennyi, nem több. Aztán az emberek egyeztetnek egymással - ez a kommunikáció szerepe amióta ember az ember - és létrehoznak egy konszenzust, amit onnan kezdve valóságként fognak számontartani. Természetesen minél egyszerûbb dologról van szó, annál kevésbé van szükség a konszenzusra. Pl. mikor a kezedbe nyomok egy falevelet, akkor nem fogsz egyeztetni a szomszéddal azzal kapcsolatban, hogy mi van a kezedben. Hisz azt a szüleid megmondták neked már régen, így tudod tõlük, hogy az egy falevél. (Persze az látható, hogy ez sem valami abszolút dolog, hanem tanult folyamat eredménye.) De mikor bonyolultabb dolgokról van szó, mint pl. hogy milyen mértékben kell korlátozni az emberek szabadságát egy adott társadalmi formán belül, akkor bizony fûvel-fával egyeztetni fogsz. Vagy mikor az a kérdés, hogy Osama bin Laden áll-e bizonyos terrortámadások mögött. Ilyenkor egyeztetsz másokkal. És ha elegendõen sok ember mond egyvalamit, akkor azt fogjátok együtt valóságnak tekinteni. Persze bizonyos véleményforrásoknak nagyobb súlya van mint más forrásoknak. Gyerekkorban a szülõk, majd a tanárok, majd saját magunk megválasztott példaképek mint pl. TV-s személyiségek, írók, tudósok, filozófusok, kutatók, egyetemi tanárok stb. stb. válnak szerintünk hiteles véleményforrássá. És velük egyeztetjük a mi valóságképünket, és a mi valóságképünket a másoktól hallottakhoz igazítjuk. Legjobban talán az Asch-kísérlet mutatja be, hogy mirõl beszélek.
Mindezzel azt kívánom alátámasztani, hogy mikor valóságképrõl beszélünk, akkor nem kizárólag az érzékszervekrõl beszélünk, hanem az érzékszervek által továbbított információ értelmezésrõl is. Az ember képes a valóság mintavételezésére, de nem olyan értelemben, ahogy azt egy mûszer teszi. A kettõt ne keverjük össze.
A nem valós macska az egy fiktív macska, mely egyes tulajdonságaiban macskára hasonlít (ezért hívjuk macskának) más tulajdonságai viszont újak, melyeket a macska fogalmának újraalkotója határozott meg.
Na egy ILYEN macska valóban lehet élõ is meg holt is EGYSZERRE.
Aki arrol beszel, hogy a macska elo es holt lehet egyszerre, az ezekre a hullamokra gondol. De a hullamok es a macska ket eltero fogalom.
Attol, hogy en egy 'fotont' ket hullam keverekebol hozom letre, es igy is irom le, az attol meg egy hatarozott frekvenciaju es energiaju foton. Egyfelekepp fog megtorni egy racson.
De ha egy olyan rezonatort rakok a hullam ele, ami az egyik osszetevo frekvenciajara rezonal, akkor az csak az elso osszetevot fogja mutatni. Ha a masik frekvenciara hangolok, akkor a masik 'allapotat' fogja a fotonnak megmutatni.
A hullamra mondhatom, hogy kevert allapotban van, de a megmert 'foton' mindig egy hatarozott allapotban lesz. Szerintem nem olyan nehez ezt felfogni. Csak vegre el kellene hinni, hogy ilyen egyszeru.
Hullamok a kepek fekete teruletein is haladnak. Csak olyan a fazisuk, hogy kioltjak egymast. A kvantumfizika ugyan igy irja le a jelensegeket. Hullamok szuperpoziciojaval.
Sem az elektron sem a macska nem maga a hullam. Ezek az entitasok hullamoknak azon reszeibol epulnek fel, ahol konstruktiv interferencia van. Ezek pedig, mint latszik, kvantaltan jonnek letre. Hiaba 'analog' a hullam, a belole felepulo vilag mar nem az.
De azt allitani, hogy ezt emberi esszel nem lehet felfogni, mellebeszeles. A hullamok fizikaja megismerheto es megertheto. Akit erdekel a lenyeg, ott keresgeljen.
Ezeket a hullamokat nevezhetem 'multiuniverzumoknak', de ezek akkor is csak kozonseges hullamok.
Az utolso videoban mindket nagyokos Feynmantol lopott szoveget nyom.
http://www.youtube.com/watch?v=AU8PId_6xec
Feynman ugy arrol beszel, amirol itt a topikban is szemleletes kepek szulettek. A teret kitoltik mindenfele hullamok. Attol, hogy mi nem merunk egy adott helyen semmit, attol meg lehetnek ott hullamok, csak kioltjak egymast.
Hááát.. nekem sajnos sem matematikai hátterem, sem fizikai.., de még a "döglött macskához" sem értek.. akkor most bután fogok meghalni ?
Diszitesnek berakom ide a Heisenberg-hatarozatlansag levezeteset, most a valtozatossag kedveert a Bragg-diffrakciobol.
E=hf l=h/p =c/f
d=l foton l=h/mv
nl = 2dsinfi = n h/mv 2 c/f sinfi= n h/mv mv 2 c/f sinfi= n h dp 2 dx sinfi= n h
Ha megmered egy kvantumredszer egyik tulajdonsagat, akkor egy hatarozott valaszt kapsz, fuggetlenul attol, hogy milyen tulajdonsagrol van szo. Egy magneses terben az elektron spinje up vagy down. SOHA nem mersz egy adott tulajdonsagra ketfele sajaterteket. Ha felirod az allapotat, akkor a hullamfuggveny lehet olyan allapotban, ahol mindket ertekre mgjelenesere van valamennyi esely. De ha megmered, csak az egyiket kapod.
Ha ismernetek a matematikai hatteret, ez egyertelmu lenne. De lathatoan ezen a forumon is hianyosak az ismeretek.
Csak papiron van kevert allapot. Nem csak a macskara, hanem az osszes kvantumrendszerre.
A macska nem reszecske, hanem egy komplex biologiai rendszer. Olyan hatalmas mennyisegu alrendszerrel, aminek a milliomod reszenel mar eltunik a kvantumhatas.
Schrodinger peldaja szemleletes. Ott az eloadas, hallgasd meg. Felreertitek a kvantumfizikat.
kissé túlbonyolítod a dolgokat és filozofikus meg ezoterikus síkra viszed, holott ilyenrõl szó sincs. nem azt mondtam h a valóság az, aminek GONDOLOD, hanem az, aminek ÉRZÉKELED. más nem is lehet.
Tehát az állításod CSAK ÚGY helyes, hogy SZÁMODRA a valóság pontosan az, ami azzal kapcsolatban a fejedben van
és miért csak számomra? ami számomra valóság az más számára is az, (persze csak miután õ is érzékelte azt a valóságot) ami azért van, mert az érzékszerveink hasonlóan vannak felépítve, tehát szükségszerû h ugyanolyannak lássuk ugyanazokat a dolgokat. ha én a macskát halottnak látom, más meg azt mondja h él, akkor hazudik, vagy gubanc van a látásával.
A konkrét macskára visszatérve annyi a lényeg, hogy teljesen mindegy hogy mit gondolsz, a macska ettõl teljesen függetlenül vagy halott, vagy elõ, de semmiképp sem mind a kettõ egyszerre.
ezt meg honnan veszed? azért mert még soha nem láttál kevert állapotú macskát? perszehogy nem, nem is láthatsz. de amíg valamit nem látsz, addig nem mondhatsz róla véleményt, hiszen addig nem is létezik!
Természetesen ha filozófiai síkra akarjunk terelni a dolgot akkor még a mellett is lehetne érvelni, hogy annak, hogy mit hiszel a valóságról, hatása van magára a valóságra, vagy másképpen mondva, a hited alakítja azt.
semmi köze a hitnek ehhez. kizárólag az érzékszerveknek. ha azt érzékeled, h a macska halott, akkor az halott, akkor is ha szilárdan hiszed h nem az.
Hát a macska nem is! A macskát be kellene helyettesítened a mikrovilágba. A macska csak egy részecskét jelképez. A példa pont arra való, hogy feltûnjön az átlagembernek is, hogy kicsiben a világ egész más. A jelek szerint nem jött be... De az is lehet, hogy nem vagy átlag ember.
Igazad lehet! A fizikusok talán mind idióták, és fogalmuk sincs a világról. Meg kellett volna kérdezniük téged mielõtt nekiálltak kvantummechanikával foglalkozni, akkor biztos olyan egyszerû lenne mint a faék. A francnak se hiányzik a bonyodalom. Az is lehet hogy azért ilyen fura ez a fizika, mert összeesküdtek ellened, és csak butaságokat zagyválnak, meg költik a milliárdokat LHC-re, hogy téged átverhessenek. Az atomenergia meg a hidrogénbomba létezése is csak véletlenül jött össze, sõt talán az ufók súgtak. Igazából kõ egyszerû dolgok ám ezek, csak a porhintés megy, nehogy összerakjál magadnak a garázsban egy fúziós erõmûvet, mert a világ irányítói olyan szegények lennének mint a templom egere. Van itt tüdõ!
Érdekes, hogy mikor kvantummechanikáról van szó, akkor ez a fajta érvelés elfogadható egyesek számára, de mikor más témákról van szó, akkor hevesen tiltakoznak ugyanezen érvelés hallatán.
A konkrét macskára visszatérve annyi a lényeg, hogy teljesen mindegy hogy mit gondolsz, a macska ettõl teljesen függetlenül vagy halott, vagy elõ, de semmiképp sem mind a kettõ egyszerre. Hisz attól, hogy valaki nincs tudatában dolgoknak, attól még azok a dolgok nem vehetnek fel bármilyen általa elképzelt állapotot. Így pl. hiába hisszük azt, hogy a macska halott, ha a dobozt kinyitva azt látjuk hogy a macska még él. Tehát az állításod CSAK ÚGY helyes, hogy SZÁMODRA a valóság pontosan az, ami azzal kapcsolatban a fejedben van. Vagy más szavakkal: a valóság olyan, amilyennek hiszed (ami kb. a "gondolod" szóval egyenlõ, de nem teljesen).
Természetesen ha filozófiai síkra akarjunk terelni a dolgot akkor még a mellett is lehetne érvelni, hogy annak, hogy mit hiszel a valóságról, hatása van magára a valóságra, vagy másképpen mondva, a hited alakítja azt. De ha elfogadjuk hogy ebben van valami, akkor egy olyan útra tévedünk ami ennél sokkal vadabb dolgokhoz visz minket, mint pl. hogy a valóság az egy kollektív álom, vagy hogy minden ember a tudatossági szintének megfelelõ saját kis egyéni univerzumában él melybõl képtelen kimozdulni, és képtelen meglátni olyan dolgokat, melyet mások képesek meglátni. És ez még csak a dolgok eleje. Mert ezt elemezgetve hamar eljutnánk oda is, hogy akár azt is mondhatjuk, hogy a valóság síkokból áll, minden síkon más és más "fizikai" valósággal. Ezen síkok között akár még az átjárás is biztosított, ahogy a valóságot megfigyelõ szubjektum tudatossága változik. Mint mikor a rádiót egy bizonyos hullámhosszra állítva mind az alacsonyabb, mind a magasabb frekvencián létezõ valóságok egyszerûen eltûnnek.
Pontosan arra próbáltam meg felhívni a figyelmet, hogy ez teljességgel elkedvtelenítõ, hogy egy egyébként érdekes és értelmes felvetést ilyen hibás példával akar valaki szemléltetni.
De lehet az a baj, hogy a fizikusok szimplán rossz filozófusok. És mikor olyan jelenségeket kell leírni szavakkal, melyeket nem egyszerû mechanikus elvek határoznak meg, akkor elveszítik a talajt a lábuk alól.
Vagy lehet az is a probléma, amivel kezdtem a megjegyzésemet, hogy nem kellene egyetlen bekezdést kiragadnom az írásból. Hisz a cikket olvasva belátható, hogy itt nem egy valóságos macskáról van szó. Csak akkor - és megint ide lyukadtunk ki - miért teszünk úgy mintha ez egy valós macska lenne? Mert ha úgy teszünk, akkor úgy járunk mint qetuol, és elkezdjük keverni a dolgokat.
Persze, mivel én más irányból közelítem meg a témát, még azt is lehetségesnek tartom, hogy pontosan a megkeverés a cél. Nem ez lenne az elsõ eset a világtörténelemben...
és mi az a valóság? ami a fejedben van, az az. gondolj csak bele. az a valóság, amit gondolsz. ha már nem gondolkodsz, (meghalsz) akkor megszûnik a valóság. tehát ami a fejedben van = valóság
"A macska is vagy élõ, vagy holt, amikor kinyitod a dobozt, de amíg nem nyitod ki, addig bizony mindkettõ."
A fotonnal kapcsolatban szívesen olvasok érdekes elméleteket, de a macska vagy elõ, vagy holt. Egyszerre a kettõ a VALÓSÁGBAN nem lehet, maximum a FEJEMBEN.
Es mindez meg csak a jeghegy csucsa. Ha a hullamforras tul kozel kerul a racshoz, szethullik a kvantalt es rendezett sugarnyalab.
Hasonlo tortenik az LHC-ben is. A 'reszecskek' tul kozel vannak egymashoz, egyre osszetettebb a hullamkep.
Nem nekem kell megtanulni a kvantumfizikat, hanem valaki masnak a hullamfizikat. Ennyi.
fi2=asin(n*l/(2*d))*2
Az utolso kettes a felezett szog miatt lep be. Ez nincs a Bragg-fele egyenletben.
Nem en lennek, ha nem tudnam a foton-racsra is felirni az egeszet. Az elektron oldalrol kap 1E 2E ... 9E fotonokat. Ha eleg kicsi a foton energiaja, akkor hajszal pontos az eredmeny. Nagyobb energiakon elfajul az egesz.
d=lf, most a foton a racs, es az elektron a hullam.
Marmint sin(fi/2) az amplitudo, es ennek negyzete a valoszinuseg.
De lehet, hogy a racstavolsag ez 2 h/mc =d
Dinamikailag, impulzusokkal akartam felirni a Compton-szorast, de nyilvan ugy nem lehet. Ez egy hullam-jelenseg.
Ha golyok utkozesekent modelleznem a foton-elektron utkozest, akkor ott a kis szogeknel adodna a legynagyobb hullamhossz valtozas. A valosagban pont forditva van.
A fi/2-re is egyszeru a magyarazat, ha az allo elektront egy d=h/mc tavolsagu gyuruk veszik korbe, es ezen tortenik a Bragg-diffrakcio. Ekkor a Compton-egyenlet fi szoget kap, ami a beesesi es a visszaverodesi szog osszege. De a Bragg egyenlet mar csak felszoget.
A teljes egyenloseg: l'-l = h/mc (1-cos fi)= 2* h/mc sin2(fi/2)
ahol h/mc =d, a racstavolsag es a sin2(fi/2) egy valoszinusegi amplitudo, igy a Compton szoras egyenleteben mar a valoszinuseg szerepel.
Nem, sot ellenkezoleg. Csak az emlitett szomszed forum valt halalcsillagga az utobbi idoben. Mindig segitett az, amit masok irtak. Iszugyi mindig azt mondta, hogy nincs foton. Mindig kinevettem. Pedig lehet, hogy tenyleg nincs.