Ez mind esti mese, a nagy semmiről megy a vita itt már 70 poszt óta. Jöttök ilyen szavakkal mint "gravitáció" , miközben nem létezik rá a definíciótok sem. Sokkal alapvetőbb dolgokat nem értetek meg, mint pl. az ultra konvex tér fogalma, a PI/2 -nél kisebb vagy egyenlő szögű szabályos testek és térkitöltő hálók darabszáma n dimenziós terekben. Meg kéne értenetek, hogy amíg alapvető matematikai hiányosságokkal küzdtök, amire próbálja valaki felhívni a figyelmetek, addig eszetekbe se jusson továbbmenni és logika, meg "tudomány" címszó alatt bármiről is beszélni... mert az pontosan oda fog fajulni ahol a "vitátok" tart.. gyermekmese szintjét sem megütő totális káosz ahol még a legalapvetőbb "defincióitokat" sem tudtátok hova leszögezni. Utoljára szerkesztette: TOR-rent, 2019.09.27. 19:27:05
Nézd mások is azt fejtegetik, hogy totálisan rossz az egész tudományod , a velejéig romlott az egész teljesen a LEGelejétől és persze ugyanezzel a lendülettel a LEGvégéig, úgy ahogy mondtam: egy büdös szó nem sok, annyi nem igaz az egész történetetekből,
az 1+1 = 2 sem igaz...
a jelöléseket a négy alapvető matematikai alapművelet, mint 4 térdimenzió teteje , még ennyit SEM ismertetek fel 2300 év "tudomány"története során. Nos, én 5 év kutatással állok nemhogy orr, de testhossz előnnyel előttetek, nemcsak fejtegetések és ZÉRÓ konkrétum, hanem egy sor logikai KONKRÉT magyarázat, bizonyítáSOK és arra fektetett új matematikai modell van erre felmutatva.
Ami azt illeti, én KIMONDOTTAN vettem hozzá a fáradságot, hogy számszerűen is ellenőrizhető kijelentéseket tegyek. Továbbá NAPOK álltak rendelkezésedre, neked is meg másoknak is, hogy emésztgessétek, de ezek szerint részedről ez nem történt meg. (Továbbá, ha nem vetted volna észre: az előző posztom éppen annak DEFINIÁLÁSA volt - kissé szájba rágós stílusban - hogy mi pluszt jelent a "TÉRIDŐ" egy szimpla koordinátarendszerhez képest, amely tartalmaz 3 térkoordinátát és negyedikként az időt. De a jelek szerint egyáltalán nem vagy nyitott értelmes párbeszédre, amivel főleg saját magadnak ártasz.)
a PI, amihez a te "tudományod" egyetlen egy konkrét fix értéket rendel, az egy függvény és mint olyan , 3, azaz számszerűleg három darab értékkel rendelkezik, két divergens határértékkel, egy alsó és egy felső , és egy konvergens célértékkel. Ezek értéke számszerűleg 2 , PI és 4.
Továbbá számszerűleg a 4 a térdimenziók teteje , mert számszerűleg ott van a legtöbb platóni test (szabályos test) , számszerűleg 6 darab. És ott van a legtöbb szabályos térkitöltőháló , számszerűleg 3 darab.
Ezenkívül van egy aprócska tény, mégpedig az hogy amit te "időnek" nevezel az semmi több mint egy tört szám. A 3 darab egész számú tér dimenzió felett . pl. PI (~3.14) a proton esetén, ahol 3 darab egész (tér) és egy darab 0.14 értékű "idő" dimenzió metszi egymást, pontosabban az egy dimenzió metszi 3-szor önmagát, ebből 2-szer egyenesek, és egyszer egy görbe mentén.
Úgyhogy ezek után jöhetsz te nekem "számszerűséggel", meg "logikával", meg "tudománnyal", de maximum öblösen röhögök rajtad.
Okos vagy, ha itt lennél most megsimogatnám a buksidat.
Mindenesetre végeztem némi szalámítást és sikerült kimutatni egy negyedik dimenziós konvergens határértéket is amelynek az értéke 3.15. Ekkor kezdődik a felmelegedés és a legtöbb balatoni testet lehet megfigyelni ettől a speciális időponttól kezdve egészen 9.15 -ig. Ez valószínűleg attól van, hogy a 4. dimenzió földi adása éppen 9.15 -kor kezdődik az idő logika mint egyenes mentén.
De nem szeretném elvenni előled a felfedezést, mivel a lángelméd nélkül sose jöttem volna rá ezen óbelt érő kivilágosodásra.
Amit összeírtál, az csupán az egykori csillagjósokra jellemző halandzsa (de már pár száz éve is csak kórházakban írogattak hasonlókat). Utoljára szerkesztette: DcsabaS, 2019.09.27. 21:55:23
Te meg olyan ügyes vagy , hogy 5 éves korodban már elengedett kézzel tudtál ülni a bilin... a "tudósok" meg szintúgy. Csak éppen a bökkenő hogy nem értik meg azt sem , hogy miért nem értik a saját Univerzumuk 96%-át , mert olyan hülyék tisztelt hölgyeim és uraim, mint a döngölt agyag, és szerintem ezeket a "tudósokat" már eleve külön tenyésztik, mert ennyire hülye nem lehet valaki..
Próbáltam súgni, de reménytelen esetek vagytok, a tudósok helyében én beásnám magam jó 2 méter mélyre a sárga földig, nem pedig magyarázkodnék hülyeségekről, meg okoskodnak itt olyan dolgokról amiről fingjuk sincs. Mint pl. az Univerzum egyszerű működése. Utoljára szerkesztette: TOR-rent, 2019.09.28. 00:31:33
Ha ilyen alapon helyettesítünk egy görbét (vonalat) egy másikkal, a helyettesítő (vonal) hossza akárhányszor nagyobb is lehetne, mint a helyettesítendő görbéé, tehát NEM csak a "Pi = 4" látszhatna igaznak, mert a 4 helyett bármilyen Pi-nél nagyobb szám is állhatna (csak erősebben kell cikk-cakkozni).
De ahogyan a két pont közötti távolságot sem a feleslegesen hosszú lehetséges útvonalak végtelen sokasága definiálja, hanem a LEGRÖVIDEBB ÚTVONAL, úgy egy görbe hosszúságát sem a végtelen sok lehetséges feleslegesen hosszú útvonal definiálja, hanem a MINIMÁLIS HOSSZÚSÁGÚ. Vonalakat lehet definiálni igen furmányos módon is, de a számunkra fontos esetekben folytonos és differenciálható függvényekkel írhatók le, ezekben az esetekben pedig a függvény meredekség vektor elemei hosszúságainak az integrálásával lehet megkapni az előbbi MINIMÁLIS HOSSZÚSÁGOT. (A meredekség vektor megállapításához szükséges a függvény deriváltja.)
Hogy melyik közelítő módszer a jó, és melyik a rossz, azt onnan lehet sejteni, hogy konvergál-e egyáltalán, és jó felé-e. Adott esetben pl. teljesen hasonló logikával a kör BELSEJÉBE is rajzolhanánk egy négyzetet (1 lenne az átlója), majd nekiláthatnánk a sokszögesítésének, amely ugyanúgy NEM konvergálna felfelé, mint ahogy a KÍVÜLRE rajzolt sokszög kerülete sem konvergál lefelé. Ezért ebből csak annyit tudunk meg a Pi értékéről, hogy kisebb mint 4, de nagyobb, mint 4/(négyzetgyök 2) = 2.828... Ha a kör köré és belsejébe szabályos sokszögeket rajzolunk, és a határátmenetet úgy képezzük, hogy a szögek számát emeljük, akkor a körül írt sokszög kerülete csökkenni fog, a belül írt sokszögé meg növekedni, miközben határértékben a különbségük minden előre meghatározott piciny epszilon számnál kisebbé válik, ha a sokszög szögeinek a számával eléggé felmegyünk, ugyanakkor a Pi értéke (amely kifejezi az egységnyi sugarú kör kerületét), az mindig az előbbi kettő között marad. EZÉRT biztos, hogy ez a határérték a Pi-t adja meg, a kör köré rajzolt cakkozott négyzet pedig NEM.
Nem. A 4 a teteje, mert a köré írt négyzet oldalai párhuzamosak a szülő dimenziójával. De algebrai oka is van : a gamma függvény.
Emiatt PI_1 = 2
Tehát egy 1 dimenziós szakasz r sugara középen elválasztva egy 0 dimeziós origoval pontosan fele akkora mint a d átmérőjű szakasz,
tehát az 1 dimenzió / 0 dimenzió aránya : 2 = PI_1
2 dimenzió és 1dimenzió arányának célértéke : PI tehát PI_2
3 dimenziós gömb és a 2 dimenziós alapkörének arányának célértéke , tehát PI_3 =: 4
4 dimenziós hipergömb és a 3 dimenzió hiperfelületének arányának célértéke : 3/2 PI_2 = PI_4
Tétel:
____Minden PI_n határértékei megegyeznek a körülvevő dimenziók PI- értékének célértékével.____
És a tétel megfordítása: a nagy autogeometrizációs tétel.
Egy sima egyszerű összefüggés a négy alapművelet operandusz rotációja és a PI között , és a logikai operandusz-rotációk nélkül te nem tudsz semmiféle "tudományról" beszélni.
"nem értik a saját Univerzumuk 96%-át " Ez ugye az általad tagadott fizika számolta ki. Ezek szerint mégis elfogadod ez a fizikát? Vagy a te altereid milyen számokat adnak ki a sötét anyag/energia mennyiségére? Gyanítom hogy semmilyent, mert te még a naprendszer működésének apró részét sem tudod leírni. Amikor ilyen kérdést kapsz akkor elsunnyogsz a válasz elől mint egy kis óvodás.
Látom, szemetelni azt tudsz. Én azt próbáltam meg elmagyarázni, hogy az a "Pi közelítő logika" ami a linken be volt mutatva, képes adni 4-nél nagyobb értéket is a Pi-re, ezért nyilvánvalóan helytelen. Pl. rajzoljunk az egységnyi sugarú kör köré (R=1) egy szabályos háromszöget! E háromszög magassága 3R, tehát 3 lesz, egyik-egyik oldalának a hossza négyzetgyök(3)/2, és mivel összesen 3 ilyen oldal van, ezért a háromszög kerületére a 3 x 3 x négyzetgyök(3)/2 számot kapjuk, ami ránézésre is nagyobb 9-nél, tehát 4-nél is. Na most, erre a háromszögre elvégezhetjük ugyanazt a fajta becakkozást (a csúcsainak a visszatükrözését) hogy a csúcsok pont a kör kerületére essenek, és ez ugyanúgy nem fogja megváltoztatni a kerület nagyságát, ahogyan a négyzetnél sem tette. Ha ezt az eljárást folytatjuk, akkor kapunk egy olyan sokszög sorozatot, amely a kör köré van rajzolva, a kerülete mindnek ugyanannyi, miközben bizonyos értelemben egyre jobban közelít (hasonlít) a körhöz. Ez is csak egy olyan közelítése lesz a Pi-nek, amely voltaképpen NEM konvergál hozzá ahogyan folytatjuk a cakkozást, és amúgy közelítésnek nem túl jó. A kör belsejébe rajzolt szabályos háromszöggel is hasonló a helyzet, csak az meg kisebb számmal fogja helyettesíteni a Pi-t, mint belülre rajzolt négyzet. (Mint írtam, a helyes közelítési módszer az, hogy maradunk a szabályos sokszög alaknál (a csipkézés, vagy cikk-cakkozás) helyett, és úgy növeljük a szögek számát.) Megjegyzés: Ha nem szabályos háromszöggel dolgozunk, természetesen AKKOR IS tudunk olyan külső háromszöget rajzolni, amelynek az oldalai érintik a kört. Ebben az esetben a kör kerülete NAGYOBB lesz, mint a körülírt szabályos háromszögnél volt, és persze ő is megtartja ezt a kerületét, ha cakkozni kezdjük. Természetesen lehet kreálni ÖNKÉNYES fektételeket, hogy miért éppen a 3-szög, a 4-szög, az 5-szög, a 6-szög, stb. esete adná helyesen a Pi értékét, de mint korábban írtam, ezek külön-külön mind rossz közelítések, és a cakkozás semmit sem tesz a Pi-hez való konvergálás érdekében. Utoljára szerkesztette: DcsabaS, 2019.09.28. 10:11:10
Az igazi matek és fizika révén alkotott számítógépeken, és a rájuk írt programokkal generálja a szemetet... Az ilyesmit nyilván nem lehet megakadályozni ha valaki csak a saját rovására teszi. de az sg.hu-nak illene eltöprengenie azon, hogy vajon tudományos, vagy ÁLTUDOMÁNYOS rovatot óhajt-e fenntartani. (Utóbbi esetben már veszem is a kalapom.) Utoljára szerkesztette: DcsabaS, 2019.09.28. 10:21:27
A háromszög alapú térkitöltő háló pont egyel több határvonalat igényel, mint a szülő dimenziók száma. A négyzet alapú térkitöltő háló meg pontosan annyi határvonalat igényel, mint a szülő dimenziók száma. Az áltudomány az a te "tudományod" , az aki a 96%-áról semmit nem tud mondani a saját Univerzumának, méghozzá alapvető matematikai tények megNEMértése miatt. Utoljára szerkesztette: TOR-rent, 2019.09.28. 13:06:02
@DcsabaS nagyon érdekesek és érthetőek az írásaid! nem vezetsz véletlenül blogot valahol ilyen témákban?
Ez itt egy légbőlkapott őrültség, aminek semmi köze nemhogy a valósághoz, de még a matematikához se. Aki azt hiszi, hogy "matematikailag" "bebizonyította", hogy a PI 4 vagy akármennyi, az még az elemi iskolai matematikát sem érti.
A világ leírására én ennél jobb leírást is adtam, mint a tiéd: a Világot a Rózsaszín Teknősbéka viszi a vállán, és a Lila Elefántok húzzák, és a sok tudós meg te is elmehetnek a francba, mert ez az elmélet bizonyítja, hogy a sötét energia a lila elefántfing, a sötét anyag pedig a rózsaszínű teknősszar...
Még középiskolásként hallottam az egyik első humorfesztiválon, hogy: "A MAGYAR SLICCGOMBON A 4 LYUK AZ 5 VILÁGRÉSZT SZIMBOLIZÁLJA" Nos, ennek az elméleti alaptételnek a kompakt őrületét úgysem tudod meghaladni, úgyhogy kár is próbálkoznod vele... :-)))
Többen is kérdezték már, de egyelőre nem tervezek ilyesmit. De amíg itt vagyok, addig lehet beszélgetni és kérdezgetni, és szerintem érdemes is, mert olyasmiket is kivesézhetünk amiket nem lehet csak úgy copy/paste-tal megkaparintani az internetről, mert hogy "ott se nincsen rajta". :-)))
Ha megengeded, akkor adnék egy kis gondolkodnivalót (ha az eddigiek tetszettek). Pár évtizede vetődött fel, amikor az első nagy felfutása volt Magyarországon annak, hogy egyesek elkezdték kétségbevonni a Holdraszállást. Természetesen az volt a vezérmotívum, hogy a fotókat és a videókat is nyilván a Földön HAMISÍTOTTÁK. Akkoriban a számítógépes videó még gyermekcibőben járt, de valójában még most is az a helyzet, hogy a százmillió dollárokba kerülő hiper-szuper hollywoodi csúcsprodukciókban sem olyanok a szimulációk, hogy a szakértő szem ne venné észre szinte azonnal a fizikai képtelenségeket, amikor a dolgok nem úgy történnek, ahogyan kellene. Velem mondhatni az ellenkezője történt, mert belinkelt valaki pár videót amelyen az űhajósok szerencsétlenkedtek az amerikai zászló kitűzésével kapcsolatban, és nekem egyből feltűnt egy nagyon érdekes dolog, ami állati nehezen volna hamisítható, kellően látványos is, de szinte mindenkinek elkerüli a figyelmét (azóta is), akár pro- akár kontra- vitatkozik a kérdésben. Nos, azt tudjuk, hogy a Hold tuti biztosan VIDÉKNEK számít, akkora nagy ott a por. Az űrhajósok is küzdöttek vele rendesen, noha őket azért védte az űrruha, csak persze a sétáik után mégis csak be kellett vinni a holdkompba, stb. Amikor a Földön járunk erősen poros vidékeken, akaratlanul is felkavarjuk a port. Hát a Holdon még lépni sem lehet anélkül, hogy porba ne botlanánk. Na most próbáld meg kitalálni, hogy mi az, ami mellbevághatott engem szinte azonnal, ahogyan megpillantottam az első ilyen videót? (Linket nem adok, de a youtube-on könnyen találhatsz.) Miben és miért más a felrúgott por viselkedése a Holdon? (Csupán középiskolás fizika kell hozzá.)
Azt kérdezem, hogy a sötét anyag jelenlétének van e mért fizikai bizonyítéka ? (nem matematikai hókuszpókuszokra vagyok kíváncsi amik beleszuszakolják a rendszerbe az egyelőre megmagyarázhatatlant)
Azt kérdezem, hogy a sötét energia jelenlétének van e mért fizikai bizonyítéka ? (nem matematikai hókuszpókuszokra vagyok kíváncsi amik beleszuszakolják a rendszerbe az egyelőre megmagyarázhatatlant)
A sötét ANYAGRA VAN. Persze a fizikából nem száműzheted a matematikát, mert ahogyan Galilei is helyesen megállapította, "a természet a matematika nyelvén beszél". Ezért a fizikai mérésekből is úgy jön ki a bizonyíték, hogy közben számolnunk is kell, és tudni kell, hogy mely képletettel, hogyan és miért. A sötét anyag létezésére vonatkozó fizikai bizonyítás menete a következő: 1.) A csillagoknak a tömegét meg tudjuk becsülni a fényességükből, fajtájukból (spektrumukból) és távolságukból. Ebben akár tévedhetünk is, kifejezetten nagyot is, de mégsem gond, mert a számításból később úgyis kiesik, ha a látható csillagok tömegéhez képest RELATÍVE akarjuk megadni a sötét anyag tömegét, márpedig pontosan ezt akarjuk tenni (százalékokkal dolgozni). 2.) Newton törvényeivel kiszámolhatjuk, hogy amikor egy csillag keringő mozgást végez mondjuk a saját galaxisa centruma körül, akkor ehhez mekkora tömegnek kell lennie a csillag pályáján belül (NEM kell pont a centrumban lennie!). Ehhez azonban ismerni kell a csillag sebességét. 3.) A csillagok keringési sebességét viszont meg tudjuk állapítani a Doppler-effektus segítségével, mert az nem csak a hangra, hanem a fényre is működik. Ennek a lényege ugyebár az, hogy ha hozzánk éppen közeledik a hullámforrás, akkor az újabb és újabb hullámhegyeknek egyre rövidebb utakat kell megtennük, és ezért magasabb frekvenciát észlelünk, amikor pedig távolodik, akkor alacsonyabbat. Erre pontos képletet tudunk levezetni. 4.) Nos tehát, látjuk a csillag keringő mozgásának a sebességét, és a pályájának a (szintén látott) sugarából ki tudjuk számolni, hogy mekkora az ún. centripetális gyorsulása, azaz mennyire gyorsítja "valami" a galaxis közepe felé. Elvileg "angyalok" és "istenek" is gyakorolhatnának ilyen hatást (Kepler idejében még komolyan felvetődött!), de Newton óta a GRAVITÁCIÓT tekintjük a helyes magyarázatnak. 5.) Igen ám, de ha meghatározzuk az adott nagyságú centripetális gyorsítást létrehozni képes tömeget, akkor arra tipikusan néhányszor nagyobb értéket kapunk, mint amit a látható csillagok tömegeiből kiadódik. 6.) Tehát vagy az van, hogy nem látunk minden csillagot (sőt, esetleg a többségüket), vagy az anyag nagyobb része nem is valamilyen csillag formájában van jelen, hanem másképp, láthatatlanul. 7.) Ezen a ponton szoktak egy TÉVES hipotézist tenni, miszerint ha nem láthatatlan csillagok, akkor biztosan "hiodrogén gázfelhők" lehetnek a háttérben, de ez NEM igaz, mert az Univerzum túlnyomó többsége 2.7 K-en van, ezért a hidrogén nem tud gázként megmaradni, hanem azonnal kondenzálódik (kifagy), amint alkalma nyílik rá, és akkor már nem látjuk, tehát sötét anyag lesz. 8.) Szoktak egzotikus részecskékre (WIMP) is hivatkozni, amelyekről azt feltételezik, hogy gravitációja van, de nem vesznek részt az elektromágneses kölcsönhatásban, és ezért nem látjuk, és így definíció szerint sötét anyag. Ezek a részecskék nem számítanak logikai, vagy fizikai képtelenségnek, de a feltételezésük szükségtelen. Tehát a sötét anyag jelenlétére és mennyiségére vannak fizikai bizonyítékaink. Hogy konkrétan mi mindenből áll, arra viszont nincsenek, mert csak a gravitációs hatása révén tudunk róla, hogy ott van egy adott helyen. De adott esetben előfordulhat, hogy egy helyen, ahol hirtelen kitör egy szupernóva, megvilágítja és felmelegíti a környező tartományt, és kiderül, hogy mi volt ott a sötétben - pl. fagyott hidrogén.
A SÖTÉT ENERGIA kérdése problematikusabb. Sokkal több elmélet és hipotézis ékelődik közbe, és ezért nem csak az válik bizonytalanná, hogy "MI A SÖTÉT ENERGIA", hanem már az is, hogy "VAN-E EGYÁLTALÁN SÖTÉT ENERGIA". Ennek érdemi taglalása sajnos szétfeszíti az itteni kereteket.
Egyértelmű bizonyíték, hogy a látható anyag nagysága ismert és a mozgási sebessége is egy adott galaxis esetében, és ha más anyag nem lenne ott, akkor az egész galaxis LÁTHATÓ anyaga már évmilliárdokkal ezelőtt szétrepült volna. Az hogy együtt van, az azt jelenti, hogy több anyag van egy galaxisban, mint amennyit LÁTUNK. Ezt a nem látható anyagot hívják - értelem szerűen - sötét anyagnak...
Vagy persze vannak olyan elméletek is, hogy a gravitációs kölcsönhatást nem értjük jól, és emiatt hisszük, hogy ott több anyag van, pedig csak a gravitáció működik másképp...
Az ütközések dinamikája is árulkodó: The Bullet Cluster with Cold Dark Matter Kérdés hogy miért látjuk azt hogy a gravitációs lencse hatás(amit a sötét anyagnak tulajdonítunk) az ütközés során beelőzi a normál anyagot(amiből a látható röntgen sugárzás származik), nyugalmi helyzetben pedig a gravitáció szabályosan egy tömegközéppont köré rendez mindent. Látszólag a sötét anyagnak kisebb a 'tehetetlensége', noha ennek csak a tömegétől kellene függenie.
Az a megfogalmazás, hogy "szétrepült volna" egy kissé félrevezető, mert inkább arról van szó, hogy ha nem lett volna ott elegendő tömeg, akkor a szóbanforgó a csillagok gravitációsan sohasem kötődtek volna a galaxishoz, márpedig a jelek szerint eleve úgy jöttek létre, hogy a gravitációs kötődés már megvolt. (Sőt, maguk a csillagok is hidrogén gázfelhők gravitációs kollapszusa révén alakultak ki.)
A sötét anyag ugyebár attól sötét, hogy az elektromágneses kölcsönhatásban nem látjuk a résztvételét, vagyis egy ütközési folyamatban megy előre, ahogyan a lendülete viszi, a pályáját meg csak a gravitáció módosítja. Ezzel szemben az a gáz komponens, amelyből a röntgen sugárzás is származik, nyilvánvalóan kölcsönhatásba lépett valamilyen gerjesztő elektromágneses sugárzással, és az GYORSAN LEFÉKEZTE a mozgását. A Nap is csinál hasonló dolgokat egészen úgymond a naprendszer határáig, lásd napszél.
Hasonlat: Tegyük fel, hogy pár keV energiára gyorsított hidrogén ATOMOKAT (tehát nem protonokat, hanem semleges atomokat) ütköztetünk egy nagyon vékony fémhártyába, mert arra vagyunk kíváncsiak, hogy lesz-e különbség az ELEKTRONOK és a PROTONOK viselkedése között. Ezek ugye mindketten egyformán részt vesznek az elektromágneses kölcsönhatásban (ugyanakkora az elektromos töltésük), de ugye a proton tehetetlensége mégis csak vagy 1836-szor nagyobb. Vajon mi fog történni? Az fog történni, hogy az elektronok sokkal hamarább megállnak, mert ugyanakkora kölcsönhatási erővel szemben kisebb a lendületük és a kinetikus energiájuk, a protonok meg közben rá sem hederítve a dolgokra száguldanak tovább (viszi őket a tehetetlenségük, vagy ha tetszik az, hogy a tehetetlenségükhöz képest RELATÍVE kisebb az elektromágneses kölcsönhatásuk), HACSAK nem trafálnak el (nagyon ritkán) egy-egy atommagot. Végeredményben a vékony fémhártya időnként fel fog villanni (tipikusan röntgen, de más is) és elektromosan negatív töltésűvé válik, a hártya túloldalán pedig lassacskán többségbe kerülnek az elektronjaiktól lecsupaszított protonok, tehát az a térrész meg egyre pozitívabbá válik. Végeredményben kialakulhat egy olyan elektromos tér, amely igyekszik ellene hatni annak, hogy a protonok végleg eltávozzanak, amely valójában egy hasonló tértöltési tartomány, mint amit a félvezető pn átmeneteknél is ismert. A sötét anyagra vonatkozóan mindebből az az érdekes, hogy a sötét anyagot (a modellje a proton) a napszélhez hasonló dolgok nem tudják lestoppolni és gerjeszteni, de bezzeg a gázokat (a modellje az elektron) igen. Utoljára szerkesztette: DcsabaS, 2019.09.28. 19:31:27
Ez nem egészen így van, ha elfogadjuk az ősrobbanás elméletet, akkor a kezdeti inhomogenitások, és ezen belül a lokális anyagsűrűsödések és a bennük képződő csillagok a tágulás miatt rövid ideig együtt maradva sűrűbb részekké is tömörülhettek volna és csak pár száz millió év múlva kezdtek volna fellazulni, mert a gravitáció nem tarthatta volna őket egybe. (Lásd pl. a horizontproblémát, emiatt ezek a sűrűsödések nem tudtak termolizálódni, így nem alakulhatott volna ki ekkor sem teljesen homogén világegyetem.) Ehhez tehát az kell, hogy a tágulás üteme és az átlagos sűrűsödések aránya olyan kell legyen, hogy a kialakuló galaxisok energiamérlege pozitív legyen és így idővel felbomlanak. Persze a méretük, sűrűségük és eloszlásuk teljesen más lett volna, mint az általunk ismert világegyetemben a galaxisoké és életidejük is rövid lett volna...
Az általunk ismert világegyetemben azonban ez úgy játszódott le, hogy erősen negatív lett a kezdeti sűrűsödések energiamérlege (a tágulás miatt) és egyben maradtak a galaxishalmazok és azon belül a galaxisok. Az, hogy nálunk miért alakulhattak ki a tartós galaxisok, azt a modellszámítások szerint az is okozhatta, hogy volt egy csak gyengén kölcsönható, semleges részecske kb. 15 eV tömeggel, aminek az eloszlása éppen az átlagos méretű galaxisokat adja ki. (ifj. Szalai Sándor elmélete.) Persze más lehetséges magyarázatok is szóba jöhetnek...
"A SÖTÉT ENERGIA kérdése problematikusabb. Sokkal több elmélet és hipotézis ékelődik közbe, és ezért nem csak az válik bizonytalanná, hogy "MI A SÖTÉT ENERGIA", hanem már az is, hogy "VAN-E EGYÁLTALÁN SÖTÉT ENERGIA". Ennek érdemi taglalása sajnos szétfeszíti az itteni kereteket."
Van-e egyáltalán "fizika" amely mindezek létezését FELTÉTELEZI?
"Persze más lehetséges magyarázatok is szóba jöhetnek..."
Ja szóba jöhet az is hogy hülye vagy mint szódás a lovát. És már a "matematikád" "alapjai"nál súlyos megNEMértéseid vannak... Utoljára szerkesztette: TOR-rent, 2019.09.28. 20:15:30
Sajnos alighanem ki kell ábrándítsalak. Meglehetősen légbőlkapottak a spekulációk, eléggé jellemző, hogy egy-egy nagy marhaságot relatíve kisebb hülyeségek konvergens sorozatával igyekeznek kezelni, kb. úgy, mint ahogy a bolygók mozgását próbálták meg leírni a geocentrikus világképben. Ezért csak annyit jegyeznék meg, hogy HA IGAZ VOLNA AZ, hogy létezik egy egyetemes, mindenhol ható sötétenergiás hatás, akkor annak arányos részét a Naprendszeren belül is tapasztalnunk kellene. De nem tapasztaljuk. (De pont azért, mert túl sok epiciklust iktattak már be a magyarázatokba, érdemesebb megmaradni a KONKRÉT és MÉRHETŐ problémáknál, nem mindjárt nekiugrani az Ősrobbanásnak.)
Érdemesebb volna megmaradni előbb a matematika alapjainak a mélyebb megértésénél, még mielőtt és nélkül és alapok nélkül belefolynál az Univerzum működésének a megértésébe, és ilyen "fizika" című esti mesékbe.
Te nagyon hülye nézd már meg hogyan kezdődik , mivel kezdődik a sor, és milyen matematikai jelek váltoggatják ott egymást - és + , te nagyon hülye erről beszélek már a topik eleje óta, hogy nem a konvergens érték számít hanem az hogy mit mivel csinálsz ahhoz, hogy megkapd a pi-t amit ráadásul te nagyon hülye kerekítve használsz az idióta "fizikádban" és még jössz itt véges Univerzummal, amikor egy végtelen hosszú számot ráadásul lecsonkolva használsz az idióta "tudományodban" Utoljára szerkesztette: TOR-rent, 2019.09.28. 20:37:10
A barionos anyagot azon az alapon szokták egyes részecskefizikusok kizárni, mert feltételezik hogy "az nyilván hidrogén gáz lenne, tehát láthatónak kellene lennie". Ezért magyaráztam el már többször is, hogy nem gáz, hanem fagyott hidrogén, és ezért közvetlenül NEM látható. Sőt mi több: kiszámolhatjuk, hogy ha mégis láthatónak tekintjük, akkor kb. mekkora eltérést jelenthet a CMB háttérsugárzás ELOSZLÁSÁBAN (mert reflektálva a távoli csillagok fényét mégis csak magasabb lesz a hőmérsékletük egy incuri-pincurit), akkor azt kapjuk, hogy a CMB értékének kb. a negyedik-ötödik tizedes jegyében lesz várható változás, ami hogy, hogy nem, megfelel az észlelt eloszlás fluktuációjának. Ha a sötét anyag valójában barionos, akkor az is kézenfekvő, hogy az eloszlása nem fog olyan rettenetesen eltérni a látható anyagétól (bár alább beszéltünk relatíve kisebb eltérésekről). Ha a sötét anyag nem barionos, hanem pl. WIMP-szerű részecskékből áll, na akkor aztán tényleg látványosan másképp mennének a dolgok, de igen jellemzően NEM szokták végiggondolni ezeket az eseteket, mert akkor elég hamar kiderülne, hogy ezek az elképzelések IRREÁLISAK, már ha úgy vesszük hogy WIMP-ek jelentős mennyiségben vannak. Ezért alkalmazzák azt a stratégiát, hogy kisiklatják a "barionos anyag mint sötét anyag" gondolkodást és közben "lebegtetik a WIMP mint sötét anyag jelölt" vonalat, ámde tartózkodva a komoly belegondolástól.
Természetesen nem kell elfogadni az ősrobbanás elméletét, de ha igaz, akkor a galaxisok kialakulása is valahogy emiatt történt.
Mint írtam, a Szalai-féle elmélet csak egy lehetséges magyarázat. (A sötét energiáról meg nem is írtam.)
Az persze más kérdés, hogy ha a sötét anyagot a galaxist mindenütt kitöltő gyengén kölcsönható könnyű részecske adja ki, akkor az a Naprendszert, a Földet és azon minden laboratóriumot is kitölt. Így egy egyszerű kísérlettel (Pl. a tenger alatti vagy bányák mélyén lévő Cserenkov-detektorok seregével) már rég ki kellett volna mutatni...
A FELTÉTELEZÉSEK (hipotézisek) NEM a fizikából, hanem az emberekből fakadnak. Okos emberek nem használnak felesleges feltevéseket. Pl. Newton is TUDTA, hogy az ő gravitációs elmélete elvileg (ha tetszik filozófiailag) kifogásolható, mert hogy TÁVOLHATÁSKÉNT működik (amiről már akkor is tudták, hogy hülyeség kell legyen), de nem tudott olyan elmélettel előrukkoni, amely ne lett volna sokkal bonyolultabb, szintén jó eredményeket adott volna, és kiállta volna a filozófia próbáját. (Ez majd később a Maxwell-elmélettel történt meg.) Ezért Newton, nagyon helyesen, nem akart belebonyolódni felesleges hipotézisek gyártásába. Laplace-nak is volt egy jellemző esete Napoleonnal. Mindketten nagyon okos emberek voltak, Napoleon (tűzérként) a matematikához is konyított, és elolvasta Laplace egyik matematikai munkáját, aztán magához rendelte a tudóst, akit nagyon sokra tartott, de azért csak megkérdezte tőle, hogy mégis hogyan lehetséges az, hogy sehol a hosszú könyvben meg sem említi Istent?!? "Felség, nem volt szükségem erre a hipotézisre." - volt Laplace válasz - és igaza volt. :-)))
Amit manapság fizika vagy csillagászat címén főleg TV műsorokban előadnak, hihetetlen mennyiségben tartalmaznak sokszor vadabbnál vadabb hipotéziseket. Ez része annak a folyamatnak, ahogyan a tudomány frontvonala egyre inkább elszakad attól, amit abból az emberek képesek és hajlandók megérteni. Az embereknek ma is a bölcsek köve kell, vagy legalábbis az ígérete - és akadnak is ígérgetők bőven.
Te már sajnos számomra kellő alapossággal bizonyítottad, hogy a gondolkodásod nem eléggé "matematikai". Ugyanis elmagyaráztam egy dolgot olyan szinten, amit bármelyik értelmes középiskolásnak meg kell tudni értenie, de nem volt foganatja, Arra is hoztam hasonlatot (lásd a #99-es üzenetemet), hogy milyennek látom a gondolkodásod. Szerintem NEM alkalmas a fizika művelésére, de ha más a véleményed, akkor válaszold meg a #101-es problémát, és ha a válaszod kellően épkézláb lesz, újra nekiugorhatunk.
Csaba a sötét anyag nem a Világegyetem anyagából hiányzik, hanem a galaxisokéból. Csak sokkal faszábbul hangzik ha wimpeket képzelsz a helyére mintha a láthatatlan hidrogént értenéd alatta.
amiből látszik, hogy a csillagok 0.5%- ot tesznek ki, míg a hidrogén 4%, így ideje lenne felhagynod a H2 molekuláris hidrogén mennyiségének semmibe vételével.
A Világegyetem anyagából nem a sötét anyag hanem a sötét energia hiányzik de csak azért mert azt hiszitek, hogy az Univerzum gyorsulva tágul. De nem tágul gyorsulva, mert ez az elképzelés mérési hibára épül. A sötét energia gyorsítaná a tágulást.
Ennek ellenére van egy sötét energia, ami a gravitációs sugárzás, de ez nem gyorsítja a tágulást hanem fékezi. Ugyanúgy mint a feldobott követ. Azt is fékezi.
114: a sötét anyag NEM 85% hanem kb 20%. De mivel a sötét energia (ami gyorsítaná a tágulást) az egy mérési hiba eredménye, így a Világegyetem összetétele alapvetően változhat, mert a gravitonsugárzást nem tudom mekkora %- ban vennék figyelembe ha egyáltalán. Utoljára szerkesztette: Astrojan, 2019.09.28. 21:11:58
"Ezért Newton, nagyon helyesen, nem akart belebonyolódni felesleges hipotézisek gyártásába."
Én pedig nem bonyolítom , hanem egyszerűsítem a dolgokat, egy megfelelő ésszerű magyarázattal, Sir William Ockham tökéletes logikai borotvájával miszlikre szaggatom a teljes idióta "tudományodat".. Egyetlen dimenzióval , amit 4 darab szám közé tett 3 darab ponttal tudok leírni a te tökéletesen illogikus és felesleges 500 oldalas "algebrai" krix-krax-aid helyett, amiket szintúgy feldughatsz most, mikor a 72% sötét energiáról egy büdös szót nem tudsz kifejteni, meg a 24% sötét anyagról sem.
Az összes anyag 85%-a a sötét anyag 15%-a a "normál" anyag, az összes energia 24-30%-a a sötét anyag, 4-5%-a a "normál" anyag, és 65-72%-a a sötét eneriga, hogy a te idióta "tudományod" nyelvével fogalmazzak.. de ezek akkora baromságok, hogy már az akasztókötelet készítem magamnak olyan sötétek vagytok.. főleg te , aki még tetézi a bajt.. még a fizikánál is nagyobb hülyeségekkel, ami már nem ki szó. Utoljára szerkesztette: TOR-rent, 2019.09.28. 21:26:23
Rendben, ha ennyire szimpatizálsz a WIMP-szerű sötét anyag jelöltekkel, akkor induljunk ki a következő példa helyzetből, csak hogy lássuk, milyen következményre vezetnének a WIMP-ek, már ha lennének: 1.) Kezdetben legyen kétféle részecskénk, az egyik "He" (közönséges anyag), a másik pedig "WIMP", amelynek ugyanakkora a tömege (tehát mint egy He atomé), de NEM vesz részt semmiféle elektromágneses és ún. erős kölcsönhatásban, és az ún. gyengében sem durván 130 GeV-ig (ahol egyesül a gyenge és az elektromágneses kölcsönhatás). Az egyetlen kölcsönhatás amelyben érdemben részt vesznek a WIMP-ek, az a gravitáció, ezért pl. egymással sem ütköznek a szó igazi értelmében. 2.) Tegyük fel, hogy kezdetben UGYANANNYI van e kétfajta részecskéből, ráadásul AZONOS és EGYENLETES SŰRŰSÉGBEN, 3.) egy hatalmas gömb alakú tartomány belsejében, továbbá 4.) a kezdeti sebességük ZÉRUS legyen. 5.) Még azt is megengedem, hogy a He esetében NE kelljen magfúziós folyamatokkal kalkulálni. A feladat az, hogy állapítsuk meg, legalább kvalitatíve, hogy milyen történések várhatók ebben a rendkívül egyszerű kiinduló helyzetben! (Lesz nagy csodálkozás!) (Jótanács: előbb azt próbáld megállapítani, hogy mi lenne akkor, ha CSAK WIMP-ek lennének!)
"Ezért magyaráztam el már többször is, hogy nem gáz, hanem fagyott hidrogén, és ezért közvetlenül NEM látható." De itt két galaxisunk van. A galaxist felé közelít B. B tömegének egy része képes úgy áthaladni A-n hogy nem kapunk szignifikáns extra sugárzást(nincs lassító faktor sem), más része esetén kapunk. Tehát a sötét anyag rész nem gerjeszti a A-ban lévő gázfelhőket. Akárhány K-sak is lennének a hidrogén atomok ha belőjük őket nagy tömegben egy már eleve sugárzó csillagködbe akkor jelentősen emelkednie kellene a kibocsájtásának.
Ha a WIMPek feles spinű részecskék és pont annyian vannak (vagy kevesebben), hogy a gravitáció hatására összehúzódva kitöltik a térrészt a Fermi-felületükig, akkor semmi (gyakorlatilag ugyan az, mint egy neutroncsillag), ha kilógnak a saját Fermi felületükön túlra, akkor tovább húzódnak össze és fekete lyuk lesz belőlük...
Két sötét anyag TERMÉSZETESEN különösebben látványos kölcsönhatások nélkül képes áthaladni egymáson. Mert szemben pl. két gázfelhővel, ahol az ötközés miatt azonnal megjelenne a disszipáció és a felmelegedés, ha a sötét anyag elkülönült pályákon haladó viszonylag ritkás "üstökös-szerű" képződményekben van jelen, akkor annak zöme ütközés nélkül haladna át egymáson, és legfeljebb ITT-OTT lépnének fel ütközések, ahol viszont az ütközés energiája miatt lokális gázfelhők is képződnének. Ha olyan ütközést tételezünk fel, ahol a sötét (és szerintem hideg) anyag egy már ELEVE MELEG GÁZFELHŐVEL ütközik, ott a meleg gázfelhő felolvaszthatja és elgázosíthatja a sötét anyagban lévő fagyott hidrogént is, vagyis összességében a gázfelhő mennyiségének a megnövekedésére számíthatunk. A fénykibocsátás növekedésének kérdése már nem ilyen egyértelmű helyzet, ugyanis nem maga a gázfelhő az elsődleges fénykibocsátó, hanem tipikusan egy vagy több csillag. Ha egy csillag körül növeljük a gázfelhő méretét amelybe beleburkoljuk, akkor egy darabig nőni fog a gázfelhőről reflektálódott fény, de aztán még dúsabb/nagyobb gázfelhőnél esetleg a csillag direkt fénye már el sem fog tudni jutni hozzánk, hanem esetleg csak a nagyon felmelegedett gázfelhőt fogjuk látni, mint másodlagos hőmérsékleti sugárzót. Sőt: valójában a csillagok felépítése is eléggé ezt a logikát követi: a magfúzió csak a belső magban zajlik, nagyon magas nyomáson és hőmérsékleten, de az ott keletkező fotonokkal mi NEM találkozunk, mert a sugárzó energia csak rétegről rétegre, nagyon lassacskán tud kifelé haladni (milliárdszor elnyelődve, majd újra kisugárzódva). A Nap felíszén is a kb. 6000 K hőmérsékleten igazából NEM történik semmi különleges. Belülről melegítik a melegebb részek, kifelé meg leadja a kapott energiát zömmel hőmérsékleti sugárzás formájában. Kivételt csak a Nap belsejében keletkező neutrinók jelentenek, mert azok lényegében egyből el tudják hagyni a Napot. Akár azt is mondhatjuk, hogy az igazi csillag az a sokkal kisebb tartomány, amelyben a magfúzió zajlik és ahol a neutrinók is keletkeznek, és ehhez képest a külső részei csupán egy nagyon sűrű gázfelhő, amit a csillag bundakabátként a visel, és tényleg azért, mert hogy segít neki fenntartani a fúzióhoz szükséges nagy nyomást és hőmérsékletet. Szóval ha egy hideg és ezért sötét anyag találkozik egy meleg gázfelhővel, akkor biztosan növekednie kell a gáz formájában rendelkezésre álló hidrogénnek, és az is valószínű, hogy összességében több elektromágneses hullámot kaphatunk erről a megnövekedett gázfelhőről, de hogy milyen frekvencián és hogy mennyit közvetlenül a csillagoktól, az már minimum kétes.
Hogy a WIMP-ek feles, vagy egész spinűek-e, azt most figyelmen kívül hagyhatod, mert roppant távol vannak az alapállapotuktól. Messze vannak, nem egyensúlyi állapotban, jelentős gravitációs potenciális energiával. Hogy a feketelyukak se zavarjanak, NE legyen belőlük annyi, hogy át tudjanak menni feketelyukba. (Neutroncsillagba meg már azért sem tudnak, mert nem vesznek részt az erős kölcsönhatásban.) Arra koncentrálj, hogy mit tehet egy ilyen WIMP-részecske rendszerrel a gravitáció.
A galaxisok mozgásából az jön ki hogy a tömeg nagy része sötét anyagban van(változó arányban, a tejútrendszernél akár 90% is). Azt is látjuk hogy ez is csomósodik, de kevésbé mint a látható anyagrész(ellenben a sötét energiával ami a kb. homogénen ott kell hogy legyen az intergalaktikus térben is). A pillanatfelvételek nyilván igénylik az extrapolációs modellezést, de nekem nagyon nem az jön le hogy 2x +90% körüli fagyos hidrogént kapnak az ütköző galaxisok, ez szvsz. extrém intenzív csillagképződést kellene hogy triggeljen. Az ütközés felvételén azt látjuk hogy a gravitációs lencse hatást okozó anyag jóval beelőzte a látható röntgen sugárzást gerjesztő anyagot, úgy hogy jelentősen nagyobb a gravitációs lencse hatása is(vagyis a mennyisége). A két itteni okostojást leszámítva értelemszerűen senki nem tudja hogy miből áll a sötét anyag, egyik ismert részecske sem fedi le a működését, de itt azért látok esélyt arra hogy véges időn belül meglesz a válasz, ellenben a gyorsuló tágulással, persze ha itt lenne Irasidus(tényleg hol van? :)) nyilván jönne a kvintesszenciával, de az sem túl meggyőző számomra mint irány.
Ha abból indulunk ki, hogy a sötét anyag túlnyomó része amolyan üstökös-szerű objektumokra kifagyott hidrogén formájában van jelen, két egyforma valóságos galaxis ütközésénél azt várhatjuk, hogy BIZTOSAN megnő a csillagképződésre alkalmas gáz halmazállapotú hidrogén mennyisége, de a magam részéről extrém növekedésre azért nem számítanék, mert hiszen mennyit is számít a csillagközi tér hőmérséklete szempontjából az, ha mondjuk megduplázod a csillagok mennyiségét? Szinte semmit, a teljes térfogatnak továbbra is messze nagyobb mint 99.9%-a 14 K alatt lesz. Ugyanígy, önmagában az sem számít szinte semmit, ha a sötét anyag mennyiségét duplázod meg, Ami számít, az kizárólag csak a DISSZIPÁCIÓVAL JÁRÓ ÜTKÖZÉSI JELENSÉGEK, tehát: - Amikor az egyik galaxishoz tartozó csillagok átszántanak a másik csillagot távolabbról körülvevő sötét anyag tartományon, kb. mint egy távoli üstökös zónán. (A csillagok közelében a térfogat - a bolygókat leszámítva - szinte üres, mert hiszen az eredetileg ott tartózkodott gáz a csillagban kötött ki.) - Amikor a csillagokat, vagy nemrég szupernóva robbanáson átesett egykori csillagokat körülvevő meleg gáz ütközik a másik galaxishoz tartozó sötét (mert hideg) tartományokkal. - Amikor két egymással ütközös sötét anyag tartomány üstökös-szerű objektumai egymással ütköznek. Az elvégzett szimuláció NEM veszi tételesen figyelembe ezeket a dolgokat, úgyhogy legfeljebb csak kvalitatíve sülhet ki belőle egy-két dolog. Mindenesetre, pontos számolás nélkül is megérthetünk pár dolgot. A Nap körül pl. nagyjából 10-szeres Plútó távolságtól kezdve esik a hőmérséklet 14 K alá, tehát fagyott hidrogénre attól kijjebb számíthatunk. A legközelebbi másik csillag Alpha Centauri-ig a féltávolság az előbbi távolságnak (a 10-szeres Plútó távolságnak) a bő 300-szorosa. Amikor tehát egy másik galaxishoz tartozó Nap-szerű csillag átszel egy ilyen tartományt, akkor arra számíthatunk, hogy egy legfeljebb egy kb. 20 Nap-Plútó távolság vastagságú track mentén tudja elgázosítani a kotrábban fagyott hidrogént. Kérdés, hogy a csillagoktól távol az általam feltételezett fagyott hidrogénnek milyen a sűrűségeloszlása. Erről ugye kísérletileg nem sokat tudunk (egyelőre). Induljunk ki abból a "favágó" hipotézisből, hogy eredetileg ez a hideg anyag sűrűség mindenfelé kb. hasonló volt. Ha most elfogadjuk, hogy a galaxis teljes látható tömegének a 10-szereséről van szó, akkor figyelembe véve azt, hogy a hideg térfogat 300x300x300-szoros, annak relatív sűrűségére 10/(300x300x300)=3.7x10^-7 -t kapunk. Ha pedig ezen átszel egy másik galaxishoz tartozó Nap-szerű csillag, akkor még 300 nagyobb lesz a kisöpört (aktivált, felmelegített, elgázosított) tartomány, de ez még így is csak kb. tízezred része annak a gáz mennyiségnek, amely a csillagokban van. Most becsüljük meg, hogy milyen sűrűn szelhetik át a csillagok az ilyen hideg tartományokat: Vegyük úgy, hogy a mi galaxisunkban van ezer milliárd csillag, ami: 1000x1000x1000, az átmérője meg 100 000 fényév nagyságrendű, szóval nagy átlagban és gömszerű alakot feltételezve ez kb. 100 fényév átlagos távolságnak felel meg. Ezt most nagyvonalúan csökkentsük le 10 fényévre (ami majdnem megfelel a lokális csoportunk csillagsűrűségének). Eszerint ha keresztülnézünk egy ilyen 10x10 fényév keresztmetszetű és 1000 fényév hosszú tartományon, akkor kevesebb, mint 100 útbaeső csillagra kell számítanunk, de esetleg csak 0.1-re. Ez azt mutatja, hogy a galaxisok csillagai úgy fognak átszántani egymás sötét (hideg) anyag tartományain, hogy a hideg tartományok csak a galaxisok sűrűbb helyein (pl. centrum) fognak találkozni többször is idegen csillagokkal. Mindezekért két olyan galaxis ütközésénél, amelyekben a gázok mennyisége és ezért a csillagképződés már lényegében leállt, látványos lehet a tüzijáték, de amúgy a galaxisok teljes fényességének a jelentős megnövekedésére azért nem lehet számítani. Akárhogy is, ezek a fényességek STATISZTIKAILAG jól vizsgálhatók (mármint az üyközésben lévő galaxisoké), úgyhogy ebből LEHETNE visszafelé következtetni a sötét anyag eloszlására és jellegére is.
Kicsit nagyvonalúan bánsz a számokkal, pl: "a mi galaxisunkban van ezer milliárd csillag, ami: 1000x1000x1000"
vagy itt 94 ben: "E háromszög ..egyik oldalának a hossza négyzetgyök(3)/2, és mivel összesen 3 ilyen oldal van, ezért a háromszög kerületére a 3 x 3 x négyzetgyök(3)/2 számot kapjuk" de nem, így csak a tévedés közelíti a 9-et.
Ezt is elmagyaráztam már, lásd #63-as üzenetemet. Én abból indulok ki, hogy ha egy értelmes valaki kérdezett valamit és kapott is rá választ, akkor azt figyelmesen elolvassa és igyekszik is megérteni, és ha sikerült, akkor azt SOHA TÖBBÉ nem kell neki újra elmondani.
De kivételként egy kis ismétlés újfent: - A 2.7 K-es háttérsugárzás jóval a hidrogén 14 K-es fagyáspontja alatt van, miközben a galaxisok térfogatának > 99.9% gyakorlatilag a háttérsugárzás hőmérsékletén van. - Ezért tehát a hidrogén gáz döntő része minimum nagyon túlhűlt állapotban van, de nem ám csak most, hanem már 10 milliárd évvel ezelőtt is! - Természetesen az ilyen túlhűlt gáz NEM TUD tartósan gázként megmaradni, hanem kifagy. Ahol viszonylag nagyobb sűrűségben van jelen, ott "önmagán is", de amúgy remek kifagyási helynek számítanak (mint afféle kondenzációs magok) azok az üstökös-szerű anyagdarabkák, amelyek a mi naprendszerünk környékén egykor felrobbant első generációs óriáscsillag törmelékei. Ahogyan ezek jönnek-mennek a túlhűlt hidrogénben, az RÁJUK FAGY. - Korábban kiszámoltam (talán kimondottan neked), hogy a hidrogén molekulák mozgási sebessége még 3 K környékén is kb. 200 m/s, ami NAGYSÁGRENDILEG haladja meg egy 10 kilóméteres üstökös gravitációjából a szökési sebességet, ezért teljesen TÉVES az emberek azon naív hiedelme, miszerint az üstökösök a gravitációjukkal kötnék magukhoz a hidrogént (vagy más gázokat). Egy fenét! Az östökösökre KIFAGYNAK ezek a gázok abban a tartományban, ahol a hőmérséklet eléggé alacsony, és elpárolognak róluk, ahogyan közelebb jutnak pl. a Naphoz. - Az üstökös-szerű objektumokra kb. 10-szeres Plútó távolságtól KIJJEBB tud kifagyni a hidrogén, mert csak ott elég alacsony a hőmérséklet hozzá. (A nagyobb tömegű gázmolekulák négyzetgyökösen kisebb átlagos sebességgel bírnak, ezért tudnak jobban megmaradni kisebb tömegű égitesteken, illetve a Naphoz közelebb is.)
A láthatóságról: Tegyük fel, hogy van neked 1000 db kockacukrod egyben (nagy kockában), ami ezért kifelé 0.1 x 0.1 = 0.01 négyzetméter felületet mutat él irányban. Most szedd szét az 1000 db kockacukrot, és helyezd el őket úgy, hogy NE takarják el egymást (mintha "elgázosítanád")! Ekkor az él irányban mutatott felület (továbbiakban: hatáskeresztmetszet): 1000 x 0.01 x 0.01 = 0.1 négyzetméter lesz, vagyis 10-szer nagyobb. A fentiek mintájára általánosan is igaz, hogy ha UGYANAZT a teljes anyagmennyiséget gáz helyett nagyobb adagokban (molekulák, nanorészecskék, szemcsék, porszemek, kavicsok, üstökösök, kisbolygók, bolygók, stb.) koncentrálod, akkor a teljes mutatott hatáskeresztmetszett az objektumok lineáris méretével arányosan CSÖKKEN. Ha most egy hidrogén atomot 0.1 nm (10^-10 m) méretűnek veszünk, akkor ez azt jelenti, hogy ha egy 1 köbméternyi fagyott hidrogént elgázosítanánk és engednénk szétterjedni, akkor a mutatott hatáskeresztmetszete TÍZ NAGYSÁGRENDDEL megnövekedne, és viszont: sok-sok nagyságrenddel csökken a mutatott hatáskeresztmetszet akkor, ha a hidrogén (vagy bármi más) koncentrált anyagdarabkák formájában kifagy. Hát ezért nem látjuk a Naptól távoli üstökösöket (sem). És nem látnánk a csillagokat sem, ha nem sugároznának saját maguk termelte fényt.
Nyilván ami most csillagközi tér ott nem fog beindulni semmi mert ritka, azonban azt sem gondolom hogy egy meglévő csillag hatósugara szükséges a folyamathoz. Mi történik ha egy több száz fényév átmérőjű köd -be tolunk be jelentős mennyiségű plusz hidrogént(tegyük fel hogy ez a sötét anyag), + kinetikus energiával? Én azt várom hogy ettől be kellene indulnia a csillaggyárnak, ami a sötét anyagból is táplálkozik. A gázfelhők tömörödése+új csillagok születése folyamat persze sötét anyag nélkül is végbemegy az ütközéskor, én arra utalok hogy a többször extra sötét hidrogénnek extra fűtőanyagként kellene szolgálnia, felturbózva a kevésbé sűrű ködöket is. Azonban a látható részekkel ellentétben a sötét anyag jelentősebb interakció nélkül átszáll az ütköző galaxison. Szerintem is valami másnak kell lennie, a hidrogén ezt nem fedi jól.
Ezek BECSLÉS-szerű számolások, amelyeknél a lényeg az, hogy biztos alsó és felső korlátokat tudjunk találni a legegyszerűbb módon.
A következő szövegemben "négyzetgyök(3)/2" tényező elől véletlenül lemaradt a 3-as szorzó tényező említése, de láthatod, hogy a számításban HELYESEN szerepel, és a szövegből is EGYÉRTELMŰEN MEGÉRTHETŐ a dolog. Sajnos ezen a helyen (is) rém nehéz képleteket írni, így nagyon könnyű sajtóhibákat véteni. (Ugyanakkor meg csak pár percig lehet kijavítani az időközben észrevett elírásokat.)
"E háromszög magassága 3R, tehát 3 lesz, egyik-egyik oldalának a hossza négyzetgyök(3)/2, és mivel összesen 3 ilyen oldal van, ezért a háromszög kerületére a 3 x 3 x négyzetgyök(3)/2 számot kapjuk, ami ránézésre is nagyobb 9-nél, tehát 4-nél is."
Az NE tévesszen meg, hogy egy buta szimulációból nem jön ki valami, amit eleve bele sem tettek! Amíg nem számolnak érdemben a fagyott állapotú hidrogénnel mint sötét anyaggal, addig hiába is várod, hogy a szimulációból kijöjjön. Akkor NEM JÖHET KI. Gázokkal nyilván számoltak, mert a gázok azok látszanak, ezért csak az idióták nem gondolnának rájuk. Ezért tehát a szimulációba nyilván belekerült a GÁZ-GÁZ kölcsönhatás (ütközés) is, de a GÁZ-SÖTÉT ANYAG kölcsönhatás mindaddig nem kerülhet (illetve csak gravitációsan!!!), amíg nem teszünk értelmes feltevéseket a sötét anyag természetére nézve. Előző üzenetemben láthattad, hogy elvileg LEHETNE a szimulációt ilyen értelemben is fejleszteni.
De inkább mást mondok: Az önmagában is egy remek PhD téma lenne, ha valaki azt megnézné, hogy az ütköző galaxisok luminozitása, és a bennük lévő csillagok típusainak (életkorának) az ELOSZLÁSA milyen. Mert ezt az adatmennyiséget LEHETNE értelmes viszonyba állítani a "fagyott hidrogén mint sötét anyag" modellekkel - meg persze más modellekkel is.
De nem érthető meg a dolog, mert zavarossá teszi valami, de mi? Nem látom mit tartasz helyesnek, mert megismételted ezt:
"E háromszög magassága 3R, tehát 3 lesz, egyik-egyik oldalának a hossza négyzetgyök(3)/2, és mivel összesen 3 ilyen oldal van, ezért a háromszög kerületére a 3 x 3 x négyzetgyök(3)/2 számot kapjuk, ami ránézésre is nagyobb 9-nél, tehát 4-nél is."
Akkor ez most így helyes vagy így rossz? Én nem látom a gondolataidat csak amit leírsz, ezt kifogásolom.
140: nem érdekel a sok duma mellébeszélés csak ezen egy mondat értelmére vagyok kíváncsi:
"Természetesen az ilyen túlhűlt gáz NEM TUD tartósan gázként megmaradni, hanem kifagy."
Mit értesz az alatt, hogy kifagy? Pontosabban mit értesz az alatt, hogy kifagy egy hidrogén atom vagy egy hidrogén molekula.
Érted a kérdést? Röviden, kérlek ne írd le hatszor mi van az Univerzumban, csak azt, hogy miként fagy ki egy hidrogén atom.
Na ha nem látod, akkor helyesen: "... a háromszög kerületére a 3 x 3 x négyzetgyök(3)/2 számot kapjuk, ami ránézésre is nagyobb 9-nél, tehát 4-nél is." Ezen mit nem lehet nem érteni?!? (De most komolyan!)
Tovább értetlenkedsz (és ezzel kihúzod nálam a gyufát): "Mit értesz az alatt, hogy kifagy? Pontosabban mit értesz az alatt, hogy kifagy egy hidrogén atom vagy egy hidrogén molekula." Konkrétan leírtam (többször is), hogy a túlhűlt hidrogén atomok és molekulák találkozván az amolyan üstökös-szerű objektumokkal, AZOKRA RÁFAGYNAK. (De ráfagynak egyébként egymásra is a milliárd évek alatt, másszóval amikor ütköznek egymással az ütközéseik egy része a másodlagos kémiai kötőerők miatt nem rugalmas, hanem rugalmatlan lesz, és összetapadnak)
Ha a dolog energetikai részét nem értenéd tisztán: Közeledjen egymáshoz 1-1 db hidrogén atom, nagyon kis sebességgel és önmagában nagyon kis energiás, mondhatni alapállapotban. Az összesen 2 db transzlációs kinetikai szabadsági fokot jelent. Amikor ezek egymással közvetlen kölcsönhatásba lépnek (azaz ütköznek), akkor egy bizonyos valószínűséggel előfordulhat, hogy kialakul egy H2 molekula, amelynek ezután lesz 2 db rotációs és 1 db longitudinális rezgési szabadsági foka (a tömegközépponti rendszerből nézve), és ha a megjelent harmadik szabadsági fok elegendő a két ütköző hidrogén atom kinetikus energiájának a tárolásához, akkor még extra folyamat sem kell a dolog bekövetkezéséhez. Ha a beérkező hidrogén atomok kissé nagyobb energiával érkeztek (T > 14 K), akkor a H2 molekula csak úgy tud kialakulni, ha a fölös energia vagy azonnal kisugárzódik elektromágneses hullámok formájában, vagy pedig átveszi egy harmadik kölcsönható test (itt van jelentősége a már korábban kialakult fagyott testeknek.) Ha hideg H2 molekulák készülnek összeütközni, akkor azokban kezdetben molekulánként 4 db szabadsági fokban lesz eloszolva az energia (1 transzlációs, 1 vibrációs és 2 rotációs), tehát összesen 8-ban. Ha viszont már egy 4 atomos komplexumot alkotnak, akkor lesz 3 rotációs, és 4x3/2 =6 vibrációs, összesen 9 db szabadsági fok (ismét csak tömegközépponti rendszerből szemlélve a dolgokat), szóval ha a H2 gáz eléggé hideg (< 14 K), akkor ezúttal is úgy tud összetapadni a 2 db H2 molekula, hogy nem kell semmilyen extra folyamat.
Azt nem lehet érteni, hogy ha a háromszeg oldala négyzetgyök(3)/2, és mivel összesen 3 ilyen oldala van a háromszegnek, akkor miért 9 négyzetgyök(3)/2 a háromszög kerülete és miért nem 3 azaz három négyzetgyök(3)/2.
Hogy nem látod át ezt a problémát kihúzod a gyufát :)
Szóval kifagy. Magyarul szerinted megszilárdul a hidrogén és a csillagközi űrben (ahol nincsenek kifejezett gázfelhők), mondjuk a galaxisok között azért nem látszanak a hidrogén felhők, mert hógolyók lettek belőlük. Ráfagynak egy üstökösre. Vagy egy bolhára amely ott ugrál a galaxisok között és abból lesz a sündisznő.
Én sehol sem írtam az erős kölcsönhatásról, már csak azért sem, mert a WIMPek - ahogy a nevük is mutatja - kizárólag gyengén hatnak kölcsön.
Annál több köze van a spinhez, mivel a feles spinű részecskéket fermionoknak is hívják és innen a teret kitöltő környezetük neve a Fermi-felület. Ugyanis a kvantummechanika szerint (még nem késő a kvantummechanikát is megtanulni!) a feles spinű részecskék nem lehetnek ugyan abba az energia- (pontosabban kvantum-) állapotban: Pauli-elv! Ezért ha egy térrészre koncentrálódnak, akkor azt kitöltik, mivel alapállapotban csak egy részecske lehet, a következő részecske a következő állapotba és így tovább. Azt a térrészt amelyet így hiánytalanul kitöltenének, annak a határát hívják Fermi-felületnek, akár van a részecskék közt kölcsönhatás, akár nincs. Ha van köztük kölcsönhatás, akkor persze termikusan gerjesztettek lehetnek, így nem töltik ki a teljes teret a Fermi-felületen belül. Felcserélési kölcsönhatás azonban mindig van. Ugyanis ha a részecskék megkülönböztethetetlenek és feles spinűek, akkor két részecskét felcserélve a kvantumállapotuknak mindig ANTISZIMMETRIKUSNAK kell ellnie (két antiszimmetrikus függvény összege, nem biztos, hogy antiszimmetrikus lesz, ahhoz, hogy az antiszimmetria megmaradjon, megfelelő előjellel kell összeadni az állapotokat), és az energiának is meg kell maradnia. Ebből a két tapasztalati tényből már következik a Pauli-féle kizárási elv.
Ebből pedig következik mindaz, amit leírtam!
De tegyük fel, hogy a spinjük egész, ekkor Boze-gázt alkotnak - mivel Bozonoknak is hívják az egész spinű részecskéket. Ez esetben már csak a kvantummechanikai bizonytalanság, azaz másképpen a Heisenberg-féle bizonytalansági reláció vonatkozik rájuk. Továbbá a bozonokból akármennyi lehet ugyan abban az állapotban, mivel az ezeket leíró állapotfüggvény mindig szimmetrikus és két szimmetrikus függvény összege mindig szimmetrikus lesz. Ekkor kétséges, hogy bárki manapság meg tudja mondani, alkothatnak-e egyáltalán fekete lyukat a nem kölcsönható bozonok, és ha igen, akkor mikor, mivel nem ismert a kvantummechanika és az általános relativitáselmélet közös általánosítása.
Mert nem vagy képes felfogni Thor isten naccságát. Pedig tejesen jó az elképzelése, iszen kiszámoltam, hogy a pi csaknem pontosan 3.15
És lőn. Kisérletet végeztem ennek belátására, mert az asszony éppen főzött a téridő konyhában és monta itt a lábos mega centi, mér meg. Jó, mondom.
A lábos 26.6 cm átmérőjű lett és a centit végigvezetve a lábos kerületén pont 83.8 cm lett. Amit elosztva a 26.6 -al kijött a 3.15.
Tehát igaza van Tór istennek, kisérletileg alá lett támasztva, így valóban gyomorbajos giliszták rágják az Univerzum húsát. Értelmetlen újat húzni vele.
Írtam már (#142), hogy egy helyen lemaradt a 3-as szorzótényező említése, és a szöveget tíz perc után már nem engedi a fórum szoftver javítani, úgyhogy ki vagyunk téve az ilyen elírások veszélyeinek. Mindenesetre a gondolatmenet (amellyel azt kívántam bemutatni, hogy a kör úgymond kerülete 4-nél nagyobb is lehet a bemutatotthoz hasonló logikát követve) a következő volt: - Vegyünk egy egységnyi sugarú kört! (R=1) - Rajzoljunk köré egy szabályos háromszöget! - A sugár a háromszög magasságának az 1/3 része lesz, avagy a háromszög magassága a sugár 3-szorosa. - Ha a háromszög magasságából ki akarjuk számolni az egyik oldalának a hosszát, akkor négyzetgyök(3)/2-vel kell megszoroznunk. (Pl. a pitagorász tételből.) - A teljes kerületet 3 db ilyen oldalél adja. - Ezért a teljes kerület: 1 x 3 x 3 x négyzetgyök(3)/2 = 15.5584... sugárnyi, avagy 7.7942... átmérőnyi, ami > 4.
Azt is leírtam, hogy nem szabályos (hanem hosszúkás) körülrajzolt háromszögekkel is megismételhető a gondolatmenet és a cakkozás. Ha pl. nagyon magas egyenlőszárú háromszöggel operálunk, akkor a háromszög alapja közelíteni fog a kör átmérőjéhez (elhanyagolható), a szárai viszont akármilyen hosszúak lehetnek, ezért akármekkora "kör kerületet" is kihozhatunk.
----------- Hidrogén kifagyás. A jelek szerint nem láttál még hópelyheket sem., Szerinted mire fagy ki a H2O? - A gázként megmaradó nitrogénre? - A gázként megmaradó oxigénre? - A gázként megmaradó, de egyébként is szublimációra hajlamos széndioxidra? - A magasabb légkörből jórészt hiányzó porra és kormra? Képzeld csak, ha eléggé túl vannak hűlve a H2O molekulák, akkor azok EGYMÁSON tudnak kondenzálódni és MEGFAGYNI. Ehhez csak az kell, hogy elegendően alacsony legyen a hőmérsékletük, és képesek legyenek másodlagos kémiai kölcsönhatásokba lépni egymással, amikor érintkezésbe kerülnek (ütköznek). Amikor már jelen vannak alacsony hőmérsékletű makroszkopikus objektumok, azok főleg akkor gyorsítják fel a kondenzációs (és kifagyási) folyamatot, ha a hőmérséklet nem sokkal van a fagyáspont alatt. Csakhogy a 2.7 K a 14 K-hez képest nagyon erős túlhűtésnek számít, másrészt az Univerzum térfogatának a nagyobb része már milliárd évekkel ezelőtt 14 K alá hűlt!
Az előbbiek miatt a mai Univerzumban gázfelhőkre KIZÁRÓLAG akkor lehet számítani, ha van valahol a környéken egy jelentősnek mondható energiaforrás, tipikusan csillag. De még ilyenkor is ritkaság a gázfelhő, mert ha valahol van gáz elegendő mennyiségben az pár millió év alatt gravitációsan összeomlik. Ezért komoly gázfelhőket leginkább csak azokban az ÁTMENETI időkben észlelhetünk, amelyek egy szupernóvarobbanást vagy hasonlót követnek, összességében a galaxisok tárfogatának csak nagyon kicsiny részén. A kisebb-nagyobb (akár kisbolygó méretű) "hidrogén hópelyheket" viszont nem fogod látni, mert túl kicsi az ereddő hatáskeresztmetszetűk (alább hoztam számolási példát), spektrálisan pedig ELEVE NEM GÁZOK.
Hogy a csillagközi űr egyes részein mennyi ilyen sötét (és hideg, fagyott) anyag lehet, arról a gravitációs tér felmérése után mondhatunk valamit.
Neutroncsillagra hivatkoztál, annál pedig VAN erős kölcsönhatás. Fermionok és Bozonok: írtam már, hogy ROSSZ NYOMON jársz. A mi WIMP részecskéink rendkívül magasan gerjesztett állapotúak, úgyhogy semmiféle kizárási elvnek NINCS jelentősége. (Még nem késő áttekintened azt a részt, hogy a Fermi-nívóval kapcsolatban mindig az ALAPÁLLAPOT közeli gerjesztéseket vizsgáljuk.) A mi esetunkben olyan borzasztó (BORZASZTÓ!!!!) sok lehetőségük van egymástól különböző kvantumállapotba kerülni a WIMP részecskéknek, hogy ki sem tudnánk mutatni, hogy Fermionok-e! És mint írtam, az egész feketelyukas sztorit is felejtsd el, meg pláne a kvantumgravitációs okoskodásokat! NEM ezekre vonatkozott a kérdés, hanem a következőkre (bemelegítő kérdés): Mi történik egy olyan WIMP-nek nevezett részecskékből álló felhővel, amely wimpeknek VAN tömegük, de nem vesznek részt semmilyen más kölcsönhatásban (most a gyengét is felejtsd el!), homogén eloszlásban vannak egy nagy gömb alakú tartományban, nulla kezdősebességgel?
Szóval akkor azt gondolod, hogy a galaxisok közötti űr tele van sötét anyaggal? Ami tulajdonképpen hidrogénhó golyó? Mondjuk erre pont nincs szükségünk.
Viszont a galaxisokban lévő csillagközi űrben is H2 hógolyók vannak nagy számban ami szerinted magyarázhatná a hiányzó sötét anyagot, jól értelek?
Azért vannak ám gázködök egy galaxisban szép számmal, itt egy:
"Szóval akkor azt gondolod, hogy a galaxisok közötti űr tele van sötét anyaggal?"
NEM. Sötét anyagot csak ott kell feltételezni, ahol muszáj. És csak ott muszáj, ahol a csillagok (és galaxisok) mozgásából az derül ki, hogy sokkal nagyobb GYORSULÁSOK mellett mozognak, mint amit a látható anyag tömege azt magyarázni képes. Ilyen módon tehát FEL LEHET TÉRKÉPEZNI, hogy hol mennyi (tömegű) sötét anyagot MUSZÁJ pluszban feltételeznünk. Csupán csak azért, mert a galaxisok közötti tér az elektromágneses spektrumban egyöntetűen sötétnek látszik, még NINCS okunk azt gondolni, hogy az adott helyen - sok sötét anyag van - kevés sötét anyag van - homogén eloszlású a sötét anyag van - inhomogén eloszlású a sötét anyag van Ezek mind olyan feltevések, amelyek NEM dönthetők el pusztán abból, hogy az adott tartományban "egyöntetűen sötét van".
De ha érdekel a privát SEJTÉSEM, akkor véleményem szerint elsősorban ott van a sötét anyag (ami nézetem szerint igen nagy részben kifagyott hidrogén), ahol a gáz hamarább hűlt le, mint hogy csillaggá tudott volna sűrűsödni (gravitációs kollapszussal). Ez a "veszély" pedig elsősorban azokat a tartományokat "fenyegethette", ahol az Ősrobbanás után (most fogadjuk el ezt az elméletet) a hidrogén gáz sűrűsége relatíve kisebb volt. Aztán az első generációs óriáscsillagok ÁTRAJZOLTÁK ezt a térképet, majd az újjabb generációs csillagok szintén. Ugyanakkor mint korábban már írtam, csak azután nyílt érdemi lehetőség a hidrogén kifagyására, hogy a kozmikus háttérsugárzás (CMB) hőmérséklete alá esetett a hidrogén fagyáspontjának, azaz 14 K-nek. Márpedig ez a hideg korszak nagyjából 2.8 milliárd évvel ezelőtt kezdődött, vagyis az általam feltételezett modell szerint az első 2.8 milliárd évben csak másfajta sötét anyag formák létezhettek (mondjuk szupermasszív feketelyukak), azóta viszont hogy fagyásba mentek át a dolgok, nemcsak a csillagkeletkezés általános üteme esett vissza drámaian (ami tény), hanem a hidrogén egyre nagyobb része is átment "sötét anyagba".
A galaxisok belsejében, sőt, a viszonylag sűrűn elhelyezkedő csillagok között is a térfogat nagy része 14 K alatt van. Ahhoz, hogy mindenütt melegebb legyen, kb. 15-20-szoros Plútó távolságonként (ezred fényév) kellene lennie egy-egy újabb csillagnak. Ez kb. 30 milliószor nagyobb csillagsűrűséget jelent, mint ami a környékünkön van. Nagyon jellegzetes módon viszont a Galaxisunk centrumában az átlagos csillagsűrűség (most tessék megkapaszkodni) durván 50 milliószor nagyobb, mint felénk. Amiből is egyből megérthető, hogy a Galaxisunk centrumában a helyi mőmérséklet 14 K fölött kell legyen, nem lehet tehát fagyott a hidrogén, hanem gázként kell rendelkezésre állnia, amiért is a csillagképződésnek sincs komoly akadálya, annak ahhoz hasonlónak kell lennie, mint volt az Univerzum fiatal korában ( < 2.8 milliárd év). (Szép gázködöket manapság leginkább csak szupernóva-robbanások környékén láthatsz, az eddigiekben megbeszéltek szerint.) Utoljára szerkesztette: DcsabaS, 2019.09.29. 21:28:48
Beszélgessetek inkább a nyomó gravitációról, az sokkal viccesebb..
Ahha. Szerinted mi különbözteti meg a csillagközi vákuumot a galaxisközi vákuumtól ha választunk egy olyan helyet ahol nem látszik tipikus gázfelhő?
Egy méretes gázfelhő magától melegszik (igen, a nyomó gravitáció gravitonsugárzásának elnyelése következtében). Minél nagyobb vagy méginkább minél sűrűbb a gázfelhő, annál melegebb lesz és csillagok százai alakulhatnak ki belőle.
Az a gondolatod alighanem téves miszerint egy gázfelhő leginkább SN robbanás maradványa, ezeket planetáris ködöknek hívják és ezek valóban csillag méretűek (= tömegűek). Itt láthatsz belőlük egy csomót:
De a gázködök ettől milliószor nagyobbak, belőlük sok csillag születik az összenyomódás által. Ekkor felmelegszenek csillag hőmérsékletre és a nagyobbak kigyulladnak. Sok ilyen csillagközi gázköd van és a galaxisok között ilyen nem látható. Utoljára szerkesztette: Astrojan, 2019.09.30. 08:07:10
Már bocs, de ha nyomó sugárzás van, a felhőt akkor mért nem nyomja egy pontba össze? mért sok csillag alakul ki? hiszen a nyomásnak egy helyre kéne összenyomnia az egész felhő anyagát.. Utoljára szerkesztette: Kelta, 2019.09.30. 09:10:42
"Ahha. Szerinted mi különbözteti meg a csillagközi vákuumot a galaxisközi vákuumtól ha választunk egy olyan helyet ahol nem látszik tipikus gázfelhő?" Provokatív kérdésedre legszívesebben azt válaszolnám, hogy elvileg az emberek agyát sem különbözteti meg sokminden, mindegyikben főleg víz van - igaz, egyeseknél kifejezetten ez a lényegi komponens. Ha a galaxisokon belüli csillagközi teret nézzük, arrafelé pont a csillagok jelenléte bizonyítja, hogy, legalábbis egykor NAGYOBB KELLETT LEGYEN a gázok sűrűsége, mint azokon a helyeken, ahol nincsenek is galaxisok, legfeljebb csak egy-egy csillag, nagyon ritkásan. Ezért föbb vonalakban az valőszínűsíthető, hogy a látható anyag KÖRÜL/KÖRNYÉKÉN nagyobb a sötét anyag a koncentrációja, mint máshol. Gravitációsan is ugyanez valószínűsíthető. Hasonlatkén: ha egy ismeretlen ország piacait nézegeted, akkor azokon a környékeken jobb termőföldet feltételezhetsz, ahol a piacon sok terményt látsz, mint azokon a helyeken, ahol szinte semmit. Pedig a földeket nem is láttad. (De ettől függetlenül időnként előfordul az is, hogy van ugyan jó termőföld, csak éppen emberek nincsenek, akik megműveljék. Ezért ilyen alapon csak valószínűsíteni lehet a nem látható termőföldeket.)
"Egy méretes gázfelhő magától melegszik ..." Ez pedig egy méretes hülyeség a tudomány szerint. Ugyanis utóbbi szerint a felmelegedés vagy azért van, mert mondjuk egy csillag a sugárzásával melegíti (és közben akadályozza a gázfelhő koncentrálódását), vagy pedig a gázfelhő a saját gravitációja miatt koncentrálódni kezd, ami közben a gravitációs potenciális energia előbb kinetikus energiává, majd pedig az ütközéses termalizáció révén hővé alakul, végül pedig, ha nem volt annyi koncentrálódó gáz, hogy kiteljen belőle egy magfúziós igazi csillag, a hő ki fog sugárzódni hőmérsékleti sugárzás formájában, és valahány millió év alatt lehűl a környezet átlagos hőmérsékletére, ami manapság még galazisok belsejében is legtöbb helyen a CMB hőmérsékletét jelenti, ezért a gáz maradéka és a koncentrálódott része is fagyottá és láthatatlanná válik majd (azaz sötét anyaggá).
"Az a gondolatod alighanem téves miszerint egy gázfelhő leginkább SN robbanás maradványa," Csakhogy én abszolút NEM ezt állítottam! Az én állításom annak felel meg, hogy egy erősen felhős éjszaka a tanyasi utat csak azokon a helyeken fogod LÁTNI, ahol van valamilyen világítás (pl. közvilágítás). Ahol nincs, ott nem fogod látni, hogy van-e út valahol, és ha igen, akkor hol. Egy szupernóva robbanás MEG TUDJA VILÁGÍTANI a jelenlévő gázfelhőt (ha van), és energiájával fel tudja melegíteni a korábban fagyott sötét anyagot (ha volt), továbbá valamennyi saját gázkibocsátása is van (ami tény), de mindez SEMMIT sem állít arra nézve, hogy csakis ott lehetnének gázokfelhők, ahol SN robbanás is volt. Pl. a Nap környékén is elég régen volt ilyen robbanás, és mégis, a Nap körül is található gáz, pl. mindjárt a napszélből fakadóan, illetve ezért is, mert a > 10-szeres Plútó távolságból beérkező üstökösök által hordozott fagyott hidrogént is felmelegíti (elpárologtatja) amint beérkezik a Nap közelébe. A hatás teljesen hasonlóan végbemegy a hidrogénnél nehezebb gázokra is, és ezt az üstökösökkel kapcsolatban már legalább kétszer leírtam. Szóval próbáld meg ABBAN A FORMÁBAN MEGÉRTENI A DOLGOT, ahogyan írom: az Univerzum mai hideg formájában gázokat csak ott lehet látni, ahol van valamilyen ENERGIAFORRÁS IS, amely MELEGÍTI (de ez az energiaforrás többféle dolog is lehet).
Az egykori gázfelhők tényleg lehettek relatíve nagyon nagyok, akár leendő csillagok MILLIÓI számára biztosítva elegendő anyagot. Első körben az ilyen gázfelhők olyan első generációs csillagokat eredményeztek, amelyek gömbhalmaz-szerű geometriai eloszlást követnek. Ezt úgy lehet elképzelni, hogy ahogyan beindult egy-egy hatalmas gázfelhő gravitációs tömörödése, ahol kialakult egy-egy csillag, ott a csillag által reprezentált gravitációs centrum (vagyis a csillag) már nem tudott további gázt fogadni a csillagszél toló hatása (!) miatt, ez viszont lehetővé tette azt, hogy a "hoppon maradt" gáz tovább tömörödjön a gázfelhő egészének gravitációs centruma irányában, és ahogyan tartott ez a globális tömörödési folyamat a centrum felé egyre sűrűbben alakultak ki csillagok. Bár a milliónyi csillag soknak tűnhet, és pl. a mi Galaxisunkban is találtunk már vagy 150 ilyen gömbhalmazt, de ugyan mekkora tétel 150 millió csillag a Galaxis teljes látható csillagkészletéhez képest: 300-1000 MILLIÁRD. A mi Napunk is egy olyan második generációs csillag, amely alighanem sok ezernyi társával együtt keletkezhetett egy egykori első generációs óriáscsillag maradványaiból. És a saját Galaxisunk méreteihez képest mégis csak mákszemnyi.
A galaxisok közötti térben azért nehéz bármit is meglátni, mert magukat a galaxisokat is csak azért látjuk, mert sok milliárdnyi csillag világítja meg. Egy elszigetelt hiper-szuper gömbhalmaz is 3-300 ezerszer kevesebb csillagot tartalmaz, mint a legkisebb törpegalaxis. Utoljára szerkesztette: DcsabaS, 2019.09.30. 09:38:23
Ha vonzó gravitáció van (de nincs) akkor miért nem húzza egy pontba össze?
Ha téridő kunkorodás van (de nincs) akkor miért nem gurul egy pontba össze?
Az eső amikor esik miért nem egy darabban esik?
Egyébként egy pontba esik össze. Később. Először csillag gócok alakulnak ki és csillagok. Ezek mind a galaxis középpontja felé tartanak majd belepotyognak a központi feklukba amelyek már több millió napot benyeltek. Van olyan elliptikus amely 3 ezer milliárd Naptömegű, pl a Virgo A = 3 TSun.
A galaxisok ütköznek és összeolvadnak. Majd a clusterek is rendeződnek fonalakká, falakká, lásd Laniakei például vagy a Nagy Fal (ez nem kínai).
A vége pedig az lesz, hogy egy központi, master BH alakul ki amely besöpri az Univerzum teljes anyagát. Ebből lesz az új Ősrobbanás.
Tehát igen, a gravitonsugárzás egy pontba nyomja össze a gázfelhőket. Később. Utoljára szerkesztette: Astrojan, 2019.09.30. 09:59:04
Az előbbi üzenetemben már valójában érintettem ezt a kérdést: HA (ismétlem HA) nem létzezne magfúzió és hasonló nyalánkságok, akkor a kezdetben impulzusmomentum-nélküli gázfelhő tömörödését a HŐMÉRSÉKLETE (a gázrészecskék kinetikis energiája, vagyis sebessége) korlátozná, ugyanis a gázfelhő csak addig lenne képes tömörödni, amíg a molekulák (atomok) sebessége nem haladja meg az aktuálisan érvényes graviticiós szökési sebességet. Ezért a gázfelhő csak ANNAK FÜGGVÉNYÉBEN tudná folytatni a gravitációs kollapszusát, hogy mennyi energiát tud KISUGÁROZNI. Másszóval, a kisugárzási intenzitás fogja kontrollálni a tömörödési sebességet. Ezzel a mechanizmussal tudtak keletkezni a legelső és leghatalmasabb sugárzó források.
De mit változtat az, hogy a hiodrogén magfúziója beindul egy adott hőmérsékleten? Hát azt, hogy annyi energia fog járulékosan felszabadulni a folyamatban (tehát nem a gravitációs kollapszusból), hogy az majd az elektromágneses sugárzás KIFELÉ TOLÓ hatása révén megakadályozza azt, hogy további gázok hullhassanak a csillagba. Másszóval, egy csillag érdemi növekedése csak addig lehetséges, amíg nem indul be a belsejében a magfúzió! Amint ez bekövetkezik, a "tömörödni vágyó" gázoknak másfelé kell tömörödniük. Ez a mechanizmusa annak, hogy egy hatalmas gázfelhőből miért egy NAGY RAKÁS csillag keletkezik, ahelyett, hogy csak egyetlenegy keletkezne középen.
Megjegyzés: A tiszta hidrogén fúziója MAGASABB HŐMÉRSÉKLETEN indul be, mint egyes más elemeké, amelyeket az első generációs csillagok termelnek (mondjuk SN robbanáskor), ezért az első generációs csillagok nagyobbra tudnak nőni, mint a későbbiek.
összehúzza, csak több pontba, mert az összehúzódás akkor indul meg ha adott területen a gáz összesűrűsödik (áramlások, akármi miatt) és kialakulnak a csillagok, bolygók.. és mivel a gáz összesűrűsödik, máshol igen ritka lesz, így ott nem alakul kis semmi, ezért alakulnak ki a gázfelhőkben csillagok, bolygók stb.. Téridő görbület az adott akármi (bolygó, csillag stb) körül alakul ki, mert a gravitációja meggörbíti a teret maga körül, nem mindenhol görbe a tér, és centrifugális, centripetális erőkről hallottál? na ezek kölcsönhatása a gravitációs vonzással, akadályozza meg hogy pl a hold bezuhanjon a földbe :) és van igen ahol összeütköznek az univerzum a hatalmas dolgai, de van ahol nem, az hogy a nagy összezuhanás létrejön, az vagy igaz vagy sem..elméletek vannak, de nem tudjuk és semmilyen nyomó izé nincs, gravitonsugárzás sincs mutass már egy akármit ahol kimutatták :) Utoljára szerkesztette: Kelta, 2019.09.30. 13:36:20