Kicsit nyugatibb szemszögbõl (analitikus pszichológia) leírom ezeket a dolgokat, mert van, akinek ez kedvezõbb megértést biztosít: Abból indulunk ki, hogy van egy végtelen mindenség, és van egy végesre redukált önmagunk, ez a véges, és végtelen polaritása, ugyanúgy mint figyelõ és megfigyelt, születés és halál, én és te, boldogság és szomorúság, igazából a lét minden aspektusában megtalálható.. és eljutunk a lét és nem-lét polaritásához. Ha létezik polaritás, akkor már csupán poláris szemszögbõl is feltételezhetünk egy egységet, amiben mindez megtalálható nem elkülönülten. Csakhogy polaritás, és egység poláris szemszögbõl nézve továbbra is csak polaritás. Mind az egész megismerésére törekszünk lsd.: tudományok, filozófia, vallások, de már akkor lehetetlenné válik a megismerése, amikor egészet és polaritást megtesszük poláris ellentétként, amikor mint megfigyelõt, és megfigyeltet külön választjuk. Továbbá az egység nem létezhet, mert akkor lét és nem-lét különbsége állna fönt. Nem is nem-létezhet, ugyanebbõl az okból. Tehát mi marad az egységben? Poláris szempontból semmi, mert poláris szempontból mindig valami hiányaként tudjuk jellemezni: Idõtlen, tér nélküli, végtelen, mozgás nélküli, független, nem keletkezett, és nem múló. Egység szempontjából minden és semmi egybe esik. Egység és polaritás közti polaritás ebben az esetben úgy tekintendõ, mint minden más megkülönböztetés, tehát elhagyandó.
bens: A karma nem valami egyéntõl elkülönülõ valami, hanem maga az egyén. Annak, aki szeretne minél több idõt tölteni a szamszárában vágyott dolgai mellett, annak célszerû a karmát valami bûntetõ - jutalmazó mechanizmusnak tekinteni, mint hogy a külvilág valóban úgy viszonyul hozzád, ahogy Te hozzá. De helyesebb megértés végett meg kell érteni, hogy a karma nem átlátható, mert minden mindennel összefügg, ezért tetteink ebbõl a szempontból nem megítélhetõk, olyan az egész, mint egy összefüggõ folyam, csak a karma miatt látszik úgy, mint ha lenne személyes karma. Mint hogy a karma nem-létét egy tömeggyilkos is közvetlenül beláthatja, így megszabadulás szempontjából lényegtelen, hogy pozitívnak vagy negatívnak nevezed. Ennél a belátásnál ténylegesen megszûnik minden vágy, és törekvés.
Ezt egy másik fórumon olvastam: - Kásjapa buddha idején szerzetesvezetõ voltam ezen a hegyen. Egyik nap egy tanítvány megkérdezett engem: "Egy megvilágosodott ember az okság igája alá esik, vagy sem?" Én azt válaszoltam: "Nem, nem esik." Azóta arra lettem kárhoztatva, hogy ötszázszor rókaként szülessek újra. Könyörgök, mondd meg nekem a kulcsszót, hogy megszabadítson rókaéletemtõl! Mondd meg nekem, egy megvilágosodott ember az okság igája alá esik, vagy sem? Hjakudzsó válaszolt: - Nem hagyja figyelmen kívül az okságot. Nem hamarább, mint hogy az öregember meghallotta e szavakat, megvilágosodott.
szóval van két féle nézet ahogy lehet szemlélni a viágot? Az egyik darabokra szedi az egységet és így próbálja megérteni(abból kiindulva higy õ is különbözik minden mástól) és így mindig paradoxonokba ütközik a másik pedig mindent egynek vesz eltûnnek a különbségek minden 1 és ugyanaz semmi nem különbözik semmitõl.
És a két gondolkodás mód nem kompatibilis egymással egyikel sem lehet felfogni a másikat.
Ha lebontva ént, a végén semmi mástól elkülönülõ nem marad, akkor ki az, aki külön tulajdonsággal rendelkezik? Nincs semmilyen tökéletes forma, sem tökéletes vágyak. A vágy az szenvedés, amitõl az üresség formaként jelenik meg, mint változó világ. A megkülönböztetést elhagyva semmi mástól elkülönülõ nem marad, nincs én nincs te, nincs külvilág nincs belsõ, nincs megfigyelõ, és nincs megfigyelt. Ez a vanság, vagy énnélküliség. A tudat pedig semmiképp nem anyagi. Mivel mint már elmondtam az hogy agy, és annak bármit tulajdonítani csakis a tudat megkülönböztetése miatt lehetséges, és ez nem maga a minõsítõ, hanem csak egy minõsítés, így addig nem is fogod elismerni amirõl beszélek, amég nem tapasztalod magát a minõsítõt. Értsd meg, hogy amikor minden réteget lehántottál magadról, akkor semmi nem marad.
Ez egy olyan semmi, ami független öntermészettõl, és tulajdonságoktól. Nincs benne semmi mástól elkülönülõ, a valódi világgal egybehangzóan "létezik", de nem elkülönülve attól. Változás és megkülönböztetés nélkül jelennek meg benne az alakok, és formák. Erre mondják, hogy "A forma üresség, az üresség forma."
igazából csak 1féle képpen lehet szemlélni a világot, úgy, ahogy most tesszük, mert a másiknál nincs szemlélõ és szemlélt hasadása, így szemlélés sincs. De nincs benne megkülönböztetés. :-)
Valóban darabokra szedjük a valóságot, és így próbáljuk összerakni az egészet, és további gondolataid is helyes következtetések.
Az elõzõ hozzászólásom bár nem neked ment, de neked is ezt tudom elmondani.
Ahogy polaritásban polaritás és egység egymás ellentétpárjai, úgy egységben egység és polaritás nem különül el egymástól, és minden benne van. Azt, hogy melyik konpatibilis a másikkal, azt nem tudom, csak azt, hogy egyik határa a másik határa.
Ha ez igaz akkor rengeteg kérdést vet fel: -miért hiszük azt hogy külön létezünk? -ha ez egy illúió/álom akkor mi a teendõ hogy felébredjünk/megvilágosodjunk -akik erre rájönnek azok mért élnek még és miért nem "ébredtek föl"? -mi a teendõ? valamit tenni kell a haszontalan életünk helyett -vagy csak elég megérteni -ha ez mind igaz akkor mi a helyzet mi a teendõ összesítve ilyenkor mi van?
-A tudat megkülönböztetésétõl hisszük -mi a teendõ: egyszerûen csak befejezni a megkülönböztetést, leásni addig magadban, ahol már semmi nem marad belõled, meglátni a tudatot. -Akik erre rájönnek, azok felébredtek. -Az életünk nem haszontalan, mi tesszük hasznossá, haszontalanná, ez is megkülönböztetés. -Egységet elég megérteni. Elég megérteni, hogy ez nem megkülönböztetés, és nem elérhetõ mint önmaga. Csakhogy poláris szemszögbõl nem megy, mert az utolsó paradoxon mindig az, hogy egység és polaritás maga is polaritás. Amikor ez a paradoxon fel van bontva, az maga az egység elérése. De ki ért meg és mit? "Ki kérdez?" -tedd fel a kérdést sokszor, és találd meg ki kérdez.
Mindez igaz? igaz és hamis csak poláris világunkban létezik. "Egység és polaritás közti polaritás ebben az esetben úgy tekintendõ, mint minden más megkülönböztetés, tehát elhagyandó."
"The birt of a man is the birth of his sorrow. The longer he lives, the more stupid he bekomes, becouse his anxietly to avoid unavoidable death becomes more and more acute. What bitterness ! He lives for what is always out of reach ! His thirst for survival in the future makes him inkapable of living in the present"
a nézeteid bár jobbak, mit egy átlagember nézetei, de tévesek. Buddha azért jött el az anyagi világba avatárként, h megmentse azokat az embereket, akik nem voltak elég erõsek a júga dharma elvégzéséhez. legalább is elindítsa õket a lelki úton. a budhizmus üressége és annak filozófiája, a megsemmisülés azok filozófiája, akik még nem elég érettek ahoz h vágyikat tökéletesítsék. így nem képesek elérni a tökéletességet, de nem állnak meg a lelki fejlõdésben sem. a budhizmus útja jó és hiteles, mert a budhisták megértik az anyagi vágyak mûködését és azt h ezen vágyak kötnek a születés és a halál körforgásához, de ezen ponton, amit teljes megsemmisélülésnek hívnak, olyan mintha elveszne a ködben az út.
a tökéletes, lelki vágyak a legcsekélyebb mértékben sem hasonlíthatók az általunk megismert anyagi vágyakhoz. habár az anyagi vágyak a lelki vágyak eltorzult tükörképei, mégsincs sem okozati sem másféle kapcsolat köztük. kezdetben én is megörültem amikor nagyjából megértettem a budhizmus lényegét (persze nem megvalósítás csak tanulás szintjén), de egy idõ után hiányérzetem támadt. nem értettem h ha a bodhiszatvában nincs boldogság, boldogtalanság, csak üresség, akkor miért kell törekednünk az elérése felé. miért jobb mint az anyagi élet. ugyanakkor az anyagi boldogság sem igazi boldogság, mert minden esetben szenvedésbe torkollik. ekkor kezdett el szélesedni a látóköröm és kezdtem el keresni más vallások között is. végül nem mondhatnám h túl nagy megvalósításokban volt részem, de amikor a bhagavatam köteteibõl kezdtem olvasni akkor megdöbbentem. addig is hittem a spirituális dolgokban, de amikor elsõ három kötetét olvastam, onnantól voltam biztos a dolgomban. szóval én nem akarok prédikálni, mert asszem amíg nem valósítottam meg azt mirõl beszélek, addig felesleges úgyis, de mindenféleképpen ajánlom a srímad bhagavatam tanulmányozását, fõleg a 3. kötetét. most itt nem akarom leírni, mert nem araklak fárasztani a személyes élményeimmel.
amúgy a karma mûködésének megértését illetõen az igaz h emberi ésszel felfoghatatlan, de valamilyen szinten mégis meg kell értenünk ahoz h tudjuk magunkban hova tenni, ezért szokták így leegyszerûsíteni néha. persze a karma még egy személyre lebontva is annyira szövevényes, és annyira keveset tudunk róla, h sztem felesleges túl sokat foglalkozni vele.
Buddha ugyanúgy jött világra, mint te vagy én, vagy akár más nem megvilágosodott, vagy megvilágosodott. Szenvedett a megkülönböztetõ nézetektõl, vágytól, a karmától, aztán megvilágosodott. Nincs semmiféle tökéletes vágy. Se tökéletesség, se tökéletlenség. Idézet Lankávatárából: "...nem követve azokat az állapotokat, amelyeket a srávakák, pratyekabuddhák és bölcselkedõk valósítottak meg, és amelyben kedvüket lelik. Ezen állapot azoknak a képzetébõl ered, akiknek a gyakorlatai a gyermekded bölcselõékkel egyeznek meg. Õk ott csüngenek a saját önzõ gondolataik által alkotott világ egyéni formáin; olyan gondolatokat tartva lényegesnek, mint alkotóelem, minõség és lényegiség; hozzátapadva csüngenek a nemtudásból eredõ szemléleten; megzavarja õket az, hogy ott szülessenek meg, ahol az üresség uralkodik; úgy csüngenek a megkülönböztetésen, akár a valóságon; és beleesnek egy olyan gondolkodásba, ahol a minõsítõ és a minõsített kettõssége uralkodik."
A vágy szenvedés, errõl bárki saját maga meggyõzõdhet.
Nem beszéltem semmiféle megsemmisülésrõl. Amirõl én beszéltem, ott nincs se keletkezés, sem megsemmisülés. Az üresség nem semmit jelent. :-) Bár lehet hogy tudod... A karma pedig az ürességen keresztül megragadható.
amíg csak az anyagi vágyakat ismered, addig valóban szenvedés lesz. de legalább Te belátod h az anyagi vágy szenvedés. az emberek 99%-a még ezt sem látja be.
Buddha avatár volt. minden avatár úgy jött világra mint Te vagy én.
Bár ahogy mondtam, nincs anyagi és nem anyagi vágy megkülönböztetve, a vágy a megkülönböztetett tudatot jellemzi, csaki ezért tudunk anyagiként kezelni bármit.
Isten szolgálatának vágya. ha vágyaid Isten felé húznak, az túlmutat a kettõsségeken, túlmutat a karmán, és minden anyagin. ha Isten szolgálata boldogságot okoz, többé nincs szükséged az anyagi világ nyújtotta érzéki örömökre.
ehh ezek mekkora zagyvaságok. :D Talán elõször szûntesse meg az ember a kettõsséget, mielõtt ekkora eszetlenségeket ír. A karma pedig mindenkire mindig hat, amég énképzete van, és .."utána sem hagyja figyelmen kívül".
Erre mondják, hogy a Dharma gyakorlati tudás nélkül, agyalással, filozófiával, megkülönböztetõ nézettel nem megérthetõ, mivel maga nem megkülönböztetett nézet. Addig csak formák létéhez és nemlétéhez ragaszkodik az ember.
túl nagy az egód ahoz h elfogadd egy nálad magasabb szinten lévõ Isten létezését. ez ellen úgy védekezel, mint a kisgyerek az orvos ellen, aki injekcióval akarja meggyógyítani. a világ nagyon egyszerûen mûködik, eltorzult képe a tökéletellégnek. Az emberek Isten nélkül próbálnak boldogságot találni. próbálkozhatsz Te is vele, de nem fog sikerülni.
Te pedig nem néztél magadba. Az agyalás nem minden. Amég valaki nem teszi meg, addig csak mint gondolatról beszél a tudatról, lélekrõl hasonlókról. Pedig mindezek nincsenek, ez csak káprázat, és újabb téveszmék, hogy az ember sovány vígasszal beérje, és tovább küszködjön a poláris világban. Ez vágy és ragaszkodás a szenvedéshez, tehát nemtudás.
értem h mirõl beszélsz, és örülök neki h megértetted azt h az anyagi vágyak, és minden anyagi törekvés illúzió, de hidd el h ez nem minden. létezik tökéletesség és létezik egy csomó minden amirõl nem tudsz. az amit látsz, érzékelsz az valóban illúzió, de így soha nem fogsz tudni kikeveredni az illúzióból. a dolgok igen is léteznek, csak nem látod az eredetüket ezért hiszed h nincsenek. az árnyék valóban megfoghatatlan, nem létezik. de nincs árnyék létezõ test nélkül. és amíg nem vagy képes elfogadni a létezõ dolgokat, addig az árnyékok között kell élned. és nagyon fontos h ne a saját igazadat keresd, hanem az igazságot.
tökéletlenség, és tökéletesség ugyanott létezik, ahol minden más vágy, képzet. Ha már sikerült lehántanod minden réteget, akkor tudnod kell, hogy mi marad végül, amég nem tapasztaltad, addig ez a lélek sztori üres szavak halmaza, képzetek. Mit tapasztaltál, mi marad végül? Melyik az a részed, ami nem keletkezõ, és nem múló, és saját magad? Nem, ilyen nincs, hiába is meséled be magadnak, de ha tévedek, akkor mondd meg mi az, mi marad, ha mindent lehántottál. Létezõ és nem-létezõ bölcselkedés csakis azért játszható el, mert köt a poláris valóság, és a megkülönböztetett képzetek. Én(!!!) nagyon is jól tudom, hogy nekem is ezek a képzeteim vannak, így létezõt és nem-létezõt megkülönböztetek, mint Te is most, bár az engem annyira nem érint, mert azok a te képzeteid.
Vagy szerinted most éppen nem azonosulsz hamis énképzeteddel? Akkor mi mással?
a test nincs kapcsolatban vele, mégsem tud élni nélküle. örök, sosem hal meg, számára nem léteznek korlátok. nem lehet több réteget lehántani róla, ugyanakkor mind egyéni. vannak tulajdonságai, melyek lelki tulajdonságok. a lélek a igazi énünk. az anyagi energiák (maya) elhitetnek velünk egy csomó hamis képzetet, h elhomályosítsák a látásunkat, de legbelül mindenki érzi h a lélek az igazi én. a hamis egó az ami elfeledteti veled h a lélek létezik, pontosan azért h ne tudj kikeveredni az anyagi lét körforgásából. ezek nem az én képzeteim ez az abszolút, létezõ igazság. ha ellenkezel vele, az olyan mint amikor azt hiszed h a méznek nincs is íze, mert hiába nyalogatod a befõttesüveget kívülrõl, nem érzel semmit.
Ebben az esetben azt mondom, hogy nem ástál magadban elég mélyre, és újra nézeteiddel, a minõsítéssel azonosítod magad. Amikor lehántottál minden réteget, akkor semmi külön önálló valóval rendelkezõ létezõ vagy nemlétezõ (lélek) nem marad. Nincs semmi abszolut igazság, mert ahogy elõbb is elmondtam igazság, és hamisság csak képzetek. A minõsítéssel azonosítod magad, nem látod, hogy ki az, aki minõsít. Ha meglátod, nem marad én és nem-én. Akkor mi marad én-lélekként, ha semmi nincs külön semmitõl? Ilyen nincs. Ezeket a képzeteket az emberek sovány vígaszként találták ki maguknak, mert nem mernek szembenézni tudatlanságukkal, és bár hasonlóként mûködik a tudat, de semmitõl nem elválasztva, önlényeg nélkül. Amég megkülönböztetve látjuk a dolgokat, és magunkat, addig mindez amit itt leírtunk csak hitkérdés, és sovány vígasz, mert bár tényleg ilyen a tudat valódi természete, amit itt leírtam, mi mással azonosítjuk magunkat (én-lélek), ami viszont ahogy van, eltûnik a halállal.
elmondtam mindent amit tudok. nem fogok veled arról vitatkozni amit én tudok de Te nem vagy hajlandó belátni. csak arra lennék kíváncsi ha nincs semmi, és csak üresség minden, semminek nincs értelme, akkor miért ételt eszel, miért cigit szívsz, miért ágyban alszol?
Szerintem abból a ténybõl hogy az ember tévesen azthiszi hogy külön való mindentõl és erre épít föl egy hamis kétértértékû logikát ami csak számára létezik. Ebbõl nem lehet arra következni hogy minden egy csak egy nagy egység (már csak azért sem mert ez feltételezi hogy ha van egység akkor feltételezük hogy van külön is) különben ha minden egy akkor a mindenség is csak egy illuzió ami szintén nem létezik de az a mindenségrõl te azthiszed hogy létezik és azonosulsz vele akkor ez ugyan az amit az ember saját magáról képzel csak te ezt egy behatárolt anyaghalmazzal teszed. A minden szó is megfoghatatlan nem létezik mert a világ végtelen és ha azt mondjuk minden azzal is csak egy egységet képezünk ami feltételezi hogy van azon kívül más is.
Egyáltalán az ilyen elmélkedéseket azzal kéne kezdeni hogy valaha is juthatunk e bizonyítható eredményre illetve megérthetjük e a dolgot mert ha nem akkor csak értékes idõt vesztegetünk el a semmiért:)
illetve én sejtem hogy a végsõ igazság olyan lesz ami végeletekig egyszerû és olyan szinten egyértelmû és anyira mindennapi az életünkben hogy észre sem veszük de azt is sejtem hogy ez soha sem fog kiderülni :)
a végsõ igazság mindig is ott hevert az emberek lába elõtt, csak a legtöbben képtelenek rá h kinyissák a szemüket :-)
na most ezt leírom, hátha érdelek vkit: 4 éve egy elég furcsa okfejtést találtam egy 3000 éves hindu szentírásban, a bhagavatamban. az egyedfejlõdésrõl volt szó benne sejtszinten(!) mivel bioszos vagyok, így ezt vettem észre legkönnyebben, idézem:
cím: az emberi test kialakulása
1 vers: "az istenség személyisége így szólt: az élõlény a lélek legfelsõbb irányításával, valamint tettei következményeinek megfelelõen egy nõ méhébe kerül a férfi spermájának egy részecskéjén keresztül, hogy felöltsön egy bizonyos fajta testet."
2.vers: "az elsõ éjszakán a spermium és a petesejt összekeveredik, az ötödik éjszakán pedig a keverék buborákká érik. a tizedik éjszakára pedig szilva-szerû formát ölt, majd fokozatosn egy húsdarabbá, vagy tojássá alakul, az adott esetnek megfelelõen."
3.vers: "egy hónap alatt kialakul a fej, a második hónap végén pedig formát öltenek a kezek, a lábak és a többi testrész. a harmadik hónap végén megjelennek a körmök, az ujjak, a lábujjak, a szõrzet, a csontok és a bõr, valamint a nemi szerv és a test többi nyílása, vagyis a szem, az orrnyílások, a fül, a száj és a végbélnyílás."
namost azt tudni kell h ez ami itt le van írva, ez úgy 100-150 éve, habár nem ilyen részletességgel, de szerepel a biológia tankönyvekeben, mert azóta van olyan mikroszkóp amivel látni lehet a hólyagcsírát (második versben buborékhoz hasonlítja), meg a többit. ugye felvetõdik a kérdés h honnan tudták ezt 3000 évvel ezelõtt a szent könyv írói. megkértem egy ismerõsömet, aki rendszeresen utazik indiába (kultúrális tanulmányutakat szervez), h ugyan menjen már el egy hindu hittörténeti múzeumba, és nézzen utána ennek a könyvnek. amit meg is talált eredeti formában. mikroszkópikus vizsgálatok által bizonyított, h a könyv lapjai valóban kb 3000 évesek, és le is fotózta nekem a nyitott könyv egyik kötetét. a könyv szerint ezek isten szavai, más magyarázat nemigen van rá. szóval, a könyvben írnak a születésrõl, halálról is, meg arról is ami utána van.
Hát igen. Még ha feltételezzük hogy az õsi hinduk milyen fejlettek voltak, mikroszkóp nélkül még õs kem tudták volna ezt megcsinálni.
Azon gondolkodom hogy az ember mindig valami felette álló erõt/lényt keres
Mi van ha igaz az elmélet hogy az élõlények mind maguk a teremtõk és az ugynevezett valóság csak a gondolataiktól és tetteiktõl függ?
Bár ez erõsen egybesne azzal hogy ez avilág illuzió általában az álmainkban függ minden tõlünk.
az anyagi világot nyolc féle anyag építi fel: föld, tûz, víz, levegõ, éter, értelem és hamis egó. az õsi hindu bõlcselet szerint ezek mind isten energiái. az õsi írás szerint, amiben feltétel nélkül hiszek, isten a forrása minden anyaginak és lelkinek. idézem: "én vagyok a víz íze, a nap és a hold fénye, az emberi képesség, a föld illata, a tûz heve, az élõk élete, és minden aszkéta vezeklése. én vagyok minden lét eredeti magja, az értelmesek értelme, a hatalmasok bátorsága. mindegyik létállapot az én energiámból nyilvánul meg, legyen az a jóság, a szenvedély vagy a tudatlanság kötõerejében. én vagyok minden, mégis független mindentõl. rám nem hatnak az anyagi természet kötõerõi. ezen három kötõerõtõl megtévesztett ember nem ismer engem. az anyagi természet három kötõerejébõl álló isteni energiámat nagyon nehéz legyõzni. de akik átadták magukat nekem, azok könnyen túllépnek rajta. az alábbi bûnös emberek nem hódolnak meg elõttem: a felettébb ostobák, az emberiség alja, akiket az illúzió megfosztott tudásuktól, s akik a démonok ateista természetével rendelkeznek." - ezek isten szavai, aminek igazságára számos bizonyíték van (pl elõzõ hsz-om). én még nem találkoztam olyan tanítással, amelyik ilyen õsi, és ilyen pontosan elmondja az anyagi természet mûködését.
Én csak a tapasztalatomról beszélek, amit bárki megtapasztalhat.
Volt egy kérdésem, hogy most mivel azonosítod magad, meg a másik: "Akkor mi marad én-lélekként, ha semmi nincs külön semmitõl?"
Én nem mondtam, hogy nincs értelme az életnek. :) Tévedsz. Mi adunk neki értelmet, mi ragaszkodunk megkülönböztetõ nézetekhez, ahhoz, hogy értelme legyen az életnek, hogy valami lényegiségnek, valami állandónak kell lennie ott, ahol nincs (énképzet-világ-tudat-isten... mind megkülönböztetés).
"már csak azért sem mert ez feltételezi hogy ha van egység akkor feltételezük hogy van külön is" - már írtam: Poláris szemszögbõl az egység és polaritás csak polaritás. Egység szempontjából minden és semmi egybe esik. Nincs többé végtelen, se nem végtelen. Helytelen azonosulás? Ki azonosul és mivel, ha ezek a dolgok nem elkülönülõk? #510: Bármikor megláthatod, ha magadba nézel, és nem azonosulsz a képzetekkel, a válasz tényleg ott van.
Megkülönböztetés elhagyásával nem marad én és nem-én. Ezt bárki megtapasztalhatja, ha figyeli azt, aki figyel. Ott nincs meghallott és nincs hallás, nincs tapasztaló, és megtapasztalt. A hamis énképzet az ego, megkülönböztetés, önlétezés, ez a karma. Ennek elhagyása a Dharma. Nem marad se lélek, se tudat, se semmi megkülönböztetett, amit itt most kifejtünk. Ezek mind okságból adódó tettek, nézetek. Tessék lássék... tudod: ahogy a dolgok vannak
Ez a sok bölcselkedés még mindig megkülönböztetésbõl eredõ nézet, viszont ezért mondtam, hogy tessék lássék, bárki elhagyhatja ezt, nem ragaszkodva ahhoz, amit írok, hanem megértve azt, amirõl írok.
A Buddha , és Dharmája viszont megkülönböztetés felett áll, mert Buddha senkitõl külön nem létezik, ezért a Dharma nem elérhetõ, mint saját maga. Így a megértése maga után vonja a megszabadulást.
Te úgy gondolod, hogy van egy hamis énképzet, és van egy minden anyagi ragaszkodástól mentes énlélek, ami valójában te vagy. Ez a nézet ugyanúgy megkülönböztetésbõl ered. Ez maga az ego. Mi marad ha nincs én és más? Ha figyeled azt, aki figyel, akkor rájössz. Meg kell érteni hogy nincs én és nem-én, mert ez maga az ego.
De az egész elképesztõ volt, amikor azt írtad, hogy aki nem hisz a karma létében, arra nem hat. :-)
Túl sok a szabadidõtök!!!
lol én nem azt írtam h aki nem hisz benne arra nem hat. teljesen mást írtam: "a karma csak arra hat, aki nem tud tõle elvonatkoztatni. tehát mindenkire, akinek a tudata egy kicsit is anyagi befolyás alatt áll."
én nem gondolok "úgy" semmit. pont ez a külömbség az álláspontunk között. én nem csak az elmémre, hanem hiteles forrásokra támaszkodva is keresek. azokban az írásokban, melyeknek igazságtartalma kétségbevonhatatlan ez áll: "a lélek nem ismer sem születést, sem halált; ha már létezett, többé meg nem születhet; nem-született, örökkévaló, mindig-létezõ, halhatatlan és õsi, s ha a testet meg is ölik, õ meg nem ölhetõ."
egy másik: "az egyéni lélek törhetetlen, oldhatatlan, és sem megégetni, sem felszárítani nem lehet. õ mindent-átható, örökkévaló, változhatatlan, rendíthetetlen és örökké ugyanaz."
hitetlenséged pedig a következõ magyarázza számomra: "a lelket az egyik csodálatosnak látja, a másik olyannak írja le, a harmadik azt hallja róla, hogy csodálatra méltó, míg mások egyáltalán nem értik, még azután sem, hogy hallottak róla."
Talán aki megszabadult az énképzetétõl. Az elég elvonatkoztatás. De tévedés, hogy bármelyikünk mentes énképzettõl, vagy karmától, ezt gondolom belátod Te is. Az elõbb egoról volt szó, és nem igazán kapcsoltam, de most hozzászólnék újra ehhez: "és miért gondolod h ez az egész nem a hamis egóból ered?"
-Te azt mondod, hogy van hamis ego, hamis önazonosítás, és egy helyes önazonosítás, ha az ego eltûnik. Én azt mondom, hogy bármiféle önazonosítás hamis, mert ez maga az ego. Énlélek nincs ego nélkül, mert az "én" maga az ego, a karma. De valójában ki azonosul és mivel? Ennek megértése a megvalósítás. És azért szavakon túli tanítás, mert bölcselkedéssel nem megérthetõ. Ego elhagyásával ki lesz az "én"-az ego, és a nem-én? Senki. Mert akkor lenne ego. Az ego nem hamis én-képzet, hanem maga az én-képzet, az önlétezés.
A dharma számodra elég hiteles? Jópáran már követték, és elérték a megszabadulást. Mondjuk ez engem nem vígasztal, de ha már valami hitelességérõl van szó..
Talán aki megszabadult az énképzetétõl. Az elég elvonatkoztatás. De tévedés, hogy bármelyikünk mentes énképzettõl, vagy karmától, ezt gondolom belátod Te is. Az elõbb egoról volt szó, és nem igazán kapcsoltam, de most hozzászólnék újra ehhez: "és miért gondolod h ez az egész nem a hamis egóból ered?"
-Te azt mondod, hogy van hamis ego, hamis önazonosítás, és egy helyes önazonosítás, ha az ego eltûnik. Én azt mondom, hogy bármiféle önazonosítás hamis, mert ez maga az ego. Énlélek nincs ego nélkül, mert az "én" maga az ego, a karma. De valójában ki azonosul és mivel? Ennek megértése a megvalósítás. És azért szavakon túli tanítás, mert bölcselkedéssel nem megérthetõ. Ego elhagyásával ki lesz az "én"-az ego, és a nem-én? Senki. Mert akkor lenne ego. Az ego nem hamis én-képzet, hanem maga az én-képzet, az önlétezés.
A dharma számodra elég hiteles? Jópáran már követték, és elérték a megszabadulást. Mondjuk ez engem nem vígasztal, de ha már valami hitelességérõl van szó..
""és miért gondolod h ez az egész nem a hamis egóból ered?""
- azért, mert ezek bizonyíthazóan Isten szavai. Istennek pedig nincs hamis egója.
"Énlélek nincs ego nélkül"
- ezt rosszul tudod.
"A dharma számodra elég hiteles? Jópáran már követték, és elérték a megszabadulást."
- mond el nekem, h mit jelent a dharma, ha nem a hiteles szentírások gyakorlati követését, és az azokat követõ mesterek szolgálatát.
de ha szerinted a dharma az üresség, akkor mutass jópéldát, és ne ételt égyél, hanem mondjuk földet, vagy kavicsot. nem mindegy? ha úgyse létezik semmi és minden csak illúzió, akkor miért nem élsz ezen filozófia szerint?
haha Mi számodra az ego? Mert szerintem énképzet, öntudat, a tudat kettõs természetéhez való ragaszkodás. Nem ragaszkodva énképzethez, bárhogy is fáj az egonak, nincs én és nem-én. Ez az üresség. Ez a dharma. A tudat megkülönböztetésének felismerése, és annak megszüntetése. "Én" vagyis a ragaszkodás elhagyása.
Buddha soha nem ígérte, hogy dharmáját megértve valaki betonkeverõ lesz, és megeszik sódert, cementet, meg meszet, aztán szarik egy házat, csak a szenvedés elhagyását.
Nem létezik, és nem nem-létezik. Ez az, amit soha büdös életben nem fogsz fölfogni bölcselkedéssel. :) Itt vagyok, így élek, soha senkinek nem mondtam, hogy kövessen, nem is érdekel, ki követ, ki nem, nincs rá szükségem. Élek, majd meghalok. Ilyen nehéz ezt megérteni?:))
hát, ha ezt komolyan gondolod akkor sok sikert hozzá! de ha még lenne is alapja, és nem lenne ellentmondásos a képzeted, és müködne is, én akkor is inkább boldogságot keresném, mint az ürességet. tudod, ez a lélek alaptermészete. nem véletlenül törexik mindenki a boldogságra, és nem pedig az ürességre. de ha annyira megvalósítottad volna Buddha filozófiáját, hogy ilyen biztosan beszélsz róla, akkor tudhatnád azt is hogy Buddha azt tanította, hogy tartózkodjuk a húsevéstõl és a káros szenvedélyektõl. ezt gondold át mielõtt pandit vagy ácsárja módjára okítasz másokat.
A boldogság nem-kielégítõ, mert szomorúság követi. Úgy, ahogy életet a halál, vagy nappalt az éjszaka. Aki ezt nem ismeri föl, azzal hogy vitatkozhatnék bármirõl is? Ez a négy nemes igazság elsõ pontja. Meglátni, hogy az élet szenvedés. Életünk nagyrészt a boldogságra való vágyakozás és a szomorúságtól, fájdalomtól való félelem közepette telik el. Ez olyan, mint a dolgok mögé többet képzelni, mint amik valójában, dukkha, vagyis nem-kielégítõ. Az emberek azért rohangálnak a boldogság után, mert nem ismerik föl, hogy az nem kielégítõ. Ezért látunk rakás embert, alakot, dharma helyett. Ez tényleg nem véletlen.. ez okság, és nemtudás következménye, ami ellen mindenki csak maga tehet.
a lelki boldogság örök és kimeríthetetlen, mert nincs anyagi oldala. remélem nem feltételezted h anyagi örömökrõl beszélek.
Tehát nem keletkezõ nem múló, változás nélküli. Ilyen az üresség. Csakhogy ezt a tudat kettõsségétõl nem látni. Max hihetsz benne, de számomra ez sovány vígasszal ér fel... Aki a formák mögötti ürességet látja, az ezt az állandóságot látja, aki a formát látja, az a változó dolgokat látja.
nevezheted a lelket ürességnek is, ha jólesik. valóban nem érzékelhetõ anyagi érzékekkel, de szerencsére a hiteles tanítások mindent elmondanak róla. nekünk csak meg kell érteni, és a tanítások szerint cselekedni.
És megértetted, hogy a lelked nem a tiéd, mert az ego a ragaszkodás, és az pedig tudat kettõssége? Ezért ego az én-lélekbe vetett hit, és benne nincs semmi állandó, vagy kielégítõ. A halál elkerülhetetlen. Mi történhet veled az életben?
"-...életed hátralevõ részében embereken segítesz, majd ötvenes éveidben szívrohamban múlsz ki. -...megérted a lét szenvedésteli voltát, buddhista szerzetes leszel és évtizedekkel késõbb meghalsz egy terrortámadás következtében. -...megérted mindennek üresség-természetét, eléred a megvilágosodást, s öregkorodban meghalsz egy szörnyû autóbalesetben."
Az, hogy mások megértették a világ valódi természetét, nem ragaszkodnak a léthez, és nemléthez, az rajtunk nem segít, sem most, sem halálunkkor - amég a kettõsség uralkodik. Az ürességet, a tudatot soha nem fogod megérteni, mert ott nincs megértett, és nincs megértõ. Így marad az ürességrõl, lélekrõl, és tudatról való filozofálás hitkérdés, dogma, kettõsség, ami pedig dukkha.
Már a megkülönböztetés sem anyagi természetû, így hát ki különböztet meg és mit? Maga a megkülönböztetés különbözteti meg saját magát, ez az énképzet, innen ered anyagi és lelki megkülönböztetése, ennek elhagyása a dharma. Így nincs sem anyagi sem nem-anyagi. Te szeretnél újra megszületni? Öntudattal (lélekkel) létezni?
Így is van. Én vagyok a lélek. Atman, a karma függvényében. Ezt hívják azonosulásnak.
Ki azt vallja: "nincs", rossz létbe kerül, (énség) Ki azt vallja: "van", jó létbe kerül. (énség) Ám aki nem függ e kettõtõl, (nem-én) Mert ismeri a valót, megszabadul. (buddha)
Ott már nincs atman és nem-atman. Tehát nincs én-lélek.
De az elsõ mondatom helyett írhattam volna ezt is: Én vagyok anyaghalmaz, fizika törvényei, bármi... akár azt is, hogy én vagyok helikopter, de mindez nem számít, akár ez, akár az, mert az azonosulás tovább mûködik, bármit gondolsz, így megszabadulás gondolaton, és tapasztaláson keresztül nem mûködik. De nem szükségszerû beleesni ilyen fajta gondolkodásba, és tapasztalásba.
Ha valóban létezne én-lélek, akkor mindörökké kötve lennénk születéshez, halálhoz (vagyis a szenvedéshez). Ettõl pedig ugye lehetséges a szabadulás, felismerve, hogy mindez csak káprázat, ragaszkodás, és megkülönböztetés terméke.
Csak meg kell látni, ki gondolja, hogy "én", és megérted, miért mondom, hogy énlélek, és nem-énlélek miért nem megalapozott gondolatok. Azért, mert egy gondolatnak sincs valóságtartalma.
nem. a lélek sosem született és sosem hal meg. ezt világosan leírják a sásztrák. és azt is hogy ki lehet kerülni a szamszárából. és ha kikerülsz belõle, örkké boldog leszel, te magad.
a lélek te vagy. olyan nincs h függ vki a lélektõl, mert nem külömbözük tõle. nem azonosíthatod magad vele, mert te magad vagy a lélek.
A lélek, az énképzet maga a megkülönböztetés. Ez egy hit valamiféle állandó önlétben, egy olyan helyen, ahol ez nincs meg. Ez a kettõsségben való látás, ugyanis a megfigyelõ, és megfigyelt megkülönböztetése uralkodik, amibõl az atman következik. Ez a karma. Ettõl van születés és halál, szenvedés, mert egy olyan dolgot veszel állandónak, ami folyton változik. Az én-lélek meghal, és újraszületik, amég fel nem ismeri, hogy saját maga nem megalapozott. Ez az ego.
Én vagyok a lélek - és ez maga a karma, az "én vagyok" maga az ego, atman. Nincs senki aki örökké boldog lenne, mert nirvánában nincs én, és nincs más, nincs alany-tárgy osztottság. Az én-képzettõl függünk, és ez az atman, önlétbe, valami állandó részbe vetett hit, és ennek a színhelye a szamszára.
nemtudom h ezt honnan veszed, de az õsi szentírások nem ezt írják. hiába bizonygatod, és hiába keresed az igazadat. Isten energiája minden. a minden vallás által elfogadott egyetemes szentírások, az upanisadok ezt írák:
"a lélek gyilkosának (aki nem ismeri el h a lélek örök és halhatatlan), bárki legyen is az, a hitetlenek világaként ismert, a tudatlanság és a sötétség uralta bolygókra kell alászállnia." - srí isopanisad, 3. mantra
"az igazság látnokai arra a következetetésre jutottak, hogy a nemlétezõböl nincsen állandóság, a létezõbõl pedig megszûnés. a látnokok erre mindkettõ alapos tanulmányozásával jöttek rá." - bhagavad gíta, 2/12.
tehát a nirvána, üresség mint fogalom nem létezhet, és nem lehetséges az elérése, mert mi létezünk. az elõzõ vers alapján, létezõbõl nem válhat nemlétezõ, és fordítva sem. a filozófiát, melyet vallasz majavádi filozófiának hívják. olyanok találták ki, akiknek az elméje nem elég alázatos ahhoz, hogy elfogadják Istent, mint létezõt és fenntartót. inkább a homályhoz hasonló filozófiába menekülsz, ahelyett h végeznéd a lelki kötelességed, ami más szóval a dharma. hiába írsz magyarázatot, hiába cáfolsz meg bármit is ami õsi igazság. csak magadnak teszel rosszat azzal, h ködös filozófiákon töröd a fejed, amiket bárki kreálhat magának, aki egy kicsit is képes gondolkodni.
Igaz, a hindu vallásból a buddhizmus nagyon sok mindent átvett, de a megszabadulásról, és az ürességrõl a buddhisták adtak átfogó képet leírásokban. Valósznínüleg Buddha elõtt is léptek már be nirvánába, de a megszabadulást Buddha tanította, õ látta meg, hogy a lét szenvedés, és hogy ebbõl létezik kiút a kettõsség elhagyásával, és ez a nirvana. Se Buddha sem egyetlen buddhista irányzat nem tanítja, hogy létezik atman, valami önlényegû lélek, ami a gondolatot, érzést, testet, tudatot birtokolja, és akire nem hatnak anyagi természetû dolgok. Ezek mind jelenségek, amik képzetekbõl erednek. Te azt mondtad az ürességre, hogy csak egy tapasztalat. Énképzet elhagyával viszont nincs tapasztalás, mert nincs tapasztaló, nincs megtapasztalt, ellenben, amikor jelen van az énképzet.
Nágárdzsuna: Drágakõfüzér c. mûve ..-üresség
E támasznélküli Törvénytõl Megriadnak a támaszra vágyó emberek, Akik nem tudnak túllépni a léten s nemléten, S ostobán a vesztükbe rohannak.
Továbbá ha a lét szenvedés, akkor hogy létezhetne lélek?
ja.. és a dharma maga buddha, maga az üresség.
a védák elmondják világosan h Buddha miért szállt alá és h ki volt valójában. már megjelenése elõtt megjósolták a bölcsek.
Kérlekszépen a halálod után eladják a szerveidet jó pénzért,és akkor jössz rá hogy megint átbasztak:-)
Buddha erre maga is választ adott a dharmával, felismerve, hogy a dolgok, jelenségek önlényeg nélkül valók, minden mástól, mint saját maguktól üresek, elhagyva a kettõsséget immár senki mástól nem különbözik. Ha utánanézel, látni fogod, hogy egyetlen buddhista ágazat sem tanítja, hogy létezik atman. Épp hogy az ember állandónak vesz valamit ebben a folyton változó világban, és ez lesz az énképzet nem-szilárd alapja, mert nem állandó, ezzel a szamszárát teszi meg szenvedése színterévé. De ugyanez a felismerés szükséges ahhoz, hogy az ember elengedje ragaszkodását az állandóságba vetett hitét, és úgy lássa a dolgokat, ahogy azok vannak.
"Nem-elhagyott, nem-elnyert, Nem-megsemmisülõ, nem-örök, Nem-szûnõ, nem-keletkezõ, Ezt nevezzük nirvánának."
A nirvana nem létezõ, és nem nem-létezõ, te ezt kifogásoltad, sokan pedig emiatt tartják a buddhizmust nihilizmusnak, pedig ez az üresség sunyata, ami mástól mind saját magától üres.
"Ha lét tagadásából értelemszeruen Következik, hogy a nemlétben hisz, Akkor a nemlét tagadásából Miért nem következik, hogy a létben hisz?"
stimmel. buddha az ahimsza érdekében inkább az üreségrõl prédikált az olyanoknak, akik nem tudták elfogadni az istenközpontú szemléleteket. így mégis közelebb vitte tudatukat istenhez azzal, h megértették a karmát, és a világ mûködését. buddha avatár volt.
Tehát szerinted az üresség Isten, esetleg Buddha tudta, hogy létezik Brahman, de nem szólt róla, helyette inkább valami téves tanítást, az ürességet preferálta? Csak mert ennek minden megvilágosodott ellentmond, és az ürességet tanítja. A világ minden megnyilvánulása maga buddha, így képtelen lett volna bármiféle dolog elhalgatására. A nirvana mindenki számára ugyanazt jelenti, így nem valószínû, hogy bárki aki ezt tanítja, elhalgatna valami mást. Ha nincs énképzet, nincs más sem, nirvana pedig épp az énképzetbe vetett ragaszkodás elhagyása.
Te azt mondod, hogy a léleknek kell Istennel egyesülni, lehatárolódva önlétezésérõl, ez a nirvana, én azt mondom, nincs kinek mivel egyesülni, hiszen énképzet csak ragaszkodásból származik, így énképzet elhagyása a nirvana. Szerinted melyik esetben marad énlélek?
Most újra átolvastam a topicot, és találtam egy pár dolgot, ami elkerülte a figyelmem:
A nirvana szerinted a buddhisták szerint miért lenne teljes megsemmisülés? Errõl szó nincs. Buddha nem létezik, és nem nem-létezik.
Ha lét tagadásából értelemszerûen Következik, hogy a nemlétben hisz, Akkor a nemlét tagadásából Miért nem következik, hogy a létben hisz?
"ezek nem az én képzeteim ez az abszolút, létezõ igazság." - Mint ahogy minden elgondolás, ez is szubjektív, hiába áltatod magad. Az ürességben, sincs biztos pont, se nem biztos pont. Nem szennyezett, és nem szennyezetlen.
"csak arra lennék kíváncsi ha nincs semmi, és csak üresség minden, semminek nincs értelme, akkor miért ételt eszel, miért cigit szívsz, miért ágyban alszol?" -Szerinted bármelyik megvilágosodott, másképp tette? Itt nem errõl van szó.
"és miért gondolod h ez az egész nem a hamis egóból ered?" -Ha mindez nem-én, és nem más, mert üres, akkor mi lenne az ego, vagyis én?
Egy hindu, egy jógi vajon hogy vélekedik az ürességrõl?
egy: itt nincs "szerintem", mert én csak olyan dolgokat mondok, amelyek hiteles tanításokból, mesterektõl származnak. és nem szoktam félremagyarázni.
kettõ: isten nem üresség és nem egyesülhetsz vele. isten személy, bár nem tudunk elképzelést alkotni róla, mert még durva anyagi látásmóddal rendelkezünk. de azt h ki/mi isten, már leírtam, mégpedig hiteles forrásokból idézve. de leírom neked megint: "én vagyok a víz íze, a nap és a hold fénye, az emberi képesség, a föld illata, a tûz heve, az élõk élete, és minden aszkéta vezeklése. én vagyok minden lét eredeti magja, az értelmesek értelme, a hatalmasok bátorsága. mindegyik létállapot az én energiámból nyilvánul meg, legyen az a jóság, a szenvedély vagy a tudatlanság kötõerejében. én vagyok minden, mégis független mindentõl. rám nem hatnak az anyagi természet kötõerõi. ezen három kötõerõtõl megtévesztett ember nem ismer engem. az anyagi természet három kötõerejébõl álló isteni energiámat nagyon nehéz legyõzni. de akik átadták magukat nekem, azok könnyen túllépnek rajta. az alábbi bûnös emberek nem hódolnak meg elõttem: a felettébb ostobák, az emberiség alja, akiket az illúzió megfosztott tudásuktól, s akik a démonok ateista természetével rendelkeznek." - ez isten.
három: buddha, mivel avatár volt, nem vezette félre az embereket. minden szava és tanítása azt szolgálta, h az emberek közelebb kerüljenek istenhez. tanítása és példamutatása révén nagyon sokan közel kerültek az igazsághoz, amit egyébként nem lett volna esélyük megérteni. de ameddig a budhizmus elvezeti õket, onnan már csak pár lépés megérteni az h ki isten, és mit kell tennünk h eleget tegyünk kötelességeinknek, dharmánknak. és aki igazából követi buddha útját, az nem eszik húst, mentes a káros szenvedélyektõl, betartja az ahimsza elveit. így még ha nem áll készen a legmagasztosabb tudás megszerzésére, addig is távol tartja magát a bûnös tettektõl. ez a legcsekélyebb mértékben sem mondható félrevezetésnek.
Dehogynincs szerinted. Onnantól, hogy Te, mint szubjektum fogadtad el Istent létezõnek. Pedig ez is ugyanolyan szubjektív véleményed, mint bármelyik másik. Objektívnak tekintesz valamit, miközben tapasztaló nélkül nincs tapasztalat. Az objektívban viszont nincs viszonyítási pont, nincs tapasztalat, nincs én és nincs más.