Ezen a hozzászólásodon még gondolkodni fogok. (Tudod 2 év alatt itt elszoktam a gondolkodástól.)
Én a dolgokat sok tekintetben másképpen látom, néhányban viszont hasonlóan, mint te. Elõbb amit hasonlóan: A vákuumnak szerintem sincs tulajdonsága. A vákuum most egy olyan jolly joker, amelybe behelyettesíthetõ minden, amit a fizika nem ért. Amelynek ma már több tulajdonsága van, mint bármely anyagnak: mondhatni õ lett a leganyagibb anyag. Ha viszont a tulajdonságok, amelyekkel illetik, nem az övé, akkor kié?
És itt jön a kérdés:vajon Maxwell fényelmélete ma is jó? Persze, használható. Ahogyan a geocentrikus világképp is használható volt. Szerintem azonban Maxwell fényelmélete kimondva vagy kimondatlanul az ismeretlen vákuumra kellett, hogy támaszkodjon, mert nem talált jobb támaszt.
Mert az elektromos töltés csak egy szinuszosan változó elektromos és mágneses erõteret tud létrehozni, amely nulla és a maximum között változik. El is nevezték elektromágneses (EM) sugárzásnak. (Itt feltételesen még a "sugárzást" használom én is, pedig ez hullám jelenség.)
De akkor honnan jön, és hová tûnik a fény másodpercenként milliószor? Hát a vákuumba! Mert a vákuum viszont elnyelheti és visszadhatja, akárhányszor is. Ezért hivom én Maxwell elméletét "vákuum- elektromágneses" elméletnek, (V-EM) hozzáadva a vákuumot is, ami nélkül az nem mûködhetne. (A fizika ezt a tényezõt nem emeli ki) Pedig mások is keresni kezdték azt a szubsztanciát, ami jobb lehetne, mint a vákuum: az lett volna az éter? Akkor azt úgy hívhatnánk: éter -elektromágneses sugárzás (É-EM)
Mindezek ellenére a fény egy fontos paramétere: a Poynting teljesítménysûrûség vektor igen furcsa alakú, sin^2 görbe, amely periódusonként nulla- maximum, nyilván a kiegészítõ vákuum- tárolásnak megfelelõen. Mert anélkül sérülne az energiamegmaradás elve.
Nem sérülne viszont akkor, ha lenne egy pont ugyanúgy, csak cos^2 alapján változó másik töltés is, amellyel oszcillálva a Poyting teljesítménysûrûség vektor is állandó lehetne! (Mert sin^2+cos^2=1, vagyis állandó.) Ez esetben nem lenne szükség a vákuumra sehol! És mi lenne alkalmasabb erre a szerepre, mint egy tömegtöltés, amivé az elektromos átalakulhatna? Igen ám, de a mai fizikában a tömegtöltés is olyan, mint egy hadirokkant: féllábú: csak forrás, és csak tömegvonzó. Így örököltük ezt Newtontól, és így sajnos alkalmatlan az elektromos töltés partneréül! Amely képes létrehozni 90o térbeli eltéréssel a mágnesességet is!
De vajon valóban igaz, hogy a tömegtöltés csak forrás, és a tehetetlenséghez nincs köze? Nos: ez nem igaz! Mert a tömegtöltés szerintem nemcsak forrás, hanem nyelõ, sõt örvényes is. Ezáltal létre tudja hozni maga körül a tehetetlenséget, s így az elektromos töltés tökéletes oszcilláló párja lehet. Amellyel együtt kis külön "univerzumot" képezhet, amelyet fényatomnak hívok, és amely az univerzumunk minden szegletét kitölti. Ez tehát egy "gravinerciális- elektromágneses" sugárzás (GI-EM). (A "sugárzással" még nem számolok le, mert megszokták)
Amely közegen át tehát a fény nem sugárzik, hanem terjed, ha valahonnan elindul. És ha valahová megérkezik, mint hatás, akkor azt az arcát mutatja, amire kiváncsiak vagyunk. Ha napelemet, vagy napkollektort, akkor is különbséget tesz. Én tehát a fényatomokra tippelek, mint a fényt, mint hullámjelenséget továbbító közegre. Ettõl kezdve pedig rengeteg, a hangtanra vonatkozó analógia tehetõ, amelyeket vizsgáltam is. És természetesen a fénysebesség is analóg a hangsebességgel.
Így van köze szerintem az elhanyagolt gravitáció elméletnek a fényelmélethez, és minden máshoz is, amit modern fizikának nevezünk. Ha pedig sikerül megtalálni is a Higgs bozontot, akkor mindennek vége...
Abban is egyetértek, és itt pont ezt pointirozom ki gyakran, hogy ma már a tudománynak sok mindent lehetne, és kellene tudnia (mint pl. a tehetetlenség...).
Ahelyett azonban, hogy ezeket a hiányosságait igyekezne pótolni, ifjúi hévvel veti reá magát mindenféle fantazmagóriára, és szórakoztat minket, mint egy thriller. Nyilván úgy véli, hogy dicsõbb megbuknia a lehetetlent hajkurászva, mint elérni az elérhetõt?
Tapasztalatom szerint egyébként ebben igaza van, amiben viszont már a tisztelt nagyközönség is hibás, aki a pénzéért elsõsorban talán jól szeretne szórakozni?
Oké-oké.. Gondolod csak végig! Ha minden részecske saját maga az okozója a kisugárzással, éppen a kisugárzás pillanatában azoknak a jelenségeknek amiket tapasztalunk.. Akkor még a hullám elvekre sincs szükség ahhoz, hogy minden jelenséget nem csak hogy megmagyarázzunk, hanem a legmodernebb, legpontosabb méréseinkkel azonos értéket kapjunk.. Sõt mi több! Értelemmel és tartalommal töltsük meg a téridõ fogalmat.. Persze nem olyan bugyuta tartalommal mint az Einstein relativitásáról hiszik, hanem valós, számítható tartalommal..
Hiszen a téridõ görbületen mi mozgatja, miként ébredõ erõ gyorsítja a tömegeket? A MEF sugárzás elve erre is ad mérhetõ és a valós mérésekkel azonos eredményt.. Pedig Einstein még csak meg sem próbálta leírni az erõ és a téridõ kapcsolatát..
Arról már nem is szólva, hogy a téridõ humbug része egy sima idõlassulás gradiens sorrá egyszerûsödik.. Ahol a lassítást egy egy testen- vagy ha úgy tetszik téridõ pontban, maguk a kisugárzott fotonok-gravitonok okozzák.. Majdhogynem egy szimpla Stefan–Boltzmann-törvénnyé egyszerûsödik a téridõ fizika..
Sok sok, nagyon kicsi energiájú fotont.. Vagy ahogy elneveztem a Mikro Energiájú Fotonokat.. Olyan parányi egy-egy MEF energiája, hogy évmilliárdok alatt akkor sem csökken látványos módon a részecskék energia készlete, ha egyedül lennének.. De miután a térben elõbb vagy utóbb a MEF elér egy másik részecskéhez.. Így az átlagos energia szint állandó..
Persze ez azzal jár, a galaktikus anyageloszlások figyelembe vételével, hogy a MEF 90%-a folyton úton van a téren át.. Azaz ezzel kvázi a ható tömeg 90%-a folyton "láthatatlan" ..
"Miután fénysebességgel halad"...irod Én meg azt állitom, hogy terjed, és zsigerbõl se mondanám már, hogy halad valami mint fény... Ez azért nagy különbség, ezt kellene tisztáznunk. Mert szerintem nem csak az igaz, hogy nincs tulajdonsága a vákuumnak, amiben azt hiszem, egyetértünk. Hanem azt is mondom, hogy vákuum egyáltalán nincs, mert mindenütt van valami, amit fényatomnak hivok. Ami a tömeg és az elektromos töltések oszcillálása, átalakulása egymásba.
Egyébként többféle fényatom is lehetséges, amelyekben pl. a mi tömegünk nem értelmezhetõ, és amelyek más univerzumok alapját képezhetik. Azonban olyan, hogy vákuum: nincs.
Engem a "fényatom" kifejezés kicsit irritál.. Az atom-fele miatt.. Egyébként a Higgs alkotta mezõ, vagy a MEF alkotta mezõ, ugyanaz amit te a fényatommal kitöltött térnek nevezel. A lényeg ugyanaz, mindegy, hogy hogyan nevezzük.
Az viszont érdekes, hogy a kisugárzással és az így létrehozott tulajdonképpen vektortérrel létrehozott mezõ milyen jól kezelhetõ vektorosan vagy akár tenzorosan.
Most már világos a vonal: két különbözõ oldalon állunk, de ez nem baj. - Ha jól értem, te úgy képzeled, hogy valami repûl a vákuumon át (ami üresség), amit fotonnak nevezel. (Így van?) - Én meg úgy képzelem, hogy semmi nem repül át, de van egy speciális közeg, a fényatomból, ami a hatást csupán közvetití, azonban maga nem mozog. És érkezési pontján tömeg, vagy elektromos tulajdonságot vehet fel.
Mérési tapasztalat az, hogy a vákuumot úgy ki tudjuk üríteni, hogy még egy árva foton sem marad benne..
Sajnos, a fény terjedése, mint jelenség, nem azonos azzal, ami azt biztosítja, és amit fényatomnak nevezek. Muszáj ezt különválasztanom. Számomra egyébként nem léteznek fizikai, csak tudati töltetek, amelyek a környezetüket átalakítják adott terv szerint. Most az elektromos, késõbb a tömegtöltés mondja meg, mi legyen. Így is gondolom, hogy kell, hogy létezzen egy "Töltés- Fizika" Amely ezekrõl a tltésekrõl szól, amelyek azután fizikai részecskéket alakítanak. A tömeg töltés univerzumunk majdnem minden részecskéjébe benne van.
Tovább megyek: soha nem is volt benne foton, hiszen ezt magyarázom. Amit te vákuumnak gondolsz, azt töltik ki ilyen villodzó megfoghatatlan fényatomok. Erre mondom, hogy nincs is vákuum. A fénysugár pedig ezeken terjed. Ezek fizikai paraméterei (sûrûség, "rugalmassági modulus", hõmérséklet) határozzák meg a terjedési (nem haladási!) sebességét. Érkezésekor pedig választás történik, milyen formában jelenjen meg. De nem maga röpköd az üres világürben, az nagyon unalmas. Hogy pedig ilyen fényatom létezhessen, kell, hogy a tömegtöltésnek nemcsak tömegvonzási, de tehetetlenségi tulajdonságai is legyenek. Mégpedig kétféle, merõben különbözõ: a gyorsulás- lassulás, és a forgás.
Ott ahol te mély vákuumot sejtesz, valójában nagyon sok minden van. Pl. a gravitáció, a tömegvonzás. Vagy szerinted az egy üresnek gondolt palackban megszûnik? Az én elméletem lehetõséget biztosít a gravitációnak, hogy bármely körülmények között ugyanazon fényatomokon, a fénysebességgel terjedjen. A te felfogásodban semmiféle ésszerû indokot erre nem látok. Bármely sugárzás olyan sebességû, ahogy akarja.
Igen, éter.. Amit leírsz az maga az éter tökéletes definíciója.. Na errõl tudjuk, hogy sok minden lehet, de ez az egy nem.. (MM-kísérlet..)
A töltés fizika jeles képviselõje dr.Sz. vagy ahogy nick nevén Iszugyi..
Na ez a másik zsákutca.. amelyikrõl könnnyen igazolható, hogy nem lehetséges.
Nos, a MEF a gravitáció oka-okozója.. is.
Olvastad a téridõ görbületen a részecskék MEF kisugárzása okán fellépõ energia nagyság eloszlást? Azaz a gravitációs erõ képzõdésének menetét?
Különben tudod mikor nagyon szembe tûnõ a MEF téridõre gyakorolt hatása? Amikor egy részecske közel fénysebességgel halad egy erõs grav mezõben.. Ugyanis akkor a mérésekkel azonos idõlassulás következik a MEF esetében.. A téridõ pedig az áltrel szerint nem torzul a mért értékben..
Akirõl irsz, azzal sok mindenben egyetértek. Azonban van különbség is: én nem fizikai, hanem tudati töltésekre gondolok, és nem csak kettõre, hanem akárhányra, ismeretlenekre, sõt ismeretlen világokra is. Pont ezért nélkülözhetetlen a "Töltés Fizika". Ugyanakkor bevallom, még én is látok még problémákat,ezért kissé korainak érzem a dialógusunk. De más szempontból persze nekem sürgõs is.
oké.. akkor majd folytatjuk.. Most sajnos nekem mennem kell.
Jó pihid legyen! Szia!
Szia
de szépen egymásra találtatok.. :DD popcorn bekészítve :D
Kérek én is!
Idézet a WIKI-bõl "Valójában a fénynek nincs szüksége közegre, hogy terjedjen, és a Doppler-effektus értelmezéséhez fény esetén a speciális relativitáselmélet használata szükséges."
Ezt vitatom (persze nem csak én)! Azonban én nem az étert, hanem valamely fényatomokból álló közeget képzelek. Amely fényatomok a tömeg és az elektromos (tudati) töltések oszcillációjából képzõdnek. (A tudati töltések alakítják a környezetet, pl. az erõtereket, és fontos tulajdonságuk, hogy cserélõdhetnek. Róluk a "Töltés Fizika" -még nem létezõ tárgy kellene, hogy szóljon!).
Tehát ebben a közegben terjed a fény, meg a gravitáció is. Ennek a közegnek a sûrûsége, hõmérséklete rugalmassági modulusa határozza meg a fény sebességét.
A mi univezumunk sûrûsége nukleon/m3 nagyságrendû, hõmérséklete ~ 2,0 K, a kompresszió modulusát, és fajhõjét is valahol becsültem. Ezekbõl adódik az univerzumunk fénysebessége. Vagyis számomra a fény hullámjelenség, nem pedig valaminek, (pl.) fotonoknak a kisugárzása. Ez egy alapvetõ kérdés, amit Gézoo esetében még nem értek tisztán!
Fotonokról írsz, magyarázd el, hogyan képzeled? Valami kibocsátja, azután szabadon száguld egy vákuum térben, ahol semmi nincs, ahogyan a WIKI-bõl idéztem?
Egyértelmû választ szeretnék, ahogyan úgy gondolom, én is adtam! (Ha valamiben mégsem egyértelmû az állításom, akkor kérem, jelezzétek, hogy pontosíthassam).
Ami pedig a közeg létezését illeti, mindenki az MM kísérletre hivatkozik, hogy az bizonyította, hogy nem lehetséges. Ha az így lenne, egy huzatosabb szobában nem lehetne zenét hallgatni se, mert a rapp helyett macskanyávogást észlelnénk, nyekergéstõl - lombhullásig. (Érdekes, hogyha rappet hallgatok, nálam zárt ablakoknál is huzat van?)
Gézoo A MEF-re is felkészültem már, beszélhetünk róla, érdekes! Az elsõ kérdésem azonban, hogy mi is a MEF, mert a honlapodon se irsz róla, legalább is én nem találtam azt az oldalt.
Már korábban is felhoztad ezt. Egyéb bakik mellet frankón összekeverted az optikai sûrûséget a testsûrûséggel, mit sem törõdve a mértékegységekkel XD
Ha már itt tartun elmesélhetnéd hogy mûködik a fotocella, mert ezek szerint a gyártók rosszul tudják, és valami mágiával mûködnek a termékeik.
Vedd észre, mindig felhozom. Mert jó ebbõl a felhozatal. Te is mindig felhozod ezt a sûrûség keverést, nem tudom miért. A fotocella meg rajta van a WIKI-n, olvasd el!
Nekem most nincs arra idõm, hát nem látod, hogy éppen feltalálok? Érzéketlen fatuskó...
Immovable Ha egyszer nekem is tapsikolnál, nagyon elérzékenyülnék...
Nagyon köszönöm. Még soha senki nem tapsolt nekem! (elérzékenyülés= (ühüm- bühüm)^2 )
"Gondold csak végig! Ha minden részecske saját maga az okozója a kisugárzással, éppen a kisugárzás pillanatában azoknak a jelenségeknek amiket tapasztalunk..."
Oké, oké végiggondoltam. Azzal tökéletesen egyetértek veled, és magam is régóta hangoztatom, hogy ez a probléma a relativitás elméletének olyan viszonylata, ami mindeddig nem volt benne. Vagy pedig nem is relativitás elméleti, hanem klasszikus fizikai.
Mert a relativitás elméletének három féle viszonylata van, több alanyra. De olyan egy sincs, amikor csak egy fény, (vagy gravitáció) forrás, és egy megfigyelõ van, akik együtt haladnak! Sõt, a fény(gravitáció) forrása a megfigyelõ fenekébe van dugva, hiszen õ érzékeli a gyorsulást. Ez tehát egy negyedik eset lenne, amiben talán egyetértünk.
Csak abban van a különbség köztünk, amikor azt írod, hogy "éppen a kisugárzás pillanatában"! Ezzel ugyanis azt állitod, hogy a fény, és a megfigyelõ relatív sebessége dv= c-v=c, merthogy ugyanazon vonatkozási rendszer részei. Vagyis a v=0, és v/c=0, továbbá (1+/-v/c)^2)^0,5=1, mert a saját vonatkoztatási rendszerében a megfigyelõ sebessége definició szerûen nulla (v=0), a fény meg c sebességû.
A saját térbeli koordináta rendszerben tehát a vizsgálatod értelmetlen. Az egyetlen értelmes vizsgálati szituáció ilyenkor csak IDÕBELI lehet! Hiszen te is irtál a téridõrõl! Abba pedig benne van az idõ is! De minek, ha soha se használjuk elemzésre?
Egyébként a képlet, amit levezettél, egy az egyben az Einstein féle 1/(1-(v/c)^2)^0,5 szorzó egyedi kibontása. Ezt levezethetem, ha akarod, akár itt is. Így a képleted akár minden excel nélkül is bizonyíthatóan PONTOS! Egyuttal pedig nagyon szimpatikus is nekem, mert én is pont azt vallom, hogy a képleteket nem egyszerûsíteni, hanem éppen szétbontani kell! Mert akkor mutatják meg a struktúrájukat, igazi arcukat! Így hát összességében tetszik.
Ha azért volt olyan excel eredményed is benne, amelyik nem volt pontos, az csakis azért lehetett, mert a bevezetett k tényezõd éppen a fénysebesség felével (k=c/2) kellene, hogy egyenlõ legyen! De mert te ahhoz kerülõ uton, adott pontosságú fénysebességbõl jutottál, a visszaszámolt eredményed azért nem pontosan egyezõ! Törbe csaltad magad! Egyébként megszámoltam: te vagy az elsõ, aki egy 33 értékes jegyû fizikai állandót mutatott be. El nem tudom képzelni, hogy jutottál hozzá: egy közönséges számítógép legfeljebb 15 értékes jegyet mutat a tizedes vesszõ után.
Egyéb érdekes dolgokat, jót és ellentmondót is látok, azokról is levelezhetnénk, de inkább külön.
Látod, rövid idõ alatt is elmélyültem a munkádban, amit nagyon értékesnek, és egyedinek tartok.
Azonban az nem válaszol azokra a kérdésekre, amire viszont én keresem a választ: hogy ez miért van így? Mi a mechanizmusa? Amelyekre a választ én a vektorelmétben keresem.
Gyorsulás nélkül nincs erõhatás.. ( Azaz a gyorsulások igazából az idõ múlásának sebesség gradienseit okozó hatások. ) "merthogy ugyanazon vonatkozási rendszer részei." Nos, nem ugyanazon.. Akkor lehetne ugyanazon, ha az idõ múlása azonos sebességû lenne és(!) nem gyorsulnának..
"Egyébként a képlet, amit levezettél, egy az egyben az Einstein féle 1/(1-(v/c)^2)^0,5 szorzó egyedi kibontása."
Amit a fényórában a virtuális fényutak arányaiként levezettem arról szól, hogy:
1. Az ezt a képletet használó minden elmélet a virtuális fénysebességek arányát alkalmazza akár tagadja, akár elismeri. 2. Lorentz és Einstein is a virtuális fénysebességekkel manipulálva egészen mást állítottak. 3. A jeltovábbító jelenség és a relatív jelenség aránya mekkora mértékû statikus mérési hibát okoz.
És ez a legutóbbi a lényeg.
"hogy ez miért van így?"
Pedig ez is benne van.. Egyszerû! Az energia azon az oldalon ér többet ahol az idõegység rövidebb a másik oldalihoz viszonyítva. Mert ebben az esetben ugyanakkora energia adagból nagyobb erõ-hõmérséklet-stb. jelenik meg.. Pontosan úgy mint kék és vörös eltolódásnál..
A gradiensnek két vége van, egy elõzõ, és egy utána jövõ. Az idõgradiens is ilyen. Vagyis a "Tehetetlenség a saját test tömegvonzása önmagára, egy korábbi állapot, és a következõ egymásra hatása"
Most várom a te definiciód, hogy tiszta legyen as partvonal. Mert a képlet, ahogyan irod te is, lehet ugyanaz: a képlet a gyakorlat, amellyel számolunk. Az értelmezés viszont, ami az elmélet inkább, lehet százféle egy képletre is.
Itt pedig most értelmeznénk inkább, ami az elmélet.
Mikor elõször olvastam, csak az elsõ lap volt rajta, ami nehezen volt értelmezhetõ. Most van rajta egy kommentár is látom, azt még nem olvastam. Majd azután folytatom.
"Szerencsére mi már tudjuk, hogy a relativitás mint modell nem más, mint a jeltovábbítási sebesség okozta mérési hiba kompenzálására készült függvényeket: hamisan, félrevezetõen, és mondjuk ki: gonosz-csaló módon kitekert félremagyarázására épített csalás."
Gézoo. Ilyesmit még én se írok, pedig én sem kimélem a tudományt!
Amit az elõdök egy ismeretlen, új világra elsõként rátekintve esetleg még, pl. információ hiányában nem tudhattak jól, azt nem lehet így minõsíteni. Sokkal inkább minõsíthetõk azok az utódaik, akik szervilista módon igazodtak, nem csiszolták a megtalált gyémántott tovább, és akiknél az üzleti érdek is inkább felfedezhetõ.
Éppen így Kolumbuszról is mondhatná valaki, hogy gonosz, csaló módon járt el, azt hazudva, hogy Indiát keresi, és találta meg!
Vagy én reám, hogy anyagi érdekbõl irtam a defeiniciót a tehetetlenségrõl. Vagy végül rólad is, ha kiderül valamirõl, hogy tévedtél?
Kétségkivül, a tudományban ma már annyi megválaszolatlan, vagy nem jól megválaszolt kérdés van, hogy joggal merül fel kivülállókban is a kétkedés, és készteti õket saját út keresésére.
Felmerül azonban a kérdés: hogyan lehetséges az, hogy olyan alapok, mint pl. a "tehetetlenség" a mai napig megoldatlanok? Hogy a választ ma már valamely részecske formájában keresik? De még sorolhatnám tovább, sõt néhányat le is irtam. Minek a jele ez? Talán csalás, butaság, fantáziátlanság, vagy éppen az érdektelenség, vagy a megszokás csupán, amit tudati vakságnak, szellemi tehetetlenségnek is szoktam nevezni? Természetemnél fogva én az emberek jóakaratát hiszem, ezért csak az utóbbi tényezõkre szoktam gondolni, persze néha erõsebb képi összhatást is megemlítve, az alábbi definicióval összhangban.
"A szellemi tehetetlenség a korábbi, és az új ismeretek egymásra hatása, amely a változás ellen hat"
Régóta ismert ez a meghatározás (ha nem is volt ilyen, rám jellemzõen tömören, és összefogottan leírva). Mindenesetre meglehetõsen analog a fizikai tehetetlenség itt adott meghatározásával is.
Ilyenkor lehet elõny az is, ha valakinek a feje nincs megtömve annyira ismeretekkel, s emiatt kicsit tehetõsebb (Pontosabban kevésbé tehetetlen). Azonban csak akkor, ha kellõen motivált, és kreatív ahhoz, hogy az informatikai forradalom után elérhetõ milliárd információt megszûrje, a szükségeseket befogadja, feldolgozza, és szintézist tegyen. Ezt hivom "emberközösségi tudatnak", amely billiószor nagyobb, mint egyetlen emberé, de amelyben minden eleme valamilyen szempontból meghatározó.
(Ami pedig nagyon érdekes, hogy ez a hatalmas tudat is tudatosan lett létrehozva. Akár hiszik, akár nem!)
Na jó, az idézett mondatomban kicsit elvetettem a sulykot.. Viszont ha azt látjuk, hogy Einstein túlbonyolította, a hívõi meg még tovább folytatták a hagyományt, elrontva azt a parányi jót ami összesen volt benne, akkor kinyílik a bicska a zsebben. Hiszen, ha nem azt nézte volna a kortárs és az utókori tudós társadalom, hogy vagy vakon elhinni, vagy cáfolni.. hanem kiemelni a lényeget és azt hasznosítani, akkor ma nem a Higgs kergetése lenne a fõ téma, hanem például az, hogy az idõ gradienseket úgy is létre lehet hozni, hogy azokkal valóban lehessen "téridõ" ugrásokat végezni.
LOL Nem tudom hogy mit képzelsz a gradiens szó jelentésérõl, de egész biztos nem azt mint amit valójában jelent.
A gradinst skalártéren lehet értelmezni, és egy olyan vektorteret jelent ami megmutatja a skalártér változásait. Az idõnek így aztán nehéz lenne gradienst számolni, merthogy nem egy másik térben elhelyezett skalármennyiség, hanem egy másik dimenzió. Gradiense a hõmérsékletnek, páratartalomnak, meg hasonlóknak van, amikbõl hozzá lehet rendelni egy-egy skalár értéket a tér minden pontjához. Csak gondoltam szólok, mielõtt nagyon belelovalod magad, hogy okos vagy. XD
Rohadtul bírom mikor okoskodva halandzsáztok, és ti se tudjátok miket mondtok. ÉS a közbe a tudósokat hülyézitek bekker, ez a hihetetlen.
Bizony uwu. Gézoo-t én nagyon okosnak tartom, magamat meg szintén. Sõt néha a legokosabbak közé sorolom magunkat! Neked pedig ünnepélyes csöndben, tátott szájjal (késõbb bezárhatod, ha eszel) kellene reánk figyelj, és nem hülyézni, ahogyan teszed! Mert fontos dolgokról beszélünk...
Az a "parányi jó, ami benne volt", óriási jóvá-rosszá nõtte ki magát, attól függõen, ki mire, és hogyan használja?
Most jön számotokra az unalom:
Leonardo "Utolsó Vacsora" képén két kés látható. - Az asztal jobb oldalán, Simon elõtt, épségben, egyenesen, az egyik, amelyik láthatóan a "jó kés".
- A másik, a "gonosz" kés Péter kezében (állitólag, mert nem az õ kezében van): ami azonban jól láthatóan, csudával határos módom kettétört még a levegõben- hiszen a vége kajla! Isten tehetett csak ilyen csodát, hogy talán megakadályozzon azzal egy gonosz cselekedetett, amely Judás ellen irányult? Hogy az hamarosan megcselekedhesse rögtön utána a saját gonosztettét?
Leonardo ezen képe a jóról- gonoszról szólt, hiába próbálnak mást abba belemagyarázni!
Mi viszont mindenfélét látunk abban a képben, csak azt nem, amire õ gondolt. Erre nagyon hajlamosak vagyunk a tudományban is! Ami persze szintén szolgálhat jóra, és gonoszra.
Hát ezért kellett elviselnetek ezt a történetet. (Ami rajta van a honlapomon)
Gézoo Abban teljesen egyetértünk eddig, hogy a tehetetlenséget nem valamiféle Higgs bozon okozza, hanem valamely a klasszikus fizikában ismert hatás. Abban is egyetértünk, hogy amit a fizika e tárgyban eredményként felmutatott Newton óta, és jelenleg tesz kutatás címén, az lehervasztó.
Hogy pedig ennek milyen hatása van a fizika többi ágára, és más tudományágakra, arról nem is beszélek.
Ha a fény, és a gravitáció pusztán valamiféle részecskeként, vagy energia csomagként röpdösne a vákuumban, akkor az "sugárzásként" holt tereket nyitna, ahol ezek a részecskék nem érzéklõdnek, és amely holt terek tágulnak. Így lehet, hogy a csillagok nagy részét nem is láthatnánk (ami jó igazolása lenne a sötét tömegeknek). Azonban különbözõ léptékeket tekintve mégse lenne igaz, ahogyan a sötét tömeg se.
Akkor viszont nem marad más hátra, minthogy azt higyük, hogy az útjuk során tovább osztódnak. Tehát kétszeres távolságon négyfelé! De akkor inkább nevezhetõk vektoroknak, vagy folytonos mezõknek, ami pont így viselkedik, és nem diszkrét elemeknek, mint a foton, és a gravitron.
Én nem tudom elképzelni se azokat, sem a vákuumot, amiben terjednek szerinted.
A különbséget ebben látom, mert a képleted amúgy talán jó lehetne mind a kettõre. - Azt mondod: impulzus... - Én meg azt kérdezem: hát az meg miféle szerzet? - Azt mondod: a tömeg és a sebesség szorzata. - Én meg azt kérdem: hát azok meg mifélék? - Meg azt is, honnan jött az E=m*c^2 - Azt mondod, az nem igaz? Kopogtatnak, nyitom az ajtót- belép az atombomba, megemeli a kalapját, bemutatkozik: Kéremszépen én az Atombomba vagyok, de valaki azt mondta rám, hogy nincs is E=m*c^2. Ühüm -bühüm...
"Ha a fény, és a gravitáció pusztán valamiféle részecskeként, vagy energia csomagként röpdösne a vákuumban, akkor az "sugárzásként" holt tereket nyitna, ahol ezek a részecskék nem érzéklõdnek, és amely holt terek tágulnak. Így lehet, hogy a csillagok nagy részét nem is láthatnánk (ami jó igazolása lenne a sötét tömegeknek). Azonban különbözõ léptékeket tekintve mégse lenne igaz, ahogyan a sötét tömeg se."
Ezt kifejthetnéd.. Miért ne lehetne igaz? Hiszen ezt látjuk. Szuper vákuumon átküldünk egy fotont. Elõtte látjuk a kisugárzót, mögötte látjuk a befogadón létrejövõ hatását, de a kettõ között semmi.. Se mágneses, se elektromos térerõsség amik egymásba átalakulhatnának.. Semmi..
"Meg azt is, honnan jött az E=m*c^2"
Innen: E=m*c² ahogyan Lebegyev, majd én levezettük..
Úgy indul, hogy: "Kezdjük azzal, hogy egy L hosszúságú hasáb, amelynek A az alapjának területe: V=L*A térfogatú.. Nyilván ahhoz, hogy ebbõl a V térfogatból az összes foton elérhesse az A felületet, t=L/c idõ kell.. (miután c=L/t vagy másként L=c*t) Azaz az A felületen ébredõ F erõt megmérve p=F*A nyomást mérünk.. azaz a fotonok okozta nyomás nagyságát megmérjük, akkor ebbõl ki tudjuk számolni az egyes fotonok impulzusát, energiáját.. Errõl szól a jelzett levezetés. "
Tisztázzunk valamit! Van folytonos, és direkt vizsgálati szemléleti mód!
1. Ha vektorokról, vektormezõkrõl beszélünk, az folytonos, többnyire valamilyen hullámjelenség, és betölti a teret, s így nincs helye a vákuumnak...
2. Ha részecskérõl, és "csomagról" beszélünk, az direkt, és többnyire valamilyen sugárzás, amely leginkább egy üres térben (vákuumban) terjed.
A két, esetenként (de nem minden szempontból) egyenértékû vizsgálati módszer közül én az elsõt, te a másodikat propagálod.
De én azt állítom, hogyha valamely csillag bármely "sugárzása" pl. a gravitáció nem tölti ki a teret, akkor az nem is mindenhol érzékelhetõ, "holt" terei vannak! Így mi sem tudhatunk róluk, igazi "sötét tömegek". Ez ugyan lehetne jó bizonyiték a sötét tömegekre, de nem igaz, mert két méterrel arrébb akkor más és más csillagokat érzékelnénk. Márpedig a Föld kering, mi pedig ugyanazokat látjuk. Tehát a fény és a gravitáció nem terjedhetnek diszkrét csomagokként. Hasonló ez, mint az Olbers paradoxon.
Ha viszont folytonosak (mert ez a tapasztalat), akkor mégsem létezhetnek emiatt "sötét tömegek", és nyilván vektormezõrõl, folytonos vizsgálati szempontról van szó.
Nagyjából olyan vita ez, mint amit a reneszánsz festõk folytattak: melyik sportág a nemesebb: a festészet, vagy a szobrászat? Leonardo a festészetet, Michelangelo a szobrászatot tartotta nagyobbnak. Végül azonban az is elkezdett festeni, elragadva még az idõsebb Leonardótol is a festõi ecsetet. Nyilván õ, vagy más is úgy látta, hogy akkor és ott valamiért a festészet szükségesebb?
Így van ez itt is. Ebben az ügyben itt és most nem a diszkrét, hanem a folytonos szemlélet a fontosabb! Aki pedig azt mondja, hogy mindez csak filozófálás, az igazat mond. De aki azt mondja, hogy ez offtopik, az már nem.
"1. Ha vektorokról, vektormezõkrõl beszélünk, az folytonos, többnyire valamilyen hullámjelenség, és betölti a teret, s így nincs helye a vákuumnak...
2. Ha részecskérõl, és "csomagról" beszélünk, az direkt, és többnyire valamilyen sugárzás, amely leginkább egy üres térben (vákuumban) terjed."
Nos ez nem egészen van úgy..
Elõször is a haladó hatáskeltõt és a hatáskeltõ forráshoz viszonyítva állót külön kell választani. A hatáskeltõ mozgásának iránya jellemezhetõ vektorral.. de az is csak feltételes módban, miután senki nem tudja azt, hogy merre járt a születési helyétõl a célállomásig.. Csupán feltételezzük, hogy a számunkra legrövidebbnek látszó "torony irányt menti" utat választotta. (Errõl a Nobel díjas Feynmann többször írt.. érdemes megszívlelni..)
A másik, az álló amire hat a mozgó hatás.. Nyilván sz eredõ hatása folyamatosan áramló foton trilliárdoknak, statikus eredõ erõben egyesül. Amely erõt szintén lehet vektorral jellemezni.
Sõt!
Ha mozgatjuk a próbatestet, és a rá ható erõk egyeneseit, mint erõvonalaknak a területegységre esõ hányadát vizsgáljuk akkor megkapjuk a fluxus fogalmát.
Egyébként pedig.. Ha nem csak részben hatna például a gravitáció egy-egy atomra, akkor ezek az atomok mint elnyelõk látványosan szigetelnék a grav. mezõt.. Ilyenrõl pedig nem tudunk..
Összefoglalva: Mindkettõt lehet vektorosan is leírni, de nem lehet egyetlen vektormezõbe összefoglalni a két, egymástón nemében, fogalomkörében is eltérõ vektorteret. (illetve lehetni lehet, de az olyan elemi matek hiba lenne, mint pl. a nálunk lévõ gumilabdával szorozni a szomszéd medencéjének vízmolekuláit.., lehet, de teljesen értelmetlen..)
Azt is láthatjuk, ha valamely közeg hullámként továbbit egy hatást. A kinetikus gázelmélet, mint analógia, nem rossz ötlet. De nehezen tudom elképzelni, hogy valamely csomagok ide oda pattognak a falon, vagy elnyelõdnek benne. A magyarázatod, hogy a MEF ek nagyon picik, meg nemcsak mennek, de jönnek is, szerintem nehezebben igazolható, mint az, hogy egy töltés ugyanannyi gyorsulási vektort bocsát ki magából, mint amennyit elnyel, vagyis hogy nemcsak forrás, de nyelõ is. Így egyfajta eloszlási (~áramlási) modellt alkot, ami a gravitáció és a tér vektoriális felirása esetén teljességgel igazolható. Az általam említett modell akár egyetlen testre is érvényes, megállja a helyét. A tied viszont végtelen sok test létezését igényli, amelyek fotont sugároznak vissza, ugyanannyit, mint amennyi kilép. Én tehát azt állitom: a képleted valszeg jó. A hozzáadott értelmezés viszont nem. És mindez azt bizonyítja, hogy: 1, A matematika feltalálta a vektoragebrát. 2, A fizika a gravitációt. És most egymásra hivatkozva nem használják azokat. A gravitáció E=G*m/R^2 skalár alakban a diszkrét vizsgálati módszert képviseli. A térfogat ekkor V=4(PI)/3*R^3
A gravitáció E=G'*(ró)*R vektor alakban pedig a folytonost. A térfogat ekkor V=4*(PI)/3*(R1xR2)*R3
A két szemléleti mód pontosan azonos számszerû eredményt ad. Azonban az értelmezés alapvetõen más!
Nem igényli végtelen sok test feltételezését.. Még akkor sem, ha a kisugárzott energiák soha nem nyelõdnének el másik részecskében. Sok-sok nagyságrenddel eltér a rel.Doppler okozta impulzus "ereje" és a MEF-ek energiája..
Egyszerûen érthetõ, ha belegondolsz, hogy bármekkora nagy lehet az erõ, ha nem végez elmozdítást-munkát.. Vagy ha mégis, akkor a munkához tartozó idõpillanat végtelenül parányi.. Mindkét esetben nincs, vagy nincs munkaként értékelhetõ nagyságú hatása az erõnek.
Arról már nem is szólva, hogy a MEF egyaránt megfelel a gravitáció E=G'*(ró)*R vektor alakjának, ha térfogat ekkor V=4*(PI)/3*(R1xR2)*R3 alaknak, vagy éppen így E=G*m/R^2 skalár alaknak.. És! Mindezek mellett Einstein téridõ görbületének..
És még sõtebb!
A téridõ görbületben fénysebesség közeli sebességgel mozgó testek téridõ görbületeinek is.
A Higgs mezõ értelmezésérõl már nem is szólva.. amit a MEF elv teljesít.
Azaz ennél szélesebb körben, mérésekkel igazoltan érvényes elvet nem ismerünk..
Pontosan azért, mert senki se tudhatja, hogy merre járt, beszélhetünk vektormezõrõl! Mert egyetlen "eredõ" vektor megszámlálhatatlanul sok varációból adódhat ki, mint valamaly végtelen halmaz: ezt hívjuk mezõnek. Azonban ebbe a mezõbe kerülve egy tömegtöltés abban "rendet teremt", mégpedig olyant, amilyet õ akar. Ami belé van plántálva (csak találgatható hogyan, és ki által)? Mert ez a tömegtöltés tudata, ahogyan bárminek is van tudata.
Arra meg nem válaszoltál, hogyan láthatjuk akárhonnan ugyanazt a csillagot, ha annak kibocsátásai diszkrétek. Ha nem folytonos vektormezõt, hanem csak kis pottyantásokat küld bizonyos irányokba, és nem mindenfelé? (A fénysebesség egyébként ennek a vektormezõnek a terjedési sebessége bármely irányba.)
Nem tudok hozzászólni a téridõhöz, amíg a háromdimenziós tér sincs normálisan megfogalmazva. Nem beszélve arról, hogy a három dimenzió is valójában csak egy: a hosszdimenzió, a többi pedig annak tulajdonságai: a felület, és a tér. Ha pedig a térnek lehet irányítottsága, márpedig vektorformában felírva van neki (/-), akkor az is valamiféle vektor, és nem skalár. Szóval én nem szívesen beszélek mindenféle terekrõl, e tekintetben nagy a zûrzavar.
Egyébként a vegyes vektor szorzatra is azt mondják, hogy az skalár. De csak akkor az, ha mind a három vektor határozott irányú! Mert ha nem, akkor sorrendjük cserélõdhet, és irányt válthat, ami már vektor tulajdonság. A fizikában pedig ez igen gyakori. Vagyis amíg a matematikában sincs rend, mi várható a többitõl?
Más az dimenzió, ami m, m^2,m^3 és kg, mint az a dimenzió, amirõl fizikai értelemben beszélhetünk. Ha megnézed a r=(X^2+Y^2+Z^2)^0,5 az egy térbeli hosszúság, ami csak egy dimenzió, a hosszúság. A tér, amelyet ez meghatároz, ennek a hosszúságnak egy lehetõsége, ami a határozatlanságából eredõ tulajdonsága. A téridõ pedig ennek a kibõvítése egy másik dimenzióval, az idõvel, amit ehhez át kell számolni valamely komplex átsámítási tényezõvel. Így hát a "téridõ" szerintem egy "hosszidõ". De errõl még leszokhatom...
Nem vagyok az, és a tiéd sem vagyok! Mert van két fogalom, amit különbözõ szituációkban, csak külön szoktak említeni! Ne hágdd meg ezt a szabályt!
"„Az egész élet bennem zihál, Minden, mi új, felém üget, Szent zûrzavar az én sok álmom, Neked minden álmod süket," (Ady)
Látjátok, elismerem, hogy zûrzavar van a fejemben, hiszen azért én is résztvettem képzésen... De ti meg azt ismerjétek el, hogy nektek meg minden álmotok SÜKET!
Mondtam, hogy süket vagy. Javasolnám, magadtól kérd, hogy törüljék ki, mert nem illik ide. Én nem kérhetem, mert nem engedi a meggyõzõdésem, hogy mindenki úgy érvényesüljön, ahogy akar és, tud.
"Arra meg nem válaszoltál, hogyan láthatjuk akárhonnan ugyanazt a csillagot, ha annak kibocsátásai diszkrétek."
Ez egy nagyon jó felvetés! Nekem is szöget ütött a fejembe, amikor az antenna méréseket végeztem, hogy hogyan terülhet ki a térbe úgy a mezõ, hogy minden pontján, a sugárzási gömb felületének irányába, vagy akár sugár irányba mozgunk a térerõsség pontosan hullámhossznyi távolságokon azonos értékû..
Na igen. Amíg összesen egyetlen egy elektron kisugárzásaként értelmeztem a létrehozott teret.
Csakhogy amikor az adóteljesítményt elektronszámra fordítottam, rá kellett döbbennem, hogy már a piciny 1 A áramban (1 A= 1C/sec) minden másodpercben tíznek a tizenkilencedik hatványával leírandó elektronszám sugároz.. Hiszen egyetlen elektronnak csupán Q=-1,6e-19 C töltése van. Azaz amikor egy adóállomás kW és MW kimenõ teljesítményû áramát, és ezzel a sugárzó felszín millimétereinek Avogadro féle összefüggésbõl ismert elektron darabszámát nézzük, akkor a másodpercenként kilépõ fotonok száma tíznek a negyvenedik-ötvenedik hatványával jellemezhetõ..
Pedig ez "csak" egy földi adóállomásnak a csillagokhoz viszonyítva eltörpülõ energiája okozta-keltette foton szám..
Amikor egy csillag által kisugárzott fotonok számát nézzük, akkor azt kapjuk, hogy még a sok milliárd fényéves sugarú gömb felszínének minden egyes négyzetmilliméterére is fotonok milliói-milliárdjai jutnak..
Azaz bármelyik pontról nézzük, minden pontra özönlenek a fotonok még a nagyon nagyon távoli csillagokról is..
"amíg a háromdimenziós tér sincs normálisan megfogalmazva. "
A térbeli távolságok az idõ -- helyesebben a folyamatok helyén mérhetõ idõlassulás - mértékének függvényében kihatnak a tárgyak méretére is. És természetesen a távolság mérés hibájára-pontosságára azáltal, hogy ugyanazon fényút szakaszt a különféle hosszúnak stopperelve, különféle hosszúságúnak képzelünk..
Nézd, én meggyõzhetõ vagyok, sõt azt is elfogadhatom, hogy valójában ez az Olbers paradoxon megoldása, amit írsz. Hogy vannak olyan távoli csillagok is, amelyek foton "csomagjai" mégis kikerülik a Földet.
Többféle megoldás vizsgálható tehát, hiszen ugyanúgy elfogadható a diszkrét vizsgálati módszer a maga helyén, ahogyan a folytonos is a maga helyén. Csakhogy ezen a helyen én a folytonosra tippelek.
Milyen példaképpen egy, a diszkrét és a folytonos közötti jellemzõ különbség? Hát az, ha valaki tömeggel számol (ami diszkrét paraméter), vagy pedig sûrûséggel (ami folytonos, vagy fajlagos paraméter).
Erre mutattam a gravitációs példát.
Egyébként vannak kisebb frekvenciájú és nagyobb hullámhosszúságú infra és fénysugárzások is, mint a példádban. Mi pedig valamiért pont azokat érzékeljük, és nem a rádióhullámokat. Nem furcsa ez neked?
uwu.... Most elõször bizonyosodhattatok meg, hogy én mindenkivel úgy levelezek, ahogyan hozzám fordul!
Csak az imént irtam Gézoonak, had idézzem ide, (mert olyan megható voltam)
"Nézd, én meggyõzhetõ vagyok, sõt azt is elfogadhatom,..."
Gondoltátok volna ezt rólam? Ugye hogy nem! Pedig ilyen vagyok, amikor tárgyilagos...
Vegyétek tehát fel ti is ezt a stilust, hogy tudományosan jól nyomorgassatok meg! Mert akkor kiélvezhetitek, ahogyan zavarodottságomban halkan nyûszitek, bocsánatért esedezek, és visszadok minden pénzt, amit eddig kerestem csalárd eszközökkel.
Igazából azért nem furcsa, mert a kisugárzó csillagok részecskéi pont a látható és az infra tartományban sugározzák a legtöbb fotont. (Nem véletlen, hogy a képalkotó szervünk ezért érzékeny ebben a sávban..)
A másik, hogy legyünk õszinték! Az optikai sávú detektálási módszereink sokkal kifinomultabbak, jobb hatásfokúak mint pl. a rövidhullámú tartományú detektoraink..
Persze odaát éppen tegnap ecseteltem, hogy azt tanítjuk még a mai napig is, hogy gyûrû kizárja a belsejébõl az erõvonalakat.. Pedig ez kamu..Hatalmas kamu.. Miután az erõvonalak azoknak a sugárzásoknak az eredõid mutatják amik a gyûrû belsejében Lenz törvényének értelmében egyenlõ nagyságúak és egymással ellentétes hatásúak. Azaz dehogy zárja ki.. Csak az erõhatások eredõje nulla..
Persze ilyen értelemben az erõvonalakat valóban kizárja, de nem úgy, mint ahogyan és amiért tanítjuk.
Így aztán akinek nem mondjuk el ezt így, az természetesen rossz konstrukciójú antennákat fog tervezni. Naná, hogy nem is lesznek olyan érzékenyek mint ami kellene a fény sávjánál kisebb energiájú sugárzások detektálásához..
Ami pedig a folyamatos, és diszkrét problémát illeti..
Csak látszólag olyan nagy az eltérés.. Hiszen a fotonok árama folyamatos..
Mint már oly' sokszor leírtam, hogy a fotonok "lánca" egymást a keltendõ hullámhossznyi távolságon követi.. Nyilván -mondhatnád,- mert a képzõdésüknél lengõ elektron csak a gyorsulási, azaz a lengési szakaszokon fog sugározni ebben a tartományban.. Azaz a kisugárzó elektronok pakolják ki ilyen távolságra a fotonokat egymástól naná, hogy ezen a távolságon követik egymást is.. mint egy lánc, mint egy folytonos szalag..
Mikrohullámú antennákkal is foglalkozol? Valaha volt egy ilyen témám: a zeolitok szárítása, volt szabadalom is belõle. Roppant érdekes volt. A zeolitok kiváló abszorberek, mert a vízmolekulákat fogva tartják. (Molekula szûrõk) De errõl máshol kellene beszéljünk.
Ezt a témát pedig egyelõre ejteném, szerintem mind a kettõnknek van min gondolkodni.
Ó, egyetértek! Máshol.. de beszéljük róla.. Nagyon szuper téma! Én a bentonitokkal foglalkoztam "behatóbban".. :) gondolom érted azt, hogy miért említettem..
A mikrohullámú "cuccos" nagyon érdekes világ.. Szinte külön fejezete lehetne a fizikának. Viszont errõl is "ott" lenne érdemes beszélgetni.
Azt hiszem, az Internet anyira új, annyira nagy, és alapvetõ, hogy nem csoda, ha kezdetben még nem tudjuk, hogyan kell használni? Ellenkezõleg: nekünk- éppen az elsõ nemzedékeknek kell "kitaposni" az utat hozzá, hogy igazából hasznos, és szórakoztató is lehessen!!! Ez a mi felelõsségünk! Ezért valójában most ez a legfontosabb feladatunk, akár elfelejtve a tudóskodást, a tehetetlenséget is! Mert Leonardo is hiába próbálkozott a repüléssel! Azt Michelangelo oldotta meg, aki sohasem gondolt arra. De felszabadította az emberi gondolkodás, a fejlõdés gátjait, s így azt mások oldhatták meg! Az igazi feladatunk, hogy megtanuljuk, kipróbáljuk, hogyan kell egymással kommunikálni, hogy az hasznunkra, és ne a kárunkra váljon! Az élet minden területén. Egyebek között interdiszciplináris, és határterületi problémák megoldására. Én gépész, mondanám "kalorikus" vagyok. Nem értek az antennákhoz, de a szakmai dolgaimhoz nagyon (a Curie intézettel, a KKKI-vel, és a Mikrohullámú Kutatóintézettel dolgoztam együtt). Ami sajna egy pillanat alatt megszünt! Ha most megtanuljuk az Internet megfelelõ használatát, akkor az hatalmas szellemi kapacitássá válik! Azonban mindig ügyelni kell, mire használódik.
Jóra-vagy gonoszra?
Ez a kérdés nem egyszerû: ezt minden ember és emberközösség jól kell eldöntse. Mert elõbb könnyelmûen, késõbb meggondoltan, de a jónak -gonosznak tudójává váltunk- ezért alkothatunk tudatosan. És a mi döntésünk nem hárítható át valaki másra!
Többen kérdezték, hogy ha a Higg-MEF fotonokat a spin okozta centripetális gyorsulás okozza, miért MEF-nek azaz mikro energiájú fotonoknak, és miért nem egyszerûen spinfotonoknak nevezem..
Jogos a felvetés! Elfogadom a javaslatot. Ezentúl a Mikro Energiájú fotonokat "spinfoton" néven fogom említeni.
Köszönöm a javaslatokat! Tényleg találóbb elnevezés.
A rosszra is és a jóra is használják a netet.. közös "tudat" összekötõ elemeként.
Szóval akkor ezentúl MEsF vagy röviden spinfotonok okozta hatásokról érdemes beszélnünk. Mint a tehetetlenség, a gravitáció, a téridõ gradiens, a potenciálok kialakulásai, és a Higgs mezõ.
Egy kört leíró részecskepálya.. Mindegy, hogy mi a centripetális gyorsulást okozó forrás, és az is mindegy, hogy mekkora az R sugár. Ha R=2e3 m akkor egy ekkora sugarú gyorsítógyûrûben veszít egy kör alatt ennyi energiát a részecske, ha pedig r=1,45e-28 m akkor az adott részecske spinjének egy egész értéke alatt vesztett energiát kapjuk eredményül.
Igazából az eredeti szöveg így szólt: "Óóóóó de nem fogy el az energiája? ;) Nos, a spin 0, 1 < 10 körüli.. azaz az ezzel keltett centripetális gyorsulás nagyon kicsi.. és az általa okozott kisugárzás azaz foton energia tíznek a mínusz nagyon sokadik hatványával jellemezhetõ..
A spinnel mozgatott részecske rész kerületi v sebességének függvényében
ΔE=-4*Pi*Q²*(v/c)²*ß²*ß²/3/R ahol ß= c/d = 1/gyök(1-(v²/c²)), c a fénysebesség [3e8 m/s ]vákuumban, R a sugárzó részecskerész mozgási sugara a forgástengelyétõl, Q a részecske elektrosztatikus töltése [C].
(Figyelem! Ez az R például egy elektron esetében a holon-spinon rendszer perdületi sugara és nem valamilyen keringési sugár!)"
Azaz az egy spin alatt kisugárzott összes spinfoton energiájáról, és nem egy-egy spinfoton energiájáról. Csupán érzékeltetésül jeleztem, hogy még ezeknek a spinfotonoknak az együttes energiája is olyan csekély illetve az összes energiájukat egyetlen spinfotonként f=E/h függvény szerint kapott frekvencia is olyan kicsi, hogy a jelenleg használt mérési módszereinkkel közvetlenül nem kimutatható.
Ugyanakkor az összes spinfoton impulzus különbözete idõegység alatt hatva F=m* a*c/d (ahol c a fénysebesség vákuumban, d a virtuális fénysebesség azaz a fénysebességnek és a v relatív sebesség négyzeteibõl d=gyök(c²-v²) )
A gravitációs gyorsulásra is igaz ez a függvény, de tartalmilag helyesebb, ha a spinfotonok okozta lassult t' idõegység és az eredeti t idõegység különbözetével Δt=t-t' számolva képezzük a spinfoton impulzusok különbözetét. Miután a gravitációs idõlassítás a mezõben álló, azaz ugyanazon potenciálon tartózkodó részecskére hatva nincs v relatív sebesség. Természetesen a gravitációs idõgradiens menti v relatív sebességû elmozdulás esetén a Δt=t-t' okozta F=ΔI/Δt erõ mellett az F=erõ is képzõdik. A kettõ eredõje adja F=ΔI/Δt+ m*cos(fi)* a*c/d alakban az eredõ erõt, (ahol a haladás iránya fi szöget zár be az éppen aktuális ekvipotenciális felület érintõjével.
Hogy mennyi a spinfotonok száma idõegységenként egy egy részecske esetében? Nos, ez az összetevõ részecskék töltéseitõl, sebességeitõl, spinjeitõl függõ kisugárzások összes számától és az egymás által elnyelt spinfotonok számától függ. Például a kvarkok spinfotonjainak nagyjából egy hatvan negyede jelenik meg a protonok spinfoton áramaként. De miután ez a spinfoton áram vontatja a spinon-holon párosokból álló elektronokat, így például egy hidrogén molekula esetében a környezetre ható spinfoton szám az elektron spinfoton áramával modulálva jelenik meg. Azért "modulálva" és nem "módosítva" az itt alkalmazott kifejezés, mert maguk az elektronok is kisugárzók, nem csak elnyelõk. Csupán a kvarkok spinfoton fluxusának alakját és idõbeliségét módosítják.
Az elektron által okozott spinfoton különbözet ami az elektron nélküli proton spinfoton árama és a hidrogén atom spinfoton árama között van, az K1s kötési energiából számolható. Hiszen "kívülrõl nézve" ezzel az energiával csökken a pucér proton+pucér elektron tömegéhez viszonyítva a hidrogén atom tömege.
Azaz a kötésben lekötött spinfoton mennyiség "nem tud részt venni" a tehetetlenséget okozó ΔI képzésben.
Igazából azért tettem idézõ jelbe, mert rész vesznek a kötést alkotó spinfotonok is, de egymással azonos nagyságú és ellentétes irányú ΔI impulzusaikkal ΔI1-ΔI2= 0 eredõjük nem látszik.. van, de nem mérhetõ a "tömeg" tehetetlenségének vizsgálatakor.
A kérdés felvetésed jó, de konkrét darabszámot csak egy egy részecske együttes esetében számolhatunk.
Bár az a gyanúm, hogy a kérdésed két kérdés igazából..
Az egyik az energia veszteség nagysága, a másik az okozott erõ nagyságának és a kisugárzott spinfoton energiáknak a nagyság közötti arány kérdése.
Nos, ha csak egyetlen holonra helyettesítünk be az energia függvénybe, akkor már tíz a mínusz ötven valahanyadikon hatványú eV-ban mért energia.. hát mit mondjak.. még példával is nehéz lenne szemléltetni, hogy mennyire kicsiny.. És tetejében egy spin alatt ezen a parányi energián sok-sok spinfoton osztozik. Azaz egy-egy spinfotonra jutó energia kerekítve egy milliárdod része azaz tíz a mínusz hatvanharmadikon nagyságrendû.
Kérdezhetnéd, hogy ha ilyen parányi egy-egy spinfoton energiája akkor hogyan okozhatja a tapasztalt erõhatást a kisugárzásuk különbözete.. ? Azaz nem is maga a kisugárzásuk, hanem a különbözet..?
Nos, elképesztõen sokan vannak.. de nem ez az igazi válasz..hanem az, hogy a kérdést kicsit másként kell vizsgálni akkor amikor az erõ és a hordozott energia ill. impulzus viszonyát vizsgáljuk.
Ennek a szemléltetéséhez fogj egy maréknyi, mondjuk 200 g babapúdert..
Ha leejted (vákuumban) pl. 100 méter magasról valakinek a fejére.. akkor még az is megeshet, hogy annak ellenére, hogy vákuumban nincs légellenállás és a pihe az ólomgolyóval azonosan 10 m/s² gyorsulással érkezik le, a maroknyi babapúdert nem is érzékeli az akinek a fejére szórtad..
Nade ragasszuk össze egyetlen golyóvá és úgy érkezzen le ez a 200g púder. ( Ált. sulis anyag: v=g*gyök(2*s/g) végsebességnél E=m*g*h=m*v²/2 = 0,2*10*100=200 [J] ) Nos, egy fegyvert a lövedékének torkolati energiájával sorolunk be kategóriákba.. Én mondjuk nem csak megérezném, de nem venném jó néven ha egy légpuskával fejbe lõnének.. Pedig annak a lövedéknek még az indulásakor is csak 7-17 J körül van..
A megérezhetetlen púder porral szemben, a púder golyó 200 J energiája kb olyan mintha tízszer-hússzor fejbe lõnének légpuskával.. úgy gondolom érezhetõ a különbség.
Nagyjából ez a helyzet a spinfotonokkal is.. Egyesével, különbözõ idõpontokban, különbözõ helyekre beérkezve észrevehetetlen a hatásuk.
De amikor szinkronozzuk a kisugárzókat és egy csomagban érkeznek akkor igen csak érzékelhetõk.. Ezt a csomagot nevezzük fotonnak.
Egy olyan lehetõséget amikor a nyugvó elektronfelhõbe idõben egymás után különbözõ mennyiségû fotonok érkeznek egy adott forrásból, némileg modulálva a szinuszosan változó mennyiségüket.
A fotonok energiái kimozdítják a "helyükrõl" az elektronokat.. Azaz arról a térrészrõl, ahol eddig a rájuk ható térerõsségek eredõi "tartották fogva õket."
Ezzel az elektronok olyan térrészbe kényszerülnek, ahol nagyobb térerõsség hat rájuk a nyugalmi helyzetûnél, és így a fotonszám csökkenésével a térerõsség belendíti az elektronokat és az "eredeti helyükön áttolva " éppen annyira téríti el, mint amekkora volt a fotonok okozta kitérés.
Persze a mezõben mozgó elektronok energiát vesztenének és ezzel "lecsengene" a kilendítésük amplitúdója.. ha nem érkeznének újabb fotonok amelyek ismét kitérésre kényszerítik õket..
De érkeznek és ezzel harmonikus rezgõ mozgásra kényszerülnek az elektronok.
A filmecskén legfelül a környezõ mezõ és a fotonáram hatásának eredõje és színnel jelezve az is látható, hogy mikor melyik hatás érvényesül.
Középen azt a görbét láthatjuk, amit valamely téridõ pontban elhelyezett szondára kapcsolt oszcilloszkóp Y lemezein megjelenõ feszültségváltozás okoz. Alul pedig a hatást okozó fotonszámok pillanatnyi értékei láthatók.
Ez a példa szépen mutatja azt, hogy a fotonok nem hullámoznak menet közben. Viszont egy-egy téridõ pontba beérkezõ darabszámuk hullámzó, és ezzel a hatásuk az elektronfelhõben okozott hullámzás.
A réssel jelzett téridõpont, mint egy letapogatási pont, tetszõlegesen bárhová áthelyezhetõ.. Az eredmény, vagyis az új ponton kapott potenciál változás éppen olyan alakú mint más pontokon..
Viszont az egyes pontok között s=c*t távolságokon φ=ω*t fázisszöggel eltérõ potenciál változások mérhetõk.
Ezt a jelenséget már akkor is tapasztaljuk, ha például egy TV antennát teszünk át egy másik helyre.. vagy akár két antennán indukálódott feszültségeket hasonlítunk össze.
Szívesen megszakérteném ha lenne mit, csak hát elírtál pár dolgot: -A mudulálás frekvenciamódosítást jelent, semmi köze elekronok mennyiségéhez. -A térsûrûség eredõje is érdekes lehet. Tekintve hogy skalár eredõjérõl lenne szó:) -Aztán az a szonda is érdekes, aminek a legfontosabb jellemzõje hogy a téridõben helyezkedik el XD (Talán fontosabb lenen milyen szonda) -A potenciálváltozás alakja is vicces dolog lehet, kb mint a testúly alakja.
Attól hogy számodra ismeretlen szavakat próbálsz mondatba fûzni, nem kerülsz közelebb a fizikához. Tényleg figyelemreméltó erõfeszítéseket teszel, de elég szánalmas az eredmény. Ha mondjuk 8-10 éves lennél, nem lenne gáz hogy tudósost játszol, de felnõtt fejjel, kb annyira néz ki fülyén minta mikor egy ló leül a seggére, és elkezd átszellemülten gügyögni.
Te írtad, a LED-es áramgenerátoros példára: © uwu 101 tegnap 11:35 | válasz | #1267 Én nem vágom annyira ezt a témát, annyira hogy még tán félre is értem a problémát, annyira régen tanultam, de az ilyen bezavarós belemérésekbõl nekem egybõl a mérõhidas kapcsolás jut eszembe.
Azaz egy világító dióda, egy tranzisztor, egy 7812-es fesz stab IC (3 lábú izé") valamint egy ellenállás kell hozzá. Mint ahogyan a mûködésének leírásában olvashatta mindenki.
Persze Te a hídkapcsolásra emlékeztél (Thomson-híd vagy Wien-híd) ami nem lineáris kimenõjelû megoldás lehetne.. Nem alkalmas az áramlási térfogatot közvetlen leolvasással mérõ mûszer készítésére.
Ezek után, hogy te magad írtad, hogy az alapfogalmakat sem ismered, nem csoda ha butaságokat írtál.
Akkor javítsuk!
A modulálás=módosítást jelent. Azaz akár amplitúdóban, akár impulzus számban, akár összetevõ frekvenciákban, akár vivõfrekvenciában, vagy bármilyen egyéb módon módosul az eredeti hullám, azt modulálásnak nevezzük.
"Térsûrûség eredõje" - ilyet nem írtam..
"Téridõben helyezkedik el" - mint minden.. Ugyanis minden csak téridõben létezõ, a többirõl a templomokban értesülhetsz.
"potenciálváltozás alakja is vicces dolog lehet," - Naná.. Te írtad, én ilyet nem írtam.
Egyébként amellett, hogy a fizikához nem értesz.. talán ha képzett gyógypedagógushoz fordulnál akkor a dislexiádat csökkenthetnéd.
LOL
Ott van feketén fehéren leírva egy hsz-el odébb mit írtál. Hogy van pofád letagadni mindent? Szerinted mások nem látják?